BÍBOR KÖR ANYAGOK
ALT SOROZAT
9. SHOUD – ADAMUS Saint-Germain főszereplésével, Geoffrey Hoppe közvetítésében
Elhangzott a Bíbor Körben
2023. június 3 -án
www.crimsoncircle.com
Vagyok, Aki Vagyok, Adamus Saint-Germain.
Üdvözlök mindenkit! Köszöntelek titeket az összejövetelünkön, a Shoud -unkon! Üdvözöllek benneteket a világ minden tájáról! Ó, igen, valóban. Most egy pillanatot arra szánok, hogy érezzelek titeket, de valami hiányzik innen. Valami hiányzik és elképzelhet ő, hogy talán a kávém?
KERRI: Ó, már azt hittem, hogy engem hiányolsz!
ADAMUS: Ó, igen, téged is, de leginkább a kávémat. Köszönöm drága Kerri.
KERRI: Szívesen.
ADAMUS: Köszönöm. Köszönöm. Ezt igazán nagyra értékelem. Linda, megtennéd, hogy a desszertet odébb teszed? Most rögtön nem fogok enni. Nemrég bőségesen ettem a Felemelkedett Mesterek Klubjában. Nagy bulit rendeztünk, ahol azokat a dolgokat ünnepeltük meg, amiről ma beszélni fogunk. De a kávé az tényleg bármikor jöhet a Föld bolygón!
És azoknak mondom, akik azon tűnődnek, hogy „Végtére is egy Felemelkedett Mester miért inna kávét? – Azért, mert megtehetjük. Ez ennyire egyszerű. Minden egyes Felemelkedett Mester – és már majdnem 12.000 -re rúg a számunk – tehát, minden Felemelkedett Mester a Földön élt. Ezért emlékszünk, milyen a Földön élni. Emlékszünk milyen táncolni, kávét inni. Emlékszünk, milyenek azok a rossz napok, amik végül jó napokká válnak, legalábbis a legtöbb esetben. Emlékszünk milyen, ha van családunk, ha vannak barátaink és milyen hosszú sétákat tenni a természetben.
Emlékszünk a kihívásokra és tudjátok nagyon sokat beszélgetünk ezekről idefent. És azoknak mondom, akik most azon tűnődnek, hogy „Ez talán csak egy történet?” – Nem. Valóban, tényleg létezik a Felemelkedett Mesterek Klubja. Úgy értem, ha ti Felemelkedett Mesterek vagytok, akkor miért is ne létezne? Mégis mi más dolgotok lenne egész nap, csak egyedül lézengnétek? Van egy klubunk. Összejövünk egymással – elnézést kérek egy pillanatra (iszik egy kortyot a kávéjából). Összejövünk egymással. Történeteket mesélünk. Viccelődünk rólatok. (nevetések) És nagy ritkán sírunk is. Igen, valóban sírunk is náha, mert látjuk, hogy az emberek mennyire nagyon megnehezítik a dolgokat saját maguk számára. Pedig nem kellene ezt tenniük, ezért időnként előfordul, hogy sírunk, igazi, valódi könnyeket hullatunk.
Persze létezik ez az egész félreértés a Felemelkedett Mesterekkel kapcsolatosan, hogy mi egész nap csak lézengünk, lebegünk egész álló nap és nem csinálunk semmit. Persze ezt is megtehetnénk, de ti ezt tennétek, ha Felemelkedett Mesterek lennétek? Egész álló nap csak lebegnétek? Nem keresnétek más Felemelkedett Mesterek társaságát, akikkel beszélgetni tudtok? És nem jönnétek vissza időnként a Földre, hogy elvegyüljetek az emberek között, hogy beszédbe elegyedj, csevegj velük? Igazából a Felemelkedett Mesterekben van egy közös dolog – persze a felemelkedésük mellett – az, hogy imádják az emberi állapotot. Főleg most, hogy már nincsenek benne (néhány kuncogás). Szeretik az emberi tapasztalásaikat.
Tudjátok ez olyan, mintha egy Felemelkedett Mesternek saját beépített fmozija lenne. Ezért bármikor visszamehetnek és újra lejátszhatják a bolygón szerzett tapasztalásaik felvételeit. Mi is mindig ezt csináljuk. Az a legjobb benne, hogy nem kell úgy lennie, ahogy az emberi elme emlékeztt rá. Visszajátszhatjátok a felvételeket, mondjuk valami olyanról, amiről azt gondoltátok, hogy borzalmas volt. Szóval vissza tudjátok játszani és meg tudjátok változtatni! Megváltoztathatjátok a végét, a kezdetét vagy akár a közepét is. Meg tudjátok változtatni. Mindig meg lesz az emléketek, ahogy az elme emlékezett rá, de aztán felismeritek, hogy ezen túl tudtok lépni. A szó szoros értelmében meg tudjátok változtatni.
A Felemelkedett Mesterek szépsége – és azt szeretném, ha tényleg beleéreznétek ebbe egy pillanatra. A Felemelkedett Mesterek szépsége a felemelkedettségükben rejlik – és mondhatnánk, hogy nyilvánvalóan a többi birodalomban élnek, ami azt jelenti, hogy készek, hogy befejezték az utjukat és most már a saját szuverenitásukban tartózkodnak. De ugyanakkor, mégis ezzel egy időben az utazásuk elején tartanak, most élik a legelső életüket a Földön, és végigmennek az összes tapasztalásukon. Ez az egész egyszerre, egy időben történik. Ahogy most itt ültök, honnan tudjátok, hogy ez nem csak az az álom, nem csak annak visszajátszása, hogy emberként éltek a bolygón és épp keresztülmentek azon, amin éppen most mentek keresztül? Honnan tudjátok, hogy nem arról van szó, hogy egyszerűen csak beleérztek abba a tapasztalásba, amit azelőtt éltetek meg, mielőtt Felemelkedett Mesterré váltatok volna? Á! Valami, amibe érdemes beleérezni!
Ez az egész pontosan itt van. Nem létezik a múlt, a jelen, a jövő. Igazából nincs semmi különbség aközött az emberi létező között, akik ma vagytok és aközött a Felemelkedett Mester között, akik vagytok. A kettő között az égvilágon semmi különbség sincs, kivéve az észlelést, kivéve azt, hogy az emberi rész azt mondja, hogy „Ó, én még nem tartok ott. Még tovább kell csinálnom. Még mindig az utamon vagyok. Még mindig ezen az egészen megyek keresztül.” – Tévedés. Egy bizonyos értelemben véve tényleg ott vagytok. Természetesen onnan fogjátok tudni, hogy tényleg ott vagytok-e, hogy befogadnak titeket a Felemelkedett Mesterek Klubjába, ahol már majdnem 12.000-en vagyunk. Ez lesz az, amikor majd végre azt mondjátok, hogy „Ott vagyok, és közben itt vagyok. Most már elismerem.” – De térjünk vissza a lényegre!
Felemelkedett Mesterekként ott ülünk együtt és megosztjuk egymással a történeteinket, visszanézzük azokat, újra megéljük a régi történeteinket és ha akarjuk, megváltoztatjuk azokat. Kávézunk. Tudjátok, van egy óriási félreértés azzal kapcsolatban, hogy a Felemelkedett Mester valamiféle hatalmas guru egy távoli, messzi, tökéletes birodalomban. Ami tényleg egy tökéletes birodalom, de mi még most is nagyon is emberiek vagyunk és mi még mindig nagyon szeretünk játszani azzal az emberi részünkkel. Még mindig tartunk bulikat. Miért, el tudnátok képzelni, hogy Felemelkedett Mesterek vagytok és nincsenek bulijaitok? Az, tudjátok...(Adamus kunog) És most ezt azoknak mondom, akik azon tűnődnek, hogy „A Felemelkedett Mestereknek nem valami nagyszerű és szent létezőknek kellene lenniük?” – Persze, azok is lehetnének, de nem azok. Ez nem igazán számít, ha valaki Felemelkedett, mivel úgy játszhattok az energiával, ahogy csak kedvetek tartja. Ez a ti színházatok: azt tehettekz, amit csak akartok!
Az a nagy különbség egy Felemelkedett Mester és egy ember között, hogy Mesterként felismeritek, hogy ez csak egy történet. Ki- és beléphettek belőle. Ti lehetek a főszereplő vagy a színészek. Nem vesztek el benne, nem érzitek úgy, hogy beleragadtatok. Ez a hatalmas különbség!
Akkor most vegyünk erre egy mély lélegzetet! És amikor ezt végül felismeritek – egyébként titeket is felvettek a Felemelkedett Mesterek Klubjába – persze, ahhoz előbb meg kell halnotok, de… (néhány kuncogás). Nos, de legalább felvettek benneteket is.
Tehát ma (Adamus belekortyol a kávéjába) …hm – a listán. Igen, kávét iszunk. A mai listán a legfontosabb dolog, amit ma megteszünk, hogy a merabh-unk alatt egy kis időt azzal fogunk tölteni, hogy betöltjük a teret fénnyel. A minden dolog között ott lévő teret betöltjük fénnyel, és az a tér bizony hatalmas. Egyesek sötétségnek hívják, pedig az csak üresség. Ma ezt fogjuk csinálni, mivel engem órabérben fizetnek, így az egész órát ki kell töltenem (néhány kuncogás). Ezért a merabh előtt most a szórakoztatás ideje következik.
LINDA: Ó-ó!
ADAMUS: Tudod, ez elég szórakoztató.
LINDA: Ez azt jelenti, hogy azt akarod, hogy körbevigyem a mikrofont, ugye?
ADAMUS: Igen.
LINDA: Ühüm. Ühüm.
Kegyelem érzése a Mennyei Kereszt óta
ADAMUS: Az első kérdés az, hogy mennyi 6, 8 vagy 12 hét telt el a Mennyei Kereszt óta, de ez nem is számít! Tehát, milyen az életetek azóta az 1-től 10-ig terjedő skálán a kegyelem vonatkozásában? Hogy alakult, milyen? Szóval, Linda most körbe fogja vinni a mikrofont. Az 1-től 10-ig terjedő skálán milyen az életetek a kegyelemre vonatkozóan a Mennyei Kereszt óta?
HENRIETTE: Felálljak?
LINDA: A 10 jelenti a legjobbat?
ADAMUS: Igen, a 10 a legjobb.
LINDA: Oké.
ADAMUS: Igen, kérlek állj fel!
HENRIETTA: Oké. Néha azt érzem, hogy lebegek és azt érzem, hogy tényleg az a motivációm, hogy tudatosan sugározzam a fényt. Megáldom az otthonom amikor elmegyek. Vannak olyan egyének, akikről tudom, hogy nehézségekkel küzdenek és kegyelmet küldök nekik. Azon kapom magam, hogy amikor másokkal kommunikálok olyanokat mondok, hogy „Légy áldott a családoddal együtt!” – Nem abban az értelemben, mintha szentebb lennék náluk, ennek ehhez semmi köze. Egyszerűen csak tényleg, igazán azt kívánom, hogy megosszam velük az áldást.
LINDA: 1-től 10-ig.
HENRIETTA: 1-től 10-ig?
LINDA: Muszáj egy számot választanod.
HENRIETTA: 10.
ADAMUS: Jól van. 10 -et mondtál. Tetszik a fejeden lévő sál.
HENRIETTA: Köszönöm.
ADAMUS: Megkaphatom?
HENRIETTA: Persze.
ADAMUS: Cauldre ma elég unalmasan öltözött fel. Szüksége van egy kis színre (mind a ketten nevetnek).Én a hátsó szivárványsznűt választanám. Úgy értem, hogy megkaphatnám most?
HENRIETTA: Most? (nevetések)
LINDA: Ez két sál.
HENRIETTA: Ez két sál.
ADAMUS: Jó, akkor majd később. Rendben van. De Cauldre elég unalmas tud lenni. Na mindegy!
HENRIETTA: És egy gombostűvel van a kettő összetűzve, hogy ne mozduljon el.
ADAMUS: Ne aggódj emiatt! Egyszerűen csak hagyjuk neki, hogy elhalványuljon az unalmában (nevetések). Oké, köszönöm. Tehát 10-et mondtál. Lenne egy gyors kérdésem, amit muszáj feltennem. Hogyhogy nem egy számot mondtál azonnal? Pedig ez egy egyszerű kérdés volt: 1-től 10-ig?
HENRIETTA: Kiment a kérdés a fejemből.
ADAMUS: Oké. Ez jó válasz. És hova ment?
HENRIETTA: (rövid szünet után) Az ürességbe.
ADAMUS: Az ürességbe. Oké. Rendben. Ezt elfogadom. Jó. Köszönöm.
HENRIETTA: Köszönöm.
ADAMUS: Remek! Tehát 10-es szinten érzi magát a Mennyei Kereszt óta. Nem utáljátok ezért? (Adamus nevet) Következő!
MARKO: Jaj, ne már!
LINDA: Ó, fogd már be! (nevetnek)
ADAMUS: Marko! Marko! Marko!
MARKO: Szia.
ADAMUS: Hogy haladsz a könyveddel? (Linda és Marko nevetnek)
MARKO: Ez itt a reklám ideje!
ADAMUS: Fizetett nekem…
MARKO: (nevetve) Igen, ez így van.
ADAMUS: …. hogy állandóan a könyvéről kérdezzem. Hogy állsz a Mennyei Kereszt óta a kegyelemmel az életedben?
MARKO: Tényleg 10.
ADAMUS: Oké.
MARKO: Sőt, a 10-en is túl.
ADAMUS: Oké.
MARKO: Nincs rá szám.
ADAMUS: Azta!
MARKO: Kvantum vagyok.
ADAMUS: Oké, remek.
MARKO: (nevetve) Igen.
ADAMUS: És mi lehet ennek az oka?
MARKO: Az, hogy Hawaii-on élek!
ADAMUS: Oké.
MARKO: Ez csak természetes!
ADAMUS: Oké.
MARKO: Csak viccelek. De különben igen!
ADAMUS: Kahuna vagy?
MARKO: Az micsoda?
ADAMUS: Olyan, mint egy főpap.
MARKO: Ó, igen, igen, az vagyok.
ADAMUS: Úgy értem, te nevezted ki magad annak.
MARKO: Ó, ó, igen.
ADAMUS: Ehhez csak annyit kell tenned…
MARKO: Egész nap guru vagyok.
ADAMUS: … hogy kahunának nevezed magad.
MARKO: De most komolyan, tényleg hatalmas kegyelemben élek.
ADAMUS: Jól van.
MARKO: Igen, mert a Mennyei Kereszt óta azt érzem, hogy az összes létidőm turbó fokozatban, irtó gyorsan integrálódik.
ADAMUS: Igen.
MARKO: De mindez kegyelemben történik. Tudod úgy, hogy – a legtöbbször nem vagyok ennek tudatában az álmaimban, de napközben egyfolytában kreatívnak érzem magam. Egyszerűen csak élvezem a saját energiámat, a saját teremtésemet. Tényleg azt érzem, hogy „Hogy a picsában hagytam ezt ki eddig?” – El sem akarom hinni.
ADAMUS: Jó, köszönöm.
MARKO: Köszönöm.
ADAMUS: Kérnék még párat! Milyen az élet a Mennyei Kereszt óta?
LINDA: Most Franciaországba megyek. (mondja lágyan nevetve)
ELISABETH: 10.
ADAMUS: 10, oké.
ELISABETH: Igen.
ADAMUS: Jó. Nincsenek pusztítások? Nincsenek belső kihívások? Nincs feszültség?
ELIZABETH: Kihívások – hiányzik a kapcsolat.
ADAMUS: Hiányzik a kapcsolat? Oké. Dolgozol? Van állásod?
ELISABETH: Igen.
ADAMUS: Mi a foglalkozásod?
ELISABETH: Orvos vagyok.
ADAMUS: Ó, orvos vagy! Nahát! Jó. És milyen gondolataid vannak a munkádról a Mennyei Kereszt óta? Továbbra is ezt akarod csinálni? Vagy gondolkozol azon, hogy otthagyd a munkádat?
ELISABETH: Ez a hivatásom és nincs vele problémám.
ADAMUS: Nincs, oké. Jó. Eddig hárman 10-et mondtak.
LINDA: Nahát!
ADAMUS: Oké.
LINDA: Én csak 5-öt mondanék, de mindegy!
ADAMUS: Ne legyél ennyire optimista! (nevetések) Üdvözöllek!
AGNES: Szia, én 7 -et mondanék.
ADAMUS: Hét. Oké. Nem tíz.
AGNES: Nincsenek nagy rombolások az életemben, ha mégis van valami az az, hogy nagyon türelmetlen voltam. És nem számítottam tűzijátékra, de azért arra számítottam, hogy néhány igencsak emberi problémám egyszerűen csak varázslatosan eltűnik!
ADAMUS: Igen.
AGNES: De nem tűntek el.
ADAMUS: Nem tűntek el. Oké. (Agnes nevet) Megosztanád velünk ezeket a problémákat?
AGNES: Hogyne. Bőség. Még mindig ott van.
ADAMUS: Ó, a bőség!
AGNES: Nagy változásokat hoztam az életemben. Ha ezt az egészet emberi nézőpontból nézem, hogy honnan jöttem, ez tényleg egy óriási változás.
ADAMUS: Igen.
AGNES: És ettől boldog vagyok.
ADAMUS: Igen.
AGNES: De néha, amikor azt látom, hogy konkrétan más Shaumbrák úgy élnek, ahogy én is szeretnék, akkor azt mondom, hogy „Jaj, mit csinálok rosszul?”
ADAMUS: Igen, igen. (Agnes nevet) Igen.
AGNES: Igen. Nincs okom sok panaszra, de igazából nem vagyok elégedett.
ADAMUS: Oké. Később beszélni fogunk még erről a szituációról.
AGNES: Az nagyon jó lesz! Köszönöm.
ADAMUS: Nagyszerű. Nagyszerű! A dolog nagyon egyszerű.
AGNES: Álmodtam veled erről.
ADAMUS: Ó!
AGNES: És akkor a te tálalásodban én is azt érezem, hogy ez nagyon egyszerű. De, mégsem tudom leföldelni. Nem működik.
ADAMUS: Ma le fogjuk ezt földelni.
AGNES: Köszönöm! Az fantasztikus lenne!
ADAMUS: Kérnék még pár választ! Hogy állsz a kegyelemmel az életedben a Mennyei Kereszt óta?
TERRI: 2 vagy 3.
ADAMUS: 2 vagy 3. Oké. Mi történik?
TERRI: Még mindig sok fájdalom van a testemben. A gyökér csakra földelésével, a csípőmmel.
ADAMUS: Értem. Egyébként dobd ki a csakrákat azonnal!
TERRI: Jó, akkor a csípő területe. Arra mit mondasz?
ADAMUS: Dobd ki a csípőt! Úgy értem, érted te, hogy gondolom. (Adamus nevet)
TERRI: Igen.
ADAMUS: Más szóval ez az egész most integrálódik.
TERRI: Igen, integrálódik.
ADAMUS. Ez egy része a problémának.
TERRI: És furán megyek, vagyis ügyetlenül, esetlenül, kivéve akkor, amikor…
ADAMUS: Mit jelent az, hogy furán mész?
TERRI: Hát tudod a csípőm miatt.
ADAMUS: Ó! Ó!
TERRI: Csak poroszkálok, mert meg kell tartanom az egyensúlyomat.
ADAMUS: Igen.
TERRI: És egyszer vagy kétszer már éreztem, hogy „Ez az én testem” – és akkor
normálisan tudtam menni. De ez csak egyszer vagy kétszer történt meg.
ADAMUS: Igen.
TERRI: De a legtöbbször a 10-es skálán 2 vagy 3, 3 vagy 4 az, ahogy érzem magam.
ADAMUS: Mi a helyzet azzal az egész csípő dologgal?
TERRI: Nem tudom!
ADAMUS: Mióta van ez így?
TERRI: Már régóta.
ADAMUS: Régóta. Honnan ered?
TERRI: Szerintem a szégyen és a kétség miatt. Nem tudom. Nem tudom. Jaj!
Elnézést kérek! Még fel kell ismernem a választ.
ADAMUS: Bizony, bizony, bizony! (Adamus nevet) – „Még fel kell ismernem a választ!” – Most ezt elengedem neked. Pedig egész közel ülsz a toaletthez, tudod csak szükség esetére mondom! (nevetések)
TERRI: Igen.
ADAMUS: Csak kezdj el találgatni! Szerinted mi az oka ennek a csípő problémának?
TERRI: Nem haladok előre.
ADAMUS: Nem.
TERRI: Nem?
ADAMUS: Nem, nem, nem! Érezz ebbe most bele!
(szünet)
Nagyon régóta cipeled valaki másét a családból.
TERRI: Nagyon, de nagyon sokáig másokra viseltem gondot.
ADAMUS: Régóta. Régóta. És ennek egy része az, hogy túlságosan is gondját viselted a családodnak. Egy idő után, úgy értem, ha mindig megpróbálsz valakit vagy valamit magaddal cipelni, akkor az hatással lesz a csípődre. És mit teszel?
TERRI: Ó, oké.
ADAMUS: Igen – (nyújtózkodik) de ezt engedd el! És aztán pedig csak…
TERRI: Aztán ott a másik oldal.
ADAMUS: Nem, nem, nem! Azt mondom, hogy nyújtsd a csípődet. Nyújtsál.
TERRI: Ja, oké.
ADAMUS: Tudod már nagyon régóta cipeltél magaddal sok szemetet, ami nem is a tiéd volt. Ez egyszerű. Csak engedd el! Majd később beszélünk erről.
TERRI: Igen. Szükségem van rá.
ADAMUS: Jól van. Ráadásul bárki, aki most fizikai problémákon megy keresztül – ennek elég sok köze van az egész FényTesthez, ahhoz, hogy visszatérjetek a saját teljességetekhez vagy Egységetekhez.
TERRI: Igen.
ADAMUS: Köszönöm. Jól van. Remélhetőleg, amikor ma elmész innen, akkor már 8-ason leszel.
TERRI: Reméljük.
ADAMUS: Jó, még egy valakit kérek! Milyen az élet a Mennyei Kereszt óta?
LINDA. Most engem egyszerűen csak kihagytál?! (kérdezi nevetve)
DIANE: Három.
ADAMUS: Három. Mi zajlik?
DIANE: Fizikai problémák.
ADAMUS: Konkrétan mi?
DIANE: Idegrendszeri, leginkább a lábamban. Sántikálok, bicegek.
ADAMUS: Értem.
DIANE: Földeltség, ami…
ADAMUS: Nagy a fájdalom a lábadban?
DIANE: Igen.
ADAMUS: Igen.
DIANE: Állandó a fájdalom.
ADAMUS: Értem. És leginkább a lábad fáj. Máshol is fáj?
DIANE: A kezem, a térdem.
ADAMUS: Akkor mondhatjuk, hogy az egész testedben ott van a fájdalom.
DIANE: A jobb karom.
ADAMUS: Igen, igen. Oké. Szerinted mi lehet ennek az oka?
DIANE: (mélyet sóhajt) Valamiféle…
ADAMUS: Birodalom Munkás voltál? Azonosulsz azzal, hogy Birodalom Munkás voltál?
DIANE: Nem azonosulok vele.
ADAMUS: Nem. Oké.
DIANE: De akkor azt feltételezem, hogy mégis az voltam.
ADAMUS: Ha feltételezed, akkor az a helyes.
DIANE: Oké.
ADAMUS: És akkor konkrétan mi a helyzet a láb problémával?
DIANE: Úgy tűnik, mintha valami visszafogna. Például ott van az a kérdés, hogy menjek vagy maradjak.
ADAMUS: Ez inkább a földeltségről szól. Mert tudod, ha nem vagy leföldelve, ha az energia nem áramlik keresztül rajtad, akkor konkrétan láb problémáid lesznek, meg egy kis térd problémád. De közben teljesen igazad van abban, hogy nem vagy teljesen biztos abban, hogy itt maradj vagy eltávozz. És ez rendben is van. Úgy értem el tudod ezt fogadni? „Nem tudom, hogy itt akarok-e maradni, vagy el akarok-e innen menni, de ez nem számít. Ma itt vagyok. Holnap talán nem leszek itt.”
DIANE: Igen.
ADAMUS: Azt akarom ezzel mondani, hogy lépj túl az ezzel kapcsolatos érzelmi küzdelmeden! Nagy dolog! Szerintem mindenki, aki most itt van személyesen és a legtöbben, akik most online néztek minket – nektek is ott volt ugyanez a dolog. „Tényleg itt akarok maradni? Jaj, nem lenne szabad ilyeneket gondolnom! Jaj, állandóan boldognak kellene lennem.” – Nem! Azon tűnődtök, hogy „Maradnom kellene?” Mi a fasz?! Miért?! – Úgy értem…
DIANE: Néha.
ADAMUS: Szeretnék egy jót vitatkozni a Shaumbrával. Miért maradsz itt?! Neked meg mi bajod van?! (nevetések) Megbolondultál vagy mi ütött beléd?! Az a helyzet, hogy: - Miért?! – De én tudom, hogy miért. Jól van. Remélhetőleg ma úgy mész el innen, hogy a lábad jól érzi magát, és legalább a 7 -ik szinten érzed magad a skálán.
DIANE: Köszönöm.
ADAMUS: Most felhoztam ezt az egész kegyelmi dolgot a Mennyei Kereszt után, mert beszéltünk erről a Felemelkedett Mesterek Klubjában, ahol megmértük a Mennyei Kereszt utóhatásait a Bíbor Tanácson keresztül.
A Mennyei Kereszt utóhatásai
Nem tudtuk – nem azt mondtam, hogy „nem tudom” – hanem azt, hogy nem értettük mindennek a következményét a történésekre vonatkozóan. Elképesztő fizika áll az egész mögött, de még sem tudtuk, hogy mi fog történni.
Sok esetben látjuk az energetikai irányvonalakat. Tudjátok látjuk, hogy a hajó melyik irányban megy ki a tengerre és hogy merre fog haladni. És ehhez általában nem kell látónak lenni, egyszerűen csak megfigyelőnek „A dolgok nagy valószínűségg el ebbe az irányba fognak tartani.” – De a Mennyei Kereszt esetében ezt nem tudtuk. Bármerre elmehetett volna. Persze voltak bizonyos dolgok, amiknek a bekövetkezése nagyobb valószínűséggel bírt, de bármilyen apró kis dolog másik irányba vihette volna. Sok volt az aggodalom annak kapcsán, hogy mi minden történhet. Tudjátok lényegében megnyitjátok az eget, beengeditek ezt az összes többi energiát, és nem lehet pontosan tudni, hogy mi fog történni. Egyetlen apróság is más irányba vihette volna.
Amiatt aggódtunk, hogy a bolygó mennyire marad kegyelemben, továbbá amiatt, hogy ti mennyire maradtok kegyelemben ezalatt az egész folyamat alatt, mert ez egy óriási dolog. Ez a létező legnagyobb dolog, ami még a Jézus korszaknál, sőt még Atlantisznál is jóval nagyobb dolog. Hatalmas nagy dolog megnyitni a birodalmakat, hogy ez az egészen új energia eljöjjön a bolygóra. Ez egy óriási dolog.
Tudom, hogy egy páran szerfelett csalódottak vagytok, és emiatt zúgolódtok is nekem, hogy „Adamus, az égvilágon semmi sem történt, pedig óriási robbanásokra számítottam március 23-án! Arra számítottam, hogy összeomlik a gazdaság, a világ háborúzni kezd, az időjárás rosszra fordul, de semmi nem történt.” – Az én válaszom erre az, hogy „Hű! Ez jó!” – Ez azt jelenti, hogy ti, akik Birodalom Munkások voltatok, elvégeztétek a munkátokat.
Hányan azonosultok azzal, hogy Birodalom Munkások voltatok? (sok kéz a magadba emelkedik) Ez sok. Nagyon sok. Elvégeztétek a munkátokat és akik itt voltak a Földön, ezt le is földelték, elvégezték a munkát és előrehaladásban tartották a dolgokat. Mindannyian elvégeztétek a munkátokat, és ennek eredményeképpen a Mennyei Kereszt – legalábbis mostanáig – nagyon nagy kegyelemben zajlott, meglepően nagy kegyelemben, csendesen kegyelemben néhányatok csalódottságára, akik azt akartátok, hogy nagy dolgok történjenek. De ez az egész kegyelemben történt meg, és ez rendkívüli fontossággal bír, kifejezetten azok számára, akik a többi birodalmakban dolgoztak tudva azt, hogy ennek egy sima, zökkenőmentes átmenetnek kell lennie. Máskülönben katasztrofális lett volna, ahol az apró kis dolgok teljesen kibillenthették volna az egyensúlyt.
Mondok erre pár példát. Nem sokkal a Mennyei Keresztet követően – és ez akkor történt, amikor éppen az egyik összejövetelünket tartottuk Kona-n – egy gyilkossági merényletet próbáltak megkísérelni a világ egyik fő vezetője ellen, ami az egész bolygót és annak gazdaságát módfelett összezavarta volna. És ez nem történt meg. Úgy értem az egész meg lett tervezve. Minden a tervek szerint alakult, és mégsem történt meg, mert valami a legutolsó pillanatban megváltoztatta.
Na nem azért, mert egy csomóan imádkoztak a változásért. Nem azért, mert egy bizonyos eredményt akartatok. Hanem az történt, hogy elegendő fény volt abban a helyzetben ahhoz, hogy ez a palotapuccs meghiúsuljon. És néhányan most talán azt gondoljátok, hogy „Hát pedig jó dolog lett volna!” – De ez nem igazán lett volna jó, a sikeres merénylet eredményeképpen történő zavargások, pusztítás és rombolás miatt.
Számos dolog megtörténhetett volna a Mennyei Kereszt óta – és itt most nem akarok belemenni ennek az egésznek a drámájába, hogy mi minden megtörténhetett volna – ami nem következett be, mert ez egy felettébb méltóságteljes és békés átmenet volt, legalábbis a bolygó számára, a legtöbb esetben.
Ezzel együtt nagyon sok dolog fog még történni a közeljövőben. Erről egy kicsit többet is fogok majd beszélni az évközi ProGnost frissítésben, de tényleg sok dologról van szó. De most már megnyugodtam, hogy ezt viszonylag méltóságteljesen ment végbe a saját személyes életetekben.
Azt mondanám, hogy az 1-től 10-ig terjedő skálán a Shaumbra átlagosan valószínűleg 5-ös vagy 6-os szinten van. Vannak olyanok is, akik a kegyelemre vonatkozóan az 1 -es szinten vannak. Mások pedig a 2-es szinten, mert éppen a poklot járják meg, mégis próbálnak közben mosolyogni. Vannak, akik hatalmas zavarokon mennek most keresztül az életükben, de megértik ennek az okát. Sok oka van ennek, de megértik ezeket az okokat, ezért vesznek egy mély lélegzetet és megengedik maguknak, hogy keresztülmenjenek rajta. De az tényleg igen zavaró, amikor olyan nagyon sok minden történik a testetekben. Most valószínűleg a testi problémák a legjelentősebbek. A mentális stabilitás, ami a Shaumbra esetében óriási, ami alatt azt értem, hogy megpróbáljátok fenntartani a normális életeteket miközben tudjátok, hogy minden változik. A Shaumbrának mostanában sok problémája van a szédüléssel, vagy pedig sokan azt mondják, hogy „Hát, ez biztosan azért van, mert öregszem. Többé már nem működik az emlékezetem.”– Ennek ehhez sem mi köze. Az egész rendszer megváltozik – ez az, ami most történik.
Tehát általánosságban szólva a Shaumbra 5-ös, -6-os szinten van a kegyelem értelmében. De ez titeket ér el elsőként. Ti vagytok azok, akik ennek hatásait legelőször megérzitek, a testetekben. Továbbá ez hatással van az elmétekre, valamint minden másra is.
Azt mondom, hogy ez most jelenleg egy csendes periódus a bolygón, mert változások történnek a metafizika vagy az Adamus Fizika igen mély szintjein , melyet úgy fogok hívni, hogy metafizika, vagy Adamus fizika. Tehát, a dolgok nagyon mély szinteken történnek. A legtöbb embernek halvány fogalma sincs arról, hogy mi történik, de ez végső soron mégis hatással van mindenre.
Az a munka, amit Földi Munkásként és Birodalom Munkásként elvégeztetek – ennek nagy része nem csak arról szólt, hogy megnyissátok az isteniség és a magasabb birodalmak felé nyitottátok meg a hozzáférést, hanem az is, hogy mindez simán, zökkenőmentesen tudjon megtörténni.
Rombolás, pusztítás a bolygón
Tehát a következő a kérdésem, és úgy tudom Lindánál van 100 dollár készpénz, és aki helyesen válaszol a kérdésre, megkapja ezt az összeget. Linda, meg tudod mutatni annak bizonyítékát, hogy tényleg nálad van a pénz? Szóval…. (valaki azt mondja, hogy „Ó, jaj”)?
LINDA: Azt akarod mondani, hogy azt a pénzt nem ajándékba adta nekem Geoff? (nevetés)
ADAMUS: Nem, nem, nem! (mind a ketten nevetnek) Ez az én pénzem volt és nem Geoff vagy Cauldre pénze! Tehát nálad van a pénz. Megtennéd, hogy ide teszed az asztalra? Kínozni akarok vele mindenkit. Tehát az kapja, aki a helyes választ adja!
LINDA: (suttogva) Várj, várj!
ADAMUS: Tehát…
LINDA: (leszámolja a pénzt és az asztalra teszi) Kettő…
ADAMUS: … most az történik…
LINDA: … hat, nyolc, tíz.
ADAMUS: Nem lehetett volna egy darab százdolláros bankjegyet hozni?
LINDA: Nem.
ADAMUS: Oké. (nevetések) Mi történik jelenleg a bolygón? A rombolás, pusztítás értelmében mi történik? Érezzetek ebbe bele egy pillanatra! Ne gondolkozzatok a válaszon, hanem érezzetek bele! Mi történik a bolygón a rombolás értelmében?
(szünet)
Oké, Linda körbeviszi a mikrofont.
LINDA: Oké.
TRACY: Ó!
ADAMUS: Igen, „Ó”.
TRACY: Ó! Hogy mi… megismételnéd a kérdést?
ADAMUS: Hogyne. Mi történik most a bolygón a rombolás értelmében? És a kérdés szándékosan kicsit homályos.
TRACY: Ühüm.
ADAMUS: Mi az, ami most el pusztul, lerombolásra kerül?
TRACY: A legigazabb dolog, amit érzek – azt nem a forma szintjén látom.
ADAMUS: Várj egy kicsit! Linda, ez csak… (megszámolja a pénzt) Jól van, meg van az összes pénz. Jó. Jó. Csak biztos akartam benne lenni!
TRACY: Amikor beleérzek ebbe, beleérzek a bolygóba, hiszen a bolygó ugyanolyan, mint a testünk, és ott van az a fény ami bejön és kölcsönhatásba lép az anyaggal. És ez megzavarja az anyag viselkedését. Ahol ez a kettő találkozik, az a határfelület finom, de közben pedig mégis óriási.
ADAMUS: Igen.
TRACY: Az, ahogy a dolgok változnak.
ADAMUS: Szerinted végül mit fog elpusztítani? Mi lesz a végeredménye vagy a manifesztációja ennek a rombolásnak, amiről beszélsz?
TRACY: Hm. Ez egy jó kérdés. Bele tudok érezni ennek potenciáljába, de egy kicsikét félek. Igazából Marko-val beszélgettem erről. Egy kicsikét félek feltételezni vagy tudni, hogy mi következik az elmémben, mert érzem annak potenciálját, ami éppen formálódik. De nem tudom, hogy mi az a forma, vagy hogy mit fog tenni.
ADAMUS: Igen.
TRACY: De attól még érzem.
ADAMUS: Igen. Jól van. Jó.
TRACY: Igen.
ADAMUS: De ez fontos. Néha ezt csak érzed – ja, hogy még nem fejezted be, akkor még ne add vissza a mikrofont!
TRACY: Ó!
ADAMUS: Néha egyszerűen csak érezni jó dolog, mert akkor még nem kell konkrétan meghatároznod.
TRACY: Igen.
ADAMUS: Tehát érzed a választ, de akkor globálisabb alapon szerinted, hogy fog ez manifesztálódni? Csak találgass merészen!
TRACY: Találgassak merészen! Szerintem olyan dolgok fognak történni, ami teljesen kiakasztja az emberek elméjét. Mint a pályák...
ADAMUS: Az UFO landolásokra gondolsz?
TRACY: Nem, nem az UFO landolásokra gondolok.
ADAMUS: Jó, jó.
TRACY: Hanem arra, hogy azok az ösvények vagy útvonalak, amik mentén gondolkozunk, fel fognak robbanni.
ADAMUS: Igen.
TRACY: És ahogy ez meg fog történni, mind azt fogjuk kérdezni, hogy „Mi a faszom?”
ADAMUS: Jó, rendben.
TRACY: Igen.
ADAMUS: Egyébként a földönkívüliek jelenleg ki vannak tiltva a boly góról.
TRACY: Ja tényleg!
ADAMUS: Tehát ha bármelyikőtök is ezt hinné, tudjátok, hogy ki vannak innen tiltva. Nem jöhetnek ide. Oké.
TRACY: Nagyon váratlan és furcsa dolgok lesznek.
ADAMUS: Furcsa dolgok. Mondj erre nekem egy merész példát! Ha egy tudományos fantasztikus író lennél akkor mit írnál erről?
TRACY: (nevetve) Nem tudom. Úgy értem az az érzésem, hogy amikor ezt kérdezed, akkor az elmém egyszerűen megakad.
ADAMUS: Ez rendben van. Akkor találj ki valamit! Mindegy mit. Író vagy, bármit kitalálhatsz, amit csak akarsz.
TRACY: Nem tudom, semmi nem jut az eszembe.
ADAMUS: Oké.
TRACY: Igen.
ADAMUS: Ha közben mégis eszedbe jut valami, csak kiabálj Lindának, aki majd odaszalad hozzád a mikrofonnal.
TRACY: Oké.
ADAMUS: Igen.
TRACY: Oké.
ADAMUS: Jól van.
LINDA: Oké. Még valaki?
ADAMUS: Rombolás. Igen.
LINDA: Oké.
ADAMUS: Miféle dolgok történnek a bolygón a rombolás vagy pusztítás tekintetében? (Adamus nevet, ahogy Linda meglepi Andy-t a mikrofonnal)
ANDY: (nevetve) Szia.
ADAMUS: Szia.
ANDY: Szerintem az emberi elme kerül nem egészen újrahuzalozásra, hanem inkább átértékelésre.
ADAMUS: És ez általánosságban minden emberre vonatkozik?
ANDY: Igen, szerintem általánosságban szólva az emberek újraértékelik az életüket vagy az életük irányát.
ADAMUS: Ezt nem a COVID tette meg?
ANDY: Segített ebben.
ADAMUS: Igen.
ANDY: Segített benne. De szerintem ez most még inkább elmélyül.
ADAMUS: Igen.
ANDY: Az emberek olyanokat fognak mondani, hogy „Nahát, az egész életemet egy célra tettem fel.” – Meg még azt is mondják majd, hogy „Hoppá, az a cél eltűnt a szemem elől!” - Tehát egy átértékelés lesz.
ADAMUS: Oké. Csak találgass merészen – a népesség hány százalékának az agyában fog ez bekövetkezni? Mindenkinél ez lesz?
ANDY: Mindenkinél.
ADAMUS: Mindenkinél. Jól van. Nahát!
ANDY. Mindenkinél. Mindenkinél az egész világon. Habár vannak olyanok, akik fedezékbe vonulnak amiatt, hogy nem látnak sok külső változást.
ADAMUS: Igen, igen.
ANDY: De ha belenézel a szemükbe, akkor azt látod, hogy „Mi a fasz van?”
ADAMUS: Igen, igen.
ANDY: Tudod valami olyasmit éreznek, hogy „Ó, itt valami elcsesződött, megváltozott.”
ADAMUS: Igen. És szerinted ez hogy fog manifesztálódni? Tudod, mindenki átmegy ezen a frontális homloklebeny-műtéten és szerinted ez hogyan fog megmutatkozni az embereknél?
ANDY: (szünetet tart) Már várom a változásokat, de nem én fogom előre jelezni azokat.
ADAMUS: Rendben. Ez bölcs dolog. Nagyon bölcs. Igen.
ANDY: Igen.
ADAMUS: De ha mégis előállnál valamivel úgy, hogy ez nem kerül felvételre. Ha ez a kamera (mutat a kamerára) mondjuk ezt most nem venné fel, akkor szerinted mi történne?
ANDY: Szerintem azt látnánk, hogy megváltoznak az értékek, mind a pénzügyek, mind pedig az irányok tekintetében.
ADAMUS: Ez elég homályos válasz.
ANDY: (nevetve): Na igen, ez aztán tényleg ködös, nem igaz?
ADAMUS: Oké. Mert ez egy nehéz kérdés. Tényleg egy nehéz kérdés.
ANDY: Hát tudod, nem is tudom, de mondjuk az lesz, hogy a heteró emberek melegek lesznek, a melegek pedig heterókká válnak. (nevetések) Úgy értem minden, egyszerűen minden…
ADAMUS: A bolygó változás alatt áll.
ANDY: Minden változik.
ADAMUS: Igen, oké.
ANDY: Igen.
ADAMUS: Rendben. Jó. Köszönöm.
ANDY: És már várom a változásokat.
ADAMUS: Jó.
ANDY: Igen.
ADAMUS: Még kérnék pár választ!
LINDA: Jól van. Lássuk csak! Oké.
ADAMUS: Tehát mi történik most a rombolás vagy pusztulás értelmében? És az hogyan manifesztálódik?
VANESSA: Az az érzésem, hogy amit a régi képviselt az most ellenáll az újnak.
ADAMUS: Igen. Igen.
VANESSA: És itt vannak ezek a lehetőségek vagy potenciálok, amiket látok a barátaimnál és az átlagembereknél is, de ők ellenállnak a lehetőségeknek, aztán pedig teljesen befrusztrálják magukat az életük miatt. Tehát a makrokozmoszi, vagyis a nagyobb képben ez az egész ennek fényében is történik.
ADAMUS: Oké. Oké.
VANESSA: Szinte olyan ez – amit saját magamban is érzek – mintha rajta lennék ezen a vonaton, vagy sínpályán és csak egy apróság kell, amitől nagyon könnyen leesek a vonatról amiatt, hogy ellenállok annak, ami elérhető.
ADAMUS: Igen.
VANESSA: Ezért nekem az az érzésem, hogy ez az egész nagyon sok hullámhegyet és hullámvölgyet okoz.
ADAMUS: Mennyire zajlott kegyelemben az életed a Mennyei Kereszt óta?
VANESSA: Lehet 10 is és 0 is.
ADAMUS: Ez az! Ez egy jó válasz! (Adamus nevet) Igen, és a kettő között minden lehet egyszerre, egy időben!
VANESSA: Egyszerre, egy időben.
ADAMUS: Egyszerre, egy időben!
VANESSA: És az igazodások.
ADAMUS: Igen.
VANESSA: Tudod egyfolytában arra emlékeztetem magam, hogy most csak ez az igazodás történik.
ADAMUS: Ez több, mint egy igazodás. Ez egy teljes átalakulás. Egyébként a helyes válasz arra a kérdésre, hogy „Mennyire van kegyelemben az életed?” – az, hogy 0-tól 10-ig. Ez mind egyszerre, egy időben. – Minden változik. Igen.
VANESSA: Igen.
ADAMUS: Jól van, köszönöm. Még egy választ kérek a rombolásra vonatkozóan.
LINDA: Oké. Most egy fiatalt szeretnék választani. Egy újoncot. Melyikőtök akar válaszolni? Döntsétek el! (mondja Lucca-nak és Krisztinának, akik legelöl ülnek).
ADAMUS: Á!
LINDA: (Lucca a mikrofon után nyúl) Ó, ő akar válaszolni. (mondja nevetve)
ADAMUS: Ó, igen!
LINDA: Te akartad.
LUCCA: Szia.
ADAMUS: Szia. Üdvözöllek! Örülök, hogy itt vagy.
LUCCA: Köszönöm.
ADAMUS: Igen.
LUCCA: Szerintem a legnagyobb rombolás abban van, amit látok a barátaimnál és sok más embernél is a környezetemben, hogy ahhoz voltak szokva, hogy sok gravitációval tegyék a dolgokat és ezen az úton-módon jussanak energiához. De a Mennyei Kereszt óta úgy tűnik létezik egy másik út is, amit választhatnak, mert nem is tudom, de szerintem már kezdenek abba belefáradni.
ADAMUS: Igen.
LUCCA: Tehát rájuk nézek és azt mondom, hogy „Csak nyisd már ki a szemed és lásd már meg azt a másik utat, ami pontosan ott van a szemed előtt!” De továbbra is a megszokotthoz ragaszkodnak és azt gondolom, hogy továbbra is ragaszkodni fognak ahhoz hogy úgy tegyék a dolgokat, ahogy korábban. Hát igen. És szerintem ez eltart még egy jó darabig.
ADAMUS: Globális alapon látod valamilyen konkrét dolognak a bekövetkeztét a rombolás eredményeképpen? És ha igen, akkor mit?
LUCCA: Igen, szerintem nemzetközi alapon több lesz a demokrácia. Látom az új pénzügyi rendszer potenciálját és annak potenciálját is, hogy az emberek megbolondulnak.
ADAMUS: Az emberek megbolondulnak. (Adamus nevet) Igen. Tényleg megőrülnek.
LUCCA: Igen.
ADAMUS: Jó. Köszönöm. Senki nem találta el a választ, de te (Tracy) jártál ehhez a legközelebb, ezért te kapod a 100 dollárt. Igen, ühüm, ez a tiéd.
LINDA: Ó!
ADAMUS: Igen, igen, igen. Tehát arról volt szó, hogy ez a pusztítás jelenleg…
LINDA: Szeretnéd, ha én adnám oda neki a pénzt?
ADAMUS: Igen, igen, kérlek. Igen, igen, igen. Szerintem örülne neki.
Fényhatások
Tracy járt a legközelebb a válaszhoz, mert korábban azt mondtuk, hogy a fény tényező jelenleg itt van a bolygón és ez az, ami minden megváltoztat. És most arra kérlek benneteket, hogy tényleg érezzetek ebbe bele! Nagyon könnyű túlgondolni, de most az történik, hogy a Mennyei Kereszt, az Apokalipszis következtében beérkező fény megváltoztatja magának a valóságnak a természetét. És ez mindent megváltoztat a bolygón. Cauldre is beszélt erről egy keveset a mostani cikkében, és én is beszéltem erről a legutóbbi Keahak ülésünkön.
Amikor a fény megváltozik ezen a bolygón – és ne a mennyisége, hanem a fényessége, a ragyogása, a fény kiterjedtsége értelmében gondoljatok – tehát amikor a fény beérkezik, az hatást gyakorol az anyagra. Hatással van a részecskékre, valamint a gondolatokra is. Hirtelen megnő a fényesség, a ragyogás. Hirtelen több az elérhető fény, ami lényegében csak energia, ami beérkezik és ez óriási pusztító erőt jelent a fennálló status quo-ra, arra, ahogy a dolgok már nagyon régóta működtek a bolygón. És ez nagyon, de nagyon pusztító és romboló lehet. Szétrobbanthatja a dolgokat.
Jelenleg az a helyzet, hogy a bolygó fizikája mondhatni egy elég törékeny módon van egyben tartva. Leginkább a gravitáció tartja ezt az egészet össze, továbbá az idő, a tér és az elektromágnesesség. De leginkább a gravitáció. És a gravitáció nem csak fizikai jellegű, ahol a dolgok leesnek a földre. A gravitáció az a dolog, ami egyben tartja a valóságot, vagyis helyesebben szólva az illúziókat.
És ti ebbe még több fényt hoztok be, mert elegendő olyan létező tartózkodik a gravitációban – ti, itt a bolygón – tehát elegendő olyan létező van, akik megnyitottátok magatokat a nagyobb tudatosságra és ez elkezd mindent megváltoztatni. Ez egy pusztító, romboló, bomlasztó erő.
A fény keresztüljön ezen a valóságon, és elkezd – ismételten szólva ne úgy gondoljatok erre a fényre, mint ami gyorsabb vagy nagyobb, hanem úgy, mint ami több ragyogással bír – és ez elkezd mindent megzavarni, lerombolni, elpusztítani menet közben. És ezért is kezdtem azzal a mondandómat, hogy a Mennyei Kereszt mostanáig nagyon nagy kegyelemben történt. Eléggé simán és kecsesen, mert a dolgok szétrobbanhattak volna. Vagy – ez egy és/vagy szituáció – ugye szétrobbanthatta volna a dolgokat amiatt, mivel ez a valóság egy elég törékeny módon van egyben tartva, vagyis azt is okozhatta volna, hogy minden megreked, elakad vagy beragad, mert tudjátok ez hatalmas sokkot okozhatott volna a rendszernek. Tényleg azt okozhatta volna, hogy a dolgok egyszerűen csak befagynak, megdermednek és bezáródnak. Ismeritek azt, amikor van egy érzelmi helyzet az életetekben, ami néha befagy, megdermed és a végén beragad a testbe, utána pedig éveken át kell terápiára járnotok, majd végül eljönnötök a Bíbor Körbe, hogy el tudjátok azt engedni. (nevetések) Hát valami ilyesmi történik most a bolygón.
Amióta elkezdődött az Apokalipszis, elég csendes volt. És most itt van nekünk ez a fény, ami beárad ide. Ismételten szólva, nemrégiben beszéltünk erről a Keahak-ban, hogy a valóság megteremtését az a különbség hozza létre – és nincs erre egy jó emberi szó – de akkor nevezzük ezt úgy, hogy a lélek, a tudatosság természetes fénye, és az ilyen valóságba beérkező fény között fennálló sebesség különbség okozza. Ugyanabból a fénysugárból érkeznek, de az egyik fénysugár mondhatni lemerül, lesüllyed, hogy belemenjen a tapasztalásba – és a két fénysugár között fennálló különbség – azt fogom mondani, hogy fénysebesség különbség, de valójában ez nem így van – tehát a két fénysugár fénysebesség különbségéből adódóan jön létre a gravitáció, ami aztán végső soron megteremti a részecskéket, és még a gondolatok is rendelkeznek gravitációval. Tehát, ebben a köztes zónában vagyunk, aközött a tiszta fény között, ami mindig jelen van, de egyszerűen csak keresztülhalad ezen a valóságon és aközött a fény között, ami lemerül, lesüllyed vagy lelassul, hogy létrehozza ezt a valóságot – vagy illúziót, ha úgy jobban tetszik. És ez az, ami most megváltozik. Ez a konkrét fénysugár most megváltozik.
Tehát ez mindent meg kell, hogy változtasson a bolygón és igazából tényleg ez a lényege az Apokalipszisnek. És amikor az a fénysugár megváltozik, részben azok miatt az emberek miatt a bolygón, akik több tudatosságot hoztak be a lényükbe, ez létrehoz egy másfajta vonzást vagy földelést annak a fénynek a számára.
Szóval, jelenleg minden összezavarodik, felbomlik, összedől és ebből nem igazán láttok úl sokmindent most a külvilágban. Sok mindent éreztek magatokban, mert nagyon sok minden történik azokon a mély belső szinteken. A legtöbb ember viszont ennek egyáltalán nincs is tudatában és a legtöbben közülük még egy jó darabig nem is lesz, azon túl, hogy igen furcsa történéseket kezdenek majd megfigyelni maguk körül.
Amikor a furcsa szót használom, akkor nem a gazdaságra gondolok, hiszen az nem igazán furcsa, mindig is meg lesznek a maga mélypontjai és csúcspontjai. Én inkább az olyan igazán furcsa dolgokról beszélek, amelyek túlszárnyalják azt, amit az emberek akár még öt vagy tíz évvel ezelőtt el tudtak volna képzelni. Ilyen tényleg nagyon furcsa dolgok például, konkrétan elég nagy esélye van annak, hogy igen furcsa, különös fények jelenjenek meg az égbolton, aminek az okát senki nem fogja tudni megfejteni. És persze sok elméletük lesz erre vonatkozóan például, hogy „Ez egy meteorológiai esemény, melynek van valaki köze a változóban lévő földi mágnesességhez vagy laami ilyesmihez”, de valójában senki nem fog rájönni arra, hogy mi is okozza. Furcsa, sok ember fogja látni ezeket a nagyon különös, fura fényeket. Aztán, majd azt fogják mondani, hogy ezek a földönkívüliek, de nyugodtan megmondhatod nekik, hogy én azt mondtam, hogy a földönkívüliek jelenleg ki vannak tiltva a bolygóról. És olyan furcsaságok fognak történni, amit igazából tényleg senki nem fog tudni megmagyarázni vagy beazonosítani.
Ilyesmi dolgok fognak történni, ami menet közben sok más dolgot is meg fog zavarni, le fog rombolni, leginkább azokat a hagyományos dolgokat, amin gondolkodni szoktatok. Ez mindent meg fog zavarni a politikától kezdve a pénzig – ezek a nyilvánvaló dolgok – és ez az egész nagyon zavaróan fog hatni az emberi elmére úgy általában. Az emberek nem fogják ezt érteni. A legtöbben érezni fognak valamit, de nem fogják tudni, hogy mi történik és azt fogják hinni, hogy megőrülnek, azt fogják gondolni, hogy egyszerűen bediliznek, megbolondulnak. Szóval, beszéltünk már erről a múltban, de megjelenik ez az egész őrület tényező a bolygón és az emberek nagyon furcsán fognak viselkedni majd.
De térjünk vissza rátok – az életetekben lévő bomlasztó, pusztító, romboló erőkre – ami akkor történik meg, amikor az a fény beérkezik és lényegében aktiválja, vagy más szóval kifejezve, elkezdi kitölteni az összes teret, ami a részecskék és a gondolatok között található. És mindjárt csinálunk is erre egy merabh-ot.
Bármin is mentek most keresztül az életedben, az az 1-től 10-ig lévő skálán található a kegyelem tekintetében. Az 1-től 10-ig terjedő skálán mozog a jó és a rossz napok tekintetében. Ezek mind történnek és elkezdenek összekavarodni, összekuszálódni egymással. És egyszerre, egy időben érezhetitek nagyon, nagyon jól és közben rettenetesen rossznak az egészet. A lényeg, hogy ne feledjétek, hogy ez mindössze egy zavar, ami épp történik, de egy olyan zavar, amit ti kértetek, amikor változásokat akartatok magtokban. És ha a bolygó is megváltozik, hát úgy legyen, de alapjában véve ti akartátok ezeket a változásokat saját magatokban.
Még régen Tóbiás kezdett el a szenvedélyről beszélni, amit aztán én is folytattam. Tudjátok a legnagyobb kihívást jelentő dolog a felébredésben az, hogy a régi szenvedély eltűnik, ami egyfajta üresség érzéssel jár együtt. Nincs ott semmi. A szenvedélynek lőttek – egyáltalán mi okotok lenne reggel felkelni? Ami a Mennyei Kereszt után történik az az, hogy a szenvedély visszatér, de teljesen másképp! A szenvedély nem csak az olyan dolkokban merül majd ki mint pl. a főzés, bár az is felszínre törhet, vagy akár a festés vagy más emberek segítése vagy legyen szó bármiről.
Az új szenvedély mindössze az, hogy hagyjuk, hogy a fényünk ragyogjon. Ennyi. Ennyi. És néhányan talán most azt gondoljátok, hogy „Hát ez azért elég unalmas.” – Egyáltalán nem unalmas. Ez a szenvedély most visszatér és miközben talán egy szép gondolatnak tűnt azt mondani, hogy „Csak azért akarok itt lenni a bolygón, hogy kisugározzam a fényem” – most ez valójában tényleg nagyon is megtehető és nagyon is helyénvaló. Az Apokalipszisből érkező fény itt van és ezt most már tényleg meg tudjátok tenni. Miközben pedig megteszitek – visszatértek a padon üléshez, a tudatos padon üléshez – megújul bennetek az érzés, hogy pontosan ezért jöttetek ide, hogy ezt tegyétek.
Itt van számotokra ez az új tényező, amit én az Új Fénynek hívok és aminek a megvalósulása már folyamatban van. Ott van számotokra az a tényező is, hogy a tudatosság és az energia összeolvad, együtt létezik egymással. Ezért jöttetek ide a bolygóra, és ott ez az a szenvedély, amit néhányan már éreztek is magatokban. Azonban a valódi szenvedélyt továbbra is folyamatosan érezni fogjátok. Tehát, amikor felteszitek azt a kérdést, hogy „Miért vagyok itt a bolygón? Miért kellene itt maradnom?” – Hát pontosan azért, hogy megengedjétek, hogy a fény szenvedélye elkezdjen keresztül áramolni rajtatok.
Akkor most vegyünk erre egy mély lélegzetet!
Rengeteg sok minden történik most a bolygón a fizikára vonatkozóan, aminek a legtöbb ember egyáltalán nincs tudatában. A lényeg az, hogy ti vagytok azok, akik megteremtitek ezt az új fizikát. A fény fizikáját a bolygón, továbbá azt is, hogy miként működik valójában és azt, hogy ez milyen hatást gyakorol majd az egész valóságra. És ismételten szólva, beszéltem már a mostanában tartott összejöveteleinken erről az új megértésről, arról, hogy a fény metafizikája jóval meghaladja, túlszárnyalja mindazt, amit a fizikusok, vagy akár a kvantumfizikusok valaha is felvetettek, vagy amiről valaha beszéltek. A fénysebesség különbsége teremti meg a valóságot. Ha meg akarjátok változtatni a valóságot – és ismételten szólva itt igazából nem a sebességről van szó. Nincs erre emberi szó, ezért egyszerűen csak a fény ragyogásának vagy fényességének fogom ezt nevezni. A fény tiszta szintű ragyogása és az a fény anyagi szintű ragyogása közti különbség az, ami megteremti, létrehozza a valóságot. És ebben a valóságban most már több fényesség is elérhető számotokra itt, ezen a szinten. És képzeljétek csak el, hogy mi mindenre lehet képes ez! Képzeljétek csak el, hogy éppen most, mit tesz bennetek, a belsőtökben.
Ez a csendes periódus a Mennyei Keresztet követően valójában egy áldás, mert ez az, ami lehetővé teszi, hogy a fény valóban bejöjjön és betöltse azt az összes teret.
A sötétség
Az egyik legnagyobb félreértés a bolygón – és véleményem szerint az egyik legnagyobb egyben csalódottság is – az a sötétség megértésének a hiánya. A sötétségé, melyről elmondható, hogy a vallásoktól kezdve mindig minden a sötét erőkkel csatázik. Sőt, még a Sátánt is létrehozták, valamint azt az ördögszerű lényt, hogy arcot is kapjon a dolog, hogy ezzel még emberibbé tegyék a sötétséget. Így megteremtődött ez a csata, hogy „Meg fogjuk semmisíteni a sötétséget!” – mert az gonosz és rossz.
Tóbiás azt mondta sok-sok évvel ezelőtt, hogy „A sötétség a ti isteniségetek”, mely csak arra vár, hogy betöltse a fény. A sötétség, az üresség, a semmi egyszerűen csak a semleges állapotban lévő energiátok, ami arra vár, hogy aktiválódjon. Ennyi az egész. De az embereknek rossz fiút, lidércet, ördögöt kellett belőle csinálniuk és „Csatába kell vonulnunk ellene, le kell győznünk!” És hogy a dolog még rosszabb legyen, a New Age is fogta és azt mondta, hogy „Mi vagyunk a Fénymunkások és kardunkat kivonva menetelünk. Behívjuk Mihály Arkangyalt és szarrá fogjuk verni a sötétséget, majd mindenhova sugározni fogjuk a fényünket!” – Nos, az nem a valódi fény, amiről azt hiszik, hogy sugározzák, hanem sokkal inkább egy hamis „jótevő ” energia. Fogalmuk sem volt arról, hogy mi is a sötétség. Nem létezik a sötétség. Nem létezik az a fajta sötétség, amit a vallások, a New Age és a többiek célba vettek, nem létezik az a dolog, amivel csatáznak. Ez egyszerűen csak valami olyan valami, ami a fényre várt, a megfelelő időre várt. Ennyi az egész.
Hatalmas szégyen, hogy a világ népessége, az emberiség a sötétből egy gonosz erőt, egy külső erőt csinált. Ezzel mindössze csak annyit tettek, hogy saját magukat kaszabolták le, ölték meg. Ezzel nem tettek mást, csak fogták azt a kardot és egyenesen magukba döfték.
A fejlett metafizikában, amivel foglalkozunk, az a fény megértése – és a fény mindössze energia, ami eddig szunnyadt, olyan energia, ami most aktiválásra került a tudatos szolgálat céljából. Ennyi az egész. És a fény mindig ott van. A lelketek fénye állandóan jelen van, de élhettek abban az illúzióban, mintha nem lenne jelen. Vagy befogadhattok egy bizonyos mennyiséget abból a fénysugárból, ami segít megteremteni ezt a valóságot, amit aztán könnyedén megváltoztathattok azáltal, hogy még több fényességet engedtek be a beérkező fényből. De térjünk vissza a lényegre!
Óriási szégyen, hogy az emberek olyan sokáig azt hitték, hogy a sötétség rossz és hogy létezik egy gonosz erő. Pedig nem létezik! Azt hiszem, hogy ez egy remek játszma volt egy jó darabig, de a sötétség nem létezik. Nem létezik a Lelketekkel ellentétes erő. Rengeteg sok különböző tapasztalatotok lehet a Lélekben. Lehet egy szórakoztató életetek vagy egy rossz életetek, egy bőségben vagy egy hiányban leélt életetek. De az a metafizika, amiről most beszélünk, túl mutat a régi elképzelésen, és a bolygón jelenleg itt lévő bomlasztó erő, a fény és a sötétség új megértését jelenti. Annak megértését, hogy a fény sebességének a különbsége teremti meg a valóságot, és hogy végső soron a szó szoros értelmében rendelkeztek azzal a fénnyel, ami most az Apokalipszissel beérkezik, ami könnyedén meg tudja változtatni a valóságot. Könnyedén.
Fejezzétek be a csatákat!
Most egy kihívást hirdetek itt a Shaumbra számára, ami mondjuk az év végéig fog tartani, aztán pedig majd visszatérünk, hogy leellenőrizzük, hogy mi történt. De maga a kihívás, rendkívül egyszerű.
Egész életeteket, és az összes létidőtöket a különféle dolgokkal való csatázással töltöttétek. Mindannyiótoknak volt egy fizikai vagy átvitt értelemben vett kardotok, amit magatokkal hordtatok. Az egész életeteket csatázással töltöttétek számos különféle módon. Sokan közületek a vallások nevében vívtatok csatákat, sokan hadseregekben harcoltatok más országok ellen – de a csata nagy része a saját mindennapos életetekben zajlott, amikor megpróbáltatok bizonyos dolgokra szert tenni az életetekben, vagy amikor túlságosan keményen dolgoztatok azon, hogy elérjetek valamit, hogy eredményesek legyetek. Kiválló kardhordozók vagytok, de most már tegyétek le azt a kardot! Tegyétek le a kardot!
Az erőtöket és az energiátokat használjátok, azt mondva hogy „Kimegyek oda és megcsinálom!” – Basszátok meg! Komolyan, dobjátok már ezt ki! Annyira hozzászoktatok a kemény munkához, a kemény csatákhoz, ahhoz, hogy harcolnotok kell a dolgokért, és amikor elértek valamiféle teljesítményt, vagy kaptok valamit, akkor elképesztően büszkék vagytok magatokra, hogy „Kemény harcos vagyok! Csatában edzett vagyok. Meg tudom csinálni a dolgokat. Keresztül tudom verekedni magam ezen az összes energián. Kiharcolom a dolgokat.” – Aztán lehet, hogy megnyertek egy pár apró csatát, úgy értem tényleg pár apró kis csatákat és ettől már azt gondoljátok, hogy ti vagytok az energia nagy harcosai. Nem! Nem! Többé már nem!
Természetesen ez nem csak rólatok szól, hanem az egész világ így működik. Ezt csinálják az emberek, mondva, hogy „Meg kell dolgoznom érte, meg kell küzdenem érte, harcolnom kell érte, le kell győznöm a dolgokat. – Aztán pedig tényleg nagyon büszkék vagytok magatokra, hogy „Nézd mi mindent legyőztem az életemben! Nézd csak meg a személyes és érzelmi problémáimat, az üzleti problémáimat! Ezekért mind megharcoltam. – Na ez véget ér. Ez az egész véget ér. És ez elég kemény lesz, mert mindig ahhoz voltatok hozzászokva, hogy így teszitek a dolgokat. Az egész bolygó ehhez van hozzászokva.
A kihívás az, hogy állítsátok le a csatározást. Hagyjátok abba a harcokat! Vessetek véget az összes kemény munkának! Többé már ne gondoljátok azt, hogy mindennek olyan nehéznek és keménynek, zordnak kell lennie – és most ezt fogadjátok el!
Már százféleképpen beszéltem arról, hogy „Az energia a Mestert szolgálja!” – Engedjétek meg, hogy az energia titeket szolgáljon! Mostantól azt fogom mondani, hogy „Most már fogadjátok be a dolgokat!”
Minden itt van, abban a fényben van, amely az Apokalipszissel érkezik be. Ott van a testetek számára. Többé már ne harcoljatok a testetekkel, mert nagyon sokan még mindig ezt csináljátok. Ha van valahol egy apró sérülésetek, akkor mentálisan harcolni kezdetek vele. Ilyeneket mondtok, hogy „Én ezt le fogom győzni. Erős vagyok. Majd pozitív gondolkozással megoldom.” De ilyenkor is csak csatároztok. Ez minden.
Anyagi problémáim vannak. Jaj, keményen kell dolgoznom és muszáj – mit csinálok rosszul? Látom a többi embert, akik tényleg nagyon keményen dolgoznak és bőségben élnek. Talán nem dolgozom elég keményen, talán nem vagyok elég okos.” – Ez is egy csata. A „Nem vagyok elég okos” is egy csata. A „nem ismerek trükköket.” is egy csata. Pedig csak egyetlen egyszerű dolgot kellene tennetek: befogadni!
Nos, talán ez a legnagyobb változás, ami az Apokalipszis eredményeképpen történik. Egészen mostanáig elég kecsesen, könnyedén viseltétek a többnyire fontosabb szinteken bekövetkező zavarokat. De én azt látom Shaumbra, hogy még mindig csatáztok és azt mondjátok, hogy „Fogom ezt a fényt és az összes problémámból még a szart is ki fogom verni, és le fogom győzni a fizikai betegségeimet.” – Nem!
Nos, a kemény rész pedig az, hogy nagyon belétek ivódott, belerögzült az emberekbe, hogy valahogy keresztül kell dolgoznotok magatokat az energiákon, és meg kell erőltetnetek magatokat, igyekeznetek kell. Okosnak vagy szorgalmasnak kell lennetek, vagy pedig jól kell kinéznetek – a háromból az egyik – ahhoz, hogy megpróbáljátok legyőzni a problémákat. Az élet egy állandó, sorozatos akadálypályává válik, amelyeket megpróbáltok legyőzni. És ha nagy ritkán sikerül is legyőznöd azokat az akadályokat, olyankor pedig azt gondoljátok, hogy „Ó! Látod? Sikerült, megcsináltam. Mester vagyok, mert le tudom győzni az akadályokat.”
Nos, ha Mesterek lennétek akkor először is nem lennének akadályok. Egy sem! Ez a kihívás mindannyiótok számára! A saját fényetek befogadójává váltok és többé ne erőltessétek a dolgokat. Elég volt a csatákból!
Most vitatkozom egy kicsit Cauldre-vel. Annyira vicces tud lenni! (Adamus nevet) Azt kérdezi éppen, hogy „Akkor ez most azt jelenti, hogy egész álló nap a seggemen kell ülnöm a kanapén, és videójátékokat kell játszanom?” – Ha azt akarod. De meg fogod látni, hogy az élet szórakozássá válik. Miért akarnád magad a seggeden ülve a kanapéra vagy a székhez ragasztani, videojátékokat játszva, bezárkózva, amikor most már az egész életed a tiéd? És az nem egy csatatér. Az emberek miért csinálják ezt ? Hát azért, mert ez egy csata! Videójátékokat játszanak. Ami csak egy újabb csata. Ez egy virtuális valóságban zajló csata, ahol mások ellen harcolsz, igaz? Én soha nem játszottam videójátékkal, és nem is vágyom rá, de vajon létezik-e egy olyan videójáték, ahol egyszerűen csak összeolvadsz magaddal, ahol a feminin és a maszkulin összeolvad (nevetések), ahol Ádám és Ízisz újra összejön egymással, és ezt követően megengeded, hogy az összes fény bejöhessen az életedbe, és megtörténjen a Realizációd, ami belemegy az összes többi birodalomba, miközben nagyon földelt vagy itt a bolygón? Létezik-e egy ilyen videójáték, aminek az a neve, hogy „Megvilágosodott Vagyok?” – Kétlem! Míg ha egész álló nap ott ücsörögsz a fenekeden és videó játékokat játszol, az azt jelenti, hogy csatázol, megpróbálsz legyőzni valamit.
Az a kihívás kivétel nélkül mindegyikőtök számára szól – mindannyiótok számára – most, itt az ideje, hogy befogadók legyetek, hogy beengedjétek az életetekbe, hogy túllépjetek a bőséggel kapcsolatos csatáitokon! Hiszen ez minden, amit tesztek, hogy harcoltok vele. És tudjátok ez elég szórakoztató tud lenni egy bizonyos pontig, szerintem. De akkor, miért nem fogadjátok inkább be? Miért nem – pedig ez olyan egyszerű. Ti vagytok – ennek a bolygó… (Adamus nevet és sóhajt egyet).
Ti mindannyian ennek a bolygónak a metafizikusai vagytok. Ti azok vagytok! A bolygó és az emberiség számít rátok. Ti vagytok azok, akik megteremtitek ezt az új fizikát, és most egy óriási kihívás előtt álltok: hogy abbahagyjátok a harcot! Ha azon kapjátok magatokat, hogy bármivel vagy bármiért is harcoltok, álljatok meg! Vegyetek egy mély lélegzetet! Ez egy régi szokás. Egy belétek rögzült megszokás.
A fénynek nincs szüksége arra, hogy a fénnyel harcoljon. A fénynek egyáltalán nincs szüksége arra, hogy csatázzon a sötétséggel.
Semmit sem kell legyőznie. Egyszerűen csak a befogadásodra van szüksége. Ennyi.
Kihívást fog jelenteni számotokra, hogy befejezzétek a csatákat – először is saját magatokon belül, aztán pedig más emberekkel, de kezdjétek magatokkal – és a befogadással. Aztán meg fogtok ezzel próbálkozni, de utána azonnal visszatértek majd a csatározáshoz, mivel úgy gondoljátok, hogy „Keményen kell dolgoznom a befogadáson.” – Nem! (Adamus nevet) Nem, ez nem így működik. A Mester megengedi, hogy a fény ragyogása megváltoztassa a valóság természetét a saját életében, és utána minden más is megváltozik.
Ezen a bolygón az a régi paradigma, hogy „Dolgozz-harcolj-dolgozz-harcolj-dolgozz harcolj!” Aztán talán ünneplünk egy kicsit, mielőtt visszatérnénk a „dolgozz-harcolj-dolgozz-harcolj” dologhoz. De ennek vége. Ez véget ért, mivel talán ez az egyik legvaskosabb rétege és tévedése a tömegtudatnak, és itt az ideje annak, hogy ez megváltozzon. És ez veletek fog elkezdődni.
Beszélgettem erről pár Felemelkedett Mesterrel. Elmondtam nekik, hogy mit fogunk csinálni, amire csak hatalmasat nevettek, és csak nevettek és nevettek. Azt mondták, hogy „Adamus, biztosan szívtál valamit ott lent Colorado-ban, mert ez soha sem fog megtörténni a bolygón.”
Én ezzel egyáltalán nem értek egyet. Azért nem értek egyet ezzel, mert a.) ti vagytok a metafizikusok. Ti voltatok a Birodalom Munkások. Ti vagytok azok, akik itt vagytok a bolygón. És még ha nem is voltatok Birodalom Munkások, akkor is elvégeztétek a belső munkát, amire nagyon nagy szükség volt ahhoz, hogy ez az egész megtörténhessen. És most a következő lépés – ami nagy dolog – az, hogy ne legyen több csatázás. Legyetek befogadók!
Érezzétek meg, egy pillanatra, hogy milyen befogadni itt, ebben a gyönyörű biztonságos térben. Egyszerűen csak fogadjátok be a fényeteket! Nem valami kívülről jövő fényt, hanem egyszerűen csak a saját fényeteket. Ne próbáljátok meg akadályokat legyőzni, ne próbáljatok meg olyan helyzeteket teremteni magatoknak, amiket majd megpróbálhattok legyőzni, mert sokan közületek ezt csináljátok.
Nagyon sokan ezt teszik közületek. Hogy miért csináljátok? Miért teremtetek olyan helyzeteket, hogy aztán le tudjátok győzni? Hmmm?! Hogy legyőzhessétek! Látni akarjátok, hogy milyen magas tlehet majd a következő akadály, és amikor azt legyőztétek, miután már húsz alkalommal lezuhantatok és majdnem megöltétek magatokat, még magasabbra teszitek azt az akadályt.
Vessünk hát véget ennek a régi, nagyon régi szemléletnek a bolygón, és fogadjuk be a saját fényünket – ez ilyen egyszerű – a testünbe, minden egyes sejtünkbe. Fogadjátok be azt a fényt a tudatosságotokba, a gondolataitokba. Ne aggódjatok a részletek miatt, mert azok majd gondoskodnak magukról, megoldódnak. Ne aggódjatok azon, hogy „Hogyan fogom megteremteni a bőségem?” – Felejtsétek el a bőséget! Felejtsétek el a bőség hiányát! Töröljétek ki ezt a szót a szótárotokból! Ez most már csak a befogadásról szól. Csak a saját fényetek ragyogásának a befogadásáról szól.
És ezzel megváltoztatjátok a lelketek tiszta fényének dinamikáját, majd ezt követően be tud jönni az a fénysugár, hogy megteremtse a valóságot, ti változtatjátok meg a fényességét, ami megváltoztatja a valóság természetét. BUMM! Ennyi. Ennyi. Nem kell dolgoznotok ezen. Nem kell megölnötök, lekaszabolnotok, nincs többé semmi amivel harcolnotok kellene. Még a saját érzelmeitekkel vagy az érzelmi egyensúlytalanságaitokkal sem! És te jó ég, nem kell többé harcolotok az elmétekkel, a gondolataitokkal és az összes emlékeitekkel sem!
Tegyétek le a kardokat! Hagyjátok abba a trükközést! Hagyjátok abba, hogy folyton késztetést érezzetek arra, hogy megnézzétek képesek vagytok-e megugrani egy még magasabb akadályt!
Amit megtehettek az az, hogy megengeditek magatoknak, hogy befogadjátok a saját fényeteket és ez meg fogja változtatni a világot. Valahol el kell kezdeni! Én pedig azt mondtam a többi Felemelkedett Mestereknek, hogy „Mi fogjuk ezt elkezdeni. Mégpedig pontosan itt a mai napon. Ti pedig majd később felzárkózhattok, de mi ezt mi ma el fogjuk kezdeni.”
Ez a kihívás, ami mindegyikőtöknek szól: Befogadás! Ennyi. Egyetlen szó: Befogadás.
Nem akarom, hogy fogjátok ezt a szót és hosszú értekezéseket írjatok róla bonyolult procedúrákkal. Vegyetek egy mély lélegzetet és fogadjátok be! Már tudjátok, hogy mit kaptok! Még csak gondolatban sem kell végiggondolnotok. Nem kell megközdenetek semmivel sem, ami az utatokba kerül, egyetlen egy akadállyal sem, mert a valódi, igaz befogadásban nincsenek akadályok. Ezért nem kell dolgoznotok ezen. Ha azon kapjátok magatokat, hogy dolgoztok a befogadáson, akkor álljatok meg! Ez azt jelenti, hogy megint harci üzemmódra váltottataok. Álljatok meg és csak fogadjátok be a dolgokat!
Most, hogy már benne vagyunk az Apokalipszisben, gyakorlatiasan fogunk hozzáállni a dolgokhoz. Elkezdjük megváltoztatni ezt az elképesztően régi, mélyen gyökerező szokást saját magatokban és az emberi tudatosságon belül, hogy az élet a befogdásról szólhasson.
Akkor most vegyünk erre egy jó mély lélegzetet! Egy jó mély lélegzetet!
Olyan átkozottul keményen dolgoztatok Birodalom Munkásként, Földi Munkásként. Rettentően keményen dolgoztatok sok mindenen. És most itt van nekünk ez az új változó, ez az új elem, ami most már elérhető a Mennyei Kereszt után. Ez pedig egy Új Fény, ami már elérhető itt a számotokra. Akkor hát kezdjük el arra használni, hogy véget vessünk a csatáknak!
Fogadd be a fényt – merabh
Akkor most kérnék egy kis zenét, a mai merabh-unkhoz!
(megszólal a zene)
Vegyetek egy mély lélegzetet és csak érezzétek az energiát! Bárhol is vagytok most, csak érezzétek az energiát és itt a teremben is!
(szünet)
A fény itt van. Most pedig fogadjátok be!
(szünet)
Ez annyira egyszerű. Nagyon egyszerű.
Most, ebben a merabh-ban meg fogjuk engedni, hogy az a fény elkezdjen bejönni és betölteni azt, amit ürességnek, sötétségnek, térnek hívtok. Ez a ti fényetek.
Az a tér, az a sötétség egyszerűen a ti energiátok – ennyi – és eddig csak várt. Csak várakozott egészen mostanáig.
Igen könnyedén, kecsesen jön be, hogy ne gyűrjön benneteket maga alá, mert ha az egész egyszerre áradna be ide, az teljesen letaglózna benneteket. Ezért csak fogadjátok el, hogy a saját tökéletes ütemében és módján érkezik be.
(szünet)
Vegyetek egy mély lélegzetet!
Ez a valóság abból épül fel, amit egyesek anyagnak hívnak. Az anyag mindössze nagyon összesűrűsödött fény vagy energia. Atomként ölt alakot, formát. Az atom sok összetevőből áll – elektronokból, neutronokból meg ilyenekből – amik körbe-körbe forognak. A valóság pedig az, hogy igazából egyáltalán nem forognak-pörögnek. Ez mind pusztán összesűrűsödött fény. Úgy tűnik, mintha pörögne-forogna.
Ez elég érdekes, mert apörgés látszata valójában a gravitácións erő hatása magára a fényre, amely most részecskéknek álcázza magát. Valójában nem pörögnek, csak össze vannak sűrűsödve. De úgy tűnik, mintha forognának – a tudósok és a fizikusok szerint – pedig nem forognak.
Még a gondolatok is olyanok, mint az anyag egy bizonyos értelemben. Bár sokkal inkább hullámformák. Ez csak összesűrűsödött fény vagy energia.
Szeretek úgy gondolni az összes gondolatotokra – az emlékeitekre, a múltatokra – mintha buborékokként lebegnének körbe-körbe odakint. És tudjátok az összes buborék és az összes atom meg minden között ott van az a hatalmas tér.
Ez egy olyan dolog, amit egyöntetűen elfogad a tudomány és a fizika. Ott van az a hatalmas tér, az a nagy semmi.
És ez érdekes, mert igazából nem lehet megmérni a távolságot, tényleg nem, mert még az atomok között is ott van az a hatalmas tér. A gondolataitok között is ott van a nagy semmi. Bár néha a gondolataitokban sincs semmi. Ha-ha.
És tudjátok mindig is azon tűnődtem, hogy miért nem tette fel több ember azt a kérdést, hogy- „Mi az, ami ott ücsörög? Mi ez a tér? Egy erő? Vagy csak a semmi? Csak a sötétség és mi egyszerűen nem értjük meg, hogy ez hogyan került megteremtésre, és hogy miért van ott? Egyáltalán először is miért van ott az a tér?”
Az emberek szeretik betölteni a teret. Nem szeretik az üres tereket. Nem tudom, hogy miért, de muszáj betölteniük a teret. A házatokat bútorokkal, szeméttel. A városokban is be kell töltenetek a tereket, ezért azt gondoljátok, hogy „Ó, milyen sok az üres hely. Építsünk oda valamit!” – Közben pedig itt van ez az óriási tér az anyag, a gondolatok között.
Nagyon kevesen kérdezték meg valaha is, hogy „Mi ez a tér és mi a fenét kellene vele kezdenünk?” A tény az, hogy ez az isteniség, aminek az energiája egyszerűen csak várakozik.
Nem ez az, ami összetart mindent, ami egyben tartja ezt az egészet, ezt az összes gondolatot és részecskét. Az a valami egyszerűen csak a különbség a lélek tiszta fénye és aközött a fény között, amit arra használtok, hogy embert játszotok.
Ez a fény most elkezd bejönni és betölteni azt a teret. Nem fog ide beszáguldani, nem úgy történik, hogy hirtelen feltárulnak a zsilipkapuk és mindent egyszerre elárazt. És nem is egyetlen irányból érkezik, nem csak felülről és nem alulról érkezik.
Olyan, mintha fényerőszabályozó lenne lámpán. Először csak szépen lassan kezdi bevilágítani a teret. Ez történik most pontosan az Apokalipszissel.
Nem tündérporral tölti meg azt a teret, nem is nyalókákkal vagy cukorkákkal, hanem egyszerűen csak fénnyel. Szépen lassan, apránként, fokozatosan. És ne siettessétek! Ne siettessétek!
Ne erőltessétek! Csak fogadjátok be! Ennyi. Csak fogadjátok be! Ez nem egy csata. Ez nem egy verseny.
Ez nem egy időzített, időre történő esemény. Egyszerűen csak fogadjátok be! És ebben hatalmas szépség és fenségesség található.
(szünet)
Látjátok, a csatáknak most már vége van.
Annak, hogy győzedelmeskednetek kell, vagy hogy benneteket győzzenek le, hogy erőfeszítéseket kell tennetek és ezzel kimerítitek magatokat, vége van!
Itt és most, csak fogadjátok be azt a fényt, ami majd elkezdi betölteni azt az egész teret!
(szünet)
Csak figyeljétek meg, hogy milyen nagy kegyelemmel, kecsesen érkezik be.
Néhányan most azt gondoljátok, hogy „Oké, most, hogy itt van ez a fény a térközi terekben, és legalább több pénzt fog nekem hozni? Jobbá teszi a testemet?” – Hagyjátok ezt abba! Ez annyira emberi. Csak fogadjátok be azt a fényt!
Azt kérdezitek, hogy „Most akkor ezt azt fogja okozni, hogy az atomok még jobban pörögjenek majd? Tisztábbá teszi a gondolataimat?” – Fejezzétek ezt be! Olyan átkozottul emberiek vagytok! Egyszerűen csak fogadjátok azt be!
(szünet)
Nem kell itt semmit le győznöd. Nincs betegség. Nincs bőség hiány, vagy bármi ilyesmi. Nincs mit legyőzni. Ez egy nagyon régi játszma – egy nagyon elavult ősi játszma – és mi ezt meg fogjuk változtatni.
Most arról van szó – bármilyen egyszerűen is hangzik – hogy fogadjátok be azt a fényt abba a térbe, ami oly régóta üresen áll.
Ez ia lényege a testetöltött MesterLétnek. Befogadás elvárások nélkül. Befogadás anélkül, hogy megpróbálnátok befolyásolni az eredményt. Csupán befogadás! Ennyi.
(hosszabb szünet)
Érzem a kérdéseket, amit sokan feltesztek, hogy „Több energiám lesz majd ettől? Több magabiztosságot ad majd nekem?” – Hagyjátok ezt abba! Látjátok, ez ismét csak egy csata.
Ez majdnem olyan, mintha könyörögnétek érte. Tudjátok, amikor elkezdetek belemenni abba a játékba, hogy „Fiatalabbá, boldogabbá fog-e tenni?” ....akkor ezzel máris konfliktust teremtetek. Ezzel együtt beállítotok egyfajta valóság alapot is. Ez lényegében olyan, mintha azt mondanátok, hogy „Egy seggfej vagyok. Ettől majd kedves ember leszek?”
Ne teremtsetek konfliktust magatoknak! Csak fogadjátok be!
Tudom, hogy mindenki egy jobb emberi életet szeretne, de azt máris elmondhatom, hogy ez egyáltalán nem erről szól. Azzal nagyon megrövidítenétek magatokat, ha pusztán egy jobb emberi élet miatt lennétek ebben a metafizikában benne. Ennél sokkal többről van szó!
A testetöltött MesterLét jóval túlmutat az emberi életen. Beleárad az egész Lélekteliségetekbe, és messze túlterjed ezen az emberi birodalmon.
Akkor most vegyünk egy mély lélegzetet és arra kérlek benneteket, hogy fogadjátok be magatokba azt a fényt!
(szünet)
Olyan ez, mint az üresség óceánja a részecskék, a gondolatok és a között, amit ti valóság pontoknak hívtok. Az üresség nagy óceánja, ami csak várakozott.
A Mester megengedi magának, hogy ez ennyire egyszerű legyen.
(szünet)
Ez, amit itt most megteszünk az, hogy egyszerűen csak befogadjuk a fényt, valószínűleg az egyik legfontosabb dolog, amit meg fogtok tenni az életetekben. Fogadjátok be ezt a fényt, ami elérhető lett a Mennyei Kereszttel. Engedjétek meg, hogy elkezdje bevilágítani azt a teret!
Azt a teret, amit az ti isteniségeteknek, a ti saját energiátoknak is nevezhetünk. Csak arra várt ebben a birodalomban, hogy szolgálhasson titeket.
(szünet)
Semmi mást nem kell tennetek azon kívül, hogy befogadjátok ezt a fényt!
Azt mondom – és ez egy hatalmas állítás – hogy semmi mást nem kell tennetek, csupán befogani a fényeteket, mert akkor óriási tisztánlátásra is szert tesztek majd azzal kapcsolatban, hogy mit is kezdjetek vele. Bámulatos tisztánlátásra tesztek szert a saját szenvedélyetekkel kapcsolatban, és azzal kapcsolatban is, hogy ez a fény hogyan szolgál majd titeket.
Akkor most vegyünk egy jó mély lélegzetet arra, hogy megengedjétek, hogy bejöjjön az a fény és betöltse a teret, azt az üres teret.
(szünet)
Valójában soha nem is volt sötétség, ugye?
Érdekes, hogy az emberek a sötétséget gonosszá, rossz dologgá változtatták. Kivonták a kardjukat és elkezdtek vele harcolni, amivel tényleg csak magukat kaszabolták össze-vissza.
(szünet)
Az egyik legnagyobb tudati váltás a bolygón lévő paradigmában a sötétség új megértése lesz.
Ez nagyon sok mindent meg fog változtatni. El tudjátok képzelni, hogy mit okozna az, ha a tudatosság akár csak egy fokkal arrébb mozdulna a sötétségről való gondolkodásunkban?
(szünet)
Képzeljétek csak el, hogy mi történik akkor, amikor megengeditek ezt az új tudatosságot, ezt az új érettséget arról az óriási ürességről, ami eddig csak a fényre várt.
Akkor most vegyünk egy jó mély lélegzetet!(szünet)
Egyetlen szó: Befogadás.
Ez visszautal arra, amiről már egy jó ideje beszélünk, de most már el is kezdjük megélni! A Mester megengedi, hogy az energia szolgálja őt.
A Mester, a testetöltött Mester beengedi a fényét a sötétségbe, ami aztán egy teljesen új módon szolgálja őt, egy olyan módon, ami korábban nem volt lehetséges. A Mester megengedi, hogy a fény beáramoljon az összes üres térbe, ami megváltoztatja magának a valóságnak a természetét.
A valóság a fény sebességkülönbségének az eredménye, vagyis helyesebben szólva a sötétség és a fény között fennálló sebességbeli különbség. Ez az, ami megteremti a valóságot és most itt van számotokra a fény, ami betölti a teret, mely mindent megváltoztat.
(szünet)
Akkor most közösen vegyünk egy mély lélegzetet, és legyetek befogadók!
Hozzátok be a fényt egyenesen ide, ebbe a valóságba!
(szünet)
Tehát a kihívás mindenkinek szól: elég volt a csatákból, elég volt az akadályokból, és saját magatok teszteléséből! Most már engedjétek meg, hogy a fény elvégezze a munkát!
(szünet)
Akkor most vegyünk egy mély lélegzetet!
És ez önmagában véve elég zavaró, felkavaró, ugyanakkor lehet nagyon kecses és könnyed is. Nagyon felforgató abban az értelemben, ahogy már korszakok óta a régi módon csináljuk a dolgokat.
(elhallgat a zene)
A régi megközelítés szerint felkeltetek reggel, felveszitek az alsóneműtöket, az ingedeteket és a nadrágotokat, majd azt kérditek, hogy „Hogyan fogok ma csatába vonulni?” – De ez most megváltozik. Ez egy hatalmas, óriási változás és zavar, mely megtörténhet gyönyörűségesen is.
Akkor most vegyünk közösen egy mély lélegzetet, ahogy befejezzük ezt a Shoud-ot, és mindig, mindig, mindig emlékezzetek arra, hogy minden jól van a teremtés egészében.
Köszönöm. Köszönöm.
Fordította: Telegdi Ildikó – [email protected]
Szerkesztő és magyar nyelvi lektor: Thomázy Timea – [email protected]