SHAPE \* MERGEFORMAT

BÍBOR KÖR ANYAGOK

ALT SOROZAT

8. SHOUD – ADAMUS Saint-Germain főszereplésével, Geoffrey Hoppe közvetítésében

 

Elhangzott a Bíbor Körben

2023. május 6-án

www.crimsoncircle.com

 

 

 

Vagyok, Aki Vagyok, Adamus a Szuverén Birodalomból.

 

Üdvözöllek titeket az Alt Sorozat 8-ik Shoud-ján! Most egy pillanatot arra szánok, hogy összekapcsolódjak kivétel nélkül mindannyiótokkal. Mindenkivel, aki ezt most nézi és mindenkivel, aki majd egy későbbi időpontban nézi meg, talán majd évek múlva, de attól még mindannyian ugyanabban a Jelenlét pontban, vagyis ugyanabban a pillanatban vagyunk.

 

Most ezt a pillanatot arra szánom, hogy magamba lélegezzelek titeket és azt kérem, hogy ti is tegyétek ugyanezt – lélegezzetek magatokba engem – ahogy összekapcsolódunk egymással. Ma nagyon sok mindenről akarok beszélni, de most ebben a gyönyörűségesen szentséges pillanatban csatlakozzunk össze egymással!

 

(szünet)

 

 

Üdvözöllek titeket itthon Birodalom Munkások!

 

Most egy kicsit a Birodalom Munkásokról szeretnék beszélni, akik a többi birodalomban dolgoztak, hogy megteremtsék a Mennyei Kereszt, az Apokalipszis bekövetkeztéhez szükséges egyensúlyt.

 

Nagyon sokan mélyen belevetettétek magatokat a tömegtudatba a többi birodalomban és más dolgokat is tettetek, de a tömegtudat volt az egyik hely, ahova elmentetek, hogy rásugározzátok a fényeteket, mert szükség volt rá.

 

Tudjátok a tömegtudat tényleg nem csak itt a fizikai Föld bolygón található meg. Sőt, valójában minden gondolat, ami ott van az elmétekben, igazából nem az agyatokban található. Az agyatok, az elmétek nem tárolja magában azt a rengeteg sok gondolatot. Az lehetetlen lenne! A gondolatok egy másik valóságban találhatók, de elérhetők számotokra. Az elmétek folyamatos kapcsolatban van ezekkel, melyek természetesen egy nagyon közeli birodalomban vannak, de a tömegtudat is itt található. Olyan, mint egy felhő, ami körbeveszi a Földet, de nem pontosan a Földön van. És nagyon sokan elmentetek oda, a tömegtudatba, mélyen belemerültetek és ugyanúgy, mint azok, akik itt a Földön sugározták a fényüket a bolygóra, e-közben pedig a Birodalom Munkások sugározták a fényüket a tömegtudatba.

 

És tipikus Shaumbraként – akik mindent teljes gőzzel, teljes szenvedéllyel akarnak csinálni – ti nemcsak, hogy belementetek a tömegtudatba, hanem azt magatokra is vettétek, mintha a saját gondolataitok lennének. A saját gondolataitok. Talán ez volt az egyik legnehezebb dolog az egészben, hogy mindezt magatokra vettétek. Annak ellenére, hogy ez nem is volt a sajátotok, mégis magatokra vettétek. A saját gondolataitokként tekintettetek rájuk. Ez volt talán a legnehezebb dolog számotokra, mivel aztán magatokra vettétek. Annak ellenére, hogy nem is voltak a tieitek, magatokra vettétek. Azt hittétek, hogy ezek a gondolatok a sajátjaitok. Megéltétek, megálmodtátok, ezekkel aludtatok és a sajátotokként fogyasztottátok, megettétek ezeket, mintha csak a sajátotok lennének, annak érdekében, hogy rá tudjátok sugározni a fényeteket a többi birodalomban található tömegtudatra.

 

Ez hősies és szenvedélyes volt és meg is lett a hatása. Ezért is tudott bekövetkezni az Apokalipszis – annak kezdete – március 22-én, mindössze hat rövid héttel ezelőtt. És most itt tartunk, hogy a Birodalom Munkások hazatérnek és ugyanúgy elismerés és nagyrabecsülés jár azoknak, akik itt maradtak a Földön, teljesen tudatosak maradtak és itt végezték a munkát, hiszen rengeteg mindent meg kellett itt is tenni. Mindenkinek elismerés jár, aki együtt dolgozott a Bíbor Körrel és segítette annak munkáját, azoknak az embereknek, akik behozták a tudatosságot a bolygóra egy hétköznapi, leföldelt módon – ami elképesztően sok munkát igényelt a részükről – és ez a munka most véget ért. A Birodalom Munkások hazatérnek. Itt az ideje elismerni mindazt, amit megtettetek.

 

És az az érdekes, hogy nagyon sokan nem is igazán tudjátok vagy nem emlékeztek arra, hogy mit tettetek. Halljátok ezt a megnevezést, hogy „Birodalom Munkás” és halljátok, hogy mi jellemzi a Birodalom Munkásokat itt a bolygón: az a tény, hogy viszonylag csendes és igencsak belső-fokuszú életet éltetek, hogy sokszor nagyon fáradtak voltatok és amikor pedig megpróbáltatok értelmet nyerni a dolgokból, akkor úgy tűnt, hogy a dolgok mégsem nyernek értelmet, annak ellenére, hogy éles elmével rendelkeztek. A Birodalom Munkások és a Shaumbra általánosságban szólva nagyon jó és éles elmével bír. Tehát, most visszatértetek ide, és azon tűnődtök, hogy mégis mi a fenét csináltatok. Ez rezonál veletek. Érzitek, de még mindig azon tűnődtök, hogy mit tettetek, továbbá valószínűleg azon, hogy mi ennek a hatása? Mi az eredménye ennek az egész munkának, amit megtettetek? Az Apokalipszis elkezdődött, de milyen változás van most jelenleg a bolygón?

 

Ez most egy csendes időszak, az a csendes időszak, amikor visszatértek és szó szerint, valamint átvitt értelemben is leveszitek és felakasztjátok a szárnyaitokat. Most már levehetitek a szárnyaitokat – ami az általatok elvégzett Birodalom Munkát szimbolizálja. Levehetitek a szárnyaitokat, felakaszthatjátok őket, vehettek egy jó mély lélegzetet és belelazulhattok mindabba, amit megtettetek.

 

Jelenlegi életetek nagy részében nagyon sok időt töltöttetek részben egy emberi testben az emberi gondolataitokkal és a mindennapos tevékenységeitekkel. De a nagy részetek ott volt a többi birodalomban, és most visszatértek ide. Szögre akasztjátok a szárnyaitokat, és ez a mostani egy csendes időszak. Csendes időszak, mert temérdek sok belső munka is lezajlott. Számos különböző dolog változott, ezért egy belső újrakalibrálódás zajlik bennetek. Ez most egy csendes időszak, mert pontosan az a fény, amit segítettél még elérhetőbbé tenni, most elkezd bejönni. De az nem úgy történik, hogy bejön és jól arcul csap. Nem! Bejön és atomi, szubatomi szinten kezd el bennetek dolgozni. A DNS-etekkel kezd el dolgozni. Egy nagyon mély szinten elkezd azzal dolgozni, amit ti a FényTesteteknek hívtok. Ennek így kell lennie! Belédtek kell ivódjon. Az nem úgy történik, hogy az Apokalipsziskor március 22-én hirtelen jól fejbe kólint, bár néhányan valószínűleg ezt szerettétek volna. Nem, ez egy mély, csendes munka.

 

Jelenleg most annak van itt az ideje, hogy nagyra értékeljétek ezt a csendes időszakot. A testetek és az elmétek rengeteg igazításon megy most keresztül. Sok kérdésetek van arról, hogy mit tettetek és hogy most mit kellene tennetek, és erről szeretnék majd beszélni is. Most semmit sem kell tennetek! A munka elvégzésre került, mindannyiótok esetében, akár Birodalom Munkások, akár Földi Munkások vagytok – Cauldre és Linda, valamint a Bíbor Kör stábja kivételével, akikre további munka vár. De a többiek számára, a kemény munka véget ért, elvégzésre került és ez egy fura érzést, egy üresség érzést kelt bennetek, hogy „Mit kellene most tennem?” – Semmit, kivéve azt, hogy engedjétek kisugározódni a fényeteket. Semmit, azon kívül, hogy törődjetek magatokkal és élvezzétek az életet!

 

De ahogy már mondtam, ez a fény, ami most beérkezőben van egy teljesen másfajta módon, egy nagyon mély szinten – és Cauldre minden áldott nap azt kérdezi tőlem, valószínűleg minden egyes nap minden egyes órájában, hogy mikor fogjátok látni ennek hatásait? Mikor lesz észlelhető, észrevehető? Nem akarok erre egy konkrét dátumot mondani, mert ismeritek az embereket – akkor bejelölnék a naptárban – de azért adok róla egy kis előrejelzést. Ez körülbelül egy három hónapig tartó folyamat. Ahogy visszatértek a Birodalom Munkából, ahogy visszatértek a bolygóra, nagyjából három hónap szükséges ahhoz, hogy egy igazán mély szintű beivódás vagy felszívódás elkezdődjön az életetekben. Ezalatt az idő alatt időnként majd álmosaknak érzitek magatokat. A testetekben itt-ott egy kis testi fájdalmat fogtok érezni, mert a testetek most egy felgyorsult folyamaton megy keresztül a FényTestetekbe integrálódás során.

 

Leginkább azt a szükségletet fogjátok érezni, hogy tenni akartok valamit, mert eddig annyira nagyon lefoglaltátok magatokat a munkavégzésetekkel, hogy most azt kérdezitek, hogy „Most mi következik?” – A kemény munka értelmében nem „következik” semmi, és ez megkönnyebbüléssel kellene, hogy eltöltsön benneteket. Ettől mosolyognotok kellene. Nincsenek újabb elvégzendő házi feladatok! Már elvégeztétek a munkát. Ne kezdjünk most újabb munkákat kreálni ott, ahol nincs ilyesmire szükség! Ti és a többiek már megtettétek azt, amiért idejöttetek. Tehát, most már eljött az ideje annak, hogy csak belelazuljatok a saját Realizációtokba!

 

Ismételten szólva ez itt most nem a nagy döntéshozatalok ideje. Ez most a csendes időszak, a visszatekintések, számvetések ideje. Ha tenni akartok valamit, akkor érezzetek bele ebbe az egész birodalmi munkába, amit a túloldalon végeztetek.

 

Nagyon sokan egy mentális választ akartok. Egy képet akartok látni arról, hogy milyen volt a felhőkön lebegni másokkal együtt. Valamint azt is tudni szeretnétek, hogy amikor a birodalom munkát végeztétek, volt-e gereblyétek, kapátok és ásótok? Nem. Az nem ilyen volt. Azért voltatok ott, hogy sugározzátok a fényeteket. Ennyi!

 

Nos, mi az angyalszárnyak szimbólumát használjuk, amit szándékosan felakasztva láthattok – az angyalszárnyak itt vannak – amivel szándékosan arra emlékeztetünk titeket, hogy itt az ideje őket szögre akasztani, azaz félretenni. Nincs több elvégzendő munka. Már elvégeztetek mindent. Most már, ismételten szólva, itt az ideje felgyújtani a lámpát – Cauldre szereti ezt a kifejezést, felgyújtani a lámpát vagyis sugározni a fényeteket – és hagyni, hogy ez az összes dolog elkezdjen bejönni és működni, és hogy tényleg leföldelődjenek egy igen mély szinten bennetek.

 

Továbbá annak is itt van most az ideje, hogy az elméteknek az a része, ami már nagyon-nagyon régóta szunnyadt, ami képes összekapcsolódni a többi birodalommal, az is elkezd megnyílni. Ahogy ez megtörténik, elkezdestek jobban emlékezni arra a munkára, amit elvégeztetek. De ismételten szólva, ez nem azt jelenti, hogy egy képet fogtok látni arról, ahogy a szárnyaitokkal a felhőkön lebegtek. Érezni fogjátok a tömegtudatot, annak keménységét. Érezni fogjátok, hogy milyen érzés benne lenni a tömegtudat kellős közepében, és rásugározni a fényeteket, majd mindezt magatokra venni, mintha a sajátotok lenne. Milyen magatokra venni a szenvedést, a szegénységet azt, hogy egy fizikai testben vagytok, amit a sajátotoknak tartotok.

 

Mindezt elkezditek érezni. Valójában látni fogjátok, hogy milyen volt ezt az egészet magatokra venni. És aztán elkezditek megérteni, hogy valóban, ez az egész tényleg nem is volt a tiétek! Ide, ebbe az életidőtökbe nem érkeztetek egy csomó szarsággal. Nagy részét még jóval ezt megelőzően kitisztítottátok. Aztán még Tóbiás időszaka alatt sokan elvégeztetek egy utolsó nagy tisztítást, de közben magatokra vettétek a tömegtudat földhözragaddtságát és az összes tulajdonságát. Miért? Azért, hogy meg tudjátok mondani, ha benne vagytok a tömegtudat kellős közepében és tényleg elhiszitek, hogy az mind a sajátotok, akkor is képesek vagytok a fényetek kisugározniásával azt átalakítani. Képesek vagytok annak az összes energiát, gravitációt, kihívást behozni a fénnybe. És ezzel egyidőben behozni a sötét energiát. Erről mindjárt beszélünk még majd.

 

Az újaknak mondom, hogy ne hagyjátok, hogy ez megijesszen vagy elriasszon titeket! A sötét energia nem egyenlő az ördöggel vagy a Sátánnal. A sötét energia egyszerűen az ellenpólusa, az ellentéte a hagyományos gravitációnak, a térnek és az időnek. A fizikusok nevezik ezt „sötét” energiának, mert egyszerűen nem értik. De mi igenis értjük, hogy mi is ez és mit tesz, hogy működik.

 

Tehát, most elérkeztek ahhoz az időszakhoz, ahol egyszerűen csak ebben a csendben tartózkodtok. Ne próbáljátok meg kitalálni a dolgokat, az majd eljön hozzátok. Minél inkább megpróbáljátok megfejteni, akkor egy bizonyos módon, annál jobban eltaszítjátok magadtól. De majd el fog jönni hozzátok. Elkezditek majd felismerni, hogy mit is tettetek egész idő alatt amit a tömegtudatban, a többi birodalomban. Néhányan szorosan együttműködtetek a Kryon-nal, az elektromágneses hálókkal. Néhányan pedig szorosan együtt dolgoztatok a többi birodalomban Gaia megfelelő energiáival, hogy elősegítsétek ennek az egész váltásnak a bekövetkeztét. Ez nem úgy történt, hogy csak egyetlen dologra fókuszáltatok. Sokan több különféle dolgot is végeztetek egyszerre. De nagyon fontos volt, hogy ott legyen ez az emberi-alapú tudatosság, az emberi tényező ebben az egész munkában, ami lehetővé tette a Mennyei Kereszt bekövetkezését. És ezt meg is tettétek. Most pedig hazatértetek.

 

Vannak olyan időszakok, amikor lelkesnek, feldobottnak érzitek magatokat, teljes izgatottságot éreztek az általatok elvégzett munka miatt. Máskor pedig depressziósnak és szomorúnak érzitek magatokat és egyfajta ürességet éreztek, ami része ennek az egésznek. És egyébként, Cauldre időnként azt is meg szokta tőlem kérdezni, hogy „Miért nem mondtuk ezt el nektek korábban?” – Több oka is volt ennek.

 

Először is ti kértétek, hogy ne beszéljünk erről annak érdekében, hogy akadálytalanul, közbeavatkozás és elterelés nélkül tudjátok végezni a munkátokat anélkül, hogy mondjuk egy évvel ezelőtt, amikor reggel felébredtek azt mondjátok, hogy „Jaj, egy újabb napot töltök a többi birodalomban, úgyhogy magamra kell öltenem a szárnyaimat, ki kell mennem és ott kell ülnöm abban a ronda tömegtudatban, miközben próbálom rásugározni a fényemet.” – Szerintem ez eléggé belezavart volna a dolgokba. Ti teljesen bele akartatok merülni abba és egy igen mély és valódi módon meg akartátáok érezni. Nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy milyen volt teljesen belemerülnötök egy kátrányos gödörbe úgy, hogy nem csak felismeritek azt, hogy benne vagytok a kátrányos gödörben, hanem úgy, hogy ti magatok váltok a kátrányos gödörré. És ezzel egyidőben próbáljátok ebben benne tartani a fényt, miközben teljesen elmerültök benne tetőtől talpig, ahol ti magatok is kátránynak érzitek magatokat, amikor úgy gondolkodtok és úgy cselekszetek, mint a kátrány – hát ilyen volt a Birodalom Munkásnak lenni.

 

Ha pontosan tisztában lettetek volna azzal, amit csináltok és minden nap emlékeitek lettek volna erről, akkor talán nem tudtátok volna ezt a munkát végezni, vagy talán kibillentetek volna az egyensúlyotokból. Nagyon nagy esélye volt annak, hogy kibillentek az egyensúlyotokból miközben ezt a munkát vélgzitek. Tehát, ezt tettétek. És ráadásul nemcsak, hogy belementetek a tömegtudatba, hanem közben a bolygó energia dinamikáival is foglalkoztatok, segítettétek elvégezni azokat az igazításokat a Mennyei Kereszt bekövetkezte előtt, hogy amikor a Mennyei Kereszt megnyílik, az ne essen ki az egyensúlyából. Hogy ne hozzon létre egyensúlytalanságot a fizikai Földön és az emberek elméjében.

 

Az emberi elme jelenleg általánosságban szólva nagyon is egyensúlytalan állapotban van. Elég ingatag talajon áll és az, hogy valami letaglózó dolog történjen a Mennyei Kereszt eredményeképpen, az a világ felét, vagy még annál is nagyobb részét teljesen egyensúlytalan állapotba taszította volna.

 

A Mennyei Kereszt megnyílása kecsesen zajlott le. Minden simán és könnyedén történt. Az éjszakai égbolton gyönyörű fényeket lehetett látni, de ennél több nemigen történt. Ennek az az oka, hogy az épp most rendeződik, töltődik be, hogy mély szinteken is beépüljön. Azt mondanám, hogy ez nagyjából egy három hónapig tartó folyamat, ami körülbelül június harmadik hetét jelenti. De ne jelöljétek be ezt a dátumot a naptárban, mert mindenkinél máskor fog megtörténni! De általánosságban szólva, akkor kezditek majd észrevenni.

 

Sok dolog, amiről most beszélünk olyan dolgok, amik már réges-régen elkezdődtek, nemcsak mostanában. A Birodalom Munka nem csak egy évvel ezelőtt kezdődött el, hanem az igazi, valóban komoly munka már 50, 60 évvel ezelőtt elkezdődött. Aztán természetesen felerősödött az elmúlt 5-10 évben. Ez rendkívül fontos volt a bolygó számára és ismételten szólva Cauldre megint azzal fog vádolni, hogy időnként grandiózus vagyok, pedig egyszerűen csak a tényeket közlöm.

 

Először is mi a Bíbor Tanácsban – akik benne voltunk a korábbi Ark Rendjében – nem tudtuk, hogy mi fog történni. Elvégeztük a méréseinket és a számításainkat, de nem tudtunk mindent arról, hogy mi fog történni, hiszen az emberek bármikor képesek változtatni rajta. Ilyen dolog korábban még soha nem történt, ezért aztán szemügyre vehettük ugyan, hogy a dolgok milyen irányba tartanak, de nem tudtuk biztosan megmondani, hogy „pontosan ezek és ezek a dolgok fognak történni.” Most már tudjuk, hogy minden nagyon kecsesen, könnyedén zajlott le. Azt most már tudjuk, hogy amint a Birodalom Munkások hazatérnek és mindenféle érzéseik lesznek: megkönnyebbülés és szomorúság, türelmetlenség és ingerlékenység, közben ott van a nagy teljesítmény érzése is, hogy „Csináltam valamit!” De aztán, sokan közületek megpróbáljátok kitalálni az elmétekkel, hogy „De mit is csináltam pontosan?” – aztán pedig mérgesek lesztek magatokra, hogy nem emlékeztek tisztán arra, hogy mit tettetek.

 

Csak vegyetek egy mély lélegzetet és nyugodjatok meg egy kicsit ezzel kapcsolatban! Nem feltétlen fognak képek előugrani, de elkezdtek majd emlékezni arra, hogy milyen is volt ott ücsörögni a tömegtudat kellős közepén. Minél távolabb vagytok most már attól, hogy ott ücsörögtök a tömegtudat közepén a többi birodalomban, annál inkább érezni fogjátok azt, sőt, azt is, hogy milyen elkezdeni elengedni azt. Többet nem kell már oda visszatérnetek. A fény rá lett sugározva. A potenciálok megvilágításra kerültek az emberek számára. Vannak mások, akik majd folytatni fogják azt a munkát, de nem pontosan úgy, ahogy ti korábban tettétek, a többiek inkább energia őrzők lesznek. Ti pedig már nem vagytok azok többé. Nem is akartok azok lenni. Nektek most már más dolgotok van az életben, amiről majd röviden beszélni is fogunk.

 

De ez itt most a bizonyos csendes id őszak. Nem túl sok történést fogtok látni a bolygón. Még egy kis ideig minden nap nagyon is olyan lesz, mint korábban. A saját életetekben nem fogtok minden nap hatalmas felismerésekre szert tenni. Apró megvilágosodásaitok lesznek egymás után. Aztán majd egy ponton, amikor a fény igazán leföldelésre került bennetek, elkezd bejönni és szétáradni a saját életetekben, a testetekben és az elmétekben. Aztán elérkeztek ahhoz a ponthoz, ahol majd felismeritek, hogy a dolgok határozottan másmilyenek, mint korábban.

 

Időnként kuncogok Cauldre-n, mert minden bizonnyal ő az egyik legtürelmetlenebb mindannyiótok közül. Azt kérdezi, hogy „Adamus, most mi történik?” – És ezen nevetnem kell mert, ha a dolgok irányát nézem és azt, hogy merre tartanak jelenleg, az olyan, mint amikor ti majd erre visszanéztek és egy kicsit zavarban fogjátok majd érezni magatokat amiatt, hogy kételkedtetek abban, hogy egyáltalán bármi is történni fog, mert valóban történik, ezután a csendes időszak után, ahogy leföldelésre kerül, igenis lesznek történések.

 

Akkor most együtt vegyünk erre egy jó mély lélegzetet! Vegyünk együtt egy jó mély lélegzetet!

 

Üdvözöllek titeket itthon Birodalom Munkások! Az átállás, az adaptálódás nem mindig megy könnyen. Ott van bennetek az az érzés, hogy valamit csinálnotok kellene, és hogy lelkesnek és örömtelinek kellene érezni magatokat. Jelenleg egy átalakuláson mentek keresztül azután a sok kemény munka után, ezért arra kérlek, hogy akasszátok fel a fogasra a szárnyaitokat! Akasszátok fel őket! Ma egy kis szárnyas dekoráció van itt. Akasszátok fel a szárnyaitokat, vegyétek egy mély lélegzetet és tényleg engedjétek meg magatoknak, hogy elkezdjétek élvezni az életeteket!

 

 

A Shaumbra három jellemzője

 

Szeretnék a Shaumbra néhány közös jellemzőjéről beszélni, ami nagyon is közrejátszik abban, ami most történik. Konkrétan három jellemzőről van szó. Az első a szolgálat.

 

 

~ Első jellemző: A szolgálat

 

Az egyik közös dolog a Shaumbában az, hogy hajlamosak vagytok másokat szolgálni. Ha valóban megnéznétek a Shaumbra energiáit az egész világon, akkor az egy igen általános közös jellemző, hogy törődtök másokkal, gondját viselitek másoknak – a családtagoknak, a barátoknak, vagy olyan a foglalkozásotok, hogy másokat gyógyítotok vagy terápiás munkát végeztek ahol mások gondját viselitek. És még ha konkrétan nem is ez a foglalkozásotok, valahogy akkor is mindig gondoskodtok másokról – és ez egy nagyon jellemző vonása a Shaumbrának.

 

Birodalom Munkásként mások gondját viselitek és ez volt a ti működési módszeretek jelenlegi életetek nagy részében. És ott van egy fura érzés. Úgy három hónappal ezelőtt beszéltem egy Shaumbrával, akinek meghalt az édesanyja. Nagyon sokáig gondozta az édesanyját, aki meghalt. Ez egy csodálatos elengedés volt, és nem volt annyira nagyon szomorú az édesanyja távozása miatt, mert tudta, hogy annak elérkezett az ideje, mivel a teste és az elméje megöregedett. Habár ez a Shaumbra szomorúságot és depressziót érzett az édesanyja halálát követően, de nem az édesanyja távozása miatt, hiszen továbbra is beszélt vele a távozása után, még a DreamWalk-ot követően is. De azt érezte, hogy „Akkor most mihez fogok kezdeni, mit kellene most tennem? Olyan sok évet töltöttem a beteg anyám gondozásával, ápolásával.” – És aztán megjelent a neheztelés érzése, hogy „Az egész életemet arra pazaroltam, hogy másokra viseltem gondot. Az életem elmúlt 10-12 évét arra pazaroltam, hogy gondozzam a beteg anyámat!” – Bejött a neheztelés érzése úgy, hogy „De mi a helyzet velem? Az egész életemet elvesztegettem azzal, hogy mindig másokra viseltem gondot?” – És sokan közületek ugyan ezt tesziktek. Gondot viseltek a gyermekeitekre. A közösségetek dolgaival foglalkoztok. A bolygóról gondoskodtok. És még a többi birodalommal is foglalkoztok!

 

Tehát, ott van bennetek ez a nagyon mélyen belétek ivódott szolgálat érzése. Ez az egyik olyan dolog, ami a legnagyobb örömet nyújtja számotokra, annak ellenére, hogy időnként akár frusztrációt is okoz. De ez adja nektek a legnagyobb örömet, mert tudjátok van egy mondásom, hogy „Csak egy Mester képes valódi szolgálatot ellátni. Mindenki más csak egy szolga.”

 

Ez azt jelenti, hogy Mesterként tisztában vagytok azzal, hogy másokat szolgáltok, de úgy teszitek, hogy közben nem hagyjátok, hogy lelopják az energiátokat. Nem hagyjátok másoknak, hogy elvegyenek tőletek dolgokat. Azért végeztek szolgálatot, mert tisztában vagytok vele, hogy van mit felajánlanotok. Ott a fényetek, amit felajánlotok. Ott a bölcsességetek, amit felajánlotok.

 

Sok Shaumbra sokszor azt gondolja, hogy nektek több van, mint másoknak. És ez nem egy egoista dolog. Egyszerűen csak tudjátok, hogy nagyobb egyensúllyal rendelkeztek, több a fényetek, több rálátásotok van a dolgokra és nagyobb a bölcsességetek. Ezért aztán, hajlandóak vagytok mások számára szolgálatot végezni. Nagyon könnyű beleesni abba a csapdába, ahol hagyjátok, hogy mások kihasználjanak titeket és időnként ez elő is fordult, hogy beszélnünk kellett veletek erről, vagy amikor Tóbiás azt mondta nektek, hogy „Ezt ne csináljátok! Szolgálatot elláthattok, de azt ne engedjétek, hogy elvegyenek tőletek!” – Ez a régi történet arról, hogy ne halat adjatok nekik, hanem tanítsátok meg őket horgászni!

 

ehát ez a szolgálat egy nagyon közös jellemző, ami egy kicsikét most kihívást jelent, mert ez most a végéhez ér, hogy mindig másoknak, másokért dolgoztok. Már elvégeztétek a munkátokat! Nem létezik annál nagyobb dolog, elhivatottság, mint amit mindannyian megtettetek. Belementetek abba a vastag, sűrű, sötét tömegtudatba a többi birodalomban, amibe teljesen belemerültetek – nem létezik ennél nagyobb szolgálat. Még amikor én és a többi Felemelkedett Mester is óva intett titeket ettől, és azt mondta nektek, hogy „Menjetek és a tömegtudaton kívülről sugározzátok rá a fényeteket, de ne menjetek abba bele, mert bele tudtok veszni, legalábbis egy jó időre bele tudtok ragadni! Annyira nagyon belemerülhettek, hogy többféle módon is igen fájdalmas lesz számotokra, mert hajlamosak vagytok elhinni, hogy az a tiétek, hogy az a ti problémátok, pedig nem az!

 

Most arra kérlek titeket, hogy egy pillanatra érezzetek ebbe bele! Ezek nem a ti problémáitok! Ti ott voltatok a Misztérium Iskolákban. Nagyon sokan ott voltatok Jeshua idejében, tanulmányoztátok a miszticizmust. Nagyon sokan ott voltatok Atlantiszban, már felülemelkedtetek azokon a dolgokon. Már egy vagy két életidővel ezelőtt is megtörténhetett volna a megvilágosodásotok, de ti azt mondtátok, hogy „Itt leszek és valódi szolgálatot fogok ellátni ezen a bolygón. A valódi szolgálat alatt pedig azt értem, hogy teljesen bele fogok abba merülni.”

 

Meg tudtok most állni egy pillanatra, hogy beleérezzetek ebbe és felismerjétek, hogy ezek tényleg nem a ti saját a problémáitok voltak? Annak ellenére, hogy magatokra vettétek azokat, viszont azok a dolgok akkor sem voltak a sajátjaitok!

 

Nem fogtok plusz piros pontot kapni azért, mert azt a sajátotokként magatokra vettétek, viszont mégis óriási hatása lett. Szerintem a plusz pontokat a saját elégedettség érzésetek jelenti, tudva azt, hogy megtettétek ezt, és hogy ez – nem akarom azt mondani, hogy ez egy áldozat volt a részetekről – hanem inkább azt mondom, hogy ez egy hatalmas szolgálat volt a részetekről. És igen, közben hoztatok áldozatokat. Végeredményben attól szenvedtetek, hogy mindig úgy éreztétek, hogy dolgoznotok kell va lamin.

 

Valaha is elgondolkoztatok már ezen? A legtöbb ember nem gondolja azt, hogy mindig dolgoznia kell saját magán. Csak valahogy átvészelnek egy napot, de nem megszállottak – ahogy ezt én nevezem – azzal kapcsolatban, hogy állandóan dolgozzanak a dolgokon. Ti viszont ezt tettétek, mert egyfolytában dolgoztatok valamin, mindig valamin a tömegtudatban, folyton magatokra vettetek problémákat, mintha az a sajátotok lenne. És aztán bármennyire is nehéz volt ez időnként, megpróbáltátok a saját fényeteket abba belehelyezni, úgy téve, mintha ez a sajátotok lenne, pedig végeredményben ezzel másokat szolgáltatok.

 

A szolgálatotok ideje, Birodalom Munkásként vagy a Földi Munkásként töltött szolgálati időtök most a végéhez ért, befejeződött. Arra kérlek bennetekete, hogy akasszátok fel a szárnyaitokat! Akasszátok fel a szárnyaitokat! Amit megtettetek, nagyon nagy sikerrel járt! Látni fogjátok ennek eredményeit. De most, akasszátok fel a szárnyaitokat és többé ne tűnődjetek azon, hogy valamit rosszul csináltatok-e! Fejezzétek be az azon való gondolkodást, hogy van-e bármilye hatása a munkátoknak! Ez egy olyan dolog, amin már hosszú korszakok óta dolgozunk és most végre itt van, elérkezett.

 

Élvezzétek ezt a csendes időszakot! Amint a dolgok felerősödnek, onnantól nincs több munka! Akkor egyszerűen csak arról lesz szó, hogy az emberiség vagy az egyének meglátják-e azt a fényt, amit kisugároztatok a többi birodalomban végzett igazítások során és a bolygón végzett munkátokkal. Ez most már teljes egészében rajtuk múlik.

 

Azokon múlik, akik most a technológiával dolgoznak, legyen szó akár a mesterséges intelligenciáról, akár az orvosi közösségről. Meg fogják-e engedni maguknak, hogy észleljék, érzékeljék azt a fényt, ami el lett számukra ültetve? Azt a Krisztusi Fényt, ami most már elérhető a tömegtudatban? Vajon használni fogják-e a találmányaiknál, hogy áttörést érjenek el az új dolgokra a bolyón, ami sokkal több egyenlőséget és igazságokat hoz majd el? Ez rajtuk múlik. Tényleg nem tudtok ennél többet tenni. Ó, igen, talán írhattok pár könyvet. Elmesélhetitek egy Birodalom Munkás vallomásait vagy gyónásait, azt, hogy mi mindent tettetek a többi birodalomban. De jelenleg a valódi munka értelmében, abban az értelemben, hogy állandóan ébernek kell lennetek azzal kapcsolatban, hogy behozzátok a fényeteket, a tudatosságotokat azokba a birodalmakba és ide a Földre – ennek vége. És ez jó és nagyra becsülnek benneteket a szolgálatotokért!

 

Tehát, ez volt az első számú dolog a Shaumbrával kapcsolatban, ez az egyik nagyon is közös tulajdonságotok, hogy állandóan mások szolgálatában álltatok. Most már itt van annak az ideje, hogy ezt elengedjétek! Ha továbbra is ezen próbáltok dolgozni, az nem fog se titeket, se a bolygót, továbbá az emberiséget sem fogja előrébb juttatni. Most – természetesen továbbra is engedjétek kiragyogni a fényeteket – de most már élvezzétek az életeteket!

 

 

~ Második jellemző: Láthatatlan és meg nem hallott

 

A második jellemző, ami most tényleg igazán fontos: nagyon sokan szerettétek volna, ha látnak és hallanak titeket, de ez nem történt meg. Nagyon erősen azt éreztétek, hogy mások nem látnak és nem hallanak titeket, hogy mondjak erre egy egyszerű gyakorlati példát, elmentek egy étterembe és – hogy is hívjátok őket manapság, ja igen, pincéreknek – én csak Garcon-nak (franciául: fiú, szolgáló) hívtam a pincéreket, a szolgálókat, hívjátok őket bárhogy is – „felszolgálók” mondja most Cauldre – nem tudok én lépést tartani ezzel a sok változással – tehát, hogy ezek a felszolgálók meg sem látnak titeket. Mindenki mást látnak. Mindenki másnak felveszik és kiviszik a rendelését, a számlát, de titeket senki meg se lát.

 

Már nagyon régóta ez van, hogy nem látnak meg és nem hallanak meg titeket, ami nagyon nehéz tud lenni, amikor ott van bennetek az a sok belső, veletek született bölcsesség, amikor olyan sok mindent meg tudnátok osztani másokkal – a történeteiteket, ha mást nem is – mert hatalmas bölcsesség lakozik bennetek és nagyon szívesen megosztanátok ezeket másokkal – de mégis az történt, mintha meg se láttak, meg se hallottak volna titeket. Egy kicsit más a helyzet egy Shaumbra összejövetel esetén, amikor összejöttök egymással, hiszen akkor rokon lelkekkel vagytok együtt, akikkel nyíltan tudtok beszélgetni. De más emberek között ott van egyfajta frusztráció érzés, hogy „Hát nem hallanak és nem látnak engem?”

 

Aztán az az érzés is eluralkodott rajtatok, pont akkor amikor arra gondoltatok, hogy most akkor tényleg kiálltok és megszólaltok, tényleg megpróbáljátok felkelteni a figyelmüket, hogy „Maradj csendben! Húzd meg magad!!” – Ez részben abból adódik, hogy elmúlt életekben üldöztek amiatt, hogy felszólaltatok és kiálltatok az igazatok mellett – legyen szó akár vallási vagy spirituális, vagy a tudománnyal, a mágiával, a varázslattal kapcsolatos nézeteitekről, mert azokért üldözni kezdtek benneteket – ezért megtanultatok csendben maradni, visszafogni magatokat. Másrészt viszont energetikailag tudtátok, hogy ha hirtelen elkezditek hangoztatni és megosztani másokkal a saját mély belső igazságaitokat, akkor az nagyon sok energiát igényelt volna a részetekről – akár egy könyv megírásáról, egy weboldal létrehozásáról vagy a nyilvánosság előtti beszédről, vagy bármi egyébről, csatornázásról vagy bármiről is lett volna szó, akkor az nagyon sok energiát vett volna igénybe – és nektek a szolgálatra vonatkozó első számú elkötelezettségetek az volt, hogy Birodalom Munkásként ott legyetek a többi birodalomban.

 

Tehát, ti voltatok azok, akik elkerültétek, hogy mások meglássanak és meghalljanak titeket, ami szomorú. Kemény. Különösen akkor, amikor belül tudjátok, hogy olyan sok jóság van bennetek, amikor teljességgel szeretitek magatokat és másokat, és olyan sok jóságot tudnátok megosztani másokkal. Sokszor még a társaitok, partnereitek, a szeretteitek, a szerelmeitek is csak az embert látták bennetek, de azt nem látták meg, akik valójában vagytok – azt az angyali létezőt, akinek szárnyai vannak – és ez szomorú volt. Nehéz volt. Vagy ahogy a gyerekeitek sem láttak meg. És sokszor, amikor megpróbáltatok beszélgetni a barátaitokkal arról, amit tudtok és amit éreztek, ők sem láttak, ők sem hallottak meg titeket. Abban a tekintetben nem akartak látni titeket. Nem akartak igazán meglátni titeket. Kigúnyoltak, elszaladtak előletek, megszakították veletek a kapcsolatot, mert nem akarták ezt meglátni bennetek. Ők csak az embert akarták látni, de sokszor még azt sem igazán. Tehát ez az egész dolog, amin a Shaumbra már olyan nagyon régen keresztülment, hogy nem látják meg és nem hallják meg őket – ez egyszerre jó és rossz vagy kemény dolog.

 

És most elérkezik az idő arra, hogy meglássanak és meghalljanak benneteket, amennyiben ezt választjátok. Sokan nem fogjátok ezt választani. Viszonylag csendes életet fogtok választani. Nagyon sokan közületek nagy megnyugvást leltek a természetben. Sokan most elköltöztök a természetbe vagy annak közelébe, ahová nyíltan be tudtok menni, mert rájöttetek, hogy azok a városok, ahol eddig életetek, egyfolytában csak a tömegtudat sűrűségére emlékeztetnek titeket, amit olyan hosszú ideig kellett elviselnetek a többi birodalomban. A tömegtudat a szó szoros értelmében a többi birodalomban van, ugyan akkor itt manifesztálódik – épületekként, mérföldeken át húzódó épületekként, utcákként, szmogként, zajként, lármaként és a többi emberként. És most azon kapjátok magatokat, hogy el akartok távolodni attól az egésztől, a tömegtudat állandó nehézségétől, ami ott van azokban a városokban.

 

Most van itt az ideje. Ez most egy jó alkalom erre, ha azon gondolkodtatok, hogy elköltözzetek oda, ahol egy kicsit több szabad tér van, ahol tisztább a levegő és kevesebb az ember – azt mondanám, hogy a kevesebb ember talán a legnagyobb tényező ebben az egészben. Tehát, ez most egy remek alkalom a költözésre, ahol egyszerűen csak felszabadítjátok magatokat azok alól a régi kapcsolatok alól, melyek a tömegtudat sűrűjében, kellős közepében való létezéshez kapcsolódnak.

 

Nehéz az, amikor egy bizonyos szinten felismeritek magatokban a tehetségeiteket és a képességeiteket. Amikor tudjátok, hogy rengeteg olyan életetek volt, ahol tényleg azzal foglalkoztatok, hogy fejlesszétek a bolygó metafizikáját, aztán eljöttetek ebbe az életidőtökbe, és mások nem láttak meg, nem hallottak meg titeket. De ez csak azért volt, mert a bolygó még nem állt erre készen. És most nem próbálom itt ezzel senki egóját sem simogatni, kivéve a sajátomat (kuncog). Nem azért mondom ezt, hogy ettől jobban érezzétek magatokat. Csak azt mondom, amiről tudom, hogy igaz. A bolygó többi része nem állt készen arra, amit ti tudtok nyújtani. Tényleg nem álltak rá készen. Még akkor sem, ha most már sokkal jobban készen áll erre, mert még mindig nagyon, de nagyon sok olyan ember van, aki nem áll készen erre, ami rendben van. Nem próbálunk itt erőltetni semmit sem. Nem próbálunk meg eladni bármit is. Nincs semmi, amire fel kellene feliratkozni.

 

De most már sokan vannak, akik készen állnak. Ők azok akiknek fájdalmaik vannak, szenvednek és valódi válaszokat akarnak. Nem valamiféle vallási szervezettől és nem valamiféle pszichiátriai vagy pszichológiai eljárásokból származó választ akarnak, hanem valódi válaszokat akarnak, mégpedig valódi emberektől. Még csak nem is a Felemelkedett Mesterektől akarják hallani ezeket a válaszokat! Sőt, még csak a Felemelkedett Mesterek Klubjának Elnökétől sem! Hanem tőletek akarják hallani, a valódi emberektől, akik keresztülmentetek ezen, akik nem közhelyekkel dobálóznak, akik a szívükből beszélnek.

 

Most már vannak olyan emberek, akik készen állnak rátok. A kérdés csak az, hogy ti vajon készen álltok-e arra, hogy meglássanak? Nem kell tennetek semmit, hiszen már elvégeztétek a munkátokat. Nem kell tennetek semmit. De talán, esetleg most már azt érzitek, hogy szeretnétek ezeket a dolgokat kiadni magatokból, akár egy könyv formájában, akár – és itt most Cauldre-ra kell támaszkodnom – internetes blogokban, vagy filmekben, dalokban, egyéb írásokban vagy bármilyen egyéb formában. Vagy esetleg úgy, hogy egyszerűen csak leültök beszélgetni az emberekkel, akikkel egy étteremben vagy egy kávézóban, vagy a tengerparton, illetve egy gyalogtúra, természetjárás közben találkoztok. De most már előjöhettek!

 

Most már előjöhettek, mert most már nem fogjátok lemeríteni az energiáitokat, mert a másik munka már véget ért. Most már előjöhettek, mert a bolygó sokkal, de sokkal jobban készen áll a mondandótokra. És ezt nem kell a Bíbor Körnek, nekem vagy bárki másnak tulajdonítanotok. Beszéljetek a szívetekből, mert bármilyen sokat is beszéltünk a dolgokról az évek során, amit talán annak tulajdonítasz, amit én vagy Tóbiás vagy Kuthumi mondott, az igazából mind tőletek, az összes Shaumbrától származik. Ti vagytok azok, akik ezt az egészet összeállítottátok, összeraktátok. Mi egyszerűen csak segítettük, hogy kiegyensúlyozzuk, majd visszaadjuk nektek. Beszéljeteke hozzájuk a szívetekből!

 

A valódi kérdés most az, hogy azt akarjátok-e, hogy lássanak? Sokkal, de sokkal nagyobb bölcsességgel rendelkeztek, mint valaha és felismeritek a hátulütőit vagy a csapdáit annak, ha valaki egyfajta ismert vagy híres ember. Sokan már most csóváljátok a fejeteket és azt mondjátok, hogy „Nem, ez nem nekem való! Nyugalmas, csendes életet akarok élni! El akarok elmélkedni azon a munkán, amit elvégeztem. Elmélkedni akarok azon, hogyan teremtettük meg az Apokalipszis kezdetét. A természetben akarok lenni és talán tartani akarok egy pár kutyát, cicát vagy teknőst.” – De nem, a rivaldafénybe kerülés sokatok számára nem az, amit akartok.

 

Ennek az egésznek az a lényege, amit nagyon, de nagyon egyértelművé akarok tenni, hogy igen is mindig is láttak és hallottak benneteket azok, akik közülünk a túloldalon, akik a Bíbor Tanácsban vannak, a Felemelkedett Mesterekkel együtt. Viccelődni szoktam azzal, hogy a Felemelkedett Mesterek irigykednek a csoportomra, a Shaumbrára, hogy megnehezítik a dolgomat, de ez részben csak egy történet. Másrészről viszont nagyon is igaz, mert látják a munkát, amit elvégeztetek, ami teljesen lenyűgözi őket. Az a munka is lenyűgözi őket, amit én teszek, de amit ti megtettetek, az teljességgel lenyűgözi őket.

 

Ők látnak benneteket. Hallanak benneteket. Néhány nagyszerű Felemelkedett Mester valóban tudja, hogy kik vagytok. Tudják, hogy kik vagytok emberként. Tudják, hogy kik vagytok multidimenzionális létezőként. Tisztában vannak azzal a munkával, amit elvégeztetek. Nagyon sokan közülük, amikor megláttak titeket ebben az életetekben Birodalom Munkásként, ahogy belemerültetek a tömegtudat sűrűségébe, és hogy azt a sajátotokként magatokra vettétek, szinte nem is akarták elhinni!

 

Nagyon nagyra becsülnek, értékelnek titeket. Ők mindig is láttak benneteket és egy napon, amikor elérkezik az a nap, hogy felemelkedtek erről a bolygóról és elmentek a saját szuverén birodalmatokba – és attól még jóban lehettek a többi Felemelkedett Mesterrel – akkor majd meg fogtok lepődni, hogy amikor besétáltok a Felemelkedett Mesterek Klubjának átvitt értelemben vett termébe, akkor most már jóval több, mint 11.000 Felemelkedett Mester fog titeket állva üdvözölni és tisztelegni előttetek. Ismerik a neveteket. Tudják, hogy mit tettetek. Lerójják a tiszteletüket a munkátok miatt, mert ők tényleg láttak és hallottak titeket. Nem vagytok láthatatlanok, legalábbis a többi birodalomban nem.

 

Tehát a Shaumbra második közös jellemzője az, hogy úgy érzitek, hogy nem látnak és nem hallanak meg benneteket, és ez rendkívül nehéz, miközben tudjátok, hogy olyan sokmindent adhatnátok. Ez nagyon, rettenetesen nehéz. Időnként ordítani szeretnétek. És akkor elgondolkoztok azon, hogy mi lenne, ha meglátnának és meghallanának, a másik részetek meg azt mondja: nem, te ezt nem akarod, legalábbis nem most azonnal. – De szeretnélek arról biztosítani titeket, hogy igen is láttak és hallottak benneteket. És most, ha azt akarjátok, ha meg akarjátok írni azt a könyvet, ha meg akarjátok mutatni magatokat, akkor készen állnak erre.

 

 

~ Harmadik jellemző: A (belső)tudás

 

A harmadik közös jellemző, amiről ma beszélni szeretnék, az egy kemény dió, nehéz dolog, mert ez az a dolog, ami nagyon sok intelligens és tehetséges embert az őrületbe vagy az ivásba, vagy mindkettőbe kergetett. Ez az a tudás, amit (belülről)tudtok, de nem tudjátok, hogy honnan származik a tudásotok. Ez az a (belső)tudás, ami már nagyon régóta ott van bennetek, hogy sokkal több minden létezik annál, mint amit az emberi érzékszerveitekkel képesek vagytok felfogni, észlelni, és amit az emberi elmétekkel képesek vagytok felfogni. Az a bizonyos (belső)tudás, hogy sokkal több minden létezik ennél, de azt nem tudjátok, hogyan tudnátok elérni. Talán ez a létező legnehezebb mindhárom tulajdonságotok közül.

 

Már egészen kiskorotoktól fogva tudtátok, hogy létezik ennél több. Tudtátok, teljesen egyértelmű volt számotokra. „Az élet ennél sokkal többről szól.” És ez nem csak az élet után következő dolgokról, a túlvilágról szólt, ahogy azt az egyházak tanítják, hogy majd a Mennyországba juttok. Erre ti azt mondtátok, hogy „Ez még csak nem is hangzik jól. – Eltávozunk innen és akkor majd megítélnek így vagy úgy és utána vagy a Mennyországba, vagy a pokolba kerülünk, ahol az egész örökkévalóságig maradunk? – Nem!” Ti ezt már tudtátok, de hogyan tudnátok bebizonyítani? Milyen kézzelfogható bizonyítékotok van? És amikor kinyitottátok a szádat és elkezdtetek erről másoknak beszélni, ők azt mondták, hogy „Nos, akkor gyerünk, hol a bizonyíték? Ez nem egy tudományos tény, így hát nem is lehet igaz!”

 

A tudomány csodálatos, de csupán arra való, hogy megmagyarázza a jelenleg elhitt és jelenleg ismert valóságot. A tudomány csak arra való, hogy ízekre szedje, megvizsgálja azt, ami itt megteremtésre került, de nem megy ennél tovább. Létezik valami a tudományon túl, ami a következő dolog, ami majd megteremtésre kerül. A tudomány azt egészen egyszerűen képtelen megérteni, mivel még nem lett megteremtve. Még nem vizsgálták meg, nem vetették elemzés alá.

 

Ott volt a (belső)tudásotok arról, hogy létezik valami más is, és ez képes őrületbe kergetni az olyan embert, mint ti, ha nem vagytok képesek meghatározni, mi az a valami. Kutattátok a könyvekben és most már az Interneten is keresgéltek, hogy megtaláljátok, mi az a dolog. Beszéltetek erről más emberekkel. A legtöbbjüknek halvány fogalma sem volt arról, hogy mi az a (belső)tudás amiről beszéltek, hogy sokkal több minden létezik odakint. De az elme mégis csapdába ejtett titeket! A tömegtudat csapdába ejtett, fogva tartott és azt mondta, hogy „Nem! Ez minden, ami létezik, kivéve azt, amikor meghalsz, amikor a Mennyországba kerülsz, vagy pedig a pokolra jutsz. De ez minden, ami itt van!” – De te tudtátok, hogy léteznek olyan fizikai dolgok, amelyek messze túlmutatnak mindenen, amiről itt a bolygón beszélnek.

 

De aztán – amiben a Shaumbra nagyon jó – azt kérdezi, hogy „Ki vagyok én ahhoz, hogy egyáltalán azt feltételezzem, hogy tényleg létezik ilyen fizika? Akkor valaki más már előállt volna ezze, akkor benne lenne egy könyvben, vagy valaki tartana erről egy előadást – biztosan csak én találom ki ezt az egészet! Biztosan képzelődöm és csak álmodozom. Minden bizonnyal elégedetlen vagyok a saját életemmel, ezért aztán kitaláltam ezt a dolgot.” – Nem. Nem így van!

 

Ti tudtátok ezt, csak azt nem tudtátok hogyan magyarázzátok el. Azt nem tudtátok, hogyan törjetek át azon a sorompón, azon a gravitációs erőn, ami a dolgokat a bolygón belül tartja. A gravitációs erő azt csinálja a hozzátok hasonlókkal, akik megpróbálnak kimenni a többi birodalomba, hogy azonnal visszarántja őket ide azzal a felirattal az ingeteken, hogy „Ezt soha többet meg ne próbáld! Alkalmazkodj! Éld az életed! Legyél ezzel boldog! M eg ne próbálj még egyszer kimenni! Nincs odakint semmi!” – És ez nehéz, miközben (belülről)tudjátok, hogy de igenis van odakint valami. Miközben tudjátok, hogy az, ami odakint van, nem csak ennek a kiterjesztése, ami ezen a bolygón létezik, hanem teljesen más minden értelemben. Másfajta fizika és másmilyen dinamikák jellemzik. Miközben tudjátok, hogy a valódi énetek, a Lelketek odakint tartózkodik, de nem tudjátok a telefonszámát, az irányt, nem tudjátok hogyan tudtok oda eljutni. Ez volt talán a létező legnehezebb dolog mind közül.

 

És most, ahogy a birodalmak megnyílnak, most már olyan bátrak és merészek lehettek, hogy kimenjetek oda. Amit odakint észleltek, az nem feltétlen az emberi érzékszerveitekkell és az emberi elmétekkel észlelitek. Amit érzékeltek, az más módon történik. Az érzékek által. Nem intellektuálisan, hanem az érzékekkel. Amit lehet, hogy nem tudtok azonnal meghatározni, de előbb utóbb majd meg fogjátok tudni határozni. De most már lehettek annyira bátrak, hogy valóban (belső)tudásotok legyen arról, hogy létezik ennél több. Amiatt ne aggódjatok amiatt, hogy megpróbáljátok azonnal meghatározni, leírni. Ennek az a lényege, hogy megtapasztaljátok. Az a lényege, hogy érezzétek!

 

Ez a dolog, amiről most beszélünk, az emberi tudatosság, az emberi nevelés és az emberi gondolkodás korlátain való túllépés, pontosan ez volt az a dolog, ami miatt sok nagyszerű ember tényleg megőrült, megbolondult az idők során. Pitagorasz – Kuthumi – tudta, hogy sokkal több minden létezik ennél. A matematikán keresztül játszott ezzel, de tudta, hogy ezen a birodalmon túl is létezik matematika. És ez egy idő után emiatt megőrítette, megbolondult, mert vagy nem tudott kijutni oda, vagy ha mégis, akkor nem tudta azt ide visszahozni. Ez a fátyol, ez a fal, ez a gát túlságosan erős volt és ez elkezdte az őrületbe kergetni, mert tudta, hogy más dolog is van és létezik odakint.

 

De ő tudta ezt. De amikor a szokásos számításait végezte, és amikor másoknak beszélt erről, akkor a többiek úgy tettek, mintha teljesen megőrült volna, bolondnak nézték, mintha csak egy álmodozó lenne, mintha nem is létezne semmi más odakint. Az élet mindössze matematika vagy tudomány, vagy bármi más. És közben mindvégig tudta, hogy ennél sokkal több minden létezik, hogy van valami odakint. Olyan ez, mintha egy épület fogságába esnétek, aminek nincsenek se ablakai, se ajtajai, de közben van egy mély belső emléketek arról, hogy létezik valami ezen az épületen kívül is. Az teljesen mindegy, hogy az épületen belül mindenki azt mondja, hogy „Nem, odakint nem létezik semmi. Egyáltalán miért is létezne bármi ezen kívül? Ez minden, ami itt van, ami ebben az épületben van és odakint nincs semmi.” – De ti tudtátok. Ti tudtátok, hogy ez az épület nem is létezhetne, hacsak nincs valami odakint. Ez a valóság nem is létezhetne, ha nem létezne valami más is.

 

Ez másokat is az őrületbe kergetett, mint például Lord Byron-t, Van Gogh-ot, Michelangelo-t. Ők a művészetet használták annak kifejezésére, hogy megpróbálják ezt megérteni. De velük is az történt, hogy amikor kimentek oda, azonnal vissza lettek ide rántva. És ez okozta sokuk számára azt, hogy megbolondultak. Benjamin Franklin, az amerikai államférfi, diplomata és zseniális feltaláló tudta, hogy sokkal több minden létezik odakint. Azonban államférfiként fent kellett tartania a méltóságteli látszatot. Alkalmazkodnia kellett, hogy ne ítélkezzen felette a rendkívül erős vallásos közösség, ezért megmaradt a színlelésnél, de mivel tudta, hogy több minden is létezik ennél, ez végsősoron elkezdett nyomot hagyni az elméjén, a mentális egyensúlyán. Elkezdett igencsak fura, elképesztő dolgokat művelni, kifejezetten élete későbbi szakaszában, amibe itt most nem kívánok belemenni. De nagyon sok nagyszerű ember elméjét megbomlasztotta annak tudása, hogy sokkal több minden létezik ennél odakint, és hogy nem voltak képesek ahhoz hozzáférni.

 

Néha éjszaka az álomállapototok során kimentek oda, mert olyankor – legalábbis nagyrészt – nem vagytok mentálisak, de nem tudjátok azokat a dolgokat ide magatokkal visszahozni. Az elme félreértelmezi. Létrehoz mindenféle fura szimbólumot az álmok értelmezése során. Az információk így összezavarodnak és összezagyválódnak, ami sokszor frusztrációt okoz, mert igen gyakran tudjátok, hogy valami történt, de csak ezekre a fura összevissza álmokra emlékszetek, aminek az égvilágon semmi értelmük, aztán végül csak annyit írtok le, hogy „Ez az elme ostobasága, halandzsája.” – Azt hiszitek, hogy az okozta, hogy este pizzát ettetek vacsorára. Először is az álomállapotnak temérdek sok szintje van, nem csak egy szinten zajlik. Vannak köztük olyanok, amelyek szorosabban kapcsolódnak a mindennapi emberi életetekhez, de igenis kijártok éjjelente az álomállapot alatt. A kérdés csak az, hogy képesek vagytok-e azt ide visszahozni? És amikor nem vagytok erre képesek, pedig tudjátok, hogy létezik valami más – valami fejlett metafizika – és nem tudjátok azt magatokkal ide visszahozni, ez az, ami képes az őrületbe kergetni az embert. És ez meg is történt nagyon sok tehetséges, bölcs, zseniális emberrel az idők során.

 

Nikola Tesla, igen. Valaki pont most mondta ki a nevét. Abszolút, Tesla a Mestere volt annak, hogy megértse ennél többről van szó, hogy léteznek más birodalmak és ő igyekezett megtapasztalni azokat. A találmányai miatt kijárt oda. Érezte, hogy milyen érzés a tiszta fénnyel dolgozni, majd azt végül behozni az elektromos spektrumba. Tisztában volt vele, hogy ezt megcsinálni itt, az adott körülmények között, azokkal a berendezésekkel, amik a rendelkezésére álltak, nem volt képes megtenni. És ez az őrületbe kergette. Ettől teljesen megbolondult.

 

Tehát drága Shaumbra, ez is egy olyan közös jellemzőtök, amit már nagyon, de nagyon régóta el kellett viselnetek. És ennek most vége szakad. Most már szabadon beleérezhettek a többi birodalomba. De direkt azt a szót használtam, hogy bele tudtok ebbe „érezni”, mivel ez egy érzékelés és nem valami intellektuális dolog. Nem fogtok azonnal egy igen magasan fejlett matematikai formulát kapni. Nem az lesz, hogy kimentek és majd ott sétálgattok azok között a találmányok között, amik csak arra várnak, hogy ide behozzuk őket. Ez egy érzéki tapasztalás, ami majd később gondolattá fordítódik le, végül pedig a 3D-s értelemben kerül lefordításra. De ez nem egy materiális anyagi dolog, hanem egyszerűen metafizika és most már szabadon fel tudjátok ezt fedezni, anélkül, hogy azt hinnétek, hogy megőrültetek, anélkül, hogy azt mondanátok magatoknak, hogy „Nos, senki más nem állt elő még ezzel, ki vagyok én, hogy ilyeneket mondjak?” – Hát, kik vagytok ti? Codálatos fény létezők és most már elérkezett annak az ideje, hogy elkezdjétek használni a képzeleteteket a fátyol megszorításai nélkül. Itt az ideje, hogy elkezdjetek bemenni a többi birodalomba és hogy ezeket a dolgokat könnyedén és kecsesen hozzátok vissza ide magatokkal a egyfajta érzéki tapasztalásként, amit majd később képesek lesztek meghatározni és körbeírni.

 

Ez a három közös vonás jelenleg elképesztően erős, és óriási szerepet játszott abban, hogy újra visszatérjetek ide a bolygóra Birodalom Munkásként vagy Földi Munkásként, hogy teljesen megértsétek, hogy mi minden történhet most.

 

A szolgálat, a szolgálat véget ér. Már elvégeztétek a dolgotokat, már megkaptátok a diplomátokat. Megkaptátok az elismerést. Az, hogy nem látnak meg benneteket, most megváltozhat, amennyiben azt akarjátok. De azt soha se felejtsétek el, hogy a túloldalról mindig is láttak benneteket! És aztán annek tudása, hogy létezik valami ennél több is, csak nem tudjátok, hogyan tudnátok azt megérteni – ez most megváltozik. Engedjétek meg magatoknak, hogy most nagyon merészek és bátrak legyetek! Ne fogjátok vissza magatokat, ne legyenek mentális korlátok, hiszen most már többet tudtok. Engedjétek meg magatoknak, hogy megérezzétek és megtapasztaljátok! Engedjétek meg magatoknak, hogy meglegyen az a (belső)tudásotok az igazságról és ne pedig elméletként gondoljatok rá. Engedjétek meg magatoknak, hogy megértsétek, hogy nem vagytok őrültez azért, mert azt gondoltátok, hogy létezik ennél sokkal több odakint.

 

Jelenleg ez a három nagy közös jellemző van bennetek és tudom, hogy túl fogunk lépni mindegyik korláton. De ez itt most egy csendes időszak, most annak van itt az ideje, hogy vegyetek egy mély lélegzetet és érezzetek bele abba, amit megtettetek. Érezzetek bele abba a fénybe, ami elültetésre került és most kicsírázik, kisarjad és növekedésnek indul a bolygón. Ez a fény képes elképesztő változásokat okozni az emberiségért, de ez már rajtuk múlik és nem rajtatok!

 

Ez többé már nem rajtatok múlik, erre figyeljetek, legyetek szívesek! A fény ott van, megtettétek, amit meg akartatok tenni. A többi már rajtuk múlik!

 

 

A sötét energiák

 

Most szeretnék egy kicsit a sötét energiákról is beszélni. Ezt a megnevezést a jelenlegi fizikusok használják a bolygó gravitációs erőinek, a tér-idő erőinek ellentétére vagy másik oldalára. A sötét energiák nem abban az értelemben sötétek, hogy rosszak. A sötét mindössze a fordított irányt jelenti. Tehát, minden gravitációs erőnek, ami ugye mindent itt tart ezen a bolygón, létezik egy sötét energiája, vagyis egy ellentétes, fordított irányú ellenerője, ami az univerzum tágulását okozza. Máskülönben, ha nem létezne ez a fordított vagy ellentétes irányú gravitáció, akkor minden összeomlana, mert a gravitáció egy rendkívül erős és mozgatórúgója a kozmosznak. De mindig ott van az erő ellentéte is. Mindig ott van az antigravitáció, amit sötét energiának hívnak.

 

Azok a sötét energiák most nagyon is elérhetővé válnak, és ez először egy személyes szinten történik majd meg. Ne gondoljatok arra, hogy hirtelen az egész bolygó, vagy az egész kozmosz elkezd tágulni vagy kiterjedni! Arról van szó, hogy ezek a sötét energiák, amik ugye a hagyományos gravitáció ellentétes hatásai, elkezdenek bennetek megjelenni, elkezdnek működésbe lendülni.

 

És ami történik az egy teljesen egyedülálló dolog, amiről majd még többet is fogunk beszélni, – főleg a Keahak-ban – ami azt jelenti, hogy mostanáig ott voltak azok a gravitációs erők, amik eddig a valóságotokat a helyén tartották, vagyis a valóságotok illúzióját rögzítették. És ez jó is volt így, hiszen ez tette lehetővé számotokra, hogy képesek legyetek tapasztalni ezen a bolygón, hogy képes legyetek megtapasztalni az itt lévő fizikát. Namármost, a sötét energiák mindig is itt voltak és most elkezdenek előjönni. Felszabadultak.

 

Tehát emberként, ezen a bolygón létezőként most már rendelkeztek azzal az egyensúllyal, azzal a képességgel, hogy bent tartsátok a dolgokat, valamint azzal a képességgel is, hogy kiterjedjetek és elengedjétek magatokat, szabadon engedjétek a dolgokat. Ez a két egymással ellentétes erő most elkezd egymással harmóniában együttműködni. Ez a része volt annak a munkának, amit a Birodalom Munkások végeztek, hogy könnyedén, kecsesen harmónikussá stabilizálják a dolgokat, hogy többé ne legyenek konfliktusban egymással, hogy többé ne akarják legyőzni, leverni egymást.

 

Ezek nem dualista tényezők – a sötét energiák és a hagyományos gravitációs erők – többé már nem képeznek dualista erőket. Ez egy rendkívül fontos, lényeges dolog. Egymással harmóniában működnek. Ez annak az eredménye, amit a Birodalom Munkások tettek annak érdekében, hogy ne két egymással versengő energiánk legyen – amiből az egyik megpróbál benttartani, ragaszkodni, miközben a másik megpróbál elengedni. Most már ezzel az egésszel rendelkeztek. A dolgok megnyílnak és kiterjednek, amit már nem korlátoznak többé a gravitációs erők, ugyanakkor az a valóság, amit magatoknak választotok, érintetlen marad. Egyben marad. És nem száll szanaszét, nem lebeg összevissza mindenfelé, ami egyébként bekövetkezne a gravitációs erő hiányában. Most ez a két erő már együttműködik egymással.

 

Ez annak a kezdete, amiről már nagyon régóta beszélünk, ami az Új Energia a bolygón. Ez annak a kezdete, amikor két korábban ellentétes erő, elkezd egymással harmóniában együttműködni egészen addig a pontig, míg végül már nincs is különbség kettejük között, aközött, hogy a gravitáció bent tartja a teret, rögzíti a dolgokat és aközött, hogy a sötét energia kiterjeszti, kitágítja a dolgokat, mert ez a kettő most már együtt van egymással.

 

Az emberi elme számára egy kissé nehéz ezt felfogni és megérteni, mert nem egészen értitek, hogy ez hogyan lehetséges, hogy többé nem létezik se a sötét energia, se a hagyományos gravitáció. De ugyanez a helyzet, a maszkulin és feminin energiákkal is. Hirtelen nincs már szükségetek erre a dualitásra. És hirtelen nem létezik már többé se a maszkulin, se a feminin. Hirtelen ez a szó (nagy zaj, csattanás hallatszik a háttérben) kitörlődik a szótáratokból.

 

Csak egy kicsit… Vegyünk akkor most egy jó mély lélegzetet egy pillanatra! Az egyik operatőrünk elesett. Egy jó mély lélegzet! Hozzuk be most ide a fényünket és az energiáinkat!

 

Jó mély lélegzet! Jó mély lélegzet!

 

(szünet)

 

Ez egy remek alkalom arra, hogy beleérezzetek a fényetekbe.

 

Minden rendben van a forgatással, csak az energiák egy kicsit besűrűsödtek itt. Ez előfordulhat nálatok is, mint hallgatóknál. Csak vegyetek hát egy jó mély lélegzetet! Rendben.

 

Tehát, hogy mindenki, aki most néz minket megértse, az történt, hogy a teremben lévő energiák kifejezetten sűrűek ma. Azt hiszem, hogy ezzel itt mindenki egyetért. És ez mondhatni letaglózta, kiütötte az egyik operatőrünket. Meg kell értenetek, hogy ők igen erősen összpontosítanak a munkájukra, nagyon koncentrálnak és mindenbe beleéreznek és előre kellett számítaniuk arra, hogy felállok, de csak nos, az történt, hogy nagyon mélyen belemerült az energiákba. Jól van, rendben.

 

Oké? igen. Jól van. Minden rendben. Jól van. (A Shoud után Geoff rögtön kiírta a Facebook-on, hogy a női operatőr elájult és beverte a fejét – ez egy ütközéses betöltődés volt, de nincs baj, jól van – a ford. megj.)

 

Á! Ennek ilyen hatása van. Hol is tartottunk? Ja igen, a sötét energiákról, a kiterjedéséről és végül a dualitás megszűnéséről beszéltünk. Az Új Energia felé haladunk. Nem akarok most ebbe túlságosan belemenni, de ez az, ahol a tudatosság és az energia összeérnek egymással. De ezzel most túlságosan előre szaladtam.

 

Szóval, a sötét energiák most elérhetővé válnak, ami azt jelenti, hogy kiterjedéssel bírnak. Ez megnyílik és közben megmarad a mindent rögzítő, benntartó, egyben tartó gravitáció is, és most pontosan ez történik az életedben.

 

Jól van akkor. Vegyünk akkor most erre együtt egy jó mély lélegzetet!

 

Itt egyébként minden rendben van. Minden rendben van.

 

(szünet)

 

Rendben. Vegyünk egy jó mély lélegzet!

 

 

Merabh az Énnel-teliségre

 

Most szeretnék csinálni egy olyan merabh-ot, amit konkrétan a mai napra terveztem mindannyiótok számára. Sokmindenről beszéltünk már. Az egyértelmű, hogy az energiák egy kicsit összesűrűsödtek. Akkor most kérnék egy kis zenét. Kérnék egy kis zenét, ahogy elkezdjük a merabh-unkat. Ez egy nagyon különleges merabh kivétel nélkül mindannyiótok számára.

 

(megszólal a zene)

 

Nem csak ezt az egy életet, hanem nagyon sok korábbi életet is szolgálattal töltöttetek már.

 

Az emberiség szolgálatával, és ezalatt a szolgálat alatt nem azt értem, hogy térden csúszva másztatok és szenvedtetek. Úgy értem, hogy ez egy tiszta szolgálat volt, amikor csak azért voltatok ott, hogy behozzátok a fényeteket. Nagyon hosszú idővel ezelőtt beleegyeztetek abba , hogy elhozzátok ide, erre a bolygóra a fényeteket, a tudatosságotokat, és ezt meg is tettétek.

 

Most elérkezett annak az ideje, hogy magatokra is gondot fordítsatok, hogy magatokkal törődjetek. És egy páran ennek ellen fogtok állni, mert nem vagytok ehhez hozzászokva, mert soha nem így éltétek az életeteket, de én ehhez ragaszkodni fogok!

 

Legyetek tele-önmagatokkal, az énetekkel, törődjetek magatokkal!

 

Néhányatok számára ez teljességgel ellentétes azzal a meggyőződésetekkel, hogy „Nekem gondoskodnom a többiekről.” – Nem, valójában nem kell! Most sokkal nagyobb szolgálatot tesztek számukra azzal, hogy nem róluk gondoskodtok, hanem saját magatokkal törődtök.

 

Annak az időnek, amikor mindenki másról gondoskodtatok, vége! Már mindent megtettetek, amit csak megtehettetek. Bármi, ami ezen túl van csak azt jelenti, hogy átkozottul makacsok vagy talán megszállottak vagytok.

 

Mindenük meg van, amire csak szükségük lehet. És ezalatt a „mindenki más alatt” a családotokat, a barátaitokat és az emberiséget értem. Mindenük meg van, amire csak szükségük van abban a fényben, ami behozatalra került erre a bolygóra, és ami a többi birodalomban volt. Mindenük megvan.

 

Ezzel szinte már a szolgálattal ellentétes dolgot tesztek, amennyiben továbbra is megpróbáljátok mindenki másnak a gondját viselni, mert az azt jelenti, hogy nem vagytok együttérzőek. Nem hagyjátok őket, hogy most megtalálják a saját útjukat.

 

Itt az ideje annak, hogy gondoskodjatok magatokról, hogy a saját magatok gondját viseljétek.

 

Ez sokatok számára teljesen ellentétes a meggyőződésetekkel, és már érzem is az ellenállásotokat. Ellenálltok ennek. Nem vagytok ehhez hozzászokva.

 

Annyira hozzászoktatok a napi rutinjához annak, hogy mindenki másról gondoskodtok, a kutyátokról, a gyerekeitekről, a házastársatokról, a családotokról, a közösségetekről. Nem azt mondom rossz dolog, hogy ilyesmit tesztek. Nem. Az a szolgálat, amit megtettetek, gyönyörű volt, de közben elfeledkeztetek saját magatokról.

 

Közben elfeledkeztetek saját magatokról!

 

Nincs abban semmi rossz vagy helytelen, amikor a saját magatokról gondoskodtok, amikor tényleg szeretitek magatokat és magatokat teszitek az első helyre.

 

Életeken át azt sulykolták belétek az egyházak és a szervezetek, hogy mindenki másrnak a gondját kell viselnetek, hogy mindenki mással törődnötök kell. De ez nem így van! És ehhez ragaszkodni fogok, hogy gondoskodjatok ömagatokról, hogy magatokkal törődjetek!

 

A testetek jelenleg most nagyon sokmindenen megy keresztül, annak az összes fénynek az integrációja miatt. Az elmétekben is óriási változások történnek azzal kapcsolatban, hogy miként észleli a valóságot, hogyan gondolkodik, hogyan váltok közben érzéki létezővé, hiszen nem pusztán csak egy intellektuális létezők vagytok. Ez az egész éppen most van változóban és ezért muszáj magatokkal törődnötök.

 

Tudom, hogy néhányan közületek testi fájdalmakkal és sajgással küzdenek és ez részben a fény integrációja miatt van így, másrészt pedig amiatt van, mert nem törődtök magatokkal, nem vigyáztok magatokra és nem gondoskodtok saját magatokról.

 

De mégis mit jelent az, hogy a gondját viselitek a testeteknek?

 

Hát azt, hogy annyi időt szántok a pihenésre, amennyire csak szükségetek van. Testkezelésre, masszázsra jártok, olyan dolgokat csináltok, amiket szerettek, legyen szó akár sportolásról, vagy arról, hogy beültök a kocsitokba és elmentek vele egy körre. De sokan nem szántok erre időt.

 

Folyton csak másokról gondoskodtok. Ami lemerít, kimerít titeket. És ami még fontosabb, ezzel nem engeditek meg magatoknak, hogy igazán értékeljétek annak a munkának a szépségét, amit megtettetek, a fény behozatalát.

 

Ezt az „önző” szó – azt, hogy „Jaj, te önző vagy!” – ezt egyszerűen csak töröljétek ki a szótáratokból. Valójában nem is létezik olyan, hogy valaki önző.

 

Én azt a szót használom, hogy „énnel-teli”, amikor tele vagytok önmagatokkal, és amikor időt szántok az egyedüllétre, amikor éppen erre van szükségetek. Ne kelljen többé mindenki más rendelkezésére állnotok, hogy kiszolgáljátok őket, és mindenki mással törődetek. Ezt már megtettétek. Ha továbbra is ezt teszitek, azzal semmi jót nem tesztek.

 

Még több szolgálat tényleg nem fog segíteni. Cauldre most éppen ellenőrzi amit mondok, miközben kiabál és ordítozik velem. Pedig tényleg nem segít.

 

Ha azért teszitek, mert azt hiszitek, hogy ez a kötelességetek – ha azt gondoljátok, hogy ez a része az érzelmi adótoknak, amit azzal kell megfizetnetek, hogy mások gondját viselitek, hogy másokkal törődsz, mert emberként éltek a bolygón – nem! Nem! Ezt már megtettétek. Olyan szinteken tettétek ezt, ami felfoghatatlan a legtöbb ember, sőt, még az angyali létezők számára is.

 

Azt akarom, hogy törődjetek magatokkal anélkül, hogy emiatt bűntudatot éreznétek, anélkül, hogy azt éreznétek, hogy mindenki mást magatok elé kell helyeznetek, magatokat háttérbe szorítva. Gondoskodjatok magatokról!

 

Figyeljetek oda az érzelmi, a fizikai és az intellektuális szükségleteitekre!

 

Figyeljetek oda a szeretet iránti szükségleteitekre!

 

Figyeljetek oda az örömigényetekere! Legyen az bármi, és ehhez ragaszkodom!

 

Hogy miért? Cauldre most azt kérdezi tőlem, hogy „Milyen jogon ragaszkodom én ehhez?” – Hát azon a jogon, hogy Saint-Germain vagyok, mert én tényleg nagyon szeretlek titeket, és törődöm kivétel nélkül mindannyiótokkal. Tudom, hogy mit tettetek. Én mindig is láttalak és hallottalak titeket, és tudom, hogy arra van szükségetek, hogy magatokkal törődjetek és vigyázzatok magatokra.

 

Persze továbbra is folytathatnátok ezt az egész szolgálatot az emberiség javára, meg minden egyebet. De attól semmi sem fog változni, mert a valódi munkát már elvégeztétek. Most már csak dőljetek hátra és figyeljetek!

 

Figyeljétek meg, hogy ez a munka, amit elvégeztetek, hogyan hat a bolygóra. Menjetek ki oda, ha továbbra is önkéntes munkát szeretnétek végezni azáltal, hogy másoknak segítetek – valójában nem fogtok semmi több jót tenni annál, mint amit már megtettetek. Nekem ez a véleményem.

 

Én ezt igazából szinte már megszállottságnak és idegbajnak, neurotikusnak nevezem, ha azt hiszitek, hogy továbbra is egyfolytában segítenetek kell másoknak.

 

Most már itt az ideje annak, hogy magatokkal törődjetek.

 

Itt az ideje annak, hogy elkezdjétek felismerni azt, amit véghezvittetek, amit elértetek.

 

Azt szeretném, ha látnátok, ahogy a fény táncra perdül az életetekben és az egész bolygón! De nem vagytok képesek ezt meglátni, ha megszállottan mindig csak mások gondját viselitek.

 

Azt szeretném, ha látnátok, ahogy ez a fény táncolni kezd a bolygón és elkezdi beindítani a változásokat.

 

Hát nem az az elégedettség legnagyszerűbb formája, amikor látjátok az általatok elvégzett munka a gyümölcsét? Ez a lényeg. Nagyobb elégedettséget nyújt, mint egy új nyelv megtanulása, vagy mint valamiféle találmány megalkotása, amikor már képesek vagytok megfigyelni, hogyan táncol a fény, miközben hátradőltök és ellazultok, és nem azt érzitek, hogy folyton ki kell mennetek és mindenki másnak kell segítenetek.

 

Mesterek vagytok! Mesterek vagytok és most már itt az ideje annak, hogy egy Mesterhez illő életet éljetek, hogy megadjátok ezt önmagatoknak! Ez nem önzőség. Nem vesztek el energiát senkitől. Nem fosztotok meg senkit semmitől. Egyszerűen csak végre már önmagatoknak is adtok valamit.

 

Akkor most vegyünk egy mély lélegzetet erre az énnel-teliség merabh-ra!

 

Kihívlak benneteket. Készen álltok-e erre?

 

Készen álltok-e arra, hogy befogadjátok a saját fényedeteket?

 

Készen álltok-e arra, hogy elismerjétek azt a munkát, amit elvégeztetek akár itt a Földön, akár a többi birodalomban?

 

Készen álltok-e arra, hogy valódi Mesterek legyetek és hagyjátok, hogy az energia szolgáljon benneteket, anélkül, hogy azt éreznétek, hogy ezt ki kell érdemelnetek azzal, hogy folyton másokat szolgáltok?

 

Ez nem azt jelenti, hogy le kell mondanotok a gyermekeitekről vagy a kedvenc háziállatotokról, illetve a családotokról, hanem egyszerűen azt jelenti, hogy magatokra is gondot fordítotok.

 

És teljesen logikus, hogy valójában nem tudtok addig másokról gondoskodni, amíg nem viseltek gondot magatokra. Ez teljesen logikus. Ha betegek vagytok, ha fáradtak vagytok, mégis hogy akartok másokon segíteni?

 

A legnagyobb segítség, amit most azonnal adhadtok nekik az az, hogy hagyjátok, hogy ők maguk is felismerjék, hogy bennük is ott van ugyanaz a fény, hogy ők is ugyanazokkal a képességekkel és potenciálokkal rendelkeznek, mint ti. Ez az, ami igazán segítene nekik.

 

Milyen remek időszak ez arra, hogy elengedjük azt a réges-régen berögzült szolgálati esküt! Ettől egyáltalán nem lesztek rossz emberek. Ha képesek lennétek látni azt, amit valójában megtettetek, az a gondolat soha eszetekbe sem jutna, hogy „Továbbra is tennem kell másokért a dolgokat azért, hogy jó ember legyek.”

 

Már megtettétek!

 

Most csak dőljetek hátra és figyeljetek!

 

(szünet)

 

Ismételten szólva ezt a kihívást intézem kivétel nélkül mindannyiótokhoz! Készen álltok-e arra, hogy énnel-teliek legyetek?

 

Ez nem azt jelenti, hogy mindenkit kidobtok az utcára. Csak azt jelenti, hogy amikor felébredtek reggel, és gondoskodtok magatokról – a szükségleteitekről, a vágyaitokról, a testetekről és az elmétekről.

 

Ez nem azt jelenti azt, hogy elfelejtetek ebédet csomagolni a gyerekeknek, vagy, hogy nem viszed el őket az orvoshoz. Nem erről van szó, hanem ez egy energetikai prioritás, amikor is visszatértek Önmagatokhoz.

 

Ti is ugyanezt kérnétek tőlük vagy azoktól, akiket szerettek és akik fontosak számotokra, hogy „Törődj magaddal!” De ti most tegyétek ezt meg önmagatokért!

 

(szünet)

 

Végsősoron senkit nem tudtok se boldoggá, se szomorúvá tenni. Senkit sem tudtok megmenteni. Végsősoron ez egészen egyszerűen lehetetlen. Kisugározhatjátok a fényeteket, ami segít nekik meglátni a saját potenciáljaikat, de tényleg nem tudjátok ezt helyettük megtenni.

 

Akkor most vegyünk egy jó mély lélegzetet, érezzük az Én fényét, azt a fényt, amit olyan sokáig sugároztatok másokra, és amit most már érzhettek saját magatokban.

 

És hagyjuk, hogy az a fény ott maradjon, ott legyen bennetek, hogy világítson, rezonáljon bennetek.

 

(szünet)

 

És ismételten szólva, ez nem azt jelenti, hogy önzőek vagytok, vagy hogy ti vagytok a legfontosabb dolog a világon, pedig ez egyébként így igaz. Hanem arról van szó, hogy a dolgokat újra visszahelyezzük a megfelelő nézőpontba, miután olyan hosszú ideig fényeszolgálatot láttatok el. Törődjetek magatokkal!

 

Ez az a pont, amikor felakasztjátok a szárnyaitokat.

 

Ez az a pont, amikor hátradőltök a széketekben, talán fáradtan és kimerülve, de remélhetőleg ott van bennetek az a mély elégedettség érzés, hogy „Most pedig ezek az utolsó napjaim, éveim, évtizedeim csak az enyémek! Szeretem a többi embert. Soha nem fogom megpróbálni lelopni az energiájukat, de most már valamit magamért is tennem kell.” – Ez a létező legnagyobb ajándék, amit csak adhattok magatoknak.

 

És ezt saját tapasztalatból tudom, az utolsó Saint-Germain-ként leélt életembben azon dolgoztam – és szerettem a munkámat, de nagyon keményen dolgoztam azon, hogy elhozzam a szabadságnak egy új energiáját a bolygóra. De aztán elérkezett az az idő, amikor azt mondtam, hogy „Mindent megtettem, amit csak meg tudtam tenni. A többi most már az embereken múlik.” – És életem legutolsó éveit egyedül töltöttem a kedvenc kutyáimmal, miközben megírtam pár könyvet és volt egy kis időutazásom is. De ami a legfontosabb, csak önmagammal voltam.

 

Ezt megérdemlitek, de nem csupán csak pár rövid évre.

 

Teljes egészében megérdemlitek és ehhez ragaszkodom.

 

Akkor most közösen vegyünk egy jó mély lélegzetet az énnel-teliségre.

 

(szünet)

 

És ezzel drága barátaim következzen az állandó emlékeztető arra, hogy minden jól van a teremtés egészében.

 

Ezzel Adamus Saint-Germain Vagyok. Köszönöm.

 

 

 

Fordította: Telegdi Ildikó – [email protected]

Szerkesztő és magyar nyelvi lektor: Thomázy Timea – [email protected]