BÍBOR KÖR ANYAGOK

ALT SOROZAT

7. Shoud – ADAMUS főszereplésével, Geoffrey Hoppe közvetítésében

 

Elhangzott a Bíbor Körben

2023. április 1 -én

www.crimsoncircle.com

 

 

 

Vagyok, Aki Vagyok, Adamus a Szuverén Birodalomból.

 

Most veszek egy rendkívül nagy lélegzetet, ahogy elkezdjük ezt a Mennyei Kereszt utáni legelső Shoud-ot. Egy nagy lélegzetet, hogy érezzem – áh! – Shaumbra bennetek a változást, hogy érezzem az újonnan érkezőkben a változást, hogy érezzem a Föld bolygón lévő változást. Ma a Mennyei Keresztről fogunk beszélni. Megkértem Lindát, hogy a Bíbor Kör stábjával állítsanak össze egy kérdés listát, amiről feltételezem, hogy el is készült.

 

LINDA: Naná, hogy igen!

 

ADAMUS: Nagyszerű! De még előtte vegyünk közösen egy jó mély lélegzetet! Micsoda idők ezek! Micsoda időszakban vagyunk, ami szinte már szürreális egy bizonyos értelemben, mivel ez bolygón töltött összes létidőtök tetőpontja. Még mindig van itt egy kis tapadósság - ragadósság, és ma erről fogunk beszélni. Azonban most egy pillanatra ne foglalkozzunk ezzel! Ahelyett, hogy az elmétekben száguldoznátok és azt próbálnátok kitalálni, hogy mennyire érzitek magatokat másmilyennek vagy a bolygót, inkább csak vegyetek most egy jó mély lélegzetet! Egy jó mély lélegzetet!

 

Itt vagyunk. Itt tartunk. Ez egy pokoli utazás volt, de megcsináltuk! Itt tartunk ebben a pillanatban és érezni, látni, hallani fogjátok az érkező változásokról. Máris beszélek erről, de most szeretném külön üdvözölni azokat, akik újak a Bíbor Körben.

 

 

Az újaknak

 

Szeretnék rámutatni pár dologra, ami a saját javatokat szolgálja, továbbá a Shaumbra javát is szolgálja – azokét, akik már jó ideje itt vannak velünk. Ez nem egy hivatalos titulus. Nem kaptokz egy tanúsítványt arról, hogy a Shaumbrához tartoztok. Saját magatokat neveztétek ki annak. Egy nap egyszerűen csak felismeritek, hogy „Része vagyok ennek a Shaumbra csoportnak. – Nincsenek tagsági díjak, semmiféle díjak nincsenek. Nagyon kevés szabály van. Alig van egy pár szabály és ez néhány embert zavar, mert ők sok szabályt akarnak. De egyszerűen nincs sok szabály.

 

De ez a kis megbeszélés itt az elején a Shaumbrának szintén jót tesz, egyfajta emlékeztetőként szolgál – és jót tesz azoknak a Shaumbráknak is, akik „ALT-heimer kórban” szenvednek. Akik „ALT-heimeresek” – mert ahogy elkezdtek bemenni az ÉS-be, ahogy elkezdtek kiterjedni a többi különböző birodalomba, akkor egy kicsikét „ALT -heimeresek” lesztek. Hajlamosak lesztek elfelejteni dolgokat. Elfelejtitek hol hagytátok a slusszkulcsotokat, elfelejtitek a neveteket, elfelejtitek milyen évet írunk, meg az ilyen apróságokat. Az égvilágon semmi baj sincs ezzel – és ezt viccesen mondom, de közben pedig óriási együttérzéssel, mert amikor valaki Alzheimer kórban szenved, olyankor az történik, hogy kiterjed a többi birodalomba, de közben nem marad egyensúlyban, leföldelődve ebben a birodalomban. Az „Alt-heimersek” számára nagyon fontos, hogy itt le legyenek földelődve – ez az ÉS. Itt vagytok ebben a valóságban, remélhetőleg élvezve az életet és közben most pedig kiterjedtek a multidimenzionális birodalmakba is. Kiterjedtetek, mégpedig a Mennyei Kereszten keresztül. Kiterjedtetek a saját Lelketek tudatosságába. Tehát, ezt jelenti az „ALT-heimerség.”

 

A Shaumbra hajlamos elfeledkezni azokról a dolgokról, amikről beszéltünk. Én Adamus vagyok – Adamus – és rögtön az elején azzal nyitok, hogy azt mondom, hogy a „Szuverén Birodalomból”. Ez azt jelenti, hogy Felemelkedett Mester Vagyok. Amikor a szuverén házatokban vagytok, az azt jelenti, hogy nem vagytok elköteleződve senkivel és semmivel. A saját Egy-etek vagytok és ez a valódi meghatározása a Felemelkedett Mesternek, aki a saját szuverén birodalmában van. Szabadok vagytok. Szabadon lehettek mindazok, akik vagytok – a múltatok, a jelenetek, a jövőtök, a Lelketek, az emberi részetek. Szabadon lehettek mindezek.

 

Én a Szeretett Saint-Germaintől származom, Saint-Germain egyik tudatosság-színjátéka, alakítása vagyok. Adamus Saint-Germainként jövök el a Shaumbrához, mert nem akarok zűrzavart és meg akarom különböztetni magam a korábbi korszakok Saint-Germain közvetítéseitől, akit sok-sok évtizeddel ezelőtt, konkrétan Guy Ballard csatornázott, vagy azoktól, akik manapság csatornázzák Saint-Germaint. Vannak közöttük valódi csatornázások és akadnak olyanok is, amik nem igazán valódiak. De szeretnék tiszta határvonalat húzni jómagam és ezek között, hiszen az a munka, amit Adamus Saint-Germainként végzek a Bíbor Körrel, nagyon egyedi és konkrét. Arról szól, hogy a felébredésétől eljutunk a Realizációba, majd azt követően itt maradunk a bolygón.

 

A felébredéstől a Realizációig tartó utazás hosszú, nehéz, fáradságos és kihívásokkal jár. – Ahogy ezt már sokan tudjátok, és valószínűleg most bólogattok, hogy „Bizony, kihívásokkal jár.” – Mi itt a Bíbor Körrel útmutatást nyújtunk az embereknek, támogatjuk és bátorítjuk őket. Ti pedig Shaumbra, akik már egy jó ideje itt vagytok, felvázoltatok egy történelmet, ami a ti történeteitekből áll össze, hogy ezzel segítsetek másoknak, amikor majd ők is keresztül mennek az életük kihívást jelentő pillanatain, amikor nem lesznek biztosak abban, hogy itt akarnak-e maradni a bolygón, vagy el akarnak innen távozni, hiszen már abban sem biztosak többé, hogy mi a valóság. A ti történeteitek segítenek nekik miközben végig mennek az utjukon. Ők majd ezt az utat a saját maguk módján, a saját tempójukban fogják megtenni, de a ti történeteitek szentségesek lesznek számukra.

 

Tehát, Adamusként jövök el a Bíbor Körhöz és az volt a kérésem, hogy senki más ne csatornázza Adamust. Nem azért, mert ez valamilyen üzleti célt szolgál a Bíbor Kör számára, hanem azért, mert én nem akarok zűrzavart az üzenetben. Nem akarom, hogy Cauldren és a társán, Eesa drága Lindáján kívül mások is közvetítsék Adamust, mert nem akarok kavarodást kelteni. Így is óriási felelősség terheli őket és a Bíbor Kör stábját, továbbá a Shaumbrát is – és nem akarom, hogy a több helyről érkező üzenetek összezavarják, összekuszálják az embereket. Egy nagyon tiszta üzenetet akarok átadni, és amikor ezek az üzenetek átadásra kerülnek, valamint amikor végzünk a Shoudok és az információk könyvtárának a felépítésével, akkor félig-meddig nyugdíjba vonulok, ami úgy 2025-ben várható. De időről-időre visszajövök majd, hogy beszélgessek a Shaumbrával, hogy természetesen szórakoztassalak és megnevettesselek benneteket, ahogy ezt mindig is szoktam. Néha pedig azért, hogy gyengéden oldalba bökjelek benneteket, máskor pedig azért, hogy egy gyors rúgást kaptok tőlem a hátsófeletekre. De addigra már be elvégezzük mindazt, amiről szó volt a Bíbor Kör kezdetén, nevezetesen azt, hogy létrehozzuk azt a bizonyos energetikai könyvtárat mindazok számára, akikkel megtörténik majd a felébredés és eljutnak a Realizációjukba, majd azt követően testet öltött Mesterekként itt maradnak a bolygón.

 

Ahogy elkezdtem Cauldre-vel dolgozni, akit ti Geoffrey-ként ismertek – és akit én Cauldre-ként ismerek – és azért is nehéz leszoknom erről a szokásomról, mivel a Geoffrey nem igazán hangzik megfelelő névnek számára. Tehát, ahogy elkezdtem vele dolgozni, a legelső alkalommal, miután Tóbiás eltávozott, azt mondtam neki, hogy „Muszáj kinyitnod a szemed! Muszáj!” – és emiatt volt egy kis küzdelem. Nem akarta kinyitni a szemét, mert nem akarta látni, hogy az összes ember őt nézi. Akkor azt mondtam neki, hogy „De Cauldre, ők nem téged néznek, hanem engem és ez számomra teljesen rendben van.” Aztán azt mondtam neki, hogy „Nyisd ki a szemed! Legyünk őszinték ezzel kapcsolatban! Ne ücsörögj ott csukott szemmel, miközben valahol messze jársz álomországban. Azt akarom, hogy le legyél földelődve! Azt akarom, hogy ez valami tényleg valódi dolog legyen!”

 

Miután egy kicsikét hozzászokott ehhez – bár még a mai napig is panaszkodik miatta – azt mondtam neki, hogy „Körbe-körbe fogunk sétálni. Sétálni fogunk és beszélgetünk, mert amikor ott van a Shaumbra közönség, szeretnék velük beszélgetni. Érezni akarom őket és ami még fontosabb, szeretném, ha ők is éreznének engem. Nem fogunk csukott szemmel itt ücsörögni abban a székben, miközben valahol egy másik dimenzióban vagy. Én pontosan itt vagyok veled, ahogy te is itt vagy velem ebben a Most pillanatában, de közben kiterjedtél a többi birodalomba is.”

 

És ez a megnevezés, hogy Shaumbra – legelőször Tóbiás beszélt erről – egy régi kifejezésből származik, amit évezredekkel ezelőtt használtak Krisztus, azaz Jeshua idejében. Ez egy olyan csoport volt, akik időnként összegyűltek. Az összejöveteleik titkosak voltak. Sokan közülük az esszénusoktól származtak. És akkoriban a Shaumbra kifejezés az Erő Családját jelentette. – Sha-haum-bra, az Erő Családja – ami a Szikla Családja néven is ismert volt. És most, ebben az életben ez a csoport újra összeállt. Tóbiás hívására 1999-2000-ben a világ minden világról érkeztek. Minden erőfeszítés nélkül. Nem volt semmilyen óriási „összehívó vagy toborzó” program. Nem volt semmiféle térítő mozgalom. Nem volt marketing, és semmi ilyesmi. Megtalálták az útjukat ehhez a csoporthoz, mert tudták, hogy elvégzendő dolguk van ezen a bolygón. Magukra vették a Shaumbra nevet. De ehhez nem kaptak semmiféle útmutatást a Bíbor Körtől, hanem egyszerűen Shaumbraként azonosították magukat. Ma pedig itt vagyunk, pár ezer évvel később. Itt vagyunk a több ezer évvel ezelőtt végzett munka betetőzéseként, ahol is elvetettük az isteniség magját a bolygó tudatosságába vagy tömegtudatába, magába a Földbe, és itt tartunk most.

 

Ez a Shaumbra csoport egy lázadó csoport. Nem voltam teljesen biztos benne, hogy Tóbiás távozása után egyáltalán akarok-e valaha ezzel a csoporttal dolgozni, mert lázadók. Nem csinálják meg a házi feladatot. Szitkozódnak és káromkodnak, kalózoknak hívják magukat. Én meg azt gondoltam magamban, hogy „Itt vagyok Felemelkedett Mesterként, félig-meddig visszavonulva a saját szuverén birodalmamba, miért is akarnám felvállalni a felelősségét ennek a csoportnak?” – És rendkívül egyszerű volt annak az oka, hogy mégis megtettem mivel teljes egészében elkötelezték magukat annak, hogy itt legyenek a bolygón, hogy eljussanak a saját Realizációjukba (amit páran közületek megvilágosodásnak hívtok). Eltökéltek voltak azzal kapcsolatban, hogy azt követően pedig itt maradjanak a bolygón testetöltött Mesterekként, hogy kisugározzák a fényüket, a tudatosságukat a bolygóra ebben a rendkívül kritikus és jelentőségteljes időszakban.

 

Nem könnyű ezzel a csoporttal együtt dolgozni – és itt most az újakhoz beszélek. Csak figyelmeztetem őket – ez nem a legkönnyebb csoport. Lázadók. Ha adsz nekik egy szabályt akkor azt rögtön szét is tépik. Ha megmondod nekik, hogy mit kell tenniük, akkor pontosan az ellenkezőjét teszik. Ha megkéred őket, hogy csinálják meg a házi feladatot – áh! – akkor ahelyett inkább fogják magukat és elmennek iszogatni. Ez a csoport – csak, hogy előre figyelmeztesselek titeket – kávézik! Sokan kávéznak közülük, ráadásul bort, meg egyéb italokat is isznak. Ez a csoport káromkodik, szitkozódik. Olyan dolgokat mondanak, mint „szar” meg „bassza meg”, és ha ez zavar titeket, akkor ez nem a legmegfelelőbb hely a számotokra, mivel bizony én is így beszélek. Ennek nincsenek negatív felhangjai, de valaki talán azt kérdezi erre, hogy „Ó, de hát hogy lehet az, hogy egy Felemelkedett Mester káromkodik?” – Hát úgy, bassza meg, hogy a Felemelkedett Mesterek Klubjában mindannyian káromkodunk, hiszen annak nincs olyan negatív értelmezése mint, amit az emberek társítanak ehhez. Nem vagyunk mi szentek, áhitatosak vagy vallásosak – nem egy csapat pápa üldögél együtt a Mennyországban. Nagyon nehezen jutottunk el a saját Realizációnkhoz. Kivétel nélkül mindannyian küzdöttünk és szenvedtünk. Jogunk van azt mondani, hogy „bassza meg”, amikor azt akarjuk mondani, hogy „bassza meg”, mert pontosan ott voltunk, amikor keresztülmentünk a Realizációnkon, sokszor teljes egészében elbaszottnak éreztük magunkat.

 

Tehát, hogy úgy mondjam ez engem egy cseppet sem zavar. Ha pedig ez titeket zavar, akkor ez egyáltalán nem a megfelelő a hely számotokra. Viszont ha teljes egészében elköteleztétek magatokat a saját Realizációtok mellett – és ez nem arról szól, hogy megmentsétek a bolygót, mert mi azt másképp valósítjuk meg. Szóval, ha ti teljes egészében elköteleztétek magatokat a saját Realizációtok mellett makyo nélkül – a makyo spirituális lószart vagy baromságot jelent, egy spirituális elterelést jelent, ami bizony mindenkivel megtörténik, aki a felébredés után végigmegy az Realizáció felé vezető saját útján. Mindenki eltereli magát. Én is eltereltem magam, Linda is elterelte magát, Cauldre egyértelműen elterelte magát. Megtörténik mindenkivel. És utána felismeritek, hogy az az egész csak egy rakás makyo volt . Makyo – azaz elterelés, mint például az, hogy bizonyos gyógyító praktikákat kell végeznetek, vagy, hogy meditálnotok kell, vagy imádkoznotok kell, vagy önkéntes munkát kell végeznetek, vagy hosszasan transzállapotban kell lennetek, vagy izzasztókunyhóban – minden olyan dolgot jelent, amivel elterelitek magatokat , pedig csak egyetlen egy dolog létezik. Az, hogy visszatérjetek a saját Énetekhez és elérjétek a Realizációt itt tartózkodva ezen a bolygón.

 

És hogy azt hogyan lehet csinálni? Hogyan éritek el a Realizációt? Úgy, hogy megértitek, hogy az egy természetes folyamat, ami megtörténik. Hűűűűhaaa! Már most is folyamatban van. A lélek szintjén minden mozzanat már ott van. Minden ott van. Az embernek csak az a dolga, hogy meg is engedje. Ez az egy etlen feladatotok – hogy megengedjétek ezt a természetes folyamatot.

 

De abban a pillanatban, ahogy elkezdetek foglalkozni vele, ahogy ott a makyo, abban a pillanatban, ahogy elkezditek azt gondolni, hogy mágnest kell a cipőtökben hordani vagy, hogy egy bizonyos típusú kalapot, fejfedőt kell viselnetek, vagy, hogy vegánnak vagy vegetáriánusnak kell lennetek – amennyiben azok vagytok, semmi gond – de ha azt gondoljátok, hogy azért kell vegánná vagy vegetáriánusá válnotok, mert az kell a Realizációtokhoz, akkor az makyo. És mi ezt így hívjuk, a nevén nevezzük a Bíbor Körben. A Shaumbrák szólnak egymásnak, ha makyot észlelnek. Én is boldogan szólok, ha ilyesmit látok, mert az csak egy elterelés. És bizony nagyon könnyű elterelnetek magatokat a makyoval két, három, négy, öt létidőre.

 

Egyetlen dolgotok van. Ha egyszer nemet mondotok a régi inkarnációs ciklusokra, ha egyszer nemet mondotok a régi karma ciklusokra – ha egyszer azt mondjátok, hogy „ebből elég volt!” – akkor minden elkezd megváltozni a Lelketek más szintjein. Ez rajtatok, az emberi részen múlik, hogy megtapasztaljátok és megengedjétek, hogy megéljétek.

 

Kedves ember, nem a te dolgod a Realizáció megtétele. Egyáltalán nem a te dolgod. Ha ez rajtad múlna, akkor valószínűleg folyamatosan csak megtapasztalnád, hiszen az emberi rész ezt csinálja. Az emberi rész a Lélek tapasztaló része. Ez a Lelkednek az a része, aki eljött ide a Földre, testet öltött és azért van itt, hogy tapasztaljon. A tapasztalás maga az emberi rész felelőssége. És ha a Realizáció rajtad múlna, akkor egyfolytában csak azt tapasztalnád, hogy milyen megpróbálni rátalálni a Realizációra, amely ezáltal soha sem következne be.

 

Ez most tényleg arról szól, hogy megengedd, hogy ez a természetes folyamat megtörténhessen, továbbá, hogy megengedd magadnak, hogy minden egyes napot a lehető legteljesebben éld és tapasztald meg. Igen, a rossz napokat is! A jó napokat is! Minden egyes napot! Engedd meg magadnak, hogy tapasztalj, ahelyett, hogy félretolnád a dolgokat, anélkül, hogy azt mondanád, hogy „Nekem ez nem tetszik, nekem az nem tetszik!” – Most pontosan ezen mész keresztül és ez a létező leggyönyörűségesebb dolog, és ezen soha többé nem fogsz újra keresztülmenni. Soha többé nem fogod ezt újra megtenni. Engedd meg hát magadnak, hogy megéld ennek minden nehézségeit és kihívásait! Később ezekből remek sztorik lesznek majd!

 

Engedd meg magadnak, hogy megéld ennek az örömét! Engedd meg magadnak, hogy megtapasztald, hogy milyen elengedni a Realizációval kapcsolatos elvárásokat. Éld ezt meg és akkor hirtelen, ahogy megengeded a tapasztalást, a súrlódás abbamarad, leáll. A súrlódás, az ellenállás az, ami annyira nehézzé teszi ezt. A surlódás az, ami kimerít téged. Túlságosan sokat gondolkodtok ezen. Megpróbálsz emberivé tenni egy olyan folyamatot, amit az ember képtelen megtenni, ezért meg kell bíznod a Lelkedben. Az már eleve tudja, hogy mit kell tenni. Már most is ott van, hogy segítsen neked abban, hogy elérj a Realizációdhoz. Azonban amikor ellenálsz és ragaszkodsz ahhoz, hogy te ezt egyedül csinálod meg, amikor azt mondod, hogy „Ó, itt vannak nekem ezek a lépések és folyamatok és többé már nem ihatok kávét, és többé már nem viselhetek alsóneműt, mert tudod, a Mesterek nem tesznek ilyet” – akkor a Lélek egyszerűen csak hátralép és azt mondja, hogy „Mindegy! Majd akkor gyere vissza, amikor majd készen állsz. Mindegy.”

 

Visszatérve a Shaumbrára, ez egy kemény csoport. Nehéz velük dolgozni, de még soha sem szórakoztam ennyit egész Felemelkedett Mesterlétem örökkévalósága alatt, mint amikor ezzel a csoporttal dolgozom.

 

Ráadásul ez a folyamat, ami életeken át is tarthatott volna – sok-sok létidőn át – most egyetlen élet alatt történik meg a Realizáció. Tóbiás azt mondta évekkel ezelőtt, hogy ő azt hitte, hogy majd 3–4–5 létidőbe is beletelik, mire megtörténik a Realizáció. Erre tessék, egyetlen élet alatt megcsinálják. Ó, hát teljesen őrült módon csinálják meg, de akkor is egy élet alatt csinálják meg. És ehhez nem is kell egy teljes létidő, mert 10–20 év alatt megcsinálják. Tudom, hogy ez elég hosszú időnek tűnik, pedig nem az!

 

Ráadásul amiről mindig is tudott volt, hogy be fog következni, az az Apokalipszis, ami a fátyol vagy az (elválasztó)borítás eltávolítását, félrehúzását jelenti, az is bekövetkezett. Nehéz volt pontosan előre megmondani, hogy mikor fog bekövetkezni, mert tényleg az emberiségen múlt. Voltak olyan Felemelkedett Mesterek, akik úgy érezték, hogy majd valamikor talán úgy 2030-ban, 2040-ben fog megtörténni. Sok Felemelkedett Mester fogadott volna a pénzében is erre – ó, igen, mi állandóan fogadásokat kötünk, szerencsejátékokat játszunk – tehát sokan arra fogadtak volna, arra tették volna fel a pénzüket, hogy ez majd talán úgy 50 év múlva fog bekövetkezni.

 

LINDA: (suttogva) Nahát!

 

ADAMUS: Vagy talán még később.

 

De itt volt ez a csoportunk, konkrétan azokról beszélek akik a Shaumbrával dolgoztak – mint például Kuthumi, Tóbiás és még mások is, akik tudták, hogy ez ennél jóval korábban fog megtörténni. Nem tudtuk a pontos dátumot, valójában nem is akartuk tudni a pontos időpontját. Tudjátok Felemelkedett Mesterként az nem úgy van, hogy mindig mindent előre tudtok, csak annyit tudtok, amit szükséges tudnotok abban au adott pillanatban, és ez egy jó tipp az emberek számára is.

 

De hirtelen, miközben folytattuk a megfigyeléseinket és a méréseinket és ahogy beleéreztünk abba, ami a bolygón történik, egyszerre felismertük, hogy most már elég sok ember van, aki a padon ülést végzi – ahogy ezt mi nevezzük. Ez azt jelenti, amikor csak leültök, vesztek egy mély lélegzetet és hagyjátok, hogy a fényetek kisugározódjon, mindenféle elvárás nélkül. Nem próbáljátok megmenteni a világot, hanem egyszerűen csak hagyjátok, hogy a fényetek sugározzon. És miközben ezt az egészet figyeltük, felismertük, hogy a bolygó tudatossága nagyon gyorsan, drasztikusan változik.

 

Na persze, már egy jó ideje változóban volt, de most konkrétan, ahogy elkezdtük ezt a padon ülést – és nem csak a Shaumbra, hanem még mások is a világ minden táján – megfigyeltük, ahogy ez az egész tudatosság-szint szárnyra kél, megemelkedik. Egyik este ott üldögéltünk éppen a Felemelkedett Mesterek Klubjában – és igen, tényleg létezik ez a hely, miért is ne létezne?! Mégis mit gondoltok? Talán azt, hogy fény létezőként csak úgy üldögélünk és közben nem csinálunk semmit? Dehogyis! Összejövünk, találkozunk. Emberek voltunk, ezért összejövünk a Felemelkedett Mesterek Klubunkban. Nem, nincsenek hivatalos találkozóink és nem tartunk választásokat sem. Azért nem, mert mindenkinek megmondtam, hogy én saját magamat kineveztem a Klub Elnökének. Akkor meg miért lennének választások?

 

Szóval, az egyik este éppen beszélgettünk és hirtelen belénk hasított a felismerés. És igen, egyébként – éppen most érkezett egy kérdés, hogy szoktunk-e vacsorázni? Igen! Miért is ne? És nem, nem hízunk meg! És nem kell, hogy a testünk kiürítse az ételt. De miért is ne? Emberek voltunk. Minden Felemelkedett Mester élt a Földön és vannak dolgok, amit nagyon szeretünk az emberi létezésben – igen, azt is – amit szerettünk emberként, és azt mondtuk, hogy „Miért ne teremtenénk meg újra ezeket a dolgokat, de úgy, hogy soha nem ragadunk azokba bele?” Hát nem ez a Mennyország meghatározása? Azt tehettek, amit csak akartok, de úgy, hogy közben nem ragadtok bele. Nem fogtok bele sérülni, nem keletkeznek sebeitek és nem teszitek függővé magatokat másoktól. Ha enni akartok, akkor esztek. Ha táncolni akartok, akkor táncoltok. Miért is ne?”

 

Felemelkedett Mesternek lenni olyan, mint az emberi létezés legjobbja. Bármit megtehettek, amit csak akartok saját magatokért és soha sem ragadtok bele semmibe. Ezért aztán soha sincsenek ott a félelmek és a kétségek és soha sem fordul elő az alacsony energiaszint sem. Mindig azt csináltok, amit választotok. Persze visszaemlékeztek arra, amikor még egyszerű emberként meg voltak annak is a maga következményei, amik aztán nem túl jó dolgokhoz vezettek. De a Felemelkedett Mesterek Klubjában, vagyis Felemelkedett Mesterként már nem tesztek ilyesmit. Már túlságosan bölcsek vagytok. Nem tesztek már hülyeségeket, mivel már túl bölcsek vagytok ilyesmihez. Inkább olyan dolgokat tesztek, amit imádtok. Sokan énekelnek, zenélnek, írnak, rajzolnak és nem állandó jelleggel csináljuk ezeket a tevékenységeket, de mégis van valami különleges abban, amikor összejövünk a többi Felemelkedett Mesterrel és egyszerűen csak emberek vagyunk a Mennyországban. Nahát ilyen ez. De térjünk vissza a lényegre!

 

Ami az, hogy az egyik este a Felemelkedett Mesterek Klubjában éppen szólt a zene, és mindannyian nevettünk, amikor egyszer csak egy hirtelen, heves mozdulattal kinyílt az ajtó. Tóbiás volt az. Az a Tóbiás, aki együtt dogozott a Bíbor Körrel, de már távol volt egy jó ideje. Visszament a Földre Sam szerepében, de a múlt év végén, 2022 végefelé ismét visszatért. Beszáguldott az ajtón és azt mondta, hogy „Heuréka! Úgy néz ki, hogy már ott tartunk!” – Erre mi mindannyian lefagytunk a döbbenettől és azt kérdeztük, hogy „Úgy néz ki, hogy hol tartunk? Miről beszélsz Tóbiás?” – Amire azt felelte, hogy „Tényleg beleéreztem az energiákba és konzultáltam erről a Bíbor Tanáccsal” – ami egy angyali tanács, ami figyeli, felügyeli a Földet. – „Szerintem készen áll a tudatosság. Készen áll az indulásra!”

 

Persze tudtuk, hogy ez közeledőben van, de nem tudtuk a pontos dátumot, erre Tóbiás beszáguld az ajtón és azt mondja, hogy „Ez tényleg éppen most történik!” – Ez egy kijelentés, egy felismerés volt a részéről. – „Mégpedig most, most történik meg! Mégpedig március 22-én!” – És ekkor mindannyian beleéreztünk ebbe. Tudtuk, hogy inkább előbb mint később fog megtörténni, de hirtelen akkor meg is lett a dátum. Meg volt ez a dátum. Mondhatni mindannyian ledöbbentünk, hiszen mindannyian erre vártunk és hirtelen meg lett az időpont. És ti is mindannyian erre vártatok és egyszerre csak meg lett a dátum. Az emberiség elegendő tudatossággal rendelkezik a bolygón most ahhoz, hogy a birodalmak megnyíljanak – megtörténjen az Apokalipszis – hogy a fátyol félrehúzodjon, hogy ez a gát, ez a sorompó félretolódjon és azoknak az embereknek, akik erre készen állnak megnyíljon az isteniség elérhetősége.

 

Ez persze nem jelenti azt, hogy mindenki készen áll erre. Sokan vannak, akik még mindig ugyanúgy élik az életüket, mondhatni egy alvó állapotban tartózkodva, vagyis egy viszonylag tudatlan állapotban, és ez rendben is van így. Továbbra is azt tapasztalják, amire a Lelkük vágyik. De hirtelen sokak számára elérkezett az idő – az a bizonyos idő – és most már benne vagyunk az Apokalipszisben.

 

Mindez 10 nappal ezelőtt történt meg és néhányan azon tűnődtök, hogy „Nos, hát én nem is érzek semmit. Semmi sem történt a bolygón. Nem történt semmilyen óriási katasztrófa, vagy háború, vagy tömeges gyógyulás vagy hasonlók. Semmi sem történt. Pontosan olyan volt, mint akármelyik átlagos nap.” – Most kihívlak benneteket, kivétel nélkül mindannyiótokat, akik ezt gondoljátok. És kihívást intézek azokhoz is közületek, akik azt éreztétek, hogy önmagatokon belül sem történt semmi sem aznap. Rossz helyre figyeltek. Rossz helyen keresitek. Lényegében kívül keresitek, még talán magatokon kívül is. Pedig igen is történik valami, és szeretném, ha egy pillanatra csak figyelnétek! Szeretném, ha figyelnétek egy kicsit, hallgatóznátok!

 

 

Figyeljetek, hallgatózzatok!

 

Akkor most vegyetek egy jó mély lélegzetet és egyszerűen csak figyeljetek, hallgatózzatok!

 

Továbbá érzékeljetek és érezetekz!

 

(megszólal a zene)

 

Vegyetek egy jó mély lélegzetet!

 

(szünet)

 

Március 22-én, azaz tíz nappal ezelőtt megtörtént a birodalmak közötti megnyílás.

 

Sokan másnap reggel felébredtetek, majd kinéztetek az ablakon, átvitt értelemben szólva és azt mondtátok, hogy „Minden ugyanolyannak tűnik, mint eddig.” – Igen, és ez egy darabig még így is lesz!

 

Ahogy telt-múlt a nap, beleéreztetek saját magatokba és azt mondtátok, hogy „Egyáltalán nem érzem máshogy magam. Sőt, inkább egy kicsit még fáradtabbnak és szorongóbbnak érzem magam, de egyébként nem érzem máshogy magam.” – Még mindig olyan dolgokat kerestek, amik kívül vannak, sőt még azt is mondanám, hogy a testetek és az elmétek is kívül rekedt.

 

Akkor most egy pillanatra tartsatok velem, figyeljetek, hallgatózzatok és érzékeljetek!

 

(hosszú szünet)

 

Nem feltétlen fogjátok ezt a lábujjaitokban érezni.

 

(szünet)

 

Ismeritek a saját gondolataitokat, hát azok a gondolatok továbbra is ott lesznek még egy darabig. Pontosan ugyanúgy ott lesznek, mint eddig, de közben valami más is történik.

 

Nem fogtok hirtelen 10 évvel fiatalabbnak kinézni, sajnálom. Nem fog hirtelen megváltozni az étrendetek, a diétátok sem, semmi ilyesmi nem történik majd, mert közben valami más történik.

 

Most arra kérlek benneteket, hogy figyeljetek és hallgassátok azt a réteget, amire korábban még soha nem figyeltetek, mert általában a saját gondolataitokra és persze a külvilágra figyeltek. A saját gondolataitokra figyeltek és a testedeteket érzitek. De van ott egy olyan réteg, ahol rengeteg minden történik.

 

(szünet)

 

Ez nagyon finom, enyhe réteg.

 

(szünet)

 

Ezt hívják az isteniségeteknek, a fényeteknek.

 

Nem vagytok hozzászokva ahhoz, hogy lássátok, érezzétek a hétköznapi, mindennapi életetekben, hanem inkább az elméhez és annak gondolataihoz vagytok hozzászokva, valamint a testethez és annak sajgásaihoz és fájdalmaihoz, továbbá az egész külvilág dolgaihoz. Nem vagytok hozzászokva ahhoz, hogy erre a dologra figyeljetek – a fényetekre, a tudatosságotokra.

 

A fenébe is, hiszen már nagyon régóta le volt zárva, pecsételve. Valahol máshol volt, de most beérkezik a Jelenlétetekbe. És most arra kérlek benneteket, hogy érzékelj azt a bizonyos szintet.

 

(szünet)

 

Ez nem egy gondolat. A gondolataitok által nem tudtok oda elérni, ezért hát vegyetek egy mély lélegztet és csak engedjétek el a gondolatokat és most csak érzékeljetek és érezzdetek!

 

(szünet)

 

És amikor az elmétek azt mondja, hogy „De hát én nem is hallok semmit! Semmit sem…” – akkor mondjátok meg az elméteknek, hogy kussoljon és engedjétek meg magatoknak, hogy érzékelhessétek azt, ami a tudatosságotokkal történik. Éreztétek már korábban valaha is a tudatosságotokat? Éreztétek már valaha a tudatosságotokat? Szerintem nem.

 

Akkor most engedjétek meg magatoknak, hogy érezzétek!

 

És ha most azt kérdezitek, hogy „Nos, de mégis merre keressem?” – Az mindig is ott volt, pontosan ugyanott. Nem kell sehol keresgéljétek, sehova sem kell néznetek. Egyszerűen csak engedjétek meg, hogy most eljöhessen hozzátok és megérezzétek!

 

(hosszabb szünet)

 

Vegyetek egy mély lélegzetet és vegyétek észre, hogy egyszerűen csak megengeditek, hogy eljöjjön hozzátok!

 

Ez nem valami olyasmi, amibe bele lehet gondolni. Tehát nem tudtok érte kimenni és megszerezni.

 

Vegyetek egy mély lélegzetet és engedjétek meg! Ennyi.

 

(szünet)

 

Pontosan ez történik most, és mindjárt többet is fogunk erről beszélni. Na de ez az, ami a Mennyei Kereszttel kezdődik. Nem arról szól ez, hogy egy nap leforgása alatt megváltozik az egész világ. Az meglehetősen helytelen lenne, hiszen akkor minden felrobbanna.

 

(leáll a zene)

 

Nem, ez a dolog valójában azoken a finom belső szinteken kezdődik el. A bennetek lévő tudatosság és a fény szintjén kezdődik el, és ezt hívjuk a ti isteniségeteknek is. Mindez rendkívül finoman kezdődik.

 

 

A Mennyei Kereszt megértése

 

Hogy egy hasonlatot mondjak erre – ez olyan, mint amikor fogtok egy lábast, amiben általában levest, vagy valami hasonlót tesztek és azt a lábast megtöltitek a csapból folyó hideg vízzel. Odaviszitek a tűzhelyhez, begyújtjátok a tüzet, majd ráhelyezitek a hideg vízzel teli lábast. Aztán máris beledugjátok az ujjatokat a vízbe, ami persze hideg lesz, majd pedig azt mondjátok, hogy „Mi a baj? Nem érzek semmit. Bekapcsoltam a tűzhelyet, feltekertem a lángot. Ennek már fel kellett volna forrósodnia.”

 

És azt is gondoljátok, hogy „Talán várok még egy pillanatot.” – És vártok úgy kb. 2 másodpercet és megint bele dugjátok az ujjatokat, majd azt mondjátok, hogy „Hát ez még mindig hideg. Nem történik semmi.” – Aztán frusztrálttá váltok és azt mondjátok, hogy „A picsába! A dolgok soha nem működnek nálam.”

 

Aztán vártok még egy kicsit, talán még úgy hét másodpercet, és megint beledugjátok az ujjatokat, majd azt mondjátok, hogy „Még mindig hideg!” – Aztán jól felidegesítitek magatokat és elmentek onnan azzal, hogy „Hát, ez hülyeség, szerintem ebből soha nem lesz forró víz!”

 

Elmentek onnan, elterelitek magatokat és hirtelen, úgy egy órával később eszetekbe jut, hogy „Jaj, nem kapcsoltam ki a tűzhelyet!” – Visszaszaladtok a tűzhelyhez, amiből csak úgy árad ki a gőz – és már alig maradt valami víz a lábasban, szinte az egész elpárolgott – de a gőz továbbra is árad belőle és forr az a kis maradék víz. Na, ugyanez a helyzet a Mennyei Kereszttel, a tudatosságotokkal is!

 

Látjátok, elkezd bejönni, ott a láng – a láng az isteniség. Azonosítjátok magatokat a vízzel, ami maga az élet és aztán egyesek elvárják, hogy a víz azonnal, egy pillanat alatt felforrjon. De ez nem fog megtörténni! Lassan fog csak megtörténni, lassan melegszik fel. Ti pedig frusztráltak lesztek és méregbe gurultok, rám lesztek mérgesek és saját magatokra is haragudni fogtok. Aztán pedig fogjátok magatokat és elkezdetek valami mással foglalkozni. És ezalatt az egész idő alatt az a láng, az az isteni láng felmelegíti a tudatosságot, kiterjeszti a tudatosságot, előkészíti számotokra, hogy készen álljon, mire visszatértek hozzá és elkezdetek vele dolgozni, elkezditek használni. De nem, ti a Mennyi Kereszt után egy vagy két nappal visszamentek és még mindig hidegnek érzitek a vizet. Fel kell ismernetek, hogy itt egy folyamat zajlik, egy alkímia. Ez egy folyamat történik, mégpedig úgy, hogy az ne gyűrjön titeket maga alá sem fizikailag, sem mentálisan, sem pedig érzelmileg.

 

Egy másik hasonlatot használva, egy másik nézőpontból szemlélve – látjátok, vannak izzó parázsló szikrák abban a tűzben, amit még régebben megraktatok, és még most is ott van benne egy kevés izzó parázs, ezért fogtok egy pár fahasábot és rádobjátok a parázsra. Azok a fahasábok nem fognak azonnal lángra kapni, különösen akkor nem, ha már alig maradt valami kis parázs csak, ami alatt a saját életerő energiátokat értem. Rádobjátok a parázsra a fahasábokat és nem történik semmi. Sőt, még egy kicsit meg is fújkáljátok azt a parazsat, mert azt gondoljátok, hogy az majd beindítja a tüzet, de nem fogja! Akkor elkezdetek fuldokolni, köhögni és felidegesítitek magatokat ezen az egészen, majd otthagyjátok a tüzet és elsétáltok onnan.

 

Később visszamentek és azt látjátok, hogy hatalmas lángokkal ég a tűz. Na ugyanez a helyzet a Mennyei Kereszttel is. Az izzó parázsló szikrák mindig is ott voltak és most belőletek még több lett hozzá adva ahhoz az élet tüzéhez. Ugyanez a helyzet a víz hasonlattal is. Alágyújtotok és a víz majd szép lassan fog felmelegedni és végül majd elkezd forrni is. A legjobb dolog, amit most megtehettek az az, hogy egyszerűen csak engedjétek meg magatoknak, hogy beleérezzetek ebbe! Ne próbáljátok meg erőltetni! Ne próbáljatok küzdeni vele és magatokba húzni, hiszen már eleve ott van. Érezzétek, engedjétek meg és figyeljétek, ahogy minden a maga isteni jóságában alakul és összeáll.

 

A külvilágot illetően pedig, még jó időbe bele fog telni, amíg megváltozik. De most alatta is ott van a tűz, alá lett gyújtva, mivel több tudatosságot hoztok be. És az a tudatosság majd hatást gyakorol a világ többi részére is. A dolgok nem fognak egy csapásra, azonnal megváltozni. Lesz egy-két érdekes jelenség, és észre fogjátok venni, hogy ez tényleg a kvantum furcsaságok éve. De azok, akik azt gondolják, hogy az ENSZ hirtelen kijelenti majd a világbékét és mindenki máris boldog lesz – mondom, hogy nem, az még időbe fogtelni.

 

Akkor most vegyünk erre egy mély lélegzetet! Máris meg fogunk válaszolni pár kérdést, de előtte még szeretnék egy kis magyarázattal szolgálni az itt látható Mennyei Kereszt díszletünkkel kapcsolatban.

 

Ez az én irányításommal készült el, amit a (filmes)gyártásért felelős csapat készített el, és talán vannak itt olyan dolgok is, amit talán nem vettetek észre.

 

Fontos volt, hogy – ne, ne, maradj csak itt drága Linda! Tehát, fontos volt, hogy legyen itt valami olyan dolog a díszleten, ami harmonizál ezzel az egésszel, amit most teszünk.

 

Láthatjátok az oltárt és ezeket az oszlopokat, amik nagyon nehezek, súlyosak, több száz kilósak, tiszta gránitból vannak. Ezek az oszlopok szimbolizálják a földeltséget, azt, hogy le vagyunk földelve itt a bolygón. Amikor egy ilyen típusú esemény történik, tényleg nagyon könnyű kipattanni a többi birodalomba úgy, hogy közben már nem vagytok itt, ezért azt akartam, hogy legyen valami, ami szimbolizálja az erőt, a Földhöz való kapcsolódás szilárd, stabil erejét.

 

Aztán akartam valamit az tetejére, egy asztallapot és konkrétan azt akartam, hogy ez fából legyen. Ezt a stáb rakta össze, találtak egy gyönyörű, nagyon ritka koafa darabot, ami elég drága, de kiváló minőségű, amit pár nap alatt lecsiszoltak és gyönyörűségesen mutat a ceremóniánkon.

 

És itt középen látható a remekmű, a tál. Elmondtam, hogy ez a tál az, amibe belehelyezitek azokat a dolgokat, amiket átadtok a Léleknek. Ez volt a ceremóniának a legfontosabb része, amit a Mennyei Kereszt megnyitásánál végeztünk el, hiszent nem akarjátok oda magatokkalal cipelni azt az összes régi szemetet. Nem akarjátok, ezért inkább hagyjátok itt a tálban! Legyen szó bármiről is, még csak be sem kell azokat azonosítanotok, csak mondjátok azt, hogy „Csak fogom a szemetemet, a szaromat, amit most belehelyezek ebbe a tálba!” – Egyébként a Lelketeket sem zavarja egyáltalán, ha a „szar” szót használjátok. Néhányan – Ó! – az újak most azt kérdezik, hogy „Hogy beszélhetnek így?” – Minket ez nem zavar, ránk ez nincs hatással. Ezen ti pörögtök, mi nem.

 

De nézzünk szembe a valósággal! Tegyétek bele a kehelybe a szemeteteket, a szarságotokat, vagy nevezzétek bárhogyan, a problémáitokat vagy a gondjaitokat. Én a ti szarságaitoknak hívom. Az életetek összes megoldatlan dolgát tegyetek bele! Nem kell ezeken dolgoznotok se tanácsadással, se terápiával, se imádkozással, egyáltalán semmivel. Csak mondjátok azt, hogy „Készen állok arra, hogy ezeket magam mögött hagyjam.” – Ez volt tehát a célja ennek a gyönyörű tálnak.

 

Hogy mi történik vele? A Lélek fogja ezt az összes problémát és minden egyebet, majd bölcsességgé alakítja, hiszen amit tettetek, az végső soron valójában nem is igazi probléma, vagy rossz dolog, vagy bármi ilyesmi. Azok a dolgok csupán emberi tapasztalatok. A Lélek fogja ezt az egészet, az összes dolgot, amit beletettetek a tálba – ha el is engedtétek azokat, de nagyon sok ember tovább ragaszkodik azokhoz a dolgokhoz. Magukkal cipelik azokat, aztán pedig azon tűnődnek, hogy mitől ilyen nehéz ez az utazás. Rakjátok bele a tálba! Engedjétek meg, hogy a Lélek bölcsességé transzmutálja! Hiszen ezt teszi a Lélek, ezért is fizetnek neki olyan sokat, ezért a munkáért. Fogja a szemeteteket és drágakövet készít belőle.

 

Aztán még a Mennyei Keresztet ki akartam vetíteni a diszletnél – valami természetes háttérre és így erre a bambusz panelre lett kivetítve, mert ez keresztezi a természetest, ami a Földről származik, a Mennyei Kereszt szépségével, a sugárzóan tündöklő fénnyel. Szóval, létrehoztuk ezt az igen szimbolikus díszletet a Mennyei Kereszthez kapcsolódó utazásunkra, és azt kértem, hogy ez a mai Shoudunkon is újra itt legyen.

 

 

Kérdések & Válaszok

 

Akkor most Lindánál vannak a stáb által összeállított kérdések, amelyek mindannyiukat képviselik. Akkor Lindánál ott vannak a kérdések és kezdhetjük is!

 

LINDA: Oké.

 

1. KÉRDÉS: Beszélsz az elengedésről és arról, hogy a dolgokat hagyjuk az oltáron.

 

ADAMUS: Igen.

 

1. KÉRDÉS (folytatódik): Azokat a dolgokat, amik már nem szolgálnak minket. Ugyanakkor az, ha én ezt vizualizációval teszem meg, vagy ha arról győzködöm magam, hogy ezeket elengedem – ez többé már nem tűnik elégnek, inkább korlátozottnak. Mi lenne egy gyakorlatiasabb és újabb, jobban hasznosítható megközelítése az elengedésnek?

 

ADAMUS: Az, hogy engedd el! Látjátok ez vicces, mert az ember továbbra is vitatkozik, érvel a problémái mellett. Bizonyos dolgokat elenged, másokat pedig nem. Ha egyszer eljutsz egy bizonyos szintű – nem akarom azt mondani, hogy spirituális – inkább azt mondom, hogy lelki érettséghez, akkor abbahagyod azt a fajta gondolkodást, hogy mindenféle szertartáson, ceremónián vagy vezettetett tapasztaláson kell átmenned, vagy valamilyen hosszadalmas és fáradságos folyamaton kell végig menned az elengedés érdekében vagy, hogy meg kell gyógyítanod a belső gyermekedet, vagy akár egy előző életbeli gyógyítást kell elvégezned. Egy valóban érett spirituális létező azt mondja, hogy „Elengedhetem. Bele fogom helyezni abba a tálba, és akkor a Lelkem majd le fogja öblíteni és majd bölcsességgé alakítja.” – De ehelyett belemész a fejedbe, belebonyolódsz ebbe az egészbe és azt kérded, hogy „Akkor én ezt az egészet most tényleg beletehetem ebbe? Vagy ez csak egy játék?” – Hát igen, ez csak egy játék, ugyanúgy, ahogy a Föld bolygón való élet is csak egy játék.

 

Eljutsz majd arra a pontra, amikor felismered, hogy te magad vagy a Mester és azt mondod, hogy „Én ezt a szart átadhatom a Léleknek, többé nem kell már ezt magammal cipelni. Nem akarom én ezt többé már magammal hurcolni. Nem akarom, hogy ott legyen az életemben.” – Aztán pedig beleteszed a tálba és elengeded. De ehelyett az történik, ahogy sok néző és hallgató is azon gondolkodott, hogy „Akkor én ezt most tényleg megtettem?” vagy „Mindent beletettem-e a tálba?” vagy „Nem kellene ’Om-oznom’ és mantráznom közben másfél órán keresztül a tál mellett minden reggel?” – Ezzel csak összecseszted. Összecsesztél egy tényleg, igazán jó dolgot.

 

Amit nem akarsz többé az életedben, ami többé már nem a tiéd, amit hajlandó vagy elengedni, azt egyszerűen csak helyezd a Lélek oltárára. Tedd bele a tálba és engedd el! És akkor az úgy lesz. Ne nézz vissza! Ne állj meg és ne mondd azt, hogy „Akkor ez most tényleg elment? A lélek vajon…?” – Tudd! vagy akár csak tételezd fel, de inkább tudd, hogy „Igen, a Lélek gondot visel rá!” – és az ebből származó bölcsesség visszatér majd hozzád. Azt kérdezed, hogy „De mikor tér vissza?” – Akkor, amikor az megfelelő lesz majd. Amikor szükséged lesz rá. Egy pillanattal se korábban és egy pillanattal se később!

 

Amikor elkezdesz Mesterként viselkedni, ahelyett, hogy egy olyan emberként viselkednél, aki megpróbál Mesterré válni. Viselkedj úgy, mint egy Mester, még akkor is, ha ez csak egy színjáték, egy alakítás, még akkor is, ha azt gondolod, hogy ezt csak te találod ki, kezdj el úgy viselkedni, mint egy Mester, és akkor azzá is válsz. Ez ilyen egyszerű!

 

Tehát helyezd bele az összes szarodat a tálba és a mai ülésünk végére, amikor majd csinálunk egy merabhot, hagyd, hogy a Lélek addigra magával vigye! Ne nézz vissza! Ne kérdezd azt, hogy „A Lélek tényleg magával vitte-e? Kicsoda is az a Lélek? A Lélek közel van-e hozzám? Tudja-e a Lélek, hogy hol élek? Tudja-e a telefonszámomat?”

 

Fejezd ezt be! Csak tedd bele a szarodat a tálba és éld tovább az életed! Nagyszerű. Jó kérdés volt. Ez volt az utolsó kérdés?

 

LINDA: Nem.

 

ADAMUS: Ó!

 

LINDA: Dehogyis.

 

ADAMUS: Jó. Oké.

 

LINDA: Oké.

 

2. KÉRDÉS: Mi lenne a legrosszabb dolog, amit megteszek, amivel lekorlátoznám a tapasztalásaimat most, a Mennyei Kereszt után?

 

ADAMUS: Az, hogy aggódsz ezen, tűnődsz ezen. Ez megtörtént, itt van, most már engedd meg, hogy úgy legyen. Abban a pillanatban, amikor elkezded azt mondani, hogy „Ó, én ezt nem érzem!” vagy „Még mindig ugyanúgy fáj a vállam! A Mennyei Kereszt előtt is fájt és most is ugyanúgy fáj!” vagy „Ugyanabban az ágyban ébredtem fel!” – vagy ehhez hasonló dolgokat mondasz, akkor ezzel teszteled a dolgot. Túlanalizálod. Ez megtörtént. És majd egy jót fogunk egy nap ezen nevetni. Én egyébként is nevetek ezen, mert majd azt mondod nekem, hogy „Adamus, tudod, ez egy nappal a Mennyei Kereszt után volt és én szinte megszállott voltam. Aztán meg azon aggódtam, hogy mi van, ha nem jól csináltam. Aztán meg az jutott eszembe, hogy mi van akkor, ha ez talán csak egy jó nagy április bolondja tréfa volt?”

 

LINDA: Ha-ha-ha!

 

ADAMUS: Ma pontosan április 1-e van, ami a bolondok napja.

 

LINDA: Igen, az van ma.

 

ADAMUS: De nem volt egyfajta tréfa. Nem tűnt fel, hogy a Mennyei Kereszt nem április 1-én nyílt meg?

 

LINDA: Hála istennek!

 

ADAMUS: Az lett volna csak az igazán jó móka! De amikor elkezdesz aggódni meg megszállottá válni ezzel kapcsolatban, inkább csak kezdd el megélni – „Mester Vagyok. Elérem a saját isteniségemet!” – És akkor az elkezd megtörténni. Elkezd azzá válni.

 

A legrosszabb, amit tehetsz az az, hogy elkezded megteremteni a súrlódást és a súrlódás az a kétség, az aggodalom. Amire aztá azt mondod, hogy „De nekem muszáj ezt elemeznem és kiértékelnem, felbecsülnöm, mert lehet, hogy ez az egész csak egy tréfa volt!” – Jól van. Akkor jó szórakozást! Mi többiek, tovább haladunk! Azt fogjuk feltételezni, tudni fogjuk, hogy ez megtörtént és majd nevetni fogunk ezen a jövőben, mert majd amikor visszanézel, azt mondod, hogy „Szent szar! Tényleg megtörtént! Csak annyira türelmetlen voltam, hogy egyfolytában csak dugdostam az ujjamat a vízbe másodpercekkel azután, ahogy bekapcsoltam a tűzhelyt, mert arra számítottam, hogy a víz azonnal fel fog forrni, de ez nem történt meg.”

 

Tudod, amikor agyon analizálod és kétségbe vonod a dolgokat, és kérdéseket teszel fel, meg esküdtszéket játszol magaddal – tudod, amikor saját magad felett mondasz ítéletet – olyankor tényleg lemaradsz az életről. Vegyél egy mély lélegzetet és feltételezd – vagy tudd – hogy Mester vagy, és lépj tovább! Nagyszerű.

 

LINDA: Jöhet még több?

 

ADAMUS: Persze.

 

3. KÉRDÉS: Úgy tűnik, hogy a Mennyei Keresztnek van egy hullámhatása, amikor a régi problémák ismételten a felszínre emelkednek, annak ellenére, hogy ezt mind ráhelyeztük a Lélek oltárára. Mit tudunk ezzel kezdeni?

 

ADAMUS: Igen. Amit oda tettél – ha most ezt részekre akarjuk bontani, amit nem feltétlen kell – de amikor ráhelyezted a dolgokat az oltárra, amiben olyan dolgok is voltak, amiknek még csak nem is voltál tudatában, amikről már jó ideje nem gondolkoztál és oda teszed azokat az oltárra és hagyod, hogy a Lélek ezt bölcsességgé alakítsa. A transzmutációs folyamat alatt, bevillanhatnak bizonyos emlékek, és akkor lehetnek ilyen érzéseid. Elengedsz valamit a belsődből és aztán most a helyén ott tátong egy üresség, ami olyan érzéssel jár, mintha ezek a problémák, tudod ezek a kísértetek megpróbálnának arra a dologra emlékeztetni téged. Te pedig csak felismered, hogy „Hé, ezek többé már nem az enyémek, nem hozzám tartoznak. Hahó, Lélek tudod, vidd innen ezeket!” – És aztán csak hagyd, hogy bölcsességgé alakítsa azokat.

 

Aztán amikor a bölcsesség elkezd visszajönni, az most már a színtiszta bölcsesség, mindenféle energia egyensúlytalanság nélkül. De egy bizonyos értelemben véve, még mindig ott van egy kicsikét az illata vagy talán az ujjlenyomata annak a dolognak, ami régebben ott volt, de mostanra már bölcsességgé alakult. És ez nem lesz egy állandó emlékeztető, hanem inkább olyan lesz, hogy „Ja, igen! A bölcsességnek ez a gyöngyszeme azokból a régi dolgokból jött létre, amiket elengedtem!” – majd veszel egy mély lélegzetet és tovább sétálsz az úton.

 

Tehát ezek nem azért vannak ott, hogy kísértsenek téged, hanem ez inkább egy kis utóhatás vagy hullámhatás. És ez nem azt jelenti, hogy azt a bizonyos dolgot nem engedted el, csak azt jelenti, hogy ott hagyott maga után egy ürességet, és egy fura módon hiányoznak neked azok a régi dolgok, mert annyira megszoktad már, hogy hogyan működnek – és tudom, hogy most ezzel nem értesz egyet – pedig annyira hozzászoktál ahhoz, hogy dolgozz a problémáidon és a gondjaidon, hogy amikor végre elengeded azokat, akkor a helyükön egy űr támad.

 

LINDA: Jöhet még kérdés?

 

ADAMUS: Igen.

 

4. KÉRDÉS: Adamus, milyen tanácsot tudsz adni azoknak a Shaumbráknak, akik semmit sem éreztek a Mennyei Kereszt megnyitása után és most nagyon csalódottak emiatt, és azon tűnődnek, hogyan lehet, hogy egyáltalán nem is történt semmi?

 

ADAMUS: Az a javaslatom, hogy menj és vedd meg a legkiválóbb bort, amit csak meg tudsz engedni magadnak (Linda nevet), utána pedig menj haza és az egész üveg bort idd meg egyetlen este alatt. Túlságosan merev vagy! Nagyok az elvárásaid! Két másodperccel a tűzhely bekapcsolása után beledugod az ujjad a vízbe és azt várod, hogy már fel is forrjon azonnal? Nagyon bele vagy ragadva az elmédbe, pedig még csak 10 nap telt el azóta! Még csak tíz nap telt el a Mennyei Kereszt megnyílása óta. De időbe telik majd, amíg ez az egész beléd ivódik, beléd integrálódik.

 

Olyan dinamikák vannak itt – és nem akarok túlságosan mentális lenni ezzel kapcsolatban, mert próbálom ezt elkerülni – de itt van a gravitációs hatás. A gravitáció hatalmas szerepet játszik mindenben, ami most történik. Azt is lehet mondani, hogy amikor a Mennyei Kereszt, az Apokalipszis megtörtént vagy elkezdődött, a gravitáció – ami a helyükön tartja a dolgokat – nem annyira a fizikai gravitációról beszélek, hanem sokkal inkább az érzelmi és a mentális gravitációról – arról, hogy az elkezd fellazulni. És ahogy az a gravitáció fellazul, elengedi azoknak a régi dolgoknak a szorosan tartását, amikhez ragaszkodtál és azoknak a régi hiedelmeknek, amik lekorlátoztak téged.

 

Tehát lassan, fokozatosan, apránként elkezd megnyílni. De ahogy ez történik – tegyük fel, hogy volt egy régi sebed, sérülésed, egy régi történeted, ami tényleg nagyon, de nagyon be volt ragadva. A gravitáció most elengedi azt, de ott van egy szinte mágneses erő – nem fizikai jellegű, hanem másmilyen – ami vissza akarja azt hozni. Tudod, elengedsz dolgokat, aztán egy részed azt mondja, hogy „Jaj, nekem ez hiányzik! Tudod, eddig ez kitöltötte a teret, az űrt, a személyiségem része volt.” – Vagyis egy fordított hatás is működésben van ezzel egy időben. Emiatt ne aggódj, mert ahogy egyre több tudatosság érkezik be az életedbe, az még inkább elengedi azt a gravitációt és legyőzi azt az átmeneti mágneses hatást. Tehát az a legjobb, ha nem aggódsz emiatt, megengeded, hogy megtörténjen, aztán pedig majd elengedésre kerül. Nagyszerű!

 

LINDA: Most egy kicsikét hosszú kérdés következik.

 

ADAMUS: Ó!

 

5. KÉRDÉS: A Mennyei Kereszt előtti napokban úgy tűnt, hogy a gravitáció fordítva kezdett el működni. Minden könnyűvé vált, nagyszerűen éreztem magam fizikailag, elképesztő szinkronicitások történtek. Élveztem ezt a kecses, könnyed állapotot. Aztán a Mennyei Kereszt után pár nappal, fura gyengélkedés tört rám, bosszantó tapasztalásaim voltak a hétköznapi életem során és több dologban nehézségeim támadtak. Mi a szar ez?! Az elmém készen áll arra, hogy érvénytelenítse a Mennyei Keresztet, de van egy kis rész, ami ennél jobban tudja a dolgokat? Milyen agyi gyüjtőtárba kellene belehelyeznem ezeket a mostani tapasztalásokat? A „régi befejezetlen dolgok” fiókjába? Azért vannak ott ezek a szarságok az életemben, mert kapok még belőlük valamit? Vagy pedig a gravitáció „apály és dagály hullámzása” miatt van ez így, és nem lenne szabad kétségbe vonnom a gravitáció fellazulását?

 

ADAMUS: Nem. Ez valóban a gravitáció apály és dagály hullámzása miatt van, és lesznek jó napjaid sőt, sokkal jobbak, mint csupán jó napjaid, és lesznek kemény napjaid is. Sok mindenen mész most keresztül. Ez egy – nem igazán akarom azt mondani, hogy ez egy gyógyító folyamat – mert ez sokkal inkább egy átalakulási folyamat, aminek meg lesznek a maga csúcspontjai és mélypontjai. De ha veszel egy mély lélegzetet és abbahagyod az azon való aggódást, hogy vajon jól csinálod-e, és ehelyett egyszerűen csak megteszed, akkor sokkal kevesebb súrlódás lesz ebben.

 

Mivel nagyon sokáig a kétség pszichés mintájában éltél, az a kétség még mindig próbál bejönni. És eléggé zaklatott lesz, amikor ez nem fog neki sikerülni ugyanúgy, ahogy ezt a gravitációs hatás fellazulásánál is előidézte. És akkor a kétség haragra fog gerjedni, és vissza fog térni és tényleg be akar majd jönni az életedbe. Nem kell emiatt aggódnod, mert magának a tudatosságnak a ragyogása ki fogja söpörni, el fogja távolítani a kétséget. De ha belemész az elméddel a kétségbe és elkezded kétségbe vonni magad, majd a kétséget is elkezded kétségbe vonni és hagyod, hogy a kétség kétségeket ébresszen benned, akkor már bele is ragadtál ebbe az útvesztőbe. Kétségkívül ki fogsz tudni jönni belőle. Még akkor is, ha azt gondolod, hogy soha nem fogsz tudni abból kiszállni, sőt még akkor is, ha szinte meg se próbálsz kiszállni belőle – mivel már túl messzire jutottál.

 

Ezek az igencsak a kezdeti napjai az Apokalipszisnek. Egyfajta újraigazodás történik. Olyan ez, mint amikor veszel egy új autót. Bármilyen jól is hangzik az új autó vásárlása, bármennyire is izgatottnak érzed magad még a vásárlás előtt és örülsz, hogy végre megszabadulsz attól a régi csotrogánytól, mikor megveszed az új autódat, akkor hirtelen elkezdenek hiányozni dolgok a régi autóból. Hirtelen elkezdesz gondolkozni és rád tör a kétség. „Talán mégsem kellett volna új autót vennem? Talán anyagilag sem igazán engedhetem meg magamnak ezt az új autót? Talán a régi autóm jobban szeretett engem, mint ez az új? Talán meg sem érdemlem ezt az új autót?” – És belemész ebbe az egészbe. De miután már egy hete az új autót vezeted, akkor talán azt mondod, hogy „Nagyon kedvelem az új autómat! Simán megy, megbízható. Jól nézek ki ebben az autóban és könnyedén ki tudom fizetni.” – Vagyis a kétség csak egyfajta utóhatás volt.

 

LINDA: Oké.

 

ADAMUS: Igen.

 

6. KÉRDÉS: A Mennyei Kereszt óta nagyon hamar elfáradok és fizikailag szinte alig bírom a dolgokat. Van ennek köze a FényTesthez?

 

ADAMUS: Ennek mindenhez köze van. Bármit belehelyezhetsz ebbe a kategóriába. Sokatok számára ennek ahhoz van köze, hogy a sok birodalmi munka után sokkal jobban jelen vagytok. Elfáradtatok attól a munkától. Ez a munka nem fizikailag, hanem energetikailag volt fárasztó számotokra. És konkrétan ebben az utolsó pár hónapban nagyon lefoglaltátok magatokat a Mennyei Keresztre történő felkészülés utolsó simításaival, végső munkálataival. Tehát visszatérsz ide, és igazából azt kell mondani, hogy az angyali éned az, aki nagyon fáradt. És ez vicces, mert az angyali énednek nincs is fizikai teste, ami elfáradhatna viszont alacsony lehet az energiaszintje. És nincs is jobb hely arra, hogy szundíts vagy aludj egy jó nagyot, mint a fizikai tested. Tehát kifáradva, kimerülve bejön a fizikai testedbe és azt mondja, hogy „Na végre aludhatok egy jót!” – mert az angyali létezők egyébként sem alszanak, de bejön a testedbe és azt mondja, hogy „Végre most tényleg aludhatok.” – Ez csak a munkálatok utóhatása.

 

Mások esetében, akik nem voltak birodalom munkások, egyszerűen csak erről a teljes átalakulásról, átváltozásról van szó, ami jelenleg zajlik. És tudjátok néha milyen tud ez lenni. Amikor történik egy nagy változás, az nagyon fárasztó tud lenni, ami hatással van a testetekre. A Mennyei Kereszt napján egy nagyon nagy elengedés történt az anayatronotokban, ezért is éreztétek néhányan fizikailag furán magatokat, mert az anayatron – ami a testetek kommunikációs hálózata – most már lassan eltávozik. Egy óriási változás következett be a Mennyei Kereszt napján, ahol az anayatron hirtelen felismerte, hogy távozóban van. Megpróbálta elvégezni még az utolsó munkáját, miközben a FényTest elkezd beáramlani. És mindez energetikailag, fizikailag, érzelmileg és mentálisan is hatást gyakorol rátok és ezért is ez most a legjobb időszak arra, hogy csak vegyetek egy mély lélegzetet, engedjétek ezt meg és éljétek tovább az életeteket.

 

Most már azt tehettek, amit csak akartok, ami boldoggá tesz benneteket és örömöt okoz a számotokra. De igen, ennek van egy ilyen utóhatása, ami akár a fáradságban is megnyilvánulhat vagy néha csak annyiban, hogy ingerlékenynek vagytok, felkavarnak a dolgok, felbosszantanak, idegesnek érzitek magatokat és pontosan tudjátok, hogy ez milyen. Tegyük fel, hogy a testetek megbetegedett, influenzás volt és most ezt követően keresztülmentek a gyógyuláson, a testetek most éppen újra rendezi magát, ti pedig egyszerűen csak bosszúsnak, ingerlékenynek érzitek magatokat. Nos, ez azért van így, mert most minden egyes részetek – a testetek, az elmétek – minden egyes részetek ezen az újra igazodáson vagy újra rendeződésen megy keresztül.

 

Lássátok ezt így! Akármi is történik – legyen az akár fizikai fájdalom, akár az elme kétsége, vagy bármi más – ezek mind csak azt jelzik, hogy valami történt. Néhányan ezen egyszerűen csak könnyedén és kecsesen keresztülrepültök, mert sokan tudtátok, hogy távol kell tartózkodnotok a többi embertől azért, hogy saját magatokkal legyetek, egyedül tegyétek ezt meg és nem akartátok leterhelni magatokat a túl sok tevékenységgel. Ezért azt mondtátok, hogy „Egyedül leszek. Könnyedén és egyszerűen fogok ezen keresztülmenni.” – Mások pedig egyszerűen csak érezték ennek a hatásait és minden, amit most éreztek tényleg annak a része, ami a Mennyei Kereszttel történik. Az egy másik dolog, amikor egyáltalán nem éreztek semmit. Ha egyszerűen csak tompának, zsibbadtnak érzitek magatokat úgy, hogy tényleg egyáltalán nem érztek se jót, se rosszat és semmi mást sem, az egy kicsit más helyzet.

 

LINDA: Mit értesz azalatt, hogy „az egy kicsit más”?

 

ADAMUS: Ha semmit sem érzel, vagy ha még a semmit sem érzed (Adamus nevet), úgy értem, ha nem érzed magad se jól, se rosszul, ha semmilyen változást nem érzel sőt, ha még a testedben sem érzel fájdalmat, akkor egyszerűen csak le vagy zsibbadva. Ha egy erdőben sétálsz és egy faág hirtelen fejbe kólint és ettől elveszíted azt eszméleted, akkor sokkot kapsz és egy darabig zsibbadt állapotba kerülsz. Ez a test mechanizmusa arra hogy megbirkózzon azzal ami történt, hogy az ne gyűrjön téged magad alá. Tehát akár elvesztetted az eszméletedet, akár sokkos állapotba kerültél, sokszor az történik, hogy még másnap sem is érzel semmit, majd másnap tényleg elkezded érezni a fájdalmat. Egy napon keresztül szinte semmit nem érzel és nem is érted, hogy-hogy nem éreztél semmit, de a másnap az borzalmas. Reggel, amikor felébredsz, minden tagod fáj, sajog. Most valami ilyesmin mentek keresztül. Ez olyan hatalmas, hogy mondhatni elzsibbaszt titeket és a következő kérdésetek hozzám az lesz, amikor tényleg fel fogtok ébredni ez után és azt mondjátok, hogy „Jaj! Te jó ég, bárcsak újra elzsibbadnék, ez annyira fáj!”

 

LINDA: Ehhez kapcsolódva, a tapasztalás mindenkinél egyéni, úgy hangzik, hogy ezt mondod.

 

ADAMUS: Igen.

 

LINDA: És ennek a folyamatnak az ideje vagy hossza szintén egyéni természetű?

 

ADAMUS: Ó, igen, teljes mértékben. De vannak bizonyos átfogó irányvonalak. Nem akarok ezekbe túlságosan belemenni, mert akkor jönnek az elvárások.

 

LINDA: Oké.

 

ADAMUS: Nagyon nagy volt az elvárás ezzel az egész Mennyei Kereszttel kapcsolatban, de én inkább azt szeretném, ha megtapasztalnátok. És majd többféleképpen, egyéni és csoportszinten is dokumentálni fogjuk, hogy milyen keresztülmenni ezen, mert lesznek mások is, akik majd szintén ezt az utat fogják bejárni, akik még nem voltak felébredve a Mennyei Kereszt napján, de majd számukra is elérkezik a saját maguk Apokalipszise, ezért nem szeretném ezt most túlságosan meghatározni.

 

LINDA: Oké.

 

ADAMUS: Azt akarom, hogy a Shaumbra megossza, hogy min megy keresztül! Mindent.

 

Olyan elvárásotok volt az Apokalipszissel kapcsolatban, hogy aznap majd mindenhol tündérpor, unikornisok és vattacukrok lepik el az egész bolygót, vagy pedig az, hogy egy óriási katasztrófa fog történni sőt, hogy aznap majd hirtelen valami csodálatos, teljes átalakulásban lesz részetek. Ezek mindegyike valójában pontos, egy bizonyos értelemben helyes elgondolás, de ti csupán a jövőbe pillantottatok bele. Az a bizonoys konkrét nap, csupán a kezdete volt ennek az egész folyamatnak. És akár az év végéig is eltarthat számotokra, hogy keresztül menjetek a saját egyéni folyamatotokon, vagy talán még az utána következő év végéig is, de valójában ez nem számít. A lényeg az, hogy ez a nyitás megtörtént, ami nagyobb hozzáférést biztosít számotokra a dolgokhoz és leföldelődött itt a Földön. És ez a fontos!

 

Szóval, én tényleg mindenkinek azt javasolnám, hogy kezdjetek el naplót vezetni, ahol leírtok mindent, amin csak keresztülmentek és majd hat hónap múlva nézzétek vissza mindazt, amit leírtatok időközben.

 

LINDA: Oké. Csak egy gyors kérdés, amit egyébként már megválaszoltál.

 

ADAMUS: Rendben.

 

7. KÉRDÉS: Tudom, hogy valami változik. Ezt teljesen tisztán érzem, de közben érzek egy enyhe ingerlékenységet és összezavarodottság érzést is. Furcsa tudni, hogy valami történik, miközben fogalmam sincs arról, hogy mégis mi a csuda történik. Ebben a fázisban normálisnak mondható ez az összezavarodottság érzés?

 

ADAMUS: Nem akarom azt mondani, hogy normális, hiszen még soha sem mentünk keresztül ezen. Ez teljesen új dolog! Azonban éreztek valamit, csak nem tudjátok megmondani, hogy mit és ez egy elég gyakori érzés lesz, aminek az az oka, hogy nem feltétlen tudjátok, hogy milyen érzés is a tudatosság. Valójában még soha sem voltatok annyira benne és most hirtelen ott van. Az elme megpróbálja beazonosítani és továbbra is olyan dolgokhoz társítani, amit már korábbról ismer, hogy ott legyen az a kvália és elég frusztrált és bosszús, amiért ez nem sikerül neki. De le fog csillapodni, hátra fog lépni. Most ott van számotokra a tudatosságnak és az isteniségnek ez az új tipusú érzékelése, amit a bolygón emberként korábban még soha nem tudtatok megérezni igazán, hiszen még csak most kezd el kibontakozni.

 

LINDA: Rendben.

 

ADAMUS: Rendben.

 

LINDA: Rendben.

 

ADAMUS: Még jöhet pár kérdés.

 

LINDA: Oké, akkor jöjjenek a kérdések.

 

ADAMUS. Oké.

 

LINDA: Oké.

 

8. KÉRDÉS: Az egész életem és konkrétan az utóbbi pár év teljes egészében a Realizációról szólt, és tényleg elköteleztem magam amellett, hogy nehogy eltereljem magam ettől. Most pedig, hogy elértük a Mennyei Keresztet, még mindig oda kell-e figyelnem arra, hogy nehogy tereljem el magam? Amikor azt mondod, hogy itt az ideje, hogy élvezzük az életet, akkor nem egészen értem, hogy ez pontosan mit is jelent, mert mondhatni kiblokkoltam az életemből pár olyan aspektusomat, amik elterelésnek tűntek volna, beleértve ebbe pár szórakoztatót jellegűt is. Lenne valami amit javasolnál, hogy újra megnyissam magam a világra?

 

ADAMUS: Persze! És nagyon nagyra értékelem, hogy nem terelted el magad! Olyan sokan elköteleztétek magatokat és rendkívül eltökéltek voltatok és komolyan dolgoztatok azért, hogy elérjétek a Realizációt. Most már vehettek egy mély lélegzetet és tényleg elengedhetitek ezt. Többé már nem fogjátok elterelni magatokat. Ha most ezen a ponton tartotok, ahol feltesitek ezt a kérdést, az azt jelenti, hogy nem fogjátok elterelni magatokat. Most már tényleg tudjátok élvezni az életet, de ez egy kis félelmet is ébreszt bennetek. Tudjátok egyáltalán, hogy hogyan kell élvezni az életet? Tudjátok, hogy miként tegyétek azt, amit tenni akartok? Emlékszetek még arra milyen jól érezni magatokat és nevetni? Mivel emiatt az utazás miatt már olyan nagyon komolyak voltatok és ez már olyan régóta így van. És ez egy érdekes kihívás elé fog állítani benneteket, amikor már képesek lesztek feltenni azt a kérdést, hogy „Képes vagyok-e egyszerűen csak élvezni az életet anélkül, hogy dolgoznom kellene magamon vagy a bolygón?”

 

El fogtok jutni odáig, de lesznek közben frusztráló pillanataitok, mert annyira nagyon hozzászoktatok ahhoz a szorgalmas, komoly munkához. Erre programoztátok be magatokat és akkor most hirtelen kiderül, hogy ennek vége? Hasonló ez ahhoz, amikor az emberek végig dolgozzák az egész életüket, majd nyugdíjba mennek és akkor hogyan tovább? De az a szépsége ennek, hogy itt maradtok még a bolygón egy darabig, és rátaláltok arra, amit valóban szerettek csinálni, még akkor is, ha csak a padon üldögélés az. Néhányan imádni fogjátok a főzést, vagy egyszerűen csak hosszú sétákat tenni, de ez nem számít. Többé már semmiben nem kell célt találnotok. Többé már nincsenek célok. Egyszerűen csak benne vagytok a létezésben és a kettő között hatalmas a különbség!

 

LINDA: Oké.

 

9. KÉRDÉS: Érdekes módon most, egy héttel a Mennyei Kereszt után kaptam egy nyílt levelet arról, hogy azonnal állítsák le a Mesterséges Intelligencia gyors fejlesztését hat hónapra, mert túlságosan nagy a veszélye annak, hogy kicsúszik az irányítás alól. Sok nagy név és társ-fejlesztő írta alá és kezdeményezte ezt a leállítást. Kapcsolódik-e ez a felettébb bizonytalanságra okot adó felismerés közvetlenül a megnyíláshoz, továbbá ahhoz, hogy könnyebben elérhetőek a többi birodalmak?

 

ADAMUS: Én nem kapcsolnám ezt közvetlenül össze a Mennyei Kereszttel, mert ez a mozgalom már sokkal régebben elkezdődött, hanem inkább a tudatossággal kapcsolnám össze. És most a Mennyei Kereszttel és a még több tudatossággal azt fogjátok látni, hogy sokkal több ember fog szókimondóan és őszintén beszélni a mesterséges intelligenciáról. Sok vita lesz ezzel kapcsolatosan és sokkal több globális figyelmet kell majd erre szánni, mert talán ez a potenciális értelemben vett legnagyobb fenyegetetést jelentő dolog a bolygón, megelőzve a háborúkat és minden mást is, ezért muszáj erre fényt sugározni. És ismételten szólva a mesterséges intelligencia és a technológia nagyon sok jót adhat az emberiségnek – a gyógyításban, az élet könnyebbé tételében, továbbá abban is, hogy kevesebb fárasztó és unalmas munkát kell végezni az embereknek, és sokkal kevesebb embernek kell majd az ilyen monoton munkát végeznie. A mesterséges intelligencia és a technológia teljesen átalakíthatja a bolygót, de ezzel együtt ugyanúgy fennáll az a lehetőség is, hogy elpusztítsa azt. És most pontosan ezen a ponton vagyunk, ahol ez az egész mindkét irányba elindulhat. És pontosan ezért vagytok itt, pontosan ezért hoztatok be több tudatosságot. Ez volt az oka a Mennyei Kereszt bekövetkezésének is.

 

LINDA: Oké.

 

10. KÉRDÉS: Március 23-a korai óráiban, egy nappal a Mennyei Kereszt után, a tudósok egy hasadást jelentettek a Föld mágneses pajzsán, aminek az érkezését nem látták előre. Ez egy nagyon szokatlan rózsaszínes és lilás sarki fény észlelését tette lehetővé, amit még új Mexikó déli részén is látni lehetett. Ennek a váratlan kozmikus eseménynek van-e valami köze a Mennyei Kereszthez?

 

LINDA: Még Ausztráliában is lehetett látni.

 

ADAMUS: Hát, igen. Az egész bolygón lehetett látni. És a színei inkább lilás árnyalatúnak, sőt ibolya árnyalatúnak látszottak.

 

LINDA: Ó, hát persze.

 

ADAMUS: Lehet, hogy csak én voltam boldog! (Linda nevet)

 

Igen, és sokkal több ilyen, ehhez hasonló szokatlan természeti jelenséget fogtok majd látni – a Földhöz kapcsolódó jelenséget – konkrétan most, hogy Gaia távozóban van és az emberek megtanulnak felelősséget vállalni a bolygóért, egyre több ilyen természeti jelenségnek lesznek szemtanúi, mint amilyen a sarki fény is. Sok különféle földi dolog fog történni, aztán ez az egész egy időre eltűnik, elcsendesedik, ti pedig majd unatkozni fogtok – mert egy bizonyos értelemben ez ugyanaz a folyamat, amin ti is keresztülmentek. Tehát, változások fognak majd történni – és lesznek majd viharok és gyönyörűséges napok. De igen. Nem tudom, hogy ezt közvetlenül összefüggésbe hoznám-e ezzel, de megtehetjük. Akkor fogjuk rá ezt! Igen.

 

LINDA: Oké.

 

ADAMUS: A Mennyei Kereszt teremtette meg ezt a – hogy is nevezted? – Ezt a hasadékot…

 

LINDA: Igen, a mágneses pajzson.

 

ADAMUS: … a mágneses pajzson. Jól van, akkor ezt a saját érdemünknek tulajdonítjuk! Igen, ezt a Mennyei Kereszt és a Shaumbra okozta!

 

LINDA: Nos, tudod, ez a szinkronicitás.

 

ADAMUS: A Shaumbra fénye okozta.

 

LINDA: Hát persze, persze. És ezt akövetkező kérdést is már úgy félig-meddig meg is válaszoltad.

 

11. KÉRDÉS: Gaia távozóban van. Felgyorsítja-e a Mennyei Kereszt megnyitása ezt a távozási folyamatot? És ez fog-e a természeti katasztrófák vagy természeti jelenségek számának növekedélséhez vezetni, amivel az emberiségnek majd meg kell birkóznia? Vagy képes lesz-e egyáltalán az emberiség ezzel megbirkózni?

 

ADAMUS: Igen, Gaia távozása gyorsabb lesz, ami még több zavart fog kelteni, de nem az embereknek szánt büntetésként, nem azt mondva ezzel, hogy az emberek rosszak. Valójában a bolygón lévő magasabb vagy több tudatosság az, ami erre gondot visel és meg lesz annak felismerése, hogy „Hé, ez a ti bolygótok most már. Tartsátok egyensúlyban!”

 

LINDA: Utolsó kérdés.

 

ADAMUS: Nagyszerű!

 

12. KÉRDÉS: Mivel az emberek angyali létezők és angyali családokból származnak, a folyamat során mikor veszítették el a tudatosságukat? Ez azt feltételezi, hogy az angyali létezők rendelkeztek tudatossággal. Helyes-e ez a feltételezés?

 

ADAMUS: Igen, az angyali létezők rendelkeztek tudatossággal. Ez csak természetes, máskülönben nem is lennének angyali létezők. Nem is léteznének. (Linda nevet) A tudatosság a létezésük alapfeltétele. És hogy hol veszítették el azt – szeretném ezt a kérdést egy kicsit átfogalmazni.

 

Nem veszítették el, hanem eljöttek ide, a Földre. Az angyali létezők, ti mindannyian eljöttetek ide a Földre, ahol nagyon lekorlátozódtatok, összenyomódtatok és összesűrűsödtetek. De a tudatosságotok nem veszett el sőt, mindez annak érdekében történt, hogy ki tudjátok azt terjeszteni, hogy új szintekre tudjátok azt vinni. Az, hogy elutaztatok ide, erre a bolygóra, elképesztő felismeréseket nyújtott számotokra a valóság természetéről, a tudatosságról és végső soron a „Létezem.” állapotáról. Tehát, az valójában soha nem is volt elveszve, csak egy ideig félre lett téve és most a Mennyei Kereszt ezt újra megnyitja. És folyamatosan emlékeztetőket fogtok kapni arról, hogy kik is vagytok valójában.

 

Rendben. Akkor ezzel megköszönöm a kérdéseket, és most csinálunk egy merabh-ot.

 

 

Figyeljetek oda a Mesterre ~ merabh

 

Akkor most közösen vegyünk egy mély lélegzetet! És igyatok egyet, amennyiben van mit innotok. Emeljük poharunkat a Mennyei Keresztre!

 

(megszólal a zene)

 

Nagyon sok a kérdés merül fel azzal kapcsolatban, hogy mi is történik. Emlékezzetek arra, hogy még csak tíz napja tart az Apokalipszis.

 

A dolgok elkezdenek kibontakozni és egyre több saját személyes Realizációtok lesz.

 

Ami most történik az nagyon mély szinteken zajlik – és amikor azt mondom, hogy mély szinten, azon a bennetek lévő anayatront vagy az atomi szinteket és egyértelműen a DNS-t értem. Néhányan DNS tesztet csináltattatok magatoknak úgy pár évvel ezelőtt, próbáljatok meg most csináltatni egyet a Mennyei Kereszt után úgy 1 -2 hónappal! Figyeljétek meg a különbséget!

 

A dolog szépsége abban áll, hogy tudjátok, hogy valami történik és ha beleéreztek a (belső)tudásotokba, ha most beleéreztek egy pill anatra, akkor tudjátok, hogy valami történik.

 

Nem kell erőltetnetek, nem kell megpróbálnotok megfejteni vagy nyomni, hogy megtörténjen. Ennek tényleg egyetlen egy dolog a lényege, amiről már nagyon régóta beszélek nektek, ami pedig nem más, mint a Megengedés. A Megengedés!

 

Tudok viccesen, könnyedén beszélni erről az egészről. És Cauldre azt gondolja, hogy talán túlságosan is vidám és könnyelmű vagyok ezzel kapcsolatban. De én ezt megtehetem, mert látom, hogy kivétel nélkül mindannyiótokkal meg fog ez történni. És azt is látom, hogy hat hónap múlva, vagy egy év múlva a fejetekre fogtok majd csapni és azt mondjátok, hogy „Ó, te jóságos ég! Ezek a változások, ez az átalakulás megtörtént! Juj! Hát, miért pocsékoltam az időmet arra, hogy ezt kétségbe vontam? Pedig egyszerűen csak hagynom kellett volna, hogy megtörténjen!” – Igen, mert pontosan most történik ez az egész.

 

Egy kicsit most a Mesterről szeretnék beszélni. Ezt a Mester megnevezést használom, ami az összes létidőtök összegzését, tetőpontját jelenti. Az összes életetek bölcsességét jelenti – ezt nevezem én a Mesternek, a Mesteri résznek.

 

Aki meglehetősen emberszerű, hiszen a Mesteri rész az összes emberi tapasztalás bölcsességgéből származik. Nem valami felsőbbrendű Lélekről beszélünk itt, hanem arról, ami mondhatni az összes emberi létidőtök legjavát jelenti.

 

Ez itt most egy csodálatos kapcsolatot jelent, mert tudjátok, hogy ismét elmondjam a Mesteri rész, az az emberi tapasztalásaitokból származik, elengedve, hátrahagyva azoknak az összes terhét és beragadt energiáit, amik mostanra bölcsességgé alakultak át.

 

Mindenki rendelkezik a saját maga Lelkének ezzel a fazettájával, csiszolatával. A legtöbben nincsenek ennek a tudatában, hiszen sokszor a tapasztalásból származó bölcsesség nem érkezik meg, csak miután az illető ember meghalt abban az életében. Vagyis sokszor az egy késleltetett folyamat, de veletek itt és most történik ez meg.

 

A Mesteri rész nagyon is Jelen van és mindig is itt tartózkodott ebben a birodalomban. Nem kell kimennetek sehova és felkutatnotok a Mesteri részt.

 

És ha egyáltalán bármilyen létező beszél most hozzátok, akkor az nem valamilyen földönkívüli létező és nem is valami szellemi vezető. Nem, nektek nincsenek szellemi vezetőitek! Ha valaki is beszél most hozzátok, akkor az a Mesteri rész. A Mester beszél nektek a Mennyei Keresztről.

 

És a Mesteri rész mondhatni eléggé egyedülálló, hiszen ember volt valaha. Ezért aztán a kommunikáció kicsivel emberibb lehet, vagyis nem csak energia rezgésekből áll.

 

Szeretném, ha itt és most ezt éreznétek, érzékelnétek a Mestert, aki nem egy bizonyos, meghatározott helyen létezik, hanem csupán egy részetek.

 

Szeretném, ha ezt a pillanatot most tényleg arra használtátok, hogy odafigyeljetek a Mesterre és arra, amit a Mesteri részetek mondani akar nektek a Mennyei Keresztről, az Apokalipszisről és rólatok.

 

A Mester igazából – amennyiben bármilyen nemfizikai létező is kapcsolódik épp hozzátok, akkor az a Mesteri rész, aki a legközelebb áll hozzátok. Aztán következik a Lélek és az Én Vagyok, de a Mesteri rész az, aki nagyon is Jelen van.

 

És nem akarom, hogy kimenjetek és ezekkel az űrkadétokkal, ezekkel a földönkívüli létezőkkel beszélgessetek. Ezen már régen túl vagytok, ezt már régen meghaladtátok. Nem akarom, hogy a szellemi vezetőitekhez beszéljetek! Nincsenek már szellemi vezetőitek. Ha még mindig azt gondoljátok, hogy vannak, akkor adunk nektek egy cumit és visszaküldünk szépen az óvodába.

 

De itt van a Mesteri rész, aki kommunikálni fog veletek. Hiszen azok ti vagytok. Azok ti vagytok, a saját azon részetek aki bölcsességre tett szert.

 

Most, ebben a merabh-ban szeretném, ha meghallanátok azt, amit a Mesternek kell mondania a Mennyei Keresztről és rólatok, arról az emberről, aki az ebben az életben éli az életét ÉS azokról az emberről, akik az összes többi életidőben éltek.

 

Néhányan most azt gondoljátok, hogy „De hát én nem tudom hogy kell ezt csinálni!” – Igen, tudjátok! Ti most csak figyeljetek a Mesterre és hallgassátok meg, hogy mit akar mondani! Nem odakint van valahol és nem valami szent létezőről van szó. A Mesteri rész, az ti vagytok, a bölcsesség ruháját magatokra öltve.

 

Nem is valami arkangyalról vagy bármi hasonlóról van itt szó, hanem rólatok, az emberről, annak a legszebb, legjobb részéről.

 

Most akkor figyeljetek!

 

Figyeljétek, ahogy a Mesteri rész beszél majd nektek a Mennyei Keresztről.

 

Figyeljetek igen alaposan. És ez ott van bennetek és nem pedig rajtatok kívül. Figyeljetek befelé!

 

Figyeljetek!

 

(hosszabb szünet)

 

Kérlek bízzatok meg magatokban! Bízzatok magatokban!

 

(nagyon hosszú szünet)

 

Sokatokra igaz, hogyha ezt a Mennyei Kereszt előtt csináltuk volna meg, akkor csak belementetek volna az elmétek zűrzavarába, majd kétségbe vontátok volna és azt mondtátok volna, hogy „Nem is hallottam semmit.” – Pedig az igazság az, hogy épp most hallottatok, vagy csak éreztetek valami hatalmas dolgot.

 

És még ha csak egyetlen rövid pillanatra is voltatok képesek ezt megtenni anélkül, hogy mindenféle kérdéseket tettetek volna fel menet közben és anélkül, hogy közben mindenféle elvárásotok lett volna, de tényleg éreztek valamit, ezt a Mesteri részt, a Mestert, ami a bensőtökben van.

 

Ha más nem is történt, de egyszerűen csak a tudatába kerültetek annak, hogy ott a Mester.

 

És most arra kérlek benneteket, hogy engedjétek meg, hogy a Mesteri rész, ami az összes létidőtök kiteljesedése, most eljöjjön hozzátok. Történjék bármi is, engedjétek oda magatokhoz!

 

És most ismét figyeljetek és hallgatózzatok, de most már új fülekkel, új elmével, új gondolattal!

 

Újra figyeljetek és hallgatózzatok!

 

(hosszú szünet)

 

Ne csak a fületekkel akarjatok figyelni és hallani, hanem a teljes lényetekkel!

 

(hosszú szünet)

 

Talán most elkezditek felismerni, hogy nem csak szavak érkeznek hozzátok. Lehet, hogy pár szót is hallotok, de a lényeg az, hogy egyszerűen csak éreztek, érzékeltek valamit, mintha ott lenne valami.

 

Engedjétek meg magatoknak, hogy ebbe most belemerüljetek és, hogy a lényetek minden egyes részével érezzétek, hallgassátok, amit a Mester megoszt veledtek

 

(hosszú szünet)

 

Az tény, hogy léppen most érzékeltek, hallotok, éreztek valamit – hogy ott van valami – és azt engedjétek be magatokba! Engedjétek meg magatoknak, hogy ebbe most teljesen belemerüljetek!

 

Mindenféle szégyenérzet vagy bűntudat nélkül, anélkül, hogy azt éreznétek, hogy nem érdemlitek meg, engedjétek meg magatoknak, hogy megérezzétek és érzékeljétek a Mesteri részt! Éppen most történik valami egy igen mély szinten bennetek.

 

A legtöbben a Mennyei Kereszt előtt nem lettetek volna képesek ezt megtenni. Túl sok korlátozó akadályba ütköztetek volna és rengeteg konfliktust okozott volna. De most csak figyeljetek ismét arra, hogy mi történik az igen mély szinteken!

 

Képzeljétek el magatokat, ahogy együtt sétáltok a Mesteri résszel, akik ti vagytok – és együtt sétáltok a természet szépségében ezen a verőfényes, ragyogó napon. Egymás mellett sétáltok és csak figyeltek.

 

(hosszú szünet)

 

Itt saját magatokra figyeltek. Saját magatokat hallgatjátok, saját magatokat halljátok.

 

Arra tanítottak, programoztak és arra képeztek ki benneteket, hogy kifelé figyeljetek. A befelé figyelés túlságosan kaotikus és korlátozott volt. De most a Lelketeket hallgatjátok éppen a Mesteren keresztül. A saját Éneteket halljátok.

 

Saját magatokon keresztül érzékeltek…

 

(szünet)

 

… engedjétek meg magatoknak, hogy egyszerűen csak keresztülsétáljatok a saját Titkos Kerteteken a Mesterrel együtt, anélkül, hogy közben harcolnátok vagy kérdéseitek merülnének fel. Csak engedjétek meg ezt!

 

(szünet)

 

Ebben a tapasztalásban érezhetitek és érzékelhetitek, hogy valami valóban történik. Az meglehet, hogy ezt az emberi rész nem egészen érti, de akkor is tudjátok legbelül, hogy az ott van, miközben figyeltek, érzitek és érzékelitek saját magatokat, a Mestert.

 

(hosszabb szünet)

 

Hát nem csodálatos tudni, hogy nincs szükségetek hosszas szónoklatokra és tanításokra, hiszen most már egyszerűen csak érzékelitek, a Mesteri rész Jelenlétét.

 

(szünet)

 

Ahogy tovább sétáltok is együtt a Mesterrel a saját valóságotok szépségében, a Titkos Kertetekben, engedjétek meg magatoknak, hogy eggyé váljatok a Mesterrel, a Mesteri résszel, hogy beintegrálódjon a testetekbe, a gondolataitokba, a lényetekbe.

 

Nem olyan ez, mintha egy idegen dolgot fogadnátok magatokba, hiszen az eleve a ti saját részetek. Most csak engedjétek meg, hogy integrálódjon, miközben tovább sétáltok és folyamatosan érzékelitek, érzitek azt, ahogy összeolvadtok egymással. És folytassátok a sétát, érezve, odafigyeléssel hallgatózva közben.

 

(hosszabb szünet)

 

Csak kezdjétek el érzékelni azt az Egységet! Nincs többé elkülönülés, nincs többé az, hogy a Mesteri rész valahol máshol van. De miközben sétáltok, most már Mesterrel egybeolvadva sétáltok.

 

És amikor figyeltek és hallgatóztok, akkor csak saját magatokat, a saját Mesteri részeteketet halljátok.

 

És miközben érzékeltek, a Mesteri részt érzékelitek. Nem csupán arról van szó, hogy az emberi rész megpróbál hallani vagy érezni valamit a Mestertől, hanem ezt most már igazából Mesterként érzékeli.

 

(szünet)

 

Ahogy folyatjátok a sétát – emberként, Mesterként – még a FényTestet is elkezditek érzékelni, ami nem odakint található valahol, rajtatok kívül egy kis szikrázó fényként, hanem az pontosan ott van. Aztán amikor elkezditek felismerni, hogy ez a figyelés, hallgatózás és érzékelés valójában mind teljesen ugyanazt jelenti.

 

Ez az, amit én az Egyetlen érzéknek hívok. Az Egyetlen Érzéknek.

 

Ez az érzék korábban mindig fel volt osztva érzésekre, hallásra, gondolatokra és szaglásra, de most már tényleg csak Egyetlen érzékké olvad újra össze.

 

Többé már nincs az elme és a szív szétválasztva, az egy Egyetlen Érzék.

 

Engedjétek meg magatoknak, hogy a tudatában legyetek ennek az Egyetlen Érzéknek, miközben tovább sétáltok a saját Titkos Kertetek szépségében, pompájában és fenségességében.

 

Nem kell megpróbálnotok a fületekkel hallanotok vagy a szívetekkel éreznetek, mert ott van ez az egyszerű Egyetlen Érzék.

 

(szünet)

 

Korábban a probléma része volt, hogy ezt mindig részekre bontottátok és megpróbáltatok hallani valamit vagy megízlelni valamit, vagy érezni valamit a többi birodalomban az emberi gondolataitokon keresztül, amit tényleg nem tudtok megtenni. És most eljutottatok az Egyetlen egy érzékhez.

 

A durva, kemény meghatározás helyett, ez egyszerűen a (belső)tudás.

 

Ahelyett, hogy határvonalakat kellene húznotok az emberi és angyali érzékeitek között, most már itt van számotokra ez az Egyetlen egy Érzék.

 

És együtt sétálhatsz ebben a szingularitásban magaddal, a Mesterre l. Nem kell ehhez szavakat vagy képeket használnod. Ez az Egyetlen Érzék, ami ezt az összeset magába foglalja. Ezt az egészet.

 

(szünet)

 

Ez az, amit tudatnak, tudatosságnak is hívnak. Egyetlen Érzék, a tudatosság.

 

(szünet)

 

Ez az, ami megtörténik, amikor a fátyol megnyílik. Ez történik a Mennyei Kereszttel.

 

Sokatok számára nehéz lett volna ezt megtenni egy évvel, vagy akár hat hónappal ezelőtt. És most itt tartunk az Apokalipszis nagyon enyhe, szubtilis szintjein, ahol képesek vagytok arra, hogy a tudatában legyetek ennek, az összes zaj, lárma, zűrzavar, a szavak, a meghatározások és az ítélkezések nélkül. Ez egyszerűen a tudat egyetlen érzéke.

 

(szünet)

 

Ez az, ami eljön, ami kiterjed, ami elhozza tisztánlátást és az áramlást.

 

Akkor most vegyetek egy jó mély lélegzetet magatokba, a Mesteri részbe!

 

Sőt, még az olyan szavak használatát is kerüljétek, mint az „ember ”, a „Lélek ” és a „Mester”, mivel ez mind egyben az Egyetlen Én.

 

Ez most már tényleg az Én Vagyok, a „Vagyok, Aki Vagyok.”

 

Pontosan ez az a dolog itt, ami most felfénylik. Felfénylik és világít. Elkezdi lángra gyújtani és bevinni az összes többi részt ebbe a saját Egységébe.

 

Korábban a parázs és a tűz példáját használtam erre azt, hogy ha a parázsra dobjátok a fahasábokat, az égvilágon semmi sem történik, majd amikor elmentek onnan és amikor később visszatértek, akkor meglátjátok azt a hatalmas, szépségesen lobogó tüzet. Mindent fog és bevisz oda a saját Egységébe, abba az Egyetlen Érzékbe, az Egyetlen létezésbe.

 

Ez egy olyan transzmutáció, ami nagyon, de nagyon mély szinteken történik. Ti pedig olyan sok emberi dolgot vártatok el a Mennyei Kereszttől, pedig az ezzel kezdődik.

 

Pontosan a Mesteri résszel kezdődik, akinek oly nagy a tapasztalata van az emberi résszel és óriási együttérzés, empátia van benne az emberi rész iránt, és most már semmi nem választja el őket egymástól.

 

Egyetlen Érzék, Egyetlen létezés. Érezzetek bele most ebbe egy pillanatra! Ez TI vagytok. Ez az a részetek, aki az Apokalipszisből emelkedik elő.

 

(szünet)

 

Elengedhetitek az elme összes zaját és az összes próbálkozását azzal kapcsolatban, hogy megpróbálja kitalni, megfejteni ezt és azt is, hogy minek is kellene történnie és hogy miért nem történt meg az a valami? Vegyetek egy mély lélegzetet és térjetek vissza az igazán élő Mesteri részhez, az Egyetlen Érzék képességével.

 

Ez az, ami kiemelkedik itt és most a Mennyei Keresztből.

 

(szünet)

 

Ez az egyetlen és egyszerű dolog.

 

Akkor, most közösen vegyünk egy mély lélegzetet!

 

És különösképp a Birodalom Munkásoknak mondom, akik odakint dolgoztatok a többi birodalomban, hogy ez pontosan itt van, ez az amiért dolgoztatok!

 

Ez az a pont, ahova visszatértek a többi birodalomból. Újra egyesültök az emberi résszel, aki most átalakul a Mesterré, az egyszerűvé és az egyedülivé.

 

És a többieknek mondom közületek, akik itt a Földön végeztétek a kemény munkát, ami óriási kihívást jelentett számotokra időnként, hogy ez az, ami most elérkezik hozzátok. Többé már nem kell azon tűnődnötök, hogy mi fog legközelebb történni, hiszen pontosan itt van már!

 

Ti vagytok a Mesteri rész, az egyetlen, teljesen átfogó érzékkel ellátva.

 

Akkor, erre most vegyél egy jó mély lélegzetet!

 

(szünet)

 

Egy jó mély lélegzetet!

 

Shaumbra öröm volt számomra itt lenni veletek. Még csak tíz napja tart az Apokalipszis, és most már itt tartunk!

 

Most bele fogunk menni a MesterLét valódi szépségébe és megtapasztalásába a bolygón, amint levetjük magunkról azt a régi emberi bőrt és megengedjük, hogy a Mesteri rész előlépjen a belsőnkből.

 

Nagy öröm volt ma itt lennem kivétel nélkül mindannyiótokkal és ne feledjétek, hogy minden jól van a teremtés egészében és még a szivárványon túl is.

 

Adamus Vagyok a Szuverén Birodalomból. Köszönöm.

 

 

 

Fordította: Telegdi Ildikó – [email protected]

Szerkesztő és magyar nyelvi lektor: Thomázy Timea – [email protected]