BÍBOR KÖR ANYAGOK

A PADON ÜLÉS MŰVÉSZETE SOROZAT

11. SHOUD – ADAMUS főszereplésével, Geoffrey Hoppe közvetítésében

 

Elhangzott a Bíbor Körben

2022. augusztus 6-án.

www.crimsoncircle.com

 

Vagyok, Aki Vagyok, Adamus a Szuverén Birodalomból.

 

El kell ismernem, hogy egy kicsikét elkezdtem hozzászokni a földi zenétekhez. Hm. (nevetések) Lehet, hogy egy kicsit kezdek szenilis lenni az én vénséges vén koromban – de tényleg kezdek megkedveli egy-két dolgot, amit itt csináltok, pedig ez nem is klasszikus zene (A Shoud előtt lejátszott videóra hivatkozik: Sun by Sleeping at last )

 

LINDA: Hé! Figyelj!

 

ADAMUS: Igen, drága Linda?

 

LINDA: Hé! Van kávéd és még más is van itt a számodra.

 

KERRI: (besétál egy tortával a „Boldog születésnapot” énekelve) Boldog szülinapot…

 

ADAMUS: Ó! Istenem, nahát!

 

KERRI: (a közönség csatlakozik az énekléshez) Boldog szülinapot! Boldog szüli… (Adamus a tortáért nyúl) Majd én tartom, csak…

 

ADAMUS: Ó! (a közönség tovább folytatja az éneklést „…szülinapot drága Adamus!” és Kerri átadja a kávét)

 

KERRI és A KÖZÖNSÉG együtt: ...Boldog szülinapot! (a közönség éljenez és tapsol)

 

ADAMUS: Köszönöm!

 

LINDA: Rajta!

 

ADAMUS: Köszönöm.

 

LINDA: Fújd el a gyertyát! (Adamus elfújja a gyertyát és még jobban tapsol a közönség)

 

ADAMUS: Ahogy az előbb is mondtam, tényleg elkezdtem megkedvelni a földi zenét, de aztán mikor elkezdtetek énekelni (nevetés) Azt hiszem, mégis visszavonom az előbbi állításomat. Kicsit hamis volt. Kicsit hamiskás volt. Úgy értem, hogy mi lett volna, ha előtte gyakoroltok egy kicsit, elpróbáljátok, hogy harmóniában legyen? Nem azért, de a tett az, ami számít. És igazán nagyra értékelem, hogy elénekeltétek a „Boldog szülinapot!” Ajándékok is vannak? (még több nevetés)

 

KERRI: Várj, már érkezik is! (átnyújt neki egy szelet tortát és egy szál vörös rózsát)

 

ADAMUS: Ez egyértelműen étel. De az ajándékok – rengeteg ajándékot…

 

KERRI: Ez egy szál…

 

ADAMUS: Á!

 

KERRI: Ez a Rózsa Gyümölcse.

 

ADAMUS: Köszönöm.

 

KERRI: Csak neked! Ó! (Adamus megpuszilja az arcát) Annyira menő vagy!

 

ADAMUS: Köszönöm. Köszönöm.

 

KERRI: Soha többet nem mosok arcot! (nevetés)

 

ADAMUS: Köszönöm. És ez pedig a tiéd, drága Linda! (átnyújtja Lindának a rózsát és a közönség azt mondja, hogy „Áh!”)

 

ADAMUS: Ó, igen! Csak neked.

 

LINDA: Majd később.

 

ADAMUS: Igen. (még több nevetés) A Rózsa Gyümölcse.

 

Szóval elkezdtem megkedvelni. Olyan dalokat választotok, amik kicsit mélyebben szántók és érzem, hogy tényleg belemerültök ezekbe a dolgokba. Ezért most, mondhatni átértékelem a klasszikus zenével kapcsolatos álláspontomat. Attól még ugyanúgy szeretem. Attól még ugyanúgy kiváló zeneszerző voltam, de most kezdek ráhangolódni a ti zenétekre. Lehet, kezdek „menő” lenni (néhányan kuncognak) vagy ti választotok jobb zenéket.

 

Mindannyiótoknak köszönöm, kivétel nélkül, hogy itt vagytok, köszönöm! A világ minden tájáról most újra összegyűlünk. Már 23 szépséges éve csináljuk ezt. Hosszú időnek tűnik, ugye? Huszonhárom év.

 

LINDA: Igen, ez hosszú idő. (kuncog)

 

ADAMUS: Igazából ez nem hosszú idő. Talán földi években mérve hosszú időnek érződik és ha megnézitek a 23 évvel ezelőtti képeket magatokról, akkor azt mondjátok, hogy „Akkor még szinte gyerek voltam!” Ha a mostani képeket nézitek, akkor nem is akarjátok azokat látni. (Adamus nevet) 23 év a túloldalon, mindössze egyetlen szempillantás. És igen Cauldre, tényleg létezik a Felemelkedett Mesterek Klubja. Határozottan létezik! Tehát, 23 év az semmi!

 

Értem én, hogy már régóta részt vesztek ezen az utazáson és Tóbiás hozott össze benneteket 1999. augusztus 21-én egy mára már elhíresült indián sátorban. Nem is volt az olyan régen! És azóta mi mindenen mentetek keresztül?!

 

Érezzetek most bele abba egy pillanatra, hogy mi mindenen mentetek keresztül azóta!

 

Kétség nem fér hozzá, hogy ez mennyire nagyon kemény volt és valamelyik Shoud-on majd csinálni fogunk erről egy szavazást. Kemény volt, sok volt a szenvedés, aminek most már a végére érünk. Tényleg bele voltatok ragadva a tömegtudat ragasztójába, a családotokba és minden másba is. De, ti voltatok azok is, akik azt mondtátok, hogy „Csináljuk meg gyorsan!” – Nem három vagy öt létidő alatt, ahogy ezt Tóbiás megjósolta, hanem 23 év alatt. Ez semmi! Szavazást fogunk tartani az utánatok érkezőkről, a következő csoportról, akik már elkezdtek beérkezni. Hagynunk kellene, hogy könnyebb dolguk legyen vagy nem? (nevetés, és pár Shaumbra azt mondja, hogy „Nem!”) Kegyetlenek vagytok! (Adamus nevet) Hallottam már a durva ébredésről, de ez itt most a kegyetlen ébredés. Kegyetlen! (még több nevetés)

 

Az a dolog, amivel ti rendelkeztek és ők remélhetőleg soha nem fognak rendelkezni, az a nehézség és a mélység. Tudjátok, arról beszélek, hogy kitörlitek a könnyeket a szemetekből és gyógyul a lelketek, mert nagy mélységeken mentetek keresztül, a sötétség és a kétségbeesés mélységein. És tudjátok, ha már túl vagytok ezen, akkor egy tényleg szuper történet válik majd belőle. (Linda felhorkant) Ha már túl vagytok rajta, ha már kiszálltatok belőle. Ez tényleg így van. Nagyszerű történeteitek vannak – és most egy rendkívül korrekt és pártatlan dolgot jelentek ki – soha senkinek nem lesznek ilyen nagyszerű történetei, mint nektek!

 

LINDA: Ó, nahát.

 

ADAMUS: A nehézségek és a kihívások értelmében és ezért tisztelni és becsülni fognak titeket. Lehet, hogy kicsikét vihognak majd a hátatok mögött azon, hogy „Miért kellett ilyen keményen, durván csinálniuk?” – Mert senki nem taposta ki az utat számotokra. Mert senki nem ment el ezekbe a más valóságokba előttetek. Mert előttetek senki nem vágta el magát a karmától, az ősi vérvonatól, a családoktól, de ti megtettétek. Ezért lehet, hogy vihognak majd időnként és azt mondják, hogy „Mi okosabbak vagyunk. Könnyebben megcsináljuk!” – de rögtön duplán visszavihoghattok rajtuk és azt mondhatjátok nekik, hogy „Mert mi tapostuk ki előttetek az utat a számotokra.” – Ez egy nagyon is igaz és őszinte állítás.

 

Huszonhárom év, és most itt ülök veletek és erre rendkívül büszke vagyok. Nagyon büszke vagyok. Időnként lehet, hogy egy kicsikét kemény és szigorú vagyok, de összességében, amikor visszatérek a Felemelkedett Mesterek Klubjába – ahol tényleg szoktunk beszélgetni egymással – úgy értem ott van a többi Felemelkedett Mester, akik a saját csoportjaikkal dolgoznak – és én baromi önelégült vagyok. Egy büszke pávaként viselkedem, mert, amit megtettetek, véghez vittetek, az monumentális, hallatlan. És a legtöbben – nem mindannyian – de a legtöbben még mindig a fizikai testetekben vagytok, legtöbben még mindig itt vagytok. Észrevettem, hogy Edith helyén ülsz (mondja valakinek) és Edith emiatt máris váltani fog veled egy pár szót, ebben biztos vagyok. (nevetések) Szóval a legtöbben még mindig itt vagytok.

 

Mielőtt még tovább mennék, szeretnék behívni közénk két vendéget. Általában nem hívok vendégeket. Szeretlek csak magamnak tudni titeket. De, ma két különleges vendégünk is van. Az első vendégünk természetesen az, aki részt vesz a szeptemberi Merlin eseményünkön, és az nem más, mint Nikola Tesla!

 

LINDA: Ó!!!

 

ADAMUS: Nikola Tesla itt van ma velünk és itt köröz. Egyáltalán nem inkarnálódott újra. Van benne egy bizonyos mértékű frusztráció, amiről majd beszélni fog a Merlin Álma két napos online eseményen. Azért akart ma eljönni hozzátok, mert velem ellentétben ő nem igazán szokott körülöttetek lenni. Ismeri a Bíbor Kört, a Shaumbrát, de nem igazán van tudatában az energiáknak. Azt mondtam neki, hogy „Mielőtt eljönnél és beszélnél ezzel a csoporttal, jobb, ha megismered őket, mert ez egy másmilyen csoport. Ha csak úgy az utcáról esel be arra a Merlin rendezvényre, akkor előfordulhat, hogy ezek az emberek elevenen fel fognak falni téged!” (Adamus nevet) „Ez egy kemény csoport. Igen, káromkodnak, szitkozódnak, isznak, cigiznek és csodálatos emberek. De, kemények. Nem fognak mindent csak úgy elfogadni tőled. Nem fogod őket érdekelni, ha nem érted meg igazán az energiájukat.” – Ezért ma itt van velünk, valószínűleg éppen hátul az ételeknél és közben ismerkedik veletek és az energiátokkal.

 

A másik vendég – és egyébként Cauldre szerint, most mindannyiótoknak innotok kell egy pohárkával? Igen. (nevetések, ahogy iszik egy kortyot a kávéból – A bevezetőben mondta Geoff, hogy Adamus olyan sokszor kortyol bele a kávéba, hogy minden alkalommal inni kellene rá egyet – a ford. megj.) A másik vendéget pedig majd később fogom bemutatni. De, hadd kezdjem azzal, hogy ez a Padon ülés Sorozat utolsó Shoud-ja.

 

LINDA: Ühüm.

 

ADAMUS: Az utolsó, a 11-ik Shoud. Ez az év kifejezetten gyorsan eltelt.

 

LINDA: Ühüm.

 

ADAMUS: És micsoda év volt ez! Most sokféle és számos értelemben tovább fogunk lépni az új sorozathoz, az Alt Sorozathoz. Ezt máris el fogom magyarázni, de még mielőtt erre rátérnék, szeretnék egy kis bemelegítést csinálni! És most én fogom feltenni a kérdést a közönség számára. Eljött a mikrofon ideje!

 

 

A mostani energiák

 

Csak pár szóban mondjátok el, írjátok körbe, hogy milyenek voltak mostanában az energiák? És itt nem csak a ti saját energiátokról van szó, hanem az emberiség globális energiájáról, a tömegtudat energiájáról. Csak pár szóban, milyenek voltak mostanában az energiák?

 

LINDA: Akkor keresek egy önként jelentkezőt! Oké. Itt is van.

 

STEPHAN: Elkaptál.

 

ADAMUS: Üdvözöllek Mester!

 

STEPHAN: Üdvözöllek! Jó itt lenni. Az energiák szerintem tényleg – hogy milyenek is voltak? Személy szerint azt éreztem, hogy nem voltak békések sőt, nagyon durvák voltak.

 

ADAMUS: Igen.

 

STEPHAN: Bár személyesen időnként azt éreztem, hogy „Anyám, mi folyik itt?”

 

ADAM US: És most milyen időkeretről beszélsz? A tegnapi napról, vagy az elmúlt hónapról?

 

STEPHAN: Az elmúlt pár hétről.

 

ADAMUS: Az elmúlt pár hétről. Jó. Jó. És milyen értelemben voltak durvák az energiák?

 

STEPHAN: Tudod, beszélni szoktunk arról, hogy az emberek tényleg nagyon szélsőséges dolgokat tesznek az élet különböző területein. Nagy a megosztottság.

 

ADAMUS: Igen.

 

STEPHAN: És emiatt az energiák nagyon fárasztóak.

 

ADAMUS: Igen, pontosan.

 

STEPHAN: Megterhelőek, igen.

 

ADAMUS: Ez egy jó szó erre. És mi a helyzet az álmaiddal?

 

STEPHAN: Érdekesek voltak, igen. Néha olyan álmaim vannak – tudod – álmodom éppen és olyan, mintha kívülről látnám azokat – és azt mondom, hogy „Én ezt és ezt akarom álmodni!” – de aztán valami más történik álmomban. Én meg kiakadok, hogy „Mi a fene? Elvégre ez az én álmom!” (nevetés)

 

ADAMUS: Biztos?

 

STEPHAN: Hát igen!

 

ADAMUS: (nevetve) Igen.

 

STEPHAN: A másik meg az, amit csak mostanában ismertem fel, hogy tudod, kontrollálni, irányítani akarom most már az álmaimat. Szóval, az olyan...

 

ADAMUS: Igen, a legtöbbször most az álmokkal kapcsolatban azt szeretnéd, ha egy kellemes, békés álmod lenne. De, nem ez történik, mert most minden szerep kijátszásra kerül sok-sok különböző szinten, beleértve ebbe az álmaidat is. És ha még mindig van bármilyen akaratos, önfejű aspektusod, akkor az is szerephez jut. És pont, amikor arra gondolsz, hogy szeretnéd megszabni egy-egy álom irányát, a másik irányba mennek a dolgok, pedig már azt hitted, hogy mindent kitisztítottál. Azonban, jelenleg sokszor érzed az átfogó tömegtudatból áradó dolgokat.

 

STEPHAN: Na igen.

 

ADAMUS: És az egyik sajnálatos dolog az álmokra vonatkozóan az, hogy az elme egyszerűen nem tudja, hogyan értelmezze a valódi energiákat, amik a szó szoros értelmében túl vannak az elmén. Ezért az elme, mindenféle vacak utánzással áll elő és te meg azt hiszed, hogy ez az álmod. Pedig ennél jóval több minden történik az álmaidban és ez az, amit fel fogunk fedezni a következő, Alt Sorozatunkban.

 

STEPHAN: Ó, ez nagyszerű!

 

ADAMUS: Igen, és ez jobb megértést ad majd az álmokról. És kifejezetten a Keahakban fogunk beszélni arról, hogy most már túlléptetek az elme leállító, leszabályozó működésén és egy pár dolgot meg is fogunk tenni a következő Keahak ülésen.

 

STEPHAN: Oké.

 

ADAMUS: És most már tényleg túl tudtok lépni az elmén. Lesz egy kis beszédünk az elmével.

 

STEPHAN: Az jó lenne!

 

ADAMUS: De, az elképesztő és igazából baromi ijesztő lesz, amikor tényleg elkezdesz túllépni az elmén. Jól van. Köszönöm a válaszodat.

 

STEPHAN: Igen. Köszönöm.

 

ADAMUS: Következő! Milyenek voltak mostanában az energiák? Mit érzel? Nem feltétlenül személy szerint, hanem mindenfelé körülötted?

 

JAN: Nekem úgy tűnik, hogy mindig, amikor azt kérdezed, hogy „Mi jöhet még?” – Olyankor valami történik.

 

ADAMUS: Igen, akkor történik. Igen.

 

JAN: És úgy tűnik, hogy semmilyen megoldás nem tűnik fel a horizonton és ez az egész egyre intenzívebb. Ezért egyáltalán nem látom, hogy a most történő dolgok valahogy majd lenyugodnának. Sőt, egyre több dolog történik.

 

ADAMUS: A fenébe is!

 

JAN: Tudod, mint… (nevet) az utolsó kis…

 

ADAMUS: Nos, mert egy kerékkötő vagy! Add tovább a mikrofont!

 

JAN: Tudom. (nevetés)

 

ADAMUS: Nem, nem! Viccelek! Viccelek! (Adamus nevet)

 

JAN: Megkérdezted, hogy mit érzek, hát ezt érzem.

 

ADAMUS: Nem, és erre valók ezek az ülések.

 

JAN: Igen.

 

ADAMUS: Add oda a mikrofont a melletted ülőnek! Igen.

 

LINDA: Nem, ez nem korrekt!

 

ADAMUS: De igen, az.

 

LINDA: Jól van, a tiéd a mikrofon.

 

JAN: A tiéd, haver.

 

EDWARD: Ez nem korrekt. (még több nevetés)

 

ADAMUS: Dehogynem, ez korrekt! Igen, igen! (Adamus nevet)

 

SHAUMBRA 2: Az élet nem fair.

 

LINDA: Én is ezt mondtam!

 

ADAMUS: Hé, jegyet váltottatok erre a show-ra! Akkor most már táncolnotok kell!

 

EDWARD: Most itt táncolnom kell?

 

ADAMUS: Bizony! Milyenek voltak az energiák?

 

EDWARD: Nos, elég sok volt a káosz. Te vagy Geoffrey említette korábban a „szabadság” szót.

 

ADAMUS: Igen.

 

EDWARD: Szerintem egyértelmű, hogy egyre szabadabbak vagyunk. Több a szabadság, ami viszont kevesebb struktúrát, szerkezetet jelent, ami pedig még nagyobb káoszt és még több zűrzavart, még több változást jelent. Én ezt tapasztalom magam körül. Belül pedig ennek az ellenkezdőjét tapasztalom. Sokkal békésebbnek érzem magam.

 

ADAMUS: És képes vagy különbséget tenni a kettő között, hogy mi az, ami odakint van és mi az, ami idebent van?

 

EDWARD: Szerintem igen. A legtöbbször. Kinyilvánítottam azt a nagyon határozott szándékomat, hogy békében akarom érezni magam függetlenül attól, ami körülöttem zajlik.

 

ADAMUS: Szóval, muszáj volt megkérdeznem, mert tudom, hogy mások is ugyanígy éreznek. Egyfajta belső nyugalmi állapotba kerülnek, mert a csatáknak vége, befellegzett és tényleg elkezdik élvezni az életet. De ugye, itt van ez az egész cirkusz, konfliktus – miért is vennél ebben részt? Miért is maradnál itt ezért?

 

EDWARD: Igen, így van.

 

ADAMUS: Igen. (nevetnek) Szerintem sok embernek jár ez a fejében.

 

EDWARD: Na igen, úgy értem, hogy könnyű békességet érezni, amikor az ember egy tóparton üldögél, ahol áramlik a víz és fújdogál a szél, tudod finom kis szellő borzolja a fák lombjait. Az könnyű.

 

ADAMUS: Így van.

 

EDWARD: De, képes vagy-e békét érezni a vihar kellős közepén?

 

ADAMUS: Pontosan. Pontosan. És tudod a tipikus válasz valahogy így hangzik, hogy „Itt lehetek egyedül békésen és nem szentelek sok figyelmet a dolgoknak. Érzem ugyan azokat a külső energiákat, de nem kell nekem ezekbe beleragadnom.” – Ez lenne a normális dolog, de a Shaumbra olyan, hogy „Nem, én azonnal vissza akarok oda menni. Azonnal vissza akarok térni az oroszlán viharába!” – ami rendben van, de tudod, ez egy idő után kicsikét fárasztó. Jó. Köszönöm. Köszönöm a válaszodat. Még egy párat kérnék! Milyenek mostanában az energiák?

 

LINDA: Van valaki, aki szeretne önként jelentkezni?

 

ADAMUS: Nem. nem. Jól van. Csak nyugodtan, én addig eszem. Ó! Hmmm.

 

SHAUMBRA 1: (nő) Szia!

 

ADAMUS: Milyenek mostanában az energiák?

 

SHAUMBRA 1: Nagyon rázósak.

 

ADAMUS: Nagyon rázósak. És miért?

 

SHAUMBRA 1: Kívülállók és küzdelmesek egy kicsit, el vannak választva a belsőtől.

 

ADAMUS: Igen. Mi történik odakint jelenleg?

 

SHAUMBRA 1: Nagy a bizonytalanság és sok energiát érzek magamon kívül, ami sok kérdést vet fel, hogy „Ez az enyém? Az enyém? Vagy csak másokét veszem magamra?” (nevet)

 

ADAMUS: Igen.

 

SHAUMBRA 1: Igen.

 

ADAMUS: Hogyan teszel különbséget aközött, ami a tiéd és ami nem a tiéd?

 

SHAUMBRA 1: Hát ebben nem mindig vagyok valami jó. (nevetgél)

 

ADAMUS: Igen. Pedig lehetnél ebben jó.

 

SHAUMBRA 1: Igen, én…

 

ADAMUS: Tóbiás évekkel ezelőtt nagyon egyszerűen megfogalmazta azt, hogy „Az a tiéd, amit választasz. Minden mást engedj el!”

 

SHAUMBRA: Én is ezt akarom tenni. Amikor…

 

ADAMUS: De akkor, beleugrasz és elkezded azt mondani, hogy „De, azt a valamit tényleg én okoztam és tényleg megérdemlem és az tényleg az enyém!” – Nem, nem a tiéd! Ez ennyire egyszerű. Ez ilyen egyszerű. Azok a külső dolgok többé nem a tieid, ha azt mondod, hogy „Én ezt nem akarom!” – Ez kapcsolatban állhat más emberekkel, de azok a dolgok többé már nem a tieid.

 

SHAUMBRA 1: Igen.

 

ADAMUS: És hogy megy az élet? Milyen most az életed?

 

SHAUMBRA 1: Sokat ások mélyre, hogy a helyes választásokat hozzam meg.

 

ADAMUS: Az jó.

 

SHAUMBRA 1: És ez teljesen kéz a kézben jár azzal, amit az előbb mondtál nekem.

 

ADAMUS: Igen. És remélem tudod, hogy mi ketten elég sok időt töltünk együtt.

 

LINDA: Á!

 

ADAMUS: Sőt, ezt ki is fogom neked számlázni! (nevetés) Nem, de tényleg jókat szoktunk beszélgetni és ahogy a többi Shaumbrának, neked is hatalmas szíved van és az elkötelezettséged, az eltökéltséged roppant erős. Mégis, vannak olyan esték, amikor úgy fekszel le aludni, hogy a kétség takaróját magadra húzod és ezért megszidlak.

 

SHAUMBRA 1: Hallottalak. (nevet)

 

ADAMUS: Nincs szükséged arra a takaróra. Igen, nincs szükséged arra a takaróra és a kétség nem – tényleg nem juttat el téged sehová sem! Ezért, egy nap csak mondd azt, hogy „Baszódjon meg a kétség!” – tudod. Ez egy újabb póló felirat lehetne. (Adamus nevet)

 

SHAUMBRA 1. Ez tetszik! (mondja nevetve)

 

ADAMUS: Igen, mert soha nem fogod tudni legyőzni a kétséget. Soha nem fogod tudni leverni, szétütni a kétséget. És soha nem fog hirtelen beütni valami nagy jelenés sem, amitől a kétség megszűnik. Végül azt mondod majd, hogy „Végeztem a kétséggel! Végeztem ezzel a játszmával!” – És ennyi.

 

SHAUMBRA 1: Igen.

 

ADAMUS: Igen, nagyon sok tehetséged van, csak ott van rajtuk az a kétség takaró. Igen. Jól van. Köszönöm.

 

SHAUMBRA 1: Ki kell ráznom.

 

ADAMUS: Köszönöm.

 

SHAUMBRA 1: Köszönöm.

 

ADAMUS: Még egy választ kérek! Hogy áll a világ? Mi történik mostanában? Pár szóban beszélj a világról!

 

LINDA: Csak tudsz egy pár szót mondani. Menni fog. (nevetések)

 

LUC: Sok a szorongás odakint és látom én hol tartok – mert ez a szorongás egy tükör a számomra és így látom, hogy hol tartok – nekem nincs olyan sok szorongásom, vagy csak egy kevés van. Sokkal kevesebb.

 

ADAMUS: Igen.

 

LUC: De, nagyon érzékeny vagyok azokra az energiákra. Ezért sok időt töltök egyedül, magammal.

 

ADAMUS: Jó. Úgy értem jó ez a gondolkodásmód, mivel érzékeny vagy.

 

LUC: És nem arról van szó, hogy nem szeretem az embereket. Csak jobban érzem magam, amikor nincsenek ott körülöttem. (nagy nevetés és taps) És ez…

 

ADAMUS: Ez mondhatni tipikus. Igen! Igen! (Adamus nevet)

 

LUC: És ezalatt egyébként nem a Shaumbrákat értem. (még több nevetés)

 

ADAMUS: (nevetve) Rendben! Igen! Puff! És eltűnnek. Köszönöm. Ez egy nagyszerű állítás volt. Ezt fel kell tennünk a falra a Felemelkedett Mesterek Klubjában!

 

Van valaki, aki nem ért egyet azzal, hogy milyen irányba haladnak a dolgok? Van valaki, aki azt mondja, hogy „Istenem, olyan csodálatos hely ez a világ?” Meg, hogy „Kumbaya? Kumbaya?” Jól van.

 

Ez a világ most egy kőkemény hely, aminek több oka is van, amit már megbeszéltünk. A dolgok szuperszonikus sebességgel történnek. Gyorsabban, mint eddig bármikor. Kapcsoljátok be a biztonsági öveteket, mert ez az egész most csak egyre meredekebb lesz, egyre gyorsabbak és nagyobbak lesznek a változások pszichés és energetikai értelemben is! Ugyanez történik a kutatási és fejlesztési dolgokkal is, mert új dolgok vannak a láthatáron, amik meg fognak érkezni. Erre sok ember nyalogatja a száját, a fejéhez kap és azt mondja, hogy „Ó, ez jó! Érkezik az új technológia, az újfajta autó, a test újfajta gyógyítása és mindenféle új dolog!” – És ez mind érkezőben van. Robogva közeleg. Ezek többsége még nem került tömeges gyártásra, de az is meg fog történni. És azt mondjátok, hogy „Nagyszerű! Nézzétek ezt a sok újonnan érkező dolgot!”

 

Valójában ez eléggé letaglózó, mert annyira gyorsan érkezik. Az az idő, ami ahhoz kell, hogy az ember képes legyen alkalmazkodni és befogadni ezt a – mondhatni – technológiai paradigmaváltást, azt fogja okozni, hogy az emberek mentális egyensúlya elkezd szétesni és meg fognak őrülni. Azok, akik nem voltak őrültek, hirtelen nagyon egyensúlytalannak fogják érezni magukat.

 

És végül, ha ezt az egészet leszűkítjük a lényegére – nézzétek csak meg, hol tart most a világ érezzetek bele – az emberek egyre kevésbé érzik biztonságban magukat, mint eddig bármikor. A vicces ebben az, hogy statisztikai értelemben ezzel vitába lehet szállni, azt lehet mondani, hogy „Sokkal kevesebb háború van. Kevesebb az éhezés. Kevesebb van ebből is, meg abból is. Jobb az orvosi ellátás, jobb az oktatás.” – De ez nem számít, mert az emberek jelenleg nem érzik biztonságban magukat, és ti ezt érzitek. És ez okozza azokat a dolgokat, mint amilyen a szorongás, a félelem, a kétségbeesés és hogy az emberek mindenféle őrült, döbbenetes dolgokat tesznek. Nem tudják miért teszik azt, amit tesznek és senki más sem tudja, hogy miért vetemednek ilyen vagy olyan dolgokra. Ez egy reflexszerű reakció arra, hogy mennyire elképesztően nem érzik magukat biztonságban jelenleg a bolygón.

 

Érezzétek ezt a saját életetekben! Már keresztülmentetek ezen! Már megtapasztaltátok ezt, és ha elveszitek a biztonságot – mert az emberi életben a biztonságérzetet legtöbbször a család összetartó ereje adja, ami most éppen széthullóban van. Továbbá, akkor érzik biztonságban magukat az emberek, amikor egy jó, megbízható kormányzati rendszerük van. A kormányzati rendszerek soha nem lesznek nagyszerűek, mert ugye egy kormányról van szó, de néha azért előfordulnak stabil kormányok. Hol van ilyen kormány? (egy páran felnevetnek) Hát nem itt, nem az Amerikai Egyesült Államokban. És többnyire Európában sincs ilyen kormány. Sőt, a világ többi részén sincs ilyen kormány. A biztonságérzetet az emberek sokszor az egyházakban és a vallásokban találják meg. Elmentek a templomba – kemény hetetek volt – és csak leültök ott, ahol arról beszélnek, hogy Isten mennyire szeret titeket és egy perverz áll a szószéken, a pódiumon, és ez… (nevetés) Kimondtam? Ó, ez Tesla volt! Igen. (még nagyobb nevetés) Úgy értem hová tűnt mára az a bizalom, ami egykor ott volt az emberekben a vallással kapcsolatosan? Éppen szétesőben van. Vagyis az alapvető biztonsági hálók többé már nincsenek ott.

 

És mit tesznek az emberek? Azt mondják, hogy „Muszáj jobban magamra támaszkodnom, hogy meg tudjam termelni a saját élelmiszereimet, vagy talán több fegyvert kell tartanom és lehet, hogy el kellene barikádoznom az udvaromat, hogy senki ne tudjon bejönni.” – És nagyon hamar igencsak el fognak terjedni a biztonsági kamerák meg a fegyverek és az emberek elkezdik felhalmozni a dolgokat. És ez megint hozzájárul ehhez a szorongáshoz, ami odakint érezhető és ez bizony óriási dolog! És ez nem a tiétek! Ezt nem győzöm elégszer hangsúlyozni! Bár ezt fogom tenni, folyamatosan ezt fogom hangsúlyozni. Ez nem a tiétek! Érzitek azt, ami a bolygón történik. Azt választottátok, hogy itt maradtok és itt meg pontosan ez történik. Mindenhol ez zajlik. Olyan emberek, akik korábban soha nem szorongtak, soha nem voltak alvási zavaraik, soha nem ittak alkoholt és soha nem szedtek gyógyszereket és drogokat a fájdalom enyhítésére, most ezekhez a dolgokhoz folyamodnak, mert nem tudják, hogy hova forduljanak.

 

Ha muglik lennétek – és régebben ti is azok voltatok – akkor most mégis hova fordulnátok? A családhoz? Egy páran, de nem sokan. A munkátokhoz? Dehogyis! Régen az úgy volt, hogy amikor valaki elkezdett dolgozni, belefogott egy karrierbe, akkor benne is maradt. Ugyanannál a cégnél dolgozott élete nagy részében – amit én nem javaslok – de régen ez egy nagyon stabil dolog volt. És az a cég a gondját viselte. De ma, ez már nem így van. Hova fordulnak manapság az emberek?

 

Nos, hát az olyan dolgokhoz fordulnak, mint amilyenek a videójátékok, mert abba teljesen bele tudtok veszni. Bemehettek abba a világba, ahol felrobbanthattok más világokat. Én ezt egyáltalán nem értem, de belemehettek abba a digitális világba és be is mennek oda. Vagy az iváshoz és persze a drogokhoz fordulnak. Aztán depresszióba esnek. Szinte saját magukat viszik bele a depresszióba, mert amikor valaki depressziós, akkor tényleg nem kell szembenéznie a valódi, igaz energiákkal. Depressziósok vagytok. És akkor nyavalyoghattok azon, hogy depressziósok vagytok, de ilyenkor tényleg nem kell azzal szembe néznetek, hogy mi van odakint, vagy hogy mi van idebent.

 

Ez az egész, amit mondok, egyáltalán nem valami motivációs szöveg –hah–, hanem most ez a valóság a bolygón. Meg kell értenetek, hogy ez nem a tiétek, hacsak nem szeretnétek, hogy a sajátotok legyen. Ha ezt akarjátok, akkor én ezt nem fogom elvenni tőletek, de most pontosan ezen megy keresztül a bolygó. És elég fura módon, ez teljesen rendjén való most, itt az elképesztő változások a közepette. Ezt fogjátok látni a technológiában és a fizikában. Látni fogjátok ezt az élet minden területén, méghozzá nagyon hamar. Az, ahogy a gyermekek bejönnek erre a bolygóra, maga a születési folyamat is, majd látni fogjátok, ahogy megváltozik. Minden meg fog változni! Az élet régi, stabil oszlopaira eddig mindig számíthattatok – még akkor is, ha közben minden más meg is változott – mindig ott voltak számotokra az életnek ezek az oszlopai, tudtátok, hogy ezekre mindig számíthattok – és ezek most eltávoznak és az emberek emiatt kétségbe esnek. Kétségbe esnek.

 

 

Egyensúlyban maradni

 

Nos, a motivációs beszéd rész az, ahol ti bejöttök a képbe. Ezért vagytok itt. És ezt ti is tudjátok. Beszéltünk már erről. Nincs ebben semmiféle titokzatosság és semmi mást nem kell tennetek azon kívül, hogy sugározzátok a fényeteket. Ez azért elég egyszerű dolog!

 

Rendkívül fontos most, hogy meg tudjátok különböztetni azt, ami a tiétek, attól, ami nem a tiétek. Nagyon-nagyon fontos ez most. És ti ezt az egészet jól összecseszitek a fejetekben és ahogy ezt a Keahak-ban is elmondtam, ezt most el fogjuk kezdeni megtenni – és majd elhozzuk ide a Shoud-okba is – túl fogunk lépni az elmén és a dolgokra vonatkozó állandó elemzésen. Egyszerűen csak ki fogunk menni és meg fogjuk ezt tenni. De ahhoz, hogy ezt meg tudjátok tenni, eléggé egyensúlyban kell lennetek ön magatokkal. Nagyon tisztában kell lennetek azzal, hogy mi a tiétek és mi nem a tiétek. És ez olyan egyszerű – ti vagytok a Mester – és ha valami nem tetszik nektek, ha valamit nem akartok, ha valami nem a tiétek, akkor mondjatok búcsút neki! És ha továbbra is játszadozni akartok azzal a valamivel, az is rendben van, de akkor valószínűleg nyakon csíplek majd és szembesítelek benneteket a saját játszmáitokkal és azt mondom majd, hogy „Ez egy óriási játszma. Engedd el!” – És néhányan el fogjátok azt majd engedni, néhányan pedig nem fogjátok azt elengedni.

 

De, ez az egész helyzet még egy jó darabig nem lesz jobb. Nem fogjátok azt látni, hogy hirtelen mindenki összejön egymással és tovább adják egymásnak a békepipát és a világ problémái megoldódnak saját maguktól. Hirtelen egyetlen éhező ember sem lesz a bolygón. Sőt, sokkal nagyobb szakadékot fogtok látni azok között, akiknek van és akiknek nincs. És ezzel nem ítélkezni akarok.

 

Sőt, az én hátteremmel és a dolgokkal kapcsolatos érzéseimmel – azok, akiknek nincs – szégyelljék magukat! Szégyelljék magukat azért, hogy nincs nekik! – Mert ezt egy kifogásként használják! – Jaj, szegény én, nekem nincs. Nekik bezzeg van! Mindegyiküknek van! Ők veszik el a pénzt! – Nem, nem veszik el a pénzt! Ti nem vagytok elég okosok ahhoz, hogy nektek is legyen! Ezért kemény leszek azokkal, „akiknek nincs”. Semmi sajnálatot nem érzek irántuk. Ha akarjátok, akkor megkapjátok. És akkor meg azt mondják majd, hogy „De nem tudom hogyan!” – Én pedig azt mondom nekik, hogy „Gyere csak ide! Mutatok én neked egy csoportnyi embert a világon, akik Shaumbráknak hívják magukat. Megmutatom neked, hogy változtatták meg az életüket. Kitaposták számodra az ösvényt. Példát mutattak. Ők a Szabványok és te is megváltoztathatsz bármit, amit csak akarsz! Amit csak akarsz!” – És azt szeretem, hogy kezdtek erre rájönni. Kezditek ezt felfedezni.

 

Azt is kezditek felfedezni egy magasabb síkon, hogy amiről korábban azt gondoltátok, hogy bizonyos dolgokat akartok, ma már ez az emberi szükséglet közel sem annyira fontos számotokra. Máris beszélünk erről, de a lényeg az, hogy megváltoztatok és ezt mindjárt ti is látni fogjátok. Elképesztően megváltozott az, hogy mi a fontos az életetekben, mert tudjátok lehet, hogy korábban a pénz és a kapcsolatok, meg ki tudja még mi volt a fontos számotokra. És felismeritek, hogy ez többé már tényleg nem olyan fontos.

 

Mert elkezditek meglátni, hogy azok a dolgok egyszerűen csak ott vannak. Nem kell igyekeznetek értük, mert ezek valójában tényleg nem olyan szükségletek, mint a pénz. Nem! Az érzéseiteket valami sokkal nagyszerűbbe helyezzétek bele! Abba, ami tényleg, igazán fontos a számotokra! A pénz igazából semmi, az csak az saját energiátok és a még több pénz a legtöbb ember esetében a bolygó önpusztításához vezet. Tényleg, ezt komolyan mondom – ma csodás állításokat teszek. (Adamus nevet)

 

De, ha valaki önsajnálatot érez és tudjátok, ott van benne az a megszokott érzés, hogy sajnálja magát, akkor adhattok neki több pénzt, de mihez fog vele kezdeni? Még jobban sajnálni fogja magát. Ez szinte már egy fizikai formula. Ha pénzt vagy energiát adsz egy alacsony tudatosságú embernek, akinek nincs önértékelése, önbecsülése, akkor hirtelen átváltozik, hogy „Ó, most már megérdemlem, méltó vagyok rá! Most már elengedem az összes problémámat!” – De nem! Azt a többlet energiát, azt a pénzt arra fogja használni, hogy még több problémája legyen! Ez ilyen egyszerű! És ezt most azért mondom, mert ti ezt már megtanultátok, már keresztülmentetek ezen egy kemény, durva módon. Megjártátok a poklokat és most már tudjátok, hogy erre tényleg nincs is szükség.

 

 

Padon ülés

 

Padon ülés. Ez volt a Padon ülés Sorozat. És nemsokára kezdődik az Alt Sorozat. Jó átmenetet képzett ez az utolsó pár Shoud, hogy az egyik sorozatból átmenjünk a másikba. A tény az, hogy nem kell nektek ott ülnötök a padon, ahogy erre már ti is rájöttetek, vagyis tényleg nem kell időt szánnotok arra, hogy menjetek és keressetek valahol egy padot vagy széket, vagy mit tudom én, hogy mit, ahonnan majd kisugározzátok a fényeteket. Azt mondanám, hogy a Shaumbráknak úgy 81%-a már rájött erre. „Hé, Adamus, cseszd meg a padot! Én mindig, állandóan sugárzom a fényemet!” (nevetések) – Én pedig erre visszakérdezek, hogy „Tényleg?! Nem is tudtam!”

 

Igen, ez így van, hogy állandóan sugározzátok a fényeteket. A padon ülés nem annyira a bolygóról szólt, hanem sokkal inkább rólatok. Arról, hogy szánjatok időt arra, hogy önmagatokkal legyetek. Először azt gondoltátok, hogy „Én ezt a bolygóért teszem!” – Ha-ha-ha! – Ezt magatokért tettétek! Folyamatosan sugározzátok a fényeteket. Az állandóan kisugárzik belőletek és még csak nem is kell erre gondolnotok. Nem kell nektek a padon ülnötök. Ott lehettek egy kellemes vacsora kellős közepén vagy éppen egy szex kellős közepén lehettek és akkor is ugyanúgy sugározzátok a fényeteket. (Adamus nevet) Kifejezetten akkor, ha egy finom vacsoráról van szó. Tehát, ez az egész Padon ülés sorozat arról szólt, hogy álljatok meg egy pillanatra és tényleg engedjétek meg, hogy az a fény rátok ragyogjon. A bolygóra mindig is kisugárzódott.

 

Néhányan – nem – igazából elég sokan kihívást intéztek hozzám. (Adamus nevet) Azt kérdezték tőlem, hogy „Rendben, elkezdtük ezt a Padon ülés sorozatot egy évvel ezelőtt és azóta kisugározzuk a fényünket a világba. Nem túl sok jót értünk el ezzel, nem igaz? (Adamus nevet) Nézd meg, hogy hol tartanak a dolgok! Talán lejjebb kellene vennünk a fényünket? Vagy esetleg teljesen ki kellene oltanunk a fényünket?” – Pedig valójában pontosan itt van erre az élő bizonyíték. Sugározzátok a fényeteket és az mozgásba lendíti a dolgokat. Ki fogja szedni az embereket a lustaságukból, a korlátjaik közül, mert amikor a fény hirtelen kiárad – és ha valaki szándékosan egész életében a sötétben volt és megjelenik az a fény – akkor az megmutatja neki a másfajta potenciáljait, amit nem igazán akar meglátni. Hiszen, ez a nevén nevezi a játszmáját és azt mondja neki, hogy „Ezt is választhatnád. Azt is választhatnád. Ezt a sok mindent mind választhatnád.” – De neki ez nem fog tetszeni, ezért megpróbálja lejjebb venni azt a fényt, vagy pedig úgy tenni, mintha az nem is lenne ott. Pedig az a fény tényleg nagyon sok dolgot felrázott ezen a bolygón, aminek szüksége volt arra, hogy fel legyen rázva.

 

Erre azt mondjátok, hogy „Na igen, de ott van ez a háború!” – Hát ez is érdekes, mert ha megnézitek – Cauldre most megállít engem és azt mondja, hogy „Jaj, az orosz Shaumbrák mérgesek lesznek rád!” – Engem nem érdekelnek (Adamus nevet) azok a dátumok, amikor Putyin barátságosan megtámad és elfoglal más nemzeteket, mert ez statisztikailag nagyon is összhangban van a numerológiával. Nincs ebben semmi tévedés. Sajnálom, ha ezzel megsértettem valakit, de akkor költözz el onnan! Menj el valahová máshová!

 

Hát, ma nem fogunk erről beszélni! Később, majd beszélek veletek. Jól van. Üzletet ajánlok. Csinálni fogok egy külön ülést csak és kizárólag az oroszul beszélő Shaumbrák számára, akár Oroszországban, akár valahol máshol élnek és ott feltehetitek nekem a legkeményebb kérdéseiteket. Bármit megkérdezhettek! Akkor csinálunk egy ülést kizárólag az oroszok számára. Linda, ezt jegyezd fel! (Adamus nevet)

 

LINDA: Igen.

 

ADAMUS: Nem, Linda most éppen kirohan a másik terembe. (nevetések) De, én beszélni akarok erről, mert nem vagytok szabadok. Nem mintha mások szabadok lennének, de ti nem vagytok szabadok! Okkal éltek ott és néhányan még nem jöttetek rá ennek az okára, hogy miért pont Oroszországban éltek, miért pont oda inkarnálódtatok? Sokan újra és újra oda inkarnálódtatok. Kicsit bosszús vagyok néhányatokra, mert elfeledkeztetek arról, hogy igazából miért is vagytok itt! Nagyon védekező álláspontot vettetek fel.

 

Nem vagytok ti oroszok és nem vagytok amerikaiak sem, nem vagytok brazilok és nem vagytok mexikóiak sem. Túl vagytok már rég ezen az egészen! És ha még mindig a nemzetiség játszmáját játsszátok vagy ha még mindig a nemiség játszmáját játsszátok, illetve, ha az életkor játszmáját játsszátok, akkor ezt még mindig nem tanultátok meg. Még nem jöttetek rá a lényegre. Még nem! Lehet, hogy Oroszországban éltek lehet, hogy nők vagytok és lehet, hogy 52 évesek vagytok. De közben, meg nem azok vagytok. Nem azok vagytok. Tehát erről még négyszemközt beszélni fogunk! Igen! Úgysincs más dolgotok. Azt hittétek, hogy jövő hét végén lesz a Kasama tanfolyam? Hát nem akkor lesz! (nevetések) És akkor ez egy tökéletes nyitás lesz erre. Csúsztassatok be egy kis csatornázást! Oké, áll az alku. Köszönöm. Köszönöm. Oké. Most már mindenki megnyugodott? Jól van. Oké. Fura, hogy ha adsz nekik egy csatornázást, akkor mindannyian lenyugszanak. Már írják is a kérdéseiket. Na igen. (nevetgélések)

 

Akkor folytassuk! Hol is tartottunk? Ja, a padon ülésnél. A padon ülés művészeténél. Tehát, ez valójában rólatok szólt. A fényetek állandóan kiragyog erre a bolygóra. Abban a pillanatban, ahogy úgy eldöntöttétek, hogy visszatértek ide ebbe az életetekbe és megteszitek, amit tesztek, legyen szó akár a legsötétebb napjaitokról is, akkor is kisugározzátok a fényeteket és továbbra is ezt fogjuk tenni.

 

 

Alt

 

El fogjuk kezdeni az Alt Sorozatunkat és az „Alt” alatt sok különböző dolgot értek. A többszörös valóságokat. Többé már nem leszünk ebbe az egyetlen valóságba beleragadva. A Keahak-ban túl fogunk lépni az elmén, utána pedig segítünk majd behozni a Shaumbrának ezt az összes energiát. Meg fogjátok tanulni milyen is igazán az Alt-ban lenni. És ez egy kicsit szórakoztatóan hangzik, pedig valójában elég pusztító. Felrázza a régi rendszereket, de biztonságban lesztek. Biztonságban lesztek ebben. Az Alt-ban rá fogtok jönni, hogy rengeteg sok valóság létezik és temérdek sok módon lehet bennük játszani. De, a nagy kérdés az, hogy akartok-e ott játszani? Örömmel vagy szenvedéssel? Egészen messzire ki akartok menni, vagy csak mondhatni kicsik akartok maradni? És ha kicsik maradtok – ami alatt azt értem, hogy egy korlátolt kényelmes valóságban maradtok – az is rendben van. De, ki fogunk innen menni. És abban, amit odakint meg fogunk tenni, nincs helye azoknak, akik még mindig a régi terheiket, problémáikat, gondjaikat cipelik, hordozzák magukkal. Nekik ott nincs helyük! Vagyis azokat el kell engednetek és az nem is olyan nehéz. Tényleg nem nehéz!

 

Az Alt, egyben Atlantisz eredeti neve is. Nem fogunk visszatérni Atlantiszba, de ez az egész Atlantiszi Álom és az a bajtársiasság, ami ott meg volt köztünk, mind össze fog állni ebben a következő Sorozatban. De, ismételten szólva, ott nincs helye a problémáknak, gondoknak. Ott nincs helye a nyafogásnak!

 

Lesznek ott – és sokat fogunk majd erről beszélni – mert lesznek ott bizonytalanságok. Olyan dolgok, amiket esetleg nem fogtok érteni. Azokat meg fogjuk beszélni – nem feldolgozni fogjuk, hanem megbeszéljük őket – hogy el tudjuk azokat engedni. Azt akarom ezzel mondani, hogy itt az ideje magatokra húzni a Mesteri nadrágotokat, vagy ingeteket, vagy melltartótokat vagy legyen az bármi is, mert most már ki fogunk menni! Ezt tesszük a bolygón is. Amikor kisugározzátok a fényeteket, akkor az felrázza a dolgokat és számomra ez egy csodálatos bizonyítéka annak, amit tesztek. A bolygón a dolgok elkezdenek felrázódni.

 

Nem akarunk olyan messzire menni, hogy fel is robbanjanak. Óriási különbség van a felrázás és a felrobbantás között. De, egy kicsikét fel akarjuk rázni a dolgokat. Máskülönben a dolgok továbbra is csak ugyanabban a mederben folynának ugyanúgy, mint eddig, ugyanazokkal a régi problémákkal. És soha semmi nem fejlődne és nem változna. Tehát, továbbra is ki fogjuk sugározni a fényünket az Alt valóságokban – sok különféle módon – és továbbra is fel fogjuk rázni a bolygót. De egyelőre, amennyiben még vannak problémáitok és gondjaitok, ha vannak olyan dolgok, amik nagyon erősen rátok nehezednek, akkor lépjetek már túl rajtuk „basszátok meg”, mert ahova tartunk, ott ezeknek nincs helye! És nincs szükségetek ezekre! Tényleg nincs rájuk szükségetek! Tényleg nincs. Akkor csak haladjunk tovább oda, ahová tartunk.

 

Jól van, akkor vegyünk erre egy jó mély lélegzetet!

 

Linda készen állsz? Sajnálom. Kicsit túl agresszív vagyok ma?

 

LINDA: Nem jobban, mint máskor.

 

ADAMUS: Jól van akkor. És nagyon egyértelművé és világossá akarom tenni, hogy ez a következő lépés hatalmas, óriási lesz és többé már nem ragaszkodhattok a problémáitokhoz, mert ha továbbra is ragaszkodtok hozzájuk, akkor az sokkal, de sokkal fájdalmasabb lesz! Sokkal jobban fog fájni és egy szinten még a csoportot is vissza fogja tartani. Tehát, most már lépjetek túl rajtuk!

 

 

A Mester jogai

 

A múlt havi Shoud-on a Mester jogairól beszéltünk. A Mester jogairól volt szó és nagyon sokan megírtátok a javaslataitokat és az ötleteiteket. A legtöbb közülük tényleg nagyon jó volt. Ismét az a büszke papa voltam a Felemelkedett Mesterek Klubjában és megmutattam nekik azt a listát, hogy ők is láthassák. Persze volt köztük egy-két olyan javaslat is, ami nem stimmelt teljesen, de a legtöbb tényleg remek volt.

 

Nos, amit éreztem az összes javaslatotokból. Nem csak azokból, amiket írásban küldtetek be, hanem azokból is, amiken elgondolkoztatok vagy talán online megosztottatok, de nem küldtétek be azokat. Tehát, fogtam ezt az egész javaslat csomagot a Mester jogairól – és ez még nem egy végső dokumentum, még dolgozunk majd rajta – és kiválogattam közülük a legjobbakat és átfogalmaztam őket, mert sok kijelentés a negatív nézőpontból érkezett és szerettem volna egy megerősítő módon kifejezni azokat, ahogy például azt, hogy „Jogom van ahhoz, hogy többé ne féljek.” – És ez rendben is van, de ebben még mindig ott van a félelem, és hogyan fogalmazzuk meg ezt pozitívan? Ezért sok tisztogatást, fényesítést, csiszolást és tömörítést végeztem és ez lett az eredménye…

 

LINDA: Mit csiszolgattál?

 

ADAMUS: A szavakat. A szavakat. Tehát, sok mindent átfogalmaztam és ez lett az eredménye, a Shaumbra fontossági sorrendjében, a legjelentősebb jogok szerint. És most végig fogunk ezeken menni és beszélünk a Mester Jogairól, vagy nevezzétek ezeket tetszésetek szerint.

 

Lényegében egy érdekes tanulmány volt ezt az egészet végig nézni és beleérezni az energiájukba és abba, hogy mi zajlik a Shaumbrában. És mondhatni némiképpen meglepett az, hogy mi lett a legfontosabb jog a Shaumbra számára és ez… (szünet, amíg vár a diára) És ez – itt a végszó. (nevetések)

 

LINDA: „Biztonságban Vagyok és mindig itt van a természetes védelmem.”

 

ADAMUS: Jó. Cauldre most azt mondja nekem, hogy ő fogja vetíteni a diákat.

 

Biztonságban Vagyok. – Ez volt a leglényegesebb, a legáthatóbb az összes válasz közül. A többszáz válaszban, amit beküldtetek és ebben még nincs is benne a többi válasz. A Shaumbra felismerte, hogy jogukban áll biztonságban érezni magukat. Joguk van biztonságban érezni magukat a saját természetes védelmükkel.

 

Amikor elkezdtük ezt a Shoud-ot, azt kérdeztem, hogy „Mi történik a világban?” – Mert a világ most nem érzi magát biztonságban. Ha mindent összefoglalunk az a lényege, hogy egyszerűen nem érzik magukat biztonságban az emberek. Azt mondjátok, hogy jogotokban áll, hogy biztonságban érezzétek magatokat és ez nagyon igaz. Ott van a természetes védelmetek. És az nem számít, ami most a külvilágban történik. Nem számít, ha egy nagy recesszió vagy egy nagy depresszió van a világban. Ti biztonságban vagytok. Képesek vagytok ezt átérezni? És értsétek meg, hogyha háború van, ti akkor is biztonságban vagytok! Ha egy természeti katasztrófa történik, ha óriási környezeti egyensúlytalanságok lesznek – amik vannak is – ti akkor is biztonságban vagytok. Képesek vagytok átérezni és elfogadni ezt a jogotokat? Úgy értem, ehhez jogotok van. És ne mondjátok azt nekem, hogy „De mégis hogyan?” – Csak fogadjátok el, hogy jogotok van ahhoz, hogy biztonságban érezzétek magatokat.

 

Képesek vagytok ebbe beleérezni és megengedni? Ez volt a legelső dolog a Shaumbránál.

 

Évekkel ezelőtt a pénz lett volna a legelső dolog a listán. Azt mondták volna, hogy „Jogom van a bőséghez, a gazdagsághoz!” – Mennyire megváltoztak mostanra a dolgok! „Jogom van ahhoz, hogy biztonságban legyek egy nem biztonságos világban.” – Anélkül, hogy ott lenne bennetek annak az érzése, hogy ki kell mennetek és mindenkit meg kell mentenetek, aki nincs biztonságban vagy talán nem lesz biztonságban. Mivel ezt nem tehetitek meg, mert a biztonságotokban kell maradnotok. Ebben bíznak! Olyan ez, mint a fuldokló ember szindróma. Egy fuldokló nem tud segíteni egy másik fuldoklónak. Maradjatok a víz felett! Mar adjatok biztonságban! Képesek vagytok ezt átérezni és megtestesíteni? „Jogomban áll biztonságban érezni magam!” – Ez létfontosságú lesz a továbbiakban.

 

Oké. Jöhet a következő dolog a listán.

 

LINDA: „Nyíltan kifejezem magam, anélkül, hogy magyarázkodnom kellene, vagy korlátozni kellene magam.”

 

ADAMUS: Ez onnan eredt, hogy sokan azt mondták, hogy „Belefáradtam már abba, hogy az emberek nem értenek meg. Belefáradtam abba, hogy nem vagyok képes az lenni, Aki Vagyok. Belefáradtam abba, hogy nem vagyok képes kifejezni az igazságomat. Belefáradtam abba, hogy folyton kielemeznek, kritizálnak, kiközösítenek és minden ilyesmibe.” – Én ezt tömörítettem és kicsikét segítettem tíz szóba vagy kevesebbe összefoglalni: (nevetések) „Nyíltan kifejezem magam. Jogom van ehhez, anélkül, hogy magyarázkodnom kellene vagy, hogy korlátoznom kellene magam.”

 

Ez a dolog először egy Kona-ban tartott összejövetelen jött a felszínre valamikor az idén, legalábbis így emlékszem és ez engem is meglepett. Annak a csoportnak az volt a legnagyobb problémája, amiatt voltak frusztráltak, hogy mások nem látják őket, hogy nem látják őket. Úgy érezték, hogy kicsik kell, hogy maradjanak és nem fejezhetik ki magukat, vagy pedig azt érezték, hogy állandóan magyarázkodniuk kell. Ennek már vége! Ennek az időnek már rég vége van! Jogotok van teljes mértékben kifejezni önmagatokat!

 

Namost, ezzel vitába lehetne szállni, hogy „És akkor ez azt jelenti, hogy egy moziban bekiabálhatod azt, hogy „Tűz van!?”” – Ugyan már! Az ilyeneken már rég túl vagyunk! Ne menjünk bele azokba a filozofikus vitákba! Nem fogtok ilyet csinálni.

 

Jogotok van hozzá, hogy azok legyetek, akik vagytok és pontosan ezt jelenti a fény kisugárzása, hogy képesek vagytok… sokatoknak volt azzal problémátok, hogy kifejezzétek magatokat szavakkal, a beszéddel. És érzitek belül, ahogy elkezdenek megpróbálni feltörni a szavak, ti pedig ott idétlenkedtek, mert olyan régóta le voltak már nyomva. Jogotokban áll és rendelkeztek azzal a képességgel, hogy beszéljetek és a szavak egyszerűen csak ki fognak áradni belőletek. Amikor már nem csak az agyatokból beszéltek és megtanuljátok, hogy hagyjátok, hogy az energia magától beszéljen.

 

Az energia magától beszél, nem kell ezt előre átgondolnotok. A szavak csak áramolnak és áramolnak és emiatt senkinek nem kell magyarázkodnotok. Tudjátok, hogy miért? Hát először is azért, mert nem kell. Nem tartoztok ti ezzel senkinek sem. A második dolog pedig az, hogy meg fogják érteni a mondandótokat. Amikor valódi, igaz módon fejezitek ki magatokat, akkor megértik, teljesen mindegy milyen szavakat használtok, mert ez sok különböző szinten történik. Tehát, jogotok van ehhez a nyílt önkifejezéshez, szóban, energiában, művészi módon – bárhogy, ahogy csak akarjátok. És néhányatoktól kapom ezeket a kihívásokat, hogy „Ez azt jelenti, hogy kimész és elkezdesz a politikáról beszélni, meg…” Nem, ez nem erről szól! Ezen már túl vagytok, reményeim szerint. És azok a kevesek, akik még mindig bele vannak ebbe ragadva – az összeesküvésekbe meg a politikába – arra kérlek titeket, hogy távozzatok innen! Úgy értem, hogy fontosabb teendőink vannak ennél!

 

Vagyis többé nem kell kiállnotok a szószékre és onnan prédikálnotok, hogy melyik politikai pártnak van igaza, melyik téved, meg ilyeneket. Az ügyek már nem rátok tartoznak, azok már nem a tieitek. Van valami sokkal tudatosabb dolog, aminek a megtétele miatt itt vagytok a bolygón.

 

És most érezzetek ebbe bele egy pillanatra, hogy „Nyíltan kifejezem magam, anélkül, hogy ezt meg kellene magyaráznom.”

 

Jöhet a következő dolog a listáról!

 

LINDA: „Szabad Vagyok, karma, bűntudat és szégyen nélkül.”

 

ADAMUS: Sok javaslat érkezett erre vonatkozóan, sok különféle módon kifejezve, de lényegében a Shaumbra azt mondta, hogy „Belefáradtam már a karmába. Belefáradtam már a bűntudatba és a szégyenbe.” – Sokan, kifejezetten azok, akik elvégezték a Küszöb/Threshold tanfolyamot azt mondták, hogy „Végre már értem, hogy milyen sok volt bennem a bűntudat és a szégyen. És most már végeztem velük!” – Tehát ezt az egészet arra tömörítettem össze, hogy „Jogod van ahhoz, hogy szabad legyél!” – és ebbe belefoglaltatik a karma is. Nincs nektek semmiféle karmátok, kivéve, ha azt akarjátok, hogy legyen. A karma nem létezik. Úgy értem az egy illúzió, egészen addig, amíg úgy nem döntötök, hogy be akarjátok azt hozni az életetekbe.

 

A bűntudat és a szégyen másrészről nagyon is valós, mert azt ti magatok generáljátok. Van bennetek egy kis gépezet, ami előállítja a bűntudatot és a szégyent minden egyes nap és csak úgy kiereszti magából. (nevetések) De előbb, vagy utóbb azt mondjátok, hogy „Kihúzom az áramból azt a gépet, mert már tényleg nagyon belefáradtam ebbe.” – Jogotok van ahhoz, hogy szabadok legyetek!

 

Van egy dolog, ami mondhatni beleivódott az emberi pszichológiába „Muszáj bűntudatot éreznem valami miatt, máskülönben rossz dolgokat fogok művelni.” – De nem, nem. Ez annyira tegnapi. Ez annyira régi. Nincs nektek szükségetek a bűntudatra és a szégyenre, hogy azok legyenek az útjelzőitek, vagy a folyosóitok, amik átvezetnek titeket az életen. A bűntudat és a szégyen csak egy rossz zsákutca vagy egyirányú utca. Nincs nektek szükségetek a bűntudatra és a szégyenre, mert az csak egyhelyben tart titeket. Valamikor menet közben magatokra vettétek azt, hogy „Rossz ember voltam!” – Ez az egyik nagyon szégyenteljes dolog a New Age-ben, hogy imádják a bűntudatot. – „Az elmúlt életedben megölted azt a sok embert!” – Úúú! Az nem is ti voltatokl! Hanem a nyavalyás elmúlt életetek, amivel neki kell szembenéznie és most pontosan ezt is teszi sok-sok szinten. Az nem a tiétek és ezt többé már nem kell magatokkal cipelnetek. És ezt egy pillanat alatt elengedhetitek. De aztán a bűntudat és a szégyen visszatér „De, azért egy keveset még magammal kell ebből cipelnem. Részben bár, de ez az én felelősségem is?” – Nem! És vessetek véget a karmának! Vessetek véget a bűntudatnak és a szégyennek!

 

Akkor most egy pillanatra csak képzeljétek el most azt – és ehhez tényleg használnotok kell a képzeleteteket – hogy milyen lenne egy átlagos napotok, ha nem lenne ott a bűntudat, a szégyen vagy a karma? Huhh! Ez a szabadság. Vagyis ez egy nagy dolog volt! És jogotok van ehhez! Nem kell azt elnyernetek. Nem kell érte fizetnetek. Nem kell érte keményen megdolgoznotok és nem kell érte megszenvednetek. Itt és most azonnal jogotok van hozzá. – Szabadok vagyok a bűntudattól, a szégyentől és a karmától. – Oké.

 

LINDA: „Szépség és érzékiség Vagyok.”

 

ADAMUS: Igen, az vagy. (néhányan nevetnek)

 

Ez egy visszatérő téma volt az összes válaszban vagy javaslatban. A Shaumbra azt mondta, hogy „Végre már a szépséget akarom az életemben. Látni akarom a szépséget. Érzéki akarok lenni. Belefáradtam már abba, ha ránézek egy fára, azt gondolom róla, hogy ez egy fa. Szeretném látni mindenben az ott rejlő szépséget.” – És ehhez jogotok is van. Az elme arra lett beprogramozva, hogy nagyon lineárisan és a szó szoros értelmében lássa a dolgokat. És sokszor nem engedi láttatni az élet szépségét, érzékiségét és számos dolgot lecsupaszít.

 

Pedig én azt mondom, hogy ez az egyik legcsodálatosabb érzéketek, a Szépség érzéke. Ez egy érzék. És az érzékiség, mikor egy érzéki életet éltek, egy fenséges életet, ahol minden, amit megesztek fenséges, érzéki, minden, amire csak ránéztek, az érzéki, minden – a zene – és minden más is. És ha valami mégsem érzéki, ha a természeténél fogva nem érzéki, ha nem tudtok összekapcsolódni annak érzéki energiáival, akkor dobjátok ki az életetekből, mert vannak olyan dolgok, energiák, amik úgy lettek beépítve, hogy nem érzékiek, de akkor azokat hajítsátok ki az életetekből! Itt az ideje annak, hogy a szépség legyetek a belsőtökben és minden más is az legyen körülöttetek!

 

Képzeljétek csak el, ha innentől kezdve mindenben a szépséget látjátok és ezt nem csak egy kis közhelyként mondom most. De, tényleg igazán érzzétek meg mindenben a szépséget. Az életnek ilyennek kellene lennie. A szépség nélkül nem lesz részetek semmilyen boldogságban. Akkor a depresszió lesz ott, akkor a szorongás lesz ott. De, ha egyszer elkezditek megengedni, hogy ott legyen mindennek a természetes szépsége és megengeditek magatoknak ezek észlelését, akkor nem lehettek depressziósok és nem unatkozhattok. Akkor minden nap nyolc órán keresztül ott ülhettek egy parkban, miközben az égvilágon semmi mást nem tesztek, csak érzitek, érzékelitek és megtapasztaljátok a szépséget. Erre valaki azt kérdezi, hogy „És nem fogsz unatkozni, ha egész álló nap csak ott fogsz ücsörögni?” – Nem, dehogyis. Az unalmas, amit most tesztek, amikor nem az érzéki életet élitek! Az az unalmas!

 

Jól van, menjünk tovább!

 

LINDA: Oké.

 

ADAMUS: …Ja, ezt neked kell mondanod.

 

LINDA: Te akartad mondani?

 

ADAMUS: Nem. Mondd!

 

LINDA: Mindig te szoktad ezt mondani.

 

ADAMUS: Tudom, de most akkor is neked kell ezt mondani.

 

LINDA: Jól van, jól van.

 

ADAMUS: Gyakorlásképpen, érted.

 

LINDA: Jó. „Vagyok, Aki Vagyok, nem a tömegtudat, nem az őseim, nem az előző életek, nem az angyali családok és nem mások kivetülései vagyok.”

 

ADAMUS: Ezek egyike sem vagytok. És ismételten szólva, ez egy közös hiedelem, hogy részben a családotok és az angyali családotok vagytok. Pár évvel ezelőtt már megszabadultunk az angyali családoktól. És ez egy jó dolog volt. Ti ezek egyike sem vagytok.

 

Ez talán maga mögött hagy egy üresség érzést egy darabig, mert ezekkel a dolgokkal azonosítottátok magatokat. A részeitek voltak és egy bizonyos értelemben ma is részét képezik a történeteteknek, de többé már nem tartoztok nekik. Egyáltalán nem, egyiküknek sem. Szabad létezők vagytok! „Vagyok, Aki Vagyok. És nem a családom, nem az elmúlt életeim vagyok!” – Egyáltalán nem vagytok azonosak az elmúlt életeitekkel. Ahogy már korábban is elmondtam, olyanok ők, mint a lélek unokatestvérei vagy valami hasonló, de az nem ti vagytok. Sőt, ami még ennél is fontosabb, tőletek várják, hogy szálljatok már ki abból, még a lélek családotok régi vérvonalából, felmenő ágából is. Azt várják tőletek, hogy emelkedjetek már felül ezen és mondjátok azt, hogy „Nem csak egy újabb létidő vagyok a Lélek létideinek a füzérén.” – Ti vagytok a felemelkedésre kijelölt rész. Ti vagytok azok, akik kiszabadultok még a lélek előző életeinek a mintáiból is. És ez hatalmas dolog. Ez egy óriási dolog.

 

„Vagyok, Aki Vagyok, és nem az vagyok, akik ők. Nem a biológiai családom vagyok, nem a tömegtudat vagyok, nem más emberek velem kapcsolatos kivetítései vagyok. Vagyok, Aki Vagyok, majd Én eldöntöm azt, hogy Ki Vagyok!”

 

Keresztülmenni ezen a listán, amit a Mester jogainak hívunk, egészen fenomenális volt, ahogy mélyen beleéreztem ebbe az összes válaszba vagy javaslatba. Elképesztő tapasztalásban volt részem. Jöhet a következő!

 

LINDA: „Tudatában vagyok a Lelkem Érzékeinek és az emberi érzékeimnek is.”

 

ADAMUS: Az emberi érzékszerveiteket valószínűleg túlságosan is jól ismeritek. Mostantól a Lélek Érzékei kifejezést fogom használni az angyali érzékek helyett, mert eltávolodunk az angyali család dolgaitól. Ezek a Ti Lélek érzékeitek és több, mint 200.000 van belőlük. Nincs szükségetek sokra, de most már itt az ideje, hogy jogot formáljatok ezekre az érzékekre. Sokról beszéltünk már korábban. A Szépség az egyik, az összpontosítási, fókuszálási képesség a másik – több van belőlük. Időnként egyre többet be fogunk majd dobni ezekből. (Linda nevet) A neveiket fogjuk bedobni.

 

LINDA: Ó! Ó!

 

ADAMUS: Próbálok itt menő lenni és menő fogalmakat használni. (nevetések) Kuthumi ezzel szekált engem mostanában és azt mondta, hogy kicsit le vagyok maradva az időben és modernebben kellene öltöznöm meg beszélnem és nem csak klasszikus zenét kellene hallgatnom. Tehát, próbálkozom! Ezért kérlek, legyetek elnézőek velem! Igen.

 

Mizu, haver? (nevetés)

 

LINDA: Ó, a legjobb úton haladsz. (még több nevetés)

 

ADAMUS: Lehet, hogy továbbképzésre van még szükségem. De, természetesen Kuthumi segített nevet adni nekem, az Adamus nevet.

 

LINDA: Hát persze. Tudjuk mit jelent. (A 10 év Adamusszal eseményen elhangzott Kuthumi csatornázásra utal)

 

ADAMUS: Igen, tudjuk. (Adamus nevet) Most éppen bemelegít a Merlin Álma eseményre.

 

LINDA: Hát persze.

 

ADAMUS: Tehát, itt vannak nektek ezek a csodálatos érzékek. Akkor hozzuk is be őket! És hogyan? Úgy, hogy egyszerűen csak megengeditek. Majd mesélek még a többi érzékről, de most elkezdjük őket behozni és ez sokkal gyümölcsözőbbé, teljesebbé, élvezetesebbé, izgalmasabbá és varázslatosabbá teszi majd az életet. Itt vannak az emberi érzékszerveitek, amik nagyszerűek, de most beintegráljuk ezt a többi érzéket is, hogy a bolygón töltött hátralévő időtöket sokkal különlegesebbé tegyék. Jogotok van a lélek érzékeitekhez. Engem nem érdekel, hogy az elmétek mit mond erről „De hol vannak? És hogyan használjam őket? Kussoljál már!” Egyszerűen csak behozzuk ezeket! Nagyon sok „kussoljál-t”, „baszd meg-et” fogunk használni innentől kezdve (nevetés), csakhogy beállítsuk a paramétereket! Oké. Vagy azt, hogy „Kussoljál már baszd meg!” (még nagyobb nevetés) Igen, mert tudod, ha csak azt mondom, hogy „Kussoljál!” – az csak egy dolog. De, ha azt mondom, hogy „Kussoljál már baszd meg!” – az tényleg nagyon fontos. Jó, ezt jegyezzétek meg, mert ez tényleg nagyon fontos!

 

Jól van, mi a következő?

 

LINDA: Ebből tudom, hogy Geoff csatornázik.

 

ADAMUS: Jöhet a következő dolog a listán!

 

LINDA: „Öröm Vagyok minden egyes sejtemben a testemben és minden egyes gondolatomban az elmémben.”

 

ADAMUS: Például nagyon sok dolog érkezett a FényTestről. Sok olyan volt, hogy „Most rögtön akarom a FényTestemet!” és „Az örömöt akarom!” – és ez a kettő szinte összeolvadt egymással. A test kihívást jelent. Ezt nem is kell mondanom. A testnek fájdalmai vannak. Keresztülmentek ezen az átalakuláson, transzformáción. Ideje, hogy azt mondanotok, hogy „Hadd legyen örömben minden egyes atom, minden egyes sejt a testben! Hadd legyenek örömben az elmében a gondolatok!” – Itt most nem egy mesterséges optimizmusról beszélek. Hanem a valódi örömről – ami összeolvad azokkal a dolgokkal, amiket felírtunk. Arról a képességről, hogy egyszerűen csak engedjétek meg magatoknak, hogy örömben legyetek! Örömben, boldogságban, érzékiségben, áramlásban! Talán ez még jobb szó, mint az öröm. Az „Én vagyok a saját áramlásom – az energia áramlásom, az egyszerűség és könnyedség áramlásom – az összes súrlódás és ellenállás nélkül.” – Ehhez jogotok van. A testetekben, az elmétekben és mindenben, amit csak tesztek. Oké.

 

LINDA: „Végre ellazult vagyok!”

 

ADAMUS: Ez megint érdekes volt. Sok ezzel kapcsolatos meglátás érkezett. Váratlan volt, bár nem ezekkel a szavakkal lett megfogalmazva, hanem úgy, hogy „Végre már szükségem van az ellazulásra!” (Linda nevet) és „Már annyira belefáradtam a stresszelésbe! Ez a szorongás már elviselhetetlen!” – Jogotok van ahhoz, hogy végre már ellazultak legyetek. Miért? Térjünk vissza az első pontra! Azért, mert biztonságban vagytok. És amikor biztonságban érzitek magatokat, akkor ellazulhattok. A világ többi része nem érzi magát biztonságban. Szoronganak. A feszültség tapintható és egyre csak fokozódik. Ki tudja mi lesz ebből? Nos, én tudom, de…

 

„Ellazult Vagyok” – Érezzetek most csak ebbe bele egy pillanatra! „Végre ellazult vagyok!” (Adamus vesz egy mély lélegzetet) Nagyon sok feszültség van a ti ellazultságotokban. (Adamus nevet) Úgy értem tényleg érezzetek ebbe bele! Ehhez jogotok van! Jogotok van ahhoz, hogy ellazultak legyetek, hogy könnyedek legyetek. És most már fogadjátok el ezt a jogotokat! „Ellazult vagyok” – Á! (rövid szünet) Nem nagyon vagytok ellazultak. (Adamus nevet) Még mindig sok a feszültség bennetek! Oké.

 

Tehát, majd a saját időtökben térjetek vissza ehhez a dologhoz, hogy „Biztonságban vagyok.” Ez nem egy mentális építmény, ezt nem kell táblázatban ábrázolnotok. Jogotok van ehhez! Nem kell ezt átgondolnotok. Jogotok van ehhez „Biztonságban vagyok.” Aztán pedig tényleg érezzétek át, hogy „Ellazult vagyok.” – Áh! Ellazulhattok, mert biztonságban vagytok. Ez ilyen egyszerű. Jogotok van ehhez. Nem kell ezért fizetnetek. Nem kell ezért keményen megdolgoznotok. Ez a saját jogotok.

 

Oké, mi szerepel még a listán?

 

LINDA: „Fizikai harmóniában Vagyok a fizikai testemmel és a FényTestemmel.”

 

ADAMUS: Ismételten, nagyon sok fizikai probléma jön át. És én ezt megértem. Talán, a fizikai test jelenti a legnagyobb kihívást most és azt kell, hogy mondjam, hogy továbbra is ott lesz ez a kellemetlenség, amíg keresztül nem mentekz ezen az egész átalakuláson a FényTesttel kapcsolatban. Máris elárulom ennek a könnyű módját, ha a könnyű utat akarjátok – azt akarjátok? (pár Shaumbra azt mondja, hogy „Igen!”) Akkor haljatok meg! (nevetés) Most komolyan és utána meg visszajöttök! Visszajöttök vadonatúj friss csecsemőként és azt mondjátok majd, hogy „Nahát, most, hogy újra leszülettem, magammal hoztam a FényTestemet is a születési csatornában.” – És ha pedig továbbra is itt akartok maradni ebben a formában, akkor ez bizony kemény lesz a test számára. Sokat kell lélegeznetek és állandóan emlékeznetek kell a biztonságra való jogotokra. Tehát, jogotok van a biológiátokkal való harmóniátokra!

 

A biológiátok jelenleg hiperaktív a kommunikációját illetően. Ott van az Anayatron, ami elkezd eltávozni, de ez lényegében csak még jobban stimulálja a kommunikációt a test összes részecskéje, sejtje és nem fizikai részei között. Most éppen hiper szinten folyik a kommunikáció és ez az egyik oka annak, hogy éjjelente nem tudtok aludni. És erre azt mondjátok, hogy „Azért nem tudok aludni, mert fájdalmaim vannak a testemben.” – Nem, azért nem tudtok aludni, mert a testetek nagyon sokat beszél. Most már itt az ideje annak, hogy felismerjétek, hogy jogotok van a fizikai harmóniához. „Baszd meg testem! Fizikai harmónia! Nem érdekel mit mondasz, már belefáradtam ebbe a fájdalomba! Belefáradtam már ebbe a hosszúra elnyújtott játszmába! Itt a FényTest ideje! Most!” – Fizikai harmónia. Fogadjátok el ezt a jogotokat!

 

Ez fenomenális – Nem tudom, hogy jelenleg vannak-e olyan gépek, amikkel ezt ki lehet mutatni – de ha végre elfogadjátok ezt a jogotokat, akkor az elkezd megváltozni. Az összes kommunikáció zajlik és a testetek részei ezt kérdezik, hogy „Mi folyik itt? Mi történik? A FényTest van beérkezőben és nekem mégis mit kellene tennem? Öregszem és meg fog fertőzni a COVID? Vagy a majomhimlő?” – vagy legyen szó bármiről. „Kussoljál már baszd meg!” (nevetések) „Jogom van a fizikai harmóniához! Kussoljál! Csináld meg ezt az átalakulást! FényTest, te meg ne ácsorogj ott a partvonalon! Rúgd seggbe a fizikai testemet, de ne túl keményen! Most rögtön történjen meg az az integráció!” – Ez jogotokban áll!

 

LUC: Most azonnal!

 

ADAMUS: Köszönöm. Igen, igen, igen! (némi taps) Nahát! Nahát! Igen! A biológia tényleg kemény dolog és pont amikor azt hiszitek, hogy van egy jó napotok, akkor hirtelen megbetegszetek vagy fájdalmatok van, vagy valami történik, ami elveszi az örömötöket.

 

Ezért most arra kérlek titeket, hogy legyetek erősek és bátrak és vegyétek át a vezetést a fizikai testetek felett! Ez a ti testetek – többé már nem az őseiteké – hanem a tiétek és vállaljátok fel a vezető szerepet és az ehhez való jogotokat! Ne csak nézegessétek! Ne csak nyalogassátok, hanem vállaljátok fel azt a jogotokat és hozzátok be magatokba! Ez a tiétek.

 

Jól van, jöhet a következő!

 

LINDA: Ezt a b-betűs szót le lehet fordítani 30 nyelvre, mikor ez a Shoud lefordításra kerül?

 

ADAMUS: Naná, hogy le lehet fordítani. Mindenki ismeri a „baszd meg” szót!

 

LINDA: Mindenki?

 

ADAMUS: Bizony, mindenki. (nevetések) Vannak közös szavak, én erre jöttem rá az egész világon. Ilyen például az „oké” szó. Ezt mindenki használja. Legalábbis a legtöbb kultúrában. – Ez oké neked? – Igen, aztán a másik ilyen szó a „szar”. (nevetgélések) Úgy értem nincs ebben semmi rossz. Csak három betűt egymás mellé teszünk „szar” értitek. Aztán ott van a „baszd meg”. A „baszd meg” valószínűleg a – most egy páran ettől kínosan érzitek magatokat. Azt kérditek „Hogy micsoda?!” – Egy Mesternek tudjátok joga van azt mondani, hogy „baszd meg!” Ennek is szerepelnie kellene azokon a diákon! (nevetés és taps) Igen! (Adamus nevet) Az lehet, hogy mások ettől kínosan érzik magukat, akkor mondjátok azt nekik, hogy „Akkor menj és baszódj meg!” (még nagyobb nevetés) Olyan ez, mint az, hogy „Baszódjak meg! Mester vagyok és nem kell ettől zavarba jönnöm. Nem kell visszafognom magam azért, mert a te kis emberi füleid nem szeretik hallani a ’bassza meg’ kifejezést. Tudod mit? Baszd meg!” – értitek. (nevetés) „Istenem, mi a fasz ez?” (még nagyobb nevetés)

 

Tehát, ezt a kifejezést is bele kell vennünk ebbe az egészbe, nem gondoljátok? Talán tartani kellene erről a „bassza meg-ről” egy szavazást, (még több nevetés) hogy belevegyük a Mester jogaiba, vagy ne? (a közönség kiabálja, hogy „Igen!” majd nevetnek) Belevegyük? Bassza meg, hát igen! (Adamus nevet) Rendben van!

 

A következő egy nagyon fontos, egy szuper fontos dolog!

 

LINDA: „Túlléptem a Halálon azon, ahogy ezt az emberi állapot valaha ismerte.”

 

ADAMUS: Túlléptetek a halálon. Sőt, odáig merészkedek, hogy azt állítom, hogy már meg is haltatok. Egy valódi energetika módon a fizikai, emberi állapot szerint már meghaltatok. Már keresztülmentetek a halálon. Az emberi élet nagy része a halálról szól. Lassan meneteltek a halál felé és ott van benne a haláltól való félelem. Ott van az ezzel kapcsolatos bizonytalanság és a kétség. Az emberek nem értik a halált, ezért előálltak ezzel a sok fura dologgal, hogy mi történik akkor, amikor valaki meghal, vagy hogy éppenséggel semmi nem történik. Ti már túl vagytok a halálon és ezt rendkívül fontos megértenetek, kifejezetten azoknak szól ez, akik beírtatok ezzel kapcsolatban és azt mondták, hogy „Nem akarok méltatlanul meghalni.” Ámen! Igazatok van. Nem is kell úgy meghalnotok. Jogotok van ahhoz, hogy akkor távozzatok el innen, amikor el akartok távozni és jogotok van ahhoz is, hogy úgy távozzatok el innen, ahogy csak akartok. Tényleg jogotok van ehhez, amennyiben elfogadjátok ezt a jogotokat. De, ha csak nézegetitek ezt a szöveget itt a falon és azt mondjátok, hogy „Ó, hát ez jól hangzik!” – Én nem erről beszélek, hanem arról, hogy ezt fogadjátok is el! Jogotok van ahhoz, hogy meghaljatok!

 

A halál nagyon, tényleg nagyon könnyű. A halál igazából nagyon élvezetes, annyira nagyon, hogy vissza akartok térni és újra meg újra át akarjátok azt élni. (nevetések) Olyan, mint egy hullámvasút „Húúúú, bassza meg!” (nevetés) És amikor leszálltok arról a hullámvasútról azt mondjátok, hogy „Ó, ez menő volt! Újra át fogom élni!” Hát a halál valami olyasmi, hogy „Húúú! Kaszás! Hűűűű!” Aztán megtapasztaljátok és hirtelen a túloldalon találjátok magatokat és azt mondjátok, hogy „AZTA!” (nevetések) „Nézz csak rám! Adamus üdvözöl engem! És pár Shaumbra barátom is itt van! AZTA! Ez aztán jó móka volt!” Aztán nevetnetek kell magatokon, mert rájöttök, hogy az a temérdek sok aggodalom életetek 80-90. évében mennyire nagyon felesleges volt. Tényleg könnyű volt a halál.

 

Tehát, az egyik jogotok az, hogy úgy haljatok meg, ahogy csak akarjátok. Méltósággal, ha azt szeretnétek, vagy meghalhattok lassan is, ha azt szeretnétek, vagy egyszerűen csak kisétálhattok a testetekből. Máris beszélni fogok erről. Tehát, már túl vagytok a halálon. Képesek vagytok elfogadni ezt a jogotokat? (pár Shaumbra azt mondja, hogy „Igen!”) Oké. Méltósággal meghalni. Haljatok meg humorral! Haljatok meg úgy, hogy egy lángként távoztok! Haljatok meg úgy, hogy közben vicceket meséltek vagy esztek egy kiváló ételt!

 

Jól van. Te jó ég Linda, hogy néz rám! Te jóságos ég! Oké. És az utolsó:

 

LINDA: „Birtoklom a saját Titkos Kertemet a Lelkem mély szentélyében.”

 

ADAMUS: Igazából ezt senki nem így fogalmazta meg, hanem azt mondták, hogy „Jogom van a saját helyemhez, ahova senki nem tud eljönni és ahol senki nem tud megzavarni. Jogom van a Lelkemhez, a szuverenitásomhoz, ahova nem érnek el a tömegtudat energiái. Jogom van ehhez a privát térhez, ahova elmehetek és megújíthatom magam bármikor, amikor csak ezt akarom.” – Ez a jogotokban áll, ahogy mindenki másnak is.

 

Más megfogalmazásban beszéltünk erről a Keahak-ban. Konkrétan akkor, amikor a D’virről beszéltünk, ami az energia tiszta állapotát jelenti, de ez még ezt is meghaladja. Ez nem egy búvóhely vagy egy rejtekhely, mert egy páran a múltban ezt félreértettétek. Ez nem egy rejtekhely. Nem valami titkos barlang, nem egy földalatti barlang, hanem ez a ti titkos kertetek, ahová bármikor elmehettek, amikor csak akartok. Ott senki sem tud megzavarni benneteket. Oda rajtatok kívül senki sem tud belépni, még ha meg is hívnád őket, akkor sem tudnák oda betenni a lábukat, mert ez a ti saját helyetek. A ti közös menedéketek a Lelketekkel. És ez a titkos kert, lehet egy kert vagy egy erdő vagy lehet egy folyó, vagy az égbolt, vagy lehet a semmi. De, ez a ti saját helyetek és ez csak a tiétek. Olyan sokáig ott maradhattok, ameddig csak akartok, hogy megújítsátok önmagatokat, hogy egyensúlyba kerüljetek és, hogy tényleg összekapcsolódjatok a Lelketekkel. Soha senki nem veheti ezt el tőletek és fel fogjátok ismerni, hogy ez mindig is ott volt számotokra, csak eltévedtetek és elfelejtettétek még azt is, hogy ott van. És azt hittétek, hogy ez valami hatalmas közösségi kert, amit mindenkivel megosztunk. De, nem az! Ez a ti saját kertetek.

 

Akkor most vegyünk erre egy jó mély lélegzetet! Ez a jog megillet titeket.

 

Szerintem ez volt az összes. Ja, van még egy! Jó!

 

LINDA: „Mester Vagyok és Én határozom meg a valóságomat.”

 

ADAMUS: Azt lefogadom! Ez egy jó összegzés. „Mester Vagyok” – Vagyis többé már nem próbáljátok meg elérni a MesterLétet. Ezen már túl vagyunk: vagy Mesterek vagytok, vagy nem vagytok azok. Ha nem vagytok Mesterek, akkor itt az ideje, hogy elmenjetek innen! Ha Mesterek vagytok, akkor pedig menjünk tovább pontosan abból az okból kifolyólag, hogy a szenvedéllyel teli küldetéseteket megélhessétek itt a bolygón!

 

Néhányan azt hiszitek, hogy folyamatosan, egyfolytában ki kell érdemelnetek az ehhez való jogotokat vagy pedig szétnéztek a valóságotokban és azt mondjátok, hogy „De nekem szükségem van arra a megerősítésre, hogy Mester Vagyok. Szükségem van arra, hogy más emberek ettől beájuljanak. Varázstrükköket kell előadnom.” – Ezt soha, de soha nem fogjátok megkapni senkitől, csak akkor, amikor úgy döntötök, hogy Mesterek Vagytok. Nem fogjátok megkapni kívülről ezt a megerősítést, amíg belül el nem fogadjátok a MesterLétre való jogotokat. Ennyi. Ez ilyen egyszerű. És akkor majd Mesterként felismeritek, hogy ti határozzátok meg a saját valóságotokat és nem pedig valaki más! Tudatában vagytok a titeket körbevevő összes többi valóságnak, de azt mondjátok, hogy „Mester Vagyok, Én határozom meg a valóságot!” – Nem a tömegtudat, nem a régi családotok és semmi ehhez hasonló, hanem csakis „Én határozom meg a valóságomat!”

 

Azon a ponton felismeritek, hogy mi az, ami fontos és ez nem a pénz és nem is a kapcsolatok. Nem az, hogy szexik legyetek és nem is az a rengeteg titulus, amik ott sorakoznak a nevetek mögött, sem pedig a diplomáitok. Felismeritek, hogy ez az egész egy érdekes tapasztalás volt csupán és elkezditek felismerni, hogy mi az, ami valóban fontos. És ez csak egy pár dolgot jelent. A vicces pedig az, hogy amikor ezt felismeritek és elfogadjátok azt, hogy „Mester Vagyok!” – akkor egyszerűen minden más is jól alakul. Még csak nem is kell gondolkoznotok a bőségről, az egészségről vagy a kapcsolatokról és semmi ilyesmiről, mert minden egyszerűen csak ott van. Az energiátok már tudja, hogy hozza be a bőséget, a bölcsességet, a békét és az örömöt, valamint az egyensúlyban lévő biológiát az életetekbe. Már most is tudja ezt és csak arra vár, hogy szolgálhasson titeket.

 

Érezzetek bele ebbe a jogotokba, hogy „Mester Vagyok!” – Ne tesztelgessétek ezzel a külvilágot, nem mondjátok azt, hogy „De szükségem van arra, hogy ezt valami külső dologban meglássam. Arra van szükségem, hogy az embereket teljesen lenyűgözzem magammal” vagy „Arra van szükségem, hogy itt és most azonnal képes legyek a vízen járni!” – Ez soha nem fog megtörténni, mert ez az egész csak azt jelenti, hogy ti magatok nem hiszitek el, hogy Mesterek Vagytok. Önmagatokon kívül keresitek az elismerést és a megerősítést és ez soha nem fog megtörténni! Akkor csak egy hosszú, egy nagyon, de nagyon hosszú keresésre indultok. De, abban a szent minutumban, ahogy elfogadjátok a MesterLéthez való jogotokat, az energiátokat és a valóságotokat, majd akkor megtörténik a varázslat és akkor ez már nem is lesz fontos, mert minden ott lesz.

 

Tehát sok, nagyon sok, temérdek sok csodálatos javaslatot kaptam. Nagyon lenyűgöztek ezek a javaslatok. Három vagy négy évvel ezelőtt ez még nem ilyen lett volna!

 

Linda, megkértem Cauldre-t, hogy rakjon össze még egy párat ezekből, hogy mindenki hallhassa. Nem szerepeltek most ebben a rövid felsorolásban, de érdemes ezeket is megemlíteni.

 

LINDA: Oké. Most azt akarod, hogy olvassam fel az összeset?

 

ADAMUS: A legelsőt.

 

LINDA: A legelsőt?

 

ADAMUS: És ha nem bánod, én közben enni fogok, mert ez nagyon finom.

 

LINDA: Én már kibaszottul mámoros lettem tőle. (nevetés, éljenzés és tapsolás)

 

ADAMUS: Oké. Mi van még, amik nem szerepeltek a listán? Szeretem ezt a legelsőt.

 

LINDA: „Jogom van ahhoz, hogy én legyek az életem írója.”

 

ADAMUS: Tetszik ez a költői megfogalmazás. „Én Vagyok az életem írója. Senki más nem írja a forgatókönyvet. Én Vagyok az író.”

 

LINDA: Ezt te írtad?

 

ADAMUS: Nem, nem én írtam.

 

LINDA: „Jogom van ahhoz, hogy ne érezzem magam felelősnek mások tapasztalásaiért.”

 

ADAMUS: Igen, ez rendkívül fontos. Nem vagytok felelősek másokért. És ha nyomorult egy életük van, akkor hadd legyen! Képesek vagytok annyira Mesterek lenni, hogy el tudjátok fogadni, hogy ezt ők választják? Az egy másik dolog, amikor eljönnek hozzátok és az iránymutatásotokat vagy a fényeteket kérik, mert akkor az már a cselekvés ideje. És tudjátok, az átlagemberek, a családtagok, a barátok nyomorúságos és szerencsétlen életét tekintve pedig egyszerűen csak legyetek velük együttérzőek. Azt ők maguk választják. Rendkívül fontos, hogy ne vegyétek magatokra a világ problémáit!

 

LINDA: „Jogom van kalóznak lenni!”

 

ADAMUS: Ezt muszáj volt ebbe beletenni, tudjátok. (nevetgélések) Jó. Azt hiszem ezt már bebizonyítottuk a többi dián. Következő!

 

LINDA: „Jogom van kommunikálni és párbeszédet folytatni az állatokkal és a növényekkel, pont úgy, ahogy egy más emberrel beszélek.”

 

ADAMUS: Tehát, jogotok van párbeszédet folytatni az állatokkal és a növényekkel. Bárcsak itt véget is ért volna a mondat, de tovább folytatódott és hogy is szólt a többi része?

 

LINDA: (nevetgélve) Pont úgy, mintha egy másik emberrel beszélnénk.

 

ADAMUS: Pont úgy mintha egy másik emberrel beszélnénk. – Nem. Nem. Amikor az állatokkal és a növényekkel kommunikáltok, akkor ehhez nem az angol, a német, az orosz vagy a többi nyelvet használjátok. Nem emberi nyelvet használtok ehhez, hanem energetikailag kommunikáltok velük. Rendelkeztek a kommunikáció természetes érzékével. Talán, kiterjeszthetnénk a listánkat azzal, hogy „Jogotok van a szavak nélküli kommunikációhoz és annak megértéséhez.” Nem szavakkal beszéltek a kutyátokkal, mert olyankor a kutya azt kérdezi, hogy „Mégis mi a faszról beszélsz?” (nevetések) Energetikailag beszéltek vele.

 

Persze hallani fogjátok, ahogy az elmétek ezt szavakkal is kimondja, ami rendben is van. De, először még nem öntitek azt szavakba. Tehát, először összekapcsolódtok a kutyátokkal, Belle-lel és érzitek azt a – és nem foglaljátok szavakba, ami egy kissé nehéz – de érzitek azt a szeretetet és még mit?

 

LINDA: Az energiát. A kutya érzi az energiát.

 

ADAMUS: De, nem kell a dolgokat szavakkal kimondanotok. Az lehet, hogy halljátok, amikor az elmétek azt mondja, hogy „Oké, akkor ezt most le kell fordítani a szeretet, elfogadás és hiányzol szavakra, de ezt nem szavakkal adjátok át. Nem emberi szavakkal beszéltek a többi, nem emberi dologhoz, hanem pszichésen beleéreztek és persze az elme ehhez szavakat fog társítani, kapcsolni – ami rendben is van – de legelőször energetikailag kommunikáljatok. És amikor mi itt Joanne-nel így, ezen a módon kommunikálunk, azt nem szavakkal tesszük, nem használunk ehhez szavakat. A szavak ebben most elterelést jelentenek, mégis valami nagyon csodálatosat kommunikálok feléd. És ehhez nincs szükség szavakra és neked sincs szükséged szavakra, ahhoz, hogy ezt megértsd. Ez itt van.

 

Oké, ezt el akartam mondani, hogy biztosan megértsétek. Hagyjátok abba a nyelv használatát! Létezik ez a magasabb szintű kommunikáció. Jó.

 

LINDA: „Jogom van ahhoz, hogy soha többé sehol se inkarnálódjak még egyszer!” (nevetések)

 

ADAMUS: Igen! Jogom van ahhoz, hogy soha többé sehol ne inkarnálódjak még egyszer! – Most olvasd fel még egyszer azon a módon kifejezve, ahogy az először le lett írva!

 

LINDA: „Jogom van ahhoz, hogy soha többé, sehol se inkarnálódjak még egyszer!!!

 

ADAMUS: Igen, oké. Szerintem ez önmagáért beszél. És egyébként nem kell újra inkarnálódnotok. Nem kell.

 

LINDA: Sok felkiáltójel van a mondat végén.

 

ADAMUS: Igen! Szerintem ez nagyon is illik a Shaumbrához „Soha többet nem fogok újra inkarnálódni.” Beszélni fogunk erről az Alt-ban. Jó, jöhet a következő!

 

LINDA: „Jogom van figyelmen kívül hagyni minden tanácsot, amit bármelyik Nagy Felemelkedett Mester ad nekem és helyette jogom van a saját tapasztalásomat választani!” (Adamus felmutatja a középső ujját, a közönség meglepetésére – amit nevetés követ) Na, megint itt tartunk!

 

ADAMUS: Nem! Nem! Ezt nekem mutatták. (Adamus nevet) Ezt érzékelem a szavak mögött. Mit akar valójában közvetíteni, átadni ez a személy? Hm. (Adamus megint felmutatja a középső ujját, amit még több nevetés követ) Jó. És végül:

 

LINDA: Jól illik a mai naphoz – úgy olvasom fel, ahogy le lett írva – „Jogom van ahhoz, hogy arrogáns legyek és kurva anyázzak!” (nevetés)

 

ADAMUS: Szerintem nem jól olvastad fel!

 

LINDA: „Jogom van ahhoz, hogy arrogáns legyek és ’kurva anyázzak’ ”.

 

ADAMUS: Aha. Jogotok van ahhoz, hogy arrogánsak legyetek és „kurva anyázzatok” Oké, rendben.

 

LINDA: Olvassuk fel még egyszer, csak, hogy biztosak legyünk benne, hogy jól értettük. (nevetés)

 

ADAMUS: Csak megint ki akarod mondani azt a szót, ugye? (nevetés) Oké. Rendben.

 

Akkor most egy pillanatra tényleg érezzetek bele a Mester igazi jogaiba! Mindegyikhez jogotok van és még sokkal több is van belőlük. Egy nagyon hosszú listát készíthetünk ebből. Csak tömöríteni akartam őket. Ezek a ti jogaitok, amiket nem kell kiérdemelnetek, nem kell rá méltóvá válnotok. Nem illan el. Nem valahol máshol van. Kivétel nélkül mindegyik itt van és kezdjük rögtön a Biztonsággal.

 

Jogotok van ahhoz, hogy biztonságban érezzétek magatokat. Értitek ezt? Úgy értem jogotok van ahhoz, hogy fizikailag, érzelmileg, pénzügyileg biztonságban érezzétek magatokat. Jogotokban áll biztonságban éreznetek magatokat még egy olyan világban is, ami tele van bűntényekkel és sötétséggel.

 

Elfogadhatjátok ezt a jogotokat vagy vitába szállhattok ezzel a joggal, vagy azt is mondhatjátok, hogy „Hát egy kicsikét elfogadok belőle!” Pedig jogotok van ahhoz, hogy teljes egészében biztonságban érezzétek magatokat! És ez nem azt jelenti, hogy egy rakás angyal ott köröz körülöttetek, hogy megvédjen. A saját Lelketek, a saját energiátok teszi ezt meg.

 

Ott lehettek egy vihar kellős közepén, a káosz kellős közepén, amin most a bolygó keresztülmegy és közben jogotok van ahhoz, hogy biztonságban legyetek. El tudjátok fogadni ezt a jogotokat? Oké!

 

Akkor vegyünk egy jó mély lélegzetet!

 

 

Egy Shaumbra Mester

 

Most váltunk egyet. Keményen átváltjuk az energiákat és belemegyünk a merabh-unkba, amihez kérném lekapcsolni a világítást és kérnék egy kis zenét!

 

Vegyünk pár jó mély lélegzetet, ahogy elkezdjük a merabh-ot, amit egy történettel fogok elkezdeni. És kérlek szóljatok onnan hátulról, amikor készen álltok.

 

(megszólal a zene)

 

Vegyünk egy jó mély lélegzetet!

 

Érdekes, hogy ma nagyon sok mindent végig vettünk, sok szó elhangzott, csúnya szavak is. De, most egy pillanatra érezzetek bele az energiákba! Jogotok van ahhoz, hogy érezzétek a dolgokat és jogotok van a sok különböző szintű kommunikációhoz.

 

Ez egy nagyon is igaz történet egy Shaumbráról, egy igazi Mesterről. Egy valódi Mesterről.

 

Sokatokhoz hasonlóan ő is már elég régen érkezett ide, erre a bolygóra. És kiskorában sokat tűnődött azon, hogy miért pont abba a biológiai családba született bele, amelyikbe érkezett végül. Valahogy mindig úgy érezte, hogy nem stimmel ezzel valami. Soha nem érezte magát ennek a családnak a tagjának. Nem volt ez egy rossz család. Történt némi bántalmazás ugyan, de semmi különleges. De, valahogy mindig is azt érezte, hogy nem közülük való.

 

Kiskorában – emlékszem láttam őt, ahogy ott ül a fűben a ház előtt álmodozva és azt mondja, hogy „Egy nap majd el fogok szabadulni erről a helyről!” – Ezalatt a „hely” alatt nem csak a házat és a családját értette, hanem egyfajta energiát, egy valóságot. „Egy nap majd elmenekülök erről a helyről és be fogom utazni az egész világot! Egy nap majd képes leszek a szívemet követni!”

 

Emlékszem, ahogy figyeltem őt azon a napon – olyan eltökélt és annyira szépséges volt.

 

Egyáltalán nem volt valami jó tanuló. Nem igazán érdekelte az iskola. És érdekes, hogy miközben nagyon jól kijött az emberekkel, mégsem volt sok barátja. Nem akarta, hogy sok barátja legyen. Nagyon fontosnak tartotta, hogy sok időt töltsön egyedül, önmagával.

 

Mivel vonzó és csinos volt, sok fiúnak tetszett, sokan csapták neki a szelet. De, tudjátok volt benne egy ilyen beépített dolog, amit talán biztonsági hálónak neveznétek, ami arra szolgált, hogy ne nagyon menjen bele a kapcsolatokba, mert tudta, hogy ahova végsősoron tart, ott pedig ennek nincs helye. Sajnálatos módon – szerintem – de tudta, hogy ennek egyszerűen csak nincs helye az életében.

 

Viszonylag hamar elment otthonról, nem sokkal a középiskolát követően és egyetemre ment, ahol pszichológiát és egészségügyet tanult. Igazából soha nem mélyült el ezekben a tanulmányokban, csak el akart otthonról szabadulni, mert tudjátok, dolgozni akart, nem csak tanulni a dolgokról.

 

A tanulmányai végeztével beérkezett a munka világába és nagyon csalódott lett – óriásit csalódott abban, hogy az álmait, azt a vágyát, hogy segítsen másokon kerékbe törte és porrá zúzta a rendszer, a bürokrácia, az emberek egója, továbbá mindazok a dolgok, amik megtörténnek, amikor benne vagy a való világban, ahogy ezt hívni szokták – ami igazából egyáltalán nem a való világ.

 

Közben férjhez ment és az a kapcsolat rendben volt, de nem volt több annál, csak oké volt. De, igazából soha nem merült bele teljesen abba a kapcsolatba. És emiatt rosszul is érezte magát, de akkor sem tudott ezen változtatni. Egyszerűen képtelen volt abba a kapcsolatba teljesen belemerülni. Képtelen volt megengedni a lelkének, hogy olyan mélyen belemenjen egy másik emberbe.

 

Nagyon szeretett utazni. Képtelen volt sokáig megmaradni egy helyen. Ide-oda utazgatott az autójával. Valószínűleg az autója volt a legfontosabb dolog a számára – bármilyen autója is volt éppen – mert számára az autója jelentette a szabadságot. Fogta magát, beugrott az autójába és csak ment és ment és menet közben találkozott más emberekkel. Alkalmi munkákat vállalt és sehol sem maradt túl sokáig. Gondozó állásokat vállalt. És kiváló tanító is volt. De, soha sehol nem tudott sokáig megmaradni.

 

Úgy nagyjából 15 évvel ezelőtt talált rá a Bíbor Körre. Hm. (elhallgat) Nem engem ragadnak itt most el az érzelmek, hanem őt. Tehát, megtalálta a Bíbor Kört és tudta, hogy ez jelenti számára az Otthont. Ezek voltak az ő emberei, akik sokkal jobban számítottak neki, mint bárki más, mit bárki, akivel valaha is találkozott. Otthonra talált.

 

Elutazott a különböző találkozókra és tanfolyamokra. Bíbor Kör tanító lett belőle, később pedig mentor tanító. Nehéz volt ez neki, kifejezetten akkor, amikor elindult a COVID és emiatt le kellett csökkentenie az utazásait és a Shaumbrával történő személyes találkozásait a Shoud-ok alkalmával.

 

Aztán, úgy az elmúlt egy évben – hadd menjek egy kicsit még jobban vissza az időben 2020-ra. Akkor megtörtént a Realizációja. Akkor realizálta a Realizációját. Többé már nem állt ellen neki. Nem csupán elméletben történt ez meg vele. Egy nap – természetesen – az autójában, azt mondta magának, hogy „Elértem a realizációt” – és akkor az úgyis lett.

 

És azon a ponton rengeteg minden elengedésre került belőle. Elengedésre került a sok aggodalom, a kétség az, hogy nem érzi magát biztonságban és a sok „mi van akkor, ha” és hirtelen „Elértem a realizációt.” – És a Mennyekből nem csaptak le semmilyen villámok és az angyalok sem táncolták körbe az autóját. Sőt, igazából azt az éjszakát egy táborhelyen töltötte, ahol rakott egy tábortüzet és senki nem volt a közelében. Csak bámult a tűzbe és megértette, hogy mit jelent Realizáltnak lenni. Az annyira finom és olyan gyönyörűséges dolog.

 

Aztán úgy egy évvel ezelőtt azt mondta, hogy „Tudod, eltávozom. Elmegyek, de a saját magam módján fogok innen elmenni.”

 

És ez nehéz volt, mert küszködött. Azt mondta, hogy „Talán mégis itt kellene maradnom a bolygón. Talán Adamus azt akarja, hogy itt legyek és kisugározzam a fényemet, meg a többi dolgot akarja.” – De végül azt mondta, hogy „Nem, én azt választom, amit Én akarok. Még azt is megválasztom hogyan akarok meghalni.” – Ennek az elmúlt évnek a nagy részét azzal töltötte, hogy a kocsijával utazgatva meglátogatta a barátait és azokat a helyeket, amiket nagyon szeretett, lezárta a dolgokat, összecsomagolt mindent. Dráma nélkül. Egy szem dráma nélkül. Nem volt benne harag, azért nem, mert sok, temérdek sok ideje volt mindent elengednie. Nem volt benne szomorúság.

 

Aztán egy napon egyedül elment arra a táborhelyre – váratlanul elment oda – leült és csak nézte a vizet, megsimogatta az autóját, beszélt hozzá. Elgondolkozott az életén, a Realizációján és aztán egyszer csak elkezdett a tó felé, vagy az óceán felé sétálni, ez most mindegy. Elkezdett odasétálni a vízhez.

 

Ahogy a víz megérintette a lábát, érezte annak hidegségét, hűvösségét. Tudjátok milyen érzés az, amikor a hideg víz először éri a lábfejeteket. Ott van annak tudatossága, hogy „Ó, hát ez a víz hideg!”

 

Egészen térdig bement a vízbe, majd elöntötte a felismerés, hogy „Hú, ez tényleg nagyon hideg! Talán mégiscsak egy másik módot kellett volna választanom a távozásomra. De nem, mégsem, hiszen ezt volt a tervem.” – És mire a víz elérte a derekát, addigra már eltávozott.

 

Átkelt a túloldalra. A fizikai teste gondolom tovább gyalogolt a vízben. Igazából nem is gondolt arra, hogy a fizikai testét is magával vigye valamilyen módon, így az csak tovább gyalogolt az egyre mélyülő vízben. De, ő már eltávozott.

 

Utána több hetet azzal töltött, hogy itt maradt a bolygó körül nem fizikai formában és természetesen meglátogatott néhányótokat és a túloldalról érezte, hogy miről is szól ez az egész. Minden megbánás nélkül persze. Megbánás nélkül. És aztán nemrégiben, szerintem földi időben mérve úgy egy hete azt mondta, hogy „Oké, ideje tovább mennem!” És amikor tovább ment, rögtön a Felemelkedett Mesterek Klubjában találta magát.

 

Most arról beszélünk, akit sokan ismertek, Patti Severance-ról. Patti Severance.

 

Patti ma itt van velünk. Most éppen sír. Tele van könnyekkel – a szeretet könnyeivel értetek, a családjáért, azokért, akiket személyesen is ismert és azokért is, akiket nem is ismert, akikkel soha nem találkozott, de érzi, hogy ők is a családja energiáját jelentik. Felemelkedett Mester.

 

Természetesen rögtön csaptak egy óriási ünneplést Sarttal, Kuderkával és még másokkal is, akik már korábban átkeltek és nagy öröm volt újra találkoznia velük.

 

És ez most felvet egy nagy kérdést. Egy nagy kérdést.

 

Eltávozott. Fájdalom nélkül. Nem volt nehéz az átkelése. Elment és most már egyetért velem abban, hogy a halál a létező legkönnyebb dolog, amit valaha megtehettek. És igazi Mesternek hívom őt, mert tudta, hogy elérkezett a vég a számára. És ebben semmiféle drog vagy gyógyszer nem játszott szerepet. Egyszerűen csak kisétált a testéből. És nem azért, mert valami egészségügyi problémája vagy betegsége volt, hanem azért, mert elérkezett a távozása ideje és ez felvet egy rendkívül fontos dolgot.

 

Egy igazi Mester ő, mert követte a szívét abban, amit meg akart tenni. De, ti még itt vagytok ezen a bolygón. És ez felvet egy nagy kérdést. Miért vagytok még itt? Nem kell itt lennetek!

 

Egyébként szeretnék nagyon egyértelmű és világos lenni. Nem öngyilkosság történt. Azt nevezzük öngyilkosságnak, amikor valaki elveszi, kioltja a fizikai test életét és ennek következtében az agyáét is.

 

Amikor kisétáltok a testetekből, az nem öngyilkosság. Akkor nem pusztítjátok el a testeteket és az agyatokat, hanem ti tudatosan a távozás mellett döntötök. Szóval, ez most felvet egy nagy kérdést a maradással kapcsolatban, a továbbiakkal kapcsolatban.

 

Neki már nem volt ehhez energiája. Azt mondta, hogy „Több, mint 70 évet éltem ezen a bolygón. Elfáradtam, végeztem és boldog vagyok. És az rendben van, ha ti, többiek itt maradtok, de számomra elérkezett a távozás ideje.”

 

És ma itt van velünk. Először is a szeretetét és az üdvözletét küldi nektek és feltesz nektek egy rendkívül fontos kérdést, hogy „Belenézve a saját szívedbe, itt akarsz-e maradni?”

 

Ő nem akart itt maradni. Belenézve a szívedbe, azt mondja, hogy „Ezzel kapcsolatban nem teheted meg azt, hogy nem foglalsz állást, hogy nem hozol döntést.” Nem mondhatod azt, hogy „Talán maradok, talán nem.” „Itt akarsz-e maradni?”

 

És ha igen, akkor itt az ideje annak, hogy Mesterként igényt tarts a jogaidra, mert ezek nélkül a jogok nélkül ez nem fog menni! Akkor borzalmasan fájdalmas lesz. Egy „talánnal” ez nem fog működni.

 

Ha itt akarsz maradni, tarts igényt a jogaidra! Ha pedig nem akarsz itt maradni, akkor pedig sétálj ki innen!

 

A szellemed tényleg még azelőtt elhagyja a fizikai testedet, mielőtt a fizikai halál bekövetkezne. Te még előtte elmész és csak egyfajta „robot üzemmód” marad azon a ponton, ami napokig is eltarthat, de már halott vagy. És Patty ezt a nagyon fontos kérdést teszi most fel nektek, hogy „Mit szeretnél csinálni?”

 

(szünet)

 

Nincs benne semmi megbánás, bűntudat, vagy ilyenek. Ez nem is lehetséges, ha valaki Felemelkedett Mester – amiatt, hogy nem maradt itt a bolygón. Semmi ilyen nem volt benne. De, azt szeretné nagyon határozottan és világosan az értésedre adni, hogy ezt tisztázd magadban. Azt választod, hogy itt maradsz és ennek következtében azt választod, hogy az energiád szolgáljon téged? Vagy el akarsz innen távozni? Ebben nincs köztes állapot. Ezek az ő szavai és nem az enyémek.

 

Akkor most vegyünk egy jó mély lélegzetet!

 

Drága kedves Patti! Sokan személyesen is ismertétek őt. Sokszor volt itt a Shoud-okon és sok összejövetelünkre eljött. Most már Felemelkedett Mester. Ehhez mit szóltok? Mit szóltok ehhez? (a közönség tapsol) Igen, ez megérdemel egy tapsot.

 

És most azt mondja Cauldre kérdésére válaszolva „Igen, tényleg létezik a Felemelkedett Mesterek Klubja! (nevetések) Tényleg létezik és egészen káprázatos, mesés!”

 

Akkor most, vegyünk egy mély lélegzetet ebbe a kérdésbe, hogy „Maradni vagy nem maradni?” Beszéltünk már erről korábban is, de ha azt választjátok, hogy itt maradtok, akkor itt az ideje annak, hogy igényt tartsatok a jogaitokra, mert szükségetek lesz rájuk és a fenébe is, ezek egyébként is a ti jogaitok, tehát fogadjátok el őket!

 

És ha a távozás mellett döntesz – most az ő szavait tolmácsolom – tehát ha a távozás mellett döntesz, akkor ne habozz ezzel kapcsolatosan! Ne játssz ezzel úgy, mintha ez egy játék lenne, ne nyújtsd el öt évig! „Akkor most menjek vagy ne menjek?” mert akkor belemész a saját szappanoperádba! Egyszerűen csak hozd meg a döntésed és utána pedig cselekedj a döntésed szerint! Ezek Patti szavai.

 

Akkor vegyünk egy jó mély lélegzetet!

 

Most azt szeretné tudni, hogy valamikor fogjuk-e őt csatornázni, talán a következő Merlin eseményen vagy az azt követőn. Neked most csak Felemelkedett Mesternek kell lenned, csak lazulj már el egy kicsit! (nevetések)

 

Ez egy csodálatos időszak, egy elképesztően változó időszak itt most, amiben élünk. És ha itt fogtok maradni, akkor tartsatok igényt a jogaitokra!

 

Akkor vegyünk erre egy jó mély lélegzetet, ahogy befejezzük a Padon ülés művészete sorozatunkat és felkészülünk az Alt Sorozatra.

 

Vegyünk egy jó mély lélegzetet és közben végig emlékezzetek arra, hogy minden jól van a teremtés egészében!

 

Köszönöm.

 

A Szuverén Birodalom Adamusa Vagyok. Köszönöm. (a közönség tapsol)

 

 

 

 

Fordította: Telegdi Ildikó – [email protected]

Szerkesztő és magyar nyelvi lektor: Thomázy Tímea – [email protected]