BÍBOR KÖR ANYAGOK

A PADON ÜLÉS MŰVÉSZETE SOROZAT

9. SHOUD – ADAMUS főszereplésével, Geoffrey Hoppe közvetítésében

 

Elhangzott a Bíbor Körben

2022. június 4-én.

www.crimsoncircle.com

 

Vagyok, Aki Vagyok, a Szuverén Birodalom Adamusa.

 

Oh! Élő közönség! (nevetés) Már nagyon vártam erre! (a közönség éljenez és tapsol) Már nagyon vártam erre, hogy újra együtt lehessek az én drága Shaumbráimmal!

 

Na persze mind együtt voltunk energetikailag, de nincs ehhez fogható, amikor megérinthetitek a másikat (megfogja valakinek a kezét), amikor bele tudtok nézni valaki szemébe, amikor itt van ez a közvetlen energia, mint az ilyen összejöveteleken. Az elmúlt 1-2 év nagyon érdekes volt. Hm. Sok dolgot meg kellett tanulni újfajta módon csinálni. Sok minden tekintetében meg kellett tanulni túllépni a dolgokon.

 

Máris beszélni fogunk erről, de mielőtt még erre sort kerítenénk, szeretném elismerni és megköszönni Eesa drága Lindjájának a csodálatos munkáját, hogy ebben a pár évben ő maga képviselte egyszemélyben a közönséget. (még több éljenzés és taps) Linda, milyen érzés volt igazán magadra venni a közönséget, a Shaumbra tulajdonságait? (Linda felsóhajt) És a közönségnek lenni?

 

LINDA: Megtiszteltetést és ezzel együtt egy kihívást is jelentett számomra.

 

ADAMUS: Van számodra egy kis ajándékunk…

 

LINDA: Ó, te jóságos ég!

 

ADAMUS: …amiatt a munka miatt, amit tettél. (Kerri egy virágokkal teli vázát hoz)

 

LINDA: Aztaaaaa!

 

ADAMUS: Tizenkét szál gyönyörű vörös rózsa. (még több taps)

 

LINDA: Ó, nahát!

 

ADAMUS: A drága Lindának. Igen.

 

LINDA: Szépséges bíborvörös rózsák!

 

ADAMUS: Igen, és ezt nekem köszönheted, nem Cauldrenek.

 

LINDA: Óóó!

 

ADAMUS: Az én ötletem volt.

 

LINDA: Nagyon szépen köszönöm!

 

ADAMUS: Igen.

 

LINDA: Itt maradhatnak az asztalon?

 

ADAMUS: Sőt, erre kérni is akartalak!

 

LINDA: Annyira szépségesek!

 

ADAMUS: Hivatalosan is el szerettük volna ismerni, hogy te csináltad a kérdés-válaszokat, fogadtad a tőlem érkező ütéseket, na nem volt ez bántalmazás – na jó, oké, bántalmazás volt – (nevetések) ezalatt az idő alatt és kiváló munkát végeztél ebben! Szeretnénk, ha továbbra is részt vennél ebben a Shaumbrával.

 

LINDA: Ó!

 

ADAMUS: De most már…

 

LINDA: Jó, rendben.

 

ADAMUS: … vehetsz egy mély lélegzetet és egy kicsikét hátrább léphetsz kedves Linda!

 

LINDA: Oké.

 

ADAMUS: Már nem kell magadra venned ezt az óriási felelősséget! És igen, nagyon köszönöm a munkádat!

 

LINDA: Ismételten szólva, számomra ez megtiszteltetés volt.

 

ADAMUS: (megköszörüli a torkát) Elnézést! (megint megköszörüli a torkát) Cauldre hangja teljesen kiszáradt amiatt, hogy itt van Colorado-ban (kicsit krákogva beszél) miután oly sok időt töltött a meleg és páradús trópusi környezetben. Na, igen! (Kerri hozza a kávéját) Nem mintha nekem erre szükségem lenne, de Cauldre-nek nagyon jólesne. Köszönöm.

 

KERRI: A mellé járó sütit is kéred? (desszertet is hozott a kávé mellé)

 

ADAMUS: Igen, kérném. Köszönöm. (nevetések) Honnan tudta? Biztosan látó, igen. Nagyon szépen köszönöm Kerri. Köszönöm. Hadd legyek biztos benne – megint megköszörüli a torkát – hogy a hangom, vagyis Cauldre hangja rendben van. (Belekortyol a kávéba) – Ó, az emberi kávé az egyik legjobb dolog az emberi létezésben, pár másik dolog mellett. De, a kávé annyira finom!

 

Tehát egy-két érdekes év van mögöttünk és azt kell mondjam, hogy ennek még nincs teljesen vége.

 

(Linda kifejezi a nem tetszését ennek hallatán)

 

ADAMUS: Nem, nem, még nincs vége. Csak megtanultátok ezt kezelni. (Adamus nevet) Többnyire megtanultatok ezzel megbirkózni. Jön még több ebből, de ez nem számít! Nem számít! Meg fogjátok látni, hogy a világban a dolgok egyre őrültebbek és őrültebbek lesznek, de ez mondhatni nem számít.

 

 

Shaumbra felmérés

 

Akkor most, egy pillanat erejéig lépjünk hátra és végezzünk egy kis felmérést a Shaumbraként együtt töltött időszakunkról! Először Tóbiásszal voltak az összejövetelek 1999 augusztusától kezdődően, aminek nagyon hamar itt lesz az évfordulója. Ő küldte ki a hívást a Shaumbrák számára Gabriel Arkangyallal együttműködve, aki megfújta a harsonáját, de meghallotta ezt a Shaumba? Hát nem. Nem! (nevetés) Nem. (Adamus nevet) Gabriel pedig csak fújta és fújta a harsonáját, egészen addig, amíg már kifogyott a szusz belőle, a Shaumbra pedig így reagált erre, „Hogy mi van? Mi van?”

 

De aztán történt valami. Szinte magától lángra kapott egy szikra. A rózsa – tudjátok mondhatni a rózsaillat volt az, ami azt okozta, hogy „Ébredjetek fel és szagoljátok meg a rózsát Shaumbra!” – Gyertek haza! – és ez, valamint az internet volt az, ami újra összehozta a Shaumbrákat 1999 és 2000 környékén és így folytatódtak az összejövetelek. Az az energia, amit kiárasztottatok magatokból sok évvel ezelőtt, tovább folytatódott a legmegfelelőbb rezonanciával és frekvenciával, ami aztán magához vonzotta a legmegfelelőbb embereket. Ez soha sem a csoport méretéről szólt, hanem azokról, akik tényleg készen álltak arra, hogy keresztül menjenek a felébredésükön és nem csak azon, hanem az azt követő lépéseken, vagyis az elengedéseken is.

 

Tehát, miután kiment a hívás – ami egyébként még most is szól, szinte olyan, mint egy világítótorony és ezen FM is dolgozik. Tehát, ez a hívás azt mondja, hogy „Amennyiben készen állsz, amennyiben tényleg, igazán készen állsz és nem makyózol, amennyiben tényleg készen állsz arra, hogy keresztül menj bizonyos kemény belső dolgokon, akkor ez itt a te helyed! – Ez egy makyo-mentes zóna. Ha az újak makyóval jönnek be, akkor nagyon hamar rá fognak jönni, hogy ez egy makyó-mentes zóna. Régebben én voltam az, aki nyakon csíptelek titeket, ha makyóztatok, de ma már ezt a többi Shaumbra teszi meg.

 

Tehát, miután kiment a hívás az összejövetelre, ezt egy hosszú ideig tartó, igen hosszadalmas elengedés követte. Emlékeztek még? Ja, hogy még mindig benne vagytok az elengedésben? (Adamus nevet) Az elengedésről Tóbiás beszélt nektek – az elengedésről és a megengedésről – majd együtt dolgozott veletek és tudatta azt, hogy nem, egyáltalán nem bolondultatok meg. Egyáltalán nem! Mindössze keresztül mentetek a dolgokon. Az az igazi bolond vagy őrült az, aki egyszerűen csak elfogadja az életet a 3D-s valóságban és nem lép túl rajta! De ti, egyáltalán nem voltatok őrültek. Úttörők voltatok természetesen, de nem őrültek.

 

Beletelt némi időbe, nos hát igazából nagyon hosszú ideig tartott az elengedésen való munkálkodás és néhányan még mindig ezt csináljátok. Nekik azt üzenem, hogy „Lépjetek már túl rajta a picsába!” (Linda kuncog) Ez tényleg ennyire egyszerű! Néha szerettek ezen csámcsogni, ettől szenvedni, ezen gyötrődni, hogy „Itt van ez a rengeteg problémám és különben is rossz szüleim voltak, rossz életem volt!” – Csak lépjetek már túl rajta! De tényleg, ez ennyire egyszerű!

 

Tettem egy kijelentést – és emiatt nem örvendek túl nagy népszerűségnek – amennyiben még mindig vannak problémák az életetekben, legyen szó akár a bőségről, vagy az egészségről, illetve bármi másról, akkor az azért van, mert még mindig kinyertek belőle valamit. Még mindig szert tesztek belőle valamire. – Jól van, akkor csak csináljátok! De, amikor készen álltok, akkor egyszerűen csak lépjetek túl rajta! Ez ennyire egyszerű! Ha ennél jobban megbonyolítjátok, akkor egy játszmát játszotok magatokkal. Csak lépjetek túl rajta! Nincsenek összeesküvések! Senki sincs ellenetek. Nem kell mindenféle hatalmas, letaglózó terhet a vállatokon cipelnetek. Nem kell semmilyen karmával sem rendelkeznetek, ha nem akartok karmát. Tehát a fenébe is, csak lépjetek már túl ezeken, hogy haladni tudjunk! És tudom, hogy ez nemtörődömségnek tűnik, vagy csak én gondolom ezt?

 

LINDA: Hát, vannak egy páran…

 

ADAMUS: Mondd tovább, addig én eszegetek egy kicsit.

 

LINDA: …akik esetleg ezt gondolják.

 

ADAMUS: Hogy vannak...hoppá! (A süti egy része a padlón landolt)

 

LINDA: Ez szép volt!

 

ADAMUS: Muszáj ennem, miközben beszélünk. De ez nemtörődömnek hangzik?

 

LINDA: Ha valaki nem ismer téged.

 

ADAMUS: Ha valaki nem ismer engem. Engem vagy „engem”?

 

LINDA: Téged!

 

ADAMUS: Engem. Jól van. (elkezdi felszedegetni a földről a leesett süti darabokat) Kéred?

 

LINDA: Köszönöm, nem!

 

ADAMUS: Azért ide teszem. (nevetések, ahogy Adamus ezeket a leesett darabkákat berakja a virágok közé és felvesz egy újabb süti darabkát) És ezt kéred?

 

LINDA: Köszönöm, nem kérem! (nevetések)

 

ADAMUS: (nevetve) Mindegy, azért ideteszem őket. (nevetés) De, most már elérkezik az a pont – és ezt most komolyan mondom – hogy elérkezik az a pont, amikor azt mondjátok, hogy „Végeztem ezzel! Végeztem ezzel a szarsággal…!”

 

LINDA: Igazad van.

 

ADAMUS: „És azzal is végeztem, hogy áldozat legyek. Egyszerűen végeztem vele!”

 

LINDA: Igazad van.

 

ADAMUS: „Mi fog történni?” – Tehát vége az elengedéseknek és az összes dolog kitisztításának. Nincs nektek már erre szükségetek. Nem is a tiétek. Tudom, hogy ezt már sokszor elmondtam, de csak lépjetek túl rajta és egy nap majd felismeritek, hogy „Akkor egyszerűen csak túllépek rajta.” – Ezzel nem azt mondom, hogy az életben időnként nem történnek fájdalmas, bántó dolgok, hanem azt, hogy az emberek hajlamosak ezeket magukkal cipelni. Keresztülmentek a fájdalmon, a szomorúságon, a bánaton, a gyászon, vagy legyen szó bármiről, tehát keresztülmentek ezen a bámulatos folyamaton, majd elengeditek és megengeditek, hogy ez a dolog bölcsességé változzon. Ez a következő lépés. Megengeditek, hogy bölcsesség váljon belőle. És többé nem csámcsogtok rajta. Befejezitek az áldozatiságot és azt mondjátok, hogy „Akkor váljon belőle bölcsesség!” – és a lelketek ezt megteszi. Nem ti csináltok belőle bölcsességet, hanem a lelketek végzi el ezt az egész bölcsességgé alakítást. A lelketek csak arra vár, hogy azt mondjátok, hogy „Oké, készen állok ennek az elengedésére és átadom, hogy bölcsesség váljék belőle.” – És akkor ez így is lesz. Átveszi azt tőletek és aztán természetesen megpróbáltok továbbra is ragaszkodni ahhoz a dologhoz és próbáltok belőle értelmet kinyerni, és önigazolást nyerni magatok számára – de ne tegyétek ezt! Csak engedjétek el és engedjétek meg, hogy bölcsességgé váljon!

 

És ismételten szólva, ez kicsit érzéketlennek tűnhet mivel azt mondjátok, hogy „Ó, de hát te nem tudod min mentem keresztül!” – És hallottam, hogy mostanában valaki azt mondta, hogy mivel régóta nem élek már ezen a bolygón, nem értem meg azokat a dolgokat, amin keresztül mentek. De, nem is kell megértenem! De tényleg, nem kell megértenem. Ez nem arról szól, hogy megpróbáljunk mindent megérteni. Például azt, hogy mikor álltok már készen arra, hogy véget vessetek az áldozatiságotoknak és annak, hogy nem éltek bőségben? Ó! ez volt az egyik legnagyobb kihívás a Shaumbrával kapcsolatosan! És ezt egyszerűen csak elengedhetitek. Azt mondjátok – azt a kijelentést teszitek magatoknak –, hogy „Készen állok arra, hogy ezt elengedjem. Pont. Minden és, ha és de nélkül. Minden talán és félig -meddig és mi fog akkor történni nélkül. Készen állok ennek a dolognak az elengedésére!” És akkor megteszitek, elengeditek. És akkor hirtelen megérkezik a bölcsesség. Ó! Ez benne a valódi áldás! Nem nektek kell a dolgokat bölcsességgé alakítanotok. Azt a Lelketek végzi el. A Lelketek desztillálja le bölcsességgé. És kiveszi belőle az összes szarságot. Kiveszi belőle az összes apró kis részletet, még a mögötte álló beragadt emberi érzelmeket is, majd bölcsességgé alakítja. És utána pedig, hogy úgy mondjam, átnyújtja az Én Vagyok-nak az Élet Ajándékaként.

 

Tehát…igen?

 

LINDA: Van egy kérdésem, ami ott üvölt a közönségben. Azt hallom és azt érzem és tudom is, mégis nagyon nehéz elképzelni azt, hogy ha valaki gyógyíthatatlan betegségtől szenved, ami visszafordíthatatlan, akkor ezt mégis hogyan tudnák megtenni?

 

ADAMUS: Először is azért kaptad a rózsákat, hogy fejezd azt be, hogy a hallgatóságot képviseled.

 

LINDA: Na tessék!

 

ADAMUS: Hát igen.

 

LINDA: (nevetések) Az a helyzet, hogy hozzászoktam ehhez.

 

Akkor visszakérhetném azokat a rózsákat? (nevetés) Vigyétek el a rózsákat! Vigyétek vissza a virágüzletbe!

 

Másodsorban, ez egy jó kérdés. Nem akarok itt túl sok elterelést, de ez egy jó kérdés. És most egy olyan választ fogok erre adni, amit páran lehet, hogy nem fognak elsőre megérteni – de fogadjátok el a halált. Fogadjátok el a halált! Ez ennyire egyszerű, mert az meg fog történni! Még többet is fogunk erről beszélni ezen az ülésen, de fejezzétek be az ezekkel a dolgokkal folytatott harcot, csatározást! És a halál egy gyönyörűséges folyamat. Már megcsináltuk – szerintem Jean választotta ki a hónap anyagát – mi is a címe?

 

JEAN: Az egyszerű Mester.

 

ADAMUS: Az egyszerű Mester – és ebben van egy halál tapasztalás. Meghalunk, még mielőtt fizikai halált halnánk. Tehát, amennyiben érdekel benneteket a halál, akkor hallgassátok meg ezt Az Egyszerű Mester anyagot. Meg fogtok halni és ez nem annyira fizikai dolog, hanem igazából egy tudatosságbeli átalakulás, transzformációt jelent. Szóval mennyiért is haltok meg – mennyibe kerül ez az anyag?

 

JEAN: Június 30 -ig $250 USD az ára.

 

ADAMUS: Tehát, 250 dollárért fogtok meghalni júniusban. Mekkora üzlet! (nevetések, Linda felsóhajt) A temetkezési vállalat sokkal többet kér ezért. Mennyibe kerül manapság egy átlagos hamvasztás? (Linda megint sóhajt egyet) Nem tudom, de úgy kétezer dollárba? Ti tudjátok. Szóval, ennek az árnak az egytizedéért megkapjátok ezt az anyagot.

 

De tényleg, ez egy kemény kérdés. Ne küzdjetek, ne harcoljatok vele! Később erről még beszélünk és tudom, hogy pár nap múlva lesz az Angyalok számára készülő közvetítés, ahol ez lesz az egyik nagy téma, amiről majd beszélni fogunk.

 

De menjünk tovább! Keresztülmentek a bölcsességen, ami azt mondja, hogy „Hé, meg fogok halni! Ez a test vagy integrálásra kerül, vagy pedig magam mögött fogom hagyni. Ez nem számít, de akkor is mindenképpen meg fogok halni!” – És ez egy megkönnyebbülés. El tudjátok képzelni milyen lenne, ha valaki azt mondaná nektek, hogy „Soha nem fogtok meghalni?” – Andy, te szeretnéd ezt?

 

ANDY: Nem.

 

ADAMUS: Nem? És miért nem?

 

ANDY: Annak ellenére, hogy az élet nagyon jó dolog…

 

ADAMUS: Megkaphatnánk a mikrofont?

 

LINDA: Persze. Hosszú hónapok után most először…

 

ADAMUS: Hát igen…

 

LINDA: Sok, sok, sok, nagyon sok hónap után.

 

ADAMUS: Köszönöm, hogy te vagy az első, aki megtöri a jeget. (a közönség megtapsolja)

 

ANDY: Az élet tényleg tele van élvezetes dolgokkal, de tudod, ahogy már ezt el is mondtad a halállal kapcsolatban, mindenki meg fog halni. És ez olyan, mint egy újjászületés. Valószínűleg ez be is fog következni.

 

ADAMUS: Igen. A halál egy elengedés.

 

ANDY: Igen!

 

ADAMUS: Egy szépséges elengedés. Igen. Jó. Köszönöm. Köszönöm.

 

Tehát bejön a bölcsesség és akkor valami elkezd megtörténni és elkezditek felismerni, hogy milyen sok mindent cipeltetek már olyan nagyon régóta magatokkal, és rádöbbentek, hogy milyen nagyon ragaszkodtatok ahhoz a sok szeméthez. És egy bizonyos értelemben elég szórakoztató volt végigmenni rajta, tudjátok, azon a katartikus folyamaton és az összes feldolgozáson meg minden máson, de amikor felülemelkedtek ezen, azt mondjátok, hogy „Nahát, ez aztán tényleg nagyon nehéz és fáradságos volt. Olyan volt, mintha…” - Visszatartott benneteket attól, hogy igazán éljetek.

 

Majd miután megtörténik a bölcsesség behozatala – amin most mennek a Shaumbrák keresztül – elérkezik annak az ideje, hogy megértsétek azt a fizikát, amiről beszélünk, a valóság metafizikáját és a valóság illúzióit. Beszélünk a térről és az időről. Beszélünk az ezeken való túllépéséről. Arról beszélünk, hogy sok valóság létezik, mégpedig egyszerre. Arról beszélünk, hogy mit is jelent valójában az, hogy megválasztjátok a sorsotokat ahelyett, hogy az csak úgy megtörténne veletek.

 

Most bele fogunk menni abba részbe, ahol tényleg megértjük a fizikát, ami egész egyszerűen briliáns és rendkívül egyszerű. Nem kell ehhez fizikusnak lennetek. Sőt, az a fizika vagy metafizika, amiről mi beszélünk, sokkal inkább költői, mintsem tudományos. A tudomány nagyszerű, szeretem a tudományt, de a tudomány önmagát tanulmányozza. Azt figyeli meg, amiről azt hiszi, hogy a megfigyelése tárgya. Mi sokkal költőibbek leszünk a metafizikánkkal, ahol arról beszélünk, hogy mi a fény, mi az energia és hogy a dolgok hogyan egyesülnek vagy öltenek testet anyagként. Majd végsősoron arról beszélünk, hogy nem az elmétek, sőt még nem is annyira a hiedelmeitek, hanem a tudatosságotok az, ami megteremti számotokra a valóságotokat. És most pontosan ezt tesszük. Egy csomó fizikáról, magának az életnek a metafizikájáról lesz szó.

 

Majd végezetül, ezzel az egésszel összefüggésben eljutunk arra a pontra, hogy megértitek, hogy valójában miért is vagytok itt. Ez az egész nem csak a dolgok elengedéséről szólt. Azt meg kellett tennünk, de igazából azért vagytok itt, hogy kisugározzátok a fényeteket, hogy ott üljetek a padon, hogy legyetek a Jelenlét pillanatában itt a bolygón. Tudtátok, hogy a bolygónak szüksége lesz erre. Tudtátok, hogy ez az a hatalmas történelmi jelentőségű időszak lesz.

 

 

 

A fényetek hatása

 

A bolygó nem lesz rosszabb hely, mint eddig. Tényleg nem! Valójában, statisztikai értelemben véve jelenleg egy átlagember élete jobb, mint bármikor valaha – itt most Atlantisz késői korszakától kezdve egészen a mostanáig bezárólag tartó időszakról beszélek. Tudom, hogy sok ember most azt üvölti, hogy „De a bolygó a pokolra jut!” – Nem, a bolygó egészen eddig volt a pokolban és éppen most emelkedik ki belőle, de persze még mindig sok pokolbéli stílusjegy található benne. (nevetések)

 

Jelenleg sokkal nagyobb a tudatosság, a fény a bolygón, mint valaha. A dolgok nem esnek szét. De van egy dolog, amiről ne feledkezzetek meg, hogy a változások gyorsabb ütemben zajlanak, mint eddig bármikor. Nem arról van szó, hogy a bolygó a pokolra jut. Sőt, valójában az élet általánosságában tekintve, most jobb. Nem mintha korábban borzasztóan rossz lett volna, de most jobb. Kevesebb a háború, kevesebb az éhező ember, kevesebb betegség van, mint korábban bármikor a bolygón. De, a dolgok gyorsabb tempóban változnak. Ezt tartsátok jól az eszetekben, amikor tudjátok, éppen egy olyan napotok van, amikor beleéreztek a tömegtudatba, vagy amikor éppen a híreket hallgatjátok, hogy „Ó, ez az egész szétesik, a darabjaira hullik.” – Nem, igazából nem ez történik, csak gyorsabban következnek be a változások. És ez azt az érzést kelti, mintha elveszítitek a kontrollt, vagy, hogy nem vagytok képesek ezzel lépést tartani, és hogy minden fel fog robbanni.

 

De ez az egész okkal történik így és igazából, ha ebbe tényleg beleéreztek egy pillanatra, akkor a ti fényetek az, ami fokozza, növeli ezeket a problémákat a bolygón. A fényetek az, ami ezt az egyre több pusztítást, felbomlást okozza. A fényetek okozza azt az érzést, hogy minden gyorsabban történik és ez még több változást idéz elő. Amikor a fényetek kiárad, akkor nem az történik, hogy minden olyanná válik, mintha egy csodálatos ragyogással bíró víz vagy olaj borítaná be mindennek a felszínét, ami mindent jóvá varázsol. Jelenleg éppen felrázzátok a dolgokat. Na persze nem szándékosan, hanem azáltal, hogy a fény, a tudatosság kiárad olyan helyekre és megérinti azokat, amelyek nem rendelkeznek sok fénnyel, és nem fogom ezeket a helyeket sötétnek nevezni. Inkább olyan helyeknek, amelyek talán gonoszak vagy rosszak. A fényetek bemegy ezekre a helyekre és felrázza a dolgokat. Aztán a metafizikának megfelelően, minden gyorsabb tempóban kezd el haladni. A fényetek okozza azt, hogy az események gyorsabban következnek be.

 

Az idő nem feltétlenül változik meg, de majd az is meg fog. Tehát, nem az idő halad gyorsabban, nem az idő gyorsul fel, hanem az események sorrendje történik gyorsabb ütemben. És ezt a ti fényetek okozza. Tehát ismételten mondva, amikor elolvassátok a híreket és azt mondjátok, hogy „Te jó ég! Mi történik odaát Ukrajnában? Mi történik az energiával? Mi történik a gazdasággal?” - Hát akkor csak nézzetek bele a tükörbe! Ti okozzátok ezt az egészet, de csakis a fény szempontjából tekintve. Nem azért teszitek, hogy bármilyen kárt okozzatok ezzel. Nem. Hanem azért történik, mert ahogy a fényetek kiragyog – rengeteg olyan dolog van a Földön, ami most készen áll a változásra. Készen állnak. Csak szükségük volt valamire, ami megadja számukra az ehhez szükséges hajtóerőt, kimozdítja őket.

 

Az emberi fajra már olyan régóta ráfér egy változás, egy átalakulás. Ez egy hatalmas dolog! Erre a régi biológiára, amiben most is tartózkodtok, már nagyon ráfér az átalakulás, hiszen már elavult. És hogy mivé fog válni? Mi lesz belőle? Egyszerűen csak egy szuper biológiai test? Talán. Vagy talán mégsem. Talán digitális biológiai testté fog átalakulni. Vagy egy sokkal jobban, mondhatni tökéletesen működő biológiai test válik belőle? De, számít ez? Tudjátok egy igen érdekes szerelem/gyűlölet kapcsolatot van köztetek és a testetek között. És ha azt mondom most nektek, hogy „Lássuk csak, az emberi test 30 év múlva talán pusztán csak digitális formában fog létezni.” – erre ti azt mondjátok, hogy „De hát ez borzalmas! Ez egy nagyon baljós dolognak hangzik!” – Nos, szerintem a biológia még ennél is rosszabb volt, (Adamus nevet) akárki is állt elő vele! És ebbe helyeztétek bele magatokat. Lehet, hogy az emberek digitálisak lesznek. Lehet, hogy minden tökéletesítve lesz rajtuk. Vagy akár az is lehet, hogy a jelenlegi biológiátoknak egy kémcsőben készült biológiai változata lesz érvényben. Vagyis nem igazán számít, hogy ez a jelenlegi biológiátok lesz vagy nem.

 

A lényeg az, hogy a dolgok gyorsabban haladnak, változnak. De, egyáltalán nem válnak rosszabbá. Szóval, lennétek szívesek elengedni ezt? Nem rosszabbá fognak válni a dolgok – majd elmondom az erre vonatkozó statisztikai adatokat talán a ProGnost-ban, vagy egy Shoud-on, de a lényeg az, hogy több fény és több tudatosság van jelen a bolygón, mint eddig valaha. De tudjátok, ez tényleg bosszantó néhány ember számára, mert ők ezt tényleg egyáltalán nem akarják. Itt most jó pár szervezetről beszélek – hogy ne is említsek semmilyen egyházat (nevetések) – de vannak köztük olyanok, akik egyszerűen nem akarják ezt elengedni, pedig muszáj lesz nekik!

 

Minden tovább fejlődik. Mindennek meg van a maga saját halála, ami nem más, mint egy átalakulás az egyik állapotból egy másikba. A biológia változása már nagyon régóta esedékes. Pontosan ez az egyik oka most ennek a jelenleg meglévő sok betegségnek, mert arra kényszerítik a tudományt, hogy megtalálják az új megoldásokat. És ezalatt nem csak a védőoltásokat és a gyógyszereket értem, hanem egy teljesen új megoldást a test számára. És káprázatosnak tartom, hogy miket végeznek most a laboratóriumokban a fizikai testre vonatkozóan. A gondolati folyamatok túllépnek magán a DNS-en és az atomokon, mert a fizikai test teljes átalakulásáról van szó. És ez bámulatos!

 

Emeljük poharunkat arra, hogy a bolygó nem egy rosszabb hellyé válik, csak gyorsabban következnek be a változások. És hogyan tudjátok ezt kezelni? Megengedéssel. (valaki azt mondja, hogy „Ivással!”) Megengedéssel és ivással. (nevetések) Igyatok kávét, egyetek csokit, igyatok egy kis bort, igyatok sok bort, mert minden egyre gyorsabb lesz! Amikor pedig túlterheltnek érzitek magatokat – és tudom, hogy sokan ezt érzitek így magatokat mostanában, és elég stresszesek vagytok. Szeretnék készíteni egy táblázatot, ami megmutatja a Shaumbra aggódás és szorongás szintjét napi lebontásban. (nevetések) De, nincs ehhez elég papírunk!

 

Tudjátok, időnként vannak olyan időszakok, amikor a Shaumbra energiák egészen ellazultak és sokkal nyitottabbak, aztán pedig – kimondottan az elmúlt egy-két évben megemelkedett a szorongás szintje. Ki tapasztalt közületek szorongást ebben az elmúlt hónapban? A múlt hónapban? (sokan felemelik a kezüket) Igen. Oké. Egyébként ez természetes. Úgy értem ez rendben van. Egyáltalán ne küzdjetek a szorongással! Álljatok hátrébb és kérdezzétek meg magatoktól, hogy „Mi okozza azt a szorongást?” – vagyis, hogy „az a sajátotok-e?” – Valószínűleg nem! Az egész bolygóról mindenhonnan ezt érzitek, mialatt ez a rengeteg változás bekövetkezik, sok változás éppen a ti fényetek, a padon ülésetek hatására következik be.

 

Néha jól elszórakoztatom magam a Shaumbrával, mert még mindig vannak közöttük olyanok, akik azt gondolják, hogy „Oké, akkor most a padon fogunk ülni és kiküldjük a szeretetünket, a fényünket az egész világnak. És ezzel lecseréljük a DHL futárszolgálatot az Unikornis futárszolgálatra és ez gyönyörű lesz…” – Ó, dehogyis! Ha hátra lépnétek egy kicsit és látnátok, hogy igazából mi az, ami történik, hogy – a fényetek kiárad a világba és a szart is kiveri a bolygó régi rendszereiből. De, pontosan ezt is akartátok! Nem akartatok ti itt kedvesek, nagyon-nagyon kedvesek lenni és mindent tündérporral be hinteni, mert tudtátok, hogy ez hosszútávon úgysem működik. Tehát, most a fényetek kiárad és elpusztítja, lerombolja a rendszereket. Nem szándékosan. Nem azért, mert fel akarnátok robbantani pár épületet, vagy mert össze akarnátok zavarni a dolgokat. Nem, hanem ez az eredménye annak, amikor a fényetek kiárad a világba.

 

Akkor most vegyünk erre egy mély lélegzetet!

 

És nem, a bolygó nem válik egy rosszabb hellyé. Mindössze csak gyorsabban történnek a változások. És ismételten arra kérlek benneteket, hogy emlékezzetek a nagyobb képre arra, hogy miért is jöttetek ide valójában. Válaszoltatok arra a hívásra. Végig csináltatok temérdek sok elengedést, majd eljutottatok arra a pontra, ahol ez az egész bölcsességé alakult, vagyis átadtátok mindazt a bölcsesség számára. Aztán pedig keresztülmegyünk a valóság fizikáján, a metafizikán – ez az, amire vártam – és most kisugározzátok a fényeteket a bolygóra, aminek szüksége van a tudatosság fényére. Nem megmentésre van szüksége, hanem egyszerűen csak a tudatosságra van szüksége. Ez az, amit akar!

 

És ismételten szólva szeretném, ha erről készülne egy videó. Tehát egy nap ott ültök a padon egy tó partján vagy bárhol, a lényeg az, hogy ott ültök a padon – és minden elvárás nélkül egyszerűen csak kisugározzátok a fényeteket a világra – és ebben a videóban követnénk a fény útját, ahogy az kimegy a világba és megérint valakit, mondjuk egy fizikust, aki éppen a laboratóriumában dolgozik. Aztán megérint egy kormány hivatalnokot, aki éppen egy megoldáson dolgozik a nemzetközi problémák vonatkozásában. Az után, megérint egy bankárt, aki egy új rendszert nézeget éppen, ami sokkal nagyobb egyenlőséget tesz lehetővé. Megérinti a saját városotok vagy országotok oktatási rendszerét. Követjük a fény útját. És a fény érintsen meg bárkit, nem próbálja meg megváltoztat azt az illetőt. Nem próbál valamiféle változást kierőltetni nála, hanem egyszerűen csak beburkolja őt abba a fénybe és az illető ott, abban a fényben, hirtelen meglát egy olyan potenciált, amit korábban talán még sosem látott. Egy orvos dolgozik a rák gyógymódján. A testben a rák mindössze a test kommunikációs hálózatának a téves kommunikációját jelenti, amit gyakran olyan érzelmek okoznak, mint a gyűlölet és a harag. Ez a rák.

 

Szóval, ahogy az a fény kiárad, követjük az útját, majd elér egy csapat tényleg őrült fizikushoz, akik túlmennek az eddig ismert határokon. Ilyen tudós volt Albert Einstein is. Tényleg csak bolondságnak tartották a munkáját. És ahogy a fény kiárad ehhez a csoporthoz, akik ott ülnek és ahogy a fény hirtelen felragyog ebben a csoportban, az egyikük azt mondja, hogy „Nem tudom ezt most honnan szedem, de ebben a pillanatban hasított belém, ennyi sok évnyi kutatás és munka után, hogy az energia mindössze csak egy dal. Csak ennyi. Egy dal, egy kommunikáció.” – És a csoport többi része úgy néz rá, mintha teljesen meghibbant volna. De aztán tesz valamit, ami még saját maga számára is teljesen váratlan. Elkezd énekelni, hogy „Az energia pusztán csak kommunikáció!” – Ezen az éneklési képességen még dolgozni fogunk. (nevetés) „Az energia…” - Még dolgozni fogunk ezen. (nevetés)

 

És hirtelen teljesen elképednek. Korábban még soha nem látták Dr. Lipschitz-et egy értekezlet kellős közepén énekelni. (nevetés) Teljesen elképednek és hallgatják, ahogy az energiáról és a kommunikációról énekel egy dalban. És mivel nem mentálisan beszél, mondhatni megdöbbennek ezen az éneklésen és hirtelen ők is kezdik ezt megérteni. És a terem megtelik fénnyel, a ti fényetekkel és aztán azt mondják, hogy „Ez egész idő alatt itt volt előttünk, de annyira beleragadtunk a matematikába, a tudományba és a tudomány erkölcsiségébe, tisztességébe és a tudományos meggyőződésbe, hogy ezt soha nem is vettük észre, hogy az energia pusztán csak kommunikáció.” – Bumm!

 

És a videó tovább követi a fényt, ami visszatér hozzátok, akik ott ültök a padon egy nagy mosollyal az arcotokon és azt mondjátok, hogy „Nem vagyok benne teljesen biztos, hogy ez a fény pontosan mit tesz, de azt érzem, hogy csinál valamit!” – Aztán hat hónappal később olvassátok az újságot – vagyis az okos eszközötökön olvassátok a híreket – de nem az összeesküvéses oldalakat nézegetitek, hanem a valódi híreket – és hirtelen azt látjátok, hogy „Tudósok egy csoportja Dr. Albert Lipschitz vezetésével arra a következtetésre jutott, hogy az energia kommunikációt jelent.” – A világ ettől ugyanúgy megváltozik, ahogy akkor is megváltozott, amikor Einstein előállt a Relativitás Elméletével.

 

Egyébként ez nem az abszolút elmélete volt. Nem az abszolút elmélete volt. Einstein ezt egyszerűen csak relatívnak, vagyis viszonylagosnak nevezte. Elgondolkoztatok már azon, hogy miért is nevezte a Relativitás Elméletnek? Azt hittétek, hogy a rokonaitokról szól? (ez egy szóvicc mert angolul a „relative” szó a viszonylagos jelentés mellett a rokon szót is jelenti – a ford. megjegyzése) (Adamus nevet) Nem, nem, nem. De miért nevezte Relativitás Elméletnek? Mivel minden relatív, azaz viszonylagos. Einstein ezt mondta, bár ez nem igazán került így publikálásra, vagy nem kapott sok figyelmet, de Eisntein azt mondta, hogy minden a megfigyelőn múlik. Ezért is relatív vagy viszonylagos, mert változhat. És igen, meg tud változni. Ez és még némi jó fény kell hozzá és meg is változhat. Itt egy kicsikét most eltértem a tárgytól.

 

Vegyünk egy jó mély lélegzetet! Azt kell tennem, amiért idejöttem, ez pedig nem más, minthogy kérdéseket tegyek fel nektek. (A hallgatóság reakciója, hogy „Ó!”)

 

 

Adamus vetélkedője

 

Az egyik mostani összejövetelünkön, amit Kona-n, a Shaumbra Pavilonban tartottunk, elmondtam a közönségnek, hogy van egy titkos vágyam, egy titkos szenvedélyem. Ha visszatérnék egy újabb létidőre – ami soha nem fog megtörténni – és egy nap majd ti is ugyanígy lesztek ezzel, hogy „Jaj, nem, nem!” – Az előfordulhat, hogy nagy ritkán visszatérek akár egy csatornázón keresztül, vagy csak egy pár nap erejéig, egyfajta délibábként vagy káprázatként. De hogy visszatérjek egy újabb életre? Guruként? Nem! Dehogyis! Nem, nem! Vagy, hogy Felemelkedett Mesterként visszainkarnálódjak? Dehogy is. Azt megtette Tóbiás. Én akkor inkább egy vetélkedő házigazdája szeretnék lenni! Úgy értem ez egy igazán remek állás lenne! Semmi mást nem kell tenni, csak ott ülni elől egy pár lappal a kezemben és fel kell tenni a lapokon szereplő kérdéseket, amitől mindenki hülyének tűnik. (nevetések) És most pontosan ezt fogjuk tenni! (még több nevetés)

 

Ez itt most a „Ki a Mester?” ideje. Jól van. Van egy pár gondosan előkészített kérdésem a számotokra. A kérdésekkel kapcsolatosan Kuthumival, Tóbiással és még egy pár Felemelkedett Mesterrel konzultáltam. A mai nap átfogó témája a „Globális Változás.”

 

LINDA: Szar? (ez megint egy szójáték, mert az angol „shift” - változás és a „shit” – szar szó között csak egy betű a különbség – a ford. megj.)

 

ADAMUS: Változás. Jól hallottad. Csak ki akartad mondani azt, hogy „szar”. Na gyerünk! Akkor mondd csak ki! Mondd ki hangosan! (nevetések) Tudtad, hogy mit akarok mondani. Csak ki akartad mondani a „szar” szót, ugye?

 

LINDA: A kettő nem egy és ugyanaz?

 

ADAMUS: De általában igen. (Linda nevet) Oké.

 

Következik az első kérdés és Linda készülj a mikrofonnal! Tehát az első kérdés, hogy „A koronavírus, ami 2020-től kb. még napjainkban is tart okozta ezt a váltást, változást, vagy pedig a változás okozta a koronavírust?” Tik-tak. Tik-tak. Linda viszi a mikrofont.

 

JARED: Helló!

 

ADAMUS: Helló! Mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás?

 

JARED: Én azt mondanám, mindkettő.

 

ADAMUS: Mindkettő.

 

JARED: Egyszerre.

 

ADAMUS: Abszolút. Ez az ÉS.

 

JARED: Ta-da!

 

ADAMUS: Az emberek ezt vajon miért nem ismerik fel? Azon töprengenek, hogy „Akkor most ez vagy az volt? Nem tudom mit tegyek!” – Ez az ÉS. Mindkettő megtörténhet egyszerre. Miért ment át a csirke az út túloldalára?

 

JARED: Mert ezt választotta.

 

ADAMUS: Azért, hogy átmenjen a túloldalra.

 

JARED: Ó!

 

ADAMUS: És közben az úton jött egy kamion. Hogy átkeljen a túloldalra. (felfelé mutat) Hogy átkeljen….Bumm! Jó, rendben. Nehéz ám egy vetélkedő műsorvezetőjének lennem. Oké. (nevetgélések) Szóval, a koronavírus okozta a változást, vagy a változás okozta a koronavírust?

 

JARED: Azt mondanám, hogy a változás volt az ok, ami aztán ezen a módon, a koronavírusként öltött testet.

 

ADAMUS: Igen, jó.

 

JARED: Igen.

 

ADAMUS: Jó válasz. Oké. Még kérnénk pár választ ugyanerre a kérdésre. Jó volt a válasz.

 

LINDA: Oké, köszönöm.

 

ADAMUS: Azt a választ kaptuk, hogy a, a tudatosság volt a kiváltó ok, ami a változást okozta és ennek eredményeképpen jött a koronavírus, igaz? Jó. Következő.

 

PAUL: Mindkét irány lehetséges.

 

ADAMUS: Mindkettő lehetséges.

 

PAUL: Igen.

 

ADAMUS: És te melyiket választod?

 

PAUL: Mindegy. Azt, amit éppen az adott pillanatban érzek.

 

ADAMUS: Bármit is érzel, az rendben van. És mit érzel ebben a pillanatban?

 

PAUL: Ebben a pillanatban? (kis szünet után) Nem…

 

ADAMUS: A változás okozta a koronavírust, vagy a koronavírus okozta a változást?

 

PAUL: Ez mindegy, nem számít.

 

ADAMUS: Nem számít.

 

ADAMUS: Oké.

 

PAUL: Igen.

 

ADAMUS: Jól van. Jó.

 

PAUL: Igen.

 

ADAMUS: Remek! Még kérnék pár választ ugyanerre a kérdésre!

 

LINDA: Oké.

 

ADAMUS: Mi volt előbb? Mi okozott mit? A változás vagy a koronavírus?

 

LINDA: Itt van egy bajkeverő.

 

ADAMUS: A koronavírus váratlanul leereszkedett a Föld felszínére és ez okozta ezt a nagy változást?

 

ALICE: Én azt érzem – be van kapcsolva ez a mikrofon?

 

ADAMUS: Felerősítenétek a hangerőt a mikrofonján?

 

ALICE: Helló?!

 

ADAMUS: Most már jó.

 

ALICE: Szerintem ez igazából egy kör. Történik egy kis változás bennünk, amit aztán valaminek hívunk.

 

ADAMUS: Igen.

 

ALICE: És az a valami még több változást okoz, tehát az én válaszom az lenne, hogy mindkettő. De ebben az esetben – ha már muszáj – mégis azt mondanám, hogy a változás okozta a koronavírust.

 

ADAMUS: Tehát a szar, akarom mondani a változás okozta a koronavírust. Még egy választ kérnék ugyanerre a kérdésre. (nevetgélések)

 

LINDA: Még egyet?

 

ADAMUS: Igen.

 

LINDA: Akkor nézzük, Alexandra milyen választ ad erre!

 

ALEXANDRA: Igen, azzal értek egyet, hogy…

 

ADAMUS: Felerősítenétek a mikrofon hangerejét?

 

ALEXANDRA: Tudom, hogy nincs elég közel a számhoz a mikrofon? Szerintem, ha nem álltunk volna készen erre – és nem csak mi, hanem mindenki más sem – akkor ez be sem következett volna, ugye? Pont ez a Szeparációs Pontok lényege, hogy azok az emberek, akik nem tapasztalták ezt meg, valahol máshol lettek volna, mert ők nem ezt kérték.

 

ADAM US: Abszolút.

 

ALEXANDRA: Igen.

 

ADAMUS: És a helyes válasz az, hogy igazából mindkettő, de mégis afelé hajlok, hogy a változás okozta a koronavírust. A bolygón meglévő több tudatosság okozott valamit. Nem kellett tudni, hogy mi lesz az a valami. Az nem volt lényeges. Sok más dolog is lehetett volna. De az történt, hogy bejött ez a vírus a bolygó egészére és hatalmas, óriási változásokat okozott. Vagyis lényegében mondhatni a változás hozta létre a koronavírust, azt követően pedig a koronavírus hozzájárult a többi változáshoz. Tehát mindazok, akik azt a választ adták, hogy igazából mind a kettő, jó választ adtak, de valójában a változással kezdődött az egész. És ismételten szólva ennek nem kellett volna pont a koronavírusnak lennie. Lehetett volna sok más dolog is. Bekövetkezhettek volna hatalmas földrengések, vulkánkitörések vagy ehhez hasonló dolgok. Nem mintha ezt most előrevetíteném a közeljövőre, de akár meg is történhet.

 

Szóval mindenki, aki helyes választ adott a kérdésre, vagy akár részben helyes volt a válasza – legyen szíves megkeresni Bonniet, aki átad majd nekik egy 25 dolláros bónusz kedvezményt, amit a Bíbor Kör online áruházában tudnak beváltani. (Adamus fütyül) Igen! (a közönség éljenez és egy páran tapsolnak is) És Bonnie most azt kérdezi a tekintetével, „Hogy micsoda? Engem keressenek?” – Igen, te vagy az egyetlen Bonnie, aki ott ülsz a terem végében és valószínűleg elő tudsz állni valamivel, amivel meg tudod ezt majd oldani.

 

Oké, jön a következő kérdés. Ezt most tovább fokozzuk! A következő kérdés így szól, hogy „Hogyan változott meg a világ az elmúlt két év alatt?”

 

LINDA: Hű!

 

ADAMUS: Tik-tak. Tik-tak. Linda? Hogyan változott meg a világ? Erre nem lehet egy egyszerű igennel vagy nemmel válaszolni, ehhez egy kis gondolkodás szükségeltetik. Scott felkészül a válaszra.

 

SCOTT: Igen, nem vagyok benne biztos, hogy a mikrofon még mindig be van-e kapcsolva. Szóval, hogy változott meg a világ? (felsóhajt) Egy kicsit őrültebb lett. Őrültebb, de befelé fordulóbb lett.

 

ADAMUS: Aha. Aha.

 

SCOTT: Egy kicsit több ember teszi fel a kérdést, hogy „Mi a fészkes fene történik a világgal? Mi a fészkes fene zajlik bennem? A saját életemben?”

 

ADAMUS: Igen.

 

SCOTT: „Mikor lesz már ennek az egésznek vége?” (nevetve mondja)

 

ADAMUS: Igen. Helyes. Mindenki azt akarja tudni, hogy mikor lesz már ennek vége?

 

SCOTT: „Mikor lesz már vége?” Igen!

 

ADAMUS: Igen. És ahogy tudod, mert már korábban elmondtam, ez bizony még jó sokáig el fog tartani.

 

(kis szünet)

 

Nem ezt mondtam. Kezdetben azt mondtam, hogy ez nagyon gyorsan le fog zajlani és hamar vége lesz, de ez nem így van. De nem is tévedtem, csak arról van szó, hogy az emberek úgy döntöttek, hogy még mélyebbre hagyják menni ezt a dolgot és ezért ez sokkal tovább fog tartani, mert mondhatni benne vannak ezekben a változásokban. Tényleg tetszik nekik, ami történik!

 

SCOTT: Igen.

 

LINDA: Hogy miben vannak benne?

 

ADAMUS: Hallottad.

 

SCOTT: (nevetve) Ó, istenem!

 

ADAMUS: Hallottad. (még több nevetés) Akkor mondj erről nekem két konkrét dolgot. Hogy változott meg a világ?

 

ADAMUS: Szerepelt az egyik mai dián.

 

SCOTT: Ja, a Nagy Kisétálás a Munkából.

 

ADAMUS: Igen, igen.

 

SCOTT: A felmondás a munkahelyen. Az emberek tényleg azt kérdezik, hogy „Mégis mihez akarok kezdeni az életemmel?” – Tudod. „És ha nem keresek pénzt – vagy, hogy mennyi pénzem kell, hogy legyen ahhoz, tényleg élvezzem az életem, ahelyett, hogy rabszolgaként dolgozzak több, mint 60 órát egy héten?”

 

ADAMUS: Igen, igen. Hogy állsz a munkahellyel?

 

SCOTT: Sose gondoltam volna magamról, (nevet) hogy másokra fogok gondot viselni, ráadásul sok időt fogok ezzel tölteni. Soha nem gondoltam volna, hogy az elsődleges bevételi forrásom a társam rokkantságából fog származni.

 

ADAMUS: Igen.

 

SCOTT: Úgy értem ezt soha el se tudtam volna képzelni. Úgy értem hat és fél évvel ezelőtt volt, hogy erről beszéltél.

 

ADAMUS: Igen.

 

SCOTT: Tehát így. És egyszerűen csak megjelenik, amikor szükségem van rá.

 

ADAMUS: Ennek így kellene lennie.

 

SCOTT: És ez így sokkal simább, mintha megpróbálnék pénzt keresni.

 

ADAMUS: Igen, igen. Volt már olyan, hogy jól érezted magad a pénzkeresés közben?

 

SCOTT: Nem igazán. Nem.

 

ADAMUS: Igen. Egy rövid ideig, úgy értem…

 

SCOTT: (lágyan kuncog) Minél többet dolgoztam, annál kevesebb pénzem volt.

 

ADAMUS: Pontosan! Szeretném, ha ezt most megismételnéd az egész világnak!

 

SCOTT: Minél többet dolgoztam azért, hogy legyen pénzem, annál kevesebb pénzem volt.

 

ADAMUS: Oké, és most mindenki figyeljen ide. (pár taps) Minden egyes Shaumbra a világon, aki még mindig úgy gondolja, hogy keményen kell dolgoznia, ha több pénzt akar keresni – hogy azok a Shaumbrák, akik anyagilag a legfüggetlenebbek, de úgy, hogy ettől anyagilag nem szenvednek, pontosan ugyanezt mondták, hogy „Minél többet dolgoztam, annál kevesebb pénzem volt.” – Ez persze ellentmond a logikának, de ez az igazi metafizika, mert megengeded, hogy eljöjjön hozzád, ahelyett, hogy keményen megdolgoznál érte. A dolgozás az, hogy valamiért meg kell dolgoznod, egyenlő a szenvedéssel. Pont. És akkor mostantól élvezheted az életed!

 

SCOTT: Király. Mondhatni.

 

ADAMUS: Rendben. Mondhatni, igen. (mind a ketten nevetnek) Jól van. Kérek még pár választ!

 

LINDA: Oké.

 

ADAMUS: Igen, igen. Tehát az elmúlt két évben hogyan változott meg a világ? Igen, uram!

 

PATRICK: Szerintem az attól függ.

 

ADAMUS: Igen. Ez egy tipikus Shaumbra válasz. (mind a ketten nevetnek) Tudod, mint amikor… (probléma akad a mikrofonnal, visszhangzik, recseg-ropog)

 

PATRICK: Sajnálom.

 

ADAMUS: Oké.

 

PATRICK: Azok az emberek, akik szerettek eljárni otthonról, most arra kényszerültek, hogy maradjanak otthon.

 

ADAMUS: Igen.

 

PATRICK: Ezáltal kevesebb külső inger éri őket.

 

ADAMUS: Tehát most a vírus következtében kevesebb otthonról eljáró, kimozduló ember van a világban?

 

PATRICK: Igen. (nevet) Szerintem igen. Ezért aztán jobban a házon belüli dolgokra figyelnek arra, ami fontos nekik – igaz?

 

ADAMUS: Igaz.

 

PATRICK: Szerintem azok, akik egyébként is többet tartózkodtak otthon, azok az otthonülők voltak és csak nézegették a külvilágot.

 

ADAMUS: Így van.

 

PATRICK: Igen. Szóval, mint ahogy tudod, az Ukrajnával kapcsolatos helyzet miatt, jelenleg talán több időt töltenek a hírek olvasásával, de azt is meg akarják nézni, hogy mi az, ami személyesen önmaguk számára fontos.

 

ADAMUS: Igen, tehát azt mondod, hogy az emberek jobban magukba fordultak.

 

PATRICK: Igen.

 

ADAMUS: Jó. És mi történik olyankor, amikor az emberek magukba néznek? Úgy értem nem csak átvitt értelemben, hanem szó szerint is?

 

PATRICK: Mondhatni fel kell ismerniük, hogy mi az, ami fontos önmaguk számára.

 

ADAMUS: Egyre növekszik a drog, illetve gyógyszer fogyasztás.

 

PATRICK: Igen.

 

ADAMUS: Igen, igen.

 

PATRICK: Mint…

 

ADAMUS: Ez tényleg így van. Egyre nő a drog és a gyógyszer fogyasztás, mert az emberek tényleg nem szeretnek magukba nézni. Sokkal könnyebb egyfolytában odakint lenni, valaki mást vádolni, ahelyett, hogy magukba néznének, magukba mélyednének. Ezért el fogom készíteni ezeket a táblázatokat meg diagrammokat a következő összejövetelünkre, hogy mutassak egy kis statisztikát nektek a drogok és gyógyszerek megnövekedett fogyasztásáról.

 

PATRICK: Amit arra használnak, hogy elmeneküljenek a valóság elől.

 

ADAMUS: Ott van ez a sok szorongásoldó, fájdalomcsillapító meg minden egyéb és ezek fogyasztása az egekig szökött, mert az embereknek meg kellett állniuk egy pillanatra és szemügyre kellett venniük a saját énjüket, és egyáltalán nem szeretik ezt csinálni. Sokkal jobban szeretnek odakint lenni, vagy a külvilággal foglalkozni.

 

PATRICK: Elterelni önmagukat.

 

ADAMUS: Elterelni önmagukat. Pedig pont ez a szépsége a koronavírusnak, hogy ott kell ülnöd a fenekeden és bele kellene érezned saját magadba és sok embernek ez egyáltalán nem nyerte el a tetszését. De sok más embernek pedig tetszett. Sok mindenkinek jót tett, a javára vált. Köszönöm.

 

PATRICK: Köszönöm.

 

ADAMUS: Még egy választ kérnék erre a kérdésre és utána jöhet a következő kérdés.

 

LINDA: (suttogva) Oké.

 

ADAMUS: Szóval, hogyan változott meg a világ ebben az elmúlt két évben?

 

OLIVIA: Helló! Hogy működik ez a mikrofon? (amivel technikai problémák adódtak)

 

ADAMUS: Nem tudjuk. (nevetés) Fogalmunk sincs róla. És tudod mi erre a Shaumbra válasza, hogy „Számít ez?”

 

OLIVIA: Számít? Nem, nem számít.

 

ADAMUS: Számít? Na igen, akkor folytasd és csak tegyél úgy, mintha a mikrofonba beszélnél!

 

OLIVIA: Rendben. Helló!

 

ADAMUS: Helló!

 

OLIVIA: Ez a valóság nem volt kielégítő, nem adott okot az elégedettségre. Senki sem volt elégedett az életével, amikor le kellett állniuk és szemügyre kellett venniük a saját életüket.

 

ADAMUS: Ühüm. Senki sem volt elégedett.

 

OLIVIA: Szerintem…

 

ADAMUS: És te elégedett voltál?

 

OLIVIA: Nem.

 

ADAMUS: Nem.

 

OLIVIA: Nem. A leállás rám lett kényszerítve.

 

ADAMUS: És mi volt az, ami leállított?

 

OLIVIA: Hát konzultációs projekteken dolgoztam és az egész leállt a járvány kezdetekor, és így nagyon sok szabadidőm lett.

 

ADAMUS: És mihez kezdtél ezzel a sok idővel? Otthon ültél és engem hallgattál?

 

OLIVIA: Hát igazából igen. (nevetés)

 

ADAMUS: Igen, igen. (Adamus nevet)

 

OLIVIA: Ez az igazság.

 

ADAMUS: Tudtam én! Igen. Engem hallgattál és közben csevegtél is velem és behoztad a fényemet az életedbe. És mi történt ennek eredményeképpen? Mi változott meg az életedben?

 

OLIVIA: Elég időm lett arra, hogy belenézzek azokba a dolgokba, amikről elfeledkeztem.

 

ADAMUS: Mint például?

 

OLIVIA: Az álmaimba.

 

ADAMUS: Az álmaidba. Tehát ezt az egész elmúlt két évet az álmodozással töltötted.

 

OLIVIA: Nem. Már úgy legalább 20 éve folyamatosan leírom az álmaimat és eszembe jutott, hogy ott van nekem ez az egész nagy anyag és…

 

ADAMUS: Szoktál rólam álmodni?

 

OLIVIA: (gondolkozik) Egy párszor…

 

ADAMUS: (suttogva) Igen! igen! Igen!

 

OLIVIA: Feltételezem.

 

ADAMUS: Feltételezem. Oké.

 

OLIVIA: Feltételezem.

 

ADAMUS: És Kuthumiról álmodtál?

 

OLIVIA: Nem.

 

ADAMUS: Nem. Oké. Ha -ha-ha-ha- ha! (nevetés)

 

OLIVIA: Nem igazán. (Adamus továbbra is nevet)

 

ADAMUS: Jól van. Tehát az álmok. És mihez kezdtél ezzel a sok-sok álommal? Úgy értem, ezek pusztán csak álmok, de mihez kezdesz velük?

 

OLIVIA: Leírhatom őket. 2020 októberében kezdtem el írni őket és elég érdekes volt. Nagyon élvezem.

 

ADAMUS: Akkor egy könyvet írsz az álmaidról.

 

OLIVIA: Nem, van egy blogom egy Médiumon. A médium egy közösségi média oldal az írók számára.

 

ADAMUS: Igen.

 

OLIVIA: És próbáltam ezekből valamit kihozni, de mostanában eszembe jutott az az ötlet, hogy építsek meg egy online platformot az álmokról.

 

ADAMUS: Csakugyan? És eszedbe jutott volna-e valaha ez az ötlet, ha nem kényszerültél volna arra, hogy két évig a házadban kelljen maradnod?

 

OLIVIA: Nem.

 

ADAMUS: Nem.

 

OLIVIA: Ebben egészen biztos vagyok.

 

ADAMUS: Azt akarod most ezzel mondani, hogy ez talán egy szenvedély, egy óriási szenvedély az életedben, hogy ezt csináld?

 

OLIVIA: Igen, abszolút.

 

ADAMUS: Igen, és hogy másokkal is kommunikálj az álmokról. Végeredményben mik az álmok?

 

OLIVIA: Dimenziók.

 

ADAMUS: Dimenziók. De tényleg csak álmok lennének? Tényleg csak az elme történetei az álmok? Vagy…

 

OLIVIA: Nem, nem.

 

ADAMUS: …csak az elméd fecsegései?

 

OLIVIA. Nem, ezek valódi találkozások. A legtöbb álom az aktuális élet történéseiről szól, de úgy, mintha ezek egy másik dimenzióban léteznének. Nem a 3D -ben, hanem valahol máshol.

 

ADAMUS: Hányan vannak közületek, akiknek fura álmaitok voltak mostanság? Úgy értem tényleg nagyon fura álmaitok. Szuper fura álmaitok. Igen, és ez azért van, mert valami történik az álmok során. Rengeteg sok elengedés zajlik az álmokban. Nagyon sok aktivitás történik bennük. Mert nem csak ezen a bolygón történnek ám a dolgok.

 

OLIVIA: De nem ám!

 

ADAMUS: Hanem a téged körülvevő összes dimenzióban. És az egyik dolog, amit most Shaumbraként teszünk, kifejezetten a most következő Keahak-ban az az, hogy túllépünk ezen. Ez a 3D nagyszerű, remek, nagyon zsigeri és nagyon is valóságos, de ennél sokkal több minden történik. És ha ezt össze tudod hozni a bölcsességgel és annak megértésével, hogy a többi birodalomban is olyan sok minden létezik, akkor az élet sokkal érdekesebbé és élvezetesebbé válik. Kevésbé lesz unalmas és fárasztó. Most már nagyon multidimenzionálisak vagytok.

 

OLIVIA: Ez nagyon, de nagyon érdekes, mert tudom, hogy rengeteg minden történik az álmokban.

 

ADAMUS: Így van.

 

OLIVIA: Úgy értem rengeteg minden megtörténhet az álmokban. Például, hogy ellátogathatsz más világokba.

 

ADAMUS: Igen.

 

OLIVIA: De mi történik akkor, ha csinálok erre egy világméretű, nemzetközi platformot, ahova a világon mindenki felteheti az álmait és ezen keresztül elkezdhetünk tudatosabbak lenni, globálisan összekapcsoltak lenni. Akkor mi fog történni?

 

ADAMUS: Tehát ennek kivitelezésén gondolkozol? Vagy már csinálod is?

 

OLIVIA: Most éppen a befektetői tőke összeszedésénél tartok.

 

ADAMUS: Ó, értem.

 

OLIVIA: Most éppen ez történik.

 

ADAMUS: Jó, jó, és mekkora befektetői összeget kell össze gyűjteni?

 

OLIVIA: Egy millió dollárt.

 

ADAMUS: Egy milliót, jó. Pontos összeget adtál és pontosan ennyire lesz szükséged.

 

OLIVIA: Többé-kevésbé, igen.

 

ADAMUS: Igen, igen. Nem többé-kevésbé. Úgy értem pontosan erre az összegre lesz szükséged, erre az egy millió dollárra.

 

OLIVIA: Igen, ez az a szám.

 

ADAMUS: Igen, igen, igen.

 

OLIVIA: Igen.

 

ADAMUS: Jó. És ez most miért olyan fontos? Úgy értem, ez csak az álmokról szól és az embereknek sokkal jobb dolguk is van ennél, minthogy az álmaik miatt aggódjanak. A legtöbb ember nem is emlékszik az álmaira. Akkor miért olyan fontos ez?

 

OLIVIA: Ez az egyik módja annak, ami megmagyarázza a valóság működését. Ha megérted a dimenziók működését, majd elmész ezekbe a dimenziókba és teszel ott egy-két dolgot, majd visszajössz ide és rést ütsz azokon a dimenziókon, és áthozod onnan ide a dolgokat, amikor csak szükséged van rájuk. Ez mindössze a dimenziók megtapasztalása.

 

ADAMUS: Tehát ezen a platformon készíteni fogsz velem egy interjút, hogy meghallgasd a véleményem az álmokról?

 

OLIVIA: Természetesen készítek majd veled egy interjút.

 

ADAMUS: Igen. Készíteni fogsz velem egy interjút? Ez a szándékod, hogy leülj és készíts egy interjút Adamus bácsival az álmokról? (nevetések)

 

OLIVIA: Igen, határozottan.

 

ADAMUS: Jó, jó.

 

OLIVIA: Mindenképpen.

 

ADAMUS: Igen.

 

OLIVIA: Igen, igen, abszolút.

 

ADAMUS: Igen. Erre eddig még nem is gondolt, de éppen most elültettem el a fülében a bogarat ezzel az ötlettel kapcsolatban. (nevetés) De nem, én szeretek az álmokról beszélni, mert az álmok nem azok, amit az emberek gondolnak róla. Rengeteg minden történik az álmokban. Az első dolog az, hogy az álmok élete egy hatalmas színpadon történik, ahova elmentek és kijátszátok a különféle dolgokat. Tesztelitek azokat, mielőtt még behoznátok őket ide, ebbe a valóságba. Sokszor behozzátok őket ide, amik aztán eltérnek a másik dimenzióban előre elpróbáltaktól, de kipróbáltok különféle forgatókönyveket. Magatokra öltötök különféle színészi jelmezeket, különféle öltözékeket, különböző hozzáállásokat, majd visszahozzátok ezeket magatokkal, de aztán szembe találjátok magatokat ezzel a valósággal, a tömegtudattal és eleve nem emlékszetek vissza arra a bizonyos álomra. És akkor ellaposodik. Nem lesz működőképes. De, van egy módja annak, hogy összekössétek egymással a pontokat és behozzátok ide. És erről fogunk beszélgetni abban az interjúban.

 

OLIVIA: Ez nagyszerű! Köszönöm.

 

ADAMUS: Jó, jó.

 

OLIVIA: Köszönöm.

 

ADAMUS: Szeretem az álmokat. Szeretem az álmokat. Csodás álmok jönnek. Igen.

 

OLIVIA: Csodás álmok jönnek.

 

ADAMUS: Igen.

 

Most tovább kell haladnunk. A következő kérdés az…oké. Ja! Ez jó kérdés! Én írtam. (nevetések) Mi okozta ezt a mostani globális konfliktust, ami jelenleg Oroszország és Ukrajna között áll fenn? Mi okozta ezt a konfliktust?

 

Egyébként kérd el Bonnie-tól az 50 dolláros online áruházban beváltható kedvezményedet. Igen.

 

OLIVIA: Köszönöm szépen.

 

ADAMUS: Jól van. Ez itt egy 100 dolláros kérdés!

 

EMMA: Te jó ég!

 

ADAMUS: Akkor lássuk csak! Mi okozta ezt a konfliktust?

 

EMMA: Bármit is mondok, mindenképpen jó választ adok? (kuncog)

 

ADAMUS: Válaszolj és ha megtennéd, állj fel!

 

EMMA: Oké, szóval nekem az a véleményem…

 

ADAMUS: Muszáj lesz nagyon hangosan beszélned, mert technikai problémák adódtak a mikrofonnal.

 

EMMA: Ez a hangos. Szerintem ezt a hatalmi küzdelmek okozták.

 

ADAMUS: Igen, a hatalmi problémák.

 

EMMA: És az emberek ebbe már belefáradtak.

 

ADAMUS: Igen.

 

EMMA: A szuper hatalom kontra a kis fickó és a világ most összefog, hogy eldöntse, hogy nem akar ebből egy még nagyobb háborút.

 

ADAMUS: Igen.

 

EMMA: És most ezzel foglalkoznak.

 

ADAMUS: Ennek a konfliktusnak – ha szemügyre veszed az energiákat, a mögöttes energiákat – mekkora része alapszik a maszkulin hatalmon – hiszen a hatalmat említetted.

 

EMMA: Ó, igen.

 

ADAMUS: A férfi hatalmon.

 

EMMA: 100 %-a.

 

ADAMUS: 100 %-a.

 

EMMA: … azt mondanám.

 

ADAMUS: Én 90 %-ot mondanék, de te tudod.

 

EMMA: Jó, 99 %-a.

 

ADAMUS: Úgy értem nem akarjuk mindenért a férfiakat vádolni.

 

EMMA: Igen, úgy 99 %-ban.

 

ADAMUS: Szóval, valójában mi történik a most zajló krízis kapcsán? Már említetted a hatalmat.

 

EMMA: Szerintem a globális hangsúly azon van, hogy „Elég volt már a zsarnokságotokból!”

 

ADAMUS: Igen. Elég volt a zsarnokságból! Igen.

 

EMMA: És ezzel kapcsolatosan most mondhatni az egész világ összefog.

 

ADAMUS: Így van.

 

EMMA: Elegünk van ebből!

 

ADAMUS: Hát, egy bizonyos módon, nem csodálatos ez? Ez a konfliktus egyébként mindenképpen bekövetkezett volna. Vagyis ezzel nem azt mondom, hogy ez csak úgy megtörtént, mert ez mindenképpen bekövetkezett volna, hiszen nagyon sok régi energia, történelmi szempontból régi energia található a földben. Tudjátok itt a karmáról beszélek és a karmikus adósság cipelése, hurcolása nem csak az egyénre vonatkozik. Ez megtörténhet országok között is és itt egy rendkívül régi dologról van szó. Plusz megtalálható ebben még egy kis vallásos befolyás is, nem beszélve a hatalmi harcokról és a férfias vagy maszkulin problémáról. (nevetések) Ezek most mind a felszínre jöttek.

 

A kérdés most az, hogy ahogy a fényetek kiárad oda – és ismételten szólva, csinálunk erről egy fantasztikus videót, ahogy a fényetek kimegy – de ez a konfliktus egyébként is bekövetkezett volna. Ennek muszáj volt így lennie. Hiszen már nagyon-nagyon régóta el volt fojtva, le volt nyomva, és nem csak Ukrajna és Oroszország között, hanem az egész világon. Hölgyeim és Uraim, a Polgárháborút még most is folyik itt Amerikában. (a közönség egyetért) És ez így van. Csak látogassatok el a régi csaták helyszínére! Az energiák elég laposak voltak ott úgy 10-20 évvel ezelőtt, de most azok az energiák igencsak csatáznak, mert a fényetek elment oda és azt mondja, hogy „El kell engednünk azt az összes régi dolgot! Azok beragadt, elakadt energiák és azok az energiák rengeteg, rohadt sok szenvedést okoznak az egész bolygón, ezért itt az ideje annak, hogy elengedésre kerüljenek!” – Mert pontosan ez történik, amikor a fényetek kimegy oda.

 

És az orosz-ukrán helyzettel kapcsolatosan – ez egy régi karma, régi maszkulin, régi hatalmi karma – ami most globális figyelmet helyez erre a területre. És az emberek mihez fognak ezzel kezdeni? Az ember azt remélné, hogy emberi nézőpontból szemlélve, az emberek azt mondanák, hogy „Elég volt ebből! Elég volt ezekből a csatákból! Elég volt ebből a…” - Nem támadhatjátok meg egy másik energiáját, annak ellenére, hogy azt gondoljátok, hogy ezt megtehetitek. Nem próbálhattok meg lopni többé már senkitől. Nem formálhattok jogot valaki más területére a sajátodként, mert ez szimbolikus és rátok szintén vonatkozik. Ez a ti isteniségetek, ez a ti szuverén energiátok. Ne menjetek bele abba a játszmába, hogy hagyjátok, hogy valaki más elvegye tőletek a ti területeteket, abból a hiedelmedből fakadóan, hogy ők ezt megtehetik veled, hogy lophatnak tőletek. És most ugyanez kerül kijátszásra a világ színpadán. És ez igazán bámulatos!

 

Tehát azok közületek, akik… köszönöm. Mennyit is ígértem neked?

 

EMMA: 200 dollárt?

 

ADAMUS: Jó, akkor legyen 200 dollár. (nevetés) Menj oda Bonnie-hoz, és választhatsz a kedvezmény és az új Bíbor Kör Bitcoin-kripto valuta között. (nevetés)

 

LINDA: Neeeem!

 

ADAMUS: Akkor válaszd az online áruházi vásárlási kedvezményt! (nevetés) Jól van, következzen az utolsó kérdés! Jól van. Ez egy 250 dollárt érő kérdés.

 

LINDA: Óóó! Ehhez előbb hízelegj nekem!

 

ADAMUS: Oké. Mit tanultál magadról ebben az elmúlt két évben? Mit tanultál magadról ebben az elmúlt két évben? Linda, add oda neki! (valaki olyannak adja a mikrofont, aki nem akarja azt elvenni – néhányan nevetnek) És ha megtennéd, legyél szíves felállni, hogy mindenki hallja, amit mondasz. Mit tanultál magadról? Tömörítsd össze öt percre, vagy még annál is kevesebbre! Úgy érzem, hogy máskülönben hosszúra nyúlna.

 

MARY: Sok minden történt ebben az elmúlt két évben. Konkrétan…

 

ADAMUS: Nem lett volna szomorú, ha semmi sem történt volna?

 

MARY: Ja. De, konkrétan ebben az elmúlt 6 hónapban.

 

ADAMUS: Igen, igen.

 

MARY: Igen.

 

ADAMUS: Kemény volt?

 

MARY: Igen. Volt egy elég nagy balesetem még a télen és sok tapasztalást jelentett számomra – de tudom, nincsenek leckék.

 

ADAMUS: Igen.

 

MARY: Végül kihúzták az én számomat is, és volt egy nagy bicikli balesetem, amilyen korábban még sohasem történt velem.

 

ADAMUS: Igen.

 

MARY: De, most már valódi biciklista vagyok, mert vannak látható sérüléseim.

 

ADAMUS: Igen. De mi történt igazából?

 

MARY: Szerintem rengeteg sok tapasztalás, sok olyan dolog történt, amit korábban sohasem tettem, mint amilyenek ezek az orvosi dolgok, mint a mentő és a műtét.

 

ADAMUS: Igen. De mi az, ami valójában történt energetikailag?

 

MARY: Ó! Hát rengeteg sok energiát elengedtem…

 

ADAMUS: Ez az! Igen!

 

MARY: Annyit, mint korábban még soha!

 

ADAMUS: És miért egy bicikli balesetet választottál erre az elengedésre, ahelyett, hogy „om”-ozással tetted volna meg?

 

MARY: Mert számomra ez volt az erősebb, a hatékonyabb.

 

ADAMUS: A hatékonyabb. Vagy hajlamos vagy túl sokat gondolkozni a dolgokon.

 

MARY: Még hogy én?! Túlgondolni a dolgokat?!

 

ADAMUS: Csak találgatok itt, (mind a ketten nevetnek) mert különben csak tyúklépésekben tetted volna meg. Gondolkoznál a dolgokon, majd vitába keverednél magaddal és aztán úgy döntenél, hogy mégsem teszed meg. Mondhatni készen álltál egy masszív váltásra és – térj vissza az álom dologhoz – ezért kimész a többi birodalomba és azt mondod, hogy „Játsszuk le máshogy a dolgokat! Jól van, először megpróbálom ezt úgy meg tenni, hogy csak azt gondolom, hogy el fogok mindent engedni.” – De ez nem működött. És akkor azt mondod, hogy „Talán valami ceremóniával vagy rituáléval fogom ezt megtenni.” – Ezt is kipróbáltad, de nagyon unalmas volt.

 

MARY: Már rég feladtam azokat a dolgokat.

 

ADAMUS: Igen, és aztán hogy „Álljunk csak meg egy pillanatra! Én biciklistának gondolom magam és még sosem volt balesetem. Ez az! Micsoda lehetőség arra, hogy rengeteg szart elengedjek, és ezzel egy időben behozzak egy csomót az isteni energiámból és lesznek sérüléseim, sebeim is, amik majd ezt bizonyítják és olyan sztorikat mesélhetek, mint korábban még soha!” (Mary nevet) Tudod, itt most egy kicsikét színpadias voltam, de pontosan ez történt veled.

 

MARY: Igen, valami ilyesmi.

 

ADAMUS. Igen. És az ember ebből arra emlékszik, hogy „El kellett mennem az orvoshoz és ott volt az a sok fájdalom és éjjelente nem tudtam aludni…bla…bla…bla.” – Nem ez az igazán fontos része ennek. A fontos része az, hogy fogtad magad és egy elég drámai, színes és költői módon engedtél el sok mindent, és behoztál sok mindent. Ez egy tökéletes energiacsere volt!

 

MARY: És egy jó időszak ennek megtételére.

 

ADAMUS: Az biztos! Tökéletes volt az időzítés.

 

MARY: A téli napforduló napján történt a baleset és a tavaszi napéjegyenlőség napján ültem fel újra a biciklimre.

 

ADAMUS: Naná! Nem ugyanezt tenné mindenki?! (nevetés)

 

MARY: A barátaimnak kellett segíteniük felszállni és leszállni a bicikliről.

 

ADAMUS: Igen.

 

MARY: De megcsináltam!

 

ADAMUS: De, olyan sok bölcsesség származik ebből és természetesen az ember a fájdalomra, és az ezzel járó unalmas és fárasztó dolgokra emlékszik.

 

MARY: Hát a rehabilitáció elég szörnyű volt.

 

ADAMUS: A rehabilitáció. De tanultál a rehabilitáció alatt.

 

MARY: Tessék?

 

ADAMUS: Tanultál a rehabilitáció alatt?

 

MARY: Ó, abszolút!

 

ADAMUS: Olyan módon léptél kapcsolatba a testeddel, mint még soha.

 

MARY: Ez őrület! Minden egyes nap képes vagyok valami olyat megtenni, amire egy nappal korábban még nem voltam képes. És figyelni ezt a gyógyulási folyamatot…

 

ADAMUS: Igen!

 

MARY: … Ami csodával határos volt. Csodák történtek.

 

ADAMUS: Látod? Mekkora szépséget állítottál be magadnak! Mit mondanál másoknak erről a gyógyulási folyamatról?

 

MARY: Csak figyeljétek! Csak figyeljétek! És ne kontrolláljátok...

 

ADAMUS: És ne kontrolláld!

 

MARY: És engedd meg, hogy az bekövetkezzen!

 

ADAMUS: Ne avatkozz bele a folyamatba! Ne…

 

MARY: Tényleg ne! Tedd meg a legtöbb dolgot abból, amit az orvosod mond, ha úgy érzed, hogy amit mond az ér valamit, tudod…de csak…

 

ADAMUS: (suttogja) Engedd meg!

 

EMMA: Én is ezt mondtam!

 

ADAMUS: Tudom, hogy ezt mondtad. Igen, igen. De te ezt megúsztad.

 

MARY: Azt mondtam, hogy csak engedjétek meg…

 

ADAMUS: Mert gondolkoztál rajta és soha nem tértél vissza ahhoz.

 

MARY: … hogy ez megtörténjen, mert ez tényleg egy csoda.

 

ADAMUS: A fizikai test meg fogja magát gyógyítani. Tényleg megteszi. Már a legelejétől erre lett beprogramozva az angyali létezők által…

 

MARY: Ez őrület.

 

ADAMUS: … hogy a test meg tudja magát gyógyítani.

 

MARY: Ez őrület.

 

ADAMUS: A test arra is képes, hogy átalakuljon és megtörténjen ez az egész változás a FényTestbe, az új emberi fajba. Csak baromira állj félre az útból! És igen, lesz…

 

MARY: Ez egy szép folyamatos átmenet, amit én nagyra értékelek.

 

ADAMUS: Cauldre most megnehezíti a helyzetemet.

 

MARY: Ez egy szép átmenet.

 

ADAMUS: Igen, az, megspékelve egy kis fájdalommal, mert az ember erre figyel. – Jaj, olyan fájdalmas volt! – De hát éppen most kaptad meg a teljesen vadiúj Fénytestedet! Felemelkedett Mesterként élsz itt a bolygón FényTesttel. – Tudom, de három napig fájt a fejem! – Oké. (nevetés)

 

MARY: Három napig.

 

ADAMUS: Jól van, akkor vegyünk egy jó mély lélegzetet! Köszönöm és megkapod a 250 dollár kedvezményt, plusz még ráadás 100 dollárt is kapsz, amiért hagytad, hogy megnehezítsem a dolgodat. (a közönség meglepődik) Vagyis ez összesen 350 dollárt jelent. Keresd ezzel kapcsolatosan Bonnie-t! Akkor a következő dolog.

 

Vegyünk egy jó mély lélegzetet!

 

 

Sötétség, Fény és Gonosz

 

Beszéltünk már a Fényről. A múlt hónapban csináltunk egy DreamWalk-ot a fényről és ismételten mondom, hogy tényleg nagyon szeretném látni ezt a videót, bármelyik Shaumbrától, akinek van kedve megcsinálni ezt a videót. A videó arról kell, hogy szóljon, hogy követi a fény útját a padon ülő Shaumbrától, aki minden elvárás nélkül sugározza ki magából a fényt és követi a fény útját, ahogy az kiárad az egész világba a kisgyerekekhez, akik elveszettnek és reménytelennek érzik magukat és öt évesen arra gondolnak, hogy „Miért is tértem vissza ide egy újabb életre?” – És hirtelen egyszerre csak elárasztja őket a fény és azt mondják, hogy „Ó, most már emlékszem! A picsába! Azért jöttem ide vissza egy újabb életre, hogy elengedjek minden dolgot, hogy integráljam az összes előző életemet és Mester legyek, mint ez az összes többi ember, a Shaumbrák!” – Nagyszerű videó! (Adamus nevet)

 

Tehát sokat beszéltünk a fényről és arról, hogy amikor kiárad – és nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy a fénynek nincs semmilyen elvárása. Tudom, hogy az emberi rész azt gondolja, hogy „Igen, de azért akarjuk kisugározni a fényt, hogy a világ egy jobb hely legyen!” – És mégis az milyennek kellene lenne? Olyan hely kellene, hogy legyen, ahogy azt elmétekkel elképzelitek? Erről van szó? Legyen tele unikornisokkal, ahol mindenki boldogan sétálgat és csokit ad egymásnak? Nem hinném, hogy ezt sok ember akarná! Vagyis azt akarom ezzel mondani, hogy a fény elvárások nélkül árad ki a világba.

 

Engedjétek meg, hogy a világ, vagyis kivétel nélkül minden ember saját maga döntse el, hogy milyen potenciálokat akar magának választani. Talán egy bicikli balesetet akar magának –ez már az egyénen múlik! De a lényeg az, hogy a fény kimegy. Ezért aztán a múlt hónapban megcsináltuk azt a gyönyörűséges, szépséges DreamWalk-ot!

 

Ma pedig a sötétségről akarok beszélni. A sötétségről. Hé! Miért is ne? Beszéltünk a fényről. Akkor beszélhetünk a sötétségről is.

 

Legelőször is, ami a legelső és legfontosabb dolog az az, hogy a sötétség nem egy szembenálló, ellentétes erő. A sötétség nem egy szembenálló, ellentétes erő. Nem harcolhattok a bennetek lévő sötétséggel. A sötétség pusztán azt jelenti, hogy ott még nem járt a fény. És szükség van a sötétségre ahhoz, hogy a fény, fény lehessen!

 

Van ez az elgondolás jelenleg a bolygón, ez a régi dualista formula, hogy ott van a fényetek, ami csakis csupa jó és ott van a sötétségetek, ami teljes egészében rossz. És hogy a fény és a sötétség majd megvív egymással egy csatát emiatt. Van, hogy a sötét áll éppen nyerésre ebben a csatában, máskor pedig a fény. És ha mindannyian körbe ülünk és együtt elénekeljük a Kumbayát, akkor a fény egyszer s mindenkorra győzelmet arat a sötétség felett. De ezzel a forgatókönyvvel csak az a probléma, hogy ha ez történne, akkor gyakorlatilag mindennek megszűnne a létezése. (Adamus nevet) Azt akarom ezzel mondani, hogy szükség van a sötétre, mert az az, ahol még nem járt a fény. És a sötét nem a fény ellentéte.

 

Még a bennetek lévő sötétség sem áll ellen a fénynek. Ez csak az, ahol a tudatosság még soha nem járt. Ez nem egy hely, nincs mérete se tömege. Egyszerűen csak az, ahol még nem jártatok. Néhányan éjjelente az álmaitokban belementek a sötétségbe. „Milyen lenne, ha a fényemet, a tudatosságomat bevinném oda, ahol korábban még sohasem járt?” – Micsoda egy tapasztalás!

 

De sajnálatos módon ezen a bolygón – aminek a dualitás, a polaritás és a csatározás, a harc az alapja – azt gondolják, hogy itt a sötétség megsemmisítése a lényeg. Érezzetek ebbe most bele egy pillanatra! Ez egy óriási tévedés! Ez lényegében egy kibaszott nagy tévedés! (Lindának elakad a lélegzete) Bocsánat! (nevetés) Ez az egyetlen alkalom, amikor ma használnom kellett ezt a szót, mert olyan nagyon empatikus vagyok ezzel az egésszel! Ez így teljesen téves! Még a New Age és más spirituális emberek és csoportok is egyetértenek abben, hogy „Le kell győznünk a sötétséget!” – De csak önmagatokkal csatáztok. Csak és kizárólag önmagatokkal csatáztok és igazából még csak nem is a sötétséggel. Mindössze a saját fényetekkel csatáztok, amikor a sötétséggel csatáztok, akkor azzal valójában eltorzítjátok a saját fényeteket.

 

És ennek óriási jelentősége van abban, amit most teszünk. Ne próbáljuk meg legyőzni a sötétséget! Szükségetek van a sötétségre! Annak ott kell lennie!

 

A sötétség nem egy szembenálló, ellentétes erő – szóval ezt többé ne higgyétek el! És kérlek szépen titeket, hogy többé ne beszéljetek a saját sötétségetekről! Tudjátok, hogy Tóbiás sok évvel ezelőtt már beszélt erről és Cauldre akkoriban emiatt majdnem fel is hagyott a csatornázói hivatásával, amikor Tóbiás azt mondta, hogy „A sötétség a ti isteniségetek!” – ami alatt azt értette, hogy igazából ez egy olyan hely, ami megőrzi számotokra azt az összes szarságot, amit nem szerettek önmagatokkal kapcsolatban. Ez egy olyan hely, ahova nem akartok bemenni.

 

Szóval, a metafizikusként végzett munkánkban, amikor kisugározzuk a fényt, az nem a sötétséggel való szembenállásról szól. És ez egyszerű fizika, de érzelmileg is tényleg nagyon jó dolog. És máris bele fogunk menni ebbe. Tényleg jó dolog érzelmileg megérteni, hogy egyáltalán nem létezik semmilyen gonoszság a sötétségedben. Egyáltalán nem. Vagyis azt akarom ezzel mondani, hogy ne féljetek oda menni, ahol a fényetek még sohasem járt, mert nincsenek ott mumusok. Nincsenek ott szörnyetegek. Nincs ott a sátán. A sötétségetek mindössze az a rész, amit a fényetek még nem ragyogott be.

 

Ez felveti azt a kérdést, hogy „De Adamus, nem létezik a gonoszság a bolygón? A sötétség nem maga a gonosz?” – De mi a gonosz? Mi a gonoszság? Erre egyértelműen mindannyian tudnátok válaszolni. Az életetekben sokszor ki voltatok már téve a gonoszságnak. Olvastok a gonoszságról a hírekben, de mégis, mi a gonosz?

 

A gonosz – evil – szó angolul elég furcsa, mert az „élni” – „live” szó megfordítva vagyis az antitézise. Vajon ez csak egy véletlen lenne? Nem. A gonosz szóban angolul benne található a „hazugság” – „lie” szó is. A hazugság. És még mi található meg benne? A fátyol szó, ami angolul a „veil”. A fátyol. Vagyis a gonoszság végeredményben tényleg csak egy jókora nagy hazugság. Nem egy olyan hazugság, amit az összeesküvések tartanak fent. Ez nem erről szól, hanem az önmagatoknak szóló hazugságokról, ami talán a fátyolból fakad. És talán az ebben a 3D-s dimenzióban található sűrűség eredménye az, amiben benne tartózkodtok. De a gonoszság végső soron igazából csak a fény eltorzulását jelenti. A fény eltorzulását. Az nem sötét, hanem egyszerűen egy torzulás, ami akkor következik be, amikor az ember elfátyolozza magát saját magától, amikor az ember hazudik önmagának arról, hogy ki is ő valójában. Hazudik magának és azt mondja, hogy „Én csak egy ember vagyok ezen a bolygón. Ki vagyok téve a kormányok hatalmának. Ki vagyok téve az Istenek hatalmának, vagyis egyszerűen csak egy ember vagyok.” – Ez egy óriási nagy hazugság. Amikor az ember azt mondja, hogy „Nem tudom” – az is egy hatalmas nagy hazugság és lényegében ebből származik a gonosz, ami menet közben még jobban eltorzulhat és egyre rondábbá és rondábbá válhat.

 

De a gonosz nem azonos a sötétséggel. A gonoszság csak az csak egy torzulás és a létező legnagyobb torzulás ebben az egészben az – és erről egy örökkévalóságon át lehetne beszélni és vitatkozni – de a létező legnagyobb torzulás ebben az egészben a következő: A gonoszság valódi oka az, amikor valaki abban hisz és úgy éli az életét, hogy az energia rajta kívül található. Ez gonoszság. Ez az, ami előhozza a gonoszt.

 

Ez ennyire egyszerű. Az emberek miért támadnak meg más országokat? Mert nem ismerik fel, hogy az energia már eleve ott van bennük. A hatalomban hisznek. Abban hisznek, hogy joguk van átvenni a hatalmat más földterületek és más emberek felett és igen, ez gonoszság! De ez amiatt a torzulás miatt van az, ami azt mondja, hogy „Muszáj onnan kívülről megszereznem valamit. El kell azt lopnom valaki mástól. Meg kell ölnöm valakit, hogy megszerezzem. Pszichikus játszmákat kell játszanom másokkal. Elmés játszmákat kell játszanom velük. El kell torzítanom az életüket azért, hogy elvegyek tőlük valamit.” – Ez gonoszság, mert a gonoszság eredete abból fakad, hogy minden rajtatok kívül található.

 

Ha valaki igazán megérti, hogy ez az egész a saját energiája, ami pontosan itt van és készen áll a szolgálatára, akkor hogyan is lenne lehetséges az a torzulás, hogy azt gondoljátok, hogy lopnotok kell valaki mástól, hogy ártanotok kell valaki másnak, hogy kényeztetnetek kell valaki mást vagy, hogy be akarjátok hízelegni magatokat valaki másnak? Hogy meg kell felelnetek vagy hízelegnetek kell másoknak? Tehát a gonoszság eredete tényleg annak a megértésnek a hiánya, hogy az energiátok teljes egészében a sajátotok és mindez pontosan itt van és a rendelkezésetekre áll. Semmire sincs szükségetek bárhonnan máshonnan. És tudjátok a Shaumbra ennek még mindig az elméleti fázisnál tart. Hallják ugyan a szavakat, de mentális vitákba bonyolódnak ezzel kapcsolatban, hogy „De ha minden energia a sajátom, akkor hogy-hogy nem tökéletes az életem?” – Hát akkor én most ezt a kérdést visszadobom nektek, „Hogy, hogy? Hogy, hogy még mindig magatokkal cipeltek dolgokat? Hogy lehetséges az, hogy még mindig azon sírdogáltok és nyafogtok, hogy valaki mit tett veletek?

 

Hogy lehet az, hogy néhány Shaumbra minden nap ellátogat mindenféle összeesküvés elméletekkel foglalkozó weboldalra? Úgy értem, menjetek és nézegessétek csak azokat az összeesküvéses oldalakat! Menjetek és nézegessétek azokat! Mindannyiótokat erre bátorítalak! Mi a közös tényező az összes ilyen oldalban? – Az, hogy valaki jól átbasz benneteket! (nevetések) Újra kimondtam. (még több nevetés) Szükségem van egy kis csokira.

 

LINDA: Így van. Így van.

 

ADAMUS: Kezdek zavarba jönni. (Adamus nevet) Valaki másnál van a kontroll, az irányítás…

 

LINDA: Adhatok még valamit, ami segít? Van valami, amivel segíthetek?

 

ADAMUS: Jól vagyok. „Valaki más kontrollál titeket. Valaki másnak van hatalma felettetek. Valaki más titokban tesz veletek valamit. Valaki más – apró kis robotokat tesz a testetekbe a karotokon keresztül, amikor megkapjátok a védőoltást.” – Ez a tipikus módszere mindegyik összeesküvésnek. Ez mindig is így volt. Ha visszatekintetek az összeesküvések történelmére, valaki mindig elvesz tőletek valamit. De nem áruljuk el nektek, hogy ki és mit vesz el. Ez egy óriási titok, majd csak akkor áruljuk el, ha csatlakoztok hozzánk, amihez ki kell fizetnetek az 500 dolláros beavatási díjat.

 

Ez egy beragadt energia és szeretek erről beszélni, mert számomra ez egy ragyogó példája annak a hiedelemnek, hogy dolgok odakint, valahol máshol vannak – a válaszok: a bőség, az energia és az összes többi dolog. Ez a gonoszság eredete.

 

LINDA: Miért van ez a rengeteg sok összeesküvés? Úgy tűnik, mintha megbolondultak volna.

 

ADAMUS: Az emberek nagyon polarizáltak. És sok más tényező is közrejátszik ebben – jó a kérdés, de sok más dolog is közrejátszik ebben – többek között az is, hogy az emberek imádják a drámát. Ha elveszed az összeesküvés dolgot, az összeesküvéseket imádóiktól, a fanatikusoktól, akkor nem marad semmi dolguk. Akkor többé már nem különlegesek, mert tudjátok, amikor benne vannak ezekben az összeesküvésekben, akkor nagyon különlegesnek érzik magukat, hiszen „Én tudok valamit, amit te nem tudsz. Különleges vagyok, mert rendelkezem ezzel a titkos információval, amivel te nem, mert te csak a hagyományos, vezető híreket olvasod. De, én a valódi dolgokat olvasom.” – (nevetések) Rendben.

 

Imádják a drámát. Az mindig egy jó sztori. Továbbra is fenntartja ezt az egész hiedelmet, hogy „az energia rajtatok kívül található és valaki azt megpróbálja elvenni, lenyúlni – akár a földönkívüliek”, vagy „azok az emberek, akik a Föld alatt élnek!” Erről még nem is beszéltem nekik. A jövő héten kibújnak a Föld alól és csecsemőket lopnak majd bárányokkal együtt, egyszerre, egy időben. (még több nevetés) És magukkal viszik őket a Föld alá – és csak Isten a tudója, hogy mit fognak velük művelni!

 

És látjátok, mindezeket a dolgokat elhiszik. Imádják ezt, mert ahhoz ragaszkodnak, hogy az energia rajtuk kívül található. Ez gonoszság. A sötétség nem az. A sötétség nem az. A sötétség mindössze az, ahol még nem jártatok. A gonoszság pedig a fény eltorzítása és ezt bárki bármikor el tudja engedni. Azt mondhatja bárki, hogy „Jól van. Senki sem próbál engem kihasználni. Nem próbálnak titkos kormányokat létrehozni, vagy mindannyiunkat levegőből megölni a permetező gépekkel, ahonnan ránk fújják azt a cuccot – semmi ilyesmiről sincs szó! Tudjátok ezek jó sztorik, és Shaumbra… Shaumbra. Itt vagytok. (egy másik kamerába néz most bele) Aha! Megpróbáltok elmenekülni előlem, ugye? Shaumbra (Adamus nevet), tudjátok ezek jó történetek és ezekkel tényleg csak jól elterelitek magatokat mindattól, aminek a megtételéért most itt vagyunk. Korábban már felvázoltam az okát, hogy miért vagyunk itt.

 

Keresztülmentünk a felébredés hívásán, aztán következtek az elengedések, a bölcsességgé alakítás, a fizika és a fényetek kisugárzása. Elég egyszerű. De, ezzel a dologgal elterelitek magatokat. És miért? Azért, mert ez kínzó és mert csábító. Ettől különlegesnek érzitek magatokat. Rengeteg sok dráma jár vele. És az istenit neki, ezzel még mindig elkerülitek azt a tényt, hogy az energia a sajátotok. Ezt miért nem veszitek szemügyre? Ezzel miért nem néztek szembe? Ez a ti energiátok. De, nem akartok ezzel szembenézni, mert „Ez egy titkos kormány és ráadásul az, akit beoltottak, most már egy sétáló zombi!” (Adamus utánozza a zombiként való járást) De, legalább életben vannak, tudjátok? Csak ennyit mondhatok erről. (elszórt nevetések) Néhányan teljesen fanatikusak vagytok ezzel kapcsolatosan! Ó!

 

Háborogtok ezen, érzem, ahogy a háborgásotok, a forrongásotok kiárad belőletek. A hallgatóság soraiban is vannak ilyen háborgók? Nem, itt nincs háborgás, zúgolódás.

 

LINDA: Nem hangosan!

 

ADAMUS: Na igen. (nevetnek) És mi a helyzet veled?

 

LINDA: Én nem.

 

ADAMUS: Jól van.

 

Szóval, itt most két dologról van szó. Arra kérlek benneteket, hogy értsétek meg, hogy a sötétség kizárólag az a hely, ahol a fényetek még nem járt. Továbbá azt is értsétek meg, hogy a gonoszság el tudja torzítani a fényt. A gonosz meghatározása az abban való hiedelem, hogy az energia rajtatok kívül található, és valahogy hozzá kell jutnotok, meg kell azt szereznetek és ez egy hatalmas, óriási játszma, amit mindjárt szemléltetünk: Rendben van, nincs semmi energiátok. Minden odakint található, vagy mindenki másban ott van, csak bennetek nincs ott, mert ti ennyire nagyon különlegesek vagytok. A játék a következő: Menjetek ki és szerezzétek meg! Menjetek ki és valahonnan szerezzetek energiát magatoknak! És akkor ezt teszitek életidőről-életidőre.

 

 

DreamWalk a sötétségedbe

 

Akkor most, az elmúlt hónap folytatásaként szeretnék egy DreamWalk-ot csinálni a sötétségedbe.

 

LINDA: Ó!

 

ADAMUS: Izgalmasan hangzik, ugye?

 

LINDA: Ühüm.

 

ADAMUS: Kivel fogunk ott találkozni? Jól van, akkor kérnék egy kis zenét és vegyünk egy jó mély lélegzetet!

 

(megszólal a zene)

 

Az emberek gyakran eltűnődnek azon, hogy „Mi a gonoszság eredete? Mikor is kezdődött? Isten miért engedi, hogy létezzen a gonoszság? Mennyire gonosz a gonosz? Lehet-e az ember csak egy kicsit gonosz, vagy nagyon gonosz? Vagy a gonoszság az egyszerűen csak gonoszság?”

 

A gonoszság egy hazugság és a hazugság az, hogy az energia rajtatok kívül található, hogy a válaszok rajtatok kívül találhatók, hogy még a saját szellemetek és a saját lelketek is rajtatok kívül van. Ez a gonoszság!

 

És ez gyakran valóban szörnyű cselekedetekhez vezet. De, általánosságban szólva a gonosz csak egy – és fura ezt kimondani – de az egy belső dolog. Ez csupán egy belül rothadó dolog, ami egyre csak növekszik. És időnként igen, ezt kijátszátok egy rendkívül drámai színpadon, de a legtöbb ember csak a saját belsőjében szállásolja el a gonoszságot, szép csendben.

 

Mi a baj velem? Hogy lehetséges az, hogy nem rendelkezem több mindennel? Hogy lehet az, hogy másoknak van, nekem pedig nincs? Hogyan tehetnék szert többre? Talán nem érdemlem meg? – Ez gonoszság.

 

A gonoszság gyakran belül lakik és belül kerül elismerésre, ami szerfelett érdekes, mert ez önmagában véve eleve egy torzulás, az a hiedelem, hogy a dolgok rajtatok kívül vannak, ugyanakkor mégis megengeditek, hogy a gonoszság tanyát verjen bennetek, és ott rohadjon és növekedjen, egyre jobban felhalmozódjon bennetek.

 

Miért hagyják az emberek, hogy a gonoszság egy legyen velük, miközben ugyanezt nem engedik meg a saját energiájuknak, a saját fényüknek?

 

Ez a DreamWalk most a saját sötétségetekbe vezet. Arra kérlek benneteket, hogy a sötétséget ne keverjétek össze a gonoszsággal! Azt szeretném, ha soha többé nem félnétek a saját sötétségetektől, továbbá szeretném, ha a tudatában lennétek annak, hogy mi a gonoszság, hogy mi a hiedelem ebben a hazugságban – a hazugság az, hogy nem rendelkeztek vele – és hogy ez mire képes.

 

De most, vegyünk egy jó mély lélegzetet!

 

Több évetek volt arra, hogy önmagatokba, befelé nézzetek. Mély alámerülések, mély álmok voltak ezek.

 

Most már itt az ideje annak, hogy szembenézzetek a saját sötétségetekkel és soha többet ne féljetek tőle! Soha többet ne féljetek attól, amit még nem tudtok, amit még nem tapasztaltatok meg!

 

Vegyetek egy jó mély lélegzetet és most érezzétek, ahogy a fényetek most Mesterként bejön és kapcsolódik a sötétségetekkel.

 

(szünet)

 

Az a gyakori gondolat, hogy a fényetek megpróbálja legyőzni a sötétséget, megpróbálja azt elpusztítani. De, mi most itt nem próbálkozunk semmi ilyesmivel!

 

A fény egyben a kecsesség, a kegyelem. Nem próbálja meg legyőzni a sötétséget, hanem egyszerűen csak beleérez.

 

A fény nem próbálja maga alá gyűrni a sötétséget, hanem összeolvad, integrálódik vele.

 

A fény tudat, tudatosság. Végső soron az a ti energiátok és a sötétség egyszerűen az, ahol még nem jártatok.

 

Sokszor azt kérdezik tőlem a Shaumbrák, hogy „De hogyan tudok ebből kiszállni? Kiszabadulni? Hogyan tudok túllépni az elmén? Tudom, hogy sokkal több létezik odakint ennél, de mégsem tudom, hogy tudnék oda kijutni? Hogyan tudnék kimenni a többi dimenzióba, amiről te beszélsz Adamus? Hogyan tudok eljutni ezekre a helyekre, amik az elmén túl vannak?”

 

Egyszerűen úgy, hogy beléptek a saját sötétségetekbe! Oda, ahol eddig még nem járt a fény!

 

Engedjétek meg, hogy a fényetek, a tudatosságotok átérezze a sötétséget félelem nélkül. Miért is félnétek attól, ahol még sohasem jártatok? Amikor még csak nem is tudjátok, hogy mi is az? Egyáltalán miért is félnétek attól? Az egyszerűen csak az, ahol még soha nem jártatok.

 

A sötétség nincs tele mindenféle gonoszsággal. A gonoszság egyszerűen a fény eltorzulása. De, az nem azonos a sötétséggel.

 

Engedjétek meg, hogy a sötétség most eljöjjön hozzátok! Engedjétek meg, hogy a saját belső sötétségetek most eljöjjön hozzátok!

 

(szünet)

 

Az embereket arra tanították, hogy a sötétségben démonok nyüzsögnek, ezért „Meneküljetek előlük!” Arra lettek megtanítva, hogy „a sötétség maga a Sátán! Ne menjetek oda, tartsátok távol tőle magatokat! Az magának a sátánnak a lakhelye, barlangja!”

 

A sötétség olyan rossz nevet kapott. Pedig ez csak azt jelenti, ahol még nem jártatok. És már ősidők óta az emberi történelem során mindig is voltak olyanok, akik ott akartak maradni, ahol addig is voltak, vagyis ahol éppen tartottak és azt akarják, hogy mindenki más is ugyanezt tegye. „Ne menjetek bele semmi újba, ne lépjetek túl semmin! Maradjatok ott, ahol vagytok!”

 

A valódi metafizikus felismeri, hogy a sötétségében nincs gonoszság. Ezek mindössze a még megtapasztalásra váró dolgok.

 

Engedjétek meg magatoknak, hogy beleérezzetek a sötétségbe és perdüljetek táncra a saját sötétségetekkel!

 

A sötétségnek nincsen semmilyen elvárása. Nem próbál meg titeket belevinni a saját tapasztalásaiba, amik még nem történtek meg. Nem próbálja meg kioltani a fényeteket. Erre képtelen.

 

A sötétség nem egy rossz hely. Hanem egyszerűen az, ahol még sohasem jártatok.

 

Odáig merészkedek, hogy azt állítom, hogy ahol már a fényetekkel jártatok eddig a tapasztalásaitok során, ahol már jártatok, az sokkal több démont és sokkal több rossz emléket tartogat, őriz magában. Azonban a sötétség az nem. Annak nincsenek elvárásai.

 

A sötétségtől való félelem az egyik legnagyobb oka annak, hogy az emberek visszafogják magukat. „Maradjatok benne abban, amit már ismertek! Maradjatok benne a mostani tapasztalásotok tudatosságában. Járt utat a járatlanért el ne hagyjátok! Ne menjetek oda! Ne nyissátok ki azt az ajtót! – mondják. Pedig kivétel nélkül mindannyiótok számára elérkezett az ideje annak, hogy bevigyétek a fényeteket a sötétségetekbe és a sötétségeteket a fényetekbe!

 

Nincs mitől félnetek a saját sötétségetekben, abszolút semmi okotok sincs a félelemre. Ami teljesen logikus, hiszen még semmi sem történt ott, még semmi sem került megtapasztalásra, amennyiben az még mindig sötétségben van.

 

Az, aki nem fél többé a saját sötétségétől, lehetővé teszi saját maga számára a szabadságot és az elengedést. És többé nem fél attól, hogy a sötétségben démonok vadásznak, lesnek rá, hogy ott lapulnak a múlt kísértetei és olyan dolgok, amik majd lépre csalják, tévútra vezetik. Ahogy attól sem fél már, hogy majd függővé vagy idiótává válik, vagy, hogy a pokolban fog szenvedni. Nem!

 

Engedjétek meg magatoknak, hogy érezzétek a saját sötétségeteket!

 

(szünet)

 

Ez okoz egy kis szorongást és egy kis habozást. „Ó, ez rendjén való? És mi fog történni?” – Engedjétek meg magatoknak, hogy teljesen belemenjetek!

 

Az a gonosz, amire gondoltok, az a gonosz, amit sokszor a sötétséggel azonosítotok, két, egymástól teljesen eltérő dolog. A gonoszság egy torzulás, egy hazugság, ami azt mondja, hogy minden rajtatok kívül található. De ez nem azonos a sötétséggel, mégis, az emberek tudatában, a kettőt összemossák egymással és ugyanakként a dologként tartják számon. Pedig ez nem így van!

 

Engedjétek meg magatoknak, hogy mélyen beleérezzetek a sötétségbe! Engedjétek meg, hogy a sötétség mélyen beleérezzen a fényetekbe!

 

Nincs mitől félnetek, különösen akkor, ha felismeritek, hogy mindez a ti saját energiátokból, a Lelketekből, az Én Vagyok-otokból származik. Ez mind ott van. Nem létezik semmilyen elkülönültség.

 

Igazából nincs elkülönültség a fény és a sötétség között. Ez tényleg csak egy emberi elképzelés. A kettő nem különbözik egymástól.

 

A sötétség nem egy szembenálló vagy ellentétes erő. Engedjétek meg magatoknak, hogy érezzétek a támogató energiáját!

 

(szünet)

 

Azt mondják, hogy az emberek félnek a saját árnyékuktól, a saját sötétségüktől. De, amitől valójában félnek, az a saját múltjuk!

 

(szünet)

 

Létezik egy óriási hiedelem a sötétségről, mégpedig az a hiedelem, hogy léteznek egymással szembenálló, ellentétes erők. Pedig nem léteznek. Ezek együttműködnek egymással.

 

Ha nem létezne a sötétség, akkor a fénynek nem lenne hova mennie. És ha nem létezne a fény, akkor a sötétség sem létezhetne. Akkor nem lenne oka a létezésének. Ezek ketten együttműködnek egymással – a fényetek és a sötétségetek.

 

Érezzétek! Érintsétek meg! Érezzetek bele a sötétségetekbe!

 

Érezzétek a kezetekkel, a bőrötökkel! Érezzétek az elmétek áramköreiben! Érezzétek a lélegzetetekben! Ez nem egy ellentétes erő, ezért egyáltalán nincs okotok félni tőle!

 

Hányszor fogtátok vissza magatokat? Hányszor nem engedtétek ebbe bele magatokat, mert ez az ismeretlen? Féltek attól, ami történhet. Végső soron attól féltek, amit a sötétségnek neveznek, mert már ősidők óta az került átadásra generációról generációra – a filozófia, a vallások, a hírek által – amit sötétségnek hívtak. És ez azt okozta sok embernél, hogy féljen saját magától.

 

Metafizikusokként itt az ideje annak, hogy túllépjünk ezen a sorompón vagy gáton és megengedjük, hogy a sötétség és a fény együtt legyen – együttműködjenek egymással – és hogy a sötétség és a fény többé már ne egy egymással szembenálló, ellentétes erő legyen.

 

Vannak olyan egyébként intelligens emberek a bolygón, akik még mindig ahhoz ragaszkodnak, hogy megyünk és harcolni fogunk a sötétséggel és le fogjuk azt győzni. De ők, egyszerűen ezt nem értik. És ezzel fenntartják azt a nagyon régi, ősi csatározást.

 

A Mihály Arkangyalt ábrázoló szobrokon Mihály egy kardot tart a kezében, mintha csak arra szólítana fel, hogy mindannyian induljunk csatába a sötétséggel! Az a kard mindössze az Én szenvedését, egyszerűen a sötétségtől való félelmet jelképezi.

 

Akkor most vegyünk egy jó mély lélegzetet!

 

Arra kérlek benneteket, hogy öleljétek át a sötétségeteket, hiszen az ti vagytok. És itt van. Ez a ti lelketek, a ti energiátok. És nincs mitől félnetek!

 

Olyan rossz nevet adtak neki, pedig nem olyan. Csak az a dolog, ami még megtapasztalásra vár. Ahol még nem járt a fény, akár a félelem miatt, akár azért, mert még nem álltatok rá készen. És amikor valaki készen áll rá, akkor belép abba a sötétségbe. És ha valaki tényleg megérti, hogy ez az egész a saját maga energiája, akkor mikor a fény belép a sötétségbe, csodával határos dolgok kezdenek megtörténni a szenvedés, a félelem és a paranoia eleme nélkül.

 

A gonosz – ami nem azonos a sötétséggel – a gonosz egyenlő azzal, hogy nem éltek, mégpedig azért nem éltek, mert nem értitek, hogy ez mind egyébként is a ti energiátok.

 

Akkor most vegyünk erre egy jó mély lélegzetet Shaumbra!

 

Érezzetek bele a saját sötétségetekbe, a saját fényetekbe, ahogy ez a kettő összejön egymással, csatározás, harc nélkül.

 

A fényetek kiárad, amikor ott ültök a padon, de nem próbálja meg legyőzni a világ sötétségét!

 

Nem, mert a világ sötétségére szükség van. És a gonoszra? Az már egy teljesen másik történet, de talán a fényetek kisugárzása segít majd megérteni az embereknek, hogy ez az egész a saját energiájuk. Nincs szükség arra, hogy ezt magatokon kívülről szerezzétek meg, vagy keressétek-kutassátok vagy, hogy mohón sóvárogjatok valaki másé után, bárki máséra, bárkiére vagy bármiére. Ez nem valami egyesült mezőben található valahol a galaxisokban. Semmi okotok arra, hogy átvegyétek a hatalmat valaki más területe felett. Semmi nem szolgáltat indokot a hatalomra ezen a bolygón. Ez a gonoszság és nem a sötétségetek.

 

Metafizikusokként lépjünk túl a sötétség régi elgondolásán, felfogásán és tanuljunk meg együtt táncolni vele! Hiszen ez egyszerűen az, ahol eddig még nem jártatok.

 

És nem kell félnetek attól, hogy mi fog történni akkor, amikor bementek a sötétségetekbe, annak ellenére, hogy fogalmatok sincs arról, hogy mi fog történni, mert van egy természetes, ösztönös bizalmatok saját magatokban, a lelketekben azzal kapcsolatosan, hogy amikor beléptek a sötétségbe, a tapasztalásaitok tökéletesek lesznek, mert ezek a saját tapasztalásaitok. Ez a ti saját energiátok lesz. A ti kecsességetek lesz.

 

Akkor, most vegyünk egy jó mély lélegzett itt, ezen a DreamWalk-on, a sötétségedbe vezető DreamWalk-on! Nincs mitől félnetek.

 

(véget ér a zene)

 

Akkor most vegyünk erre egy jó mély lélegzetet!

 

Tehát, amikor ott ültök a padon és megosztjátok a fényeteket, ahogy a fényetek rátok ragyog, az nem a sötétséggel vívott csatáról szól. Ez szánalomra méltó, siralmas naivitásra vall azok részéről, akik még mindig ebben hisznek. Ez annyira elavult elképzelés a valódi metafizika szemszögéből nézve.

 

Legyetek együtt a sötétségetekkel! Legyetek együtt a fényetekkel! És értsétek meg, hogy mi a valódi gonoszság. Az a hazugság, ami azt mondja, hogy létezik bármi más is rajtatok kívül.

 

Akkor most vegyünk egy mély lélegzetet ennek a napnak a szépségére, arra, hogy visszatért hozzánk az élő Shaumbra közönségünk. És akiknek tartozunk, keressétek fel Bonnie-t, aki ott van a terem végében a monitorok mögött.

 

És ezzel drága barátaim, közösen vegyünk egy jó mély lélegzetet és emlékezzünk – mire is?

 

Adamus és a közönség egyszerre mondja, hogy „Hogy minden rendjén van a teremtés egészében.”

 

ADAMUS: Köszönöm Shaumbra! (a közönség tapsol)

 

 

 

 

Fordította: Telegdi Ildikó – [email protected]

Szerkesztő és magyar nyelvi lektor: Thomázy Tímea – [email protected]