BÍBOR KÖR ANYAGOK
“Sétálj Tovább - A Hatalommentes élet Sorozat
11. SHOUD – Főszerepben ADAMUS SAINT-GERMAIN, Geoffrey Hoppe csatornázásában
Elhangzott a aBíbor Körben
2016. július 2-án
www.crimsoncircle.com
Itt Vagyok. Adamus vagyok, a szuverén birodalomból.
Üdvözöllek benneteket! Á! Újra hazai terepen vagyunk, és igen, anélkül, hogy erre erőfeszítéseket kellene tennem, anélkül, hogy egyáltalán gondolnom kellene erre, vagy akár egy szót is kellene szólnom, már itt vár rám a kávém. (A közönség kiabál: - Igen!) Köszönöm kedves Sandra!
SANDRA: Úgy hallottam hiányoltál Németországban.
ADAMUS: Ó! Igen! Hiányoltalak Németországban. Maria versengett a helyedért, és kiváló munkát végzett, de köszönöm. Köszönöm. (Belekortyol a kávéjába)
Itt vagyok. Milyen nagyszerű, ha a Mesterek így üdvözlik egymást – Itt vagyok. – Az emberek általában, amikor találkoznak egymással az utcán, vagy akár itt a Shoudokon is, így üdvözlik egymást: - Szia, hogy vagy? – Jól, és te? – De mi lenne, ha ehelyett azt mondanátok, "Itt vagyok. Jelen vagyok." – Micsoda ajándék ez saját magatoknak, és a másik személynek is, akit ezen a módon üdvözöltök. "Itt vagyok." És nem ezzel a makyóval, hogy: "Jól vagyok." A Mesterek üdvözlése legyen az, hogy: "Itt vagyok."
SHAUMBRA 1 (férfi): Mester, itt vagyok.
ADAMUS: Mind a ketten itt vagyunk. Látjátok? Ez ennyire egyszerű. Ez a Jelenlét. A Jelenlét. A Jelenlét rendkívül fontos. Tudjátok, hogy milyen sok ember nincs igazán jelen? Tudod, belenéztek a szemükbe, és az lehet, hogy fizikailag ott vannak, de energetikailag nincsenek ott.
Az „Itt Vagyok-kal” azt jelented ki, hogy itt vagy, hogy jelen vagy, hogy tudatos vagy. Milyen csodálatos üdvözlés is ez! Ha más embereket nem is akartok így üdvözölni, legalább a Shaumbrák között így üdvözöljétek egymást! – Itt vagyok. – Az „Itt Vagyok” azt jelenti, hogy neked szentelem a figyelmemet, a Jelenlétemben vagyok. Veled vagyok. Itt vagyok. Á!
Akkor erre most vegyünk egy mély lélegzetet!
Első rész
A mai Shoud három részből fog állni. Egy kicsikét változtatok. Ez a Sétálj tovább sorozatunk utolsó Shoud-ja. Tovább sétálunk a sétálj tovább sorozattól. (nevetés) És ahogy ezt a múltkor Münchenben is elmondtam, ez az év elképesztő sebességgel száguld – még számomra is, még pár Mester számára is – hihetetlenül gyorsan telik – de ma ezt összefoglaljuk. Energetikailag elvarrunk egy-két elvarratlan szálat.
Három részből fog állni a Shoud, és három teljesen különböző merabh lesz mindegyik részben. Vagy, csinálhatnánk egy, hosszú merabhot is, ahol szinte egy szót sem kellene szólnom, csak a drága Gerhard és Einat zenéje szólna, és ennyi lenne. De beszélni fogok. Beszélni fogok.
Ha már a beszédről esik szó, egész idő alatt, amióta csak közvetítenek engem St. Germain nevében, soha, egyetlen közvetítőmet sem kértem még arra, hogy négy különböző entitást közvetítsen egy nap alatt. Soha. (A 4 Mester Münchenben
– anyagra hivatkozik) El kell, hogy áruljam, hogy energetikailag végig nagyon közel kellett maradnom drága Lindával és Cauldre-val, mert ez eléggé hatással tud lenni az elmére, a testre, amikor ilyen sok energiát engednek magukon keresztül ilyen rövid idő alatt. Fantasztikus munkát végeztek azzal, hogy egyetlen nap alatt behozták ezeket a teljesen különböző energiákat. Csodálatos.
EDITH: Köszönöm.
ADAMUS: Köszönöm az egy kezes tapsodat. (nevetés és taps) És Edith, hiányoztál. Hiányoztál.
EDITH: Te is nekem.
ADAMUS: Igen, én is hiányoztam neked?
EDITH: Igen.
ADAMUS: Itt vagyok.
EDITH: Itt vagyok.
ADAMUS: Itt vagyok. (nevetnek és megölelik egymást)
EDITH: Nagyon köszönöm.
ADAMUS: Köszönöm.
Tehát a mai nap három felvonásból, három különböző részből fog állni, majd ezt követően pedig összefoglaljuk az egészet. A jövő hónapban induló új sorozatunkkal kezdjük, aminek a Transzhumán sorozat címet adtam. Hát ez bizony jól megráz majd néhány fát, és megdönget majd pár ketrecet az állatkertben. És bizony, ez még a Shaumbrák között is feszülést fog kelteni. A sorozat elnevezése némiképpen vitára adhat okot.
LINDA: Ez rád mindig jellemző.
ADAMUS: Nem mindig. Általában igen, de nem mindig. De ha utánanéztek a transzhumanizmus szó jelenlegi meghatározásának, akkor láthatjátok, hogy amit itt csinálunk, az némiképpen nagyon is hasonlít ehhez, bizonyos értelemben viszont mégis nagyon, de nagyon különbözik ettől.
Transzhumanizmus
A transzhumanizmus egy mozgalom – nem egy túl nagy mozgalom, de igenis egy mozgalom ezen a bolygón – ami azon alapszik, hogy lényegében a technológia segítségével halhatatlanná váljon az ember, vagyis túllépjen az emberi állapoton. Ami nem egy rossz idea az emberi állapoton való túllépés – mert a bolygó egészén ott van az emberekben ez a mély érzet, hogy ez a biológia, ez a test és elme sablon már több millió éve ugyanilyen, nem változott szinte semmit. Sok változtatást eszközöltünk Atlantiszban, de az az egységesítést, és nem a szuverenitást szolgálta. Az volt a célja, hogy mindenki nagyjából egyforma méretű legyen, nagyjából ugyanolyan mentális kapacitással rendelkezzen, és hogy körülbelül mindenki egyforma életkor megélésére legyen alkalmas.
De most már elérkezett annak az ideje, hogy mindez megváltozzon. A természetes evolúció ezt lényegében nem teszi meg. Igazából a tömegtudat, a tömegtudat gravitációja az, ami visszafogja az emberi lény természetes evolúcióját. Ez a szívóerő tulajdonképpen azokból a gondolatokból áll, amik most egy felhőként körülveszik a bolygó egészét, és ez az, ami a szó szoros értelmében megakadályozza, hogy az emberek álom állapotaik alatt eljuthassanak a többi birodalomba, mert így itt tartja őket ebben az állatkertben. És ez az, ami azt okozza, hogy se az elme, se a test ne tudjon változni. Lényegében még ma is ugyanazok a testtípusok és ugyanazok az elme minták léteznek, mint annak idején Atlantiszban, vagy akár 40-50 élettel ezelőtt. Az emberek még mindig ebben élnek.
Van egy hatalmas vágy az ezen való túllépésre, hogy ez tovább tudjon fejlődni – de mégis hogyan tud ez bekövetkezni? Hogyan? Az orvoslás és a tudomány lényegében nem tud sokat tenni a test vagy az elme dolgában. Tehát vannak olyanok, akik azt állítják, hogy mindezt a technológia segítségével lehet majd megoldani. És ez így is lesz – egy elég nagy mértékben – legalábbis a testre vonatkozóan.
A transzhumanizmus fókusza elsődlegesen a testre vonatkozik ma a bolygón. Vannak, akik ezzel vitába szállnának, és azt mondják: - De hát nagyon sok gondolat megy az elmébe – hát, pontosan ez itt a probléma – „A sok potenciális erőfeszítés a technológiára vonatkozóan mind az elmébe megy. – És van itt egy jókora figyelmeztetés.
Vannak, akik azt állítják, hogy majd beültetnek valamit az elmébe, amitől az emberek képesek lesznek arra, hogy olyan képességekkel bírjanak, mint egy modern szuperszámítógép – és ez a képesség azonnal elérhető válik ettől az agyba beültetett dologtól – amit hozzákapcsolnak az agyadhoz – és ez lesz az, amitől azonnal elérhetővé válik számodra mindaz, ami rajta van a számítógépeden. Azonnal elérhetővé válik számodra. És újra elmondanám, hogy ezek, amiről itt most beszélek, nem valamiféle tudományos fantasztikus álmok. Ezeken jelenleg is dolgoznak a laboratóriumokban.
De a kérdésem így szól, hogy ez vajon tényleg fejleszteni fogja az elmét, vagy csak egy még nagyobb állatkertet tesz lehetővé? Vagy csak még több mindent tesz hozzá az elme jelenlegi állatkertjéhez.
Szándékosan döntöttem így, hogy a következő sorozatunknak a transzhumán elnevezést adom, mert szeretném, ha eltöprengenétek ezen, és talán egy kicsikét ez majd felráz benneteket, ami majd mások számára is azt okozza, hogy elgondolkodjanak azon, hogy mégis mi a fene folyik ezzel a csoporttal. (nevetés) És a felszín alatt a transzhumán fogalom azt jelenti, hogy meghaladod az emberi énedet, de nem csak a technológia segítségével, nem csak azzal, hogy potenciálisan halhatatlanná teszitek magatokat, mert ezt szerintem egyébként sem akarnátok.
Tudom, hogy ahelyett, hogy halhatatlanságra fókuszálnánk, a transzhumánusságunkban túl fogunk lépni magán a halálon. Mert tudjátok, amikor valaki a halhatatlanságon dolgozik, akkor még mindig ott van benne egy ösztönös halálfélelem. Ilyenkor megpróbálják tagadni vagy felülmúlni a halált. Mi pedig egészen egyszerűen csak túllépünk a halálon. Ahogy erről több tanfolyamunkon is beszéltem mostanában, lényegében a halál nem létezik. Pont olyan hatalmas illúzió, mint a hatalom. Pont akkora hazugság, mint maga az Isten.
Tudom, hogy akadnak olyanok, akik ezt mindenáron tagadják, és megpróbálnak engem elvinni a temetőbe, hogy megmutassák nekem, hogy az tele van halottakkal. Pedig igazából nem létezik a halál. Ami létezik, az az emberi biológiából és az intellektuális létállapotból való átmenet, átváltás. Ez az átmenet vagy átváltás az, ami létezik.
Ha egyszer ezt megérted, hogy valójában a halál nem is létezik, akkor ezzel együtt azt is felismered, hogy a saját választásod által is megtörténhet ez az átmenet, és nem kell ehhez megbetegedned. Másodsorban pedig azt is, hogy meghosszabbíthatod az élettartamodat, ha ezt akarod, a technológia, az orvoslás és még egy pár dolog segítségével, ha ezt akarod, vagy pedig dönthetsz úgy is, hogy nagyon tudatosan térsz ide vissza. Tudatosan elmenni innen, majd tudatosan visszatérni ide, de nem a régi születés folyamata által. Nem úgy, hogy meg kell halnod, majd elfelejteni azt, aki voltál, visszajönni ide, megint beleszületni egy csecsemő testébe, aki kiszolgáltatott a betegségekre, a szülei energiáira és minden másra, hanem tudatosan visszajönni ide, úgy, ahogy azt te akarod.
Megteheted ezt úgy, mint Tóbiás, a buroktesttel. Vagy pedig egy kinyomtatott testtel. Igen. Ezt sokféleképpen megteheted. És ide tartunk majd a Transzhumán sorozattal. Átmenetben vagyunk. Természetesen fejlesztjük az emberi testet és az elmét.
És mindezt nem drogokkal, nem gyógyszerekkel, nem a technológiával tesszük meg – nem úgy, hogy apró kis komputereket helyezünk az agyunkba – egyáltalán nem így fogjuk ezt megtenni. Hanem lényegében a megengedéssel tesszük ezt meg, azzal, hogy látjuk az igazán nagyobb álmot, a nagyobb képet, és azzal, hogy megteremtjük a saját valóságunkat.
A saját valóságod megteremtése a modernkori boszorkányság. Az emberek azt mondják majd neked, hogy teljesen megőrültél. Nem teremtheted meg csak úgy a saját valóságodat. Még saját magadnak is azt fogod mondani, hogy valószínűleg teljesen elment a józan eszed. Pedig a valóság az, hogy igenis meg tudod teremteni a saját valóságodat. És ez az, ahová tartunk majd a Transzhumán sorozatunkkal.
Ma beszélni fogok erről egy keveset, hogy a valóság tényleg nem több annál, minthogy tudatos vagy, tudatában vagy a tudatodnak, tudatos vagy az észleléseidre, és akkor az energiák eszerint fognak átváltani és igazodni. Az emberek mégis azt gondolják, hogy a valóság már eleve adott, és ők ebbe születnek bele, ahol ki vannak téve, alá vannak vetve ennek az eleve létező valóságnak, a külső erőknek. Ezért időnként azzal próbálkoznak, hogy ez a külső erő jobban megfeleljen a szükségleteiknek, de igazából soha nem változtatnak a valóságon. De miért nem?
Amikor megérted, hogy a valóság nem más, – mindössze energia összerendeződések, amik a tudatra reagálnak. Akkor miért is ne teremthetnél meg bármilyen valóságot, amit csak akarsz?
Münchenben elmondtam, hogy nagyon sok megbeszélésen és Shoudon kellett átmennünk az évek során ahhoz, hogy eljussunk ide, erre a pontra, mert anélkül, hogy igazán, tényleg megértenéd a tudatot, azt, hogy „Létezem” – anélkül, hogy megértenéd, hogy a tudat milyen hatást fejt ki az energiára, és hogy a tudat nélkül semmi sem létezik -mert ebben az egész univerzumban és a többi univerzumban sem létezik semmi a tudat nélkül. Ez a mag. És ez megmérhetetlen. Láthatatlan. Hatalommentes. Mégis ez jelenti a Mindent.
Ennek megértésével, továbbá azzal a megértéssel, hogy semmi szükség sincs a hatalomra, hogy semmi szükséged sincs arra, hogy bármiért is harcolj az életedben, hogy nincs szükség se a küzdelemre, se az erőfeszítésre – hacsak nem ezt akarod éppen tenni a régi szép idők kedvéért – akkor tényleg bármilyen valóságot megteremthetsz, amit csak akarsz, egyszerűen csak azáltal, hogy tudatos vagy. Ennyi.
Ismételten elmondom, hogy szándékosan választottam ezt a megnevezést a következő sorozatunkra, és ezt most szándékosan előre be is jelentem.
Ahogy készen lesznek a stúdió munkálatok, tartani fogunk egy ProGnost frissítést. Filmre fogjuk ezt venni – és azt kérem tőletek – ez az olyan ritka alkalmak egyike, amikor tényleg azt kérem tőletek, hogy csináljátok meg a házi feladatotokat, és ne csak gondolkozzatok rajta – mert arra kérlek benneteket, hogy hallgassátok meg ezt a frissítést, ha lehet, még a Transzhumán sorozat elkezdése előtt. Mert ebben a frissítésben nagyon sok olyan dologról fogok beszélni, amikről majd a későbbiekben a Shoudokban is szó lesz. De mindezt egyben összefoglalom a ProGnost frissítésben.
Valamikor majd csak elérhető lesz ez a frissítés… Ó! Épp most mondta Cauldre és Jean, hogy a következő Shoudra készen lesz! Akkor jobban teszitek, ha minél hamarabb filmre veszitek! (Linda nevet) Vagy lehet, hogy ez igazából Linda megjegyzése volt! (Linda megint nevet) És arra fogom kérni a Bíbor Kört, hogy egy elérhető áron tegye ezt közzé, hogy mindenki hozzá tudjon férni ehhez az anyaghoz, de ne adja ingyen, mert szükség van egyfajta elkötelezettségre, cserére a ti részetekről is. Tehát ez a frissítés egyfajta alapként fog szolgálni arra, amit meg fogunk tenni.
Tehát ez a ProGnost frissítés, amiről az előbb beszéltem, és amit még nem vettünk filmre, kissé ijesztő lesz bizonyos értelemben. Néhányatok számára kissé sokkoló lesz. De már véget értek azok az idők, amikor csak a feldolgozásért jártatok ide, amikor csak a jó érzést okozó energiákért jöttetek ide. Tovább lépünk. Valami egészen másba, teljesen másba megyünk bele.
Az évek alatt megtettük a lépéseinket. Az évek alatt nagyon sok embert kértünk fel arra, hogy távozzon innen. Nem egy negatív módon, hanem azért, mert ők nem azt akarták, amit ti, és nem álltak erre készen, és kifejezetten figyeltem azokat, akik csak azért voltak itt – (ezt a kamerába nézve mondja) – mindannyiunkkal, hogy megpróbáljanak egy új hatalmi eszközt találni. Mert rengeteg ember ezt teszi a vallással, a spiritualitással, a pszichológiával, és az úgynevezett személyes fejlődéssel. Az egy személyes hatalmi szarság, és nem működik.
Működik egy határig, de az egész a hatalmi dinamikákon alapszik. Tehát az évek alatt sok ember ki lett tessékelve az ajtón szándékosan, azért, hogy eljuthassunk erre a pontra, ahol most tartunk.
Jókorát fogunk ugrani ettől a Sétálj Tovább sorozattól. És ti még azt hittétek, hogy ez volt a nagy ugrás? Még nagyobbat fogunk ugrani a következő sorozattal. És ahogy az előbb említettem, általában nem szoktam nektek házi feladatot adni – vagyis szoktam, de nem szoktátok megcsinálni – de most mégis ezt kérem tőletek a ProGnost frissítéssel, mert ez egy alapozása lesz mindannak a sok munkának, ami ránk vár. Akkor hát biztos vagyok benne (ezt a stábnak mondja), hogy mindenki tudni fogja, hogy mikortól elérhető a frissítés. Biztos vagyok benne, hogy a sok különféle csatornáitokon mindenkit értesíteni fogtok erről.
Akkor kezdjük is el a napot! Első kérdés. Készen állsz a mikrofonnal?
A mai nap kérdése
LINDA: Ó!
ADAMUS: Mindig meglepődik ezen. – Mikrofon? Közönség? Ú, írni kell a táblára? – Igen.
Akkor máris felteszem a kérdést. Tegyük fel, hogy nyomtatsz magadnak egy új névjegykártyát. Vannak köztetek olyanok, akiknek már sok névjegykártyátok volt. És akadnak köztetek olyanok is, akiknek soha nem volt névjegykártyája. De most csináltatsz magadnak egy olyat, ami igazán megmutatja a jelenlegi életedet. A szép tervezeten és a neveden túlmenően, a titulusodat is ráteszed erre a névjegykártyára, ami energetikailag meghatároz és összefoglal téged ebben a pillanatban. Milyen titulus fog szerepelni a névjegykártyádon?
Hm. Mi fog szerepelni a névjegykártyádon?
Adok nektek egy pár pillanatot, hogy elgondolkozzatok ezen. Oké, lejártak a pillanatok. (nevetés) Linda máris megy a közönséghez.
Kedves Edith, a te névjegykártyádon jelenleg milyen titulus szerepel?
EDITH: Csak annyi, hogy Edith Proctor, Szív Ügynökség.
ADAMUS: Semmi olyasmi, hogy Elnök vagy Nagy Mester?
EDITH: Jaj, el is felejtettem! Dehogynem!
ADAMUS: Nem csodálom. Az teljesen megváltoztatná az energiát! Edith Proctor micsoda? Adamus vagyok, a Nagy Felemelkedett Mester.
EDITH: Én a Nagy…
ADAMUS: Ez elég jó cím.
EDITH: Én vagyok a Második Nagy Felemelkedett Mester. (nevetés)
ADAMUS: Te felemelkedett vagy? (nagy nevetés) Oké. Ahelyett, hogy ezt írnád rá a névjegykártyádra, mit fogsz ráírni Edith?
EDITH: (szünetet tart, majd sóhajt egyet): A saját fotómat, mert olyan fiatal és gyönyörű vagyok.
ADAMUS: Az vagy. Az vagy. (Edith forgatja a szemeit)
EDITH: És a címem is szerepelni fog rajta.
ADAMUS: Mi vagy te Edith? Mi a titulusod?
EDITH: Én… Én…
ADAMUS: Mi az életmunkád? Nem csak a…
EDITH: Létezem és Vagyok, Aki Vagyok. Minden Vagyok. Teljes TudatTest vagyok. Tudatosság vagyok. Létezem.
ADAMUS: Ja, és ne felejtsük ki ebből a makyot sem! (Adamus nevet, a közönség meglepődik)
EDITH: A makyót.
ADAMUS: Igen, ez itt a lényeg. Edith gondolkozik, és nem igazán érez. Azt akarja, hogy hagyjam békén.
EDITH: Akkor te mit javasolnál számomra?
ADAMUS: Én már tudom a választ, ezért is tettem fel a kérdést. Azt akarod, hogy eláruljam a választ idejekorán itt, mindenki előtt, mielőtt még hallanád a többiek esetlen próbálkozásait?
EDITH: Igen, igen!
ADAMUS: Nem! EDITH: Igen!
ADAMUS: Nem! Látni akarom a szenvedést! A feszültséget akarom! (nevetések)
EDITH: Jó, én csak…
ADAMUS: Egy kis drámát akarok.
EDITH: Megengedem.
ADAMUS: Megengeded. Rendben. Csinálj, amit akarsz, de ne add ide nekem a mikrofont! Írj azt a névjegykártyádra, amit csak akarsz.
LINDA: Végeztél vele?
ADAMUS: Igen, egyelőre. Igen. És ti, akik most online néztek minket, ti is gondolkozzatok el ezen! Na igen, ne legyetek lusták, és ne várjátok meg az itteni válaszokat. Te mit írnál rá a névjegykártyádra? Jó. Következő. Igen.
JOSEPH: Jó reggelt!
ADAMUS: Mégis, hány óra van most? (valaki felnevet) Igen.
JOSEPH: Valahol most éppen reggel van.
ADAMUS: Valahol most reggel van. Igen. És akkor Joseph?
JOSEPH: Névjegykártya.
ADAMUS: Névjegykártya. Igen.
JOSEPH: Először is, ez nem az üzletről szól, hanem egy életstílusról.
ADAMUS: Rendben, akkor ezt hívjuk a te életstílus kártyádnak. Ez egy kissé….
JOSEPH: A szabadság Mestere.
ADAMUS: A szabadság Mestere. Oké. A szabadság Mestere. És elégedett, boldog vagy a saját szabadság szinteddel?
JOSEPH: Jelen pillanatban igen, elégedett vagyok.
ADAMUS: Bár van benne egy kis viszketés…
JOSEPH: Igen, abszolút.
ADAMUS: Ez kis viszketés, vakarózás.
JOSEPH: Dolgozom rajta.
ADAMUS: Igen, igen.
JOSEPH: Ez…
ADAMUS: Van – jól van – de mégis van ott valami….
JOSPEH: Valami…
ADAMUS: Ami viszket. Oké. Tehát akkor mi is a te titulusod? A szabadság Mestere?
JOSEPH: A szabadság Mestere.
ADAMUS: Ez tetszik nekem. Jó. Kérem a következőt! – Üdvözöllek!
SHAUMBRA 2 (nő): Üdvözöllek!
ADAMUS: Itt vagyok.
SHAUMBRA 2: Én is itt vagyok.
ADAMUS: Jó. Te mit írnál rá a névjegykártyádra?
SHAUMBRA 2: Az érintés Mestere.
ADAMUS: Az érintés Mestere. Ez tetszik nekem. Miért?
SHAUMBRA 2: Masszázs terapeuta vagyok.
ADAMUS: Ó, így már érthető! Igen, igen.
SHAUMBRA 2: Igen. Miért is ne?
ADAMUS: Igen, igen. És van ennek más jelentése is? Az érintés Mestere. Úgy értem, ez jól hangzik, de nincs ennek többszörös jelentése?
SHAUMBRA: Több testi szabadság.
ADAMUS: Igen.
SHAUMBRA 2: Szabadságot adni valaki testének.
ADAMUS: Igen.
SHAUMBRA 2: Kifejezetten akkor, amikor az tele van feszültséggel.
ADAMUS: Igen, igen. Magadba szoktad szívni a klienseid szemét energiáit? Nem az ő szemetüket, hanem a… (nevetések)
SHAUMBRA 2: Tudod….
ADAMUS: Te másképpen használod ezt a szót, nem úgy, mint én a múltban. Tehát magadba szoktad szívni a klienseid rossz energiáit?
SHAUMBRA 2: Szeretném azt válaszolni, hogy nem.
ADAMUS: Nem?
SHAUMBRA 2: Hát igen, ez a jelenség elég gyakori a terapeuta körökben. Volt olyan idő, amikor levédtem ettől magam, de ma már nem védem magam.
ADAMUS: Igen, igen.
SHAUMBRA 2: Már nem hagyom, hogy ez zavarjon.
ADAMUS: Érintés, védekezés nélkül. Igen. (nevetések)
SHAUMBRA 2: Miért is ne? (nevetnek)
ADAMUS: Igen. Jó.
SHAUMBRA 2: Ez így nagyon is jó.
ADAMUS: Jó. Az érintés Mestere. Oké. Számomra ennek több jelentése is van, mint például az, hogy érintés, mint érzékelés, érintés, mint az a képesség, hogy képes vagy érzelmileg érintkezni az emberekkel. Az emberekkel való gyengédség jóval többet jelent a puszta testi érintésnél.
SHAUMBRA 2: Igen, pontosan.
ADAMUS: Tehát az érintés Mestere. Ez jó.
SHAUMBRA 2: Volt egy jó tapasztalásom ebből valamelyik nap. (mosolyog)
ADAMUS: Oké. Jó. Köszönöm.
SHAUMBRA 2: Ez az!
LINDA: Oké.
ADAMUS: Oké. Akkor te mit írnál rá az életstílus kártyádra, amit innentől kezdve így fogunk hívni?
ALICE: Lehet két titulusom is?
ADAMUS: Persze, akár nyolc is lehet, ez nem számít.
ALICE: Idea Építész.
ADAMUS: Idea építész. Ez tetszik. Idea építész. Jó.
ALICE: A másik pedig a Felfedező lenne, de inkább abban az értelemben, hogy a Tudat Felfedezője.
ADAMUS: A tudat felfedezője. Oké. És hogyan képzeled el ezt az idea építészetet?
ALICE: Többnyire álmomban, éjjelente.
ADAMUS: Többnyire álmodban.
ALICE: Igen…
ADAMUS: Álmodban?
ALICE: Ühüm.
ADAMUS: És akkor ezt megosztod az emberekkel? Vagy ez inkább olyasmi, amit…
ALICE: Megosztom, de hülyén hangzik. (nevet)
ADAMUS: Igen, igen. Tudod, igazából nem…
ALICE: Nem?
ADAMUS: Azt állítom, hogy a legtöbb ember kétségbeesetten vágyik valami másra, de közben meg nagyon félnek tőle, mert korábban mindig rosszul jártak. Át lettek verve. Sok volt a trükk, az átverés. Ezért ott van bennük, ez a kezdeti ellenállás. És úgy néznek rád, mint ha hülye lennél, de legbelül tényleg azt akarják, hogy igazad legyen.
ALICE: Ühüm.
ADAMUS: És ez az, amit annyira szeretek abban, amit mindannyian csináltok. Magatokra néztek és azt kérdezitek: - Megőrültem? – Aztán azon tűnődtök, hogy mások vajon milyennek látnak titeket, de nagy örömötök lesz abban, amikor felismeritek, hogy ők azt akarják –tényleg azt akarják – hogy igazatok legyen. Persze kihívásokat intéznek majd hozzátok. Meg fognak kérdőjelezni. Kétségbe fognak vonni. Talán még ki is nevetnek titeket, de abszolút azt akarják, hogy igazatok legyen, mert ők is keresik a kiutat. Egy másfajta utat keresnek. És nem fognak nyomulni. Már annyiszor át lettek verve oly sok mindennel – a vallásokkal, a spiritualitással, meg ott volt a New Age, meg a reklámok, a termékek, és minden más is – de meg akarnak ismerni valamit, ami igaz és őszinte. Igen.
ALICE: Ühüm.
ADAMUS: Jó. Köszönöm.
ALICE: Ühüm.
ADAMUS: Szép titulus. Kérnék még egy pár választ! Te mit írnál rá az életstílus kártyádra?
KATE: Itt vagyok.
ADAMUS: Itt vagyok. Ez jó. Jó.
KATE: Ja, nem.
ADAMUS: Á, értem! (nevetés)
KATE: Ezzel üdvözöltelek!
ADAMUS: Itt vagyok. Itt vagyok. Itt vagyok. Igen.
KATE: Megbízni a túllépésben.
ADAMUS: Megbízni a túllépésben. Oké. Megbízni abban, ami ezen túl van. Igen.
KATE: Aki bízik abban, ami ezen túl van.
ADAMUS: Ez tetszik nekem. És milyen tapasztalataid vannak azzal, ami ezen túl van?
KATE: Kiterjed, majd visszatér, „és” – tehát ez az, ahol fontos a bizalom.
ADAMUS: Igen.
KATE: Igazából ez…
ADAMUS: Tudod, - és teljesen igazad van – most adok neked egy apró kis nyomravezető jelet. Nincs más választásod, csak, az, hogy megbízz ebben! De nem bízol benne. Miért is ne bíznál meg benne, hacsak a hatalmadat – ami egy illúzió – bele nem helyezed valami másba, mondjuk Istenbe, az angyalokba vagy a Felemelkedett Mesterekbe, vagy bármi másba? Amikor csak te vagy, és te vagy az, aki túllépsz, mert te vagy az egyetlen, aki ezt megteheted, olyankor nincs más választásod, csak az, hogy megbízz magadban. És ez pokolian ijesztő, és olyan csodálatos, amennyire csak az tud lenni. Tényleg nagyon ijesztő, mert nem vagy ehhez hozzászokva.
És minden megpróbál rávenni téged arra, hogy valami másba helyezd bele magad – egy magasabb intézménybe, egy magasabb entitásba, egy magasabb akármibe. És akkor hirtelen felismered, hogy ők nem tudják ezt megtenni helyetted, és nem is kellene, hogy megtegyék ezt helyetted. És akkor felismered, hogy: - Csak magamban bízhatok meg a túllépésemmel kapcsolatosan. – Ahol is elutazol a többi birodalomba ebben a Téridő elképzelésben, ami rajtad halad keresztül. Ez a megengedés. Ez a megengedés. Nincs más választásod, és benne a legcsodálatosabb. Vagy a másik választásod az lenne, hogy visszamenj a hatalom játékába, ahol a hatalmadat valaki vagy valami másba helyezed. De ez nem fog téged eljuttatni oda, ahova el szeretnél jutni. Ez nem fogja ezt megtenni, és ezt te is tudod. Szóval, köszönöm.
KATE: Köszönöm.
ADAMUS: Még egy választ kérek!
LINDA: Még egyet. Rendben. Sajnálom.
ADAMUS: Te jó ég! (nevetés) Mit fogsz ráírni a névjegykártyádra?
TAD: (Egy nő, aki Rosanna Danna Danna-nak van öltözve) – Sziasztok! Hát, lényegében már kimondtad: - Megengedem a szuverenitásomat és a szabadságomat, és alatta zárójelben pedig az a szöveg állna, hogy: - Félelemben, szar nélkül egész végig! (Adamus nevet)
ADAMUS: Igen.
TAD: Ez a lélegzet.
ADAMUS: A szuverenitás megengedése, alatta zárójelben pedig az áll, hogy félve és izgatottan!
TAD: Igen. És izgatottan. Köszönöm.
ADAMUS: Szeretem a dolgokat finomítani. Félve és izgatottan. Igen.
TAD. És a szarmentes rész.
ADAMUS: Ez mindannyiótoknál így kellene, hogy legyen. És ez lényegében szórakoztató. A legtöbb ember unatkozik, ti a legtöbben nem unatkoztok, és ez egy jó dolog. Félve – hogy is nevezted?
TAD: Ijedt szarnélküliség.
ADAMUS: Oké.
TAD: Egész végig.
ADAMUS: Azt akartam, hogy mondj ki helyettem egy csúnya szót.
TAD: Ó! (nevetések)
ADAMUS: Ijedt… ijedt, és közben izgatott.
TAD: Ez nagyon izgalmas.
ADAMUS: Akkor most csak képzeld el egy pillanatra, hogy mi lenne, ha holnap reggel úgy ébrednél fel, hogy mindazt, amit ezekben az években tettél a saját szuverenitásod megengedéséért, hirtelen mindezt elvennék tőled, és vissza kellene térned az átlagos élethez?
TAD. Most pontosan ezen a ponton vagyok, ahol itt van számomra ez a választás.
ADAMUS: Á! Á!
TAD: És ez nagyon ijesztő.
ADAMUS: Az én oldalamra kelsz át?
TAD: Nem!
ADAMUS: Ó, nem!
TAD: Itt maradok.
ADAMUS: Igen, igen.
TAD: Csak az ország másik végére megyek.
ADAMUS: Rendben, az ország másik végére mész.
TAD: De maga az a gondolat, hogy itt maradjak, amin azért egy párszor elgondolkoztam, az nem megy… képtelen vagyok itt maradni.
ADAMUS: Felkínálhatok valamit?
TAD: Légy szíves!
ADAMUS: Most egy utazásra indulsz. És el fogsz utazni. Út közben lesz egy pár váratlan fordulat. Fogadd el azokat! Csak fogadd el! Talán nem úgy fognak történni a dolgok, ahogy most azt elvárnád, aminek az az oka, hogy az sokkal nagyszerűbb lesz! Tehát ne kavard fel magad, és ne szólíts engem éjjelente azzal a szöveggel, hogy vajon miért…
TAD: Vagyis ne idegesítsem fel magam.
ADAMUS: Ne, ne, ne.
TAD: És ne csináljam azt, hogy Adamus, hol vagy?! Merre vagy?!
ADAMUS: Ne, ne, ne, ne! Ne. Mert én csak mosolyogni fogok.
TAD: Köszönöm. Köszönöm.
ADAMUS: Na igen, de ez az egész, ez az egész…..tudod, néha ott vannak az ember elvárásai azzal kapcsolatosan, hogy a dolgoknak hogy kellene történnie, alakulnia. És sokszor a dolgok egyáltalán nem úgy alakulnak, de az emberek elfelejtik kinyitni a szemüket és azt mondani, hogy: - Nahát, lényegében ez sokkal jobban alakult! Nahát! Hála Istennek, hogy nem hallgattam arra korlátolt emberi énre!
TAD: Ez az izgalmas rész! Köszönöm.
ADAMUS: Nagyszerű! Köszönöm.
TAD: Köszönöm.
ADAMUS: Köszönöm. És most már elég. Köszönöm.
Tehát a névjegykártyák! Beleéreztem mindannyiótok energiájába, mert tudtam, hogy ez lesz az utolsó része a sorozatunknak, és előálltam nektek egy titulussal, amit mindannyian használhattok a névjegykártyátokon. Készen állsz arra, hogy leírd ezt a táblára?
LINDA: Igen Uram!
ADAMUS: Rendben. És úgy szólt a kérdés, hogy mit csináltok valójában az életetekben most? Mi az, ami zajlik kivétel nélkül mindannyiótoknál? Ha össze kellene ezt foglalnotok, hogy hova irányul a tevékenységetek, az energiátok, és min van a fókuszotok? És én előálltam erre egyetlen egy szóval, egy szóval. Elmentem a Felemelkedett Mesterek Klubjába, és azt mondtam: - Nézzétek csak mit fedeztem fel! – És persze ők mind csak hüledeztek, aminek az lehet az oka, hogy több Felemelkedett Mesterre gyakoroltam befolyást, mint bárki más….szóval…(nevetés, ahogy Adamus szünetet tart)
Tudjátok, itt most tartok egy kis szünetet, hogy elmondjak valami fontosat. (nevetések) Ha nem tudsz szépen beszélni magadról, egy mosollyal az arcodon, akkor senki más sem fog tudni szépen beszélni rólad. Az ember pedig mindig annyira nyers és éretlen ezzel kapcsolatban: - Hát nem kellene áradoznom magamról. Nem illene dicsekednem. – De miért is nem? Hiszen ez mókás! Én szeretem ezt tenni! Sőt, ha kell, még egy kicsit meg is szépítem, el is túlzom a sztorit, ha kell, mert néha rátok fér egy kis nevetés!
Az emberek ahhoz szoktak hozzá, hogy lenyomják és kisebbítsék magukat. De egy Mester nem ilyen. Ez nem az: - Itt vagyok. Ez inkább az „egy idióta vagyok”. (kisebb nevetések) A másik pedig így hangzik: - Itt vagyok. Mester vagyok. – Tényleg beszéljetek szépen és jól magatokról, és mindezt egy mosollyal tegyétek, és energetikailag ne menjetek senki után, hogy megpróbáljátok ezt bebizonyítani. Hanem a fenébe is, valójában – és ez így igaz – több ember tanítottam, és vezettem őket keresztül azokon a tanításokon, amik által Felemelkedett Mesterekké váltak, mint bárki más. (kis szünetet tart) És most ezért tapsot kellene kapnom. De ehelyett egy ásítást kaptam. (a közönség tapsol) Egy ásítást kaptam! (Adamus nevet, a közönség továbbra is tapsol) Mofo pont akkor ásított, amikor ezt mondtam. (még több nevetés)
MOFO: Ezt már mind hallottuk!
ADAMUS: Ó! (még több nevetés, Adamus is nevet)
Tényleg, komolyan beszéljetek jól és szépen magatokról! Először csak magaddal beszélj így, amikor éppen sétálsz, vagy este az ágyadban fekszel. Csak találj ki egy vicces kis sztorit, ami az igazságon alapszik. De mondd ezt így: - Tudod, én voltam a valaha élt legnagyobb és legjobb lúzer! (nevetés) – Ez nem az én történetem, hanem a tiétek. – Nekem volt a legcsavarosabb és legkanyargósabb megvilágosodáshoz vezető utam. Az összes többi Felemelkedett Mesternek könnyű dolga volt. De én a nehéz és kanyargós utat jártam be. – Szépen beszélj magadról, mert – és most elárulom azt a titulust, amit szerintem jelenleg rá kellene írnotok a névjegykártyátokra. (belekortyol a kávéjába, ezzel is építve a feszültséget – páran nevetnek) És a reklám után majd visszatérünk a bejelentéssel! (Adamus nevet)
Szeretek TV-t nézni a ti szemeteken és fületeken keresztül. Néha ott ülök mellettetek a kanapén, és csak nézem, hogy ti meg miket néztek? Szoktátok hallani, amikor azt kérdezem tőletek, hogy te meg mit nézel?! – Te pedig megpróbálod elmagyarázni nekem. – Tudod, ezt hívják reality TV-nek, valóság show-nak. – Hogy micsoda???!!! – Reality TV. Valóság Show. – Oké.
Szóval én mindannyiótok névjegykártyájára azt írnám rá, hogy Mediátor (közbenjáró, közvetítő két vagy több fél között konfliktus rendezés céljából –a ford. megj.) (a közönség nem reagál, egy valaki azt mondja: - Hm.)
LINDA: Most komolyan?
ADAMUS: Megtennéd, hogy leírod, és nem fűzöl hozzá megjegyzést?
LINDA: Megcsókolnád a seggemet? (a közönség reakciója: - Ó! - és egy páran nevetnek)
ADAMUS: Mediátor. Mediátor.
Mediáció – közbenjárás konfliktus kezelés céljából
Akkor ezt most hadd magyarázzam el. Ha ránézek arra, hogy mit csináltok az életetekben jelenleg, akkor azt látom, hogy rengeteg mediációt vagy közvetítést végeztek. Tudjátok mit jelent a mediáció? Azt, amikor megpróbálsz döntőbíráskodni, amikor megpróbálod fenntartani a békét a családban, és ezt óriási szinteken művelitek.
Te, az Itt Vagyok éned közbenjár, mediál az emberi éneddel. Azzal az emberi éneddel, akinek szüksége van ruhákra, élelemre, szállásra, munkára, a számlák kifizetésére, és minden egyéb dologra. Te közvetítesz vagy közbenjársz vele. Hallod az ember kéréseit és nyavalygásait, és te, az a létező, aki az időd túlnyomó részét azzal töltöd, hogy iskolába jársz – hogy a Felemelkedés Iskolájába jársz, és minden idődet, energiádat, és minden mást is ennek szenteled – hiszen jelenleg egy teljes idős tanítvány vagy ÉS közben meg közbenjársz, mediálsz ezzel az emberrel, aki a holnap miatt aggódik.
Az emberek már csak ilyenek, folyton ezt teszik. Aggódnak a holnap miatt. Nincsenek jelen a mában. Mert a holnap miatt aggódnak. – Mi fog történni? Mi van akkor, ha? Nem tudom, hogy képes vagyok-e rá. – Tehát van ez a részed, az Itt Vagyok részed, aki egyfolytában csak közbenjár, mediál. – Minden rendben lesz. Minden rendben lesz. Ezt mondta Adamus a múlt hónapban. Rendben lesz.
Az ember pedig erre azt feleli: - Na igen, de én nem bízom meg Adamusban. (nevetések)
-Rendben lesz, rendben lesz. Akkor majd valami mást fogunk olvasni. (még nagyobb nevetés)
-De a többiekben sem bízom meg. Adamusban jobban megbízom, mint a többiekben, de igazából egyikükben sem bízom meg.
- Minden rendben lesz. Egyszerre csak egy dolgot csináljunk! Hé, tudod mit csináljunk? Lélegezzünk egy kicsit! És meglátod, rendben lesz minden.
- Lélegezni? Utálok lélegezni. Szívás. Soha nem segített semmiben.
- Hát akkor csináljunk valami mást! Menjünk el sétálni!
- Utálok sétálni, különben is fáj a hátam.
„Hát akkor….(nevetések). Na, ezt jelenti a mediálás, a közbenjárás. Egy nyavalyás bébiszittere vagy ennek az embernek, és ez így nem lesz jobb. (taps) És te is megcsókolhatod az enyémet. (mondja Lindának – amit nagy nevetés követ) Az ajkaimat. Ó!
Szeretném, ha most ebbe tényleg beleéreznétek, hogy mennyire nagyon mediáltok vagy közbenjártok az emberi énetekre vonatkozóan. De mégis meddig még? Mert az bizony nem fog leállni, nem fogja abbahagyni a nyafogását meg az aggódását. Arra lett programozva, hogy aggódjon a holnap miatt. Nem arra, hogy ma éljen, hanem arra, hogy aggódjon a holnap miatt. És elolvashatod a világ összes önsegítő könyvét, és eljárhatsz a létező összes tanácsadásra, amennyire csak akarsz, mert ez az ember, az ember imádja azt, amikor ezeket az önsegítő könyveket olvasod. – Ó! De jó, itt minden rólam szól! Minden az én önfejlesztésemről és önsegítésemről szól. Mert én annyira nagyon sérült vagyok. – Tehát eljárhatsz a létező összes tanácsadásra, mert ezt imádja az ember. – Ó, igen, ez rólam szól, és óránként 175 dollárt költesz rám, az emberre.
Mediálsz, közbenjársz. A mediálni szó a médium, vagyis átlagos, közepes szóból ered, tehát az átlag, unalmas, semmilyen szóból származik. Ezért is jelent csak közepességet, középszerűséget, átlagosságot. És ez az, amit te – és itt most nem az emberhez szólok – hanem hozzád, az Én Vagyok-hoz, aki mást sem teszel, mint hogy egy középszerű életet élsz.
Ezzel nem azt mondom, hogy hagyd figyelmen kívül az embert! Annak meg vannak a maga dolgai. Hagyd meg neki a saját módjait! Hagyd ezt meg neki, de ne akarj közbenjárni, mediálni a dolgait illetően! Hadd legyen csak ember! Amikor benne vagy az ÉS-ben, akkor még vicces is megfigyelni, sőt, akár még bele is menni és az az ember lenni, aki minden miatt aggódik. Aggódik a halál miatt, aggódik a többi ember miatt, aggódik a hatalom miatt, a munkahelye miatt, és…
Hadd csinálja ezt az ember! Engedd meg neki! Lényegében ez elég szórakoztató tud lenni. Na ez tényleg egy jó valóság show lenne – Az ember és Én. – Tudod, itt van ez a Mester – és ezek ketten egypetéjű ikrek – mondhatni – de itt van ez a Mester, aki soha semmi miatt nem aggódik. Mert a Mesterhez minden eljön. A Mester mindössze élvezi az élet érzéki természetét. És aztán meg ott van az ő egypetéjű ikre, aki az aggódó ember, aki megszállott, paranoiás, skizofrén, meg minden más is, aki gyógyszereket szed, a fejét a falba ütlegeli, és mindig bajba kerül.
Tehát te mediálsz, közbenjársz az emberi részednél. Megtennéd, hogy ezt befejezed? Ezzel semmi jót nem teszel azzal az emberrel. És ezzel magadnak sem teszel semmi jót.
És igazából a lelkedet, a szellemedet is mediálod. Itt van neked ez a – lelkedről alkotott elképzelésed, aki valahol a magasban van, és nagyobb és magasabb nálad, aki egy nap majd le fog ide ereszkedni. Őt is mediálod, nála is közbenjársz, és lényegében megpróbálsz alkudozni vele, hogy jöjjön már be. – Jó leszek. Úgy teszek, mintha tényleg nagyon filozófikus lennék, és elképesztő nagy felismeréseim lennének, és folytatni fogom a megengedést. – Egy páran szinte már bilincsként és béklyóként viseltettek a megengedéssel, mintha csak korbácsolnának. A megengedésből kínszenvedést csináltatok. A megengedés nem más, egyszerűen csak megengedés. Vegyetek egy jó mély lélegzetet! Lépjetek ezen túl! Ne dogozzatok ezen!
De ti közbenjártok a lélek visszatértéért. Mediáltok, hogy a szellemetek bejöjjön az életetekbe. Vagyis, mondhatni alkudoztok vele. Tehát itt van nektek ez a nyavalygó ember, és aztán meg ott van a lélek, és ti meg itt ezt a kettőt megpróbáljátok egymással összehozni. Próbáltok alkudozni, ezt az egészet egyensúlyban tartani, és ez egy kész kínszenvedés. Ez maga a pokol, és nem is túl hatékony. Nem működik.
LINDA: Akkor most van itt az ideje, egy mediáló merabh-nak? (nevetések)
ADAMUS: Majdnem. Még nem végeztem a mediálással.
Mediálsz a családtagjaid között. Sokan megpróbáltok – sokan ezt már elengedtétek – de sokan még megpróbáltok mindent egybetartani a családotokkal, a barátaitokkal, a munkahelyeteken, és még sok más dologban is az életetekben. Mediáltok, közbenjártok. És én figyellek titeket. Azt mondod nekem, hogy megpróbálod a dolgokat összetartani. Nem, nem, csupán csak mediálsz.
És itt vannak ezek a csoportok, alcsoportok, al-aspektusok, jellemzők. És itt vagy te – az Itt Vagyok, tudod, az Én Vagyok – tehát itt vagy te, és megpróbálod ezt az egészet egyben tartani. Ahová mi tartunk, ott erre semmi szükség, hacsak nem akarsz a móka kedvéért mediátort játszani. Néha ettől jól érzed magad saját magaddal kapcsolatban – Én hozok itt össze mindent – de ez fárasztó, kimerítő.
Ahová mi tartunk – beszéltem erről egy keveset tegnap az új Keahak VI-ban – az az, hogy mindent be fogunk vinni a TudatTestbe. Mindent. És ott aztán nem lesz mediálás, közbenjárás. Nem lesz ott az az éned, aki megpróbálja ezt az egészet összefogni, egyben tartani, hanem csak önmagad leszel. Ennyi. És lehet, hogy itt egy nyafogó ember vagy, és hallod azt a részedet, aki megpróbál mediálni, és behozni a szellemedet – de ezt fejezd be! Ez fárasztó. Fejezd ezt be! Vedd ezt le az életstílus kártyádról, hogy te vagy a közbenjáró a családod részére, a gyerekeid részére…..és a tömegtudat részére. Próbálod a tömegtudatot mediálni, ami azt jelenti, hogy egyensúlyban tartani, összetartani, biztosítani azt, hogy a dolgok ne robbanjanak fel.
Edith, kérdés. Máris érkezik hozzád a mikrofon.
EDITH: Én azt hittem, hogy a lelkünk és a szellemünk már csatlakozott hozzánk, hogy ezt már megtettük.
ADAMUS: De te… (Adamus felsóhajt) És mégis hogyan Edith?
EDITH: Mindenféleképpen.
ADAMUS: Túl fogunk lépni a lélek és a szellem meghatározásán, meg minden egyében. Nem igazán fogunk erre fókuszálni. Az Itt Vagyok-ra fogjunk összpontosítani.
Edith, hadd fogalmazzam ezt meg másképpen. Mindezek a szavak teljes mértékben jelentéktelenné fognak válni. Igen. El fogsz jutni arra a pontra, amikor azt mondod majd: - Miért is kellene nekünk lélekről meg szellemről beszélni… amikor ez egyáltalán nem számít? Itt Vagyok. Semmi más nem számít.
EDITH: Hát ennek is van értelme, de csak kíváncsi vagyok, hogy miért beszélünk most erről.
ADAMUS: Arról beszélek, amit sok Shaumbránál látok.
EDITH: Oké.
ADAMUS: Igen.
EDITH: Köszönöm.
ADAMUS: Igen, köszönöm.
Akkor ezt most csináljuk is meg Linda kérésére. Csináljunk egy merabhot a mediálás elengedésére! Kérek egy kis zenét itt az első rész végén!
Képes voltál beleérezni, amikor próbáltam ezt elmagyarázni, hogyan próbálsz alkudozni, mediálni? Próbálod a dolgokat egyensúlyban tartani, miközben erre semmi szükséged. Tudod, ha a dolgoknak szét kell esniük, akkor hagyd ezt megtörténni, mert tudod – ahogy ezt Rosanna esetében is elmondtam az előtte álló utazással kapcsolatosan – csak hagyd ezt megtörténni. Legyél megengedő! És minden rendben lesz. Nem kell aggódnod a mindennapos emberi sírás-nyafogás miatt. – Jaj, mi fog holnap történni?
(megszólal a zene) Köszönöm.
Merabh a mediáción való túllépésre
Csak úgy, ahogy energia őrzők voltatok a legtöbben, amikor eljöttetek a Bíbor Körbe Tóbiáshoz – mert akkoriban a legtöbben energia őrzőkként jöttetek ide akkoriban. És egy ponton Tóbiás azt mondta: - Nem. Nem kell tovább őriznetek az energiát a bolygó számára, vagy az emberiség, illetve a bálnák, a pálmafák, a kókuszdiók a halak, és semmi egyéb számára sem. Többé már nem vagytok energia őrzők. Már lediplomáztatok. Ti lesztek a Szabványok, az emberiség, a test, az elme és a szellem új modelljei. (lásd: 2004. novemberi Shoud)
És most pedig azt mondom, ahogy a Sétálj tovább sorozat végére értünk, hogy ne vedd magadra a közbenjáró vagy mediátori szerepet az aspektusaid között! Ne járj közben az emberi énedre vonatkozóan, sőt, az isteniségedre vonatkozóan sem. És ne vedd magadra a mediátori szerepkört, az energia kiegyensúlyozó szerepet se a munkahelyeden, se a munkádban, se a családodban, se a barátaiddal, se a Shaumbrával, se máshol.
Tudom, hogy néhányan egy kis veszteséget éreztek emiatt. – Ó, jaj! De hiszen szükségük van rám. Az emberi énemnek is szüksége van rám. A barátaimnak szükségük van rám. – Nos hát, máris elárulom nektek, hogy igazából nincs szükségük rád. Egy egészen más módon van szükségük rád, és nem így. Egy másfajta módon van szükségük rád. Arra van szükségük, ami mélyen legbelül található, és ami el lett fedve, mert annyira lefoglalt a mediálás. Még a saját megvilágosodásodat is mediálod, még ott is közbenjársz. Hát nem vicces? Mediálod a megvilágosodásodat. Olyan ez, mintha alkudoznál vagy irányítani akarnád.
Akkor engedjük ezt el! És tudom, hogy néhányan szeretitek ezt a szerepkört. Mert ettől érzitek magatokat fontosnak, mintha ezzel csinálnátok valamit: - „Én tartom ezt az egészet össze.” - De rá fogsz jönni, hogy semmi szükség arra, hogy bármit is összetartsál. Ez egy nagyon régi elképzelés. Annyira régi, hogy egészen Atlantiszból ered, ahol szükség volt energia őrzőkre. Akik a szó legszorosabb értelmében energiaőrzők voltak, de akkoriban teljesen másmilyen volt az energia. Ami alatt azt értem, hogy ma rendelkeztek árammal – de akkoriban, régen teljesen másmilyen típusú energiák voltak – és akkoriban kellettek az energiaőrzők.
És amikor ezt felismered: - Mégis, mihez ragaszkodom? – Mi az, amit személyesen mediálni próbálsz? Az emberi részedet próbálod egyben tartani? Vagy a szellemi részedet? Azt, akire a barátaid számíthatnak? Nem azt mondom, hogy hagyd ott a barátaidat. Csak azt, hogy energetikailag engedd el ezt a szerepet! Mert ez blokkolja az energiát, az áramlást. Továbbá a potenciálokat is blokkolja.
Amikor az emberi részed üvölt: - Mi fog holnap történni? – Csak maradj a megfigyelő, és ne a mediátor.
Ha az ember aggódik mondjuk egy egészségügyi probléma miatt, akkor ne mediálj vele, ne járj közben, ne akard megnyugtatni. Legyél a megfigyelő! Figyeld meg, ahogy az emberi én működik és reagál. Figyeld meg, hogy tényleg mennyire nagyon be lett programozva sok különféle dolog megtételére. És ez így rendben is van, de neked ebbe egyáltalán nem kell beleártanod magad.
Maradj a megfigyelő még a lelkeddel és a szellemeddel kapcsolatban is! Figyeld meg milyen gondolataid vannak erről. Figyeld meg, hogy a lélek hogyan is működik valójában! Nincs rá szüksége, hogy te bármiben is mediálj, közbenjárj! Azt hitted, hogy ezt kell tenned, és ennek egyértelmű bizonyítékát képezik a spirituális tanulmányaid. Nos, te vagy az, aki megpróbálod mediálni a megvilágosodásodat. Nem kell ezt tenned. Csak légy a megfigyelő!
Szabadítsátok fel magatokat barátaim! Szabadítsátok fel magatokat!
Ez egy óriási ajándék, amit magadnak adhatsz, és tudom, hogy ennek ellen fogtok állni, és azt fogjátok mondani: - Nekem ezt össze kell tartanom. Dolgoznom kell ezen. Távol kell tartanom magamtól az ellentétes erőket. – Még abban az esetben is, amikor te magad vagy az az ellentétes erő. Nem, nem kell ezt tenned. Ez az, amikor csak megengedővé válsz.
És ahogy ezt már említettem, ez elég félelmetes és közben pedig izgalmas dolog, de egyébként sincs más választásod. Úgy értem rendelkezel azzal a választással, hogy ott maradj, ahol éppen vagy, de amennyiben a továbblépést választod, akkor a legbensőségesebb módon meg kell bíznod az Én Vagyok-ban, az Itt Vagyok-ban.
Vegyünk most egy mély lélegzetet és sétáljunk ezen túl. lépjünk túl ezen a mediátori szerepkörön. Legyél az: - Itt Vagyok.
Legyél az érzéki tapasztalás. Legyél a teremtő.
(szünet)
Ha hajlandó vagy rá, hogy meglásd ezt a mostani önmagad, akkor ehhez képzelj el egy jókora konferenciaasztalt, ahol helyet foglal az emberi éned, és az is, akit te a Lélek Énedként, vagy Szellemedként érzékelsz. És még sok-sok aspektusod is ott ül az asztal körül. Ott ül továbbá a biológiai éned, a biológiád. És ott ül az agyad is. A te régi, öreg, ősi agyad is ott ül az asztalnál. Test nélkül, csak az agy van ott egymagában, és azon morfondírozik: - Hogyan tudnék egy testet szerezni magamnak? – Szétnéz az asztalnál, majd megakad a szeme a biológiádon. – Abba a testbe akarok belemenni! Add ide nekem azt a testet!
A fentieken kívül a családod és a munkahelyed is ott ül az asztalnál. A tömegtudat nem foglal helyet az asztalnál, hanem ott lebeg az asztal felett, mint egy nagy, pocsék viharfelhő. És ezek mind ott ülnek, te pedig egyfolytában csak mediálni próbálsz közöttük, mindent egyensúlyban akarsz tartani, és megpróbálod azt mondani az agynak: - Várj egy kicsit! Szerzünk neked egy testet, csak várjál még! – A testnek pedig azt mondogatod: - Meglátod, rendben leszel. Rendben leszel. Jól leszel. Pozitív gondolatokat gondolunk az agyból, és akkor a test is rendbe fog jönni. Még egy pár évig élni fogok. Hé agy, pozitív gondolatok kellenek a testnek. –„Egészséges vagyok.”
Megpróbáltad ezt az egészet összetartani, és most, ha akarod, akkor szeretném, ha megparancsolnád ennek az összes aspektusnak, ennek az összes létezőnek, az összes részednek, akiket eddig mediáltál – szóval parancsold meg nekik, hogy takarodjanak innen! Ez itt a te szobád. A te helyed. Végeztél azzal, hogy a gondjukat viseld!
Csak parancsold meg, hogy távozzanak, és akkor ezt kell tenniük. Ó, az agy ott akar majd ücsörögni, és azt mondja: - Én nem megyek sehova. Nincs testem, amivel elmehetnék innen. – Hát, ebben az esetben fogd a kezedbe az agyat, és akár csak egy bowling golyót, hajítsd ki az ajtón!
Ez a szoba itt a tiéd. Csak a tiéd. Ez a tiéd, és semmi keresnivalója nincs itt ennek a szövegelésnek, ahogy azoknak a dolgoknak se, amikkel mindeddig alkudoztál. Ez itt a te helyed, és olyanná teheted, amilyenné csak akarod. Bármit megváltoztathatsz benne. Ez a te valóság zéró pontod. A többi innentől rajtad áll.
Akkor most vegyünk egy mély lélegzetet! Nincs több mediálás. Oké. Köszönöm.
Vegyünk egy jó mély lélegzetet, ahogy befejezzük ezt az első részt. (a zene abbamarad)
Ó! Jó! (Adamus vesz egy mély lélegzetet) Á! Vegyünk erre egy mély lélegzetet! Ó! Ó! Ó! Kezdjük akkor el a második részt! A második részt. Hát nem jó érzés? Csak az, hogy…Ó! Olyan fárasztó ezt az egészet összetartani. Erre semmi szükséged.
Elárulok egy aprócska titkot. Azon tűnődtök: - De az összeset kihajítottam. Most akkor mi lesz? – Hát az lesz, hogy integrálva fognak visszatérni, és nem maradnak lehasadtak. Visszatérnek az egészhez. Visszatérnek az Én Vagyok-hoz, de már nem fognak nyavalyogni, hisztizni, és már nem fognak a te energiádból táplálkozni, és már nem fognak téged darabokra tépni. Hiszen parancsba adtad nekik: - Ez itt az enyém. Itt Vagyok. – Ez ennyire egyszerű.
A következő dolog. Vegyünk egy jó mély lélegzetet! Köszönöm. Beszélni fogok itt egy kicsit, utána következik majd a merabh. De nyugodtan üljetek itt (mondja Yohamnak), már amennyiben jó érzés egy Hatalmas Felemelkedett Mester közelében lennetek. (nevetések)
GERHARD: Csodálatos érzés.
ADAMUS: Csodálatos érzés. Na igen – ez annyira – muszáj szépeket és jókat mondanotok magatokról, mert különben senki más nem fogja megtenni. Tulajdonképpen sok ember beszél szépen rólam manapság, de ez csak azért van így, mert én is szépen beszélek magamról. És tudjátok, amikor szépen és jól beszéltek magatokról, akkor ez mosolyra késztet benneteket. És amikor rosszakat mondasz magadról: - Ó, én csak egy lúzer vagyok, és semmi sem működik. – Akkor ez bizony nem jár jó érzéssel. Mégis akkor miért csinálják ezt az emberek? Próbáljátok ki csak egyszer: - Ó, én csak egy szánalmas lúzer vagyok. – Ez egyáltalán nem jár jó érzéssel. Ez nem azt az energiát vonzza oda hozzátok, ami felkeltené az érdeklődésemet. De amikor azt mondod:- Tudod, Én Mester Vagyok. – Akkor az emberek furán néznek rád. De tudjátok mi a helyzet? Akkor elkezdenek majd lefotózni, és nagyon hamar a TV képernyőn találod magad, és máris egy híresség lett belőled. És ez működik. Ezt hívják valóság alapozásnak. Erről majd később beszélek.
Második rész
Jöhet akkor a következő a listán! Sajnálatos módon keményen dolgoztatok – nagyon keményen dolgoztatok ezen az egészen, ahelyett, hogy csak megengedőek lettetek volna. De egész életetekben keményen dolgoztatok a spiritualitásotokon, az emberségeteken, a munkátokon, és minden egyeben. Már jó ideje együtt vagyunk, és régóta csináljuk már ezt, de egy érdekes dolog történik éppen – ahogy erről említést tettem a múlt havi Shoudban. Annak az érdekes dolognak, ami éppen most történik, adtam egy megnevezést, egy Adamus megnevezést, amit máris elárulok nektek, és Linda majd felírja a táblára, és tudni fogja, hogy kell helyesen leírni, így nem fog emiatt aggódni. (nevetések)
Tehát ez az érdekes dolog, ami történik az – hogy egészen eddig a különféle itt, ott, amott, fent és lent lévő darabokon dolgoztatok. Ezen az egészen dolgoztatok. Néha nehéz meglátni a teljes képet, mert az embert csak apránként lehet egy kicsikét előrébb mozdítani. A biológiát is csak apródonként lehet előrébb mozdítani. Küzdened kell a túlélésért, és annak fenntartásáért. Azon próbálkozol – tudod, egy kicsikét megmozdítasz itt, ott, majd amott. Pont olyan ez, mint a hólapátolás – hogy Cauldre rossz példájával éljek – fogalmam sincs, hogy ezt most honnan szedte – de értitek, lapátoltok egy kevés havat itt, aztán amott, és egyszerre csak ellapátoljátok az összes havat. És most pont itt tartotok. Azon a helyen vagytok, ahova az energiák beérkeztek ide, és beérkeztek oda és beérkeztek amoda.
A beteljesülés irányelve
Azon a ponton vagytok, amit én a Beteljesülés Irányelvének hívok. Nekem ez tetszik. Felírnád a táblára? Itt tartotok – és ez a saját elnevezésem, amit úgy hívok, hogy – a Beteljesülés Irányelve. És ez egy jó dolog. Beszéltem erről egy keveset a múlt havi Shoudban Münchenben – hogy valami megváltozott, más lett. És hogy mi ez – szóval ezalatt azt értem, hogy elképesztően sokat dolgoztatok nagyon keményen, és, hogy….tudjátok mivel rendelkeztek? Kitartással. Makacssággal. Nem adtátok fel. Tényleg átkozottul makacsok vagytok, és ez volt az, ami keresztülhozott benneteket ezen az egészen. És nem az erőfeszítéseitek. Nem a kemény munkátok. Hanem a makacsságotok. És az összes kemény munkátok ellenére, a makacsságotok volt az, ami elhozott titeket ide, erre a pontra.
És akkor most mi történik itt a Beteljesülés Irányelvében? És azért az „irányelv” szót használom erre, mert ez úgy hangzik, mintha egy univerzális törvény lenne, és ti ezt mégis csak most először kezditek használni. Ez egy irányelv. Egy irányzat. Vagyis meg fog történni. Az irányelv egyben irányt is, valaminek a mozgását is jelenti. Továbbá irányelvet, mint parancsot is jelent. Vagyis azt, hogy ez meg fog történni.
A Beteljesülés Irányelve. Átkeltetek azon a határon, ahol akár hiszitek, akár nem, ahol most már tényleg képesek vagytok siklani. Igen. Rengeteg tétlenség, mozgás, munka, nyomás történt, és hirtelen megjelent egy gravitáció – és a gravitáció szót nem csak a Földi gravitációra vonatkozóan értem, hanem egy mozgásként, egy energetikai szívóerőként.
(Olvassa a táblára írtakat) A Beteljesülés Irány…- Jó. Jó. Tetszik ez a megfogalmazás. A következő találkozónkra, vagy a Shoud összefoglalójára egy elegáns grafikával köríthetnénk ezt a megnevezést. Mert ezzel hivatalos külsőt kölcsönzünk neki, mintha egyenesen a bíróságról érkezett volna, tudjátok, a törvénykezéstől – A Beteljesülés Irányelve – és akkor az emberek hisznek benne. Ezzel legálissá, hivatalossá teszitek: - Ó, te jó ég! Van egy irányelvem!
Szóval ez a Beteljesülés Irányelve azt jelenti, hogy most játékba lépett egy gravitációs, energia erő – ami tagadhatatlan, és teljes mértékben mozgásban van – és ez elvisz téged a beteljesüléshez. Még akkor is, ha innentől kezdve az égvilágon semmin sem dolgozol, akkor is elegendő lendület van mindabban, amit megtettél, – kifejezetten a megengedésedet értve ezalatt, hogy az összes erő most már mindent egybehoz a teljességben, a beteljesülésben.
Többé már nem kell ezen dolgoznod. Sőt, igazából soha nem is kellett volna rajta dolgoznod, csak te hitted azt, hogy ezt kell tenned. Most már vehetsz egy mély lélegzetet, és csak figyeld magad, ahogy belépsz a MesterLétedbe, a megvilágosodásodba. Ez egy elképesztő jelenség, abszolút bámulatos!
Az elme, aki odaát ücsörög, persze erre azt mondja: - Na de mégis csak tenned kell valamit. – Nem, semmit sem kell tenned. – De igen, muszáj tenned valamit…. – Nem, semmit sem kell tenned. Ha mégis tenni akarsz valamit, akkor légy megengedő. De már olyan elképesztő nagy lendülete van, hogy ez meg fog történni.
És ez az igazán jó hír. Mert ez azt jelenti – és ez kapcsolódik az első üléshez – ez azt jelenti, hogy nem kell rajta dolgoznod. Nem kell ezt mediálnod. Nem kell többé próbálkoznod. Nem kell megpróbálnod jobb emberré, spirituálisabb emberré, intelligensebb emberré, vagy semmi hasonlóvá sem válnod. Szabad utad van ezen a ponton.
(rövid szünet)
Most hangosan kellene örülnötök itt, de…(valaki erre bekiabál és tapsol) Szerintem ez a szünet a hitetlenség jele volt. (nevetések) – Most csak szórakozik velünk? – Á, tudom már mi volt ez a szünet. – Biztosan a többiekről beszél, rám ez biztosan nem vonatkozik. – De igen! Szabad utatok van! – Igen, rengeteg időt szántatok erre, és sajnálatos módon rengeteg erőfeszítést alkalmaztatok, sok mindent eltűrtetek, és most itt van ez a gravitáció, ez a lendület.
Ne kérdezzétek tőlem, hogy ez mikor fog bekövetkezni, mert tudom, hogy ez a következő kérdésetek. Miért számít ez egyáltalán? Mindössze azt mondom, hogy innentől kezdve már semmit sem kell tennetek. Nem kell szabályoznod a gondolataidat, nem kell folyton az érzelmeidet ellenőrizned, hogy vajon jók-e. Nem kell kiegyensúlyoznod és ellenőrizned az energiáidat, semmi ilyesmit nem kell tenned. Többé nem kell ezt tenned. A tétlenség ezt megteszi.
Próbáld ki a következőt: - Ahelyett, hogy ellenállnál ennek a természetes tétlenségnek a megvilágosodásodra vonatkozóan, ahelyett, hogy harcolnál ezzel, vagy azon tűnődnél, hogy akkor ez most valóságos? Tényleg meg fog történni? Vagy Adamus csak… – Ilyenkor vegyél egy mély lélegzetet, és sodródj az árral! Olyasmi ez, mint amikor beugrasz egy kenuba, és hagyod, hogy ezúttal az áramlat vigyen magával, ahelyett, hogy megpróbálnád megépíteni a folyót, megtölteni azt vízzel, áramoltatni, majd árral szemben evezni. – Nem! Pattanj bele a kenuba, és innentől kezdve csak élvezd, ahogy siklasz a vízen!
Amikor így siklasz ...kérek egy kis zenét ehhez! Egy kis merabh szerű zenét. Olyan ez, mint amikor szabadon suhansz a kenuval, és ha nem szereted a kenukat, akkor csak legyen ez egy csónak, de evezők nélkül. Nem kell evezned…nem kellenek evezők. Csak suhanj az élet folyódon és tudod, olyan ez, mint amikor egy napos délutánon csak lebegsz, mert azon kívül, hogy ellazulj, semmi más dolgod nincs.
(megszólal a zene)
Merabh az áramlásról
Hát nem csodás lenne? Csak hátradőlsz, és ez egy kipárnázott kenu vagy csónak. Sokszor láttam már csónakot, de mindegyiknek olyan kemény, barátságtalan és rideg ülése van. De te létrehoztad ezt az igazán fenséges és gyönyörű csónakot, ami ki van párnázva. És nincs motorja. Nincsenek evezők, mert nincs rá szükséged. És még egy apró kis ventillátorra sincs szükséged ahhoz, hogy ne legyen meleged, mert az utazásod szellője kellemesen hűsít majd. Ja, és van egy minibár is a csónakban. (nevetés) Igen, és mivel senki sincs körülötted, nyugodtan meztelenre vetkőzhetsz. Igen, és legyek sem szálldosnak körülötted. Vannak legyek, de nem fognak téged zavarni. Ahogy a szúnyogok sem, mert meztelenül nem szeretnél aggódni a szúnyogok miatt.
Ez itt most a te időd. Ez egy gyönyörűséges időszak, és egy kissé fura is. Csak pattanj bele a csónakba! Ugorj csak bele! Meglátod, nagyon puha. Ja, és van a csónakban egy kis rágcsálnivaló is, hogy élvezd az utazást!
Most akkor pattanj bele a csónakba, és kezdj el lefelé lebegni a folyón, ahol felismered, hogy a folyó képviseli a lendületet. Azt a lendületet, amit te magad teremtettél meg. És ez egyenesen a megvilágosodásodhoz visz téged. Nincs más dolgod, minthogy kényelmesen elhelyezkedj a kipárnázott csónakodban, és életedben végre először, élvezd az utazást. Nézz körül, és lásd meg a téged körülvevő tájat, a madarakat, a fákat.
Különben nem kell sietned. Ezért is mondtam azt, hogy a Beteljesülés Irányelvével kapcsolatosan azon töprengsz: - Vajon hány nap múlva következik be? – Tudod, itt vagy ebben a csodás hajóban, ami kegyelemben siklik a folyón.
Egyébként zene is van a hajón. Természetesen Yoham zenéje. „Egy kis napos délután a folyón” szép zene szól a csónakban. Teljesen egyedül vagy, így nyugodtan élvezheted a téged körülvevő látványt, a természetet.
Nézd csak, egy anyamedve játszik a medvebocsával a vízben a part mentén. Látod, madarak repkednek mindenfelé! Egy vagy két teknős is van a vízben. És szarvasok szaladnak a mezőn.
Mert tudod, igazából soha szántál időt erre, hogy ezt élvezd! Annyira el voltál foglalva, olyan keményen dolgoztál, tanultál, tetted az erőfeszítéseidet és játszottad a hatalmat. De ennek a csónaknak egyáltalán nincs szüksége hatalomra. Ez az energiák természetes áramlatán úszik.
És tedd csak bele a kezed a vízbe, és tényleg érezd a vizet! Mindig árral szemben eveztél, de most már beleteheted a kezed a hűs vízbe, és átélheted azt az érzéki élményt, amikor a meztelen testedre spricceled a vizet, és végre-valahára elmosolyodsz.
És a leghalványabb kétség nélkül tudod, hogy ez a csónak, ez a te Én Vagyok csónakod elvisz téged a megvilágosodáshoz. Egyáltalán nem aggódsz emiatt. Nem aggódsz azon, hogy van-e elegendő élelmed és italod. Azon sem aggódsz, hogy a meztelen tested le fog égni. Semmi miatt nem aggódsz. Ez most csak annak az ideje, hogy élvezd. És érzel egy kis bűntudatot: - Jaj, nem kellene mégis csinálnom valamit? – Nem. Már megtetted. Belefektetted az idődet, az erőfeszítésedet, az összes félelmedet, és a nehéz napokat. Most már eljött az utazás ideje!
A kezeddel megérinted a vizet, ami elképesztően jó érzés. Hirtelen a kezed beleütközik valamibe a víz alatt. Gyorsan kihúzod a kezed, majd azt látod, hogy a tenyered tele lett arany érmékkel. Arany pénzzel! Pedig nem tettél mást, csak beletetted a kezed a vízbe. Vagyis azt akarom ezzel érzékeltetni, hogy a bőség is ott van. Minden, amire csak szükséged van, az ott van, mert már olyan sokat tettél. Létrehoztad ezt a gravitációt, ezt az energia mozgást, amit most már nem lehet visszacsinálni.
Ezt már nem lehet visszacsinálni.
Ezt hívom én a Beteljesülés Irányelvének, ami olyan, mint egy hivatalos rend, rendelet. És szerintem ez lehetne a te személyes univerzális törvényed. Ez egyszerűen meg fog történni. Engem nem érdekel, hogy ebbe milyen erők próbálnak beleavatkozni. Nincs ilyen, ez így nem működik, hogy léteznek külső erők, más emberek, a tömegtudat, a plejádiak – (Adamus nevet) Nem kedvelem a Plejádiakat – ez így nem tud működni. Túl sok a tétlenség, a gravitáció- Ez itt most a te utazásod, hogy most már élvezd!
Elmondtam már egy párszor, de most újra emlékeztetlek titeket erre. Ez lesz életed legjobb része. Tudom, hogy nagyon vágytok a megvilágosodásra, de ez itt most a legjobb időszakod.
Kiszállsz az emberségedből és átváltasz a transzhumanizmusba. De attól még ugyanúgy ott lesznek számodra azok a friss emlékeztetők és tapasztalatok.
Ugyanúgy biológiában élsz.
Ugyanúgy rendelkezni fogsz egyfajta csodálatos ártatlansággal.
Ez itt most a legjobb időszak! A legeslegjobb. Ezért arra kérlek, hogy élvezd!
A következő összejövetelünkre csinálunk erre egy szép grafikát vagy valamit.
Szeretem ezt a Beteljesülés Irányelvének nevezni.
Ez a hivatalos hitvallás. Ez nem valami olyan, ami csak az elméből ered, mert ez valódi. Meg fog történni, tehát csak legyetek megengedőek. Csak engedjétek meg, és élvezzétek!
(a zene véget ér)
Akkor most közösen vegyünk egy mély lélegzetet! Á!
Eddig jól érzitek magatokat? (a közönség válasza: - Igen.) Jó. Jó. Jó.
Harmadik rész
Oké, következik a harmadik rész. Hol is kezdjem? Á! Kezdjük egyszerűen!
Mi a valóság? Mi a valóság? Hát az, amit észlelsz. Ez ennyire egyszerű. A filozófusok rengeteget filozofáltak erről. Az írók írtak erről. A tanítók tanítottak erről, a tanácsadók pedig tanácsokat adtak erről. De mi a valóság? Az, amit észlelsz. Ennyi.
A valóság egy külön szóvá nőtte ki magát. Az emberek úgy beszélnek a valóságról, mintha az már eleve létezne, egy adott dolog lenne, kőbe lenne vésve, és be lenne betonozva. Nos, egy részére ez igaz is, de ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne azt megváltoztatni.
Az emberek már ősidők óta próbálkoznak a valóság megváltoztatásával, és azt azóta tudom, amióta kiszabadultam a hatalmas kristály börtönömből. Ahogy egyre csak múltak a korszakok, figyeltem, ahogy az emberek megpróbálják megváltoztatni a valóságukat, de csak tyúklépésekben teszik ezt, vajmi kevés sikerrel, valamint hatalmas frusztrációval. Megpróbálták megváltoztatni a valóság természetét.
Nos, a probléma meglehetősen egyszerű. A probléma az, hogy hisznek a valóságban. Igaznak hiszik azt. És a hiedelmeiken belülről próbálják azt megváltoztatni, ami ugye nem igazán működik. Sőt, amikor valaki tényleg valósnak hiszi a valóságot, akkor az a valóság hajlamos összehúzódni, vagy még jobban megszilárdulni.
Pedig ez nem a valóság. Mindössze észlelés. Ennyi az egész. Ennyi az egész, észlelés.
Az elmúlt pár évben kifejezetten sokat beszéltem az emberi érzékszervekről, valamint az elméről, és arról, hogy hogyan kerül minden behozatalra az érzékszerveken keresztül, amit aztán valóságnak hisznek. Ahhoz, hogy valaki igazán túllépjen ezen a valóságon – ahhoz, hogy valaki tényleg megváltoztassa a valóságok természetét – többes számban – ahhoz hajlandónak kell lennie ahhoz, hogy kiszálljon ebből és túllépjen rajta, és még az is kell hozzá, hogy hajlandó legyen egy egészen másfajta érzékszerv készlettel is az észlelésre. Nem az emberi érzékszervekkel, hanem azzal, amit én az Én Vagyok érzékszerveknek hívok. Erről már rengeteget beszéltem, mert ezt nagyon fontos megérteni. Ez mindössze egy észlelési mód.
Már a tudósok is kezdik megérteni, hogy az anyag nem anyagi természetű. Elkezdik felismerni, hogy annak ellenére, hogy szilárdnak érzékeled a padlót, és hús és vérnek érzékeled a melletted ülő személyt, ez valójában nem így van. És most maradjatok velem – az, amit éppen most a szemeddel észlelsz – az egy hatalmas semmi. Egy nagy semmi.
Amit a szemeddel látsz, és amiről azt feltételezed, hogy az egy test, haj, padló, plafon és minden más – nos, lényegében szinte semmi sincs ott, csak egy üres tér. Hát nem elképesztő? De a szemed…a szemed tulajdonképpen jó munkát végez azzal, hogy azt mondja az elmédnek, hogy a terem tele van emberekkel, vagy, amennyiben ezt most online nézed, elhiteti veled, hogy egy számítógépet nézel. Pedig nem. Többnyire egy üres teret nézel. Vannak, akik azt mondják, hogy vannak részecskék. Én erre azt mondom, hogy még ez sem igaz. A plazma az, ami van.
Amit igazából valóságként érzékelsz, az a plazma mozgása. Ennyi. Hát, ez nem túl romantikus, ugyebár? Hát igen, igen, igen. Ma este átölelsz valakit az ágyban, és kiderül, hogy csak a plazmát ölelgeted. (nevetések) És a plazma az, ami egyben létrehoz egy gravitációt, vagy egy hatást, ami a tér és az idő. Szóval miközben azt hiszed, hogy történik valami, ahogy átöleled azt a másik személyt az ágyban, vagy azt hiszed, hogy telik a nap, és nemsokára aludni térsz, ez mind nem így van. Mindössze belemerülsz a plazmába, ami éppen áthalad rajtad.
De elég ragyogóak, abszolút briliánsak voltatok ahhoz, hogy azt mondjátok: - Akkor tegyük ezt egy kicsit még izgalmasabbá! A plazma, a tér és az idő mozgását változtassuk át meghatározott tapasztalattá és valósággá, mert csak úgy körbe-körbe úszkálni egy halom plazmában nem valami jó móka. – Bár vannak napok, amikor még ez is jobb móka, mint maga az emberi élet, de nézzétek csak meg mit teremtettetek. Ezt az egészet a plazmából teremtettétek meg, ami a tudatra reagál, aki valójában te vagy. Te teremtetted ezt az egészet, ezért vissza is vonhatod ezt a teremtésedet, vagy megteremthetsz valami ettől teljesen eltérőt. És ezt nem olyan nehéz megtenni.
A valóság megteremtése – és most nem arról a fajta teremtésről beszélek, amit a múltban láthattunk, ahol az emberek megpróbálják megváltoztatni a világot. Ezt fejezzétek be! Csak saját magadnak teremts valóságokat!
Ahhoz, hogy meg tudd teremteni a választásod szerinti valóságot, ahhoz az szükségeltetik, hogy gyere ki az állatkertből, vagyis, hogy lépj túl az elméden, és ne aggódj…és ami a legfontosabb az az, hogy csak magadnak válassz! Ne próbáld megváltoztatni a világot! Mert az energetikailag teljesen hatástalan. A múltban sokan voltatok jótevők, és abban a pillanatban, ahogy megpróbáljátok megváltoztatni a világot – ami tudom, elég nagy késztetés tud lenni – azt akarni, hogy minden legyen jó és kedves, mikor az nem akar se jó, se kedves lenni. A világ nem a te meghatározásod szerint akar létezni.
Tehát fogod magad, és megpróbálod megváltoztatni a világot, és azt hiszed, hogy ezzel jót teszel, és ettől büszke vagy magadra, és minden jót és szépet érzel a saját jótevőséged kapcsán – pedig ilyenkor az történik, hogy az energia természetes reakciója akkor téged is megpróbál majd megváltoztatni. Az egész visszaüt rád. És még jobban korlátok közé szorít téged. És ez még jobban össze fog zavarni, össze fog cseszni téged. Amikor megpróbálod megváltoztatni valakinek a természetes rendjét vagy észlelését, akkor nem vagy együttérző, és akkor az a személy ugyanazt fogja tenni veled is. Tehát fejezd azt be, hogy meg akarod változtatni a világot. Engedd meg magadnak, hogy a saját valóságaidat változtasd meg.
Ahhoz, hogy ezt megtedd, előbb értsd meg, hogy ez egyébként sem a valóság. Ez plazma. És beszéltünk erről a BON tanfolyamon, hogy ez csak annak a módja, ahogy észleled az úgynevezett erők, energiák mozgását.
Sokan mondjátok: - Ki kell oda mennem. Biztosan létezik ennél több is! Meg kell változtatnom a valóságot. – És ezt bármikor megteheted, egyszerűen csak a megengedéseddel – A trükkös rész pedig az, hogy: – Nem fogok odakint semmit sem megváltoztatni. Nem fogom megváltoztatni a közlekedési dugókat, vagy a durva, bántó embereket. Semmi ilyet nem fogok tenni. – És ez az a rész, ahol sokan bajba kerültök. – Hát én csak azt akarom, hogy ez az egész változzon meg értem. – Nem. Ahhoz, hogy megváltoztasd a valóságot, ez csakis rólad kell, hogy szóljon, utána pedig engedd meg, hogy tényleg elképzeld, vagy beleérezz a többi birodalomba, mert azok a többi birodalmak addig nem is léteznek, amíg te nem vagy ott.
Ne úgy gondoljatok a többi birodalmakra, mint amik már eleve meg vannak határozva, mint hogy már létezik a mennyország, és minden más is már eleve meg van határozva, mert ez egy csapda. Ez tényleg csak még több ebből a valóságból, amikor ebbe belemész. Ezért is van az, hogy nagyon ellenállok annak, amikor valaki arról beszél, hogy az emberek átlépnek az ötödik, a hatodik, meg a ki tudja hanyadik dimenzióba, mert ezzel nem tesznek mást, csak egy kicsivel csiszoltabb emberi valóságban hisznek. Tényleg nem értik ezt, és nincsenek is olyan dimenziók.
Nem létezik semmi, amíg te nem vagy ott, és majd csak utána kezd az új valóság formát ölteni, megszületni. És ez nem az, ahova mindenki mást is be akarsz hozni, és ezen még csak ne is aggódj most – mert én arról beszélek, amikor egyedül megszülheted a sajátodat.
Hogy ez mit jelent? Azt jelenti, hogy tisztában vagy vele, hogy sokkal több minden létezik ennél, és létezik is. De a kezdőpont az, amikor megszülöd a saját új valóságaidat azáltal, hogy ott vagy – Itt Vagyok.
Persze egyszerre több helyen is lehetsz. Megteheted, hogy „Itt Vagyok”, és beszélgethetsz egy másik Mesterrel, és mindeközben pedig megszülhetsz saját magad számára egy új valóságot.
Ez fel fog titeket szabadítani, és meg fogjátok érteni, hogy nem vagytok ide beragadva. Fel fog titeket szabadítani annak szépsége, hogy belehelyezheted a tudatodat oda, ami most a semmi, és megszülhetsz valamit, majd figyelheted a fejlődését, a kibontakozását. Nem emberi fogalmakkal mérve, nem a régi emberi módon, hanem úgy figyelheted a virágba borulását, hogy az nem kapcsolódik, vagy nincs beágyazva ebbe a valóságba.
Akkor vegyünk erre egy jó mély lélegzetet! Érem, hogy sokan mentálissá váltok.
(szünet)
Sokkal több minden létezik ennél, jóval több minden, és ahogy elkezdjük a Transzhumán sorozatunkat, ott szó szerint fel fogjuk fedezni a te többi birodalmadat – de nem olyan más dimenziókat, amik valaki vagy valami máshoz tartoznak. És akkor majd abból a saját tapasztaltból meg fogod érteni, hogy igazából hogy is kerültél ide, és hogy mennyire könnyű ezen túllépned. Tehát ahelyett, hogy gondolkoznál ezen, most kérek egy kis zenét, és tapasztaljuk ezt meg!
Merabh a valóság megteremtésére
A valóság. Mi az? Mi az? Nos, ez a te jelenléted. Az Itt Vagyok-od. – A valóság egy észlelési, érzékelési módot jelent.
A valóság egyfajta átmeneti utazás, egy kis tapasztalás. Igazából még csak célja sem kell, hogy legyen.
(megszólal a zene)
Tudom, hogy az emberek nagyon szeretnek célokat kitűzni. Mert ezzel érzik igazolva a beragadtságukat. Ebben vagy bármelyik másik valóságban sincs szükséged célokra.
Az elején meséltem, hogy nagyon szomorúan láttam, hogy az emberek manapság még az álom állapotaik során sem lépnek túl ezen a valóságon. Régebben kijártak messzire, elmentek a kristálybirodalmakba, a kreatív birodalmakba, a semmi-birodalmakba. És manapság már nem járnak oda ki. Mikor alszanak, akkor is nagyon közel maradnak az otthonukhoz. Benne maradnak az emberi mivoltukban, és még ha fizikailag nincsenek is jelen, minden más értelemben jelen vannak. Belemerülnek a problémáikba és a tömegtudatba. Többé már nem járnak ki távoli helyekre. Tudjátok hasonló ez ahhoz, mint hogy a gyerekek manapság bent maradnak a lakásban és videó játékokat játszanak – hallom, hogy folyton ezt mondjátok. – Hát az emberekkel is ez a helyzet, megmaradnak a tömegtudat határain belül, és nem merészkednek azon kívülre.
Most szeretném, ha beleéreznétek ebbe, hogy álmaidban kimész ezekbe a többi birodalmakba, túllépve a tömegtudat határain, korlátozásain, az emberi mivoltodon, és tényleg adj magadnak most mély engedélyt arra, hogy ma éjjeltől kezdődően, elmész azokba a kinti világokba, és túl lépsz a tömegtudat határain.
Bizonyos értelemben azok komfortosak, ismerősek számodra, de most már itt az ideje, hogy túllépj rajtuk, és messzebbre menj ki. Itt az ideje, hogy újra teremtők legyetek, hogy bemenjetek a semmibe.
A tested alszik. Az elme kissé el van csendesedve, és most az Itt Vagyok, a Jelen Vagyok kimehet a semmibe.
Hol van a semmi? Sehol. De te mégis kimész oda, ahol nincs semmi, csak talán egy kis plazma, némi energia, de még ez is a semmi állapotán belüli semmiben található, és csak rád vár.
És akkor a Jelenléted elkezd szülni. Nincs lekorlátozva se a térre, se az időre. A Jelenléted elkezdi megmozgatni az energiákat, anélkül, hogy egyáltalán meg kellene határoznod, hogy mit akarsz, mivé váljon. Ez egyszerűen csak megtörténik, amikor jelen vagy a semmiben, ami alatt a szabadságot értem. Akkor az energiák mozgásba lendülnek.
Az embernek el kellett kezdenie meghatározni, megformálni, megépíteni, észlelni az energiákat, de amikor kint vagy itt a semmiben, és megszülöd a kreativitást, akkor nem kell azt meghatároznod, nem kell meghatároznod a méretet, az alakot és a színeket. Semmi ilyesmit nem kell tenned. Egyszerűen csak ott vagy. A Jelenléteddel.
Ez a tiszta teremtés. Az erőfeszítésmentes teremtés. Így születik meg a valóság.
(szünet)
A valóság természete itt kezdődik a semmiben. És belőled születik meg. Belőled születik meg.
Szeretném, ha most egy pillanatra megfigyelnétek – és nem gondolkoznátok rajta – hanem megfigyelnétek ezt úgy, ahogy ehhez nem vagytok hozzászokva, most, ahogy ez az új valóság megszületik belőletek. És ezt, hogy „belőled”, nagyon is szándékosan használtam.
Legyél megfigyelő, és lásd, észleld, hogy mi történik.
Összefoglaló
Akkor most foglaljuk össze ezt a három részt egy végső merabh-ban!
Először is arról beszéltünk, hogy engedjétek el a mediátor szerepkört – azt, hogy közvetítsél az ember és a lélek között, valamint az aspektusok között, és a külső erők, más emberek között – hogy felszabadítsd magad, és hogy egyszerűen csak önmagad légy! Nincs több közvetítés azok között a különböző részek között. Ne áldozz erre több időt! Szabadítsd fel magad! Tisztítsd meg magad ettől!
Aztán meg arról volt szó, hogy itt van ez a Beteljesülés Irányelve. Vagyis minden miatt, amit tettél, az összes munkád és az összes elkötelezettséged miatt, a beteljesülésbe vezető áramlat, a megvilágosodásodba vezető áramlat már itt van. Tehát pattanj fel a fedélzetre, és könnyedén sodródj azon a folyón, tudva, hogy az odajuttat téged.
És végezetül, szó esett a valóságról. Mi a valóság? Mindössze az energia és a plazma mozgásának az észlelése. Így aztán bármilyen valóságban benne lehetsz, amiben csak szeretnél. Más emberek számára ne próbáld megváltoztatni ezt a valóságot. De ennek a valóságnak az észlelését a saját magad számára meg tudod változtatni. Másoknak ne akard ezt megváltoztatni, de engedj meg magadnak bármilyen valóságot, amit csak választasz.
Engedd meg magadnak, hogy belemenj a semmibe, és megszülj egy valóságot.
Teremtők vagytok. Ez talán az egyetlen igaz állítás rólatok, hogy teremtők vagytok. És akkor most már térjünk is vissza ehhez! Hozzuk össze ezt az egészet egy záró merahb-ban!
És hogy ezt hogy csinálják? Einat és Gerhard hogy hozzák ezt össze? A pillanatban, intuitívan, zenével.
(megszólal a zene)
EINAT: Egy pillanatban.
ADAMUS: A pillanatban. Egy pillanatban – mondja Einat. (nevet) Nem, hanem a pillanatban. (Adamus is nevet)
Merabh a továbblépésre
Akkor most vegyünk egy jó mély lélegzetet a Sétálj tovább sorozat lezárásaként. Micsoda év volt ez! Azért hívtuk ezt Sétálj tovább sorozatnak, mert átlépünk a korlátokon, tovább lépünk azon, hogy olyan keményen próbálkozunk azzal, hogy bele tudjunk illeszkedni a világba. A világ attól még ugyanúgy itt van, de te mégis továbblépsz. Nem kell ide beilleszkedned.
Sok mindenen túlléptetek, sok régi dolgon, amikről tudtátok, hogy már nem szolgálnak benneteket, de ti mégis ragaszkodtatok hozzájuk.
Túlléptetek azon, hogy csak emberek vagytok, túlléptetek egy nagyon idejétmúlt, ősi biológián, vagy biológiai sablonon.
Túlléptek az elmén, mert egészen eddig az elme volt a legfelsőbb dolog, a legfelsőbb létező, az életed irányító ereje. De már nem az.
Túllépni a félelmeken. Túllépni a saját makyódon.
Továbblépni a régi hitrendszereken, amik már nem szolgálnak téged. Belesétálni az Én Vagyok ragyogó fényébe.
Vegyünk egy jó mély lélegzetet!
(szünet)
Ez tényleg az elengedés éve volt, azt hiszem ezt így lehet nevezni, ahol elengedted mindazokat a dolgokat, amik már nem szolgáltak téged.
A következő hónapban kezdjük el az új sorozatunkat. Ott lesz nektek a beteljesülési irányelvetek. Hm. Jót fogunk mókázni vele.
De most drága Shaumbra, itt az ideje, hogy tovább sétáljunk. Itt az ideje, hogy lezárjam ezt a Sétálj tovább sorozatot, és elkezdjünk előkészülni közösen a következő évre.
Mindig hatalmas megtiszteltetés titeket szolgálnom.
Vegyünk most közösen egy jó mély lélegzetet, és soha ne felejtsétek el, hogy minden jól van a teremtés egészében.
És most tovább sétálok.
Köszönöm. Jövő hónapban találkozunk. Köszönöm. (a közönség tapsol)
Fordította: Telegdi Ildikó – [email protected]
161