BÍBOR KÖR ANYAGOK
“Sétálj Tovább - A Hatalommentes élet" Sorozat
8. Shoud – Főszerepben ADAMUS SAINT-GERMAIN, Geoffrey Hoppe csatornázásában
Elhangzott a Bíbor Körben
2016. április 2.-én
www.crimsoncircle.com
Vagyok, Aki Vagyok, Adamus Saint-Germain.
Üdvözöllek benneteket drága Shaumbra! Üdvözöllek benneteket az összejövetelünkön, ezen a nagyon különleges helyen.
Ma három felvonásban lesz a tapasztalásunk. Tehát három felvonás lesz, az első felvonásban a Szeretett St. Germain szerepel. A második felvonásban Adamus szerepel, a harmadik felvonásban pedig ti szerepeltek majd egy új DreamWalk-ban.
Akkor erre most vegyünk egy jó mély lélegzetet! A mai nap egy tapasztalás lesz.
Kiterjedés
Mielőtt belekezdenénk az első felvonásba, szeretném megosztani veletek a kiterjedésetekkel kapcsolatos meglátásaimat. (erről ITT olvashattok többet.) Ez a stúdiótok kiterjesztése, ami lényegében egy nagyon szerény hely, mégis rengeteg energia és tudatosság helye. Ennek egy új térbe való kiterjesztése mindenképpen megtörténne. Miért? Azért, mert kivétel nélkül egytől-egyig ti is kiterjedtek.
És ez az összes változás szimbolikája, amin mind keresztülmentek. Ennek növekednie kell, és növekedni is fog. És nem csak a szomszéd teret fogja magába foglalni, hanem túl fog azon terjedni, és még azon is túl, mert mindannyian egytől-egyig vesztek egy mély lélegzetet, félreálltok a saját utatokból, és megengeditek, és akkor kiterjedtek. Jóval a fizikai birodalmon túlra, jóval az egysíkú, egyrétű emberen túlra, kiterjedtek az Itt Vagyok-ba, ami bárhol lehet. Egyidejűleg több helyen is tartózkodhat. Ez a megvilágosodás.
A megvilágosodás nem azt jelenti, hogy látó, hatalmas, szuper intelligens, tökéletes ember leszel. Egyáltalán nem ezt jelenti. Az ember attól még ugyanúgy ott lesz a maga összes hibájával, nevetésével, könnyével és minden emberi jellemzőjével, és ezt követően pedig egyszerűen csak az Itt Vagyok-ban találja magát, aki egyszerre mindenhol jelen van.
Vagyis ez a következő lépés a fizikai teretek kiterjesztését illetően mindössze a több térbe való belépésetek szimbóluma.
Akkor erre vegyünk most egy mély lélegzetet, és kezdődjék hát az első felvonás a Szeretett St. Germainnel, miután megkaptam a kávémat.
LINDA: Á, előtte!
ADAMUS: Valakinek a kezembe kell adnia. (nevetések)
LINDA: Sandra már érkezik. Tudta mire van szükséged.
ADAMUS: Elnézést…(belekortyol a kávéjába) Akkor…(odamegy a pulpitusához, és az iPad-et odaadja Lindának)
LINDA: Köszönöm, gondolom. (több nevetés)
ADAMUS: Első felvonás.
Első felvonás
ST.-GERMAIN: A Szeretett Saint-Germain vagyok, és kivétel nélkül mindannyiótokat ismerlek még jóval azelőttről, hogy Tóbiás elkezdett volna dolgozni veletek. Egytől-egyig ismerlek benneteket a Misztérium Iskolákból, sok-sok életből, az álom állapotaitokból és az ébrenléti állapotaitokból.
Ismerlek titeket még azelőttről, hogy átvettem volna Tóbiás szerepét. Minannyiótokkal találkoztam az Ibolya Lángomba öltözve, az Ibolya Láng időszakában. Tudtam, hogy mind felébredőben vagytok, és egy teljesen más világba készültök belépni.
Tudtam, hogy egy jó ideig távol leszünk egymástól, amíg Tóbiás dolgozik veletek. Hiszen Tóbiás időszaka az ő táplálásáról, mély szeretetéről és megértéséről szólt. Az az időszak Tóbiás gyengédségéről szólt, de tudtam, hogy visszatérek hozzátok. Tudtam, hogy ha keresztüljuttok Tóbiás idejében a felébredés kezdeti szakaszán, akkor újra együtt leszünk a megvilágosodás időszakában, és tessék, most itt vagyunk. Itt vagyunk.
Ugyanúgy veletek vagyok Saint-Germainként, eljövök hozzátok, sokszor természetesen Adamusként az összejöveteleink alkalmával. Időnként pedig az éterben folytatott személyes beszélgetéseink alkalmával jövök el hozzád St. Germainként és Adamusként, a naptól függően, a hangulatodtól függően, hogy elmélyítsük azt a kapcsolatot, amire szükségünk van. Nagyon sokszor Saint-Germainként jövök el hozzád, és arra emlékeztetlek, hogy miért is vagy itt. Hiszen nagyon könnyen el lehet ezt felejteni. Akármilyen sokszor mondtam el én magam és Tóbiás is, mégis nagyon könnyű elfeledkezned arról, hogy miért vagy itt. Továbbá a régi módok is roppant könnyen magukba szippantanak téged.
Jelenleg a legtöbb ember azért van itt a bolygón, hogy keresztülmenjen egy fejlődési cikluson. A legtöbben egy munka miatt vannak itt, a karmikus családjuk miatt vannak itt. Az emberek többsége azért van itt, hogy az életüket egy kicsit jobbá tegyék. Sokan a hírnévért, a pénzért és a hatalomért vannak itt. És csak egy kevesen vannak itt önmaguk felfedezéséért. De ti valami egészen másért vagytok itt. Ti a megvilágosodásotokért, a realizációtokért, egy végtelenül hosszú utazás befejezéséért vagytok itt, ami elképesztően sok életen vitt keresztül benneteket. Nem csak sok élet volt ez, hanem sok halál is ugyanúgy. Keresztülmentetek ennek a bolygónak a legnagyobb sötétségein, és a legnagyobb fényességein is.
Időnként ez nehéznek bizonyult. Menet közben belevesztél ebbe, és elveszítetted magad, és attól féltél, hogy soha többé nem találod meg az Önmagadhoz visszavezető utat. Ott a félelem, hogy nem fogsz emlékezni a visszaútra. De azt kell, hogy mondjam most egytől-egyig mindannyiótoknak, hogy lehetetlen, hogy ne emlékezzetek. Persze nagyon sokáig lehet játszani az elveszettség játszmáját. Sokáig játszhatod azt a játszmát, hogy egy olyan személyiség vagy, aki nem a valódi éned, de az nem fordulhat elő, hogy ne emlékezz. Az emlékezet visszatér. Ez a Rózsa Gyümölcse, amiről Tóbiás beszélt nektek sok-sok évvel ezelőtt. Ez ott van, és mindig visszahív téged Önmagadhoz.
Nagyon sokszor elfelejtitek, hogy miért vagytok itt ebben az életetekben, és ekkor kialakul ez a belső konfliktus az emberi én és a megvilágosodott létező között. Az emberi én olyan akar lenni, mint a többiek. Folyton más emberekhez hasonlítgatja magát. Megpróbálja magát beletuszkolni egy biológiai családba, ami nem is a valódi, igaz családja. Igen, vannak szerettei abban a családban. Sok elképesztő tapasztalást él meg abban a családban. De végsősoron ez nem az, aki valójában vagy.
Próbáltok beilleszkedni egy munkába. Próbáltok beleilleszkedni egy meghatározott külső megjelenésbe és viselkedésbe. De, ahogy erre már rájöttetek, ez nem működik. Nem működik, amennyiben egysíkú, egyrétű vagy. Ez csakis akkor működik, amikor ez Önmagadnak mindössze egy aspektusa vagy ÉS-e.
És mindkettőt megteheted. Lényegében mondhatni be tudsz ebbe illeszkedni, úgy félig-meddig. Ez nem mindig kényelmes, de meg tudod tenni. És most már felismerheted, hogy az lehetsz, aki valójában vagy. Lehetsz az Én Vagyok. És mindkettő lehetsz.
Hol vagy?
Nagyon, de nagyon kevés olyan ember van, aki valaha is ilyen messzire eljutott ezen az úton, és még soha, de soha nem létezett embereknek egy csoportja szerte az egész világon, akik ilyen messzire eljutottak volna. Ez a hely a kihívások és a nehézségek helye, aminek az az oka, hogy változol. Megváltoztatod azt a személyiséget. Megváltoznak a gondolataid. A biológiád is változik, és az emberben ott a félelem, hogy mi fog vele történni. Az ember megpróbálja leállítani ezt a természetes folyamatot, ami egyébként mindenképpen meg fog történni, és ezzel, hogy le akarja azt állítani, sokkal több stresszt, kétséget okoz, ami aztán meg nem engedi meg neked – mindannyiótoknak – hogy igazán élvezzétek ezt a testet öltött megvilágosodást. Ez nem teszi lehetővé számodra, hogy élvezd annak dinamikáit, hogy egy egysíkú emberből egy multidimenzionális emberré, istenemberré, és minden mássá is válj.
Azon aggódsz, hogy vajon jól csinálod-e, és ahogy ezt Adamus és én is már rengetegszer elmondtuk nektek, nem tudod rosszul csinálni. De az egészen biztos, hogy rengeteg sok örömet, könnyedséget és kegyelmet kivehetsz ebből az egészből az összes aggódásoddal, bosszúságoddal, továbbá azzal, hogy az emberi éned megpróbálja irányítani és kontrollálni ezt a folyamatot, amit nem kellene irányítania és kontrollálnia. Nem kellene ezt tennie. Megpróbálod manipulálni a belső Istenedet az emberi részedből, és ez egészen egyszerűen nem működőképes.
Eljutottatok ide, erre a pontra a szívósságotok, kitartásotok és makacsságotok, valamint az elkötelezettségetek és állhatatosságotok által, de ettől a ponttól kezdődően mindezek a jellemzők többé már nem csodálatra méltóak. Ezek a minőségek innentől nem működnek. Sőt, ezek a minőségek lényegében egy olyan gravitációt okoznak, ami majd visszahúz benneteket a régi mintákba, a régi gondolatokba, a régi kétségekbe és a régi problémákba.
Amikor a Shaumbra legcsodálatosabb minőségeit ecsetelem számotokra, akkor a lista élén az elkötelezettségetek és a kitartásotok szerepel, valamint a szívósságotok, a valódi vágyatok és erőfeszítésetek, és igen, ezek voltak azok a minőségek, amik egészen idáig elhoztak benneteket. De most már itt az ideje annak, hogy a múlt részévé váljanak.
És tudom, hogy sokan azért vagytok büszkék magatokra, hogy mekkora viszontagságok értek benneteket az életetekben. A büszkeségeteket arra alapozzátok, hogy menyire voltatok képesek mélyre ásni, bezárulni, és elkötelezettnek lenni – és igen, ez sok mindenen vitt keresztül benneteket egészen mostanáig. De innentől kezdődően ez a minőség nem fog működni az életetekben.
Innentől kezdve az önszeretet és önelfogadás minősége, az emberek közötti szeretet és elfogadás minősége, továbbá az, amit ti bizalomnak hívtok, én pedig megengedésnek hívok, - ez az, ami működni fog innentől kezdődően. Az Én Vagyok kegyelemteli elfogadásának a minősége az, ami innentől kezdve működni fog. Az elméd ezt képtelen felfogni. Az elméd ezt úgy érzi, hogy el lett vágva attól, hogy meg lett tőle tagadva az, amivel kapcsolatosan azt érzi, hogy azt neki kell kiérdemelnie, miközben arról van szó, hogy az ember egyszerűen csak beengedi az istenit, a kegyelmet és a könnyedséget.
Az elméd azt mondja majd neked: - De hiszen az egyetlen egy dolog, amire mindig is számíthattál, és ami egészen eddig a pontig elhozott téged, amitől más és különleges voltál, ez a kitartásod, a szívósságod, az elkötelezettséged, az elmés akaratod volt!”- De innentől kezdve ez többé már nem működik. Ami működik, az a bizalom, a megengedés és a kegyelem. Amikor veszel egy mély lélegzetet a tudásba, annak mély megértésébe, hogy mindez teljesen természetes, nagyon is természetes – ahogy az elengedésre vonatkozó képességed is.
Ez egy hatalmas lépés. Nagyon, de nagyon kevesek jutottak el valaha is ilyen messzire, és még ennél is kevesebben voltak azok, akik képesek voltak ezt egyszerűen csak megengedni, és a megengedésükben tudni, tisztában lenni azzal, hogy minden megváltozik. Az, ahogy gondolkozol, a testeddel való kapcsolatod, a születéssel, az élettel és a halállal való egész kapcsolatod, az eddigi életeddel kapcsolatos észlelésed, ami ott él az emlékezetedben, a külvilággal kapcsolatos észlelésed – ez mind megváltozik, és ez ijesztő, félelmetes lehet, ugyanakkor pedig ugyanennyire lehet bámulatos, varázslatos, jelentőségteljes és gyönyörű. És pontosan ez az a dolog, ami miatt idejöttetek.
Pontosan ez az a dolog, amiről mindannyiótokkal beszélek a más birodalmakban. Egy páran emlékeztek ezekre a beszélgetésekre, mert van, aki számára ez egy nagyon is tudatos tapasztalás volt. De már Tóbiás felbukkanását megelőzően évekkel is ugyanezt mondtam nektek, amikor az Ibolya Lángként jöttem el hozzátok, és azt mondtam: - Elérkezett az idő. Készen állsz. Veled leszek az út minden egyes lépésénél. De neked kell ezt végigcsinálnod. Neked kell ezt az egészet megengedned. Én nem tudom ezt helyetted megtenni.”
A (Belső)Tudás
A Shoud kezdetekor lejátszott videóban egy nagyon különleges zene szólt. Különleges a kompozíciójában, és különleges az előadásmódjában és az éneklésében, és még attól is különleges, hogy közösen beleszőttük a tudás esszenciáját, ami vezérelt téged. Mert ez az a dolog, ami valójában vezettetést nyújtott számodra, és nem a makacsság, nem az elkötelezettség, nem a kitartás, nem a személyes belső erőd – mert azt hiszed ezek juttattak el idáig – de nem, valójában a tudás juttatott el erre a pontra.
Tehát mi – ti, én és azok, akik együtt dolgoznak veletek – ezt szőttük bele ebbe a dalba, a tudás emlékeztetőjeként, és most itt akkor szeretném, ha újra lejátszanánk ezt a dalt. Nem kell a videó, csak maga a dal.
Vegyél egy jó mély lélegzetet a (belső)tudásba, abba a dologba, ami egészen eddig elhozott téged. Ami egy állandó emlékeztető – az életedben szereplő kihívások és viszontagságok ellenére, és azon időszakok ellenére, amikor úgy gondoltad, hogy ezt befejezed és visszatérsz a régihez. Ez a tudás. Ez az Én Vagyok, ami elhozott téged idáig.
Vegyél egy mély lélegzetet a tudásba, az energia által közvetített üzenetbe, ami benne van ebben a zenében.
(zenét itt meg tudod hallgatni, “Quanta Qualia” with Hayley Westenra)
A dal a szívedben szóljon ugyanúgy, mint ahogy a Shoud előtt hallottad. És a dalban és a zenében lévő energia laza fordításban így hangzik, hogy “Drága Lélek, legyél itt velem! Drága Lélek, legyünk újra együtt! Drága Lélek, eljött a mi időnk.”
Ez egy felkérés az Itt Vagyok részére. „Itt Vagyok, az ember, az isteniség, a múlt és a jövő. Itt Vagyok. Bárhol is szeretnék lenni, együtt vagyunk itt mindannyian: - az ember, az isteniség, a múlt, a jelen, az, ami még soha nem realizálódott, és ami beragadt a kerékvágásba. Én, mi itt vagyunk.”
Ez a Lélek Dala – „Itt vagyok. Többé már nem egysíkúan, többé már nem egyedül, többé már nem úton valami felé. Itt vagyok, és nem tartok sehová, nem kell sehova se mennem. Itt Vagyok. És innentől kezdődően minden eljön hozzám. Nem én megyek utánuk.” Minden eljön hozzád, a kávétól kezdve az életen át, az energia, és minden, amire csak szükséged van, az eljön ide hozzád.
Vegyünk erre egy mély lélegzetet!
Ebben a dalban benne található a tudásra való emlékeztető.
És akkor most egy tapssal véget ér az első felvonás. (a közönség tapsol)
Második felvonás
Második felvonás.
ADAMUS: Vagyok, Aki Vagyok, a Szuverén Birodalom Adamusa.
Üdvözöllek kedveseim! Jó energia van jelen ma itt a teremben. És jó energia van mindannyiótoknál, akik most online néztek minket.
Egy kérdéssel fogjuk kezdeni az ülésünket, hát persze, egy kérdéssel. Mindig figyeltelek titeket, ahogy feltettétek a kérdéseiteket Tóbiásnak évekkel ezelőtt, felsorakozva álltatok, és arra vártatok, hogy feltegyétek ugyanazokat a kérdéseket, amiket egy hónnappal azelőtt is feltettetek, és azt megelőzően is feltettetek, és izgatottan vártátok, hogy feltehessétek azokat a kérdéseket, amiket korábban is feltettetek. Most én teszem fel a kérdéseket, mert tudom, hogy tudjátok a válaszokat. Akkor Linda, kérlek készülj a mikrofonnal!
Mi az, ami Új?
A múlt hónap óta, ami úgy 30-31 napból állt, mi az, ami Új az életedben? Mi az, ami új az életedben?
Kezdjük akkor! Igen. Múlt havi összejövetelünkön az újról beszéltünk. Azt mondtam, minden új lesz. Nincs több megújulás. A bolygó egyfolytában a megújulás helye volt, ahol az állandó ciklusok egyre csak ismételték önmagukat – igen, egy kis kiterjedéssel, egy kicsit más ruhában, mint előzően – és egy fura dolog történt februárban, nem sokkal St. Germain Shaumbráknak szóló üzenetét követően. Valami történt. Átléptünk egy küszöbön, ahol is ezen a bolygón, és nem csak számotokra, hanem az egész bolygó számára minden új lesz. Lesznek dolgok, amik még egy ideig folytatni fogják a megújulási ciklusaikat, de előbb vagy utóbb minden új lesz. Ez volt a múlt havi megbeszélésünk lényege.
Tehát akkor az elmúlt 30 napban mi az, ami új? Igen. Á! Most Linda…
SCOTT: Meglepetés, meglepetés.
ADAMUS: Mielőtt belemennénk, Linda valamit el kell magyaráznod. Lucy, valamit el kell mondanod. Mi ez a sapka? Honnan van?
SCOTT: Csak egy kis móka.
ADAMUS: Csak egy kis móka.
SCOTT: Ez az, ami új. A hajam. Úgy döntöttem, hogy leengedem a hajam. (egy hosszú hajú parókát visel, amin egy baseball sapka van)
ADAMUS: Igen, igen. De most pont úgy nézel ki, mintha egy csoport vagy szervezet tagja lennél.
LINDA: Várj, várj! Azt kérdezted, hogy mi változott múlt hónap óta, és amikor körülnéztem a teremben, akkor egyértelmű volt számomra, hogy ez volt a legdrámaibb változás. (nevetés)
ADAMUS: Valóban. Állj fel, kérlek! És ez mit képvisel? Érdekes sapka van a fejeden. Sokkal több hajad van, mint ezelőtt, és látok még pár dolgot, egy kalózos pólót is rajtad. Igen. Mit képvisel ez? A benned lévő újat.
SCOTT: Ez mindössze egy vicces elterelés akar lenni a többi elterelésemtől.
ADAMUS: Ó, jó! Jó! Ez tetszik! Tetszik! (Scott nevet) Nem láttalak téged mostanság egy politikai gyűlésen? (nevetés) Na igen. Mielőtt idejöttél, átvizsgáltak, hogy van-e nálad fegyver? (Scott nevet) Igen, jó. Jó. Valakit ma meg fogsz verni? Jól arcul csapod?
SCOTT: Nem, nem.
ADAMUS: Nem, nem.
SCOTT: Akkor semmi értelme nem lenne a sapkám céljának.
ADAMUS: Oké, értem: - Amerika legyen újra kedves! – Jó, jó, tetszik. Oké. Tehát mi az, ami új az életedben?
SCOTT: Lássuk csak! A testvérem a városba jött.
ADAMUS: Ez nem új. Járt már itt máskor is. Na igen. Ez most másmilyen. Ez egy változás.
SCOTT: Igen.
ADAMUS: De ez nem új. Úgy értem a testvéred remek srác. Igen. De mi az, ami új?
SCOTT: Szerintem az az új… a valóság az, hogy nem sok minden változott a múlt hónapban, csak a kérdőjel lett nagyobb. Mintha több lenne a bizonytalanság.
ADAMUS: Nem is tudom mit mondjak erre – azt, hogy ez makyo vagy hogy ne gyere már nekem ezzel a lószarral – nem is tudom. (Scott nevet)
LINDA: Ó!
ADAMUS: A kettő lényegében ugyanazt jelenti, de mit is mondtál? Hogy azt akarod, hogy Saint-Germain legyen itt?
SCOTT: Igen.
ADAMUS: Na igen! (Adamus) Ő kedvesebb.
SCOTT: Nem. Azt hiszem arról van szó, hogy több változásra számítottam a múlt hónapban, ami egyszerűen csak nem következett be.
ADAMUS: Kevesebb változás, és ez az új.
SCOTT: Igen, több volt a bizonytalanság, az üresség és a káosz.
ADAMUS: Tehát azt mondod, hogy a megszokottnál kevesebb volt a változás? Ezt akarod mondani?
SCOTT: Nem, hanem – több változás volt a megszokottnál, mert…
ADAMUS: Több változás.
SCOTT: …az volt, hogy – miről is beszéltünk korábban? – A mintákról, az ismétlődő mintákról.
ADAMUS: Igen, igen.
SCOTT: Ami szinte kiszámítható volt.
ADAMUS: Igen.
SCOTT: És most nem lehet kiszámítani a dolgokat.
ADAMUS: Nem voltak esetleg fura álmaid?
SCOTT: De igen, voltak. (Adamus nevet) Voltak. Csak már nem emlékszem rájuk.
ADAMUS: „Nem emlékszem” – Oké, oké.
SCOTT: Hát igen.
ADAMUS: Tehát akkor történt valami új, csak éppen fogalmad sincs róla, hogy mi a fene az.
SCOTT: Igen, biztos vagyok benne.
ADAMUS: Mert történt valami új.
SCOTT: Oké.
ADAMUS: Jó.
SCOTT: Elárulnád nekem?
ADAMUS: Nem, nem, dehogyis! (nevetnek) De mindenkinek elmondom nemsokára. Kezet rázhatok önnel, uram? (mondja Scott testvérének) Igen. Örülök a találkozásnak. Jó családból való vagy.
LINDA: Már találkoztál vele!
ADAMUS: A spirituális családját értettem ezalatt, nem a biológiai családját. Igen. Oké.Oké, köszönöm.
SCOTT: Igen.
ADAMUS: Köszönöm. Kérem a következőt!
LINDA: Jan!
JAN: Ó!
ADAMUS: Hát igen. Tehát az elmúlt 30 napban mi volt az új? Gyerünk, állj fel!
JAN: Igenis. Minden hónapban azon gondolkodom, hogy jobb leszek ebben, de mégsem történik meg.
ADAMUS: Igen, igen. (Adamus nevet) Próbáltad már otthon gyakorolni? Tudod, amikor fogsz egy mikrofont és úgy teszel, mintha ott lennék, és több millió ember nézne téged, csak úgy teszel, mintha úgy lenne, és ezzel felkészülhetnél erre?
JAN: Nem.
ADAMUS: Nem.
JAN: Valószínűleg ez nem azon dolgok egyike, amit szeretnék…
ADAMUS: Ha én járnék ide a közönség tagjaként, én biztos ezt csinálnám.
JAN: Igen.
ADAMUS: Igen, igen.
JAN: Megjegyzem.
ADAMUS: Igen, jegyezd meg! És gyakorold, gyakorold, gyakorold!
JAN: Gyakorolni, gyakorolni. Hm, ez új.
ADAMUS: Valami új. 30 nap. (Adamus egy óra tik-tak hangját utánozza)
JAN: Azon kaptam magam…
ADAMUS
: Az jó. Itt máris megállhatsz! (nevetnek) Itt állj meg…
JAN: Rendben.
ADAMUS: ...add vissza a mikrofont. Ne tedd – min kaptad magad?
JAN: Hogy jutottam idáig? Általában nem lélegzem tudatosan.
ADAMUS: Igen.
JAN: Mégis azon kaptam magam, hogy egyre többet gyakorlom a tudatos légzést ebben a hónapban, és… (sírni kezd) használom a mondást, hogy “Tudom, hogy tudom.”
ADAMUS: Igen, ez jó.
JAN: Sokkal többet, mint eddig.
ADAMUS: Ez egy jó mondás. – Tudom, hogy tudtam. Tudtam, hogy tudom. Tudtam, hogy tudtam. – Igen, igen. Tényleg, igazán írhatnál egy mesekönyvet. Igen. Jó.
JAN: Írhatnék.
ADAMUS: Igen. Köszönöm. Szóval az elmúlt 30 napban tudatos légzés? Oké.
JAN: Tudatos légzés, és csak emlékeztettem magam arra, hogy Tudom, hogy Tudom.
ADAMUS: Igen! És ez többről szól, nem csak arról, hogy emlékezteted magad erre, mert akkor gondolkozni kezdesz, hogy “Tudom, hogy Tudom!”- Ilyenkor néha azt kérdezed, hogy “De mit is tudok?” – És ez nem erről szól, hanem arról, hogy közben tudatosan lélegzel, tudod úgy, hogy “Tudom!” – így – és akkor az csak ott terem. – Tudom – és akkor nem gondolkozol azon, hogy honnan tudod. Egyszerűen csak tudod. Akkor próbáljuk ezt most meg együtt a lélegzettel! Tudoooooooooom! (énekelve)
JAN: Tudooooooom.
ADAMUS: Így csináld! Látod, vigyél bele egy kis színpadiasságot, egy kis drámát! Gyerünk! (nevet) Ébresztő, szedd össze magad! Próbáljuk meg újra!
JAN: Tudoooooooom.
ADAMUS: Ez rendben volt, de ezzel nem leszel operaénekesnő. Próbáljuk meg újra!
JAN: Rendben.
ADAMUS: Tudoooooooooooom! Így csináld! (Jan sóhajt egyet)
LINDA: Csináld úgy, mint egy béka! (nevetgélések)
JAN: Tudooooooom!
ADAMUS: Oké, na még egyszer!
JAN: Zenével akarod?
ADAMUS: Naná! Ki fog zenélni?
JAN: Tudoooooooom!
ADAMUS: Jó, erre már a légkondi is beindult! (nevetnek) Csodálatos időzítés! Köszönöm. Köszönöm. És most akkor lazulj ebbe bele! Érezd jól magad ezzel, mert ha ezt ilyen feszülten mondod, hogy: - Tudom, hogy tudom – akkor emlékezz mit mondtam az első felvonásban. Többé nem működik az erőfeszítés. Mindannyian a harci sebeitekre, az erőtökre és az elkötelezettségeitekre vagytok büszkék. (erre köp egyet) Túllépünk ezen.
LINDA: Ó!
ADAMUS: Igazából nem köptem… nagyot. (nevetések) Veszel egy mély lélegzetet – Tudom – és csak hagyod, egészen addig, amíg azt nem érzed, hogy a tested elkezd bizseregni, mintha egy teljes testi orgazmusod lenne.
LINDA: Ó!
ADAMUS: Akkor pedig… csak nem pont most volt egy ilyen orgazmusod? (nevetések)
LINDA: Később. Később.
ADAMUS: Hallottam ám, hogy – Ó! Ó! – (nevetések)
LINDA: Majd később.
ADAMUS: Nem kell ennek hatalmasnak lennie. Megteszi egy Ó! – is. (még több nevetés) Amíg azt nem érzed, hogy van egy teljes energia váltás a testedben, mert megengeded. Nem gondolkozol és nem stresszelsz. Egyszerűen csak, hogy “Tudom! Á! Tudom!” – Így. Gyerünk!
JAN: Azt akarok, hogy ezt csináljam?
ADAMUS: Igen, azt akarom. Igen. Most viccelsz?
JAN: Igen.
ADAMUS: Igen.
JAN: Csak egy millióan néznek most.
ADAMUS: Kérsz egy kis csokit?
JAN: (vihogva): Az talán segítene. (szünetet tart)
ADAMUS: Szia Edith! Hogy vagy?
EDITH: Jól.
ADAMUS: (suttogva) Rá várunk.
JAN: Tudom.
ADAMUS: És megtetted már a Pledge ígéretedet? (Az új project a Bíbor Kör kiterjesztéséhez, ahol különféle megjelölt pénzösszegekkel hozzájárulhatunk ehhez a kiterjedéshez. Egyelőre csak ígéretet kell tenni (pledge), a fizetés, majd májusban, május 31- ig lesz aktuális – a ford. megj.)
EDITH: Igen.
ADAMUS: Még szép, azzal a sok pénzzel, amit kapsz, én is megtettem volna!
Gyerünk! (nevetgélések)
JAN: Bocsánat.
ADAMUS: Ez elterelés.
JAN: Bocsánat.
ADAMUS: Ez belső elterelés, mert a fejedben vagy.
JAN: Igen.
ADAMUS: Akkor csináljuk együtt! Tudoooooom! (énekelve)
JAN: Lehetne úgy, hogy mindenki csinálja?
SURE: Igen.
JAN: Rendben.
ADAMUS: Persze! Bármit tehetsz, amit csak akarsz. Mester vagy.
JAN: Rendben.
ADAMUS: Miért nem kérdezted meg korábban? – Hé, mindenki! Csináljuk együtt!
JAN: Hé, csináljuk meg együtt! Oké, egy, kettő, három!
MINDENKI: Tudooooooooooom!
ADAMUS: Köszönöm.
JAN: Tökéletes.
ADAMUS: Köszönöm. Gyönyörű. Csodálatos.
LINDA: Egyébként Jan Shaumbra fia, Russel Anderson egy egészen elképesztően új… hogy is hívják ezt a zenét? Egészen egyedülálló és gyönyörű.
JAN: Kissé alternatív a zenéje.
LINDA: Alternatív.
ADAMUS: Mi ez a termék reklámozás az én műsorom alatt?
LINDA: Hát, ez tényleg az. Mi is a neve?
JAN: Alternatív rocknak lehetne nevezni. Van egy videója, amit meg lehet nézni, a címe: Liquid Lady.
ADAMUS: Liquid Lady.
JAN: Az időutazásról szól, és…
ADAMUS: Ó, jól van akkor.
JAN: És a féreglyukakról, és arról, hogy különféle dimenziókban lehetsz.
ADAMUS: Kitűnő! Legközelebb hozd el!
LINDA: Igen, Jan Shaumbra fia.
ADAMUS: Akkor hozzuk ide, és adjuk el!
LINDA: Russelnek hívják a fiát.
ADAMUS: Legközelebb hozd el!
LINDA: Igen, igen.
ADAMUS: Igen, igen.
JAN: Köszönöm.
ADAMUS: Köszönöm. Oké. Mi az új? Eddig arra jutottunk, hogy egy eljött ide, a városba, és arra, hogy megtanuljuk, hogyan lélegezzünk. Oké. (Linda nevet)
Következő! Á, üdvözöllek! Mi az új?
TANIA: Itt lenni.
ADAMUS: Itt lenni.
TANIA: Egyértelműen.
ADAMUS: Honnan jöttél?
TANIA: Sok különböző helyről.
ADAMUS: Adj valami tippet!
TANIA: A tipp Dallas.
ADAMUS: - Dallas. Nem, nem. Te nem – úgy értem, az lehet, hogy Dallasban élsz. Megtennéd, hogy felállsz? Én is felállok. Vagy inkább leállok. (nevetés, ahogy lelép a színpadról) Dallas előtt.
TANIA: Houston.
ADAMUS: Houston. Ugyan már! Mondjál valamit. Mondd, hogy Vagyok, Aki Vagyok.
TANIA: Vagyok, Aki Vagyok.
ADAMUS: A mikrofonba.
TANIA: Vagyok, Aki Vagyok.
ADAMUS: Te nem Houstonból jöttél. (még több nevetés) Próbáljuk meg újra!
Honnan jöttél?
TANIA: Portugáliában, Lisszabonban születtem. És Baselben nevelkedtem.
ADAMUS: Én magam is ahhoz közel születtem.
TANIA: Igen, igen.
ADAMUS: Jó. Jó.
ADAMUS: És azután?
TANIA: Elkerültem Baselbe…
ADAMUS: Basel.
TANIA: ...Franciaországba. Németországhoz közel.
ADAMUS: Hadd öleljelek meg! Franciaország! Ó! Ó! Franciaország! Oké. Mi a fészkes fenéért mentél te Houstonba? (nevetés) Na, ebbe inkább ne menjünk bele! Mi volt az új az életedben ebben az elmúlt 30 napban?
TANIA: 30 nap.
ADAMUS: 30 nap.
TANIA: Új?
ADAMUS: Új.
TANIA: Houstonból Dallasba költöztem. Az amerikai repülőterek, az új város, új emberek, új munka.
ADAMUS: Ez egészen új.
TANIA: Nagyon új.
ADAMUS: Nagyon új. Oké. De már előtte is költöztél, ami egyértelmű.
TANIA: De nem úgy, mint most.
ADAMUS: Tehát ez nem igazán új, ugye? Csak ugyanaz a régi dolog, amikor az egyik helyről elköltözöl egy másik helyre. De ez nem igazán új. Hm.
TANIA: De ez most másmilyen.
ADAMUS: Másmilyen, de nem új. Érted, amit mondani akarok?
Oké. Szeretném, ha igazán beleéreznél abba, ami új, ami tényleg, igazán új, és ez a költözés, amikor is fizikai szinten elköltözöl egy másik fizikai helyre – ami nem igazán új, csak egy költözés – ez a költözés azért történik meg, mert egy másik szinten valami változik. És ez azt okozza, hogy a külvilág is megváltozzon, de ennek az az oka, hogy egy belső szinten valami új történt benned.
TANIA: Szerintem ez egy kapcsolódás mindennel egyszerre.
ADAMUS: Igen.
TANIA: Igen. Egy tudatosság, amit tudatosságnak hívsz.
ADAMUS: Igen, de ez egy határozott dolog. Van valami. Nem kell erre most emlékezned, és nem kell ezt most kimondanod, de olyan volt ez a valami, mintha valami a helyére kattant volna benned. Valami, ami új.
TANIA: Itt vagyok, hogy segíts nekem ezzel!
ADAMUS: Á! Azt akarja, hogy én mondjam meg. Oké. Nagyon mélyen kapcsolódtál sok mindenhez a múltadból – úgy értem az elmúlt életeidből, sőt, még ebből az életedből is, és így ott maradtál ugyanazon a területen, ugyanazokkal a kapcsolatokkal – és valami benned még régebben azt mondta, hogy “Végeztem ezzel az egésszel.”
TANIA: Igen.
ADAMUS: Elengedem a barátaimat, a családomat és minden mást is. – Ez az új.
TANIA: És ez csak úgy megtörtént. Nem csináltam semmit.
ADAMUS: Á! Á! Á! Á! Á! És a tökéletes dolgot mondtad ki: - Semmit sem kellett tennem, ez csak úgy megtörtént. – Abszolút! És az új pontosan ilyen! Csak megtörténik. AZ ember azt kérdezi: - De mit kell tennem? És mi a helyzet a tervezéssel? És akkor most itt kell ülnöm és meditálnom meg kántálnom, meg mindezeket a dolgokat kell tennem? – És akkor csak megtörténik. És szeretném, ha ennek mindannyian elkezdenétek tudatában lenni. Azt mondod: - Nem tudom. Csak megtörtént. – Nem, te voltál az, aki megengedted, hogy ez megtörténjen. Ez az új. Ez az igazán új. Oké. (kisebb nevetések) Jó. Köszönöm. Örülsz, hogy eljöttél ma ide? (némi taps)
Kérnék még egy pár embert az újjal kapcsolatosan. Mi az, ami új?
LINDA: Lássuk csak! Ó, erre kiváncsi vagyok.
ADAMUS: Á, igen! Mi az, ami új? Ma jó ülőhelyet kaptál.
SHAUMBRA 1: Igen.
ADAMUS: Korán érkeztél?
SHAUMBRA 1: Vannak barátaim, akik korán érkeztek.
ADAMUS: Ó! Ó!! Vannak emberek, akik lefoglalták neked ezt a helyet?
SHAUMBRA 1: Igen.
ADAMUS: És ez megengedett?
LINDA: Nem!
EDITH: Igen.
SHAUMBRA 1: Elég korán jöttem.
ADAMUS: Korán jöttél. Oké. Oké. Akkor ezt most elengedjük.
SHAUMBRA 1: Oké.
ADAMUS: Mert igazából pont arra akartalak kérni – hogy ülj oda hátra!
SHAUMBRA 1: Oké.
ADAMUS: Oké, ez jó. Mi az, ami új?
SHAUMBRA 1: Izgatott vagyok, hogy itt van végre az új potenciálja ezután a sok-sok élet után!
ADAMUS: Oké. Ez tetszik. Izgatott.
SHAUMBRA 1:
ADAMUS: És mitől vagy ilyen izgatott?
SHAUMBRA 1: Mindig is el akartam képzelni, hogy ez milyen lehet, de nem tudtam.
ADAMUS: Ó!
SHAUMBRA 1: De legalább van rá potenciál.
ADAMUS: Hát valami új dolog miatt lettél izgatott…
SHAUMBRA: A potenciál…
ADAMUS: ...de nem tudtad, hogy pontosan mi is az.
SHAUMBRA 1: Attól lettem izgatott, hogy itt vannak az új dolgok ezután a sok sok létidő után.
ADAMUS: Új dolgok. Oké. Tehát izgalommal tölt el az új, és történt veled valami új?
SHAUMBRA 1: Nem, legalábbis nem vagyok tudatában, hogy történt volna.
ADAMUS: Ó, a fenébe!
SHAUMBRA 1: Sajnálom.
ADAMUS: - Azt mondja, hogy “Nem vagyok tudatában” – Pedig történt valami új.
SHAUMBRA 1: Oké.
ADAMUS: Történt valami, és ma erről beszélgetünk itt. Az ember továbbra is ugyanazt a régit folytatja, a régi dolgait, és azt hiszi, hogy az az új, hogy tudatosan lélegzik, ami szép dolog ugyan, de egyáltalán nem új, vagy, ha sok változás van valaki életében, az sem új, hiszen ez mindig is történik – és az ember azt gondolja, hogy “Elköltöztem egy másik helyre. Ez új!” – Nem, ez ugyanaz a régi ciklus, csak egy kicsikét más tónussal. Tehát szeretném, ha tudatába kerülnétek annak, ami igazán új.
Rendben, tehát izgalommal töltött el az új. Azt hiszed, semmi új nem történt, mert kifelé nézel, és azt kérdezgeted: - De hol van? Merre lehet? – Ami azért van, mert valami mást akarsz az életedben, mivel már mindannyian belefáradtatok a régibe való beleragadottságotokba. Tudjátok, ez egy egészen szórakoztató hely tud lenni. Tényleg nagyon belefáradtatok, hogy megrekedtetek ugyanabban a régiben, és amikor önkénteseket keresek arra vonatkozóan, hogy “Ki szeretne visszatérni ide egy újabb életre?” – Akkor mindenki azt mondja, hogy “aj, csak azt ne!” (nevetések)
SHAUMBRA 1: Igen.
ADAMUS: De amikor azt kérdezem: - Készen állsz itt és most a megvilágosodásodra? – Arra a válasz az, hogy: - Nos…izé…hm. – Tehát itt vagyunk ebben a dilemmás szakaszban.
SHAUMBRA 1: Igen.
ADAMUS: Oké. Tehát valami új tényleg történt. Shaumbra 1 kérdően tekint Adamusra, amin Adamus nevet) Történt valami új, és az újnak nem kell kívül történnie. Valami váltás történt benned.
SHAUMBRA 1: Igen.
ADAMUS: Oké. Van valami ötleted, hogy mégis mi lehetett ez?
SHAUMBRA 1: Azt gondolom….
ADAMUS: Megtennéd, hogy tisztán beszélsz?
SHAUMBRA 1: Oké.
ADAMUS: Igen.
SHAUMBRA 3: Kicsit tisztábban látom, hogy én vagyok a valóságom teremtője.
ADAMUS: Nos, hát nem igazán. Tudod, én ezt teljes tiszteletemmel és megbecsülésemmel mondom most neked, mert az ember az, aki azt gondolja, hogy egy kicsit tisztábban lát. Nem. Nem igazán. Nem igazán. Az ember pont ugyanannyira nem lát tisztán, ahogy soha nem is tette, és még mindig azzal van elfoglalva, hogy rájöjjön ennek az egésznek a nyitjára, és ez nem fog megtörténni. És az ember még mindig azzal próbálkozik, hogy fogja az általunk kimondott szavakat, és megpróbálja azokat emberivé tenni, de ez nem fog sikerülni. Mondok majd egy keveset erről. De nem most akarom ezt megtenni.
SHAUMBRA 1: Oké. Köszönöm.
ADAMUS: Oké. Még két embert kérnék, és utána következik a nagy kinyilatkoztatás.
LINDA: A nagy kinyilatkoztatás? Oké, hadd lássam!
ADAMUS: Még kettőt kérek! De talán valaki felfogja…
LINDA: Oké.
ADAMUS: …mielőtt nekem kellene megtennem.
LINDA: Arra gondolsz, ha valaki felfogja?
ADAMUS: Igen.
SHAUMBRA 2 (nő): Volt egy nagy váltás bennem, és ebből fakadóan, a magamba vetett bizalom hiánya nagyon elkezdett feloldódni.
ADAMUS: Jó.
SHAUMBRA 2: Ahelyett, hogy egy magas falként magasodna előttem, most már csak a térdemig ér.
ADAMUS: De attól még mindig egy fal.
SHAUMBRA 2: Még mindig egy fal.
ADAMUS: Még mindig egy fal.
SHAUMBRA 2: De közel sem olyan magas, mint amekkora eddig volt.
ADAMUS: Megengeded, hogy egy pillanatra közbeszóljak? Már megtettem.
SHAUMBRA 2: Igen. Mindig.
ADAMUS: Jó, akkor most fejezzük be a DE-ket. Az emberek tele vannak DE-vel, míg a Mesterek az ÉS-t használják. (nevet) Igen! Az emberek egy hatalmas DE-k! Mindig ott van a DE bennük. És itt az ÉS.
ADAMUS: Sokan azt mondjátok: - Ó, szerintem Saint-Germain jobb. És olyan ez…
LINDA: Igen! Hozd őt vissza!
SHAUMBRA 2: Ámen!
LINDA: Hol van?
ADAMUS: Ámen. Tudod, ennek van egy titka, és ez az ÉS.
SHAUMBRA 2: ÉS.
ADAMUS: Nem mindkettő. Én az ÉS vagyok. Az nem úgy van, hogy az előbb Saint- Germain volt itt, most meg Adamus. Ez egy ÉS.
SHAUMBRA 2: Abszolút.
ADAMUS: Ez egy ÉS, és ezt te is megteheted.
SHAUMBRA 2: És ez sokkal közelebb is van.
ADAMUS: Pontosan. Tehát te vagy a céltáblám egészen addig, amíg a DE az útban áll.
SHAUMBRA 2: Igen.
ADAMUS: Igen.
SHAUMBRA 2: És még mindig itt van.
ADAMUS: Igen.
SHAUMBRA 2: Az önmagamba vetett bizalom hiánya most oldódik fel. Sokkal közelebb vagyok ahhoz, aki Vagyok. És ezt látom, érzem. Persze, van még itt egy-két DE.
ADAMUS: Igen, akad még pár fal, pár DE. Igen.
SHAUMBRA 2: De sokkal kevésbé, mint eddig. Sokkal több az ÉS, és én sokkal közelebb vagyok, amit érzek, és sokkal boldogabb vagyok azzal, aki vagyok és ahol vagyok, mint eddig bármikor.
ADAMUS: Oké. (némi taps) Jó. Jó. És ebből ennyit el is hiszek. (nagyon keveset mutat)
LINDA: (mérges hangot ad)
ADAMUS: Nem, nem, nem! Én csak – ezt most tisztába teszem számotokra. Mert elhiszem, hogy egy páran tényleg jobban érzitek magatokat, és kisebbek lettek a falak, és kevesebb DE van az életetekben, de attól még mindig ott vannak azok a falak és azok a „de”-k. Még mindig ott vannak. És tudjátok mi a helyzet? Ezek nem fognak eltűnni, és ez rendben van így.
Nem próbáljuk elpusztítani a falakat és felrobbantani a „de”-ket. Egyszerűen csak…(mind a ketten nevetnek) Egyszerűen csak azt mondjuk, hogy “Itt vannak ezek az emberi dolgok. Itt van ez az ember, akinek kétségei vannak, aki nem bízik, és aki paranoiás-skizofrén, őrült, és egy szekta tagja.” (nevet) ÉS…
SHAUMBRA 2: És meg akar verni egy pár embert azon a környéken, ahol élek.
ADAMUS: Igen, igen, igen! És ez rendben van. Mert tudod, amikor csak megpróbálsz elfelejteni vagy megtagadni egy személyiséget és azt próbálod mondani, hogy: - Akkor én most ezen a személyen, akit soha nem is szerettem - sok munkával túl fogom nőni ezt a személyiséget, és ezt a gondolataimmal, az imáimmal fogom megtenni – és akkor többé már nem leszek ugyanaz a személy – akkor egy fura dolog történik.
SHAUMBRA 2: Ez így nem működik.
ADAMUS: Ez így nem működik. És sokkal inkább azzá személlyé válasz, akit nem kedvelsz. És ilyenkor mit teszel? Veszel egy mély lélegzetet és azt mondod, hogy “Á! Én az a személy vagyok…..”
SHAUMBRA 2: ÉS.
ADAMUS: ÉS. És akkor hirtelen, pont úgy, ahogy ezt korábban láttátok A Mester Élete 2. rész videón akkor hirtelen egy gyertya helyett megjelenik két gyertya. Ó! Ó! Én Isteni is Vagyok! – És aztán megjelenik még egy gyertya, hogy “Ó, földönkívüli vagyok!” – Majd még egy újabb gyertya megjelenik, hogy “Ó, bámulatos színész vagyok!” – És még egy újabb gyertya megjelenik “És ez a nyomorúságos teremtmény vagyok, de imádom ezt a szerepet játszani!” – És ekkor szabad vagy! És többé már nem ez az egysíkú ember vagy, aki azt mondja, hogy “Dolgoznom kell a falaimon! Most már valamivel alacsonyabbak a falaim! A DE-k lecsökkennek… Tudod.”
SHAUMBRA 2: A falon állok.
ADAMUS: Pontosan. Tehát belemegyünk az ÉS-be. És ez a varázslat. Ez a szabadság. És akkor rádöbbensz arra, hogy te szeretted azt a falakkal körbezárt, DE-kkel teli személyt. Valahogy így, hogy “Hát ez egy érdekes teremtés volt, telis-teli volt kétséggel, félelemmel, szorongással, zaklatottsággal meg minden mással. Ez bámulatos és közben Isteni is Vagyok. És a hatalmas teremtő is vagyok. És, és, és… látjátok?”
SHAUMBRA 2: Igen!
ADAMUS: Ez az ÚJ!
SHAUMBRA 2: Igen!
ADAMUS: Ez az Új, és most csengetni akarok – ez az ÚJ!
SHAUMBRA 2: Az és az Új, és sokkal több van belőlük, mint eddig bármikor!
ADAMUS: Igen. Abszolút! És ez a válasz!
SHAUMBRA 2: Cukiság.
ADAMUS: Oké.
SHAUMBRA 2: Nagyon cuki.
ADAMUS: Nagyon cuki. Következő. Még egyet kérek, és utána következik a kinyilatkoztatás. Linda megy a mikrofonnal. Egyenesen David-hez megy. David, mi az, ami új?
DAVID: Több kegyelem van az életemben.
ADAMUS: Igen. És ez hogy mutatkozik meg? Hogy működik?
DAVID: Hm… (szünetet tart)
ADAMUS: Légy óvatos, mert nagyon közel jársz itt makyo falvához!
DAVID: Közel járok. (nevetések)
ADAMUS: Vékony jégen járkálsz.
DAVID: Igen, igen. Lehet, már be is szakadt alattam.
ADAMUS: De ki vagyok én, hogy rámutassak a makyora?
DAVID: Igen.
ADAMUS: De érzem ennek a komolyságát is. Hogy mutatkozik meg ez az életedben?
DAVID: Nem tudnám ezt konkrétan megfogalmazni.
ADAMUS: Vagy nem is akarod. (Linda nevet) Gyerünk!
DAVID: Ez sokkal inkább egy tudás.
ADAMUS: Rendben. De akkor is mondj rá egy példát! A múlt hónapban beszéltünk a kegyelemről, és azt kérdezem, hogy ez hogyan mutatkozott meg a hétköznapi életedben?
DAVID: (szünetet tart) Pár héttel ezelőtt végül megvettem egy elektromos, állítható fűrészt, amivel lemetszettem a fáimat, meg a többi dolgot, és eleinte megijesztett, de utána elkezdtem ezt élvezni, és az egész csak áramlott.
ADAMUS: Olyan ez, mintha borotvaélen táncolnál.
DAVID: Igen.
ADAMUS: Tehát ez egy motoros…
DAVID: Igen, elektromos… (itt elkezdi a motor hangját utánozni)
ADAMUS: Elektromos. Oké. Rendben. Nahát! Kell erre engedély?
DAVID: Nem.
ADAMUS: De majdnem.
DAVID: Igen.
ADAMUS: Majdnem.
DAVID: Én eddig ettől a dologtól féltem, de most fogtam magam és megvettem.
ADAMUS: Jól tetted.
DAVID: Aztán pedig tényleg élveztem ezt, és ez egy váltás volt.
ADAMUS: Igen, jó. Ez szép új dolog. Kegyelemteli, a kegyelem útja, gondolom.
DAVID: Nem volt bennem ellenállás, ahogy a múltban.
ADAMUS: Vagy nem is foglalkoztál vele, igaz?
DAVID: Lényegében megvettem, és élveztem.
ADAMUS: Jó, ez tetszik. Csinálni valami olyat, amit élvezel, és ami kellemes borzongással tölt el. Oké. Jó. Köszönöm. Mindenkinek köszönöm.
Tehát itt van nekünk a jó kombinációja a múlt hónapról – és a testvér, aki eljön ebbe a városba, na meg a légzés, és a fák megmetszése a fűrésszel, na meg még egy pár dolog.
Azért tettem fel a kérdést, hogy mi az új, mert az elme rögtön a régihez fordul. Mi az új? – Hát az, hogy vettem egy új ruhát! – Már sokszor vettél magadnak új ruhát. Legalábbis a legtöbben. Egy páran még mindig ugyanazt a régit hordjátok. Aztán meg azt mondjátok: - Elköltöztem. – Ez eléggé indokolt, de mi volt a költözés mögöttes oka? Már sokszor költöztél. És ez önmagában véve nem új. Valamit egy kicsikét másképpen tapasztaltál meg, ebben az esetben a kegyelmet ebben az egészben, mondhatni. De én ezt mégsem nevezném Adamus ÚJ listájának.
Az az új, ami éppen most történik az életetekben, az egyáltalán nem észlelitek, nem vagytok annak tudatában, aminek az az oka, hogy ez egy csodálatosan egyszerű, erőfeszítésmentes belső szinten történik. És az az új, amin a múlt hónapban mindannyian keresztülmentetek egy szinten, az az, hogy egy kicsit félreálltál a saját utadból. Könnyedebb lettél. Kiszálltál a De-ből, és belementél az És-be. (nevetések)
SART: Igen! (nevetés)
ADAMUS: Kicsit ellazultál. Félreálltál a saját utadból. Ez az, ami ÚJ.
Sokszor megpróbáltál már kicsit jobban ellazulni, és nem annyira skizónak, idegesnek, feszültnek, aggodalmasnak lenni minden miatt. De az nem tartott sokáig. De a múlt hónapban mindannyian megengedtétek magatoknak, hogy egy kicsikét félreálljatok a saját utatokból.
Korábban rengeteget gondolkoztatok erről. Beszéltünk az Én Vagyokról, az Isteniségről, és sokat gondolkodtatok annak beengedésén. De az csak gondolat volt. És igazából nem tettétek azt meg. És ebben az elmúlt 30 napban, sok-sok noszogatással, sok- sok hajnali fél 3-kor történő: - „Akkor is fel foglak ébreszteni, akár menned kell reggel dolgozni, akár nem” élménnyel és napokkal, arra kértünk téged, hogy legalább egy kicsit engedd meg, hogy egy kis fény bejöhessen, és átérezhesd milyen is ez, és tudd, hogy ez rendben van, hogy az embernek nem kell ezt az egészet kontrollálnia. És ez egy óriási lépés. Ez az Új.
Sok gondolat forgott e körül, sokat beszélgettünk erről, de nem igazán tapasztaltuk ezt meg. Ezért ez nagy dolog. Talán emberként, a „de” énetekben még nem is vagytok képesek felfogni ennek jelentőségét. Talán nem is vagytok ennek tudatában, de aztán a dolgok elkezdenek megváltozni, mint az, hogy elköltözöl egy másik helyre, vagy kipróbálsz valami más dolgot, mint eddig. És nem az az új, ez mindössze a manifesztációja vagy eredménye az újnak. Hajlandóság a változásra, a váltásra, de önmagában ez nem az új. Az új a pillanatnyi elengedés. Elengedés. És ez a nagy dolog. Hatalmas.
Az új, amit elkezdtek megtapasztalni, általában nem észlelhető. Erre máris rátérek, de ez még nem az elméből érkezik. Az új egy teljesen más helyről érkezik belőled, és talán még csak nem is vagy a tudatában annak, ami történik, annak, ami új.
Egy tapasztalás
Ez az új valami olyat jelent, amit lényegében még soha nem engedtél meg magadnak, hogy megtapasztalj. És ezt most szeretném itt demonstrálni. Ezen a mai három felvonásos napon szeretném ezt demonstrálni. És akkor most mindenkit megkérnék, hogy álljatok fel, és akik az első sorban ülnek, azokat megkérem, hogy menjenek az utolsó sorba és álljanak egy szék mögé. Mindenki más pedig csak fogja meg az előtte található széket. Csak rakjátok rá a kezeteket. Nem kell azt szorosan megmarkolni, csak a kezeteket tegyétek rá. Azok pedig, akik hátramentek, csak tegyétek rá a kezeteket az előttetek lévő székre.
(zúgó hang kezd szólni)
Most vegyetek egy mély lélegzetet! És most arra kérlek – csak a tapasztalás kedvéért – hogy képzeld el egy pillanatra, miközben fogod a széket, ahogy belekapaszkodsz a szék támlájába, hogy az életed túlnyomó részében is pont ezt teszed, kapaszkodsz, ragaszkodsz. Ragaszkodsz valamihez – a múltadhoz, egy munkához vagy a családhoz. És akik most online néztek minket, arra kérlek benneteket, hogy ti is álljatok fel, álljatok a széketek mögé, és fogjátok meg a háttámláját.
A legtöbben a személyiségetekbe kapaszkodtok, ahhoz ragaszkodtok, amit életetek nagy fontosságú dolgának tartotok, mint amilyen az – erőd, az elkötelezettséged, az intelligenciád, a makacsságod. Ezekhez a dolgokhoz ragaszkodsz, mert van egy olyan érzésed, hogy létezik egy szélhez hasonlatos erő, ami folyamatosan szembe fúj, megállás nélkül. És ezért meg kell kapaszkodnod.
Van, hogy tényleg nagyon erősen kapaszkodsz. Olyankor nagyon erős az ellenszél, látom ezt rajtatok, amikor mondjuk történik egy fizikai trauma, és olyankor nagyon erősen kapaszkodsz. – Ragaszkodnom kell az egészségemhez. Ragaszkodnom kell a testemhez. Nem hagyhatom, hogy ez a betegség utolérjen és leterítsen. Ragaszkodnom kell a fizikai egyensúlyomhoz, mert ez az emberi természetem legalapvetőbb része. Ragaszkodnom kell.
A rád fújó ellenszél, ez az erő, ami feléd jön – maga az élet, a számlák, a munkahelyek, a kifizetések, a pénzkereset, hogy elegendőt le tudj tenni az asztalodra – Ragaszkodnom kell ezekhez, mert máskülönben ez a szél, ez az erő fellökne engem. Ragaszkodnom kell.
Aztán vannak napok, amikor valamennyire elengeded ezt a feszültséget, de attól még mindig a széken tartod a kezed. Vannak olyan napok, amikor könnyedebb vagy, és azt mondod: - Nahát, milyen jó hónapom volt, hiszen a falak is kisebbedtek, és kevésbé ragaszkodtam. – De ettől a kezed még mindig azon tartottad, amihez ragaszkodsz. Még mindig ragaszkodsz magadhoz, a gondolataidhoz, a testedhez, a személyiségedhez, mert ez a folytonos energia áramlat, ami olyan, akár a szél megállás nélkül szembe fúj. Esetenként ez a szél kissé elcsendesedik, és olyankor könnyedebbé válsz, de aztán a szél hirtelen újra feltámad, és neked megint kapaszkodnod kell. És ilyenkor mit teszel? Egyfolytában csak kapaszkodsz, ragaszkodsz. Még a hiedelmekhez, és a spirituális információkhoz, és az anyagihoz is ragaszkodsz.
Szeretném, ha itt és most felismernétek valamit. Az a szél, az az energia zaj nem is szemből fúj rátok. Hanem igazából hátulról fúj, és nem elölről. Ez a gravitáció. Az energia. A tömegtudat szívóhatása, és te mindvégig kapaszkodtál, mert azt hitted, hogy a szél az arcodba fúj.
Valójában ez a húzás, a húzóerő. Ez nem egy nyomás. És minél jobban ellenállsz neki, minél jobban kapaszkodsz, annál erősebb, intenzívebb ez a húzóerő, ez a szívóerő, ami visszahúz a testedbe, visszahúz az egysíkúságba, visszahúz az elmédbe és visszahúz a régibe. Erről van szó.
(szünet)
Ez a régi…a hátad mögül jön, nem szemből. Ez az, ami magába szippant téged, és nem a szemedbe fúj.
(szünet)
És most szeretném, ha felismernél valamit. (a zaj elcsendesedik, megszűnik) És ez a legfontosabb dolog, amit ma mondok. Az új dolog felismerése, annak érzése és megértése talán még beletelik egy kis időbe, de ami a lényeg az az, hogy az energiának nem kell erőteljesnek lennie. Az energiának semmilyen erővel sem kell bírnia, se elölről, se hátulról, se felülről, se alulról. Nyugodtan leveheted a kezed a szék háttámlájáról, nem fogsz darabokra esni.
Erő nélküli energia
Az energiának nem kell erővel bírnia, semennyivel sem. Érezzétek ezt egy pillanatra.
Annyira hozzászoktatok már ehhez a zajhoz, ehhez az átkozott, pokoli energia zajhoz, mivel erre voltatok ráhangolódva. Ebből jöttetek. Azt feltételeztétek, hogy ez a szembeszéltől volt ilyen, pedig egész végig hátulról húzott titeket, és most akkor álljunk meg itt egy pillanatra.
Az új az, hogy az energiának nem kell erővel rendelkeznie. Persze más embereknél lehet benne erő. Ők együtt élhetnek ezzel a zajjal, ezzel az állandó, szűnni nem akaró, szinte már elviselhetetlen zajjal. Most szeretném, ha éreznétek, ahogy az energia most kegyelemben áramlik. (a légkondi bekapcsol) Állítsátok le a légkondit! Érezzétek az energiát, annak kegyelmében.
Könnyed. Zajtalan. Nyugodt. Nem nyom és nem húz téged. Semminek sem kell ellenállnod.
Mindenki azt hiszi, hogy az energia erővel bír, és ami tényleg el fog titeket tőlük választani, az annak felismerése, hogy ez nem így van. Ez nem azt jelenti, hogy az energia nincs itt. Most már leülhettek.
Ez nem azt jelenti, hogy az energia nincs jelen, bár a legtöbb ember erről ezt gondolná. – „Nem érzek semmit. Nem érzem azt a folytonos nyomást elölről vagy hátulról. Nem érzek semmit, ezért biztosan nincs jelen semmiféle energia. Ezért vissza kell térjek a drámához, a zajhoz, hogy elhiggyem, hogy van energia, de ez abszolút nem igaz. Ez annyira egyszerű és alapvető, mégis olyan kevesen ismerik csak fel. Mert a zajban élnek.
John legyél szíves újra lejátszani a zaj zenét, szeretném, ha újra meghallgatnátok. Ez a zaj – és Cauldre-vel minden zeneszámot egyesével át kellett vennem, hogy megtaláljuk ennek az emberi tudatosság zajának a hiteles másolatát (megint megszólal a zaj). Hangosítsd fel egy kicsit.
(szünet, amíg hangosan szól a zaj)
Mert ez pontosan ilyen. És a legtöbb ember minden nap ezzel él együtt. Nem egy szó szoros értelemben vett zajt értek ezalatt, csak azt akarom érzékeltetni, hogy ez az állandó energia zaj pontosan ilyen. És akkor elhiszik, hogy az élet erről szól, majd még több zajt teremtenek, és még több energiát próbálnak bevonzani. És amikor ez nem elegendő, akkor még több zajt próbálnak teremteni. És ebben a zajos, szinte pokoli állapotban élnek egészen addig, míg már annyira hozzászoknak, hogy igaznak hiszik. Míg már annyira megszokják ezt, hogy amikor a hangerő kicsit feljebb vagy lejjebb emelkedik, azt mondják: - Nahát, ez új. Történt valami ebben a hónapban, a zaj kicsit lejjebb ment. – Attól ez még mindig zaj. Még mindig a zajban élsz.
Az energia – és erre emlékezzetek, írjátok le – az energiának nem kell erővel bírnia ahhoz, hogy valódi, igaz legyen.
LINDA: Az energia…
ADAMUS: Az energiának nem kell erővel bírnia ahhoz, hogy valódi, igaz legyen. Az energiának nem kell ilyen zajosnak lennie. Az energiának nem kell erővel bírnia ahhoz, hogy igaz legyen. Az lehet csendes, mozdulatlan, és akkor is pont ugyanolyan sok van belőle. Lehet gyengéd és kegyelemteli, és attól ugyanúgy ott van, pont olyan sok van belőle, de most még gazdagabb, még multidimenzionálisabb annál az összes zajnál, amivel eddig együtt éltél. És az a zaj belemegy a fejedbe, és ott van a gondolataidban, és utána a gondolataid is visszazuhannak a régibe. Ti meg azt hiszitek, hogy ez a nyomás szemből érkezik, pedig végig nem onnan érkezett. Ez mindenkit rászed, hogy elhiggye, hogy a szél szemből fúj rád, hogy ez az erő az arcodba csap, és a vicces dolog pedig az, hogy hátulról szív magába, miközben te elől harcolsz vele.
Az energiának nem kell erővel bírnia ahhoz, hogy valódi legyen. (Linda próbálja ezt leírni) Problémáid adódnak? (nevetések)
LINDA: Egy kicsit kívül vagyok.
ADAMUS: Kicsit kívül vagy.
Van ennek értelme? (vannak, akik azt mondják: - Igen) Van és nincs. Ez az ÉS. Ez az ÉS. És ha semmi másra nem emlékeztek ebből a hónapból, erre mindenképpen emlékezzetek! Innentől kezdve az életedben soha nem kell, hogy az energia erővel bírjon! De mégis mindenki erre lett beprogramozva, behipnotizálva, mindenki ezt hitte el. Amikor tenniük kell valamit az életükben, van mondjuk egy nagy projektjük: - Ok, muszáj ezt a zajt éltetnünk, sőt még több zajt kell a zajhoz adnunk. – És a zaj bejut az elmédbe, az életedbe, és azt hiszed tenned kell valamit, és azt hiszed, hogy most valami újat csinálsz, mert sokkal több a zaj, mint eddig bármikor. Pedig ez nem új. Nem új.
Benne lehetsz az energia kegyelmében, és a zajtalan energia kegyelemben, ami erőfeszítésmentesen szolgál téged, és százszor többet ér el, mint az az ember, aki az energiazajt használja. És ez nem fáraszt ki. Nem fárasztja le a testedet. Nem vesz rá a gondolkodásra. Nem okoz kétséget.
A zaj az, ami a kétséget okozza, és a vicces dolog pedig az, hogy a zaj még csak nem is onnan ered, amit a legtöbb ember gondol erről. Az energiának nem kell erővel bírnia ahhoz, hogy igaz, valódi legyen. Az energia a maga legtisztább állapotában mentes az erőtől.
Legyetek ezzel!
Az energia lehet gyengéd, és közben nagyon is kiterjedt. Az energia lehet zajtalan, és közben sokkal dinamikusabb, mint az összes régi tudati zaj együttvéve. És ez az Új. Ez az, ahova tartotok. És ez itt van. Nem tudtok ezen gondolkozni. Úgy értem képtelenek vagytok eköré szőni a gondolataitokat, mert akkor azonnal visszatértek a zajhoz. Hát nem egy szinte már érdekes ellentmondás ez? Mert akkor egyenesen visszamentek a zajba.
Vegyünk itt most egy mély lélegzetet! Erő nélkül. Ez az Én Vagyok.
Nincs minek ellenállni, nincs mivel harcolni, nincs mihez ragaszkodni.
Az elme pedig azt mondja, hogy “De nem érzek semmit.” – Te pedig azt mondod, hogy “Elme, kussoljál, hallgass el! Nem érzed azt a régi zajt! Elme kussoljál, mert abban a pillanatban, ahogy abba belemegyek, máris magába szippant a zaj.”
Az energiának nincs szüksége erőre, zűrzavarra, zajra, és közben mégis teljesen kreatív tudsz lenni, abszolút meg tudod tenni, amit akarsz, elérhetsz bármit, amit akarsz, és az lehetsz, aki csak lenni akarsz – a zaj nélkül. Ez pontosan itt van, mindenhonnan körülvesz ez az energia, és csak arra vár, hogy szolgáljon téged.
A zaj nélküli élet
A legelső dolog, amit észre fogtok venni az újban, az a zaj csökkenése. A legelső dolog, amit észre fogtok venni – ahogy félreálltok a saját utatokból – ahogy egy kicsit megnyíltok, ahogy megengeditek ezt a bekukucskálást magatoknak az ÉS-be, és ahogy abbahagyjátok az aggodalmat, és nem kapaszkodtok többé abba a székbe – tehát a legelső dolog, amit észre fogtok venni az az, hogy ez nem zajos. Erre persze az elme azt mondja majd: - Nos, hát semmi sem működik itt. Nem jól csináltam, mert ez nem jár azzal a sok zajjal. Nem kellene mégis… – Nem. Az ott van, ha leállsz és megengeded.
És nem olyan lesz, mint a régi. Nem lesz olyan rikácsoló és zajos, sőt még nem is leszel tőle túláradóan magas hangulatban. Mert tudjátok már hozzászoktatok ahhoz, hogy: Érezzük mentálisan magasan, a csúcson magunkat! – És itt nem a drogokról beszélek, hanem arról, hogy: - Érezzük a csúcson magunkat! Tényleg engedjük meg magunknak itt, hogy lelkesedjünk és rajongjunk, legyünk motiváltak, stimuláltak és izgatottak! – Ez egyfajta függőség. Ez zaj. Ez csak még több zaj, és aztán meg visszacsúszol a depressziós zajba. Ez nem ilyen. Ez most már mentes az erőtől, a zajtól.
Az elme lesz a legelső hely, a gondolataidban fog ez legelőször testet ölteni. És nem a külső életedben, hanem legelőször azt fogod észrevenni, ha megengeded, ha félreállsz az utadból, az emberi utadból, amikor kiszállsz a de-ből, és belépsz az és-be, akkor azt fogod észrevenni, hogy másmilyen gondolataid vannak. A gondolataid kevésbé lesznek zajosak. És itt most nem a drámáról beszélek. Nem a depresszió kontra izgatottságról beszélek. Ezek mind zajszintek. A depresszió is egy zajszint, és ha valamelyikőtök volt már valaha is depressziós, akkor teljesen értitek ezt. A gondolatokról beszélek itt.
Képzeld most el az elmédet! Ott van benne ez a temérdek sok gondolat, és közben mindig próbál rájönni mindenre, de egyszeriben csak kiengeded belőle a gőzt - hú-hú- sistereg – és azt mondod: -Nahát, ez egy kicsit más volt! Nem tudom mi történik itt. – Persze erre a régi elme azt mondja majd: - Jobb, ha ezt máris abbahagyod. Ez veszélyes. Ez veszélyes tevékenység! – Te pedig erre azt feleled, hogy “Nem. Ki lett engedve a gőz. És tudod, ezek gondolatok voltak, de nem voltak olyan zajosak. Ezek olyan gondolatok voltak, amik nem kérdőjelezték meg magukat.”
Egy gondolat, ami nem kérdőjelezi meg saját magát. Mert tudod minden egyes jelenlegi gondolatod megkérdőjelezi önmagát. Ez így lett beleépítve, beleszőve minden egyes gondolatba, hogy az megkérdőjelezze saját magát. És akkor hirtelen támad egy gondolatod, ami egy kis örvényként cikázik, hogy “Ó, ez a gondolat nem kérdőjelezte meg saját magát! És ez más. Ez a gondolat kiszabadult az állatkertből! Nahát!” – És akkor újra megkérdőjelezed magad.
De mindazok alapján, amiről ma itt beszélünk, hirtelen azt mondod majd: - Emlékszem Saint-Germain mit mondott erről! Nem, az Adamus volt. – Adamus azt mondta, hogy nem kell ez a zaj. Talán pont ez történt az előbb. Nahát! Talán még egy kicsit jobban meg fogok nyílni. Talán fel fogom ismerni, hogy ez a dolog itt, ez az emberi dolog, nem az egyetlen dolog. Talán elkezdem felismerni, hogy ez nem arról szól, hogy ez az arany isteni angyal majd behuppan a testembe, és akkor majd hirtelen átalakít engem és ő az én lélektársam és a társam, és… – Nem, ez csupán annak felismerése, hogy létezik ez az ÉS az összes zaj nélkül ezzel egy időben. Gyönyörű.
És még egyszer, nagyon gyorsan, mert ez nagyon fontos, hogy “Az energiának nem kell erővel, zajjal, drámával, zűrzavarral, nyugtalansággal bírnia. Lehet csendes. Lehet nagyon is kegyelemteli, és közben nagyon is dinamikus.”
Most már akkor lépjünk túl azon, hogy át kell magad verekedned az életen, és ennyire meg kell azt nehezítened. Nagyon megnehezítetted. És akkor nem tudod élvezni.
Biztosítsd magadnak, hogy meghallhasd ezt a zajt, bármikor, amikor csak emlékezni akarsz arra, hogy milyen is a régi élet. És ezt most komolyan mondom. Időről-időre hallgasd ezt meg. John, ha megtennéd, játszd ezt le újra. Csak a zajt. Szeretném ha emlékeznétek erre, hogy ez milyen. Gondosan választottam ki ezt, hogy benne legyen a megfelelő idegesítés.
(szünet, amíg a zaj újra lejátszásra kerül: Idekattintva meg tudod hallgatni )
Pontosan ilyen ez az egész napi 24 órában, és az emberek erre még zajosabbá próbálnak válni. Valahogy így, hogy – Ó, igen! Ilyen a kreativitás. Még több zajt csinálsz. – De ezzel még mindig a zajban vagy. És egy prédikátor azt mondja majd neked: – Nos, a zaj maga a pokol. Ez a te büntetésed. Isten megharagudott rád az összes bűnöd miatt! – És akkor még nagyobb lesz a zaj. – Ó, bűnös vagyok, és most már Isten is haragszik rám! – és így még nagyobb lesz a zaj.
Aztán jön a New Age segítő próbálkozása: – Nem, tápláljuk csak ezt a zajt! Találjuk meg ebben a zajban az értelmet és a szeretetet, és mind fogadjuk el ezt a zajt, mert mi mind egyek vagyunk! (köp egyet!)
LINDA: Ó, istenem! (páran nevetnek)
ADAMUS: Azt mondom el, ami történik. Aztán jön a pszichológus: - Honnan ered ez a zaj? És mit érzel ezzel a zajjal kapcsolatosan? És képes vagy jobban elfogadni ezt a zajt? És miért próbálsz ellenállni ennek a zajnak? Mindenkiben ott van a zaj. Szeretnél erre a zajra tablettát szedni? Ha szeded a gyógyszert, akkor sokkal kellemesebb lesz számodra a zaj. – De ez attól még ugyanúgy zaj marad! És az ateista pedig fogja, és lelövi magát, és nem aggódik emiatt, mert…
LINDA: Ó!
ADAMUS: Mert így abbamarad a zaj.
LINDA: Ó!
ADAMUS: Legalábbis egy kis időre. (Adamus csókot dob Lindának) Én is szeretlek!
Hol is tartottunk? Ja igen ott, hogy az energiának nem kell erővel bírnia ahhoz, hogy valódi legyen. Mert ez csendes. Gyönyörű. Gyengéd. Szelíd. És mi túllépünk a zajon.
Oké, akkor vegyünk egy mély lélegzetet!
Lefényképeznéd a közönséget? Ma fondorlatoskodnak és kiváncsiak. (Dave-nek, a fotósnak mondja) Csak változnak és… állj ide Linda mellé. Használd a vállát, hogy a kamera egyensúlyban legyen. (Adamus nevet) Jó.
Szeretnék felsorolni gyorsan egy pár dolgot. Bárcsak több időm lenne erre, de ma este randevúm van, ezért csak gyorsan átfutom őket. (a közönség válasza: - Ó!) Nem azt mondtam, hogy egy személlyel vagy egy létezővel van találkám, csak azt, hogy randevúm van. Magyarán szólva más dolgom van. (nevetések) Oké. A közönség azt kérdezi: - Hol van Saint-Germain? Hol van Saint-Germain?
LINDA: Olyan, mintha gondolatolvasó lennél! (még több nevetés)
Az emberi tapasztalás rétegei
ADAMUS: Szeretném, ha felismernétek hol tartotok ebben az egész folyamatban. És most túlságosan leegyszerűsítem az egészet – de miért is ne? Oké.
Ha megnézed ezeket a rétegeket, szinteket, amiken az emberek keresztülmennek, akkor az első réteg a következő. Kérlek ezt írd le, és kezdd el egy új lapra írni.
LINDA: Rendben.
ADAMUS: Nagyon figyelj ide! Gyorsan fogunk írni. Kezdjük is!
A legelső réteg – ezt legalulra írd! Mert most egy piramis alakú ábrát készítünk itt. Oké, tehát legalulra a következőt írd! A legelső szint: – Belekerülni a 3D-be. Belekerülni a zajba.
LINDA: Most akkor mit írjak?
ADAMUS: 3D. Belekerülni a 3D-be. Írd azt, hogy 3D-be jönni/fizikai sík. Ez a legelső dolog. Ezt mindenki megtette. Mindenki, aki valaha is volt ember, az angyali állapotból belement az emberi állapotba. És ez egy sokk! Zajos. Pokoli egy tapasztalás! És ez tényleg sokkolja a létezőt. Tehát ezen a bolygón a legelső ciklus azzal veszi kezdetét, hogy idejössz, fizikaivá válsz, és ezt soha, de soha nem fogod elfelejteni. Ezt mindig magaddal fogod vinni, bármerre is jársz, az ezzel járó sokkot, és az ezzel járó szépséget is.
Az ezt követő fejlődési ciklus a Család/Közösség ciklusa. Tehát idejöttetek, volt pár inkarnációtok. Néhányan magatok voltatok, de előbb utóbb belefejlődtetek egy családba. Egyszerűsítve írd le: – Család/Közösség. És a többi szarságot töröld ki. Csak… (páran nevetnek)
LINDA: Tessék?!
ADAMUS: Így nem marad majd helyed. Figyelj oda! Ó! Ó! Ó! Szinte már nem is maradt helyed! – Családban/Közösségben lenni.
Sok-sok életet követően, megtanultátok milyen családban élni. Kezdetben, amikor először idejöttetek, ez a család dolog természetellenes volt számotokra. Úgy értem, megszülettetek, de utána vagy az történt, hogy a szüleitek felfaltak benneteket, vagy pedig ti menekültetek el tőlük, és valami mást kezdtetek el csinálni. Sok-sok életet követően, beleszoktatok ebbe a családi energiába, a közösségi energiába. Egy bizonyos ponton ki kellett, hogy alakuljanak ezek a közösségek. Együtt kell lennetek néhány családtagotokkal, más családokkal, hogy meg tudjátok védeni magatokat. De ez valamikor nagyon-nagyon régen volt így, a korai inkarnációitok időszakában. Tehát megszületett, létrejött ez a fajta törzsi mentalitás. A törzs emberei nem igazán kedvelik egymást, de mégis kényelmesnek tartják ezt az életmódot, mert jó védelmet jelent.
Tehát ezt követően belefejlődtetek abba, amit én a társadalomnak hívok. Csak két szót írj fel: – Társadalom/Termelékenység – produktivitás.
LINDA: Rendben.
ADAMUS: Sok-sok élet után következett a társadalom. Ez már nem csak egy közösség volt, hanem egy teljes társadalom, kultúra. Ahol megtanultál produktív lenni. Ki kellett menned, és tenned kellett valamit.
LINDA: Társadalom – mi volt az? Volt egy kis technikai problémám.
ADAMUS: Produktivitás.
És temérdek sok életet töltöttetek ezzel, rengeteg sok életet. Tényleg nagyon jók lettetek abban, hogy egy társadalomban éltek, egy kultúrán belül dolgoztok, és produktívak, hasznosak vagytok, legyen szó akár földművelésről, vagy egy munka megszerzéséről, vagy egy fülkében való ücsörgésről, de tényleg megtanultátok, hogyan csináljátok ezt nagyon jól. És látni fogjátok, ahogy végigmegyünk mindegyik rétegen és szinten, hogy egyre jobban és jobban beleragadtatok ebbe és mindig egyre csak nagyobb lett a zaj. Ismeritek a család/közösség szintet, ahol nem volt annyira nagy a zaj, de ahogy létrejött a társadalom/produktivitás, egyre nagyobb lett a zaj. És ha még lenne helyünk hozzáírhatnánk ehhez még a cselekvés/oktatást is.
LINDA: Ó!
ADAMUS: Oktatás. Ezt nem kell leírnod. De elkezdtétek az oktatást is, mert így tudtok beilleszkedni a társadalomba és a produktivitásba. Meg van az oktatás, és akkor már nagyon jól megtanulsz beilleszkedni a társadalomba, és annak hasznos tagjává válsz. És ez tényleg nagyon zajos. Tényleg zajos.
A legtöbb ember még mindig ezekben él. A legtöbb ember ezen a szinten van most. Benne vannak a társadalomban és a produktivitásban, a hasznosságban. Ma már nem igen maradtak törzsi emberek. Aztán van itt egy óriási ugrás, ami elvezet ahhoz, amit én Istennek/Univerzumnak hívok.
Egy bizonyos ponton azok, akik végigmentek ezeken az előbb felsorolt lépéseken, azt mondják, hogy “Tudod, lennie kell itt valami ennél sokkal többnek is.” – És akkor kezdetét veszi az Istenen, az univerzumon való elmélkedés, talán felnézel az éjszakai csillagos égboltra és azt mondod, hogy “Ó, mennyi minden létezik odakint! Mi csak egy porszem vagyunk ebben az egészben.” – Vagy azt, hogy “Isten keze ebben az egészben benne van.” – Ez egy elmélkedés, amit magadon kívülre viszel. És az már vitatható, hogy hány ember tudatos erre az életében.
Sokaknak azt mondták, hogy a társadalom hasznos tagjaként hinned kell Istenben, vagy templomba kell járnod. De a legtöbb templomba járó nem igazán hisz Istenben. Nem is arról van szó, hogy nem hisznek, hanem sokkal inkább arról, hogy félnek nem hinni istenben, mert soha életükben nem érezték ezt az Istent. És tudjátok ez egy fura dolog, hogy soha életükben nem érezték Istent. Gondolkodnak róla, de soha nem volt részük Isteni élményben.
Aztán akadnak egy páran, akik hálát adnak Istennek/az Univerzumnak. Talán volt egy-két bámulatos érzésük vagy élményük, és hirtelen elkezdenek azon elmélkedni, hogy létezik ennél több. De ezt még mindig magukon kívülre vetítik. Odakintre. És ebben a szakaszban nem viszik ezt magukon belülre. Nem sok ember tart ebben a szakaszban. Úgy értem százalékos értelemben, számokban mérve nincsenek sokan, mégis elegen vannak.
Lényegében ez a fázis a legtapadósabb. A legzajosabb. És itt jön ez a dolog, amit az előbb megcsináltunk, az arcodba fújó széllel, pedig igazából ez az a gravitáció, ami hátulról húz vissza téged, és ebbe jól bele lehet ragadni. Nagyon sok ebben a félelem, és ez még hangosabbá teszi a zajt, és ilyenkor kezdenek Istenhez imádkozni egy kis békéért, de a zaj csak egyre hangosabbá válik.
És az ezt követő lépés, ahova már nem sokan jutnak el – bár vannak, akik beszélnek erről, mégis nagyon kevesen jutnak el idáig – és ezt a lépést nevezem én az elmélkedő figyelem állapotának.
LINDA: Elmélkedő figyelem.
ADAMUS: És kifejezetten ezt a szót választottam. Mert hirtelen befelé mész. És már nem csak egy külső Istenen gondolkozol. És ez rólad szól, a te Énedről. Arról szól, hogy gondot viselj magadra. És jobban odafigyelsz az Énedre – és a legtöbben ebben vagytok, vagy ebben voltatok. Keresztülmentetek ezen, vagy jelenleg is ennek egy részében tartózkodtok. Elmélkedő figyelem. Kívülről belülre mentetek. De okkal nevezem ezt elmélkedő figyelemnek, aminek az az oka, hogy gondolkodtok ezen. És ez az elmében történik. Az elme próbál erre rájönni. Próbálja azt kérdezni, hogy “Ki vagyok én? Hogy viseljek gondot magamra? Független létező vagyok, de hogyan kapcsolódom Istennel?” – De ez nagyon mentális. Nagyon mentális és ezzel beleragadsz az elmédbe. És akkor ez egy újabb gyakorlattá, egy újabb szokássá válik. És nagyon hamar régivé válik.
És akkor következzen az utolsó rész, ami a piramis teteje. – Készen álltok erre?
LINDA: Nem. (egy páran nevetnek)
ADAMUS: Szeretném, ha helyesen írnád le.
LINDA: Jaj! (még több nevetés) Ez valami nagy szó?
ADAMUS: Igen. ÚJ. (nevetés) Ezért is mondtam, hogy helyesen írd le. Új. Új. Új, és ez az, ahova tartunk. Most éppen megtesszük ezt a lépést az újba.
És ezzel kiszállunk az összes többi rétegből! Persze megbecsüljük és felismerjük azokat, mégis azt mondjuk: - Mi most az újba megyünk! – És ez hatalmas! Ez az, ami mindent megváltoztat. És ez félelmetes és ijesztő, mert nem tudod mi a fene történik, és az egyetlen módja annak, hogy belépj az újba az, ha félreállsz a saját utadból. Az elmélkedéseddel nem fogsz tudni belépni az újba, ha gondolkozol rajta, az úgy nem fog menni. Ezért is van az, hogy csak nagyon, de nagyon kevesen jutnak el oda, mert mindenki gondolkodással akar oda eljutni. Az új a megengedést jelenti. És egymással felcserélhetően használhatjátok ezt a két szót – új és megengedés. Ugyanazt jelentik. Új. És ez az, ahova tartunk. Az újba.
És az új az ÉS. Megengeded magadnak, hogy legyenek alacsony és magas falaid. Megengeded magad, hogy ne legyél hozzáértő, hogy büdös legyél, meg minden mást is, és minderre azt mondod, hogy rendben van – és nincs több DE, csak ÉS van. Oké.
Tehát drága barátaim akkor most vegyünk egy mély lélegzetet! Mi volt az az egy dolog, amire megkértelek titeket, hogy emlékezzetek? És ne a táblát nézzétek, vagy ne azt a másik dolgot. (iPad) Ne oda menjetek! Mire kértelek titeket, mi a legfontosabb dolog ma? (A közönség válasza: - Az, hogy az energiának nem kell erővel bírnia.) Az energiának nem kell erővel rendelkeznie ahhoz, hogy valódi, igaz legyen. És ezt le is rövidíthetitek: -Az energiának nem kell erővel bírnia, hacsak nem ezt akarjátok. Az energia kegyelemmel teli zaj nélkül. Engedjétek meg, hogy szolgáljon titeket.
És ezzel, örömömre szolgált, hogy itt lehettem veletek a második felvonásban. Lesz egy 10 másodperces szünet a harmadik felvonás előtt.
Vagyok, Aki Vagyok, Adamus, a ti szolgálatotokra. Köszönöm. És a tömeg tapsviharban tör ki.
(A közönség tapsol és éljenez)
Harmadik felvonás
Vegyünk egy jó mély lélegzetet, mielőtt elkezdenénk a harmadik felvonást. A függöny felgördül, és hatalmas tapsban tör ki a közönség. (a közönség tapsol) A világítást kérem lekapcsolni. Az összes fényt kérném lekapcsolni, mert most egy DreamWalkot fogunk csinálni. Nem merabh-ot. A merabh az, amit akkor teszel, amikor átváltod a tudatodat. De ez ma itt a mi három felvonásos tapasztalásunk, és most egy DreamWalk következik.
(megszólal a zene)
Kérném hangosabbra a zenét! (a zene felhangosodik)
DreamWalk az Újba
A DreamWalk egy tapasztalás. És most egy kicsit másképpen fogjuk ezt csinálni, mint ahogy eddig tettük. Kicsit vegyétek halkabbra a zenét! (a zene lehalkul)
Mindannyian jöttetek már velem korábban DreamWalk-ra, amikor kiutaztunk a többi birodalomba. Az asztrál síkra Halloween-kor, vagy amikor elutaztunk a kristály barlangokba. Eljöttetek velem ezeken a DreamWalk-okon a Földközeli Birodalmakba, a halottak földjére. És soha többet nem fogunk már így DreamWalkot csinálni, mert mostantól kezdve minden DreamWalk arról fog szólni, hogy az jön el hozzád.
Minden DreamWalk innentől kezdve olyan lesz, hogy megengedjük, hogy az jöjjön el hozzánk.
Az idő és a tér az, ami mozog.
Az energia az, ami mozog, hogy eljöjjön hozzád.
A mai DreamWalkunk ezért új. Új. Egyetlen ujjadat sem kell megmozdítanod. Nem kell a széked háttámlájába kapaszkodnod.
Semmit sem kell tenned. Csak engedd meg, hogy eljöjjön hozzád. Az újért nem kell megdolgoznod.
Nem kell megdolgoznod az újért, hiszen az eljön hozzád.
Nincs ebben itt semmilyen zaj vagy zűrzavar. Még csak azt sem kell tudnod, hogy mi az új. Nem kell érte könyörögnöd vagy nem kell vele próbálkoznod, nem kell egy bizonyos pózban ülnöd ehhez, és nem kell ehhez egy bizonyos módon lélegezned.
Az új eljön hozzád. Nem kell tudnod, hogy mihez kezdesz vele, vagy hogy milyen nagy.
Eljön hozzád.
Ez az új önmagában. Teljesen másképpen működik.
(szünet)
Ez új. Eljön hozzád.
Megkértem Cauldre-t, hogy egy nagyon különleges zenét válasszon ehhez, mégpedig olyat, amiben fuvola szól, mert a fuvola egy csodálatos hangszer. Hallgassátok egy kicsit.
(hosszú szünet)
A fuvolában ott van egy vágyakozás. Egy vágyakozás.
(szünet)
Néha arra vágysz, hogy visszatérj – az emlékekhez, az ősi helyekre, az ősi időkhöz?
Vagy pedig ez a vágyakozás inkább arról szól, hogy visszatérj a természetes állapotodhoz, az ÉS állapotodhoz? Az után vágyakozol, hogy visszatérj a multidimenzionális Énedhez, ahhoz, aki vagy.
Saint-Germainként élt életemben nagyon szerettem a fuvolán játszani – a zongorán és a fuvolán is nagyon szerettem játszani – mert ott van benne ez a jókora vágyakozás, de ez tényleg a múltból fakad? Vagy inkább az újból?
(szünet)
Micsoda magány és csend.
(szünet)
Mekkora mélység található abban a fuvolában.
(szünet)
Ez az a szomorúság, amit amiatt érzel, hogy sok mindent magad mögött hagysz az életedben?
Vagy pedig ez annak a vágyakozása, hogy egy új kapcsolatba lépj az isteni és az emberi között?
Ez az álom miatt van? Vagy mindkettő?
(szünet)
Benne van a szomorúság És a vágyakozás?
Búcsú az egysíkúságtól, a zajtól és az erőfeszítéstől?
A régi házat hagyod magad mögött – a kemény munkát és a rengeteg zajt?
(szünet)
A fuvola az, ami magához hív téged? Lényegében ez mindig is szólt, csak te nem voltál képes azt meghallani az összes zaj miatt.
A fuvola, a Lélek, az Én Vagyok… csak várakozik, csak a te megengedésedre vár. A fuvola mindig is énekelt neked. – „Gyere hozzám”
(szünet)
Ez a lélekkel teli fuvola – Itt vagyok, amikor csak készen állsz – és olyan, mint egy magányos madár, csak várakozott, és szólítgatott téged egy fa ágáról. Az a magányos galamb.
A Lélek csak arra vár, hogy az ember készen álljon.
(szünet)
Nagyon szerettem a fuvolán játszani, mert számomra ez mindkettőt jelentette. Volt benne némi melankólia a régi utak elhagyása, a tőlük való elbúcsúzás miatt, ahol is magad mögött hagyod azt a régi házat, azokat a régi energiákat, és emlékszel arra, hogy az milyen is volt, emlékszel a réges-régi időkre, az ősi időkre.
(szünet)
A fuvolaszó volt a búcsúzás…
(szünet)
Tudván, hogy itt az ideje a továbblépésnek. És menni is akarsz, mégis érzel egy kis szomorúságot.
(hosszabb szünet)
Nagyon szerettem a fuvolán játszani, mert az olyan magányos, annyira csendes.
Hatalmas vágyakozás van benne.
(szünet)
Ugyanakkor, ezzel egyidejűleg a fuvola jelenti az új bejövetelét is.
(szünet)
Itt Vagyok. Nincs több csata, nincs több erőfeszítés, többé nem próbálsz erre az egészre rájönni. Megengedem. Elengedem és megengedem.
(szünet)
És eközben hallod azt a fuvolaszót. Ami a Lélekből szól. És csak rád vár, csak erre a pillanatra vár.
(szünet)
És most itt vagyunk, a mi DreamWalkunkon. Ami nem olyan, mint amilyen a többi volt, és mégis itt vagyunk. Fuvolaszó ölel át minket mindenhonnan, ami a múltat képviseli, továbbá a Lélek várakozását képviseli, és mi itt vagyunk, és megengedjük, hogy az új eljöjjön hozzánk. Ez ennyire könnyű.
Az energiának nem kell erővel bírnia. Az energiának nem kell keménynek, durvának lennie. Az energiának nem kell szélként az arcodba fújnia, legyen szó akár a mindennapos életedről, akár a megvilágosodásodról.
És most megérkezik az Új.
(szünet)
A múltban a DreamWalk során mi mentünk ki. Mi utaztunk. De soha többet nem lesz ilyen DreamWalk, ahol mi utazunk ki. Innentől kezdve az jön el hozzánk.
Az energia békében, erő nélkül, feszültség nélkül, durva szélek nélkül és polaritás nélkül áramlik. A legtöbb ember ezt soha fel sem ismerné, mert azt hiszik, hogy az energiának erővel, nagy dinamikával és őrülettel kell bírnia. De ez nem így van.
Az energia éppen most beárad. A fuvolából árad.
Látjátok, hogy ez mennyire könnyű? Nem kell ezen dolgoznod. Egyszerűen csak ott van. Beléd árad. És ma az új energiája az, ami beárad.
Az új energiája.
Ez egy kegyelemmel teli energia. Nincs benne zaj, nem úgy, mint a zajos energiában.
Ez édes. Nincs elvárása feléd azon kívül, hogy szolgálhasson téged.
Ennek nem kell durvának, keménynek lennie. Nem kell erővel bírnia. Nem kell ellenállással bírnia. Nem kell, hogy fájjon.
Nem kell üldözőbe venned. Nem kell gondolkodnod rajta. Nem kell dolgoznod rajta.
Tudom, hogy ezek a dolgok juttattak el titeket idáig. Tudom, hogy azt gondoljátok, hogy ezután is használni fogjátok ezeket, de máris elárulom nektek, hogy az nem új. Ez az új, itt és most.
(szünet)
Ó, hogy milyen keményen dolgoztatok vagy gondolkoztatok ezen!
Nem csoda, hogy a harcolni és gondolni szavak rímelnek egymással! Annyira nagyon hasonlítanak egymásra. Milyen keményen harcoltatok, és milyen keményen gondolkoztatok. De miért? Miért?
Itt, ezen a DreamWalkon az új eljön hozzád. Érezd!
Még csak magadba se kell lélegezned, mert ez egyszerűen csak itt van.
Akkor most mindannyian vegyünk egy jó mély lélegzetet! Vegyünk egy jó mély lélegzetet!
(szünet)
Vegyünk egy jó mély lélegzetet, és hagyjuk így lekapcsolva a világítást. A zene majd abbamarad.
Vegyünk egy jó mély lélegzetet ezen a csodálatos napon!
Az energiának nem kell erővel rendelkeznie ahhoz, hogy valódi, igaz legyen. Lehet nagyon csendes, mozdulatlan.
Akkor vegyünk egy mély lélegzetet és most befejezzük ezt az ülést. De azt kérném most, hogy vége van, amikor eltávozom ma innen, játsszátok le újra azt a zenés videót! Annyira helyénvaló. A szavak, a zene, a dal, a képek, legyen vége ezzel ennek a Shoudnak.
Linda majd még mond egy pár szót, mielőtt elkezdődne a videó lejátszása, de minden maradjon nagyon csendes itt, ennek a felvonásnak a végén, és ezzel arra emlékeztetünk mindenkit, hogy minden jól van a teremtés egészében.
És ez így van.
ezen a linken“Quanta Qualia – Faces of Shaumbra” meg tudjátok nézni a videót.
95