BÍBOR KÖR ANYAGOK

A PADON ÜLÉS MŰVÉSZETE SOROZAT

10. SHOUD – ADAMUS főszereplésével, Geoffrey Hoppe közvetítésében

 

Elhangzott a Bíbor Körben

2022. július 2-án.

www.crimsoncircle.com

 

Fény Vagyok, a Szuverén Birodalom Adamusa. Vegyünk erre egy jó mély lélegzetet, hogy ilyen csodálatos energiákkal, a „Fény Vagyok-kal” nyitjuk meg ezt a Shoud-ot közösen (a Shoud előtt lejátszott „Fény Vagyok” dalra hivatkozik:). Ez a lényege ennek az egésznek. (Adamus nevet)

 

Mielőtt tovább mennénk, kezdjük ezt a Shoudot egy rövid merabh-bal, a kettes számút kérném a merabh zenék közül – tehát, kezdjük rögtön egy rövid merabh-bal, amit nem terveztem ugyan, de akkor most már csináljuk meg! A fények készen állnak! Óh. Óh! A merabh előtt vannak itt fontosabb dolgok! A kávé (nevetés – Kerri arra vár, hogy odaadja neki a kávéját és a mellé járó finomságot). A kávé. Tudjátok nagyon messziről utaztam ide, több millió mérföldről – és legalább kapok egy csésze kávét, hogy elkezdhessem a napot (néhány nevetés és valaki azt mondja, hogy „Nahát!” – Kerrinek egy rózsa van a foga között) és ez annyira érdekes. Köszönöm. (Adamus és a közönség nevet)

 

KERRI: Tessék. A tálcát nem kapod meg.

 

ADAMUS: Ó! Nem kapom meg a tálcát?

 

KERRI: És én – tessék.

 

ADAMUS: Köszönöm. Nagyon szépen köszönöm! Á!

 

KERRI: A kombuchát nem kéred vagy... visszavigyem?

 

ADAMUS: Azt Cauldre issza.

 

KERRI: Ó!

 

ADAMUS: Tudod, adtam…

 

KERRI: Úgy tudom segít kakálni, ezért nagyon jó. (nevetés)

 

ADAMUS: Kérsz egy kicsit?!

 

KERRI: Már ittam.

 

ADAMUS: (nevetve) Igen, igen! A legutolsó életemben egy rövid ideig randiztam egy boszorkánnyal, aki megpróbálta velem megitatni ezt a kombucha cuccot. Attól féltem, hogy gombává vagy ecetté fogok tőle változni – a kettő közül valamelyikké. Egyáltalán, miért iszik bárki is ilyet – amikor tökéletesen finom kávét és bort is tudnátok inni – miért inna bárki is kombuchát? (néhányan röhögnek) De szerintem, Cauldre szereti. Pedig…hát én nem értem ennek az okát, de ő biztosan érti.

 

 

Emlékezzetek a Nagyságára – Merabh

 

Mielőtt még tovább mennénk, kezdjük ezt a Shoudot egy rövid merabh-bal! A végén is csinálunk majd egy merabh-ot. Miközben az összes energiát gyűjtöttem össze erre a Shoudra, az összes energiát e csoport Shaumbráitól, a világ minden tájáról, akkor mindannyian csüngeni kezdtetek ennek a zenének a hangjegyein és az energiáján, aztán azt mondtam, hogy „Akkor kezdjük máris ezzel!!!”

 

Ó, akkor most vegyünk egy jó mély lélegzetet közösen, miközben belekezdünk!

 

(megszólal a zene)

 

Ismerjétek fel, hogy igazából miért is vagytok itt és mit is tesztek valójában! A munka nagyságát – nem szeretem ezt munkának hívni, mert ez nem jó szó erre – a törekvéseitek nagyságrendjét, amit itt a bolygón tesztek.

 

Néha nehéz ezt felfogni az emberi elmétekkel, kifejezetten akkor, ha még mindig ott él bennetek a múltatok egy része, a múltatok kísértetei, amikor még nem adtátok át ezeket a dolgokat, hogy bölcsességgé váljanak, amikor még mindig játszadoztok a régi gondokkal, még mindig próbáljátok azokat helyrepofozni, megfoltozni és szándékosan ragaszkodtok hozzájuk, annak ellenére, hogy kiabáltok és ordítoztok, tehát ezért néha nehéznek bizonyul felismernetek annak a nagyságát, amit tesztek.

 

Nagyon könnyű ám visszacsúszni abba a tudatosságába, hogy „Hát én csak próbálok valahogy boldogulni. Csak küzdök ezzel az egésszel.” – Nem, nem, nem, nem! Nem, nem, nem! Ez a kis Shaumbra csoport, ezek a kalózok a világ minden részéről, sokkal többek vagytok ennél! Sokkal, de sokkal többek vagytok!

 

Ez egy érdekes tapasztalás, vagy akár még játszma is, amikor úgy tesztek, mintha még mindig csak emberek lennétek, akik megpróbáltok valahogy boldogulni. Ó, már alig várom azt a pillanatot, amikor tényleg felismeritek ennek az egésznek a nagyságát!

 

Valójában nagyon ijesztő lehet felismerni annak az óriási horderejét, amit tesztek. Talán, annyira letaglózna benneteket, hogy egyszerűen csak – puff! – egyből bezárna titeket a fényetek esszenciájába és kilökne benneteket a fizikai testetekből.

 

Ez valami olyasmi, amit már nagyon régóta elterveztük. Nem véletlenül bukkantatok rá a Bíbor Körre. Nem a véletlen műve volt, hogy Tóbiás pont a megfelelő időben jött el hozzátok! Nem véletlen, hogy ez a csoport egy olyan módon egyesült egymással, amit igazából még soha nem láttam egyetlen ezoterikus csoport esetében sem. Hiszen itt tényleg nincsennek szabályok, sem díjak, ahogy semmi egyéb megszorítás sincs. Annak ellenére ez a csoport összeállt és sok különböző szinten köteléket alakítottatok ki egymással. Nem csak az emberi valóságban, hanem az álmok birodalmában végzett közös munkánk során is.

 

Most arra kérlek benneteket, hogy érezzetek bele annak nagyságába, amit ez a csoport tesz és amit ti magatok itt tesztek.

 

(szünet)

 

Az élet mindennapos zűrzavara ezt sokszor maga alá temeti. Maga alá temeti a bűntudat és a szégyen érzése, pedig tényleg oka és célja van annak – odáig merészkedek, hogy azt mondjam, hogy hősies oka és célja van annak – amit itt, ezen a bolygón tesztek.

 

Korszakok óta mindig is voltak olyan csoportok, akik elszigetelték magukat barlangokban vagy távoli szigeteken, távoli helyeken, távol a tömegtudat zajától, a nyüzsgésétől, a lótás-futásától azért, hogy egyetlen egy dolgot tegyenek csupán, mégpedig azt, hogy fenntartsák az energia kapcsolatot a bolygó és a többi birodalom között.

 

Néhányan konkrétan azon dolgoztak, hogy fenntartsák a kapcsolatot azokkal az angyali családokkal, ahonnan érkeztek, hogy mondhatni biztosítsák azt, hogy Haza tudjatok térni két létidő között, vagy a bolygón való tartózkodásotok végén.

 

Vannak olyan csoportok, akik semmi mást nem tettek, csak egyfolytában meditáltak vagy imádkoztak és kántáltak. Az egész életüket annak szentelték, hogy fenntartsák az energia egyensúlyt a bolygón.

 

Azok a csoportok már javarészt eltávoztak. Még mindig található belőlük egy kevés a bolygón, bár nem túl sok van már belőlük, mert ez most már a testet öltött Mesterről szól, aki ott él a többiek között és nem elszigetelten valahol egy barlangban, hanem itt van a többi ember között. Méghozzá azért, hogy egy nagyon egyszerű, gyönyörű dolgot tegyen – hogy megengedje a fénye ragyogását. „Fény Vagyok és megengedem, hogy ez a fény kiáradjon minden elvárás nélkül.”

 

Most már a ti dolgotok az, hogy átvegyétek a munkát azoktól a csoportoktól, akik az energia tartását végezték, akik fenntartották a kapcsolatot az itteni és a többi birodalom között, és akik Gaianak is segítettek pulzálni és fenntartani egy kompatibilitást és rezonanciát az emberek és a bolygón található többi létforma között. A munkájukat javarészt elvégezték mostanra és többnyire eltávoztak, mert most már azok veszik át a helyüket, akik kiragyogják a fényüket. És ezek ti vagytok!

 

És ennek hordereje tényleg óriási. Tudom, hogy vannak olyan napok, amikor ezt nem ismeritek fel, amikor azt gondoljátok, hogy ez talán túlságosan is grandiózus dolog. De, most arra kérlek benneteket, hogy érezzetek bele a szívetekbe, a szenvedéllyel teli küldetésetekbe, az ittlétetek céljába!

 

Ez a tetőpont. Áh, Ez eónok óta az atlantisziak álma, mindazok reménye, akik ott voltak Jeshua időszakában és elvetették a Krisztus magot. Ez az egész pedig itt és most éri el a tetőfokát ebben a csodálatos Gépek Korszakában. Ebben az időszakban, amikor úgy tűnik, hogy a bolygón tényleg teljes őrület uralkodik, pedig csak a saját maga változásain megy keresztül.

 

Vegyetek egy mély lélegzetet és érezzetek bele az ittlétetek valódi okába!

 

(szünet)

 

Nem a karrier az, amit választottatok, persze nagyszerű, ha van. Nem a család miatt, akikhez ide érkeztetek. A valódi ok az, hogy egyszerűen behozzátok a tudatosságot erre a bolygóra. És ma használni fogok egy fogalmat, amit meg fogunk tárgyalni. Én ezt „Átfogó, vagy Fej Feletti Tudatosságnak” hívom. Fej Feletti Tudatosság – mivel a legtöbb ember feje fölött, helyezkedik el így nem vesznek róla tudomást. (nevetések) Időnként még a ti fejetek fölött is áthalad, de ti sem vesztek róla tudomást, de ma erről fogunk beszélni.

 

Ez a tudatosság magasabb szintjét, formáját jelenti. A 30.000 láb (azaz 91,44 m – a lektor megjegyzése) magasan elterülő tudatosság nézőpontját jelenti – azt, hogy amikor kisugárzzátok a fényeteket, az nem csak az olyan dolgokra fejti ki a hatását, mint a gazdaság. Persze, arra is hatást gyakorol, ahogy ezt látjátok is – nézzétek csak mit teremtetek odakint – gondolok itt a politikára, vagy az egyéb dolgok alakulására. Ezek a dolgok meglehetősen hétköznapiak és elég hatástalanok – de mi itt a felülről érkező vagy Fej Feletti Tudatosságról beszélünk.

 

És ismételten mondom, hogy ma erről fogunk beszélni, de most arra kérlek benneteket, hogy egyszerűen csak érezzetek bele ennek a nagyságába és jelentőségébe!

 

Kérdezzétek meg a Lelketeket erről! Kérdezzétek meg a Lelketeket, hogy „Drága Lélek, mi a nagysága és fontossága annak, amit Mesterekként teszünk most itt a bolygón? Mi a nagysága annak, amit mi ketten – te és én – itt teszünk?” És aztán csak figyeljetek a válaszra!

 

(szünet)

 

Egyébként a Lelketeknek jó humorérzéke van. Általában jobb a humorérzéke, mint az embernek. Az emberek gyakran „karótnyeltek”, túl komolyak. (nevetgélések) De a Lélek nem ilyen! (Adamus nevet) Így nem tud karót nyelni, így amikor felteszitek a kérdést… (páran hangosan felnevetnek) Tehát, amikor arra kéritek a Lelketeket, hogy „Mesélj nekem annak a jelentőségéről, ami teszek! Oszd ezt meg velem! – akkor a Lélek csak a homlokára csap. Tudod, az olyan „Végre! Végre felteszed ezt a kérdést! És végre-valahára meg is érted!”

 

Engedjétek meg, hogy a Lelketek megossza most veletek ennek a valódi nagyságát!

 

(szünet)

 

És talán azt mondjátok, hogy „De, hát ez óriási felelősséget jelent, hatalmas terhet veszek ezzel magamra!” – Nem igazán. Tényleg nem, mert valójában ez nem is felelősséget jelent, hanem sokkal inkább az igaz szenvedélyeteket.

 

Nem cipelitek a világ terhét a vállatokon. Pontosan az ellenkezője történik. Elengeditek azt!

 

Akkor vegyünk erre egy mély lélegzetet!

 

(véget ér a zene)

 

Szóval, ezt az új kifejezést, fogalmat szeretném hozzáadni a Shaumbra lexikonhoz, ami a „Fej Feletti Tudatosság. „

 

A másik dolog pedig egyszerűen (a homlokára csap) „Ja, hát ezért vagyok itt! Ó, hát ezért vagyok itt! – Beszéltünk erről a mostani Shoudok egyikében, ahol elmagyaráztam, hogy mi is történik. „Ó, hát ezért vagyok itt! Nem azért vagyok itt, hogy szenvedjek! Nem azért vagyok itt, hogy új ügyeket kreáljak. Nem azért vagyok itt, hogy csak végig nézzem, hogy mi a fene történik, hanem ezért vagyok itt! Ennek célja van.

 

Azért beszélek erről a mai Shoud-on, mert nemsokára vége ennek a Sorozatnak és indul a következő, ahol nem lesz helye a feldolgozásnak, a nyafogásnak, a panaszkodásnak, a kifogásnak. – Sajnálom, de néhányan azt mondjátok majd, hogy „Jaj, ne! Akkor mihez fogok kezdeni?” (Adamus nevet) – panaszkodva, kifogásokat keresve. Tényleg nincs már ennek helye, mert ahova tartunk a Padon Ülés sorozat után, ott, ahol igencsak belemegyünk a mélyebb birodalmakba, oda nem hozhatjátok magatokkal a szarságaitokat. És nem is akarjátok magatokkal hozni. Úgy értem, ha azt teszitek, akkor az pokoli lesz! Mondhatni az fog történni veletek, mint amiről a Küszöb (Threshold) tanfolyamon beszélünk. Ha megpróbáljátok magatokkal vinni a problémáitokat a Realizációba, akkor az maga lesz a pokol!

 

A következő sorozatunk címe az „Alt”. A-L-T –Alt, mint az alternatív valóságok, az alternatív valószínűségek és potenciálok, az alternatív dimenziók és az alternatív módjai a dolgok megtételének. Ezen kívül pedig az Alt volt Atlantisz eredeti neve. Tehát, ahova a következő sorozatunkban tartunk, ott tényleg nincs helye ennek a szemétnek. A szemétnek.

 

Mostanra, a Shaumbrák túlnyomó része már megszabadult sok makyótól, de még mindig maradt egy kevés. Ma jól fogunk szórakozni és létre fogunk hozni egy dokumentumot, ami lényegében meghatározza azt, hogyan fogunk majd tovább haladni.

 

De, még mielőtt erre rátérnénk, vegyünk egy mély lélegzetet és gyakoroljuk (homlokon csapja magát) „Ó, hát ezért vagyok itt! Ó, hát ezért vagyok itt!” (nevetgélések, ahogy a Shaumbra homlokon csapkodja magát egymás után többször is) Jó lesz. Ez elég könnyű. Nagyon könnyű. „Ó, hát ezért vagyok itt!” – Egy páran alszanak közben – jól van. (mondja, miközben belenéz a kamerába) „Ó, hát ezért vagyok itt!” – Nem annyira nehéz ez, ugye? Jól van.

 

 

A szabadság

 

Akkor kezdjük azzal, hogy beszéljünk a szabadságról. Milyen helyénvaló is ez a szabadság téma most! Linda az alkalomhoz illően öltözött fel.

 

LINDA: Ez most a szabadság hétvégéje.

 

ADAMUS: A szabadság hétvégéje.

 

LINDA: A függetlenségé, a szuverenitásé.

 

ADAMUS: A Függetlenség Napja. Amerikában július 4-e a Függetlenség Napja. Kicsit beszélni fogok majd az ebben betöltött szerepemről.

 

LINDA: Naná, hogy beszélni fogsz róla. (nevetés) Naná!

 

ADAMUS: De, szeretnék egy kicsit előbb a szabadságról beszélni. Soha nem felejtem el azt a pillanatot – és ezt a történetet sokszor elmesélem a Felemelkedett Mesterek Klubjában – hogy talán még csak alig egy pár hónapja dolgoztam a Shaumbrával, amikor egy nap feltettem nekik a következő kérdést, hogy „Az emberek tényleg akarják-e a szabadságot?”

 

És hirtelen nagy csend lett a közönség soraiban, pontosan úgy, ahogy most is és láttam, hogy az emberek bólogatnak, hogy” Igen.” És aztán egy kis színpadias szünetet tartottam, és csak vártam és vártam és vártam, lépre csaltam őket, majd végül azt mondtam, hogy „Nem igazán”

 

És ettől nagyon megváltozott az arckifejezésük, továbbá az energiájuk is, ami végig söpört a termen, és az én drága, kedves barátaim hirtelen ellenséggé változtak. (nevetések) Éreztem a megvetésüket és a lenézésüket, a szemükből rám áradó undort. „Te meg miről beszélsz Adamus? Az emberek igenis szabadok akarnak lenni!

 

Erre azt feleltem, hogy Valójában nem akarják! Szerintem nem akarnak szabadok lenni. Szerintem csak egy kis könnyebbséget akarnak az életükben, egy kicsivel több cirkuszt, egy kicsivel több sört és egy kicsivel több focit akarnak. Ezekből akarnak egy kicsivel többet, de hogy a valódi szabadságra vágynának? Nem. Nagyon, de nagyon kevés ember lenne képes ezzel valójában mit kezdeni.”

 

Szükségük van az őket meghatározó szerepekre, amiket eljátszhatnak. Szükségük van az őket meghatározó típusú munkákra, munkahelyekre. Hiszitek, vagy sem, az emberek akarják a kormányukat. Tudom, hogy szeretnek rájuk panaszkodni, de mégis szükségük van rájuk, mert ezek jelentik számukra – én azt mondanám, hogy – a komfortot, kényelmet és egyben az elterelést is a valódi szabadságuktól, mivel a valódi szabadság hatalmas felelősséggel jár. A valódi szabadság állapotában nem panaszkodhattok és nem vádolhatjátok az összeesküvéseket, a családotokat, a párotokat, vagy bárki vagy bármi mást, a mumust, vagy a démonokat a dolgok alakulása miatt. A valódi szabadság annak felelősségét jelenti, hogy minden a tiétek és ez annak az elfogadását is jelenti, hogy az energia a sajátotok.

 

Tehát, hogy akarják-e a valódi szabadságot? Nem. Nem mivel, ha tényleg akarnák, akkor sokkal nagyobb szabadság lenne a bolygón.

 

Közben pedig, ahogy már mondtam, egy növekvő trend figyelhető meg a bolygón, hiszen az emberek elkezdik keresni a szabadsághoz felé vezető utat. Korábban már beszéltem erről, melyhez a STEP betűszót használtam – azaz Szuverenitást, ami szabadságot jelent – ezek azok a tényezők, amik a fő befolyást jelentik jelenleg a bolygón. Minden, ami történik visszavezethettek ennek a négy egyszerű dolognak az egyikére, kivéve a szuverenitásra, azaz a szabadságra. Egyre több és több ember keresi a szabadságot, de nagyon össze vannak zavarodva a szabadsággal kapcsolatosan. Annak sok-sok variációján mennek keresztül. Sok tüntetés zajlik például manapság a szabadság nevében, de tényleg nem egészen értik a szabadságot.

 

De mégis, egyre nagyobb lendületre tesz szert ez a szabadság iránti szenvedély az emberek körében és igen egyértelműen kijelenthetem, hogy ez miattatok van így, a Shaumbra és mások miatt is, akik elsőként jártátok be ezt az utat. Tudjátok milyen ez, amikor felismeritek, hogy nem vádolhattok a dolgok alakulásáért senki mást. Nem mutogathattok újjal egyetlen másik csoportra, személyre vagy családra, ahogy semmilyen más dologra sem. A szabadság azt jelenti, hogy felelősséget vállaltok, de a valóság az, hogy ezt ti magatok teremtitek meg.

 

Mégis egyre több és több ember keresi most a szabadságot vagy a szuverenitást a bolygón. Ez egy hosszú és nehéz út. Tudjátok, hogy milyen ragyogóan hangzik, hogy „Szabadág!” – és aztán hirtelen jön a „Jujj!”, mert ez azt jelenti, hogy mindenért felelősséget kell vállalnotok: a bőség hiányáért, az egészség hiányáért, a rossz gyerekkorért, vagy legyen szó bármiről. A szabadság azt jelenti, hogy felvállaljátok a felelősséget. Aztán – én úgy hívom – a szabadság legigazibb állapotában, képesek vagytok mindenen nevetni, amit csak történt. Végül, utólag képesek vagytok mindenen nevetni.

 

Aztán ott lesz számunkra a STEP betűszóval jelzett négy tényező: az „S”, mint a Szuverenitás, a „T” (Truth) az Igazság, mivel az emberek keresik az igazságot. Az „E”, mint az Energia és a „P” (Power), mint a Hatalom. Ezek a legnagyobb befolyást gyakorló tényezők ma a bolygón. De én azt mondanám, hogy a legnagyobb befolyással bír mind közül a szabadság, a valódi szabadság!

 

Az emberek hány százaléka akarja tényleg, igazán a valódi szabadságot? Az egész bolygó kevesebb, mint egy százaléka. És most úgy hét milliárdan élnek itt? Egyfolytában csak gyártják idelent a babákat, úgyhogy már nem vagyok képes ezt nyomon követni. (nevetgélések) Tehát nagyon, de nagyon kevés ember akarja igazán a szabadságot. Mégis most vannak olyanok, akik gondolkoznak ezen, beleéreznek ebbe. Vannak, akik most egy belső küzdelmen vagy viszályon mennek éppen keresztül és azt mondják, hogy „Kell, hogy létezzen ennél több! Muszáj, hogy többről szóljon ez az egész emberként való létezés! Kell, hogy több módja is legyen saját magam önkifejezésének!” – Ők a szabadság valódi megengedésének egy igen korai szakaszában járnak, hiszen ez egy elég hosszú folyamat.

 

És ezt ti is tudjátok. Ez egy rettenetesen hosszú út. Keresztülmentek ennek minden variációján, összes bosszúságán, azt hiszitek, hogy tudjátok mi is a szabadság. Tudjátok, ez egy szép, divatos szó és aztán hirtelen – bumm! – az egész szétesik, darabokra hullik. Aztán újra felálltok és több szabadsággal próbálkoztok és egyre inkább úgy tűnik, hogy minél több dolgot próbáltok megtenni a szabadságért, az egyre inkább börtönné vagy az állatkertté válik és egyre jobban visszatart titeket. Minél jobban arra vágytok, hogy kiszálljatok az állatkertből, az annál jobban megpróbál titeket magában tartani. Vagy jobban mondva, minél inkább próbáltok elszakadni a családotoktól, ők annál inkább visszahúznak titeket maguk közé. (néhányan kuncognak) De a szabadság utáni vágy, egy igen uralkodó trend manapság a bolygón. Szerettem volna beszélni erről, hiszen itt Amerikában közeledik a július 4-e.

 

 

Amerika létrejöttének oka

 

Akkor most beszéljünk Amerikáról! Linda az alkalomhoz öltözött. Emlékszem arra, amikor Szabadság Szobornak öltözött, az aztán beindított engem! (még több kuncogás) Tudjátok, hogy van ez Felemelkedett Mesterként, tényleg nem túl gyakran indítanak be a dolgok. De, az a Szabadság Szobor dolog, az a zöld smik a testeden, nahát! Cauldre-nek félre kellett engem tolnia. (Adamus nevet)

 

De akkor most egy pillanat erejéig beszéljünk Amerikáról! Nagyon mélyen benne voltam ebben az egészben a legutolsó életemben… hirtelen mindenki ásítozni kezdett itt a teremben (nevetés), miközben épp a történetemet mesélem. És online is mindenki ásítozik. „Na tessék, kezdi!” – Legutolsó életemben Saint Germainként rengeteget utaztam. És ahogy ezt már korábban is elmondtam, soha életemben nem dolgoztam, nem volt munkahelyem. És igen, akik ezt közületek észrevettétek – mostanában készítettem egy új anyagot az Adamus Témázgat sorozat keretében, aminek a címe „A nagy kivonulás a munkából” – Erre azt kérdezitek, hogy „Milyen alapon beszélsz egyáltalán a munkáról és a munkahelyekről, miközben te soha életedben nem dolgoztál?” (Linda kuncog) Hát pontosan ezért tudok erről beszélni (nevetések), mert nem kellett dolgoznom. Pontosan ezt próbálom az értésetekre adni! Ó!

 

Tehát, térjünk vissza Amerikára! Keresztülutaztam egész Európán, Afrika némely részein, Ázsián, és nagyon sok időt töltöttem el a Közel-Keleten. És igen, tényleg ott ültem a Király Kamrájában, (Egyiptomban)…

 

LINDA: Ja, naná!

 

ADAMUS: ...A Nagy Piramisban…

 

LINDA: Hát hogyne, persze! (még nagyobb nevetés)

 

ADAMUS: Ahogy ezt te is megtetted, csakhogy én ültem ott előbb! (Linda kuncog) Ahogy Jeshua is ott ült. Felismertétek azt, amikor te és Cauldre ott ücsörögtetek, hogy Jeshua is pontosan ugyanoda parkolta le a fenekét ugyanabban a teremben?

 

LINDA: Nem, de nagyon király!

 

ADAMUS: Nagyon király! Igen, igen. Kényelmetlen volt ott ülni. Jeshua nem is maradt ott sokáig, mert nem voltak ott szép, kényelmes székek és padok.

 

LINDA: Most sincsenek.

 

ADAMUS: Hogy most sincsenek?

 

LINDA: Nincsenek.

 

ADAMUS: Ó! És még mindig olyan (szaglászik!) húgyszag van ott? (valaki azt mondja, hogy „Bizony!”) Bizony. Jól van. Hát… (nevetések) igen. Ahogy már el lett mondva, szent* …

 

LINDA: Én nem erre emlékszem ebből.

 

ADAMUS: Tudjátok, hogy van ez ezekkel a szent helyekkel. (nevetés) Én pedig pontosan erre emlékszem. Na mindegy, beszéljünk inkább Amerikáról!

 

Tehát, beutaztam egész Európát, ami akkoriban éppen egy változáson ment keresztül. Ez az 1700-as években volt, amikor még mindig elég sok volt a királyi energia. Sok királyság volt akkoriban. Szép számmal akadtak királyi méltóságok, királyok és királynők és ez bizony már elég régóta így volt. De, ami igazán bosszantott engem, hogy éreztem, hogy egy változás éri el Európát – és ennek a változásnak muszáj volt bekövetkeznie, pontosan úgy, ahogy most is ugyanez a helyzet a bolygón. Tudjátok ez nem csak valami aprócska változás, hanem százszor nagyobb és jelentőségteljesebb változás, mint ami akkoriban történt Európában. Ennek megvannak a maga felszín alatt zajló hatásai, vannak bosszúságok. Ott van a vágy valami más iránt. És tudjátok, amikor az emberek valami másra vágynak, de közben nem tudják, hogy mit is akarnak, akkor az eléggé veszélyes lehet, haha, ahogy erre rájöttünk a francia forradalom esetében is. (páran nevetnek) Jobb, ha tudjátok, hogy a változást akarjátok és legalább legyen valami fogalmatok arról, hogy mi is az, amit akartok, ahelyett, hogy kidobnátok az összes trógert – vagy kivégeznétek vagy levágnátok a fejüket – aztán meg rádöbbenni, hogy „Ó, jaj, most mi lesz? Most mihez kezdünk?” – Most ugyanez a helyzet állt elő és szinte ugyanazok a karakterek térnek vissza és veszik újra a kezükbe a hatalmat. Igazából semmi sem változott, csak a nevük és az arcuk.

 

Azonban ott volt ez az egész bosszankodás Európa szerte, miközben én pedig utazgattam. Nagyon sok időt töltöttem azzal, hogy beszéljek a királyi méltóságokkal, a királyokkal és a királynőkkel, továbbá a politikusokkal, a filozófusokkal, a tudósokkal és az akkori vezetőkkel is, akiknek azt mondtam, hogy „Egy változás zajlik jelenleg, mely lényegében a több szabadságról és a nagyobb egyenlőségről fog szólni. Ennek így kell lennie. Ezen a bolygón demokráciának kell lennie, a társadalomnak és a kultúrának fejlődnie kell. Az embereknek lehetővé kell tenni, hogy szavazzanak, még akkor is, ha rosszul szavaznak, az nem számít. A lényeg az, hogy ezzel beleszólásuk van a dolgokba, majd aztán pedig megláthatják a cselekedeteik következményeit. Az emberek követelik, hogy saját földjeik legyenek. Nem akarnak állandóan ugyanannak a földesúrnak dolgozni úgy, hogy közben alig tudnak megélni. Saját földet akarnak. Saját házat akarnak. Büszkék akarnak lenni arra, amit tesznek.”

 

Hogyan is lehetnétek büszkék bármire is, ha valaki olyannak dolgoztok, aki nem ismer el titeket sem lélekszinten, sem isteni szinten? Hogyan is érezhetnétek így büszkének magatokat? Ahhoz, hogy a dolgok tovább fejlődjenek, konkrétan most, amikor pár száz évvel korábban már véget ért a Reneszánsz korszak, amikor is nagy tudatosság változás történt, amely a művészetekben, a gőzgép és a varrógép feltalálásában tükröződött vissza, valamint az olyan egyéb dolgokban, amelyek a tudatosság manifesztációi és megnyilvánulásai. A tudatosság drámaian megváltozott a Reneszánsz időszakában, de ne csak a festészetre és a találmányokra figyeljétek, hanem arra is, amit én az átfogó, vagy Fej Feletti Tudatosságnak nevezek, ami a dolgok nagyobb képét jelenti.

 

A királyok úgy félig-meddig tudták, hogy közeleg a változás ideje. Na persze nem akarták a hatalmukat csak úgy könnyedén átadni és egy úgynevezett hosszútávú átalakulási tervre vágytak. De a legnagyobb bosszúságot a földművelő parasztok miatt éreztem, akikről azt gondoltam, hogy pont az ő védelmükben végzem a munkámat és egy pár alkalommal emiatt tényleg majdnem levágták a fejemet Európa királyi udvaraiban, azok miatt az őrültségek miatt, amiket mondtam. Meztelenül jelentem meg a Vatikánban és mindezeket a dolgokat azért tettem, mert azt hittem, hogy a parasztok érdekében teszem. De legnagyobb meglepetésemre és döbbenetemre a parasztok tényleg nem akarták a változást. Gondolkodtak rajta. Azt tudták, hogy valami mást akarnak, de valójában elég kényelmes volt számukra, hogy mások mondták meg nekik, hogy mit kell tenniük – hogy hogyan éljék az életüket, hogy mi az, amit minden egyes nap meg kell tenniük, hány gyermekük születhet, melyik templomba kell járniuk, milyen munkát végezzenek – és ez borzasztóan nyugtalanító volt számomra. Borzasztóan, mégpedig azért, mert tudtam, hogy ez az egész átalakulás meg fog történni – muszáj volt bekövetkeznie – ők lesznek a nagy vesztesei, miközben pontosan nekik kellett volna nyerniük ezzel az egésszel. Tehát, amikor azt kérdezem, hogy „Az tényleg a szabadságot akarják emberek? Ti tényleg a szabadságot akarjátok?” – akkor néha ez azt jelenti, hogy csak egy kicsivel több cirkuszt és kenyeret akarnak az emberek.

 

És most pontosan ugyanez történik a bolygón, csak most százszor vagy talán ezerszer nagyobb változások érkeznek a széllel. A változások a tudatosság-változás következményei és ez az embereknek csak egy nagyon kis százalékát jelenti a bolygón, pontosan úgy, mint akkoriban a Reneszánsz időszakában történt. A változások most is történnek, miközben beszélek és ezek a változások nagyon jók is lehetnek. Ugyanakkor, ahogy azt már ti is felfedeztétek a padon ülésetek során, kisugározva a fényeteket, hogy felrázza, megbolygatja a dolgokat, felkavarja az állóvizet. A fényetek kisugárzása nem azt jelenti, hogy minden „csillámporos és csodálatos lesz”, hanem azt jelenti, hogy felnyitjuk, feltárjuk a dolgokat és néha ez óriási zavart és elképesztő radikális változást okoz. Ez nem a ti hibátok – nem ezt akarom mondani ezzel, hanem azt, hogy ez a velejárója a tudatosság-változásnak.

 

Ismét visszatérve a Reneszánsz utáni időkhöz, ahol volt egy nagyszerű új megértés, ami egy nagy mozgalmat indított be a tudomány és a találmányok irányába és a Fej Feletti, vagyis az átfogó tudatosságnak szerepe volt a gépek feltalálásában – amilyen a gőzgép, a varrógép és az ezeket követő dolgok – melyek felszabadították az embereket a nehéz munkák végzése alól. Felszabadította őket az alól, hogy szamarak és lovak legyenek és hogy ilyen munkákat végezzenek. És ez érdekes volt, mert ahogy a gépek, a gőzgépek és most már a motorok automatizálták a dolgokat az emberek számára – mint pl. az automata szövőszékek esetében – ezek voltak azok a dolgok, amik megmentették az embereket a sok fárasztó munkától. És mit tettek az emberek, amikor a gépek elkezdtek uralkodóvá válni a gyárakban? Fogták és porig égették a gyárakat és elpusztították a gépeket. És mondhatjátok, hogy ezt azért tették, mert nem akarták elveszíteni a munkahelyüket, a munkájukat.

 

De nem veszítették volna el a munkájukat, az viszont valószínű, hogy új munkájuk lett volna, de a gépek nem veszik el a munkát! És ez igaz volt több száz évvel ezelőtt és még ma is igaz a korszerű számítógépek esetében, hogy a gépek nem veszik el a munkát! Ugyanakkor, ott tartunk, hogy az emberek mégis porig égették az épületeket és elpusztították a gépeket attól való félelmükben, hogy elveszítik a munkájukat. De igazából nem erről volt szó. A Fej Feletti, vagyis az átfogó tudatosság nézőpontjából tekintve, valójában arról volt szó, hogy féltek a szabadságtól. Inkább végezték ezeket a fárasztó munkákat egy rendkívül alacsony fizetés ellenében, minthogy felvállalták volna a saját szabadságuk iránti felelősséget.

 

A felszínen persze ez úgy látszik, hogy „Jaj, szegény emberek!” Nézd csak, a géprombolók összeszerveződtek, hogy elpusztítsák a gépeket annak nevében vagy álcája alatt, hogy „Nos, különben elveszítjük a munkánkat!” – De egyáltalán nem erről volt szó! Attól féltek, hogy elveszítik a börtönüket. A saját szabadságuktól féltek. És ez most újra megtörténik százszor akkora mértékben, de térjünk vissza Amerika történetére és arra, hogy miért is akarok ma erről beszélni.

 

Felismertem, hogy Európa valószínűleg nem fog megváltozni, vagy ha mégis, akkor az több száz évbe fog telni és nekem ehhez nem volt türelmem. Tehát, másokkal együtt dolgozva azt mondtam, hogy „Akkor hozzunk létre egy Új Világot, a szabadság kísérletének helyeként, ami egy olyan hely, ahova az emberek a világ minden tájáról eljöhetnek, bármilyen kultúrából, a vallásuktól és a bőrszínüktől függetlenül. Belerakjuk őket ugyanabba az edénybe, aztán majd meglátjuk mi a fene fog történni.” (nevetés) Persze ez ennél sokkal csiszoltabban volt megfogalmazva, azonban számos alkalommal elutaztam Amerikába.

 

Most nagyon egyértelmű és határozott akarok lenni mindannyiótokkal és különösen azokkal, akik ezt most online nézitek. Mi itt nem Amerikát reklámozzuk és ez nem a hazafiaságról szól. Egyáltalán nem vagyok híve a nacionalizmusnak, kivéve talán a sportok esetében, mert a nacionalizmus végeredményben nagyon romboló és pusztító tud lenni. És Amerika az egyik olyan hely, amit szerethettek és gyűlölhettek. Tudjátok, hogy nagyon sok dolog miatt szeretik az egész világon, sokan pedig neheztelnek rá. Azonban az egyik dolog Amerikával kapcsolatban az volt, amit én segítettem létrehozni, hogy szinte bárhonnan el tudtok ide jönni. Kezdetben csak az őslakos emberek éltek itt. Aztán elkezdtek beáramolni ide egész Európából, majd Ázsiából, Afrikából, mindenhonnan az egész világról, hogy részt vegyenek ebben a szabadság kísérletben.

 

És ez a szabadság kísérlet nagyon sok jót tett a világnak, bár még hosszú út áll előtte. A világ bármely részéről eljöhettek ide és nem számít, hogy honnan. Igen, jelenleg elképesztően sok zűrzavar történik ebben az országban, de máris rátérünk a nagyobb képre, vagyis a Fej Feletti Tudatosságra, azaz átfogó látásmódot nyújtó nézőpontra.

 

Amikor az Alapító Atyákkal együtt dolgoztam az Alkotmány megírásán – és ez egy tény. Na persze nem egymagam építettem fel az egész Capitoliumot, (nevetések) de segítettem benne. Tényleg segítettem a színfalak mögött az Alkotmány létrehozásában, de nem akartam ebben kitűnni és nem is akartam amerikai lakos lenni. Tudtam, hogy már csak egy pár évet fogok ezen a bolygón élni és vissza akartam térni Európába.

 

Egy olyan helyet terveztünk, ahova az emberek eljöhetnek a saját szabadságuk miatt és ezt mind a mai napig láthatjátok. Valószínűleg nagyobb a szabadság – bár ezzel néhányan vitába szállnátok – mint bárhol máshol. Rendelkeztek itt azzal a szabadsággal, hogy nagyjából azt tegyetek, amit csak akartok. És most azt láthatjátok ebben az országban, konkrétan a mostani abortusz törvénnyel, hogy ennek semmi köze ahhoz, hogy „az abortusz jó vagy rossz dolog”. Ennek a szabadsághoz van köze. És ez most vissza fog ütni. Az inga átlendül majd a másik oldalra! Vannak, akik csupán egyfajta korlátozott szabadságra vágynak. Számomra ez egy ellentmondás. Csak egy kevéske kis szabadságot akarnak és nem a teljes szabadságot.

 

Amikor egy ilyen országban éltek vagy bármelyik másik olyan országban, ami hasonló energia-dinamikákkal rendelkezik, ott a szabadság az a szabadságot jelenti. Szabadságukban áll fegyvert tartaniuk. És ezzel nem a fegyverekkel kapcsolatos álláspontunkat fejezzük ki és az nem számít, hogy mit éreztek ezzel kapcsolatban, hanem arról van szó, hogy lehet-e egy ország annyira szabad, hogy megengedje a fegyverviselést? Vagy annyira szabad, hogy abortuszotok legyen? Lehet-e annyire szabad, hogy minden egyes lehetséges értelemben szabad legyen? És most pontosan ez történik ebben az országban.

 

Érdekes megjegyezni, hogy Amerika nem keresztény elvek szerint lett létrehozva, hanem sokkal inkább a szabadkőműves alapelvek alapján. A szabadkőműves alapelvek nagyon sok szoborba és emlékműbe is bele lettek vésve ennek az országnak a legmélyén, Washington D.C.-ben és az ország más helyein is. Ez nem azt jelenti, hogy szemben áll a keresztény elvekkel, de mégis sokan azt hiszik, hogy ez egy keresztény ország. Azonban, ha belementek a Fej Feletti Tudatosságba, vagyis a magasabb nézőpontba, akkor világosan kitűnik, hogy ennek az országnak a szabad kőműves alapelvek képezik az alapját, azaz a szent energiák és a szabadság. Végsősoron a szabadságon alapszik.

 

Most, hogy ezt elmondtam, a mai szabadkőművesek nem olyanok, mint a régiek és igen, én is a Szabadkőművesekhez tartoztam. Léteznek ma is csoportjaik, akik nagyon csendesek és még ma is őrzik a tiszta Szabadkőművességet és ami eredetileg megegyeztek a tiszta Keresztény értékekkel. És számomra ezek voltak a legjobbak, a legértékesebbek: a Gnosztikus és a Szabadkőműves alapelvek. Azok az alapelvek, melyek a Keresztény egyház alapelveit jelentik Krisztus előttről, vagyis időszámításunk előttről úgy 350-től, mely ötvöződött a Szabadkőműves alapelvekkel és a szabadkőművesek asztrológiai és geometriai, továbbá az energia valódi tudományának kiemelkedő ismereteivel és ez még ma is megtalálható ennek az országnak a gyökereiben. De végsősoron, az alapjai a szabadságról szólnak.

 

Ma a szabadságról beszélek, mivel ez egy olyan dolog, amivel kivétel nélkül mindannyiótoknak foglalkoznotok kellett és szembe találtátok vel magatokat a saját szabadságotok kapcsán – saját magatoktól, a tömegtudattól, a családotoktól, a régi gondolkodásmódoktól, a régi hitrendszerektől – a valódi szabadság kapcsán, ami egy ribanc! (nevetések) Egy ribanc, mert ezek közül némelyikkel hetyegni akartok. Azt akarjátok mondani, hogy „Na jó, ezekhez a bizonyos dolgokhoz továbbra is ragaszkodom, de más dolgokat elengedek, de ezekhez a bizonyos dolgokhoz továbbra is ragaszkodni fogok.” – A szabadság sárkánya meg fogja nektek mutatni, hogy nem ragaszkodhattok semmihez sem! Végül minden visszatér hozzátok.

 

Egyébként, csak úgy mellékesen, ha itt az Amerikai Egyesült Államokban nem működött volna a szabadság kísérlet, akkor melyik ország lett volna a következő alanya ugyanennek a kísérletnek? (egy férfi azt mondja, hogy „Kanada” és egy nő pedig azt, hogy „Ausztrália”) Á, Ta-Dá! Á, Ta-Dá, vagyis Ausztrália. Igen, és számomra ez mindig is egy nagy vicc volt, mert ugye az egy nagy börtön gyarmat vagy fegyenctelep volt, és mégis mi lehetne ennél jobb hely erre? Ti, ausztrálok ezt megértitek. Mi lehetne ennél jobb hely a szabadság kísérletre?

 

Nos, persze ez nem egy kizárólagos dolog. Vagyis ezalatt nem azt értettem, hogy ha itt nem működött volna, akkor átmentünk volna oda, vagy ha itt működött volna az azt jelenti, hogy Á, Ta-Dá ki van ebből zárva, mivel Á, Ta-Dá jelenleg keresztülmegy a saját szabadság kísérletein, ahogy sok más hely is a világon. De, térjünk vissza a lényegre!

 

Az emberek tényleg akarják a szabadságot? Szerintem, nagyon össze vannak zavarodva ezzel kapcsolatban. Szerintem igen, vannak páran, akik ezt teljes egészében megértik, ti pedig most már szinte vissza sem tudtok visszafordulni mivel, ha egyszer elindultok a valódi szabadság ösvényén, akkor onnan szinte már nem is tudtok visszafordulni, mert a lényetek mélyén felismeritek, hogy ti egy igazi szuverén lélek és egy szuverén létező vagytok.

 

Akkor most vegyünk erre egy jó mély lélegzetet!

 

A Szabadság, az egyik olyan Fej Feletti Tudatosság dolog, ami épp most történik a bolygón. Erről nem olvastok a hírekben! Sőt, még az ezoterikus folyóiratokban sem olvastok ilyesmiről, de mégis ez az egyik olyan fontos tényező, ami jelenleg formálja és átalakítja a bolygót. Amikor kisugárzzátok a fényeteket, akkor az a nagyobb kép típusú dolog kimegy – a szabadság. A szabadság.

 

Egyébként, csak hogy megemlítsek még néhány érdekes dolgot Amerikáról és ismételten mondom, hogy nem számít, hogy szeretitek vagy utáljátok, azonban ott egy nagy kísérlet folyik. A világ minden tájáról emberek érkeznek ide a szabadságot kutatva. Nos, eredetileg azt mondták, hogy itt vallásszabadság lesz, szabadon tisztelhettek bárhol, bármilyen istent, de valójában ez többről szólt. A királyoktól és a királynőktől, a királyi rendszer alóli szabadságot jelentette. Annak szabadságát jelentette, hogy létrehozhassátok az emberrel és a természettel harmóniában lévő saját törvényeiteket. Ez volt azok valódi vezérelve azoknak, akik az elsőként érkeztek ide. Aztán pedig természetesen a vallás.

 

Európa és Afrika összes részéről érkeztek ide az emberek. Most pedig az az érdekes, hogy elég sok zűrzavart okoz ez az Egyesült Államokban, a Feketék faji problémáit illetően, a feketékkel és a fehérekkel kapcsolatban és az összes többi fajra vonatkozóan. Érdekesnek tartom megjegyezni, hogy az ideérkező afrikaiak magukra vették a rabszolgák szerepét, pedig igazából azért jöttek ide, hogy megértsék a szabadságot. Ez ennek az átfogó, vagyis Fej Feletti Tudatossága. Ez a nagyobb kép.

 

De ezeknek a dolgoknak egyike sem a véletlen műve. Vádolhatjátok a hollandokat vagy az angolokat, vagy akárki mást is a rabszolgaságért. De, azok az afrikaiak, akik először jöttek ide, tényleg a saját szabadságukat keresték, annak ellenére, hogy mindezt a rabszolgaság álcája alatt tették. Mi lehetne jobb módja annak, hogy segítsen megérteni a lelketek szabadságát, minthogy valaki másnak a rabszolgái legyetek? Mi lehetne jobb módja annak, hogy tényleg megértsétek a teljes, abszolút szabadságot? És ezért tették azt, amit tettek, erre most azt mondhatjátok, hogy „De nem! Hiszen bántalmazták őket! Úgy hozták ide őket!” – Eladták őket a törzseik egymás között, de lényegében volt köztük egy lélek megállapodás, hogy eljöjjenek ide Amerikába, a szabadság helyére és hogy végül felszabadulnak a rabszolgaság alól.

 

De tudjátok, azt is érdekes most látni, hogy mi történik a dinamikákkal az élet színpadán. Nemrégiben készítettem egy vizsgálatot és azt találtam, hogy az összes –ők úgy mondják, hogy „A Feketék Élete is Számít” faji aktivista – Fekete faji aktivista úgy 53 %-a rabszolgatartó volt az előző életében, derült ki az égben lévő nagy könyvtári kutatásomból. (a közönségből egy kis hümmögés és nevetgélés hallatszik) Ez az átfogó vagy Fej Feletti Tudatosság, ez a nagyobb kép, tehát ide jönnek bűntudatukkal mivel, hogy rabszolgatartók voltak és mit tesznek? Aktivisták lesznek, ami jó. Jót tesz nekik. Mozgásban tartja a dolgokat azért, hogy végül mindenki valódi szabadságra tegyen szert.

 

Tényleg le lehet dokumentálni a faji, kulturális megmozdulásokat, melyek elértek ide és vallási megmozdulások is és fel lehet ismerni, hogy mind azért érkeztek ide, hogy tényleg elkezdjenek rálépni a szabadságuk ösvényére. Az ázsiaiak a vasútvonalak építése miatt érkeztek ide Amerikába az 1800-as években, de ez nem csak a vasúti pályák építéséről szólt, hanem arról is, hogy így maguk mögött tudták hagyni azokat a dinasztiákat, amiknek a részét képezték, mert ezeket az országokat nagyon szoros és zárt korlátok között tartották az uralkodóik vagy a királyaik. A szabadságuk miatt jöttek ide.

 

Sokszor a hírekben vagy az emberekkel folytatott vitákban a kisebb emberi dolgokra összpontosítanak– nem a kis emberre – vagyis azokra a korlátozottabb emberi problémákra anélkül, hogy közben egy magasabb, átfogóbb nézőpontból tekintenének rájuk, vagyis a Fej Feletti Tudatosság szemszögéből néznék meg, hogy mi történik valójában a bolygón és hogy miért pont azok a bizonyos dolgok történnek. Ujjal mutogatnak, vádaskodnak és az ügyeikért harcolnak. Az a munka, amit itt végeztek az „Jah, ezért vagytok itt!” munka, erről a magasabb, átfogóbb, vagyis Fej Feletti Tudatosságról szól, megértve azt, hogy létezik egy nagyobb kép is minden történéssel kapcsolatban. És végül felismeritek, hogy valójában ezekkel a dolgokkal kapcsolatban nem létezik a bántalmazás. Tényleg semmilyen bántalmazás nincs abban, ami most történik. És az emberek vitába fognak szállni velem, pedig tényleg nincs. Azt állítom, hogy egyszerűen jobb módja is van annak, ahogy az emberek megtehetik a dolgokat. Tényleg el kell utaznotok Amerikába, hogy rabszolgák legyetek ahhoz, hogy aztán felfedezzétek a szabadságot? Ez nagyon sok szenvedéssel jár – szenvedéssel az ősökért, akik elsőként érkeztek ide és a gyapotültetvényeken dolgoztak és kegyetlenül bántak velük – de talán, létezik egy jobb módja is a szabadság felfedezésének.

 

 

A nagyobb kép

 

Beszéljünk most egy kicsit a Fej Feletti vagy átfogó tudatosságról, ami alatt a nagyobb képet értem. Mi folyik valójában a bolygón, melyek azok a nagy megmozdulások? Itt van ez a dolog – és ti pontosan ezért vagytok itt. Ez az, amibe belesugározzátok a fényeteket, ami nem a politika, és igazából nem is a gazdaság.

 

Ó, a gazdaság! A gazdaság az egyik olyan dolog, ami tükrözi a bolygón történteket. És egy dolgot most kivétel nélkül mindannyiótoknak elárulok: Ne aggódjatok amiatt, hogyha a gazdaság a darabjaira hullik! Talán összeomlik, talán nem. (nevetés) Ne aggódjatok emiatt, mert ennek nem kellene hatással lennie rátok. Nem, nem kellene, hogy hatással legyen rátok. Ti egy magasabb tudatosságban kellene, hogy tartózkodjatok. Nem odalent kellene tartózkodnotok, az árokban és a gödörben, ahol a többi ember aggódik minden nap amiatt, hogy a gazdaság össze fog omlani. Ugyan már, máskor is összeomlott már és újra össze fog omlani és aztán minden egyes összeomlás után egy magasabb szintre fejlődik. Egy teljesen új szintre. A gazdaság most változik, ez egyértelmű, és ennek így is kell lennie. Mindezeknek a dolgoknak, amik most történnek a bolygón – aminek nagy részét a gazdaság teszi ki, változóban van, mégpedig minek a következtében? A COVID. Egy óriási változást hozott a gazdaság számára.

 

Mindezek a dolgok változás alatt állnak és ha megnézitek magasabb szintű, Fej Feletti Tudatosságot, vagyis a nagyobb képet, akkor felismeritek, hogy „Aha! Ennek meg kellett történnie! Ennek be kellett következnie!” – Be kellett következnie ennek a sok megmozdulásnak. És tudom, hogy vannak, akik félnek ezektől a változásoktól és attól, hogy mi minden történhet. De, emelkedjetek felül ezeken és ismerjétek fel, hogy ezek a megmozdulások – pontosan úgy, ahogy a Reneszánsz korszak alatt is megmozgatták azokat a dolgokat, amik majd utána 100 -200 évvel később történtek meg – a jelenleg zajló megmozdulások a bolygón a tudatosság-változás következtében történnek meg, és ez fog hatást gyakorolni a technológiára, a gazdaságra, az egészségügyre és mondhatni mindenre az életben.

 

Akkor most beszéljünk a másik nagyobb képről vagy Fej Feletti Tudatosságról, amiről már máskor is beszéltem, ami a szenvedés tudatossága. Tényleg nagyon belefáradtam már a bolygón lévő szenvedésbe, az emberek pedig egyszerűen csak elfogadták. Egyfajta létformává vált, hogy „Az embernek szenvednie kell. Ha ember vagy, akkor szenvedsz!” – Mennyien vannak azok, akiknek azt mondták a szülei, hogy „Hát ez már csak ilyen, Szenvedned kell azért, hogy eljuthass a mennyországba!” – ha elég szerencsés vagy. És aztán jön az összes glória, aztán ti pedig azt kérdezitek, hogy „De anya, miért kellene ezzel addig várni?!” (Adamus nevet) „Nem akarok arra várni, hogy eljussak a mennyországba! Én ezt itt és most akarom!” De az emberekbe nagyon mélyen beleivódott ez a fajta fertőző vagy mérgező tudatosság, ami azt mondja, hogy szenvedniük kell, pedig ez nem igaz.

 

Az a munka, amit mi a fénnyel végzünk, örömmé alakítja át a szenvedést, de nagyon sokan vannak még olyanok, akik ragaszkodnak a szenvedéshez. Azt gondolják, az hiszik és továbbra is azt játsszák el, hogy „Szenvednünk kell ahhoz, hogy felérjünk a hegy tetejéig. Egész életünkben szenvednünk kell”, – pedig nem kell! Akkor ezt most változtassuk meg! Úgy értem a Fej Feletti, átfogó Tudatossággal, ahol látjátok a teljes képet. Sugározzuk ki a fényünket mindenhová, de közben ne próbáljuk meg megváltoztatni az embereket, csak mondjuk azt, hogy „Többé nem kell szenvednetek! Nem kell. Nem kell szenvednetek, a vallásoktól pedig főleg nem! Nem kell szenvednetek! Isten nem akarja, hogy szenvedjetek!” – Tehát ez az egyik amolyan nagy dolog, ami a Fej Feletti Tudatosságból származik.

 

A gazdaság pedig a másik – és most nem akarok belemenni a gazdaságba, de itt vannak a pénzügyi energiák megmozdulásai. És az emberek meg vannak győződve arról, hogy van, akik rendelkeznek vele, míg mások pedig nem, és hogy soha nem lesz elég pénzük. Azt hiszik, hogy létezik egy valamilyen összeesküvés a bank vagy a Szövetségi Jegybank részéről. „Kussoljál már! (néhányan kuncognak) Ez csak az energia mozgása, Csak erről van szó.” Igenis mindenkinek joga van mindenhez, amit csak akar. Ez az átfogó, Fej Feletti Tudatosság. Mindenki rendelkezhet vele, de nem vádolhattok másokat amiatt, ha nem rendelkeztek vele. Csak magatokat vádolhatjátok. Csak annyit mondhattok, hogy „Nem engedem be a bőséget az életembe!”

 

Ezért, hát mi nem ártjuk be le magunkat az olyan dolgokba, hogy mit tett a bank meg a Jegybank és semmi ehhez hasonló dologba se. Az átfogó, Fej Feletti Tudatosság arról szól, hogy „Akkor változtassuk meg ezt régi hiányalapú és korlátozott tudatosságot azt, hogy csak egy maroknyi csoport rendelkezhet a pénzzel és többé ne támadjuk azokat, akiknek van pénzük!” – Ők elég okosak voltak ahhoz, hogy legyen nekik. (nevetések) Tudjátok ez csak tovább állandósítja azt a tudatosságot, hogy „Ó, tényleg nagyon rossz dolog, ha az embernek van pénze.” – Nem, nem az. A pénz különben is csak energia! Ezt jelenti az átfogó, vagy Fej Feletti Tudatosság, hogy lássuk, tudjuk, hogy mik azok a dolgok, amit megváltoztatunk.

 

A másik nagy dolog pedig a biológia, az emberi test. Az emberek egyszerűen csak elfogadják, hogy „Nos, tudod, ember vagyok. Ez vagyok én.” – A testükkel azonosítják magukat. Egy szénalapú valósággal azonosítják magukat. Ez egy óriási baromság! Úgy értem, hogy a Fej Feletti Tudatosságban ez nem így van, hanem csak arról van szó, hogy angyali létezők itt landoltak, vagy ide hozták be a tudatosságukat és így lett egy fizikai testük, de azt hiszik, hogy azonosak a fizikai testükkel. Pedig ez nem így van!

 

Erről beszélek a ProGnost frissítésünkben is, ami hamarosan megjelenik – július 14- én érkezik az otthonotokba (Adamus nevet) – hogy a Fej Feletti Tudatosságban nem számít, hogy van-e fizikai testetek. Képesek vagytok megtestesíteni a tudatosságotokat, a lényeteket bármiben, mivel végső soron az a Fény és nem pedig a biológia. Nem szénalapú. Nem tűntök el, ha meghaltok. A halál néha baromira nagy megkönnyebbülés, (Adamus nevet) de az emberek félnek a haláltól. Ezért még jobban belegyömöszölik magukat a testükbe, aztán meg fáj a testük és ezzel ellentétben pedig a Fej Feletti, átfogó Tudatosság szerint az a helyzet, hogy bármiben testet ölthettek, amiben csak akartok, legyen az akár szénalapú, mint a biológiátok vagy akár technológia alapú, amiről majd a július 14-én megjelenő ProGnost Frissítésen fogok beszélni. Nem számít, hogy miben testesültök meg.

 

Testet ölthettek egy másik létezőben, mondjuk egy madárban, ha ezt akarjátok. Testet ölthettek egy másik valóságban, amit még csak el sem lehet magyarázni az emberi fogalmakkal. Azonban az emberek túlságosan erősen a testükre figyelnek, hogy „Ez vagyok én!” Tudjátok, hogy „Isten adta nekem ezt a testet. Isten gyömöszölt engem ide bele.” – Dehogyis! Nem, nem, nem, nem! Igen, ti vettétek magatokra a testeteket, de bármikor ki is szállhattok belőle, amikor csak akartok, vagy kompatibilissá tehetitek azt a szén alapú rendszereteket a Fej Feletti Tudatossággal is. A testetek egyébként tényleg nem is a sajátotok, de mégis benne laktok, tehát szert tehettek egy kis harmóniára és belehozhatjátok a FényTesteteket.

 

Ezek a dolgok jelentik a nagyobb képet. Nem azért vagyunk itt, hogy olyan konkrét dolgokra koncentráljunk, mint amilyen az óceánok megtisztítása. Az remek dolog és végsősoron az a tudatosság, amit kiárasztotok magatokból majd arra fogja ösztönözni az embereket, hogy tegyék ezt meg. És erre valóban szükség is van, hogy felelősséget vállaljon az emberiség a környezetért, de mi nem azért vagyunk itt, hogy szót emeljünk azok ellen, akik szennyezik az óceánokat. Mások majd felvállalják ezt a szerepet. Nem nektek kell ezt megtennetek. Ti a Fej Feletti vagy átfogó Tudatosság miatt vagytok itt, a bolygón történő dolgokra vonatkozó átfogó, nagyobb kép miatt. És erre időről időre emlékeztetni foglak titeket, mert nagyon könnyű beleragadni az apróságokba. Könnyű beleragadni a politikába vagy a gazdaságba, a munkákba vagy bármi ilyesmibe. De, ez nem a mi dolgunk! Nekünk nem ez a feladatunk! Mi a Fej Feletti Tudatosság miatt vagyunk itt, ami áthalad a legtöbb ember feje fölött.

 

Akkor most vegyünk erre egy jó mély lélegzetet és érezzetek bele egy pillanatra a valódi nagyobb képbe! Amiben nincsenek ügyek. Nincsenek benne csaták, hanem egyszerűen a bolygón zajló dinamikáknak, valamint az energia-trendek, energia-mozgások megértését jelenti és ezt követően pedig hagyjátok, hogy a fényetek ráragyogjon ezekre a dolgokra.

 

A következő, ALT Sorozatunkban arról a sok-sok alternatív potenciális valóságról lesz szó, amik itt lehetnek a bolygón vagy akár, ezzel egyszerre, egy időben más helyeken. Ezért is mondom azt, hogy most már nincs helye itt a szabadságotok hiányának. Nincs már helye annak, hogy magaddal hurcoljátok a régi problémákat és hogy másokat vádoljatok. Nincs helye a „szegény énnek”! Ebben a sorozatban nincs már helye az áldozatoknak és a bántalmazóknak. Azért vagyunk itt, hogy elvégezzük ezt a tiszta és szentséges tudatossági munkát, miközben itt maradunk a fizikai testben.

 

Akkor most vegyünk egy jó mély lélegzetet!

 

 

A jogaitok

 

Most, hogy a szabadságról és a függetlenségről beszélünk, feltételezem, hogy testet öltött Mesterekként itt maradtok a bolygón. Néha eltűnődöm azon, tudjátok sokkal könnyebb lenne egyszerűen csak átjönnötök a túloldalra, tényleg könnyebb lenne. Úgy értem ott nem kellene magatokkal hurcolnotok a fizikai testeteket. Nálunk nincsen pénz. Nincsenek ügyvédek. Nincsenek ex-feleségek. Vagyis hát vannak, de… (nevetés) Engem egy pár ex-barátnőm most is üldöz (még több nevetés). De néha, komolyan eltűnődöm azon, hogy miért van az, hogy olyan állati makacsok vagytok, vagy pedig tényleg káprázatosan szentségesek vagytok. Nem tudom melyik az igaz a kettő közül. De, ti azt mondjátok, hogy „Nem, mi itt fogunk maradni a bolygón. És ez működni fog!” – Pedig bármikor elengedhetitek ezt a dolgot! Gyertek át a túloldalra! Ma este bulizni fogunk! Egész este FM fog énekelni. (a közönség azt mondja, hogy „Ó!”) Na igen, igen, ezen az eseményen lehet, hogy én sem leszek ott. (Adamus kuncog)

 

Mindenesetre, ahogy tovább megyünk, kiemelkedően fontos, hogy bizonyos jogokkal rendelkezzetek az életetekkel kapcsolatban. És szeretném ma ezeket felírni a hátul ülők segítségével és Lindát arra kérem, hogy vigye körbe a mikrofont. És ebből egy konkrét dokumentumot fogunk készíteni, mint amilyen az Emberi Jogok vagy a Függetlenségi Nyilatkozat. És ez majd útmutatóként fog szolgálni a bolygón élő testet öltött Mesterek számára. Ez a ti jogaitokról szól. Azokról a dolgokról, amikhez jogotok van. Azokról a dolgokról, amiket elismertek, hogy jogotok van hozzájuk azért, mert itt maradtok. Ismételten szólva ebből egy szépséges dokumentumot fogunk készíteni! Alá fogom írni és elküldjük mindenkinek, aki igényt tart rá!

 

Akkor nevezzük ezt „A Testet öltött Mesterek Jogai Elismerésének” – vagy egyszerűen csak a „Testet Öltött Mesterek Jogainak”. Az első dolgot én fogom most mondani, aztán pedig szeretném, ha ehhez hozzátennétek a saját meglátásaitokat. Ezeket le fogjuk írni. Megszerkesztjük és finomításokat végzünk majd rajtuk és egy csodálatos dokumentumot készítünk majd belőle.

 

Tehát Mesterként jogotok van a bőséghez! Pont! Minden „ha”, „és”, „de” nélkül. Nincs olyan, hogy „De hát én nem tudom, hogyan tudnék pénzhez jutni! – Kussoljál már baszd meg! (Lindának elakad a lélegzete, mások nevetnek) És egyébként azt akarom, hogy ez szó szerint benne legyen a dokumentumban! (Adamus nevet) Sajnálom, de ezek a csúnya szavak engem egyáltalán nem zavarnak. Csak azt zavarja…

 

LINDA: Beszéltél erről Geoff-fel?

 

ADAMUS: Őt nem zavarja. Különben is most ki van ütve. Valahol máshol van éppen. (nevetés) De néha muszáj ezeket a szavakat használnom, ahelyett, hogy azt mondanám, hogy „Lépjetek túl rajta!” – Jogotok van a bőséghez. Pont. És nincs két irány ezzel kapcsolatban. És akkor jön az emberi elme és azt mondja, hogy „De hát, én nem tudom hogyan, soha nem volt benne részem!” vagy „Annak van pénze, aki hatalmi pozícióban van” vagy „Az összeesküvőknek van pénzük” vagy „A Szövetségi Jegybank rendelkezik vele”, na meg persze „a földönkívüliek”. (még több nevetés)

 

Szeretném, ha itt és most elismernétek, hogy igenis jogotok van a bőséghez! És abban a pillanatban, ahogy ezt elismeritek – és, ha és de nélkül – tehát abban a pillanatban, ahogy ezt elismeritek „Jogom van ahhoz, hogy bőségben éljek ezen a bolygón testet öltött Mesterként!” – akkor az összes energia megváltozik. De, ha állandóan hozzáteszitek azt, hogy „de”, vagy ha folyton azt mondogatjátok, hogy „De nem tudom mit csináljak. Talán majd a Bíbor Kör ad nekem pénzt!” – ez azt jelenti, hogy ott van a „de” és ilyenkor az energiák továbbra is teljesen kiszámíthatatlanok lesznek.

 

LINDA: Most ezalatt azt érted, hogy „de” vagy azt, hogy segg? (angolul a két szót ugyanúgy ejtik és csak egy betű eltéréssel írják – a ford. megj.)

 

ADAMUS: Mind a kettőt. Igen. (Linda nevet) De, tényleg az van, hogy az emberek folyton azt mondják a dolgokra, hogy „de” és tudjátok, tényleg az a jó kezdet, ha azt mondjátok, hogy „Jogom van a bőséghez.” Pont. „Deeeee….” és ezzel megint csak összecseszik az összes energiát. Tehát akkor, „Jogom van a bőséghez!” Pont és akkor az ott lesz. Kivétel nélkül mindannyian rendelkeztek vele! Akkor legyen ez az egyik jogotok, hogy jogotok van a bőséghez. Nagyszerű!

 

LINDA: Oké.

 

ADAMUS: Oké. Most pedig Linda viszi a mikrofont és meg fogja tőletek kérdezni, hogy mi szerepeljen még ebben a listában. Mihez van még jogotok testet öltött Mesterként a bolygón?

 

NGO: (nő) Nem működött. Pedig rád kacsintottam és azt gondoltam, hogy „Ha ezt elismered, akkor kihagysz engem.” – De nem jött be!

 

ADAMUS: Mi kerüljön még fel a táblára?

 

NGOC: Az, hogy képes vagyok kacsintani és oda megyek ahova akarok.

 

ADAMUS: Megismételnéd?

 

NGOC: Nem. Kacsintok egyet.

 

ADAMUS: És megtennéd, hogy a mikrofonba beszélsz? Köszönöm.

 

NGOC: (most már a mikrofonba beszél) Helló!

 

ADAMUS: Szia.

 

NGOC: Szia. Azzal a szabadsággal szeretnék rendelkezni, hogy bárhova teleportálni tudjam magam, amikor csak ezt akarom.

 

ADAMUS: Ez fontos?

 

NGOC: Igen.

 

ADAMUS: Megmutathatom, hogy kell ezt csinálni, de nem fogod magaddal vinni a fizikai testedet.

 

NGOC: Nem gond.

 

ADAMUS: A testeddel azonosítod magad, de ne tedd, mert az a szabadság hiányát jelenti! Ne tedd ezt! Ismerd el, hogy az a sajátod és csak átmenetileg van ott. Azonban ha azt hiszed, hogy amikor egy másik valóságba akarsz elmenni és magaddal akarod oda vinni a testedet, akkor túlságosan azonosulni fogsz valami olyannal, ami igazából nem is te vagy. Tehát, ezt még csak fel sem fogjuk írni a táblára. Nem fogom ezt elfogadni, mert ez egy totális baromság. (Lindának kissé elakad a lélegzete)

 

Ha valahova el akarsz menni, azt bármikor megteheted, amikor csak ezt akarod. Bármikor keresztültörhetsz a valóságokon, de arra ne számíts, hogy a biológiai testedet is magaddal fogod vinni! És ha mégis arra számítasz, akkor vissza kell térned az Adamus-i alapokhoz és meg kell értened, hogy te nem a tested vagy! Te egy Lélek Vagy. Belehelyezed a tudatosságodat egy szénalapú atomi struktúrába átmeneti jelleggel, de nem fogsz ezzel a testtel keresztülszáguldani az egész univerzumon, annak minden fájdalmával, továbbá a rákra való potenciáljával, meg az öregedésével, valamint azzal, hogy bepisilsz a saját alsóneműdbe, meg a test összes többi nyűgjével, bajával egyetemben. (nevetések) Miért akarod azt magaddal vinni?! És most megnehezítem a dolgodat, de szeretném ezt nagyon egyértelművé tenni. Bárhova elutazhatsz, ahova csak akarsz. Elmehetsz a többi birodalomba. Merlin pontosan ezt teszi. Merlin bele tud menni a birodalmakba, mert a gyökereidben, az alapvető természetedben nem fizikai létező vagy.

 

Nos, utazni akarsz? (a kérdező csókot dob Adamusnak) Köszönöm. Utazni akarsz? Megteheted, hiszen nagyon könnyű. Beszélünk erről a legújabb 2022-es ProGnost Frissítésen, ami július 14-én jelenik meg. (nevetések) De, azt úgy tesszük meg, hogy nem visszük magunkkal a fizikai testünket. Rendben? Könnyű megtenni. Meg is fogjuk tenni, konkrétan a Keahak-ban, ahol ki tudsz menni a többi birodalomba.

 

A másik érdekes dolog pedig az, hogy az agyadat sem fogod oda magaddal vinni, hála Istennek! (valaki meglepődik ezen a közönségben, hogy „Ó!”) Ó! De, de – ott van az a „de” azért, mert te magaddal akarod azt vinni. „Nem, nekem mag ammal kell vinnem az agyamat és a testemet!” Nem, mivel azok olyanok, mint valami az undok mostohatestvérek. Tudod, akiket nem akarsz magaddal vinni a buliba, (nevetések) mert csak elrontják az egészet. De, meg fogjuk ezt csinálni. Csupán a tudatosság kérdése, hogy elvigyük bárhová is a tudatosságunkat, ahová csak akarjuk. Ez a valódi szabadság. Jó. Köszönöm. Ezt nem írjuk fel a táblára. Úgy teszünk, mintha ez meg sem történt volna.

 

Jól van, mi a következő dolog? Mik az emberi jogaitok testet öltött Mesterként?

 

JIM: Mi a jó abban, hogy ember vagy… hiszen emberként kapcsolatba kell lépned más emberekkel. Vagyis jogomban áll együtt lenni olyan emberekkel, akik azon a szinten látnak engem, ahol vagyok.

 

ADAMUS: Ez nem fog megtörténni. (nevetés) Ez keményebb lesz, mint amire számítottam! (még több nevetés) Azt hittem a nehezén már túl vagyunk! Azt érzem az energiádban, hogy azt akarod, hogy mindenki olyan legyen, mint te, de ez nem fog megtörténni!

 

JIM: Nem, nem, nem.

 

ADAMUS: Igen, igen.

 

JIM: Nem, csak egy pár olyan ember akarok.

 

ADAMUS: Csak egy párat.

 

JIM: Igen, tudod, csak egy párat.

 

ADAMUS: Ez főleg nem fog megtörténni! Miért nem történt meg eddig?

 

JIM: Mert eddig nem akartam.

 

ADAMUS: Eddig nem akartad, de most ezt akarod.

 

JIM: Igen.

 

ADAMUS: Rendben és ezt mégis, hogy érted? Össze akarsz házasodni valakivel?

 

JIM: Nem, dehogy!

 

ADAMUS: Nem.

 

JIM: Nem, nem. (Adamus nevet) Energia harmóniával járó, egymásra rezonáló…

 

ADAMUS: Barátokat szeretnél?

 

JIM: Nem kell, hogy barátok legyenek.

 

ADAMUS: Nem kell.

 

JIM: Csak szeretnék olyan emberekkel találkozni, akikkel megértjük egymást. Teljesen annak látjuk egymást…

 

ADAMUS: Na persze. Sok szerencsét kívánok ehhez! (Adamus nevet)

 

JIM: és nagyra becsüljük egymást.

 

ADAMUS: Cauldre most azzal gyanúsít engem, hogy ma különösen brutális vagyok. (Adamus továbbra is nevet) Igen.

 

JIM: Szerintem ez tényleg nem lehetetlen. Szerintem…

 

ADAMUS: De először is, miért akarod ezt?

 

JIM: Hm. Mert ez jó dolog. Nem magányos.

 

ADAMUS: Hát az lehet, hogy nem magányos. Oké, jól van. Gyere el ide közénk időközönként! Gyere el ide a Shoud-ra, aztán pedig menj el! Úgy értem menj vissza… (mind a ketten nevetnek)

 

JIM: Itt vagyok! (mondja nevetve)

 

ADAMUS: Értem, hogy mit akarsz mondani, de szeretném, ha ott lenne a tisztánlátásod. Tényleg annyira fontos ez? Gyere és legyél ott a többi birodalomban!

 

JIM: Nem, nem, nem. Akkor mi értelme annak, hogy benne vagyok az emberi tapasztalásban?

 

ADAMUS: A Dzsin azt mondja neked, hogy lehet három kívánságod – és ehhez tudod, csak meg kell dörzsölnöd a csodalámpát. És a legelső kívánságod az lenne, hogy vegyenek körbe más emberek?

 

JIM: Nem, nem, nem. Nem!

 

ADAMUS: Most túlzok itt…

 

JIM: Nem!

 

ADAMUS: ….de akkor is! Én valami mást választottam volna a táblára! Úgy értem nem akarok itt neked ötleteket adni, de… jól van, akkor csináljuk! Rokon lelkek között akarsz lenni.

 

JIM: Igen, valami ilyesmi.

 

ADAMUS: Oké.

 

JIM: Vagy inkább időnként jó lenne ezt megtapasztalni.

 

ADAMUS: Jól van. Ide bármikor eljöhetsz. Eljöhetsz a tanfolyamokra is.

 

JIM: Igen.

 

ADAMUS: Igen, szóval valami ilyesmiről van szó.

 

JIM: Igen.

 

ADAMUS: De, ér ez annyit, hogy felírjuk a táblára? Csak azért fogjuk ezt felírni, mert becsüllek és tisztellek téged. Tehát, felírjuk és csak azon tűnődöm…

 

JIM: Szerintem van ennek egy vezetői aspektusa. Tudod, megélni ezt itt.

 

ADAMUS: Igen.

 

JIM: És ezt kivinni a világba és ennek esszenciáját megosztani másokkal. Szerintem van egy…

 

ADAMUS: És hogyan fogalmaznád ezt meg a táblára? – „Jogom van más emberekkel lenni? (Jim felsóhajt) Most megnehezítem a dolgát. Szóval mihez van jogod?

 

JIM: Ez egy olyan valami, mintha találkoznék… (valaki azt mondja, hogy „Jó kapcsolatok”) Nem, nem, ez ennél többről szól. Ez több ennél.

 

ADAMUS: Valami olyasmire gondolsz, hogy képes legyél minőségi időt eltölteni a társaiddal?

 

JIM: Igen, de még ennél is többet jelent.

 

ADAMUS: Még ennél is többet.

 

JIM: Igen, még ennél is többet jelent. Igen, mert ez egy társ-teremtés. Látni más Mestereket.

 

ADAMUS: Jól van, akkor nyolc vagy kevesebb szóval fogalmazd ezt meg a tábla számára.

 

JIM: Jaj, segítség! (mondja nevetve)

 

ADAMUS: Jogod van …? (valaki azt mondja, hogy „fingani” – amin sokan nevetnek és páran tapsolnak)

 

JIM: Nem, nem, nem. Ez több ennél. Több ennél.

 

ADAMUS: Akkor ezt írjuk fel a táblára! (még több nevetés)

 

SHAUMBRA 1: (férfi) Társ-teremtés más Mesterekkel! De mit értesz vezetői szerepen?

 

JIM: Nekem az a tapasztalatom, hogy amikor látok egy másik személyt, akkor keresztülnézek az emberen és látom a szépségük, a MesterLétük potenciálját, ami átmegy nekik. És akkor ők is tudják. Akkor tudják.

 

SHAUMBRA 1: Szuper! Tehát jogod van ahhoz, hogy mások tiszteljék azt, aki vagyok?

 

JIM: Nagyon jó, igen. És van egy közös rezonancia, amikor ezt együtt csináljuk.

 

ADAMUS: Igen.

 

JIM: Igen.

 

ADAMUS: Ez így jól lett megfogalmazva.

 

JIM: Meg tudnád ezt ismételni? (nevetések)

 

SHAUMBRA 1: Jogom van ahhoz, hogy mások tiszteljék azt, aki vagyok.

 

JIM: Szóval…

 

ADAMUS: Mit szólnál inkább ahhoz, hogy jogom van ahhoz, hogy engedjem ragyogni magam, vagy hogy megengedjem, hogy mások meglássanak, akik készen állnak arra, hogy meglássanak engem. – Igen.

 

JIM: Igen.

 

SHAUMBRA 1: Ez a vezető szerep része.

 

ADAMUS: Igen, vagyis biztonságos annak lenned, aki vagy, szerintem ez ezt jelenti. Jó. Biztonságos annak lenned, aki vagy. És lesznek, akik majd felismernek téged Jim és lesznek olyanok is, akik nem fogják ezt meglátni benned. És ha nem látnak még téged – nem nagy ügy! Ha pedig annak látnak, aki vagy, akkor ott lesz az a rezonancia, amiről beszéltél.

 

LINDA: Akkor az kerüljön fel a táblára, hogy „Biztonságos annak lenned, Aki Vagy”?

 

ADAMUS: Igen. Ez tetszik nekem.

 

LINDA: Oké.

 

ADAMUS: És majd további szerkesztéseket fogunk ezen végezni, de ez egy jó beszélgetés volt. A Fej Feletti Tudatosság, a nagyobb kép benne volt. Abszolút jogod van ahhoz, hogy végre előbújj a rejtőzködésből és önmagad legyél és egyszerűen csak minden védekezés nélkül kiengedd a fényedet! És lesznek, akik majd felismernek téged azt, aki vagy. Sokan lesznek, akik nem ismernek majd fel és az nem számít, ha nem ismernek fel. De Jim szerint, ha valaki tényleg felismer téged, akkor az egy lélek és lélek közötti kapcsolódás lesz. jó.

 

LINDA: Jó. Következő?

 

ADAMUS: Igen.

 

YULIA: Hogy egészséges fizikai testem legyen.

 

ADAMUS: Hogy egészséges fizikai tested legyen.

 

YULIA: Szenvedés nélkül.

 

ADAMUS: És ez tényleg a táblára való?

 

YULIA: Igen.

 

ADAMUS: Abszolút odavaló! Valószínűen ennek kellett volna a második számú dolognak lennie. Mekkora gond ez! Jogod van egy egyensúlyban lévő biológiához.

 

YULIA: Igen.

 

ADAMUS: Ami egyensúlyban van a Lelkeddel, a Tudatosságoddal és egyfolytában, állandóan kiegyensúlyozza magát. Ez a szénalapú test rendelkezik mindazzal a képességgel, hogy állandóan, egyfolytában kiegyensúlyozza, megújítsa magát. De, sok olyan tényező van, ami ezt megakadályozza. Az egyik az az alacsony tudatosságú hiedelem, hogy az emberek nem rendelkeznek kontrollal a saját testük felett. Ez nagyon alacsony tudatosságra vall. Mi fölé emelkedünk ennek és azt mondjuk, hogy „Nem! A test – Jogom van ahhoz, hogy a test a tudatosságomra reagáljon, ne a gondolataimra, ne a kis megerősítéseimre – reagáljon arra, hogy „Hé test, én a fény vagyok!”” És erre a test váratlanul azt mondja, hogy „Hű! Bárcsak már 50 évvel ezelőtt ezt mondtad volna nekem, mert akkor máshogy tettük volna a dolgunkat! De nem, téged rettenetesen lefoglalt az, hogy mindenféle fura dolgokkal tömtél tele engem, továbbá az, hogy utáltál, na meg az is, hogy szexeltél, ami miatt bűntudatot éreztél azután. Mégis mit kellett volna tennem? Ezért össze akartam omlani, tudod?” Tehát, jogod van egy egyensúlyban lévő biológiához!

 

YULIA: Emlékszem...

 

ADAMUS: Megkérlek, hogy a mikrofonba beszélj!

 

YULIA: Emlékszem, hogy pár évvel ezelőtt azt mondtad, hogy a megújulás temploma készen áll számunkra.

 

ADAMUS: Abszolút.

 

YULIA: Azért mindannyian erre várunk. Hol van?

 

ADAMUS: Hogy hol van?! (nevetés)

 

YULIA: Hol van?!

 

ADAMUS: Hogy hol van?!

 

YULIA: Adamus.

 

ADAMUS: Ki mondja előbb? (még több nevetés) Ez aztán baromira…

 

YULIA: Hol van?

 

ADAMUS: Hát ott van! Ott van! Hol van? Éppen rajta ülsz. (nevetés, ahogy a kérdező lenéz a szék alá) Hát ott van! Csak kurvára használnod kellene! Miért olyan nehéz ezt megérteni?! Minden, amire szükséged van, az ott van – a bőséged, az egészséged. – „De, nem látom. Hol van? Kinél van? Valakinél. Mennyit kell érte fizetnem?” De hát, pontosan ott van! „Fény Vagyok. Test, újítsd meg magad!” Gyakorolj egy kis kontrollt! Csinálj már valamit! Engedd meg, hogy megtörténjen!

 

LINDA: Szükséged van egy pohár borra? (nevetések)

 

ADAMUS: Egy pohár whiskey-re van szükségem! Sőt egy egész üveg Jack Danielsre van szükségem! (még több nevetés) Kompatibilis kapcsolatban állok Jack Daniels-szel, aki a haverom!

 

YULIA: Többet is tehetnél. (mondja nevetve)

 

ADAMUS: Minden ott van. Mégis mire vársz? És ha nem használod ezt és ha azt mondod, hogy „De hát, semmi sem történt!” – Akkor kussoljál baszd meg és tedd megtörténtté! És ezt most komolyan mondom. Ó, néha, amikor visszatérek a Felemelkedett Mesterek Klubjába, próbálok mosolygó arcot vágni és azt mondani, hogy „Ó, hát minden olyan csodálatos a Shaumbrával! Minden nagyon szépen halad.” (nevetések) Majd azt mondom, hogy „Ó, istenem! A világ minden eszköze a rendelkezésükre áll, erre azt kérdezik, hogy „De hol van?! Kinél van?”” Az olyan, mint használni a megújulás templomát! Vagy nevezd azt úgy, ahogy csak akarod!

 

LINDA: Nehogy hozzávágd a mikrofonodat! Ne tedd ezt! (még több nevetés)

 

ADAMUS: Hívd ezt úgy, ahogy akarod! Használd! És ha a tested erre nem reagál, akkor menj bele a Test Feletti Tudatosságba! „Hé, Én Vagyok a Fény. Én vagyok a Mester. Szükségem van erre a testre, amíg itt tartózkodom a bolygón. Engem nem érdekel, hogy mit állít erről a tudomány, ahogy az sem, hogy az emberek azt mondják, hogy csodák pedig nincsenek! Test, kurvára szedd már össze magad!” – Most csúnya szavakat használok itt. Sajnálom, ha ezzel bárkit is megsértettem volna!

 

YULIA: Pár nappal ezelőtt ezt mondtam a testemnek, reggel…

 

ADAMUS: Tudod. De tudod, igen ezt teszed, de közben meg mégsem teszed. (valaki bemondja, hogy „Ó Igeeen!”) Á! Na végre! (Kerri megjelenik egy üveg alkohollal, amit nagy éljenzés és taps követ) Ó! Nem, előbb add körbe! (még több nevetés) Adj egy pohárral! Adj egy pohárral, aztán pedig add körbe, hogy mindenki igyon belőle!

 

KERRI: Oké, ez… mit is kértél? Whiskey-t vagy valami hasonlót?

 

ADAMUS: Mi ez?

 

KERRI: Nem tudom.

 

ADAMUS: Ó, még azt se tudja, hogy mit hozott ide! „Talán egy kis mérget Saint-Germain, de mi más lehetne…

 

TAD: (ránéz az üvegre) Tequila! (még több nevetés)

 

ADAMUS: Jól van. Szükségünk lesz műanyag poharakra! (Kerri önt neki italt) – ez elég lesz nekem – tehát hozz műanyag poharakat!

 

KERRI: Máris hozom.

 

ADAMUS: Ha ennek a végére érünk, mondunk egy tósztot az emberi jogainkra!

 

Tudjátok csak körbe-körbe járunk, pedig ennek az egésznek az a lényege, hogy: Minden, amire szükségetek van ott van. Az engem nem érdekel, hogy ti ezt a megújulás templomának vagy valami másnak hívjátok, a gyógyító barlangotoknak, vagy bármi egyébnek. Azok mind elterelések. Minden ott van bennetek ahhoz, hogy a testetek megújítsa magát, hogy a bőség ott legyen az életetekben anélkül, hogy dolgoznátok rajta anélkül, hogy szenvednetek kellene érte. Mindezek a dolgok ott vannak. Csak meg kell engednetek. Hagyjátok, hogy megtörténjen! Erre azt mondjátok, hogy „De én megengedem!” Nem, dehogyis, nem engeded meg! Még mindig nem vagytok megengedőek. Még mindig csak kifogásokat kerestek, még mindig halogattok és valamiféle közbeavatkozásra vártok tőlem, vagy valaki mástól, vagy valami mástól. Ez mindegy.

 

YULIA: Ilyen nehéz ez a megújulás?

 

ADAMUS: Nem, nem nehéz. Ez kvantum megengedés. Szerintem csak annyit mondj, hogy „Rendben van. A Fény Vagyok és itt maradok a bolygón. Nagy munka áll előttem és testem, hozd magad egyensúlyba!”

 

Az előfordulhat, hogy egy vagy két hétig nagyon beteg leszel. Lehet, hogy az ágyat fogod nyomni. Az elméd pedig lehet kicsit dilis lesz. Ez része a rendszer kiürítésének. Része az érzelmi és fizikai tisztulásnak és engedd ezt meg! Azzal egy kvantum megengedést teszel, amikor azt mondod, hogy „Hagyom, hogy a testem egyensúlyba hozza magát!”

 

De közben, meg ne mondj olyanokat, hogy „50 évvel fiatalabbnak akarok kinézni és azt akarom, hogy bizonyos testrészeim nagyobbak vagy kisebbek legyenek!” (nevetés) Legyen szó bármelyik testrészedről, amelyiket nagyobbnak vagy amelyiket kisebbnek szeretnéd, de ilyeneket ne mondj! Ez a te tested. Ez a te isteniséged, aki megtestesült ebben a biológiában és engedd, hadd tegye a dolgát! Tudja hogyan hozza egyensúlyba magát! Azért van itt, hogy szolgáljon téged. Ne kezdj neki olyanokat mondogatni, hogy fiatalabbnak kell kinéznie vagy, hogy több energiát akarsz. Kussoljál! Csak engedd meg, hogy a biológiai egyensúly beálljon!

 

YULIA: Igen.

 

ADAMUS: Igen uram. Máris érkezik a mikrofon Lindától vagy Yuliától.

 

GARY: Akkor az orvosok, a gyógyítók csak elterelnek minket?

 

ADAMUS: Azt kérdezi, hogy az orvosok elterelést jelentenek-e? És – (Adamus sóhajt egyet) – az attól függ. Attól függ, mire használod őket. Ha a gyógyulásod miatt mész orvoshoz, akkor az egy elterelés. Ha, azért mész az orvoshoz, hogy egy kis megerősítéssel szolgáljon, vagy, hogy kapj egy kis erősítést az orvosi oldalról – mert a technológia csodálatos, nagyszerű dolgokra képes – de ez tényleg azon múlik, hogy mire használod. De, ha az orvosod rabszolgája vagy vagyis, ha azt mondod, hogy „Ő az egyetlen, aki meg tud engem gyógyítani” – akkor az egy elterelés.

 

GARY: Ühüm.

 

ADAMUS: Ha azt mondod, hogy „Na igen, szükségem van kis löketre, egy kis erősítésre, mert mondjuk elvágtam a kezemet. Nem ártana, ha össze lenne varrva” – például. „Mert otthon csak egy jó nagy tűm meg cérnám van. Ezért inkább elmegyek az orvoshoz. – Ez része a gyógyulásnak. De, ha elkezdesz az orvosokra vagy más terápiákra vagy más emberekre vagy ehhez hasonlókra támaszkodni na, olyankor kerülsz bajba!

 

Hol is tartottunk? Az emberi jogoknál. Ott, hogy jogotok van egy egyensúlyban lévő fizikai testhez, mert ehhez igenis jogotok van. És ezt az egészet össze fogjuk állítani. Valószínűleg ezzel ma nem fogunk végezni, ha elkezdünk inni. (nevetés) Mindenkinek van pohara? – Ó, közben körbe lett adva. (Kerri mindenkinek adott egy pohár tequilát)

 

Ezekhez mind jogotok van és ahhoz, hogy tovább tudjunk haladni a munkánkban, illetve – ebben a szórakozásban – amit teszünk, ahhoz szükséges elismernetek a következőt, hogy „Jogom van a bőséghez. Jogom van az egyensúlyban lévő biológiához!” – És még mihez? Linda, kérlek vidd körbe a mikrofont!

 

LINDA: Ó, itt kenőpénzzel van dolgom.

 

ADAMUS: Jól van. Mennyit adott neked?

 

JIN: (férfi) 20 dollárt, de nem fogadta el.

 

ADAMUS: 20 dollárért akartad megvenni?!

 

JIN: Igen, azért, hogy megkapjam a mikrofont.

 

ADAMUS: Nem, te adtál neki 20 dollárt.

 

JIN: Igen, 20 dollárt adtam neki, de nem fogadra el.

 

ADAMUS: Na igen. Pedig azt kellett volna mondania, hogy „Sajnálom, de 40 dollárt kérek!”

 

JIN: (nevetve) Odaadnám neki!

 

ADAMUS: Tudom. Jól van. Nálad van a mikrofon.

 

JIN: Szia Adamus!

 

ADAMUS: Szia.

 

JIN: Tényleg eléggé tömörítjük ezt, mint a szabadságot, de hogy még pontosabb legyek, jogunk van megválasztani a tapasztalásainkat és ahhoz is jogunk van, hogy bizonyos tapasztalásokból kiszálljunk.

 

ADAMUS: Oké. Hogyan fogalmaznád ezt meg az Testet öltött Mesterek Jogaként?

 

JIN: Szabadságunkban áll, nem beragadni?

 

ADAMUS: Hát ebben benne van a „beragadni” – (valaki azt mondja, hogy „Jogunkban áll döntéseket hozni”)

 

JIN: Jogunkban áll megválasztani a tapasztalásainkat.

 

JIN: Mit szólsz ahhoz, hogy jogunk van a kreatív megnyilvánuláshoz? A kreatív önkifejezéshez?

 

JIN: Jogunk van a kreatív önkifejezéshez.

 

ADAMUS: Azt jelenti, hogy bármilyen tapasztalásba belevetheted magad és bármikor ki is szállhatsz abból.

 

JIN: Igen.

 

ADAMUS: Talán a szavaknak azt is tartalmazniuk kellene, hogy jogotok van a kreatív megnyilvánulásokhoz, vagy benne lenni ezekben a kreatív megnyilvánulásokban és ahhoz is jogotok van, hogy kiszálljatok belőlük.

 

JIN: Hogy kiszálljak belőle, amikor az többé már nem szolgál engem.

 

ADAMUS: Ez tetszik. Vagy egyszerűen csak az „élet” szót is használhatod, hogy „Jogom van benne lenni az élet tapasztalásaiban és ahhoz is, hogy amikor azt választom, kiszálljak belőlük.”

 

JIN: Igen.

 

ADAMUS: Valami ilyesmi. Majd még finomítunk a szavakon, de ez jó. Jogod van belemenni bármilyen tapasztalásba, amibe csak akarsz és jogod van abból ki is szállnod. A probléma itt a bolygón az, hogy idejössz, aztán pedig az emberek nem hiszik el, hogy joguk van kiszállni, vagyis abban hisznek, hogy csak a halálon keresztül tudnak ezekből kiszállni. Azt hiszik, hogy nincs joguk kiszállni az ősi vérvonal karmájából és még sok más dologból sem, vagy akár a saját múltjukból sem.

 

Ez megint egy ilyen Fej Feletti Tudatosság dolog. A bolygón az a hiedelem él, hogy „Megtettél valamit, akkor az most már hozzá tartozik a múltadhoz és ezzel most már örökké együtt kell élned.” – De ez egyáltalán nem igaz! Bármikor kiszállhatsz belőle, amikor csak akarsz. És aztán mit teszel?

 

JIN: Először is veszek egy mély lélegzetet!

 

ADAMUS: Igen.

 

JIN: És…

 

ADAMUS: És átadod azt a bölcsességnek.

 

JIN: Átadod a bölcsességnek és remélhetőleg nem térsz vissza az emberi részhez ezzel a dologgal kapcsolatban.

 

ADAMUS: Igen.

 

JIN: Igen. Lényegében igen.

 

ADAMUS: Oké. Jó. „Benne lenni és kiszállni az élet tapasztalásokból” Ez egy jó megfogalmazás. Jó.

 

JIN: Próbálok nem sokat agyalni ezen, hanem átadom a bölcsességnek.

 

ADAMUS: Igen. Abszolút.

 

JIN: Igen.

 

ADAMUS: Jó. Köszönöm.

 

JIN: Szívesen.

 

ADAMUS: Jó. Hogy állunk az italokkal?

 

KERRI: (átkiabál a másik teremből) Jövök! (Adamus és a közönség nevet)

 

ADAMUS: Mindig ott van ez a szellem hang a háttérben.

 

KERRI: (megint átkiabál) Jövök már!

 

LUCRECIA: (felemeli a piharát) Egészségünkre!

 

ADAMUS: Még ne! Ne, ne, ne!

 

LUCRECIA: Még ne? Még ne?

 

ADAMUS: Majd együtt! És akik most online néztek minket, ti is hozzatok magatoknak egy italt, még akkor is, ha nem szoktatok alkoholt fogyasztani. Még akkor is, ha korábban túl sokat ittatok, majd abbahagytátok az ivást, ti is ihattok egyet! (nevetések) Szabadok vagytok attól, hogy alkoholisták voltatok. Ez nem kerül fel a táblánkra. Pedig lehet fel kellene kerülnie, kifejezetten ebben a csoportban. (Adamus nevet) Többé már nem vagytok alkoholisták. Jól van. Linda, vidd a mikrofont! Ó, igen.

 

LUCRECIA: Jogunk van ahhoz, hogy szabadon éljünk könnyedén.

 

ADAMUS: Szabadon élni könnyedén. De akkor, ezt most határozzuk meg, mert máskülönben ez csak egy légből kapott állítás. Mit jelent ez számodra?

 

LUCRECIA: Azt, hogy hagyom, hogy eljöjjön hozzám. Nincsenek aggodalmak.

 

ADAMUS: Nem, konkrétan, életszerűen határozd ezt meg! Teljes mértékben egyetértek veled, de fogalmazzuk ezt meg úgy, hogy akik majd utánatok érkeznek, azok szintén értsék azt, hogy ez mit is jelent. „Á, rendben. Ennek van értelme.” – Jogunk van ahhoz, hogy szabadon éljünk könnyedén, de mit akar ez jelenteni? (valaki azt mondja, hogy „egyszerűséget”)

 

LUCRECIA: Egyszerűséget.

 

ADAMUS: Könnyedséget és egyszerűséget.

 

LUCRECIA: Egyszerűen. Csak létezni.

 

ADAMUS: Próbálj konkrétabban fogalmazni! Mihez van szabadságod?

 

LUCRECIA: Hogy teremtsek és megengedő legyek.

 

ADAMUS: Erről már szó volt. Szabadság mihez?

 

LUCRECIA: A kecsesség az, amikor megengeded a bőséget, megengeded a tapasztalás összes formáját anélkül, hogy dolgoznod kellene rajta, szenvedés nélkül.

 

ADAMUS: Igen. Szenvedés nélkül.

 

LUCRECIA: Szenvedés nélkül.

 

ADAMUS: Közelítsük ezt meg a szenvedés szemszögéből! Az emberiség hisz a szenvedésben. Pont. Hinni akarnak benne. Imádják a szenvedésüket, máskülönben nem lenne ott a szenvedés az életükben. Belevitték a szenvedést az egyházakba és az egyházak aztán visszatükrözik mindenki számára, hogy „Szenvedned kell. Isten azt akarja, hogy szenvedj!” – Legalábbis bizonyos egyházak. Tudjátok a zsidó vallás teljes egészében a szenvedésről szól. Na meg a katolikusok! Azok aztán nagy szenvedők! Aztán más vallásokban nincs olyan sok szenvedés, csak egy kevés. És a társadalom is azt mondja nektek, hogy „Szenvedned kell! Keményen kell dolgoznod!” – Ezt mégis honnan szedték? Nem kell keményen dolgoznod. De az emberek ebben hisznek. Tehát bele fogunk menni a Fej Feletti Tudatosságba, ami szerint „Nem, nem kell keményen dolgoznotok!” – Tehettek olyan dolgokat, amit szerettek. Kifejezhetitek a kreativitásotokat. De, hogy keményen dolgozzatok? Nem, nem, nem!

 

Most a szenvedésről beszélünk. Hogy fogalmaznád meg a táblára azt, hogy jogod van ahhoz, hogy ne szenvedj, de úgy, hogy ne legyen benne a „szenvedés” szó.

 

LUCRECIA: Öröm.

 

ADAMUS: Jogod van a…?

 

LUCRECIA: Az örömhöz. Az örömteli élethez.

 

ADAMUS: Az örömteli élethez – talán.

 

LUCRECIA: Az örömteli élethez.

 

ADAMUS: Szeretném világosabb megfogalmazásban ezt. Azt akarom… (valaki azt mondja, hogy „Jogom van az örömöt választani!” – Adamus sóhajt egyet) Igen, az örömöt választod, de itt arról van szó, hogy örömben élj! De, hogyan tudjuk ezt elmondani úgy, hogy ne legyen benne a szenvedés szó. Elég volt a szenvedésből? – Vagy talán egyszerűen csak kimondjuk. Talán… (sok ember hozzáteszi ehhez a saját megjegyzését) Jogom van ahhoz, hogy többé ne szenvedjek. Szerintem.

 

LUCRECIA: A szeretet … (valaki azt mondja, hogy „fájdalommentesen”)

 

ADAMUS: Fájdalommentesen? (valaki megjegyzést tesz) Jó, jó. (mások is megjegyzéseket tesznek) Még valaki?

 

LUCRECIA: A „kecsesség” szóra gondoltam. (egy férfi megjegyzi, hogy „Vonzás, a Szellem vonzása” – Adamus felsóhajt és valaki más is tesz valami megjegyzést) Na igen, a határán járunk ennek, de…

 

LINDA: Ki beszél? A mikrofonba kell beszélni. Ki beszél?

 

ADAMUS: Meg akartuk ezt határozni. Hogy állunk az italokkal?

 

KERRI: Készen állunk! (egy férfi bekiabálja: Készen állunk!)

 

ADAMUS: Mindenki? (egy nő azt mondja, hogy „Addig tartogatjuk, amíg bírjuk!”) Jól van. Várunk vele egészen pontosan 4 óráig. (nevetések)

 

LINDA: Már annyi az idő!

 

ADAMUS: Nem, még nem. Mennyi az idő?

 

LINDA: Az az óra késik.

 

JIN: Pontosan 4 óra van.

 

JEAN: 3 óra 59 van.

 

ADAMUS: 3.59 – jól van. Akkor adnátok nekünk egy 10 másodperces visszaszámlálást a képernyőre?

 

JEAN: Most már 4 óra van.

 

ADAMUS: Már 4 óra van? Rendben.

 

LINDA: Én is erre gondoltam.

 

ADAMUS: Jobb, ha most már megisszuk! A szabadságra! (a közönség kiabálja, hogy „A szabadságra!”) A szabadságra! (a közönség ujjong) A szabadságra! Hu-hú! Egészségünkre! Igyunk! (mindenki felhajtja az italát) Kértek még? (Adamus nevet) Jól van. Huhh!

 

Oké, akkor folytassuk! Ez tényleg nagyon érdekes! A táblára írjuk azt, hogy (az emberek még mindig mindenféle javaslatokat tesznek) és a szavakat majd később finomítjuk majd – de a lényeg az, valahogy azt kellene megfogalmazni, hogy „Elég volt a szenvedésből! Jogod van ahhoz, hogy ne szenvedj!” (valaki azt mondja, hogy „Folyamatos öröm”) Igen, de én…

 

LINDA: Könnyedség és kecsesség!

 

ADAMUS: De, ez nem jelenti ki elég tisztán azt, hogy túl kell lépnünk a szenvedésen. Az emberek… (Adamus nevet) Cauldre most emlékeztet engem valamire. Volt egy összejövetelünk évekkel ezelőtt Franciaországban és mindenki hozott magával egy üveg bort és elkezdtük megiszogatni a bort. Mindenki, Cauldre is, majd egyszer csak hirtelen rádöbbent, hogy én már vagy 20 perce eltávoztam, nem voltam ott, ő pedig csak mondta, fecsegett tovább. (nevetés) És most azon aggódik, hogy mi lesz, ha ez most újra megtörténik? Talán. (még több nevetés)

 

Jogotok van a humorhoz. Jogotok van a humorhoz bármilyen helyzetben és ezt írjátok fel a táblára! Jogotok van ahhoz, hogy bármikor átadhassátok a dolgokat a bölcsesség számára. Végeztetek azzal, hogy azok a dolgok uralják az életeteket, gondolok itt a régi tapasztalásokra, a rossz emlékekre, a bűntudatra és a szégyen érzésére – bármikor jogotok van ezeket átadni a bölcsesség számára. Jogotok van ehhez!

 

Mi van még? Még kérnék egy pár dolgot, mielőtt egy merabh-ot csinálunk belőle.

 

SHAUMBRA 2: (férfi) Az összhangot mondom.

 

ADAMUS: Jogotok van az összhanghoz. De mivel kapcsolatban? Más emberekkel?

 

SHAUMBRA 2: A belső forrásommal. Az érzelmek általi összhanghoz.

 

ADAMUS: Jogotok van ahhoz, hogy tudatos kapcsolatban legyetek a Lelketekkel.

 

SHAUMBRA 2: Igen. Igen.

 

ADAMUS: Abszolút! És nem csak eltűnődni ezen, nem csak gondolkodni azon, hogy „Most össze vagyok kapcsolódva? Hol van…” – Ez nagyon jó. Jogotok van minden egyes nap, minden egyes pillanatban kapcsolatban lenni a Lelketekkel. Jó. Alakulunk. Mi van még?

 

SUE: Jogom van a feltételek nélküli önszeretethez.

 

ADAMUS: Abszolút!

 

SUE: Ahol nem mondunk olyanokat magunknak, hogy „Ez hülyeség volt!” – érted. ADAMUS: Igen.

 

SUE: Vagy ilyeneket.

 

ADAMUS: Igen. És tudjátok a legtöbb ember – ott mélyen legbelül – azt érzi, hogy nincs joga saját magát szeretni. Tényleg ezt érzik. És mi ezzel a Fej Feletti átfogó Tudatossággal azt mondjuk, hogy „Igenis jogunk van szeretni önmagunkat!” – és nincs ebben semmi szégyellnivaló. És tudjátok, amikor az elme beugrik és azt mondja, hogy „Hát nem szeretheted magad, mert mindenféle rossz dolgokat tettél!” – akkor azt mondod neki, hogy „Kussoljál már baszd meg!”

 

SUE: Igen.

 

ADAMUS: És jogotokban áll érezni és megismerni az önszeretetet.

 

SUE: Igen, méghozzá feltételek nélkül.

 

ADAMUS: Feltételek nélkül.

 

SUE: Igen.

 

ADAMUS: Oké. Jó. Felírtátok a táblára?

 

LINDA: Ühüm.

 

ADAMUS: Jó. Ez jó. Oké. Még kérnék egy párat! Az biztos, hogy tovább fogjuk folytatni ennek a listának a finomítását és tőletek is mindannyiótoktól, akik most online néztek minket, várjuk a javaslataitokat, meglátásaitokat, hogy érezzétek azt, hogy ebben ti is részt vesztek. Ez egy tevékeny hónap lesz a stáb számára. Igen, uram.

 

VINCE: Még mindig próbálom ezt megfogalmazni magamban, de a lényeg az, hogy jogom van szabadnak lenni a bántalmazásoktól.

 

ADAMUS: Igen, igen. És hogyan fogalmaznád ezt meg? Pontosan értem, hogy miről beszélsz. Szabadság a bántalmazásoktól. De, hogyan fogalmazzuk ezt meg a jogodként? (valaki azt mondja, hogy „Jogunk van ahhoz, hogy ne legyen több lószar az életünkben!” – Adamus nevet) Igen. (egy nő pedig azt mondja, hogy „Jogunk van szuverénnek lenni!) igen, jogotok van ahhoz, hogy szuverének legyetek, de hogyan fogalmazzuk ezt meg… na, jó, akkor most ez egyelőre ebben a nyers formában fogjuk felírni, aztán majd módosítjuk a szavakat, de a lényeg a bántalmazás. Tudjátok az emberek elfogadják azt a tényt, hogy az élet során részük lesz a bántalmazásban.

 

VINCE: Én azt akarom mondani, hogy elég volt már a többi ember (valaki azt mondja, hogy „Lószarából!”) saját magának szóló válaszaiból.

 

ADAMUS: Igen. Igen. (egy nő azt mondja, hogy „Visszatérni a méltósághoz?”) Igen. Jogotok van a méltósághoz. Ismételten szólva majd ezeken még finomítani fogunk, de pontosan értem, amit mondasz. Nem kell eltűrnötök mások bántalmazását. Akkor mégis miért tűrik el ezt az emberek? Miért kerülnek ilyen helyzetekbe? Ez egy tömegtudati hiedelem, ami együtt jár a szenvedéssel, és azt hiszik, hogy ez az élet velejárója. De nem, nem az! Ha itt fogtok maradni a bolygón, akkor jogotok van…

 

PEARL: Elengedni

 

ADAMUS: Pardon?

 

PEARL: Elengedni.

 

ADAMUS: Mihez van jogod?

 

PEARL: Az elengedéshez.

 

ADAMUS: Minek az elengedéséhez? (egy férfi azt mondja, hogy „Megkönnyebbülés!”) A megkönnyebbüléshez?

 

SHAUMBRA 4: (nő) Annak, amit a férfi az előbb mondott. A bántalmazásba vetett hiedelem.

 

ADAMUS: Igen. Jogotok van ahhoz, hogy mások szarságától mentes életet éljetek. (nevetés) Valami ilyesmi. David?

 

DAVID: Mi lenne, ha egyszerűen csak azt mondanánk, hogy jogunk van az élet örömteli megtapasztalásához?

 

ADAMUS: Végeredményben igen, de szeretném ezeket a dolgokat tisztázni. Tudod, ha az Egyesült Államok Alkotmányában vagy Az emberi jogok nyilatkozatában csak annyi állna, hogy „Jogod van a szabadsághoz” – és ennyi, ezt egy kicsikét jobban meg kellett határozni. Valami kézzelfoghatót vessünk papírra, amire majd hivatkozni tudunk.

 

SHAUMBRA 5: (nő) Mit szólsz a szuverén méltósághoz?

 

ADAMUS: Ez ködös, homályos.

 

LINDA: Itt van fent a mikrofon.

 

ADAMUS: Igazad van, de határozzuk ezt meg! Mi legyen az a tíz jog, amivel testet öltött Mesterként rendelkeztek? Ami biztos, az a bőség és a biológia. Az is biztos, hogy képesek legyetek ki-bejárkálni a tapasztalásból. Mi van még?

 

TARYN: Jogotok van azt választani, amit csak akartok. Jogotokban áll megválasztani a valóságotokat olyan módon, ahogy csak akarjátok.

 

ADAMUS: Igen.

 

TARYN: Jogotokban áll választásokat hozni.

 

ADAMUS: Ellentétben mivel?

 

TARYN: Hát bármid lehet, amit csak akarunk. Vagy ha nem akarunk valamit, akkor lássuk csak! Választhatjuk azt, hogy megvilágosodottak vagyunk és azt is választhatjuk, hogy abban hiszünk, hogy nincs választásunk.

 

ADAMUS: Így van.

 

TARYN: És azt is választhatjuk, hogy abban hiszünk, hogy van választásunk.

 

ADAMUS: De ellentétben mivel? Mi ennek az antitézise? Mi ennek a másik oldala? Hogy él a legtöbb ember?

 

TARYN: A legtöbb ember nem ismeri fel, hogy joga van választásokat hozni a saját maga számára. Ahogy ahhoz is joga van, hogy a saját kívánsága szerint teremtse meg a valóságát.

 

ADAMUS: Pedig rendelkeznek ezzel.

 

TARYN: Igen.

 

ADAMUS: Abban hisznek, hogy jogukban áll eldönteni, hogy palacsintát vagy bacont egyenek reggelire. (nevetgélések)

 

TARYN: Igen.

 

ADAMUS: Továbbá abban is hisznek, hogy jogukban áll eldönteni, hogy fekete vagy kék zoknit vegyenek fel és hogy Teslát vagy Chevrolet-et vezessenek. De, ez egyáltalán nem jelent döntést. (nevetés) Tehát, azt hiszik, hogy jogukban áll választani, pedig igazából tényleg nem hoznak választásokat. Nem értik, hogy mit jelent valójában a választás.

 

TARYN: Igen.

 

ADAMUS: Hazudnak maguknak vagy elhiszik mások hazugságait. De, ezt a választáshoz való jogot határozzuk meg egy kicsit jobban! Jogotokban áll azt választani, hogy…?

 

TARYN: Jogotokban áll … (sóhajt egyet) Ti teremtitek meg a saját valóságotokat.

 

ADAMUS: Igen.

 

TARYN: És ha egyszer felismeritek, hogy ezt megtehetitek, akkor azt is felismeritek, hogy jogotokban áll választani…

 

ADAMUS: Jogotokban áll megválasztani, hogy mivel akartok azonosulni és, ahogy ezt már korábban elmondtuk, jogotokban áll abból a tapasztalásból ki is lépni.

 

TARYN: Igen.

 

ADAMUS: Igen. Jogotokban áll – most ez így még egy kicsit nyers, de a lényeg az, hogy jogotokban áll választásokat hozni.

 

TARYN: Oké.

 

ADAMUS: Igen. Jó. Nagyon jó. Még két javaslatot kérek, aztán meg kell csinálnunk egy rövid merabhot és utána iszunk még egyet!

 

LINDA: Részemről rendben, én készen állok.

 

SOHAR: (férfi) Jogom van ahhoz – és ennek is köze van ahhoz, hogy nehezen tudom ezt megfogalmazni – tehát, hogy jogom van a kölcsönösen tápláló kapcsolatokhoz.

 

ADAMUS: Oké. És ez mennyire fontos? Ha csak tíz dolgot írhatnánk fel a táblára, akkor ez megérdemli, hogy ott legyen?

 

SOHAR: (szünetet tart) Szerintem igen. Nekem ez az érzésem.

 

ADAMUS: Jó párkapcsolatod van?

 

SOHAR: Most igen – a múltban ez nem így volt és most, hogy egyre jobban és jobban megtapasztalom ezt – Ó, istenem! – ez nagyon fontos.

 

ADAMUS: Hm. Miért fontos?

 

SOHAR: Mert ebben a kapcsolatban nincs semmiféle energia táplálkozás.

 

ADAMUS: Nem. A párkapcsolat miért fontos?

 

(szünet)

 

Nincs egy olyan hiedelem ezen a bolygón, hogy muszáj, hogy legyen párkapcsolatod és általában egy személlyel? Ez alacsony tudatosság. Szerintem pont most válaszolom meg a saját kérdésemet. (Adamus nevet) Aztán ott van az a hiedelem is a bolygón, hogy a párkapcsolat másik tagjának ellenkező neműnek kell lennie – általánosságban szólva. Ott van az a hiedelem, hogy csak egy személlyel lehet párkapcsolatod, aminek az örökkévalóságig kell tartania. Ez a bolygó tudatossága és pontosan ez az a dolog, amit a fényetek most felráz, felbolygat. Talán ilyennek kellene lennie a valóságnak, de nem az én valóságomnak. (Adamus nevet)

 

Először is nincs szükségetek párkapcsolatra és ha egyszer ezt felismeritek, akkor onnantól már szabadon lehetnek párkapcsolataitok. És a párkapcsolatok bármilyenek lehetnek, mindegy mit írnak elő erről a törvények és a társadalmi normák. Bármilyenek lehetnek, amilyet csak akartok.

 

Itt is fontos a szavak költői megfogalmazása, hogy jogotok van a létező legszentségesebb kapcsolathoz, kezdve ezt önmagatokkal. Ez a létező legfontosabb kapcsolatotok. Jogotok van ahhoz, hogy egy egészséges kapcsolatotok legyen saját magatokkal és ennek meglétekor jogotok van ahhoz, hogy párkapcsolatotok legyen mással is egészen addig, amíg a másik személy kompatibilis veletek.

 

SOHAR: Tehát, ha egészséges kapcsolatom van magammal, akkor lehet egészséges kapcsolatom másokkal is?

 

ADAMUS: Igen. De, ha egészséges kapcsolatod van magaddal, akkor szerinted akarsz majd egy egészséges kapcsolatot valaki mással is? Az a szép ebben, hogy azon a ponton ez nem számít. És akkor már szabadon ott lehet számodra az a párkapcsolat.

 

Igen. Arra kérlek, hogy vidd oda a mikrofont!

 

LINDA: Oké.

 

PEARL: Köszönöm. Szerintem amikor egészséges kapcsolatban vagy magaddal, akkor jó dolog megosztani az örömöt.

 

ADAMUS: Igen! Másokkal.

 

PEARL: Másokkal.

 

ADAMUS: Belemész, kiszállsz belőle.

 

PEARL: Igen. (nevetés) Úgy értem… úgy értem…

 

ADAMUS: Hát nem. Van ez a dolog az örökkön-örökké tartó párkapcsolatról… de, ez egy vallásos dolog. És az emberek meg ennek megfelelően élnek. Ilyenek a nagy vallások, ahol örökre szól a kapcsolat, a kötelék. És az egy baromira rossz fogadalom, amit ilyenkor tesztek. Tudjátok mi kell ahhoz, hogy az ilyen fogadalmat visszavonjátok? Tudjátok ti, hogy hány angyalt kell felbérelnünk arra, hogy vissza legyenek mondva ezek az örökkévalóságra szóló fogadalmak? Jaj, ez annyira fárasztó és unalmas!

 

PEARL: Én nem erről beszélek, hanem arról, hogy amikor megosztod ezt az örömöt valaki mással, akkor az megsokszorozza azt.

 

ADAMUS: Igen.

 

PEARL: És ez segít.

 

ADAMUS: Jó, akkor most nagyon-nagyon ott vagyok a Fej Feletti Tudatosságban és teljesen újra definiálom a párkapcsolatot/kapcsolatot.

 

PEARL: Ühüm.

 

ADAMUS: És tudod ahelyett, hogy csak a két ember közötti fogalmakkal tenném ezt, létezik erre egy sokkal nagyobb meghatározás is – és majd erre is meg fogjuk találni a megfelelő szavakat – hogy mit is jelent egy párkapcsolat. Rengeteg ember maga elé helyezi a másikkal való párkapcsolatot, azt teszi az első helyre az életében és minden más csak utána következik. A párkapcsolat nem annyira fontos, de gyönyörűséges, ha megszabadultatok a párkapcsolati vírustól. Igen. Akkor csodálatos. De, ha a párkapcsolatnak abban a régi eldeformálódott, fertőző energiájában vagytok, akkor a párkapcsolat egy rakás szar! És egyik életből a másik életbe visz titeket, mely életek a karmikus adósságon alapulnak és azt gyarapítják és az ilyen kapcsolatok borzalmasak. Úgy értem – ki vagyok Én? Vagyis jól tudjátok, hogy milyenek az ilyen kapcsolatok! De, ha egyszeriben felszabadultok a kapcsolatok alól, akkor hirtelen a „párkapcsolatok” / kapcsolatok” kitörlődnek a szótáratokból. Nem létezik olyan, hogy párkapcsolat/kapcsolat és onnantól kezdődően szabadon élvezhetitek a szabadságodat mások társaságában.

 

PEARL: Néha valakivel együtt teremteni sokkal nagyobbá, vagy inkább jobbá teszi azt a teremtést.

 

ADAMUS: Én magammal, a saját társaságomban érzem magam a legjobban. Sajnálattal közlöm. (nevetés)

 

PEARL: Tudom, hogy néha (nem lehet hallani, amit mond) annak tűnik.

 

ADAMUS: Néha igen, és én is szeretem a Felemelkedett Mesterek társaságát élvezni, ahogy veletek is szeretek lenni, de a kapcsolatok alacsonyabb tudatossága egy óriási karmikus probléma, ami tényleg visszafogja ezt a bolygót. És ez most változóban van, drasztikusan változik éppen. Szeretném itt megjegyezni, hogy akkor definiáljuk újra a kapcsolatokat/párkapcsolatokat az Emberi Jogaink Nyilatkozatában. Jogotok van ahhoz, hogy ne menjetek bele a régi típusú kapcsolatokba. Jogotok van ahhoz, hogy ne legyen kapcsolatotok/párkapcsolatotok, ami végül elhozza az életetekbe a kapcsolatot/párkapcsolatot. Valami ilyesmire gondoltam.

 

Jó, még egyet kérek és utána…

 

VANESSA: Egész életemben az foglalkoztatott, hogy fogok meghalni és azt érzem, hogy jogom van megválasztani, hogy ez hogyan történjen meg.

 

ADAMUS: Köszönöm! Köszönöm, köszönöm! Ez egy rendkívül fontos dolog. Jogotok van úgy meghalni, ahogy akarjátok, vagy jogotok van a méltóságteli halálhoz – a tudatos, méltóságteljes halálhoz. Abszolút. Az emberek manapság halálosan halnak meg. (Adamus és a közönség nevet) Ez nagyon alantas. Borzalmas. Úgy értem ez egészen egyszerűen borzasztó és olyan sok félelem jár ezzel. És a halál egy könnyű váltás, átmenet, ha felismeritek, hogy nincs mitől félnetek. Egyáltalán nem félelmetes, kifejezetten akkor, ha nem hisztek se a mennyországban, se a pokolban. Egyszerűen csak tovább folytatjátok azt, amit tesztek. És az, hogy jogotokban álljon megválasztani a saját halálotokat méltósággal – ez nagyon fontos. Teljes egészében megérdemli, hogy benne legyen az első tíz helyben. Igen. Ez rendkívül fontos és különben is, valójában soha nem haltok meg. Magatok mögött hagyjátok ezt a dolgot (a testet), annak atomjait, de magatokkal tudjátok vinni a test esszenciáját.

 

És akkor most következzen a merabh!

 

LINDA: Tényleg?

 

ADAMUS: Igen. Továbbfejlesztjük majd ezt a listát és arra kérünk titeket Shaumbra, mindenkit, aki online van most itt, hogy ti is vegyetek ebben részt! És ez az egész nem egy hónapig fog tartani. Szerintem úgy az év végén leszünk kész vele és folyamatosan finomítani fogunk rajta.

 

De akkor most, a mai nap ot fejezzük be egy csodálatos merabh-bal!

 

 

Merabh a Fej Feletti Tudatosságra

 

(megszólal a zene)

 

Ez tényleg a Fej Feletti Tudatosság, a nagyobb kép, a magasabb nézőpont merabh-ja, ami igazából végsősoron tényleg csak egy másik neve a bölcsességnek.

 

Az emberek hajlamosak a kis változásokra figyelni. Nem értik a valódi energia áramlatokat azt, hogy valójában mi történik a saját életükben, arról nem is beszélve, hogy arról meg tényleg fogalmuk sincs, ami a bolygón zajlik.

 

Igazából nagyon könnyű ezen felülemelkedni és túllépni még azon is, amit az elme gondol – és belépni a Fej Feletti Tudatosságba, a nagyobb képbe azzal kapcsolatosan, ami a bolygón történik valójában.

 

Könnyű most azt mondani, hogy „Nézzétek csak, hogy az emberek mit tettek ezzel a bolygóval! Az óceánok vízszintje emelkedik. A jégsapkák olvadnak. A méhek haldokolnak. Nézzétek meg szégyenteljes, gyalázatos emberek, hogy mit tettetek!”

 

Hát tudjátok, ez egy kicsikét szűklátókörű vélekedés. A nagyobb kép az, hogy Gaia távozóban van, mert elérkezett annak az ideje, hogy az emberek viseljék a gondját ennek a bolygónak.

 

És ez nem egy rossz dolog. És tudjátok, amikor Gaia eltávozik, a dolgok meg fognak változni. És talán a méhecskék helyére valami más érkezik. Talán, nem lesz szükség a méhecskékre.

 

És talán van egy figyelmeztetés a bolygón, ami a része a tisztulásnak és a változásnak, ami most zajlik és talán így még több figyelmet vonz magához arra a tényre vonatkozóan, hogy emberek élnek ezen a bolygón és nekik kell a gondját viselniük.

 

Talán a Fej Feletti Tudatosság következtében az emberek végül majd elkezdik felismerni, hogy az élet és a létezés jóval több pusztán csak a fizikai testnél és a 3D-s valóságnál, az erdőknél, a fáknál és a madaraknál. És azt is felismerik majd, hogy talán oka van annak, amiért itt vannak. És talán ez majd segít nekik azt is megérteni, hogy végeredményben ez az egész a tudatosságról és az energiáról szól.

 

Attól most még egy kicsit távol vagyunk, hogy az embereknek meg is értsék ezt, de azt szinte már ti is láthatjátok, hogy a Fej Feletti Tudatosságunkkal merre tartanak a dolgok.

 

Ez nem arról szól, hogy ki és mit szennyezett be, hanem annak elismeréséről és tudomásulvételéről, hogy beletöltöttük a tudatosságunkat ebbe a bolygóba. A saját élő, csodálatos életerő energiánk gyönyörűséges valóságában tartózkodunk. Olyan ez, mint egy terrárium, ahol minden növekszik, gyarapodik körülöttünk. Mi töltöttük be ide magunkat, testet öltöttünk ebben és ez az, ami valójában történik.

 

Ne aggódjatok amiatt, hogy a jégsapkákról leolvadt úgy 5 cm. Ez sokkal inkább annak megértéséről szól, hogy felelősek vagyunk ezért a bolygóért.

 

A Fej Feletti Tudatosság az, hogy igazán, tényleg felismeritek, hogy mi történik most az emberiséggel és nem ragadtok ebbe bele. Azt látom, hogy nagyon sokan beleragadtok ezekbe az apróságokba és azt mondjátok, hogy „Tiszta őrület, ami a világban folyik!” – Hát persze, hogy az. Rengeteg változás történik. Hát persze, hogy az.

 

De, tudjátok ezeket a változásokat az váltotta ki, hogy több a tudatosság, hogy több fény érkezett a bolygóra és most azok a dolgok megváltoznak, amik nincsenek egyensúlyban, amik ki voltak billenve az egyensúlyi állapotukból. Legyen szó akár a pénzügyi rendszerről, az egészségről, az egészségügyről – ezek a dolgok most mind változás alatt vannak.

 

Vagy legyen szó akár a munkák dinamikáiról. Nézzétek csak meg, micsoda változások következtek be csak az elmúlt két és fél évben a munkahelyi környezetben.

 

Azt beszélik, hogy a fejlett országokban lévő munkaerő 25%-a egyszerűen csak kisétált és azt mondták, hogy „Elég volt!” És én állva tapsolom meg őket. „Elég volt ebből a lealacsonyító munkából! Elég volt a főnökök és a tulajdonosok bántalmazásából, visszaéléséből! Elég volt!” Fogták magukat és egyszerűen csak kisétáltak onnan.

 

Ezek a változások mind most zajlanak és egyébként pedig a Fej Feletti Tudatosság nézőpontjából tekintsetek a történésekre! A dolgozók kisétálnak a munkahelyekről. Az étterem tulajdonosok, a kis üzleti vállalkozások, a gyártó, termelőüzemek feladják. Nem találnak dolgozókat. De, ki fogja így elvégezni a munkát?

 

Ezek a történések fogják behozni a robotokat, a mesterséges intelligenciát. Ők fogják elvégezni a munkát és ennek már itt is van az ideje. Miért is kellene az embereknek izzadva szolgai, alantas, lealacsonyító alacsony tudatosságú munkát végezni, alacsony bérért? Jöhet a robot! Jöhet a mesterséges intelligencia.

 

A bolygó tudatossági fejlődésének a része ez. Miért is kellene bárkinek is lealacsonyító munkát végeznie? Most pontosan ez történik. Ez a nagyobb kép.

 

Ne ragadjatok bele, ne akadjatok fenn az apróságokon! Ne ragadjatok bele a politikába és az aprócska részletekbe! Lássátok a nagyobb képet azt, hogy a bolygó merre tart.

 

Igen, jelenleg háborúk is zajlanak a bolygón, de lássátok a nagyobb képet! Legelőször is azt, hogy talán ez megmutatja az embereknek azt, hogy ez az egész háborúsdi meg szenvedés már nagyon idejemúlt és most már itt lesz az ideje, hogy véget érjen, mert leáldozott a háborúk ideje.

 

A másik pedig az, hogy ősrégi energiák vannak magában a földben, amik most a felszínre törnek azért, hogy elengedésre kerüljenek. És néha ez felhozza a réges-égi problémákat a felszínre, akár Ukrajnában és Oroszországban, akár Izraelben és Palesztinában. Teljesen mindegy mik ezek, a lényeg az, hogy ősrégi dolgok, problémák.

 

De, a Fej Feletti Tudatosság elhozza mindenkihez ezt most, ebben az igen gyors kommunikáció korszakában és az emberiség pedig azt mondja erre, hogy „Végeztünk ezzel! Többé már nem fogjuk eltűrni ezeket a háborúkat, ezt a bántalmazást!”

 

Akkor most vegyünk egy mély lélegzetet annak okán, amiért most itt vagytok a bolygón – hogy behozzuk a fényt. Azt a fényt, ami változást fog hozni és aztán az már az embereken fog múlni, hogyan akarják majd azt felhasználni.

 

De legalább, ti megtettétek azt, amiért idejöttetek, hogy kisugározzátok a fényt, mert ezért vagytok itt!

 

És amiatt mert itt maradtok, és mivel tovább megyünk a következő sorozatunkba, vannak bizonyos jogok, amik megilletik a Mestert, bizonyos jogok, amiket szeretném, ha elismernétek.

 

Jogotok van a bőséghez.

 

Jogotok van az örömhöz.

 

Jogotok van az egészséghez.

 

Jogotok van ahhoz, hogy képesek legyetek teremteni és utána visszavonni a teremtéseteket.

 

Jogotok van megismerni önmagatokat és a Lelketeket.

 

Jogotok van nevetni.

 

Jogotok van mindent átadni a bölcsesség számára, amikor csak azt választjátok.

 

Jogotok van emlékezni arra, Akik Vagytok.

 

Jogotok van eltávozni erről a bolygóról, amikor azt választjátok és Jogotok van megválasztani a halálotokat.

 

Jogod van a tisztánlátáshoz. Jogod van a tisztánlátáshoz, ahhoz, hogy bármit könnyen megérts és magadba szívd azt bármilyen energia szituációban az életedben. Jogod van a tisztánlátáshoz. Jogod van hozzá.

 

Jogotok van a saját energiátokhoz. Az a sajátotok. Jogotok van hozzá és ebbe senki nem tud beleavatkozni. De, mégis félénken álltok ehhez a jogodhoz. „Ez tényleg az én energiám? Mit kell tennem?”

 

Jogotok van ahhoz, hogy a saját energiátok úgy szolgáljon titeket, ahogy csak akarjátok.

 

Ezek a Mester, a testet öltött Mester alapvető jogai, aki itt marad a bolygón.

 

Akkor most vegyünk erre egy jó mély lélegzetet!

 

Jogotok van a saját kreativitásotokhoz, az Entelligenciátokhoz, a Szellemetekhez és a Lelketekhez. Ne hagyjátok őket odakint a többi birodalomban többé, hanem legyenek itt veletek.

 

Jogotok van bármikor, amikor csak akarjátok, ki-be sétálni a különböző valóságokba.

 

Jogotok van ahhoz, amit a saját titkos kerteteknek hívtok, ami a ti saját helyetek, ahova bármikor elmehettek, amikor csak arra van szükségetek, hogy egy kicsikét elmeneküljetek innen. Jogotok van oda elmennetek és egészen addig ott maradnotok, ameddig csak akartok, anélkül, hogy bárki is azt mondaná, hogy „Hé! Gyere vissza! Gondot kell viselned a világra!” – Nem. Jogotok van a saját magatokban lévő csendhez.

 

Akkor most vegyünk egy jó mély lélegzetet!

 

Folytatni fogjuk a Mesterek jogainak finomítását.

 

Azt akarjuk, hogy ezek velősek legyenek, hogy ahogy együtt tovább megyünk, pontosan tudjátok, hogy melyek a saját jogaitok és ez egy állandó emlékeztetőként fog majd szolgálni számotokra.

 

Továbbá Jogotok van a szabadsághoz, amennyiben ezt választjátok.

 

Akkor, most vegyünk egy jó mély lélegzetet mindarra, amit ma tettünk, a nevetésre, a humorra, a beszélgetésre, a bajtársiasságra és az emlékezésre.

 

Akkor most vegyünk egy jó mély lélegzetet tudva azt, hogy minden jól van a teremtés egészében.

 

És ezzel Adamus Vagyok a Szuverén Birodalomból. Köszönöm. (a közönség tapsol)

 

 

 

Fordította: Telegdi Ildikó – [email protected]

Szerkesztő és magyar nyelvi lektor: Thomázy Tímea – [email protected]