BÍBOR KÖR ANYAGOK

A PADON ÜLÉS MŰVÉSZETE SOROZAT

3. SHOUD – ADAMUS főszereplésével, Geoffrey Hoppe közvetítésében

 

Elhangzott a Bíbor Körben

2021. december 11-én.

www.crimsoncircle.com

 

Vagyok, Aki Vagyok, Adamus a Szuverén Birodalomból.

 

Üdvözöllek a 2021. decemberi Shoud-on! Mindannyiótokat üdvözöllek az egész világon ebben a páratlan, egyedülálló időszakban, hiszen rengeteg sok minden zajlik most a világban.

 

Mintha csak tegnap lett volna, amikor legelőször összegyűltünk, Tóbiás távozását követően, amikor eljöttem hozzátok – mintha csak pár pillanat telt volna el azóta, legalábbis számomra. Az idő elrepült. És temérdek sok munkát végeztünk el együtt azóta.

 

Akkor most vegyünk erre egy mély lélegzetet, ahogy most elkezdjük ezt a Shoud-ot, hiszen most tényleg egy újabb Szeparációs Pontra érkeztünk el, a közösen végzett munkánk során. Akkor most vegyünk erre egy jó mély lélegzetet ezen a csodálatos Shoud-on!

 

Milyen szép a háttér, amit kreáltak! Csodálatos a színpad ezekkel a virágokkal, fákkal és a pihepuha játékmackókkal. Vegyünk most egy jó mély lélegzetet az összejövetelünk szépségére! Hm.

 

 

Példanélküli

 

Valóban, példátlan időszak ez elsősorban számotokra – a Shaumbra, a Bíbor Kör számára – soha nem volt még ilyen időszak, hiszen ilyesmi még soha sem történt korábban. Még soha nem volt példa korábban egy olyan ember csoportra a bolygón, akik keresztülmennek a Realizációjukon, beérkeznek a MesterLétükbe és itt maradnak a bolygón.

 

A nemrégiben tartott valamelyik Kasama összejövetelünk alkalmával elmeséltem egy incidenst, ami a Felemelkedett Mesterek Klubjában történt. Most elmesélem ennek a rövidített verzióját. Egyik éjjel a Felemelkedett Mesterek Klubjában tartózkodtam, ahol egyedül szép csendben épp egy könyvet olvastam, amikor egyszer csak megütötte a fülemet néhány Felemelkedett Mester társalgása, akik elég hangosak beszéltek ahhoz, hogy én is meghalljam, amit mondanak, amivel szándékosan engem akartak egy kicsit felbosszantani. Azt mondogatták, hogy nektek bezzeg milyen könnyű dolgotok van. Az egyik Felemelkedett Mester, név szerint Sebastian, rögtön ezzel kezdte, hogy „Hát, nekik aztán tényleg nagyon könnyű dolguk van! Rendelkezésükre áll ez a sok technológia és online össze tudnak jönni egymással világ minden tájáról. Számítógépekkel rendelkeznek és csak gondolnak egyet, fogják magukat, felülnek egy repülőre és elmennek egy tanfolyamra, Hawaii-ra. Ott van számukra ez a sok-sok kényelem. Bezzeg a mi Realizációnk idejében nekünk nem állt a rendelkezésünkre ez a sok minden. Egyedül küzdöttünk meg ezzel és egyedül kellett megtennünk. Nem tudtunk akkoriban semmilyen másik csoport létezéséről. Számunkra nem voltak ott a Felemelkedett Mesterek, akik üzeneteket adtak volna át nekünk a közvetítés segítségével. Nagyon nehéz dolgunk volt.”

 

És jó páran tovább folytatták a diskurzust ebben a stílusban. Végül letettem a könyvemet és egy kicsit csak ott ültem és hallgattam őket és közben éreztem, ahogy a feszültség és a bosszúság egyre csak nőtt bennem. Az egyik Felemelkedett Mester azt mondta, hogy „Hát igen, nekik nagyon könnyű dolguk van, bezzeg nekünk mennyire nagyon nehéz volt! Annyira könnyű dolguk van most a bolygón!”

 

Na, ekkor már rácsaptam egyet a kezemmel a könyvre, felálltam, odamentem a csoporthoz és azt mondtam, hogy „Hát igen, rendelkeznek néhány modernkori kényelemmel. Képesek becsatlakozni a Shoudra az egész világról és képesek rögzíteni, felvenni dolgokat, amit Cloud Class-nak hívnak és igen, manapság nagyon könnyű könyveket nyomtatni. És igen, rendelkeznek jó pár kényelmi dologgal, de mindannyian szégyelljétek magatokat!” Mondtam.

 

„Szégyelljétek magatokat, mert amikor itt éltetek a bolygón és keresztülmentetek a Realizációtokon, akkoriban a bolygón nem uralkodott ekkora nagy őrület. Minden sokkal lassabban történt. Naponta csak az Egyesült Államokban több ezer szabadalmat adnak be manapság. Akkoriban, amikor ti mentetek keresztül a Realizációtokon, több száz vagy több ezer évvel ezelőtt, szinte semmilyen új dolog nem került feltalálásra, megteremtésre. A dolgok mindig ugyanolyanok voltak.” „Most minden elképesztően gyors és haragos a bolygón és nem vagyok benne biztos, hogy egyáltalán képesek lennétek-e mindezt elviselni. Figyelembevéve azt a temérdek sok adatot, információt és azt a szédületes sebességet, ahogy a dolgok változnak, szerintem egyikőtök sem lenne képes ezt igazából kezelni.”

 

Ezek után egy kicsit még tovább nevetgéltek ezen és akkor azt gondoltam magamban, hogy „Na, akkor most rátérek a lényegre.” És azt mondtam nekik, hogy „Tudjátok, amikor keresztülmentetek a Realizációtokon, akkor az tényleg nehéz volt, ahogy egy szinten az enyém is az volt. De, van egy óriási különbség köztetek és a Shaumbra között, mégpedig az, hogy ti a Realizációtok bekövetkeztekor eltávoztatok innen. Ja, az lehet, hogy itt utána még egy pár napot, vagy pár hetet itt maradtatok, vagy Kuthumi jó pár évig itt maradt, de a lényeg az, hogy szinte azonnal elhagytátok a bolygót és ez a csoport pedig nem ezt teszi. Ez a csoport itt marad a bolygón!

 

„Pedig nem kell ezt tenniük. Egyszerűen csak elfogadhatnák és megengedhetnék a Realizációjukat majd eltávozhatnának! De nem, ők itt maradnak és benne maradnak a fizikai testükben, ami sok fájdalmat okoz a számukra! És azzal, hogy itt maradnak, kezelniük kell a tömegtudatot, ami szintén példátlan sebességgel változik. Itt maradnak a bolygón akkor, amikor a dolgok tényleg teljesen megőrülnek. És nem csak elsietnek innen. Nem mondták azt, hogy „Jó, most, hogy elértem a célomat és megtörtént a Realizációm, már itt sem vagyok!” Nem, ők itt maradnak – itt maradnak, hogy megtegyenek valamit, amit az Atlantiszi Álomnak hívunk. Itt maradnak, hogy kisugározzák a fényüket a bolygóra egy olyan időszakban, amikor a bolygónak nagyon nagy szüksége van erre, sokkal inkább, mint korábban bármikor.

 

„Itt maradnak, hogy kiragyogják a fényüket és bizony vár rájuk pár nehéz nap. Lesznek olyan napok, amikor feszültek lesznek és szorongani fognak. Lesznek olyan napok, amikor nagyon nehezen fogják elviselni a többi embert és a tömegtudatot, mégis itt maradnak. És nem csak egy pár napig vagy egy pár hétig. Évekig sőt, akár évtizedekig itt fognak maradni a bolygón, ami rólatok nem mondható el!”

 

És belül jól éreztem magam. Nagyon határozott és egyértelmű voltam. Egyáltalán nem mosolyogtam – nem úgy, mint most. Belül jól éreztem magam amiatt, hogy ezt elmondtam nekik. A teremre néma csend ereszkedett. Addigra már több ezer Felemelkedett Mester gyűlt össze és kivétel nélkül mindegyikük néma csendben volt, mert nem tudták hogyan fogadják az elhangztotokat. Aztán a terem legvégéből azt lehetett hallani, hogy az egyik Felemelkedett Mester elkezdett tapsolni. Rögtön utána pedig már öten, százan, majd több ezren is tapsoltak – és a végén már a Felemelkedett Mesterek egész csarnokában hosszasan szólt a tapsvihar – amivel titeket tapsoltak meg, azt a munkát, amit végeztek.

 

Ez egy nagyon megható pillanat volt. Szerintem soha nem fogom elfelejteni. Ez egy rendkívül megható pillanat volt, amikor az egész Felemelkedett Mesterek Klubja rádöbbent az általatok végzett munka fontosságára és jelentőségére. És igen, rendelkezésetekre áll a mai, modern időszak kényelme, de ezek egyben a mai, modern kor nagyon idegesítő dolgai is. Ezalatt a közösségi médiát értem – aminek meg vannak a maga jó dolgai és a maga rossz dolgai is. Annak a szédületes sebességnek, amilyen iramban a technológia és az orvoslás változik – ennek is meg vannak a maga jó oldalai is és ezzel együtt meg lehetnek a maga rossz oldalai is. Ott van a mesterséges intelligencia, amiről majd a januári ProGnost-on fogok beszélni – aminek meg vannak a maga nagyszerű dolgai, ugyanakkor viszont meg vannak a rendkívül ijesztő dolgai is.

 

Igen, a dolgok egy bizonyos szempontból könnyebbek, de egy másik nézőpontból figyelve – ahogy ezt ti is mindannyian jól tudjátok – ez ugyanannyira kemény vagy még keményebb, mint eddig bármikor. És a veletek végzett munkámból tudom, ahogy ezt Kuthumi is ugyanúgy tudja, hiszen ő is együtt dolgozik veletek – az az elkötelezettségetek, hogy itt maradjatok. Persze nem kötelező ezt tennetek, hiszen ti magatok is tudjátok, hogy azokkal, akikkel megtörtént közületek a Realizáció, eljön egy pont a Realizáció bekövetkeztekor – amikor realizáljátok, hogy Realizáltak vagytok és többé már nem gondolkoztok ezen, nem harcoltok vele, nem próbáljátok többé elérni, hanem egyszerűen csak felismeritek vagy realizáljátok, hogy már elértétek a Realizációt vagy – és ezzel együtt eljön az a pont, amikor azt is tudjátok, hogy nem kell, hogy itt maradjatok.

 

A másik dolog pedig az, hogy a távozás egy rendkívül csábító dolog. Nagyon nagy a vonzereje, a csábítása annak, hogy elmenjetek innen. Tudjátok, hogy nem kell többé küzdenetek a fizikai testtel, nem kell többé megküzdenetek a többi ember vagy a családotok miatt érzett idegességgel, bosszúsággal. Nem kell többet foglalkoznotok a világ mélypontjaival és csúcspontjaival, annak összes pörgésével-forgásával, ahogy azzal sem, hogy az emberek mindenfelé megbolondulnak. És ezt most a szó szoros értelmében értem – amiatt a szédületes sebesség miatt, ahogy a dolgok most változnak. És a dolgok nem lesznek jobbak mostanság. És itt most semmiféle krízist vagy katasztrófát nem jelzek előre, csak azt mondom, hogy a dolgok egyre jobban és egyre erősebben fel fognak gyorsulni, az emberek pedig egyre nehezebben fogják tudni ezt kezelni. És ez eleinte az elméjükre lesz hatással, végül pedig a testükre – tehát ez hatással lesz az elméjükre, a mentális stabilitásukra is. És persze most egyszerűen gyógyszereket írnak fel nekik, ami csak ellaposítja az elmét, közben pedig az összes érzés, az összes érzékelt dolog, az összes dráma és érzelem attól még ugyanúgy ott van, csak most el vannak fedve, le vannak takarva a gyógyszerekkel. És ahogy erre a modern tudomány rájött, az emberek szedhetik ezeket az antidepresszánsokat…– hát szia kedves Linda!

 

LINDA: Szia.

 

ADAMUS: Milyen szép vagy ma!

 

LINDA: Köszönöm uram!

 

ADAMUS: Éreztem, ahogy a hátam mögött esetleg azt jelzed felém, hogy vékony jégen táncolok itt és azon tűnődsz éppen, hogy vajon túllépem-e a határokat. De, Linda úgyis el fogja mondani, hogy mindaz, amit mondok, pusztán szórakoztató értékkel rendelkezik.

 

LINDA: Eddig minden rendben, még nem lépted át a határt.

 

ADAMUS: Hát igen.

 

LINDA: De már közel jársz hozzá.

 

ADAMUS: Igen.

 

LINDA: Közel jársz hozzá.

 

ADAMUS: Oké, akkor most már lépjünk túl ezen a hivatalos nyilatkozaton.

 

LINDA: Nem, nem. Eddig minden rendben volt.

 

ADAMUS: Jól van akkor.

 

LINDA: Oké.

 

ADAMUS: Jó, És egyszerűen csak figyelmeztess, ha úgy érzed…

 

LINDA: Rendben, köszönöm uram!

 

ADAMUS: …hogy átlépem a határt, hogy nyugodtan átléphessem.

 

LINDA: Jó, rendben.

 

ADAMUS: Jól van.

 

LINDA: Remek, Adamus.

 

ADAMUS: Jó.

 

LINDA: Remek. Remek. Igazán jó érv.

 

ADAMUS: Tehát az történik, hogy az embereknek ezeket a gyógyszereket adják, amikből egyre több és több lesz, nem csak ezek az antidepresszánsok, hanem más egyéb dolgok is, amik jelenleg elérhetőek a bolygón, mint például az ópiátok – és minden olyan szer, ami fájdalomcsillapító hatással bír. Ez egyre gyakoribb és elterjedtebb lesz az egész bolygón, a dolgok nagyon gyors változása következtében. Olyan egyedülálló időkben éltek, amire korábban még soha nem volt példa.

 

Elnézéseteket kérem, de muszáj kávét innom. Nagyon szeretek egy kis földi kávét inni, amikor eljövök ide. (kortyol egyet a kávéból) És látom, hogy végre lattét készítenek…

 

LINDA: Ó…

 

ADAMUS: Bizony.

 

LINDA: …csak a te kedvedért.

 

ADAMUS: Nagyon ízletes és ez elegendő ok kellene, hogy legyen arra, hogy bárki eljöjjön ide egy tanfolyamra.

 

LINDA: Igen.

 

ADAMUS: Érezzetek most bele egy pillanatra ezekbe az egyedülálló időkbe, amihez fogható még soha nem volt a Földön. Semmihez sem lehet hasonlítani ezt az időszakot. Visszamehettek az ősi időkbe. Visszamehettek az őslakos népekhez. Visszatérhettek Atlantiszba, Lemúriába, olyan régre, amilyen régre csak akartok és sehol sem fogtok semmi ehhez hasonlóra bukkanni, még Atlantisz legjobb időszakában sem! Nem találtok semmi ehhez hasonlót a technológia fejlődése értelmében, a dolgok szédítően száguldó tempóját illetően, ahogy ezek a változások előtörnek az egész bolygón. És az „elő- vagy kitörés” szót használom most itt, ami alatt azt értem, hogy elképesztő sok változás zajlik a társadalmi rendszerekben, a találmányok feldolgozásában és legyártásában. Ezek a kitörések, amik most történnek és ezt nem negatív értelemben mondom, csak azt szeretném ezzel érzékeltetni, hogy olyan gyorsan történnek a dolgok, hogy az átlagembernek ebben a helyzetben nehéz megőriznie az egyensúlyát.

 

És ezért is volt az, hogy amikor a Felemelkedett Mesterek Klubjában elkezdtek a Shaumbráról beszélni, hogy milyen könnyű dolguk van, meg hogy ezt az összes vezettetést kapják Adamustól – erre azt mondtam, hogy „Nem, nem, nem és nem! Nincs könnyű dolguk.” Nagy mértékben tudom, min mentek keresztül most ezen a bolygón. Nincs más csoport, amely átmegy azon, amin ti mentek a Realizáció felé tartó úton. Ugyanakkor most tényleg megtanultok belemenni az intuíciótokba, a gnosztotokba ahelyett, hogy az elme régi funkcióira hagyatkoznátok és ez ijesztő lehet. Ahhoz, hogy ezt meg tudjátok tenni, egy óriási bizalmi ugrásra van szükségetek önmagatokon belül, miközben az elme megpróbál visszatartani benneteket és azt mondja, hogy „Nem, meg kell maradnod a logikánál!”

 

Ráadásul még itt van ez az egész dolog a FényTesttel is most. A FényTest beérkezőben van. A FényTest végre engedélyt kapott tőletek arra, hogy bejöhessen. Erről Kuthumi beszél részletesen a FényTest készítés anyagban. Nagyon örülök, hogy beleegyezett ennek megtételébe. Olyan sok minden változik most a biológiátokban – az új emberi faj időszaka alatt. És annak ellenére, hogy csodálatosan hangzik, hogy a FényTest beérkezőben van, ez ettől még nagyon nehéz lehet, mert hatással van a fizikai testetekre.

 

És ha ehhez az egészhez még hozzáadjuk ezt az egész COVID dolgot, amiről máris beszélni fogok, és még sokkal több mindent mondok majd erről a 2022-es januári ProGnost-on. De, ahogy bejön a FényTest – ami ugye csodálatosan hangzik, de ennek hatása van a fizikai testetekre, ami szorongásra készteti az elmét. Most temérdek sok szorongás érezhető a Shaumbrákban, az összes változás miatt, ami történik.

 

És ezért kivétel nélkül mindannyiótokat megdicsérlek és elismerem a munkátokat. A Felemelkedett Mesterek Klubjában ki fogok állni értetek vagy bárhol máshol a Teremtés egészében, hogy megvédjem azt a munkát, amit végeztek és hogy segítsek másoknak megérteni, hogy mi is az, amit ti valójában tesztek most itt a bolygón. Személyesen köszönöm meg nektek, hogy keresztülmentetek mindazon, amin keresztülmentetek, hogy megengedtétek a Realizációtokat és megengedtétek, hogy testet öltött Mesterek legyetek a bolygón.

 

Ezt most megköszönöm, kivétel nélkül mindannyiótoknak. Ez nem egy könnyű feladat, de ez az Atlantiszi Álom és talán ez az egyik (Adamus felsóhajt) olyan dolog, amely a leginkább elégedettséggel fog eltölteni benneteket és a legcsodálatosabb dolog is egyben, azok közül a dolgok közül, amit valaha meg fogtok tenni.

 

Akkor most vegyünk erre egy jó mély lélegzetet!

 

 

Koronavírus

 

COVID. COVID, hm. Ebben tévedtem – a többi Felemelkedett Mesterrel együtt, akik szintén foglalkoztak ezzel. Egyikünk sem értette meg igazán a COVID mértékét, terjedelmét. Úgy volt, hogy gyorsan, tombolva beérkezik, majd viszonylag hamar el is távozik. A COVID-nak az volt a dolga, hogy felrázza a dolgokat a biológiai tesben, ahogy az emberek tényleg elkezdenek belépni az új emberi fajba. Nagyobb mértékben az is a dolga volt, hogy felrázza a bolygón lévő pénzügyi rendszereket, a gazdaságot, ami számos dolog újragondolását vonja maga után.

 

Ennek most látjátok az eredményeit – az emberek azt mondják, hogy egyszerűen többé már nem akarnak dolgozni és ehhez joguk is van. Az emberek azt mondják, hogy „Nem akarok egész életemben középszintű vezető lenni, egy évben 2 hét szabadsággal, majd ebből nyugdíjba menni és meghalni. Jelenleg egy teljes tudatosság-váltás figyelhető meg a munkahelyekkel, az állásokkal, a karrierekkel kapcsolatosan és egyre több és több ember kezd bele saját vállalkozásba, ami nem azt jelenti, hogy egész nap lustán és tétlenül otthon akarnak ücsörögni a semmittevés közepette. Inkább azt mondják, hogy „Valami többet szeretnék tenni. Nem tudom, hogy mit, de valami nagyobb dolgot szeretnék tenni a bolygón!”

 

A COVID korábban soha nem látott módokon rázza fel a rendszereket és igen, ebben tévedtünk! És én vagyok az első, aki ezt elismerem, hogy azt hittem, hogy gyorsan beérkezik, majd gyorsan el is távozik. De, valami vicces dolog történt menet közben. Hát, igazából ez nem volt vicces, inkább fura volt, ahogy a COVID megjelent – szerintem úgy két éve már…

 

LINDA: Igen.

 

ADAMUS: …tehát amióta a COVID megjelent és elkezdett bemenni a népességbe, a biológiai testbe, az emberek egy fura fordulatot vettek ezzel az egész dologgal kapcsolatban. Ahelyett, hogy egyetlen óriási tapasztalásként élték volna meg a COVID-ot, az emberiség, a tömegtudat általánosságban szólva azt mondta, hogy „Csináljunk egy teljes nagytakarítást! Ne csak egy kevés változás történjen a társadalomban és a gazdaságban, hanem legyen ez egy teljesen nagy váltás!

 

Vagyis azt akarom ezzel mondani, hogy a tömegtudat adott engedélyt erre, hogy a COVID létrehozza a saját variánsait, azt hiszem ezt épp Delta variánsnak hívjátok és van több újabb is.

 

LINDA: Omikron.

 

ADAMUS: Hogy micsoda?

 

LINDA: Omikron.

 

ADAMUS: Az omikron variáns. És ugye itt vannak ezek a variánsok és lesznek még újabb variánsok is, mert a COVID azért van itt, hogy egy teljes nagytakarítást végezzen, amire magától az emberiségtől kapott engedélyt. És lehetséges, igen, elképzelhető, hogy ehhez az is hozzájárult, hogy elegendő olyan létező van a bolygón, akik kisugározzák a fényüket és azt mondják, hogy „Akkor csináljuk!”

 

LINDA: Azta!

 

ADAMUS: Elegendő olyan létező van a bolygón, akiknek meg volt a sárkánnyal a saját személyes tapasztalásuk az életükben – és egy bizonyos értelemben a COVID nagyon hasonlít erre, sőt, a COVID maga a sárkány. Tehát elegendő Shaumbra ment át a sárkánnyal való tapasztalásán és azt mondták, hogy „Nem csak egy kevéske sárkányt akarok, hanem teljes egészében az egészet. Nem csak egy kisebb takarítást akartok, majd pár év múlva megint egy kicsit, hanem csináljuk meg az egészet egyszerre!”

 

Tehát, talán ez a fény segített befolyást gyakorolni a tömegtudatra, ami azt mondta, hogy „Gyere be! Akkor csináljuk meg most ezt az egészet! Akkor gyere be és változtasd meg a rendszereket!” És igen, ez nagyon sok halált okozott, de egy bizonyos értelemben azok a létezők már egyébként is készen álltak a távozásra. És ezzel most nem próbálom lekicsinyelni azt a szomorúságot és a szenvedést, amit az okozott, amikor valaki COVID-ban halt meg, de általánosságban szólva ezek az emberek egyébként sem maradtak volna sokáig már itt. Akkor, megtalálták volna a távozásnak egy másik módját. A legtöbbjük számára ez egyszerűen csak egy újraindítás volt, ahol azt mondták, hogy „Nagyon rossz úton jártam egész életemben” vagy „Nem csináltam én semmit ebben az életemben, ezért most csinálok egy újraindítást és visszatérek.”

 

Nagy valószínűséggel úgy 5-7 éven belül látni fogtok egy mini népesség robbanást, mivel azok, akik a COVID következtében eltávoztak, most egy kis időt a megújulásukkal töltenek a túloldalon, majd ezt követően visszatérnek. De, a lényeg az, hogy amit a COVID tett és amit jelenleg is tesz, az egy nagytakarítás, szinte mindennel kapcsolatosan.

 

A COVID a szó szoros értelmében mélyen beleszőtte magát a tömegtudatba. Pedig az is megtörténhetett volna, hogy bejön, jó nagy hatást kelt, majd eltávozik, de mostanra már pont úgy beleszőtte magát a tömegtudatba, mint a rák. Azt akarom ezzel mondani, hogy mostanra már az élet szövetének a részévé vált és eközben pedig mindenre hatással van. Hatást gyakorol az orvoslásra és ismételten szólva ennek az a pozitív hatása, hogy rengeteg pénzt, időt és erőfeszítést fordítanak ezekre az orvosi kutatásokra, amelyek jóval túlmutatnak pusztán csak a COVID-on. Az emberi genom új megértése is megszületik. Megtörténik az újfajta megértése annak, hogy hogyan működnek együtt az atomi részecskék. Sőt, egy zseniális megértés van úton, ami szerintem 18 hónapon belül napvilágot lát azzal kapcsolatban, hogy az elemek, a részecskék hogyan járkálnak ki és be a valóságból gyakorlati szinten. És ez nem csak egy fizikustól származó elmélet lesz, hanem egy mélyebb megértés történik a részecskék átváltásának természetéről.

 

Az ebben a birodalomban létező minden egyes részecskének, minden egyes tárgynak létezik az önmagával párhuzamosan létező tárgya vagy részecskéje a nem fizikai valóságban, akár csak egy szellem vagy egy árnyék, amik időnként ki-be járkálnak a valóságok között. Van olyan, hogy az ebben a valóságban található részecske teljesen kimegy a másik birodalomba, majd visszatér onnan, illetve az, amelyik az árnyék részecske volt, jön be a fizikai valóságba.

 

A lényeg az, hogy most a fókuszba került új orvosi kutatások során meg fogják érteni a részecskék valódi működését, ahogy a részecskék ki-be járkálnak a valóságból, majd ezt követően pedig sokkal jobb megértésük lesz arról, amit az emberek a többi dimenziónak hívnak, amik igazából más birodalmak.

 

Tehát a COVID, vagyis a koronavírus – jobban kedvelem ezt a megfogalmazást – variánsai jelenleg megváltoztatják a bolygót. Felgyorsítják a változásokat. Nagyon sok újragondolás történik most ennek következtében a bolygón és bizony még egy ideig itt lesz és most erről semmilyen előrejelzést nem fogok adni. Úgyhogy, ne kérdezzétek meg tőlem, hogy meddig lesz még itt a vírus.

 

LINDA: Oké.

 

ADAMUS: Nem fogok erről előrejelzéseket adni.

 

Tehát, ez az összes dolog most zajlik és ti azt választottátok, hogy itt maradtok. Azt választottátok, hogy testet öltött Mesterekké váltok, ami bizony nem könnyű. És néhányatokon egy kicsit túl sok cukormáz és tündérpor van és azt gondoljátok, hogy a MesterLétetekbe való beérkezés nagyon könnyű lesz. Nem, az másmilyen lesz és igen, sok értelemben véve könnyű lesz, de más értelemben véve pedig sokkal nehezebb lesz.

 

Nem egy személyes nézőpontból nézve, ahol azt kérdezitek magatoktól, hogy „Mit csináltam rosszul?” hanem abban az értelemben lesz sokkal nehezebb, amikor majd azt érzitek, hogy „Vannak olyan napok, amikor egyáltalán nem is akarok itt lenni a bolygón.” És ezt fogadjátok el! Ne próbáljatok harcolni ezzel az érzéssel, mert tényleg lesznek olyan napok, amikor nagyon leterheltnek érzitek majd magatokat, mert mindent éreztek, ami körülöttetek zajlik. És ehhez még csak el sem kell olvasnotok az újságot – egyáltalán még olvasnak újságot az emberek? Nem kell – mondja most Cauldre – tehát nem kell felmenni a netre, a YouTube-ra vagy ezekre a helyekre ahhoz, hogy megértsétek milyen nagyok a kihívások, mert ezt egy érzékelési szinten úgyis érzitek. Mindenhol érzitek ezt magatok körül és még mindig meg van az a szokásotok, hogy ezt a sajátotokként magadra veszitek, mintha ti tennétek valami rosszat. Pedig ez nem így van! Egyszerűen csak az a helyzet, (egy nagy robaj hallatszik), hogy mindent észleltek, ami körülöttetek zajlik. (Adamus nevet)

 

Akkor, most vegyünk erre egy jó mély lélegzetet, ahogy itt a dolgok lepotyognak a plafonról, mert az biztos, hogy dolgok történnek körülöttünk. Mindenhol körülöttetek történnek a dolgok.

 

 

Természetes védelem

 

Ahogy ezt Cauldre és Linda is említette a Bevezető alatt, a dolgok azok bizony történnek és ez továbbra is így lesz. Egészen addig, amíg itt lesztek a tömegtudat közepette a bolygón. Egészen addig, amíg benne lesztek a természetben és egészen addig, amíg ott lesz körülöttetek a többi ember, bizony történni fognak dolgok. Mostanában esett meg velük az, hogy egy fa rádőlt a házukra, de csak nagyon aprócska kárt okozott. Nem történt személyes sérülés. Senkinek sem esett baja. Belle-nek sem.

 

A fa kidőlt, hiszen ilyen a fa természete. A fák kidőlnek és nem fognak csak azért nem kidőlni, mert testet öltött Mesterek vagytok. Viszont, amikor a dolgok megtörténnek a közvetlen környezetetekben, akkor egy természetes védelem lép életbe, mivel testet öltött Mesterek vagytok. A fa kidőlhet, de ahelyett, hogy egyenesen a házatokra esne és ezzel hatalmas kárt okozna, szinte teljesen precízen dől ki, egy egészen bámulatos módon. És ebben az esetben is a fa úgy dőlt ki, hogy ezzel szinte semmilyen kárt nem okozott, csak egy nagyon minimálisat. Ez persze jó sok izgatottságot és drámát teremtett, amit szerintem Cauldre és Linda is egy kicsikét élveztek is.

 

LINDA: Micsoda?! (suttogja)

 

ADAMUS: Hát az már egészen biztos, hogy felkeltette a figyelmüket. (Linda nevet) Linda itt ül és csak forgatja a szemeit. Ezt tényleg nagyon jól csinálja, remekül tudja forgatni a szemeit.

 

Tehát, amikor valami történik a közvetlen környezetetekben, akkor azzal kapcsolatosan rendelkeztek egy természetes védelemmel. Nem azt mondom ezzel, hogy nem fog történni semmi ilyesmi, mert igenis történni fog, csak azt mondom – és Cauldre most nagyon körültekintően fogalmazd ezt meg – tehát, hogy egyfajta védelmi gyűrű vesz titeket körbe – de ne úgy gondoljatok erre, mint amiket régen csináltatok a fehér fénnyel, amit magatok köré helyzetetek, mert az csak egy falként, egy sorompóként, egy akadályként szolgált. Ez pedig egy energiamezőként van körülöttetek ott, ami a ti saját energiamezőtök és egy természetes védelemmel szolgál.

 

Például előfordulhat, hogy ott vagytok a tömegben, ahol más emberek is vannak és tegyük fel, hordozzák a COVID-ot, de nektek ott van egy természetes védelmetek. Az lehet, hogy valaki más ennek következtében megfertőződik, de ti nem. Vagy legyen szó mondjuk egy autó balesetről, ahol az egyik autó megcsúszik az úton és sok autó halad mögötte. És ez az egész a szemetek előtt játszódik le, de valahogy, szinte már egy csodával határos módon, nektek semmi bajotok sem lesz. Az lehet, hogy keletkezik egy apró kis horpadás az autótok lökhárítóján. Esetleg, mondjuk éppen az erdőben sétáltok és közben egy hatalmas vihar kerekedik, villámlik, mennydörög és ez mind történhet, de a ti természetes védelmetek megvéd titeket.

 

És itt szó sincs semmiféle angyali védelemről és itt most nem biztosítási kötvényeket árulunk a saját védelmetekkel kapcsolatban. Ez a ti természetes energiátok. Olyan ez, mint egy körülöttetek lévő energia mező és a kellős közepén lehettek mindenféle drámának és őrületnek, de védelmet élveztek ezektől és ez a ti saját védelmetek.

 

Szeretném, ha ebbe most beleéreznétek!

 

Azért van ott, mert megengedtétek magatoknak, hogy ott lehessen. Azért van ott, mert itt vagytok a bolygón és bizony történni fognak dolgok. Nem lesz minden nap verőfényes és napos. Lesz majd káosz, lesznek majd problémák, továbbá lesznek soha nem látott dolgok is, mint például az internet összeomlása, meg ehhez hasonló dolgok. És ti ott lehettek ennek a kellős közepén, de valahogy ez mégsem lesz rátok hatással. Olyan ez, mint amikor mindenkire esik az eső és ennek nagyon is a tudatában vagytok – hiszen érzitek a levegőben az eső illatát és látjátok is, ahogy esik az eső – de rátok valahogy mégsem esik.

 

Innentől ilyen lesz az élet. Nem az fog történni, hogy egyszeriben csak az egész bolygó megtisztul, és mindenki Kumbayát fog énekelni és egymást fogja ölelgetni. Bár, egy ponton ez is megtörténhet majd, de egyelőre biztos, hogy nem! Túlságosan sok változás zajlik most a bolygón, sőt, még a többi birodalomban is! És ez csak még több konfliktust fog szítani.

 

De, ami most a legfontosabb, szeretném, ha ezt most megértenétek, hogy a természetes védelmetek mellett, ami ugye azt jelenti, hogy ott lehettek a legnagyobb őrület kellős közepén is, de ti ennek nem lesztek részesei, ez nem kell, hogy hatással legyen rátok. De, a Shaumbra még a mai napig érzi az aggodalom, a szorongás mély szintjeit – ami egy fantom szorongás. Cauldre a decemberi Shaumbra Magazinban pont erről írt egy cikket – mondja most nekem. Ez egy fantom szorongás, ami azt jelenti, hogy magatokra vesztek mindent a külvilágból – a többi embert, általánosságban véve a bolygót, a jövőt – pedig ez nem a tiétek!

 

 

Nem a tiétek

 

A Shaumbrának meg van az a szokása, hogy magára vegye a dolgokat. Már nagyon sok élet óta ezt csináljátok. Energia őrzők voltatok a bolygón. Sok helyzetben megmentők voltatok az előző életekben. Nagyon sok mindent magatokra vettetek a bolygótól, a tömegtudattól. Bizonyos szinteken ez még mindig ott munkál bennetek és ez okozza ezt a szorongást.

 

Ez a szorongás nagyon hasonlít egy lópokróchoz, amit időnként magam is használtam. Néhányan nem tudjátok mi ez. Egyfajta kényelmet és melegséget ad ugyan, de baromi nagyon viszkettek tőle. És a Shaumbra esetében ez azt jelenti, hogy még mindig szeretitek ezt a planetáris bébiszitter szerepet, az energia őrzését vagy magatokra venni olyan dolgokat, amik nem a tieitek csak, hogy képesek legyetek ezeket végig vinni, átdolgozni önmagatokon, hogy majd reményeitek szerint ezzel segítséget nyújtsatok a tömegtudatnak. De, most már itt az ideje annak, hogy ezt elengedjétek! Itt az ideje, hogy elégessétek azt a lópokrócot, mert abban a valódi munkában, amit itt tesztek a bolygón, ami a fényetek kiragyogása – ennek már nincs helye. És semmi szükség már erre. És tudom, hogy időnkét ez kényelmes a számotokra és ettől azt érzitek, hogy tényleg, igazán tesztek valamit azzal, hogy magatokra veszitek a világ dolgait, problémáit, de most, hogy belementek a FényTestetekbe, rá fogtok jönni, hogy ez a dolog többé már egyáltalán nem működik valami jól.

 

Magatokra veszitek más emberek problémáit, dolgait, energiáit és ez bizony nagyon nehéz a fizikai test számára. Ezzel egy jó nagy adag extra terhet raktok magatokra, ami nem is a sajátotok! Sokan, akik betegek vagytok, akiknek közületek soha sincs energiátok – ez mind nem a tiétek. Magatokra vettétek a tömegtudat problémáit, részben azért, mert nagyon érzékenyek vagytok – érzitek a dolgokat – aztán meg azt mondjátok, hogy „Ó, biztosan velem van valami baj!” Másrészt pedig azért, mert még mindig szociális munkát végeztek. Hagyjátok, hogy mások végezzék a szociális munkát! Most már ők következnek a sorban, ahogy még több tudatosságot fejlesztenek ki magukban, azt akarják tenni, amit eddig ti végeztetek.

 

Az energia őrzése, a planetáris szociális munka, a spirituális szociális munka – többé már nem a ti dolgotok, nem a ti feladatotok! És nagyon, de nagyon nehéz lesz, ha a FényTestek bejön úgy, hogy közben ez még ott van bennetek, hogy magatokkal cipelitek ezeket a nem rátok tartozó dolgokat, problémákat. Ezek eleve nem a sajátjaitok. És szeretném, ha képesek lennétek ezeket magatokban megkülönböztetni és felismerni. Ezek nem a saját problémáitok, de ti még mindig hajlamosak vagytok ezekre úgy gondolni, mintha a tieitek lennének és ezt még igazoljátok is magaztok előtt, pedig ezek többé már nem a tieitek.

 

Akkor mi a tiétek? Tóbiás fogalmazta ezt meg a legjobban, hogy „Az a tiéd, amit választasz.” Ha nem választotok valamit, legyen szó szemét gondolatokról a fejetekben, vagy fizikai problémákról – amennyiben nem választjátok azokat, akkor azok nem a sajátjaitok. Amennyiben választjátok azokat, akkor azok a sajátjaitok – úgy legyen! De, jogotokban áll, sőt azt mondom most nektek, hogy ez a kötelezettségetek – felém, a Shaumbra felé és leginkább önmagatok felé itt és most – hogy elengedjétek azokat a dolgokat!

 

A legutóbbi Kona-n tartott összejövetelünkön nagy örömömre szolgált beszéltetni az embereket a problémáikról. Szeretnek beszélni – na nem annyira, mint régen, de egy szinten még mindig – az áldozati problémáikról, továbbá arról, hogy egy olyan helyen vannak az életükben, ahol nem tudnak semmit tenni és semmi sem működik az életükben. Ennek nem az az oka, hogy még mindig ragaszkodtok azokhoz a problémákhoz, hanem konkrétan az az oka, hogy még mindig birtokoljátok, a magatokénak érzitek azokat. Ha ott van, az azt jelenti, hogy még mindig szeretitek.

 

És most kivétel nélkül mindannyiótokat arra kérlek, hogy ezt az egészet engedjétek el! Nekünk más dolgunk van! Ki kell sugároznunk a fényünket, ahelyett, hogy magunkba hoznánk mindenki más sötét felhőjét. Többé már nem azért vagytok itt, hogy összegyűjtsétek mindenki más sötét felhőjét csak azért, hogy meglássátok, hogy képesek vagytok-e azt feldolgozni és legyőzni magatokban, meg az összes hülye többi szarság miatt. Most azért vagytok itt, hogy kisugározzátok a fényeteket és a kettő között óriási a különbség és pontosan tudjátok, hogy miről beszélek. Óriási a különbség a kettő között és most azért vagytok itt, hogy kisugározzátok a fényeteket, ahelyett, hogy begyűjtenétek azokat a sötét fellegeket, amik tényleg nem is a tieitek.

 

Most vegyünk erre egy jó mély lélegzetet! Hm.

 

Akkor folytassuk! Váltsunk sebességi fokozatot! De, még előtte szeretném ismételten kihangsúlyozni, hogy itt van ez a természetes védelem. És ez itt van veletek, a testet öltött Mesterrel, ahogy itt maradtok a bolygón. És ez azért van így, mert így működik az energia. A saját energiátok nem fog veszélynek kitenni titeket, hacsak nem szeretnétek azt. De, ettől eltekintve benne lehettek ennek a sok őrült dolognak a kellős közepén, mint amikor például kidőlt a fa itt az Ahmyo Villában és mégis csak nagyon elenyésző kárt okozott. És a kár pedig nagyon jó illusztrációként szolgált egy-két napra, egy kis mókás drámához. De, ha más emberekről lett volna szó, akkor valószínűleg elvitte volna az egész ház felét vagy a harmadát.

 

Akkor most vegyünk erre egy mély lélegzetet!

 

 

Szeretet, szerelem

 

A következő téma a szeretet, a szerelem.

 

Nem sokat beszélek a szeretetről, aminek alapos oka van, de most már elkezdek erről többet beszélni. Azért nem beszélek a szeretetről, azért nem használom ezt a szót a Shaumbrával való munkám során és azért nem csinálunk ilyen szeretet Kumbayákat, mert számomra a szeretet nem az, ahogy ezt a legtöbb ember gondolja, meghatározza, megéli vagy megtapasztalja. Számomra az emberi szeretet, szerelem rendkívüli túl van értékelve.

 

A szeretetben, szerelemben nagyon sok a manipuláció és a szeretet általában egy olyan dolog, amit neked kell másoknak adnod. És néha talán te is be fogadod, de lényegében nagyon is azt hirdetik, hogy másoknak kell azt adnod. Nem hallotok túl sokat arról, hogy fogadd be a szeretetet. Arról hallotok folyton, hogy adj szeretetet!

 

A szeretettel túlságosan visszaéltek és túlzásba vitték a használatát még a Bibliában is, valamint más szentírásokban is. A New Age pedig aztán mindenek felett örökre bemakyózta a szeretetet, ami a 60-as években vette kezdetét, de később még azt is meghaladta. A New Age jól bemakyózta a szeretetet, hogy „Mindannyian szeretjük egymást és itt van nekünk ez a Kumbaya szeretet és mind egyek vagyunk és mind visszatérünk ahhoz, hogy szeretjük egymást az egységben.” És számomra ez egy vicc, egy komédia. Ez egy óriási félreértése az energiának és végsősoron az igazi szeretetnek.

 

Számomra a szeretet, a szerelem az, ami első ízben itt a Földön került megtapasztalásra. Az emberek arról szoktak beszélni, hogy Isten megosztja a szeretetét – de ebből máris tudhatjátok, hogy itt valami nem stimmel, mert először is hímnemben beszélnek Istenről és az, hogy megosztja a szeretetét, az is valamiféle „kérés” alapján történik meg, a kérésre adott válaszként. Isten kioszt egy kis szeretetet itt meg ott. Istennek – legyen az bármi is – halvány fogalma sem volt a szeretetről. A Lelketeknek, az Én Vagyok-otoknak fogalma sem volt a szeretetről, a szerelemről egészen addig, amíg az emberek el nem jöttek ide, erre a bolygóra.

 

Senki sem mondta azt, hogy „Most szépen elmész a bolygóra, hogy megtapasztald a szeretetet, a szerelmet.” Mivel senkinek sem volt fogalma erről a dologról, amiatt jöttetek el ide, erre a bolygóra, hogy megértsétek a tudatosság és az energia között fennálló kapcsolatot az angyali családotok nevében, akiket nem szerettetek, hiszen nem is létezett akkoriban még a szeretet.

 

Eljöttetek hát ide, erre a bolygóra és egy teljesen őrült módon elkezdtétek kutatni-keresni az energia és a tudatosság megértését és végül mire bukkantatok? A szeretetre, a szerelemre. A tiszta szeretetre. A valaki más iránt érzett szeretetre, szerelemre. Egy patyolattiszta kapcsolatra, egy emlékezésre – még ebben a valóságban is – emlékeztetek arra, hogy honnan is érkeztetek ezzel a másik személlyel és tudtátok, hogy mind a ketten egy nagyon messzi, távoli helyről érkeztetek ide, valamikor réges-régen. És ott volt ez a kapcsolat, ami aztán lángra lobbantotta azt a dolgot, ami addig soha nem került megtapasztalásra ezen a bolygón, ami a szerelem, a szeretet – és végül a szeretet az egyik angyali érzékké vált.

 

Továbbra is szerettetek, de aztán megéltétek a szeretet sötét oldalát is – válóperes ügyvédek. Megtaláltátok, megéltétek a szeretet brutalitását. Azt, amikor az egyik szülőtök megver titeket és azt mondja, hogy „mindezt csak az irántad érzett szeretetből tettem.” Vagy amikor egy délután hazamentek és a partnereteket valaki mással ott találjátok az ágyban, aki azt mondja neked, hogy „Nem! Nem! Én tényleg, igazán szeretlek téged! Ez csak egy kis botlás volt a részemről. – És olyankor a szeretet, a szerelem fájdalmas. Belétek harap.

 

És az emberek, olyanok, akik korábban még csak nem is találkoztak egymással, egyszer csak azt mondják, hogy „Szeretlek.” mintha ez a szó pontosan olyan lenne, mint a „levegő” vagy a „kenyér”. De, szerintem egy kicsikét túl lazán használják ezt a szót, arról már nem is beszélve, hogy szerintem azért, több, mint tíz perce kellene ismerned azt az illetőt, mielőtt „szeretnéd”, legalábbis a legtöbb esetben.

 

Tehát, a szeretet, a szerelem egy olyan jelenség, amit először az emberek tapasztaltak meg itt a Földön és ami most utat tör magának az egész teremtésben. Vannak olyan angyali létezők, akik csak azért jönnek ide, hogy megélhessék a szeretetet, a szerelmet, ami félig-meddig egy Szeretet Cirkusz. „Le akarunk menni a Földre és meg akarjuk élni, hogy milyen is ez a szeretetnek, szerelemnek nevezett dolog.” És miről is szólnak a dalaitok? A szerelemről, a szeretetről. Hány dalt írtak a mogyoróvajról? Hát nem túl sokat. A dalokat a szerelemről, a szeretetről írják. Hány dalt írtak a tudományos felfedezésekről? Hát úgy kb.10-et, de az összes többi dal a szerelemről, a szeretetről szól.

 

Nem beszéltem korábban a szeretetről és emiatt akár cinikusnak is tarthattok engem. Lehetséges ez? Nem tudom, hogy ezt képesek vagytok-e kiérezni a szeretettel kapcsolatos ráhangolódásomból – de ennek csak az az oka, hogy a szeretet, szerelem nagyon elcsépelt lett, tele lett manipulációval, nagyon el lett üzletiesítve, félre lett értve és ártalmas dologgá vált igen sokféleképpen.

 

Nagyon sok mindent megéltetek a szeretettel, szerelemmel kapcsolatosan és a legtöbben az ezt megelőző életeteket egyedül éltetek le és azt mondtátok, hogy „Végeztem a szeretettel, a szerelemmel. Végeztem vele! Elég volt belőle!” Azt mondtátok, hogy végeztetek a párkapcsolatokkal és a társakkal. Többé már nem akartatok olyan nagyon mélyen beleszeretni valakibe, mint korábban, mert olyankor teljesen elveszítettétek magatokat és az saját Én érzeteteket, annyira nagyon mélyen beleszerettetek valakibe. És ez egy célt szolgált. Nagyon sokat tanultatok ebből és hát megéltétek a szerelmet, a szeretetet.

 

Tehát, sokan közületek az ezt megelőző életeitekben egyedül, magányosan éltetek távol más emberektől és távol a szerelemtől, a szeretettől. Szükségetek volt arra az ön magatokkal töltött időre, anélkül, hogy egy szerelmi kapcsolat vagy párkapcsolat ebbe betolakodna. És azért a „betolakodás” szót használtam erre, mert sokszor erről van szó. És ezt követően pedig eljöttetek ide, ebbe az életetekbe.

 

Megérkeztetek ebbe az életetekbe, a világ összes tudásával arra vonatkozóan, hogy miért is vagytok itt. Mindent tudtatok arról, hogy miről is szól ez az életetek. Persze ezalatt nem a részleteket értem, hanem azt, hogy miért érkeztetek ide – a Realizációtok elérése miatt és végsősoron azért, hogy utána itt maradjatok a bolygón testet öltött Mesterként. És menet közben mégis nagyon sokan megpróbáltatok visszatérni a párkapcsolatokhoz, amik nem működtek. Sokan éveken vagy évtizedeken keresztül próbálkoztatok dolgozni egy párkapcsolaton, az egész családi egységen és ezen az egész szerelem, szeretet dolgon, de nem működött. És sokan még ma is szomorúak vagytok emiatt – amikor éjjelente erről beszélgetünk – és azt mondjátok nekem, hogy „De Adamus, én csak egy társat szerettem volna, a lélektársamat.” És amikor kimondjátok azt a szót, hogy „lélektárs” akkor émelyegni kezdek és rámtör a hányinger – erre ti gyorsan azt mondjátok, hogy „bocsánat, rosszul mondtam, az ikerlángomat akartam mondani.” És akkor megint elkap az előbbi hányinger, ami kiül az arcomra, amikor azt mondom nektek, hogy nem létezik se lélektárs, se ikerláng.

 

Tehát, megérkeztetek ebbe az életetekbe ismét, azt remélve, hogy megtaláljátok azt a szerelmet, de közben azt is tudtátok, hogy ezt el fogjátok magatoktól taszítani, mert nem akartátok, hogy bármi is beleavatkozzon a Realizációtokba.

 

A szerelem, a szeretet egy gyönyörűséges dolog. Az a szeretet, amiről én beszélek és én nem az emberi szerelemről, szeretetről beszélek itt. A szerelem, a szeretet nagyon csodálatos dolog, amikor képesek vagytok ezt a szeretetet nyíltan, nyitottan megosztani a másikkal. Amikor képesek vagytok a másikkal megosztani a testeteket, a legbensőségesebb gondolataitokat, az utazásotokat történeteiteket, a nevetéseteket, amikor közösen megnéztek egy filmet, vagy egy hosszú utazásra indultok. Amikor semmit nem kell elrejtenetek, eltitkolnod a másik elől, amikor semmit sem kell elhallgatnotok vagy visszatartanotok, elrejtenetek a másik elől – ez a szeretet. De, ha egy olyan helyzetben vagytok, ahol jelen van a visszafogottság, a rejtőzködés, ahol titkos átjárók vezetnek a pszichétekbe és a szellemetekbe, ahol jelen van a féltékenység, ahol jelen vannak a vádaskodások és az összes többi dolog – az nem szeretet. Az nem szeretet. Az egy párkapcsolat, de az nem az a szeretet, amiről én beszélek.

 

Tehát, az emberek menet közben felfedezték a szerelmet, a szeretetet és jó mélyen megélték annak szépséges és sötét oldalát is. Én egyáltalán nem vagyok a szeretet, a szerelem ellen. Én a szeretet, a „szerelem” szó helytelen használata ellen vagyok. Ó, hát a szeretet! És természetesen a létező leghatalmasabb szeretet, ami egyben a létező legmegfoghatatlanabb is, az az önmagatok szeretete.

 

Itt az ideje annak kedves Shaumbra, kedves Mesterek, hogy egy nem makyós módon szeressétek magatokat! Nem azon a régi módon, hogy „Szeretem magam. Szeretem magam. Szeretem magam” mert ilyenkor tényleg nem szeretitek magatokat. De, most már tényleg, igazán szeressétek magatokat!

 

Egyre többet fogok erről beszélni és időnként nagyon kritikus leszek az általam „régimódi szeretetnek, szerelemnek” vagy szaros szeretetnek nevezett dologgal kapcsolatban. Beszélni fogok annak fontosságáról, hogy milyen fontos volt szeretnetek másokat és hogy most milyen érzés szeretni önmagatokat. És ez nehéz dolog, mert bármilyen messzire is eljutottatok és bármennyire is tudatosok vagytok, most még mindig nehéz szeretnetek önmagatokat. És emlékezzetek vissza, hogy mit is mondtam az előbb egy társról. Az igazi szeretet az, amikor nincs semmiféle visszafogottság, titkolózás, amikor nincsenek titkok, nem hallgatjátok el a dolgokat, amikor nincsenek titkos kamrák vagy folyosók, amikor nincs féltékenység. Amikor a kapcsolat nyitott és jelen van a bizalom, az az igazi szeretet. Amikor nem kötitek össze magatokat egymással, míg a halál el nem választ. – Mert ez nem szeretet. Az a vallás.

 

A valódi, igaz szeretet soha nem ragaszkodik senkihez és semmihez. Nincs arra szükségetek, hogy bárkihez, bármihez is ragaszkodjatok, hogy belé kapaszkodjatok vagy rácsimpaszkodjatok, hogy bárkit is „lekötözzetek”, visszafogjatok – mert az nem szeretet. A szeretet az a mély bizalom önmagatokban és másokban.

 

És most már egyre többet fogunk beszélni az önmagatok szeretetéről – saját magatok szeretetéről – és tényleg ez a létező legnehezebb és a legnagyobb kihívást jelentő dolog mind közül. Ó, hát sokkal könnyebb valaki mást szeretni. Sokkal könnyebb magatokon kívülre vetíteni vagy adni a szeretetet, mint magatokba fogadni azt – akár valaki mástól, de leginkább sasját magatoktól. Leginkább saját magatoktól.

 

Most már eljött annak az ideje, hogy úgy beszéljünk a szeretetről, ahogy eddig talán még sohasem hallottatok róla. Lesznek ezzel kapcsolatos speciális összejöveteleink, szeretet összejöveteleink, de szerettem volna ezt most felhozni, mert ez a következő Szeparációs Pont vagy a következő sarok, ahol befordulunk – nevezzétek ezt tetszésetek szerint – önmagatok szeretete.

 

Most egy pillanatra képzeljétek csak el annak lehetőségét, hogy mindenféle feltétel nélkül szeretitek önmagatokat.

 

Úgy jöttetek el ide erre a bolygóra, hogy az égvilágon semmit sem tudtatok a szeretetről, a szerelemről. Aztán itt felfedeztétek és szerelmesek lettetek, aztán jött a szex és ezt követően még nagyon sok más szerelmi és szerető kapcsolatotok is volt. És aztán a szerelem, a szeretet olyan keserűvé változott, mint a megromlott tej. De, ezekből is tanultatok. Megtanultátok, hogy mi nem a szeretet, hogy aztán végül itt és most elkezdjétek szeretni önmagatokat.

 

Az a szeretet, amiről majd beszélni fogunk, egyáltalán nem makyó és ha elkezdetek vele makyózni, akkor jön a sárkányotok és jó nagyot belétek harap ebben a „szerelemsütiben” ott és akkor. Nem fogja nektek megengedni azt a cukorszirupos, csöpögős, vattacukros szerelmet, szeretetet. Én itt most arról beszélek, amikor tényleg szeretitek magatokat. Jól hangzik, nem igaz? De, közben mégis oly nehéz. Olyan nagyon nehéz.

 

Akkor, most vegyünk egy jó mély lélegzetet erre, hogy belemegyünk ebbe a következő lépésbe a Shaumbrával! És vissza fogok menni a Felemelkedett Mesterek Klubjába és mondok majd azoknak a rossz arcoknak egy-két dolgot, tudjátok, akik azt mondták, hogy mennyire könnyű dolgotok van. És azt mondom majd nekik, hogy „Tudjátok, hogy éppen min dolgozunk?” vagy ami még jobb, hogy „Most éppen az Énünk valódi szeretetét engedjük be.” Nem ezt a régi fajtát tudjátok, ami arról szól, hogy „szeressük az egész világot”, miközben valójában nem is szeretitek. Önmagatok szeretete egy igazi beteljesülése annak, amiért eljöttetek ide, erre a bolygóra, mert ahhoz, hogy igazán megértsétek az energiát és a tudatosságot azt, hogy ez a kettő, hogyan működik együtt egymással, ehhez azt is meg kell értenetek, hogyan szeressétek önmagatokat.

 

Önmagatok szeretete azt jelenti, hogy teljes egészében elfogadjátok magatokat. Mindent, az égvilágon mindent elfogadtok önmagatokkal kapcsolatban.

 

Akkor, most vegyünk erre egy jó mély lélegzetet! Á, milyen finom ez a kávé!

 

Jó, jöhet a következő dolog a sláger listánkon! Hm.

 

Szeretnék még egy kicsit elidőzni a szeretet érzésénél. Tegyük ezt meg – az önszeretetet – és engedjétek meg, hogy ez most keresztüláradjon a tudatosságotokon! Eljöttetek erre a bolygóra, hogy tanuljatok a tudatosságról és az energiáról, de ehelyett mit találtatok? A másik ember iránt érzett szeretetet, szerelmet és keresztülmentetek ennek az egésznek a megtapasztalásán. Szeretni valaki mást, aminek megéltétek a jó és a rossz oldalát is, aztán egy darabig olyan, mintha nem lenne senki. Úgy tűnik, mintha a szeretet, szerelem eltűnt volna az életetekből és akkor most már itt az ideje annak, hogy szeressétek önmagatokat.

 

Nem sokan vannak jelenleg a bolygón, illetve soha nem is voltak sokan, akik igazán, tényleg szerették volna önmagukat. Nem sokan vannak. Mi meg fogjuk ezt tenni – na nem együtt – hanem mondhatni külön-külön, de egyszerre, egy időben.

 

 

Mester történet

 

Jól van, akkor vegyünk egy mély lélegzetet, ahogy sebességi fokozatot váltok itt. Ismét el szeretnék mesélni egy Mester történetet.

 

A Mester a házikójában ücsörgött a késő délutáni órákban, a kandalló mellett egy könyvet olvasva, egy finom pohár bor kíséretében. Azt tette, amit egy igazi Mester, csak könnyedén vette a dolgokat, lazított. A Mester sok tanfolyamot tartott, amivel eléggé megteltek a napjai, de a Mester tudja, hogy időnként szánnia kell időt arra, hogy egyedül legyen. Tehát, éppen egy könyvet olvasott, amikor hirtelen meghallotta a csengőt a fejében. Nem szó szerint hallott egy csengőt megszólalni, hanem inkább csak egy késztetést érzett. Ott volt a belső tudás, hogy letegye a könyvet, felvegye a kabátját és elinduljon egy sétára.

 

Az érdekes az volt, hogy a Mester nem tudta ennek az okát és nem is kérdőjelezte meg ezt a késztetést vagy impulzust, amit érzett, mert ha egyszer megkérdőjelezi azt, akkor elkezd mentális lenni. Ha egyszer felteszitek azt a kérdést, hogy „Most akkor miért érzem ezt a késztetést?” – vagy – „Ez csak én lennék?” – vagy – „Most mit kellene tennem? Mit próbál ezzel a Szellem a tudtomra adni?” – Nem, nem, nem, nem.

 

A Mester érezte ezt a késztetést vagy impulzust, felvette a kabátját és elindult sétálni úgy, hogy nem tudta ennek az okát, nem tudta, hogy hova fogja ez majd őt elvezetni. És itt ez egy nagyon fontos dolog mindannyiótok számára. Egyszerűen csak érezni fogtok egy késztetést és régebben ilyenkor nekiálltatok gondolkozni rajta, diagnosztizálni, ízekre szedni, kielemezni és tök hülyék voltatok ezzel kapcsolatosan. Most pedig ez egyszerűen csak annak az ideje, hogy belemenjetek a belső tudásotokba, ahogy ezt a történetben szereplő Mester is tette.

 

Felvette a kabátját és kisétált az ajtón úgy, hogy azt se tudta, hogy jobbra vagy balra forduljon, vagy, hogy egyenesen menjen. Fogalma sem volt róla. De, tisztában volt vele és eléggé megbízott magában ahhoz, hogy tudja, hogy a megfelelő irányba fog menni és a tökéletes helyre fog eljutni.

 

Úgy nagyjából hét perce sétált, amikor elérkezett az iskola területén található kis tóhoz, amit hatalmas, csodálatos fák szegélyeztek és ezen a késői délutánon meglátta az egyik tanítványát, Krisztinát, aki ott sírdogált a padon ülve. A Mester egy pillanatra megállt. Érezte, hogy nagyon sok minden zajlik mostanában Krisztinával, mintha valami gyötörné, kínozná őt, ezért nem volt túlságosan meglepve azon, hogy sírni látja. Jó tanítvány volt. Nagyon elkötelezte magát a Realizációja mellett. Egész jól kezelte az energiáját, de mégis volt valami, ami ebbe beavatkozott, ami ennek útját állta.

 

Ott állt egy kicsikét, beleérezve Krisztinába, hogy igazán megérezze, hogy helyénvaló-e odamenni hozzá, vagy talán jobb, ha csak elsétál. És ahogy ebbe beleérzett, nem próbált szavakat hallani a fejében, ahogy Krisztina felsőbb énjével sem akart beszélni, egyszerűen csak beleérzett annak energiájába, hogy mit is kellene most tennie. Egyáltalán nem volt mentális ezzel az egésszel kapcsolatban. Nem ragadt bele a fejébe mindenféle szeméttel. Nem várt arra, hogy meghalljon valami nagy hangot. Egyszerűen csak beleérzett. Ez a belső tudásotok. Ezt teszi a Mester. Beleérzett ebbe és nagyon is megfelelőnek tűnt odalépnie Krisztinához. Szinte azt érezte, hogy a lány energiái hívják őt.

 

Ekkor egy párszor megköszörülte a torkát, na nem azért, hogy ráijesszen Krisztinára, hanem hogy meghallja a közeledését, aki ott ült a padon sírdogálva, a fejét a kezébe temetve. A Mester pedig egyszerűen csak leült mellé és egy szót sem szólt. Nem kérdezett ilyen hülyeséget, hogy „Hogy vagy?” (Linda nevet) Mégis erre mit kellene válaszolnia? Hát nem ezt szokták kérdezni az emberek, hogy „Hogy vagy?” „Á, épp összeomlottam. Többé már élni sincs kedvem.” „Hogy vagy?” Jaj, csak ezt ne! (Linda nevet) A Mester csak ott ült némán. – Örülök, hogy ilyen jól szórakoztatom Lindát. (Adamus nevet)

 

A Mester leült Krisztina mellé a padra – és ehhez szokjatok hozzá, hogy egyszerűen csak ott vagytok. A Mester egyszerűen csak megengedte, hogy kiragyogjon a fénye. Nem kellett ezen dolgoznia. Nem kellett ehhez megnyomnia egy gombot és azt mondania, hogy „Fény, kapcsolj be!” A valódi, igazi Mester állandóan kisugározza a fényét. A Mester csak ott ült némán egy darabig és nem próbált Krisztitának mindenféle jó energiarezgéseket küldeni, nem próbálta őt meggyógyítani, nem kántált, nem mantrázott és nem is imádkozott érte. Egyetlen szál füstölőt sem húzott elő a zsebéből, hogy kifüstölje és megtisztítsa a levegőt. Semmi ilyesmit sem tett, egyszerűen csak ott ült a lány mellett. Ez volt a tökéletes dolog. Krisztinának pontosan erre volt szüksége.

 

Abban a pillanatban egyáltalán nem volt szüksége sok szövegelésre. Egyáltalán nem volt szüksége egy rakás kiselőadásra és kéretlen tanácsokra egy öregembertől és semmiképpen nem volt szüksége a füstölők illatára. Az embereknek néha egészen furcsa elképzeléseik vannak arról, hogyan tudnának másoknak segíteni, ami szerintem baromira tolakodó. Van, hogy elegendő pusztán csak a jelenlét – amikor érzitek a meghívást, elég egyszerűen csak a jelenlét számít – és nincs szükség sok szóra, vagy lehet, hogy egyáltalán nincs is szükség szavakra.

 

Tehát, a Mester leült Krisztina mellé a padra, aki tisztában volt ezzel. Azonnal észrevette, a Mester pedig csak ott ült némán. Egy szót sem szólt, nem próbálta ráerőltetni magát Krisztinára, hanem egyszerűen csak ott ült mellette. Úgy körülbelül öt perc elteltével Krisztina abbahagyta a sírást, mondhatni újra lélegezni kezdett, letörölte a könnyeit az arcáról, a Mester pedig benyúlt a kabátja zsebébe, ahonnan egy üveg konyakot húzott elő és szó nélkül odanyújtotta Krisztinának, aki jól meghúzta az üveget, majd megkönnyebbülten felsóhajtott.

 

Ez persze nem azt jelenti, hogy a Mesternek mindig magával kellene hordania egy üveg konyakot, de időnként nem rossz ötlet. Most pontosan erre volt szüksége Krisztinának, amivel meg tudta törni ezt az egész érzelmi kavalkádos helyzetét. A Mester tudta, hogy ezen át kellett mennie, legalábbis egy szinten, ugyanakkor azt is tudta, hogy Krisztina ebbe bele volt ragadva. Jelenleg éppen ez kavargott benne.

 

A Mester tudta, hogy van egy pár probléma az életében, mert a dolgok nem úgy alakultak, ahogy azt Krisztina elképzelte. És ez kifejezetten a párkapcsolatára volt igaz, ami már úgy öt éve tartott. Nem házasodott össze ezzel az úriemberrel, de együtt éltek és az a férfi egyszer csak minden szó nélkül fogta magát, összecsomagolt és kilépett a kapcsolatból. Csak annyit mondott, hogy „Vége van.” Krisztina pedig teljesen maga alatt volt.

 

Végül azt mondta a Mesternek, hogy „Ez egyszerűen csak nem az én sorsom, hogy valaha is megismerjem a szeretetet.”

 

A Mester pedig csak ott ült némán. Vannak olyan helyzetek, amikor jobb, ha az ember nem mond semmit. Így a Mester csak ott ült és Krisztina azt mondta neki, hogy „Tudod Mester, ez nem az első alkalom volt. Az ezt megelőző kapcsolatom két évig tartott és az azt megelőző pedig csak alig nyolc hónapig és az azt megelőző pedig úgy 5 vagy 6 évig.” Majd így folytatta, hogy „Úgy látszik nem az a sorsom, hogy valaha is részem legyen ebben az életemben egy párkapcsolatban!”

 

A Mester ezt tényleg megértette, hiszen mielőtt megengedte volna a saját Realizációját, egyik kapcsolata követte a másikat, hogy megpróbálja meglelni a szeretet értelmét és magát a szeretetet, de egyik kapcsolata sem működött. Tudta, hogy milyen szembenézni a szeretet sötétségével és végül milyen kiemelkedni ebből saját Maga szeretetével. Hiszen tényleg csak erre van szükségetek. És amikor ott van ÖnMagatok szeretete, akkor tényleg, igazán megtapasztalhatjátok valaki mással a párkapcsolat szépségét igaz szeretetben.

 

Krisztina beszélni kezdett. Szerintem az a jó nagy húzás abból a konyakból segített egy kicsikét megoldani a nyelvét, így beszélni kezdett és azt mondta, hogy „Mester, nemrégiben tanácsadáson jártam.”

 

Erre a szóra a Mester forgatni kezdte a szemeit, ahhoz hasonlóan, ahogy ezt korábban Linda tette „Tanácsadás? Te jó ég! A tanácsadás a függőknek való” gondolta magában a Mester. Ezt nem merte hangosan is kimondani, de a tanácsadás tényleg a függőknek való, legalábbis az a fajta tanácsadás, amire az emberek manapság eljárnak. Függenek a saját problémáiktól, a tanácsadás pedig csak megerősíti azokat, mert a tanácsadás csak még mélyebben beleviszi őket a problémáikba, ahelyett, hogy megoldást kínálna rájuk. Lényegében sokszor igazából csak még inkább, sőt mindennél erősebben megteremti az áldozati és a bántalmazó tudatosságot. És Cauldre most éppen leszidott – de én nem azt mondtam, hogy minden tanácsadó ilyen, csak azt, hogy általában ilyen a tanácsadás. Nem nézi meg a probléma valódi okokait. Megpróbálja leragasztani a sebet és amikor ez nem működik, akkor következnek a gyógyszerek.

 

Krisztina azt mondta, hogy „Mester, azért jártam mostanában tanácsadásra, hogy megpróbáljam megtalálni arra a választ, hogy miért nem lehet jó párkapcsolatom és miért van az, hogy az elején mindig jól indul a kapcsolat és olyankor tényleg mindig azt hiszem, hogy ez a létező legeslegjobb kapcsolat, amire valaha rátaláltam, de aztán később kezdődnek a nézeteltérések, a viták. És akkor elkezdünk veszekedni. És megjelenik a hideg távolságtartás. Majd a csend. Utána pedig jönnek a vádaskodások és a csodálatos szerető kapcsolat elromlik. A tanácsadóm azt mondta, hogy ezt az egészet én teremtem. És még azt is mondta, hogy ennek az egésznek a valódi oka az, hogy sérült a belső gyermekem és azt szeretné, ha részt vennék egy tanfolyamon, illetve elvonuláson a sérült belső gyermek meggyógyítására, ami úgy durván egy hónapig tart, és nyolcezer dollárba kerül. És én elmegyek ezekre a tanfolyamokra, amik heti 3-4 alkalommal vannak és ott mindent meg fogok tudni a saját sérült belső gyermekemről.”

 

A Mester pedig azt gondolta magában, hogy „Ha még tovább kell ezt hallgatnom, akkor egymagam megiszom ezt az üveg konyakot.” mert tudta, hogy ez az egész tényleg csak egy nagy rakás pszichológiai szarság.

 

Még egy darabig hallgatta Krisztinát, mert tudta, hogy fontos neki, hogy ezt kiadja magából. És közben szinte egy szót sem szólt. Időnként bólintott, sokszor forgatta a szemét, de szinte egy szót sem szólt.

 

Végül, amikor Krisztina már kifárasztotta magát a sok beszédtől, a Mester így szólt, hogy „Krisztina, a te problémádnak semmi köze sincs egy sérült belső gyermekhez. Igazából egy sérült felnőtthöz van köze.

 

„Most arra kérlek, hogy egy kicsit csukd be a szemed és emlékezz vissza arra, amikor megszülettél itt a bolygón, ebben az életedben. Szeretném, ha visszaemlékeznél arra, hogy milyen volt az, hogy ott volt benned annak tiszta tudása, hogy miért is jöttél most ide a bolygóra, továbbá annak tiszta tudása is, hogy mit akartál megtenni és milyen irányba akartál haladni. És ez a tudás itt maradt veled.”

 

„Amikor úgy 1-2 éves voltál, beszélgettél az elementálokkal és a tündérekkel, meg velem és másokkal is és ez tényleg gyönyörűséges volt. Olyan 3 és 4 éves korod körül pedig még mindig tisztán emlékeztél erre, de már egyre inkább elkezdtél tudatában lenni a világgal, annak sajátosságaival, kihívásaival és nehézségeivel – de akkoriban még mindig tisztán emlékeztél a belső tudásodra. És úgy 5 vagy 6 éves korod környékén még mindig teljesen tisztán tudatában voltak annak, hogy miért vagy itt és hogy mit fogsz megtenni.”

 

„Krisztina, neked nincs semmilyen sérült belső gyermeked. Az mindvégig tudta ezt. Mindvégig tudta. Van egy sérült tinédzsered és egy nagyon sérült felnőtted, de ez az egész sérült belső gyermek dolog, ez nem így van. Ez egyszerűen csak nem igaz. Ez az egyik ilyen New Age-es dolog, ami ugyan jól hangzik, de érezz ebbe bele te magad!”

 

„Ha bele akarsz érezni ebbe a belső gyermekbe, magadba, akkor hozd őt ide. Te is tudod, hogy az idő nem létezik. Nincs se múlt, se jövő, vagyis legyél most a belső gyermeked! Érezz ebbe bele!”

 

Krisztina egy darabig ott ült a Mesterrel, némán és eleinte küzdött, mert ugye elhitte, hogy sérült a belső gyermeke, ezért aztán egy sérült belső gyermekre számított. De, folytatta a légzést és végül bele tudott ebbe érezni – és érezte a fiatalabb énjét, a belső gyermekét, hogy úgy mondjam. És hirtelen beleérzett annak tisztaságába, tisztánlátásába és abba, hogy ez a gyermek tudta, hogy miért jött ide, ebbe az életébe és ezt a belső tudást meg is őrizte.

 

Csak eltemette. Nem veszett el – csak az élet rengeteg sok egyéb dolga nagyon leárnyékolta. De, ennek a belső gyermeknek a tisztasága annak valódi tudása ugyanúgy ott volt. És ez nagyon megütötte Krisztinát, akár egy tégla. Beléhasított és akkor már pontosan tudta, hogy nem volt itt semmiféle sérült belső gyermek. Egyszerűen csak nagyon sok olyan dolog történt az életben, ami eltérítette őt a saját útjáról, ami azt okozta a számára, hogy letérjen, vagy legalábbis azt gondolja, hogy letért a valódi küldetéséről vagy szenvedéllyel teli küldetéséről ezen a bolygón.

 

Beleérzett ebbe egy darabig és ez az egész egyszeriben csak elkezdett átáramolni rajta, ennek a kristálytiszta kisgyermeknek a szépsége, aki volt és hogy utána elkezdődtek a kihívások, az emberiség összes fellege, árnyéka és sötétsége ott körözött és örvénylett, ami azt okozta ennek a belső gyermeknek, hogy elbújjon, elrejtőzzön, de nem sérült meg. Azért vonult belülre, hogy megvédje magát és hogy majd a megfelelő időben előléphessen tisztán, tisztánlátással.

 

Ez az egész átáramlott rajta és visszaemlékezett a saját tiszta, igaz gyermeki énjére és mindarra a sok dologra, ami azt okozta, hogy elrejtőzzön – az összes tizenéves korában történt dologra, akár arról volt szó, hogy fűvel-fával ágyba bújt, vagy hogy bántott másokat vagy, hogy drogozott nagyon fiatalon, vagy, hogy egész végig rossz párkapcsolatai voltak. És akkor megértette, hogy nem volt semmiféle sérült belső gyermek és hogy visszatérhet ennek a kisgyermeknek a belső tudásához és bizonyosságához, ami ott volt és ami majd segít neki az összes történés megértésében.

 

A Mester érezte, hogy Krisztina az újra összekapcsolódás pontján van és azt mondta neki, hogy „Most vegyél egy mély lélegzetet és engedd meg, hogy az a kis fiatal ártatlanság újra visszatérjen! A külvilág megkeményített téged. Szkeptikus és cinikus lettél. Most akkor engedd meg, hogy az az ártatlanság visszatérjen! Itt az ideje.”

 

És megtette.

 

A Mester tudta, hogy itt az ideje, hogy felálljon és elmenjen. Krisztina keresztülment ezen a dolgon. Keresztülment a saját magával történő egyesülésen vagy újra-egyesülésen. A Mester szép csendben felállt és pont, amikor elsétált volna, Krisztina ránézett a csodaszép, bár még mindig könnyekkel teli arcával és azt kérdezte tőle, hogy „Mester, megtennéd, hogy itt hagyod nekem az egész üveg konyakot?”

 

Kedves Shaumbra, nincs nektek sérült belső gyermeketek. Ott van ez a belső énetek, ez a fiatal, ragyogó, ártatlan tiszta tudásotok önmagatokról, ami már nagyon régóta el lett rejtve. Nem sérült. Soha nem is volt sérült. Az ember, a felnőtt, a tinédzser, az lehet, hogy megsérült és így aztán ez a belső én félre lett téve, menedékbe lett helyezve az élet őrült dolgai elől, de most már itt az ideje, hogy visszahozzátok őt!

 

Akkor most kérnék egy kis zenét a merabh-ra!

 

 

Merabh a belső krisztus gyermekre

 

Nincs sérült belső gyermek.

 

(megszólal a zene)

 

Ott van viszont a tinédzser, a felnőtt, vagy a középkorú vagy akár idős ember, aki túlságosan sok mindent magára vett, ami nem is volt az övé. Aki túlságosan sok mindent magára vett.

 

Ráadásul közületek sokan beérkeztetek ide a bolygóra, ebbe az életetekbe és nagyon-nagyon sokat kellett várnotok arra, hogy elérkezzen a megfelelő idő, hogy meg tudjátok tenni azt, amiért idejöttetek, ami a ti szenvedéllyel teli küldetésetek – hogy testet öltött Mesterek legyetek.

 

Jó páran 30, 40, 50 évet is vártatok erre és menet közben, nagyon be tudtok piszkolódni. Nagyon negatívvá tudtok válni, sőt, ráadásul még rengeteg mindent magatokra is vettetek, olyan dolgokat amik nem is voltak a tieitek. Nagyon sok mindent.

 

Akkor ragadjuk most meg ezt a pillanatot, ebben a tisztaság és ártatlanság merahb-ban, hogy visszahozzuk azt a részeteket – azt a részeteket, amit behoztatok és ami annyira nagyon tiszta volt oly sok éven át – azt a részeteket, aki tudta, hogy miért vagytok itt és azt a részeteket, aki lényegében elhozta az üzenetet.

 

Akkor most hívjátok vissza azt a részeteket! Nem a múltban van. Hanem pontosan itt van most. És nem valahol máshol. Pontosan itt van.

 

Csak mondhatni el lett rejtve, hogy megvédjétek. Azt akartátok, hogy soha semmi se szennyezhesse be vagy torzíthassa el önmagatoknak ezt a gyönyörűséges részét, aki a gyermek, valójában a Krisztusi gyermek.

 

A Krisztusi vagy Kristály Gyermek, aki óriási tudással és elkötelezettséggel érkezett ide. És most itt van. Pontosan itt van. És rendben van, hogy most már elő jöjjön, mert most már itt van ez a természetes védelem, most már itt az ideje, hogy beengedjétek az életetekbe!

 

„Sérült gyermek.” Mégis, miket ki nem találnak az emberek? Nem létezik olyan, hogy sérült gyermek. Ez a gyermek tiszta, esetleg sérült felnőtt, az létezik. De, sérült gyermek az nem létezik.

 

(szünet)

 

Vegyetek egy jó mély lélegzetet és most már rendjén van, hogy újra beengedjétek az életetekbe ezt a tisztaságot és ártatlanságot! Ez az a ti részetek, aki abszolút tudta, hogy miért is jöttetek ide, ebbe az életbe.

 

Talán olyan hét, nyolc vagy kilenc évesen elkezdtétek megkérdőjelezni a dolgokat. Talán, beleragadtatok a tömegtudatba vagy a saját bűntudatotokba és szégyenérzetetekbe. De, ez nem számít. Ezek a dolgok egyáltalán nem számítanak. De, nincs semmiféle sérült belső gyermek!

 

Most arra kérlek benneteket, hogy érezzetek bele ebbe a tisztaságba, ebbe a tudásba! Ez vagytok ti valójában. Ez a ti valódi énetek.

 

Ez az azt megelőző énetek, mielőtt még elkezdtétek volna magatokra venni más emberek dolgait és a tömegtudatot, mielőtt még listákat kezdtetek volna gyártani az összes problémátokról és hogy mi minden rossz történt és hogy mi sérült meg, mi nem működött rendesen, úgy ahogy szerintetek kellett volna és hogy mi mindent csináltatok rosszul.

 

Ez a tiszta gyermeki én, az a Krisztusi Gyermek az, Én Vagytok – tudta, hogy miért vagytok itt.

 

(szünet)

 

Az a Krisztusi Gyermek megértette, hogy több, mint 2000 évvel ezelőtt itt voltatok a bolygón Yeshuával együtt, egy időben. Yeshua egy kollektív létező és nem egy lélek létező – aki belőletek, mindannyiótokból állt össze egy kollektív létezővé – és tudtátok, hogy amikor Yeshua beérkezett a bolygóra, az volt annak az ideje, hogy elültetésre kerüljenek az isteniség, a tudatosság magjai ezen a bolygón és tudtátok, hogy egyszer majd visszatértek és azok a magok learatásra kerülnek. És ez itt, ebben a létidőben történik meg.

 

Most, a Karácsonyi Ünnepek idején itt az ideje annak, hogy megengedjétek, hogy ez a Krisztusi Gyermek előléphessen bennetek!

 

Nincs sérült belső gyermek! Egyáltalán nem létezik semmi ilyesmi! Mekkora komédia ez!

 

(szünet)

 

Linda, megkérhetlek, hogy add ide nekem azt a játékmackót? Igen, add ide nekem!

 

LINDA: Erre fogsz engem lecserélni?

 

ADAMUS: Igen. (mind a ketten nevetnek) Innentől kezdve a maci fog mindenkit lélegeztetni. (Linda úgy tesz, mintha sírna)

 

Tehát drága Shaumbra! Nincs semmilyen sérült gyermek. Egyáltalán nem létezik ilyen.

 

Ott van az a gyermek bennetek, az a Krisztusi Gyermek. A mackó és én, Linda és Belle most arra kérünk titeket, hogy vegyetek egy jó mély lélegzetet! Belle itt fekszik a hátán, a lábai széttárva a levegőben és tudja, hogy most miről beszélek.

 

Akkor most közösen vegyünk egy jó mély lélegzetet!

 

Ez most már rendjén van, hiszen természetes védelemmel rendelkeztek. Nyugodtan visszaengedhetitek azt a Krisztusi Gyermeket az életetekbe. Ott van benne annak összes emléke, belső tudása, tisztasága és megértése, hogy valójában miért is jöttetek el ide, ebbe az életetekbe.

 

Soha sem hagyott el titeket, csak el lett rejtve azért, hogy meg legyen védve.

 

Soha nem vette magára a többi ember dolgát, a tömegtudat dolgait, ellentétben azzal, amit a felnőttebb énetek megtett.

 

Soha nem sérült meg és soha nem is fog megsérülni!

 

Vegyetek egy jó mély lélegzetet és engedjétek meg, hogy ez a Krisztusi Gyermek előtérbe léphessen!

 

És ebben az egészben az a vicces, hogy ez a FényTest bejövetelével párhuzamosan történik.

 

A FényTest ártatlanságával, egyszerűségével, amiben nincs szemét, csak tisztaság. Mit szólnátok ahhoz, ha a Krisztusi Gyermeket és a FényTestet is beengednénk?

 

És még az is lehet, hogy esetleg ez a kettő egy és ugyanaz?

 

Akkor most lélegezzétek bele mélyen a Krisztusi Gyermekbe!

 

És ezzel drága barátaim, nagyon-nagyon boldog ünnepeket kívánok nektek! Nagyon sok minden vár ránk 2022-ben. Ami egy erős év lesz, egy nagyon erős év lesz.

 

Az év hátralévő részében tegyetek meg valamit magatokért, szeressétek önmagatokat, újítsátok meg önmagatokat, öleljetek át egy mackót, öleljétek meg önmagatokat!

 

Visszatérünk a Januári Shoudban. És akkor újult erővel be is indulunk, de most, az év hátralévő részében, csak vegyetek egy mély lélegzetet és érezzétek a bennetek élő Krisztusi Gyermeket és kezdjétek el visszaengedni az életetekbe!

 

Az összes Felemelkedett Mester nevében, akik nagyon megtapsoltak titeket, a legjobbakat kívánom nektek és már nagyon várom a közös utazásunk hátralévő részét itt a bolygón.

 

És ezzel minden jót kívánok nektek!

 

A Szuverén Birodalom Adamusa vagyok. Köszönöm.

 

 

 

 

Fordította: Telegdi Ildikó [email protected]

Szerkesztő és magyar nyelvi lektor: Thomázy Tímea – [email protected]