BÍBOR KÖR ANYAGOK

A PADON ÜLÉS MŰVÉSZETE SOROZAT

1. SHOUD – ADAMUS főszereplésével, Geoffrey Hoppe közvetítésében

 

Elhangzott a Bíbor Körben

2021. október 2-án.

www.crimsoncircle.com

 

Vagyok, Aki Vagyok, Adamus a Szuverén Birodalomból.

 

A picsába! A picsába! – mondta az előbb Sart, miközben bejöttünk a zene alatt és beleéreztünk ennek az új sorozatnak az energiáiba – ami „A padon ülés művészete” Sorozat. – A picsába!

 

Itt van Sart. Itt van FM. Nagyon sok olyan Shaumbra van itt, akik még azelőtt eltávoztak, hogy eljutottunk volna ide, a padra. Egyébként Eesa drága Lindája, nagyon jól nézel ki a padon. Szépséges vagy.

 

LINDA: Köszönöm.

 

ADAMUS: Itt van velünk Timothy, DocCE és Edith, valamint sok Shaumbra, akik már eltávoztak és már a túloldalon vannak. Vannak közöttük igazi Felemelkedett Mesterek és olyanok is, akik egyszerűen azt választották, hogy visszatérnek majd egy újabb életre, hogy folytassák azt a munkát, amit ti Shaumbra most ebben az életetekben végeztek. Még nem álltak százszázalékosan készen a teljes Realizációra. Lényegében ezt ők maguk választották így. Azt választották, hogy újra visszatérnek, de ma elhívtam őket ide – A padon ülés művészete – új sorozatunk nyitó Shoud -jára.

 

Nagyon izgatottak. Én is izgatott vagyok emiatt, mert pontosan ott tartunk, ahol tartanunk kell, a tökéletesen megfelelő emberekkel, a tökéletes időben a bolygón. Itt vagyunk. Megcsináltuk. Megérkeztünk. A vonat pontosan a tökéletes pillanatban érkezett meg az állomásra – egyetlen pillanattal sem korábban és egy pillanattal sem később – a teljesen tökéletes utasokkal, vagyis veletek.

 

Sok évet töltöttünk a problémák, az elmúlt életek, a világ dolgainak, a fizikának, az energiának és a tudatosságnak a megbeszélésével, valamint temérdek sok elengedést és megengedést végeztetek – ami nehéz volt, ahogy ezt ti is tudjátok. Van, hogy éppen csak, elengedtek valamit, de az máris visszatér hozzátok. De, a folyamatos elengedéseteknek és megengedéseteknek köszönhetően aztán egyszerűen csak gyorsan eltávozik. Régi témák, régi problémák, beragadt energiák – egyszerűen csak eltávoznak és visszatérnek a természetes energia állapotukba. Többé már nincsenek beleragadva a régi formájukba, azokba a nehéz és kihívást jelentő mintákba. Többé már nincsenek beragadva és készen állnak arra, hogy szolgáljanak titeket.

 

Itt vagyunk, a bolygónak ebben a hatalmas jelentőséggel bíró időszakában, ami egy csodálatos időszak a Shaumbra számára – és ez A padon ülés művészete .

 

Sok időbe került, mire megérkeztünk ide, de itt vagyunk és most már kezdetét veszi – nem akarom ezt munkának hívni – de kezdetét veszi a valódi szenvedélyes küldetésetek. A padon ülés művészete. És találtak nekem egy szépséges padot, valamint egy tüneményes kísérőt is.

 

LINDA: Kedves szavak.

 

ADAMUS: Minden itt van. Itt van ez a pad. Itt vagyunk az Ahmyo Villában Konán, ezen a csodálatos helyen. Minden itt van, kivéve a kávémat.

 

LINDA: Ó!

 

ADAMUS: Láthatjátok ezt a hawaii -i kávéscsészét itt a színpadon mellettem, de ez egy nagyon fura ital, amit Cauldre iszik. Szerintem gomba lehet, vagy valami hasonló. Drága Kerri…

 

LINDA: Már el is ment.

 

ADAMUS: Drága Kerri…

 

KERRI: Igen, szerelmem, máris hozom a kávédat! (Adamus nevet)

 

ADAMUS: Drága Kerri már készíti is a kávémat. Nagyon szeretem a jó kávét. Persze nekünk is van kávénk a Felemelkedett Mesterek Klubjában, de semmi sem fogható az emberi kávéhoz, annak erősségéhez és időnként akár a keserűségéhez és a rengeteg koffeinjéhez. A drága Kerri itt van és már szalad is, hogy hozza a kávémat.

 

LINDA: Bizony.

 

ADAMUS: Köszönöm.

 

LINDA: És elég sokat kell hozzá szaladnia.

 

ADAMUS: Igen, mert nem a szomszéd szobába kell mennie, de nekem nagyon fontos a jó kávé.

 

LINDA: Persze.

 

ADAMUS: Tehát azt mondom nektek, hogy megérkeztünk erre a nagyon különleges helyre ebben a kiemelkedően különleges időben. Olyan sok minden történt mielőtt ideértünk volna. Létidőkön át dolgoztatok a dolgokon és most már azt mondom, hogy többé nem szükséges semmilyen munka. Valaha is feltűnt már nektek, hogy amikor dolgoztatok a dolgokon, akkor azok a dolgok szintén csatáztak, küzdöttek veletek? Mert ez a dolgokon való munka tényleg nem tett semmi jót. A dolgokon való munkálkodás, a velük való küzdelem és az azokon való szenvedés tényleg nem működik. Végső soron ez az egész tényleg csak megengedés kérdése. Csak a megengedés működik.

 

Valószínűleg vannak még néhányótokban maradványok és vannak köztetek olyanok, akik még mindig szinte függtök attól, hogy dolgozzatok a problémáitokon. De én arra kérlek titeket az én finom és gyengéden elbűvölő stílusomban, hogy ezt fejezzétek be! Ha probléma van az életedben – és engem nem érdekel, hogy az egy kapcsolati, egészségügyi, bőséggel vagy önértékeléssel kapcsolatos probléma – tehát ha ott van egy probléma, akkor egyszerűen csak lépjetek túl rajta! Ne összpontosítsatok rá! Ne harcoljatok, ne küzdjetek vele, mert már távozóban van az életetekből! Csak, amikor figyelmet szenteltek neki, amikor harcolni, küzdeni kezdetek vele, akkor az hozzátok tapad, mert ahogy azt már az előbb rendkívül udvariasan elmondtam, ha az a valami még mindig ott van az életetekben, akkor kell, hogy legyen valami, amit szerettek benne! És most már itt az ideje, hogy egyszerűen csak elengedjétek ezeket! Meg fogjátok látni, hogy még a betegségek esetén is – igen, amiről azt gondoljátok, hogy az nagyon bele van ágyazódva a testetekbe, legyen szó akár egy betegségről vagy egészségügyi problémáról – ne harcoljatok vele! Ne babusgassátok, ne kényeztessétek! Ne szenteljetek neki figyelmet! Csak ismerjétek fel, hogy ez még a múlt maradványa és már kifelé megy az életetekből. Amiatt pedig ne aggódjatok, miként és hogyan fog majd eltávozni.

 

Az most már kifelé tart az életetekből, mert most már itt vagytok a szenvedélyes küldetésetek végett, mivel pontosan ez az oka annak, amiért eljöttetek ide erre a bolygóra, ebben az életetekben. Ami persze nem csak a megvilágosodásról szólt. Úgy értem, hogy az csupán mondhatni egy mellékhatása. Amiatt jöttetek ide erre az életetekre, hogy itt legyetek és megtegyétek azt, amit most meg fogunk tenni ebben „A padon ülés művészete” sorozatban. A padon fogunk ülni és kisugározzuk a fényt.

 

Ami nem most kezdődött, hiszen már jó ideje ezt tesszük finom módokon. Már elég régóta ezt tesszük, ahogy Metarton csillaghajós utazásán is ezt tettük, amiről a bevezetőben esett szó. Megtettük ezt akkoriban Metatronnal, hogy kiutaztunk a más birodalmakba, ahol a dezinkarnált létezők bolyonganak elveszetten, beleragadva a saját sötétségükbe. De, szeretik ezt – ezt hozzá kell tennem. És továbbra is azt mondom – és tudom, hogy páran emiatt meresztitek a szemeteket és mérgesek lesztek – de még ha valaki dezinkarnált entitás is és odakint tartózkodik a többi birodalomban, ahol kísértetként vagy szellemként bolyong céltalanul, akkor is van valami, amit szeret ebben az egészben, máskülönben nem tenné ezt. És ez nagyon fontos most mindannyiótok számára. Amennyiben van valami problémátok az életetekben, legyen szó bármiről is – van benne valami, ami még mindig örömet vagy élvezetet nyújt nektek egy furcsa módon – akár még a szenvedés is az élvezet egy formája lehet – és az még mindig ad nektek valamit. Akkor itt és most lépjünk túl ezen az egészen! Mert mi itt akarunk lenni a padon és pontosan ez az oka annak, ami miatt itt vagytok.

 

Akkor most vegyünk erre egy jó mély lélegzetet, ahogy elindítjuk az új sorozatunkat. A padon ülés művészetét.

 

Mielőtt még mélyen belemennék – minden egyes Shoud alkalmával lesz egy padon ülős tapasztalásunk. És ez nem azt jelenti, hogy erről sokat kellene beszélnünk vagy, hogy ezt meg kellene nektek tanítanunk. Csupán arról van szó, hogy szeretném, ha a Shaumbra havonta egyszer – persze ezt egyedül is fogjátok csinálni – szeretném, ha a Shaumbra havonta egy alkalommal összegyűlne – hogy megtegyétek ezt a lehető leginkább együttérző dolgot – saját magatokért és a bolygóért is. Persze attól még lesznek megbeszéléseink is, de mindegyik Shoud alkalmával fogunk egy kis padon ücsörgést is végezni. Megengedjük, hogy a fényünk kiragyogjon pontosan úgy, ahogy ezt Metatron Csillaghajós utazásán is megtettük. Nem azért mentünk ki a többi birodalomba, hogy megpróbáljuk megmenteni ezeket az elveszett létezőket, hanem egyszerűen csak azért, hogy ott legyen a fény. És tényleg mindig van elég létező – legyenek akár kevesen vagy sokan – de mindig elegendő olyan létező és ember van, akik nyitottak erre a fényre.

 

Azt nem fogják tudni, hogy ez a fény honnan érkezik, mert ennek a fénynek nincs semmilyen elvárása. Nem jár vele semmilyen instrukció és semmilyen ellenszolgáltatást sem igényel a részükről – de mégis érezni fognak valamit. És ebben a padon ücsörgős évben figyelni fogjuk azokat a változásokat, amik ennek következtében be fognak következni a bolygón. Ezek nem mindig könnyű változások, sőt néha nagyon nehezek, de meg fogjuk figyelni ezeket a változásokat, amik közvetlenül a padon ücsörgésünk és a fényetek kisugárzása következtében fog bekövetkezni.

 

Köszönöm drága Kerri! Végre megérkezett a kávém!

 

KERRI: Köszönöm drágám!

 

ADAMUS: Hát nem bámulatos, hogy Kerri pont most van itt van a szigeten és tud nekem kávét hozni?

 

KERRI: Mindenképpen!

 

ADAMUS: Óh, és csokit is kaptam! Cauldre szeretne egy kis tejszínt kapni a kávéjába!

 

KERRI: Örömmel hozom.

 

ADAMUS: Merci. Köszönöm. Köszönöm. Itt van a csokim, de térjünk vissza a lényegre! A padon ülés művészete. Drága Linda, arra kérnélek, hogy ülj – azaz, hogy ne ülj le, mert arra kérnélek, hogy írj a táblára! Készülj fel arra, hogy a táblára fogsz írni. Én készen állok.

 

LINDA: Oké.

 

 

A Zéró- Nulla természete

 

Tehát, még mielőtt elkezdenénk a padon ücsörgéses tapasztalást, szeretnék beszélni nektek az Adamatikáról és Linda arra kérlek, hogy ezt írd fel a táblára! Jó nagy betűkkel! Nemigen fogunk erre a lapra mást írni. Adamatika. És mi az Adamatika? Hát hasonló az Adama-gazdasághoz. Így beszéltem a gazdaságról (a 2021 Prognost frissítésen). Ez Adamus matematikája és most arra kérlek, hogy ezt írd oda alá, hogy „Adamus matematikája”.

 

Tudjátok, hogy a magam módján szoktam beszélni a dolgokról, ahogy ezt már valószínűleg észrevettetek és itt most egy kicsikét a matematikáról szeretnék beszélni. De nem egy bonyolult, összetett módon, hanem nagyon is egyszerűen, de – köszönöm, ez az Adamatika, Adamus matematikája. És a következő oldalra Linda, ha megkérhetlek – egy darabig most a táblára fogsz írni, tehát maradj ott! És a következő oldalon, a mai napon a nulla, vagyis a zéró természetéről fogunk beszélni.

 

LINDA: A kéró természetéről?

 

ADAMUS: A zéró természetéről.

 

LINDA: A zéró természetéről.

 

ADAMUS: A zéró természetről – és tessék már meg is érkezett a kávém, ahol Cauldre megkapta a tejszínt. Köszönöm kedves Kerri! Köszönöm.

 

LINDA: A zéró természete.

 

ADAMUS: A zéró természete.

 

A legtöbben ismeritek a zérót vagy nullát. Tudjátok a zéró vagy nulla csak nem régóta a része a matematikának, úgy alig 500 éve. Vagyis az emberiség nagyon -nagyon sokáig nélkülözte a nullát, míg végre valaki felfedezte. Hát nem érdekes, hogy ennek az egésznek a tudathoz, a tudatossághoz van köze? A dolgok egészen addig nem kerülnek felfedezésre, amíg a tudatosság nem áll erre készen, annak ellenére, hogy ezek a dolgok mind ott vannak az orrotok előtt. Ugyanez volt a helyzet Atlantiszban, akik tényleg nem látták a csillagokat és éppen csak, hogy képesek voltak érzékelni a napot és a holdat. Tudták, hogy azok ott vannak, de a csillagoknak egyáltalán nem voltak tudatában.

 

Ugyanez a helyzet a zéróval vagy nullával. Ugyanez a helyzet. Egyszerűen nem volt benne a tudatosságban azt mondanám, hogy egészen úgy nagyjából 800 évvel ezelőttig és akkor is csak egy jó nagy elmélet volt az egész, ami sok vitát váltott ki. Sokan azt mondták, hogy „Nincs olyan, hogy nulla vagy zéró, de valahol el kell kezdődnie a számoknak.” – Mások pedig azt mondták, hogy „Igazából a zéró az nem is szám.” – És tényleg nem az. Tényleg nem szám, de ez a zérópont vagy nullpont. Az a kezdőpont.

 

Most érezzetek bele egy pillanatra a zéróba vagy a nullába és Linda, ha megkérhetlek, legyél szíves a „zéró” szó alá odarajzolni egy nullát? Érezzetek bele a zéróba vagy nullába egy kicsit! Ez egy elképesztő számnak nem minősülő dolog, de mégis a matematikával társítják. Zéró. Nulla. És pontosan ide tartunk ezzel a Padon ülés művészetével – a zéróhoz, a nullához.

 

Hadd magyarázzam ezt el egy kicsit bővebben! Linda, kérlek írj a táblára!

 

LINDA: Oké.

 

ADAMUS: Pont, amikor azt gondolt a, hogy pihenhet. És ha megkérhetlek, akkor most a lap közepére rajzolj egy nullát! Egy szép, kövér, kerek nullát. Ez az. Jó. És most pedig a nulla vagy zéró jobb oldalára, vagyis a keleti oldalára kezdd el szépen növekvő sorrendben balról jobbra a következő számokat írni: - +1, +2, +3, +4 – stb. Most pedig a zéró vagy nulla bal oldalára, vagyis a nyugati oldalra jobbról balra a mínusz számokat kezdd el egymás után írni, hogy „+1, +2, +3, +4” stb. Most pedig a zéró vagy nulla fölé, vagyis északi irányba kezdd el kis felfelé mutató jellel jelölve egymás fölé az alábbi számokat növekvő sorrendben felírni: - ^1 ^2, ^3, ^4, ^5, ^6.

 

LINDA: Oké.

 

ADAMUS: Igen, pontosan így. Jó. Jó. És most pedig a zéró vagy nulla alá lefelé mutató jellel kezdd el az alábbi számokat egymás alá írni: ˅1, ˅2, ˅3, ˅4, ˅5, ˅6 – Tényleg nagyon egyszerű – Adamus matematikája – az Adamamatika… – (Adamus nevet) már én sem tudom kimondani rendesen.

 

És most pedig ráadásként rajzolj egy pontot a nulla, azaz a zéró közepébe! Egy pontot. Ez a zérópont, vagy nullpont. Ezen a táblán minden egyes szám, amit Linda leírt, minden egyes szám egy tapasztalást vagy aspektust, vagy egy valóságot képvisel.

 

Az igazság az, hogy a legtöbb ember egy nagyon lineáris „balról-jobbra tartó” valóságalap szerint él. A matematika lényegében ezen alapszik. (a nullától jobbra található számokra mutat) És kombinálhatjátok egymással ezeket a számokat, összeadhatjátok, kivonhatjátok, eloszthatjátok, összeszorozhatjátok ezeket – vagyis összekombinálhatjátok ezeket egy tapasztalás megteremtésére. Foghatjátok az 1 -et és a 3-at, összeadhatjátok őket és akkor az eredmény 4 lesz. Vagy összeadhatjátok egymással a 4 -et és a 10-et, a végeredményt pedig eloszthatjátok mondjuk 7-tel – vagy bármi egyebet is megtehettek. De ez a valóság természetének a szimbolikája.

 

Ezek a számok jelenthetik az elmúlt életeiteket is, amiket a zéró vagy nulla bal oldalára helyeztek. Az elmúlt életeitek mind fel vannak sorakozva. Ezek a múltbéli tapasztalások. Aztán arra kértem Lindát, hogy írjon fel számokat a zéró vagy nulla aljára lefelé és a tetejére felfelé, mert a valóság, sőt, még a matematika is – nem csupán egy lineáris utat követ balról jobbra vagy jobbról balra, hanem a valóság ezen túlmenően mindenhonnan is körülvesz minket. Ha pedig tényleg pontosak akarunk maradni ennél a példánál, akkor a számok az egész táblán is ott vannak szerteszét. Linda, most arra kérlek, hogy írj fel mindenfelé, össze-vissza, tetszőlegesen számokat a táblára!

 

LINDA: Bárhova?

 

ADAMUS: Igen, bárhova, kivéve a zéróba. Bármilyen számot tetszőlegesen írj fel oda, ahova csak akarod. Csak egy dolgot kérek, hogy a zéróba vagy a nullába ne írjál semmilyen számot!

 

LINDA: Rendben.

 

ADAMUS: Bárhova írhatsz, ahová csak akarsz.

 

LINDA: Oké.

ADAMUS: Ezzel lényegében azt akarom mondani, hogy minden szám, vagy a számok bármilyen kombinációja egy tapasztalást vagy egy valóságot jelent. Lehetnek olyan tapasztalásaitok, amik nincsenek bezárva egy valóság formába. Vagyis kiszállhattok ebből a valóságból és lehet egy olyan tapasztalásotok – ahogy ez gyakran meg is szokott történni az álom állapot során – amikor kimentek és egy olyan tapasztalásban van részetek, ami nincs bezárva egy valóságba – ebbe az emberi, nagyon lineáris valóságba, amiben most tartózkodtok.

 

Végül minden visszatér a zéróhoz, a középponthoz, ami elég érdekes módon pont úgy néz ki, mint egy kör, a közepén egy középponttal, ami ugye a tudatosság szimbóluma. Kimehettek, és megtapasztalhatjátok ezt az összes tapasztalást, mindezeket a számkombinációkat. A legtöbbször – ahogy ezt már mondtam – az emberek benne ragadnak ebben a (balról jobbra tartó) birodalomban. Most arra kérlek Linda, hogy ezt húzd alá és a jobb szélére rajzolj egy nyilat! A legtöbb ember nagyon lineárisan tekint az életre és ugyanarra a lineáris vonalra inkarnálódnak vissza. Sokféleképpen kombinálják össze a számokat egymással és ahogy már mondtam, ezek a számok a tapasztalást, vagy egy aspektust képviselnek, illetve egy létidőt, de a lényeg az, hogy elkezdik összekombinálni egymással a számokat – és bizony rengeteg sok számról lehet szó, akár több milliárdról vagy trillióról. És ez az egész rendkívül bonyolult és szövevényes tud lenni, aztán pedig nekiálltok mindenféle módon elosztani vagy kikalkulálni a számokat. Ezzel azt akarom mondani, hogy az életetekben is ugyanez van, hogy kiválasztjátok az energiát – a példánkon itt a táblán ugye számokról van szó – de ti kiválasztjátok az energiákat, összekombináljátok őket egymással, összeolvasztjátok őket egymással, hogy megteremtsétek, létrehozzátok a tapasztalásaitokat. De, ennek az egésznek az a lapja a zéró, ami igazából nem is szám, hanem egyszerűen csak egy kezdőpont.

 

Amit az emberek általában nem szoktak csinálni – és elnézést kérek, de ki kell kerülnöm Belle-t, aki itt van és nagyon kényelmesen elhelyezkedett és rendkívül biztonságosan érzi itt nálunk magát. (Linda nevet) Szóval, amit az emberek nem szoktak tenni az az, hogy nem tapasztalják meg ezeket a többi valóságokat. Hanem itt maradnak ezen a szinten, mert ez a kényelmes, komfortos és biztonságos a számukra. Nagyon megszokták a fizikai valóságot. Pedig felfelé és lefelé is mehetnének. Meg lehetne tapasztalni az elmúlt, az előző életeket is itt és most, amennyiben az ember azt választja. De, általánosan szólva ezt nem választják, mivel erre a valóságra összpontosítanak. Meg lehetne tenni, hogy odakint teljesen szétszórjátok magatokat és egy konkrét valóságtól független tapasztalásotok lenne. Ennek az egésznek az lenne a lényege, hogy végül úgyis visszatértek a zéró ponthoz.

 

A zéró igazából nem zéró. Csak egy kezdőpont. A zéró vagy a nulla nem egy szám, amit összekombináltok a többivel. A zéró nem egy olyan szám, amit osztásra használtok, hanem egy bizonyos értelemben valamiféle helyhez rögzítő dolog. A tapasztalás kezdőpontja.

 

És azért beszélek erről és ennek fontosságáról a mai Shoud-on, mert pontosan ezt tesszük. Visszatérünk a zéróhoz. Ez nem azt jelenti, hogy az egészet újra kezdjük a legelejéről, mert már megéltétek ezt az összes többi tapasztalást, amiket bizonyos értelemben láthattok a táblán. Tehát, megvolt ez az összes többi tapasztalás és most visszatérünk a zéróhoz.

 

A zéró nem tartalmaz semmilyen másik számot, a zéró mégis hatalmas bölcsességgel bír. És most, hogy visszatérünk a zéróhoz, mint kezdőponthoz – felismerhetitek, hogy nincs is szükségetek új tapasztalásra. Nem kell visszatérnetek a lineáris emberi részhez, a „+1, +2, +3, +4”-hez. Bármit választhattok, amit csak akartok és bárhogy meg is tapasztalhatjátok azt, ahogy csak akarjátok, a saját tetszésetek szerint. És ezt megtehetitek sok különböző valóságban – ha ezt akarjátok.

 

 

Vissza a zéró ponthoz

 

Egy pillanatra most újra érezzetek bele a zéróba vagy nullába! Ez nem egy szám. Nem tudjátok a többi számmal összekombinálni, de ez továbbra is csak egyfajta kezdőpont, amit az emberek sokszor zérópontnak neveznek. És most pontosan itt vagyunk.

 

Meg volt ez az összes tapasztalásotok ebben az életetekben. A lineáris tapasztalások teljes skáláját megéltétek már a rengeteg sok létidőtök alatt és most visszatértünk a zéróponthoz. Mit jelent ez?

 

Azt jelenti, hogy nagyon-nagyon mélyre mentetek önmagatokon belül. Felfedeztétek annak a gyökerét vagy magját, akik valójában vagytok. Ebben az életetekben egy nagyon mély önmagadtokba való belemerülésén mentetek keresztül és a sok-sok tapasztalás mellett – mivel nagyon mélyre mentetek önmagatokban – most visszatértetek ide, a zéróponthoz.

 

Mindannyian magatokban hordozzátok még a régi sérülések, sebek és a régi problémák kisebb maradványait, miközben visszatérünk ide. Azok majd fel fognak oldódni. És arra kérlek benneteket, – ahogy ezt már elmondtam – hogy ne dolgozzatok ezeken! Ne erőltessétek azokat! Ne használjatok erre technikákat! Ne próbáljátok meg ezeket kimantrázni az életetekből! Ne menjetek gyógyítókhoz! Ezek egyszerűen csak fel fognak majd oldódni, még a leg makacsabb, a leg beragadottabb dolgok is.

 

Néhány Shaumbrának még mindig gondja van a bőséggel! Ez egyszerűen fel fog oldódni. De abban a pillanatban, amikor belementek a problémába és megpróbáljátok azt megfejteni, akkor neki álltok vele küzdeni. De, amikor le akarjátok győzni, le akarjátok verni, akkor azok továbbra is ragaszkodni fognak, ki fognak tartani, ott fognak maradni. Azonban, ha csak vesztek egy mély lélegzetet és felismeritek, hogy ezek a dolgok most már egyszerűen csak fel fognak oldódni, akkor visszatértek a zéró pontotokhoz. Visszatértek a saját tudatosságotokhoz. Miután kiutaztatok az univerzumba, a számoknak ebbe a kozmoszába, amik valójában csak tapasztalások, aztán visszatértek a zéró ponthoz. És ez a pad, ez a padon ülés, ez az a bizonyos zéró pont, ahova visszatérünk.

 

És most már itt vagytok, hogy azt tegyétek, aminek a megtételére ide jöttetek. Ismételten szólva: nagyon fontos, hogy ne menjetek bele a problémákba! És tudom, hogy néhányatoknak egy kicsit felmegy majd a pumpája, mert nem tudom, hogy talán ti még bele akartok merülni a problémákba, még szenvedni akartok! Nem tudjátok elhinni, hogy ez ennyire könnyű is tud lenni, pedig ennyire könnyű! Abban a pillanatban, amikor belementek a fizikai problémába, vagyis amikor megpróbáljátok azt megfejteni, vagy talán a megszállottjaivá váltok, vagy amikor megpróbáltok előállni egy új alternatív gyógymóddal vagy bármi egyébbel, akkor máris megint benne vagytok és az nem fog elmúlni vagy feloldódni, mert az a dolog, a probléma – csak gondoljatok rájuk úgy, mint egy számra – ami azt mondja, hogy „Ó, azt akarod, hogy itt maradjak veled, hiszen foglalkozol velem. Jó, akkor itt maradok!” – Ha felismeritek, hogy visszatértek a zéró ponthoz – ami ti vagytok, a tudatosság, az a tudatosság, ami végső soron parancsol az energiának. Ha felismeritek, hogy rengeteg sok tapasztalásban volt már részetek és most már újra otthon vagytok és ez most már egyszerűen csak arról szól, hogy ott ücsörögtök a padon és kisugározzátok a fényeteket. Ez jelenti a visszatérést a zéró ponthoz!

 

Menet közben – sok különböző okból kifolyólag – jó sok Shaumbra kihullott. Talán megsértettem őket! Ugyan, ezt el sem tudom képzelni! De, talán mégiscsak ez történt, talán megpróbáltam megszabadulni tőlük, mert annyira nagyon lefoglalták őket a problémáik!

 

Annyira makacsul és kitartóan ragaszkodtak a problémáikhoz és másokat vádoltak azok léte miatt. A saját szélmalmaikkal harcoltak. Olyan kísértetekkel harcoltak, akik nem is voltak ott. Megszállottan ügyködtek a saját kihívásaikon. És ragaszkodtak hozzájuk, akár egy családi helyzetről volt szó, akár egy párkapcsolatról vagy a saját önértékelésükről, önbecsülésükről, vagy bármiről. Tényleg nem álltak készen arra, hogy itt legyenek. És jobb is volt ez így nekik, mert mindenki másra is hatással lettek volna.

 

Nagyon sokan kitartottatok és egészen eddig eljutottatok. És most visszatértünk a zéró pontra.

 

Vegyetek egy mély lélegzetet és amennyiben még vannak maradványok bennetek – legyen szó akár az önértékelésetekről, vagy bármilyen maradék kétségről – csak vegyetek egy mély lélegzetet és ne foglalkozzatok velük! Engedjétek el őket! Ezek készen állnak a távozásra! Komolyan. Készen állnak a távozásra. Ne foglalkozzatok velük! És Cauldre most azt kérdezi tőlem, hogy „Ez most azt jelenti, hogy legyünk ártatlanok a nagy csaták közepette? Hogy legyünk hülyék?” – Szerintem ezt kérdezi. Naivitást jelent, ha nem foglalkozunk a problémákkal és figyelmen kívül hagyjuk őket? Egyáltalán nem erről van szó. Az energia-dinamikák rendkívül egyszerűek. Ha belemerültök egy problémába és foglalkoztok vele – és tudjátok milyen ez. Tegyük fel, hogy a bőséggel van problémátok és már létidőket, vagy esetleg évtizedeket töltöttetek ezzel – és ha elkezdetek ebbe belemerülni, ha foglalkozni kezdetek vele, akkor az továbbra is ott lesz. De ha felismeritek, hogy visszatértetek a zéró pontra, hogy visszatértetek a saját tudatosságotokba, a saját otthonotokba, a saját energiátokba, akkor ezek a dolgok egyszerűen csak el fognak távozni anélkül, hogy rájuk kellene összpontosítanotok, anélkül, hogy tündérport kellene rájuk hintenetek, anélkül, hogy valamilyen kristálygyógyítást vagy terápiát kellene azokra alkalmaznotok. Aztán pedig azon fogtok tűnődni, hogy miért nem tettétek ezt meg hamarabb és hogy én miért nem beszéltem nektek erről korábban – de erről majd valamikor máskor később fogunk beszélni!

 

De, most vegyünk egy mély lélegzetet és engedjétek meg magatoknak, hogy visszatérjetek a zéró pontra. Itt van ez a temérdek sok szám, amik az összes tapasztalásotokat képviselik és mindazokat a dolgokat, amiket megtettetek, de most már visszatértetek a zéró ponthoz, ami nem egy szám, vagyis nem egy tapasztalás: Ez az, Akik Vagytok.

 

Érezzetek bele ebbe egy pillanatra!

 

Jó sok időbe került ide visszatérni! Milliónyi számú tapasztaláson kellett ehhez keresztülmennetek, azon az összes dolgon és tapasztaláson, amiket megéltetek. Minden egyes szám a táblán egy személyiséget jelenthet a múltból, vagy egy elmúlt életet jelent, vagy több különféle identitást ebből az életetekből. Itt volt nektek ez az összes karakter, ez az összes aspektus odakint, de valahogy mégis visszataláltatok ide, a zéró ponthoz, ami nem egy újabb tapasztalás! Ez nem egy újabb karakter vagy aspektus, hanem az, Akik Vagytok! Elég mélyre merültetek önmagatokba és megtaláltátok az ide vezető utatokat a sok-sok elterelés ellenére és most már itt vagytok!

 

Ahogy már említettem, több Shaumbra kihullott menet közben. Túlságosan érdekelte őket az ügyek és a csaták problematikája. Ahogy azt láttátok mindannyian, kifejezetten most a koronavírus időszakában is, hiszen a csatákra, a vitákra, az összeesküvés-elméletekre, az erkölcsösségre és minden egyébre is megérett már a dolog, de ezek egyike sem számít! De nektek ezek egyik e sem számít úgysem, hiszen ez többé már nem a ti csatátok!

 

Nagyon sokan ragaszkodnak ezekhez a harcokhoz, de ennek egyszerűen már nincs helye ott, ahova most tartunk. Talán valamikor a jövőben majd megváltoztatják az álláspontjukat, de jelenleg ez az a csoport, ti vagytok az Shaumbra csoport szerte a világon, aki a tényleg rendkívül elkötelezett. Akkor, most vegyünk egy mély lélegzetet és helyezkedjetek el kényelmesen a saját padotokon, akár tényleg egy padon ültök, akár nem, akár van padotok, akár nincs – hiszen ez csupán egy hasonlat. Ez egy hasonlat a zéró pontra, arra, hogy hazatértek önmagatokhoz. Persze a csatáktól kimerülten, viharverten és talán sok történettel, sok számmal a zsebetekben. De, most már itt az ideje, hogy visszatérjetek, hogy visszatérjetek önmagatokhoz, hiszen ez a valódi oka annak, hogy itt vagyunk.

 

Egy zéró, egy nulla vagytok. Hm. Nulla vagytok és ez egy jó dolog, mert a magotok, a középpontotok a zéró. És ez egy jó dolog, mert nem rendelkezik a múlt összes rétegével, a régi emlékekkel és a régi kísértetekkel, ahogy mással sem. Hazaértetek Önmagatokhoz. Ez a „Vagyok. Létezem” – és most már ez a ti padotok.

 

Szükségetek van egy valódi értelemben vett padra? Nincs! Bár nem rossz ötlet beszerezni egyet, emlékeztető gyanánt, ahova időnként leülhettek, ahol megtehetitek, amit majd most meg fogunk tenni. Ez egy jó szimbólum. De nem, nem kell, hogy legyen egy padotok. A széketeket is kinevezhetitek padnak, vagy akár a WC-teket is – nekem aztán édes mindegy! Ez tényleg egyáltalán nem számít, csak az a lényeg, hogy emlékezzetek, hogy most már zérók vagy nullák vagytok!

 

A zéró nem csak egy másik szám. A Zéró ti vagytok. A tudatosság.

 

(szünet)

 

Ebben a sorozatban aktívan fogunk a padon ülni. Majd erre is rátérek, – és ismételt en szólva – ehhez nem szükségeltetik sok tanítás vagy magyarázat, egyszerűen csak meg fogjuk tenni. De, a mai napot a legfontosabb alapokkal szeretném kezdeni. Ma, a Padon ülés alapjaival fogjuk kezdeni. Akkor kérnék egy kis zenét és kezdjük is el most rögtön a padon ülésünket!

 

 

A padon ülés művészete

 

És most képzeljetek el egy házat! Egy óriási, hatalmas házat, amiben rengeteg sok szoba található.

 

(megszólal a zene)

 

Felfedeztétek ezt a sok-sok szobát és az évek során felújítottátok, renováltátok és megváltoztattátok őket – kifejezetten azóta, amióta elkezdtétek ezt az utazásotokat. És itt most egy pillanatra eltérek kicsit a tárgytól.

 

Ti nem valamiféle spirituális utazáson vesztek részt, mert időnként az hatalmas elterelésekkel járhat, mert az emberek azt gondolják, hogy egy spirituális utat járnak és aztán azt hiszik, hogy spirituálisan kell viselkedniük. Azt gondolják, hogy bizonyos dolgokkal nem rendelkezhetnek, és hogy bizonyos dolgokat nem ehetnek. És egy meghatározott módon kell viselkedniük. Egész álló nap „ohm”-ozniuk kell, továbbá mindenkihez kedvesnek kell lenniük és nem dohányozhatnak, nem ihatnak alkoholt…stb. Ez egyáltalán nem spirituális. Ez egy játszma. Csak egy másik szám a táblán. Csak ennyi. Csak egy másik szám vagytok, egy másik számkombináció. És az az érdekes, hogy a legtöbbször, – nem mindig, de a legtöbbször – amikor az emberek úgymond „spirituálisak”, akkor önmagukon belül csatáznak, harcolnak. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a spirituális szektájuk nem engedi meg, hogy cukrot egyenek és most azzal küzdenek magukban, hogy a cukor valamiért rossz. Azt nem tudom, hogy miért, de rossznak tartják a cukrot és most küzdenek, csatáznak ezzel magukban. Vagyis ez tényleg, egyáltalán nem spirituális.

 

És amit mi teszünk, az sem spirituális. Amit mi teszünk az egészen egyszerűen a tudatról, a tudatosságról szól. És az egyáltalán nem számít, hogy mit esztek, mit isztok vagy, hogy milyen sokat káromkodtok, mert ez nem ezekről a dolgokról szól. Ez nem arról szól, hogy megpróbáljátok rendbe tenni magatokat vagy, hogy ledolgozzátok magatokról a durva széleket. Mindannyian a természetetekből adódóan kalózok vagytok, tehát ez nem egy spirituális tapasztalás. Talán, metafizikainak lehetne hívni, de ez tényleg a tudatról, a tudatosságról szól. És most, ahogy visszatértek a zéró ponthoz, ne aggódjatok azon, hogy spirituálisak vagytok-e! Hiszen nem vagyunk azok! Nem vagyunk spirituálisak!

 

Tehát, itt van ez a hatalmas házatok, amit már körbejártatok és megtapasztaltatok. Ez mondhatni, a testetek szimbóluma, az elmétek szimbóluma. Szerintem a pincét és a padlást a tudatalattidnak és a szuper-tudatosságotoknak vagy tudat-felettiteknek lehetne hívni, de ez volt a ti helyetek és rengeteg sok időt töltöttetek azzal, hogy megpróbáljátok ezt az egészet megfejteni. Hogyan is tudnátok ezt rendbe hozni, rendbe tenni? Hogyan tudjátok a szolgálatotokba állítani? Sokszor az volt az érzésetek, mintha nem is a tiétek lenne, hanem valaki máshoz tartozna!

 

1. e, kifejezetten ebben az elmúlt 20 évben, amióta sokan együtt vagyunk, vagy – mindegy mióta – amióta együtt vagy a Bíbor Körrel, volt egy szoba, ami menet közben készült el. És ez nem egy olyan szoba, amit az emberi rész tervezett meg és épített fel. Ez nem egy olyan szoba, ahol az emberi résznek kellett volna megszereznie a faanyagot és a többi építőanyagot, továbbá neki kellett volna kalapácsot ragadnia a kezébe, hogy beverje a szögeket és térdepelve leraknia a padlózatot. Ez nem egy ilyen szoba.

 

2. z egy másfajta szoba a házatokban – én ezt egészen egyszerűen a zéró szobának fogom hívni – ami saját magától épült fel. Az összes munka eredményeképpen, amit elvégeztetek magatokon és az összes elkötelezettségetek következtében ez a szoba egyszerűen csak magától épült fel, készült el és a házatoknak, nektek, a testeteknek, az elméteknek és az életeteknek egy állandó kiterjesztett részévé vált.

 

És ez a szoba különbözik a többi szobától. Nincsenek szilárd falai, nincsenek ablakai, mert nincs rá szüksége. Sőt mi több, egyáltalán nem hasonlít a házadban található összes többi szobához sem! – Mert ez csupán csak fény. Pusztán csak tudat és tudatosság. És ez a szoba már nagyon régóta – mondhatni – egy metafizikai építkezés alatt állt.

 

Néha ennek a tudatában is vagytok, máskor pedig nem vagytok a tudatában. Néha azon tűnődtök, hogy mire volt szükségetek ennek a szobának a felépítéséhez. De, a legtöbb esetben arról volt szó, hogy „Tartsátok távol magatokat tőle! Hadd építse fel saját magát!” – És ez az isteniség szobája.

 

Megengeditek, hogy felépüljön. És ki építi? Hát, azt lehetne mondani, hogy a Mesteri rész, az Én Vagyok – de ez nem számít! A lényeg az, hogy ez a tiétek, a sajátotok.

 

Ez a fény szobája, az isteniség szobája és ez az a dolog, ami ragyog és sugárzik.

 

Ez az, ami maga a ragyogás, a sugárzás és itt, az isteniség szobájában nincsenek elvárások! Soha nem fogja megmondani nektek, hogy mit tegyetek. Egyszerűen csak fényt sugárzik ki magából. Soha nem fogja nektek odaadni a „hogyan gazdagodj meg gyorsan” metódusát. Soha nem fogja meggyógyítani a testeteket.

 

Ennek a szobának az égvilágon semmilyen elvárása sincs, mert ez pusztán csak fény. De, ebben a fényben mégis ott van minden. Ott van benne az összes potenciál.

 

És most, miközben itt vagyunk, hogy elkezdjük ezt a sorozatot szeretném, ha megtalálnátok ennek a szobának az ajtaját. Ott van. Ott van a házatokban. A házatok – ismételten szólva – a testetek, az elmétek és az önmagatok szimbóluma ebben az életetekben.

 

Szeretném, ha megtalálnátok ezt az ajtót! Sétálgassatok egy kicsit a házatokban!

 

Ott van egy ajtó!

 

És az ajtó mögött ott van a fényetek!

 

(szünet)

 

Természetesen, ez az egész szintén csak egy hasonlata, szimbóluma valami rendkívüli valódi dolognak és nagyon sokan rá fogtok jönni, hogy ez az ajtó mindig is ott volt. Soha nem kérdeztétek meg, hogy miért van ott. Néha, egészen egyszerűen csak elfeledkeztetek róla.

 

De, most felismeritek, hogy ez mindig is ott volt, csak – mondhatni – figyelmen kívül hagytátok. Kicsikét a tudatosságotokon kívül esett. És most drága barátaim, itt az ideje annak, hogy kinyissátok azt az ajtót!

 

Helyezzétek a kezeteket a kilincsre vagy oda, ahova az ajtó kinyitása megtervezésre került, majd vegyetek egy mély lélegzetet és nyissátok ki az ajtót!

 

És most engedjétek meg, hogy a szobában lévő fény el arasszá az egész házatokat!

 

Még csak be sem kell mennetek a szobába! Nyugodtan bemehettek, ha azt szeretnétek, de most, ahogy kinyitjátok az ajtót, az történik, hogy a fény kiárad onnan és szétárad az egész házban. Ez a ragyogás. Ez a ti isteniségetek!

 

Nem fog bemenni és megváltoztatni mindent a házban, de beragyogja a fényével és így, megfogjátok látni a dolgokat. Olyan dolgoknak kerültök majd így tudatába, amiknek korábban soha nem voltatok a tudatában. Fel fogjátok ismerni, hogy igazából mennyire nagyon varázslatos is a házatok és hogy mennyire réges-régen megfeledkeztetek már erről.

 

Engedjétek meg, hogy az a fény beragyogja az egész házatokat!

 

Ez a legelső lépése – A padon ülés művészetének!

 

Ezt most nem a világért vagy más emberekért teszitek, majd oda is el fogunk jutni, de most ez az ülés arról szól, hogy saját magatokért ültök ott a padon. Ott, ahol visszatértetek a zéró pontra, visszatértetek Önmagatokhoz, a Magotokhoz, a tudatosságotokhoz és hagyjátok, hogy ez a fény teljesen beragyogjon mindent.

 

Először is magatokért teszitek mindezt. Először is magatokért teszitek.

 

Ez egy olyan ragyogás, ami folyamatosan csak kiárad. Belesugárzik a biológiátokba, a gondolataitokba, az elmétekbe és – ismételten szólva – közben semmit sem próbál megváltoztatni, nem akar titeket megváltoztatni, hanem rátok ragyogja a fényét, hogy képesek legyetek meglátni azt, akik valójában vagytok és hogy valójában milyen fából is faragtak titeket, mert nem azokból a számokból, amikről az előbb beszéltünk! A Tudatosságotokból és saját magatokból álltok.

 

Most már engedjétek ki a fényt az isteniségeteket a szobájából.

 

Ez a fény az, ami feloldja a problémáitok utolsó maradványait is, amikhez még ragaszkodtatok, amikkel harcoltatok, csatáztatok és küzdöttetek és amikhez ragaszkodtatok.

 

Ez a fény az, ami beleárad ebbe az egészbe. Ha bőség problémáitok voltak, akkor az beleárad abba és megmutatja nektek, hogy igazából tényleg semmi nem tart vissza a bőségtől.

 

Nem végzi el helyettetek a munkát, de meg fogja mutatni számotokra, hogy az igazából soha nem is volt valódi probléma, csak valami olyan volt, amivel eljátszottatok, csak egy másik szám volt a táblán és most már nincs is szükségetek rá!

 

Többé már nincs szükségetek rá!

 

Most engedjétek meg, hogy az a fény minden egyes részeteket beragyoghassa!

 

Hadd ragyogja be a testeteket! Nem fogja megpróbálni megváltoztatni a biológiátokat, de nagyon egyértelműen és világosan a tudtotokra fogja adni, hogy először is, az a régi test, amit egészen eddig magatokkal hurcoltatok, vonszoltatok tényleg nem a sajátotok volt. Rátok ragyogja a fényét és megmutatja nektek, hogy mi is a ti valódi, igazi Szabad Energiás Testetek – ahogy azt én nevezem. Engedjétek meg, hogy beragyogja a biológiátok minden egyes részét!

 

Néhányan talán betegek vagytok, vagy a betegségeitek még fájdalmakkal is járnak. Csak engedjétek meg, hogy ez a fény beragyogja a testetek minden egyes részét!

 

Engedjétek meg, hogy teljesen beragyogjon titeket, mert Kuthumi nagyon hamar elkezd majd dolgozni veletek az igazi FényTesteteken. Itt és most engedjétek be a fényt, hogy mire elkezd veletek dolgozni, könnyedén és kecsesen be tudjátok hozni a teljes FényTesteteket!

 

Tudom, hogy néhányatoknak démonok vannak az elméjében. Démonok vannak az elmében, melyek elég kemények. A démonok a sötétségben szeretnek ólálkodni és megbújni, meglapulni, ami alatt azt értem, hogy azért vannak jelen, mert ott nincs sok tudatosság. A sötétségben élnek – mondhatni igen tudatlanok és korlátozottak. De, amikor most kinyitjátok az isteniségetek ajtaját, akkor a fény ráragyog azokra a démonokra, akik emiatt eltávoznak, mert ki nem állják a fényt. A sötétben kell lenniük. Tudatlanságban kell lenniük, mert csak ott tudnak működni.

 

Meg fogjátok látni, hogy ezek a démonok, akiket eddig el kellett viselnetek és el kellett tűrnötök – hívjuk őket aspektusoknak, régi hangoknak, akik még mindig próbálnak titeket elnyomni – ki nem állhatják a fényt. És ti vagytok azok, aki beengeditek a fényt. Az előfordulhat, hogy üvölteni fognak veletek, hogy azonnal csukjátok be azt az ajtót, vagy azt mondják majd, hogy nagy hülyeség a részetekről beengedni a fényt, de el kell, hogy távozzanak. Csak a sötétségben, csak a tudatosság hiányában tudnak megmaradni, létezni.

 

Tehát, a padon ülés veletek kezdődik.

 

És egy fura dolog történik, amikor beengeditek ezt a fényt. Képzeljétek el, hogy a házatokon kívül álltok és hirtelen azt látjátok, hogy az összes ablak fényárban úszik.

 

Tudjátok, hogy milyen az, amikor kora este láttok egy házat, amikor a nap már lenyugodott, de az égbolt még nem teljesen sötét és a házakban szépen felgyulladnak a fények. Ez egy csodaszép látvány, ahogy az az aranyló ragyogás kiárad az ablakokon keresztül. Nagyon hívogató látvány, tele melegséggel és a biztonság megnyugtató érzésével.

 

És most pontosan ez történik. Ha ott állnátok a házatokon kívül és látnátok ezt az egészet, hogy amikor kinyitottátok az isteniségetek ajtaját, a fény hirtelen szétáradt és bevilágította a házatok minden egyes szegletét és az udvart is.

 

Ez tényleg ennyire egyszerű! Megbonyolíthatjátok ezt, ha akarjátok, de ez tényleg ilyen egyszerű, mint ahogy most mondom, hogy itt az ideje annak, hogy beengedjétek azt a fényt, azt a tudatosságot minden egyes részetekbe, majd ott állva a házatokon kívül – miközben szétnéztek a szomszédságnál – ahogy nézitek a többi házat, hirtelen az ő fényük is életre kel egyesével, egyik ház a másik után és lassan az egész környező szomszédság elkezd fényárban úszni.

 

Milyen gyönyörű látvány! Minden csendes, békés és az összes fény elkezd ragyogni.

 

Először azt gondoljátok, hogy „Ó, a szomszédok! A többi ember, hiszen odakint sötétedik, ezért felkapcsolják a világítást.” – De nézzetek csak oda megint!

 

Nem más emberek ezek, mint a többi „saját részetek”. Ezek az elmúlt életeitek, mert amikor kinyitjátok az isteniségetek ajtaját a saját házatokban, akkor ezzel együtt az övék is kinyílik.

 

Ezek az elmúlt életeitek, illetve azok, amiket a jövőbeli életeiteknek hívtok, annak ellenére, hogy elkezditek felismerni, hogy nincs olyan, hogy múlt vagy jelen. Ők mindössze tapasztalások. Mind számok a táblán. És ti vagytok a zéró.

 

Ti vagytok a zéró pont. Ti vagytok a Mag és most ez az összes fény elárasztja a szomszédságotokat, a verandákat, a belső világítást és az utcai lámpákat is.

 

Ez a szomszédság mind ti magatok vagytok. Ez az egész a ti energiátok. Ezek az elmúlt életeitek, mert most, hogy megengeditek a saját Realizációtokat és ahogy kinyitjátok az isteniségetek ajtaját ebben a valóságban, az a fény bevilágítja az összes többi valóságot. Fénybe öltözteti az összes többi létidőt – és ennek következtében mind megváltoznak. A szó szoros értelmében megváltoztatjátok a múltat azáltal, hogy egyszerűen kinyitjátok az isteniségetek ajtaját itt és most.

 

Az utcai fények világítani kezdenek és szinte érzitek a varázslat illatát a levegőben.

 

Most, ahogy ezt teszitek, az történik, hogy minden egyes többi tapasztalásotok – legyenek azok aspektusok, előző életek vagy akár alternatív valóságok, amit tényleg fel sem tudtok fogni az emberi elmétekkel – szóval az összes szám a táblán, azok a számok, amik felfelé és lefelé, meg oldalirányban haladnak a táblán, meg összevissza találhatóak a táblán – egyszerűen csak odakint vannak, és most kivétel nélkül mindegyiküket megérinti, beragyogja a fényetek.

 

Ez nem csak erről az életetekről szól, hogy itt vagytok ebben a testben és ebben az elmében ebben az életetekben. Ez mindarról szól, akik vagytok.

 

Most érezzetek bele egy kicsit ebbe! A padon ülés egyszerű tevékenysége veletek kezdődik el itt és most és hatást gyakorol mindenre, akik vagytok.

 

Ez a fény beleárad az energiátokba. Az a fény beleárad minden egyes tapasztalásotokba, amit megéltetek, sőt még azokba a tapasztalásokba is, amiket még meg sem éltetek. Ez mindent megváltoztat.

 

Azért is mondom azt már nagyon régóta, hogy ezzel sokkal többet tesztek, mint amit erről gondoltatok. Ti meg azt hittétek, hogy csak megpróbáljátok rendbe hozni ezt az emberi részt ebben az életben. Egyáltalán nem erről van szó.

 

A fény beleárad minden egyes részetekbe.

 

Vegyetek egy mély lélegzetet és engedjétek meg, hadd áramoljon mindenelé. Csak engedjétek meg!

 

Nem kell, hogy ezen dolgozzatok, nem kell erőltetnetek, csak engedjétek meg, hogy a fényetek áramoljon a jelenlegi létidőtöknek ebben a házában és ami most az egész szomszédságban, az egész környéken is szétárad.

 

Mindenhol felkapcsolódnak a fények. Minden egyes ház egy létidőtöket vagy egy tapasztalásotokat képviseli, vagy egy részeteket – akár ebben a birodalomban, akár egy másikban – és nagyon hamar az összes ház ablakai világítani fognak.

 

És ez az egész itt kezdődött el…

 

…ezen a zéró ponton, ahol éppen most vagytok. Ez a visszatérés a zéróhoz, a visszatérés Önmagatokhoz.

 

Ez az egész akkor kezdődik el, amikor saját magatok miatt ültök a padon.

 

Tudom, hogy csodálatos arra gondolni, hogy ki fogjátok sugározni a fényeteket az egész világra, de most a legeslegfontosabb az, hogy először ezt itt önmagatokért tegyétek.

 

És hagyjátok, hogy az a fény teljesen beragyogjon benneteket. Saját magatokért üljetek most itt a padon! Mindenféle elvárás nélkül. Ne mondjátok azt, hogy „Erre és erre van szükségem. Ez és ez hiányzik az életemből. Ezek miatt a dolgok miatt aggódom.” – Semmi ilyesmit ne mondjatok!

 

Csak hagyjátok, hogy a fény és a tudatosság, valamint az együttérzés keresztüláradjon minden egyes részeteken, megérintve a testetek minden egyes részét.

 

(szünet)

 

Beleárad minden egyes emléketekbe.

 

(szünet)

 

Minden egyes karakterbe, minden egyes személyiségbe, amit valaha magatokra öltöttetek, legyen szó akár egy létidőről, vagy egy aspektusról, vagy valami olyanról, ami egy napra vonatkozott. De, az a fény most innen a padotokról, a zéró pontotokról kiárad minden egyes részetekhez. És semmit sem próbál meg megváltoztatni, hanem egyszerűen csak azt mondja, hogy „Vagyok, Aki Vagyok. Létezem.”

 

Ez a padon ülés művészete.

 

(szünet)

 

És azért választottátok azt, hogy itt maradtok a bolygón, hogy végül kisugározzátok a saját otthonotok fényét a saját lényetekből mások számára, akik vagy észlelik ezt, vagy nem. De ez nem is számít, hiszen ez az egész itt és most kezdődik el saját magatokkal.

 

A legtöbb ember, aki hisz az előző életekben azt gondolja, hogy az előző életek kőbe vannak vésve, betonba vannak öntve és nem lehet rajtuk változtatni. Pedig ez egyáltalán nem így van!

 

Most, ezzel a nagyon egyszerű padon ülés tapasztalással az történik, hogy az a fény kiárad minden egyes létidőhöz és ezáltal megváltozik az életük, a tapasztalásuk. A számaik többé már nem azon a lineáris balról jobbra haladó úton vannak – ami egy nagyon korlátozott mennyiség – különféle számokat használva a tapasztalásaik megteremtésére. Aztán hirtelen minden megváltozik az életükben.

 

És egyszeriben csak ahelyett, hogy el lennének akadva és be lennének ragadva egy meghatározott ösvényen, váratlanul kiszabadulnak. És ez titeket is felszabadít.

 

Ilyen messzire eljutottatok és én most arra kérlek benneteket, sőt szinte már könyörgök nektek, hogy ne dolgozzatok a problémáitokon, hiszen valójában tényleg nincsenek is problémáitok. Ne menjetek bele a dualitás harcaiba, csatáiba!

 

Ó, hát a világ többi része nagyon is benne van ebben most és nagyon jók is benne, hiszen olyan sok minden történik, de nektek semmi szükséged arra, hogy ezt tegyétek! Nincsenek csaták. Nincsenek ügyek. Egyszerűen csak tudatosság és fények vagytok ezen a bolygón.

 

Ne ragadjatok bele mások drámáiba! Ne ragadjatok bele a saját régi problémáitokba! Ne hagyjátok, hogy a dualitás újra magába szippantson benneteket!

 

Gyertek ide vissza a padotokra, a saját padotokra! Gyertek vissza a zéró pontra!

 

Tudom, hogy időnként nagy a csábítása annak, hogy visszatérjetek a régi harcaitokhoz és a régi csatáitokhoz – de arra kérlek benneteket, hogy ne tegyétek! Gyertek vissza ide, a zéró pontra, a padotokra!

 

Vegyetek egy mély lélegzetet, ahelyett, hogy nekiállnátok csatázni egy problémával, vagy megszállottjaivá válnátok vagy aggódnátok, vagy bármi ehhez hasonlót tennétek – csak vegyetek egy mély lélegzetet és legyetek benne abban a fényben. Ennyi az egész!

 

Minden, amit problémának vagy kihívásnak tekintettetek, feloldódik, eltávozik.

 

Elég volt a harcból! Elég volt a szenvedésből!

 

Vegyünk most egy mély lélegzetet a legelső padon ülős tapasztalásunkra! Ez itt most rólatok szólt.

 

Kinyitjátok az isteniségetek, a fényetek, a tudatosságotok ajtaját és hagyjátok, hogy az egész házatokat elárassza és beragyogja a fény, majd pedig ezt követően a szomszédságotokat és minden egyes részeteket is. Ez a zéró pont.

 

Erre való a pad.

 

(szünet)

 

Igen, ez tényleg ennyire egyszerű, de sok mindenen kellett keresztülmennetek, mire eljutottatok ide. És ez tényleg ennyire nagyon egyszerű.

 

Tehát, ezért vagyunk itt, nem pedig azért, hogy megoldjuk a problémákat és hogy megszállottakká váljunk a problémák miatt és nem is azért, hogy a politika miatt aggódjunk, vagy, hogy az egészséggel, illetve a pénzzel küzdjünk – azok már eltávoztak, már magatok mögött hagytátok őket!

 

A padon ülés művészete miatt vagyunk itt.

 

És ezzel drága Shaumbra most vegyünk egy nagyon jó mély lélegzetet! Vegyünk egy nagyon jó mély lélegzetet!

 

Egy hónap múlva visszatérünk és tovább folytatjuk a padon való ücsörgésünket és a beszélgetésünket és a szórakozásunkat de, ez a mai nap kiemelkedően különleges, mert ez teljes egészében rólatok szólt!

 

És ezzel vagyok a saját padomon, a Szuverén Birodalom Adamusa.

 

 

 

 

 

 

 

Fordította: Telegdi Ildikó – [email protected]

Szerkesztő és magyar nyelvi lektor: Thomázy Tímea – [email protected]