BÍBOR KÖR ANYAGOK

MERLIN VAGYOK SOROZAT

4. SHOUD – ADAMUS főszereplésével, Geoffrey Hoppe közvetítésében

 

Elhangzott a Bíbor Körben

2021. január 9 -én.

www.crimsoncircle.com

 

Vagyok, Aki Vagyok, Adamus Saint-Germain.

 

Ó, szeretem az emberi zenét. Már el is felejtettem, hogy mennyire hiányzik az emberi zene. Nekünk angyali zenénk van. Van egy pár elég jó jazz banda itt a Felemelkedett Mesterek Klubjában, de a tiszta emberi zene – micsoda energia dal! Micsoda kommunikáció! Nincs ehhez hasonló, amikor a zenét – mint amit az előbb hallottatok – a szívből és a lélekből játszák. Ez az emberi utazás kifejeződése, az emberi szenvedély kinyilvánítása. Számomra ez az egyik legkitűnőbb példája az energia kommunikációnak, hiszen ez az energia. Mindössze kommunikáció., nem valamiféle erő és amikor ilyen és ehhez hasonló zene kerül lejátszásra, az megérinti a lelkeket. Hm. /A videót, amire hivatkozik, ezen a linken tudjátok meghallgatni: https://www.youtube.com/watch?v=hn10okvX19E&ab_channel=EstasTonne )

 

Sokféle zene létezik és vannak köztük olyanok, amik engem egyáltalán nem érdekelnek. Ezt te is tudod Linda, hogy vannak olyan zenék, amik engem egyáltalán nem érdekelnek, mert jelentéktelenek, vagy pedig mesterségesen legyártott a zenék –vagyis valamilyen egyen zene. És ez rendben is van. Meg aztán ott van az a – hogy is hívják azt Cauldre? – country zenének hívott valami, ami a kétségbeesés és a szerencsétlenség zenéje. Abban nagyon sok a lélek, de akkor sem a kedvencem. A klasszikus zenét viszont nagyon szeretem. Én magam is sok szimfóniát szereztem. Ezt tudod, ugye?

 

LINDA: Igen, persze.

 

ADAMUS: Akarod, hogy elmondjam….

 

LINDA: Naná!

 

ADAMUS: újra az egészet?

 

LINDA: Igen, sorold fel őket kérlek!

 

ADAMUS: Sok klasszikus zenét írtam és a mai napig szívesen hallgatom ezeket. De mostanában vannak másfajta emberi zenék is – és ismételten mondom, hogy ettől szinte megint vissza akarok térni a Földre, hogy újra emberként éljek, de nem. Nem megyek olyan messzire.

 

 

Visszanézve 2020-ra

 

Újra üdvözlök mindenkit! Üdvözöllek újra benneteket! És ezt most sok különböző nézőpontból mondom. Ennek a Shoud-nak a végére meg fogjátok érteni – még Cauldre is meg fogja érteni, hogy mit is értek ezalatt, de tényleg újra üdvözöllek benneteket! Végig csináltátok 2020-at, és ezért mindannyian kaptok egy különleges jelvényt vagy kitűzőt, amit viselhettek…

 

LINDA: Ez most nem vicc.

 

ADAMUS: ….vagy legyen az egy póló, vagy bármi. Ismét üdvözöllek titeket! Végig csináltátok ezt a nehéz évet!

 

LINDA: Kész őrület.

 

ADAMUS: Micsoda év volt! Ott volt a Covid, az Ark Rendjének bezárása, ott volt az a rengeteg megszorítás és korlátozás az arcmaszkokkal. Nahát, azok a maszkok! Az a legrosszabb az egészben, hogy egész álló nap a saját leheletedet kell szagolnod.

 

LINDA: Ó! ( nevet)

 

ADAMUS: Úgy értem, még csak elképzelni sem tudom, hogy egyes emberek hogy képesek ezt egyáltalán elviselni! Szerintem ez megöli a szaglásukat, szerintem ez történik, ezért is van az, hogy amikor valaki elkapja a koronavírust, akkor az megöli a szaglását. Szerintem ez az maszkok miatt történik, mert egész álló nap azt kell szagolniuk.

 

Micsoda egy év volt ez! Az angyali családok újra összegyűltek – valójában először kiment a felhívás – és ki lett jelentve, hogy oszoljanak fel, mert véget ért a csoportok ideje. Lejárt a csoportok ideje. Emlékezzetek arra, hogy mi már ezt megelőzően is beszéltünk a csoportok felbomlásáról, mielőtt még ez megtörtént volna az angyali családokkal.

 

És ott van az a rengeteg társadalmi nyugtalanság, zavargás. Jelenleg minden forr, izzik. Mindenféle dolog történik. Gondoljatok csak arra, ami most az elmúlt héten történt Amerikában. Ott volt az a nagy zavargás, ami lényegében nem okozott sok kárt, kivéve azt, amit az emberek szívében és elméjében okozott. Nagy nyugtalansággal töltött el sokatokat ez az egész. Én ezt a Felemelkedett Mesterek Klubjából néztem végig. Most már nekünk is vannak ám TV-ink, mivel az emberek is a TV-t szoktak nézni, így arra jutottunk, hogy jobban tesszük, ha nekünk is lesznek TV-ink, csakhogy a mieink tényleg igen magas technológiával rendelkeznek. Ezek igazából hologramok, tehát ezt az egész történést a Felemelkedett Mesterek Klubjában lévő hologramjainkon keresztül kísértem figyelemmel, és közben visszaemlékeztem a legutolsó életem során Amerikába tett látogatásaimra. Öt különböző alkalommal látogattam el Amerikába, ahol segítettem megírni az Alkotmányt. Igazából a nagy részét én magam írtam, de aztán mások azt maguknak tulajdonították. De…ez van.

 

LINDA: Csodálatos.

 

ADAMUS: A csodálat tekintete.

 

LINDA: Igen, pontosan.

 

ADAMUS: Köszönöm. Nem, ez tényleg így történt. Jelentős szerepem volt annak a megírásában – én segítettem megírni az Alkotmányt, és az elszomorított, elkedvetlenített, amit a hologramjainkon láttam, de közben pedig egy bizonyos értelemben mégsem. Lényegében talán Linda, azt hinnéd, hogy Felemelkedett Mesterként sírva fakadtam és buta könnyeket ejtettem a történéseken, azt kérdezve hogy „Mi történik ezzel a bolygóval?” Nos, egy részem tényleg elcsüggedt a látottakon. Egyszerűen nem szeretek ilyen dolgokat látni. Egy másik részem pedig tisztában volt azzal, hogy ez nagyon is helyénvaló. A tökéletes dolog történt a tökéletes időben. Sőt, most olyan bátor és merész vagyok, hogy elmesélem nektek, hogy felálltam a hologram mellől és kimentem az előcsarnokba pár Felemelkedett Mesterrel együtt, és azt mondtam nekik, hogy „Ez az! Ez az! A tökéletes időben és a tökéletes helyen vagyunk a Föld bolygón. Ez megerősíti, visszaigazolja azt a munkát, ami persze mindannyian megtettünk, de konkrétan engem és a csoportomat, akiket Shaumbrának hívok. Ez a megerősítése mindannak, ami ezután következik majd.”

 

A 2020-at magunk mögött hagytuk, 2021 pedig egy érdekes év lesz – majd később erről többet fogok még mondani. 2021-nek meg lesznek a maga veszélyei, meg lesznek a maga felbolydulásai, rázkódásai. Nem egy pihe-puha, habos-babos év lesz, ezt máris elárulhatom. (Linda felsóhajt) És ezt itt most fel is veszik, miközben azt mondom, hogy 2021 éve nem lesz pihe-puha és habos-babos.

 

LINDA: Nem lehetne, hogy egy pihe-puha, habos-babos évünk legyen?

 

ADAMUS: Nem! Nem.

 

LINDA: És mikor fogjuk ezt kiérdemelni?

 

ADAMUS: Nem fogjátok! (Adamus kuncog) 1987-ben meg lett volna rá a lehetőség, de nem vettétek észre és keresztülnéztetek rajta. Tehát nagyon sajnálom, hogy erről lemaradtatok ebben az életetekben. Nem, ez egyáltalán nem lesz egy pihe-puha, habos-babos év! Ez egy érdekes év lesz, de nem olyan lesz, mint 2020. Nem lesz olyan, mint 2020!

 

LINDA: Oké.

 

ADAMUS: És, hogy egyénileg – mert, hogy a bolygó részére kérdezted a habos-babos évet – tehát egyénileg nem hinném, hogy pihe-puha évet akarnál, hanem inkább – de akkor most maradjunk is ennyiben. A Shaumbra számára a 2021 az érzékiség éve lesz. És egy páran úgy hallottátok, hogy azt mondom, hogy a szexualitás éve lesz – és néhányatoknak ez tetszett, néhányatoknak pedig nem tetszett – de nem, én azt mondtam, hogy az érzékiség éve lesz! Meg fogjuk nyitni azokat az érzékeket és használni is fogjuk azokat. Túl fogunk lépni az elmén, meg fogjuk haladni az emberi korlátokat! Miért is ne? Ezek a dolgok mind ott vannak és elérhetőek a számotokra.

 

Tehát ez az év az érzékiség éve lesz, ahol nagyon mélyen bele fogtok érezni a dolgokba, még akkor is, ha ezek időnként fájdalmasak lesznek. Láttátok a Washingtonban – a fővárosban – történteket a TV-ben és páran egyszerűen nem tudtátok azt elviselni. Nem, nem, nem! Itt és most álljatok meg! Menjetek vissza a TV-hez és nézétek újra végig a hírt! Érezzetek bele jó mélyen! És kezdetben azt fogjátok erről gondolni, hogy ez teljességgel ellentétes az ösztöneitekkel, és hogy ti ezt nem akarjátok végignézni. De képesek lesztek mélyen belemenni bármilyen helyzetbe, beleértve azt a személyes szituációt is, ami ott van az életetekben, ahol érezni fogjátok a dolog érzékiségét és nem feltétlenül a fájdalmát. Úgy értem tudatában lehettek annak, hogy ott a fájdalom, de mégis képesek lesztek az érzékiség szintjére lépni vagy emelkedni, aztán képesek lesztek azt igazán nagyra értékelni és élvezni. Tehát ez áll előttünk!

 

LINDA: Oké.

 

ADAMUS: Örülök, hogy 2020 mögöttünk van! Ez egy szükségszerűen bekövetkező év volt, a sok igazodás miatt volt rá szükség – nem csak itt a Föld bolygón, hanem az egész kozmoszban és itt most egy cseppet sem túlzok – szükséges volt ez az év arra, hogy az az óriási váltás be tudjon következni. Ki gondolta volna, hogy az egész bolygót rá lehet venni arra, hogy maradjon otthon és maszkokat viseljen, ha kiteszi a lábát otthonról. Ki gondolta volna, hogy ez lehetséges? Most arra kérlek benneteket, – és ez most a legelső érzéki tapasztalásotok – hogy érezzetek bele azokba a változásokba, amik a bolygón az elmúlt évben következtek be. Az emberek otthon maradnak. Az embereknek meg kell állniuk és szünetet kell tartaniuk az életükben, szemügyre kell venni a munkájukat, a családjukat, a kormányt, aminek állítólag az a dolga, hogy szolgálja az embereket. Vegyétek szemügyre a bolygón lévő egyenlőtlenségeket, mert tudjátok, ha elegendő ember ül otthon és egy kicsikét lelassul, elkezdik szemügyre venni a saját életüket, továbbá azt is, hogy a saját életük hogyan kapcsolódik a külvilághoz. Észre fogják venni az egyenlőtlenségeket és változásokat fognak követelni ezzel kapcsolatban.

 

Egy dolgot máris elárulok, mégpedig azt, hogy ez a bolygó nem fog visszatérni a 2020 előtti időszakhoz. Nem olyan lesz, mint amilyen 2019 vagy 2018 vagy akár 1947 volt. Ez a bolygó egy állandó, maradandó változáson ment keresztül, ami igen, néha nehézséggel jár és igen, kemény idők állnak előttünk, de a lényeg az, hogy egy óriási változás érkezett az egész bolygóra. Ha majd öt év múlva visszanéztek erre az egészre, azt fogjátok mondani, hogy „Az egy sarkalatos év volt, mégpedig a változás legsarkalatosabb éve!” És ki gondolta volna, hogy ez ilyen módon fog bekövetkezni, nem pedig háborúkkal és éhezésekkel?

 

És igen, nagyon sokan meghaltak a koronavírus következtében, rengetegen meghaltak, és minden irántuk érzett tiszteletemmel mondom, hogy tényleg készen álltak a távozásra. Tényleg készen álltak az elmenetelre. Volt egy élettervük és ha nem a vírus miatt következett volna be a távozásuk, akkor valami más történt volna velük. És nem azt mondom ezzel, hogy ez egy tisztulás volt, hanem azt mondom, hogy ott volt az intuíciójuk, a megérzésük, hogy jobb, ha most távoznak el és majd megújultan térnek ide vissza, amikor készen állnak majd a következő életükre az összes régi csomagjuk nélkül.

 

Valójában az volt – és Cauldre-nek ez most nem tetszik, de én akkor is elmondom –a tavalyi évben, egy bizonyos értelemben szólva, hogy egy kis sorban állás volt a távozóknál, a Földbolygó kijárati ajtajainál. Voltak, akik tényleg el akartak már innen menni és szinte sorban álltak és a távozásukra várakoztak. Ez volt a nagy kivonulás – exodus – a bolygóról, mert felismerték, hogy egyszerűen csak kiléphetnek a fizikai birodalmakból – persze ezt nem ezekkel a fogalmakkal azonosították, de tudták, hogy van valami odakint, ahova most elmehetnek és ami sok tudatossággal és felismeréssel képes felruházni őket. Ugye itt most az Új Földekről van szó, amik rendkívül aktívak mostanában.

 

Tehát, mélyen belül tudták, hogy távozhatnak innen és valódi megújulásban lehet részük, ahelyett, hogy csak a Földközeli Birodalmakban kötnének ki és onnan térnének vissza megint egy ugyanolyan régi, semmiben sem változó életbe. Tudták, hogy most már ott van egy kozmikus remény az Új Földeken, ezért aztán mindazok felsorakoztak, akik tényleg készen álltak a távozásra és arra, hogy elmenjenek az Új Földekre. Azok, akik arra álltak készen, hogy utálkozva és felháborodva távozzanak, és csak a régi Földközeli Birodalmakban maradjanak, ami mondhatni egy köztes zóna – azoknak ez a lehetőség nem igazán számított. De körülbelül abban az időszakban, amikor az angyali családok felbomlottak és a létezők elkezdtek ezekre az Új Földekre menni, amikből ma már 230 van – azok, akik itt éltek a Földön, tudták, hogy ez most egy kiváló lehetőség a távozásra, hogy ezekre az Új Földekre elmehetnek, ahol igazi megújulásban lehet majd részük. Szóval nagyon sok haláleset történt a bolygón és még sokkal többen vannak olyanok, akik szintén szerettek volna eltávozni, de nem tették meg, vagyis ezidáig nem tették meg.

 

És ne tekintsetek erre óriási szomorúsággal! Úgy értem, igen, gyászoljátok meg, amikor valaki eltávozik, de nézétek csak meg, hogy hova tud így eljutni – persze nem mindegyikük – de a nagy többségük, a legtöbben, akik a koronavírus következtében eltávoztak a bolygóról és az Új Földekre mentek, egy teljes megújuláson mennek most keresztül és amikor majd visszatérnek, akkor többé már nem fogják követni a régi mintákat. Tudatában lesznek az új potenciáloknak és amikor visszatérnek ahelyett, hogy ugyanazt a régi potenciált vagy mintát követnék ahelyett, hogy ugyanabba a biológiai családba inkarnálódnának vissza ahelyett, hogy ugyanabba a városba születnének vissza ahelyett, hogy ugyanahhoz a munkához vagy karrierhez térnének vissza, most ott lesznek bennük az új potenciálok. Sokkal több mindenből fognak tudni választani, mint amit valaha el tudtak képzelni.

 

Akkor most vegyünk erre egy jó mély lélegzetet és iszom egy korty kávét!

 

Jól fog elsülni ez az egész és tudjátok amikor olyanokat mondtok, hogy „Ó, ez annyira nagyon szomorú, hogy olyan sok ember halt meg!” akkor ti be vagytok ragadva a dualitásba. Na, aztán meg ott vannak még az összeesküvés elméletek is. Minden egyes alkalommal, amikor valami ilyen konfliktus támad, akkor ezzel együtt megjelennek az összeesküvés elméletek is, ami pedig teljes időpocsékolás!

 

 

A Shaumbra iránti tisztelet

 

Amit igazából itt a nyitó részben mondani szerettem volna, az az, hogy szeretném kifejezni a Shaumbra iránt érzett igen mély tiszteletemet és hálámat. Hát…tudom, hogy időnként provokatív tudok lenni.

 

LINDA: Ühüm.

 

ADAMUS: Idegesítő, bosszantó, követelőző…

 

LINDA: Ühüm, igen.

 

ADAMUS: Azért ennyire nem kell egyetértened az elhangzottakkal. (Linda mosolyog) Tehát, követelőző, arrogáns – na erre rábólinthatsz (Linda tovább mosolyog) – Arrogáns. Tudom, hogy arról vagyok ismert, hogy időnként az elterelés Mestere vagyok. Időközönként a nagyszerű humoromról is ismert vagyok, na persze nem mindig. Sok dologról ismert vagyok, de…

 

LINDA: Szeretünk téged.

 

ADAMUS: …szeretek együtt dolgozni veletek. Hiányzik az élő közönség, tényleg hiányzik, mert az annyira dinamikus és képesek vagytok meglátni magatokat rajtam keresztül és a közönség többi tagján keresztül is. Meg tudjátok látni magatokat azokon keresztül, akiket felhívok a színpadra és akik megkapják a mikrofont – és tényleg nagyon dinamikus, amikor a Shaumbrával vagyok. Úgy értem, együtt áramlunk. És persze most is érezlek titeket, hiszen mind együtt vagyunk itt, de van valami abban, amikor képes vagyok arcul csapni titeket. És itt most nem az éteri, hanem a valódi pofonokról beszélek. Van abban valami, amikor képes vagyok igazán forgatni és mereszteni a szememet, amikor valami makyóval álltok elő. És ez hiányzik nekem, de hamarosan újra visszatérünk majd ehhez! Muszáj ehhez visszatérnünk, már nagyon várom! Tombolán kellene kisorsolnunk azokat a szerencséseket, akik benne vannak abban az első tíz Shaumbrában, akik újra egy színpadon állhatnak Adamusszal. Ez aztán remek lenne! Már nagyon várom. Nagyon jót szórakozunk együtt és kivétel nélkül mindannyiótok iránt óriási tiszteletet érzek, mert tudom, hogy mennyire nagyon nehéz és fáradságos volt ez az utazás és most itt vagyunk. Itt vagyunk együtt – úgy értem, nem szó szerint vagyunk együtt, de mégis együtt vagyunk – 2021 elején. Ki gondolta volna? Ki gondolta volna?

 

Hatalmas tiszteletet érzek azok iránt, akik menet közben kiléptek innen. Sokakat én kértem fel a távozásra! Sokan még azelőtt elmentek, mielőtt felkértem volna őket a távozásra, de sokakat felszólítottam és sokan el is mentek. Hatalmas tiszteletet érzek irántuk, mert tudom mennyire fontos időnként elmenni és egyedül járni a saját utatokat, keresztülmenni a saját – hivjátok bárminek is – a saját sárkányotokkal töltött, sötét éjszakáitokon, a saját keresésgéléseteken. Óriási tiszteletet érzek azok iránt, akik menetközben kihullottak a sorból, taélán már rég, de főként azóta, amióta Tóbiás távozása után eljöttem ide a Bíbor Körbe.

 

Hatalmas tiszteletet érzek azok iránt, akik menet közben elterelték magukat, majd eltávoztak. Nem azért mentek el, mert mérgesek voltak rám. Azokon jót szoktam szórakozni, amikor valaki rám lesz mérges és azért megy el. Úgy értem, ezt majd elmagyarázom, de rajtuk tényleg jót szoktam szórakozni. Ó, hát borzasztóan haragszanak rám egészen addig, amíg fel nem ismerik, hogy igazából csak magukra haragszanak annyira nagyon. Úgy értem, tettem én bármit is, ami miatt annyira fel tudtátok bosszantotani magatokat? Nem hinném. Végsősoron tehát felismeritek, hogy valójában magatokra haragszotok. Jól szórakoztok?

 

LINDA: Ühüm.

 

ADAMUS: Jó. Jó.

 

Tehát elképesztő nagy tiszteletet érzek azok iránt, akik elterelték magukat menet közben. Nagyon könnyű ám elterelni magatokat. Hatalmas tiszteletet érzek mindazok iránt, akiket valaha is megérintett a Bíbor Kör, vagy valaha a Bíbor Körbe járt, Tóbiás időszakától kezdve egészen mostanáig. Nem hiányzik a tisztele, nincs itt se lenézés, se megvetés. Nincs más, csak teljes tisztelet, mert nézzétek csak meg, hogy mit teszünk. Nézzétek meg, hogy ti mit tesztek. Nézzétek meg, hogy mit vállaltok magatokra, hogy merre tartunk és mi az, amit már megtettünk.

 

Akkor most szeretnék egy kis szünetet tartani, hogy tényleg kifejezhessem a tiszteletemet kivétel nélkül mindannyiótok felé. Bárcsak úgy tehetnénk ezt meg, hogy személyesen is jelen vagytok, de most energetikailag fogjuk ezt megtenni, ahol megosztom veletek a tiszteletem dalát.

 

(szünet, ahogy Adamus lecsukja a szemét)

 

Akár most, ma vagytok itt velünk, akár elmentetek innen vagy ki lettetek dobva, akár csak arról volt szó, hogy eltereltétek magatokat, hadd fejezzem ki a hatalmas tiszteletemet felétek, mert teljesen tisztában vagyok azzal, hogy ez mennyire nehéz és kihívásokkal teli út.

 

Kérlek benneteket, hogy érezzétek, hogy ezt a Lelkem-ből mondom nektek. Hm.

 

 

Elterelések kontra Igazság

 

Akkor most beszéljünk egy kicsit az elterelésekről. Az elterelések elég gyakoriak. Nagyon könnyű elterelni magatokat és egy bizonyos értelemben az elterelések is egy célt szolgálnak. Az elterelések lehetővé teszik a számotokra, hogy tényleg jól belemerüljetek a dolgokba és az egyik energiából jó mélyen beleveséttek magatokat egy másik energiába. Van egy szépsége annak, amikor elterelitek magatokat mondjuk egy összeesküvés elmélettel. Ilyenkor letértek a saját ösvényetekről, a saját utatokról vagy utazásotokról, elterelődtök a saját igazságotoktól. Mindezt azért teszitek, mert az az elterelés nagyon csábító tud lenni, kellemesen izgató, megkísértő dolog. És elviszi az elmétek, sőt még a testetek figyelmét is az általatok választott ösvény nehézségeiről. Lehetővé teszi számotokra, hogy távol kerüljetek mindattól a zűrzavartól, ami bennetek folyik, és bizony ez elég nagy a felbolydulást és a nyugtalanságot kelt, amikor figyelembe veszitek, hogy a testetek éppen most veti le magáról az anayatron hálózatát annak érdekében, hogy tényleg be tudja hozni a FényTestet. Az elme pedig éppen átdolgozza magát és újra meghatározza magát most, ahogy az igazi tudatosság, a valódi intelligencia beérkezik. És nagyon könnyű menet közben elterelni magatokat, kifejezetten akkor, amikor az elmétek válaszok után kutat.

 

Az elterelések egy nagyon mély, sötét nyúlüregbe szippanthatnak be titeket, amiből életeken át, vagy talán évekig, hónapokig vagy ki tudja meddig nem fogtok tudni kikászálódni. Az egyik probléma az elterelésekkel az, hogy – na akkor az egyik jó dolog az elterelésekkel kapcsolatosan az, hogy kezdetben azok elképesztően csábítóak. Úgy értem egyre csak szólítgatnak hívogatnak és magukba szippantanak titeket. Tényleg elképesztően csábító tud lenni.

 

Az elterelésektől fontosnak érzitek magatokat. Minden elterelésben van egy energia, valami, ami nem a ti igazságotok, ami nincs rajta az utatokon és ami el fog titeket csábítani, mintha csak azt mondaná nektek, hogy „Nézd csak, milyen különleges vagy!” És ezzel becsap, átver, megtéveszt titeket. Namost, esetenként még én magam is kedvelem az eltereléseket és nincs is ezzel baj egészen addig, amíg visszanyeritek a bölcsességeteket és a valódi vágyaitokat. De az elterelés meg fog titeket szólítani, hívogatni fog és ettől úgy fogjátok érezni, hogy ti fontosak vagytok, hogy szükség van rátok és izgalmat fog hozni az életetekbe. Az elterelések nagyon sok izgalmi energiával rendelkeznek. És ettől újra élőnek, élettel telinek érzitek magatokat.

 

Persze ez egy idő után elmúlik és egy nagyon gépies, unalmas taposómalommá válik, ami nagyon sok energiát követel majd tőletek. És akkor elterelitek magatokat az elterelésetektől egy másik eltereléssel és nagyon hamar az elterelések láncolatában találjátok magatokat. És ami valójában történik eközben, az tényleg valami negatív dolog, hiszen eltávolodtok a saját igazságotoktól. Pedig ti tisztában vagytok a saját igazságotokkal. Annak ellenére, hogy talán nem vagytok képesek azt meghatározni, de ismeritek a saját igazságotokat. Az Igazságotok az utazásotok, az ösvényetek, az a belső tudás, ami már nagyon régóta vezet benneteket, és ez a ti igazságotok. A probléma az, hogy tudatosan nem vagytok tisztában az igazságotokkal, nem vagytok tisztában annak összes mentális részletével. Ezt nem tudodjátok szavakkal kifejezni, vagy jól leírni, de az akkor is ott van. Az Igazságotok ott van.

 

Elterelitek magatokat. És ezt tényleg roppant könnyű megtenni, nagyon könnyű! Elterelitek magatokat és amikor elterelitek magatokat, akkor tudjátok, hogy nem a saját igazságotokban vagytok és ennek tudásától úgy érzitek – amikor nem a saját igazságodban vagytok – hogy valami nem stimmel, valami nem jó, nincs rendben. Olyankor pedig már nem vagytok többé igazak se magatokhoz, se másokhoz. Akkor elkezditek magatokra ölteni a hazugság álcáját, és reggelente annak tudatával ébredtek, hogy „Nem a saját igazságomban vagyok.” És amikor megpróbáljátok megtalálni a saját igazságotokat, akkor egy újabb elterelésben vagytok benne és olyan ez, mint egy ördögi kör, aminek soha nincs vége. Egész idő alatt csak egyre több és még több elterelést adtok magatoknak. Egyre távolabb kerültök a saját igazságotoktól, annak ellenére, hogy igenis tisztában vagytok azzal, de ti megpróbáljátok felfedezni és közben újabb elterelések jönnek és magukba szippantanak, amik azt mondják nektek, hogy „Nézd csak , itt van az igazság!” De az tényleg nem a ti igazságotok, hanem valaki másé, vagy legalábbis nem a ti teljes igazságotok. Belementek az elterelésbe csak azért, hogy felismerjétek, hogy az sem a ti igazságotok.

 

Olyan ez, mintha az egyik zsákutcából a másikba mennétek és aztán meg annyira nagyon befrusztráljátok magatokat, hogy azt mondjátok végül, hogy „Soha nem fogom megtalálni az igazságomat!” vagy pedig azt, hogy „Az Igazság nem létezik.” Azt mondjátok, hogy „Nem ismerem az utamat. Nem tudom hol az utam!” – és elkezdtek másokra támaszkodni vagy hagyatkozni, ami egy újabb elterelés és nagyon hamar az igazság egész elképzelése eltorzul.

 

Akkor ezt itt és most fejezzük be! Az Igazság mindig is ott volt. Mindig is ott volt. Soha nem ment sehová. Ti voltatok azok, akik elterelődtetek tőle, de az Igazság soha nem tűnt el sehová. Pontosan ott van, ahol volt. És talán nehéz szavakba önteni és ez rendben is van. A szavak hajlamosak korlátozottak lenni. Az Igazság ott van és most nem annak igazságáról beszélek, hogy mit egyetek vagy, hogy milyen munkátok legyen, vagy hogy milyen kapcsolataitok legyenek.

 

Én a ti saját igazságotokról beszélek, a lelketek igazságáról, ahol igazak vagytok Magatokhoz. Szinte azt is mondhatnánk, hogy ez egy megállapodás volt az emberi rész és a lélek között a Földrejövetelkor. Ez a ti Igazságotok.

 

És ez nem valami nagy és nehéz filozofikus dolog. Az igazság nem a rutinokat és az eljárásokat meg az ehhez hasonló dolgokat, illetve azok listáját jelenti. Az Igazság pusztán egy érzés és az igazság jó és igaz érzéssel jár. Az igazságot nem szennyezi be az elme szemete, szarsága. Az igazság nem arról szól, hogy őszinték vagytok, vagy nem vagytok azok. Az igazság nem arról szól, hogy milyen munkátok van, vagy éppen milyen nincs. Az igazság a ti igazságotok. Ti vagytok azok. Az jelenti azt, Akik Vagytok. Az jelenti azt, hogy az emberi rész megegyezett a Lélekkel valamiben. Ez az Igazságotok.

 

Amikor belementek egy elterelésbe, amit egyébként mindenki megtesz, ne érezétek emiatt rosszul magatokat! Ha ti is az egyik szuper elterelésekkel bíró egyik ember vagytok, aki azt mondja, hogy „Bármivel el tudom terelni magam!” Ahogy megcsörren a telefon, máris az egész életetek el lett terelve. Mindenki eltereli magát! De végsősoron azt szeretném, ha most beleéreznétek abba, hogy azok az elterelések milyen megszámlálhatatlanul sok zsákutcába, nyúlüregbe és ürességbe, milyen sok fekete lyukba és minden egyébbe vittek bele titeket, aminek kapcsán egyszerre csak nagyon távol kerültök a saját igazságotoktól, és ez aztán csak még több kereséshez és kutatáshoz vezet. Ezt az egészet itt és most fejezzétek be!

 

Az Igazság mindig is ott volt, és itt és most, mindegy, hogy éppen hol vagytok és hogy hány elterelésen mentetek keresztül, mert az az Igazság most hangosabban énekel, mint valaha. Az igazság nem valami szép kis közhely. És nem is valami -izmus. Az egy érzés, méghozzá egy rendkívül érzéki érzés saját magatokkal kapcsolatosan.

 

Akkor most vegyünk erre egy jó mély lélegzetet! Lélegezzünk az elterelésekre!

 

Hány Shaumbra terelte el magát menet közben? Úgy értem ezt mindannyian megtettük, mindannyian megtettétek, de akik nagyon elterelték magukat, azok elmentek innen, ami rendben is van. Nem akarunk mi valami nagy csoport lenni. De hányan terelték el olyan nagyon magukat, hogy elmentek? És ha megnézitek őket és az életüket, amit én megtettem, mert számomra ők ugyanúgy a család részei. Úgy értem számomra ők most is ugyanúgy a Sha-hom-ba-rah – nagyon nagyon régről. Ők még mindig Tien Templomaiban vannak Atlantiszban. Sokan elterelték magukat ezekben az években, amióta együtt vagyunk Bíbor Körként, ők pedig az egyik eltereléstől a másikig mentek folyamatosan. Néhányan pedig egyszerűen csak belefáradtak a mindenfajta keresésbe és azt mondták, hogy „Szarok az egészre!” Mások pedig még mindig az egyik dologtól a másikig ugrálnak. De számomra ők még ugyanúgy a Shaumbra részei, történjék bármi!

 

Akkor most vegyünk egy jó mély lélegzetet a még menet közben felmerülő elterelésekre is és merüljünk mélyebbre az igazságban!

 

Néha az igazság fájdalmas tud lenni és szinte nem is akartok vele szembenézni, inkább elterelitek magtokat. Úgy értem ez valójában nem is fájdalmas, de néha nehéz az igazsággal szembenézni, kifejezetten abban az esetben, amikor a Sárkány rámutat az Igazságra. Azon a ponton mindenképpen el akarjátok terelni magatokat attól. Remélitek, hogy megcsörren a telefon, remélitek, hogy tűz üt ki a lakásban, pusztán csak az elterelés kedvéért, de végső soron ez az egész az igazságról szól, annak belső tudásáról, hogy valójában miért is vagytok itt.

 

 

Időutazás

 

Leültem megírni a Gépek Korszakát és egyébként a könyv nagyon is valóságos és ezzel együtt pedig egy vicc is. Nagyon valóságos, mert én azt a könyvet tényleg megírtam, de nem fejezetenként, vagyis nem az első fejezettel kezdtem, amit a másodikkal és a harmadikkal folytattam. Nem, hanem az úgy volt, hogy egy ponton megírtam a könyv 20-ik fejezetét, majd utána írtam meg mondjuk a második fejezetet. Ide-oda ugráltam a fejezetek megírása közben, hiszen egy időutazáson vettem részt, ezért ezt kellett tennem.

 

A könyv összesen 32 fejezetből áll, vagyis ennyinek szántam, de valójában a ténylegesen megírt fejezetek száma csak 19. Nagyon sok még a befejezetlen fejezet, amiket éppen most írunk meg közösen. Pontosan ezt tesszük és ezért is vicces ez Cauldre-ra nézve, mert nagyon nehéz lenne neki most leülni és megírni ezt a könyvet. És tudom, hogy erre már sokan rájöttetek, hogy ezt a könyvet lényegében most írjuk. Menet közben kelnek életre a fejezetek. A legutolsó fejezet még nem került megírásra, és nem is lesz utolsó fejezet a könyvben. Hogyan lehetséges ez, mikor ez a könyv a Shaumbra, továbbá az emberiség és ennek a bolygónak a folytatólagos utazásáról szól, és mindarról, ami történik?

 

Szóval, ez a könyv még írás alatt áll, és azért ne Cauldre-t hibáztassátok, amiért nem írja ezt a könyvet. Hagyjátok ezt rám!

 

LINDA: Hogy mondod?

 

ADAMUS: Hagyjátok ezt rám! Majd én megnehezítem a dolgát, amiért nem írja a könyvet. Hagyjátok ezt rám!

 

LINDA: Jól van.

 

ADAMUS: Leültem, hogy megírjam ezt a könyvet. Igazából a saját sárkányom volt az, aki ennek a könyvnek a megírására inspirált elég erőteljesen, mert nagyon, de nagyon beteg lettem. Mindez közvetlenül a teljes Realizációm előtt történt, a bolygón töltött időm leges legvégén. Találkoztam a sárkányommal és ennek a találkozásnak az eredményeképpen következett be az időutazás.

 

Általában az ember azt gondolja, hogy az időutazás nagyon lineáris, hogy előre és visszafelé utaztok az időben. Pedig ez egyáltalán nem így van. Ezzel kapcsolatban tanácsot adtam az egyik barátomnak, név szerint H. G. Wells-nek valamikor úgy 1893-ban, amikor elkezdett elgondolkodni az időutazásról szóló könyve megírásán, aminek a címe az Időgép. És azt próbáltam elmagyarázni H.G. Wells-nek, hogy az az időutazás, amiről írni szándékozik nagyon lineáris, – tudjátok olyan, hogy valaki beugrik ebbe az időgépbe, majd megnyom egy gombot, ami 30 évvel visszarepíti az időben, vagy 100 évvel előre repíti az időben. De ez valójában nem így működik, de ő képtelen volt ezt eléggé elképzelni ahhoz, hogy ezen a módon tudja megírni a könyvét, így aztán elég lineáris stílusban írta meg.

 

Amikor leültem, hogy megírjam a Gépek Korszakát, elképesztő tapasztalásban volt részem… olyan volt, mint egy éber álom. Tudjátok milyen az az éber álom, ami megtörténik, de mégsem olyan, mint ami a hétköznapi valóságotokban történik. Tehát az éber álom során 2020 év környékén találtam magam, a Shaumbra csoporttal és ez tényleg nagyon furcsa volt, mert éppen előadást tartottam annak a csoportnak. Nagyon furcsa volt így látnom magam, mintha a terem hátuljából látnám magam, miközben éppen előadást tartok annak a csoportnak. És ahogy figyeltem magam, teljesen elképedtem azon, hogy milyen jól csináltam és mennyire jól fejeztem ki magam és hogy azokat a nagyon nehéz elképzeléseket milyen egyszerűen voltam képes elmagyarázni az embereknek. Nagyon büszke voltam magamra.

 

Linda, most csak viccelek!

 

Tehát a lényeg az, hogy a Shaumbra csoport kellős közepén találtam magam, ebben a legfontosabb időszakban, ami a bolygó sarkalatos időszaka, egy olyan korszak ez, amiről a próféciák szóltak, amik előre meg lettek jósolva, de igazából soha nem szóltak ennek konkrét részleteiről. Tudtam, hogy ez egy igen fontos és epikus időszak a bolygón. Sőt, még azok az emberek, akik ott ültek velem és hallgatták az elődadásomat, még ők sem fogták fel teljesen annak a pillanatnak a nagyságát és fontosságát!

 

Aztán folytatódott az időutazásom és csak egy pár évvel korábban találtam magam, méghozzá Tóbiás veletek töltött időszakában. Látnom kellett, hogy ez a csoport hogyan fejlődött ki, honnan származott. Láttam, ahogy Tóbiás együtt dolgozik mindannyiótokkal a problémáitokon és először kissé felbosszantott ez az egész. Miért dolgoztatok a problémáitokon? Aztán rádöbbentem, hogy sokan közületek mély sebekkel rendelkeztetek és Tóbiásnak ezt kellett tennie. Nem tudtunk volna belefogni mindabba, amit most teszünk, azok nélkül a problémákra, sebekre kerülő simító balzsamok, akarom mondani energiák nélkül. Rengeteg sok sebet halmoztatok fel a sok-sok létidőtök alatt és mégis hogyan tudtuk volna mindazt megtenni, amit láttam, hogy 2020-ban megtettünk – azokkal a mély sebekkel? Akkor azt is felismertem, hogy Tóbiás volt az, aki mindenkit összehívott. Ő küldte ki azt a bizonyos hívást. Ő készítette elő ezt az egészet, hogy behozza mindazokat, akik erre készen álltak, akik itt akartak lenni.

 

Aztán az időutazásom folytatódott és Atlantiszban, Tien Templomaiban találtam magam. Ó, és annak ellenére, hogy jómagam az 1700-as évek végén tartózkodtam Észak-Németországban, úgy éreztem, mintha egy örvényen mentem volna keresztül, ahogy visszatértem Tien Templomaiba. És tudtam, hogy ez bizony nem feltétlenül az a hely, ahova vissza szerettem volna térni, hiszen akkoriban csak egy kis rabszolgafiú voltam. Ez volt az az időszak, amikor beragadtam a kristály börtönömbe. De mégis visszatértem oda, meg kellett találnom ennek a Shaumbra csoportnak az eredetét.

 

Aztán elutaztam 2030-ba, ahol ismét megnéztem a Shaumbra csoportot. És az nagyon érdekes volt, mert tudjátok, ahogy megérkeztem 2030-ba, a csoport nem volt ott, nem találtam. Hát igen, és ennek az volt az oka, hogy a csoport saját maga megtette a dolgát, de ugyanarról a Shaumbra csoportról volt szó. Én addigra már nyugdíjba vonultam. Nagy ritkán ugrottam csak be hozzájuk egy kis látogatásra, egy kis szórakoztatás kedvéért, hogy néhanap megválaszoljak pár kérdést, de az a csoport – a Bíbor Kör, a Shaumbra – már saját maguk tették a dolgukat.

 

És hogy pontosan mit is tettek? Hát időutazásokon vettek részt. Én az 1700-as évek végéről utaztam el hozzájuk, ők pedig 2030-ból végezték az időutazást és összetalálkoztunk egymással, ami egy hatalmas Oh-Be-Ahn volt, amivel az időutazók köszöntik egymást. Egy óriási Oh-Be-Ahn volt! Nagy öröm volt látnom, amit a Shaumbra megtanult és azt látnom, hogy azt tették, amit én progresszív vagyis haladó időutazásnak hívok.

 

Aztán visszatértem Yeshua időszakába és láttam ezt a csoportot. Valószínűleg ez volt a – (Adamus sóhajt egy nagyot) keresem itt a megfelelő szót erre – szóval nem a legszomorúbb, hanem a legszívettépőbb és legmegrendítőbb időszak mind közül, ahol meglátogattam ezt a Shaumbra csoportot Yeshua idejében. A szenvedély nagyon erős volt, de a bánat és a szomorúság nagyon mély volt. Nagyon erős volt a szenvedély, de nagyon hiányzott a fókusz, a vezetői szerep. Élvezték az együtt töltött időket, de szinte ahhoz lehetne hasonlítani azt az időszakot, mint amikor Mózes kivezette a zsidókat a sivatagba, ahol 40 éven keresztül vándoroltak. Olyan volt ez a „Hova megyünk?” bizonytalansága. Hát a Shaumbra is pont ilyen volt akkoriban.

 

És ez érdekes volt, mert az a Shaumbra csoport akkoriban tudta, hogy rendelkeznek valamivel – valami rendkívül értékessel – amit egyesek titkoknak, az élet misztériumainak neveztek, azoknak a válaszoknak, amik felülmúlják a korszakokat, hiszen az egyáltalán nem az időről, nem az időpontról, vagy az évekről szólt. És az a valami hatalmas értéket jelent az egész emberiség számára idők teljes folyama alatt. De nem tudták, hogy mihez kezdjenek vele. Nem tudták, hogy elrejtsék-e későbbre vagy pedig ott és akkor tegyék azt közkincsé. De azzal tisztában voltak, hogyha ott és akkor teszik ezt közzé, akkor emiatt fel kell áldozniuk az életüket, sőt mi több, az is előfordulhat, hogy ez az egész talán mindörökre elveszik. Nem tudták eldönteni, mit tegyenek.

 

Ez egy érdekes élmény volt az időutazás során és talán az a leghosszabb fejezet a könyvben és egyben talán a legszomorúbb is számomra, és tudom, hogy számotokra is, mert ott volt az a „Mihez kezdjünk ezzel?” érzés.

 

Aztán az időutazásom során elérkeztem egészen 2050-ig – nem döntöttem el előre , hogy abba az évbe megyek, hanem egyszerűen csak ott találtam magam – és ez roppant érdekes volt, mert amikor megérkeztem 2050-be – plusz mínusz pár év ide-oda nem számít – nem volt ott semmi. Úgy értem egyáltalán semmi nem volt ott. A legelső gondolatom az volt, hogy talán valamit rosszul csináltam az időutazás közben, hogy valamit elrontottam és aztán végül pedig eltereltem magam. A második gondolatom pedig az volt, hogy a Föld már nem létezik. ”Az emberek tönkretették, elpusztították a Föld bolygót. Nem maradt belőle semmi.” Ez egy kissé lesújtó érzés volt, mert én nem ezt az ösvényt láttam az emberiség számára.

 

Aztán felismertem valami nagyon fontosat, amit szerintem nektek mindannyiótoknak is nagyon fontos felismernetek lesz, hogy „Ne mindig ugyanazon a helyen próbáljátok megtalálni a dolgokat, beleértve ebbe saját magatokat is!”

 

Néha mentek, hogy megtaláljátok magatokat és az nincs ott, vagy pedig nem ugyanolyan, mint amilyen egy nappal korábban volt. Ez nem azért van, mert változtok, hanem azért, mert tovább fejlődtök, tovább léptek. És amikor majd visszanéztek – bármikor, amikor felidéződik egy emléketek, vagy amikor belegondoltok a jövőbe vagy a múltba, akkor az az időutazás egy formája – belementek a jövőbe és ha nem találjátok ott magatokat, az azért van, mert úgy próbáljátok megtalálni magatokat, ahogy tegnap találtátok és ugyanúgy akartok összekapcsolódni magatokkal, a saját energiátokkal és nem találtok ott semmit! Ennek az az oka, hogy továbblépett, megváltozott, más lett. Most már egy másik helyen van.

 

Amikor megérkeztem 2050-be és nem láttam ott semmit, az nem azt jelentette, hogy a Föld elpusztult. És nem is arról szólt, hogy valamit rosszul csináltam volna az időutazásaim során, hanem azért volt ez így, mert a dolgok teljesen megváltoztak. És én ugyanazt a nézőponti megközelítést alkalmaztam, vagyis mondhatni ugyanazt az utazó szemüveget használtam, mint azt megelőzően is és ebben az időben az egyszerűen nem működött. Új utazó szemüveget kellett magamra öltenem, másképp kellett látnom a dolgokat. Egy másik helyen kellett megtalálnom 2050-et és meg is találtam! A bolygó teljesen másmilyen volt, mint korábban. A bolygó rengeteg sok kihíváson és változáson ment keresztül és tovább fejlődött, meghaladta azokat a rezgéseket és tudatossági szinteket, mint aminek a legelső látogatásom alkalmával, 2020-ban tanúja voltam.

 

Nagyon sok időutazáson vettem részt ide-oda utazgatva. Sok Shaumbra összejövetelre beugrottam. Felbukkantam pár Kona-ban tartott összejövetelen is. Sőt, még saját magamat, Samuel Clemenst, azaz Mark Twaint is meglátogattam és nagyon örültem a humorának, a tudatosságának és a kommunikációs képességének. Egy dolgot elmondhatok szinte az összes modernkori elmúlt életemről, személyiségemről, még pedig azt, hogy mindannyian jól kommunikáltak. Mindannyian nagyon jól tudtak kommunikálni és ez igen fontos volt….Ö, na és persze és Shakespeare! Mark Twain és még mások is nagyszerűen tudtak kommunikálni! Nagy szakértői voltak az energia használatának, az energia kommunikációjának. Hm.

 

Tehát ide-oda utazgattam. Nagyszerű időt töltöttem ezzel a dologgal és ezt azért is mondom, mert ti is ezt fogjátok majd csinálni. Érzéki módban lesztek az idén, ami lényegében ki fogja nyitni az ajtót a valódi időutazás előtt, ami nem csak azt jelenti majd, hogy előre és hátrafelé utaztok egy lineáris vonalon. Ennél sokkal többről lesz majd szó. Képesek lesztek észlelni, érzékelni a dolgokat, de egy másfajta módon és amikor ilyesmit tesztek, amikor időutazáson vesztek részt, főként amikor oda, amit a jövőtöknek hívtok, akkor meg kell változtatnotok a nézőpontotokat azt, ahogy látjátok és értelmezitek a dolgokat, mert az teljesen más lesz majd. Ti is teljesen másmilyenek lesztek.

 

Ha ma találkoznátok a jövőbeli énetekkel, mondjuk a 10 évvel későbbi jövőbeli énetekkel és mondjuk időutazással odautaznátok most, hogy találkozzatok a 10 évvel későbbi énetekkel, akkor lemaradnátok a találkozásról. Olyan ez, mint amikor elmentek egy zsúfolt utcasarokra, mert tudjátok, hogy ott fogtok találkozni magatokkal – de semmi sem történik. Sok más dolog történt, valójában a jövőbeli énetek is ott volt, csakhogy az történt, hogy egy korlátozott nézőpontot használtatok arra, hogy megpróbáljatok a tudatába kerülni a jövőbeli éneteknek, mert a jövőbeli énetek teljesen másmilyen és nem illik bele a többi ember alkotta tömegbe, nem illik bele az épületekbe, annak a pillanatnak a rezgésébe. A jövőbeli éntek olyannyira Realizált – és bár nem kedvelem a következő szavakat, mégis kimondom őket – hogy egy sokkal magasabb rezgési szinten tartózkodik. Nem kedvelem ezt a kifejezést. Szóval a jövőbeli énetek egy teljesen más dalt énekel, mint amit mindenki más, sőt még attól is eltérő dalt énekel mint, amit most ti énekeltek!

 

Tehát sok időutazáson vettem részt, amit rettenetesen élveztem. És ez visszahoz minket 2020-ba, a sarkalatos évbe, a változások évébe, ami aztán lehetővé tette azt az elmozdulást, amit most 2021-nek hívunk. És most itt vagyunk.

 

 

Miért vagytok itt?

 

Hogy elkezdjük ezt az évet, szeretnék feltenni egy nagyon egyszerű kérdést. Bárcsak itt lenne a közönség személyesen is, de mindenképpen felteszem ezt a kérdést, ami tényleg nagyon egyszerű: Miért vagytok itt?

 

Miért vagytok itt?

 

Az elmétek elő fog állni egy rakás válasszal, de hadd hadarja el azokat. Lépjetek túl rajtuk! Azok makyók.

 

Ismét felteszem a kérdést, hogy „Miért vagytok itt? Miért vagytok most itt a bolygón? Miért vagytok itt a Shaumbrával? Miért vagytok most itt a Gépek Korszakában?” Érezzetek most ebbe bele!

 

(szünet)

 

Hm. Még mindig rengeteg a makyo. Még nem jutottunk el az igazsághoz, de hamarosan odaérünk!

 

Akkor most harmadszorra is megkérdem, hogy „Miért vagytok itt?”

 

Most sokan azt mondták – nem mindenki – csak sokan, hogy „Nem tudom.”

 

LINDA: Hoppá!

 

ADAMUS: Ez itt nem működik. Olyat mondhattok, hogy. „Ezt még fel kell ismernem.” vagy azt, hogy „Beérkezőben van a válasz, csak még nem teljesen fogtam fel.” vagy azt, hogy „Megengedem magamnak, hogy belemenjek annak a válasznak az érzéki érzésébe mielőtt bármit is hangosan kimondanék.” de azt, hogy „Nem tudom” azt nem mondhatjátok! A „nem tudom” az nem működik a Bíbor Körben! Azt hiszem ezért a válaszért nem csak a toalettre kellene száműznöm titeket, de nem – mi lenne a helyénvaló tett arra, ha valaki azt mondja, hogy „nem tudom”?

 

LINDA: Hogy mi legyen a büntetése?

 

ADAMUS: Nem akarom a „büntetés” szót használni, hanem inkább kötelező cselekedetet mondanék.

 

LINDA: Legyen az, hogy hátat kell fordítaniuk és a terem hátulját kell nézniük.

 

ADAMUS: Már egyébként is ezt csinálják. (Adamus nevet)

 

LINDA: Hát nem lehet nagyon gonosz dolog.

 

ADAMUS: Pardon?

 

LINDA: Nem lehet túl gonosz dolgot választani.

 

ADAMUS: Nem akarok én gonosz lenni, csak szeretném érzékeltetni a lényeget. A „nem tudom” nem működik, mert igenis tudjátok, a fenébe is!

 

LINDA: Ó!

 

ADAMUS: Igenis tudjátok, mindent tudtok, csak nem akarjátok azt elismerni. Szóval a „nem tudom” az nem működik! Rendben. Majd ki fogom találni az erre vonatkozó helyénvaló kötelező tennivelót!

 

LINDA: Jól van.

 

ADAMUS: Vagy hajlandó vagyok javaslatokat is elfogadni. Ennyi. A közösségi médián tehettek nekem arra javaslatokat, hogy mihez kezdjek azokkal, akik azt mondják, hogy „Nem tudom” egy Shaumbra összejövetel során. Oké. És ez rám is vonatkozik, amennyiben véletlenül kicsúszna belőlem, vagy ha Cauldre félrekommunikál – mit tegyek abban az esetben? Jól van, akkor tegyetek majd erre javaslatokat a közösségi médiátokon.

 

De visszatérve a lényegre. Miért vagytok itt? És mivel nincs jelen élő közönség, akkor mindezt telepatikusan fogom megkérdezni.

 

LINDA: Jó, jó.

 

ADAMUS: Igen, energetikailag. Ezt fogom tenni, rendben, szóval miért vagy itt? Linda, megtennéd, hogy leírod a válaszokat a te…

 

LINDA: Persze.

 

ADAMUS: …nagyon menő tükörüvegedre?

 

LINDA: Naná!

 

ADAMUS: Ez egy szép tükörüveg! (Adamus odalép, hogy megérintse az iPad-et, Lindának pedig elakad a lélegzete) Most meg mi van?! Mi van?!

 

Jól van, Linda le fogja ezeket a válaszokat írni, amiket – majdnem azt mondtam, hogy csak kiabáljatok ki, de az a helyzet, hogy a válaszokat egyszerűen csak vetítsétek ki, sugározzátok ki magatokból.

 

 

~ Szenvedély

 

Szenvedély. Rendben. Elég sokan mondtátok a szenvedélyt. Írjuk fel a listára.

 

LINDA: Ez egy olyan szó, amiről azt szeretnéd, ha leírnám?

 

ADAMUS: Igen!

 

LINDA: Jól van.

 

ADAMUS: A szenvedélyetek miatt vagytok itt. Ez jó.

 

 

~ Integráció

 

Jól van. Integráció. Várjatok, lassuljatok le! Linda nem tud ilyen gyorsan írni. A szenvedélyetekért vagytok itt. A következő dolog pedig az integráció. Azért vagytok itt, hogy integráljátok azt a temérdek sok létidőt, azt a rengeteg aspektust. Azt mondanám, hogy az integráció a legnagyobb és a legtöbb energiát és időt felemésztő feladat az összes dolog közül, amin keresztülmentek. Sok más dolgot is tesztek, de az integráció ennek a tiszta eredménye és temérdek sok integráció zajlik jelenleg.

 

 

~ Tisztulás

 

A következő dolog a tisztulás. Igen, a tisztulás. Ezt sokan úgy hívjátok, hogy a szeméttől vagy szarságoktól való megszabadulás. Meg kell szabadulnotok a szeméttől ahhoz, hogy tovább tudjatok lépni. Meg lesztek állítva az utatokon, teljesen le lesztek állítva az utatokon, az ösvényeteken, az utazásotokon, vagy nevezzétek azt a tetszésetek szerint, amennyiben nagyon sok szemetet, szarságot hurcoltok magatokkal. És ti vagytok azok, aki megállítjátok magatokat, de én is nagyon szívesen besegítek abba, hogy megállítsalak titeket annak érdekében, hogy kitakarítsátok a szemeteteket.

 

 

~ Karma

 

A következő dolog, amit hallok az a karma. Oké. A karma és a tisztulás lényegében egy és ugyanaz a dolog.

 

LINDA: Karma?

 

ADAMUS: Igen, C-vel.

 

LINDA: Karma „C”-vel?

 

ADAMUS: Csak viccelek kedves Linda!

 

LINDA: Ja!

 

ADAMUS: Csak próbállak elterelni – ha ma már egyébként is az elterelésekről volt szó. Tehát, itt van a karma. Nem vagyok túl nagy híve a karmának, mert ez egy önként magatokra vett önkárosító dolog vagy károkozás. Nem kell azt magatokkal cipelnetek, de rendben van, karma. Azért vagytok itt, hogy elengedjétek a karmátokat, pedig mi nem igazán egy karma alapú szervezet vagyunk. Mi mondhatni karmamentesek vagyunk, ha értitek, hogy mit akarok ezzel mondani. Nem kell, hogy legyen karmátok, kivéve, ha szeretnétek, hogy legyen és ha azt akarjátok az remek! Lehet karmátok.

 

 

~ Realizáció

 

Mi van még? A Realizációt hallom. Az egy nagy dolog, hogy a Realizációtok miatt vagytok itt.

 

Tudjátok, hogy mindenkit szeretnék emlékeztetni arra, hogy a Realizáció nem cél! A Realizáció a megengedés, ennyi! Nem juttok el a Realizációhoz, csak megengeditek azt. A Realizáció már ott van.

 

Erre is az időutazásaim alatt jöttem rá. A legnagyszerűbb és egyben legszórakoztatóbb dolog az volt, hogy sokatokkal interjút készítettem valamikor úgy 2027 környékén. Nagyon sok interjút készítettem. Miután félig-meddig nyugdíjba vonultam a Bíbor Körtől, visszatértem és interjúkat készítettem azokkal közületek, akik Realizált Mesterek voltatok és ezek bámulatos interjúk voltak. Azt mondtátok, hogy „Az egy hülyeség volt, hogy folyamatosan próbálkoztam a Realizációval. Egyfolytában erőltetni próbáltam a Realizációt, vagy pedig folyton azon dolgoztam, pedig csak akkor történt meg, amikor végre feladtam az egészet és akkor Realizáltam, hogy már Realizált vagyok.”

 

Hát nem vicces? Úgy értem, nagyon fel kell adnotok ezt az egészet vagy meg kell azt engednetek, de mindenképpen abba kell azt hagynotok, hogy egy végcélnek lássátok, hanem inkább egyszerűen csak Realizáljátok, hogy az mindig is ott volt és már nagyon szeretett volna előjönni. Arra vágyott, hogy itt lehessen, de ti annyira nagyon eltereltétek magatokat és annyira megszállottak voltatok, hogy elég sok időbe került, mire végre-valahára azt mondtátok, hogy „A fenébe az egésszel!”

 

Rendben van, mi van még ott, amit hallok?

 

 

~ Másoknak segíteni

 

Aha, oké. Hogyan fogalmazzam ezt meg? Mert ezt máe sok mindenkitől hallom, hogy „Segíteni másoknak.” Szerintem ezt úgy lehetne a legjobban megfogalmazni (Adamus sóhajt egyet) – hát, tudjátok ez egy jó nagy elterelés, mert a vicces ebben az, hogy egyébként is segítetek másoknak, anélkül, hogy ezt fel kellene vennetek a listátokra, anélkül, hogy azt kellene mondanotok, hogy „De ez az én szenvedélyem. Ezért vagytok itt” hogy segítsek az emberiségnek.” De hát egyébként is ezt teszitek és ha „egyébként” is ezt teszitek, akkor azt egyáltalán miért is kellene felírni a listátokra? De jó, megtartjuk. Hallom amit mondtok, igen, mert sokan azt teszitek, hogy másoknak segítetek. De ne azért tegyétek ezt, hogy másoknak segítsetek, mert ez tényleg egy jó nagy elterelés és egyben egy hatalmas csapda is.

 

És tudom én, hogy néhányan olyanok vagytok, hogy fent akarjátok tartani a saját magatok jótevő oldalát. Azzal tesztek jót, ha magatokkal foglalkoztok, ha magatokkal törődtök. De ott munkál bennetek annak érzése, hogy muszáj mindenre és mindenkire gondot viselnetek és muszáj mindenki és minden miatt aggódnotok. Aztán majd, ha marad még egyáltalán energiátok a nap végére, majd akkor szántok egy kis időt arra, hogy megpróbáljatok magatokkal foglalkozni. De ez nem működik túl jól! Tehát rendben, a másoknak segíteni rákerül a listára.

 

Mi van még? Mit hallok még tőletek?

 

 

~ A Sárkány

 

A sárkány. Rendben, a sárkány jó válasz. A sárkányotokért vagytok itt. Hát ez így igaz, ugye? A sárkány egy nagyon is esszenciális része annak, amit tesztek, mert az bemegy, és megtalál mindent, amit integrálnotok kell, aminek ki kell tisztulnia, aminek újra egyensúlyba kell kerülnie és amit ki kell dobnotok. Megtalál mindent, ami nem a ti igazságotok, hogy aztán el tudjátok azt engedni, hogy tényleg el tudjátok azt engedni. Tehát igen, a sárkány miatt vagytok itt.

 

Sok minden mást is hallok, de ezek itt a főbb dolgok. Olyanokat is hallok, hogy „Azért vagyok itt, hogy felfedezzem magam.” „A Lelkemért vagyok itt.” Ezek mind jó dolgok. Ó, ez nagyon tetszik, „Azért vagyok itt, hogy megismerjem Adamus fizikáját.” Ezt mindenképpen írjuk fel a listára! (Adamus nevet) Tudjátok igazából azért vagyok itt, hogy megosszam veletek azokat a dolgokat, amiket már eleve tudtok, mint amilyen a valóság fizikája. Linda, azt írd fel, hogy megismerni Adamus fizikáját és az Adamus nevet kérlek húzd alá!

 

LINDA: Ó, eltűnt az egész lista. (Az iPad képernyője átvált)

 

ADAMUS: Ó!

 

LINDA: Jaj, ne! Jaj, ne!

 

ADAMUS: (nevetve) Segíts engem visszahozni!

 

LINDA: Ó, eltűnt az egész!

 

ADAMUS: Rendben van, mert egyébként is végeztünk a listával. (Linda sóhajt egyet) Végeztünk vele, szóval nyugodtan elteheted most már.

 

LINDA: Rendben.

 

ADAMUS: Miért vagytok itt? Ez egy nagyon jó kérdés itt 2021 elején. Az összes válasz helyes volt és még sok másik választ is fel lehetett volna írni, de egyenlőre most szeretnék mélyen belemenni abba, hogy miért is vagytok itt.

 

Most kérnék egy kis zenét, és most következik a mai nap két merabh-ja közül az első. És most szeretném tudatni veletek, már amennyiben a toalettet kell használnotok, hogy ez bizony nem egy rövid merabh lesz. (Linda nevet) Akkor kezdődjék is az első merabh, kérném a zenét és váltsuk át magunkat a merabh tudatosságba!

 

(megszólal a zene)

 

 

Merabh – Miért vagytok itt?

 

Miért vagytok itt?

 

Tudjátok az összes válaszotok helyes volt. Az integráció miatt vagytok itt. A Realizáció miatt vagytok itt. A sok-sok tisztulás miatt vagytok itt. És néhányan azt is mondtátok, hogy „Azért vagyok itt, hogy megtanuljam szeretni magam.” Igen. Igen.

 

De tudjátok én azt nem írtam fel a listára, hogy „Azért vagyok itt, hogy megtanuljam szeretni magam” aminek az az oka, hogy szerintem annak eredményeképpen, amit itt ma meg fogunk tenni, nem kell megtanulnotok, hogy hogyan szeressétek magatokat. Amikor visszaemlékszetek arra, hogy miért is vagytok itt valójában és hogy ez az egész hogyan függ össze egymással, akkor szeretni fogjátok magatokat, akkor teljesen másképpen fogjátok látni magatokat és szeretni fogjátok magatokat mindazért, amin keresztül mentetek.

 

Akkor most vegyünk egy mély lélegzetet és menjünk mélyre, nagyon mélyre! Nagyon sok jó választ hallottunk, de van itt még valami más is!

 

Van itt még valami más is!

 

Miért vagytok itt? Most arra kérlek benneteket, hogy érezzetek ebbe bele és ez most a második tapasztalásunk a valódi érzékiséggel, az igazi érzésekkel.

 

Miért vagytok itt?

 

(szünet)

 

Ez az egész nagyon régen vette kezdetét. Elmeséltem nektek, hogy az időutazásaim során visszamentem egészen Tien Templomaiba.

 

Visszautaztam Yeshua idejébe. Az elég kemény volt. Kemény volt.

 

Elég sokat visszautaztam abba az időszakba, amit a keresztes hadjáratoknak neveztek, a Templomos Lovagok idejébe. Sokan onnan érkeztetek és meg is vagyok lepve azon, hogy nem beszélgetettek egymás között nem csak a Templomos Lovagokról, hanem a többi szent szervezetről sem.

 

Tudjátok az, amit Yeshua időszakában visszafogtatok, visszatartottatok, azok a valódi titkok és misztériumok voltak. Azt is mondhatnám, hogy szinte az történt, hogy a kelyhet tartottátok és őriztétek, azt a kelyhet, ami a valódi igazság.

 

Ez az Esszénusoktól eredt és ők már jó ideje magukkal hordozták ezt. Az Esszénusok szó szerint egészen Atlantiszból hozták magukkal. Én ezt most az időutazás nézőpontjából mondom el nektek, hogy ők hozták ezt magukkal.

 

Az Esszénusok azon a helyen jöttek fel a Föld felszínére, amit Egyiptomként, a piramisok földjeként ismertek. A Föld alól jöttek fel a felszínre. Azt a területet népesítették be, amit most Egyiptomként, Izraelként, Jordániaként ismertek.

 

És a birtokotokban volt az élet nagy misztériuma, ami az igazi isteniség. De azt hiszem az volt az aggodalmatok, hogy az emberek még nem állnak erre teljesen készen. Nem az egyének, hanem a kormányok és az egyházak voltak azok akik nem álltak erre készen.

 

És ezt az isteni formulát a Templomos Lovagok is magukban hordozták. Ó, hát ez az egész nem csak arról szólt, hogy védelmezték az Izraelbe tartó zarándokokat. Persze ezt is tették, de annak is alapos oka volt. Annak az egésznek a belül található szent kehelyhez volt köze.

 

Miért vagytok most itt 2021-ben? Ennek nagy része azokhoz az elmúlt időkhöz kapcsolódik. Az időutazásaim során láttalak titeket, láttalak titeket Esszénusként és Templomos Lovagokként is.

 

És láttalak titeket csupán csak pár élettel ezelőtt, ahol azt az egészet fogtátok és elhajítottátok és magányosan, egyedül éltetek. Pedig birtokoltátok azt a bizonyos dolgot.

 

Megundorodtatok és megcsömörlöttetek attól, amit az egyházak tettek, hiszen ők képviselték az emberiséget és az emberi tudatosságot. És láttátok, hogy mit tettek Yeshuával és Yeshua csodálatos életével – kisajátították, fogták és eltorzították, politikává változtatták és kontrollra, irányításra kezdték el használni. Kínzásokra és háborúkra használták és teljesen kiforgatták és az ellenkezőjévé változtatták azokat a csodálatos tanításokat.

 

Igen, a tanítások a szeretetről szóltak, de annál többről is szóltak. Most arra kérlek benneteket, hogy emlékezzetek ezekre!

 

Arra kérlek benneteket, hogy emlékezzetek arra, hogy miért vagytok itt…

 

Emlékezzetek arra, hogy miért viseltetek el mindent, miközben mások kihullottak a sorból? Miért őriztétek a saját igazságotokat, miközben nem is tudtátok pontosan, hogy mi is az? Nem voltatok képesek azt meghatározni, leírni vagy hangosan kimondani.

 

Miért őriztétek azt magatokban, miért csináltátok végig 2020-at?

 

Most 2021-ben vagytok. Miért vagytok itt?

 

Mi ennek az oka?

 

Visszamentünk egészen Tien Templomaihoz, majd az Esszénusokhoz. Ezután sokan szétszóródtatok a világ minden részébe és különböző személyiségeket öltöttetek magatokra. Néhányan rendkívüli módon eltereltétek magatokat. Néhányan pedig – ahogy már mondtam – a Templomos Lovagok voltatok.

 

Amit a Templomos Lovagokról olvastok, az csak úgy 20%-a annak, akik valójában voltak. Nem akarok most túlságosan ebbe belemenni, de néhányatok esetében ez nagyon fontos része a kirakónak – megőrizni az üzenetek tisztaságát azt, hogy miért vagytok itt és hogy miért mentetek keresztül azon a sok-sok létidőn, azon a tengernyi nehézségen. És hogy azt időnként szinte elviselhetetlennek tartottátok, de mégis megtettétek, mégis végig csináltátok.

 

Miért vagytok most itt a Gépek Korszakában?

 

A Realizáció idejében, miért vagytok itt?

 

Érezzetek ebbe bele egy pillanatra. Talán nem szavak jönnek, hanem esetleg csak egy érzéki érzés, de miért vagytok mégis itt?

 

(hosszú szünet)

 

Akkor most vegyünk egy mély lélegzetet és hadd adjak rá én magyarázatot, ha nem bánjátok.

 

(véget ér a zene)

 

Akkor most állítsuk le a zenét, és csak lélegezzetek!

 

 

Miért vagytok itt

 

Miért vagytok itt?

 

Hát ennek sok oka van. Úgy értem, ennek sok oka van és mindegyik a ti igazságotok. De van kimondottan egy olyan oka amit az időutazásaimon tartózkodva ismertem fel. Volt egy ok, ami nagyon kimagaslott az összes többi ok közül és hadd magyarázzam ezt el!

 

Most arra kérlek benneteket, hogy érezzetek ebbe bele ahelyett, hogy csak gondolkodnátok rajta! Tényleg érezzetek ebbe bele! Érezzetek bele az utazásotokba, és abba, hogy az hogyan függ össze ezzel az egésszel!

 

Ti, vagy bármelyik másik LélekLétező bármilyen messzire is mentek vissza, akár egészen a Tűzfalig mentek vissza, az volt az a pont, amikortól kezdve a teremtés egészében az összes létezés a dualitás rendszerén alapult, ami azóta is így van.

 

Bármilyen messzire is tudtok vissza menni, mindig is ott volt a fény és a sötétség, a maszkulin és a feminin, a jó és a rossz, a fent és a lent. Minden a kettőségen alapult – a jinen és a jangon. MINDEN és nem csak itt ezen az emberi bolygón, hanem a teremtés egészében!

 

Hát nem érdekes, hogy egészen mostanáig még a szoftver kód is a zéró és az egy volt? Ez a dualitás. A szoftver kódok közül vannak, amik kicsikét másmilyenek – de lényegében mindegyik a zéróból és az egyből áll – és nagyon hamar túl fognak majd ezen lépni és ez az, ahol a kvantum számítógépek tényleg képbe fognak kerülni. De most nem akarok eltérni a tárgytól és titeket sem akarlak elterelni. Tehát, minden a dualitáson alapult.

 

Sok-sok évvel ezelőtt és talán ezt elő kellene szedni az archívumból – volt egy Shoud, ahol Tóbiás beszélt a négy márványról. Volt a fehér márvány, a fekete márvány és a szürke márvány. (Teremtő Sorozat – 5-ik lecke – 2000. december 9.)

 

Nos, igazából mindent egybevetve csak a fehér és a fekete márvány volt, csak a fekete és a fehér, mint ahogy a teremtés egészében is csak a jin és a jang létezik. Aztán ott volt az a harmadik márvány, amit szürkének hívunk, mert az ide-oda járkált a kettő között. Rátapadt a feketére, amikor a feketéé volt a vezető szerep. És rátapadt a fehérre, amikor a fehér állt nyerésre és a kettő között járkált hol ide, hol oda és folyamatosan megteremtett ezzel – nem egy egyensúlyt – hanem pont egy egyensúlytalanságot az energiák között, de lényegében ez volt az, ami az energiákat mozgásban tartotta. Tehát, ez a szürke ide-oda járkált a kettő között.

 

A szürke márvány egyszerűen csak a fehér márvány egy aspektusa volt és a fekete márványnak is egy aspektusa volt. Csak ennyi volt. És minden így működött már olyan régóta, amire csak vissza lehet emlékezni. Ott volt nektek a fekete és a fehér és ott volt a szürke aspektus is, ami a kettő között járkált ide-oda, de mindig is a dualitáson belül mozgott, a kettőn belül volt.

 

Aztán jön a tiszta márvány, ami mindenkit jól felráz. Nem tetszik nekik ez a tiszta márvány. Se a fehérnek, se a feketének nem tetszik az a tiszta márvány. Mind a ketten próbálnak összhangba kerülni a tiszta márvánnyal úgy, hogy az olyan legyen, mint amilyenek ők, de a tiszta márvány se a fehérhez, se feketéhez nem hajlandó odamenni. És miközben mindez történt, a fekete és a fehér márvány valahogy összeszövetkezett egymással. De tudjátok mind a ketten baljóslatúak voltak, mégis megpróbáltak összefogni egymással és azt mondták, hogy „Fogjunk össze egymással! Legyünk egyek! Váljunk eggyé annak érdekében, hogy legyőzzük ennek a tiszta márványnak a fenyegetését!”

 

Mind a két oldal tudta, hogy még ha meg is próbálnának egymással egységben egyesülni, az akkor sem történne meg soha, mert az egyik úgyis átverné a másikat. A fény átverné a sötétséget, a sötétség pedig átverné a fényt és mind a ketten pont ugyanott kötnének ki, ahol korábban is voltak, két márványként, a dualitással. De mind a ketten féltek attól a másik elemtől, attól a tiszta márványtól, aki az isteniség volt. Aki az intelligenciát meghaladó intelligenciát jelképezte és akit korábban soha nem ismertek és soha nem is hallottak róla. És ezt a dolgot hordozták magukkal a kehelyben, és ez volt az, amit az Esszénusok a világra hoztak. És ezért vagytok ti most itt.

 

Eljött annak az ideje, hogy ez a bolygó és sok más hely is a teremtésben túllépjen a dualitáson. Senki nem tudja hogyan kell ezt megtenni, illetve senki nem gondolja, hogy tudná hogyan is kell megtenni. A legtöbben elfogadják a dualitást annak ami, hogy „Egyszerűen ez van. Ott a jin és a jang. Ott a fent és a lent. Minden a dualitásról szól.”

 

De valamikor régen volt egy csoport, egy óriási nagy csoport, akik azt mondták, hogy „El fog jönni az az időszak a bolygón, amikor túl fogunk lépni a dualitáson. És amikor ezt megtesszük és amikor majd azt legelőször a saját életünkben tesszük meg – és ezt nem erőltetjük rá a bolygóra – hanem mi magunk válunk annak az élő bizonyítékává, hogy az a tiszta márvány be tud ide jönni, hogy az az isteniség be tud jönni a dualitásba, akkor az a fény, amit kiáraszt magából meg fogja változtatni a teremtés egészét. És többé nem lesz szükség a dualitásban való működésre.”

 

És most pontosan ez történik és ezért vagytok most itt. Ez volt az amivel elköteleztétek magatokat.

 

És azt saját magatokon belül kell megtennetek. Nem tudnátok úgy megtenni, hogy egyszerűen csak elkezdenétek megpróbálni másoknak tanítani. Ezen nektek magatoknak kellett keresztülmennetek először. Olyan dolgokat kellett magatokra vennetek, ami nem is volt a tiétek.

 

El kellett játszanotok a fehér márvány szerepét, aki azt gondolja, hogy jobb és különb a sötét márványnál. És magatokra kellett vennetek a sötét márvány szerepét, ami az összes szemetet és szart megőrzi, amit a fehér márvány kivetett magából és azt kellett gondolnotok, hogy a sötét márvány maga a gonosz, a fehér márvány pedig maga a jóság és hogy a fehér márvány gyenge, a fekete pedig erős, meg az összes ilyen és ehhez hasonló dolgot. És ti mindezt magatokra vettétek. Olyan dolgokat vettetek így magatokra, ami nem is volt a sajátotok, hanem ami az emberiség sajátja volt, ami a családotoké volt és ami mindenki máshoz tartozott de nem hozzátok. És ti ezt magatokra vettétek és magatokon belül feldolgoztátok. És ott belül sírtatok emiatt, szenvedtetek és elképesztően mélyen belevesztetek, elvesztetek abban az egészben. Nagyon eltereltétek magatokat amiatt, hogy rendkívül mélyen belemerültetek abba az egészbe. És mindezt azért tettétek, mert nos, hát ezért vagytok itt. Azért tettétek, mert tudtátok, hogy el fog jönni egy olyan időszak a bolygón és saját magatokkal kapcsolatban is, amikor túlléptek a dualitáson.

 

Tudtátok, hogy a bolygónak keresztül kell mennie az olyan dolgokon, mint a háborúk és azon is, amit tavaly láttatok a koronavírussal és minden egyébbel. Tudtátok, hogy ezen muszáj keresztülmennie a bolygónak és láttatok egy pár napot az idei évből, ami eddig a felfegyverkezésről szólt, legyen az fizikai vagy egyszerűen szóbeli, vagy akár pszichikai, de a fehér és a fekete márvány egyaránt felfegyverkezett, mert az isteniségetek látványát és a tisztaságotokat behatolónak és ellenségnek tartják.

 

Látni fogjátok ezeket a zavargásokat, a felfegyverkezéseket és a hatalmas eltereléseket, óriási eltereléseket a bolygón – mert a sötét továbbra is sötét akar maradni, a fény pedig továbbra is fény akar maradni és mind a ketten nagyon eltökéltek és erkölcsösek a saját maguk módján. De itt az ideje annak, hogy a dualitás véget érjen, nem csak ezen a bolygón, hanem az egész teremtésben. Megszolgálta a célját.

 

Ez egy energia tapasztalás volt – nem akarom azt mondani, hogy egy játék volt – a lélek, a lelketek tapasztalása volt és most már eljött annak az ideje, hogy túllépjetek ezen. És ez annyira könnyű tud lenni, hogy vesztek egy mély lélegzett és tudatában vagytok annak, ami történik és megengeditek – úgy, hogy közben nem terelitek el magatokat.

 

Ezért vagytok itt.

 

Már valamikor nagyon-nagyon régen azt választottátok, hogy itt lesztek ebben az időszakban. Nem azért, hogy visszatérjetek az Egységbe, hanem azért, hogy az ÉS-be, a sokoldalúsághoz térjetek vissza.

 

Most komolyan – a dualitásból, a kettőből tényleg az egybe akartok visszamenni? Az isteniség valódi vágya az, hogy Mindaz Legyen, Ami Létezik. „Vagyok, Aki Vagyok.” És most pontosan ez történik.

 

Tudott volt már Tien Templomaiban is, hogy el fog jönni egy olyan időszak, amikor a Földön egy csoport ezt majd megteszi, meglépi, csendesen, egy rendkívül személyes és mély tapasztalássokkal teli módon – és ez nem egy közös tapasztalás lesz, hanem egy nagyon mély személyes tapasztalás – és lesz egy csoport, aki ezen az egészen végigmegy majd és beengedi az isteniségét az életébe – és most jött el ennek az ideje.

 

Most léptünk be 2021-be. Keresztülmentünk a nagy váltásokon. Nézzétek csak meg azt a sok mindent, ami pontosan előtte következett be nálatok – az Ark Rendjének a bezárása, az angyali családok felbomlása és mindazt, ami még történt a Földön és a bekövetkezett változásokat és most már elérkezett az ideje és ezért vagytok itt. És ezt nem a bolygóért teszitek, de nézzétek csak meg, hogy mi is fog történni.

 

Ezt saját magatokért teszitek. De ahogy a ragyogásotok kilép a dualitásból és belép az ÉS-be, csak érezzétek meg, ahogy ráragyog a Földre!

 

Ezért vagytok itt.

 

És persze az összes többi okból is, a Realizáció miatt, önmagatok szeretete miatt, amiatt, hogy beutazhassátok az egész világot – mindezek miatt a dolgok miatt. Igen – mindegyik ok miatt. De most azért vagytok itt, hogy a dualitást magunk mögött tudjuk hagyni. Úgy értem, az még mindig ott lesz, amennyiben játszani akartok majd vele, de most megnyílunk az ÉS-re.

 

 

Üdvözlünk újra – merabh

 

Szeretnék egy kis zenét kérni, ahogy elkezdjük a mai nap második merabh-ját.

 

(megszólal a zene)

 

Tudjátok az az érdekes ebben az egészben, hogy ti ezt már mind tudtátok, csak az a helyzet, hogy elterelitek magatokat. Úgy tesztek, mintha nem is tudnátok, pedig, ha tényleg beleéreznétek ebbe az érzéki érzékelőitekkel, akkor rájönnétek, hogy már nagyon régóta tudtátok ezt.

 

Nem azt mondom ezzel, hogy a dualitás rossz, hiszen ebben éltetek egészen idáig. Ez volt az életmódotok, de most már valakinek túl kell ezen lépnie!

 

Tudjátok a többiek nagyon benne vannak a dualitásban és meg is védik azt. Nagyon erősen hisznek benne és félnek a továbblépéstől. Valakinek meg kell ezt tennie, fel kellett oszlatnunk az összes angyali családot és nagyon sok dolgot meg kellett változtatnunk és át kellett váltanunk. De most már tökéletes az időzítés!

 

Amikor az egyik időutazásom során 2021-ben találtam magam – mert nem rögtön, elsőre jöttem ide – szóval amikor 2021-ben landoltam, láttam, hogy mi történik a Shaumbrával, ami akkor még nem volt hatással a világra. Ahhoz még évek kellettek, de láttam, ahogy kiszállnak a dualitásból és belemennek a nagyszerű ÉS-be, mert nem csak a jinre meg a jangra van szükségetek. Létezik ezen túl a jong meg a gong és a wong meg a song – meg még sok minden. És nem csak a jin és a jang van.

 

Elég kellemetlen kiszállni egy régi operációs rendszerből, de valakinek meg kell ezt tennie. És ezt hordoztátok abban a kehelyben. Ez volt az Esszénusok dala, éneke. Beletelt pár ezer évbe, mire eljutottunk ide, de most már itt vagyunk. Ez az igazi ideje ennek.

 

Amit most meg szeretnék tenni ebben a merabh-ban és arra kérlek titeket, hogy csatlakozzatok hozzám, mert most itt ülünk együtt és nem tudom pontosan hányan vagytok most jelen ebben a Shoud-ban. Nem tudom – tényleg kimondtam azt, hogy „nem tudom”? (Lindának elakad a lélegzete) Kérlek, büntess meg! (mind a ketten nevetnek) Nem, előbb még be kell ezt fejeznem – a büntetés ráér majd utána!

 

Még ki kell számolnom, hogy pontosan hányan vesztek most részt ezen a Shoud-on és hányan fogják ezt egy későbbi időpontban megnézni. Még bele kell éreznem a teljes energiába, mert eddig nagyon lefoglalt az, amit éppen itt csináltam veletek. Bár meg kell, hogy mondjam, hogy menet közben elvesztettük 98.35%-át azoknak, akikkel valaha együtt kezdtük el ezt az egészet.

 

És most az Esszénusok idejéről, Yeshua idejéről beszélek. Hát aztán jó pár embert elvesztettünk még akkor is, amikor Tóbiás megjelent a színen. Voltak akik felbukkantak, majd el is mentek innen és nagyon sok embert elvesztettünk, amikor én jöttem be hogy dolgozzam veletek. Nem tudták elviselni a ragyogást, a nagyszerűséget – gondolom én. Rendben, ez vicc volt a részemről, Cauldre pedig most azt mondja, hogy szerinte a leheletem miatt vesztettünk el annyi embert. De a lényeg az, hogy sokakat elvesztettünk.

 

Elterelték magukat, amit könnyű megtenni. Nagyon is könnyű megtenni.

 

Akkor most hozzuk ide őket. Na nem úgy, hogy ragadjuk meg őket a grabancuknál fogva, hanem abban az értelemben, hogy tudassuk velük, hogy itt vagyunk.

 

Tudassuk velük azt, hogy annak ellenére, hogy időnként ti magatok is eltereltétek magatokat, most mégis itt vagytok.

 

Vegyünk egy mély lélegzetet és menjünk bele az idő ÉS-ébe!

 

Menjünk vissza Yeshua időszakába, ahol összegyűltetek egymással és lassan - lassacskán egyre kevesebben vettetek részt azokon a találkozókon, mert magas volt a kockázata vagy veszély faktora. Veszélyes volt a dolog, ezért páran elkezdtek elmaradozni ezekről a találkozókról. Mások meg „spirituális vadászok” voltak, az én megfogalmazásom szerint és azt akarták, hogy az összes választ tálcán nyújtsák át nekik, amit persze kívülről kapnak meg és elmentek, amikor nem adtátok nekik oda azt a válaszokkal teli tálcát.

 

Nagyon sokan elmentek menet közben.

 

Voltak, akik nagyon mélyen belemerültek az egyházak tevékenységébe, mert kezdetben az egyházak és kimondottan a Keresztény Egyház még magában hordozta az Esszénusok és Yeshua tradícióját. És majd csak időszámításunk szerint úgy 380 körül kezdték el azokat elég durván eltorzítani, kiforgatni.

 

Voltak, tehát akik az egyházakkal terelték el magukat de akadtak olyanok is, akik csak azzal terelték el magukat, hogy úgy érezték, hogy ezt a csodát, ezt a misztériumot tanítani kell az embereknek, prédikálniuk kell erről – vagyis egyszerűen szólva meg kell őket téríteni – de ez a dolog mindig is ellenállt a térítéseknek, mert az nem úgy van, hogy kimentek és megtanítjátok azt másoknak. Nem. Ti csak megvárhatjátok azt, amíg majd ők jönnek el hozzátok. És amikor eljönnek hozzátok, akkor végső soron megmutathatjátok nekik, hogy mi található abban a kehelyben.

 

Nagyon sokan mindennel elterelték magukat számos dolggal – szerelemmel, gazdagsággal és vagyonnal. Elterelték magukat az összeesküvés elméletekkel. Az összeesküvések félig-meddig szórakoztatóak tudnak lenni, de egyértelműen zsákutcák. Minden kétséget kizáróan zsákutcák.

 

Akkor menjünk most vissza hozzájuk és tudassuk azt velük, hogy itt vagyunk mert ők mindig is a család részei voltak. Mindig is a részei voltak ennek, még akkor is, amikor letértek az útról, még akkor is, amikor haraggal távoztak – és most tudassuk velük azt, hogy itt vagyunk. Tudassuk velük, hogy újra üdvözöljük őket körünkben!

 

Minden ítélkezés, kioktatás nélkül, csakis mosolyokkal és ölelésekkel.

 

Ó, hisz olyan sokan vannak odakint!

 

Tudjátok egy bizonyos szinten igazából már nagyon régóta várnak erre. Arra vártak, hogy tudják, hogy most már ideje visszatérniük.

 

Csak azt akarták tudni, hogy nektek már sikerült és ez valódi dolog és hogy most már készen állunk ennek a bolygónak a fizikájára és az egész fizikai kozmosz, és az azon túl található dolgok fizikájára arra, hogy túllépjünk a dualitáson. És hogy ez hogyan is történik majd meg? Ez akkor történik meg, amikor az isteniség tényleg, igazán integrálásra kerül.

 

Akkor most vegyünk egy mély lélegzetet és újra üdvözlünk benneteket…

 

mindazokat, akik elterelték magukat,

 

mindazokat, akik elutasítva érezték magukat,

 

mindazokat, akik felsőbbrendűnek érezték magukat és mindazokat, akik elfeledkeztek az Igazságról!

 

Mindazokat, akik elárulva, becsapva érezték magukat,

 

mindazokat, akik sokkal gyorsabban akarták a válaszokat.

 

Mindazokat, akik belefáradtak abba, hogy arra várjanak, hogy az emberiség tudatossága felzárkózzon ehhez. Mindazokat, akiknek nem volt türelmük kivárni az arra megfelelő időszakot.

 

Mindazokat, akik túlságosan filozofikusak lettek.

 

Mindazokat, akik saját maguknak akarták a glóriát ahelyett, hogy mások szolgálatába álltak volna.

 

Mindazokat, akik ebben az Igazságban a hatalmat keresték.

 

Mindazokat, akiket megkínoztak és kigúnyoltak a hitükért.

 

Újra Üdvözlünk titeket!

 

És ezt most minden visszatérőnek mondom, hogy mi is mindannyian eltereltük magunkat, beleértve ebbe saját magamat is.

 

Időnként mindannyian voltunk arrogánsak, főként én magam!

 

Mindannyiunknak voltak szélsőségesen nagy kétségeink.

 

Üdvözöllek benneteket esszénusok, lovagok, papok és apácák!

 

Üdvözlünk újra titeket, magányos farkasokat!

 

Üdvözlünk újra titeket filozófusokat és gondolkodókat!

 

Újra üdvözlünk titeket ebben a csoportban, amit valaha Sha-hom-ba-rah-ként ismertetek.

 

Itt vagyunk ma.

 

2021-et írunk és túl fogunk lépni a dualitáson!

 

Meg fogjuk tudni, hogy miről is szól ez a tapasztalás. Mindezt saját magunkban fogjuk megtenni és azt követően pedig meg fogjuk engedni, hogy az a ragyogás egy grandiózus potenciálként kiáradjon a teremtés egészébe.

 

Vegyünk egy mély lélegzetet az újra üdvözlő merabh-unkban!

 

Vegyünk egy jó mély lélegzetet!

 

Akkor miért is vagytok itt?

 

Erre temérdek sok válasz adható, de a mai napon erre az a válasz, hogy azért, mert itt az ideje annak, hogy túllépjünk a dualitáson!

 

Ez volt az egyik misztérium, az egyik korai vágy. Tudtuk, hogy eljön majd az ideje annak, amikor túl fogunk lépni a sötéten és a fényen és nem térünk vissza az egységbe, hanem belemegyünk a nagyszerű ÉS-be.

 

Akkor most drága Shaumbra vegyünk egy jó mély lélegzetet és folyamatosan érezzétek, ahogy ez most kirezeg és visszhangzik a teremtés egészében. Érezzétek, hogy mit is teszünk most! Ja, és ezt nem a teremtés egészéért teszitek, de mégis hatással lesztek a teremtés egészére.

 

És mindez idő alatt ne feledjétek, hogy tényleg minden jól van a teremtés egészében.

 

Köszönöm drága Shaumbra, és újra üdvözlünk titeket

 

 

 

Fordította: Telegdi Ildikó – [email protected]

Szerkesztő és magyar nyelvi lektor: Thomázy Timea – [email protected]