BÍBOR KÖR ANYAGOK

MERLIN VAGYOK SOROZAT

2. SHOUD – ADAMUS főszereplésével, Geoffrey Hoppe közvetítésében

 

Elhangzott a Bíbor Körben

2020. november 7-én.

www.crimsoncircle.com

 

 

 

Vagyok, Aki Vagyok. Ezek a létező legnagyszerűbb szavak, hogy „Vagyok, Aki Vagyok.”

 

Vagyok, Aki Vagyok, a Szuverén Birodalom Adamusa. Itt vagyok kivétel nélkül mindannyiótokkal a Merlin Vagyok Sorozat második, novemberi Shoudján.

 

Ahogy bejövök most Cauldre-n, Lindán, az itteni stábon és mindannyiótokon keresztül, egy pillanatot most arra szánok, hogy beleszagolok a levegőbe. Nagyon csodálatos, illatos és üde! És most kortyolok egyet a kávéból, a káprázatos Kona kávéból – na persze nem azért, hogy bármit is reklámozzak, csak azért, mert élvezem az emberi élet gazdagságát.

 

Néhányatoknak ezt nehezetekre eshet felfogni, és időnként ebbe tényleg beleérezni, mert az összes emberi létidő nagyon kemény volt. Nehéz volt. Sok volt a kihívás, kifejezetten ebben az életetekben. Valószínűleg ez volt a létező legnehezebb életetek, mert tudatosabbak voltatok. Jobban vágytatok a változásokra. Több mindent engedtetek el, mint bármelyik másik életetekben. Ezzel azt bátorkodom kijelenteni, hogy minden bizonnyal ez volt a legnehezebb létidőtök, mert ez volt a változások létideje.

 

De mégis itt vagyunk együtt! Itt van egy Mester, Cauldre, aki csatornázik egy Mestert, vagyis engem, az összes Mesternek, vagyis nektek. Teljesen lenyűgöz, hogy milyen messzire jutottunk az összes esély ellenére, az összes körülmény és helyzet ellenére, a bolygón történő hatalmas járvány ellenére, a létező összes őrület ellenére, ami egyébként nem a tiéd. Nem a sajátod.

 

 

Szépség és vágyakozás

 

Egy dolgot észre fogtok venni, ha még nem vettétek volna észre, hogy van egy érzéketek, amivel mindig is rendelkeztetek, és ami most elkezd előjönni, ami a Szépség érzéke. Amikor szól a zene, hatalmas szépség rejlik benne. (Ez a dal szólt a Shoud előtt – HAEVN - We are ~ Symponic Tales). Tudjátok ez a Szépség érzéke már nagyon régóra el volt rejtve. Rengeteg más dolog volt az elmétekben és az érzelmeitekben, ezért a Szépség érzéke egyszerűen tényleg nem volt képes előjönni. A Szépség valódi érzékén nem kell dolgoznotok, az Mesterként egyszerűen csak felbukkan. Egyszerűen csak elkezd megjelenni, a felszínre jönni.

 

Jelenleg érdekesek a dinamikák. Ott van a mély vágyakozás érzéke, ami nem egy elveszett vágyakozást jelent. Azon a fázison már keresztülmentetek, amikor elkezdődött a felébredésetek, vagy esetleg még annál is korábban. Az a vágyakozás érzéke, amiben ott van annak tudása, hogy létezik ennél több, csak nem tudod azt elérni, megragadni, megfoghatatlan a számodra. Tudtad, hogy az ott van, ahhoz hasonlóan, mint amikor éjszaka egy sötét erdőben is tudod, hogy vannak ott dolgok, mégsem látod azokat. És aztán, amikor eljutsz ide, erre a pontra, az a vágyakozás még intenzívebbé, mélyebbé és érzékibbé válik.

 

De most ahelyett, hogy valami távoli és ismeretlen dolog után vágynál, ez a vágyakozás nagyon is tapintható, érzékelhető, egyértelmű. Tudod, hogy az ott van. Nem kell ezen dolgoznod. Talán még nem teljesen érted, hogy mi az a gazdag, gyönyörűséges vágyakozás, ami akkor történik, amikor az ember, a Mester, az Én Vagyok elkezdenek integrálódni egymással, ami a testetöltött MesterLét mély integrációja.

 

És aztán megjelenik annak érzése, hogy már nagyon régóta nem érezted ezt a kapcsolódást, hiányzott a benned élő Szellem ismerete, hiányzott mindaz, aki valójában vagy, az összes érzéked, az összes varázslat, aki valójában vagy. És ez a vágyakozás érzése ekkor már nem az elveszettség érzéséből fakad, hanem annak tudásából, hogy ez most mind beérkezőben van. Ez hozza el ő a Szépség érzékét, az élet gazdagságát.

 

Mert tudod, amikor többé már nem próbálod megváltoztatni a világot, amikor már magadat sem próbálod megváltoztatni, amikor mindazt elfogadod, aki vagy, amikor megengedő vagy, akkor most már a Szépség érzéke megnyílik és az ott van mindenben. Ott van a zenében. Ott van a természetben. Ott van a teljes lényedben. És ez nagyon valódi, zsigeri.

 

Mindig nagyon szomorú azt látni, ahogy az emberek keresztül mennek azon, amin keresztülmennek, kifejezetten akkor, amikor belemennek a felébredésükbe és az érzékiségük elkezd elhalványulni, elkopni, semmivé válni. A dolgok nagyon mentálissá és lineárissá válnak. Sőt, igazából többé már tényleg nem mentálisak és lineárisak, csak most már, amikor valaki belemegy a felébredésébe, felismered, hogy a dolgok mennyire lineárisak és mentálisak voltak. Vagyis ennek sokkal jobban tudatában vagy. De eljutsz ide, erre a pontra, és ez többé már nem ilyen. Már nem lineáris. Nem mentális. Ettől a Szépség érzékétől néhányan tulajdonképpen féltetek. Az Érzékiség érzékének néhányan ellenálltatok. És ez most elkezd a felszínre bukkanni, és nem kell ezen dolgoznotok. Az egyszerűen csak itt van. Hirtelen tudatára ébredsz az élet gazdagságának.

 

Ennek részben az az oka, hogy ott van annak tudása, hogy a legtöbbetek számára ez a legutolsó életetek ezen a bolygón, és itt az ideje, hogy a dolgokat más nézőpontból lássátok. A dolgokat ezzel a vágyakozással kezditek látni, mert tudjátok, hogy ez lesz a legutolsó életetek, amikor tehettek egy hosszú sétát ennek a Földnek az erdeiben. Képesek lesztek mindezt magatokkal vinni, de nincs ehhez a valósághoz fogható – az erdők, az égbolt, a madarak, az étel és mindezek a gyönyörűségek – és a zene, és emberi nevetés hangja, sőt még az emberi sírás hangja is – mindennek a szépsége.

 

Ez egy kissé melankólikus érzéssel jár, mégis elképesztően nagyon csodálatos, és ez történik, amikor eljuttok ide, erre a pontra. Előemelkedik a szépség – beszéltünk a szépségrőll az előző Shoud-unkon – az új „Merlin kézikönyve a Testetöltött Realizációra” értelmében. Tehát előemelkedik a szépség, a felszínre jön és azon kapjátok magatokat, hogy mindenhonnan körbe vesz ez a szépség – kifejezetten akkor, ha felismeritek, hogy az összes energia a sajátotok. Ekkor érzitek, hogy körbevesz a szépség. Persze nem mindig. Akkor nem érzitek ezt, amikor benne vagytok a forgalomban, vagy amikor nagyon kemény híreket hallotok, amit néhányan hallgatni szoktatok. Semmi baj sincs a hírekkel, de néhányan az igazán kemény hírekre buktok.

 

Tehát előemelkedik ez a szépség, és aztán ott vannak azok a hihetetlenül csendes, mélyreható pillanatok, amikor többé már nem kutattok a válaszok után. A múltban a legtöbbször ott voltak ezek a csendes, mélyreható pillanatok, de ti közben kerestetek és kutattatok, de most már felismeritek, hogy ott vagytok. Ott vagytok, és így most már élvezhetitek a szépséget anélkül, hogy félnétek a saját érzékiségetektől, anélkül, hogy félnétek magától a szépségtől. Hát igen, az emberek félnek a szépségtől, mert azt gondolják, hogy rengeteg sok szabályuk kell, hogy legyen az életben. Azt hiszik, hogy nagyon lineárisnak és merevnek kell lenniük, szoros napirendekkel és célokkal kell rendelkezniük és….ez most a Mesterrel mind kirepül az ablakon. Most már elérkezett a szépség ideje.

 

Vegyél egy mély lélegzetet és hívd be, mert ez érkezőben van, vagy lehet, hogy már meg is érkezett.

 

A szépség egy bizonyos módon időnként könnyeket csal a szemedbe, amikor egy csodaszép zenét hallgatsz, vagy egy zenei videót nézel. Tudjátok az én időmben még nem léteztek ilyen zenei videók. Csak az a zene létezett, amit a füleddel hallottál, ha elmentél egy hangversenyre – de ma már léteznek ezek a zenei videók, amik hozzáadódnak a Szépség érzékéhez. Káprázatos!

 

Akkor most közösen vegyünk egy mély lélegzetet, ahogy belekezdünk a Merlin – Én Vagyok Sorozat 2-ik Shoudjába.

 

 

Beszélgetés Edith-tel

 

Az idén nagyon sok halál volt a Shaumbra családban. Nagyon sok. Sok Shaumbra egyszerűen csak azt mondta, hogy „Én egyszerűen csak kiszállok innen. Elmegyek innen.” Aztán mások, mint Sart is, megengedték a Realizációjukat napokkal vagy hetekkel a távozásuk előtt. Vannak, akikkel közvetlenül a távozásuk előtt történik meg a Realizációjuk. Aztán olyanok is akadnak, akik azt mondják, hogy „Ez most túlságosan kemény. A test is, meg ez az egész dolog, ami itt most történik, ezért most eltávozok, és majd akkor térek vissza, amikor megfelelő lesz az idő.” Sok Shaumbra meghalt, akiknek a neve nem szerepel a weboldal In Memoriam oldalán, akik eltávoztak, és az Új Földek egyikére mentek, ami egy nagyon különleges hely azok számára, akik befejezték az utolsó előtti életüket, és megújulásra van szükségük, és akik vissza fognak ide térni – de most már tényleg Mesterként fogják ezt megtenni.

 

Figyelmetlen lennék, ha nem tennék említést Edit-ről. Edith!

 

A drága Edith mindössze csak két nappal ezelőtt távozott el. És Linda máris ideteszi a fényképét.

 

Edith már egy kis ideje úton volt innen kifelé. Ahogy ti is tudjátok, Edith, bár rendkívüli módon elragadó, de közben meg nagyon makacs, önfejű is volt. Talán ez nektek is feltűnt néhány Shoud alkalmával. Edith lényegében már úgy nagyjából egy hónappal ezelőtt eltávozott. Nem a fizikai testéről beszélek, hanem arról, hogy az esszenciája már úgy egy hónapja elment, ő pedig csak várt. Tudjátok, amikor a köztes birodalmakban várakoztok, ott ez nem tűnik egy hónapnak. Tehát már úgy egy hónapja eltávozott, és végre két nappal ezelőtt elengedte a fizikai testét.

 

És én ott ültem vele ezen a ponton. Ez egy csodálatos pillanat volt számomra és számára is. Olyan ez, mintha látnád magad, ahogy a lángok utolsó martaléka is elég, és lassan kialszik a parázs. Mint amikor egy kandallóban az utolsó szikra is ellobban, kialszik. És Edith ezt megtapasztalta. A tanúja volt ennek. És ez érdekes, mert ezt nem igazán érzed. Úgy értem fizikailag nem érzed, amikor ezt megtapasztalod. Mégis nagyon is tudatában vagy ennek. Nagyon is tudatában vagy annak, amikor a bolygóval való - mondhatni legutolsó kapcsolódásod is véget ér.

 

Edith-tel jó sokáig együtt üldögéltünk. És az „üldögélés ” szót használom most erre, ami mondhatni így is történt, hiszen mind a ketten voltunk emberek, és így tudjuk mit jelent csak úgy üldögélni. Csendben ültünk ott egy jó darabig.

 

Tudjátok Edith és én már sok-sok élet óta ismerjük egymást. A Shoud-okban sok „konfliktusunk” volt egymással. Imádtam kihívni a színpadra, mert tudtam, hogy óriási példa, hatalmas szépség mindenki számára. Edithnek meg voltak a maga dolgai. Meg voltak a maga határozottan sajátos dolgai. Ezért egy ikonná, egy példaképpé vált a Shaumbra számára az egész világon. Tehát sokáig ott üldögéltünk, és akkor – elnézést Edith (átnyúl Edith fényképén, és leteszi a kávés csészéjét) – tehát akkor azt kérdeztem tőle, hogy „Edith, és most mi lesz? Mit akarsz tenni?”

 

Azt felelte, hogy „Theosra akarok menni. Szükségem van a megújulásra. Szükségem van a saját teremre. Mindent integrálnom kell, amit emberként a Földön tettem. Muszáj mindentől távol lennem. Nem akarok a Földközeli Birodalmakba menni. Mert tudom, hogy ott belefutnék a családba, és ez nem lenne valami jó dolog. Én egy… élményfürdőt, egy spirituális élményfürdőzést akarok Theoson.”

 

Így aztán elkísértem őt, és tudom, hogy néhányan szintén ott voltatok vele, csináltatok egy DreamWalk-ot, vagy csak gondoltatok rá. Tehát elsétáltam vele Theosra és azt mondtam neki, hogy „Edith, pár nap múlva visszatérek.” Ami pont ma van. És akkor most egy pillanatra behívom ide közénk Edith-et, hogy átadhassa a gondolatait és a nézőpontját. Linda, megtennéd, hogy átadod Edith-nek a székedet?

 

LINDA: Természetesen.

 

ADAMUS: Igen.

 

LINDA: Hát persze.

 

ADAMUS: Igen, akkor…

 

LINDA: Parancsolj!

 

ADAMUS: …akkor most mindannyian lélegezzük magunkba Edith-et, ide a Merlin Vagyok Sorozat 2-ik Shoudjába! Vegyünk egy jó mély lélegzetet! Ó, Edith! Edith ellenáll. Emlékeztek mennyire ellenállt mindig annak, amikor a színpadra hívtam, de közben meg igazából imádta? Üdvözlünk Edith! Remélem mindenki lát vagy érez téged!

 

Edith, mindenkinek elmondtam, hogy Theosra mentél. Most is Theoson tartózkodsz. Mi a helyzet a testetöltött Realizációval? Miért nem maradtál itt a bolygón?

 

És most fordítani vagy tolmácsolni fogom Edith-et azoknak, akik nem halljátok őt. Pont úgy, mint ahogy Vili most spanyolra fordítja a Shoud-ot. Tehát Edith, miért nem maradtál?

 

És szeretném, ha beleéreznétek a válaszába, még mielőtt tolmácsolnám azt nektek. És Edith most a maga Edith módján azt feleli, hogy „Egyszerűen csak túlságosan nehéz volt. Túl nehéz volt. Egyre csak vártam és vártam, de nem történt semmi. Nem volt pénzem, nem volt ott az a bőség, amiről te beszélsz Adamus, és végül a testem feladta.”

 

Jól van Edith. És vissza fogsz térni a Földre egy újabb életre?

 

(rövid szünet)

 

„Igen.”

 

Edith, általában szinte már egy durva, goromba hangon erre azt válaszolnád, hogy „Nem!” És ehelyett most igent mondasz. Vissza fogsz térni egy újabb életre. Mi ennek az oka?

 

(szünet)

 

Edith szeretne most valamit mindenkivel megosztani.

 

Először is azt, hogy azért akar még egy életre visszatérni, mert volt valami, ami nagyon hiányzott az életéből. Több dolog is hiányzott belőle, ha nem tévedek, de volt egy dolog, ami tényleg nagyon hiányzott az életéből – mégpedig az ő elveszített szerelme. Az ő elvesztett szerelme, az a szerelme, akivel nagyon, de nagyon sok létidőt töltöttek együtt, és aki most, ebben az életében nem volt itt. Még valamikor régen egy fogadalmat tettek egymásnak, és most mondja, hogy még Jeshua időszakában tették ezt a fogadalmat. Tehát megfogadták egymásnak, hogy együtt fognak visszatérni ide a felemelkedésük létidejében, amit ma már Realizációnak hívunk, és ez a szerelme, akivel azt remélte, hogy ebben az életében találkozik, soha nem érkezett meg. Így aztán egyre csak várt és várt és csak várt. Persze ennek tudatosan nem volt tudatában, de sokat álmodott erről éjjelente, összes életének erről az igaz szerelméről. Közösen akarták megcsinálni a felemelkedésüket. Edith most azt mondja, hogy volt egy olyan életük, ahol közösen öngyilkosságot követtek el, mert azt hitték, hogy így majd megtörténik a felemelkedésük, de hamar rájöttek, hogy ez nem működött.

 

1938-ban született meg ebben az életében, azt remélve – és Edith, én nem akarom őt a te lélektársadnak hívni. Tudom, hogy te ezt a megnevezést használtad, meg az ikerlángot – tehát abban a reményben született meg, hogy az igaz szerelme is itt lesz, és majd megtalálják egymást, de az évek egyre csak teltek. Ja, hát persze a gyerekkora alatt nem várta még a szerelmét. Aztán következett a kamaszkor, és a szerelme nem érkezett meg. Ez nagy szomorúsággal töltötte el, de továbbra is folytatta a várakozást, és egyre csak várt és várt. Volt pár más párkapcsolata, aminek a következtében gyermekei születtek, de ők soha nem jelentették Edith számára az igaz szerelmet. Ezek a párkapcsolatok inkább csak egyfajta helykitöltő vagy pótlék szerepet töltöttek be az életében. És most azt mondja, hogy igazából bűntudata volt ezek miatt a párkapcsolatai miatt, mert úgy érezte, hogy ezzel elárulja az ő igaz szerelmét.

 

És egyre csak várt és várt, és várt, mondhatni üldögélt – remélem nem bánod Edith, hogy ezt mondom – de állandóan csak ugyanabban a székben ücsörgött, soha meg se mozdult, mert attól félt, hogyha megmozdult volna és átült volna egy másik székre, vagyis ha változtatott volna a dolgokon az életében, akkor lemaradt volna arról a lehetőségről, hogy az igaz szerelme megtalálja őt. Így aztán hosszú éveken át végig ugyanabban a székben ücsörgött, ami alatt azt értem, hogy nem akart semmi olyat tenni, ami miatt az igaz szerelme esetleg nem találna rá.

 

Így aztán magányos szívvel élte az életét – meséli most Edith. Még az ingatlan közvetítő cégét és „Szív Ingatlannak” nevezte el, azt gondolván, hogy ez esetleg kiáraszt magából egy olyan energiát vagy rezgést, ami által a szerelme rátalálhat, aki soha nem érkezett meg. Így aztán egyre csak várt és várt, és soha nem mozdult el arról a székről. Nem engedte be a saját energiáit, a saját bőségét az életébe. És nem igazán engedett senkit nagyon közel magához, mert állandóan csak várt.

 

És úgy egy hónapja, amikor megtörtént a valódi átkelése, felismerte, hogy az ő igaz szerelmét nagyon fiatalon megölték ebben az életében, és most már nem fognak tudni találkozni. És úgy egy hónapja, amikor megkezdődött az átkelése, felismerte, hogy a szerelme mindig is ott volt vele és arra bátorította, hogy engedje meg a saját Realizációját, és azt mondogatta neki, hogy „Edith! Edith! Tedd meg! Én majd követni foglak. Majd később lesz egy másik életem, amikor meg fogom tenni, de most ezt tedd meg saját magadért!” De nem, Edith végig ugyanabban a székben maradt, és nem lépte meg a változásokat.

 

És most azt kérdezem tőled, hogy „Megbántad?”

 

(rövid szünet)

 

Hm. Csak azt bánta meg, hogy a szerelme nem bukkant fel, de egyébként nem bánta meg a várakozást, mert ez a szerelem annyira mély és csodálatos.

 

És akkor most mi lesz Edith? Most mi lesz? Hajlandó vagy meglépni a Realizációdat egy másik életben vele vagy nélküle?

 

(rövid szünet)

 

Edith most azt mondja, hogy most már tisztában van vele, hogy nagyon fontos, hogy megengedje a szeretetet, a bőséget és a saját Realizációját mindenki más nélkül. De ha már választhat, akkor még most is azt választja, hogy szívesebben tenné ezt meg a szerelmével együtt.

 

Edith, most szeretnénk egy szertartást csinálni a tiszteletedre itt, ebben a Shoud-ban. Nincs sok Shaumbra, aki annyira kimagasló példa lenne mindannyiunk számára, mint amilyen te voltál, és aki annyira nagyon – remélem nem bánod, hogy ezt mondom – és aki annyira nagyon makacs, önfejű és zsémbes, mint te. Nincs sok olyan Shaumbra, aki ennyire a példaképe magának az életnek, továbbá a nehézségeknek és a kihívásoknak. Nem sok Shaumbra annyira szókimondó, mint amilyen te voltál a Shoudokon.

 

Edith, most szeretnénk leróni a tiszteletünket előtted az életedre vonatkozóan, szeretnénk kifejezni az irántad érzett nagyrabecsülésünket, hiszen tényleg az egyike vagy a legelső vagy legkorábbi alapító Shaumbráknak, és amiatt is, hogy nagyon sok mindenkit elhoztál a Bíbor Körbe. Szeretnénk kifejezni az irántad érzett nagyrabecsülésünket, amitért olyan sokszor megnevettettél minket. Szeretnénk kifejezni a tiszteletünket amiatt, hogy durva, goromba voltál velem, Adamusszal, mert tudom, hogy sokan mások is szerették volna ezt tenni. És szeretnénk kifejezni a nagyrabecsülésünket a meggyőződésedért, a hitedért, még akkor is, ha ez azt okozta, hogy végig ugyanabban a székben maradj.

 

És emlékezz vissza Edith arra az alkalomra, amikor volt egy kis konfrontációnk egymással egy Shoudon. Emlékezz vissza, hogy akkor azt mondtam neked, hogy „Edith, ülj át egy másik székre! Változtass meg valamit az életedben!” Mert azon a ponton két lehetőség állt előtted. Az egyik az – mondtam ezt akkor – hogy még 2 év 7 hónapig élni fogsz. Két év és 5 hónap telt el azóta. A másik lehetőség pedig az, hogy itt maradsz és leélsz még úgy 30, 40, 50 évet. Akkor csak meresztgetted és forgattad a szemedet, amikor azt mondtam, hogy még 30, 40, 50 évig vagy még tovább is élhetsz ezen a bolygón, mert ott belül tudtad, hogy mennyit vártál, és hogy az az elveszett szerelem már nem fog megjelenni ezen a ponton az életedben. Vagyis, készen álltál a továbblépésre.

 

Ez volt a létező legfontosabb dolog a számodra, és drága Edith, ennek meg van a maga szépsége. Annak szépsége, hogy annyira nagyon szeretsz valaki mást, hogy bármennyit várnál rá. Annak szépsége, hogy minden nap érzed őt a szívedben, és érzed mennyire szereted őt, és tudod, hogy mennyi mindent megéltetek már együtt. Nincs ezzel semmi baj.

 

És Edith erre most hozzáteszi, hogy senkinek nem javasolná ugyanezt, mert a létező legnagyobb szeretet, amit az igaz szerelmének adhat, az az, ha megengedi a saját Realizációját, azt követően pedig ott lesz a számára, amikor eljön majd az ő ideje.

 

Edith szeretnénk most kifejezni a tiszteletünket és áldásunkat adni rád mindazért, amit a Shaumbrának adtál az egész világon. Akkor most ragadjuk meg ezt a pillanatot! Linda, megtennéd, hogy lélegeztetsz minket, az Edith-nek adott tiszteletünk jeleként? (Linda visszajön a szokásos helyére.) Ne állj Edith elé! Igen, ide állj! Akkor most lélegezzünk egy kicsit Edith iránti tiszteletünkből fakadóan, aki minden idők egyik legrégebbi igaz Shaumbrája.

 

LINDA: Akkor most tényleg lélegezzünk jó mélyen! Lélegezz be Edith tiszteletére. Micsoda jellem, micsoda karakter, mekkora példa volt a számunkra. Vegyünk egy jó mély lélegzetet és küldjük a szeretetünket és az energiánkat Edithnek, nagyrabecsülésünk jeleként. Lélegezzük ki magunkból azt a tiszteletet és nagyrabecsülést, amit Edith iránt érzünk, akitől annyira mindenre szert tettünk, az összes humorára és makacsságára. Mindig egy igaz Shaumbra. Lélegezzük be ennek a valódi, igaz Shaumbrának, Edith-nek az energiáit – Edith Proctor-ét – aki itt van most velünk. Mindig itt van.

 

Vegyél egy jó mély lélegzetet! Vegyél egy jó mély lélegzetet!

 

Küldd neki a szeretetedet! Hadd érezze a nagyrabecsülésünket. És ismételten, milyen fantasztikus példa mindannyiunk számára, aki oly sok élet bukkanót és betöltődést illusztrált a számunkra.

 

Lélegezz! Lélegezz, miközben beengedjük Edithet! Mindig.

 

ADAMUS: Jó. Köszönjük. Edith most nagyon zavarban van, és örül, hogy nincs jelen fizikailag, mert akkor valószínűleg elpirulna zavarában. A szíve szeretetét küldi az összes Shaumbrának az egész világon, és azt mondja, hogy - Folytassátok! Folytassátok!

 

Akkor Edith, most mi következik? Mi lesz?

 

(rövid szünet)

 

Azt mondja, hogy most visszamegy Theosra és egy darabig ott marad, tényleg teljesen megújul, és visszaszedi a saját energiáját.

 

És utána mi lesz?

 

Azt mondja, hogy visszatér egy újabb életre a Földre. És ez lesz a legutolsó élete. Most magának tesz ígéretet arra, hogy az lesz az utolsó élete.

 

És mennyi időt vársz a visszajöveteleddel?

 

(kis szünet)

 

Egy hetet! – válaszolja. – Edith, ne siess ennyire! (Adamus nevet) Egy hetet! Én többet várnék!

 

Ó, éppen most mondja, hogy egy Shaumbra családba szeretne beszületni. Már ki is nézett magának egy fiatal Shaumbra párt, akik a gyerekvállaláson gondolkoznak. Szeretne a ti családotokba beszületni, ahol megfelelő környezetben lehet. - Edith, én azért egy hétnél egy kicsit tovább várnék a helyedben!

 

Köszönjük. Köszönjük, hogy eljöttél közénk, és most már ideje visszatérned Theosra és regenerálódnod, megújulnod.

 

Mondanál még valamit búcsúzóul?

 

Hm. Azt mondja, hogy „Végeredményben az egyetlen, akit igazán szeretni tudsz az te magad vagy, de azért tényleg jó dolog, ha van egy lélek-szerelmed is. – Köszönjük kedvesem! Köszönjük.

 

Rendben, haladjunk tovább. Edith egy óriási karakter. (Adamus nevet) Hallom, ahogy elrepülsz drága Edith! Mekkora karakter! Igen! (Adamus hallhatóan kilélegzik, ahogy Edith-tel beszél) Igen. Rendben.

 

Jól van. Akkor most vegyünk egy jó mély lélegzetet!

 

 

A Realizációtok Realizációja

 

Realizáció. Meg volt a Realizáció Nyara. Mostanra szinte majdnem 1500 Shaumbra van a világon, aki elismerte a Realizációját, aki mondhatni előbújt az odújából és felvállalta magát, és a mai napot erre szánom, mert ez tényleg csak nézőpont kérdése. Ez arról szól, hogy ismerd fel, vagyis realizáld, hogy Realizált vagy. Továbbra is üldögélhetsz ugyanazon a széken – Edith példáját használva – ahol meg se mozdulsz, vársz valamire, arra vársz, hogy a Realizációról alkotott sajátos elképzelésed bekövetkezzen, vagy pedig egyszerűen csak megváltoztathatod a nézőpontodat és megengeded azt.

 

Sokan elkezdtek elérkezni arra a vágyakozó, vágyódó pontra. Tudjátok, hogy az ott van, hogy az pontosan ott van, de még mindig ott van az utolsó kis Realizációba való beérkezés. És ez rendben is van. Nem kell itt sietni, de ha azon merengsz és elmélkedsz, hogy „Mikor fog már megtörténni?” akkor erre az a válaszom, hogy az abban a pillanatban megtörténik, amikor kijelented, hogy „Realizált Vagyok.”

 

Tudom, hogy vannak olyan Shaumbrák a világon, akik erről bejegyzést tesznek közzé a közösségi médián, sőt még könyveket is írnak, amikben kijelentik, hogy „Tudom, hogy a születésem pillanatától kezdve Realizált Vagyok.” És tudom, hogy ettől egy páran forgatjátok a szemeteket! (Adamus egy pillanatra szünetet tart, mert a madarak hangosabban kezdenek csiripelni.) Sok idekint a madár csicsergés. Szerintem Edith egy kicsikét mindent felkavart.

 

Tehát, vannak, akik azt mondják, hogy „Gyerekkorom óta Realizált Vagyok.”És lényegében ez nagyon is pontos megfogalmazás. Ez nem hencegés. Nem jelenti azt, hogy megpróbálod magadat mások fölé helyezni. Hanem váratlanul felismered, hogy mindig is Realizált voltál. Vagy vannak akik most, idősebb korukban azt állítják, hogy tizenévesen vagy fiatal felnőtt korukban megtörtént a Realizációjuk. Igen, mindig is Realizált voltál. Az mindig is ott volt. Ez egy veled született, elválaszthatatlan, természetes részed. A kérdés csak az, hogy mikor vagy hajlandó megengedni magadnak, hogy felismerd vagy realizáld, hogy Realizált vagy? Ez nézőpont kérdése. Ez nem egy játszma, hanem egyszerűen csak ezzel elismered ezt, vagyis előbújsz a rejtekhelyedről és felvállalod magad.

 

És amikor ezt megteszed, amikor végre kimondod, hogy „Realizált Vagyok!” és abbahagyod ezt az egész mentális dolgot, hogy „Realizált vagyok?” „Ha Realizált lennék, akkor minden megváltozna és hirtelen varázsolni tudnék.” Ez nem így működik. Ez nem ilyen. Előbb elismered a Realizációdat, majd utána változik meg az energia, és nem fordítva.

 

Elismered, hogy „Realizált Vagyok. Már régóta el voltam veszve, vagy be voltam ragadva, el voltam akadva ezen az emberi utazáson, vagy ugyanazon a széken ücsörögtem, de igen, Realizált Vagyok.” És ez az, ami ezt követően megváltoztatja az energiát. Az új nézőpontod, a „Realizált Vagyok” tágas nézőpontja ezt követően megváltoztatja az energiával való kapcsolatodat. Akkor és csakis akkor kezded észrevenni a különbséget. Látom, hogy sokan még mindig ugyanabban a székben üldögéltek arra várva, hogy előbb valami megváltozzon, hogy mondjuk életed szerelme hirtelen belépjen az életedbe vagy hogy megnyerd a lottó főnyereményt, vagy, hogy egyszeribe elmúljon az összes testi fájdalmad. Ez nem így működik. Ez a nézőpont váltásról szól. Arról, hogy átülsz egy másik székre – hogy képes vagy kijelenteni, „Realizált Vagyok.”

 

És ezzel nem hülyíted magad. Sőt, pont az ellenkezőjéről van szó. Azzal hülyíted magad, hogy vársz valaminek a bekövetkeztére, az új Ősrobbanásra, vagy ki tudja mire. Jelenleg ez időpocsékolás. Sok munka áll előttünk, és sok jó dolog is áll előttünk. Tehát itt az ideje, hogy realizáld azt, hogy már Realizált vagy, utána pedig csak figyeld, hogy a dolgok hogyan változnak meg. És akkor majd megváltoznak az álmaid. Akkor majd megváltozik a bőség áramlása. Az élet iránti egész hozzáállásod megváltozik, mert képes leszel meglátni a szépséget. És mindez akkor változik meg, amikor nem rejtőzködsz tovább, hanem felvállalod magad és elismered, hogy „Igen, Realizált vagyok.” És ezt nem az egód mondja. Nem, ezt nem az egód mondja.

 

Önmagában az egó – próbálom ezt most átadni Cauldre-n keresztül. Igazából az emberi egó nem tudja, képtelen, és nem is fogja tudni kimondani, hogy realizált vagy megvilágosodott. Sok más dolgot tud mondani. Sok más fura dolgot képes mondani, de az egó annak ellen fog állni, hogy azt mondja, hogy „Realizált Vagyok.”

 

Érezz ebbe most bele!

 

Sokan azt gondoljátok, hogy „X.Y. mindenkinek elhíreszteli, hogy Realizált, pedig csak a jó nagy egója beszél belőle.” Nem, tényleg nem ez a helyzet, mert az egó nem fogja ezt tenni. Hogy mi ennek az oka?

 

Amikor az ember kimondja és elismeri, hogy Realizált, addigra az egó lényegében már nincs ott. Az egó, ekkorra már nem létezik. Így aztán az egónak tényleg semmi vágya nincs arra, hogy kijelentse a saját Realizált állapotát. Mert ez egyet jelent az egó végével, annak végével, ami korábban volt. De ez nem jelenti az emberi személyiség végét, csak az egó végét jelenti, amit egyensúlytalanságnak is lehet nevezni. Az egó az a dolog, ami lényegében azt mondja, hogy „csak én létezem. Én vagyok a tudatom legfelsőbb ura.” De abban a pillanatban, amikor kimondod, hogy „Realizált Vagyok. Megvilágosodott Vagyok.” az az összes energiát megváltoztatja. Megváltoztatja az áramlást. Megváltoztatja a gondolataidat. Megadja azt a képességet, hogy sokkal tágabban és nyitottabban láss mindent, beleértve ebbe saját magadat is. Tehát nem az egód jelenti ki azt, hogy Realizált vagy. Néhányan mondhatni féltek ezt kimondani, hogy – „Jaj, hát ez csak az egóm, de igazából nem vagyok Realizált, és különben is bizonyítékra van szükségem.” Nem, nincs neked bizonyítékra szükséged. Ez nem így működik.

 

„Realizált Vagyok.” Bumm! – Így működik. És akkor érezni fogod az egód ellenállását, aki azt mondja, hogy „Ugyan már, ezt csak te találod ki!” Vagy tudod, hogy „Ezzel csak mások fölé akarod helyezni magad.” Nem, erről szó sincs. Persze átváltasz egy teljesen másik szerepre, de ezzel nem helyezed magad mások fölé, mert az hülyeség. Kivétel nélkül minden emberben ott van ugyanaz a természetes Realizáció. Csak most még nem akarnak azzal foglalkozni.

 

Azt mondod, hogy „Realizált Vagyok” aztán meg valami villámcsapásra vagy mennydörgésre, vagy valami csodás dolog bekövetkeztére vársz. Nem. Ott van az a hatalmas mennyiségű energiád, ami már nagyon régóta egyre csak ugyanabban a székben ücsörgött, ami már jó ideje be volt ragadva, és ami szinte már idegen volt a számodra nagyon régóta. És bizony nem kis időbe telik, amíg az teljesen átvált. Ez nem azonnal következik be.

 

És erről nem is kell győzködnöd magad. Nem kell ezt egy mantraként ismételgetned. Nem kell ezt újra és újra kimondanod. Egyszerűen csak arról van szó, hogy felismered vagy realizálod azt, hogy „Realizált Vagyok.” aztán pedig legyél a megfigyelője annak, ahogy a dolgok elkezdenek megváltozni az életedben. És ismételten szólva, ez nem egy verseny. Semmit nem kell erőltetned, az egész csak arról szól, hogy „Realizált Vagyok.”

 

Érezz most bele abba, hogy amikor ezt kimondod, az mit tesz az egóddal, az elmés gondolataiddal. Az egó ezt tényleg nem szereti, és be fogja indítani a kétséget benned, hogy „Ugyan már, ezt csak te találod ki!” De ilyenkor térj vissza magadhoz, ahhoz, aki valójában vagy. „Realizált Vagyok” és akkor az megtörténik.

 

Tehát most már itt az ideje annak, hogy mindannyian előbújjatok a rejtekhelyetekről, és ezt kijelentsétek. Ez nem egoisztikus. Ez nem mesterséges vagy valótlan. Ez sokkal valódibb, mint bármi más, amit valaha is tettél ebben az életedben. – „Realizált Vagyok.”

 

Az a közel 1500 Shaumbra, aki ezt elismerte, és akik tényleg Realizáltak, mind a saját egyéni módjukon tapasztalták ezt meg. Ott volt bennük az a belső harc, hogy „Realizált vagyok, vagy nem vagyok Realizált? Vajon tényleg mások fölé helyezem magam azzal, hogy kijelentem, hogy Realizált Vagyok? Tényleg készen állok? Elegendő tapasztalásban volt részem? Kitisztítottam a karmámat?” Aztán végül azt mondják, hogy „Realizált Vagyok. Nagyon belefáradtam már abba, hogy azt a játszmát játszom, hogy nem vagyok Realizált. Realizált Vagyok.” és akkor az energiák elkezdnek megmozdulni az életükben. Az energia elkezd megmozdulni.

 

Edith például ezt nem mondaná ki. Nem mondaná ki. Még akkor sem, amikor ott ültem vele, ahogy a fizikai testével való kapcsolatának legutolsó maradványai elengedése történt, akkor sem mondta ezt ki. Mert tényleg úgy érezte, hogy ő erre még nem áll készen, és ugye várt az ő elveszített szerelmére. És azt gondolta, hogyha megengedné a saját Realizációját, akkor azzal nem tenne eleget az igaz szerelmének tett fogadalmának, kettejük elkötelezettségének, amit egymásnak megfogadtak. Tehát még akkor sem tudta ezt kijelenteni. Nem tudom, hogy ezt bánja-e. Nem tudom, hogy – de nem, nem bánja. Csak azt bánja, csak azt szerette volna, hogy bárcsak – és kicsit mérges is a férfire – hogy bárcsak megjelent volna az igaz szerelme az életében a megfelelő időben. És akkor ketten együtt meg tudták volna ezt tenni, de ez ugye nem történt meg.

 

Itt az ideje, hogy előjöjjetek a rejtekhelyetekről! Nagyon sok dolog áll előttünk.

 

 

Az energia elfogadása

 

A következő dolog a mai napon. Nagyon sokat beszéltünk már az energiával való kapcsolatotokról, és sokszor átvettük ennek fizikáját. Az energia teljes egészében a sajátotok.

 

Teljes egészében a tiéd. Tudom, hogy eleinte ez egy kissé furán hangzik, hogy „Úgy érted az összes az enyém?” Éjjelente felnézel a csillagokra. Ránézel az óceánra. ”Ez mind a sajátom?” Igen, mind a tiéd. Ez a te valóság észlelésed, ezért aztán ez az egész a sajátod, a te energiád.

 

Mindenkinek meg van a maga észlelése, a maga nézőpontja, a saját energiája, és sokan tudjátok a Keahak megbeszéléseinkből, hogy létezik az energiák egymással való harmóniája. Amikor több lélek létező van együtt, akkor az energiáik harmóniában vannak egymással. De attól még mindenkinek a saját energiájáról van szó. A másik energiája nem jön be a tiétekbe, ahogy a ti energiáitok sem megy bele a másikéba, mindössze létrejön köztük egy harmónia.

 

És ahogy nemrégiben beszéltük a Keahak-ban, egy kár is keletkezhet. Amikor a lélek létezők elfelejtik, hogy kik is ők valójában, akkor azt hiszik, hogy önmagukon kívülről kell energiához jutniuk. Ilyenkor nem engedik meg, hogy a saját energiájuk szolgálja őket. Amikor az energiát arra használják, hogy másokat uraljanak, elnyomjanak, amikor az energiát manipulációra használják – akkor a harmónia helyett kár vagy ártalom keletkezik.

 

Pedig lényegében az összes energia azért van itt, hogy titeket szolgáljon, és ma azt szeretném megtenni, hogy arra kérlek titeket, hogy nyissátok meg magatokat, és engedjétek be az energiátokat. Sokat beszéltünk már erről elméletben, de ma tegyük is ezt meg mindannyian ebben a Shoud-ban. Nyissuk meg magunkat az energiára!

 

Vegyünk egy jó mély lélegzetet és fogadd be magadba a saját energiádat! Többé már ne fogd vissza magad! Többé már ne félj az energiától! Fogadd be! Azért van itt, hogy szolgáljon téged.

 

És most – tudom, hogy már sokat beszéltünk erről korábban – de tényleg, igazán azt szeretném, ha ezt hazavinnétek magatokkal ebből a Shoudból. Van ezzel szemben egy ellenállásotok, mert azt gondoljátok magatokban, hogy „Annyira nagyon fáj a testem, mégis hogy fogadhatnék be még több energiát? Akkor még ennél is jobban fog fájni a testem.” A testedben azért vannak fájdalmak, mert még mindig ellenálltok az energia behozatalának, annak, hogy megengedjétek a saját energiátok természetes harmóniában történő áramlását. Részben ez az oka a testi fájdalmaitoknak. A másik oka pedig az, hogy elképesztő változásokon mentek éppen keresztül, ahol a pusztán csak emberi testből belementek a Szabad Energia Testedbe. Meg tudodjátok engedni azokat a testi fájdalmakat, ahelyett, hogy ellenállnátok nekik? Mert azok okkal vannak ott. Valami történik.

 

Néhányan azért tartjátok távol magatoktól az energiátokat, mert még mindig gyötör titeket az elmétek. Még mindig csatáztok magatokkal. Pedig ahogy megnyitjátok az energia zsilipeket, akkor az energia beárad és szolgálni fog titeket, és az olyan szinten beteljesít titeket még a gondolataitokban is, hogy egy ponton azok az elmés csaták egyszerűen csak meg fognak szűnni. Ezek az elmében zajló csaták részben még azért vannak ott, mert megfojtjátok a saját éneteket. Ezt nem annyira szó szerint, hanem inkább tudati értelemben mondom. Tudati értelemben megfojtjátok, megfullasztjátok magatokat. És ez hozza létre a csatateret az elmés játszmák számára. De ha megnyitjátok magatokat az összes energiátokra, akkor azok a csaták, harcok megszűnnek.

 

Többé már semmiért sem kell harcolnotok. Az összes energia itt van, és ez mind a tiétek. És ahogy visszatértek önmagatokon belül a természetes energia áramláshoz, elkezditek felismerni, hogy soha nem fogtok vele visszaélni. Ez mind a sajátotok. Soha nem fogjátok azt bántalmazni, soha nem fogtok vele visszaélni. Soha nem fogjátok azt egy másik ember ellen használni. Csak akkor használjátok azt egy másik ember ellen, ha ott van az a hiedelmetek, hogy az energia rajtatok kívül található, és valahonnan kívülről kell azt megszereznetek, és ekkor történik bántalmazás vagy visszaélés. De annak tudásával és felismerésével vagy realizációjával, hogy az energia teljes egészében a tiétek, amikor ott van bennetek ennek mély és gyönyörűséges tudása, akkor semmi vágyatok sincs arra, hogy ezt bárki ellen használjátok. Soha többé nincs szükségetek semmire senki mástól, így aztán nincs bántalmazás vagy visszaélés sem.

 

Néhányan amiatt aggódtok, hogy ezzel a sok energiával bántani fogjátok magatokat – a függőségeitekkel, és valódi bűntényeket fogtok elkövetni magatok ellen. Nem fogjátok ezt tenni, mert hirtelen felismeritek a szépséget. A saját kertetekben vagytok, hogy úgy mondjam. A saját helyeteken vagytok. És minden azért van ott, hogy szolgáljon titeket. Minden.

 

Akkor most vegyünk egy mély lélegzetet – egy igazán mély lélegzetet – és nyisd meg magad a pontosan itt lévő energiára, ami a tiéd. Nem kell ezen gondolkoznod. Nem kell ettől teljesen mentálissá válnod, hogy, „Hogy néz ki az energia?” „Honnan ered?” Lépjünk túl ezen és egyszerűen csak lélegezzük ezt magunkba! Szívd magadba mindazt, ami a sajátod.

 

És ahogy ezt teszed, ezzel együtt engedd be, fogadd el az összes részedet, az összes előző életedet, az összes tapasztalásodat, a benned élő Mestert, az Én Vagyok-ot. Mindezt engedd be! És tudom, hogy sokat beszéltünk már erről az évek során, de szeretném, ha ez a mai nap egy szeparációs pont lenne. Egy valódi szeparációs pont, ahol többé már nem csak beszélünk erről, hanem meg is éled azt. Megtestesíted ezt az energiát.

 

És néhányan, egy-egy ilyen összejövetel előtt, mint ez a mai is – kibillentnek érzitek magatokat. Nem érzitek összhangban magatokat, és azt mondjátok, hogy „Ó, az energia hatással van rám, és ezért fáj a fejem, a testem, a hasam, és ezért van mindenféle testi fájdalmam.” Nem érzitek egyensúlyban magatokat, és akkor visszanyomsz az energiára. Nem engeded azt be. Ezen ma lépjünk túl! Most, attól függetlenül, hogy mi zajlik a testedben vagy az elmédben – még ha azt is gondolod, hogy mindjárt elájulsz – az nem számít – csináljuk ezt meg! Ez egy olyan dolog, amit csak te tudsz megtenni saját magadért. Akkor köss barátságot az energiával, ami teljes egészében a sajátod.

 

Így fogunk tudni tovább haladni abban, amit meg fogunk tenni. Így fogsz belemenni a FényTestedbe, a testetöltött Realizációdba – hogy egy jó mély lélegzettel beengeded az energiát az életedbe, a tudatodba, a tudatosságodba, a testedbe, az elmédbe és mindenbe. Vegyél egy igazán jó mély lélegzetet, és hozd ezt be. Ne gondolkodj ezen! Ne elmélkedj azon, hogy milyen sokat fogsz most ebből behozni. Ez nem fog maga alá gyűrni téged. Nem fog maga alá gyűrni téged. Hanem visszavisz a valódi természetes egyensúlyba.

 

Vegyél egy jó mély lélegzetet erre az energiára. Ez mind a tiéd.

 

(szünet)

 

Még mindig hajlamosak vagytok arra, hogy a külső dolgok eltereljenek titeket. Jelenleg a világ egy elég őrült hely – úgy értem csodálatos, de attól még őrült – és hajlamosak vagytok elterelni magatokat azzal a sok-sok dologgal, ami a világban történik. És ezzel együtt megint úgy tekintetek az energiára, mintha az rajtatok kívüli dolog lenne, és nem akartok ebből túl sokat.

 

És most, pontosan itt, ennek a teljesen őrült évnek a végén, ahol rengeteg minden történt – az időjárással, a környezettel, a klímával, a politikával és a pénzügyekkel meg minden mással is – ez az egész nem számít. Akkor most közösen ugorjunk át mindezen!

 

Vegyél egy mély lélegzetet és engedd be az energiát, és nyisd meg magad arra, ami a tiéd. Elég volt a kifogásokból! Nem akarok több kifogást hallani! Nem akarok többé a bőség hiányáról beszélni veletek, sőt, még a fizikai fájdalmakról sem akarok beszélni veletek. Úgy értem, azok ott lesznek, de ez mind a része annak, hogy most már energia önellátó vagy önálló vagy.

 

Vegyél egy mély lélegzetet és engedd meg, hogy az bejöhessen, akár egy hatalmas cunami, egy óriási szökőár, ami nem fog téged megölni, nem fog téged fellökni és kiütni. Engedd meg, hogy az energiád óriási hulláma bejöhessen a lényedbe, és érezd ezt! Érezd, hogy mi történik a testeddel és a tudatoddal.

 

(szünet)

 

Vegyél egy jó mély lélegzetet! Ez az egész a te energiád, ami azért van itt, hogy szolgáljon téged.

 

Sokat beszéltünk már erről, de most már ragaszkodom ehhez. Válj azzá! Engedd be! Tovább már ne játszmázz ezzel! Többé már ne fogd vissza a bőségedet, sőt, a Szabad Energia Testedet sem! Akkor ezt itt és most csináljuk is meg!

 

Vegyél most egy jó mély lélegzetet (Adamus vesz egy mély lélegzetet), és csak érezd, ahogy ezt az egészet magadba szívod, mint egy élményfürdőben, ahol hagyod, hogy az csak úgy beléd ivódjon. Rendkívül fontos, hogy túllépjünk azon, hogy csak beszélünk a saját energiád realizációjáról. Semmi nem létezik rajtad kívül. Ez mind a tiéd.

 

Nincs több várakozás. Nincs több halogatás, késlekedés. Itt és most van itt annak az ideje, hogy a sajátodként elfogadd az összes energiát, és ne próbáld azt manipulálni! Nehogy elkezdd neki megmondani, hogy hol és mit tegyen! Csak tapasztald meg ezt gyönyörűséges dolgot, hogy behozod az energiádat!

 

(szünet)

 

És hallom, hogy most sokan azt mondjátok, hogy „De hát én ezt már megtettem, már megtettem.” Hát igen, pont úgy tettétek meg, mint ahogy eddig az életeteket éltétek – az egyik lábatok a gázpedálon volt, a másik pedig a fékpedálon. És most elérkeztünk arra a pontra, ahol se gázpedál, se fékpedál nincs. És az ember számára ez elég nyugtalanító érzés. Ez sok nyugtalanító érzést teremt. Se gázpedál, se fékpedál sincs. Többé már nincs szükséged gázpedálra az életedben. Nem kell azt nyomnod, vagy visszavenned a nyomásból, mert ez az egész természetes módon történik. Most már a tudati járműveddel éled az életed, ami a létező legtökéletesebben reagál. Nincs szükséged gázpedálra.

 

Úgy tudom, ma már léteznek önjáró autók, amik saját maguktól mennek. Tudjátok az én időmben mi ennél sokkal előrébb jártunk, mivel nekünk önjáró lovaink voltak. Végre eljuttok arra a pontra, ahol önjáró autóitok vannak, és többé nem kell nyomogatnotok a gázpedált és a fékpedált. Minden magától működik. Tudja mit kell tennie, persze ehhez sok technológia és programozás szükséges. És ugyanez a helyzet a tudatotokkal is. Tudja mit kell tennie. Pontosan tudja, hogy mit tegyen az energiával. Többé már nincs szükség gázpedálra az életedben – és ezt most átvitt értelemben mondom – hogy vedd le a lábad a gázpedálról! És fékpedálra sincs többé szükséged.

 

Ha egy autó lennél, tudod hány fékezésen lennél túl az életedben? Több százon, talán több ezren, ahol mindig lenyomásra kerül a fék, még akkor is, amikor erre semmi szükséged. Akkor is beletaposnál a fékbe, ha nem lenne kanyar előtted, vagy ha nem lenne egy domb, amiről éppen lefelé hajtasz, vagy ha nem lenne előtted egy másik autó. Szerintem néhányan úgy éltétek eddig az életeteket, hogy a lábatok végig a fékpedálon volt, majd nagy ritkán megnyomtátok a gázpedált is. Most már ezt engedd el! Erre már semmi szükség.

 

És ez a – jaj, sajnálom Edith! (a kezével beleütközött Edith fényképébe) – Ez a valódi bizalom. Úgy értem ez a fenntartás nélküli bizalom. Ez egy nagy lépés az energia dinamikádban. A múlt havi Shoudunkban beszéltünk az energia dinamikákról. Ez egy hatalmas lépés, amikor annyira nagyon megbízol magadban, hogy többé már nem használod se a gázpedált, se a fékpedált. Sőt, még kormányra sincs szükséged, vagy talán csak abból a célból, hogy azon pihentesd a kezed. Ami most történik, az teljes egészében természetes, intuitív. Most az történik, hogy az összes energia tökéletesen reagál rád.

 

És tudjátok, ahogy ezt már számtalanszor megbeszéltük, igazából nem te haladsz keresztül a téren és az időn. Hanem az halad rajtad keresztül. Tehát akkor meg miért is lenne szükséged egy gázpedálra, egy fékpedálra, vagy akár egy kormányra? A saját tudatod járművében vagy, és a tudatod az, aki most már irányítja az időnek, a térnek és az energiának a rajtad keresztül történő áramlását. A tudatod vezérli ezt. Többé ezt már nem neked kell tenned. Most már egyszerűen csak élvezheted az életed, ahelyett, hogy mindenen dolgoznod kellene az életben, ahelyett, hogy keresztül kellene vergődnöd magad az akadályokon, vagy ki kellene cselezned azokat, és a fékre kellene taposnod, amikor a dolgok nem a legjobban alakulnak, vagy gyorsítanod kellene ahhoz, hogy mindenki máshoz felzárkózz. Ezt az egészet most engedd el!

 

Most már a tér és az idő tökéletesen reagál az energiádra. És ez egy óriási lépés. Ez egy hatalmas lépés, kivéve azt, ha még mindig ugyanabban a régi székben ücsörögsz állandóan.

 

Vegyél egy mély lélegzetet és most már engedd ezt meg, hozd be azt az energiát! Engem nem érdekel, hogy milyen fájdalmaid vannak, vagy, hogy milyen furcsa álmaid vannak éjjelente, vagy, hogy mi mindenen mész keresztül. Ez nem ok arra, hogy visszafogd az energiádat. Ezzel csak megfosztod magad attól, ami a sajátod. Vedd le a lábad a fék pedálról meg a gázpedálról, vedd le a kezed a kormányról, hogy részed legyen némi szabadságban. Ha ez az egész összeáll, akkor hirtelen az energia új tánca jelenik meg az életedben, ami gondtalan. Persze ettől még ugyanúgy tudatában leszel annak, hogy mi minden történik a világban, és egy bizonyos értelemben érezni is fogod, de az nem a tiéd. Többé nem lesz ott az amiatti aggodalom, hogy mi fog legközelebb történni, és hogy a dolgok honnan fognak érkezni. „Milyen döntéseket kell meghoznom?” Rájössz, hogy nem kell ezeket tenned. Létezik egy természetes intelligencia a tudatodban, és az energia erre reagál, anélkül, hogy az embernek kellene irányítania és kezelnie minden apró kis részletet, minden kis apróságot.

 

Akkor most vegyünk erre egy jó mély lélegzetet!

 

Gyere elő a búvóhelyedről és vállald fel magad a saját Realizációdra vonatkozóan, és nyisd meg magad az energiára, ami a sajátod. És hagyd abba azt, hogy mindent a fejeddel akarsz kontrollálni, irányítani, mert eddig ezt tetted, azt hitted, hogy mindent neked kell irányítanod, kontrollálnod, és ehelyett most azt érzed, hogy az energia reagál mindenre. És ismételten szólva, tudom, hogy sokszor és sokat beszéltünk már erről, és azt mondjátok, hogy ti ezt már megtettétek. Hát nem igazán. Gondolkodtatok erről, és óriási különbség van aközött, hogy gondolkozol valamin, vagy megteszed azt.

 

Ez a Shoud egy jó alkalom arra, hogy ezt megtedd! Itt van nektek a mi csodálatos Edithünk példája, aki végig ugyanabban a székben ült, és elismeri, hogy egy makacs, konok vén ember volt, aki nem akarta a változást. Persze erre meg volt a maga személyes oka, de a lényeg az, hogy nem akarta a változást, nem akarta elismerni, hogy az energia a sajátja, nem akarta beengedni a bőséget. Még a Realizációját sem akarta megengedni. Micsoda példa ő a számotokra, mindannyiunk számára. Igen, ezt az utat ő választotta magának, de tudjátok, hogy tudom, hogy sokan valami másra vágytok. Amennyiben régi fogadalmaitok és esküitek vannak, talán itt az ideje elengedni azokat. Ha idegenkedsz az energiától, mert azt gondolod, hogy az energia csak még jobban fel fogja erősíteni a fájdalmaidat és a mentális csatáidat, harcaidat, akkor ezen itt és most lépjél túl, mert sok dolog áll előttünk.

 

Vegyünk egy mély lélegzetet erre! Változtassuk meg az energiával való egész kapcsolatodat!

 

(szünet)

 

Hm. Jól van.

 

 

Belső ragyogás-külső ragyogás merabh

 

És végül a t minden ezen az egy dolgon múlik, hogy befogadjátok az energiát, és szeretném, ha ez lenne a mai nap lényege – az energia befogadása.

 

Akkor most kérnék egy kis zenét, és kezdődjön a merabh-unk!

 

(megszólal a zene)

 

Vegyél egy jó mély lélegzetet!

 

Azt választottad, hogy itt maradsz ezen a bolygón Mesterként, hogy megtapasztald most már a testetöltött Realizációt, hogy megtapasztald a saját energiádat.

 

Azt választottad, hogy itt maradsz a Földön, hogy kiragyogj másokra, mert tudod, hogy a bolygónak erre most tényleg nagy szüksége van.

 

A tudatod fénye megosztásra kerül, kiragyog, kiterjed – nem az energiád, hanem a fényed, a tudatod – nem fogod itt ide-oda mászkálva megosztani az energiádat, az teljesen hasztalan és értelmetlen lenne – hanem a tudatod az, ami kiragyog, kisugárzódik a világra, és megvilágítja a világ számára az elérhető új potenciálokat. És ha nem lenne ott legalább úgy pár száz, de jobb lenne pár ezer testetöltött Mester fénye, az emberiség soha nem látná meg azokat a másfajta potenciálokat, amik jelenleg elérhetőek.

 

Ez egy fordulópont a bolygó számára, de ezt már mind tudjátok. És azzal, hogy kiragyogjátok, kisugározzátok a fényt, nagyon nagy esélye van annak, hogy meg fogják látni azokat a másfajta potenciálokat.

 

Akkor most először sugározzuk befelé a fényt, mielőtt még kifelé ragyogtatnánk azt. Először most azt engedjük meg, hogy a saját fényed benned ragyogjon, belül

sugározzon.

 

Amikor a „fény” szót használom, ezen a tudatot értem. Mert a tudatod olyan, mint egy fény. Engedd most meg, hogy a saját tudatod fénye felragyogjon benned. Hadd ragyogja be a saját energiádat!

 

(szünet)

 

Hadd ragyogja be a saját Realizációdat! Kezdjük azzal, hogy benned ragyogjon! Vagyis engedd meg, hogy a tudatod fénye rád ragyogjon!

 

(szünet)

 

Ezt rendkívül fontos megtenni, még mielőtt kiengednénk a világba, hogy előtte hadd ragyogja be a testedet, a gondolataidat, a tapasztalásaidat.

 

Ez a fény mindig is itt volt. Ez nem egy olyan dolog, amit meg kellene próbálnod ide behozni, vagy dolgoznod kellene rajta. Ez mindig is itt volt, és most akkor engedjük meg, hadd ragyogja be lényed minden egyes részét, minden egyes porcikáját! Ez a te fényed. A te tudatod.

 

A testetöltött Realizációban az embernek tovább folytatódik a tapasztalása.

 

Ez nem arról szól, hogy az ember egyszerűen csak eltűnik és feloldódik. Nem, az ember tovább folytatja a tapasztalásait, de most már az ember javát szolgáló bölcsességgel és a tudata ragyogásával együtt.

 

Ezen a napon engedd meg, hogy a fényed beragyogjon téged. Ahelyett, hogy azt valahova kívülre vinnéd, hadd legyen most itt, és hadd ragyogjon át téged.

 

Érezd a saját fényedet, a saját tudatodat!

 

Ez vagy Te.

 

(szünet)

 

Ez a dolog, ez a belül ragyogó fény az a dolog, ami aztán behozza az energiát, és harmóniát teremt az energiával, és ez hoz el aztán mindent az életedbe. Mindent elhoz az életedbe, amit csak akarsz, amire csak szükséged van.

 

Engedd meg, hogy ez a fény benned ragyogjon! Igen, hadd ragyogja be a fájdalmaidat, az egyensúlytalanságaidat, mindent, ami csak ott van – csak engedd meg, hogy ez a fény beragyogjon téged, anélkül, hogy bármit is visszafognál.

 

(szünet)

 

Ez a fény most jelen van itt, ebben a pillanatban. Nem valami magasabb én dologként létezik, és nem egy másik dimenzióban található, hanem pontosan itt van.

 

Pontosan itt van. Hadd ragyogja be mindenedet, minden egyes részedet.

 

(szünet)

 

Ezt teszi a Mester, mielőtt önmagán kívülre, másokra ragyogná, sugározná a fényét. Előbb egy pár percig magában engedi azt ragyogni, sugározni. Előbb belül hagyja ezt ragyogni, mielőtt kívülre sugározná.

 

A Mester megbizonyosodik arról, hogy tudatosan tudatában van annak, hogy a saját fénye belülről beragyogja. Bevilágítja a testét, az elméjét és az érzékeit.

 

Könnyű erről elfeledkezni. Könnyű azt gondolni, hogy „Most akkor ki kell mennem, és a fényemet rá kell sugároznom a világra.” De nem, előbb mindig téged ragyogjon be a saját tudatod fényessége.

 

(szünet)

 

És most akkor közösen – egyénileg és közben mégis közösen – sugározzuk a fényünket a világra.

 

Tudjátok nem vagyok nagy híve vagy rajongója a globális imáknak, vagy a globális meditációknak, illetve semmilyen csoportos tevékenységnek sem, mert először is az nem a megfelelő csoportban szokott történni, hanem olyan csoportokban, ahol még elég sok a szemét. Sok ott az egyensúlytalan energia, és ezért is van az, hogy csak elvétve, nagyon ritkán szoktunk ilyen dolgokat együtt, közösen csinálni. De most már Mesterekként és Realizált létezőkként azon a ponton tartotok, amikor is le tudunk ülni elvárások nélkül – mert ebben semmi elvárás nem lehet – tehát amikor le tudunk ülni és egyszerűen csak ki tudjuk sugározni a fényünket a világra.

 

És nem próbáljuk a világot megváltoztatni. Látjátok pont emiatt nem kedveltem soha ezeket a csoportos összejöveteleket, ahol csoportos meditációkat végeznek. Mert azok tele vannak elvárásokkal azoktól az emberektől, akik tényleg nem rendelkeznek megértéssel a valódi együttérzésre vonatkozóan.

 

De veletek Shaumbra ezt most már meg lehet tenni, együtt tudunk lenni összekapcsolódva egymással az egész világon, és most már ki tudjuk sugározni a fényünket a világra úgy, hogy nem próbáljuk azt megváltoztatni, úgy, hogy ezt minden elvárás nélkül tesszük meg.

 

Nem próbálunk egy másfajta eredményt létrehozni a választásokra, sőt, még a környezetet sem próbáljuk rendbe hozni. Ennek itt semmi helye sincs.

 

Ez a Merlinek összejövetele, akik kisugározzák a fényüket a világra, akik megengedik, hogy a tudatuk megnyíljon minden visszafogottság nélkül.

 

Nem próbáljuk megváltoztatni a globális felmelegedést vagy a szex kereskedelmet, ahogy semmi mást sem. Ehhez már túlságosan bölcsek vagytok. Hanem kisugározzuk a fényünket a világra, ami majd meg fogja mutatni, be fogja világítani mások számára azokat a potenciálokat, amiket máskülönben talán nem látnának meg: - egy változást, ahol átülnek majd egy másik székre.

 

Tehát most először itt, a Mesterek összejövetelén, legelső ízben sugározzuk ki a fényünket a világra!

 

(hosszabb szünet)

 

Elvárások nélkül! Ez pusztán a lét.

 

Remélem érzitek az ebben ott lévő valódi békét. Mert tudjátok, ha lenne egy elvárásunk – mondjuk megpróbálnánk rendbe hozni a környezeti problémákat vagy a társadalmi problémákat – abban tényleg nincs ott a béke érzése. Azért nincs ott, mert akkor még mindig csatáznánk, harcolnánk. Akkor még mindig az ügyekről lenne szó.

 

 

De most, ahogy kisugározzuk a fényünket a világra, érezz bele ebbe a békességbe!

 

Nem próbáljuk a sötétet fénnyé változtatni. Nem próbáljuk megváltoztatni a világ pénzügyi rendszereit. Semmi ilyet nem teszünk. Hanem a tudat fényét sugározzuk ki, azét a tudatét, ami be lett hozva ide a Földre, és többé már nem Mennyekben van, hanem ti hoztátok ezt be ide a Földre: - ti, akik Realizált Mesterek vagytok.

 

Akkor sugározzuk ki ezt a fényt – nagyon bátran és félelem nélkül sugározzátok ki ezt a fényt magatokból.

 

(szünet)

 

Ahogy megengeditek magatoknak a tudatnak ezt a kisugárzását, kiragyogását, egy pillanatra most érezzétek, hogy ez mit tesz az energiátokkal!

 

Ne feledjétek, hogy ez az egész mai nap arról szól, hogy megtesszük ezt a hatalmas lépést, ezt a bátor, félelemmentes lépést, amikor is megengeded, hogy a saját energiád bejöhessen, itt legyen és szolgálhasson téged. Most akkor érezd, hogy miközben te kisugárzod a fényedet – érezd, hogy ez mit tesz a te energiáddal.

 

(hosszabb szünet)

 

Ahogy legelső alkalommal most itt összegyűltünk együtt a fény kisugárzása céljából, a Mesteri ragyogás céljából, érezd, hogy ez mit tesz az energiáddal.

 

(szünet)

 

És emlékezz ennek a szépségére: - nem próbáljuk megváltoztatni a világot. Egyszerűen csak megvilágítjuk a különféle székeket, a különféle potenciálokat, amik esetleg eddig nem kerültek felismerésre. És senkit sem veszünk rá arra, hogy melyik dolgot válassza. Egyszerűen csak kinyitunk egy nézőpontot az emberiség számára. Aztán az már teljes egészében rajtuk múlik, hogy mit akarnak ezzel kezdeni.

Mi történik most az energiáddal?

 

(szünet)

 

Hát, most – hogy is mondjam csak – boldognak kellene lennie. Táncolnia kellene a fényben, hiszen ezért jöttél ide, hogy ezt tedd.

 

Ezután a hosszú út után ebben az életedben, ami tele volt nehézségekkel és az azokat követő elengedésekkel, az elveszettség érzésével, a beragadtság, megrekedtség érzésével, miután mindezeken keresztülmentél, most a Realizációdban, azt teszed, aminek a megtételére idejöttél – kisugárzod a fényedet.

 

Az történik, hogy az energia most már nagyobb kegyelemben tud áramolni, mert eljutottunk ide, erre a pontra, ahol képesek vagyunk azt tenni, amiért idejöttetek, hogy kiragyogtassátok a fényeteket, és ezzel a sok önmagadba vetett kétség el fog tűnni. Az önmagadba vetett kétség az, ami visszafogja, visszatartja az energiát. Az a sok önmagadba vetett kétség teszi azt. Realizálod, hogy itt vagy. Megcsináltad. Azt teszed, aminek a megtételéért idejöttél.

 

Ez egy újabb adaléka a „Merlin útmutatója a Testetöltött Realizációhoz” c. könyvecskének: - A Mester előbb belül ragyog, majd utána sugározza kifelé a fényét.

 

Teljesen mindegy, hogy mit teszel a hátralévő napjaidon és éjjeleiden. Nem számít, ha egy magas, hatalmi munkád van, vagy nyugdíjas vagy. Nem számít, hogy elvégzed-e a házimunkát, a ház körüli teendőket vagy nem. Ez az, amiért idejöttél, hogy kisugározd a fényedet a bolygóra.

 

És most újra érezd az energiádat!

 

(szünet)

 

A saját értékességed, önbecsülésed következtében, mivel betartottad a magadnak tett ígéretedet arra vonatkozóan, hogy mi az, amit meg fogsz tenni ebben az életedben: - azt, hogy megengeded a Realizációdat, és itt maradsz továbbra is a testedben - most már egy másfajta kapcsolatod van az energiáddal, hiszen azt teszed, aminek a megtételére idejöttél.

 

Egy új önbecsülés, önértékelés kezdődik az energiád befogadásával.

 

Akkor sugározzuk ki a fényünket a világra!

 

A világnak most nagy szüksége van erre, hogy ott legyen egy elvárások nélküli fény, egy szabályok nélküli fény, egy szenvedést nélkülöző fény, a magasabb potenciálok fénye. Akkor ezt most csináljuk is meg!

 

(szünet)

 

Egy hatalmas elégedettség érzéssel vagy érzékkel jár ez, amikor „Azt teszem, amiért idejöttem. Itt maradtam a testben. És most kisugárzom a fényemet. Az a Mester Vagyok, akinek az irodája egy parki padon, egy kávézóban” vagy bárhol máshol van, ahol csak szeretnéd, hogy legyen.

 

„Az a Mester Vagyok, akinek nem kell, hogy az egyik lába mindig a féken és a gázpedálon legyen, és nem kell, hogy a kezemmel a kormányt fogjam. Vagyok, Aki Vagyok, és azt teszem, aminek a megtételére idejöttem.” Mert tudom, hogy mindannyian szeretitek ezt a bolygót. Nagyon sok életet leéltetek itt, és ez itt most az utolsó életetek. És most már csak sugározzátok ki a fényeteket!

 

Most már ismeritek a saját fényeteket, ezért ki tudjátok azt sugározni magatokból!

 

(szünet)

 

A mai nap egy hatalmas ugrás megtételéről szól, ahol is beengeded a saját energiádat, és amikor ezt megteszed, akkor a következő lépés az az, hogy ragyogd ki a fényedet!

 

Vegyünk egy jó mély lélegzetet itt, a mai napon!

 

Külön köszönöm Edith-nek, hogy megosztotta velünk a történetét, hogy itt volt velünk egy kicsit a mai napon. Hatalmas inspiráció és óriási karakter, nagyon is része a Shaumbrának már sok-sok éve. Ó, Edith, tudom, hogy megtalálod a megfelelő családot, amibe bele fogsz születni, és tudom, hogy meg fogod találni az elvesztett szerelmedet. De Edith, az mindig is te voltál. Nem valaki más volt az az elvesztett szerelem. Mindvégig saját magadat kerested.

 

És drága Shaumbra, teljesen mindegy mennyire őrültek a dolgok a világban, ne feledjétek, hogy minden jól van , ragyog és sugárzik a teremtés egészében.

 

A Szuverén Birodalom Adamusa Vagyok. Köszönöm.

 

 

 

Fordította: Telegdi Ildikó – [email protected]

Szerkesztő és magyar nyelvi lektor: Thomázy Timea és Halász Alfred – [email protected]