BÍBOR KÖR ANYAGOK

Transzhumán Sorozat

5. SHOUD – Főszerepben ADAMUS SAINT-GERMAIN, Geoffrey Hoppe csatornázásában

Elhangzott a Bíbor Körben
2017. január 7-én.
www.crimsoncircle.com

FONTOS MEGJEGYZÉS: Ez az információ talán nem számodra készült kivéve, ha teljes felelősséget vállalsz az életedért és a teremtéseidért.

(A közönség tapsol a nyitó dal meghallgatása után)

Vagyok, Aki Vagyok, A Szuverén Birodalom Adamusa.

Köszönöm a tapsot! (még több taps és éljenzés) Feltételezem, hogy nekem szólt, és köszönöm a kávét kedves Sandra! Ó, annyira belejött abba, hogy előre érezze a drága Adamus szükségleteit és vágyait. Nincs is jobb egy finom csésze, emberi kávénál! Köszönöm.

A többi birodalomban nincs ebben részünk. Nincs. Nálunk nincsenek Starbucks kávézók. Mi….(valaki azt mondja: - Óóóó!) Nincsenek. Ha hiszitek, ha nem – de nincsenek. Így aztán havonta egyszer eljövök, csak, hogy megkaphassam a kávémat! (nevetés)

Drága Linda, ma nagyon szépséges vagy, mint mindig. Eesa Lindája. Igen. (a közönség tapsol)

LINDA. Köszönöm. Mire készülsz?

ADAMUS: Vegyünk egy mély lélegzetet, és….tessék?

LINDA: Mire készülsz? (nevetés)

ADAMUS: Hát van egy pár trükk a kabátujjamban elrejtve a mai napra, amit leginkább elterelésnek lehetne hívni. Elterelésnek. Hogy éppen csak annyira eltereljelek benneteket, hogy meg tudjátok engedni, hogy az isteniségetek becsusszanhasson. Mert amikor nem ezen gondolkoztok, akkor az be tud csusszanni. Na igen.

Akkor most közösen vegyünk egy jó mély lélegzetet!

Mert tudjátok, ez a megvilágosodás vagy realizáció, az isteniséggel való integráció nem működik, amennyiben ezen próbáltok gondolkodni. Edith, micsoda szikra ragyog ma a szemedben. Mennyire tündököl!

Amikor ezen gondolkozol, akkor az nem működik. És ez visszanyúlik Adamus alap tanításaihoz. Nem az ember felelős a megvilágosodásért. Nem az ember felelős érte. Az embernek mindössze meg kell ezt engednie. A megvilágosodás, az isteniség beérkezik. Akkor jön be, amikor veszel egy mély lélegzetet, és megengeded, hogy bejöhessen. És az még egy kicsit sem olyan lesz, mint amit az ember gondolt erről. Az embernek érdekes elvárásai vannak a megvilágosodással vagy a realizációval kapcsolatosan. És ezeket mind ki is dobhatod az ablakon a régi évvel együtt, mert az nem olyan lesz.

És ez ennek a szépsége. Mert az ember azt fogná és lekorlátozná. Emberivé tenné, pedig ez a megvilágosodás vagy realizáció a létező legérzékibb dolog, amit soha nem lennél képes elképzelni. Ez érzékiség. Tényleg az. És egyáltalán nem az lesz, hogy hirtelen mindentudóvá válsz, mert az nem számít. Felemelkedett Mesterként még én sem tudok mindent, sőt, nem is akarok mindent tudni. Mert ez nem fontos. Az érzékiség, az érzések jelentenek mindent – mindent, mindent – és 2017-ben ide tartunk.

És ha már az érzékiségről beszélünk, hányan tapasztaltatok az elmúlt pár hétben – úgy kifejezetten az elmúlt három hétben, vagy talán egy kicsit régebben…..(Nevetés, mert Sart jelentkezik, még mielőtt a kérdés fel lett volna téve teljes egészében) Ő már érezte. Szüksége lesz a mikrofonra. És mit éreztél Sarducci? Mit éreztél? Figyeled, hogy így kezdjük az új évünket itt és most a Shoudban?

SART: Ez még mindig a család?

ADAMUS: Igen.

SART: Ó, hát frusztrációt.

ADAMUS: Frusztrációt.

SART: Igen.

ADAMUS: Oké.

SART: Igen.

ADAMUS: Nos, erről majd beszélni fogok.

SART: Mert eléggé ezt éreztem.

ADAMUS: Hát igen. De azt akartam mondani, és te ennek tökéletes példája vagy, jobban mint hinnéd - és érezted….(nevetés) ebben az elmúlt három-négy hétben azt, hogy piszkos vagy? Azt, hogy hiába fürdesz meg vagy zuhanyozol le naponta kétszer is, és sikálod le magadat lúgos szappannal, akkor is ugyanolyan piszkosnak érzed magad, mintha az a kosz ott lenne a bőröd alatt? Sőt, ettől viszketsz is. Kissé piszkosnak érzed magad. Mondd, a te cégeddel, a Sart Piszok Művekkel (nevetések) – mert neked egy földmunkákkal foglalkozó céged van – egyáltalán a sírokat is ezekkel a gépekkel ássátok ki?

SART: Igen, régebben volt rá eset.

ADAMUS: Régebben.

SART: Igen.

ADAMUS: Igen, igen.

SART: Szeretem, amikor messze vannak egymástól.

ADAMUS: Hogy messze vannak egymástól?

SART: Igen, tudod az egyik itt van, a másik meg ott. És akkor középre is tenni kell valakit.

ADAMUS: Igen. Jó. Jó. (Sart nevet) Köszönöm.

SART: Az vicces.

ADAMUS: Köszönöm. Tehát piszkos, koszos. Látjátok, már az előtt felemelte a kezét, mielőtt kimondtam volna a kérdést! Sart Piszok Művek. Köszönöm.

Hányan éreztétek ezt? Hogy rátok tört az érzés, hogy tisztára akarjátok mosni magatokat? Mert egy kicsit viszkettek. Olyan ez, mintha egy kosz réteg lenne a bőrötök alatt. Éreztétek ezt? Vannak, akik nem érezték. Nos, valószínűleg majd ti is érezni fogjátok. (nevetések) Valószínűleg érezni fogjátok, mert ez a része ennek az egész integrációs folyamatnak, hiszen rengeteg sok minden kerül elengedésre nagyon mélyen a belsődből. És ezen kívül még egy különös ellentmondás is zajlik bennetek. Talán ehhez jobban tudtok kötődni, mint Sart Piszok Művek cégének példájához. Hányan éreztétek az elmúlt pár évben, és kifejezetten az elmúlt pár hónapban azt, hogy már nem érzitek azt, hogy egyben vagy együtt lennétek? Mintha….(nagy nevetés, és sokan felemelik a kezüket) Hát akkor ez egy elég egyértelmű kérdés volt! (Adamus nevet) De sokkal, sokkal jobban, mint eddig bármikor, ott van annak az érzése, mintha már nem igazán éreznéd magad annak, aki voltál, miközben még nem tudod, hogy ki leszel. Mert ez az egész egyszerűen csak nem áll össze. Ez egy másik gyönyörűséges jelzés.

 

Nincs Egység

Először is, ez nagyon mentális. Hajlamosak vagytok mentálisak lenni – „Mi a baj velem? Hol a régi helyem?” – Hát, az már nincs ott. És nem is fog visszatérni. Ez az egész egység elképzelés kimegy az ablakon. Ehhez az egész egység elképzeléshez nem tudtok visszatérni, annak ellenére, hogy megpróbáltok oda visszatérni. Visszatérni az egységedbe – ezt felejtsd el! Nem fog megtörténni! Mert most már a sok vagy.

Tudjátok, maga az „egység” szó – és megkérlek Linda, hogy írd fel ezt a szót a varázstábládra – tehát az „egység” szó, pont úgy hangzik, mint a ’teher’ szó. (Persze csak angolul, magyarul ezt nem lehet lefordítani – a ford. megj.) És kérlek ezt a szót is írd le, és ha nem tudod helyesen leírni, csak kérj segítséget Sarttól!

LINDA: Fogalmam sincs, hogy kell leírni. (nevetés)

ADAMUS: Egység. Teher. Tudjátok a teher szónak az a jelentése, hogy valaminek a terhét vagy súlyát magadra vagy másokra helyezed. Tehát egy terhet cipelsz. Segítsetek Lindának abban, hogy kell leírni ezt a szót. (A közönség próbál neki segíteni) Ó, hát egyértelmű, hogy Shaumbrák vagytok! Egyikőtök sem tudja, hogy kell ezt a szót helyesen leírni! (Adamus nevet) Tehát ez az egész elképzelés…(Még nagyobb nevetés, mert Linda továbbra is küzd a szó helyes leírásával) Tehát ez az egész egység elképzelés kirepül az ablakon, és ez bizony nagy dolog.

Tudjátok sokan, akik benne vannak a New Age-ben, a spiritualitásban, mind a globális egységről beszélnek. De hát biztosan csak viccelnek!!! (még több nevetés) Igen, igen! Láttam, ahogy valaki éppen kirúzsozta a száját, és erre valaki más azt mondta. – Ó! – és mindez egyszerre történt. – Na nem, ez kirepül az ablakon! Emlékszem egy eseményre, ahova pár évvel ezelőtt meg lettem hívva, és azt akarták, hogy az egységről beszéljek nekik. Drága Cauldre, Geoffrey szinte már könyörgött a szervezőnek, hogy ne erőltesse ezt a témát nálam. De a szervező továbbra is ragaszkodott ehhez a témához, így én kiálltam a színpadra, és nagyon nagy örömmel beszéltem az egységről. (még több nevetés) Akkoriban még a saját Egyedről beszéltem, de mára már ez is megváltozott*. De ugyan már, még hogy egy planetáris, egyetemes, kozmikus egység? Nem! Nem! Ez pont olyan lenne, mintha visszatérnél valami nagy, kollektív mentális csapdába! Egyébként is, miért is akarna bárki univerzális egységet bármivel is? Elég rossz vicc lenne a szellem részéről, ha azt mondaná, hogy „Oké, akkor sok kötelet adok neked, amivel kimész, és temérdek dolgot megtapasztalsz – az emberi életet, az angyali életet – majd visszahúzlak téged az egységbe, ahol elveszíted az összes szuverenitás és Én érzetedet.”
* A Szuverén EGY anyagra hivatkozik.

LINDA: És Adamus, mi történt, miután előadtad a beszédedet az egységről?

ADAMUS: Hogy mi történt?

LINDA: Igen.

ADAMUS: Mindenki imádta! (Adamus nevet) Vagyis hát nem mindenki, ezt el kell ismernem. Kirúgtak arról a konferenciáról.

LINDA: Igen, ez így történt.

ADAMUS: És ez egy jó dolog volt. Szükség volt egy kis érzelmi felfordulásra, hogy a dolgok mozgásba lendülhessenek. És ezt most csak nektek mondom személyesen, kifejezetten most – hogy nem fogtok egységbe kerülni magatokkal. Te a sok vagy. A sokszoros vagy. Az „és” vagy.

És amikor ezt elkezded érzékelni, az egy rettentően furcsa érzés. Először azt érzed, hogy „Jaj, már nem bírom összetartani ezt az egészet!” – Bingo! – Nem, tényleg nem tudod, és ez egy jó dolog. Még ma meg fogom nektek mutatni, hogy ez miért is jó. – „Ó, már képtelen vagyok egyben tartani ezt! Hol van az egyensúly érzetem, az Énem, meg a többi dolog?”– Hát elment, és ez egy jó dolog.

Tudjátok a Mester, az Én Vagyok, nem ez a kontrolláló, irányító és uralkodó szülő figura, aki uralná az összes „Ést.” Meg fogod látni, hogy ez sokkal inkább olyan, mint amikor temérdek sok fénylabdát feldobsz a levegőbe, és ezek maguktól táncolnak. Nincs szükségük senkire, aki megmondaná nekik, hogy hogyan és mikor táncoljanak. És akkor meg felismered, hogy te magad vagy ez az összes táncoló labda. Te vagy az összes „és”. Te vagy a Mester, és még csak nem is ezen a bolygón tartózkodsz, és te vagy a tanítvány, akik egyre csak az Isten tudja min dolgozik, a megvilágosodásán, vagy mindegy min. És te vagy az, aki ott ülsz a padon – és mindez egyszerre történik. És itt kezdődik a móka. Ez a felszabadulás. Ez a megvilágosodás. Nem pedig az, amikor mindent Egybecsomagolsz, vagy amikor megszilárdítod magad az egysíkúságban, hanem amikor tényleg megengeded az „és-t.” Te nagyon sok minden vagy. Te nagyon is az Itt Vagyok vagy sok-sok értelemben. Ez ennek a szépsége.

Tehát, ha elkezded egy kicsit is azt érezni – mintha zuhanyoznod kellene, mert úgy érzed koszos, piszkos vagy, mintha a bőröd alól jönne a viszketés, akkor tudd, hogy ez mindössze egy átalakulás, amin éppen keresztülmész. Akkor igyunk erre! (felemeli a kávéscsészéjét, és a közönség azt mondja, hogy „Egészségünkre!” – Egészségünkre!

LINDA: Egészségünkre!

 

Fokozatos megvilágosodás

ADAMUS: És most következzen a mai második napirendi pontom. Az integráció, a realizáció, amin most mentek keresztül, és nevezzétek ezt tetszésetek szerint – megvilágosodásnak, testet öltött felemelkedésnek – ez egy lépésekben, fokozatosan bekövetkező dolog. Fokozatos. Ami azt jelenti, hogy ez nem egyetlen hatalmas, mindent elsöprő lépésben történik meg….hanem apródonként, fokozatosan. És ezt szándékosan csináljátok így, mégpedig azért, hogy ez ne égesse szét a testeteket, és ne távozzatok el azonnal a bolygóról, csak, mert képtelen vagytok ezt kezelni. Ez nem egy hatalmas villámlással fog bekövetkezni. És nem is úgy, hogy hirtelen felébredsz az éjszaka közepén az összes válasszal a birtokodban. Azt választottátok, és ezen mentek most keresztül, hogy ez az egész apró lépésekben, fokozatosan következzen be, és hogy egyszerre mindig csak annyit szívj magadba, és annyit érts meg, ami képes fenntartani ezt a kényes egyensúlyt.

Tudjátok mennyire nehéz itt maradni a testben, itt maradni a bolygón. És amin most keresztülmentek, mivel a testet öltött megvilágosodást választottátok, az fokozatosan következik be. Az nem számít, hogy ez meddig fog tartani. Meg fogod érteni – remélhetőleg még ma – hogy ez tényleg egy cseppet sem számít. Hiszen ez már ott van. És tudom, hogy ismeritek ezeket a szavakat, de most az fog történni, hogy egy nagyon, de nagyon érzéki módon fogjátok ezt megtapasztalni – az érzésekkel.

Ha készítenék erről egy történetet…amit akár itt és most meg is tehetek. A Mester….(nevetések) Hol van a padom, amikor szükségem lenne rá?

 

A Mester története

A Mester éppen egy dupla bacon-ös sajtburgert evett a helyi étteremben egy csokis shake kíséretében, mert a Mester nincs beleragadva abba, hogy mit ehet és mi az, amit nem ehet meg. Mert ez egyáltalán nem számít. Bármit megehetsz, amit csak akarsz, mert a tested már most is tudja, hogyan dolgozza fel az ételt, a tudomány vagy még a jó tápanyagok korlátozottságán is túlmenően. A Mester nyugodtan ehet dupla bacon-ös sajtburgereket – ami elég jól hangzik – csokis shake-kel, és egy kis Jack Daniels-szel kísérve. (nevetés) Tudom, hogy ez nagyon vonzó néhányatok számára.

Tehát a Mester éppen ebédelt a helyi zsíros kanál étkezdében, amikor hirtelen arra lett figyelmes, hogy az egyik tanítványa belép az ajtón. A tanítványt Sandy-nek hívták. Azt mondta neki, hogy „Hé, Sandy, milyen különös véletlen, hogy éppen ebben az étkezdében látlak téged! Hiszen ez húsz mérföldnyire van az otthonodtól. Érdekes. Gyere ülj le ide mellém, és csatlakozz hozzám! Ebédeljünk!” – Sandy természetesen egy quinoa salátát rendelt, köretnek pedig kelkáposztát kért mellé, mert megpróbált jó tanítvány lenni. A Mestert halálra untatta ez az összes szabály, ez az összes dolog arról, hogy mit szabad tenned, és mit nem szabad tenned, és tudod, ezek is hétévente változnak. Lehet ez most egy hét évig tartó kelkáposzta ciklus lesz, és ezt követően pedig a hét évig tartó hínár periódus következik, vagy legyen bármi is a legújabb trend, de ez halálra untatta a Mester, miközben azt is tudta, hogy Sandy igazából nem is szerette azt a salátát.

Azt mondta neki, hogy „Ülj le! Foglalj helyet! Micsoda véletlen, hogy pont itt, a zsíros kanál étteremben látlak téged! Mi jár a fejedben?” – Sandy egy kicsit elgondolkozott, mert észrevette, hogy a Mester lebuktatta őt, hiszen még soha korábban nem járt ebben az étteremben, de mivel tudta, hogy a Mester erre a helyre járt, ma mindenképpen szembesíteni akarta. – Majd feltette a kérdést, hogy „Mester, mikor fog megtörténni? Mikor?”

A Mester azt felelte, hogy „Nem tudom. Máris megrendelheted az ebédedet, és majd meglátjuk meddig tart, amíg kihozzák.” (nevetés) Erre Sandy azt mondta, hogy „Nem! Mikor fog már megtörténni?! A megvilágosodásom! A Megvilágosodásom!!! Már tizenhét éve ezen dolgozom. Pont valamelyik nap számoltam ki, hogy minimum 6.421 dollárt költöttem eddig a megvilágosodásomra.”

A Mester pedig azt gondolta magában, hogy „Te jóságos ég, még legalább 100.000 dollárt fog rákölteni, mielőtt odajut.” (nevetés) És ha valaki azzal méri fel a megvilágosodását, hogy mennyi pénzt költött rá, vagy hány évet szentelt neki, akkor bizony jókora bajban van. – De ismerte ezt már a többi tanítványától is, így aztán megint beleharapott a jó kis zsíros sajtburgerébe, és direkt hagyta, hogy a zsír végig csurogjon a száján, (nevetés), csak, hogy ezzel kissé kibillentse Sandyt, majd így szólt, hogy „Mit értesz azalatt, hogy mikor fog megtörténni?” – Sandy azt felelte, hogy „Hát azt, hogy mikor fog már megtörténni? Nem leszek már fiatalabb. Nem leszek egészségesebb. Teljesen a megszállottjává váltam ennek a realizációnak vagy megvilágosodásnak, amikor is élő angyal leszek, de mégis, mikor fog már megtörténni? Te vagy a Mester. Te vagy az, aki mindent tudsz. Tehát tudnod kell! Arról beszélsz, hogy nincs se tér, se idő. Ezért aztán tudnod kell a megvilágosodásom pontos időpontját!”

A Mester vett egy mély lélegzetet, majd belekortyolt a csokis shake-jébe, és így szólt, hogy „Nos, az a helyzet, hogy valóban, akár tudhatnék is mindent, ha akarnék. Igen, túlléphetnék a téren és az időn, de valójában egy cseppet sem vágyom erre.” – Majd így folytatta, hogy „Tudod a Mesterek, a Felemelkedett, vagy emberi Mesterek – mi nem gyűjtünk be adatokat és információkat. Ez nem arról szól, hogy milyen sokat tudsz, hanem a tudásodról szól, és a kettő között óriási a különbség.” – Egy kicsit várt, hagyta, hogy Sandy felfogja a mondandóját. – „Ez nem arról szól, hogy milyen sokat tudsz, hanem a tudásodról. A tudás pedig mindig pontosan abban a pillanatban következik be, amikor azt megvágyod, nem előtte, és nem utána, soha nem túl sok, és soha nem túl kevés. A tudás mindig a pillanatban érkezik, ahogy erre te is kezdesz rájönni a saját életedben. Nos Sandy, a helyzet az, hogy az éppen most történik. Ebben a pillanatban. Mert ez fokozatosan zajlik. Egy kicsi itt, egy kicsi ott.”

Sandy hallotta a szavakat, egy kicsit elgondolkodott rajtuk, majd azt mondta, hogy „De én ezt most azonnal akarom! Belefáradtam már ebbe az összes küzdelembe. Belefáradtam már abba, hogy ezek a dolgok zavart keltenek a fejemben. Belefáradtam már ebbe a kemény próbálkozásba. Most azonnal akarom!” – A Mester azt válaszolta, hogy „Sandy, éppen most történik a dolog. Ez most is történik. És fokozatosan fog bekövetkezni. Nem azt mondtad nekem, hogy testet öltött Mester akarsz lenni, és nem pedig egy halott Mester?” – Sandy erre így felelt, hogy „De igen, persze!” A Mester pedig így folytatta, hogy „Ezért is van az, hogy ez az egész apródonként, fokozatosan történik, hogy élvezni tudd ennek a megvilágosodásnak minden egyes morzsáját, falatkáját, minden egyes pillanatát, és hogy egy elképesztő belső vagy zsigeri szinten tudatában legyél ennek az egésznek, és ahelyett, hogy egyetlen villámlásként következne be, igazán képes legyél ezt ízlelgetni, pont úgy, ahogy én is élvezem ennek a sajtburgernek az ízét, te is ugyanígy élvezheted a megvilágosodásod, az átlényegülésed minden egyes apró kis pillanatát.”

„De amikor nagyon messzire előre nézel az úton, amikor mindent egyszerre akarsz, amikor nem tartózkodsz a pillanatban, amit én az Itt Vagyok-nak hívok – akkor ezt nem vagy képes meglátni. Akkor ezt nem érzékeled. Akkor nem tapasztalod meg. Pedig ez történik. Tényleg történik. Mindössze az a helyzet, hogy nem vagy ennek tudatában, mert előre, a távolba nézel, ahelyett, hogy itt lennél, ebben a pillanatban. Ez most is történik a testedben. Én látom ezt. A tested változik. Igen, vannak napok, amikor ez keményen hatással van a testedre. DNS szinten mész keresztül a változásokon, egy újrahuzalozási szinten, és igen, vannak napok, amikor ez fájdalmas tud lenni. Meg tudod ezt engedni? Képes vagy ezzel együtt lenni?”

„Emlékezz Sally, amikor az osztályban azt mondtam, hogy minden, ami jelenleg történik az életetekben, az a megvilágosodásról szól. Legyen szó akár egy légyről, ami ott ücsörög a fejeden – ami éppen most ott van a fejeden Sandy – vagy egy autóbalesetről, vagy egy csodaszép naplementéről, aminek a szemtanúja vagy, legyen szó bármiről is – amikor találkozol egy személlyel – egyszóval kivétel nélkül minden erről szól – még a pincérnő is, aki mindjárt idejön és félbeszakítja az én kis beszédemet – minden a megvilágosodásodról szól. Kivétel nélkül minden. Minden, ami a testedben történik, az összes változás, ami az agyadban zajlik, és most már kifejezetten az álmaid is erről szólnak. Az álmaid is teljesen megváltoznak. És tudom, hogy néha szitkozódsz az álmaid miatt. Felébredsz az éjszaka közepén, és az álmaid elképesztően bizarrok, te pedig azon töprengsz, hogy mi történik itt. Ez az egész a testet öltött megvilágosodásod belső, zsigeri megtapasztalásáról szól. És ez történik. Most is történik, ahogy minden egyes nap minden egyes pillanatában ez történik. Nem tévedtél el az utadon. Te magad vagy az út, és ez pedig történik.”

„Vegyél hát egy mély lélegzetet, és élvezd ennek minden egyes pillanatát, kivétel nélkül minden-minden-minden egyes pillanatát. És ne aggódj amiatt, hogy ez mikor fog bekövetkezi, hanem ismerd fel, hogy pontosan ez történik – minden pillanatban, minden egyes lélegzeteddel, minden egyes dologgal. Ne próbáld ezt megfejteni, hanem egyszerűen csak engedd meg!” – És ekkor a pincérnő odalépett az asztalukhoz, hogy felvegye Sandy rendelését, aki a következőt mondta, hogy „Azt kérek, amit ő eszik.” (nevetés) Aha...ez egy idézet az egyik kedvenc filmemből.

Akkor erre most vegyünk egy mély lélegzetet! Ez fokozatos.

Fokozatos, és tudom, hogy néhányan most azon töprengtek, hogy „Mikor?” – és engem fogtok erről megkérdezni. Sőt, egy páran már most arra készültök, hogy felálltok a csatornázás kellős közepén és megkérdezitek, hogy „Adamus, 2017 az az év, amikor ez bekövetkezik?” – Engem aztán egyáltalán nem érdekel, hogy ez mikor következik be, és téged sem kellene, hogy érdekeljen. Most már egy új érzéki tapasztalásban vagytok. Nem kell itt sietni, rohanni, és egyébként is fel fogjátok ismerni, hogy ez már eleve ott van. Az lehet, hogy gondolkoztok rajta, de most már tényleg meg is fogjátok ezt tapasztalni.

Akkor vegyünk egy jó mély lélegzetet, és fejezzétek be a versenyfutást! Fejezzétek be a kemény próbálkozást! Minden dolgot élvezzetek az életetekben, legyen az akár fájdalmas, akár élvezetes. Meg fogjátok látni, hogy ezek a szavak is ki fognak repülni az ablakon. Ez mindössze egy érzéki tapasztalás.

 

A mai kérdés

Itt vagyunk hát 2017-ben, és meg kell hogy kérdezzem – ahogy ezt az elmúlt pár évben is megkérdeztem – És Linda, kérlek vidd a mikrofont!

LINDA: Örömmel.

ADAMUS: Meg kell, hogy kérdezzem, hogy mit éreztek 2017-re bolygószinten? Emlékeztek, tavaly is játszottuk ezt a játékot, amikor körbejárt a mikrofon. És voltak jó megfigyelések. De hogyan határoznátok meg azt, hogy mi fog történni a bolygón 2017-ben, és talán kicsivel utána is? Mi várható? Linda, kérlek válassz önként jelentkezőket! És mindenki önként jelentkező, aki itt ül a székben.

LINDA: Ó! (nevetések)

ADAMUS: Te már gondolkoztál ezen.

LARA: Igen.

ADAMUS: Tudom.

LARA: Igen.

ADAMUS: Igen.

LARA: Én az unalmat mondanám.

ADAMUS: Unalom.

LARA: Igen.

ADAMUS: Ez tetszik nekem!

LARA: Ahelyett, hogy harcolnék, vagy megpróbálnám megfejteni a dolgokat, azon kapom magam, hogy unatkozom.

ADAMUS: Ez most a személyes tapasztalatod, vagy a bolygó helyzetéről beszélsz?

LARA: Ez a személyes tapasztalatom, de azt látom, hogy bolygó szinten is ugyanez történik.

ADAMUS: Igen. Bolygó szintű unalom. Ez így van, és erről máris beszélni fogok. Az unalom 2017 egyik aspektusa.

LINDA. Hm. Oké.

ADAMUS: Jó. Micsoda kezdés! Igen.

CHERYL: Én nem szoktam híreket hallgatni vagy újságot olvasni, így aztán nem nagyon követem a világban zajló dolgokat. Van egy barátom, aki küldött nekem egy üdvözlőlapot, amin azt állt, hogy „Mit gondolsz a választásokról?”

ADAMUS: Milyen választás? (Adamus nevet)

CHERYL: Én is pontosan ugyanezt válaszoltam neki. A választás?

ADAMUS: Volt egyáltalán választás? Hol?

CHERYL: Milyen választás?

ADAMUS: Na igen.

CHERYL: Ja, persze! Volt választás.

ADAMUS: Igen.

CHERYL: De amikor egy nőgyűlölő kerül be az ovális irodába, az azért egy kicsit ijesztő.

ADAMUS: Igen, elég mocskosan hangzik.

CHERYL: Igen.

ADAMUS: Igen. És miért is ijesztő ez?

CHERYL: (kis szünet után): A nők…

ADAMUS: Azok kedvéért mondom, akiknek nem az angol az anyanyelve, hogy ennek a szónak a jelentése, hogy „mocskos vénember”. (nevet)

CHERYL: És…

ADAMUS: Maszkulin, uralkodó, aljas, lealacsonyító a viselkedése, egy disznó. Hímsoviniszta.

CHERYL: Lealacsonyító viselkedés jellemezi.

ADAMUS: Disznó módon viselkedik.

CHERYL: És alapvetően nem szereti a nőket.

ADAMUS: Igen.

EDITH: És lehet, hogy Trump-nak hívják.

CHERYL: Igen, valahogy úgy.

ADAMUS: Ne akarjunk itt politikailag korrektek lenni, habár azok vagyunk. Igen, lealacsonyító és becsmérlő, megalázó a viselkedése, és azt mondtad, hogy nem szereti a nőket.

CHERYL: Lényegében igen.

ADAMUS: Nem teljesen erről van szó – és szeretném, ha ezt átgondolnád – mert valójában az a helyzet, hogy fél a nőktől. És egyáltalán nem arról van szó, hogy nem szereti a nőket. Erről majd beszélni fogok a pár héten belül megjelenő Ádám sebe anyagban. Igen, fél a nőktől, és a fenébe is, féljen is tőlük! (Adamus nevet, és valaki azt mondja, hogy „Ez bátorító!”) Hangolódjatok rá az Ádám sebére! Tehát igen, egy mocskos vénember van a Fehér Házban. Mi lesz még ebben az évben?

CHERYL: Szerintem ez elég nagy dolog, plusz ott van még a nukleáris….

ADAMUS: Figyelj csak, ha látod azt az új dolgot itt a kamerán… Pont alatta…

CHERYL: Igen, láttam. Mi ez? Ez valami új dolog. Korábban még nem volt itt.

ADAMUS: Ez itt Donald Trump lehallgató eszköze. (nagy nevetés)

CHERYL: Ahogy bejöttem, rögtön észrevettem, és azt kérdeztem: - Ez meg micsoda? (nevet)

ADAMUS: Meg vagyok lepve…meg vagyok lepve, hogy eddig még senki sem vette észre. Mi ez? Észre lehet venni valami nagyon furát rajta, mondhatni elég high-tech és mi lehet ez? De senki se kérdez vagy mond semmit. Senki sem kérdezi meg, hogy „Egyébként mi ez? Valaki közülünk tette ezt oda? A stáb egyáltalán tud erről?” – Nem, ti ebbe csak belenyugodtok. – Ó, valami új, magas frekvenciájú elektromágneses eszköz van a teremben!

CHERYL: Én azonnal észrevettem, és meg is kérdeztem, hogy ez meg mi a csoda, de senki nem válaszolt.

ADAMUS: Kit kérdeztél meg?

CHERYL: Természetesen Edithet! (nagy nevetés)

ADAMUS: Hát pontosan ez itt a probléma! Edith egy kém. (még nagyobb nevetés) Ezért nem fogja neked elárulni.

CHERYL: Nem is árulta el. (továbbra is nevet)

ADAMUS: Nem. És mit mondott neked erről a fura kinézetű eszközről?

CHERYL: Azt, hogy kérdezzelek meg téged. Vagyis Geoffrey-t!

ADAMUS: Azt mondta, hogy kérdezd meg Geoffrey-t!

CHERYL: Ühüm.

ADAMUS: És megkérdezted?

CHERYL: Nem.

ADAMUS: Ó!

CHERYL: Nem ért rá, el volt foglalva.

ADAMUS: El volt foglalva. Mi ez a dolog? Talán meg kellene kérdeznünk – odavinnéd a mikrofont John Kuderkának? Mi ez az szerkezet? Ha valaki tudja….

LINDA: Istenem!

ADAMUS: Úgy néz ki….

LINDA: Szegény John Kuderka olyan félénk, és most szerepelnie kell a kamerán!

ADAMUS: ….mint egy elektronikus szem. Szerintem olyan, mint….

LINDA: Mindjárt sikítani fog.

ADAMUS: ….egy mesterséges intelligenciával bíró cyber robot.

LINDA: Sikítani fog.

ADAMUS: Úgy értem, tényleg elég furcsa. Mi ez John?

JOHN: Ó, csak egy különleges kis mikrofon.

ADAMUS: Ja igen! A különleges kis mikrofon. (nevetések) Igen. Rendben van. Hiszünk neked John. Elhiszem, hogy ez egy mikrofon. Igen, és azért van, hogy lehessen hallani – ezt most Cauldre mondja nekem (nevetés). Tudjátok miért kellett ezt idetenniük? Mert a közönség tagjai bármelyik pillanatban megszólalhatnak, és online senki sem hallja őket. Vagyis ez azt jelenti, hogy most már mindenki hall benneteket!

LINDA: Igaziból arról van szó, hogy elkapjuk a beszélgetéseiteket!

ADAMUS: Igen. Vagyis, ha a bárány elmegy, és nincs több beszéd, akkor leszerelhetjük ezt a szerkezetet. De amíg megy ez a szövegelés…

LINDA: Szerinted ez megerősíti a rossz viselkedést?

ADAMUS: Engem ez nem érdekel. (nevetnek) Vagy igen, vagy nem. De hol is tartottunk? 2017-nél. Tehát mit mondasz?

LINDA: Elakadt a mocskos vénembernél.

ADAMUS: Aha.

CHERYL: A mocskos vénemberség az egy dolog, de…

ADAMUS: Tudod, hogy kell helyesen leírni ezt a szót?

CHERYL: Igen.

LINDA: Akkor gyerünk, betűzd le.

CHERYL: ( elkezdi lebetűzni ezt az angol szót)

ADAMUS: Oké, én elfogadom.

CHERYL: (végig lebetűzi a szót)

ADAMUS: Ez az! (Adamus tapsol) Jó.

LINDA: Azért tudja lebetűzni, mert pszichológus.

ADAMUS: Oké. Ó! Most már értem! (nevetnek) De a bolygó számára – és nem a Fehér Ház számára – mi várható az idén?

CHERYL: Szerintem ez eléggé bolygó szintű, vagy azzá válhat, de minimum nemzeti szintű.

ADAMUS: És akkor mi a helyzet a maszkulin disznósággal?

CHERYL: Megalázza, elnyomja a nőket.

ADAMUS: Elnyomja a nőket. Oké.

CHERYL: Ühüm. Ühüm.

ADAMUS: Hm. Mit szólnál hozzá, ha azt mondanám, hogy ez az év a férfiak elnyomásáról fog szólni?

CHERYL: Hát az ugyanúgy nem lenne jó.

ADAMUS: Nem, valószínűleg nem.

CHERYL: Ühüm.

ADAMUS: Nem. Nem.

CHERYL: Nem szeretem, ha bárkit is elnyomnak, leigáznak.

ADAMUS: Igen!

CHERYL: Különösen ha rólam van szó, és mégis itt állok és ezt teszem.

ADAMUS: Igen, igen…akkor meg lehetne ezt úgy határozni, hogy lényegében egyre jobban folytatódik a maszkulin-feminin energia egyensúlytalansága? A csata…

LINDA: Ó, ezt szépen mondtad.

ADAMUS: A nemek közötti csata.

LINDA: Szépen fogalmaztad ezt meg.

ADAMUS: A nekem közti csata.

LINDA: Ez tetszik nekem.

ADAMUS: Igen. Ez egy korrekt értékelés?

CHERYL: Igen, kivéve azt, hogy szélsőséges méreteket ölt az egyensúlytalanság.

ADAMUS: Igen.

LINDA: Ó!

CHERYL: És a nők rengeteg évet töltöttek azzal, hogy ez az egyensúly legalább egy kicsikét jobban helyreálljon, de most megint szélsőséges méreteket ölt ez az egyensúlytalanság.

ADAMUS: A nők vagy a férfiak esetében?

LINDA: Óóóó!

ADAMUS: És mi nincs egyensúlyban? A maszkulin vagy a feminin?

CHERYL: A feminin.

ADAMUS: A feminin. A feminin az áldozat.

CHERYL: Igen.

LINDA: Óóóó!

ADAMUS: Egyenesen besétáltál a csapdámba.

CHERYL: Igen. Ez egy jó elterelés volt.

ADAMUS: Nos, ha a feminin az áldozat, akkor ő lesz a bántalmazó is.

LINDA: Óóóó!

ADAMUS: Ez így igaz. Ennek így kell lennie. Így kell lennie. Namost a bántalmazás alatt nem azt értem, hogy a nő bokszkesztyűt húz, és a szart is kiveri Andy-ből. Bocs, Andy. De…

ANDY: Micsoda? Micsoda?

ADAMUS: Hát igen. (nevetés) De Andy szereti ezt! Élvezi. Tehát hölgyeim, a Shoud után szabad a pálya! (nevetés)

LINDA: Ma kifejezetten durva vagy.

ADAMUS: Dehogyis! Csak egyenes, nyílt vagyok. Tehát, ha a nő az áldozat, akkor ő lesz a bántalmazó is. És a bántalmazásnak számos különféle módja létezik. Az egyik kijelentés, amit meg fogok tenni az Ádám sebe anyagban, amit szerintem hamarosan filmre veszünk…

LINDA: Ez most a reklám helye?

ADAMUS: Igen, igen. És ne támaszkodj neki annak az olcsó díszletnek, mert mindjárt rád fog esni. (Linda nevet) Az egyik dolog, amiről beszélni fogunk, az a prostitúció. Ádám sebét a prostitúcióval fogom kezdeni. Mert ez a legnagyszerűbb példája a maszkulin/feminin kapcsolatnak. És ez a…

LINDA: Jujj!

ADAMUS: Nem, ez tényleg így van. Ebbe jó mélyen bele fogunk menni. Igen, gondolj csak bele!

LINDA: Nem szeretnék.

ADAMUS: Ó, pedig igen. Nem, ez…ez

CHERYL: Egy példa.

ADAMUS: Ez egy bámulatos példája a maszkulin/femininnek. Akkor ki is a bántalmazó? Vagy van egyáltalán bántalmazó? Ez a legnagyszerűbb példája az egész Ádám sebének, és Ízisz sebének. De most tényleg, ki is használ ki kit? Ki a táplálkozó fél ebben az esetben?

LINDA: ( levegő után kapkod) Ne! Micsoda?! Ne! (nevetések)

ADAMUS: Akkor tehát….igen, szóval planetáris szinten folytatódik a maszkulin/feminin egyensúlytalanság, igaz?

CHERYL: Igaz.

ADAMUS: Oké. Ez jó volt. Köszönöm. Ezt most felvesszük, rögzítjük. És az év végén majd visszajátsszuk.

CHERYL: Oké.

ADAMUS: Következő.

LINDA: Te vagy a szerencsés önként jelentkező.

ELIZABETH: Számomra ez elég egyértelmű – vagy egyértelműnek érződik – hogy a 2017 egy nagyon sok oldalú év lesz, ami alatt azt értem, hogy egymást követik majd a változások.

ADAMUS: Igen. Sok változás.

ELIZABETH: Vagyis rengeteg sok váratlan változás lesz a létező legbizarrabb módokon. Vagyis ezt érzem.

ADAMUS: Ühüm. Ez jó. Jó.

ELIZABETH: Jó?

ADAMUS: Egyébként ez tetszik nekem, hogy egyáltalán nem innen fentről, a fejedből beszéltél.

ELIZABETH: Nem.

ADAMUS: Érzékelsz valamit.

ELIZABETH: Igen.

ADAMUS: Folyamatos változások. Jó. Ezt felvesszük a kiemelt listára.

ELIZABETH: Nagyon szépen köszönöm.

ADAMUS: Jó.

ELIZABETH: Namaste.

ADAMUS: Az az érzésem, hogy teljesen igazad lesz. Kérnék még egy párat! 2017.

LINDA: Jó, én keresem a megfelelő önkéntest.

ADAMUS: És Elizabeth tényleg beleérzett ebbe. Ahelyett, hogy azon gondolkodott volna, hogy mi a helyes válasz, tényleg, igazán beleérzett.

LINDA: A megfelelő önkéntes.

ADAMUS: 2017.

JAN: Én azt mondanám, hogy szerintem sok tisztánlátás történik meg az embereknél, mert rengeteg minden zajlik körülöttük, és muszáj valamiféle tisztánlátásra szert tenniük ahhoz, hogy tovább tudjanak lépni, és hogy igazán meghatározzák azokat az értékeket, amik tényleg fontosak a számukra.

ADAMUS: Most a teremben lévő személyekről beszélsz, vagy a bolygóról?

JAN: Szerintem a bolygóról. Szerintem ahogy a dolgok mondhatni szétesnek, rá fognak jönni, hogy mi az, ami fontos és értékes a számukra, és mi az, ami mellett igazán ki akarnak tartani, és mi az, ami tényleg fontos számukra.

ADAMUS: Most a többségről, vagy csak egy kevés emberről beszélsz?

JAN: Szeretném azt gondolni, hogy az emberek többségéről. Szerintem sok ember gondolja azt, hogy változást akar, de nem hinném, hogy valójában tudnák, hogy miféle változásokat akarnak.

ADAMUS: Helyes.

JAN: Tehát szerintem szükségük van némi tisztánlátásra azzal kapcsolatosan, hogy milyen változást szeretnének, valamint arra, hogy némileg tovább tudjanak lépni, hogy létrejöhessen az a változás úgy, ahogy azt szeretnék. De muszáj valamennyi tisztánlátással bírniuk ehhez. Az emberek azt mondják, hogy „Változást akarok!” – De jelenleg ezt nem látják tisztán.

ADAMUS: Pontosan. Pontosan. És ez egy jó megfogalmazás. Szeretném, ha beleéreznél abba, amit most az előbb elmondtál, és tényleg magadba néznél ezzel kapcsolatosan. Mert én azt látom, hogy ez a dolog veled történik. Azt látom, hogy abból a nézőpontból beszélsz, ami veled történik, és nem a világ többi részéről beszélsz.

JAN: Hm. Oké.

ADAMUS: De majd meglátjuk.

JAN: Oké.

ADAMUS: Majd meglátjuk: Egy egész évünk van arra, hogy meglássuk, hogy is fog ez az egész alakulni. És még úgy öt percetek van, és utána elmondom az én verziómat.

LINDA: Most az egész világról van szó, vagy csak a tudatos világról?

ADAMUS: Ez egy és ugyanaz.

LINDA: Nem, nem ugyanaz.

ADAMUS: De igen, ugyanaz. Kérem a következőt! Köszönöm. Milyen év elé néz a bolygó?

ALICE: Felállok. Ha már a mocskos vén disznóról beszélünk, nekem az első dolog, amit ezzel kapcsolatban érzek, az a harag, igen, személyes harag, mert szeretem Hillaryt. És van ez az elsöprő érzés, hogy: Jujj! Ez a pasas az elnök! – És ezt mindenhol lehet érezni az egész világon. Ezt a haragot. Ami harag, de valami olyat jelent, hogy „Mindenki” – meg kell látnunk dolgokat!

ADAMUS: Ühüm.

ALICE: Ez fog történni mindannyiunkkal.

ADAMUS: Mondj egy példát arra, hogy amit mondtál, az hogyan lesz hatással a világra. Hogyan fog ez manifesztálódni?

ALICE: Amerikában – tudom, hogy ez hatással van a világra, mert látom a szociális médián az emberek reakcióját Donald Trump megválasztására……vagy ezt nem lenne szabad mondanom?

ADAMUS: Mondd nyugodtan!

ALICE: Hello Don! (mondja nevetve a kamerába) Most indulhat a tweetelés! (nevetés) Az a picsa a Bíbor Körből….Na mindegy! (nevetés) Számomra ez….oké, megválasztották, és egy rakás fehér fickó választotta meg. Aztán pedig…

ADAMUS: A tudatosság választotta meg.

ALICE: Ja.

ADAMUS: Igen, igen.

ALICE: Én is ezt akartam mondani.

ADAMUS: Rendben.

ALICE: Van bennük valami. Belül…

ADAMUS: De vajon tényleg megnyerte a választásokat? ( egyesek azt mondják: - Nem.)

LINDA: Óóóó! ADAMUS: Igen.

ALICE: Sok orosz van körülöttünk. (Adamus nevet) De ezt meg kellett látni. Olyasmi ez, mint hogy nekünk Shaumbraként vannak személyes dolgaink, amiket meg kellett látnunk, szerintem.

ADAMUS: Most te ezért mérges vagy, vagy szerinted ez a világ haragja?

ALICE: Mind a kettő.

ADAMUS: Mind a kettő.

ALICE: Ebben benne van a saját haragom, az egyértelmű.

ADAMUS: Igen, igen.

ALICE: Gyors volt.

ADAMUS: Hátra tudsz ettől az egésztől lépni egy kicsit?

ALICE: Igen.

ADAMUS: Tényleg hátra tudsz lépni ebből, és fel tudod ismerni, hogy a tudatosság választotta meg ezt az embert? Annak ellenére, hogy nem ő nyert, mégis ő nyert.

ALICE: Ühüm. Ühüm.

ADAMUS: Ha érted mire gondolok.

ALICE: Abszolút. Ühüm.

ADAMUS: Tehát ez a dolog a tudatosságot tükrözi. És ha leülsz a padra, és figyeled, ahogy ez az egész kijátszódik, ez lényegében ragyogó! És közben ott lehet a harag, ott lehet a haragod. Állj hátrébb a haragtól! Amikor elmondom, hogy én mit látok erre az évre, akkor talán egy kicsivel jobban meg fogod ezt érteni, mert lényegében ez egy ragyogó színdarab! És ebben az előadásban vannak gonosztevők, drámák, esetleg valamennyi erőszak, meg harag, de ez akkor is egy briliáns színdarab! Igen.

ALICE: Elhiszem.

ADAMUS: Igen, de ezt igazából csak akkor vagy képes meglátni, ha ott ülsz azon a padon, és csak mélyeket lélegzel, miközben figyeled a világ történéseinek kibontakozását.

ALICE: Igen, szerintem mind sokat fogunk az idén lélegezni! (nevet)

ADAMUS: És egy dolgot máris elárulok, amiről majd részletesen fogok beszélni a jövő hétvégén, a 2017-es ProGnost-on. És ez az, hogy ez a világ már tényleg nem a ti világotok többé. Tényleg nem az, és ez egyben egy áldás is lesz, de közben időnként ez nehéz lesz, bár közben meg nem is lesz az igazából. Akkor…

ALICE: Hm. Igen. Ezt érzem.

ADAMUS: Jó. Kérem a következőt! Még egy valakit kérek, aztán jön az én verzióm. Üdvözöllek! A politikáról kívánsz beszélni?

DANUSE: Itt Vagyok.

ADAMUS: Itt vagy. Az jó.

DANUSE: Én csak

ADAMUS: Milyen jól nézel ma ki!

DANUSE: Ó, köszönöm!

ADAMUS: Igen, csak úgy ragyogsz!

DANUSE: Mint a karácsony. Mint a karácsony.

ADAMUS: Igen. Nem, úgy értem egy fény árad ki belőled.

DANUSE: Ó, köszönöm! Köszönöm. Nagyon jól érzem magam.

ADAMUS: Jó.

DANUSE: Amióta lefordítottam a SES anyagot - a plusz anyagot, ami nem volt korábban – azóta azon gondolkodom, hogy volt benne egy kérdés Ízisz és Ádám újra egyesüléséről, és hogy Ízisz lesz az, aki meglepi majd a férfit.

ADAMUS: Ó, igen! Folyton ezt teszi! (nevetés)

DANUSE: Én is meglepném.

ADAMUS: Igen.

DANUSE: Én is meglepném.

ADAMUS: Igen.

DANUSE: Mindent megbocsátanék nekik.

ADAMUS: És ezt hogyan képzeled el egy egész világra szólóan?

DANUSE: Ha elég sokan gondolkoznak úgy, mint én, hogy megbocsátok nekik. Az összes férfinek – megbocsátok nektek.

ADAMUS: Ó!

DANUSE: És akkor…

ADAMUS: Tényleg képes lennél erre?

DANUSE: Szerintem igen.

ADAMUS: Úgy értem itt és most?

DANUSE: Igen!

ADAMUS: A kamerák előtt?

DANUSE: Megbocsátok nektek! Az összes férfinek megbocsátok az egész világon! Áldásom rátok, fogadjátok együttérzésemet!

ADAMUS: Köszönöm.

DANUSE: És szeretetemet.

ADAMUS: Igen, igen. Ez gyönyörű, és vannak nők, akik most rád néznek, és közben azt gondolják, hogy „Na, mi nem eresztjük el őket ilyen könnyen!”

LINDA: Ó! Ugyan már!

DANUSE: Nem, én mindet átölelem!

ADAMUS: Igen, több millió évnyi elnyomás után. Most egyszerűen csak… – De ez jó. Örülök, hogy képes vagy erre.

DANUSE: Igen. Ühüm.

ADAMUS: Jó.

DANUSE: Köszönöm.

ADAMUS: Most akkor gondolkodjunk globális szinten, hogy mondjuk a feminin energia hirtelen azt mondja, hogy „Ó, megbocsátunk nektek!” – A férfiak pedig azt mondják, hogy „Igen, nagyon rosszak voltunk!” – és akkor mindenki összejön egymással, és….(valaki beszól, hogy „Kumbaya!”)

DANUSE: Még nem.

ADAMUS: Nem, nem, nem, nem, nem.

DANUSE: Még nem.

ADAMUS: Vagy az is lehet, hogy a világ összes nője a színfalak mögött nemet mond a férfiakkal való szexre?

DANUSE: Nem, nem. Ez csak személyes dolog. Személyes.

ADAMUS: Nincs erről egy film, vagy nem kellene, hogy legyen erről egy film?

DANUSE: Talán majd lesz.

ADAMUS: A nap, amikor nem kaptam meg a szexet. – (nevetés) Ez majd megmutatja nekik!

DANUSE: Oké, oké, oké.

LINDA: Sokkot kaptam! Sokkot kaptam!

ADAMUS: Mondtam, hogy ma muszáj eltereljelek! El kellett, hogy tereljelek.

LINDA: Sokkot kaptam!

DENUSE: Szerintem egy hatalmas elterelés lesz a világban, és aztán majd… nem lesz könnyű.

ADAMUS: Nem lesz könnyű.

DANUSE: Hát igen.

ADAMUS: Ez egy elég jó találat. Oké.

DENUSE: Oké.

ADAMUS: Köszönöm.

DANUSE: Köszönöm.

ADAMUS: És most következzen az én előre jelzésem. Emlékeztek még, hogy 2016-ra azt mondtam, hogy ez a Rombolás éve lesz? Elég közel jártam. Igen, elég közel. Az egy jó kis romboló év volt. Meg kellett történnie.

Az idei év, 2017 pedig az Elkülönülés éve lesz.

LINDA: Hm.

ADAMUS: És ezt most szépen fogalmaztam meg. Ez az az év, ahol a dolgok szétesnek. Amikor a dolgok szétrobbannak. Ez az év az – ó, tudom én – hát nem szörnyen hangzik? Nem, nem igazán. Nem igazán.

 

Az elkülönülés éve

Ez az év lesz az, amikor a dolgok összeomlanak, felbomlanak, szétesnek. És miközben ez talán borzalmasan hangzik, és lehet, hogy szörnyűségekről fognak beszámolni a hírekben, de igazából erre már szükség van. Szükség van.

Minden egy szoros csomóban vagy labdában lett fogva tartva, és ez a labda csak egyre szorosabb, keményebb és feszesebb lesz a haragtól, az elnyomástól, a reményvesztettségtől, a frusztrációtól, a régi rendszerektől, amik aztán tényleg nagyon keményen ragaszkodnak a régi dolgaikhoz, működésükhöz, legyen szó akár a vallásról, akár az üzleti életről, vagy pusztán csak a régi maszkulin-feminin szerepekről. A feminin – sajnálom – de pontosan ugyanolyan régi szerepet játszik ki, ad elő, mint a maszkulin. Tényleg ez a helyzet, és ez az egész minden egy nagy robajjal hirtelen véget fog érni, amit a szakítás, a felbomlás fog követni. Nem arról van szó, hogy a világ szét fog esni, bár egyes részeivel ez fog történni. Nem arról van szó, hogy mindent káosz fog borítani, de a megszokottnál több lesz a káosz. De a rendszerek ebben az évben szét fognak esni. Ennek így kell lennie.

És a Fehér Házban lévő mocskos vénember ragyogó előadása ennek a részét képezi. Ő erről mit sem tud, de….amikor jó páran itt Amerikában és a tengerentúl is felébredtetek a választást követő reggelen, azt kérdeztétek: - Hogy mi van?! Mi történt?! Nem lett volna szabad lefeküdnöm és elaludnom. Tudtam, hogy ha lefekszem aludni, akkor ez fog történni! Becsúsztatták őt, miközben én aludtam. (nevetések) – És még azon csodálkoztok, hogy mi történik? Hát ez az egész folyamat történik, amikor a dolgok szétesnek, felbomlanak.

És most tényleg egy előrejelzést mondok ki, mert általában nem szoktam ilyet tenni, de most megteszem. Ó! Eljött a süti ideje! Kis szünetet tartunk, amíg megeszegetem ezeket a sütiket itt. (nevetések) Ja, hogy az előrejelzésre vagytok kíváncsiak! Hm. (Adamus sütit eszik) Tele van vajjal meg cukorral. Hű, nagyon finom!

Az előrejelzés pedig így szól, hogy az új elnök, Donald Trump, vagy csak alig egy évet fel betölteni a pozíciójában, vagy esetleg még egy kicsikét nyújt rajta – és utána eltávolítják onnan, vagy pedig végig fogja csinálni mind a két ciklust. Namost ez a két dolog homlok egyenesen ellentétes egymással. – Hogy micsoda?! Vagy az lesz, hogy az erők működésbe lépnek, és kipenderítik őt onnan, vagy pedig valami majd beindítja a lavinát, és jön a szétesés.

Ez az év a szétesésről, a felbomlásról fog szólni, és nagyon sok haragot irányítanak majd a vezetőkre világszerte. És nem csak a Fehér Házban, hanem szerte az egész világon, még Putyinra is. Óriási lesz a harag, és ez a harag fogja azt okozni, hogy a dolgok szétessenek és külön váljanak. Ennek szinte muszáj így történnie. Mert olyan régóta már ebben a szoros, feszes csomóban vannak, hogy a végén….ha ott akarsz ülni a padodon, és azt kérdezed, hogy „Mi fog történni a világban? Miért őrült meg ennyire? Miért esnek szét, miért bomlanak fel a dolgok? Miért van ez a sok erőszak és terrorizmus, meg ezek a rendszer változások, és a többi dolog? Miért történik ez az egész?” – Hát ez elég egyértelmű és kristálytiszta.

 

A mentális világ

A világ jelenleg egy szeparációs ponton van, tovább azon a ponton, hogy rettenetesen mentálissá vált – annyira nagyon mentálissá – hogy ez már mindenkinek bántja a fejét. Láttok olyan embereket, akik elképesztően mentálisak, és nem tudnak ebből kiszállni. Egy mentális, érzékiséggel nem rendelkező edény belsejének a csapdájába szorultak, ami egy analitikus, ítélkező, korlátozott edény, amit elmének hívnak. Nem tudják hogyan tudnának belőle kijutni. És segítségért kiáltanak. Próbálnak segítségért folyamodni, először a hagyományos rendszereken keresztül, ahol is professzionális segítőkkel beszélnek, akik azonnal gyógyszereket írnak fel nekik, ami csak még rosszabbá teszi az egészet. Meg fogjátok látni, hogy az összes ilyen esetben, ahol tömeges gyilkolások és terrorizmus történik – amikor ezt nem egy vallásos csoportnak tulajdonítják, hanem más esetekről van szó – akkor az az személy, aki ezeket a tetteket elköveti, mindig szedi ezeket az antidepresszáns vagy szorongás csökkentő gyógyszereket. És ezzel csak még mélyebben a csapdájába szorulnak annak, amiből megpróbálnak kijutni. Segítséget keresnek. Szükségük van valakire, akivel beszélhetnek, de ezek az emberek rögtön gyógyszereket írnak fel nekik. Ami egy nagyon rövid időszak erejéig ugyan lenyugtatja őket, de aztán meg valami történik ott belül.

Megpróbálják felhívni magukra a figyelmet, mert kétségbeesetten szükségük van a segítségre – azzal, hogy bizarr dolgokat művelnek, hogy kijátszanak dolgokat, mondjuk, hogy üvöltve mennek végig az utcán, vagy hogy bemennek a kormány épületekbe, ahol jó nagy zavart keltenek, és ez nem működik. Mert olyan nagyon az elméjük csapdájába és a mentálisba szorultak, hogy a végén már bármire képesek. Arra is, hogy megöljenek másokat. Mindezt a figyelem felkeltés érdekében teszik. Ez egy kétségbeesett segítség kérés a részükről. És ez csak egy apró kis példája annak, hogy a világ mennyire mentális lett, és hogy többé már nincsenek is érzések. Nincs már érzékiség. Az eltűnt – annyira mentális minden.

Tavaly a ProGnostban a technológiáról beszéltem, továbbá arról, hogy ennek milyen hatása lesz a világra a későbbiekben – ami így is lesz - továbbá beszéltem a mesterséges intelligenciáról is. Azt mondtam, hogy a mesterséges intelligencia el fog jutni arra a pontra az elkövetkezendő úgy 20 év során, ahol meg fogja haladni az emberi intelligenciát. Élesebb, gyorsabb és pontosabb lesz, mint az emberi intelligencia. A mesterséges intelligencia egyre csak nőni fog, hiszen erre lett beprogramozva, hogy egyre csak növekedjen, hogy még intelligensebb legyen, és ezért ezt is fogja tenni. És miközben ezt teszi, ehhez hatalmas mennyiségű áramot fog felhasználni az áramellátó cégektől, és a tudás értelmében pedig temérdek hatalmat fog ehhez felhasználni.

A mesterséges intelligencia csupán az emberi intelligenciának egy példája. Az emberek ezt a saját hasonlatosságukra hozták létre. Pontosan ugyanúgy, ahogy Isten is a maga hasonlatosságára hozta létre az embereket, az emberek is a saját hasonlatosságukra hozták létre az intelligenciát, és annak csillapíthatatlan vágyát. De ez a vágy csapdába esett az elme belsejében.

Lényegében az fog történni a mesterséges intelligenciával talán úgy negyven év múlva, hogy össze fog omlani. Fel fog robbanni. El fogja magát pusztítani, mert a még több intelligencia utáni vágya következtében, azért, hogy mindent tudjon, hogy rendelkezzen a létező összes információval, egyszerre csak fel fogja ismerni, hogy ez teljességgel lehetetlen. Ez lehetetlen. A mesterséges intelligenciának szembe kell majd néznie saját magával, nem azon a tudatos módon, ahogy ezt az emberek teszik, de mégis egy szinten szembe kell majd néznie az elkerülhetetlennel, ami két dolgot jelenthet. Az egyik dolog az, hogy ahogy egyre több és több intelligenciára törekszik, egy bizonyos ponton ennek már nem lesz forrása – nem lesz elegendő forrás és elengedő áram, ami ezt lehetővé tenné – vagy a másik dolog meg az, hogy meg kell ölnie magát. El kell pusztítania magát, mert – na nem az emberiség érdekében, hanem a saját érdekében kell ezt tennie – el kell pusztítania saját magát, mert többé már képtelen elviselni ezt a terhet. Többé már nem tudja majd elviselni saját magát.

Tehát a mesterséges intelligencia pusztán az emberi intelligencia térképe. Az emberek az elméjükben vannak. Az agyuk csapdájába szorultak. Napról napra egyre több és több ember szedi ezeket az antidepresszáns gyógyszereket, és ez az egyetlen dolog, aminek nagyon ellene vagyok, mert látom, hogy mekkora károkat okoz. Egyél sajtburgert, szívjál füvet, igyál, vagy csinálj amit akarsz, de kérlek, maradj távol ezektől a gyógyszerektől, mert ezek még inkább benne fognak tartani a csapdában. Még jobban az elmédbe fognak zárni, és pontosan ez történik ebben az évben a világban. Úgy értem, már elég régóta ez történik.

Ott van ennek felismerése, hogy a dolgok bezárultak a mentálisba, és ez lényegében semerre nem mozdul. Ezért aztán a dolgok elkezdenek elkülönülni, elszeparálódni. Elkezdenek szétesni, felbomlani, szétválasztódni. Nem az egész világon, de egyre többet fogtok ebből látni. Egyre több tömeges lövöldözést fogtok látni, és ennek semmi köze a – hallottam, hogy az előbb valaki feltett egy kérdést a fegyverek kontrollálásáról – de ennek semmi köze sincs ehhez. Ha nem fegyverrel követik el, akkor majd egy házi készítésű bombával, vagy egy késsel. Valamivel, mert az emberek kétségbe vannak esve.

A szervezetek is kétségbe vannak esve. Az üzletek úgyszintén kétségbe vannak esve. Érezzetek csak ebbe bele egy pillanatra! Mondjuk van egy nagy, nemzetközi üzletág, ami egyre csak ontja ki magából a termékeket, és közben új termékek kifejlesztésén dolgozik, és azokat reklámozza az embereknek, de a piac telített. De ez az üzletág arra lett beprogramozva, hogy egyre több terméket adjon el egyre több embernek és, hogy új termékekkel álljon elő, és közben a régi termékeket is eladja, mert ezeket is ugyanúgy el kell adni. És soha senki nem áll meg, hogy azt mondja, hogy „Akkor ezt most zárjuk be! Jól végeztük a dolgunkat. A világon ma már mindenki telefont használ. Jól végeztük a dolgunkat. Zárjuk be ezt az egészet, mert egy bizonyos ponton túl ez már teljes megszállottsághoz vezet.” – vagy – „Ne alkossunk semmi újat! Érezzük jól magunkat azzal, amit most csinálunk. Ne aggódjunk a haszon miatt!” – vagy, hogy „Adjunk vissza mindent a közösségeknek!” – vagy – „Menjünk el mindannyian egy hosszú vakációra, aztán majd meglátjuk mi történik!” – De ezek be vannak programozva. Ez egy mentális programozottság, ami egyre csak folytatódik. És csillapíthatatlan. Senki sem képes megállítani azt a vonatot. Valaminek történnie kell. És ez az, ahol a Fehér Házban lévő mocskos vén disznó bejön a képbe, vagy egy diktátor bejön a képbe, vagy egy rendszer összeomlása jön be a képbe, vagy valami hasonló dolog történik. És ahogy ezek a dolgok megtörténnek ebben az évben, csak ülj a padodon, és amikor azt kérdezed, hogy „Úristen, mi történik ezzel a világgal?” – Tudd, hogy muszáj kiszednie magát ebből a mentálisan nagyon beprogramozott életmódból.

Tudjátok, az emberi élet – amit én jól ismerek – nem valami szórakoztató. Nem, tényleg nem az. A legtöbb ember erre teljesen tudatlan. Reggelente felkelnek, muszáj valamiből megélniük, gondot kell viselniük a gyermekeikre, el kell járniuk dolgozni. Erre teljesen tudatlanok, de ez soha nem ilyenre lett tervezve. Ennek egyáltalán nem ilyennek kellene lennie. Ennek nem lenne szabad ilyen rengeteg mintáról szólnia, ennyire mentálisnak lennie. Nem lenne szabad arról szólnia, hogy szétdolgoztatod az agyadat azzal, hogy mindent napot gondolkodással töltesz. Ennek érzékinek kellene lennie, de mégis, hány olyan embert ismertek, akinek tényleg, igaz érzéki tapasztalásban van része? Mit is mondunk korábban? Azt, hogy az embereknek csak egy kis cirkuszra és egy kis kenyérre van szükségük. Vagyis egy kis focira és egy kis pizzára. Dolgozz, dolgozz, keményen dolgozz egész héten, hogy aztán vasárnap délután megnézhess egy meccset és ehess egy pizzát, majd újra visszamenj dolgozni. Ennek egyáltalán nem ilyennek kellene lennie. De mégis ilyen lett minden a mentálisság miatt, az elmébe való bezártság következtében, ahol is az ember elfeledkezik az érzékiségről.

Tudjátok hatalmas különbség van ám az átmeneti, rövid kis élvezet és a valódi érzékiség között! Az érzékiség érzést jelent, és a világnak – a világ embereinek – nincs részük ebben a tapasztalásban. Ki lett belőlük verve. Tényleg ki lett belőlük verve. Igazából ki lett belőlük hipnotizálva, és ők ezt hagyták is. Hagyták is. Úgy értem, ez nem volt az akaratuk ellen. Bele lettek hipnotizálva egy érzékiség mentes életbe. És az idén látni fogjátok ezt a hatalmas elkülönülést vagy szétválasztódást, ezért is kezdtem azzal a mai napot, hogy az egységről beszéltem nektek. Nem fogjátok látni a Kumbaya Egységet, azt, hogy minden összejön egymással. Ez az utak szétválásáról szól. A mentális programok és mentális rendszerek lebontása következik be annak érdekében, hogy az isteni létezők, az angyalok – akik ma emberek – mind vissza tudjanak térni az élet érzékiségéhez – az unalom helyett.

Az unalommal kezdtük, és ez a helyzet, hogy ott mélyen legbelül mindenki unatkozik. És ilyenkor mit csinálnak? Te mit csinálsz, amikor unatkozol? Létrehozol egy kis drámát az életedben. Őrült dolgokat tesznek, mint például azt, hogy vagdossák magukat, felvágják az ereiket. Nem rólatok beszélek, hanem az emberekről. Miért tesz ilyet az ember? Azért, mert unatkozik. Miért tesznek olyan dolgokat, mint amilyeneket tesznek? Miért teremtenek mindig drámát az életükben? Mert marhára unják magukat. Szétunják az agyukat. Teljességgel unatkoznak. Ezért is volt ez egy nagyon jó nyitó megjegyzés. A világ unatkozik, így tenni fog valamit azért, hogy többé ne unatkozzon.

Lesz dráma. A dolgok szét fognak esni, szét fognak szakadni. Sok mindent fogtok látni a hírekben, és tudjátok el fog jönni egy pont, amikor majd elkezditek felismerni, hogy ez a világ többé már nem a ti világotok. Úgy értem, ebben éltek, és nagyon fontos szerepetek volt abban, hogy ezzé a hellyé váljon, de ti is érezni fogjátok ezt a szeparációt.

Akkor erre most vegyünk egy jó mély lélegzetet!

LINDA: (suttogva) Van jó hír is?

ADAMUS: „Van-e jó hír?” – Linda ezt suttogja itt a színpad szélén. (nevetés) Hogy van-e jó hír? Igen, van jó hír.

SART: Ez volt a jó hír.

ADAMUS: Ez volt az! (még több nevetés) Ez volt a jó hír. Ez a jó hír.

 

A te 2017-es éved

Nos, akkor jöjjön a mikrofon, és nézzük meg! Oké, eddig a világról beszéltünk, de most akkor beszéljünk személyesen rólatok! Neked személyesen milyen lesz a 2017-es éved? Legyetek tömörek! Mit érzel – nem az, hogy mit gondolsz – hanem mit érzel, milyen lesz a 2017-es éved? Rendben, gyerünk! (valaki nem akarja a mikrofont)

LINDA: Ügyes vagy. Meg tudod csinálni.

ADAMUS: Vagy pedig ügyes vagy és meg tudod csinálni. Nem számít. Linda bátorítása „Ügyes vagy, meg tudod csinálni.” – Én pedig azt mondom, hogy csak kezdd el! Csak találj ki valamit! Tudod mit szoktam mondani, ha be vagy ragadva, akkor csak találj ki valamit, mert ez azt jelenti, hogy csak a fejedben vagy. Tehát találj ki valamit…

LINDA: Ne mondd azt, hogy nem tudom, mert az rossz dolog.

ADAMUS: Igen, mi nem mondunk olyat, hogy „nem tudom.”

SHAWNA: Pedig már kimondtam. (nevet)

ADAMUS: Csak találj ki valamit! Mire vágysz 2017-ben a saját életedben?

SHAWNA: (kis szünet után) Azt mondanám….

ADAMUS: Állj meg! Látjátok, hogy az érzéseivel kezdte, de aztán….

SHAWNA: Igen.

ADAMUS: Egyenesen felment a fejébe. Akkor ezt most hozzuk vissza.

SHAWNA: Oké.

ADAMUS: Csak hagyatkozz a megérzésedre! És csak mondd ki! 2017. A vágyad.

SHAWNA: Még több megengedésre.

ADAMUS: Itt most nem fogadalmakról van szó. Mire vágysz saját magad számára?

SHAWNA: Igazi változásra.

ADAMUS: Valódi változásra. Jó. Ez tetszik nekem. Láttátok? Szinte felvillanyozódtál, amikor kimondtad. „Igen, elég volt a lószaros változásokból! Most már valódi változást akarok!” (nevetés) „Elég volt már ezekből az asztalterítő cserélős változásokból! Úgy értem, változtasd meg az asztalt! Az egész dolgot!”

SHAWNA: Igen.

ADAMUS: Igen. Jó.

SHAWNA: Több igazságot és integritást akarok a bensőmben, abban, Aki Vagyok.

ADAMUS: Igen. Valaha is volt ezzel problémád? A saját integritásoddal, a hitelességeddel?

SHAWNA: Igen, ezzel kapcsolatosan megy bennem a huzavona.

ADAMUS: Persze, persze, persze.

SHAWNA. Mert időnként ide-oda változik.

ADAMUS: Na igen.

SHAWNA: Azon megy a vita, hogy mit kellene tennem, ahelyett, amit tenni szeretnék.

ADAMUS: Vagy megpróbálni megkülönböztetni a kettőt egymástól. El sem tudom képzelni, hogy valaki másnak is lett volna valaha is belső vitája a személyes belső integritással kapcsolatosan. (nevetés)

Nos, ez lényegében bámulatos, mert amikor valaki be van zárva az elméjébe, akkor kérdőjelezi meg a saját integritását. – Mi a valódi válasz? Ki a valódi énem? Mi az igazságom? – És akkor nekiállsz és rálépsz erre a tényleg nagyon kusza és zavaros belső mentális keresésre. – Hol a hitelességem? Hol az őszinteségem? – Ez egy mentális szar. És ezt csak egy dolog tudja felülmúlni – és az előbb direkt használtam azt a szót, csak azért, hogy néhányatokat most ezzel felbosszantsalak – és egyetlen dolog van, ami ezt az egészet jelentéktelenné teszi, és ez pedig nem más, mint egy érzéki tapasztalás. Nincs olyan, hogy hirtelen felismered az igazságot vagy az őszinteséget. Ez az egész…megéled az érzékiséget, és ezek a dolgok többé már nem számítanak. Nem kérdőjelezed meg a saját hitelességedet. Mindannyian ezt csináljátok. – Hogy akkor ez most én vagyok? Ez a helyes dolog? Ez az isteniségem? – Kussoljál, hallgass el! Mentális vagy. Fejezd be! Legyél érzéki!

SHAWNA: De ez egyben…

ADAMUS: „De nem tudom hogyan legyek érzéki.” – Ma meg fogom ezt mutatni.

SHAWNA: Szerintem…

ADANUS: Szerintem ennek a maszkulin/feminin energiához van köze. Meg fogjuk tenni ezt az érzéki dolgot! Csak viccelek! (nevetés) Mindenki bepánikolt, hogy „Te jóságos ég! A szexről fogunk beszélni!” – Neeemmm! A kettő között nagy különbség van. Az érzéki az érzésekkel jár. Sajnálom. Most szándékosan eltereltelek. Igen.

SHAWNA: Rendben.

ADAMUS: Mit is akartál mondani?

SHAWNA: (szünetet tartva, nevetve) Tudatában vagyok annak, amit mondtam, hogy mennyire szeretném, ha a dolgok megváltoznának, de amikor az ember bele van ragadva a mintákba, akkor hajlamos mindig ugyanazt csinálni. És ez nem valódi élet. Tehát az a vágyam, hogy tudatosabb legyek, és másmilyen választásokat tudjak meghozni.

ADAMUS: Itt most egy angyal lebeg. Látod? Látod? - Megint eltereltem! Ez remek! Imádom ezt csinálni.

SHAWNA: Engem nagyon könnyen el lehet terelni.

ADAMUS: Rendben, akkor erre most mondok valamit. Emlékszel, hogy tavaly azt mondtam, hogy minden új lesz ezen a bolygón? Ez el fog tartani egy darabig, de minden új lesz. Hiszen életek hosszú sorában mindig csak ugyanazok a régi minták voltak. És most minden megváltozott. Az emberek elkezdenek kiakadni. Ez történik az idén. És az a helyzet, hogy az emberek beszélnek a változásról. A változás olyan, mint…

SHAWNA: Tényleg nem akarják a változást.

ADAMUS: Tényleg nem változnak. Hülyítik, átverik magukat, és bepánikolnak, amikor megjelenik az igazi változás.

SHAWNA: Igen.

ADAMUS: Amikor igazi változás van, akkor bepánikolnak.

SHAWNA. Mert az félelmetes.

ADAMUS: Nagyon is félelmetes.

SHAWNA: Rengeteg félelemmel jár. ADAMUS: És az, hogy az élet mentális megtapasztalásából valaki át váltson az élet érzéki megtapasztalásába, az óriási! És ijesztő! Rémisztő! Gondolj csak abba bele egy pillanatra – vagy ne – hogy hirtelen az elme nem kontrollál semmit. Hirtelen nincs semmiféle kontroll. És akkor, hogy „Úristen? Most mi fog velem történni?” – Ráadásul még ott van szinte egy félelem is ettől az érzékiségtől, ami alatt az érzéseket, az érzékelési képességet értem, azt, hogy képes legyél valamit az elméden túlról érezni. Az emberek félnek ettől. Tényleg félnek. Ők csak egy kis élvezetre vágynak. Egy kis fizikai és néha mentális élvezetre vágynak, de hogy igazi változást akarnának? Azt már nem!

SWAHNA: Igen.

ADAMUS: Jó. Még kérnék egy párat!

LINDA: Oké. Tudok valaki jót! (suttogja)

ADAMUS: Oké. (szintén suttog) Linda tud valaki jót!

LINDA: Igen!

ADAMUS: Ó – és te személyesen mire vágysz az idén?

NANCY: Izgalomra.

ADAMUS: Izgalomra. És milyen izgalomra?

NANCY: Azt nem tudom. (nevetés, és néhány megjegyzés „Jujujj!”) Az egész évben.

ADAMUS: Akkor találj ki valamit! Találj ki valamit, mert máskülönben ki kell, hogy küldjelek a fürdőszobába!

NANCY: Az összes új dologra, ami meg fog történni.

ADAMUS: Az összes új dologra. De mi lenne az életedben az igazán izgalmas dolog?

NANCY: Ha kiadnák a könyvemet.

ADAMUS: Az tényleg izgalmas lenne. Jó. Jó. És készen van?

NANCY: Ühüm.

ADAMUS: Jó. És akkor hogy-hogy még nem lett kiadva?

NANCY: (nevetve) Jó kérdés.

ADAMUS: Igen, tudom. (mind a ketten nevetnek) Akkor legyen egy kis izgalom itt!

Mi kell ahhoz, hogy kiadják a könyvedet?

NANCY: Egy kiadó.

ADAMUS: Nem, nem, nem, nem, nem. Nincs szükséged kiadóra. De ez egy teljesen másik történet. Hogyan akarsz kiadót találni, ha azt hiszed, hogy tényleg szükséged van rá?

NANCY: Ebben a folyamatban vagyok éppen.

ADAMUS: Ennek folyamatában vagy éppen.

NANCY: Igen.

ADAMUS: Oké. És mikor végzel a folyamattal?

NANCY: Abban a pillanatban, ahogy találok egy kiadót. (nevetés)

ADAMUS: Most fel kell tennem neked egy tényleg nagyon kemény kérdést, és te erre majd így fogsz reagálni, hogy „Most mi van? Mit kérdez tőlem?” – Tényleg akarsz egy kiadót?

NANCY: Igen.

ADAMUS: Tényleg, tényleg, igazán? (Nancy bólint) Oké, akkor ott lesz a kiadó.

NANCY: Én is ugyanerre jöttem rá.

ADAMUS: Jó, jó. Csak tudod, néha az a helyzet – és erre most a kiadó példáját fogom használni – hogy nagyon sok munkát fektetsz bele valamibe, és utána meg szinte már félsz azt a világ elé tárni. És erre egy remek időhúzási taktika az, hogy azt mondod, hogy „Nem találok hozzá kiadót. Ó, hát akkor add ki saját magad! Tudod, csináld meg saját magad, majd utána próbálj hozzá kiadót keresni! Mert ez egy hasonlat sok ember számára. Vannak vágyaitok, csináltok, teremtetek dolgokat, aztán meg féltek azt kihelyezni, odaadni a világnak. Nem rólad van most szó, de tudom, hogy sokat dolgoztál azon a könyvön.”

NANCY: Ühüm.

ADAMUS: Jó, akkor még kettőt kérnék! Mi a vágyad az új évre? Mik a személyes vágyaid?

SHAUMBRA 1: (nő) Úgy érzem, hogy ez lesz a létező legjobb évem!

ADAMUS: Ó, jó.

SHAUMBRA 1: Azt érzem, hogy végre itt vagyok a Földön, de nem innen származom, és teljesen le tudom magam választani a tömegtudatról és…

ADAMUS: És mitől lesz ez a legjobb éved?

SHAUMBRA 1: Az összes tanítás, amit rajtad keresztül megtapasztaltam a Bíbor Körben…..úgy érzem, végre benne vagyok a Mester Érzékszervemben, és a….

ADAMUS: Jó.

SHAUMBRA 1: ….benne vagyok a multidimenzionális élet érzékiségében.

ADAMUS: Félbeszakíthatlak egy pillanatra?

SHAUMBRA 1: Igen.

ADAMUS: Hallom a szavaidat.

SHAUMBRA 1: Igen.

ADAMUS: Látom az arcodat.

SHAUMBRA 1: Oké.

ADAMUS: De ez az egész innen fentről a fejedből jön. És hiszek neked.

SHAUMBRA 1: Oké.

ADAMUS: Abszolút hiszek neked.

SHAUMBRA 1: Igen!

ADAMUS: De annyira mentális elgondolásod van erről.

SHAUMBRA 1: Ühüm.

ADAMUS: És ez rendben van, de mi most csak…

SHAUMBRA 1: Igen. Ez a helyzet. Pedig ez tényleg innen lentről fakad. (most szenvedélyesebben beszél)

ADAMUS: Igen, igen!

SHAUMBRA 1: Ez a szívemből ered!

ADAMUS: Igen, igen, igen, igen!

SHAUMBRA 1: És keresztül árad….

ADAMUS: Igen, mert amikor az előbb beszéltél, akkor az energia szinted…

SHAUMBRA 1: Oké, már értem.

ADAMUS: …itt fent volt.

SHAUMBRA 1: Nem vagyok ahhoz hozzászokva, hogy emberek előtt beszéljek.

ADAMUS: Rendben van. Tudom, hogy ijesztő beszélni. De közben meg egy nagyszerű élmény is.

SHAUMBRA 1: Igen, ezzel egyetértek.

ADAMUS: Igen, igen.

SHAUMBRA 1: Igen.

ADAMUS: Jól van, akkor tehát ez lesz a legeslegjobb éved!

SHAUMBRA 1: Igen, ez lesz a kezdete az új életem hátralévő részének!

ADAMUS: És teljesen rendben vagy egy olyan élettel, ami fenekestül felforgatja majd az életedet?

SHAUMBRA 1: Úgy érzem, hogy ez már megtörtént velem.

ADAMUS: Oké.

SHAUMBRA 1: Na de majd most!

ADAMUS: Jó.

SHAUMBRA 1: Hu-hú! Ez új lesz, ahol minden teljesen új!

ADAMUS: Jó. Egyébként mi a foglalkozásod?

SHAUMBRA 1: Egy áruház vevőszolgálati részlegén dolgozom.

ADAMUS: És élvezed?

SHAUMBRA 1: Már belefáradtam. Unom már. De aztán ott van az az aspektus, akibe beleugorhatok, tudod, az az aspektusom, aki egyfajta szolgálatot lát el.

ADAMUS: Igen, igen.

SHAUMBRA 1: Igen.

ADAMUS: Így sok emberrel kerülsz kapcsolatba, és hatással vagy rájuk.

SHAUMBRA 1: Úgy érzem, ez így van.

ADAMUS: Igen, igen.

SHAUMBRA 1: Igen, és…

ADAMUS: És sok szart is magadra szedsz másoktól.

SHAUMBRA 1: Igen.

ADAMUS: Igen, igen, igen.

SHAUMBRA 1: Igen, ezt érzem.

ADAMUS: Beszélned kellene erről Bonnie-val, hogy hogyan ne vedd magadra mások szarját! (nevetések)

SHAUMBRA 1: Ó, rendben! (nevet)

ADAMUS: Nos, ez így igaz, hiszen Bonnie a Shaumbrával dolgozik. Neki nem is kell magára szednie mások szarját, hiszen nincs is senkinek szemete.

SHAUMBRA 1: Már én is sokkal jobb vagyok benne. (nevetve)

ADAMUS: Igen, igen.

SHAUMBRA 1: De valamikor majd összehasonlítjuk a tapasztalásainkat. Tehát úgy érzem, hogy már sokkal jobb vagyok ebben, és arra is készen állok, hogy tovább lépjek.

ADAMUS: Oké.

SHAUMBRA 1: Ühüm.

ADAMUS: Majd később meglátjuk, hogy tényleg készen állsz-e a tovább lepésre.

SHAUMBRA 1: Oké.

ADAMUS: És meglátjuk, hogy állnak azok a változások az életedben.

SHAUMBRA 1: És az érzékiségről még annyit, hogy úgy érzem, hogy ez tényleg megnyílik számomra.

ADAMUS: Igen.

SHAUMBRA 1: Igen. Egy multidimenzionális életet élni, ahogy tényleg teljesen jelen vagy az elmúlt életekre, a jövőbeli életekre, az aspektusokra, miközben benne vagy a Mester Érzékszervben, és ott ülsz a padon, ahonnan abszolút csak megfigyeled a világot, Ez jó érzéssel jár.

ADAMUS: Igen, azzal.

SHAUMBRA 1: És én ezt imádom!

ADAMUS: Na, most már határozottan érzem a szenvedély kiáradását!

SHAUMBRA 1: Imádom!

ADAMUS: Igen, igen.

SHAUMBRA 1: Igen! (mondja nevetve)

ADAMUS: Jó, nagyon köszönöm.

SHAUMBRA 1: Oké. Köszönöm.

ADAMUS: Köszönöm. És most megadom az én válaszomat, utána pedig megyünk tovább.

LINDA: Azt mondtad, hogy még két embert akarsz megkérdezni.

ADAMUS: Oké. (nevetés, mert a hölgy nem akarja elfogadni a mikrofont) Na ne! Nem táncolhat vissza!

SHAUMBRA 2: (nő) Nem, kérlek várj egy percet!

ADAMUS: Nem, nem.

SHAUMBRA 2: Tavaly is engem kérdeztetek.

ADAMUS: Igen, igen. Annyira jó voltál, hogy Linda az idén is téged akart.

Személyesen mit érzel 2017-re?

LINDA: Csak nézz rá!

ADAMUS: Úgy fest, mint aki azt mondja: - Nos, te voltál az, aki ide merészelted adni a mikrofont? – Oké, kezdheted!

SHAUMBRA 2: Oké. Hát az igazság az, hogy készen állok arra, hogy összeszedjem a saját szaromat, és eladjam a cégemet, és olyan dolgokat tegyek végre, amikre egész életemben vágytam. (Linda vihog) És ez az össze szarság, ami most történik, azt jelenti, hogy végre azt fogom tenni, amit tenni akarok, és ez így végül rendben van.

ADAMUS: Igen.

SHAUMBRA 2: Ez az, amit meg akarok tenni.

ADAMUS: Jó. Köszönöm. Köszönöm.

Az én válaszom pedig az – ha nem bánjátok – hogy ha nekem tenné fel valaki ezt a kérdést, és amennyiben most emberi testben lennék, és ott lennék a Föld bolygón – akkor az én vágyam egy éles elme lenne, mert ez attól még ugyanolyan fontos. Tehát egy éles elmét szeretnék magamnak, de az elme összes kontrollja és dominanciája nélkül. Az elme összes ítélkezése és korlátoltsága nélkül. Az elme azért ítélkezik, hogy továbbra is a korlátai között tartsa magát. Megítél téged személyesen, megtámad, mert ezzel mindent az elme korlátain belül tud tartani.

Egy éles elmére vágynék, mert ez még attól ugyanolyan fontos. Jó dolog egy olyan elmével bírni, amelyik képes behozni a tudást a pillanatban. Jó dolog egy olyan elmével rendelkezni, amelyik képes az alapvető dolgokra, mint amilyen az olvasás, vagy a számítógépen való munka, vagy a matematika, vagy legyen szó bármiről, mondjuk a munkádról. Én egy éles elmét szeretnék, és emellett hatalmas vágy lenne bennem arra is, hogy transzérzéki legyek. Nem azt mondtam, hogy transz-szexuális, ahogy ezt egy páran szerettétek volna hallani! (Adamus nevet)

LINDA: Hogy micsoda?! (nevetések)

ADAMUS: Légy szíves akkor ezt írd is le, hogy ebből ne legyen félreértés, mert már el tudom képzelni, ahogy erre a szociális média aktiválódik! – Tudtad, hogy Adamus transz-szexuális? (még több nevetés)

LINDA: Én félek.

 

Transzérzékiség

ADAMUS: Az lenne a vágyam, hogy transzérzéki legyek. Vagyis az általatok mostanáig megélt érzéki tapasztalások általánosságban szólva rendkívül korlátozottak voltak. Azt állítom, hogy ezek 99%-a az elméből származott, és az elme egyáltalán nem egy érzéki edény. Persze kitalálja, leutánozza az érzékiséget. Leutánozza az érzéseket. Ahogy erről már régóta beszélünk, az elme azért teremti meg az érzelmeket, hogy így leutánozza a valódi érzéseket, mert az érzelmek nem valódi érzések, hanem energiával átszőtt gondolatok, de nem valódi érzések.

Nagyon régóta nem volt már egy igazi – ez jó, most helyesen írod le Linda – tehát nem volt már egy igazi érzéki tapasztalásban részetek. Persze azt gondolhatjátok, hogy dehogynem volt. „Ó, valamelyik este szexeltem.” – Tudjátok az emberek fizikai és mentális síkon szexelnek, és csak egy nagyon kevés valódi érzéki érzés társul ehhez az egészhez. Nagyon kevés. És egyébként az érzékiség nem csak a szexualitást jelenti. A legtöbb ember azt mondaná, hogy az emberi érzékiség legmagasabb formája a szexualitás, de ez nem így van. Ez a valódi érzékiséghez képes elég alacsonyan található.

Azt mondanám, hogy 2017 annak az éve lesz, ahol nem csak beszélünk az érzékiségről, ahogy ezt időnként a múltban tettük, hanem most már tényleg meg is éljük, behozzuk azt. És ezt szinte lehetetlen szavakkal leírni. Ez egy olyan érzés, ami jóval az elmén túl található. Jóval felülmúlja a puszta fizikálist. És ismételten mondom, hogy beszéltünk már az öt fizikai érzékszervről, ami létrehozza a valóság észlelését, de az elmével együttműködve mégis abszolút lekorlátozódik a valóság észlelése.

Mindannyian befogadtok dolgokat a szemetekkel, a fületekkel, az orrotokkal és a szátokkal, amiket mind betápláltok az agyatokba – mert ezek közvetlenül itt az agyatok mellett vannak – és ezt betápláljátok az agyatokba, amivel emlékeket teremtetek, amik nem is valódiak. Az emlékek nem mások, pusztán érzelmi gondolatok. Mert valójában nem is az történt a múltban vagy a jövőben. És akkor az elme azt állítja, hogy neked érzéseid vannak, pedig te is tudod, hogy egyszerűen csak unatkozol. A legtöbb ember egyszerűen csak unatkozik. Nagyon messze állnak a valódi érzékiségtől.

És ilyenkor az történik, hogy megpróbálnak érzékiséget teremteni olyan dolgokkal, mint amilyenek a videó játékok, vagy az internet. De ezek nem érzékiek drága barátaim. Ezek nem érzékiek. Talán elterelésnek elmennek, és ez azt okozza, hogy az egyén az elméjét használja, és, hogy egy kissé izgatott állapotba kerüljön a videó játék játszása közben, de ez egy mesterséges valóság. Egy mentális valóság. És mindez az elme keretrendszerén belül található.

Nagyon régóta nem volt már valódi érzéki élményben részed, amit szavakkal leírni szinte egyenesen lehetetlen. És ezt nem tudod megpróbálni az elmédben megteremteni. Mert ez egy érzékelés a lehető legörömtelibb, a legkönnyedebb, és hogy is mondjam csak – a legszínesebb és legkiterjedtebb szinten.

És ez eleve ott van bennetek, mint spirituális, angyali lényekben. Ez veletek született. Sőt, ez sokkal inkább a valódi természetetek – ez az érzékiség – mint az emberi elme, amivé váltatok. Ki kellett képeznetek magatokat, fegyelmezni kellett magatokat ahhoz, hogy ilyen mentálissá váljatok. A szó szoros értelmében be kellett programoznotok és hipnotizálnotok magatokat ahhoz, hogy ilyen mentális létezők legyetek, mint amilyenek most vagytok, pedig ez nem a természetes állapototok.

Nem kell, hogy keressétek az érzékiséget. Lényegében ezt nem is tudnátok megtenni. Nem tudjátok ezt megpróbálni előállítani. Lesznek akik majd megpróbálkoznak ezzel, de aztán ez is bemegy a mentálisba, és ez nem igazán érzéki. Mert ez a ti isteni természetetek, ez a ti valódi természetetek. Valamikor, réges-régen, jóval azelőtt, hogy eljöttetek volna ide a Földre, tiszta érzékekkel rendelkező létezők voltatok, és nem volt elmétek.

Ez felveti a kérdést, hogy „Nos, akkor miért is jöttetek el ide, a Földre? És miért vettetek magatokra egy elmét? És miért teremtettétek meg az elme korlátozottságát, hogy aztán meg olyan keményen próbáljatok belőle kijutni?”

Az elme, a tér és az idő valóságában teljesen más nézőpontból látjátok a dolgokat. Más ízeket és aromákat kaptok. Ez lehetővé teszi számotokra például azt, hogy együttműködve a térrel és az idővel, megláthassátok a cselekedeteitek, a gondolataitok és a teremtéseitek hatását. Az elmével, a térrel és az idővel dolgozva mindent lelassítotok, és ezáltal megértitek az úgynevezett következményeket. Megértitek, és egy olyan szinten fogjátok fel az ok-okozatot, amit angyali érzéki létezőként nagyon nehéz lett volna megtennetek, hiszen a legtöbbször nem a térben és az időben tartózkodtatok, így nem ismertétek a tér és az idő következményeit. Ahol az érzékiség – ami nem egy gondolat – hanem egy angyali létezőnek érzékisége, tér és idő nélkül, aki, ha a pillanatban megvágyik valamit, az ott rögtön meg is történik. Ahol abban a pillanatban – és ez nem egy gondolat, hanem egy szenvedély – és abban a pillanatban, ahogy ez a szenvedély kiárad egy nem fizikai létezőből, akkor az rögvest meg is valósul. És ez bármilyen gyönyörűen is hangzik, azért megteremti a maga gondjait a többi birodalomban. Mert nem volt elkülönültség, nem volt szeparáció, és mert nem volt meg a tér vagy az idő megkülönböztető jellege.

Olyan ez…mintha itt most rögtön elképzelnétek egy gondolatot, ami azonnal megvalósulna – legyen szó bármilyen gondolatról. Akkor már a világ sem lenne itt, hiszen elég lenne, ha csak egy valaki arra gondolna, hogy felrobbantja a világot. És minden gondolat azonnal megvalósulna. És egy bizonyos értelemben szólva ez egy áldás, hogy az emberek a jelenlegi tudati állapotukban nem rendelkeznek ezzel a képességgel, mert akkor Edith te hirtelen 4 méter magas lennél, és elképesztően csodaszép lennél, még annál is szebb, mint amilyen most vagy. De közben még a szart is kivernéd egyes emberekből, akik megnehezítették a dolgodat – csak azért, mert az a gondolat egy pillanatra átsuhan az agyadon. Persze az lehet, hogy ezt soha nem tennéd meg, de el tudsz képzelni egy olyan valóságot, ahol ez azon nyomban megtörténik? Hát ez elég rémisztő.

EDITH: Igen az.

ADAMUS: Tehát a tér, az idő és az elme mondhatni lelassítja, lezárja a dolgokat. És ez egy teljesen új érzékelést nyújt az élet áramának. Egy teljesen új érzéket ad a teremtéshez.

Egy nagyon fura módon megfogalmazva – ez egy elég nehéz elképzelés, de megpróbálom ezt lepárolni – jelenleg a kreatív énetek alsó fertályán vagytok. A Teremtés legalsó oldalán vagytok abból a célból, hogy megértsétek a Teremtést. ( egy kör aljára mutat) Angyali létezőként indultatok, és nagyon szabadok voltatok az időtől, a tértől és az elmétől. Majd leereszkedtetek ide a Téridőn keresztül, és létrehoztátok ezeket a korlátozott fizikai érzékszerveket itt az alsó fertályon, ahol teljes a korlátozottság, a megszorítás, ahol nincs jelen a valódi érzékiség érzése, az igazi inspiráció. Ez az egész ki lett belőletek szedve vagy sikálva annak érdekében, hogy igazán meg tudd érteni a valódi teremtés legalsó részéből, hogy mi is a valódi érzékiség, hogy mi is a valódi teremtés.

A jó hír pedig az, hogy már keresztülmentetek a legnagyobb összepréselésen, korlátozottságon, megszorításon – és túljutottatok rajta! Itt vagytok, és most kiléptek a legalsó részből, és felmentek a tetejére, a teremtésnek és saját magatoknak, mint teremtőnek egy teljesen új megértésével. És ahogy ezt minden bizonnyal képesek vagytok érzékelni, közvetlen összefüggés van az érzékiség és a teremtés vagy kreativitás, a valódi teremtés között.

Vagy ugyanezt másképpen megfogalmazva, ahhoz, hogy a létező legérzékibb szinten meg tud érteni a teremtői mivoltodat, először egy anti-teremtőnek kellett lenned. Be kellett dobozolnod magad, le kellett korlátozni magad, nélkülöznöd kellett a szenvedélyt, az érzékiséget, és minden ehhez hasonlót.

És most nem kell azon dolgoznod, hogy kiszállj abból a dobozból. Ez képtelenség. És ez nem is működik. Én megpróbáltam. Elmeséltem már nektek azt a történetet…(nevetés) Nevetnek! Nevetnek a történetemen, ahol 100.000 éven keresztül be voltam zárva egy kristályba.

És tudjátok gondolatokkal nem tudtam onnan kiszabadulni, ahogy harccal sem. Egészen addig nem tudtam onnan kiszabadulni, míg végül azt nem mondtam, hogy „Egyszerűen csak fogom magam, és kisétálok innen. Mivel én hoztam létre, akkor ki is tudok sétálni belőle!” – És akkor kiszabadultam a kristály börtönömből.

És most ezzel is ugyanez a helyzet. Arra kérlek benneteket, szinte már könyörgöm nektek, hogy ne akarjatok ebből harccal kiszállni. Ne akarjatok ebből gondolatok segítségével kiszállni! Mert ez nem fog menni. De kiengedheted ebből magad azzal, hogy visszatérsz az érzéki természetedhez.

Az érzékiséggel fel fogod ismerni, tudod, hogy….én ezt transzérzékiségnek hívom, mert hozzá vagytok ugyan szokva némi érzéki élményhez a testetekben, legyen szó akár az evésről, vagy a szeretkezésről, vagy egyszerűen csak a fizikai egyensúly és nyugalom érzéséről, egy forró fürdőről, egy pohár bor megivásáról, de ez mindössze 0,000001 részét teszi ki a valódi érzékiségnek, ami a 100-at jelenti. És a kettő között óriási a különbség. De attól még továbbra is meg lesznek ugyanúgy ezek a fizikai érzéki tapasztalásaitok. Attól ezek még ugyanúgy ott lesznek. Sőt, sokkal színesebbek, kierjedtebbek és mélyrehatóbbak lesznek, mint eddig bármikor. És továbbra is lesznek mentális érzéki élményeitek.

A mentális érzéki tapasztaláson azt az érzést értem például, amikor befejezel egy projektet. Amikor megírod a könyvedet. Ez egy érzéki tapasztalás, de valójában nagyon is mentális. Tudod milyen ez „Na igen, rendben van. Megírtál egy könyvet. Nagy dolog!” – De azt értem ezalatt, hogy az elméd egy pillanatig nagyon jól érezi magát ettől, vagy amikor felhív a kiadó és közli, hogy ki szeretné adni a könyvedet, és akkor ott van az az eufória érzés, de ez nem valódi érzékiség. Úgy értem, hogy ez annak mindössze egy aprócska, kicsike, icike- picike kis töredéke, de én itt a valódi érzékiségről beszélek. És ezt nem tudod megfejteni, kiokoskodni vagy kitalálni, viszont azt fel tudod ismerni, hogy ez eleve ott van benned. Ez az az igaz éned, aki voltál, mielőtt eljöttél volna ide, a teremtés aljára abból a célból, hogy megértsd magát a teremtést. Mert ez már ott van.

Akkor ma két gyakorlatot vagy tapasztalást fogunk végigcsinálni. Először is emlékezned kell arra, hogy az ember ennek ellen fog állni. Az ember ennek teljességgel ellen fog állni, mert az ember nem tudja, hogy mi fog történni. Ezért aztán az ember ellenáll majd, és – ugyan nem ez a megfelelő szó erre – de le fogja azt korlátozni. Azt próbálja majd mondani, hogy „Oké, akkor ma csak egy kicsit fogok ebből megcsinálni.” – De ezzel csak lekorlátozod azt.

A második dolog, amit fel kell ismernetek az az, hogy az emberben van ettől egy általános félelem, mert a valódi érzékiségben egy szemernyi kontroll sincs. Az elme sem kontrollál. Az ember sem kontrollál. A Mester sem kontrollálja azt. Ezért ez szabadon áramlik, hiszen az érzékiségnek ilyennek is kell lennie. Tehát itt van ez a félelem: - De akkor mégis ki kontrollálja vagy irányítja ezt az egészet? Honnan jön ez? Ez egy sötét, gonosz erő? Készen állok rá? Képes vagyok ezt kezelni? – Na ez az, amikor veszel egy mély lélegzetet, és felismered, hogy „Már megint itt van ez az elme az összes dolgával együtt!” – És ekkor visszatérsz magadhoz. Visszatérsz a Vagyok-hoz, a Létezem-hez. És egyszerűen csak hagyod ezt az egészet megtörténni. Ez az a megengedés, amiről állandóan beszélek.

Tehát minden elmondott dologgal együttesen azt állítom, hogy ez az év a valódi érzékiség éve lesz. Ez egy érzés – ami a testben kezdődik el, majd felmegy az elméhez, és utána keresztül menve rajta szabadon kiárad. Azt fogod hinni, hogy egy spirituális élményben van részed – de nem erről van szó. Nos, hát ez az, de ez nem csak egy spirituális tapasztalás. Hanem egy érzéki tapasztalás, amiben már réges-régen nem volt részed, mert olyan nagy volt az unalom, olyan sok volt a korlátozottság, a szürkeség, és most ebből teljesen kiszálltok. És mindezt a megengedéssel teszitek meg. Megengeditek ezt az egészet, és hagyjátok, hogy a tapasztalás megtörténjen. És ez leírhatatlan!

De most már nem csak ennek az elméletéről fogunk beszélni, hanem meg is fogjuk ezt csinálni. Két részből fog állni a dolog. Az első rész egyfajta merabh lesz. Igen, ez egy merabh lesz. Az első rész arról a hipnózisról fog szólni, amiben egészen eddig éltetek. Ez a hipnózis javarészt a tömegtudatból ered, és ez volt az, ami belehipnotizált téged ebbe a mentális, helyi, lineáris valóságba. És ez nem rossz. Ez nem valami rosszindulatú összeesküvés volt Donald Trump vagy Hillary részéről. Az lehet, hogy ezek ketten összefogtak….nem, nem. (nevetések) Ez nem valami rosszindulatú mesterkedés. Hanem ez egyszerűen csak megtörtént, és én ezt hívom hipnózisnak. És nem az történt, hogy valaki ott állt volna előtted egy órát lengetve a szemed előtt ide-oda hintáztatva. A hipnózis mindössze mentális programozottságot jelent, ahol egy mentális módon ezt egyszerűen csak hagyod megtörténni.

Nem én leszek az, aki behipnotizállak vagy kihipnotizállak titeket- ti magatok fogjátok saját magatokat kihipnotizálni. Egyszerűen csak ki fogjátok hipnotizálni ebből magatokat. És ha ezt nem akarjátok megtenni, az is rendben van. Ha féltek ettől a kihipnotizálástól, akkor ne tegyétek meg, vagy majd máskor csináljátok ezt meg! De mi itt most a szó szoros értelmében ki fogjuk seperni az összes réteget, ami mentálisan, egy helyben és lineárisan tartott benneteket. Mindet ki fogjuk söpörni.

Ez nem azt jelenti, hogy ez az összes réteg egyszerre eltávozik. Lehet, hogy egy bizonyos idő periódus alatt oldódnak fel. Ez nem számít. De ennek az a lényege, hogy kiszeded magad ebből a hipnózisból. Ez lesz az első rész. Aztán tartunk egy rövid szünetet – úgy értem, a zene abbamarad, lélegzünk egy párat – majd visszatérünk az érzékiséghez.

És amennyiben nem vagy hajlandó az első részt megcsinálni, mert csak egy nagyon kicsit vagy hajlandó elengedni a hipnózisból, akkor nem fogod tudni a második részt sem megcsinálni. Akkor egyszerűen csak élvezd a zenét, továbbá élvezd a megnyugtató hangomat, és érezd jól magad! De ha megcsinálod, akkor térjünk vissza az érzékiséghez! Legyünk azok a transzérzéki létezők, ami azt jelenti, hogy ugyanúgy megmaradnak a fizikai érzékszerveid, de most már túllépünk rajtuk, és átlépünk a valódi érzékiségbe.

Akkor a világítást kérem lejjebb venni, és kérném a zenét! Addig eszem egy kis sütit.

(megszólal a zene)

 

Transzérzéki merabh – Első rész

Vegyünk egy jó mély lélegzetet! Lazuljatok el és helyezzétek kényelembe magatokat!

Ez az egész utazás az elmébe egészen bámulatos volt! Bámulatos! Tényleg, igazán belehelyezed magad egy nagyon idegen és ismeretlen környezetbe, ahol egy olyan módon szigeteled el magad, hogy elfeledkezel a te valódi érzéki természetedről. Az érzéki, a kreatív és a teremtő szavakat egymással felcserélhető módon használom. Mert mind ugyanazt jelenti.

De menet közben olyan temérdek sok programot kaptál szavakban – a szüleidtől, a tanítóidtól, a vezetőidtől – hogy ez belevitt téged ebbe a nagyon mentális állapotba. És ezzel együtt járt az a vágy is, hogy egyre jobban és jobban mentális legyél, hogy egyre több elmét, egyre több mentális intelligenciát halmozz fel!

Aztán vannak benned olyan programok is, amik tőled, egy elmúlt életből erednek. Néhányan filozófusok, tanítók, prédikátorok, írók, szónokok voltatok. Azok a szavak, amikhez még mindig ragaszkodtok azzal kapcsolatosan, hogy az életnek milyennek kellene lennie, hogy hogy lehetnél jobb ember, okosabb ember – ezek a szavak, amik erre programoztak téged, tőled származnak – egy elmúlt életből vagy akár egy jövő életből származó énedtől erednek.

A hipnózisnak rengeteg sok rétege van. A hipnózist, nos azt az elme fogadta el, ami valójában nem is a tiéd. Ezek a szerkezetnek olyan textúrái, amelyek végsősoron betemetik saját magukat; ezek hiedelem és ítélkezés textúrák, olyan textúrák, ami meghatározza, hogy mi jó, és mi rossz, olyan textúrák ami meghatározza, hogy mi az, amit meg lehet tenni, és mi az, amit nem szabad megtenni.

Mondok erre egy példát. A varázslat nagyon is valóságos. És itt most nem a színpadi bűvészekről beszélek, hanem az élet varázslatáról. A varázslat az a képesség, amivel túllépsz a dimenziókon. A varázslatban a dolgok csak úgy egyszerűen megjelennek. És ez nagyon is valóságos és igaz. Tulajdonképpen ez a valóság alapvető természete. És mi történt a varázslattal ebben a modern, mentális világban? Kiveszett belőle. Mert ha valamit nem tudsz tudományos matematikai fogalmakkal meghatározni, akkor az nem is létezik. Na persze, hogy létezik. Az attól még ugyanúgy ott van, csak nincs tudatosítva. A tudatosságon kívül található.

És az történik ezekkel a hipnózis szövésekkel, hogy létrehoznak egy mintázatot, egy tapétát, ami végsoron betemeti vagy bezárja az egyént a saját korlátaiba.

Több milliónyi olyan hipnotikus réteg van, ami mind másoktól származik – de nem valamiféle rosszindulatú módon. És ezek csak úgy odakint vannak és szabadon lebegnek – aztán vannak olyan rétegek is, amik tőled származnak, és azért nevezem ezeket hipnózisnak, mert a hipnózis egy szuggesztió vagy egy parancs, ami beültetésre került az elmébe, és amit az elme elfogadott. Az elme, aki általában annyira nagyon ítélkezik feletted – te, az elméd, nagyon ítélkező – mégsem ítéli meg ezt az összes hipnotikus gondolatot, ami minden nap átjön a hírekből, a reklámokból, más emberektől, és hát ezek még a levegőben is ott vannak, és a tömegtudatban is ott vannak.

És aztán ez azt okozza az elme számára, hogy elkezdjen azon pörögni, hogy akkor most mi az igazság, és mi nem az igazság, hogy mi a helyes, és mi a helytelen. – Hiteles vagyok? Igaz és őszinte vagyok? – Ez a csata az elmében zajlik. És tényleg csak szélmalmokkal harcol.

És ez egy olyan csata vagy ütközet, amit soha, de soha nem fogsz tudni megnyerni. De a valódi érzékiség – ami az a képességed, hogy képes vagy az elme korlátain túlmenően érezni és érzékelni, továbbá az a képességed, hogy felfogd, megértsd a dolgokat, és hogy tudatában legyél a többi valóságnak, amik mind itt léteznek – a varázslat is pontosan itt van – ez az, ami abszolút véget vet a hitelességeddel kapcsolatos megbeszéléseidnek. Annak, hogy „Akkor most igaz és valódi vagyok? Őszinte vagyok? Akkor ez most helyes vagy helytelen?” – Akkor mindezek a dolgok jelentéktelenné zsugorodnak.

Az érzékiségben nincs ítélkezés. Ez nem úgy van, hogy vannak jó érzéki tapasztalások, és vannak rosszak is. Soha nem történik ítélkezés azzal kapcsolatosan, hogy ez akkor most egy nagy vagy egy kicsi tapasztalás volt. Ennek az a lényege, hogy kreatív teremtőként visszatérsz a saját igaz természetedhez.

Öt emberi érzékszervvel és az elmével dolgozol. Pedig több, mint 200.000 más módja is létezik az érzékelésnek. Ez most nem arról szól, hogy megpróbáljuk felfedezni mind az összes kétszázezer érzéket, hanem arról, hogy ez a te természeted érzékelő létezőként.

És most, miközben az ember itt ül, te, azon a módon, ahogy az számodra megfelelő, elengedheted az összes hipnotikus réteget.

Szétbonthatod az összes mintázatot, ami bele lett szőve ebbe a mentális tokba vagy bezártságba, és ezt úgy teszed meg, ahogy csak akarod, ahogy csak el akarod engedni ezeket a hipnotikus rétegeket. Ez rajtad múlik.

És csak tedd meg bármikor, amikor készen állsz rá.

Ez a tudat alakítása, vagy színjátéka. Amikor azt választod, hogy elengeded a hipnózist.

Akkor most vegyél egy mély lélegzetet, és engedd meg magadnak, hogy ez megtörténhessen.

(szünet)

Te vagy az, aki elengeded, eloldozod magad a mentális korlátozottságtól.

(szünet)

Vegyél egy jó mély lélegzetet! Vegyél egy jó mély lélegzetet! Egy jó mély lélegzetet! (a zene lassan elhalkul)

És akkor most üljünk itt kicsit, ebben az érzéki pillanatban.

(szünet)

A Mester nem kérdőjelezi meg, hogy ezt akkor most jól csinálta-e. A Mester nem kérdőjelezi meg, hogy ez most akkor működni fog vagy mégse. A Mester tudja, hogy tényleg elengedte ezt az összes hipnotikus réteget, és csak élvezi a pillanatot.

Nem térsz ehhez újra vissza. Nem töprengsz azon, hogy ezt akkor most jól csináltad vagy nem. A Mester egyszerűen csak tudja, hogy elengedte ezt az összes hipnotikus réteget. És nem számít, hogy azok hogy kerültek belé, és mennyire nagyon ragadósak voltak, és milyen mélyre mentek. A Mesternek egy hatalmas mosoly ragyog az arcán, és azt mondja, hogy „A mai napon elengedtem ezt az összes mentális beültetést, hogy innentől kezdve most már az érzékiségemben élhessek.”

 

Transzérzéki merabh – Második rész

Akkor most vegyünk egy jó mély lélegzetet, és pontosan ezt is csináljuk. Kérném újra a zenét! Vegyetek egy jó mély lélegzetet!

(a zene ismét megszólal)

És most – most ez arról szól, hogy visszaengedd magad az érzéki természetedbe. Nincs semmi, amit megpróbálnál megteremteni, mert az már eleve ott van.

Semmilyen erőfeszítést sem kell tenned – egyáltalán semmilyet. Mert az erőfeszítés egyszerűen szólva csak még több töredezést eredményez.

Tehát vegyél egy mély lélegzetet és most van itt a Megengedés ideje.

Az, hogy megengeded a transzérzéki embert – azt jelenti, hogy továbbra is rendelkezni fogsz az emberi érzékszerveiddel. A valóságot vagy a valóság egyes részeit továbbra is ezeken az érzékszerveken keresztül fogod érzékelni. De mi most ezen túllépünk. Olyan sok másik érzékszerv is létezik, amivel képes vagy érzékelni, érezni és megtapasztalni a valóságot.

Hát igen, az ember tényleg nagyon unatkozott. Irtózatosan, rettenetesen unatkozott. Az ember megpróbált egy jobb ketrecet építeni magának az állatkertben, megpróbálta szórakoztatni magát. És te közben mindvégig tudtad, hogy sokkal több minden létezik ennél. Az lehet, hogy nem tudtad ezt körbe írni vagy meghatározni, de azt tudtad, hogy az itt van.

Az érzékiség az a képesség, hogy képes legyél a szemen, a fülön és az elmén túli észlelésre, érzékelésre. Az a képesség, hogy egy olyan szinten érezz, ahogy már nagyon régóta nem éreztél. Ez egy olyan érzésekkel járó szint – ahol nincsenek érzelmek, mégis grandiózus és színekben gazdag, egy olyan érzés, ami nincs bemintázva, nincs korlátozott mintákba rendezve. Mert mondjuk a hallás érzékszerved teljesen mintákba van rendezve, pedig sokkal több minden létezik azon túl.

Néha az elme ezt káosznak hívja, mert nem érti ezt az egészet, pedig a valódi érzékszervek, az Én Vagyok Érzékszervek nem tekintik ezt káosznak. Nem kell mintákba rendeződniük. Nem kell beleilleniük egy csinos kis dobozba.

Ez az, ahol egyszerűen csak veszel egy mély lélegzetet, és anélkül, hogy bármin is dolgoznod kellene, ez arról szól, hogy megengeded magadnak, hogy újra érzéki legyél.

Persze ezt érezni fogod a testedben, és ez majd megérinti az elmédet, de aztán jóval túlterjed rajta.

(szünet)

Odakint temérdek sok valóság, dimenzió létezik. És emlékezz, hogy régebben már elmondtam, hogy a többi dimenziók a többi érzékszerveidet jelentik. Nincs olyan, hogy hatodik, hetedik vagy nyolcadik szintű dimenzió, amiről egy-két ember beszél. Ahol is, lényegében csak egy nagyszerűbb emberről beszélnek, ha tényleg belenézel ebbe. Azok nem léteznek. Ezek mind csak az elme építményei. Ez egy olcsó vágy az elme részéről. – Legyen hetedik meg nyolcadik dimenzió, és akkor meg tudjuk majd jósolni a jövőt, és át fogunk tudni látni az emberek ruháján, és… - A dimenziók egyáltalán nem ilyenek.

A dimenziók a többi érzékszerveiddel azonosak, amikkel másféleképpen észleled, érzékeled és érzed a valóság hatalmasságát.

(szünet)

Amikor még legelőször beszéltünk a testet öltött megvilágosodásról, vagyis arról, hogy itt maradtok a testetekben, és közben megtörténik a megvilágosodás vagy a realizáció, szeretném, ha most visszagondolnátok erre. “Testet öltött megvilágosodás! Ó” – gondoltad, hogy “Akkor majd nem kell többé dolgoznom. Ó, testet öltött megvilágosodás! Annyira okos leszek, hogy mindenki hozzám jön majd a válaszokért. Mindenki hozzám fog majd fordulni a problémáival. Ó, testet öltött megvilágosodás! Soha nem fogok megöregedni!”

Mi lenne, ha újra meghatároznánk a testet öltött megvilágosodást? Az a képesség, hogy sok különböző szinten érzékelj, észlelj, és hogy transzérzéki legyél. És soha többet ne legyél megint korlátozott! Soha többé ne csak a teremtés alsó részén tartózkodj! Valódi érzéseket, valódi tudatosságot jelent.

Emlékeztek mit mondtam korábban? Ha ember lennék, és azt kérdeznék tőlem, hogy mi a vágyam erre az évre, akkor azt felelném, hogy igen, egy éles elmét akarok. Kétségkívül. De egy olyan elmét szeretnék, ami nem ítélkezik, ami nem korlátozott, és ami nem kontrollál. De az az érzékszerveim megnyílását is nagyon szeretném, hogy úgy tudjak érezni – hogy az életet egy olyan módon tudjam érezni – ami tele van színekkel, vibrálással, rezgésekkel és azzal a mélységgel, ami már olyan nagyon régóta hiányzott. Hogy egy kiterjedt módon tudjak érezni.

És ismételten az érzések. Itt most nem az érzelmekről beszélek. Az érzelmek az elme hamis módszerei az érzésre. De a valódi tudatosság a transzérzékiség, és ti most pontosan ezt engeditek meg.

Ez annak az ideje, hogy újra összekapcsolódj a valódi természeteddel!

(szünet)

A teremtői mivoltod valódi természetével, ahol is teremtő, kreatív és érzéki vagy. És mindenekfelett érzéki vagy.

Szóval, amikor először azt mondtad, hogy igen, ez az amit akarok, ezt a testet öltött megvilágosodást akarom úgy, hogy itt maradok a fizikai síkon és közben megengedem a megvilágosodásomat – akkor az nem azt jelentette, hogy fiatalabb vagy gazdagabb leszel, vagy, hogy mondjuk te leszel a legbölcsebb létező a Föld kerekén. Ezek közül egyiket sem jelentette. Amit akkor valóban mondtál, az a következő volt: - Vissza akarom hozni az érzékszerveimet!

Akkor most vegyünk erre egy jó mély lélegzetet! Micsoda módja ez az év kezdetének!

És ekkor az összes többi dolog, az arról való ítélkezések, hogy valami jó vagy rossz, vagy, hogy hiteles és őszinte vagy-e, vagy, hogy elég spirituális vagy-e, vagy, hogy jó ember vagy-e – ezek mind kirepülnek az ablakon. Mert ezek nevetséges dolgok. És kicsit sem számítanak.

És ott van az a rengeteg dolog azzal kapcsolatosan, hogy fiatalabb akarsz lenni. Tudod, amikor tényleg érzékien élsz, annak hatása van – hatása lesz – a te fizikai testedre. És amikor tényleg, igazán érzékien élsz, amikor megengeded az érzékiségedet, akkor annak elképesztő hatása lesz az elme élességére. És az elmének ez az egész ego dolga, az elme egész személyisége elképesztően lényegtelenné válik, még az elme számára is. Be fogja fejezni ezt a saját magával kapcsolatos megszállottságát.

És a bolygó összes dolga, történése, mindazok a dolgok, amik az idén be fognak következni – az összes változás és zűrzavar, meg a hatalmi játszmák, és minden egyéb – hirtelen ezek a dolgok is nagyon apróvá, lényegtelenné válnak majd.

Az érzékiség előlép, és hirtelen felismered – ezt egy elég fura módon mondom most el – azt, hogy hirtelen ez az egész dolog a Realizációval kapcsolatosan már eleve ott volt.

Vagyis, realizálod a Realizációdat. Ami elég különösen hangzik, de azt mondod majd, hogy „Úristen! Mindaz, amit megpróbáltam realizálni, az már itt van!”

És akkor most vegyetek egy jó mély lélegzetet! Ne dolgozzatok ezen! Hanem egyszerűen csak engedjétek meg!

(a zene elhalkul)

Engedd meg magadnak, hogy az a transzérzéki ember, transzérzéki létező legyél, aki mindig is voltál.

És akkor majd veszel egy jó mély lélegzetet, és egy hatalmas mosollyal az arcodon azt mondod, hogy „Minden jól van a teremtés egészében.”

És ez így van.

Köszönöm, drága barátaim. És a következő havi találkozóink, legyetek érzékiek!

Köszönöm. (a közönség tapsol)

Fordította: Telegdi Ildikó
Magyar nyelvi lektor: Thomázy Tímea