BÍBOR KÖR ANYAGOK

Transzhumán Sorozat

3. SHOUD – Főszerepben ADAMUS SAINT-GERMAIN, Geoffrey Hoppe csatornázásában

Elhangzott a Bíbor Körben
2016. november 5-én,
www.crimsoncircle.com

Vagyok, Aki Vagyok, Adamus Saint-Germain.

Jó újra itt lenni a barátaimmal a Bíbor Kör Kapcsolati Központban. Á! Itt lenni ebben a csodálatos energiában, amit mindannyian együtt teremtetek meg. Jó itt lenni mindannyiótokkal, akik online néztek minket. Á!

Tényleg a barátaim vagytok. Nagyon sok mindenkivel dolgoztam, sok mindenkit tanítottam az évek, az évszázadok során. Tanítottam a Misztérium Iskolákban. Tanítottam a titkos társaságokban. Voltak más csatornázóim a múltban, de semmi sem ér fel ezzel a csoporttal, semmi sem fogható hozzátok, mindannyiótokhoz. Shaumbra, ti egy ritka faj, egy érdekes tenyészet vagytok. (nevetések) Kalózok és lázadók vagytok, és én ezt imádom! Én ezt imádom, és ma bele fogunk menni ebbe az energiába.

Soha korábban nem volt még egy ilyen csatornázóm, aki ilyen biciklis szerelésbe öltözött volna fel, és szerintem ez egy jó dolog. Mert tudjátok lehetett volna szerzetesi ruhában, vagy akár öltönyben is, de én pont ezt szeretem ebben a csoportban! Á! Annyira kitartóak, szívósak vagytok, tele humorral, még a legnehezebb pillanataitokban is. És most mentek keresztül a legkeményebb ÉS egyben a legjobb időszakotokon, és még mindig képesek vagytok mosolyogni. Még mindig képesek vagytok ide eljönni. Tudom, hogy a kávéért és az ingyen kajáért jártok ide, de most egy kicsit tegyünk úgy, mintha minden másért jönnétek ide.

Ha már a kávéról van szó, hol a fenében van… (A közönség mondja: - Ott van mögötted.) Itt ücsörög mögöttem? És nem kerül rendesen felszolgálásra?! Linda, lennél olyan szíves, és a kezembe adnád a kávémat? (nevetések)

LINDA: Ez az én hibám. Én tettem oda. Ide lett készítve.

ADAMUS: Ó! Köszönöm. Látjátok? Látjátok, szeretném, ha ezt újra megnéznétek! Csináljuk meg újra! Figyeljétek meg, mi történik, amikor megtörténik az energia csere! Az adás és a befogadás, a szeretet és a hála. (még nagyobb nevetés, mert Linda grimaszol) Tudom, hogy ez… (még nagyobb nevetés, ahogy Linda letérdel előtte) Most gúnyolódik velem. Gúnyolódik velem, pedig most Adamus beszél, és nem Cauldre. Csináljuk meg még egyszer! Szeretném, ha… (a közönség azt mondja: - Ó!) Nem, én…

LINDA: Ne feszítsd túl a húrt!

ADAMUS: Á! Ebben egy roppant lényeges dolog van – egy nagyon fontos dolog – kivétel nélkül mindannyiótok számára. Ez nem csak arról szól, hogy Linda szeretetteljes szolgálatot lát el. Szeretném, ha mindannyian látnátok az energia cserét. (megint nevetnek, mert Linda nem akarja megint odaadni neki a kávét.)

LINDA: Tudsz szépen kérni?

ADAMUS: Én itt most valami nagyon fontosat demonstrálok, amit egytől-egyig használni tudtok az életetekben.

LINDA: Csak egy Mester tud igaz szolgálatot ellátni. (még mindig nem adja neki oda a kávét, amin a közönség nevet) Nem csinálom ezt a kiszolgálás dolgot.

ADAMUS: Én itt most egy nagyon fontos dolgot demonstrálok, de ez így csak egyre rosszabb. (nevetés) Rendben, akkor játsszuk el újra! Tedd ide! Tedd ide! Gyerünk! Csináld! Oké. És ha már az ételről és a kávéról esik szó, hol a kávém?

LINDA: Ó, Adamus! Ó, Adamus! Hát itt van.

ADAMUS: És most csak figyeljétek az energia cserét! (nevetés, ahogy ez demonstrálásra kerül) Ó, hiszen egy gyönyörű energia csere történik. Ahelyett, hogy a csésze kávé csak ott ücsörögne a pulton, és neked kellene azt magadhoz venned, itt valami nagyon is elegáns, elképesztően szentséges energia csere történik. Ezt azért…

LINDA: Még egyszer felszolgálhatom a kávédat? (még több nevetés)

ADAMUS: Tehát ezt azért akartam nektek demonstrálni… nem, most már leülhetsz! (nevetés) Tehát ez egy roppant lényeges dolog egytől-egyig mindannyiótok számára – ez egy rendkívül fontos dolog. Amikor az eljön hozzád, amikor az el hozatalra és felszolgálásra kerül számodra, vedd észre az energia cserét! Legyél ennek tudatában!

Nagyon sokan leblokkoltátok bizonyos módon a befogadást, a megengedést. Minden gyönyörűséges új módokon fog eljönni hozzátok. Fogadd el! Ha egy másik személyen keresztül érkezik a szeretet, a csodálat, a megbecsülés, a valódi szolgálat…

LINDA: De én, szeretlek! Szeretlek! Sajnálom.

ADAMUS: ...amikor eljön hozzád.

LINDA: Sajnálom… ez a fekete bőrszerkó miatt van.

ADAMUS: És akkor engedd meg, hogy befogadd azt szégyen és bűntudat nélkül. Ebben az egészben egy hallatlanul fontos dolog van, mert az igenis el fog jönni hozzád. Az ott van. Fogadd be! Ne hagyd, hogy bármi is legyen az, ami eljön, hozzád csak ott ücsörögjön valahol a pulton, a padláson vagy a garázsodban. Engedd meg, hogy az teljesen eljöjjön hozzád! Engedd meg, hogy az energia szolgáljon téged! Ne neked kelljen felemelned a saját csészédet, mert ezzel nem engeded meg, hogy az energia igazán szolgáljon. Engedd meg, hogy szolgáljon téged! Engedd meg, hogy a szolgálatodra legyen!

Ez egy csodálatos kezdete a mai napunknak, mert ma a régi mintákba fogunk belemenni. Ki fogunk törni belőlük! És például az is egy régi minta, hogy neked kell elkészítened a saját kávédat! Sokan minden reggel ezt teszitek, pedig van olyan kávé is – energia, bőség – ami el fog jönni hozzád, és akkor azt csak fogadd be kegyelemben! (Átadja a kávéját Lídiának, aki az első sorban ül.) És vedd észre az energia cserét! Nem, nem! Az isten szerelmére, igyál már belőle! (nevetés)

LÍDIA: (belekortyol): Hm, finom.

ADAMUS: Egész jó.

SART: Idd meg az egészet!

LIDIA: Tényleg nagyon finom.

ADAMUS: Egész jó. Igen. (nevetés) Kérsz te is egyet? Sandra, kérünk szépen még egy kávét! Milyet kérsz? Lattét? Alacsony zsírtartalmú tejjel, vagy kókusztejjel?

LIDIA: Olyat, mint amilyen ez.

ADAMUS: Olyan legyen, mint az enyém. Sandra, kérünk még egy kávét! Kiabálni kell. (nevetés)

SANDRA: (a másik helységből) Rendben!

ADAMUS: Ezt meg hogy a fenébe hallotta meg?

LINDA: Ez egy hosszú délutánnak ígérkezik.

ADAMUS: Á, dehogy, ez egy rövid délután lesz. (Adamus nevet)

Mielőtt továbbmennénk, ti tényleg jó barátaim vagytok. Nagy öröm volt számomra együtt dolgozni veletek, és ez még egy kis ideig folytatódni fog. Micsoda tiszteletlenség! (nevetés) Mekkora humor! Hatalmas szépség van ebben az egészben. És én – mert ez nagyon is igaz – igenis eljárok a Felemelkedett Mesterek Klubjába. És ez nem csak egy történet. Igenis eljárok oda, és ők igenis kérdeznek rólatok, mert az a helyzet, hogy sokan más csoportokat tanítanak, és tudni akarják: - Hogy halad ez a Shaumbra csoport? És tudni akarják, hogy történik-e az áttörés.

Néhány Felemelkedett Mester küzd a csoportjával. Tényleg küzdenek, mert a csoportban lévő emberek hajlamosak nagyon zártak lenni, mert nagyon félnek a valódi változástól. Én pedig egy büszke apaként járok oda, és tudatom velük, hogy mi már ezt tesszük. Hogy mi abszolút ezt csináljuk. Tehát… (valaki mondja. – Hu-húúú!) Nos, hát, köszönöm. Egy – hu-húúúúú-t kaptam csak! (a közönség: - Húúúúúúú! – és vannak, akik tapsolnak)

 

Emlékeztető

Akkor most következzen egy emlékeztető – és valószínűleg egyre többször fogom ezt tenni a Shoudokban, mert sok mindent átvettünk – de van valami, amire szeretném, ha emlékeznétek, mert ez kifejezetten fontos lesz az előttetek álló hetekben! Ha van valami… ezek kis dolgok, amiket korábban már elmondtam, de meg fogom azokat ismételni, mert én érzem, hogy mi az, ami fel fog jönni. És ez is egy ilyen fontos emlékeztető.

Ha van valami az életedben, amit nem kedvelsz, akkor tényleg vess rá egy igazán jó pillantást, mert van valami abban a dologban, ami még mindig szolgál téged. Ez egy nagyon alapvető dolog, és nagyon fontos.

Van, hogy küzdötök ezekkel a dolgokkal. Nem szeretitek a bőség hiányotokat. Nem szeretitek az egészségügyi problémáitokat. Nem szeretitek a partnereteket, a társatokat, vagy legyen szó akármi másról! Vagy talán csak nem szeretitek a büdös életeteket! Van valami ezekben, amik még mindig szolgálnak téged, máskülönben nem lennének jelen az életetekben. És tudom, hogy ezzel felbosszantok egy pár Shaumbrát, akik azt mondják: - Te ezt nem érted. Nekem itt van ez a betegség. – vagy – Éppen csak, hogy ki tudom fizetni a számláimat. A kocsim hátuljában élek. – Jól van, akkor nézz bele ezekbe! Van ebben valami, amit még mindig szeretsz. És egy szinten ez szolgál téged. És az, hogy alaposan belemerülj ezekbe a dolgokba, és tényleg a tudatába kerülj ezeknek – ez bizony kemény dió. Sokkal könnyebb ezt a dolgot vádolni a problémáidért – legyen, ez most mondjuk a bőség hiánya – sokkal könnyebb ezt vádolni, és azt mondani: - Nem tudok dolgokat megtenni, mert nincs rá pénzem, a bőség hiányom miatt. – Nem. Ilyenkor az a helyzet, hogy még mindig szereted ezt. Van valami, amit szeretsz ebben.

Merülj el ebben jó mélyen! Mi az, amit szeretsz benne? Nos, sokatok számára – és ez most nem vonatkozik mindenkire – de sokatok esetében az a helyzet, hogy a bőség hiánya az, ami megakadályozza az igazi változásokat az életetekben. A bőség hiánya egy kifogás, amibe továbbra is belekapaszkodsz – és ez az oka annak, hogy ne engedj be több fényt. Vagy legyen szó bármi másról – a hiányzó részeket ti magatok töltsétek ki. Vagy az van, hogy folyton fáj a fejetek és mondjuk, ezt a kifogást használjátok – mert ez valahogy szolgál benneteket. Máskülönben az nem lenne ott. Ez egy alapvető, úgynevezett univerzális alapelv. És ez rendkívül egyszerű.

A kórházak, az orvosi rendelők telis teli vannak hosszú sorokban kígyózó emberekkel, akik tele vannak kifogásokkal. Hosszú sorokban felsorakozó emberek ezek, akik megpróbálják megtalálni a válaszokat, de igazából nem is próbálják megtalálni a válaszokat, lényegében egyáltalán nem próbálnak válaszokat találni. Mindössze kifogásokat próbálnak találni.

Ha van valami az életedben, amit nem szeretsz – és ez nem ítélkezés – de ha van valami, amit nem szeretsz, akkor nézd meg, hogy az hogyan szolgál még mindig téged. Kérdezd meg magadtól: - Legyél a Mester és kérdezd meg magadtól: - Hogyan szolgál ez még mindig engem? – legyen szó bármiről is, amit nem kedvelsz, nem szeretsz. Ó, Lídiának add a kávét! (mondja Szandrának) Ja, igen, három dollár lesz! (nevetés) Csak viccelek.

SART: Terheld rá a kártyájára! (Adamus nevet)

ADAMUS: Akkor most vegyünk erre egy mély lélegzetet!

Fontos erre emlékezni az elkövetkezendő három-négy hétben, a következő összejövetelünkig, mert ezek a dolgok a felszínre fognak jönni. Olyan dolgok, amiket nem szeretsz az életedben – és akkor az hogyan szolgál téged? Legyen szó a családról, a kapcsolatokról. Tudjátok, ez annyira alapvető, ahogy ezt Tóbiás is elmondta évekkel ezelőtt. Vannak egészségügyi problémáitok, bőség problémáitok, kapcsolati problémáitok – és önértékelés problémáitok – de az önértékelési problémák azok, amik az összes többit okozzák. Nézd meg, hogy ezek hogyan szolgálnak még mindig téged? Mert ezek igenisszolgálnak téged, és nehogy azt mondd nekem vagy magadnak, hogy „nem tudod” hogy ezek hogyan szolgálnak téged! Mert ez elfogadhatatlan! Az okkal van ott az életedben. Tehát milyen csodálatos ezzel kezdeni a napot, hogy az energia szolgál téged. (belekortyol a kávéjába) Á! /p>

 

Testi problémák

Mi folyik a múltkori összejövetelünk óta? Nos, én azt mondanám, hogy legnagyobb dolog, ami sokatokkal történik – nem mindenkivel, de sok mindenkivel – azok a testi problémák. (valaki azt mondja: - Hát igen!) Testi problémák, fájdalmak, a test furán viselkedik, különös dolgokat tesz. Néhányan azt gondoljátok, szívrohamotok van, és meg fogtok halni az éjszaka közepén. Másoknál meg az van, hogy a test lassú, és nem reagál, és mindezért kit vádoltok? Hát természetesen engem! (nevetés) Hát köszönöm! Az öregedést vádoljátok mindezért. Még azok is, akik csak húszévesek! Bár nem látok itt egy húszévest sem. Huszonöt? Azt mondjátok: - Ó, biztosan csak öregszem. – Nem, nem erről van szó! Kérlek szépen, teljesen mindegy milyen öreg vagy milyen fiatal vagy, ez nem az öregedésről szól. Annyira könnyű ezekért a dolgokért a korotokat vádolni. Annak intenzitása miatt vannak ezek a dolgok, amiken éppen keresztülmentek. A változások intenzitása miatt.

Ahova most tartotok testet öltött Mesterként – annyira csodás vagy (mondja Editnek) – testet öltött Mesterként ezen a bolygón – az bizony rengeteg sok változást igényel. Változásokat a TudatTestben, amibe belefoglaltatik a fizikai test. A tudatnak, az energiának és a fénynek teljesen új szintjeit hozzátok be a testetekbe.

A legtöbben már nagyon sok mindent elengedtetek – talán nem mindent, de sok mindent – a régi ősi energiákból, amik ott voltak a testetekben. Még mindig van egy kevés úgynevezett karma energia a testetekben – ami a sajátotok - de ezek közel sem olyan jelentősek, mint az ősi, vérvonalatok. Amennyiben még nem hallgattad volna meg az ősi vérvonal elengedés című anyagot, akkor kérlek, tedd meg! Ha nincs rá pénzed – mennyibe is kerül ez az ősi vérvonal elengedése anyag, 500-600 dollárba? Mennyibe is kerül? (valaki azt mondja: - szerintem 300 dollár) Háromszáz?

LINDA: Nem.

ADAMUS: How much?

JEAN: 75 dollárba.

ADAMUS: Hetvenöt dollár! Csak ennyit kértek érte?! Ha nincs hetvenöt dollárod az ősi vérvonal karma elengedésére, akkor vedd csak szemügyre a bőséggel kapcsolatos problémáidat! (nevetés) Vagy a hitelkártyádat! Ez tényleg az egyik legnagyszerűbb dolog, amit megtehetsz magadért.

A legtöbben mostanra elengedtétek azt az ősi cuccot. Mert ez volt az alapotok, erre lettetek felépítve. A testetek erre épült fel – a DNS-ed, a szöveteid és minden más is. És ezt most elengeditek. És így a testetek keresztülmegy egy változáson, amikor is egyre több fényt és tudatosságott enged be.

Azt is lehetne mondani, hogy az történik, hogy jelenleg a TudatTestetek integrációja zajlik, ahol is…képzeljétek csak el az Én Vagyok-ot egy szépséges, tündöklően ragyogó gömbként, és a fizikai biológiádat, ami ettől el volt különölve, mert az őseidhez tartozott, és az elmédet, ami Isten tudja honnan ered, és most ez az egész integrálódik, behozatalra kerül a TudatTest teljességébe, egészen addig a pontig, ahogy ezt már a múltban is elmondtam, amikor már nem igazán fogod érezni a különbséget a fizikai tested, az elméd, a tudásod és a tudatod között. Mert ez az egész egybe integrálódik./p>

Amin az elmúlt három-négy hétben keresztülmentetek, az kifejezetten a testről szólt. Ó! És ez bizony kemény! Kemény, mert rosszkedvű vagy, mert nincs energiád, és valami tényleg kezd nagyon-nagyon fájdalmas lenni. A tested nem úgy reagál, ahogy megszoktad, és természetesen én, figyellek ám titeket, és látom, ahogy sokan azt a sok kiegészítő szert magatokba lapátoljátok. Sokan próbálkoztok új orvoslatot találni. Megtennétek azt, hogy nem szeditek ezeket legalább egy pár hétig? Hagyjátok abba az összes táplálékkiegészítő szedését!

Mert ezzel csak azt mondjátok a testeteknek: - Valami baj van veled te drága test, és én, feltöltelek téged vitaminokkal meg kaktusz lével, vagy torma kapszulákkal – vagy bármi egyébbel. A lehető legfurcsább dolgokkal, amit valaha is láttam. A létező legkülönösebb dolgokkal. Sőt, ezt inkább fel kellene, tennétek a facebook oldalatokra, ezzel a szöveggel: - A létező legfurább dolgok, amiket megettem a Mesterlét felé vezető utam során. – Mert vannak köztük olyan fura dolgok, amiket én soha az életbe nem tennék bele a testembe, már ha lenne fizikai testem, ti viszont ezt mind magatokba lapátoljátok, miközben azt hajtogatjátok: - Ez természetes eredetű. Nos, a helyzet az, hogy nem az! Hanem szemét, szar! (nevetés) És az íze is rossz, és csak még furább dolgokat művel a testeddel! Tényleg.

Jelenleg egy elegáns, kegyelem teli, és időnként fájdalmas folyamaton mentek keresztül. Ne avatkozz ebbe bele! Aludj még többet! Ez a legnagyobb dolog, amit javasolhatok: - Aludj többet! Tudom, hogy egyébként is sokat alszotok, mert éjjelente, amikor az elméd, az emberi elméd egy kicsit leáll, akkor a test meg tudja tenni, amit kell.

Ez a folyamat, amin jelenleg éppen keresztülmentek arról szól, hogy kiszálltok az ősi biológiából, és mindent bevisztek a TudatTestbe. Volt egy kis összejövetelünk a Felemelkedett Mesterek Klubjában. Szemügyre vettük ezt, és azt kérdeztük: - Normális esetben meddig tart, amíg egy ember keresztülmegy ezen az egész folyamaton? És meglett az eredmény számokban. 179 év lett az eredmény. Nos, mi erről azt gondoltuk, hogy ez lényegében nagyon is rövid intervallum. Százhetvenkilenc év, és ez akkor hány inkarnációt is jelent? Valószínűleg hármat.

Tipikus esetben 179 év kell ahhoz, hogy anélkül menj végig ezen a folyamaton, hogy beleőrülj ebbe az egészbe. És ti mennyi idő alatt is csináljátok meg ezt az egészet? Talán úgy húsz év alatt? Vagy egy páran kevesebb idő alatt, egy páran pedig egy kicsit több idő alatt. Ez nem egy verseny. Ti pedig olyan tempóban száguldotok ezen végig, hogy ez hatással lesz a térdetekre, a hátatokra, a nyakatokra, a vállatokra, a beleitekre, a zsigereitekre, a szívetekre és a májatokra – ez egy nagy dolog – a májatokra, és a vesétekre. Ez mindenre hatással lesz.

Mert az történik, hogy ez kiveszi a testeteket annak régi mintáiból, és utána megtörténik az újrarendeződés. De ez tényleg egy természetes folyamat. És ez természetesen, kegyelemben zajlódik le.

Nem fogsz meghalni. Nem vagy beteg. Nincs veled az égvilágon semmi baj. Elmehetsz az orvoshoz, ahogy ezt páran meg is tettétek, szinte már azt remélve, hogy az orvos majd talál valamit, mert akkor mi van? Akkor kaphatsz rá gyógyszert, és úgy tehetsz, mintha attól ez elmúlna, de igazából nem múlik el. Elmész tehát az orvoshoz, aki azt mondja: - Nos, hát Elizabeth, hm, lefuttattuk ezeket a teszteket, tudod, napokon át mást sem tettünk, csak lefuttattuk ezeket a teszteket, és igazából nem találtunk semmit. De azért felírok magának valamit. Menj el az elmeorvos urasághoz, tudod, a pszichiáterhez inkább! - Ez egy utalás, egy jelzés arra, hogy hülye vagy. (nevetések)

ELIZABETH: Tényleg?

ADAMUS: (megpuszilja) És olyan gyönyörű vagy! Tudod, ha eljössz ide, akkor játszanod kell! (még több nevetés)

Tehát egy páran elmentetek az orvoshoz, aki azt mondta neked: - Nincs semmi baja a testednek – mert ez így is van, általában nem találnak semmit. És most jöhet Linda jogi nyilatkozata.

LINDA: Ó, hát ez mindössze szórakoztató értékkel bír. Ne vegyétek orvosi tanácsnak.

ADAMUS: Köszönöm. És most, miután ezt teljes mértékben figyelmen kívül hagyjuk, (nevetések) az van, hogy keresztülmentetek ezen a sok testi dolgon, és a legnagyobb dolog, amit megfigyeltem nálatok, az a teljes, átfogó fájdalom. Egy átfogó fájdalom az egész testben. Tetőtől talpig, mindenhol. Mert tudod, az más, amikor a testednek csak egy bizonyos része fáj, mondjuk a hátad, és akkor csak odafókuszálsz. De mit teszel akkor, amikor az egész tested fáj? A szempillád is fáj. (nevetés)

LINDA: Akkor jöhet a vörös bor.

ADAMUS: Úgy értem nem egy éles fájdalom munkál az egész testedben, csak az a kellemetlen fajta. Mit csinálsz ilyenkor?

Arra kérlek benneteket, hogy értsétek meg, hogy tényleg egy metamorfózison, egy testi átalakuláson mentek keresztül, miközben itt vagytok. (valaki jelentkezik) Egy pillanat. Máskor pedig egyáltalán nincs semmi energiátok. Azt szeretem. Ez az egyik kedvencem, mert olyankor azt mondod. – Még arra sincs erőm, hogy felkeljek. A kanapéról nézem… nem is tudom, hogy egyáltalán mit nézek. (nevetés) Ó, hát a választásokat! Jártányi erőm sincs, hogy felkeljek. Nincs semmi energiám. – Ezt nagyon szeretem, mert ez kiszed téged a régi energiának a cumisüvegéből, ahol is mindig ugyanazokra a régi helyekre mész, hogy energiához juss.

Amikor ebben az állapotban vagy, akkor ez ilyen: - Te jóságos ég, nem maradt semmi. – És ez az a pont, amikor az ajtók kinyílnak, és ez az, amikor az energia elkezdhet egy másmilyen módon szolgálni. Mert abbahagytad azt, hogy a régi módokon juss fizikai energiához belülről és kívülről. És azt is tudom, hogy egy sokan tényleg furán étkeztetek mostanában, ami miatt bűntudatot éreztetek. De ez nem tesz túl jót nektek. Egyél őrülten, ha ezt akarod. Tényleg. Egyél őrült módjára, vagy néhányatok esetében – ne egyetek semmit. De a lényeg az, hogy ez a test dolog volt a legjelentősebb mostanában.

És ez még egy ideig folytatódni fog, mert tudjátok, hatalmas megkönnyebbülés az, amikor tudod, hogy miért történnek ezek a dolgok. Ez nem rólad szól. Hanem erről a gyönyörűséges folyamatról, amin éppen most keresztülmentek, amikor behozzátok a fényt a testetekbe, amikor a FényTestté váltok, és pontosan ezt teszitek. Máris csinálunk egy merabh-ot, csak azért, hogy érezd mi az, ami valójában történik, és fogadd ezt el, és ne aggódj emiatt! Tudom, hogy vannak és lesznek is ilyen alacsony, régi energiás napjaitok. De lesznek olyanok is, néhányatoknak már volt is ebben része – amikor nagyon magas energiájú napjaitok voltak – de a magas nem a megfelelő szó erre, mondjuk inkább azt, hogy kiterjedt energiájú napjaitok voltak. Új Energiás test napok. Kérdés.

HENRIETTE: El tudnád magyarázni, mi történik olyankor…

ADAMUS: Megkérem Lindát, hogy vigye oda hozzád a mikrofont.

LINDA: Rendben.

HENRIETTE: EL tudnád magyarázni azt, hogy mi történik az elmében, a koponyában? Vagyis én azt tapasztalom… szóval nagyra értékelném, ha beszélnél ma erről.

ADAMUS: Igen.

HENRIETTE: A hétköznapokban, amikor dolgozom, tudod, ehhez az elmét kell használni, meg a logisztikát, a tervezést.

ADAMUS: Igen.

HENRIETTE: És eléggé ott kell lenned.

ADAMUS: Hát, nem igazán.

HENRIETTE: Én azt látom…

ADAMUS: Igen, de nem igazán. (berezonál a hang) Testi gondok! (nevetés) Igen.

HENRIETTE: A hétköznapi életemben úgy érzem magam, mint egy merabh-on. Vannak napok, amikor jobban, máskor kevésbé.

ADAMUS: Igen.

HENRIETTE: De például, amikor egy merabh-ban vagyok…

ADAMUS: Haladjunk... a lényeget mondd!

HENRIETTE: Amikor merabh-ot csinálok, akkor olyan érzésem van, mintha az agyam kapna egy masszázst. Mintha meg lenne mosva, ki lenne tisztítva, vagy újra lenne huzalozva… valami ilyesmit érzek. Miért történik ez akkor, amikor éppen benne vagyok egy tennivaló kellős közepében, ahol is szükség lenne…

ADAMUS: Hát, nem.

HENRIETTE: Miért?

ADAMUS: Ma nem fogok belemenni az elmébe. A mai nap sokkal inkább a testről szól. De az elme is sorra fog kerülni…(Adamus nevet) Az elme az egy teljesen másik történet. Szerinted melyiken a könnyebb keresztülmenni? A testi problémákon, vagy pedig az elmés gondokon?

HENRIETTE: Számomra egyformán nehéz mind a kettő.

ADAMUS: Igen.

HENRIETTE: Mind a kettőt érzem, és nagyra értékelem, hogy beszélsz erről, de mi történik ezen a fronton? Ez a része az újrahuzalozásnak? Része az Új Energia bejövetelének?

ADAMUS: A válasz: - igen. A válasz: - igen.

HENRIETTE: Mert tudod, azt érzem, hogy ez a koponyámban történik.

ADAMUS: Én azt mondanám, hogy nehezebbek a testi dolgok. Amikor fájdalom van a testedben, akkor hirtelen stresszelni kezdesz, mert azt hiszed, hogy rákos vagy, vagy cukorbetegséged van, és minden más is egyszerre, és akkor az leállít téged. Méghozzá nagyon gyorsan leállít téged. Az elme, amivel majd máskor fogunk foglalkozni egy teljesen másmilyen dolog. Ma a testről akartam beszélni.

Merabh a testre

Akkor most csináljunk egy rövid merabhot! Mielőtt folytatnánk a mai megbeszélésünk további részét, csináljunk egy rövid merabhot a fizikai testedre. És majd az elme is sorra fog kerülni, de egyszerre csak az egyikkel foglalkozzunk. Igen.

Cauldre most azt kéri tőlem, hogy kérdezzem meg tőletek, hogy megfelelő-e a hőmérséklet itt a teremben? (a közönség válasza: - Hideg van.) Hideg van. Akkor egy kicsit vegyük feljebb a hőmérsékletet! Ez itt valamiféle halottasház? (nevetések) A testről beszélünk itt, ti meg lefagyasztjátok őket.

(megszólal a zene)

Ó, Cauldre most azt mondja nekem, hogy üljek le a székre, de én nem akarok leülni, de mégis leülök. (nevetések) Oké.

Vegyünk egy jó mély lélegzetet! Egy jó mély lélegzetet!

Tehát a test most elképesztő, hatalmas változáson megy éppen keresztül. Tényleg nincs semmi baj a testeddel, semmi baj sincs vele. Csak az a helyzet, hogy olyan változásokon megy keresztül, ami egyébként 179 lineáris évet venne igénybe.

És most azt szeretném, ha beleéreznétek abba, hogy mit is tesztek valójában azzal, hogy megengeditek ezeket a változásokat, ami temérdek sok változást jelent. Én ezt a határokat feszegető változásnak nevezem.

Érezz bele a testedbe, annak összes fájdalmával, alacsony energiájával együtt, vagy bármit is gondolsz arról, ami a testedben történik. Érezz bele a testedbe, és abba, ami igazából történik. Látod, csak azzal foglalkozol, ami a felszínen történik – ezzel az átfogó fájdalommal – de most abba érezz bele, ami igazából zajlik a biológiádban.

Elképesztő mennyiségű, példanélküli elengedés történik mindössze egyetlen élet alatt.

(szünet)

A régi minták elengedése.

(szünet)

És egy példanélküli módon új energiák behozatala, amik téged szolgálnak.

(szünet)

A mai kávés példánkkal élve, engedd meg, hogy azok az energiák szolgáljanak téged! Hogy átnyújtsák magukat neked, a biológiádnak, és te pedig fogadd be, engedd meg ezeket az energia cseréket, ahol is az történik, hogy elengedésre kerülnek a biológiának azok a réges-régi sablonjai, és fogadd be ezeket a beérkező új energiákat, pont úgy, ahogy ezt a kávés példánkban is láttad.

Igen, engedd meg, hogy azok eljöhessenek hozzád – nem kell kimenned, és odakint keresgetned ezeket az energiákat – csak engedd meg, hogy azok eljöjjenek hozzád, aztán pedig fogadd el őket. A saját biológiádat.

(szünet)

„Itt Vagyok. Itt Vagyok ebben a FényTestben, ami a sajátom. Itt Vagyok ezzel az Új biológiával, ami többé már nem pusztán csak fizikai természetű, és közel sincs annyira kiszolgáltatva az összes külső erőnek, és közel sem nélkülözi úgy a biztonságot, mint a régi biológia. Mert ez most már a sajátod. Itt vagyok, ebben a TudatTestben.”

(szünet)

Feltételezem egy pár hónappal ezelőtt kezdtem el ezt az egész folyamatot. Amin ebben az elmúlt hónapban keresztülmentetek, azt egy kicsit én sürgettem. Ti pedig ezt éreztétek. Azt mondtam, hogy a halál egy illúzió, mert az is. Létezik egy átalakulás, egy átmenet, de a halál – ami alatt azt értem, hogy többé már nem vagy itt, elmentél, valahol máshol vagy, és hogy többé már nem vagy önmagad – ilyen nincs. Egyáltalán nincs.

Tehát azzal kezdtem ezt az egészet, amikor azt mondtam, hogy a halál egy illúzió.

Ebbe belegondoltatok, beleéreztetek, és erre aztán a testetek is reagálni kezdett.

A halál csak azzal történhet meg, aki a régi testében, az ősi vérvonallal terhelt testében van, aki azt birtokolja, de azzal soha nem történhet meg, aki behozza a saját testét, a FényTestét.

(szünet)

A halál a régi fizikai test mintája, és mi nem oda tartunk. És a testnek sem hagyjuk, hogy arra tartson.

(szünet)

A tested rád, a tudatodra, a vágyaidra és a szenvedélyeidre reagál. És még mindig meg van a maga mintázata, még mindig próbál visszatérni ahhoz, amit talán már ezer vagy még több élet óta ismer.

És amikor nem jár sikerrel, akkor a test, a TudatTest biológiája, a fényhez fordul. Újrarendezi magát, és most pontosan ezen mentek keresztül.

Tudom, hogy ez kellemetlen, de lényegében ez a legcsodálatosabb dolog, amit megtehetsz, hogy rendelkezhetsz a saját TudatTesteddel.

(szünet)

Ma nem igazán akartam az elméről beszélni, mert tényleg rettenetesen nehéz még csak megengedni is annak a Mesternek az ÉS-ét, aki vagy, nehéz abban a mindig megengedő gyönyörűséges térben tartózkodni, amikor a testnek fájdalmai vannak, vagy amikor halálra ijeszt téged.

Vegyél egy mély lélegzetet ebbe a gyönyörűséges térbe, és érezz bele a biológiád változásába.

(szünet)

És ahelyett, hogy aggódnál a tested miatt, vagy harcolnál vele, vagy akár hatalmat akarnál gyakorolni felette az elmés gondolataiddal, szeretném, ha ezt most egyszerűen csak megengednéd… csak megengednéd.

Bármi is történjen a testedben, bármilyen változás, mozgás, vagy bármilyen hatásokat is érzel, egyszerűen csak engedd meg magadnak azt a felismerést, hogy azért jöttél ide, ebbe az életedbe, hogy megtegyél valamit, és most éppen ezt teszed. Ez ennyire egyszerű.

(szünet)

Bármi is történjék a biológiádban, engedd azt történni. Ez egy természetes evolúció, egy természetes átalakulás, ami akkor következik be, ha valaki megengedi magának, hogy Mester legyen: - és akkor a teste is megváltozik.

Mindannyian, akik már keresztülmentünk ezen tudjuk, hogy előfordulnak nagy kellemetlenséggel járó időszakok. De aztán ez hirtelen elmúlik, és egy új kapcsolat alakul ki a fizikai lényeddel, egy teljesen új kapcsolat, amit a legjobban összefoglalva így lehetne kifejezni: - Ez vagyok én! Ez vagyok én!

Akkor most vegyünk erre egy jó mély lélegzetet!

Jó mély lélegzetet!

(a zene véget ér)

Ez történt ebben az elmúlt három-négy hétben. Nos, néhányatok esetében ez egy kicsit tovább tart, de ez a testről szól. A testről. Mert az változik. Igen.

Jól van akkor. Hát nem jó érzés? Ó! Micsoda megkönnyebbülés! Ó! Ó! Igen!

Mai kérdés

Akkor ugorjunk át a következő témára, mert ma mozgásban akarjuk tartani a dolgokat. A következő dolog egy kérdés a számotokra. Linda, vidd a mikrofont!

LINDA: Örömmel.

ADAMUS: Igen.

LINDA: Szolgálok.

ADAMUS: Köszönöm. Imádom a kávét. A kérdés pedig az, és miközben Linda viszi a mikrofont, mindenki pánikol: - Jaj, csak nehogy ide hozza!

A kérdés pedig az, hogy mi az, ami a leginkább meglep téged saját magaddal kapcsolatosan ebben az életedben? Nem a külvilág értelmében, mert nekem arra a beszélgetésre nincs időm. Mi az, ami a leginkább meglep téged magaddal kapcsolatban, ebben az életben? Mi az, amiről azt mondod: - Nahát, ez aztán meglepett! Nem gondoltam volna… a többit fejezd be te magad. Mi az, ami a legjobban meglepett saját magaddal kapcsolatosan? Akkor kezdjük is!

Egyébként hogy érzed magad?

JANE: Jól.

ADAMUS: Jól. Érzel egy áramlást a testedben?

JANE: Igen, érzek.

ADAMUS: Az jó.

JANE: Igen, nagyon jól érzem magam.

ADAMUS: Na, igen – ha nem bánod, hogy egy kicsit személyes vagyok most veled – rengeteg sok változáson mentél keresztül. Temérdek sok régi zár és kampó volt a dolgokon – régi családi dolgokon, más régi dolgokon.

JANE: Igen.

ADAMUS: Rengeteg mindenen átmentél, hogy elengedd azokat. Ami időnként ijesztő.

JANE: Igen.

ADAMUS: Nagyon ijesztő.

JANE: Ha visszanézek, úgy hat évig tartott.

ADAMUS: Igen, ez tényleg ijesztő.

JANE: Nagyon ijesztő.

ADAMUS: De azok a napok, ahogy ezt Cauldre mondaná, már csak a visszapillantó tükörben léteznek.

JANE: Úgy legyen!

ADAMUS: Igen. (Jane kuncog)

JANE: De a kérdésedre válaszolva, a legelső dolog, ami beugrott, azok a rétegek voltak. Ami a leginkább meglep azok a félelem rétegek, a tudatosság rétegek, az öröm rétegek, a harag rétegek. Rengeteg sok réteg, réteg, réteg mindenhol, és mindig meglep, hogy ennek talán soha nem lesz vége.

ADAMUS: Ha számszerűen meg kellene mondanod, hogy hány rétegen mentél keresztül mennyit mondanál?

JANE: Még csak le se…

ADAMUS: Mondj egy számot!

JANE: Úgy érzem, rengeteg sok életet megéltem ebben az életemben, és minden egyes életnek meg vannak a maga rétegei. Nem tudom, úgy 2.000.

ADAMUS: Négy? Ó, jó.

JANE: Nem.

ADAMUS: Kétezer. (Adamus nevet)

JANE: Nem, én azt mondom, hogy rengeteg sok réteg.

ADAMUS: Én azt mondanám, hogy ennél több volt, úgy 17.000 körül. Temérdek sok réteg.

JANE: Temérdek sok réteg.

ADAMUS: Ezért is mondom azt, hogy normál esetben 179 év kell ahhoz, hogy végigmenj ezen az, egészen mert, ahogy lehántasz egy réteget, máris megjelenik a következő. És ez egy idő után már elég csüggesztő: - Soha nem lesz vége?

JANE: Igen.

ADAMUS: - Még több réteg következik? Most melyik következik? Milyen hagymahéjat kell lehántanom? – Tehát ez egy furcsa dinamika. A másik megoldás pedig az, hogy – bumm! – egyszerre csinálod meg az egészet, egy pár nagy lépésben. Ezzel meg az a probléma, hogy az túlságosan sok egyszerre. Elsöprő.

JANE: Igen.

ADAMUS: Az tényleg elsöprő erejű, maga alá temető. És amikor a Shaumbra ezzel próbálkozott – amikor ilyen szuper sebességgel próbáltak haladni, mintha versenyeznének – akkor a fátyol felém eső oldalán találták magukat, fizikai test nélkül – érted, ugye hogy milyen változásról beszélek. És az rendben van, de aztán meg nagyon erős késztetést éreztek arra, hogy azonnal visszatérjenek a Földre, és ott folytassák, ahol abbahagyták.

JANE: Ühüm.

ADAMUS: És nem lófrálnak több száz éven keresztül a többi birodalomban, mint régebben. Nagyon erős késztetést éreznek arra, hogy azonnal visszajöjjenek ide, és tudjátok mi szokott ebben az esetben történni, amikor valaki azonnal visszatér: - ugyanahhoz a családhoz születnek meg újra.

JANE. Igen.

ADAMUS: Ugyanahhoz a családhoz születnek meg újra. Mert tudod milyenek ezek a családok: - Rendben van, gyere csak. Ma este valaki teherbe esik, és még az is lehet, hogy veled! (nevetés) És akkor azonnal visszatérnek, és megint egy nagyon régi mintában találják magukat. És ezzel lényegében 20 lépést tesznek visszafelé. Hát, igen, ennek ez a nehézsége. Megtehetnénk ezt az egészet sokkal gyorsabban, mert tudom, hogy egy páran ezt szeretnétek, de itt meg kell lennie a mentális fizikai egyensúlynak, és a mai napunk igazából erről szól: erről a mentális és fizikai egyensúlyról, ami ahhoz kell, hogy meg tudjuk ezt az egészet csinálni. Igen.

Tehát a rétegek mennyisége az, ami meglep téged.

JANE: Igen.

ADAMUS: Oké. És mondd csak, hogy állsz azokkal a rétegekkel?

JANE: Hát manapság már jobban, az biztos.

ADAMUS: Jó.

JANE: Azt mondtad a merabh-ban, hogy amikor a test éppen szétesik, nehéz a MesterLétedben lenned. Mert az nagyon elterel.

ADAMUS: Igen.

JANE: Én meg úgy érzem, hogy ennek a másik végén kell kilyukadnom a testtel. És most már képes vagyok sokkal könnyebben és sokkal nagyobb kegyelemben keresztülmennem a dolgokon. Már nincs bennem olyan nagy félelem.

ADAMUS: És mondd csak, ezek a testi problémák, ezek a fantom fájdalmak, hogy szolgáltak téged?

JANE: Ú! (felsóhajt) A bizalom rétegei. Hát úgy, hogy elengedtem a félelmet, és tényleg egyszerűen csak megbíztam magamban arra vonatkozóan, hogy tényleg mindig van megoldás.

ADAMUS: Igen. Én most veled együtt nézem meg a dolgokat. És ha nem bánod, akkor elmondom neked, hogy ez egy jó okot szolgáltatott neked arra, hogy ne te legyél az első, az elsők közül a legelső. Igazán jó indokot adott neked arra, hogy ne te tedd meg először. Van egy részed, aki nagyon ezt akarja: - Én tényleg az a felfedező, úttörő akarok lenni a többi Shaumbrát megelőzve – és ebben jó is vagy, de a múltban ezzel adódtak problémáid. És akkor azt mondtad: - Soha nem fogom ezt újra megtenni, hogy én legyek a legelső. A legjobban ezt úgy tudnám megfogalmazni, hogy úgy érezted magad, mint egy tehén, aki lezuhant a szakadék széléről. (nevet) Te voltál az élen, és mindenki más követett téged, és hamarosan egy egész rakás tehén találta magát a szakadék alján. (nevetések) És akkor meg az következett, tudod, hogy: - Jaj, ez az én hibám volt. Soha többet…

JANE: Igen.

ADAMUS: Így hát szándékosan visszafogtad magad.

JANE: Igen.

ADAMUS: És ezeket a biológiai dolgokat használtad fel erre a visszafogásra, pedig olyan nagyon ragyogó vagy. És mi is le fogunk lépni a szakadék széléről, de ahelyett, hogy lezuhannánk onnan, mint egy rakás tehén – és valaki most online éppen panaszkodik – Megint a tehenekkel jön. – Tudod, ez itt nem az állatokkal való etikus bánásmód szövetsége, hanem a Bíbor Kör, ahol nyugodtan beszélhetünk a tehenekről. És ők nem halottak, ez egy képzeletbeli dolog. És ezt elhiszik.

De ahelyett, hogy lezuhannánk a szakadékba, szárnyalni fogunk. Ezért kérlek, ne félj attól, hogy megint te legyél a falka élén. Oké.

JANE: Igen. Köszönöm.

ADAMUS: Következő. Mi az, ami a leginkább meglep téged magaddal kapcsolatosan ebben az életedben? Mi lep meg a legjobban?

JIM: Amikor először feltetted a kérdést, rögtön az ugrott be, hogy az, hogy mennyire alábecsülöm magam.

ADAMUS: Á! Ez érdekes, hogy mennyire nem becsülöd, nem értékeled magad. És kifejezetten mi volt az, ahol nem becsülted magad?

JIM: Nos, hát rengeteg sok időt töltöttem azzal, hogy az elengedésen, a dolgok kijavításán dolgoztam, továbbá a szuverenitásomon, és közben elfelejtettem megengedni magamnak, hogy elfogadjam ennek a másik oldalát.

ADAMUS: Igen. És miért?

JIM: (szünetet tart) Ezt nem mondtam. (nevetnek és Jim sóhajt egyet) Ez nem igazán válaszolja meg a kérdésedet, de attól félek, hogy többé már nem leszek különleges.

ADAMUS: Érdekes.

JIM: Attól félek, hogy beleveszek az emberiség tengerébe, ők ebbe most tényleg belelépnek.

ADAMUS: Hát azt máris elárulhatom neked, hogy különleges leszel, csak nem azon a régi módon, ahogy ezt gondolnád. Ez egy egészen másmilyen különlegesség lesz. Nem akarok erről most túl sokat mondani, de ha meghallgatod a jövő januári ProGnost-ot, akkor majd tényleg meg fogod érteni. Személyesen meg fogod érteni a következő lépésedet. Igen.

JIM: Köszönöm.

ADAMUS: - Jó. Jó. Jó.

Az egyik probléma a részedről, és sok más ember részéről is az, hogy: - Akkor ez most valódi? Úgy értem ez az egész tényleg igaz? Vagy pedig csak… - és ez egy jó kérdés. Az emberi én azt kérdezi: - Akkor ez most tényleg igaz? – És az egyetlen válasz, amit erre adhatok, az ugyanaz, amit Tóbiás már évekkel ezelőtt elmondott: - Ha megengeded, hogy igaz legyen. – Ez őrültség? Abszolút! Teljes mértékben az, összehasonlítva a régivel. Abszolút az, összehasonlítva egy hagyományos emberrel. Ez abszolút őrült egy dolog!

JIM: Én benne vagyok.

ADAMUS: - Pontosan, mert ha azt mondtam volna neked, hogy te ebben nem vehetsz részt, mert a Mesterlét nem is létezik, és még egy pár életet ki kell várnod, és addig benne kell maradnod abban a régi emberi állapotban – akkor az számodra egyenlő lenne a pokollal.

JIM: Az pusztító lenne.

ADAMUS: Pusztító. Pusztító.

És ennek még csak nem is amiatt a remény miatt lenne az, amit eköré helyeztél, hanem mert ott van a tudásod erről, hogy ez igaz, és ott van. Ez többé már nem csak a ló orra elé belógatott répa, mert te ebbe belekóstoltál. Érzékelted ezt, és tudod, hogy ez igaz. És a frusztrációd jelenleg abban áll, hogy eleget érzékeltél vagy kóstoltál meg ebből a Mesterlétből – elég bepillantásod volt ebbe ahhoz, hogy most már az egészet akard egyszerre. Tudod: - Ó, ezt megízleltem, belekóstoltam ebbe egy kicsit. Most már az egészet akarom! – És ez itt vicces határ, az a vicces egyensúly arra vonatkozóan, ahol éppen tartunk, és amiről ma itt beszélgetünk. Mert lényegében azt mondod: - Most már megízleltem ezt. És nem akarok ahhoz a régihez visszatérni. Most azonnal akarom az egészet, de mi a fenéért tart ez ilyen sokáig? – Jól van. Köszönöm.

JIM: Szerintem azért tart számomra ilyen sokáig, mert voltak elég intenzív élményeim, és tisztában vagyok azzal, hogy ha ennél gyorsabb lenne a tempó, akkor szétégnék.

ADAMUS: - Igazad van. Nagyon is igazad van, és ez itt egytől-egyig mindenkire vonatkozik, aki most itt van személyesen, és azokra is, akik online néznek most minket. Ha sokkal gyorsabban haladtatok volna, akkor szétégnétek, az kiütne benneteket. Mi fenntartunk egy kényes egyensúlyt, hogy a test és az elme ne égjen szét, és ezt jelenti a testet öltött Mesterlét megengedése. Ez egy nagyon kényes egyensúly vagy határvonal, és voltak olyan Shaumbrák, akik átlépték ezt a határt, vagy eljutottak arra a pontra, hogy már nem bírták ezt tovább. És most valami olyat mondok, ami talán egy kicsit durván hangzik, de azok a Shaumbrák, akik eltávoztak, és átjöttek hozzánk, a más birodalmakba, nagyon makacsok és önfejűek voltak, és egy kicsit túlságosan is egoisták voltak ezzel kapcsolatosan, és elfeledkeztek a megengedésről. Dolgoztak ezen, utána meg szétégették magukat. Hát igen. Jó.

JIM: Ismerem ezt.

ADAMUS: Igen, igen. És tudom, hogy most egy páran azt mondjátok: - Ó, de hiszen ők olyan csodálatosak voltak, és szerettük őket, ők meg eltávoztak. – de közben szétégették magukat. Túl gyorsan haladtak.

Azon túl, hogy én minden hónapban eljövök hozzátok, sőt, néha minden nap, tehát ezen kívül létezők egész légiója segít benneteket. Több száz, több ezer létező dolgozik veletek a színfalak mögött. Hát az lehet, hogy én kapom a reflektorfényt, a színpadot, de rengetegen vannak, akik veletek dolgoznak. Nem tudják ezt helyetted megtenni, de sokan energia támogató szerepben vannak, és majd a megfelelő időben találkozni fogtok velük. Mert amit tesztek, az monumentális – monumentális – és ez egyértelműen nem a gyáváknak, nem a nyúlszívűeknek való.

Folytassuk! Mi az a dolog, ami a leginkább meglep téged saját magaddal kapcsolatosan ebben az életedben?

GEORG: A legnagyobb meglepetés számomra az, hogy megszakítottam az őseimmel való kapcsolatot.

ADAMUS: Hogy mit szakítottál meg?

GEORG: Megszakítottam az őseimmel, a szüleimmel, a nagyszüleimmel, és egy bizonyos ideig még a fiaimmal való a kapcsolatot is.

ADAMUS: Ühüm.

GEORG: Ez nagyon fontos volt nekem a bőségem szempontjából. Mert ez ennek a módja. És itt nem csak a pénzről van szó (nevet), hanem az érzésről is.

ADAMUS: Tehát kiléptél a kapcsolatokból.

GEORGE: Kiléptem a kapcsolatokból. Ott leszek számukra mindig, amikor ezt akarják.

ADAMUS: Helyes.

GEORG: Mert korábban úgy volt, hogy mindig én mentem hozzájuk, ők sosem jöttek hozzám.

ADAMUS: Igen.

GEORG: Ah?

ADAMUS: Ah! Ah!

GEORG: És egy óriási energia áramlott belőlem feléjük.

ADAMUS: Értem, szóval ők ezt nem viszonozták.

GEORG: Igen, fordítva ez nem működött.

ADAMUS: Igen, ők nem jöttek hozzád.

GEORG: Nem egyezett az energia.

ADAMUS: Tehát ők nem kerestek téged, nem kínáltak meg kávéval, ugye?

GEORG: Ilyennel? (Adamus megkínálja a kávéjával)

ADAMUS: Igyál csak!

GEORG: Ó, igen.

ADAMUS: Ez itt egy közösségi forrás.

GEROG: Ez egy közösség. (nevetés)

ADAMUS: Ne már, most tényleg igyál már belőle! Igen-igen. (Georg belekortyol Adamus kávéjába) Kér még valaki? Kérsz egy saját csésze kávét? Sandra! Kérnénk még egy kávét!

GEORG: Oké. (nevet, a közösség is nevet)

SART: Sandra!

ADAMUS: Miért is ne? Hát gép csinálja a kávét!

GEORG: Tudom.

ADAMUS: Neked is van kávéfőződ.

GEORG: Igen.

ADAMUS: Jó, És miért lep meg téged ez a kapcsolatokból való kilépés?

GEORG: Mert sok energia kellett ahhoz, hogy ezt meg tudjam tenni. És nagyon szerencsés vagyok, hogy megváltoztattam valamit az életemben. Az egyik változás persze a feleségem, Lídia. (nevet) Nagyon későn találkoztunk. De éltünk már együtt más életben is.

ADAMUS: Ühüm. Ez a második vagy talán harmadik közös életetek.

GEORG: És most éveket töltünk az életünkkel. (nevet)

ADAMUS: Igen-igen.

GEORG: És ez a harmadik közös életünk.

ADAMUS: Harmadik feleség, harmadik élet.

GEORG: És ez így remek! (mind a ketten nevetnek)

ADAMUS: Tehát sok kapcsolat megváltozott. Magányos vagy?

GEORG: Egyáltalán nem.

ADAMUS: Rendben.

GEORG: Egyáltalán nem.

ADAMUS: Jó.

GEROGE: Magammal vagyok. Egyre jobban és jobban érzem magam.

ADAMUS: Jó. És mi a helyzet az egészségeddel?

GEORG: Az egészségem is egész jó.

ADAMUS: Egész jó.

GEORGE: Hatalmas, erőteljes. (nevet)

ADAMUS: Jó, rendben.

GEORG: Erőteljes.

ADAMUS: Köszönöm.

Még kérnék egy párat! Mi az, ami a leginkább meglepett…

LINDA: Miss. Brazil!

ADAMUS: Mi a legnagyobb meglepetésed magaddal kapcsolatosan ebben az életedben? Igen. Miss. Brazil? Jól hallottam?

LIGIA: Brazíliából jöttem, és azt reméltem Adamus nem fog felszólítani. (nevetés)

ADAMUS: Tudom. Tudom. És ezért senki nem vádolhat engem. Mert Linda választott ki téged. Igen. Igen. Tehát mi az a dolog, ami a leginkább meglep téged saját magaddal kapcsolatosan ebben az életedben?

LIGIA: Az az érzés, hogy tudok dolgokat. Tudom az utat, de aztán mégsem arra megyek. Folyamatosan ezt látom.

ADAMUS: Igen, igen.

LIGIA: Tudom, és aztán mégis az ellentétes irányba megyek.

ADAMUS: Miért csinálod ezt?! Muszáj…(nevetés) Egyáltalán miért is tennéd ezt?

LIGIA: Ami engem meglep az az, hogy tudom, és mégsem azt csinálom.

ADAMUS: Igen.

LIGIA: Ez az, ami meglep engem magammal kapcsolatosan.

ADAMUS: Tehát tudtad, hogy meg foglak kérdezni… tudtad, hogy hozzád kerül a mikrofon, de mégsem akartad ezt, de tessék, mégiscsak ez történt. Mi ez a dinamika ebben, amit nem akartál, amit nem akartál érezni? Mert ez minden máshoz is kapcsolódik, ami zajlik – ott a tudásod, aztán mégis az ellenkezőjét teszed. Biztonság. Biztonságosabb a tudásoddal ellenkező irányba menned, mint a tudásodat követni. Mert a tudás, mondhatni egy feltérképezetlen, ismeretlen terület. És ez szinte már biztonságosabb: - Hát inkább megmaradok annál, amit utálok csinálni. Azt teszem továbbra is, amit nem szeretek. Itt maradok, a régi úton, és csak álmodozni fogok az újról. És csak álmodozni fogok a tudásról. Álmodozni fogok arról, hogy Mester vagyok, de a szarba is, nem fogom ezt meglépni, mert akkor mi fog történni?

LIGIA: (kis szünet után) Honnan tudod?

ADAMUS: Igen. Köszönöm. Kérem a következőt! Köszönöm.

LINDA: A következőt!

ADAMUS: Köszönöm, nagyra értékelem a válaszodat.

LINDA: Oké.

ADAMUS: Jöhet az utolsó! Mi lep meg téged a legjobban magaddal kapcsolatban, ebben az életedben?

APRIL: Azt gondoltam volna, hogy nagyobb türelmem van a dolgokhoz. De egyre csak fogy és fogy a türelmem napról-napra.

ADAMUS: Naná! Akkor most rajtad van a rivaldafény. (nevet) De most tényleg. Ki lettél pécézve! Ahogy már mondtam, szoktunk erről az egészről beszélgetni a Felemelkedett Mesterek Klubjában, és beszélünk arról, amin keresztülmentek. És itt van ez a – én nem tudom, hogy ezt meg honnan szedtétek – „Mindennel kapcsolatban türelmesek leszünk, és minden könnyedén fogunk venni” – Nem! Ahogy ezt már korábban is elmondtam, a Mester egy türelmetlen szemétláda, aki nem toleráns!

APRIL: Hát akkor én tényleg egy szemétláda vagyok, mert egyáltalán nem vagyok toleráns!

ADAMUS: Máris elmondom neked, hogy milyen vagy. (mind a ketten nevetnek) És ez egy küzdelem, mert azzal próbálkozol, hogy: - Nekem annyira szentnek kell lennem, és szeretnem kell a delfineket, meg az unikornisokat, és mindenki mást is, és ott kell lennem mások számára! – Pedig, tudod Teréz anya nem Felemelkedett Mester! (valaki azt mondja:- Ó!) Akkor ezt most megismétlem: - Teréz anya nem Felemelkedett Mester, mert ehhez még sok mindent kell tapasztalnia. Szeresd őt, bár nem egy kifejezetten szórakoztató hölgy, de… (nevetés) Borzalmasan csapnivaló a humora, de tudod, sokat kell még tapasztalnia. Ő ennek a korszaknak a tipikus mártír példája. És persze végzett némi jó munkát, de ennek nagy része nem szólt másról, mint az önostorozásról, önmaga bántásáról. Szerintetek ez bárkinek is jót tesz?

Tudod, én azt szeretném látni, ha az új autódat vezetnéd… milyen autót szeretnél?

APRIL: Egy vadi új Subarut szeretnék.

ADAMUS: Hogy mit???!!!!! (nevetés)

APRIL: A többi autót nem szeretem!

ADAMUS: Csak nem Boulder-i vagy?!!!

APRIL: Nem! (nagy nevetés, és némi taps) Nem szeretem a más típusú autókat. A subarumat szeretem.

ADAMUS: Nem. Én valami lenyűgözőbbet akarok. Valaki Teslát említett. Legyen akkor Tesla.

APRIL: Jól van.

ADAMUS: De annak is a szuper luxus változata, olyan motorral, aminek nem olyan a hangja, mint egy elektromos autónak. Hanem erősen búgó hangja van, annak ellenére, hogy az autó elektromos.

APRIL: Elektromos hajtású, igaz?

ADAMUS: Igen, igen. De ez akkor is lenyűgözőbben hangzik. És szeretném, ha ezzel a legnagyszerűbb autóval elhajtanál egy lepratelepre vagy egy árvaházba, majd besétálnál oda – na, nem így, ahogy most Cauldre van felöltözve – hanem csodálatos ruhákban, és szeretném azt a fényt látni körülötted – az önostorozás – szenvedés helyett. Mert ez idézi elő a nagy változást az emberekben.

Tudod, ezek a gyerekek, akik például árvaházban nevelkednek, nos, ők okkal vannak ott. Úgy értem a lelküknek meg van erre az oka. Nem a társadalom helyezte őket oda, semmi ilyesmiről sincs szó. Valahogy szolgálja őket az, hogy ott vannak. Máskülönben ugye nem lennének ott! Tehát az semmi jóval nem szolgál számukra, ha valaki olyan látogatja meg őket, akik pont olyanok, mint ők maguk – problémáik vannak, híján vannak a bőségnek, problémáik vannak az életben, és térden csúszva másznak valami olyan Isten előtt, akit még csak nem is ismernek. Ők olyasvalakit akarnak látni – legalábbis szerintem – aki egy igazi Mester. –Itt Vagyok. Jelen Vagyok. Bőségben vagyok, és szerintetek ezt mit jelent számukra? Azt, hogy erre ők is ugyanúgy képesek! De ehhez el kell engednetek annak a szarnak egy részét! Mert tényleg el fogunk itt engedni egy-két alapvető dolgot. Az ősi vérvonal testedet. – Itt most kisgyerekekhez beszélsz. – Elengeded az ősi biológiádat, az ősi vérvonaladat. Tudod, nincsenek szüleid. És valószínűleg jó is, hogy nem emlékszel rájuk, mert legalább nem vagy ebbe olyan nagyon beleragadva. Köszönöm. (Sandra meghozta Georg kávéját)

SANDRA: Figyelek.

ADAMUS: Meg itt van ez a bőség hiánya dolog, meg az összes többi minden is. Arra van szükségük, hogy lássanak egy Mestert, és nem egy olyan valakit, aki anyagilag le van égve, és ezt az egész emberi szenvedős szart játssza. Mert ez egy játszma. Ó, bárcsak most azonnal csinálhatnánk a ProGnost-ot, mert akkor jól odacsapnék. (nevetés)

APRIL: Úgy érzem, azzal fogom vissza magam, hogy képtelen vagyok az elengedésre.

ADAMUS: Igen, igen, igen. De igenis képes vagy az elengedésre. Ma megcsináljuk az elengedést.

APRIL: Oké, jó. Készen állok.

ADAMUS: Ma meg lesz az elengedésed?

APRIL: Készen állok rá.

ADAMUS: Rendben. Tényleg?

APRIL: Igen.

ADAMUS: Jó, 90 %-ban ezt így is érezte.

APRIL: Ó! (nevet)

ADAMUS: Akkor hadd halljam újra! „Készen állok.”

APRIL: Készen állok!

ADAMUS: Jó. Jó. Igen, készen állsz. Mindannyian készen állunk, és ezt úgy fogjuk megtenni, hogy ne égessétek szét, ne üssétek ki magatokat. De itt egy ugrásra van szükség. És most ugrani fogunk egyet úgy, hogy közben nem égetitek szét magatokat, mert ez a mai nap erről szól. Köszönöm.

APRIL: Köszönöm.

ADAMUS: Igen. És egyelőre ennyi volt. Köszönöm a válaszaitokat.

Adamus válasza

Az a dolog, ami a leginkább meglep mindannyiótokkal kapcsolatosan, az az elkötelezettségetek, és az, hogy még mindig itt vagytok. Ez az, ami engem meglep – az itt jelenlévők, és az online nézők. Hogy itt vagytok testben. Mert ez kemény. Tényleg kemény. És több ezren eltávoztak – valószínűleg több ezren elmentek a Bíbor Körből sok különböző okból kifolyólag. Ez se nem rossz, se nem jó, de ti itt maradtatok magatokért. Maradtál. A kitartásotok, az elkötelezettségetek, a makacsságotok egészen elképesztő! Ez az, ami engem meglepett, mert amikor idejöttem drága Tóbiás távozását követően, azon tűnődtem: - Milyen messzire tudunk eljutni? Hányan fognak innen elmenni? – És ez visszanyúlik a valódi meglepetésre, ami nem más, mint amit egyikőtök említett. És ez a tudás. És ez itt van. A tudás olyan nagyon erős. Na, most ez félelmet teremt, tudod, hogy ott a tudás, de te mégis azt mondod: - Térjünk csak vissza a dolgok kényelmes, ismerős, biztonságos módjaihoz.

Az a tudás, amivel rendelkeztek, és nemrégiben láttátok azt a felszínre törni – az elmúlt két vagy három hónapban – és néhányan ezt úgy hívjátok, hogy hirtelen látóvá váltatok. Egyszerűen már azelőtt tudjátok a dolgokat, még mielőtt megtörténnének. Tudod, hogy a telefon meg fog csörrenni. Tudod, hogy bele fogsz futni valakibe az áruházban vagy a boltban. Egyszerűen csak tudod, és ez azt jelenti, hogy egyfajta tisztaság vagy tisztánlátás kezd kifejlődni. De ezzel egy időben meg féltek is ettől – hogy most akkor kövessétek ezt a tudást? – mert ezzel egy ismeretlen útra kezdtek rálépni. És ezért sem akartam ma rátérni a mentálisra. Majd máskor fogunk róla beszélni, de ez a tudás most elkezd keresztüljönni és én, csak arra kérlek titeket, hogy legyetek ennek tudatában. Most azonnal nem kell ezt követned, csak legyél ennek tudatában, mert amikor ennek tudatában vagy, akkor az olyan, mint egy fény, ami még inkább be tud jönni.

Tehát ami számomra a legmeglepőbb veletek kapcsolatosan az az, hogy benne vagytok ebben. Hogy benne vagytok. Mert ez bizony kemény! Ez tényleg nagyon, rettenetesen kemény. Sokkal könnyebb visszatérni még egy pár életre. Könnyebb ezt nem az elsők között megtenni, és néha hajlamosak vagytok arra, hogy el akarjatok rejtőzni, de mégis csináljátok ezt az egészet. Ezért áldásom rátok! Áldásom rátok!

Akkor a következő dolog a mai napirendünkben! Igyunk egy csésze kávét! Kér még valaki kávét? (nevetés) Ma körbeadom.

SART: (kiabál) Sandra! (még több nevetés)

ADAMUS: Itt kellene lennie, és a Shoudot kellene hallgatni, de ehelyett mit csinál? Kávét főz.

Minták

A következő dolog, amiről beszélni akarok, ami a mai nap gyökere, magva – az az, hogy nagyon sok életet leéltetek a Földön, és még ha azok közé is tartozol, aki nem élt itt sok életet, csak alig egy párat, akkor is nagyon benne vagy az életek mintáiban. Azok közületek pedig, akik több, mint ezer életet leéltetek, ti nagyon egyértelmű mintákat fejlesztettetek ki: - a test tiszta, egyértelmű mintáit, az elme mintáit, és mindenre vonatkozóan mintáitok vannak.

És egyre csak ismétlitek azokat a mintákat, egyre csak ezeket ismételtétek, és a vicces dolog pedig az, hogy a korai életetekben lényegében ezeknek a mintáknak a megteremtésén dolgoztatok. Most vissza akartatok térni a fizikai test és az elme mintájába. Nem akartatok nagyon eltérni a társadalomban bevett dolgoktól, nem akartatok különcök lenni, így nagyon hamar ezekben a mintákban találtátok magatokat. Most pedig eljutottatok arra a pontra, ahol ezek a minták többé már nem működnek.

A minták hasonlatosak az öregedéshez. Igazából az öregedéshez és a halálhoz. Az öregedés is egy minta, amit egyszerűen csak elfogadtatok – meg fogok öregedni – mert ez már úgy ezerszer megtörtént veled. Ezért az öregedés nagyon is ismerős neked. Nagyon is jól ismered ezt a folyamatot a születéstől kezdve a fizikai, a szexuális és a mentális érésen át, majd ezt követően eléred a csúcspontot, és onnantól kezdve lassan, lassacskán beindul az öregedés.

Szinte olyan ez, mint egy hipnózis, de inkább csak arról van szó, hogy benne vagy ezekben a mintákban, és erre egy jó nagy részed azt mondta: - Hát ez már csak így van. Tudod, hogy van ez, megöregszünk és meghalunk. – Nem! Nem! Ki fogunk szállni azokból a mintákból, vagy elengedjük azokat, vagy nevezd ezt úgy, ahogy csak akarod.

Ennek nem kellene valóságnak lennie. Ennek nem kellene így lennie. De mivel olyan sok életen keresztül ezen dolgoztatok, ezt csináltátok, ezt tapasztaltátok, hogy csak hagyjátok magatokat az árral sodródni. És amikor valami bejön, és megpróbálja ezt megváltoztatni, amikor a tudás bejön – mert mindent, amit ma eddig elmondtam, azt már tudjátok – tehát amikor bejön a tudás, akkor meg azt mondod: - Ó, ez túl sok nekem! Nem tudom ezt kezelni! Mit értesz azalatt, hogy nem fogok öregedni? Mit értesz azalatt, hogy nem kell követnem a test kitaposott, régi módjait? – Meg azt is mondod: - Várjuk csak meg, hogy mi történik holnap vagy a jövő héten! – Tehát benne maradsz ezekben a mintákban!

Egy másik csúnya minta a beteljesületlenség mintája. Tehát éled az életed, és bizonyos dolgokat megteszel, míg más dolgokat nem teszel meg, és te is – ahogy általánosságban az emberek is - rendelkeznek ezzel a beteljesületlenség mintájával – Nem is azt tettem, amit meg akartam tenni abban az életemben. – És amikor átjönnek a mi oldalunkra, összegyűlünk, és akkor általában rögtön azzal kezdik: - Ezt és ezt kellett volna tennem. Bárcsak megtettem volna! Akkora vágyaim voltak arra az életemre! – És itt van ez a beteljesületlenség mintája. És egy idő után ez már szinte odáig fajul, hogy egyszerűen csak elfogadod, hogy nem fogsz egy beteljesedett életet leélni. Szinte elfogadod ezt. – Hát én a művészeteknek akartam szentelni magam. – vagy – Tényleg túl akartam lépni néhány spirituális szinten – vagy – be akartam utazni az egész világot. Állandóan ezt hallom a Shaumbráktól, és másoktól is – ezt a nagyfokú beteljesületlenséget. Ez egy mintává vált, egy elfogadott mintává. Rendben van a beteljesületlenség.

De mi ebből ki fogunk törni, mert ez egyáltalán nincs rendben. Oka volt annak, amiért idejöttetek. Elég kitartóak, makacsok és elkötelezettek voltatok, hogy idáig eljutottatok. És nem úgy lesz, hogy egy csomó beteljesületlen dologgal érkeztek meg majd a túloldalra. – Tudod már annyira közel jártam a testet öltött megvilágosodáshoz. De tudod, gyáva nyuszi voltam az utolsó pár lépés megtételéhez, így aztán nem léptem meg őket. – Ez többé már nem működik! Azok a minták nem hozzátok tartoznak, de attól még egy kicsit ezekbe fogtok kapaszkodni. Olyan okokból kifolyólag fogtok azokba kapaszkodni, amikre mindjárt rátérünk.

A családi minták – természetesen. A legtöbben ezen már jócskán túlléptetek. Milyen minták vannak még?

Mondok én egyet, amíg ezen gondolkoztok. Van egy pihenés és felkészülés minta, ami zajlik. Annyira nagyon elfáradtok a testetekben és az elmétekben, hogy a minta a következőképpen hangzik: - Meghalok, hogy pihenhessek egy kicsit. Meghalok, hogy egy kicsit leálljak, és megpihenjek a más birodalmakban. Létrehozok egy kis füves helyet, ahol tehenek legelésznek, és minden tele van virágokkal és madarakkal, és ott fogok aludni legalább 100 évig. És egyszerűen csak aludni fogok. Pihenni fogok, és felkészülök a következő életemre, mert tudod – és ez egy minta, és így folytatod – mert tudod, megtehettem volna, de egyszerűen kifogyott az üzemanyag. Nem volt hozzá energiám. És akkor 100 évig fogok aludni a túloldalon, majd teljesen megújultan térek vissza egy másik életre. – Dehogyis. Szarosan fogsz ide visszatérni. Úgy fogsz ide visszajönni, hogy mindent újra kell majd kezdened, mert elfelejtesz mindent, amiket magadnak mondtál, és megint keresztülmész az egész folyamaton, visszatérsz az ősi vérvonalas családodhoz, és abba a béna fizikai testbe, ahelyett, hogy a FényTestedben lennél. Vagyis ezzel azt akarom mondani, hogy ez egy minta.

Itt ez a minta, hogy „Nem tudom megtenni! Nem vagyok rá képes!” – Ez nagyon elsöprő: „Egyszerűen képtelen vagyok rá!” – És töltsd ki a mondatot. „Nem tudom ezt működőképessé tenni! Már annyiszor próbáltam! Próbálkoztam ezzel a megvilágosodással, és az a helyzet Adamus, hogy egyszerűen nekem ez nem megy, nem tudom ezt megcsinálni! Valami baj van. Lehet, hogy egyszerűen csak el kell távoznom a bolygóról, és el kellene beszélgetnem veled és magammal is, mert ott a túloldalon nagyobb lesz a tisztánlátásom.”

Nem. Ez nem úgy van, hogy amikor átérsz a túloldalra, akkor hirtelen megvilágosodsz. Az úgy van, hogy amikor átérsz a túloldalra, akkor jönnek az:- Ó, bassza meg!- pillanatok. – És az, hogy: -A fenébe is, ezt és ezt kellett volna tennem – majd rögvest újra fejest ugrasz, és megpróbálod újra megtenni.

Akkor hát milyen más minták vannak még? Igen. Linda máris odaviszi hozzád a mikrofont!

LINDA: Igen, szaladok.

ADAMUS: Több milliárd entitás néz téged online.

JIM: Láthatnánk ezt újra Linda? Nem. (nevetve) A kedvencem az, hogy senki nincs, aki párkapcsolatra lépne velem ezen a szinten, amire most képes vagyok.

ADAMUS: Oké, igen, igen. Igazából ez érdekes. Nem mondanám azt, hogy ez egy régi minta. A régi minta úgy szólna, hogy muszáj, hogy legyen párkapcsolatom, mert az úgy helyes. – Igazából, amit te mondasz, ez egy egészen új dolog, az, hogy: - Nincs olyan kapcsolat, ami lényegében most rezonálna velem. – Igen.

A régi minták azok minták. Újszülöttként születsz bele egy fizikai testbe. Pedig nem kell ezt tenned. Tóbiás ezt megmutatta nekünk. Tíz évesen kezdte. Így nem kellett megtapasztalnia azt, amikor a csecsemő összekakálja magát, meg az ezzel járó többi dolgot sem, mint a sírást meg a betegségeket. Akkor jött be, amikor a test készen állt arra a tesztoszteron infúzióra, és minden egyébre is. Akkor gyertek be!

A következő dolog, amibe az emberek manapság nagyon belementek, mert valamikor ez nem így volt. – Muszáj tovább tanulnom. Muszáj, hogy legyen egy partnerem. Aztán pedig muszáj, hogy közös gyerekeink legyenek a partneremmel. Aztán pedig jön – az új minta: - El kell, hogy váljak, aztán megint el kell válnom, és aztán újra és újra (nevetés), aztán megint, aztán megöregedtem, és nincs egy vasam sem, és a karrierem beteljesületlen volt. Miért is végeztem el azt az iskolát ennek a hülye karriernek a kedvéért, ami annyira beteljesületlen volt? Meg fogok halni. (még nagyobb nevetés)

Ezek minták, mégis senki sem kérdőjelezi meg őket. Senki nem mondja azt, hogy „Álljunk csak meg egy pillanatra! Ez az, amit igazán akarok?” – Ezt javasolnád a gyerekednek is? (valaki azt mondja: - Nem!) Vagy az unokádnak? Ezt javasolnád a fiadnak, Tobin-nak?

KERRI: Nem.

ADAMUS: Kérlek, vidd oda a mikrofont!

LINDA: Ki kiabál ott? Nem, az nem lehet Kerri. Ő nem tenne ilyet! (Adamus nevet)

ADAMUS: Tehát Kerri, te is belementél a mintákba, de…

KERRI: Ez sajnálatos módon igaz. (nevetés)

ADAMUS: Nem, ez rendben van.

KERRI: Rendben van számomra is.

ADAMUS: És ez nem is számít egészen addig, amíg hajlandó vagy kijönni belőlük.

KERRI: Felismerem őket.

ADAMUS: Oké, rendben.

KERRI: Önszabotázs.

ADAMUS: Ma szikra csillog a szemedben.

KERRI: Igen!

ADAMUS: Igen.

KERRI: De csak miattad.

ADAMUS: Látom. (nevetések) Tehát te mit javasolnál Tobinnak?

KERRI: Én a következőt javasoltam neki: - Azért vagy itt, hogy élj! (az öklével a levegőbe csap) És ez az egyetlen dolog, amit tenned kell! És tudod mit mondott nekem két napja?

ADAMUS: És amikor ezt mondtad, akkor őt ütötted meg az öklöddel?

KERRI: Nem, az ágyban feküdtünk. Este volt.

ADAMUS: Gondoltam, azért rákérdezek. (Adamus nevet)

KERRI: Elcsaptam a feje mellett, de…

ADAMUS: Na, igen! Bumm! Bumm!

KERRI: Nem, de most komolyan, a fiam azt mondta nekem: - Rájöttem az élet értelmére, és az pedig az, hogy meg fogunk halni! És különben is mi értelme van annak, hogy kikeljünk az ágyból? – Erre én azt feleltem neki: - Az, hogy éljél fiam! Hogy elmenj kempingezni, hogy érezd a virágok illatát, és ott legyél a természetben – ugyebár?

ADAMUS: És hogy haladtok ezzel?

KERRI: Azt mondtam neki, hogy még van kilencven éve. Ne aggódjon emiatt!

ADAMUS: Igen, igen, igen. És ő mit szól ehhez?

KERRI: Kicsit intenzívek a dolgok a szüleivel. (nevetés)

ADAMUS: Igen, igen.

KERRI: De ő ezt szereti, és különben is engem választott anyjának, és mi együtt vagyunk itt.

ADAMUS: Igen.

KERRI: Most már túl késő, hogy meggondolja magát. (nevetések)

ADAMUS: Akkor tehát valószínűleg nem javasolnád neki a régi mintákat.

KERRI: Nem. Nem akarom, hogy főiskolára vagy egyetemre menjen, majd ötvenezer dollárért kapjon egy diplomát. Nem.

ADAMUS: Igen, igen.

KERRI: Ezt én nem akarom.

ADAMUS: Valószínűleg azt mondod neki ennek az egésznek a magvaként, hogy: - Csak kövesd a szívedet!

KERRI: Igen.

ADAMUS: Oké.

KERRI: Meg még azt is mondom neki: - Ne hagyd, hogy bárki is elrontsa a parádédat!

ADAMUS: Igen.

KERRI: Hogy amikor egy seggfej odamegy hozzád, és gonoszkodik veled…

ADAMUS: Ezt a nyelvezetet használod a kisfiaddal is?

KERRI: Nos, hát azt mondom neki: - Amikor az a kis szarházi odamegy hozzád (nevetés), és megpróbál belerondítani a jókedvedbe, akkor csak mondd azt neki: - Hé, ember! Amíg nem jöttél ide, jól éreztük magunkat. – Szó szerint mondja ezt! Tudod, a szexuális energia vírust tanítom neki, meg ilyeneket.

ADAMUS: Jó. De nem kívánod neki a régi mintákat.

KERRI: Nem, azt akarom, hogy szabad legyen. Mindig tele van fénnyel és örömmel. És én ezt akarom a számára, és mindig azt mondom neki: - Azért vagyunk itt, hogy éljünk, és a többi nem számít.

ADAMUS: Tudod, hogy mi az, amit meg kell, hogy kérdezzek.

KERRI: (suttogva) Kérdezd meg!

ADAMUS: Jó szabvány vagy, példakép vagy a fiad számára?

KERRI: Nem mindig. Nem. (kisebb nevetések) Mert ott vagyok a taposómalomban, a fülkémben a munkahelyemen.

ADAMUS: Semmi baj sincs a munkáddal.

KERRI: Mélyen magamba merülök, és rá fogok erre jönni a tanácsodra alapozva.

ADAMUS: Hát igen, az szolgál téged. Szolgál téged.

KERRI: Azt tudom, hogy szolgál engem. Felnevelek egy gyereket. Tetőt raktam a fejünk fölé, és végre megbecsültem magam ezért, hogy ezt megtettem, mert, ahogy ezt te is tudod, egy párszor el akartam menni erről a bolygóról.

ADAMUS: Személyesen akartam erre megadni neked választ, majd a Shoud után Cauldre megteszi ezt.

KERRI: Ó, remek!

ADAMUS: Mert ez egy kicsit személyes.

KERRI: - Azt lefogadom.

ADAMUS: Igen, de…

KERRI: Nem számít. Mondd most nyugodtan!

ADAMUS: Az a helyzet, hogy a gyerekedet használod kifogásként.

KERRI: Ó, igen! Ezt tudtam.

ADAMUS: Igen, igen, igen.

KERRI: Ezt tudtam!

ADAMUS: De lényegében azt csinálod, hogy mindenféle rossz energiát küldesz neki ennek részeként. Egyfajta üldöztetési vagy zaklatási szerepet vettél magadra, és ő ezt érzi. – A mami ezt értem csinálja, mert máskülönben már egy Felemelkedett Mester lenne!

KERRI: Ezt tudom, világos?

ADAMUS: Világos.

KERRI: Ezt tudom, de akkor mit tegyek vele, rakjam be egy árvaházba? (nevetés) Talán ott jobb lenne neki.

ADAMUS: Talán nem kellene… (Adamus nevet)

KERRI: Mondtam már az apjának, hogy nevelje ő. Mondtam neki, hogy meg kellene próbálnia.

ADAMUS: Fejezd ezt be, hogy őt használod kifogásként.

KERRI: Oké, rendben.

ADAMUS: Fejezd ezt be, hogy…

KERRI: Befejeztem.

ADAMUS: „Nekem kell gondot viselni rá...” – Szeretném, ha visszaemlékeznél arra az időre, amikor Tobin megszületett, és a saját fejlődésedre is, és azokra a dolgokra is, amik az életedben történtek, amik azt okozhatták volna, hogy a kukorica kipattogjon, és behoztad Tobint, ami csodálatos, de őt használod kifogásként az életed dolgai miatt. És egy szinten ő érzi ezt az energiát. És nem érted, hogy néha miért viselkedik olyan furán. Hát azért, mert érzi ezt az energiát. Többé ne használd őt kifogásként!

KERRI: Rendben, abba fogom ezt hagyni. És ezt felismerem. Tényleg, őszintén, a barátaim is tudják ezt.

ADAMUS: Rendben, akkor a következő hónapban egy három oldalas jelentést kérek tőled, amit mindenki előtt elő kell adnod. (még nagyobb nevetés)

KERRI: Nem lehetne ehelyett inkább énekelnem és táncolnom? Az sokkal szórakoztatóbb.

ADAMUS: De igen. Majd utána.

KERRI: Oké. Oké.

ADAMUS: Jól van.

KERRI: De köszönöm, és felismerem ezt.

ADAMUS: Köszönöm. Ne legyen több kifogás.

KERRI: Nincs több.

ADAMUS: Ez egy minta. Egy tipikus minta. Egy újabb minta… köszönöm. Köszönöm, hogy megengedted, hogy ennyire személyes legyek veled.

És egy másik minta pedig az, amit itt most gyorsan megemlítek, az amiatt való aggódás, hogy mások mit gondolnak rólad. Ó! Ez olyan súlyos – Mit fognak rólam gondolni? – Az egyáltalán nem számít, és elég szomorú lenne, ha úgy kelnél át a túloldalra, hogy beteljesületlen maradnál, én pedig azt kérdezném tőled: - Mi volt ez az egész? Miért... már ott voltál a határán. Mindössze egy pár lélegzetnyire voltál a valódi testet öltött megvilágosodástól.

Tudom, de féltem, hogy mások majd mit gondolnak rólam! Hát ez nem lenne… a Felemelkedett Mesterek körberöhögnének téged. Komolyan kipukkadnának a nevetéstől. – Most ez komoly?! Tényleg hagyod, hogy ez számítson neked, hogy mások mit gondolnak rólad, és tényleg hagyod, hogy ez a régi tudatosság vezérelje a tetteidet? - És én is kinevetnélek ezért, és ők is kinevetnének, de mégis bele tudtok ebbe ragadni – ebbe a mintába, hogy „Mások mit fognak gondolni?”. Ez a másnak lenni, különbözőnek lenni nevezetű minta.

Már egyébként is különbözöl másoktól, már eleve más vagy, és ez egy jó dolog. Már eleve más vagy, mint a többiek. Lényegében az a helyzet, hogy bele vagytok ragadva a másság középzónájába. Eléggé más vagy, mint a többiek, de még nem vagy egyedi, egyedülálló. Értitek a kettő közötti különbséget? Más vagy, mint a legtöbben, és ezért ki is nevetnek, de még nem vagy egyedi, egyedülálló.

Voltak nagyszerű festők, akiket ismertem pár száz évvel ezelőtt. Ők is mások voltak. Először megtanultak festeni úgy, mint a többiek. És ez rátok is igaz: megtanultatok olyan emberek lenni, mint amilyen mindenki más is. Aztán elkezdtek különbözni. Elkezdték kialakítani a saját stílusukat és módszereiket, és ezért bizony kinevették őket. A gúnyolódás és a kinevetés akkor fejeződött be, amikor egyedivé, egyedülállóvá váltak, amikor igazán megváltoztatták a művészetet, amikor a nagyon is gyakorlati festésből áttértek az absztrakt festészetre. Na, akkor egyedivé vagy egyedülállóvá váltak, és akkor mindenki elfogadta őket, sőt, mindenki tisztelte és nagyra becsülte és csodálta őket, mert kitörtek a régi mintákból. És… (valaki beszól: - Meghaltak.) Nem feltétlenül. Igen, voltak olyanok is, akiket a haláluk után kezdtek elismerni. De olyanokkal is találkoztam, akik még életükben híressé váltak. Keresztülmentek a gúnyolódó szakaszon. De ti mások vagytok, viszont nem engedtétek meg magatoknak, hogy egyediek, egyedülállóak legyetek. Mások vagytok, ugyanakkor még nem engedtétek meg magatoknak, hogy teljesen végigmenjetek az úton, hogy abszolút szuverének és szabadok legyetek ettől az összes mintától! És most ezért vagyunk itt.

Még gyorsan kérnék egy pár mintát. Láttam pár jelentkezőt. Linda szalad a mikrofonnal! Köszönöm Linda. Kérsz egy kávét?

LINDA: Ühüm. Ühüm. Ühüm.

ADAMUS: Minta.

SHAUMBRA 1. (nő) Félek a saját hatalmamban állni.

ADAMUS: A saját hatalmadban állni. Változtassuk meg ezt a szót! A saját Fényedben állni. A hatalom az tényleg egy illúzió. De értem mit akartál ezzel mondani: - az Én Vagyok lenni, és az Itt Vagyok lenni. Az Itt Vagyok alatt azt értem, hogy „ahelyett, hogy csak gondolkodnék és álmodoznék róla, ahelyett, hogy csak álmodoznék a testet öltött megvilágosodásról, Itt Vagyok. A Mester Vagyok. – És akkor az emberi rész közbeszól: - Igen, de nézd csak, te még mindig… És ez olyan, hogy: - Tarts ki! Tarts ki ember! Hallak téged. Itt Vagyok, ÉS te ember, ugyanúgy itt vagy, és együtt vagyunk itt. – Ez az ÉS. Tehát csak legyél, a saját Fényedben legyél, az Itt Vagyok. Az a részed, akit annyira jól ismersz, akit annyira jól érzel, ami a te nagyságod. Itt Vagyok. És nem odakint vagyok. Nem várok. Itt Vagyok. Jó. Nagyon szenvedélyes tudok lenni ezzel kapcsolatosan.

Valaki jelentkezik. Milyen minták vannak még?

MARY SUE: Ez is el fog múlni. És ha majd elmúlik, akkor minden sokkal jobb lesz.

ADAMUS: Igen, igen. Mondj erre egy gyakorlatias példát!

MARY SUE: Van ez a dolog, amit meg kell tennem, és arra kell fókuszálnom, és nem tudom élni a saját életem, amíg ezzel nem végzek, mert ez uralja az életemet.

ADAMUS: Igen.

MARY SUE: De ha ennek majd vége, akkor végre jól érezhetem magam.

ADAMUS: Akkor majd minden rendben lesz.

MARY SUE: Igen.

ADAMUS: Egészen a következő dologig.

MARY SUE: Pontosan!

ADAMUS: És jön a következő dolog.

MARY SUE: Mindig van valami. Van, hogy egyszerre több dolog is van.

ADAMUS: Csodálatos – egy ragyogó példa.

MARY SUE: Oké.

ADAMUS: Még egy mintát kérnék, és utána szeretnék tovább haladni. Oké.

LINDA: Várjál!

Következzen a híres Patricia Aburdene.

PATRICIA: Igen, a híres Patricia Aburdene. Ez kapcsolódik a mintához.

ADAMUS: Igen.

PATRICIA: Tudom, hogy ez nagy lószar, egy nagy marhaság, de számomra ez akkor is igaz. Megtehetsz igazán nagyszerű dolgokat, de tudnod kell, hogy nagyon stresszes lesz.

ADAMUS: Igen.

PATRICIA: Marhaság az egész, de akkor is itt van bennem. Te jóságos ég! Ez nagyon ott van bennem.

ADAMUS: Mondanál erre egy gyakorlati példát?

PATRICIA: Hát az egész életem!!! (nevetés)

ADAMUS: Képes vagy igazán nagyszerű dolgok megtételére, de…

PATRICIA: De az stresszes és nehéz lesz.

ADAMUS: Igen.

PATRICIA: De a lényeg az, hogy az nagy stresszel fog járni.

ADAMUS: Igen.

PATRICIA: Ezt jó, ha előre tudod.

ADAMUS: Stresszes, küzdelmes.

PATRICIA: Stresszes lesz, ha igazán nagyszerű dolgokat akarsz tenni.

ADAMUS: Igen, igen. És ez honnan való?

PATRICIA: Ez egy minta.

ADAMUS: Pontosan! Ezek minták. Életek. Még az sem számít, ha beazonosítod, hogy ez egy apáca, vagy valami ilyesmi. De…

PATRICIA: Az apácák nem stresszelnek.

ADAMUS: Uúúú….

PATRICIA: Legalábbis az én fejemben.

ADAMUS: Ez egyfajta szentséges stressz.

PATRICIA: Szentséges stressz! (nevetés)

ADAMUS: Az apácák sokat stresszelnek, és ezt azoknak mondom most közületek, akik apácák vagytok és ma online néztek minket. Sok a stressz amiatt, hogy soha nem tudtok elég jók lenni. Soha nem tudtok elég jók lenni – és az atya, úgy értem az atya és az Atya – ők soha… tudod, a nők nem elég jók. A nők nem elég jók. És ez már csak így van, ha női testben vagy. Sajnálom, de akkor soha nem tudsz elég jó lenni. Szóval az apácák elég sokat stresszelnek.

PATRICIA: Akkor lehet, hogy én – lehet…

ADAMUS: Igen!

PATRICIA: Ez része a marhaságomnak.

ADAMUS: Igen, az apácaságodnak. Igen, ez marhaság. És igen ez egy minta, ez egy olyan programozottság, ami azt mondja: - Keményen meg kell érte dolgoznom. Stresszelnem kell érte. És nehéznek kell lennie azért, hogy bármiféle értékkel bírjon. A véremet, az verejtékemet, a könnyeimet és a lelkemet kell áldoznom azért, hogy az értékes legyen. – És ez mókás, mert magadnak kell bebizonyítanod valamit. És ezt újra meg újra megismétled.

PATRICIA: De ez egyáltalán nem mókás, és nem is szórakoztató.

ADAMUS: Először még az.

PATRICIA: Na, igen, az első alkalommal.

ADAMUS: Utána már… az első alkalommal ez ilyen: - Megcsináltam! Legyőztem az összes akadályt! Ráfókuszáltam. Annyira intenzív volt, és olyan beteg voltam, meg minden más is volt. –Ilyen az első alkalom. Utána már csak egy régi minta. Ez egy régi minta. Hogyan szállsz ki belőle?

PATRICIA: Nem tudom.

ADAMUS: Nem kedvelem ezt a kifejezést.

LINDA: juj, juj! (nevetés) Kimondtad!

PATRICIA: Kimondtam. (Lindának elakad a lélegzete)

ADAMUS: Igen, kimondtad.

PATRICIA: Megtettem.

ADAMUS: Akkor csak találj ki valamit. Mindegy mit. Az elkezdi megmozgatni az energiát, amikor kitalálsz valamit, mindegy mit. Akkor ezt most újra játsszuk el!

LINDA: Járasd meg vele a poklot Patricia!

PATRICIA: Valaki megadta a választ.

ADAMUS: Rendben van, most visszamegyünk az időben…

PATRICIA: Feladom!

ADAMUS: És válaszolj arra, hogy ezt mégis hogyan kezeled? Mit teszel? Hogyan lépsz túl ezen?

PATRICIA: Valaki azt a választ adta nekem, hogy feladom!

ADAMUS: Feladod, egyszerűen csak feladod! Ez tetszik nekem, ahogy bármilyen más válasz is tetszene. De igen, feladod. De ez egy minta, szóval ez megpróbál majd téged visszacsábítani…

PATRICIA: Igen, az.

ADAMUS: …ebbe a mintába. Miért? Azért mert ez kényelmes, megszokott. Még akkor is, ha ettől nem érzed jól magad, ez egy minta és ezt te is tudod.

PATRICIA: Szóval feladtam, és semmi nem történik.

ADAMUS: Jól van. (valaki hangosan felnevet)

PATRICIA: Feladtam. Nem történik semmi.

ADAMUS: Oké. Mikor adtad fel? (nevet) Mikor adtad fel?

PATRICIA: A legutolsó könyvem után.

ADAMUS: Oké...

PATRICIA: Akkor ezt azt jelenti, hogy igazából mégsem adtam fel? (nagy nevetés)

ADAMUS: Rendben van. 8.2 %-át adtad fel.

PATRICIA: 8, 2 %-át?

ADAMUS: A százból. Egy kicsikét adtál fel belőle.

PATRICIA: Ja, hogy százból! (Adamus nevet) Azt hittem a 10-es skálán vagyunk, mert akkor egész jól állnék! (még nagyobb nevetés)

ADAMUS: Nem, nem, nem!!! Vagy az ezres skálán? Tehát ebből 8,2 %-ot feladtál, ami egy jó kezdést jelent. De ez tökéletesen illik ahhoz, ami most következik. Oké.

PATRICIA: Köszönöm.

ADAMUS: Köszönöm. Nagyra értékelem. És mindenkinek köszönöm a részvételt!

Ahogy már mondtam, imádom a Shaumbrát. Mert tudunk játszani. Jól tudunk szórakozni. Beszélhetünk az életed legszívbemarkolóbb, legmélyebb, legfájdalmasabb részeiről, és te mégis maradsz. Itt vagy. És ez annyira csodálatos. Köszönöm. Köszönöm.

Akkor most hová tartunk ezzel az egésszel? Nos, a mai napon a mintákról beszélgetünk. A testben lévő mintákról. Megéltél testi fájdalmakat és alacsony energiaszinteket.

Akkor most vegyük feljebb a fűtést még egy fokkal, mert… (a közönség egyetért) Igen, igen, igen. Kicsit hűvös van itt, és mindjárt csinálunk egy merabh-ot. És szeretném, ha ellazulnátok és…

LINDA: Álmosak lennénk?

ADAMUS: Igen, hogy álmosak legyetek. Kér valaki egy kávét, még mielőtt elkezdenénk a merabh-ot?

LINDA: Óóóóóó!!!

ADAMUS: Akkor mindenki a merabh alatt járna ki a toalettre.

Realizáció

A lényeg az, hogy a minták sok értelemben jól szolgáltak téged. A mai napot azzal kezdtük, hogy vedd szemügyre az életed! – Nézd, meg mi zajlik benne, még akkor is, ha ez nem tetszik neked. Mert az a dolog azért van ott, mert az szolgál téged. Vedd csak szemügyre! Ne próbálj vele csatázni, mert ez egy realizáció, egy felismerés! Ó! Hát azok a minták azért voltak ott, mert kényelmesek voltak. Megszokottak és ismerősek voltak. És így nem kellett igazán másmilyennek lennem. Így nem kellett egyedinek, egyedülállónak lennem. Így csak egy kicsit kellett másnak lennem. – A minták azért voltak ott, mert úgy gondoltad, hogy azok nem ölnek meg téged, de tévedsz, mert igenis megölnek. A minták azért voltak ott, mert itt van ez az amnézia. Ez a hipnózis. És ez olyan, mint amikor egy takaró elfedi a valódi tudatosságot, és te meg észre sem veszed. Belemész ebbe a parádéba, és úgy menetelsz benne, mint mindenki más, annak ellenére, hogy a tudásod azt mondja: - Nem kellene többé felvonulnom ebben a parádéban! Nem kellene itt menetelnem!

A kérdés pedig az, hogyan tudsz ebből kiszállni? Nem tudsz vele harcolni – ezt máris elárulom. Megpróbálhatod persze, és akkor ez egy megszállott próbálkozási játszmává fajul, ahol is megpróbálsz önmagadon túllépni, megpróbálsz magaddal csatázni, és ehhez akaraterőt próbálsz használni. De ezek nem működnek. Egyáltalán nem működnek. Mert ezzel csak még mélyebbre ásod magad.

Akkor mi a teendő? Hát először is azt kell felismerni, hogy mi folyik – hogy mintáid vannak, amik magukba zárva tartanak téged, és ezek a minták akadályozzák meg az áttöréseidet – és aztán hozol egy nagyon világos és tudatos választást egy kvantum váltás megengedésére. Ami nem egy aprócska változást jelent, mert ez is minta az életben, amikor aprócska haladásokra teszel szert, tudod, olyan tyúklépésben, vagy teknős stílusban. (páran nevetnek) És akkor ilyeneket mondhatsz magadnak: - Nos, haladok szépen. Látod milyen messzire eljutottam! – Én meg erre azt mondom neked: - Nahát, az elmúlt húsz évben mindössze két métert haladtál előre! (még több nevetés) Jó neked, de akkor most váltsunk át kvantumra! Engedjük ezt meg! És ez a – és erre újra meg újra vissza fogok térni – ez a megengedés. Ez az. A megengedés.

A megengedés azt jelenti, hogy félreállsz a saját utadból, a saját emberi utadból. Létezik egy természetes evolúció, egy természetes ciklus, amikor valaki ezt megengedi, és az a Fényt – szó szerint vett Fényt, annak új szintjeit fogja behozni a te testedbe. Ez a Fény az, ami majd ki fog téged szedni a régi mintákból, még akkor is, ha az ember még mindig azokba próbál kapaszkodni – amennyiben megengeded ezt.

És a fény szót használom, mert a fény – és itt most nem a nap fényéről, vagy a világításról beszélek – hanem az Én Vagyok szenvedélyének a mozgásáról. Ez a Fény az, ami aztán magához vonzza az energiát. És az energia az, ami szó szerint megváltoztatja a struktúrákat, a mechanikát és a külvilágot, de a testbe beengedett fény az, ami meg fogja változtatni a test mintáit. Ez a Fény az, amit ha megengedsz, végül majd bemegy az elmébe, és megváltoztatja azt.

Persze az ember ennek teljes mértékben ellen fog állni. Az először is egy fizikai táblázatot akar tőlem, utána meg majd azt akarja, hogy ott körözzek a feje fölött a levegőben, csak, hogy bebizonyítsam neki, hogy ez lehetséges. Na, ez az ember.

SAM: Az király lenne!

ADAMUS: Na persze, az aztán király lenne! És honnan tudod, hogy nem azt teszem éppen? Honnan tudod, hogy nem azt teszem éppen? (nevetések)

SAM: Úgy értem, amikor felteszed ezt a kérdést, akkor ez észlelésre kerül. Én ezt nem észlelem a levegőben. Csak ott állva látlak téged.

ADAMUS: Hát igen, minden az észlelésről és az érzékszervekről szól. Milyen érzékszerveket használsz ebben a pillanatban?

SAM: Túlnyomórészt a látást. Azt látom, hogy ott vagy.

ADAMUS: Az észlelésed hatvan százaléka a látásodon alapszik, pedig vannak más érzékszervek is. Könnyedén körözhetek ebben a pillanatban a fejed körül, és leszállhatnék a válladra, de amennyiben mindössze a szemedet és kicsit a hallásodat használod ezen a ponton, akkor nem leszel ennek tudatában.

SAM: Igen.

ADAMUS: Amikor megnyílsz a többi, úgy 200.000 többi érzékszervedre, akkor hirtelen kitárul a világ. Megnyílsz. Igen.

SAM: Nálam az a helyzet…

LINDA: Ha továbbra is beszélni akarsz, szükség lesz a mikrofonra!

ADAMUS: Igen, kérjük a mikrofont!

SAM: Oké.

ADAMUS: Kérsz egy kávét? (nevetések)

SAM: Köszönöm, nem. Szóval, ha egyszer ezt megengeded, tudod, hogy ki gyere a mintákból, és az új szuverén teredben legyél, akkor ennek mi a jelentősége a gyakorlatban – nekem ez jelenti a kihívást, feltételezem.

ADAMUS: Mihez képest mi a jelentősége? A munkádhoz képest? A barátnődhöz képest?

SAM: Mindenhez képest. Úgy értem itt vagyunk…

ADAMUS: Arra kérlek, hogy ne úgy gondolkodj, mint egy ember, mert most az öt érzékszerveddel és egy elmével gondolkozol.

SAM: Rendben.

ADAMUS: És most azon gondolkozol: - És ebből nekem mi hasznom származik? – amit egyáltalán el sem tudsz képzelni egészen addig, amíg ezt igazából meg nem engeded, de az ember azt kérdezi: - És nekem ebben mi lesz a jó? Az embernek mi haszna van ebből?

SAM: Nos, ez viselkedés kérdése, nem? Már úgy értem ahhoz, hogy ebben részt vegyek, hogy földelt legyek az új tapasztalásban, hogy megengedjem ezt, ahhoz az emberi résznek is hasznára kell ennek válnia.

ADAMUS: Persze, persze.

SAM: És ez az a rész, ahol időnként elakadok.

ADAMUS: Mit értesz fontosság alatt?

SAM: Valamiféle könnyedséget. Úgy értem ez az egyetemes valuta.

ADAMUS: Igen, de nem csak erről van szó. Leszűkíteném ezt arra – mert már kezdünk kifutni az időből – hogy ennek a jelentősége vagy fontossága abban áll, hogy most tudod, hogy egy fekete-fehér vagy szürke világban élsz, és közben azt is tudod, hogy mindenhonnan körbevesz egy színekben gazdag világ.

SAM: Igen.

ADAMUS: Tudod, hogy ennél sokkal több minden létezik. Ez ennek a fontossága az ember számára. Ez nem arról szól, hogy fiatalabb, szexibb, gazdagabb, vagy akármilyenebb legyél! Azok a régi minták. És ezek a minták úgy lettek beállítva, hogy szinte teljesen elérhetetlenek legyenek az ember számára. És ez éppen elegendő sorompót teremt a dolgok elé. A valódi fontossága abban rejlik, hogy a szürkéből, ami egy nagyon korlátozott érzéki tapasztalást nyújt, átmész a színesbe.

SAM: Ühüm.

ADAMUS: Én nem azért vagyok itt, hogy a 3D-s, öt érzékszervvel működő világodat jobbá tegyem. Miért? Mert előbb vagy utóbb te magad is mindenképpen bele fogsz ebbe fáradni.

SAM: Ühüm.

ADAMUS: Az én szerepem nem az, hogy a te 3D-s, 5 érzékszervvel bíró világodat jobbá tegyem. Elmehetsz a könyvesboltba, és ott sok olyan könyvet találhatsz, amivel egy kicsikét javíthatsz az életeden. Mi azért vagyunk itt, hogy belemenjünk a teljes érzékelés megtapasztalásába. És nem csak azért, hogy kielégítsük az embert, hanem azért, hogy kielégítsük a Mestert, aki ott kopogtat az ajtódon, és azt mondja: - Ember, engedj be! – Amire az ember azt válaszolja: - De honnan tudjam, hogy nem egy óriási csúnya farkas vagy? Mit hozol nekem? Hogyan fogod jobbá tenni a házamat? – És akkor nekiállsz egy egész litániát felsorolni a dolgok vonatkozásában. Mi nem ezért vagyunk itt. A megtestesített megvilágosodásért vagy itt, és nem azért, hogy az emberi életed jobb legyen.

SAM: Ühüm.

ADAMUS: Van ennek értelme?

SAM: Igen, van. Azt nem tudom, hogy én ezt kérdeztem-e, de igen, van értelme.

ADAMUS: Igen.

SAM: Mert ez nem annyira arról szól, hogy félek kiderül, hogy az egy nagy, csúnya farkas. Hanem arról, hogy nincs sok hely, ahol ezt kifejezhetném, vagy leföldelhetném ebben a valóságban, amin mindenki mással osztozunk. Nekünk ebben a fizikai világban kell élnünk, ebben a 3D-ben, és ide kell azt behoznunk, és tudod, akkor a mintákon kívül vagy, mégis ugyanitt találod magad, igaz?

ADAMUS: Igen. Tehát akkor a kérdésem mindenki számára az, hogy ezt az életet akarod folytatni, ahogy most élsz? Egy-két csavarral, trükkel, pár durva élet lecsiszolva, de lényegében ugyanígy akarod folytatni az életedet, mint ahogy most éled azt, a jelenlegi nézőpontoddal arról az életről, amiben most vagy? És ha igen, akkor jó neked, de én mégis azt állítom, hogy előbb vagy utóbb bele fogsz ebbe fáradni. Vagy, ott van egy tudás – van egy tudásod erről, és ez az, ami elhozott ide. – A fenébe is! Létezik valami ennél gazdagabb, szenvedélyesebb és nagyobb jelentőséggel bíró. Létezik valami más. – És ebbe belekóstoltál, ízelítőt kaptál belőle, és most már az egészet akarod, és ez rendben is van. Igen.

De mégis azt merem állítani, hogy az emberre ez ugyan jótékony hatással lesz, de mi ezt nem az ember hasznáért tesszük meg – ha meg tudjátok ezt érteni. Az embernek ez abszolút a hasznára, előnyére lesz. Tehát annak az embernek, aki most itt van, és minket néz, talán elmúlnak a testi fájdalmai, és fiatalabb lesz a kinézeted, egészségesebb leszel, egy új szenvedélyed lesz, meg minden egyéb, de mi ezt nem az ember kedvéért tesszük meg. Nem abból az okból tesszük meg, hogy mennyire válik ez az ember hasznára, előnyére. Máskülönben beleragadnánk ugyanazokba a régi mintákba.

Ha tudni akarjátok, hogy mi az oka annak, hogy az ember beleragad ebbe a keresésbe, akkor csak menjetek el egy könyvesboltba, és nézzétek csak meg azokat az okkult, vagy önsegítő, önfejlesztő könyveket! Nézzétek csak meg azokat! Mert azok a dolgok mind az ember épülésére, hasznára szolgálnak. Nézegessétek csak meg ezeknek a könyveknek a címeit, lapozd végig ezeket a könyveket. És én azt mondom, hogy egy nagyon kevés kivételtől eltekintve, azok mind az ember javára szolgálnak, és mi itt nem ezt csináljuk.

Amit itt teszel drága Mester, az persze az emberre is jótékony hatással lesz, az ember előnyre fog válni, de mi ezt nem az emberért tesszük. Az egy régi minta, és ez az, ami itt fog téged tartani. És mi ezen át fogunk törni.

Akkor most vegyünk egy mély lélegzetet, kapcsoljuk le a világítást, és készüljünk fel a merabh-unkra.

Nagyon szeretek együtt lenni veletek! Imádok történeteket mesélni, amikor visszatérek a Felemelkedett Mesterek Klubjába! (nevetések és tapsok) Ó, azok a történetek! És aztán azt mondtam: - Tehát ott vagyok a színpadon, és akkor egyszer csak Linda odajön hozzám, és megüt, és rám borítja a kávét! És akkor egy páran a közönség tagja közül elkezdenek leköpködni, meg almával megdobálni. (nevetés) És aztán kialakul egy ökölharc, és nagyon gyorsan az összes energia összefolyik, és mindannyian meztelenül táncolunk, majd… (nevetés)

LINDA: Álmodban! (még nagyobb nevetés)

ADAMUS: Szeretek történeteket mesélni. Egyébként ők sem hiszik ezt el, mert a legtöbben idejönnek.

Merabh a mintákon túlra

Akkor most kérnék egy kis zenét, és a világítást lekapcsolni!

(megszólal a zene)

Nem tudom, mi van ma az idővel. Elég furának tűnik. Drága Cauldre és Linda zavarba is jöttek. Mert a bevezetőjüket a szokásosnál jóval hamarabb befejezték. Én pedig sokkal hosszabban beszélhettem. De nem az az érzésetek, mintha csak most kezdtük volna el? (A közönség egyetért)

Azok más minták, a régi idő mintái. És most kezdenek elillanni.

(szünet)

Nincs is jobb a jó barátoknál, a jó zenénél, és egy csoda finom kávénál! Egy-két dolgot hiányolok az emberi létezésből, de azokat Cauldre-n, és rajtatok keresztül meg tudom tapasztalni. Na, igen, egy jó csésze kávé az hiányozni tud. Hiányzik a finom zabpehely mézzel és mogyoróval, éppen csak annyira, amitől most beindul a nyáltermelésem.

(szünet)

És igazából, ami a legeslegjobban hiányzik, az az emberi nevetés. Szerintem ez hiányzik az egészből a legjobban. Dolgoztam én más csatornázókkal, más csoportokkal, és bizony ott nem volt sok nevetés. És amikor előadtam a poénjaimat, hogy megpróbáljam megnevettetni őket, akkor meg elmentek. (nevetés) Hát, azt gondolták… tudjátok benne voltak abban a spirituális mintában, hogy mindent egy bizonyos módon kell csinálni.

És most eljutottunk oda, ahová megpróbáltam ma eljutni. Mindezek a minták, amik ott vannak, a dolgok megtételének módjai – az, ahogy a test él és meghal, az, ahogy az elme gondolkozik – ez most mind megváltozik. A minták, a személyes minták – az, hogy keményen kell dolgozni, vagy, hogy stresszelni kell a dolgok miatt, ó, ezek olyan mélyen belétek ágyazódtak. A fenébe is! Tényleg nagyon mélyen belétek ivódtak. És tudjátok mi szokott történni? Amikor az ember elkezd ezekkel csatázni, ölre menni, harcolni, akkor ezzel csak még mélyebben beleivódnak az emberbe. Hát nem különös? Attól csak még mélyebben beülnek, beágyazódnak. Pontosan azt a dolgot, amit próbálsz nem csinálni, most még inkább csinálod, mert egy mentális fókuszt raksz rá, ami ezeket a régi mintákat lineárisan helyhez köti vagy leláncolja. Beágyazódva tartja ezeket a mintákat.

És amikor az elmédben megpróbálsz ezekkel harcolni, amikor mondjuk, megpróbálsz harcba szállni az öregedéssel – Fiatalabb leszek, fiatalabb leszek – vagy – jobban fogom érezni magam, ezzel megpróbálsz – soha nem kedveltem a megerősítéseket. Ezért majdnem kirúgtak Sedona-ból 8 évvel ezelőtt, amikor ezt ott elmondtam, de van egy pár ember, aki elkezdi felismerni, hogy ez miért van így. Mert ezzel nem teszel mást, csak megerősíted az egyensúlytalanságot, pontosan azt a dolgot, amit egyébként ki nem állhatsz, és így az továbbra is ott fog maradni.

Akkor mi a teendő? Mi a teendő? Hát pontosan azt tenni, amit éppen most csinálunk. Nevetni, inni egy kis kávét, és megengedni, hogy ez energia szolgáljon téged.

Emlékeztek mivel kezdtük a mai napot? Rögtönözve, minden előzetes próba nélkül, még csak nem is beszéltük ezt meg. Senki se tudta, hogy ez lesz. – Hol a kávém? – És azzal, hogy megengeded, hogy az energia szolgáljon téged. Remélem ez hatással volt rátok. És az ellenálláson úgy lépsz túl, hogy megengeded, hogy az energia szolgáljon, és az azt is fogja tenni, amennyiben megengeded ezt.

A megengedés ebben az esetben egy kvantumváltás. Talán maga a kvantum megnevezés kicsit agyon van koptatva, de a lényege egy nem lineáris, előre kiszámíthatatlan váltás – ahol kitörsz a régi mintákból – a test régi mintáiból, a munkával kapcsolatos megszokások mintáiból – ezekkel nem tudsz harcolni, ugyanakkor pedig meg tudod ezt engedni.

Tudjátok, a megengedés azért működik, mert azok a minták egy természetellenes energiaállapotban voltak.

Szinte olyan ez, mint az agyag, ami ott van a fazekas kezében, és amiből egy váza készült. És ez rendben is van, ez gyönyörű. De végső soron természetellenes számára örökre így maradni. Ezért is törnek el vagy használódnak, kopnak el, enyésződnek el a dolgok. Visszatérnek a természetes állapotukhoz.

A minták, a fazekas munka gyönyörűséges egy darabig. De nem azért vannak, hogy örökre úgy maradjanak. A mintáid, legyenek akár a saját magad teremtési, vagy a tömegtudat teremtései - ezer élet alatt kerültek megteremtésre. És soha nem arra lettek szánva, hogy örökre úgy maradjanak.

A Mester felismeri, hogy itt az ideje annak, hogy megengedje az energiák átváltását.

Ideje félreállni az útból, és megengedni ezt. Igazán megengedni. Nem csak beszélni a megengedésről, hanem megengedni ezt a kvantumváltást, ami azt jelenti, hogy lemész a térképről.

(szünet)

Ezer élet mintái – most megváltoznak.

Ez egy kissé ijesztő az ember számára, de a Mester számára ez kitűnő, kiváló.

(szünet)

Ezer életen át vázákat teremtettél, és most valami egészen más következik.

(szünet)

Ez az, ami a megengedésről szól, ahol is megengeded, hogy az energiák szolgáljanak, amikor megengeded, hogy azt a kávét a kezedbe adják.

(szünet)

Szemügyre veszed az életedben lévő dolgokat, amiket talán nem kedvelsz, amiken készen állsz túllépni, de azok mégis ott vannak. Miért? Ez az, ahol megengeded magadnak, hogy meghalld a választ arra vonatkozóan, hogy azok miért vannak még mindig ott, hogy miért van szükség a szenvedésre vagy a stresszre, hogy miért vannak rossz kapcsolataid, és hogy miért hiányzik a tisztánlátás. Azért van ott, mert valamiképpen még mindig szolgál téged, pedig már annyira készen áll a változásra, annyira hajlandó a változásra – amennyiben megengeded ezt.

(szünet)

Ez tényleg nem olyan nehéz. Nincsenek ebben óriási, hatalmas titkok.

(szünet)

Hát nem furcsa, hogy ahhoz, hogy igazán elősegítsd a változást, ahhoz pont az ellenkezőjét kell tenned, mint amit eddig gondoltál róla. Mert nem arról van szó, hogy keményen kell ezen dolgoznod. Nem a titok megfejtéséről van itt szó. Hanem csak egy nyavalyás megengedésről a természetes állapotba, a természetes evolúció részeként.

Létezik egyfajta energia mozgás, ami a mintákból való kiszállás alatt történik. Ez egy olyan energia mozgás, ami fényt hoz be a testedbe, vagyis a TudatTestedbe. Ez egy természetes mozgás. Egy kegyelem teli mozgás.

Érezd ezt itt most egy pillanatra! Érezd ezt a kegyelem teli mozgást, ami behozza azt a Fényt a testedbe! És beintegrálódik a TudatTestbe.

(szünet)

Most érezd ezt a kegyelem teli mozgást, az energiának ezt a kiterjedt, szabad mozgását…

(szünet)

…és ezt most hasonlítsd össze azzal, amikor csak gondolkozol ezen, és mentálisan próbálod ezt erőltetni, próbálod ezt megtörténtté tenni, amikor akaraterővel próbálod ezt megtörténtté tenni. Érezd a kettő közötti energia különbséget! Amikor mentálisan, akaraterővel próbálsz nyomni valamit…

(szünet)

…és ezzel ellentétben, amikor megengeded azt.

Óriási a kettő között a különbség, ugye?

Tudom, hogy néhányan azt gondoljátok: - Jó, akkor megengedem. De nem kellene mégis tennem valamit? – Nem, nem, nem. Ezért hoztuk létre a merabh-okat. Nem. Csak lélegezd azt magadba!

(szünet)

Páran azt kérdezitek: - De nem kellene mégis valamit mantráznunk? – Nem. Amit most megtehetsz az az, hogy hallgatod a zenét. Vagy akár szundíthatsz is egyet.

De itt vagyunk ebben a tudatosságban és vágyban, amikor azt mondjuk: - Engedjük el ezer élet régi mintáit! Engedjük meg, hogy visszatérhessenek a természetes állapotukba! – És utána meg csak engedd meg, hogy ez megtörténhessen.

(szünet)

Ez az egyszerűség – ez a Mester egyszerűsége. És ekkor egy csodálatos dolog történik. Hirtelen: - Itt Vagyok. Itt Vagyok a minták nélkül. Itt vagyok a Fényemben. Nahát! Bárcsak tudtam volna, hogy ez ennyire könnyű. Igen. Itt Vagyok a Fényemben, a Fényemben, ami az én testem.

(szünet)

A Fényem az én tudatom.

(szünet)

A Fényem beárad a tudatosságomba minden egyes éber pillanatomban. Itt Vagyok a Fényemben.

És akkor abban Vagy.

(szünet)

A változások, amin most mentek keresztül, hatalmasak, monumentálisak az elmére és a testre nézve, és ezek nem olyan változások, amit gondolkodással el tudnál érni. Mentálisan nem lehet feltérképezni ezeket a változásokat. Nem tudod megtörténtté tenni ezeket a változásokat, mert ez meghaladja az elme képességét, és azt, amit az elme egyáltalán lehetségesnek tart.

A változások minden értelemben történnek. Az érzékszerveid is meg fognak változni, az, ahogy eddig a valóságot észlelted.

Már jó ideje beszélünk az érzékszerveitekről. Az érzékszerveiden keresztül észleled a valóságot, de most valami más is történik ezzel az egésszel. Nem csak az érzékszervek változnak meg, bár az önmagában is óriási dolog. Hatalmas.

Jelenleg egy változás történik benned, és a teremtői képességedben. Mert ez is egy minta volt, ami jól beléd ivódott – az, ahogy teremtesz.

(szünet)

Az, ahogy teremtesz. Mert eddig ez le volt korlátozva apró kis lépésekre, eredményekre.

De ez most mind megváltozik, és meg akartam várni ezt a részt, hogy egyáltalán erről említést tegyek. Beszéltem és továbbra is beszélni fogok az érzékszervekről, ami a valóség észlelésének a módja. De most szeretném, ha beleéreznél azokba a mintákba, ahogy eddig teremtettél – ahogy eddig megteremtetted a valóságodat, az energia áramlásodat, vagy bármi mást, mondjuk a boldogságot.

Hogy eddig hogyan teremtettél. Mert hát nem ez az a dolog, ami a legjobban el lett nyomva, le lett korlátozva? Ez volt a legeslegnagyobb minta mind közül.

(szünet)

Aprócska kis teremtések voltak ezek. Sokszor színtelen teremtések. Beteljesületlen teremtések. Frusztráló teremtések, és csak alig elvétve akadt közöttük áttöréssel bíró teremtés.

(szünet)

Az Én Vagyok egy teremtő.

(szünet)

A magodban, a szívedben egy teremtő vagy. A legnagyobb minta mind közül az volt, hogy a valódi Éned, ami te születési jogod, ami a te létezési jogod, ami a létezéshez való jogodat jelenti – be lett mintázva. Vissza lett fogva. És ez a mai nap minden kérdésének és minden megbeszélésének a mag válasza.

Hol van az a teremtő, aki vagyok?

Ezt a mintát változtatjuk ma meg és ezt meg is engedjük. A mai napon minden más szinte csak egy elterelés volt annak érdekében, hogy eljuthassunk ide – ahhoz a kvantum változáshoz, ami azzal kapcsolatos, ahogy teremtesz.

(szünet)

És igazatok van. Az a régi mód, ahogy eddig teremtettetek, többé már nem fog működni. Ezt nemrégiben felfedeztétek. Az a régi teremtői mód többé már nem fog működni.

Akkor itt és most engedjük meg ezt a váltást!

Egyszerűen csak engedd ezt meg! Ne gondolkozz rajta! Ne stresszelj miatta! Még csak ne is fókuszálj rá! Hanem egyszerűen csak engedd meg – ennek a nagyon régi mintának ezt a kvantum, multi kozmikus, bámulatos, kiterjedéssel bíró megváltozását!

(szünet)

Legyen meg az áttörés abban, ahogy teremtesz!

Istenem, ez biztosan nagyon régi és unalmas, továbbá frusztráló, és mesterhez méltatlan volt!

Vegyél egy mély lélegzetet, és engedd ezt meg – a szabadon teremtőt.

És ehhez semmi mást nem kell tenned csak azt, hogy veszel egy mély lélegzetet és megengeded ezt. Ez létrehoz egy tudatosságot, ami majd behozza a fényt, a fény pedig magához vonzza azt az energiát, ami megváltoztat, felszabadít és megnyit téged.

A fenébe is! Biztosan nagyon nehéz lehetett nem teremtőnek lenned, vagy korlátozott teremtőnek lenned.

(a zene véget ér)

Vegyetek egy mély lélegzetet drága Barátaim! Egy jó mély lélegzetet!

(szünet)

Az lehet, hogy a tested egy kicsit fáj. Érezheted ezeket a belső küzdelmeket az elmédben. Abszolút zavart lehet a tájékozódásod. Időnként úgy érezheted, hogy nem vagy stabil, de ez az, amikor veszel egy mély lélegzetet, és megengeded, majd felismered, hogy amin keresztülmész, annak 179 évig kellene tartania, te pedig alig pár év alatt csinálod ezt meg.

A normálisból, a mindenkihez hasonlóból más lettél, és most már abszolút egyedülálló leszel! Igen!

Akkor erre most vegyünk egy jó mély lélegzetet!

És amikor egy kicsit félsz majd és sírni fogsz, csak vegyél egy mély lélegzetet, és emlékezz arra, hogy…

ADAMUS ÉS A KÖZÖNSÉG: Minden jól van a teremtés egészében.

ADAMUS: Nagy örömömre szolgált itt lenni veletek kedves barátaim. Köszönöm. Köszönöm. (a közönség tapsol)

Fordította: Telegdi Ildikó – [email protected]

 

HAMAROSAN ELÉRHETŐ