BÍBOR KÖR ANYAGOK
Transzhumán Sorozat
2. SHOUD – Főszerepben ADAMUS SAINT-GERMAIN, Geoffrey Hoppe csatornázásában
Bemutatásra került a Bíbor Körben
2016. Október 1-én

www.crimsoncircle.com

Vagyok, Aki Vagyok, Adamus, a szuverén birodalomból.

Érzem és hallom, hogy éppen most készül a kávém. (nevetés) Már kérnem sem kell. Drága Sandra ott hátul mindenféle zajt csap a darálással, a habkészítéssel és a gőzöléssel – miközben Adamus bácsi kávéját készíti. (még nagyobb nevetés)

Üdvözöllek benneteket drága Shaumbra! Üdvözöllek mindannyiótokat, akik online néztek minket, és akik személyesen itt vagytok a stúdióban! A mai Shoud egy kicsit másmilyen lesz.

LINDA: Hm.

ADAMUS: Egy kicsit másmilyen lesz. Ezt majd később elmagyarázom, amikor odajutunk. De addig is vegyetek egy mély lélegzetet, és engedjétek el azt, ahogy eddig részt vettettek a Shoudokon. Mert ez másmilyen lesz.

Az egyik dolog az, hogy ma több vendégünk is van, és az egyik nem más, mint Malu. (Malu Gaxiola-ra utal, aki nemrégiben kelt át a túloldalra.) Az első sorban foglaltunk neki helyet. Nem bánjátok, ha Malu ott ül mellettetek? Igen. (a közönség tapsol) Igen.

Malu nagyon röviden azt üzeni, hogy a fizikai beintegrálása az Én Vagyokba, és a fizikai sík elhagyása nagyon könnyű. Egyáltalán nincs mitől félni. Mégis arra bátorít mindannyiótokat, hogy továbbra is maradjatok itt a Földön ebben a testben, csináljátok meg az integrációt, majd ezt követően pedig élvezzétek az életet. Bármennyi évet is választotok a maradásra, hogy teljes egészében… (a kávé gőzölés hangja hallatszik a háttérben – a közönség nevet) Ha esetleg online nem hallanátok, akkor elmondom, hogy egy gusztustalan hang hallatszik a toaletből. (nevetés)

LINDA: A toaletből? Vagy Inkább a kávéd az?

ADAMUS: Az is előfordulhat, hogy a kávékészítés jár ezzel a hanggal.

LINDA: Hát ez a kávéd! (még nagyobb nevetés) Megnézted? Megnézted a Mesterek Klubjában?

ADAMUS: Olyan a hangja, mintha a WC-ből jönne krerrraghhhhhh!

LINDA: Megnézed a Mesterek Klubját?

ADAMUS: ADAMUS: Sandra! Hol a kávém?

LINDA: Megnézzük a Mesterek Klubját?

ADAMUS: Igen, a zaj miatt.

LINDA: Nincs ott a kamera?

ADAMUS: Megnézzük a WC-ket és a Mesterek Klubját! (nagy nevetés) …

LINDA: Akkor átmegyünk a Mesterek Klubjába?

ADAMUS: … hogy megnézzük, mi folyik ebben a szentséges térben? Mi történik ott?

LINDA: Akkor menjünk át a Mesterek Klubjába! Menjünk át a Mesterek Klubjába! Ott található a valódi bizonyíték.

ADAMUS: Gyere velem Linda!

LINDA: Persze.

ADAMUS: Segíts a felfedezésben!

LINDA: Persze!

ADAMUS: Hogy ez a zaj …

LINDA: Persze!

Hogy ez a zaj innen jön? (benéz a WC-be) Bleaghhhhh! (még több kuncogás) Nem, nem innen jön. Nem innen jön.

LINDA: Biztos vagy benne?

ADAMUS: Nem onnan jön.

LINDA: Biztos vagy benne?

ADAMUS: Igen, teljesen. Na menjünk ki a férfi WC-ből!

Csak azért, mert – Ó!

Akkor a… (kinyitja a női WC-t is) Ó! Elnézést! Nagyon sajnálom! Itt nem lenne szabad ilyet csinálnod!

LINDA: Nincs is bent senki!

ADAMUS: Igen. Akkor honnan jön ez a gusztustalan hang?

LINDA: Á!

ADAMUS: Lehetséges lenne, hogy… (Már a Mesterek Klubjában vannak, ahol Sandra átnyújtja a kávéját) Á!

ADAMUS és LINDA: (közösen) Á!

ADAMUS: Drakula hercegnő elkészítette a kávémat. Hadd harapjam meg a nyakadat! (Úgy tesz, mintha beleharapna Sandra nyakába)

SANDRA: Á!

LINDA: Ó, jól csinálta!

ADAMUS: Igen. Köszönöm. Egy újabb túra a Mesterek Klubjában. Ez egy gyönyörűséges hely az emberi Mesterek számára. És milyen nagyon illik a mai naphoz!

Akkor térjünk is vissza az előttünk álló munkához!

LINDA: Rendben.

ADAMUS: Igen, és köszönöm az innen érkező gusztustalan hangokat Sandra! (nevetés)

LINDA: Tudod az élet olyan, amilyen.

ADAMUS: Más is kér egy csésze kávét a Shoud közben? Nem? Nem?

LINDA: Bár egy kicsit tartok a képzeletedtől, hogy képes vagy a kávét átváltoztatni.

ADAMUS: Tehát ma egy kicsit másmilyen lesz a Shoud…

LINDA: Tényleg?

ADAMUS: …. hiszen itt van velünk Malu, aki egyfolytában csak nevet, és élvezi ennek minden pillanatát veletek, és más, különleges vendégeink is vannak itt a Mesterek Klubjában, a Bíbor Kör Kapcsolati Központban.

 

Választások

Ezen kívül még valami más is van itt a levegőben azok számára, akik Amerikában élnek, azon a helyen, amit én segítettem megalapítani sokatokkal együtt. Tudjátok, közelegnek a választások. A hírekben hallottátok, hogy most lesznek a választások, és a világ többi részén élők is tudják, hogy választási időszak van az Amerikai Egyesült Államokban. Ami a maga módján elég szórakoztató. (nagy nevetés)

LINDA: Ezt elég szépen mondtad.

ADAMUS: Teljes mértékben szórakoztató az összes kavalkádjával, zajával, és kifejezetten az összes hatalmával.

LINDA: Á!

ADAMUS: A választások – mindegy hol tartják őket – általában mindig a hatalomról szólnak. A hatalomról. És szeretném, ha ennek kifejezetten tudatában lennétek az idei választások alkalmával.

Évekkel ezelőtt Tóbiás azt mondta, hogy ne menjetek el szavazni, hanem álljatok be a kerítés mögé. Figyeljétek meg a történteket. – Én nem mennék ilyen messzire, de azt sem állítom, hogy nagyon fontos lenne szavazni. Menj el szavazni, ha ezt akarod. Szavazz a sokkal kevésbé népszerű jelöltekre, csak azért, hogy ezzel kiüsd a nagy jelölteket! (nevetés) Még akkor is, ha a nevüket sem tudod, vagy ha ők nem ismerik a világ bizonyos vezetőinek a nevét, ez nem számít, csak…(nevetés) Még ha a saját nevükre sem emlékeznek, akkor is a kevésbé ismertekre szavazzatok, csak, hogy bebizonyítsátok, hogy a hatalom illúzió, mert a nagy politikai pártok – és az teljesen mindegy, hogy a világ melyik részén vannak – mind nyakig benne vannak a hatalomban.

Nem tudnak ezzel mit kezdeni, mert különleges csoportok befolyásolása alatt állnak. A pénz befolyása alatt állnak. Az egyház befolyása alatt állnak. Rengeteg minden befolyásolja őket, és mire eljutnak erre a helyre, ahol most vannak, ahol is jelöltetik magukat, már nyakig benne vannak a hatalomban, teljesen a hatalom befolyása alatt állnak – beleértve ebbe a sajátjukat is – és a hatalmon kívül már semmi mást nem látnak vagy éreznek. Ez egy függőség a részükről, mire eljutnak oda, hogy jelöltetik magukat – ahogy körülöttük mindenki más számára is ez egy függőség. Ez egy hatalmi játszma. Arról beszélnek, hogy a népet akarják szolgálni, de valójában ezt csak nagyon kevesen teszik meg. Évtizedek óta nem volt olyan jelölt, aki tényleg az emberek szolgálatára öszpontosított volna, mert az nem a hatalmi szükségleteket szolgálja ki.

Érezzetek bele az idei választásokba egyfajta spirituális tanulmányként. És ne csak a hagyományos érzékszerveitekkel tegyétek ezt! Hanem a Mester érzéketekkel, anélkül, hogy bármelyik jelöltet is jónak vagy rossznak ítélnétek meg. Anélkül, hogy belekeverednétek a választások megosztottságába, ahol is ez már személyes hatást gyakorolna rátok. Érezzetek ebbe bele! Mi folyik itt valójában? Mit tesz a lakosság? Miért követnek bizonyos jelölteket? Miért olyan dühösek és őrültek ezzel kapcsolatosan? Miért van ez a nagy megosztottság és egymás sértegetése, támadása? Ennek az egésznek a hatalom az alapja. Tényleg elképesztő ezt megfigyelni. Abszolút bámulatos. A választási időszak - bámulatos tanulmány az emberiség egészéről.

Magával a választással semmi problémám nincs. A demokrácia – amiről elmondható, hogy sehol a világon nincs valódi demokrácia jelenleg, hiszen a hamis demokrácia a bevett gyakorlat – és ezt elképesztő megfigyelni. És az egész mögött – megfigyelőként láthatod, hogy mennyire sok minden szól a szabadságról is. Mármint a szabadság szó használatáról, és nem a valódi szabadságról. A szabadságról beszélnek, miközben nem adnak semmiféle szabadságot. Sőt, azt lehet mondani, egyre több mindent vesznek el – figyeljétek meg ezeket a dinamikákat, ahol a szabadság és a hatalom vagy együttműködik egymással vagy pedig egymás ellen vannak. Figyeljétek meg azokat, akik bizonyos jelölteket támogatnak, akik a szabadságról beszélnek, pedig valójában nincs sok szabadság. Odáig merészkednék, hogy igazából nem is értik, hogy mi is a szabadság.

A szabadság nem arról szól, hogy más emberek mit engednek meg neked. A szabadság arról szól, hogy te minek a megtételét engeded meg magadnak. És a kettő között bizony hatalmas a különbség! Az emberek kiabálnak a szabadságukért, és kiabálnak a jogaikért, amiket másoknak kellene megadni nekik, pedig a valóság az, hogy a szabadság csakis rólad szól, arról, hogy te mit engedsz meg, vagy mit adsz meg magadnak. Senki sem adhat neked szabadságot. Soha, senki nem tehet téged szabaddá. Börtönben ülhetsz, mégis több szabadsággal rendelkezhetsz, mint az, aki az utcán sétál. A szabadság egy belső dolog.

És ahogy hallgatod ezt az összes politikai szónoklatot most, ebben a választási időszakban – és bizony ebből temérdek sokat hallhatsz – szeretném, ha közben beleéreznél a benned megtalálható választási rendszerbe! Hm. Ki kerül megválasztásra? Ki lesz a főnök? Ki a felelős? Szeretném, ha ezt megnéznétek, mert egy csodálatos analógia található a külső választások és a belső választások között. Ki lesz a főnök? – Az áldozati emberi én vagy a saját hatalmában álló ember? Egy aspektus, egy sérült és sebzett aspektus, vagy pedig egy egészséges, integrált aspektus?

Figyeld meg az elmédben minden egyes nap zajló vitákat azzal kapcsolatosan, hogy aznap ki lesz a főnök? Figyeld meg, ki ígér több szabadságot, nagyobb vagyont, több boldogságot, kevesebb szabályt – de lényegében soha nem tartja be az ígéretét, mert mondhatni, amit ez az emberi létező egészen eddig megélt, az nem volt más, mint egy megállás nélküli, folytonos választás. Figyeld meg, ki hamisítja meg az eredményeket? Figyeld meg, ki hazudik az én többi aspektusának? Figyeld meg, ki az, aki nagy ígéreteket tesz, majd soha nem tartja be azokat.

Az Egyesült Államokban zajló idei választásokkal kapcsolatosan egy dolgot biztosan garantálhatok: - semmilyen valódi változás nem fog történni. Nem fog. Sok a szöveg, a szónoklat. Sok a beszéd. De semmilyen valódi változás nem fog bekövetkezni. Hogy miért nem? Azért, mert az emberek valójában nem akarnak valódi változást. Van egy pár ember, akik kicsike változást akarnak. De a legtöbben nem akarnak túl sok vagy túl nagy változást. Talán kevesebb adót akarnak fizetni, de még erről is elfeledkeznek egy idő után. Az emberek nem igazán akarnak nagyobb változásokat.

Figyeld meg a benned lejátszódó választásokat – az összes ígéretet, mindazt a sok ragyogó dolgot egy jobb, egészségesebb, karcsúbb, fiatalabb testről, a bőségről – lásd meg ezeket a benned élő politikusokat vagy aspektusokat, akik folyton csak ígérgetnek, de soha nem tartják be az ígéreteiket. De másnap újra meg akarják választatni magukat. Ki lesz a főnök? És a valóság az, hogy igazából vajmi kevés változás történik.

De remélhetőleg ma ez egy kicsit más lesz. Remélhetőleg. Ezért is fogjuk kirúgni az összes politikust, az összes hatalmi ügynököt, mindazokat az aspektusokat, akik ezt a nagy zajt csapták eddig, továbbá az ígérgetőket is szélnek eresztjük, és ma FelMesteredünk. Egy nagy és bátor lépést teszünk, és az összes nyamvadt alakot kirúgjuk az irodából! Sőt, még a városból is kitoloncoljuk őket, és végre eljutunk a valódi, személyes szuverenitás pontjára. (A közönség éljenez és tapsol)

LINDA: Várj egy kicsit! (megigazítja a jelmezét)

ADAMUS: De álljunk csak meg egy szóra! Készen álltok a változásra? Ez itt a valódi kérdés. És erre azt mondjátok: - „Igen.” – És én ezt megértem, de mégis arra kérlek, hogy figyeld meg a benned élő összes jelölt hangját, akik meg akarják választatni magukat, és ilyeneket mondanak: - Be fogjuk tartani az ígéretünket. – De nem, nem fogják azt betartani. Mindössze le akarnak kenyerezni.

Ha már a választásokról esik szó, mindig is azt gondoltam, hogy a papságot is szavazás útján kellene megválasztani.

LINDA: Óóóó! (tapsol)

ADAMUS: Igen, a helyi papokat és a lelkészeket is szavazás útján kellene megválasztani. Mert egyszerűen csak kijelölik őket – én nem tudom hogyan, vagy mi alapján – de a lényeg az, hogy egyszerűen csak kijelölik őket a feladatra. A bíborosokat és a püspököket is jelöltetni kellene, hogy aztán mindenki szavazhasson rájuk, nem csak a katolikusok. Hadd szavazzon rájuk mindenki, és akkor vajon mi történne? A zsidók, a muszlimok és mindenki más is szavazna rájuk.

LINDA: És lenne elévülési határidő is a munkájukra vonatkozóan?

ADAMUS: Igen, lenne, nem tartana a halálukig a hivataluk. (Linda és a közönség pár tagja nevet)

El tudjátok képzelni, miféle politikai viták és csatározások, továbbá kampányolások folynának, ha a papokat is szavazás alapján választanák meg? – Jobban harcolok az ördöggel, mint az ellenfelem! Az ellenfelem egy autóban ül az ördöggel, és együtt hál magával az ördöggel! Majd én felveszem a harcot az ördöggel! – Vagy ott lennének ezek az ígéretek, a kevesebb fizetésről. (nevetések) 25 %-kal kevesebb tizedet kell fizetnie annak, aki rám szavaz!

Vagyis 25 százalékkel csökken a tized fizetés. – Lecsökkentjük a tized fizetését 7.5 %- ra. Csak ennyit kell majd fizetni. Miközben az ellenfelem fel akarja emelni a tized mértékét mindenkinek. (még több nevetés) El tudjátok képzelni mi történne a gyónással? (nevetés)

LINDA: Ez itt most egy elterelés?

ADAMUS: Ez csak a komikus vénám. (még nagyobb nevetés) Mondhatni. Mert ez egyfajta komédia.

Tudjátok, a Felemelkedett Mestereknek teljesen más humorérzékük van, mint az embereknek. Egész álló héten ezen az egy szövegen kellett dolgoznom. (nevetés) Egész álló héten, mert a Felemelkedett Mesterek Klubjában mi csak ott ücsörgünk, és azt mondjuk: - Ó! Láttad azt az embert, akinek ma autóbalesete volt? Hát, hogy az milyen vicces volt! – Látjátok, az emberek ezen nem nevetnek. Az emberek erre így reagálnak: - Te jóságos ég! Ezek ezen nevetnek?! – Igen, nevetünk rajta, mert tudjuk, hogy ez nem számít. És így nevetünk rajta. Lényegében minden egyes Felemelkedett Mester megtanult mindenen nevetni, mert ez az, ami elengedi azt a sok beragadt, megrekedt energiát. Mindenen! Mindenen! – Hallottál arról az emberről, aki valamelyik nap leugrott a szikláról? Nahát, az nagyon vicces volt!

LINDA: Ez inkább úgy hangzik, mint a Támadó Mesterek Klubja.

ADAMUS: Nem, ezek vicces dolgok a Felemelkedett Mesterek Klubjában. Már elmondtam a Shaumbrának, hogy készüljetek fel a történeteitekkel, mikor odamentek a Felemelkedett Mesterek Klubjába. Készüljetek fel a történeteitekkel!

El tudjátok azt képzelni, hogy már több ezer, vagy akár több tízezer éve ott vagyunk a Felemelkedett Mesterek Klubjában – ahol alig kilencezren vagyunk – és már mennyire elavultak a történeteink? (nevetések) Szükségünk van egy kis friss vérre, friss húsra…..szükségünk van a történeteitekre, és máris elárulok egy titkot: - Színezzétek ki azokat a történeteket! – Nehogy azzal álljatok elő, hogy: - Hát, gyerekként sokszor megvertek, aztán a középiskolában senki sem szeretett engem, utána meg nagyon rossz munkám volt. (egyhangú, monoton hangon mondja) – Színezd ki a történetedet! Meséld el így: - Gyerekként igazi harcos voltam! Megvertem a többi gyereket, és ők is megvertek engem. A középiskolában pedig senki nem szeretett, de ez engem nem zavart, mert önmagam voltam. Aztán lett egy munkám, ami totál szívás volt, fel is mondtam, aztán az utcán éltem egy darabig.

LINDA: És ez most kinek a története?! (nevetés)

ADAMUS: Színezzétek azt ki! Mikor odamentek – könyörögve kérlek titeket, egy kicsit színezzétek ki a történeteiteket, mert a mi történeteink már nagyon elavultak. Malu tudja ezt. Tudjátok, semmi baj sincs azzal, ha kijátsszátok ezeket, és közben viccet csináltok belőle. Vedd elő a létező legrosszabb dolgot, ami csak történt veled – a legrosszabbat – és csinálj viccet belőle! Szóval készüljetek fel a történeteitekből, mert amikor eljöttök a Felemelkedett Mesterek Klubjába, nagy nyomás fog rátok nehezedni. Hirtelenjében ott találod magad 9.693 Felemelkedett Mester előtt, és tudod, ők már nagyon régóta ott vannak, egy ideje már eléggé unatkoznak, és élnek-halnak egy jó kis mókáért. Az újra vágynak, és bizony jókora nyomást fognak rád helyezni, mert egy igazán jó történetet akarnak már hallani. Tehát már most kezdjetek el próbálni! Szedjétek elő az életetekben történt legrosszabb dolgot, majd csináljatok belőle egy vicces történetet!

Tudjátok az emberi vígjáték vagy bohózat a konfliktuson, majd annak elengedésén alapszik. Konfliktus, elengedés. Konfliktus, elengedés. Ti még mindig a konfliktus részben vagytok. (Adamus nevet, a hallgatóság néhány tagjával együtt) És én ezen nevetek. Még mindig a konfliktus részben vagytok, és teljesen belevesztek a mocsárba, a sárba, az ingoványba, és: - Jaj, szegény fejem, és úgy fáj a hasam. Ó, és olyan kemény életem volt! – Na akkor szedd elő a három legrosszabb dolgot az életedben, ami megtörtént veled, akár veled tették, akár te tetted azt másokkal, és kezdj el rajtuk dolgozni. A tükör előtt állva gyakorolj, próbálj! Használd a kezedet is! A kezek nagyon fontos részét képezik a tudat alakításának! Használd a kezedet, és közben pedig le-fel járkálj!

El sem hinnétek, de nemrégiben lett egy új tagunk, aki csak ott ácsorgott új Felemelkedett Mesterként: - Hát igen, elég érdekes életem volt a Földön, és hát igen, elég sokat meditáltam, és…(monoton hangon mondja) Add már elő magad egy kicsikét! Úgy értem, itt vagy ezen a nagy színpadon a Felemelkedett Mesterek előtt.

És mindezt egy nagyon fontos okból mondom nektek, amire máris rátérek, csak előbb kortyolok egyet a kávémból. (Adamus iszik egy kortyot) Tehát ezt az egészet azért mondom el nektek, mert ezt nem a Felemelkedett Mesterek miatt csináljátok. Nekik persze szükségük van egy jó nagy nevetésre. Egy igazán jóízű kacagásra. De ezt magad miatt csinálod. Aminek az az oka, hogy azok a legrosszabb dolgok, amik megtörténtek veled az életedben, még mindig be vannak ragadva, talán még mindig kicsit sérültek, még sebzettek egy kicsit, még energia csomókat alkotnak – pedig igazából nem is az történt, mint amire emlékszel. Ezt máris elárulhatom. Nem az történt.

Az emlékezet. Az emlékek nem mások, mindössze csak érzelmek. Nem tényeken és adatokon alapulnak. Az emlékek – és most mindenki tagadóan a fejét csóválja – igen, te is (mondja bele a kamerába) Szóval az emlékek nem a tényeken és nem az adatokon alapulnak. Az emlékek érzelmi csomók vagy nehézségek. Be vannak ragadva, és belemennek az emlékezetedbe. Olyan ez, mint az egész lényedet befedő takaró, és te erre emlékszel – Ez a borzalmas dolog történt velem. – Kezdj el viccet csinálni belőle! És ez majd elengedi azt a nagyon beragadt energiát! Meg fogod látni a benne rejlő humort, és akkor majd elkezded felfogni, hogy igazából nem is az történt.

Az elméd persze kitartóan ragaszkodni fog ahhoz, hogy: - Akkor is ez történt. – Sőt, még odáig is fajul, hogy azt mondja: - Fényképem is van a dologról, be tudom bizonyítani, hogy az történt. Látod, eltört a karom, és tíz öltéssel varrták össze a fejemet. – De igazából nem ez történt. A része a történésnek, de nem ez a teljes kép.

És ha egyszer elkezditek kijátszani a történeteiteket, elpróbáljátok azokat, hogy készen legyetek velük, mire odamentek a Felemelkedett Mesterek Klubjába, mivel nekik szükségük van egy jó nagy nevetésre. Szóval ha egyszer elkezditek ezeket kijátszani, előadni, akkor rá fogtok jönni, hogy mindaz az összes emlék, az az összes szarság, ami eltárolásra került, nem mások, pusztán csak érzelmek. Nem tények, és nem adatok. Nem azok.

Az életben vannak tények és adatok, mint például az, hogy egy meg egy az egyenlő kettővel, de valójában még ez sem tény. Része a ténynek, de nem a teljes kép. Minden, amire ettől a pillanattól fogva magadról emlékszel, lényegében nem igaz. Nem a valóság. Az az összes emlék, ami eláraszt, befolyást gyakorol, az életed minden egyes döntése – lényegében egyetlen olyan döntést sem hoztál, ami nem az érzelmeken alapult volna. Erre azt mondod: - De ez nem így van. Úgy döntöttem, hogy veszek egy új autót, mert a régi elromlott. – Ez is egy érzelmi alapú döntés. Ebbe ma nem akarok belemenni, de ezek mind érzelmi alapú döntések, mert az emlékezeted másból sem áll, csak érzelmekből – kicsi kis energia csomókból – érzelmi energia csomókból áll. És sok érzelmi csomót kezdesz érezni, sok érzelmi seb van ott, és az elme ezekre azt mondja: - Ez történt 20 évvel ezelőtt, vagy 5 évvel ezelőtt, vagy ez és ez történt, amikor elváltam…. Ez mind belemegy egy érzelmi medencébe, egy érzelmi tartályba. És ezek nem a tények. Ez nem a teljes történet. Tehát amikor azt mondom, hogy színezd ki a történeteidet, akkor ezzel egyáltalán nem arra kérlek, hogy hazudj! Hanem pontosan arra kérlek, hogy szállj ki a régi hazugságodból, amikor azt mondod: – Ez és ez történt velem. – Mert nem az történt.

És kezdd el azt előadni, kijátszani. Kezdd el elmesélni életed legrosszabb történetét, azt, amire még neked is nehezedre esett akár még csak gondolni is – persze az időnként felbukkan az álmaidban, és időnként egy pocsék fantom gondolat formájában is megjelenik, ami elől megpróbálsz elmenekülni – pedig nem is az történt. Kezdd el eljátszani! Csinálj viccet a legrosszabb dologból! - Hallottál arról a fickóról, aki lezuhant a szikláról? – A Felemelkedett Mesterek Klubjában ezen mindenki nevet. (Adamus nevet) Tényleg nevetünk rajta, mert mi tudjuk, hogy ez nem az, amit gondolsz róla. Az ember erről azt gondolja: - Te jó ég! Az az ember meghalt. – Na igen, de ez igazából vicces! – Azért történt, mert tudjátok, készen állt rá. Meg akart halni. De nem, nem halt meg! Beleesett a szikla alatt lévő tóba, és meg kellett tanulnia úszni, mert korábban soha nem úszott, és utána jól volt. (kisebb nevetések)

Színezzétek ki a történeteket! És készüljetek! Színezzétek ki őket, ami alatt azt értem, hogy mókázzatok ezekkel!

De hogy visszatérjek a bevezetőmben említettekhez – mielőtt még félbeszakítottak volna! Érezzétek jól magatokat! Vannak összejöveteleink, és imádok a Shaumrával lenni, de rávenni őket arra, hogy szabadok és áramlóak, folyékonyak, rugalmasak legyenek – hát az néha nagyon nehéz. Felkelnek, és rögvest olyan nagyon merevek. Mókázzatok! Érezzétek jól magatokat! Színészkedjetek! Ez nem kitaláció. Az összes többit – azt te találod ki. Amikor így kijátszod a dolgokat, színészkedsz – akkor megengedő vagy. Imádom a szereplést, mert ez az egész a tudatról szól. Nem te találod ki. Sok különféle módon kifejezed magad, ahelyett, hogy a korlátolt emberként adnád elő magad. Nem fáradtatok már kicsikét bele a korlátolt emberi módozatokba?

Mindegy, térjünk akkor vissza a papokra és a választásokra!

LINDA: Óóó!

ADAMUS: Papokat, választásokat és ingyen Bibliát mindenkinek! Ingyen Bibliát mindenkinek! Igen.

LINDA: Nem egy hotel vagyunk! (még nagyobb nevetés)

És kevesebb bűnbánatot, vezeklést. – Ó, bűnöztél! Edith, megint bűnöztél! Csúnya szavak hagyták el a szádat! Azt mondtad: Bassza meg! – Mindig ezt mondja, tudjátok? (nevetés) És ez így megy: - Istenem Edith! Úgy értem, mekkora bűnös vagy! – De ha rám szavazol, akkor a felére csökkentem a büntetésedet.

EDITH: Ki van zárva!

ADAMUS: Csak két Üdvözlégy Máriát és két Miatyánkot kell elmondanod, és egy – Mi a fene folyik itt-et. (még nagyobb nevetés) Igen, ennyi az egész. Mondhatod az egészet…

EDITH: Köszönöm, nem.

ADAMUS: Mindent mondhatsz, amit csak akarsz. Ó, akkor mégis megmaradsz a csúnya szavaknál?

EDITH: Nem, ez csak rám tartozik.

ADAMUS: És akkor szavaznod kell a papokra is, akik ilyeneket mondanak: - Közelebb állok Istenhez, mint az ellenfelem.

LINDA: Micsoda?!

ADAMUS: Jobb helyet biztosítok neked a Mennyországban. Nem az első szintet, hanem a második szintet, de egészen felviszlek a hetedik szintre, amennyiben rám szavazol.

LINDA: Tehát akkor mormon vagy. (még nagyobb nevetés)

ADAMUS: Kicsit összevegyítettem őket. Egy kis mormon, egy kis zsidó…

LINDA: Á, már értem! Mormon vagy!

ADAMUS: …egy kicsit ebből, egy kicsit abból…

LINDA: Éppen ebbe csusszantál bele.

ADAMUS: Tudod, lényegében az összes vallás egyforma. Pont olyanok, mint a politika. Ezért is mondom azt, hogy a papságot is szavazás útján kellene megválasztani. Nem sok különbség van a politikusok és a papság között.

LINDA: Ó!

ADAMUS: És ezt pont itt mondom ki, amire büszke is vagyok. Igen. (taps) Hogy miért?

LINDA: Ó!

ADAMUS: Miért mondom ezt? Mert mind a kettőnek van némi értéke. Nem sok ugyan, de mind a kettő rendelkezik egy bizonyos értékkel, de mind a két dolog min alapszik? (a közönség válasza:- A hatalmon.) A hatalmon. És mind a kettő miről nem beszél? A szabadságról!

LINDA: Hm.

ADAMUS: Nem. Ezért nagyon hasonlatosak egymáshoz. És ez a világ még egy ennél is szórakoztatóbb hely lenne, ha a papságot is szavazással választanák meg. Ha nekik is jelöltetni kellene magukat. De ez csak az én véleményem.

Vegyünk egy mély lélegzetet! Még egy korty kávé. Ó! Micsoda öröm egy kitűnő kávét inni a Mesterek Klubja feliratos csészéből, itt a stúdióban!

LINDA: Nahát! Ki gondolta volna?

ADAMUS: A Dél-Franciaországban nemrégiben tartott összejövetelünkön feltettem egy kérdést a résztvevőknek. És ma ugyanezt a kérdést teszem fel nektek is, mert ez nagyon is ideillő. Nagyon-nagyon aktuális. Linda, készen állsz a mikrofonnal?

LINDA: Mindig.

ADAMUS: Igen. Nagyon szép a mai jelmezed. (Drakula rajongónak van öltözve)

LINDA: Köszönöm.

ADAMUS: Pont úgy festesz, mintha a szülőföldemen jártál volna.

LINDA: Én vagyok Drakula legjobb barátja.

ADAMUS: - Véresen Híres. (Adamus a Linda pólóján lévő feliratot olvassa)

LINDA: Egészen Erdélyből.

 

Drakula

Egészen Erdélyig mentél ezért a pólóért! És természetesen a legtöbben ismeritek a Drakula történet mögött meghúzódó történetet. Ha már az egyházakról esett szó…(nevetés, Adamus is nevet) Elképesztő népszerűségre tettem szert egész Európában az 1800-as években. Sokkal népszerűbb lettem, mint előtte. Olyan voltam, akár egy pop bálvány, azt hiszem így nevezitek ezt manapság.

LINDA: Ó!

ADAMUS: Mindenki Saint-Germainről beszélt.

LINDA: Ó!

ADAMUS: Rólam folyt a szó a bárokban, a vacsora asztalok mellett, és a bordélyházakban is. Mindenki Saint-Germain-ről beszélt! Saint-Germain-ről! Saint-Germain képes aranyat és drágaköveket manifesztálni a puszta kezével! Saint-Germain soha nem étkezett. Saint-Germain imádta a nőket. Nos, mindegyikben van némi igazság, de…szóval elképesztő népszerűségre tettem szert, ami szúrta az egyház szemét, mert az emberek a papokat kezdték kérdezgetni: - Mi a helyzet ezzel a Saint-Germain-nel? Miféle szent volt ő? – És papok nagyon össze voltak zavarodva: - Szent? Szent? – Ó…na és persze szándékosan választottam ezt a nevet magamnak, csak az összezavarás kedvéért, mert szeretek jót szórakozni. Nem voltam én szent. A nevem ez volt, de egyáltalán nem voltam szent. – Mi a helyzet ezzel a Saint-Germain-nel? – Így hát az egyház idősebb előjárói összegyűltek és azt mondták: - Tennünk kell valamit, ami ellentmond ennek a sok misztikumnak és ennek a sok történetnek, ami Saint-Germain körül terjeng. Lassan népszerűbb, mint – ki merjem mondani? – Jézus. (Lindának elakad a lélegzete, Adamus nevet)

LINDA: Ó!

ADAMUS: Különbség van Jézus és Jeshua között, szóval ezen tedd túl magad! Yeshua a valódi létező volt, míg Jézus ez a fabrikált, összetákolt, emberek által kitalált, szuper valótlan létező volt.

LINDA: (elakadt lélegzettel) Csitt! Folytasd! Folytasd!

ADAMUS: Lehet ezzel kapcsolatosan szavazni kellene!

LINDA: Csitt!

ADAMUS: Nem, ez így volt, és az egyházat nagyon aggasztotta – ez a Saint-Germain faktor. Így hát felbéreltek egy olcsó írót Angliából, név szerint Bram Stoker-t, akit egyáltalán nem érdekelt az írás egészen addig a pontig, de azt tudták róla, hogy jó pénzért bármit megír, így odaadták neki az összes alapanyagot. Amikor ez a karakter, Drakula belenéz a tükörbe, nem látja a tükörképét, mert amikor egy igazi Mester a tükörbe néz, nem a régi emberi énjének a képmását látja, hanem a Mester Énjét. A Fényét látja, de nem a régi emberi ént látja, ahogy mások sem azt látják benne, ahogy te sem azt fogod látni a Mesterlétedben. Az emberek nem a régi emberi énedet látják majd. Hanem a Fényedet fogják látni. Ezért nem látod a képmásodat a tükörben.

Aztán ott van a fokhagyma dolog. (Adamus nevet) Soha nem voltam oda a fokhagymáért. Miért is rontanád el a tökéletesen finom mézes-diós zabpelyhet fokhagymával?! (nevetések) Mert én akkoriban jóformán csak ezt ettem, ezen éltem. Nem igazán kedveltem a hagymát és a fokhagymát, ahogy Cauldre sem kedveli. Vannak, akik azt állítják, hogy a fokhagyma jót tesz a testnek. Nos, amennyiben a tested egy csatornához hasonlatos, akkor ez bizonyára így igaz, de valójában nem annyira tesz jót neked. Ezért aztán távol tartottam magam a fokhagymától. A szaga förtelmes, az íze pedig egyenesen borzalmas. Elnézést kérek azoktól, akik istenítik a fokhagymát (nevetés) de az tényleg… szóval nem, nem ettem fokhagymát.

Odaadták Bram Stoker részére az összes információ darabkát, amit csak rólam tudtak, többek között azt a tényt, hogy képes voltam – akárcsak Merlin – emberből átalakulni a saját Pakuámmá. Képes voltam sólyommá vagy bagollyá változni, és bárhová elrepülni.

Tehát Stoker megírta ezt a könyvet, amire lepénzelték, és amit az egyház kezdeményezett abból a célból, hogy rácáfoljon a misztikumra. Hát persze, hogy nem a Saint-Germain nevet használták a könyvben, viszont mindazokat a dolgokat felhasználták, amiket rólam állítottak, hogy képes vagyok azoknak a dolgoknak a megtételére. És mindezt a Drakula karakterben jelenítették meg. Ami részben azon alapult, amiknek a megtételére képes voltam, részben pedig egy érdekes történelmi karakterre alapozták Drakula jellemét. Aki nem más volt, mint Vlad Tepes, a Karóbahúzó Vlad – akihez semmi közöm sem volt. De fogták ezt a két dolgot, és eggyé gyúrták. A színhely Erdély, ami az egyetlen igazán fájó pont bennem, mert nagyon szeretem Erdélyt. Sok életet töltöttem ott, továbbá legutolsó életemben Erdélyben nőttem fel, ami a világ egyik legromantikusabb, legrejtelmesebb és leggyönyörűbb helye. És ha ránézek arra, amit az egyház és az írók műveltek ezzel a hellyel – ezzel az egész képpel – gyere csak ide Linda. Ez itt a vér, a felnyársalás, és az energiatáplálkozás…ez lett belőle…

LINDA: Micsoda? Nincs itt vér. Nincs vér.

ADAMUS: Ezt tették vele. Tehát igen, ez volt az egyetlen olyan dolog, ami tényleg nagyon bántott engem akkoriban. Tehát ez egy kis háttéradalék a Drakula történethez.

 

Mai kérdés

Hol is tartottunk? Annál a kérdésnél, amit nemrégiben tettem fel egy csoportnak. A kérdés, amit fel fogok tenni – azt kérném, hogy Linda vigye oda a mikrofont az önként jelentkezőknek, és amennyiben itt ülsz ezen székek egyikén, az azt jelenti, hogy önként jelentkezőnek számítasz. (nevetés)

Kérdés: - Ebben az életedben, ki az a személy, aki a legközelebb áll hozzád? Ki áll hozzád a legeslegközelebb? Akár még itt van fizikai formában, akár már nincs itt, de ki az a személy, aki a legközelebb áll hozzád? Kezdheted, Linda!

LINDA: Oké.

ADAMUS: Igen, drágám.

TIFFANY: Helló!

ADAMUS: Milyen csodaszép falat teremtettél a Mesterek Klubjában.

TIFFANY: Köszönöm.

ADAMUS: Ki az a személy, aki a legközelebb áll hozzád?

TIFFANY: Én magam.

ADAMUS: Jó. Miért?

TIFFANY: Igen. Azért, mert nem tudok magamtól megszabadulni, akármilyen keményen is próbálok. (nevet)

ADAMUS: Igen.

TIFFANY: Mindenki mástól meg tudok szabadulni, csak magamtól nem.

ADAMUS: Igen. Személy. Akkor most mondanék erről valamit. A lehető legnehezebb időd is magaddal van. Szóval azt mondod, hogy te vagy az a személy, akihez a legközelebb állsz, és akkor ez itt egy kis makyo.

TIFANNY? Már miért lenne? Szerintem ez nem makyo.

ADAMUS: Örülök, hogy ezt mondod, mert látom azt az állandó csatározást, amit magaddal folytatsz. Láttam azt az utálatot és megvetést, amit egyes részeid iránt éreztél, mégis azt mondod, hogy te vagy az a személy, aki a legközelebb áll hozzád.

TIFFANY: Lehet, hogy én ezt a „legközelebb állót” máshogy értelmezem, mint te.

ADAMUS: Barátság gyanánt?

TIFFANY: Barátként? Igen. Úgy értem - a barátok sem mindig jönnek ki egymással.

ADAMUS: Ez igaz.

TIFFANY: Tehát azokkal a részeimmel együtt, akiket megvetettem és utáltam, még mindig én állok magamhoz a legközelebb.

ADAMUS: Ez egy érdekes kérdés, mert képes vagy bizalmasan megosztani magaddal a legmélyebb és legsötétebb titkaidat is?

TIFFANY: Többnyire.

ADAMUS: Már amikre emlékszel.

TIFFANY: Igen.

ADAMUS: Igen.

TIFFANY: De ahogy ezt te is elmondtad, egyre inkább felismerem, hogy mi az, ami nem igaz, mert bizony nagyon sokszor bántottam magam az életem során, amiért valami eszembe jutott, és később elszégyelltem magam miatta. Tudod: - Ó! Az történt! Jajj, nagyon szégyellem magam.

ADAMUS: Igen.

TIFFANY: De egyre inkább felismerem, hogy igazából nem is az volt a történet. Azt csak én tettem hozzá.

ADAMUS: Tegnap milyen viszonyban voltál ezzel a barátoddal? Tegnap hogy jöttetek ki egymással? (szünetet tart) Te és a barátod?

TIFFANY: Tegnap?

ADAMUS: A tegnap egy jó baráti nap volt? Vagy egy rossz baráti nap volt?

TIFFANY: A tegnap egy elég jó baráti nap volt. A tegnapelőtt viszont nem bizonyult egy jó baráti napnak.

ADAMUS: Értem. Mi történt? Megtennéd, hogy megosztasz ebből velünk is egy kis részt? Miért nem volt jó baráti nap?

TIFFANY: Mert egész nap bántottam, ostoroztam magam.

ADAMUS: Ühüm.

TIFFANY: Hát igen.

ADAMUS: Nahát! Ez teljesen úgy hangzik, mint egy jó barát. (nevetések) Miért?

TIFFANY: Azért, mert úgy éreztem, hogy sok mindent halogatok.

ADAMUS: Igen, igen.

TIFFANY: És voltak dolgok, amikkel nem akartam foglalkozni.

ADAMUS: Ühüm.

TIFFANY: És…

ADAMUS: És ki bántott téged ezért?

TIFFANY: Én.

ADAMUS: A barátod.

TIFFANY: Igen.

ADAMUS: Megvert, bántott.

TIFFANY: Igen.

ADAMUS: És ez jó érzés volt?

TIFFANY: Nem.

ADAMUS: Aha. Újra találkozni akarsz a barátoddal?

TIFFANY: Igen!

ADAMUS: Ó, tényleg?

TIFFANY: Igen.

ADAMUS: Oké.

TIFFANY: Minden részemet integrálni akarom.

ADAMUS: Igen.

TIFFANY: Igen.

ADAMUS: Igen. Ez egy elég érdekes barátságnak hangzik. (Tiffany nevet) De ahogy mondtad is, a barátság az egyik nap jó lehet, máskor pedig nem annyira jó. Jó, Értékelem az…

TIFFANY: Ma nagyon jól érzem magam.

ADAMUS: Jó.

TIFFANY: Igen.

ADAMUS: Értékelem az őszinteségedet. Csak biztos akartam lenni abban, hogy mindent előszedünk.

TIFFANY: Oké. Van valami makyo, amit az értésemre kívánsz adni, amíg itt vagyok? (nevetés)

ADAMUS: (nevetve) Most per pillanat nem.

TIFFANY: Rendben.

ADAMUS: Tartanunk kell magunkat a napirendünkhöz. (még több nevetés)

Kérem a következőt! Ki a hozzád legközelebb álló személy? Ki a legjobb barátod, a legközelebbi társad? A mikrofon pont mögötted van.

DIANA: Larry.

ADAMUS: Larry. És miért pont ő? Mitől volt ő olyan különleges? Larry a te eltávozott, elhunyt, csodálatos, szerető partnered. Sokszor érzed magad körül őt? (bólint) És ott van az álmaidban is?

DIANA: Nem túl gyakran.

ADAMUS: Nem túl gyakran. És mitől volt Larry olyan különleges?

DIANA: Szerintem azért, mert teljesen önmagunk voltunk, a sokoldalú énjeinkkel.

ADAMUS: Oké.

DIANA: És ott volt ennek az egésznek az elfogadása.

ADAMUS. Larry egy biztonságos teret jelentett a számodra?

DIANA: Igen, nagyon is.

ADAMUS: Oké. Nagyszerű. Köszönöm.

DIANA: Köszönöm.

ADAMUS: És milyen sokáig voltatok együtt?

DIANA: Nyolc évig.

ADAMUS: Nyolc évig. Szerinted, az hogy megint együtt voltatok, az a karma eredménye volt, és ezalatt most nem a rossz karmát értem, hanem csak azt, hogy már korábbról ismertétek egymást?

DIANA: Teljes mértékben.

ADAMUS: Teljes mértékben. Igen. Jó. Most egy nagyon nehéz kérdést fogok feltenni. Szerinted Larry miért távozott a túloldalra?

DIANA: (egy kis szünet után) Hogy lehetővé tegye nekem azt, amit egyedül kell megtennem.

ADAMUS: Igen. Jó. És még most is itt van körülötted. Igen.

DIANA: Igen.

ADAMUS: Köszönöm.

DIANA: Köszönöm.

LINDA. Ott balról. Pontosan. Köszönöm.

ADAMUS: Üdvözöllek!

JENNIFER: A fenébe is!

ADAMUS: A fenébe is! A fenébe is! Ez, ez…

JENNIFER: (sóhajt) Oké.

ADAMUS: ...a varázs mikrofon hozzád került.

JENNIFER: Igen.

ADAMUS: De ez nem jó érzés, ugye? Úgy értem, ha nem képzeled azt, hogy a kamera téged mutat…

JENNIFER: Ha nem lennék gyáva, na igen.

ADAMUS: …ahol több tízezren látnak, de ezen túllépve ki az a személy, aki a legközelebb áll hozzád? A legközelebb.

JENNIFER: (szünetet tart, majd sóhajt egyet) Ó, a szarba! (megint szünetet tart) Tudtam, hogy ezt fogod csinálni. Aki egész életemben a legközelebb állt hozzám?

ADAMUS: Igen.

JENNIFER: (szünetet tart) Valószínűleg Eric.

ADAMUS: Igen. És kicsoda Eric? Milyen kapcsolat van köztetek?

JENNIFER: Ő a férjem.

ADAMUS: A férjed, és?

JENNIFER: Mert ő hagyja, hogy az legyek, aki vagyok. (elkezd elcsuklani a hangja)

ADAMUS: És miért olyan nehéz ez? Miért van ott ez az érzés, ez az érzelem?

JENNIFER: (sírva) Mert szerintem én nem tudok ugyanilyen lenni vele.

ADAMUS: Á, Á! Jó. Eric egy biztonságos tér. Eric szerető és elfogadó. Eric – tulajdonképpen őrülten szerelmes beléd. Igen. Igen. Oké, köszönöm.

JENNIFER: (suttogva) Köszönöm.

ADAMUS: Köszönöm a nyitottságodat.

LINDA: Nem, ez nem lehet így. Ki van zárva. Lássuk csak!

ADAMUS: Még egy párat kérnék!

LINDA: Oké.

ADAMUS: Ki áll hozzád a legközelebb?

LINDA: Csak egy pillanat. Máris ott vagyok.

ADAMUS: Ki áll hozzád a legközelebb? Mindenki azt mondja. – Jaj, ne. Csak ne engem! Szart. – Igen. Üdvözöllek!

SHAUMBRA 1: (nő) Szia.

ADAMUS: Ki áll hozzád a legközelebb az életedben?

SHAUMBRA 1: Hát, csak itt ültem, és azon gondolkodom éppen, hogy valószínűleg a nővérem, mert olyan sok időt töltöttünk együtt gyerekkorunkban, hiszen ugyanabban a házban nőttünk fel sok testvérrel együtt.

ADAMUS: Igen.

SHAUMBRA 1: És energetikailag és minden más értelemben is nagyon közel kerültünk egymáshoz.

ADAMUS: És még mindig közel álltok egymáshoz?

SHAUMBRA 1: Igen, némelyikükkel.

ADAMUS: Néhányukkal. Jó. Mert ez egy jó hosszú közös utazás volt.

SHAUMBRA 1: Igen.

ADAMUS: Igen. És mitől olyan különleges a nővéred, hogy – elárulnád a nevét?

SHAUMBRA 1: Patricia.

ADAMUS: Patricia. Ő mitől annyira különleges?

SHAUMBRA 1: Nagyon hasonló a korunk, a vércsoportunk is egyezik, ami szerintem fontos.

ADAMUS: Valószínűleg a DNS miatt. Bár nem tudom, csak találgatok itt.

SHAUMBRA 1: Minden.

ADAMUS: Igen.

SHAUMBRA 1: És tudunk beszélgetni egymással, meg emailezni, és megértjük egymást.

ADAMUS: Patricia valaha is becsapott vagy elárult téged?

SHAUMBRA 1: Nem.

ADAMUS: Nem. Ez bámulatos! Igen. És te valaha is voltál rá mérges vagy bosszús?

SHAUMBRA 1: Nem.

ADAMUS: Ez aztán igazán bámulatos! Szerinted ez a kapcsolat előző életeken, elmúlt időkön alapszik?

SHAUMBRA 1: Igen.

ADAMUS: Jó. Köszönöm. Köszönöm. Érzek benne egy kis szívet. Valódi, igaz érzelmet, jó érzelmet.

SHAUMBRA 1: Igen.

ADAMUS: Igen. Jó.

SHAUMBRA 1: Igen.

ADAMUS: Amikor fel kellett állnod a mikrofonnal, akkor talán történt egy kis realizáció. (nevet) Egy kis realizáció történt.

SHAUMBRA 1: Igen.

ADAMUS: Köszönöm. Linda, kérnék még egy párat!

LINDA: Ühüm.

ADAMUS: Ki áll hozzád a legközelebb? Üdvözöllek!

PAUL: Üdvözöllek. Igen.

ADAMUS: Nem vártad a mikrofont. Nos…

PAUL: Nem, egyáltalán nem számítottam rá.

ADAMUS: Mert tudod, van ez a dolog, amit én mikrofon magnetizmusnak hívok. És tudjátok, hogy a mágnes mennyire vonzza az ellentétes pólusát?

PAUL: Igen, igen.

ADAMUS: Tehát, amikor itt ülsz, és azt mondogatod, hogy: - Nem akarom a mikrofont, nem akarom…. Linda pedig olyan, mint annak a mágnesnek az ellentétes pólusa – máris hozza hozzád.

PAUL: Igen, de a mikrofon élettelen.

ADAMUS: Szóval ha nem akarod a mikrofont, akkor mondd azt: Igen, igen! Linda, engem válassz! (nevetés) De nem akarlak félbeszakítani.

PAUL: Oké. Azt mondanám, hogy a feleségem, Denise.

ADAMUS: Ó, ez igazán okos férfias húzás volt. (nevetés és taps)

PAUL: Tudod, az ember egy idő után megtanul egy-két dolgot.

ADAMUS: Te igen! (még nagyobb nevetés) De tudom, hogy nagyon is őszinte vagy. Mi olyan különleges benne? Megtennéd, hogy odaállsz mellé? Ez egy olyan…

PAUL: Gyere ide!

ADAMUS: ...könnyekkel teli pillanat itt a Bíbor Körben.

DENISE: (nevetve) Igen, az.

ADAMUS: Megosztanád velünk, hogy Denise mitől olyan különleges a számodra?

PAUL: Tiszteli azt, aki vagyok, és tudod, úgy akar engem, ahogy vagyok, olyan teljesen, amilyen csak lenni tudok.

ADAMUS: Olyan messzire is merészkedhetek, hogy azt mondjam, hogy segített téged kiszedni egy burokból, egy…

PAUL: Nos, én kerestem őt. Mert ezeket a dolgokat akartam.

ADAMUS: Igen. És ő segített neked…

PAUL: Igen, határozottan.

ADAMUS: ...előjönni, kibújni a csigaházadból, és kiterjedni, és lehetővé tette, hogy önmagad legyél…

PAUL: Igen. ADAMUS: ...ami nem volt túl jellemző rád az életedben.

PAUL: Nem. (nevet)

ADAMUS: Nem nagyon. Nagyszerű. Megtennéd, hogy szájon csókolod? (szenvedélyesen megcsókolja)

LINDA: Ó! Ez szép volt! (a közönség tapsol) Ó!

ADAMUS: Igen.

PAUL: Itt mindenki előtt.

ADAMUS: Adamus egy újabb ragyogó estét hoz el két ember számára. (még nagyobb nevetés) Jó. Még egy párat kérnék!

LINDA: Még egyet? Még egyet?

ADAMUS: Igen, igen.

LINDA: Rendben.

ADAMUS: Á, üdvözöllek! Tudtad, hogy ez fog történni.

SEAN: Hát persze.

ADAMUS: Tudtad.

SEAN: Igen.

ADAMUS: Igen.

SEAN: Azt kell, hogy mondjam, hogy az édesanyám.

ADAMUS: Az édesanyád. Ez érdekes.

SEAN: Igen, igen. Janet-nek hívják.

ADAMUS: Aha.

SEAN: És ő indította el bennem ezt az egészet 14 éves koromban…

ADAMUS: Nahát! Mit indított el benned? A kamaszkort?

SEAN: A spirituális utat.

ADAMUS: Ja, hogy a spirituális utat. Értem!

SEAN: Igen.

ADAMUS: Oké, a spirituális utat. Valóban? Bátorított ezzel kapcsolatosan.

SEAN: Hát igen. Egy nagyon nehéz időszakban… meditált, és a saját maga módján járta a saját spirituális útját, és engem is felkért arra, hogy vegyem szemügyre azt, amit csinál.

ADAMUS: Érdekes. Nem erőltette rád.

SEAN: Nem, csak megkért rá.

ADAMUS: És mesélt neked Saint-Germainről?

SEAN: Sajnálom, de nem.

ADAMUS: Jól van. Rendben van.

SEAN: És aztán teljesen…

ADAMUS: Mesélt neked Tóbiásról?

SEAN: Nem, nem mesélt. Ő…..Lázár. (Lazarus)

ADAMUS: Mesélt neked Lázárról? Aki feltámadt…..

SEAN: Lázár.

ADAMUS: Rendben, Lázár.

SEAN: Igen.

ADAMUS: Oké.

SEAN: Tehát ez volt – ő…

ADAMUS: Tudod, én nem akarok itt versenyezni.

SEAN: Nem. Értem én.

ADAMUS: Nem a választási kampányban vagyok. (nevetés)

SEAN: Pedig te nyertél. Itt vagyok. Tehát…(nevet)

ADAMUS: (nevetve) Ó, igen! Köszönöm! Tehát egy nagyon biztonságos teret biztosított számodra.

SEAN: Igen.

ADAMUS: Bátorított téged, nem csak intellektuálisan, hanem a szívből is, és te szíved nagyon nyitott.

SEAN: Ühüm.

ADAMUS: És úgy érzed, hogy ismerted őt más életben is?

SEAN: Sok életben.

ADAMUS: Milyen kapcsolat volt közöttetek valamelyik legutóbbi életetekben?

SEAN: Volt egy tapasztalásunk…mindkettőnknek volt egy realizációja, ahol egy faluban éltünk együtt, talán Lengyelországban, és nekem egy borzalmas tapasztalásom volt, mert a feleségem elhagyott, és szerintem abban az életemben is az anyám volt, és még abban az életemben, kisétáltam az erdőbe, és elhagytam őt, teljesen magam mögött hagytam a falut.

ADAMUS: Igen.

SEAN: És azt már nem tudom, hogy utána mi történt, de…

ADAMUS: Most ebbe nem megyünk bele…

SEAN: Igen, nem megyünk ebbe bele.

ADAMUS: Igen.

SEAN: De újra összekapcsolódtunk ebben a közös tapasztalásban, és ez beindított minket abban az értelemben, hogy barátok legyünk ebben az életünkben. Mert már túl sokáig játszottuk ezt az anya – fia szerepet.

ADAMUS: Igen-igen.

SEAN: És egy idő után átalakultunk, és lélekként tekintünk egymásra.

SEAN: És ez tényleg nagyon erőteljes.

ADAMUS: Érdekes. Jó. Küldenél neki most áldást?

SEAN: Abszolút.

ADAMUS: Jó. Köszönöm.

SEAN: Néz minket. Szia anya!

ADAMUS: És ebben az életedben nem fognak elevenen felfalni a farkasok, ezt garantálhatom neled. (a közönség reakciója: - Ó!)

SEAN: Köszönöm. Tudtam….oké. Ki kellett ezt mondania. Igen.

ADAMUS: Egy sötét, hideg éjszaka volt, és nem volt semmi ennivaló. Ó, igen. Ez is olyan volt. De most már tudunk rajta nevetni – ha-ha-ha-ha! Igen. Ez mekkora történet! Amikor elmész a Felemelkedett Mesterek Klubjába – El sem hiszitek, hogy mi történt velem!

SEAN: Előző életbeli történeteket is mesélhetünk?

ADAMUS: Igen, igen, előző életbeli történeteket is, de az összes élet történetet is! Ki is találhatsz egy pár életet, tudod, ha muszáj! (nevetések) Kérem a következőt! Üdvözöllek! Ki állt hozzád a legközelebb ebben az életedben?

YASMINA: Először is köszönetet szeretnék mondani. Ki szeretném fejezni a hálámat, megragadva a pillanatot.

ADAMUS: Magamba szívom.

YASMINA: Charry-nek hívták.

ADAMUS: Ühüm.

YASMINA: Ő volt a tanítóm.

ADAMUS: Igen.

YASMINA: És…

ADAMUS: Az életre tanított vagy valamiféle iskolai tanító volt?

YASMINA: Spirituális tanító volt.

ADAMUS: Spirituális tanító.

YASMINA: Igen.

ADAMUS: Jó-jó. YASMINA: És…

ADAMUS: És mesélt neked Saint-Germainről?

YASMINA: Nem. (nevetések)

ADAMUS: Oké, én csak…

YASMINA: Nem. Nem.

ADAMUS: ….csak tesztelést végzek.

YASMINA: Igen.

ADAMUS: Hát igen, mert ha jelöltetem magam, akkor természetesen azt szeretném, ha minél többen ismernének. De nem állok valami jól, így lehet mégsem jelöltetem magam. (még nagyobb nevetés)

YASMINA: De a rossz hírnév az működik, azt érzem.

ADAMUS: Szerinted a hírnév….

YASMINA: Mert volt egy apró kis dolgom Saint-Germain-nel.

ADAMUS: Igen.

YASMINA: Szerintem az csak rajongás volt.

ADAMUS: Aha. És most már rendben van a hírnév?

YASMINA: - Nem, nem. Távozik.

ADAMUS: Ja, hogy a rossz hírnév távozik.

YASMINA: És most már akként emelkedsz elő, aki vagy.

ADAMUS: Na igen. Akkor szerinted jó ötlet volt tőlem, hogy Adamus Saint-Germain- re változtattam a nevem, mintha ezzel mindenkit átvernék? (nevetés)

YASMINA: Igen, abszolút.

ADAMUS: Igen! Igen! (Adamus nevet) Jó. Tehát spirituálisan állt hozzád a legközelebb ez a férfi?

YASMINA: Szerintem minden szinten.

ADAMUS: Minden szinten.

YASMINA: És nem csak napfényből és szépségből állt a kapcsolatunk, mert sokat harcoltunk is egymással, és sokat formáltuk egymást.

ADAMUS: És miről szóltak a harcok?

YASMINA: Az isteni femininről, mert úgy éreztem, hogy a tanításaiban ezt nem fejezi ki eléggé.

ADAMUS: Jó.

YASMINA: De az is lehet, hogy ő maga nagyon is egyensúlyban volt, mégis úgy éreztem…vagy én nem játszottam a szerepemet spirituális létezőként.

ADAMUS: Igen. Ez jó. Ez jó. Segítettél ezt behozni.

YASMINA: Igen. És éreztem hogy történik egy összeolvadás, egy fúzió. Úgy éreztem, attól függetlenül, hogy ő már nincs jelen a fizikai síkon, mégis közel érzem magamhoz.

ADAMUS: Ó, ő attól még létezik. Úgy értem nem csak itt.

YASMINA: Nem érzem, hogy különbözne, bár érzem, hogy a lenyomata még itt van.

ADAMUS: Hallod és érzed őt magad körül?

YASMINA: Igen.

ADAMUS: Mert ez így is van. És szerinted én hogy állok a maszkulin-feminin egyensúllyal?

YASMINA: Szerintem te… szeretem az általad képviselt maszkulin aspektust.

ADAMUS: Ó, köszönöm! Köszönöm.

YASMINA: Tényleg kedvelem. És valahogy azt érzem, hogy te veszed át ezt a szerepet.

ADAMUS: Igen. (nevetés, ahogy Adamus kicsit büszkén kihúzza magát)

YASMINA: Nem, ez olyan…

ADAMUS: Van feminin oldalam, de…

YASMINA: Na igen, pont ezt akartam mondani.

ADAMUS: Cauldre egy kicsikét vonakodik ettől….

YASMINA: A maszkulinnak szerintem sokkal több támogatásra van szüksége ahhoz, hogy felszabaduljon.

ADAMUS: Igen, a felszabadult maszkulin.

YASMINA: Erre sokkal nagyobb szüksége van, mint a femininnek.

ADAMUS: Igen. Igen. Ezért is fogom megcsinálni Adamus Sebét…

YASMINA: Igen, valami ilyesmi kellene. (nevet)

ADAMUS. Bocsánat, az Ádám sebét. (nevetés) Nagyon hamar jön az Ádám sebe. Ahol beszélni fogunk a maszkulin sebéről. Tóbiás persze nagyon sokat beszélt a feminin sebéről, Ízisz sebéről. De mind a ketten sebzettek és sérültek, és nagyon fontos ezeket elengedni. Nem fogunk belemenni az áldozatiságba, hanem elengedjük azt. És lehet, hogy ettől még ismertebbé válok világszerte, mert talán több férfi csatlakozik majd.

YASMINA: Én ezt kívánom. Igen.

ADAMUS: Igen, igen. Igen. Jó. Köszönöm. Még egy valakit kérek!

LINDA: Oké. Még valaki.

ADAMUS: Még valakit.

LINDA: Még valakit. Ott a hátsó sorban. Lássuk csak. Oké.

ADAMUS: Ó! Érzem, hogy éppen most landol a mikrofon. Tudtad, hogy ez lesz. Üdvözöllek! Örülök, hogy itt vagy.

AMINTAS: Oké.

ADAMUS: Igen.

AMINTAS: Hozzám legközelebb az apám állt. Adimee-nek hívták.

ADAMUS: És miért ő állt hozzád a legközelebb? Mitől volt olyan különleges a számodra?

AMINTAS: Mert mindig arra bátorított, hogy tegyek meg dolgokat.

ADAMUS: Igen.

AMINTAS: Én nem csak szakmai értelemben, hanem spirituálisan és intellektuálisan is. Ő volt a legjobb barátom.

ADAMUS: Kemény kérdés következik. Kemény kérdés. Úgy érzed, hogy valamilyen módon cserbenhagytad őt, nem teljesen, de némiképpen?

AMINTAS: (sóhajt egyet) Igen, néha ezt érzem.

ADAMUS: Igen.

AMINTAS: Néha.

ADAMUS: Ő volt a te nagy mentorod. Egy nagy személy, aki példaként volt előtted, és néha… és szeretné, ha tudnád, hogy ő csak próbálta a legjobbat kihozni belőled. De ez soha nem arról szólt, hogy neked az ő elvárásai szerint kellene élned az életed. Ő lehetővé tette, hogy a legjobb jöjjön ki belőled. Mindössze ezt szerette volna elérni. Igen.

AMINTAS: Oké.

ADAMUS: Jó. Köszönöm. Nagyon köszönöm.

LINDA: Még egy legutolsó!

ADAMUS: Jó, jó.

LINDA: Még egy utolsó.

ADAMUS: Alig várom!

LINDA: Láttam ugyan egy kis zűrzavart, de biztosan át tudsz ezen jönni.

ADAMUS: (nevetve) Akkor Jean (franciául ejti ki a nevét, aki férfinek van felöltözve) – megtennéd, hogy idejössz? Úgy tesz, mint akit rettentően lefoglal ez a sok dolog ott hátul…

JEAN: Muszáj?

ADAMUS: Igen, igen. Tehát ide akarsz jönni a színpadra?

LINDA: Akkor vehetné őt a kamera.

ADAMUS: Oké. Kérlek, állj fel! Nagyszerű, köszönöm. És ez most tényleg nagyon durva, mert tudod….

LINDA: Jó show.

ADAMUS: … téged sokan ismernek. És a családod nagy része is itt ül és nagyon figyelnek. Tehát nyomás helyeződik rád. Ki az, aki a legközelebb áll hozzád ebben az életedben?

JEAN: (szünetet tart) Ez egy nehéz kérdés.

ADAMUS: Ez egy Adamus kérdés.

(megint szünetet tart)

Ne-ne. Most éppen mész fel az agyadba. Vegyél egy mély lélegzetet! Csukd be a szemed egy pillanatra! Vegyél egy mély lélegzetet! Már tudod a választ. Már végiggondoltad ezt, amikor ott ültél. És ha nem akarod ezt velünk megosztani, az is rendben van.

JEAN: Azt kell, hogy mondjam, hogy Cauldre az.

ADAMUS: Á!

JEAN: Csak, mint spirituális…

ADAMUS: Na tessék, Cauldre most elpirult! (Adamus nevet)

JEAN: Igen, mert fura ezt így kimondani, de nagyon hasonlóan jár az agyunk, nagyon biztonságos teret jelentünk egymásnak, és ez egy ősrégi barátság, és mindig meg van közöttünk a megértés.

ADAMUS: Ő teremti meg számodra a biztonságos teret? Ez aztán tényleg nagyon fura. (nevetés) Egy pillanat, meg kell tőle szabadulnom. (még nagyobb nevetés, ahogy Adamus kidobja Cauldre-t) Megteremt egy biztonságos teret?

JEAN: Igen.

ADAMUS: Nyomást gyakorol rád?

JEAN: Ó, igen.

ADAMUS: Ó, igen. Oké. Jó. És úgy érzed, hogy elmúlt életekből ismeritek egymást?

JEAN: Határozottan.

ADAMUS: Jó. És azt érzed, hogy a múlt fejlődött ezzé most ebben az életben? Mitől más ez az élet, mint a többi?

JEAN: Van köztünk egy mély bizalom, egy kölcsönös egyetértés az iránnyal, az elkötelezettséggel kapcsolatban, és ez az oka annak, hogy én itt vagyok, hogy itt vagyunk, és ezért is csináljuk ezt a munkát. Ez egy nagyszerű barátság.

ADAMUS: Igen. És ha hozzáadhatnék ehhez valamit, még mielőtt visszahoznám őt – mind a ketten azt választottátok, hogy: - Ez az a létidő, történjék bármi is. Egyénileg fogjuk ezt megcsinálni, de közben itt leszünk, és másokat is szolgálunk, és ezt fogjuk tenni. – Nem várunk tovább ezzel, ahogy olyan sokan vártatok vele. Vártatok, majd fenékbe rúgtátok magatokat. Vártatok, miközben már egy pár élettel ezelőtt választhattátok volna a megvilágosodásotokat. Ez az. És ez egy nagyon mély elkötelezettség volt.

JEAN: Abszolút. Igen.

ADAMUS: És ez meg fog történni. Jó.

JEAN: Igen.

ADAMUS: Köszönöm.

JEAN: Köszönöm.

ADAMUS: Oké. Most már visszajöhetsz. (mondja Cauldre-nek) Jó.

Akkor most vegyünk egy jó mély lélegzetet! Igazából minden válasz csodálatos volt. Minden válasz. És ez mindannyiótok számára azt okozta, hogy megálljatok egy pillanatra.

 

Emberi kapcsolatok

Tudjátok nincs ehhez hasonló, mint az emberi kapcsolatok ezen a bolygón. Nincs ehhez hasonló. Se a többi birodalomban, sem pedig más lakott bolygón, sehol sincs az emberi kapcsolatokhoz fogható dolog. Olyan sok szintje van. Ott vannak az érzelmek. Ott a szex. Ott van a megosztó és törődő aspektus. Ott van a… a sok-sok egyedüllét és magányosság közepette , amikor bensőséges kapcsolatban vagy valakivel, akkor úgy érzed, nem vagy egyedül, legalább egy kicsikét. Az emberi kapcsolatok a legjobbak és a legkeményebbek.

Az emberi kapcsolatok – kivétel nélkül mindegyik – legyen szó akár az anyáddal vagy az apáddal való kapcsolatodról, és lényegében minden kapcsolatod olyan, hogy van bennük egy törés, egy feszültség, egy konfliktus is. Minden egyes közeli kapcsolatod végeredményben azt okozza, hogy a másik személy kihozzon belőled valamit, és te is kihozol belőlük valamit. Egy kapcsolat meghatározása, még a jó kapcsolatok esetében is – nem csak a mókáról és a játékokról szól. Mélyre mész más emberekkel, még akkor is, ha vannak benne mély és sötét, borzalmas pillanatok.

A legtöbben csak a jó és közeli, szoros kapcsolatokról beszéltetek, pedig vannak nagyon nehéz kapcsolatok is. Amik kemények voltak. Lehet, hogy egy rendkívül nehéz kapcsolatod volt az anyáddal vagy az apáddal, esetleg egy barátoddal, aki nagyon durván elárult, becsapott téged. Attól az még ugyanúgy közeli és szoros kapcsolat, és attól az még ugyanúgy a lehető legjobb tapasztalásokat nyújtotta számodra – nem leckéket, hanem tapasztalásokat. Nincs ehhez fogható sehol az egész teremtésben, mint az emberek közötti kapcsolat.

Ez annyira igaz, hogy az emberek annyira közel kerülnek egymáshoz, annyira kötődnek egymáshoz energetikailag, fizikailag, pszichikailag és minden más értelemben is – hogy nagyon szorosan kapcsolódnak egymással. És emiatt elkezdenek függővé válni, kölcsönösen függővé válni egymástól. Életről-életre követik egymást. De, ahogy ezt ti is tudjátok, lényegében több gyilkosság történik barátok között és a családokban, mint bármilyen más okból kifolyólag, kivéve talán egy nagyon nagy háborút. De történnek gyilkosságok. Hogy lehetséges az, hogy az emberek ilyen nagyon közel állnak egymáshoz, olyan sok mindent megosztanak egymással, és olyan mélyen tudnak szeretni, és közben mégis csatáznak egymással, sőt, időnként még az is előfordul, hogy meggyilkolják egymást?

Az emberi kapcsolatok egészen lenyűgözőek! És tulajdonképpen a legjobb válasz – nem az egyetlen válasz – de a legjobb válasz a kérdésemre tőled érkezett, kedvesem. (Tiffany) Amikor azt mondtad, hogy magaddal vagy a legszorosabb kapcsolatban. – De én megkérdőjeleztem a válaszodat több okból kifolyólag, azért, hogy biztos legyek benne, hogy tényleg, igazán így érzel. Hogy biztos legyek abban… egyébként, ha valaha is azt mondanám neked, hogy ereszkedj térdre, és mássz a terem végébe, mint egy kutya, négykézláb, akkor… (nevetés)….akkor mondd azt nekem, hogy ezt fejezzem be! Mondd azt, hogy álljak le! És azért foglak megkérdőjelezni, mert látni akarom. Tudni akarom, hogy tényleg így érzel, vagy pedig ez csak valami mentális, makyó? És te ezt tényleg így érezted. Tudtad ezt. Mégis megkérdőjeleztelek téged, és azt kérdeztem tőled: - Nem olyan ez a barát, hogy bizonyos napokon a létező legrosszabb barátod?

A létező legszorosabb kapcsolatod, amivel valaha is rendelkeztél – bár az lehet, hogy ezt még nem ismerted fel – az magaddal van. Persze ezen kívül volt rengeteg sok csodálatos és egy-két borzalmas kapcsolatod is, de a legközelebbi kapcsolatod mindig is magaddal lesz. Az lehet, hogy ezt még nem ismertétek fel, mert az én nagy része le lett zárva. És amit ma meg fogunk tenni az az, hogy FelMesteredünk. Be fogjuk hozni a Mestert, és fel fogjátok fedezni, realizálni fogjátok, hogy ő a te valaha volt és valaha lesz - legeleslegközelibb, legjobb barátod.

Az embereknek sok kapcsolatuk van az életükben – sok kapcsolatuk, sok barátjuk van, sok családtagjuk van. De ezek közül a kapcsolatok közül nem mindegyik olyan mély. Vannak ismerőseid, sok embert ismersz, de hány olyan ember van az életedben, akivel tényleg meg tudod osztani az életed legbensőségesebb és legérzékenyebb részeit? Még ha 20-30 éve is együtt élsz valakivel, akkor is vannak olyan részeid, amiket nem osztasz meg másokkal, amiket elrejtesz, és ez rendben is van.

Rá fogtok jönni, fel fogjátok fedezni, hogy a létező legközelebbi kapcsolatod magaddal van. Közted, az ember, és közted a Mester között van. Ez mind te vagy, ez mind ugyanaz, mindössze másfajta megnyilvánulásban. Ugyanannak az egynek a másmilyen nézőpontjairól van szó.

Emberként sok-sok magányos évet éltél meg, vagy legalábbis a magányosságot érzékelted. Még akkor is, ha minden nap emberekkel dolgoztál együtt, akkor is, ha vannak gyerekeid, ha nagyon nagy családod van – akkor is sokszor voltál magányos, sokszor voltál egyedül a gondolataiddal, a saját világodban, és sokszor azon morfondíroztál, hogy őrült vagy-e.

Nehéz volt abban a magányos világban élned. És évekkel ezelőtt jött Tóbiás, elkezdett dolgozni veletek, és azt mondta: - Soha nem vagy egyedül. – És sokan ezt úgy értelmeztétek, hogy azért nem vagytok egyedül, mert ő vagy más angyali létezők is ott vannak veletek. Pedig ő ezalatt egész végig azt értette, már évekkel ezelőtt is, hogy azért nem vagy soha egyedül, mert Önmagaddal vagy. Nem csak az emberi énnel. És most már az ÉS-ben vagyunk. Az ÉS-ben. És ez nem csak az emberi énedet foglalja magába.

 

A Mester

Ma azt fogjuk csinálni, hogy beszélni fogok egy kicsit, majd utána csinálunk egy merabhot, és egyszerűen csak megtesszük! És az a Mester itt lesz. A Mester mindig is itt volt. Én erre a Mester szót használom. Egy kicsit óvatos vagyok az isteni létező kifejezés használatával, mert akkor hajlamosak vagytok abba az illúzióba esni, hogy majd egy hatalmas arany angyal száll le hozzád. Tehát én erre a Mester szót használom, ami alatt azt a létezőt értem, aki időtlen, aki ugyanúgy ott van a múltban, mint a jelenben, sőt, a jövőben is – mindenhol egyszerre van jelen, és aki mindig is itt volt. Soha nem valami messzi, távoli helyen volt. És ismételten, amikor az Isteniség szót használom, akkor látom ám mit csináltok: - Ó, az az Isteni létező valahol ott a távolban. – A Mester mindig is itt volt. Mindig.

A Mester az, aki nem veszik bele ebbe az összes emberi drámába és traumába. A Mester az, aki teljes megengedésben van. A Mester tudja, hogy a halál nem létezik. A Mester tudja, hogy rengeteg sok energia beragad vagy megreked az emberben, de soha nem a Mesterben.

A Mester nem magolta be a Wikipediát, vagy az összes többi lexikont. A Mester nem ismeri az összes tényt és adatot. Tehát ember, ezen tedd túl magad! Ne kérdezd meg a Mestertől azt, hogy: - Mester, mennyit nyom a Föld súlya? – A Mestert ez nem érdekli, neki ezt nem kell tudnia, és nem tömi agyon magát adatokkal és számokkal, és nem tekintget se a jövőbe, se a múltba. A Mester a Jelenben van, és ennyi. A Mesternek erre egyáltalán nincs semmi szüksége.

Ne várd azt a Mestertől, hogy csodákat teremtsen az életedben. Ne várd azt a Mestertől, hogy megoldja a problémáidat. Mégis a Mester lesz a létező legjobb barátod. Meghallgatja a problémáidat. És fényt sugároz azokra a problémákra, amikkel szembenézel. Nem mondja meg, hogy mit tegyél, hanem egyszerűen csak fényt sugároz rájuk.

A Mester meghallgat, odafigyel rád. A Mester nem fogja neked megmondani, hogy mit tegyél, nem próbál meg téged irányítani vagy kontrollálni, semmi ilyesmit nem tesz. De ha odafigyelsz arra a Mesterre, aki vagy, ha megállsz egy pillanatra, akkor érezni fogod azt, hogy valami érkezik attól a Mestertől, mégpedig egy olyan nézőpont, amire az ember egyébként nem is gondolna, fontolóra sem venné.

Olyan szintű együttérző szeretetet, feltételnélküli szeretetet fogsz érezni, mint még soha. És szeretném, ha már most megértenétek, hogy ez nem Istentől érkezik. Persze, ez az egész ugyanaz, de ne helyezd azt valahova máshova! És ezt ne nekem, vagy Jézusnak, Jeshuának tulajdonítsd! A feltételnélküli szeretetnek azok a rövidke ízelítői, majd később ennek tartós érzése tőled ered, attól a Mestertől, aki mindig is ott volt.

Az ember már nagyon régen félretette a Mestert, aminek egyetlen egyszerű oka volt. Nem érezte magát érdemesnek erre, a megváltásra várt, vagy a tökéletesség elérése, vagy valami másra. Az ember félretolta a Mestert, de ebből most már elég! Ma van a FelMesteredés napja! Ez az, amikor elkezded felismerni, hogy többé már nem egy vagy. Hogy többé már nem egy vagy. Linda, megtennéd, hogy felírod a matematikai egyenletet a táblára?

LINDA: Jaj, nem!

ADAMUS: De ez Adamus matematikája.

LINDA. (sóhajtva) Oké.

ADAMUS: Egy osztva kettővel egyenlő egy.

LINDA: Milyen nagy betűkkel írjam?

ADAMUS: Az egész táblát foglalja el.

LINDA: Oké.

ADAMUS: Egy osztva kettővel, egyenlő egy. Később majd belemegyünk abba is, amikor egyet hárommal, néggyel osztunk. De ma ez a fontos, ami az Én Vagyok. Rá fogtok jönni, hogy a kettő az embert és a Mestert jelenti, de ez akkor is egy. Ez attól még ugyanúgy egy.

Arra bátorítottam Cauldre-t, hogy beszéljen nektek az Aspektológiáról. Az Aspektológia annak megértése, hogy a Lélek vagy az ember, vagy az Én bármilyen része hogyan képes létrehozni önmaga aspektusait. És ezek funkcionális aspektusok, akik képesek bizonyos dolgok megtételére, mint például az autóvezetésre vagy egy vacsora elkészítésére, vagy ott vannak a lehasadt sötét aspektusok, akik az én sérült, sebzett, szeretetlen, törődést nélkülöző részeit képviselik.

Az Aspektológia tanulmány egészen elképesztő. Ez a spirituális pszichológia magva – igazából minden pszichológia magva. Hogyan képes az ember önmagát részekre szedni, amit Tóbiás aspektusoknak nevez. Annak megértésével, hogy ezek hogy kerülnek megteremtésre, és hogyan lehet realizálni önmagadnak ezeket a különböző részeit – ez nagyon nagy hatással van a következő lépés megtételére, ami az ÉS. Én, az ember, és Én, a Mester. Nem két vagy három elkülönült darabkáról van szó, mert ezek csiszolatok. Az egy megnyilvánulásai.

Egységben maradsz. Nem töredezed szét magad. Nem osztod fel magad. Sőt, egy nagyon érdekes módon lényegében integrálod magad.

Tehát itt van az ember, akit nagyon is jól ismersz, azt, akit megéltél és kifejeztél. Itt van ez az ember, aki egyre csak próbálkozott és próbálkozott, és próbálkozott, egyre csak azzal próbálkozott, hogy jobbá tegye saját magát, hogy elérje a Nirvánát, hogy valamiféle megvilágosodásra tegyen szert. Az ember nem fog megvilágosodni.

Az ember továbbra is ember fog maradni. Az embernek továbbra is meg lesznek az úgynevezett hibái – amit ő annak tart, de a Mester nem tart annak. Az embernek meg lesznek a maga küzdelmei, vagy legalábbis amit ő maga küzdelemnek tart. És ezzel egyidejűleg ott lesz a Mester, aki ezt nem látja hibának. Akinek a szemében nincsenek küzdelmek. Nincsenek megoldatlan dolgok. A Mester nem terheli le a Mester agyát tényekkel, adatokkal és információkkal, és nem próbál állandóan túljárni az emberi rendszer eszén. Az ember élete legnagyobb részét azzal tölti, hogy megpróbálja felülírni az emberi rendszert, hogy megpróbálja azt kikerülni. A Mestert ez nem érdekli. A Mester egyszerűen csak a megengedés helyén tartózkodik.

A Mester be akar jönni. Hallom, hogy egy páran nem szeretik a Mester szót. Hát én pedig éppenséggel, hogy kedvelem ezt a kifejezést, hiszen a MesterLétről van szó. Ami a megengedést jelenti. Ez nem azt jelenti, hogy maximalista vagy, nem azt jelenti, hogy mindent a tökéletesség szintjére vittél, hanem csak azt, hogy mesteri fokra vitted a létezés művészetét. Az ÉN Mesterévé lettél. Többé már nem szigeteled el magad a pusztán csak emberi álcádban, az emberi kifejeződésedben. Mert mindent Mesteri szintre emeltél. És ezért is mondom azt, hogy a Mester időtlen. Nem a jövőben vagy a múltban él. Úgy értem, ott van az egészben, de nagyon is Jelen van.

Kedves ember, a Mester itt van, és be akar jönni, de ezt eddig nem tetted lehetővé. – Nem állok készen. Ha Mester lennék, akkor tudnék repülni a levegőben. – A Mester erre nagy ívben tesz. Ez egy emberi egoisztikus dolog. Ha a levegőben akarsz repkedni, akkor ülj fel egy repülőre, és azzal repkedj! (nevetések) Ez ennyire egyszerű.

Csodákat akarsz tenni, és most ezzel nem azt mondom, hogy a csodák nem lehetségesek, de az ember pénzt akar, az ember szeretetet akar, az ember tökéletes akar lenni, fiatal akar maradni és soha nem akar meghalni. A Mestert pedig egyáltalán nem érdeklik ezek a dolgok. A Mester teljesen együttérző.

A Mester mindig nevet. A Mester mindig nevet. Be fogjuk hozni a Mestert, és érdekes, vicces tapasztalásaid lesznek ezzel kapcsolatosan. Mondjuk éppen ott járkálsz a házadban mezítláb, és hirtelen nagyon beütöd a lábadat egy jó nagy szilárd fa tárgyba, ami ott hever a földön, vagy valami hasonló történik. És ilyenkor az az első dolog, hogy hátrahőkölsz, megtorpansz, majd azt mondod: - Hogy azt a francos-nyavalyás……És közben fogod a lábad. És akkor meg fogsz hallani egy nevetést, és ez a Mester. A Mester ezen hatalmas nevetésben tör ki, te pedig dühös leszel a Mesterre, amire azt kapod majd, hogy: - Cssss! – És akkor te is elkezdesz nevetni. Rá fogsz jönni, hogy ez lényegében mennyire vicces! Mert ez tényleg nagyon vicces!

A Mester lesz a valaha volt legjobb barátod. A Mester te vagy. Az a részed, akit már jó ideje félretoltál, visszafogtál.

A Mester mélyrehatóan bölcs, elképesztően bölcs. A Mester nem fog arra rávenni, hogy megváltoztass dolgokat, nem kezdi el irányítani az életedet, és határozottan nem fogja azt igazgatni, kontrollálni. De kedves ember, amikor megállsz egy pillanatra, amikor egyszerűen csak megállsz egy pillanatra, és beleérzel abba a Mesterbe, aki vagy, akkor hirtelen egy új nézőpontod támad az emberi életedről és a Mester életről – egyszerre, egyidejűleg – úgy, ahogy ez korábban még soha nem történt meg veled.

Beszéltünk itt erről a maszkulin/feminin egyensúlytalanságról, ami el fog tűnni számotokra. Ez többé már nem számít. Már jóval túlléptetek ezen. Sőt mi több, Adamus Sebét fogjuk arra használni – Ádám sebét fogjuk arra használni, hogy túllépjünk rajta! Mert a valódi probléma itt nem a maszkulin/feminin egyensúlytalansággal van, hanem az ember és a Mester közötti egyensúlytalansággal van, az ember és az Én Vagyok közötti egyensúlytalansággal van. És ez az, amit egyensúlyba fogunk hozni.

A merabhunk alatt arra kérlek téged, az embert, hogy csak és kizárólag egy dolgot tegyél – engedd be a Mestert az életedbe. És ezt nem erőltetetve, nem erőszakkal és nem is könyörgéssel teszed meg. Nem imádkozással vagy kántálással teszed meg. Nem mantrázol. És Mester olajaink sincsenek, amikkel behozhatnánk a Mestert. Egyszerűen csak azzal, hogy: - Itt vagyok. Itt vagyok. – Ennyi. Ez a megengedés. Ez a megengedés, és akkor az úgy is van. Úgy is van.

És most azt állítom, hogy az ember úgy fog innen eltávozni, hogy azt mondja: - Ó, végre FelMesteredtem! – És holnap reggel…

SART: Igen.

ADAMUS: ….”Igen, igen, igen!” (nevetés) És pontosan az, ami itt megtörtént, meg fog történni. Az ember rákezdi: - Nem tudom. Lehet, hogy ez csak egy újabb…. – És ekkor meghallasz egy nevetést.

Kezdetben erről a nevetésről fogod tudni beazonosítani a Mestert. És ez nem én vagyok. Én nem nevetnék rajtatok. (nevetések, valaki azt mondja: - Na persze!) Nem is a szellemi vezetőid azok. Hanem ez a benned élő Mester, aki nagyon is készen áll. Nem fogja magát vissza, te fogod őt vissza. Annyira nagyon készen áll arra, hogy benne legyen az életedben. Nem egy célként, és nem a képzeletedként, hanem tényleg, valóban. Azért van itt, hogy igaz, valódi legyen. Majd még a következő üléseinken többet is fogok arról beszélni, hogy milyen egy Mester, és hogy milyen nem! De egyelőre tudd, hogy a legjobb barátod, akit valaha is elképzelhetsz. A legegyüttérzőbb, a legelfogadóbb, a legközelebbi barátod, és a Mester mindig is itt volt.

Innentől kezdve a Mesterrel együtt fogsz sétálni. A Mesterrel fogsz innentől együtt sétálni. Hiszen ezért is vagy itt, és ez a Sorozat is erről szól – a transzhumanizmusról, amikor is túllépsz azon, hogy csak ember legyél – és ez eleinte nagyon furcsa lesz. Emberként ez nagyon furcsa érzéssel fog járni. Úgy fogod magad érezni, mint aki bipoláris. Megkettőződve fogod érezni magad. (nevetések) Néha úgy fogod érezni magad – próbálom ezt itt most körbeírni – szóval lesznek olyan időszakok, amikor először sétálsz a Mesterrel, ahogy ezt Kuthumi mondta – eleinte mindig kicsit ingatag, bizonytalan lesz. Eleinte semminek sem lesz értelme, mert nagyon hozzászoktál már egy korlátolt emberi tudatossághoz emberként – az emberi gondolataidhoz, az emberi érzelmeidhez, az emberi szarságaidhoz – és most hirtelen megjelenik egy másik Jelenlét, aki te vagy, és ez nagyon fura érzéssel fog járni. Néha olyan érzés lesz, mintha te lennél, máskor pedig olyan érzésed lesz, mintha nem lennél önmagad. És olyan is lesz, hogy egyszerre fogod azt érezni, hogy ez most te vagy, és hogy mégsem te vagy.

Az embernek meggyűlik a baja a multidimenzionalitással, a többszörös érzékeléssel. Ezért is mondtam azt, amikor a választásokról beszéltem, hogy az emberek nem igazán akarják a változást. Csak egy kicsit több cirkuszt és egy kicsit több kenyeret akarnak, ezért ott lesz az ellenállás. Tehát ember, kérlek már most értsd meg, hogy lesz egy kis ellenállásod. Nagyon furán fogod magad érezni a testedben, mert most már nem csak az ember lesz benne a testben. Hanem a Mester is ott lesz veled ebben a testben.

A Mester nem valahol melletted, vagy hat lábnyira mögötted fog sétálni veled. Abszolút nem mögötted lesz. A Mester benne lesz a testedben, a szemedben, és ez egy kissé fura lesz – Hogy-hogy a dolgok nem ugyanúgy néznek ki, mint eddig? Hogy-hogy homályos és kettős lett a látásom? – Hát ez azért van így, mert most már itt van neked a Mester. „ÉS” Tehát kissé homályos, elmosódott lesz.

És a Mester nincs ahhoz hozzászokva, hogy éjjelente sokat aludjon. (nevetések) Az ember szeret aludni. Az ember tényleg nagyon szeret aludni. Hát nem vicces? Mindent megteszel azért, hogy itt legyél ezen a bolygón, keresztülmész a születésen, és utána meg mit csinálsz? Átalszod az életed! (nevetések) – Tényleg nagyon fáradt vagyok. Nem tudom ezt már kezelni. Megyek és lefekszem. – Olyan ez, mintha mozijegyet vennél, majd elaludnál a film közben! (még nagyobb nevetés) Hát, akkor lemaradsz a filmről. Szóval a Mester nem igazán szeret aludni. És amikor az ember felébred az éjszaka közepén, és átkozódik meg morgolódik amiatt, hogy nem tud aludni, az annak az ideje, hogy kezdj el beszélgetni a Mesterrel! Köszönöm drága Linda! (átnyújt neki egy zsebkendőt) Ettől az egésztől rám jött a sírás meg a tüsszögés!

LINDA: Kettőre van szükséged.

ADAMUS: A barátság miatt.

LINDA: Kettőre van szükséged.

ADAMUS: Rengeteg van. Köszönöm.

LINDA: Egy nem lesz elég. (nevetések)

ADAMUS: Végeztem. (szipog, majd elvesz egy másik zsebkendőt is)

Tehát ez mind kissé fura lesz az ember számára. Azért lesz tényleg furcsa, mert hirtelenjében már nem csak egy egysíkú ember leszel. Egyszeriben csak ott lesz neked a Mester. És a Mester te vagy, és ez aztán tényleg nagyon furcsa lesz az ember számára. Egy tőled különálló lényként próbálod majd kezelni a Mestert, mintha nem te lennél az, pedig te vagy az. És akkor jól össze fogsz zavarodni, és akkor megint olyan rossz baráti napod lesz magaddal – Tiffany! Az a rossz baráti nap az volt, hogy a Mester elkezdett bejönni, az ember meg azon tűnődött: - Itt meg mi a fene folyik? – És az ember ezt az egészet megkérdőjelezi, ahelyett, hogy megengedné. Mindössze ez történt veled: - Mi a baj velem? – A Mester ott áll az ajtód előtt, és hamarosan berúgja azt az ajtót, ha nem engeded be őt az életedbe!

TIFFANY: És a Mester megengedi, hogy aludjak? (nevetés)

ADAMUS: Nem, a Mester nem fogja hagyni, hogy aludj. De van itt egy érdekes nézőpont. Az ember azt mondja: - Ó, én aludni akarok. 10 órát akarok aludni. – A Mesternek pedig nincs szüksége alvásra, ahogy az embernek sincs rá szüksége.

 

Átváltások

És akkor hirtelen átváltasz, és ez egy olyan szó, ami be fog kerülni a szótáradba. Át fordulás, átváltás. Nem lefordulás. (nevetés) Ezért is olyan nagyon fontos beszélni az olyan dolgokról, mint amilyen az Aspektológia, amiről már évekkel ezelőtt szó volt, és ezért is volt annyira fontos felkérni sok embert arra, hogy hagyják el a Bíbor Kört, mert a neurózis, a pszichózis, és sok más mentális betegség és a MesterLét között lévő határvonal elég közel esik egymáshoz.

LINDA: Ó!

ADAMUS: Ez tényleg így van. Az egyik pillanatban teljes egyensúlyban vagy, le vagy földelve, ÉS közben a fejed a felhők között van, tehát földelt vagy, ÉS a fejed az egekben van, míg a neurózis, a pszichózis, a depresszió és még egy-két dolog esetében egy régi rendszer szétbomlasztásáról van szó.

Ezen sokan keresztülmentetek. A régi rendszereitek elmentek. Kemény volt. Tényleg nagyon kemény volt. De ezek túlnyomó részben már eltávoztak. Van még egy iciri-piciri maradvány, de majd megkérjük a Mestert, hogy segítse azokat eltakarítani.

Tehát ez érdekes lesz. Át fogtok váltani. Az egyik pillanatban éppen káromkodni fogtok, mert nem tudtok eleget aludni, a másik pillanatban pedig a Mester ott fog feküdni abban az ágyban, és nagyon fel lesz dobva attól, hogy ott fekszik abban az ágyban teljesen éberen. A Mester nem akar aludni. A Mester ÉLNI akar. Az ember az, aki aludni akar, és mindenről el akar feledkezni.

Tehát ezt az óriási ellentmondást fogjátok érezni egy jó darabig. Reggel, amikor felkelsz, egy részed fáradt lesz, a másik részed pedig teljesen ébren lesz, készen állva az életre. Lesznek olyan időszakok, amikor az ember éhes lesz, és meg akarja enni annak a tehénnek az oldalát, miután azt lepöckölte vagy megbökte– lépj túl rajta! – (nevetés) És közben a Mester meg egyáltalán nem lesz éhes. És te meg azon fogsz morfondírozni, hogy akkor most éhes vagyok vagy nem? És a válasz az, hogy igen. Igen.

Egy teljesen új kapcsolatod lesz magaddal. Összeházasodtok, te és a Mester, mindezt egyszerre, és ez a nagyon jó hír. Nagyon jó hír. Nagyon jó, hogy itt tartunk, a Transzhumán Sorozatban. De az ember számára ez rettenetesen kínos lesz. Folyton át fogtok váltani – az egyik pillanatban sírsz majd, a másikban pedig nevetsz. De nem őrülsz meg. Mindössze FelMesteredsz! Az ember sír egy kiömlött tej miatt, a Mester pedig szétneveti magát ezen az egészen, mert a kiborult tej nagyon vicces! Tényleg az! A Felemelkedett Mesterek Klubjában nem tudják kiborítani a tejet. Mert nem ömlik ki. Már megpróbáltuk. Próbáltuk melléönteni, de nem sikerült. Nincs ezen semmi sírnivaló! (nevetések)

Az ember el fogja veszíteni a munkáját, a Mester pedig ezt meg fogja tapsolni, ünnepelni, az utcán táncolva. És az ember azt mondja majd. – De mi lesz a pénzzel és a lakbérrel? – És a Mester pedig azt mondja majd: - Nincs szükségünk pénzre! Még csak egy házra sincs szükségünk! Az ember pedig azt gondolja majd magában: - Mi a fene ütött belém? Mi lehet a baj velem? – Az ember, aki annyira hozzászokott már ahhoz, hogy az élete minden egyes részét kontrollálja, és hogy az olyan dolgok kontrollálják őt, mint a tér, az idő, meg a tömegtudat – hát bizony eléggé meg fog gyűlni a baja a Mesterrel! Mert az Én Vagyok- ot egyáltalán nem érdeklik ezek a dolgok. Tényleg nem érdekli. És ez nem azt jelenti, hogy a Mester lusta vagy érdektelen, hanem csak azt, hogy ezek a dolgok nem annyira fontosak. És a Mester nevetni fog, míg az ember szitkozódik, káromkodik.

Egyébként ez egy remek alapanyag könyvekre, filmekre és minden másra is. – A Mester és én.

Máris csinálunk egy merabh-ot, de én itt most az emberhez beszélek. Te kérted a változást, és ez most már itt van, és most arra kérlek, hogy csak engedd ezt meg. Ne blokkold ki! És ne apródonként, kis lépésekben engedd ezt meg! Ne mondd azt, hogy ma felmesteredem 14 és fél százalékban, és majd holnap meglátom, milyen is ez. Vagy ott a Mester vagy nincs ott a Mester.

LINDA: Hm.

ADAMUS: Vagy megengeded, vagy nem engeded meg. És ezt azért mondom, mert néhányan ezzel próbálkoztok majd: - Na, nézzük csak meg, hogy ma mi ezzel a helyzet, és holnap majd visszatérünk rá. – Ez az, ahol ez fájni fog. Ez az, ahol ez kemény lesz. Ez az, amikor az emberi részednek egy nagyon rossz szolgálatot teszel, ha azt gondolod: - Na jó, megpróbálom! – Tudod milyen ez – Cauldre meséli nekem, hogy vannak ezek az emberek – el sem hiszem, hogy ilyeneket csinálnak a Földön – szóval azt mondja, hogy az élelmiszer áruházakban vannak emberek, akik ingyen ételkóstolót kínálnak, hogy megtudják, hogy meg fogod-e venni. Mi nem csak egy kis kóstolót tartunk itt a helyi élelmiszer áruházban, hogy megnézzük, hogy vajon elnyerte-e a tetszésedet a dolog. Te ebbe mélyen bele fogsz menni. Be fogod engedni a Mestert.

És ha ezt nem akarod megtenni, ha emiatt ideges vagy, akkor jobb, ha máris elmész innen! Akkor jobban jársz, ha majd egy másik nap, egy másik évben, egy másik életben térsz vissza ehhez a Shoudhoz. Akkor jobb, ha máris elmész innen. De ha mégis megteszed, akkor FelMesteredsz.

És itt máris belefutunk abba a régi, emberi konfliktusba. Te akartad ezt. Te vágytál erre. Ez az oka annak, hogy itt vagy ezen a bolygón, és ez most már itt van. És ekkor hirtelen így csinálsz: - Jajj, nem is tudom. Itt van nekem ez a projektem. Még nem fejeztem be a kertészkedésemet. – Akkor kérd meg a Mestert, hogy kertészkedjen veled együtt. Mit számít ez?

Az a Mester, aki vagy, eddig nem lett üdvözölve, nem lett beengedve az életedbe. Ezért ez a Mester, annak ellenére, hogy te vagy az, bizony még sok mindent nem csinált. És nagyon feldobott lesz a kertészkedéstől, a főzéstől, és ez aztán tényleg furcsa lesz a számodra. – Itt ülök, és kisütök egy-két tojást itt a serpenyőben – és miért tölt ez el engem ekkora lelkesedéssel? Már legalább ezerszer csináltam ezt. – De a Mester még soha nem csinálta. A Mester még nem tett egy jó, hosszú fizikai sétát, te meg egyszerre csak azon kapod magad, hogy bár nem szeretek sétálni, most mégis sétálni akarok. Mi folyik itt? – FelMesteredsz.

Nem arról van itt szó, hogy az ember felmegy a lépcsőn, és Mesterré válik. Hanem arról, hogy te vagy az ember, és te vagy a Mester is. Egy osztva kettővel még mindig egy. Fel fogod fedezni mennyire sokféleképpen képes vagy kifejezni magad. Egészen eddig az emberi megnyilvánulásban éltél az emberi küzdelmekkel, az emberi traumákkal, és az emberi korlátokkal. És ez nagyszerű. Ennek egy része továbbra is folytatódni fog, de most már itt van a Mester. És ez megváltoztatja az egész nézőpontot. Ez az, amikor megtanulsz nevetni magadon, mert bizony nevetni fogsz magadon. A Mester nevetni fog az emberi gyarlóságon. Ez az, amikor elkezded összeszedni a történeteidet a Felemelkedett Mesterek Klubjához. Ez az, amikor ráejted a kalapácsot a lábfejedre, és üvöltesz a fájdalomtól, majd meghallod ezt a nevetést!

A Mester olyan lesz – kicsit segítettem Cauldre-nak megírni a cikkét az októberi Shaumbra magazinban – hogy ő lesz a legjobb barátod, és a legnagyobb bosszúságod is. És az érdekes az, hogy amikor azt mondom, hogy átváltasz – úgy értem az egyik pillanatban az emberi realizációdban leszel, a másik pillanatban pedig a Mesteri realizációdban leszel – de ami valójában történik az az, hogy egyszerre vagy jelen mind a két realizációban. Egyszerre vagy benne mind a kettőben. Nem úgy van, hogy csak ember vagy, aztán meg csak a Mester vagy. Elkezdesz sétálni, élni, lélegezni – észre fogod venni – most mindannyiótokat arra kérlek, hogy az elkövetkezendő napokban lélegezzetek egy kicsit – nem kötelező gyakorlatként, hanem csak tapasztalásként. Mert ekkor fogjátok észrevenni a Mestert. Hirtelen azt kérdezed majd: Valaki lélegzik itt mellettem? Mitől lett más a légzésem? Miért érzek egy másfajta lélegzetet kilégzéskor? – Hát ez a Mester, aki vagy, és itt van. Benned akar lenni, benne akar lenni az életedben, a tapasztalásaidban. A nagyságod része akar most már lenni. Itt az ideje annak, hogy már ne fogd vissza őt.

Ne kérd arra a Mestert, hogy megtegyen dolgokat a számodra! Ne kérd arra, hogy megoldja a problémáidat! Ne mondd azt: - Nos hát Mester Énem, most, hogy itt vagy, tudod, itt van ez a betegség a testemben… Ez nem erről szól. Ugyanakkor pedig az történik, hogy ahogy megengeded magadnak, hogy egyszerre legyél az ember és a Mester is, ahogy megengeded mind az emberi és mind a Mesteri megtestesülést, akkor az ember hirtelen megérti, hogy amit emberként fizikai betegségnek tartott, az nem is az. Még akkor is, ha az orvos azt mondja neked, hogy itt van ez az orvosi probléma, amit még csak ki sem tudsz ejteni, még ha ezt is közölné veled az orvos, akkor is, hirtelen a Mester Fényében, az Én Vagyok-ban hirtelen elönt a felismerés –Nahát! Itt van ez a betegség, de igazából még sem vagyok beteg. És lényegében… Cauldre azt akarja, hogy most mondjuk el a felelősségi nyilatkozatot, de Linda majd megteszi később.

És ez elég fura, hogy hirtelen az embernek lehet…

LINDA: Ja, hogy azt mondjam el, hogy mindennek, ami elhangzik, csupán szórakoztató értéke van? És kérlek konzultálj az orvosossal, mielőtt bármilyen fontos döntést is hoznál? (nevetés)

ADAMUS: Igen, pusztán szórakoztató értékkel bír, mert a Mester most éppen szétpukkad a nevetéstől.

És most Malu példáját fogom itt használni. Hirtelen felfedezed, hogy rákos vagy, és az orvosok azt mondják neked – megmutatják a leleteket – majd azt közlik veled, hogy a következő kezelést fogod kapni. – Ez egy érdekes dolog, mert az lehet, hogy az ember rákos, és ez egyfajta érzelmi tényező lehet. Az embert lehet, hogy rákkal diagnosztizálják, de a Mestert azt nem. A Mestert nem. És most gondolj bele a pillanat összefüggésébe. Hirtelen itt az ember, és itt a Mester. És hirtelen beteg vagy, és nem vagy beteg. És ekkor nem próbálod meggyógyítani az embert, hanem a Mesteri ÉS-ben vagy, és az az ember, aki szert tett erre az új nézőpontra a Mestertől, képes együtt élni azzal a rákkal még úgy 30, 40, 50 évet úgy, hogy az nincs hatással a biológiájára.

Most jöhet a felelősségi nyilatkozat!

(szünet)

Nyilatkozat! (nevetések) Gyerünk!

LINDA: (nagyon hangosan) Ennek csak szórakoztató értéke van. Konzultálj az orvosoddal, mielőtt bármilyen változást vagy gyógyszer váltást kívánsz alkalmazni. Az előbb elmondottak mindössze szórakoztató értékkel bírnak.

ADAMUS: Egy Felemelkedett Mester szájából, de ezen kívül… (nevetés és taps) Ezen kívül…

Van egy emberi megnyilvánulásotok, akit a játék megváltoztatójának hívtok. És ismételten mondom, itt nem arról van szó, hogy a Mester bejön és megpróbálja meggyógyítani az embert. A Mester ilyet nem tesz, nem áll szándékában, és nem is akarna ilyet tenni. Mégis váratlanul, miközben ott ülsz az Én Vagyok Éneddel, aki most már bejön a testbe, az elmébe és a valóságodba, és ez hirtelen megváltoztatja a nézőpontodat. Megváltoztatja a történetet, és az lehet, hogy az ember rákos, de a Mester nem az. És ha ezt tényleg átgondolod, vagy beleérzel ennek összefüggésébe, és abba, hogy ez hogyan változtatja meg mindennek a nézőpontját, és hogy ez a realizáció, hogy „Én Vagyok a Mester is, és a Mester nem rákos” - végeredményben hogyan képes meggyógyítani az embert.

Sok tapasztalásunk volt ebben a Sorozatban, annak felismerésében, hogy a Mester itt van. Többé már nem fogunk erről beszélni, és nem fogunk ezen gondolkozni, nem fogunk erre készülődni, mert ez itt van. Itt van. És itt az idő! De szeretném az emberrel tudatni, hogy ez elég zavaros lesz. Kétszeresen fogsz érzékelni, kétszeres érzékiséggel fogsz bírni, vagy talán kétféle lesz a nemiséged is, de ez nem számít. Mostantól duplán fogtok érzékelni. Sokat éltél az egysíkúságban, sokat voltál az elmédben, és abban, amit a személyiségednek hittél, de ez most hirtelen megváltozik. Lesz egy olyan látogatód, aki soha nem fog elmenni. (Adamus nevet) Hirtelen mindennel kapcsolatosan kétféle nézőponttal fogsz bírni. Később ez majd ki fog terjedni, de egyelőre maradjunk most meg a kétféle nézőpontnál. Tehát kétféle nézőponttal fogsz bírni, és ide-oda fogsz váltani a kettő között, és közben meg ezzel egyidejűleg benne leszel mind a kettőben. Tehát ide-oda fogsz váltani. Egy ide-oda váltós Mester leszel.

LINDA: Ó! (nevetés)

ADAMUS: Vagy ahogy ezt a Mester mondaná: „Egy ide-oda váltós ember vagy.”

És ismételten elmondom, hogy ez az egész kissé furcsa lesz, és egy kis aggodalomra adhat okot. Nyugtalanító lehet. Kinyitod a hűtőt, hogy kivedd onnan a tejet, hisz te, az ember tejet szeretnél inni, és hirtelen mégis a narancs juice-t fogod megfogni. – De én nem akarok narancslevet inni.

Márpedig narancslevet fogunk inni. (nevetés) És ami még ennél is durvább, ki fogsz önteni egy pohár tejet és egy pohár narancslevet, és egyszerre fogod a kettőt meginni.

LINDA: Fújj!

ADAMUS: De nem, ennek jó íze lesz.

LINDA: Fújj!

ADAMUS: FelMesteredsz! Mi az, hogy nem? Ember, fejezd be a nyafogást! Fejezd be a nyafogást!

Ez elképesztően furcsa lesz, és ismételten mondom, sokszor észre fogod venni a rutinból adódó választásaidat, és ezt fel fogod ismerni, mert most, hogy a Mester itt van, meglátod mennyire rutinból hoztad meg a választásaidat. Azért hitted azt, hogy reggel tejet akarsz inni, mert erre lettél beprogramozva, hogy ez legyen reggelente az első dolgod, mert az anyád minden reggel tejet itatott veled. Pedig te igazából narancslevet akartál inni helyette, vagy legalábbis a Mester azt akart inni. Tehát ez elég furcsa lesz, és érdekes. Osszátok meg egymással a tapasztalásaitokat a szociális médiátokon! Vagy emailben, vagy ahogy akarjátok. Még többet fogunk erről jövő hónapban beszélni, de most már itt az ideje a FelMesteredésnek!

LINDA: Hoppá!

 

Merabh

Tehát amennyiben a világítás be van állítva a merabh-ra, akkor mindenki, aki most online néz minket, helyezze magát kényelembe! És ha ideges vagy feszült vagy emiatt, akkor hát következzen a FelMesteredés! (nevetések)

Érezd a különbséget most, mert a Mester ezt akarja tenni. A Mester már nagyon régóta egyre csak várt.

(megszólal a zene)

Vegyél egy jó mély lélegzetet ebben a csodálatos térben, ami tele van társasággal, a Shaumbrával. A Transzhumán Sorozatunkban vagyunk, és elérkezett az idő. Elérkezett a FelMesteredés ideje! Drága ember, elérkezett az ideje annak, hogy beengedd a Mestert az életedbe, és ez már ne csak egy mentális elképzelés legyen, hogy ez már ne csak egy kívánság és egy vágy legyen, hanem legyen valódi! És ehhez semmi mást nem kell tenned, csak meg kell engedned. Ennyi a dolgod. Mindössze a megengedésedre van szükség.

Vegyél egy mély lélegzetet és Mesteredj fel! A Mester egész végig itt volt, és végig csak várakozott, de olyan nagy az ő együttérzése, hogy megvárta, amíg abszolút készen állsz.

A Mester behozza annak kezdetét, amit te a FényTestednek hívsz, a nem mentális érzékszerveidet. Ami a képzelet érzéke, az álmok érzéke. Tudjátok, az álom az egy érzék.

Az érzékek azok, amik lehetővé teszik számodra a valóság különféle formáinak az érzékelését, és az álom is egy ilyen érzék. Bizony, az.

A Mester most bejön, egyszerűen csak besiklik. Egyszerűen csak besiklik, és elkezd a biológiád, az anatómiád részévé válni. És annak ellenére, hogy adódtak problémáid a testeddel, a Mesternek nincsenek vele problémái. Az lehet, hogy amikor belenéztél a tükörbe, azt gondoltad, hogy túl kövér vagy, vagy túl öreg vagy, vagy, hogy túlságosan össze vagy roskadva. De a Mester ezt nem így látja. És ezt hallani fogod. Érezni fogod. Az ember azt mondja: - Ó! Hát nézz már rá erre a testre! – A Mester erre azt mondja: - Te jóságos ég! Hogy én mennyire imádom ezt a testet!

És ez időnként furcsa érzésekkel fog járni. Megváltozik a hangnem. Már hozzászoktál az ember és annak aspektusainak a hangjaihoz. Már megszoktad ezt a kritikus és ítélkező hangot, aki azt mondja: - Én nem vagyok – ahelyett, hogy „Én Vagyok.”

Már hozzászoktál az emberi alhangokhoz, az aspektusok hangjához, akik mindig kevesebbek, mint. A saját emberi éned vitatkozik a saját emberi éneddel, mert aznap ő akar a főnök lenni, a nap irányítója lenni. És most beérkezik egy másfajta hang, amit talán nem szavakkal hallasz. Talán szavak nélkül hallod majd, egyetlen szó nélkül. De ez mégis olyan, mint egy hang. Ez a Mester új hangja.

Lesznek olyan időszakok, amikor az ember összezavarodik ettől a teljesen új szintű Jelenléttől, ami Jelen van az érzékeidben, a gondolataidban, a hangokban, és az életed minden területén. Ez az új Jelenlét autót vezet, ételt főz, sőt, akár még filmet is néz. Ez egy teljesen új Jelenlét. És időnként az ember majd megpróbálja mindezt saját magának tulajdonítani, vagy megpróbálja a Mestert emberré tenni, vagyis egóból át akarja majd venni a Mester felett a hatalmat. De ez egész egyszerűen nem működik. Ez teljességgel lehetetlen.

Lesznek olyan időszakok, amikor az ember azt mondja majd: - Hát nem én vagyok a leggrandiózusabb ember, aki Mesterré vált? – Nem. Nem az ember vált Mesterré. Az ember még ugyanúgy ember ÉS ott a Mester Jelenléte. És ez ennek az egésznek a szépsége.

Nem veszi itt senki át a hatalmat senki felett. Nincs táplálkozás. Ez egyszerűen az ÉS. És el fogsz jutni erre a gyönyörűséges helyre: - Én Vagyok az ember, és Én vagyok a Mester – és egyidejűleg vagy mind a kettő. Pedig ez a kettő nagyon különbözik egymástól, mind a kettő egy külön jellem, egy teljesen másmilyen csiszolat.

Az embernek egyáltalán nem kell küzdenie ezzel az egésszel. Csak beengedi a Mestert, aki már olyan régóta egyre csak várt és várt. És most csak besiklik.

És egyszerűen csak itt van.

Ott van benned, a testedben, a tudatodban.

És a Mester magával hordoz egy Fényt. És itt most nem a nap fényéről, vagy egyéb más fényforrásról beszélek. Hanem arról, hogy a Mester magával hordoz egy Fényt, egy sugárzást. Számomra ez az, amikor a tudatnak ez a része korlátok nélkül, visszafogottság nélkül egyszerűen csak kiragyog, kiárad. Csak kiárad és kiragyog. A Mester ezt behozza. Olyan ez, mintha belülről világítana be téged.

És bármilyen csodálatosan is hangozzék ez, jó páran azzal töltöttetek életeket, hogy megpróbáljatok meghúzódni az árnyékban, hogy megpróbáljátok elsötétíteni a fényt. Ezért aztán ez egy kicsit kínos lehet, ahogy itt van ez a sugárzó Mester. A Fény kiragyog, kiárad, és ez továbbra is ragyogni fog. Szóval, drága ember ehhez kezdj el hozzászokni! Ez nem egy olyan fény, amit akarnál, vagy egyáltalán, még ha akarnál is, képes lennél irányítani.

És drága ember, este, mikor aludni térsz – már amikor képes vagy egyáltalán aludni, két álmot fogsz álmodni, két különböző létállapotban. Ahhoz szoktál hozzá, hogy egy álom tapasztalásod van, de Most, hogy itt a Mester – most már kettő lesz. És ez egy kicsit össze fogja zavarni az embert, akinek még az is nehézséget okoz, hogy egyáltalán egyre emlékezzen ébredéskor. És most hirtelen két, egymástól különböző álom történik. Ez meg hogy lehetséges? Nos úgy, hogy az egyik a Mester, a másik pedig az ember.

Ezt ne feledjétek, erre emlékezzetek: - Nem az ember válik Mesterré. Nem az ember válik tökéletessé. Ez az ÉS. A Mester ÉS az ember. A kettő, ami egy. Az egy, ami kettővé válik.

Már elképesztően régóta be vagytok ide zárva, az emberi valóság koporsójába. Le lettetek pecsételve az emberi valóság egysíkúságába, és most mindkettő vagytok. Az ember és a Mester.

A Mester itt van, és kezdődik a móka.

Elkezdődik az ÉS, az igazi ÉS. Már több éve beszélünk erről. Ma van a FelMesteredés napja.

Vegyél egy mély lélegzetet drága ember, és vegyél egy mély lélegzetet drága Mester!

És most vegyél egy lélegzetet emberként ÉS Mesterként, és érezd a különbséget. Mind a kettő lélegzik. Mind a kettő egyszerre lélegzik.

Szinte olyan ez, mint a születés, amikor első ízben veszel egy jó mély lélegzetet, és rögtön tudod, hogy megint itt vagy, egy újabb életben. És ma itt veszünk egy mély lélegzetet. A Mester és az ember egyszerre csak felismerik, hogy ez nem egy lélegzet, hanem egyszerre az ember ÉS a Mester lélegzete.

Ez soha nem az ember legyőzéséről szólt. Ez mindig is arról szólt, hogy az ÉS legyél, az ember ÉS a Mester.

Micsoda nagyszerű ajándékokat fog az ember ÉS a Mester megosztani egymással. Olyan nagyszerű ajándékok ezek, amit az életedben hozzád legközelebb álló emberek adnak neked, de ez még annál is mélyebb, személyesebb és együttérzőbb. Meg fogjátok ajándékozni egymást – a Mester megajándékoz téged az élet ajándékaival, a bölcsesség ajándékaival, az Én Vagyok ajándékaival.

És az ember szintén ad ajándékot a Mesternek, aki csak arra várt, hogy itt lehessen veled az életben, hogy itt legyen benned – te a tapasztalásokkal ajándékozod meg őt, valamint a szereteteddel, a megosztásoddal, azzal, hogy egyszerűen csak benne vagy az életben, és a barátaiddal, a családoddal ajándékozod őt meg. Te az ember, szintén megajándékozod ezt a Mestert. Ez nem csak egy egyirányú utca.

A Mester most itt van.

Nincs több várakozás. Nincs több vágyakozás életed legjobb barátja után. A Mester itt van.

A Mester nem fog elmenni. A Mester nem csak egy napra ugrott be hozzád a tesztelés kedvéért. A Mester itt van.

Én továbbra is beszélni fogok az emberrel azokról a dolgokról, amik ellentmondásnak tűnhetnek a számára időnként, ami az ember zűrzavar szintjén történik a többszörös létezést illetően. Erről továbbra is beszélni fogok az emberrel.

És továbbra is beszélni fogok a Mesterrel az emberi életről, és azokról a fura dolgokról, amiket az emberek csinálnak.

De most arra kérlek, hogy vegyetek együtt egy lélegzetet Mesterként és emberként, és innentől kezdődően minden lélegzetvételünk legyen közös, a Mesteré és az emberé!

Többé már ne csak a magányos ember lélegezzen egyedül, hanem mostantól kezdődően az ember és a Mester egyesüljön a lélegzetben!

Vegyél egy jó mély lélegzetet! Vegyél egy jó mély lélegzetet!

(a zene elhalkul)

És most érkezik a Mester! Most érkezik a Mester!

Most akkor az ember és a Mester közösen vegyen egy új lélegzetet! És most egy egészen új fejezet kezdődik!

És ezzel drága barátaim, mindig öröm számomra itt lenni veletek ezekben a transzformációs pillanatokban, és arra kérlek benneteket, hogy mindegy milyen őrült gondolataitok támadnak, vagy milyen álmaitok vannak, vagy milyen emberi tapasztalásaid vannak, szeretném, ha emlékeznél erre, hogy a Mester itt van, ezért aztán…

ADAMUS ÉS A KÖZÖNSÉG: Minden jól van a teremtés egészében.

ADAMUS: És ezzel, a legnagyobb szeretetem küldöm nektek. Valóban. (A közönség tapsol)

Fordította: Telegdi Ildikó