BÍBOR KÖR ANYAGOK

Sétálj tovább - A Hatalommentes Élet" Sorozat

9. SHOUD – Főszerepben: ADAMUS, Geoffrey Hoppe csatornázásában

Elhangzott a Bíbor Körben
2016. május 7.-én
www.crimsoncircle.com

Vagyok, Aki Vagyok, Adamus, a Szuverén Birodalomból.

Micsoda nap áll előttünk! (nevetés) Azt mondom erre – nos, legelőször is itt, Kolorádóban, ha kinézünk az ablakon, bizony nem túl sok mindent látunk – én ezt erdélyi napnak nevezem. (még több nevetés) Elég ködös, rejtelmes. Erdélyben sok gyönyörűséges napunk is volt, de időnként voltak ilyen napjaink is, ahol minden ködbe burkolózott, és meg sem moccant. Ismeritek a köd nehézségét, ami tényleg arra késztet, hogy maradj bent, és ne akarj kimenni. Emlékezzetek erre, hiszen sokan ott voltatok Erdélyben a Misztérium Iskolákban annak idején – a csodálatos Misztérium Iskolánkban – ahol hatalmas tűz lobogott a kandallóban, és csodaszép zene visszhangzott végig a folyosókon, miközben odakint mindent rejtelmes köd burkolt be, amit csak elvétve szakított meg a farkasok üvöltése. Ahuuuuuuu!

LINDA: Ez egy farkas lenne?

ADAMUS: Á, a tökéletes környezet. Ez egy…

LINDA: Ez egy farkas akart lenni?

ADAMUS: Ez egy olyan kutya… a te hangod olyan, mint a farkasé.

LINDA: Nem! Nekem lányos hangom van.

ADAMUS: Rendben, akkor mindannyian üvöltsünk egyet úgy, mint a farkasok!

KÖZÖNSÉG ÉS ADAMUS: Auuuuuuuuuuuuu! (nevetés)

Ez egy kissé inkább vonyításnak hangzott, de azt hiszem megértettétek a lényeget.

Á! Á! (Sandra hozza a kávéját) És eljön hozzám. Köszönöm. Köszönöm. Látjátok, még csak kérnem sem kell! Az egyszerűen csak eljön hozzád. Hát nem így kellene ennek lennie? (A közönség válasza: - Igen!) Az egyszerűen csak eljön hozzád. Még mielőtt a kávéra gondoltam volna – mert úgy két perc múlva gondoltam volna a kávéra – de még mielőtt erre gondoltam volna, az univerzum – Sandrán keresztül – elhozta nekem a kávét. És mi ide tartunk! És azt akarom, hogy ezt valamennyien, egytől-egyik megtapasztaljátok az életetekben. És ez nem csak egy kedves és boldog gondolat. Ez az Új valóság. Ahol minden csak eljön hozzád. És akkor felismered: - Ó, ez remek! Pár percen belül pont egy csésze kávét akartam volna!

LINDA: Nagyon jól öltözött vagy.

ADAMUS: Köszönöm. Köszönöm. Akkor most igyunk arra, hogy az eljön hozzád! (a közönség mondja: - Egészségedre!) Egészségetekre!

LINDA: Egészségedre!

ADAMUS: Máris elárulom, hogy a ma egy romboló, pusztító nap van. Pokoli energiák vannak ma, és nem is tudom pontosan hány retrográd bolygó kellős közepén vagyunk.

LINDA: Ó, öt retrográd bolygó van.

ADAMUS: Öt. Tudjátok, ha egyszerre kettőnél több van, akkor már teljesen mindegy, hogy öt vagy akár ötven bolygó halad retrográd irányban. Úgy értem, ilyenkor minden megfordul, és ezt ma meg is fogjátok látni. Ha volt egy kis hányingered mielőtt online csatlakoztál hozzánk, vagy mielőtt személyesen idejöttél, amennyiben volt egy kis hasi, zsigeri reakciód a dolgokra, az azért volt, mert ma a feje tetejére fogjuk állítani a dolgokat!

Tudtok erről. Azzal kezdeném, hogy azt mondom, hogy: Tudom, hogy az – elég volt – pontján vagytok. Már nagyon belefáradtatok a dolgok régi menetébe. Elég volt! A probléma az, hogy hogy juttok ki onnan? Hogy léptek túl rajtuk? Mert olyan sokszor az történt, hogy amikor megpróbáltatok túljutni rajtuk, akkor mintha egy hatalmas gumiszalag lenne a derekatokra kötve, és ahogy éppen továbbsétálnál a dolgoktól, ami a Sorozatunk címe – tehát ahogy tovább sétálnál, egyszerre csak visszaránt, visszaszippant a tömegtudat a régi mintákba. Tehát ma nagyon pusztító energiákat fogunk alkalmazni!

LINDA: Ó!!!

ADAMUS: És egy pár embert igen csak fel fogok bosszantani. (Lindának elakad a lélegzete) Ahogy eddig is.

LINDA: Megígéred?

ADAMUS: Igen, ugyanúgy, mint eddig is, csak az átlagnál egy kicsivel több embert fogok felbosszantani. És egy páran energetikai hányingert fogtok érezni. (Lindának megint csak elakad a lélegzete) Pont úgy, mint máskor is! (Adamus nevet) Jó nagy vitát fog ez kavarni a szociális médiátokon, és sok sértő dolgot fognak rám mondani, – na nem feltétlenül a Shaumbra, hanem mások. És akkor, mivel ezt rám mondják, így rátok is ugyanazt mondják, hiszen a részei vagytok ennek.

 

A Mesterek Klubja

Egyébként pedig gratulálok a Mesterek Klubjához! (A közönség tapsol) Tudjátok mióta vártunk már erre? Tóbiás, Kuthumi, jómagam és a többiek is már milyen régen vártunk erre, hogy kijelentsétek, hogy Mesterek vagytok, és Mesterként is cselekedjetek? Ez az egész egy előadás, egy színjáték, és nagy bátorság kell ahhoz, hogy valaki kijelentse: - A fenébe is, Mesterek vagyunk! – Ezt a plakettet felteszitek a falra, és akkor ez így is van. Ez az egész tényleg ilyen egyszerű. És ez az egész elv, hogy „minden eljön hozzád” – pont ugyanilyen egyszerű. Nem sok nehéz lépésből áll. Azt jelenti, hogy engedélyt adsz magadnak. Ez a tudat alakítása vagy előadása, ami egy szerep eljátszását, alakítását jelent. Hát persze, hogy ezt jelenti!

Lesznek, akik majd azt mondják, hogy “De hát ezzel csak eljátszod a Mester alakítását!” – Hát, akkor játszd még a seggfej szerepét…Úgy értem… (nevetés)

LINDA: Ó!!!

ADAMUS: Vagy, vagy… de ez így igaz. (páran tapsolnak) Azt máris megígérem, hogy ma nem fogom visszafogni magam. Igen! (nevetés)

Mellesleg, néhányan esetleg azon tűnődtök, hogy Donald Trump engem tanulmányozott? Nos, mondhatni.

LINDA: Ó!!!

ADAMUS: Egy rossz értelmezéssel. Egy nagyon rossz értelmezéssel, mert az embernek ismernie kell azt a szintet ahhoz, hogy ezt megtehesse. De hát…

Egyébként meg ez az egész dolog bámulatos, hogy a dolgok eljönnek hozzád. Minden. Nem az, amit az elméd gondol, hanem amire a szíved és a lelked vágyik az életben – az mind eljön hozzád. Ez könnyű. Természetes.

Nem kell érte megdolgoznod. El tudjátok ezt képzelni? Ez az egyik olyan dolog, amit elkezdünk széttörni, összetörni. Nem kell ezért megdolgoznod. Nem akarom, hogy dolgozz ezen innentől kezdve! Azt akarom, hogy megengedd, hogy eljöhessen hozzád. És nem akarom, hogy az a gumiszalag állandóan ott legyen a derekadon, hogy miközben belépsz a MesterLétedbe, ahova szépen siklasz, hirtelen az a gumiszalag visszarántson a régi helyzetedbe. Ezzel végeztünk! Befejeztük!

Szeretném megköszönni valamennyiőtöknek, akik ebben részt vettetek, ÉS azoknak is, akik nem vettek részt ebben a fizetésben. Ez egy Shaumbra energia volt, akár fizettél, akár nem fizettél, és csak egy mosollyal nyugtáztad ezt az egészet az arcodon, és energetikailag járultál hozzá ehhez az egészhez. Szeretném ezt most megköszönni nektek.

És két nagyon fontos dolog van ebben. Az egyik az, hogy csoportként, Shaumbraként, személyesen mind készen álltok a kiterjedésetekre. Pokolian féltek tőle, féltek attól, hogy mi fog történni, de készen álltok rá. Azon a feszültség ponton vagytok éppen – amit én imádok – ahol féltek ettől, de közben már nem bírjátok elviselni, hogy továbbra is a régiben maradjatok. Tehát ott vagytok azon a bizonyos határvonalon, ami egy csodálatos feszültséget okoz, és ami lényegében pont olyan, mint az a bizonyos gumiszalag. De ez alkalommal ahelyett, hogy a derekadra erősödne, a fenekedre helyezed azt, és így amikor az megfeszül, előre repít, kirepít téged. (nevetés) Így kellene használni a gumiszalagot! Ezt ne felejtsétek el! Ne a derekadra rakd! A feneked alá tedd, és engedd meg, hogy akár egy csúzli, kirepítsen téged onnan! És most pontosan itt tartunk.

Tehát a Bíbor Körnek ez a kiterjedés projektje azt szimbolizálta, hogy mindannyian készen álltok a kiterjedésre, és akkor az meg is történik. És ezt az új Mesterek Klubját példának használom itt. Mert rengeteg feszültség volt ezzel kapcsolatosan a stáb tagokban, Cauldre-ben és Lindában, és bennetek is, Shaumbra. – Megtörténtté tudjuk ezt tenni? – Ott volt bennetek a feszültség vagy az idegesség ennek legális, jogi volta miatt. Könnyebb lett volna, ha minden marad a régiben. Hadd fogalmazzam ezt így! Egyszerűen csak könnyebb lett volna. Tudjátok hogy megy ez: - Csak álmodozzunk arról, hogy létrejön a Földön a Mesterek Klubja, de ne tegyünk semmit, mert jaj, ez pénzbe kerül! Sok jogi problémát vet fel. Sok tervezést igényel. Sok szervezést igényel. Sok erőfeszítést igényel – gondolja az ember. Tehát túl könnyű az eddiginél maradni.

És most ezen gondolkozzatok el a saját életetekben! Azt mondod: - Tényleg, igazán testet öltött Mester akarok lenni, de biztonságosabb, kevésbé kockázatos, ha megmaradok annál, amit eddig is tettem. – Pedig már ezen a csodálatos helyen vagytok. Ami azt mondja: - Fúj! Olyan ez, mint egy rossz halpiac. Már nagyon bűzlik, és tudod, hogy már képtelen vagy oda visszajárkálni. Muszáj tenned valamit!

Ezért megteszed azt, amiről úgy hiszed, hogy az kockázatos, pedig valójában nem az. Az már vár téged, és ez benne a lényeg. Te pedig azt hiszed, hogy az kockázatos. – Mi van, ha? Mi van, ha nem működik? Mi van, ha anyagilag tönkremegyek? Mi van, ha ez hatással lesz az egészségemre? – Lépjél túl ezen! Az már vár téged.

Ez az új Mesterek Klubja, ez a kiterjedés már két és fél éve várt rátok. Csak rátok várt, igen, a Bíbor Kör stábjára és vezetőire, Cauldre-ra és Lindára. Arra várt, hogy mikor fogjátok már végre megtenni? Az elme persze közbeszól. – Hát, nem is tudom, hogy tényleg készen állunk-e. Sok pénzbe kerül. – Nem kerül sok pénzbe. (Linda kötekszik) Semmi sem kerül sok pénzbe. Az életben semmi sem kerül sok pénzbe. Még soha nem láttam semmit, ami tényleg sokba került volna. Nem kerül sokba. Mindez pusztán csak nézőpont kérdése.

Amennyiben öt és tíz centes kuponokat gyűjtögetsz, akkor tényleg sok pénzbe kerül, mert kupon gyűjtögető nézőponttal bírsz. És erre azt kell, hogy mondjam, hogy: - Kussoljál! És csak lépj túl ezen! Add oda valaki másnak a kuponokat, aki ebben a mentalitásban él, és csak menj el vásárolni! Nem kerül sok pénzbe! Nem érdekel mit gondoltok a vásárlásról, de nem kerül sok pénzbe!

Mi – ti – ragaszkodtok ahhoz, hogy túllépjetek ezen! Ti ragaszkodtok ehhez, és közben pedig ellen is álltok ennek. Érdekes. Nagyon érdekes. És akkor mihez kezdünk? Most jön az, hogy felrobbantjuk a dolgokat! Muszáj lesz! Nagyon sok bezárt, felgyülemlett energia van az életetekben, a világban. A ti életetek lényegében még nem is olyan rossz a világ többi részével összehasonlítva. Ott van ez a felgyülemlett, elfojtott energia, és ilyenkor mondom azt, hogy akkor robbantsuk fel! Akkor robbantsuk hát fel, és élvezettel figyeljük, ahogy ez megtörténik! Gyerekkorodban csináltál már ilyet, amikor csak úgy felrobbantottál, vagy éppenséggel felgyújtottál valamit. És azt mondtad: - Nahát! (nevetések) Apa, anya sajnálom, ami a házzal történt, de annyira klassz volt! – Fogod az egészet, és felrobbantod – egy páran már korábban is robbantottatok fel autókat, egy régi autót, a következőképpen: - Istenem! Hogyan tudnék megszabadulni ettől az autótól? – Bumm! Bumm! – Hát itt most mi is fel fogjuk ezt robbantani, de mindezt abból a nézőpontból tesszük, ahol szórakoztató ezt megtenni, és nem abból, ahol azt mondjuk, hogy “Jaj, ne! Minden szétesik, darabokra hullik!” – Hanem így, hogy “Jaj, de jó! Ez az!”

Tehát ma a pusztító, romboló energiák napja van. Ez az év, sőt, lényegében az egész mostani életed, de ez az év mindenképpen egy pusztító, romboló energia. Akkor robbantsunk, és ma pontosan ezt fogjuk tenni. De figyelmeztetlek titeket… (Linda felsóhajt, Adamus nevet) Fáradt vagy, vagy netán szorongsz? Ez a sóhaj…

LINDA: Ideges vagyok. Ideges vagyok.

ADAMUS: Ideges.

LINDA: Ideges.

ADAMUS: És ma szent földekre látogatunk el, mert a szent földeken találhatóak a leghatalmasabb, a legtapadósabb és a legrondább szörnyetegek. Ezért is érezhettétek kicsit kibillenve magatokat a Shoud előtt. Ezért is mondom azt, hogy lesznek, akiket fel fogok bosszantani. Mert nem fog tetszeni nekik, amit mondani fogok. Mert továbbra is ragaszkodni akarnak majd azokhoz a szent területekhez magukban és a tömegtudatban is. – De nem mehetünk oda! – De muszáj odamennünk. Oda kell mennünk.

Akkor most vegyetek egy csodálatos mély lélegzetet, mert ennek a kiterjedésnek – a Mesterek Klubjának - a másik része az volt, hogy – most is kétségbe vonod? Úgy értem, amikor láttátok a diát, amit Cauldre készített, a kőfalon található bronz táblával, amin az a felirat áll, hogy "A MESTEREK KLUBJA" – az nem is volt olyan nagy dolog. Tudod, hogy "Ó, hát igen! Itt is kell tartanunk!" – Néha mégis olyan nagy az ellenállás.

A másik része pedig az volt, hogy minden eljön hozzád. Minden. És ez nem csak egy helyes kis mondás. Ez az, ahogy az energia, a tudat, és egyesek által az univerzumnak hívott dolog működik. Nem kell megdolgoznod a dolgokért. Bármikor dolgozhatsz keményen, amikor ezt választod. Dolgozhatsz a kreativitásodon. Időnként keményen dolgozhatsz a fizikai testeden, amikor ezt akarod. De nem kell megdolgoznod a dolgokért. És a kettő között hatalmas különbség van.

A munka, a dolgokért való megdolgozás az elme teremtménye. Az elme terméke, ezért amikor valaki azt mondja neked, hogy “Dolgoznod kell” – akkor ettől nem érzed jól magad. Mi lenne, ha valaki azt mondaná neked, hogy “Legyél kreatív!” – Ó, rendben! Ez könnyű! – Csak engedd meg, hogy eljöjjön hozzád. Engedd meg, hogy az energiák összhangba rendezzék magukat – úgy, ahogy ezt egy Mester megengedné – engedd meg, hogy az energiák egy ragyogó szimfóniába rendeződjenek a szolgálatodra. Tehát a Mesterek Klubja annak példája, hogy megengeded, hogy eljöjjön hozzád.

A Bíbor Kör csapata azt mondta, hogy “Rendben, itt van ennek az ideje.” – Hát ez már akkor sem lehetett volna egyértelműbb, ha valaki fejbe vágta volna őket egy jó nagy fahusánggal. A szomszédban lévő tér felszabadult. Akkor meg mire várnak? Minden a helyén van – Jaj, de ez olyan sok munkát és pénzt igényel. – Kussoljál! Minden ott van.

LINDA: Miért rám mutogatsz? (nevetések)

ADAMUS: Oda, az új térre mutogatok.

Fogd már be! Az készen áll rád.

Tehát végre-valahára eljutottak oda – ami a legnagyobb kihívás volt az egészben – hogy kijelentsék: - Csináljuk meg! Miért is ne? Miért is ne lenne több helyünk, akár szükségünk van rá, akár nem? Nem ez itt a lényeg. Az emberek pedig így okoskodnak: - Most erre nekem tényleg szükségem van? – Legyen egy szép, gyors autód, akár szükséged van rá, akár nincs! Miért is ne? Nem értem ezt a mentalitást, hogy “De nincs rá pénzem.” – Na hát, pont erről van itt szó! Az eljön hozzád! Nem kell, hogy meglegyen rá a pénzed. Elkezdesz úgy tenni, mintha Mester lennél, és akkor az egyszerűen csak ott terem. Csak ott lesz.

Tehát végre valahára azt mondták: - Csináljuk meg! Vágjunk bele! Ó, és ott volt az idegesség, a szorongás. De miért? És akkor ti, Shaumbra az egész világon hirtelen előálltatok a pénzetekkel, és az összejött. Ott termett. Nincs ebben semmi misztikus. Nem kell ehhez jónak lenned a pénzgyűjtésben! Ők kifejezetten nem jók ebben! Nem kell ezt reklámoznod! Nem kell ilyet tenned, mindössze annyit kellett tenniük, hogy "Shaumbra, csatlakozzatok hozzánk ebben!" – Ennyi. És az eljön hozzád.

Eljön hozzád

És ez mindenkire ugyanúgy vonatkozik, aki ebben pénzzel vagy energetikailag részt vett. Az egyszerűen csak eljön hozzád. És azok, akik ebben pénzzel, energetikailag ténylegesen hozzájárultak – ami alatt azt értem, hogy ezt tényleg átérezték – most azt akarom, hogy érezzetek bele a saját életetekbe, és engedjétek meg, hogy eljöjjön hozzátok ugyanilyen könnyedén és kegyelemben, az összes aggodalom nélkül amiatt, hogy akkor ezt most megérdemled-e, vagy hogy igazán szükséged van-e rá. Ezt a részt engedd el! Engedd meg, hogy minden eljöjjön hozzád.

A szeretet. A szeretet. És a pénz. Naná, miért is ne? És az egészség. És az energia, a kreativitás, vagy legyen szó bármiről. Még csak meg sem kell azt határoznod. Nem kell azt mondanod: - Univerzum, ezt és ezt akarom. – Nem kell ezt tenned, mert igazából az már jóval azelőtt ott volt, még mielőtt egyáltalán eszedbe jutott volna. És ha egyszer ebben a tudatállapotban tartózkodsz, akkor soha többé semmi miatt sem kell aggódnod. Soha többé. Tényleg nem, hacsak nem akarsz abban a homokozóban játszadozni még egy darabig. Mert egy páran továbbra is ott fogtok játszani. Azt mondjátok majd, hogy "Tudod, van valami az aggodalomban, a stresszben, amitől hősnek éreztem magam, amikor legyőztem az összes akadályt." – Akkor menj és játssz tovább abban a homokozóban, de ne felejtsd el, hogy létezik ez a másik homokozó is, ami az ÉS birodalmában található. Ahol már jóval azelőtt minden elrendeződött, még mielőtt egyáltalán tudtál volna róla. Így érdemes élni!

És ha azon kapod magad, hogy az elmédben vagy, és azon gondolkozol, hogy "Vajon jól csinálom? És akkor most Nyugat, majd utána Észak felé kell fordulnom?" – Akkor lemaradtál róla. Egyszerűen csak csináld, és akkor majd érezni fogod az élet kegyelmét, és annak összes energiáját, ahogy az beérkezik a te szolgálatodra. És ez ilyen egyszerű. Minden más makyo.

És már előre tudom, hogy mi fog történni. Elkezdesz majd ezzel játszadozni, és csak félig fogod ezt megtenni. – Kipróbálom, csak hogy kiderüljön, hogy tényleg eljön-e hozzám. – Nem! Csak menj, és tedd meg teljesen, anélkül, hogy gondolkoznál rajta, anélkül, hogy felmérnéd az ezzel járó kockázatokat, valószínűségeket, továbbá azt, hogy akkor ezt most jól vagy rosszul csinálod, vagy hogy ezzel megbántasz-e másokat. Csak tedd meg! És ez lesz a nehéz része! Mert ugye azt kérdezed majd, hogy ez összhangban van-e a te úgynevezett erkölcsi értékeiddel? Azok egyébként sem érnek egy kalap szart sem! Tehát csak tedd meg! Tényleg egy kalap szart sem érnek! Ez így van! És egyáltalán nem állnak már jól neked – az erkölcsei értékeid! Azok nagyon régiek, elavultak és nagyon emberiek. Szóval ereszd szélnek őket! Engedd el azokat!

Fizikai egyensúly

Egy érdekes dolog történt a csodálatos BON kalandunkon, amit a Nagy Szigeten tartottunk. Nagyszerű beszélgetéseket folytattunk jó energiák közepette, és két nagyon fontos dolog történt. Az első az volt, amire máris rátérek. Tehát az történt, hogy egyik nap elkezdtünk beszélgetni a fizikai tornáról vagy azokról a fizikai gyakorlatokról, amiket azért végeztek, hogy a fizikai testeteket fitten tartsátok, mert a testetek kicsit öregszik. Hányan vagytok itt olyanok, akik ha nem is túl gyakran, de végeztek ebből a célból fizikai gyakorlatokat? Hányan teszitek ezt? Gyerünk, emeljétek fel a kezeteket! Hadd lásson titeket a kamera! Látni akarom! Oké. Hát nem emeltétek valami magasra a kezeteket. Mi van veletek, talán kifáradtatok a sok torna vagy edzés közepette? Gyerünk! (nevetések) Emeljétek jó magasra a kezeteket!

Tehát sokan tornáztok vagy edzetek, és ezzel együtt jár egy bizonyos mentalitás. Én nem vagyok a fizikai gyakorlatok ellenzője. Amikor fizikai testben éltem, magam is szerettem ezt a tapasztalást. De a legtöbbször ez a fajta edzést vagy fizikai mozgást a következő mentalitással teszitek: - Ha ennyi fájdalmat belefektetek ebbe, akkor ennyi és ennyi eredményt érek el. – De miért? Ez nevetséges. Tényleg nevetséges. Hacsak nem szereted a fájdalmat, és nem hiszed azt, hogy neked ezt tényleg így kell tenned.

Tehát egyik nap a következővel kezdtem a napot, hogy azt mondtam, hogy "Most el fogunk végezni egy 60 másodperces fizikai tornát." – Amin mindenki nevetett. Én pedig azzal folytattam, hogy igen, ha minden nap megteszed ezt napi 60 másodpercig, akkor ugyanarra, sőt még annál is jobb eredményre teszel szert, mintha egy órán keresztül fizikailag stresszes, sőt akár fájdalmas fizikai edzést, gyakorlatokat végeznél.

Néhányan azért szeretitek ezeket a fizikai sportokat, edzéseket, gyakorlatokat, mert ez teletömi az agyat endorfinnal. És ezért az edzés vagy gyakorlatok után azt mondod, hogy "Olyan jól érzem magam." – Nos, ezzel nem tettél mást, csak egy halom vegyi anyagot juttattál az agyba, ami rendben van, csakhogy az ki fog onnan ürülni.

Azok közületek, akik mindössze azt szeretnétek, hogy a testetek jó formában legyen, ami minden részeteket érint, az izmaitokat és a csontjaitokat, minden egyes szerveteket, minden porcikátokat – akkor nektek ehhez mindössze 60 másodpercre van ehhez szükségetek. Mindössze 60 másodpercig legyetek tudatában a fizikai lényeteknek. Legyetek tudatában annak, hogy fizikai létező vagy. Nem a tested vagy, de akkor is egy testben létezel. Mindössze erre van ehhez szükség, és ezzel semmiféle stressz nem jár. Nem jár vele gondolkozás. Közben nem kell a tested különféle részeire gondolnod. Csak erről van szó: - Testben létezem. – És ezt követően pedig az egész testedet a megfigyelő szempontjából érzed. És nem azzal a hozzáállással, hogy: - Mi a baj a testemmel? Miért öregszik a testem? Milyen betegség…. – Nem! Csak 60 másodperc, az Én Vagyok tudatosságával a fizikai testben. Ennyi. Csak ez kell hozzá.

És vicces, hogy ezt én mondom el nektek, hiszen ennek ott kellene lennie az összes legújabb őrült fogyókúrás étrend palettáján. Mert ez az, ami egyensúlyba hozza a súlyodat. Ez az, ami ragyogóvá teszi az arcodat, a szemedet és mindenedet. Mindenedet. De mindezt elvárások nélkül kell tenned, anélkül, hogy egy bizonyos eredményre számítanál. Egyszerűen csak megengeded. És mindezt anélkül tedd, hogy a fizikai tested miatt aggódnál. Mindössze ráébredsz a fizikai testedre. Ennyi. Csak 60 másodperc kell ehhez. Ezért előkészítettem számotokra egy 60 másodperces torna zenét.

A torna vagy edzés alatt maradjatok ülve! Süppedjetek bele a székbe, ha ez esik jól. Semmilyen fizikai erőfeszítést nem kell tenned. Ez az, amikor 60 másodpercen keresztül az Én Vagyok tudatosságával tudatában vagy a fizikai testednek.

Ha csak egy pár alkalommal megteszed ezt, hirtelen fel fogod ismerni, egy újfajta kommunikáció, egy varázslat veszi kezdetét a testeddel. Az hirtelen elkezd felébredni. Mert létrejött a veled való kapcsolata, és a testben megtörténik a felismerés, hogy “Ó, hát visszatért a barátom!” – És aztán te is felismered, hogy “Ó, hát visszatért a testem!” – És ez az egész elképesztően gyönyörű!

Akkor itt most meg is csináljuk ezt a 60 másodperces tornát. Csak helyezkedj el nagyon kényelmesen, és semmiképpen ne erőltesd az energiákat. Mindössze 60 másodpercig legyél tudatában a testednek. Ennyi.

Akkor most vegyünk egy jó mély lélegzetet, máris megszólal a zene. Mire hármat számolok, indul a 60 másodperces tornánk! Egy, kettő, három…

(megszólal az ütemes zene)

Ez az! Ennyi! Könnyű! Egyébként ezt a zenét ingyen letölthetitek magatoknak. Majd mondok rá egy gyors bevezetőt. Hatvan másodperc. Töltsd rá az iYammer-edre, és időnként végezd el. Hatvan másodperc!

És most Edith a következőt kell mondanom neked. Amikor összeválogattuk ezeket a zenéket, akkor John Kuderka azt mondta, hogy "Olyan hangosan fogom ezt lejátszani, hogy Edithnek be kell majd fognia a fülét." – Tehát vele kell ezt megbeszélned. (nevetgélések)

És éppen emiatt készítettem egy másik zenét is erre, ami egy kicsikét csendesebb, szelídebb, amennyiben nem ezt a ritmusos, intenzív zenét akarnátok. Akkor most csináljuk meg ezzel a zenével is. 60 másodpercig legyél tudatában a testednek. Mindössze erre van szükséged. Ha még ezután is szeretsz futni, kocogni, súlyt emelni, vagy bármi egyebet tenni – az rendben van. De a fizikai testednek mindössze erre van szüksége – arra, hogy ítélkezés nélkül legyél tudatában a biológiádnak. Csak legyél tudatában annak, hogy – fizikai testben Vagyok.

Akkor most játsszuk le a második zenét! Jó mély lélegzet a 60 másodperces tornába!

(nyugodtabb zene szólal meg)

Könnyű. És még zenére sincs szükséged. Néha a zene egyszerűen csak szép. De igazából még egy lépést teszek, amit se Cauldre-nek, se Lindának nem mondtam még el. Arról lenne szó, hogy önként jelentkezőket kérek, akik 21 napon keresztül minden nap elvégzik ezt a 60 másodperces gyakorlatot. Mi változik a biológiádban? Majd online feltesznek valamit, ahogy szokták, egy kérdőívet. Majd megtalálják ennek a módját. Látjátok, ezek miatt a dolgok miatt nekem nem kell aggódnom. Én mindössze csak bejelentem őket.

LINDA: Nem nagy ügy.

ADAMUS: 21 napig. Milyen változást hoz, ha naponta 60 másodpercet azzal töltesz, hogy tudatában vagy a testednek. És milyen változást fogsz érezni a testedben? Milyen változást fogsz érezni a tested egyensúlyával kapcsolatosan? A stáb majd gondot visel a részletekre, és majd bejelentik a dolgokat. Vegyél részt benne, és figyeld meg micsoda változást hoz ez a fizikai életedbe. (itt találod a kérdőívet: 60 másodperces torna )

Rendben, és mind a két zene elérhető ingyenes letöltésként. Mondunk rá egy rövid kis bevezetőt, aztán indul a 60 másodperced! Rendben? (A közönség válasza: - Rendben) Ez annyira könnyű! Tényleg az! És a vicces pedig az, hogy vannak szkeptikusok, akik ezt kétségbe vonják. Azt mondják: - Na igen, de, de… - Miért is ne? Miért is ne?

Nézzük ezt meg a következőképpen! Tegyük fel, hogy a hagyományos tudomány és orvoslás szerint ez nem működik. Ha ezt az egészet felvázolnánk előttük, akkor azt mondanák: - Ez lehetetlen, hogy ez működjön. – Na de mi kalózok vagyunk! Ti kalózok vagytok! Átugrunk a határokon! Igen, a hagyományos tudományos meghatározások szerint ez nem működik. De szerintetek mi a helyzet? Kvantumba megyünk, és megcsináljuk! Átlépjük azt a határt! A tudatot fogjuk használni ehhez az erő helyett, a hatalom helyett. És ez működni fog! Ezért is akarom ezt a kérdőívet, mert meg fogod mutatni magadnak, hogy ezt meg tudod tenni, és hogy bármi lehetsz, ami csak lenni akarsz, és hogy bármit megtehetsz, amit csak meg akarsz tenni – amikor ehhez a tudatodat alkalmazod! Engem nem érdekel, hogy mit mond erről a tudomány. A tudomány már sokszor bebizonyította, hogy tévedett. Engem az sem érdekel, hogy mit mond erről a hagyományos bölcsesség, mert mi nem vagyunk hagyományosak. Mi ezen az egészen túllépünk!

Tehát akkor miért is ne? És csak a példa kedvéért mondjuk azt, hogy ez az egész egy jókora marhaság. Mondhatok csúnya szavakat?

LINDA: Ez így jobb volt.

ADAMUS: Tegyük fel, hogy ez az egész egy jó nagy marhaság. De aztán meg mondjuk azt, hogy “Nem. Mi ezt a valóságot akarjuk. Akkor legyen hát ilyen!” – És akkor ez így is van. Akkor ez így is van. Mert ezzel megteremtetted. És akkor megtörténik a változás, de nem a te pozitív, mentális gondolkodásod miatt. Az nem működik. Hanem a megengedésed miatt, a tudat alakítása miatt. Hatvan másodperc, és csak figyeld, hogy mi történik. Ennyi. Igen. És működik.

Szeretném, ha elkezdenétek megérteni, hogy az összes hagyományos gondolat, tudomány, hitrendszer többé már nem érvényes. Többé már nem érvényes. Nem vagy ezekre lekorlátozva. Szabadon felállhatsz a székedről, és túlléphetsz a tömegtudaton. Jól van.

A nap első kérdése

A nap kérdése. Linda, kérlek készítsd elő a mikrofont! Linda viszi a mikrofont a közönséghez. A nap kérdése. Melyikkel is kezdjem? Oké. Mostanra már valamennyiőtöknek idegesnek kellene lennie. Linda fel van fegyverkezve a mikrofonnal. (nevetések) Olyan ez, mint egy fegyveres támadás itt és most a Shoudon, és Linda itt áll előttetek.

LINDA: Ó, keménynek tűnök.

ADAMUS: Kemény.

A kérdés pedig az, hogy az időd és az életed hány százalékát töltöd önmagad feletti ítélkezéssel, önmagad kiértékelésével, felmérésével, és önkritikával?

LINDA: Egy nap alatt?

ADAMUS: A mindennapos életedben mennyi időt töltesz önmagad megítélésével, bántásával, önkritikával? Linda, kérlek vidd a mikrofont a közönséghez! Hány százalékot töltesz ezzel?

KATARINA: Ó!

ADAMUS: Ó! Igen.

KATARINA: Régen sok időt töltöttem ezzel, de az elmúlt fél évben ez lecsökkent úgy 5-10 %-ra.

ADAMUS: 5-10 %-ot töltesz tehát önmagad feletti ítélkezéssel, önkritikával… az elméden átsuhanó gondolatok 5-10 %-a ilyen. Korábban mennyi volt?

KATARINA: 120 %.

ADAMUS: (nevetve) Oké. Jó. És mitől változott ez meg?

KATARINA: Nem tudom megmondani. (Adamus fuldokló hangot ad) Természetesen történt meg, csak úgy megváltozott. Valahol ott, hogy az új énem ott volt, és többé már szarok az egészre. (nevetések)

ADAMUS: Oké. Ez jó. Oké, tehát 5-10 %-ban. Nagyszerű. Köszönöm. Köszönöm.

A mindennapos életedben a gondolataid hány százaléka szól önkritikáról, önmagad kiértékeléséről és önmagad megítéléséről? Igen.

MARTY: Nem tudom ezt számokban meghatározni, de azt tudom, hogy még mindig túl sok.

ADAMUS: Akkor csak találj ki egy számot!

MARTY: X %-ban.

ADAMUS: X %-ban. Ez egy vicces szám.

MARTY: Hát igen.

ADAMUS: Több, mint 50 %?

MARTY: Nem, azért annyi nincs.

ADAMUS: Nincs.

MARTY: Nincs.

ADAMUS: Több, mint 30 %?

MARTY: Igen, valahol 30 és 50 % között van.

ADAMUS: Valahol a kettő között. Oké.

MARTY: Igen.

ADAMUS: Rendben.

MARTY: De ez egyre csökken.

ADAMUS: Csökken.

ADAMUS: Vannak olyan napok, amikor eléri a 100 %-ot?

MARTY: Ó, igen!

ADAMUS: Biztosan.

MARTY: Igen, igen.

ADAMUS: Igen, igen. Rendben.

MARTY: És ez vicces, mert ez mindig a hülyeségek miatt van.

ADAMUS: Igen, igen.

MARTY: Tehát egyre könnyebb ezt meglátnom, különösen azokon a 100%-os napokon. Tudod: - Ó, hülye voltam.

ADAMUS: Hülyének lenni – igen.

MARTY: Igen.

ADAMUS: Ez pontosan az önkritikát jelenti. – Hülye vagyok a hülyeségem miatt. (nevetgélések)

MARTY: Hoppá! Tényleg!

ADAMUS: Oké. Jó. Vannak igazán csúnya napjaid? Tudod, nem csak a hülyeségek miatt, amik szinte már viccesek? Hanem az igazán rondákra gondolok itt.

MARTY: Igen, vannak.

ADAMUS: A gonosz napok.

MARTY: Hm…..

ADAMUS: Húúú!

MARTY: Azok nem túl szórakoztatóak.

ADAMUS: Ó! És hogy kezeled azokat?

MARTY: Tudom, hogy az valószínűleg egy aspektus, hogy az határozottan egy aspektus.

ADAMUS: Igen, igen.

MARTY: Tudom, hogy az nem a valódi énem, és akkor továbbmegy. Meghátrál.

ADAMUS: Meghátrál. Meghátrál.

MARTY: És elloptam egy mondást az egyháztól, hogy “Ne mondd el Jézusnak apa, mert lehet felháborodik.” – De igen, azokban a helyzetekben csak azt mondom, hogy “Ezt elengedem, és beengedem Istent.”

ADAMUS: Aha.

MARTY: És ez tényleg segít.

ADAMUS: Mit szólnál inkább ehhez? – Elengedem, Én Vagyok.

MARTY: Igen.

ADAMUS: Na igen. Úgy értem miért vonod ebbe bele Istent és mindenki mást is?

MARTY: Hát, mert Isten… (gesztikulál)

ADAMUS: Rendben. Rendben. Rendben. Melyik vallásból szedted ezt?

MARTY: Katolikusként nevelkedtem.

ADAMUS: Ó!

MARTY: Hát igen.

ADAMUS: Sajnálattal hallom.

LINDA: Szűz Mária, kegyelettel teljes.

MARTY: Remélem az anyám ezt most nem nézi.

ADAMUS: Isten nem… (Adamus felnevet)

MARTY: Ha Istent nem is akasztom ki ezzel, anyámat biztosan! (nevetés)

ADAMUS: Tudod… (Adamus nevet) Szerinted Isten nézi a mi közvetítésünket?

MARTY: Ó! Hát ez biztosan olyan lehet neki, mint a mocsár emberek valóság show-ja!

ADAMUS: Igen! Pontosan! Pontosan!

MARTY: Ó, nézzétek már azokat a kreténeket odalent!

ADAMUS: Igen, igen! –„Nem hiszem el, hogy tényleg vannak ilyen emberek!” – amikor őket nézed. Igen, igen. Te nézed ezeket a valóság show-kat?

MARTY: Nem.

ADAMUS: Ó!

MARTY: Nem.

ADAMUS: Nem is tudom, talán ettől jobban éreznéd magad saját magaddal kapcsolatosan.

MARTY: Ó, nem. nem.

ADAMUS: Tudod, amikor nézed…

MARTY: A valódi élet sokkal jobb, mint az a szarság.

ADAMUS: Igen! Igen! Jó. Tehát úgy összességében akkor mennyit mondanál? 30 %- ot, vagyis az időd 30 %-át töltöd önkritikával?

MARTY: Igen.

ADAMUS: Rendben. Oké. Jó. Köszönöm.

Á! Mindennapos életed során az időd hány százalékában támadnak önkritikus gondolataid?

OLGA: Bárcsak kevesebb lenne!

ADAMUS: Igen.

OLGA: De úgy gondolom, hogy hasonló a helyzet nálam is, úgy 30-40%.

ADAMUS: 30-40 %.

OLGA: Igen.

ADAMUS: Oké. Igen. Mit teszel, hogy kezeled ezt, tudod, amikor jönnek az ítélkezések?

OLGA: Hát érzem ezeket ÉS nagyon jól vagyok.

ADAMUS: Ez tetszik.

OLGA. És ez az ÉS nagyon sokat segít nekem. Vagyis nem gondolom… oké. Néha ez a magam feletti ítélkezés olyan, mint egy automata pilóta. Tudod, olyan ez, mint amikor már nagyon hozzászoktál ahhoz, hogy minden nap ugyanazon az úton mész.

ADAMUS: Igaz.

OLGA: Néha muszáj más irányba menned, de valahogy az automata pilóta bekapcsol, és azt mondja, hogy “Jaj, nem, nem! Ma oda kell mennem!” – Vagyis könnyű a rutin szerint menni. És csak megfordulsz, és a másik irányba mész. Tehát ha bekerülök az ítélkezésbe, és nem veszem azt észre, akkor tovább folytatom. De utána azt mondom, hogy “Ó, hol is vagyok? Ja, a rossz úton.”

ADAMUS: Igen, ó, igen.

OLGA: Most már képes vagyok egy másik úton járni.

ADAMUS: Ez tetszik nekem.

OLGA: Tehát az ÉS sokat segít ebben.

ADAMUS: Az ÉS nagyon csodálatos, mert azt mondja: - Rendben, ma egy ilyen ronda napon van, ahol magamat támadom, magamat kannibalizálom – egyáltalán létezik ez a szó, hogy magadat kannibalizálni? – Tehát rossz napom van. Ó, ÉS itt vagyok. Nem vagyok egysíkú! Itt van ez a csúnya nap, ideát pedig itt az ÉS! Micsoda megkönnyebbülés!

OLGA: Gyönyörű!

ADAMUS: Nagyon sokat segít, mert egyikőtök sem egysíkú. Egyikőtök sem egysíkú. Nagyon is sokoldalúak vagytok. Lehet rossz napod éppen, ÉS ideát pedig lehet egy bámulatos napod! Miért is akarnád az egyhangúságot? Olyan ez, mintha csak egy csatornád lenne a TV- ben, és csak ezt az egyet nézhetnéd. Nem! Válts csatornát! Nézd meg mi van még műsoron! Tudod, azon a TV-én – ó, Cauldre most éppen azt mondja nekem, hogy már nem a TV készüléken kell csatornát váltani! (nevetés) Na igen, rendben, van távirányítód, és azt mondod: - Hát ez a műsor, amit ezen a csatornán adnak, nem igazán tetszik nekem. Ezért átkapcsolok egy másik adásra. – És tudod a vicces dolog pedig az, hogy ez nem lineáris. Ez nem úgy van, hogy az egyik műsorról átváltasz egy másik műsorra az idővonalon.

Megálltatok már valaha is, hogy belegondoljatok abba, hogy 300-500 különféle csatornátok van, ahol minden egyszerre történik? Ezek mind egyidejűleg mennek. Hát nem bámulatos? Olyan ez, mint az élet, te és az aspektusaid. Ezek mind egyszerre, egyidejűleg történnek. A kérdés csak az, hogy melyikre hangolod magad? És aztán nagyon hamar elkezded felismerni, hogy még csak nem is kell ráhangolódnod csak az egyikre vagy a csak a másikra. Hamarosan képes vagy egyszerre hétre, nyolcra vagy akár tízre is ráhangolódni úgy, hogy közben nem adódik gondod amiatt, hogy tényleg teljesen megértsd mindent, és teljesen tudatában legyél az összesnek. Nem kell az egyik csatornáról a másikra váltanod. Mindet bekapcsolod, és abszolút képes vagy mindegyiket megérteni.

OLGA: Gyönyörű.

ADAMUS: Igen, az. Jó. Kérnék még egy pár választ. Az időd mennyi százalékát töltöd önkritikával?

HIROMI: Szerintem úgy 60 %-ot, de ez régebben 90 % volt.

ADAMUS: Igen. Igen.

HIROMI: Tehát sokkal kevesebbet….

ADAMUS: 60 %. És mitől lett kevesebb?

HIROMI: A családom? Vagy…

ADAMUS: Ezek csak szemét gondolatok, amik átáramlanak az elméden. Önkritikával teli…

HIROMI: Igen, de elkapom őket.

ADAMUS: Elkapod őket.

HIROMI: Igen.

ADAMUS: És ez a családod miatt volt?

HIROMI: Magamtól kritizálom magam.

ADAMUS: Magadtól.

HIROMI: Igen.

ADAMUS: Oké. És milyen ez neked? Hogy szolgált ez téged?

HIROMI: Rosszul.

ADAMUS: Rosszul!

HIROMI: Nagyon rosszul. Ezért most megállok és mélyeket lélegzem.

ADAMUS: És ez jobb emberré tett téged? Ez az önmagad feletti ítélkezés…

HIROMI: Soha.

ADAMUS: Soha.

HIROMI: Soha.

ADAMUS: És ez egy elég fura dolog.

HIROMI: Mégis csinálom.

ADAMUS: Mégis csinálod.

HIROMI: De most már le tudom állítani.

ADAMUS: Igen, jó.

HIROMI: És lélegzem.

ADAMUS: Igen.

HIROMI: És a másik irányba megyek.

ADAMUS: Tehát ma… nem bánod, ha személyes leszek veled?

HIROMI: Megkérlek rá.

ADAMUS: Te onnan… ó, azt mondtad „megkérlek rá”… (mind a ketten nevetnek) Eljön hozzám! (nevetés) Tehát ma, amikor ide készülődtél, voltak önkritikus gondolataid?

HIROMI: Nem, de nagyon sok baleset történt az út során.

ADAMUS: Ó, hát mit tettél rosszul?

HIROMI: Nem volt vízumom.

ADAMUS: Nem volt vízumod!

HIROMI: Nem volt, de aztán a reptéren vettünk. Először autót sem kaptunk…

ADAMUS: És hogy sikerült itt lenned vízum nélkül?

HIROMI: A reptéren sikerült vennünk vízumot.

ADAMUS: Ó!

HIROMI: Az interneten keresztül.

ADAMUS: Hirtelen az történt, hogy: - Hát igen. Itt és most eladunk neked egy vízumot? – Oké, csak annyit kellett volna mondanod nekik, hogy ismered Adamus Saint-Germaint.

HIROMI: Oké, majd legközelebb.

ADAMUS: Legközelebb.

HIROMI: Legközelebb.

ADAMUS: Tényleg, használd a nevemet, én nem bánom.

HIROMI: Oké.

ADAMUS: Ezt most komolyan mondom.

HIROMI: Köszönöm.

ADAMUS: Ez komoly, mert akkor a két dolog egyike fog történni. Az egyik az, hogy: - Az meg ki a f*sz? (nevetés) Vagy a másik dolog, ami történhet az, hogy amikor kimondod a nevem, akkor máris ott termek melletted. És akkor hirtelen…

HIROMI: Ó!

ADAMUS: Ó! Á! Látod milyen könnyű?

HIROMI: Hát nem mondtuk ki a nevedet, de gondoltunk rád.

ADAMUS: Ó, köszönöm!

HIROMI: Az utazásaink során.

ADAMUS: Én is gondolok rád, de mondd ki a nevem! Idézz meg a nevem kimondásával!

HIROMI: Oké.

ADAMUS: Tudod azért, mert ez a másik embernél azt fogja okozni, hogy leengedje a védőfalát. – Vajon miről beszél? – Ismerem Adamus Saint-Germaint. – Ismernem kellene ezt az Adamust? Ez a főnököm neve? Valamiről lemaradtam volna az iskolában? Ez egy titkos kód a terroristákra? Mi ez? (a közönség nevet) És akkor beindul náluk ez az egész önkritika és önmaguk kiértékelése: - Mit csináltam rosszul? Ismerem én ezt a St-Germaint? – És aztán annyira összezavarodnak, hogy te egyszerűen csak átsétálsz. (nevetés) – Nincs nekem szükségem semmilyen büdös vízumra. – Látod, hogy működik ez? Mert működik.

HIROMI: Oké.

ADAMUS: Igen, és amikor megidézel a nevem kimondásával, akkor ott termek, hogy én is veled dolgozzak.

HIROMI: - De elég volt csak rád gondolnom, és azt mondtuk egymásnak, hogy “Ó, Adamus örömet ad nekünk!”

ADAMUS: Igen.

HIROMI: Igen.

ADAMUS: Jó.

HIROMI: Miközben idetartottunk a Bíbor…

ADAMUS: Nem Adamus volt, aki ezt tette volna a gondokkal.

HIROMI: Tényleg?!

ADAMUS: Nem. Nem. Nem. Megölelhetlek? Ilyen messzire utaztál. Igen. (összeölelkeznek)

HIROMI: Köszönöm.

ADAMUS: Igen.

HIROMI: Köszönöm.

ADAMUS

: Én egy nagy ölelést szeretnék.

LINDA: A barátját is meg kellene ölelned.

ADAMUS: Gyere ide! Gyertek ide mind a ketten!

ADAMUS: Gyertek ide mind a ketten!

LINDA: Te is! Te is! Gyere! Neked is ölelkezned kell!

ADAMUS: Oké.

LINDA: Neked is meg kell ölelned mind a kettőjüket!

EMI: Nincs szükségem mikrofonra. (taps)

LINDA: Mind a kettőt.

ADAMUS: Gyertek ide! Gyertek ide! Oké. Ez rendben van. (a taps folytatódik, amíg felmennek a színpadra) Nem harapok…nagyot! (úgy beszél, mint Drakula) Oké. És most megöleljük egymást. Oké, készen állsz? Ezt kamerára vesszük, hogy az egész világ láthassa! És Isten – Isten is figyel azon a kamerán keresztül. (még több nevetés) Rendben, készen állsz? (megölelik egymást) Oké, maradj itt!

HIROMI: Köszönöm.

EMI: Köszönöm.

ADAMUS: Oké, és most… (elkezdik elhagyni a színpadot) Maradjatok! (nevetés) Ez nem volt túl izgalmas! Tóbiás egyszer már volt Japánban.

HIROMI: Nem tudom.

ADAMUS: Pedig járt ott.

HIROMI: Tényleg?

ADAMUS: Igen, igen. Tóbiás elment Japánba, és imádta Japánt. És Cauldre és Linda is imádja Japánt.

HIROMI: És te Adamus?

ADAMUS: Nem, én nem jártam ott.

HIROMI: Kérlek, gyere el!

ADAMUS: Köszönöm. Elmegyünk, amennyiben megteszel nekem egy valamit.

HIROMI: Rendben.

ADAMUS: Jól van, mert Tóbiás is ugyanezzel a problémával szembesült. Imádta Japánt. Imádta a japán embereket. Imádta az ételt. És tényleg nagyon ízlett neki a bor, de volt egy dolog, ami zavarta Tóbiást Japánban – az ölelések.

HIROMI: Mi nem szoktuk megölelni egymást.

ADAMUS: Tudom. És ez nem annyira jó. (kisebb nevetések) Igen. Tehát amikor idejöttél, miért nem jöttél ide teljesen?

HIROMI: Itt?

ADAMUS: Igen, pontosan itt. Amikor elmész Japánba, vagy akár amikor idejössz, akkor érezni akarom azt az ölelést bébi! Érezzük egy teljesen! (a közönség tapsol) Oké, akkor most ölelj meg!

HIROMI: Japán öleléssel?

ADAMUS: Nem! Adamus öleléssel! Shaumbra öleléssel! Ölelj meg úgy, mintha a kutyád lennék! Úgy értem, ölelj meg… (nevetés)

HIROMI: Oké.

ADAMUS: Nagyobb ölelést akarok. Igen.

HIROMI: Igen. (megölelik egymást)

ADAMUS: Na, menj innen! Te pedig gyere ide! Próbáld meg! (mondja Eminek) És ölelj meg úgy, mint aki komolyan gondolja. Gondolsz rám. Beszélsz rólam. Ölelj meg úgy, mintha nagyon örülnél annak, hogy itt vagy velem.

HIROMI: Csináld! (mondja Eminek, amit nagy nevetés követ, majd megöleli Adamust)

ADAMUS: Micsoda?! Meg lettem ölelve? (a közönség válasza: - Nem! )

LINDA: Nem!!!

ADAMUS: Nem!!!

HIROMI: Hárman együtt?

ADAMUS: Hárman? Ez fura. Hárman együtt. Ez fura. (még több nevetés) Oké, gyere ide! Most akkor demonstrálom ezt neked! Csak vegyél egy mély lélegzetet. (Adamus demonstrálja a lélegzetet) Oké, gyere ide! (Átöleli őt egy hatalmas szenvedélyes mackós öleléssel – a közönség tapsol.)

HIROMI: Köszönöm. Köszönöm. (Emit is megöleli, sőt fel is emeli ölelés közben)

ADAMUS: Ó! Ó! Á! Á! Á, á, á! (még több taps és nevetés) Na – ez a szenvedély! Látjátok a különbséget? Ez a szenvedély! És ne féljetek ettől, hogy igazán… HIROMI: Rendben.

ADAMUS: …megölelj valakit, vagy saját magadat. Vagy saját magadat. És ha ezt fogod tenni, akkor így csináld. Ez ilyen – (szenvedélyesen megöleli magát) Igen, így csináld, mint amikor tényleg megteszed… úgy értem ez a szenvedély.

LINDA: Várj! Ezt mutasd meg nekünk még egyszer!

ADAMUS: Nem. (nevetés) Oké, köszönöm.

HIROMI: Én is köszönöm.

ADAMUS: Igen. Jó. (a közönség tapsol, amíg visszamennek a helyükre)

ADAMUS: Akkor most következzen egy nagy ölelés! Csak álljatok fel, és öleljetek meg valakit a közeletekben! Ne hárman ölelkezzetek! Ne hárman! Csak ketten! Ne hárman! (sok zaj és aktivitás, ahogy az emberek felállnak, és megölelik egymást) OKÉ! Ne ragadtassátok el magatokat! Ez itt nem egy tantra tanfolyam! Csak egy egyszerű ölelés. Miért dugod ki a nyelvedet közben?

LINDA: Ó! (a közönség folytatja az ölelkezést, majd végül visszaülnek a helyükre.)

ADAMUS: Oké. Érzitek, hogy ettől menyire megváltoztak az energiák? Egyszerűen csak megváltoztak. Oké. És köszönöm, hogy olyan messziről, Japánból eljöttetek egy ölelésért! Igen. És most… (még több taps) És most a nap hátralévő részében mindenki ölelgetni fog benneteket, és megmutatja nektek, hogy milyen egy igazi Shaumbra szenvedélyes ölelés. Jó.

És a következőt akarom mondani. Feltettem a kérdést, hogy az időtök és az energiátok hány százalékát töltik ki az önkritikus, magatok felett ítélkező és kontrolláló gondolatok? Mindannyiótok esetében az a helyzet, hogy 100 %-át. Száz százalékát. Felírnád ezt a táblára? Száz százalékát, mert minden egyes gondolatodban benne van egy szintű ítélkezés, akár előjön, akár nem, azt nem tudom, de ott van bennük az ítélkezés. Minden gondolatban ott van.

Gondoljatok csak az ölelésre! Egy ölelésre! Mi a baj ezzel? De mégis ott van ez, hogy: - Jaj, mi van akkor, ha nem jól csinálom? Mi van, ha túlságosan megölelem Adamust, és majd azt gondolja rólam, hogy perverz vagyok? Inkább visszafogom magam. Mi van akkor, ha mások is látják ezt? – Látják. Online vagytok. Tehát még egy ilyen úgynevezett jó gondola esetében is megtalálható ez az ítélkezés, még ebben is megtalálható annak potenciálja, hogy nagyon sötétté váljon. Minden gondolat rendelkezik ezzel.

És nem tudsz ezzel harcolni. Nem tudod legyőzni a gondolataidat. Képes vagy az És – re. Túl tudsz ezen lépni, azzal, hogy ezt mondod: – Tudod, rendben van Adamus, te szemét, aki azt mondtad, hogy az összes gondolatom szarság, ÉS akkor most átjövök ide, arra a pontra, ahol nem az. Nincs szükségem az önkritikára és a magam feletti ítélkezésre. – Mert ezzel nem jutsz sehová. Ettől nem leszel jobb ember, és szociálisan sem leszel korrektebb. Ettől nem leszel fegyelmezettebb. Ettől nem fogod jobban érezni magad. Ettől nem leszel gazdagabb. Ez nem fogja megakadályozni, hogy függő legyél, vagy idióta, vagy bármi más. Nem, és nem.

Szeretném, ha tudatába kerülnétek ennek a gondolati áramlásnak, amiben benne van a szemét, és ezeket nem tudod legyőzni, mert az csak az önkritikának egy újabb szintjét jelenti. – Ó, Adamus azt mondta, hogy az összes gondolatom csak egy rakás mentális szaros szemét. – Nem, nem ezt mondtam. Azt mondtam, hogy ez ott van a gondolataidban. Ez egy potenciál bennük, és vannak napok, amikor ezek jobban előjönnek, mint máskor. Vannak olyan napok, amikor több olyan gondolatod van, hogy: - Kövér vagyok. Hülye vagyok. Nem vagyok sikeres. Nem vagyok elég látó. Nem vagyok…

Ilyenkor vegyél egy mély lélegzetet, és menj az ÉS-ba! Ó! Ideát vagyok. Áttörtem azokon az akadályokon!

Tudjátok az elme erre lett beprogramozva, és még egy darabig ezt fogja csinálni. A végén el fogja ezt engedni, amikor átmész az ÉS-be, és amikor felismered mennyi sok kemény programozottság van az elmében, amik tényleg nagyon kemények. És többé már nem fogod ezeket belülről támadni. Ezt a szart nem fogod tudni belülről legyőzni. Nem fogod. Mert ezzel nem tennél mást, minthogy kritikával akarod kitörölni a kritikát. Ez még mindig a kritikából ered. Amikor az ítélkezést használod saját magadra, vagy amikor megtámadod a saját önmagadról alkotott ítéletedet még több önmagadra rakott ítélettel, akkor csak egyre több önmagad feletti ítélkezésed lesz. Tehát átmész az ÉS-be. Azt mondod, hogy “Hát ez egy részem. Nahát! Elképesztő! Érdekes! Én pedig ideát vagyok. Nekem erre nincs szükségem. Mert nem juttat sehová. Ez mindössze egy részem, önmagam egy kifejeződése, de ez nem a teljességem.”

A nap második kérdése

Oké, akkor következzen a második kérdés. Erre vegyünk egy jó mély lélegzetet!

LINDA: Húha!

ADAMUS: Fogd a mikrofont és vidd a közönséghez, még mielőtt feltenném a kérdést.

LINDA: Készen állok.

ADAMUS: Akkor most tedd oda valaki szájához a mikrofont!

LINDA: Most?

ADAMUS: Igen, és majd utána felteszem a kérdést. Szeretném látni a meglepődést az arcukon, mert a kamera rajtuk lesz.

LINDA: Meg is foghatod. (nevetés)

ADAMUS: Kamera!

LINDA: Tartsd közel a szádhoz!

ANTJE: Rendben.

ADAMUS: Jó. Mi a sátán legnagyobb teljesítménye? (Lindának elakad a lélegzete) Mi a sátán legnagyobb teljesítménye? Á! Nem lenne szabad a sátánról beszélnünk!! (Adamus nevet)

ANTJE: (nő) Sajnálom, de nem értettem a kérdést.

ADAMUS: Ismered a sátánt?

ANTJE: Nem.

ADAMUS: A sátánt!

ANTJE: Nem.

ADAMUS: Az ördögöt! Az ördögöt!

ANTJE: Igen.

LINDA: Sart ismeri! Várj! Sart ismeri! (Linda megfogja a mikrofont, és odaadja Sartnak) Sart ismeri az ördögöt.

ADAMUS: Ho, hó, hó… (Linda hangosan nevet) Nem – maradjon itt a mikrofon! Maradjon csak itt!

LINDA: Sart ismeri az ördögöt.

ADAMUS: Maradjunk csak itt. Ez egy klasszikus megmentés volt. Ez egy megmentés volt. Majd Sart is sorra kerül, de azt akarom, hogy… ismered az ördögöt? Lucifert?

ANTIE. Igen.

ADAMUS: A sátánt.

ANTJE: Igen.

ADAMUS: Mi a sátán legnagyobb teljesítménye?

ANTJE: Az, hogy a halálom után hozzá kerülök.

ADAMUS: Oké. Tehát, hogy a halálod utána a pokolra kerülsz. Hozzá.

ANTJE: Hozzá kerülök.

ADAMUS: Lucifer házába. Oké.

ANTJE: Igen.

ADAMUS: Jó. Köszönöm. És szoktál emiatt aggódni?

ANTJE: Nem, nem.

LINDA: Nem katolikus.

ADAMUS: Rendben. Nem mondtam, hogy katolikus.

ANTJE: Nem, nem, nem.

ADAMUS: Oké.

ANTJE: Nem.

ADAMUS: Jó. Kérem a következőt! Mi a sátán legnagyobb teljesítménye?

SART: Kirúgott az ágyból. (Adamus nevet)

ADAMUS: Az a volt feleséged volt. (nagy nevetés)

LINDA: Ó!

ADAMUS: Szóval kirúgott az ágyból!

LINDA: Ó!

ADAMUS: És pontosan mit értesz ezalatt? Ő ébresztett fel?

SART: Már nem engedi, hogy vele lógjak.

ADAMUS: Nem engedi, hogy vele lógjál. Ráijesztettél, ugye?

SART: Igen.

ADAMUS: Jó, rendben.

SART: Most, hogy Én Vagyok.

ADAMUS: Oké, kirúgott az ágyból. Oké. Mi lenne, ha a sátán itt és most megjelenne, mindannyiunk előtt? Mi lenne, ha… (Adamus nevet) Ó!

SART: Ez az!

ADAMUS: Megpróbáltam hagyni, hogy átcsusszanjon Cauldrén keresztül, de Cauldre kiblokkolta. Kicsit szkanderezünk itt. Mi lenne, ha Cauldre a sátánt csatornázná, és a Sátánt közvetítené? Csevegnél vele?

SART: Szerintem igen.

ADAMUS: És miről csevegnél vele?

SART: Arról, hogy milyen jókat mókáztunk annak idején Atlantiszban. (Adamus nevet)

ADAMUS: Szóval ti ketten olyanok voltatok. Igen, igen, igen, igen. Hű! Tehát elég színes a múltad. (még több nevetés)

SART: Legalábbis ezt mondták nekem.

ADAMUS: Jó. Rendben. Nagyszerű. Következő. Köszönöm Sart. Köszönöm.

Mi a sátán legnagyobb teljesítménye? Soha nem tudhatod mire számíts, amikor eljössz ide!

BARBARA: A sátán alapvetően mindannyiunk számára van itt.

ADAMUS: Oké.

BARBARA: Ez így van.

ADAMUS: Rendben.

BARBARA: Igen.

ADAMUS: Melyik vallásban nevelkedtél?

BARBARA: Katolikusban.

ADAMUS: Katolikusban. Oké. Jól válaszolt.

BARBARA: Azt szoktam mondani, hogy gyógyulófélben lévő katolikus vagyok.

ADAMUS: Gyógyulófélben lévő katolikus. Igen, igen.

BARBARA: Igen.

ADAMUS: És most hogy érzel a sátánnal kapcsolatosan?

BARBARA: Leszarom.

ADAMUS: Tényleg?

BARBARA: Nem.

ADAMUS: Nem. Oké.

BARBARA: Szerintem barátok voltunk az előző életekben.

ADAMUS: Mind barátok voltatok a sátánnal. Nekem nem volt a barátom a sátán.

BARBARA: Jó.

ADAMUS: Oké. És…

BARBARA: Volt egy kötődésem a sátánnal életem korábbi szakaszában, életem nagy részében.

ADAMUS: És ezzel mit akarsz mondani?

BARBARA: Azt, hogy ebben a szellemben neveltek fel, és voltak ezzel kapcsolatos hiedelmeim.

ADAMUS: Ez azt jelenti, hogy féltél a sátántól?

BARBARA: Igen. Attól féltem, hogy a pokolra jutok amiatt, aki vagyok.

ADAMUS: Igen, igen, igen.

LINDA: Ó! Mit csinálsz?

ADAMUS: Tehát tettél egy pár rossz dolgot? Mi volt a legrosszabb, amit megtettél?

BARBARA: Ebben az életemben?

ADAMUS: Igen, mert a többi élet nem igazán számít.

BARBARA: Ú, nem is tudom, hogy elmondhatom-e.

ADAMUS: Cauldre arra kért, hogy ne tegyem fel ezt a kérdést. Ezért úriemberként átsiklok felette. De legalább egy pillanatra belekerültél ennek tudatosságába.

BARBARA: Igen.

ADAMUS: - Értettem. Oké. Nem is volt az annyira rossz.

BARBARA: Valószínűleg mások is értették.

ADAMUS: Sart ennél sokkal rosszabb dolgokat tett! (nevetés) Rendben, köszönöm.

BARBARA: Köszönöm.

ADAMUS: Köszönöm.

LINDA: Még?

ADAMUS: Mi a sátán legnagyobb teljesítménye? Látjátok, rendben van, ha Luciferről, az ördögről meg ezekről a dolgokról beszélünk. De most várjatok egy kicsit, mert ezelőtt a Shoud előtt beszélnem kellett Cauldréval. Általában nem teszek ilyet, de tudtam, hogy a záróizmai nem engednék meg, hogy erről beszéljek…

LINDA: Hogy micsoda?!?! (nevetés)

ADAMUS: Mondtam, hogy a mai nap pusztító lesz. Azt akarod, hogy kedves legyek? Tehát beszélnem kellett erről vele, és azt kellett mondanom neki, hogy drága Cauldre, Geoffrey, bele fogunk menni egy-két igen csak kényes dologba – és tudom, hogy katolikusként neveltek – de meg kell értened, hogy miért csináljuk ezt az egészet, és hova tartunk ezzel. De ő miattatok is aggódott. Mert lehet, hogy ez túl sok lesz néhányatok számára? Talán… meg, hogy mit fognak ehhez mások szólni? – Mit műveltél ma a szektás találkozódon? – Ó, hát megidéztük a sátánt. (nevetések) Ez egy ideges nevetés – Ó! – és a hozzád hasonlók: – Te jóságos ég, most ezzel ezt csináljuk? – Igen, pontosan ezt tesszük. Felhozzuk ezt a témát. Itt van egy jól megtermett vörös ördög a terem közepén, és erről muszáj beszélnünk. Meg kell ezt tárgyalnunk. Linda már attól is ideges lesz, ha Jézusról kezdek beszélni, nemhogy a sátánról, aki jelen van itt a teremben. (nevetése) Szóval igen, erről beszélünk. Ki a következő?

LINDA: Itt.

ADAMUS: Mi a sátán legnagyobb teljesítménye? Megtennéd, hogy felállsz, hogy mindenki láthassa, hogy részt veszel ezen a sátánnal kapcsolatos megbeszélésen? (nevetés)

SHAWNA: Oké, kissé össze vagyok zavarodva ezzel a sátán dologgal.

ADAMUS: Nos, ez az ő műve, tudod. (hátborzongató hangon mondja) A sátán az, aki összezavar téged. Igen.

SHAWNA: Nem tudom mi is igazából a sátán, mert a Lucifer TV sorozatot azt szeretem.

ADAMUS: Rendben.

SHAWNA: Úgy értem tényleg…

ADAMUS: A Lucifer sorozat?

SHAWNA: Igen.

ADAMUS: Nem ismerem.

SHAWNA: Van egy sorozat, aminek Lucifer a címe, és arról szól, hogy az ördög visszatért. De ez az egész a szenvedélyről szól, tudod, arról, hogy beteljesítse mindenki szenvedélyét.

ADAMUS: Mint amikor az emberek igazi szenvedélyből ölelik meg egymást?

SHAWNA: Bármilyen szenvedélyes vágyad beteljesítéséről szól.

ADAMUS: Rendben, oké.

SHAWNA: Vagy elcserélheted, és akkor feltételezhetően a pokolra jutsz, vagy valami ilyesmi. De…

ADAMUS: Érdekesen hangzik. Hányan nézitek ezt a sorozatot? (egy páran felemelik a kezüket) Nahát! Oké.

SHAWNA: Csak én nézem a Lucifert. (nevet)

ADAMUS: Igen, igen. (nevetnek)

SHAWNA: Oké.

ADAMUS: Tehát akkor kicsoda is tulajdonképpen Lucifer?

SHAWNA: Most már nem kínoz az ördög.

ADAMUS: Rendben.

SHAWNA: Sokkal inkább az elmém az, aki megkínoz, valamint a döntésképtelenségem, mert félek, hogy nem a helyes döntést hozom meg.

ADAMUS: Szeretném, ha ezt megismételnéd. Mert ez annyira mélyreható volt. Tehát nem annyira az kínoz…

SHAWNA: Nos, akkor amilyen vagyok – ez az ördög? Úgy értem, tudod, valamit megítélsz… az energiát, a gondolatokat arra használom, hogy megítéljem magam.

ADAMUS: Nem gondoltad volna, hogy az első és a második kérdésem között összefüggés van. SHAWNA: Igen! Tehát akkor ez maga az ördög? Mert ebben vagyok – múlt szombat óta gyötör a dolog, amikor is elvittem az autómat a szervizbe, és egy új autóval sétáltam ki onnan. Egyáltalán nem állt szándékomban új autót venni, de még nem írtam meg a csekket. És most el kell döntenem, és egész héten ez a dolog gyötört.

ADAMUS: Miért?

SHAWNA. Mert el kell döntsem, hogy egy két éves vagy egy három éves lízinget írjak alá, vagy pedig most kifizessem az egészet, és legyek túl az egészen? Nem tudom.

ADAMUS: És ez gyötör téged?

SHAWNA: Igen, teljesen megkínoz, mert attól félek, hogy rosszul döntök.

ADAMUS: Na akkor itt most álljunk is meg!

SHAWNA. Ez a gyötrelem.

ADAMUS: Akkor itt álljunk is meg „Mert lehet, hogy rosszul döntök.”

SHAWNA: Amit később majd megbánok.

ADAMUS: És akkor hosszú távon mit tesz ez? A legtöbb ember a végén mit csinál? – Nem tudom mit tegyek. Én csak a szervizbe vittem az autót. – Álljunk itt meg egy pillanatra! – Mi történik itt? Az autód azt mondja, hogy “Itt az idő. Többé már nem vagyunk kompatibilisek.”

SHAWNA: Ó, az autóm határozottan…

ADAMUS: Igen, ezt mondja, hogy “Ennyi. Nincs tovább. Olyan messzire elvittelek, amennyire csak képes voltam.” – Szükséged van egy szép autóra. Egy igazán szépre. Szebbre, mint amit kiválasztottál magadnak.

SHAWNA: Nem hinném. Ez nagyon szép. (nevet)

ADAMUS: Milyen autó?

SHAWNA: Lexus RX 350, vadi új tervezés. Szép!

ADAMUS: Rendben van.

SHAWNA: De ott van a bűntudat, hogy ilyen sokat költsek egy autóra.

ADAMUS: Rendben van. Úgy értem, ez rendben van.

SHAWNA: Oké?

ADAMUS: Igen.

SHAWNA: De én a vagyonkezelő üzletben vagyok benne, ami azt jelenti, hogy a kocsimmal fűnyírókat, meg gyomirtókat, meg szénakazlakat szállítok, ahogy ezt az előző Lexus-ommal is tettem, ami egy teherautóvá alakult, ezért valószínűleg inkább egy teherautót kellett volna vennem. Ehelyett megvettem ezt a nagyon szép, kényelmes autót… amire ugyan még nem írtam meg a csekket, de…

ADAMUS: Egyébként, és ezt most Cauldre mondja emlékeztetőül magának: - Vegyél egy utánfutót. (nevetés) Ez nem nehéz! Ez nem kemény!

SHAWNA: De Sart nem fogja télen tárolni az utánfutómat! ADAMUS: Sart maga az ördög! (még több nevetés)

Fel tudod fogni, hogy mennyire vicces tud lenni az élet, ha megengeded? Amikor nem gyűröd így meg?

SHAWNA: Egész héten kínoztam magam.

ADAMUS: És akkor mit fogsz tenni? Megveszed, vagy lízingeled?

SHAWNA: Még nem döntöttem el.

ADAMUS: Akkor itt és most csak hozz egy választást. Akár jót, akár rosszat, csak hozz egy választást, bármilyet! Csak válassz egyet a fentiek közül. És mi van a hármas számú ajtó mögött?

SHAWNA: Tudom, mert ha lízingelem, akkor megváltoztathatom a döntésemet. Persze egyébként is megváltoztathatom a döntésemet, csak a lízinggel nem veszítek annyit, mint…(nevetés) Látod? Az őrületbe kergetem magam…..ezen megyek keresztül…

ADAMUS: Nézzétek mit tesz vele a sátán! Összezavarja!

SHAWNA: Ez borzalmas!!! (még több nevetés)

ADAMUS: Ez a sátán műve. Csak vedd már meg ezt az átkozott dolgot! Oké? Vedd már meg! Írd meg a csekket!

SHAWNA: Sart azt mondta, hogy lízingeljem.

ADAMUS: De nézd meg…

SAHWNA: Az egyik dolog a nagy pénzügyi…

ADAMUS: Ne! Vedd meg! Vedd meg, és ha nem tetszik, majd eladod.

EDITH: Igen, ez csak pénz.

ADAMUS: És nem számít. Nem tudsz rossz döntést hozni. Akár úgy döntesz, hogy a három éves lízinget választod, vagy azt, hogy megveszed – nem tudsz… vennél egy mély lélegzetet?

SHAWNA: De tudod, nem szeretem…

ADAMUS: Ne! Ne! Nem azt mondtam, hogy vegyél egy mély lélegzetet és beszélj! Csak azt mondtam… (Linda vihorászik) Ez az egész már megoldódott. Már rendezve lett. És most csak azért könyörög neked…

SHAWNA: Hogy ezt befejezzem.

ADAMUS: …hogy megengedd, hogy az eljöjjön hozzád. De amikor itt van ez a megrekedés, amikor az elme rákezdi: - Ó, most mit is kellene tennem? Mert lehet, hogy rossz döntést hozok. – Ma ezt az egészet fel fogjuk robbantani! Masszív fejfájásod lesz, és ez jó.

SHAWNA: Bárcsak meg tudnál ettől szabadítani – Bárcsak megszabadulnék ettől magamban, és igazán…

ADAMUS: Ez meg fog történni, mert – de te magad is megpróbálsz majd ragaszkodni ehhez. Azt mondom: - A fenébe is! Vedd már meg! – Írj egy csekket. Engem nem érdekel, ha ez lemeríti a bank számládat, mert többé már nem tudsz rossz döntést hozni.

SHAWNA. Nos, ez nem rossz, de utána megbánhatod a döntésedet. És én nem akarom megbánni.

ADAMUS: Soha semmit nem fogsz megbánni, hacsak nem döntesz úgy. Ez annyira egyszerű. Olyan könnyű! Te próbálsz megdolgozni az energiáért, pedig az energia neked akar dolgozni. A Mester megengedi, hogy az energia őt szolgálja. Ez a kegyelem meghatározása.

Vegyél egy mély lélegzetet! Engem nem érdekel, hogy mit választasz, azt ami az egyes, a kettes vagy a hármas ajtó mögött található. Mert mindegyik választás teljesen rendben van. Egyik sem rosszabb vagy jobb a másiknál. Nem tudsz tévedni, hibázni.

SHAWNA: De tudod, én a tökéleteset akarom választani, vagyis a helyes…

ADAMUS: Minden választás tökéletes.

SHAWNA: Ez egy gyötrelem számomra.

ADAMUS: Nincs olyan, hogy tökéletesebb vagy kevésbé tökéletes. És ez az, ahol mindannyian nagyon szűk alsóneműbe szorítjátok bele magatokat, mert: - Mit kellene tennem? Melyik utat kellene választanom? Félek, hogy rosszul döntök. – És ilyenkor mi szokott történni? Az, hogy semmilyen döntést nem hozol.

SHAWNA: Igaz. Megrekedek.

ADAMUS: Vagy pedig a legkisebb kockázattal járó döntést hozod meg.

SHAWNA: Hát igen, nem szeretek kockázatot vállalni.

ADAMUS: Elmondom, hogy én mit tennék a te helyedben. És ezt most komolyan mondom. De úgysem fogod ezt tenni. Én két autót vennék. (Lindának elakad a lélegzete)

SHAWNA: Majdnem…. el fogok ezen gondolkodni, mert… (páran tapsolnak)

ADAMUS: Vagy vegye meg ő neked. Miért is ne? Részben ez a mai nap lényege. Az elme rögtön rákezdi: - Te jóságos ég! Nagyon pazarló, tékozló vagy! Nem engedheted ezt meg magadnak! Mert ez rosszul fog elsülni. Nem lesz ennek jó vége. – De ez nem így van. Csak menj bele az ÉS-be, ami ideát van. Itt van az ÉS, és az a valóság, ahol két autód van. Van egy szép autód, a csodálatos és szexi éned számára, amivel a városban furikázhat: - Nézzétek csak milyen szép autóm van! – És ott van a teherautód is – Nézz csak ide! Teherautót vezetek! (úgy beszél, mint egy gazdálkodó – nevetés)

LINDA: Kedves!

ADAMUS: Tudod…

LINDA: Csináld újra!

ADAMUS: Nem, soha! Soha, de soha többet! Soha többet nem teszem ezt meg. (még nagyobb nevetés)

Ez annyira…hagyd, hogy az eljöjjön hozzád. Ma a kezemre játszol. Még csak nem is kell dolgoznom rajta. (még több nevetés) Ki mondta, hogy csak egy autód lehet?

SHAWNA: Hát…

ADAMUS: Harcolj érte! Gyerünk, harcolj érte!

SHAWNA: (mond valamit, amit nem lehet hallani) … és esik a hó, és akkor keresned kell egy másik parkolóhelyet a másik autónak, és akkor…

ADAMUS: Akkor lakjál máshol!

SHAWNA: …nagyon sokba kerülne a két autó fenntartása, és már…

ADAMUS: Hallod egyáltalán amit mondok? Menj máshová lakni, ahol tíz autót is le tudsz parkolni. És az elme persze erre beindul az össze szaros gondolatával, és az összes korlátoltságával együtt, nekiáll ítélkezni feletted, előszedi a múltat, és azt mondja: - Igen, de ezt nem tudod megfinanszírozni. Ezt nem engedheted meg magadnak. És ez az… ez az, amikor azt mondod: - Elég volt ebből! Nem vagyok hajlandó tovább így élni. Nem fogok úgy élni, hogy azon aggódjak, hogy lesz-e plusz helyem, ahova leparkolhatom a plusz autómat. – Hát persze, hogy nem is kell így élned. És akkor az elme megint rákezdi: - Na persze, de ez az egész nem csak egy mesés fantázia, amit csak mi találunk ki, pedig milyen jól hangzik! – Ennek így kellene működnie, mégis csak nagyon kevesen élnek így. Az energiának így kellene szolgálnia titeket. De amennyiben ennek ellenálltok, amennyiben továbbra is ellenálltok ennek, és ha továbbra is visszafogjátok magatokat, és ellenállásban vagytok, akkor ez nem fog működni. Akkor csak kis lépések történnek, tudod, mint amikor a 90 % szar lecsökken 60 %-ra, vagy akár 1 %-ra – mert ez ugyanazt jelenti. A 90 % és az 1% között semmi különbség nincs. Az ugyanakkora szar. És mi ezt felrobbantjuk, és túllépünk rajta. Szóval köszönöm és igen.

LINDA: Hé, Adamus! Figyelj csak! Eljön hozzád! (Linda a székébe tett egy tálat, amiben van egy kis készpénz – nevetések)

ADAMUS: Rossz tálat adtál a kezembe, mert ebben csak öt dollár van. Én pedig Adamus Saint-Germain vagyok.

LINDA: Nem, nem, nem. Legalább 24 dollár van benne, ha jól számolok.

ADAMUS: Oké.

LINDA: Rendben. Akkor nem…

ADAMUS: Ez akkor is a rossz tál.

LINDA: Ó! Rendben.

ADAMUS: Ez a rossz tál neked. Mennyi is van benne? 24, 28, mindegy.

LINDA: Talán 30 is van benne. (nevetés)

ADAMUS: Én ezer dollár alatt neki sem kezdek pénzt számolni Linda! (Linda vihog) Oké, akkor tényleg bebizonyítjuk itt a lényeget. Nézzétek ezt sok korlátozottságot, a szaros gondolatokat, hacsak nem szórakoztatnak benneteket.

SHAWNA: Nem, ez egy kínzás.

ADAMUS: Jól van, akkor vegyél egy mély lélegzetet, és csak tedd meg! Vegyél kettőt! Miért is ne? De tudod, a sátán azt mondja, hogy “Ó!” – Rendben. Tovább akarok menni, mert még elég sok dolgunk van. Még kettőt kérek!

LINDA: Még kettőt.

ADAMUS: Igen. Mi a sátán legnagyobb teljesítménye?

VINCE: Az, hogy eljuttatott minket idáig.

ADAMUS: Igen! Igen!

VINCE: Ahol nem hiszünk magunknak, nem bízunk magunkban és nem szeretjük magunkat.

ADAMUS: Ez egy nagyon jó válasz. Nagyon jó válasz, hogy ez juttatott el minket eddig a pontig. Abszolút. Jó, és még egy valakit kérnék! Nagyon közel jársz ahhoz, amit mondani fogok. Mi a sátán legnagyobb teljesítménye?

HENRIETTE: A félelem, a pánik és a terror forgatókönyve, ami azt okozza, hogy az emberek megálljanak, és leblokkoljanak.

ADAMUS: Igen, és mindenki ilyen, vannak, akik másoknál jobban, de ez akkor is így van. Itt van ez az egész: - Mit kellene tennem? Mit csinálok rosszul? Félek döntést hozni, mert lehet hogy rosszul döntök, és akkor ez is csak tovább gyarapítja majd az életem rossz döntéseinek vödrét. – De már képtelenek vagytok továbbra is így élni. Ez már nem megy nektek. Nem akarjátok ezt folytatni. Nem tudjátok ezt így tovább folytatni. Ezen túl kell lépnünk. Ez a sok szemét, a korlátok olyan mélyen belétek ivódtak.

A sátán legnagyobb teljesítménye

És egyébként következzen az én válaszom arra, hogy mi a sátán legnagyobb teljesítménye – az, hogy elhitette az emberekkel a saját létezését.

A sátán. A sátán nem létezik, kiéve azokat, amiket az emberek alkottak meg a hiedelmeikkel, aminek a következtében életre keltették.

Valaki vagy valami számára meggyőzni arról az embereket, hogy a gonosz létezik a világban – hatalmas teljesítmény volt. Ez az, amire valaki vagy egyes csoportok rendkívül büszkék – hogy létezik a gonosz a világban – pedig nem is létezik. És ezt még ti magatok is elhiszitek drága barátaim, akár Sátánnak, akár gonosznak, rossz energiának, sötét energiának, vagy bármi másnak is hívjátok ezt. A tényállás pedig az, hogy ennek a legnagyobb teljesítménye az volt, hogy elhitették veletek a létezését. És nem tudunk tovább menni, ameddig még mindig ebben hisztek.

Nem létezik a gonosz. Nincsenek rossz döntések. Nincsenek hibák. Nincsenek tévedések. Nincs bűn. Nincs karma.

Néhányatok számára ez alapvetően hangzik. Egy páran erre azt mondjátok most. – Ezt már tudom. – De mégis arra kérlek, hogy vedd csak szemügyre a saját életedet, a gondolataidat, a korlátaidat, azt, hogy ez a gonosznak, sötétnek vagy a rossznak az egész elgondolása hogyan ivódott bele minden tettedbe, ami szó szerint megformálja az életedet. Megformálja az életedet, te pedig félsz ebből kiszállni. Azért félsz ebből kiszállni, mert mi fog történni, ha nem fogsz önmagad felett ítélkezni, ha nem gyakorolsz kontrollt, és ha nem értékeled ki magad – akkor majd rossz dolgokat fogsz tenni? Ezért fogod vissza magad, mert attól tartasz, hogy akkor „megint rossz dolgokat fogok tenni?”

Olyan dolgokat hurcoltok magatokkal az előző életekből, amik még csak nem is igazak. Elmentek egy látóhoz, aki azt mondja nektek: - Egy elmúlt életedben gyilkos voltál. – Pedig nem is voltál az. Valószínűleg nem voltál az. De tudod, ez jó sok drámát kavar, te meg elhiszed, a látó elveszi a pénzedet, te pedig magaddal cipeled ezt a dolgot – Biztosan nagyon rossz voltam egy elmúlt életben, mert nézd csak meg a jelenlegi életemet! Ez az én karmám! – Nem! Ez egyáltalán nem így van.

Nem létezik a sátán, kivéve azt, amiben az emberek hisznek. Az egész teremtésben nem létezik a gonosz, csak az a gonosz létezik, amiben az emberek elkezdtek hinni. És Linda, ha megtennéd, hogy írsz a táblára – nagyon hiányzik a táblám, de…

LINDA: Ó! Te szegény!

ADAMUS: A Mester túllép a gonoszon annak érdekében, hogy éljen. A Mester túllép a gonoszon, annak érdekében, hogy éljen! Ez ennyire egyszerű.

Mégis ez egy kemény dolog, akár bűnnek, gonosznak vagy sötétségnek, sátánnak, rossznak, vagy bárminek is hívjátok ezt – dualitásnak, vagy valami másnak – ez nagy hatást gyakorol az életetekre, teljesen mindegy mennyire megvilágosodottnak gondolod magad. Erősen ítélkezel magad felett azzal kapcsolatosan, hogy mit tettél rosszul, és hogy szerinted mi az, amit rosszul teszel. Ítélkezel a világ felett. Ránézel a világra, és sokszor azt mondod: - Ez egy rossz világ, ahol rossz emberek rossz dolgokat tesznek. – Pedig lényegében ez nem így van, de egészen addig, amíg az emberek ebben hisznek, ez addig így is lesz.

És ha megpróbáljátok visszakeresni a sötétség, a gonosz forrását, semmit sem találtok. Mert tényleg nem létezik, amíg az emberek nem hisznek benne.

És aztán meg az történik, hogy az emberek ezt teljesen magukba szívják a születésüktől kezdődően. Az eredendő bűn – már azelőtt is rossz voltál mielőtt a jó szó egyáltalán eszedbe jutott volna. – A vallások ezzel tömték tele az emberek fejét. Ők programozták be erre az elmét. – Létezik egy ellentétes erő.

A következő oldalra írd le a gonosz szót!

LINDA: Mekkora legyen?

ADAMUS: Fél oldalnyi.

LINDA: Köszönöm. (Leírja, hogy gonosz)

ADAMUS: Akkor most, és ezt a legtöbben tudjátok, hogy ha visszafelé elolvassátok a szót, mit láttok?

LINDA: Ó! Azt, hogy ÉLNI.

(angolul, ha a gonosz szót visszafelé elolvassuk, azt jelenti, hogy élni – a ford. megj.)

ADAMUS. Angolul azt jelenti, hogy élni. Élni. Tudjátok… ezek szinte…

LINDA: Ez tetszik.

ADAMUS: Ezek egymás ellentétei, és közben mind a két szó ugyanazokból a betűkből áll angolul. Gonosz és élni. Az egyik mindig elvesz a másiktól. Mindig. Az egyik mindig elvesz a másiktól. Tehát még ha azt is mondod filozofikus értelemben, hogy ”Én nem hiszek az ördögben, nem hiszek a sötétségben” – ez nem igaz, igenis hiszel benne, mert ez a része önmagad egyik arculatának az összetételének.

Képzeljétek csak el egy pillanatra, mi lett volna, ha a sötétség, a sátán, a rossz, a gonosz soha még csak nem is suttogott volna az emberekhez. Képzeljetek el egy olyan társadalmat, ahol a születésüktől fogva soha senkinek nem mondták volna azt, hogy ő rossz. Ahol soha senkinek nem mondták volna azt, hogy a sátán ott lapul és lesben áll az árnyékban, ahonnan mindent lát, mindent figyel, és megpróbálja megkaparintani a lelkedet. Képzeljétek el, milyen lenne, ha nem létezne ez az egész dolog a jóról meg a rosszról. Képzeld el, hogy ez milyen mélyrehatóan megváltoztatná az emberek tudatát! Csakhogy ez soha nem történt így. Még csak nem is volt benne a tömegtudatban.

Képzeljétek csak el, ha az egyházak az egész világon az utcasarkokon nem tennék ki az épületeik elejére azt a feliratot, hogy: - Kérj menedéket most, máskülönben a sátán elveszi a lelkedet! – Képzeljétek csak el, ha nem is létezne ez a hitrendszer. Akkor csak élet lenne, ami nem jelent egyet a tökéletességgel. Az élet alatt mindössze a tapasztalást értem, azt, hogy ebben nem létezik a jó vagy a rossz. Soha egyetlen gyermeknek sem mondanák azt, hogy rossz, vagy, hogy valami rosszat tett, vagy hogy kiesett Isten kegyelméből.

Csak egy pillanatra képzeljétek el, hogy mi lett volna, ha soha senki sem mondta volna neked azt, hogy sötét vagy borzalmas vagy. Ha soha senki nem mondta volna azt neked, hogy az ördög elkap téged, vagy, hogy egy nap még a pokolra fogsz jutni. Mi lett volna, ha nem is létezett volna ez a hitrendszer, és soha nem mondták volna neked azt, hogy valamit rosszul tettél?

Ezt talán egy kicsit nehéz elképzelni, sőt, a legtöbb ember odáig jutott, hogy szükségük van erre az életükben – erre az ítélkezésre, erre a kiértékelésre, erre a dualitásra, ami az ellentétes erőkből áll. De nem tudsz tovább menni, amennyiben még mindig ragaszkodsz ezekhez az érzésekhez. Így nem tudsz továbblépni.

A szabadság az, amikor elengeded azt a gondolkodást, hogy valaha is bármi rosszat tettél. A szabadság az – ezt írd le – amikor elengeded azt a gondolatot, hogy valaha is bármi rosszat tettél. És az emberek ezzel harcolni fognak. Ti is harcolni fogtok ezzel egy szinten. És annyira nagyon helyénvaló, hogy most csináljuk ezt, ezzel a sok retrográd bolygóval, ezzel az időjárással, és mindazzal, ami éppen történik. Ez abszolút tökéletes ideje annak, hogy hasznosítsuk a rendelkezésünkre álló energiákat, még akkor is, ha ellentétes energiáknak hívjátok ezeket. Ez segít ezt megfordítani.

Tehát a szabadság az, amikor elengeded azt a gondolatot, hogy bármikor bármit is rosszul tettél volna. És tudjátok mi a helyzet? Azt fogjátok mondani: - Na jó, úgy 50 %-át, 60%-át, esetleg 90 %-át is el tudom engedni: - De ez nem számít. Ha mindössze csak 10 % vagy 20 % marad, az még akkor is 100 %-ot jelent. Mindent el kell, hogy engedj, ami azt az érzést kelti benned, hogy kevesebb vagy, mint aki vagy. Amitől kevesebbnek érzed magad annál, aki vagy.

Addig nem lehetsz szabad, amíg azt érzed, hogy valami rosszat tettél, vagy valamit rosszul tettél. Addig nem vagy szabad, amíg a sátán vagy a sötétség vagy a rossz még mindig ott ólálkodik az árnyékban az életedben.

Ez az egyik szeparációs pont, amiről sokszor szó esett a Misztérium Iskolákban adott tanításaimban. Ez egy olyan szeparációs pont, amin filozófiai értelemben sokan vitatkozni fognak. – Ez egy gonosz világ odakint. Nézzétek csak meg, mik történnek. Az emberek öldösik egymást. Az emberek lopnak egymástól. Az emberek rabszolgává teszik egymást. – Igen, mert létezik egy alap hiedelem, amit egyre csak fenntartanak és táplálnak, és ez az alap hiedelem azt mondja ki, hogy az emberek rosszak, és létezik a sátán és a sötétség. És ekkor mit tesznek az emberek? A tudat színjátékát követik. Erre programozzák őket, hogy: - Rossz vagy. Rossz dolgokat tettél. Rossz vagy. – És te pedig ettől lefagysz. Félsz döntést hozni. – Lehet rosszul fogok dönteni. – Nem tudsz rosszul dönteni. Nem tudsz rosszul dönteni. Tényleg nem tudsz rosszul dönteni. Csak vegyél egy mély lélegzetet, és döntsél, de a legtöbb ember mégis harcolni fog a saját korlátaiért.

Félsz kitárni a szárnyaidat, mert azt mondták neked, hogy rossz vagy, és ha túl nagyra nyitod a szárnyaidat, akkor hatalmas rossz dolgokat teszel majd, ahelyett, hogy kis rossz dolgokat tennél. Félsz megnyitni, feltárni magad, mert azt hiszed, hogy a múltban visszaéltél a hatalommal. Valaki ezt mondta neked, vagy pedig egy könyvben olvastad ezt: ez egy előző életbeli dolog, amikor is királynő vagy király voltál egy ősi földön, ahol rossz dolgokat tettél. A tény az, hogy valószínűleg ez nem igaz, és a tény továbbá az, hogy ez egyébként sem számít, és a további tény az, hogy félsz a hatalomtól. Pedig a hatalom nem létezik.

Egy részed – és ez mindannyiótokra igaz – nagyon fél a hatalomtól, ami pedig az egyáltalán nem létezik. Nincs rá szükséged. Nem létezik. Nincs rá szükség. Minden eljön hozzád. És ennek semmi köze a hatalomhoz. Ennek semmi köze az energia felhalmozásához. Ez annak tudását jelenti, hogy minden energia megérkezik, és ott lesz számodra a megfelelő pillanatban. Nem kell azt felhalmoznod. Nem kell hozzá ragaszkodnod. Nem kell attól félned, hogy valaki azt majd el fogja venni tőled. Minden ott van.

Ez egy hatalmas ugrás. Ez egy óriási ugrás. És ezt nem tudod apró lépésekben megtenni, mert az nem működik. Vagy hatalommentessé válsz, és elengeded az összes rosszal kapcsolatos hiedelmedet, vagy pedig továbbra is benne maradsz ebben 100%-osan. Ezért is mondtam azt, hogy hiába is mondod azt, hogy: - Már lecsökkent bennem ez a dolog, a rossz gondolatokkal és a félelemmel kapcsolatos függőségem, és az azzal kapcsolatos függőségem, hogy rossz vagyok lecsökkent 30 %ra, az még ugyanúgy 100 %-ot jelent.

Tehát ez egy óriási ugrás. Ahogy mondtam is, ez a nap a pusztítás és a változás napja, hogy eljussunk arra a pontra, ahol megérted, hogy a szabadság annak a gondolatnak az elengedését jelenti, hogy valaha is bármi rosszat tettél. Mert nem tettél.

Ne vitatkozz ezzel az elmédben filozófiai értelemben, és ne mondd azt: - Nos, rendben, amikor gyerek voltam, és felgyújtottam az egész házat, azt az univerzum szolgálatában tettem. - Csak kussoljál! Csak lépj túl rajta! Ne próbáld azt igazolni magad előtt! Mert azzal csak belegabalyodsz az összes szarba! Csak sétálj túl rajta…

A gonosz nem létezik. A hatalom nem létezik. És egyébként ez a két dolog ugyanazt jelenti a tömegtudatban – a gonosz és a hatalom – és ti féltek tőle. –„Mi van, ha tényleg megnyílok? Mi van akkor, ha tényleg megengedem, hogy önmagam legyek? Ó, Istenem, ott van a hatalom és a sötétség potenciálja! – De ezek nem is léteznek. Ez a létező legnagyobb hazugság, amit valaha is eladtak az embereknek, és ezt továbbra is újra meg újra eladják nekik. A megváltást, az üdvözülést, meg ki tudja még mit. Ez az egész egy hazugság. A hatalom, a sátán, és mindezek a dolgok csak hazugságok. Mi a sátán legnagyobb teljesítménye? Az, hogy meg tudta győzni az embereket a saját létezéséről, pedig nem is létezik, csak azok számára, akik hisznek benne. Ugyanez a helyzet a hatalommal. Mi a hatalom legnagyobb megtévesztése? Az, hogy nem is létezik. Nincs rá szükséged. És most szeretnék erre egy merabhot csinálni.

Továbblépni, tovább sétálni

Ez a merabh különleges, mert itt vagytok, és mert lényegében azon a ponton vagytok, amikor nem mondhatod azt, hogy: - Megcsinálom, aztán majd elgondolkodom rajta. – Ez egyenesen belég fog menni. Vagyis ez a merabh valójában arról szól, hogy elengedd a tudatodból a gonoszt, a rosszat, azokat a rossz dolgokat, amiket magadról gondolsz, mert azt mondták neked, hogy rossz vagy. Mert azt mondták neked, hogy a gonosz létezik. De nem létezik. Nem létezik. És már hallom is az összes „tisztességes és erényes” evangélikus keresztényt és muzulmánt, és mindenki mást is az egész világon, hogy “Ó, igen! Ő maga a sátán!”

De tegyük fel, hogy a vezetőjük itt ül, az egyház vallási vezetője pontosan itt ül, és két választásotok van. Az egyik az, hogy továbbra is abban hisztek, hogy létezik sötétség, és a gonosz és az ördög, és neked meg kell dolgoznod és ki kell érdemelned a visszajutást akár Jézuson, akár Mohameden keresztül, vagy valamelyik másik bohócukon keresztül, akikkel rendelkeznek. (van, akinek elakad a lélegzete és van aki nevet) Mert azok! Bohócok! Mert nem azok, akiknek mondják őket! Az a Yeshua, akit én ismertem, még csak nem is hasonlít arra a Jézusra, akiről prédikálnak! Így aztán köpök Jézusra! (Lindának elakad a lélegzete) Nem. Nyugodtan köpök Jézusra, mert én ismertem Yeshuát. Ő bámulatos volt, de egyáltalán nem olyan volt, mint amilyennek beállítják!

Tehát most hozzátok meg a saját választásotokat! Vagy az ő útjukat választjátok – a sötétséget, a gonoszt, a rossz embereket, a mennyországot, a poklot, ahol a megváltást csak az általuk kijelölt fickó által nyerhetitek el – vagy ezt az utat választjátok tehát, vagy pedig átjöttök ide, ahol nincs hatalom. Ahol egy szemernyi sötétség sincs. Ahol nincs Lucifer. Ahol ezekből semmi sem létezik. Ez egyszerűen csak egy játék, amire az emberek be lettek programozva.

Te melyiket választod? Melyiket választod? És miközben a választás egyértelműnek tűnhet, hirtelen elkezdesz ezen gondolkodni. – Mi van akkor, ha Adamus maga a sátán? – Hallottam már ezt máskor is. Hallottam már ezt. – Mi van akkor, ha Adamus maga a sátán, és csak megpróbálja itt nekünk eladni a szabadságot? (nevetés) Hát én nem akarom ezt a szabadságot. Ez a luciferi cucc. – De az elme felfelé néz, pont úgy, ahogy te is úgy néztél, amikor azt kérdezted: - Akkor most megvegyem az autót vagy pedig öt éves lízing-szerződést írjak alá? – A vicces dolog pedig az, hogy nem tudsz tévedni, hibázni.

Mégis, melyik utat akarod járni?

Akkor most csináljunk együtt egy merabhot! Ahogy már mondtam, ez hatással lesz az életedre, mert meg fogod ezt engedni.

LINDA: Ez meg mit jelent? (kisebb nevetések)

ADAMUS: Azt jelenti, hogy ez az egész illúzió, amit a sötétségről gondoltál….még a New Age is nyomja a sötétséget. Nyomják. Mindenki ezt nyomja, pedig ez egy illúzió. Ugyanez a helyzet a hatalommal is. Az egy illúzió. Ugyanez a helyzet a sátánnal is. Az egy illúzió. Csak érezzetek bele ebbe egy pillanatra! Isten és sátán. Mind a kettő hatalmi játékos. Mind a kettő. Ti meg a hatalmon gondolkoztok. A hatalom, ó, az emberek a hatalomról beszélnek. Miközben az egy óriási hazugság. Egy szemenszedett hazugság. Nem létezik, és nincs is rá szükség. Az energia az létezik, ami téged szolgál.

(Észreveszi, hogy odakint vihar tombol) Szerintem most Drakulává fogok változni. (nevetés) Pontosan itt, Erdélyben. Akkor vegyünk egy mély lélegzetet, és menjünk bele ebbe a merabh-ba! Egyébként, amennyiben nem vagy – és ezt most nagyon, de nagyon komolyan mondom – tehát amennyiben nem állsz itt és most készen a változásra, akkor kapcsolódj le innen, vagy pedig menj el innen.

LINDA: Milyen változásra?

ADAMUS: Amennyiben itt és most nem állsz készen a változásra, akkor kapcsold ki ezt az adást, vagy pedig menj el innen, mert ez nem az a fajta merabh, ahol azt mondod: - Hát, csak itt ücsörgök ebben az energiában, és majd később eldöntöm, hogy mennyire tetszett ez nekem. 10, 20 vagy 30 %-ban. Ez a mindent vagy semmit ideje!

Többé ezt már nem tudjuk szelíden, és félénken, bátortalanul csinálni. Nem tudjuk már úgy csinálni, hogy: “Úgy leszek Mester, hogy csak félig csinálom meg.” – Most már a mindent vagy semmit – ebben vagyunk. Nem tudjuk ezt úgy megtenni, hogy megpróbálunk benneteket megmasszírozni, hogy jól érezzétek magatokat, majd utána visszatérjetek a szaros életetekhez, a szaros gondolataitokhoz. Ennek meg kell változnia. Tehát ebbe a merabh-ba ez bele lett szőve. És ez meg fogja változtatni a dolgokat.

Akkor kérném a világítást a megfelelő módon beállítani! És kérném a zenét! Vegyünk egy jó mély lélegzetet!

(megszólal a zene)

Vicces, hogy csak rajtam van fény. (Adamus nevet)

A sötétség hazugságán túli merabh

Drága Shaumbra a világ minden részéből, és itt, a Mesterek Klubjában is, elérkezett az ideje egy váltásnak, ahol is elengedésre kerül a tudatból a gonosz, ami egy hatalmas felülíró erő volt eddig mindenki életében. Ez belétek lett sulykolva. Engem nem érdekel, hogy vallásos vagy nem vallásos háttérrel rendelkezel, mert a tömegtudatból mindenképpen magadba szívtad ezt. Túlságosan sokat ítélkeztél magad felett. És akár a gonosz, akár a sátán vagy akár csak a rossz szót használod, itt az ideje, hogy ezen teljesen túllépj. Nem 10%-ban vagy 50%-ban, hanem teljes egészében.

Ezek nagyon nagy, óriási hazugságok, és igen, temérdek sok megbeszélést folytattam a filozófusokkal a korszakok során, és a legtöbb makyo volt. Megpróbálták elmagyarázni nekem, hogy az ördög miért valódi, én pedig azt mondtam erre, hogy csak azért valódi, mert hiszel benne.

A sátán, a gonosz, a sötétség legnagyobb teljesítménye az volt, hogy elhitette az emberekkel a saját létezését. Pedig nem létezik. Nem létezik. Ha ezen a bolygón ezt mindenki elengedné, és túllépne rajta, akkor ez a bolygó teljesen másmilyen lenne. De nem fogják ezt elengedni, mert belefektettek a sötétségbe. Tényleg ezt tették.

És létező legnagyobb bűnösök ebben az egyházak. Belefektettek a sötétségbe. Ezt támogatják, és ezt reklámozzák. Nem beszélnek a szabadságról. Nem beszélnek az életedben lévő kegyelemről. Nem beszélnek a lelked szépségéről.

De most, itt ülve emberek egy apró kis csoportjával itt a Mesterek Klubjában, és az interneten, mindezt erőfeszítés nélkül elengedheted. Ez ennek a szépsége. Ez ennek az iróniája. Azzal nem szabadulsz meg a sötétségtől, ha csatázol vele. Azzal engeded el, ha tovább sétálsz. Ennyi. Nem gondolkozol a sötétség elengedésén, és azon, hogy ez mennyi időt vesz igénybe, és mekkora erőfeszítésedbe kerül. Egyszerűen csak megteszed. Csak ott vagy.

Nem gondolkozol azon, hogy: - Nos, a sötétségtől való félelemből, és a sötétségbe vetett hiedelemből egy kicsikét mégiscsak meg kell tartanom a hátsó zsebemben, csak szükség esetére? – Csak engedd el, úgy, ahogy van az egészet száz százalékban! És onnantól kezdve ez számodra nem létezik. A világ többi részének igen, létezik továbbra is, de számodra nem létezik. Többé már nem része a valóságodnak és a teremtő rendszerednek. Pont.

A Mester felismeri, hogy soha semmi rosszat nem tett, mert a rossz nem létezik. A Mester felismeri, hogy semmit sem próbál legyőzni, mert nincs mit legyőznie. Az élet mindössze egy tapasztalás. Egy gyönyörűséges, érzéki, szenvedélyes és kifejező tapasztalás. És miközben mások talán azt választják, hogy életüket a sötétség árnyékában élik le, míg mások azt választják, hogy ítélkeznek saját maguk felett, kiértékelik magukat, és önmaguk egy részét rossznak vagy sötétnek tartják, mi ezen túllépünk.

És nem csak egy kis részét fogjuk ennek feloldani, nem apródonként, fokozatosan engedjük ezt el. Hanem teljesen. Teljes egészében. Nincs gravitációja a sötétség hazugságának. Nincs visszahúzó erő, amitől azt gondolod, hogy rossz vagy, vagy, hogy rossz lehetsz, amennyiben nem vigyázol.

Túllépsz ezen. És nem marad egy szemernyi maradvány aggodalom sem, amennyiben drog vagy gyógyszerfüggő voltál, hogy majd visszatérsz ezeknek a szereknek a használatához, mert nem fogsz. Nem fogod vissza magad az aggodalommal, amennyiben valamikor egy ponton túl sokat ittál, attól való félelmedben, hogy visszatérhetsz újra az iváshoz. Nem, nem fogsz ahhoz visszatérni. Túllépsz rajta. Többé már nem része annak a hazugságnak, amit elhittél. Egyszerűen csak továbblépsz.

Nem harcolsz vele. Nem küzdesz vele. Nem végzel semmiféle ceremóniát. Hanem csak továbblépsz… túllépsz a hatalmon, ami egy hazugság. Túllépsz a sötétségen, ami egy hazugság. Túllépsz azon, hogy valaha is bármi rosszat tettél volna. Ez a létező legnagyobb hazugság, amit valaha is magadnak mondtál. Ez a legeslegnagyobb hazugság, amit valaha is elhittél – hogy bármi rosszat is tettél.

Az elme persze harcba fog szállni veled ezzel kapcsolatosan, abszolút harcolni fog veled ezzel kapcsolatosan. És nagyon mentális lesz a dolog. És megpróbálja majd igazolni magát. És megpróbálja azt tenni, hogy azt mondja: - Nos, rendben, akkor 10 %-ot ebből elengedünk, annyival jobbak leszünk, a sötétségbe vetett hiedelemből 10%-ot elengedünk. – És még azt is mondja majd: - De még nem állsz készen. Nem engedheted el az egészet. – Az elme filozofálni és vitatkozni fog a sötétségért. Nem, nem, nem. Végeztünk ezzel. Elég volt ebből!

Mert tudod, az még mindig egy hazugság, ha azt hiszed, hogy bármi rosszat is tettél. Az még mindig egy hazugság, ha hiszel a hatalomban. Még ha csak 1 %-ban is hiszel a sötétségben és a hatalomban, akkor azt is hiszed, hogy ez az 1 % képes legyőzni azt a 99 %- ot. Azt fogod hinni, hogy az az 1 % elég ahhoz, hogy minden egyes részedet megfertőzze. Azt fogod hinni, hogy magaddal kell hurcolnod azt az egy százalékot, és így az egy százalék lényegében felér száz százalékkal. Mert mindent leárnyékol.

(szünet)

A sátán legnagyobb teljesítménye az volt, hogy elhitette az emberekkel a saját létezését. Ki a sátán? Azok az emberek, akik nem engedték meg maguknak, hogy az Én Vagyok legyenek. Azok az emberek, akik eleinte arra használták a sátán és a sötétség fogalmát, hogy mások felett irányítást, kontrollt gyakoroljanak. Azok az emberek, akik képtelenek voltak szeretni saját magukat. Ez a sátán. Azok az emberek, akik nem voltak képesek elhinni, hogy isteniek, és hogy igazából nem tudnak rosszat tenni egészen addig, amíg el nem kezdtek hinni a rosszban.

Ez egy nagy lépés. Egy óriási lépés.

Bizonyos értelemben ez ijesztő, mert még mindig ott van a sötétségnek egy kicsike maradványa – az ebbe a hazugságba vetett hiedelem egy maradványa, és ez a hiedelem azt mondja, hogy rosszat tettél. Hogy nem voltál sikeres egy üzleti vállalkozásban. Hogy nem voltál sikeres egy párkapcsolatban, sőt, még a gyerekeiddel kapcsolatosan sem voltál sikeres. Nagyon lépés ezt az egészet elengedni. Hatalmas lépés.

Azt mondanám ez az egyike a három legnagyobb dolognak, a három legnagyobb lépésnek, amit valaha is meg fogsz tenni. És talán ez a legnagyobb lépés mind közül.

És ez egy hatalmas elme játszmát fog okozni. Már most el szeretném mondani nektek, hogy ez ki fog tekerni titeket. De azt is el akarom mondani, hogy ez az egész már lerendeződött, megoldódott. Már túlléptél ezen. Annak ellenére, hogy ez szét fogja csűrni- tekerni az agyadat, a gondolataidat, és a padlóra fog küldeni téged, és a mentális szenvedéstől üvölteni fogsz, már túlléptél az egészen, már magad mögött hagytad ezt az egészet. Már túlléptél a sötétség és a hatalom hazugságán, és mindazon, amit szerinted valaha is megtettél. Már túlléptél ezen. És fel fogod fedezni mit is jelent valójában a hatalommentes élet. A szabadság.

A szabadság az, amikor megengeded, hogy soha semmi rosszat nem tettél. Pont!

A szabadság az, amikor megengeded, hogy soha semmi rosszat nem tettél. És csak figyeld, hogy az elméd erre hogyan fog reagálni. Figyeld csak meg, hogyan próbál ebbe belevonni, behúzni téged. – Egyértelmű, hogy tettél rossz dolgokat. – mondj majd. Talán – tárgyalhatnánk erről, és köthetnénk egy alkut – mondja az elme. – Legyen az, hogy tegyük egy kicsit kevésbé rosszá. Na jó! – mondja az elme – Vegyünk le ebből egy kicsike kis rosszaságot. Attól ez még ugyanúgy rossz volt, csak nem volt annyira nagyon rossz. – Figyeld, hogy az elme hogyan próbál rávenni téged arra, hogy alkut köss vele. A Mester nem alkuszik.

Ebben nincs semmiféle tárgyalás és alku, mert még ha csak egy százalékban is elhiszed, hogy rosszat tettél, hogy sötét vagy, hogy létezik a hatalom, akkor még az az egy százalék is száz százalékkal egyenlő. Mert ez annyira nagyon beléd ivódott, a tömegtudatba ivódott, hogy a sátánnak akkora hatalma lett, hogy a sátánról való egyetlen gondolat is képes elpusztítani az egész házat, és lealacsonyítja a becsületüket. Ez persze nem igaz, de mivel az emberek ebben hisznek, így igazzá válik.

Ezen nem tudunk apró lépésekben, fokozatosan dolgozni. Nem tölthetjük a következő évet azzal, hogy lefaragjuk magunkról a sötétség hazugságait, azt a hazugságot, hogy te rosszat tettél. Ezért azt választottam, hogy ma ezt az egészet a feje tetejére állítjuk.

És már most, előre elnézést kérek tőletek nagyon őszintén amiatt, amin jó néhányan keresztül fogtok menni – a mentális szenvedésért, a belső vitákért, az ördöggel való saját küzdelmedért. De tudom, hogy ez sokkal jobb így, hogy egyszer s mindenkorra lerendezzük ezt most így, és rendben leszel. Abszolút ragyogó és csodálatos leszel a végére.

Nehéz ez, nagyon nehéz csak úgy egyszerűen túllépni ezen az összes régi programozottságon a pokollal és minden mással kapcsolatosan. Nagyon nehéz. A gonosz programozottságát a világ megpróbálja megmutatni neked. „Nem, a gonosz valódi. Nézd csak meg! Nézd csak meg mi történik minden nap.” – De ez nem a te valóságod. Ez a többiek valósága. Nem arról beszélek, hogy az egész világon irtsuk ki a gonosz fogalmát. Én rólad beszélek – a te saját, személyes életedről. Ennyi. Attól még odakint ott lesz a gonosz? Igen, mert az emberek hisznek benne. Függővé váltak tőle. Ettől és a hatalomtól is függővé váltak.

Képes vagy ezzel együtt létezni? Néha igen. De nem mindig. Van, hogy el kell onnan húzódnod. Mert túl sok szívfájdalmat okoz látnod, hogyan folytatják a hazugságban való életet. Továbbra is hisznek a gonoszban, a sátánban, a sötétségben – pedig erre semmi szükségük.

Egy Felemelkedett Mester szokott néhanapján sírni? Abszolút. Mert fájdalmas látni az emberek szenvedését, miközben nem kellene szenvedniük. De nem hallgatnak ránk. Nem teszik meg azt a könnyű dolgot, hogy maguk mögött hagyják a sötétséget, a gonoszt, a rosszat, a hatalmat. És ilyenkor semmit sem tehetünk.

Ma tehát kisétálunk a hazugságból. Egyenesen kisétálunk a hazugságból. Elég volt! Nincs alkudozás! Nincs 10%-os vagy 15%-os csökkentés. Nincs ilyen.

Kimegyünk a hazugságból.

Fel tudjátok fogni, hogy az, amit most teszünk egyben fel fog hozni sok mindent benned, ami eddig le volt nyomva, el volt fojtva, vissza lett tartva, közvetve volt ott? Ez most mind a felszínre fog emelkedni. És harcolni fog a saját túléléséért. Harcolni fog a saját személyiségéért, a hazugságban való hitéért. Ne harcolj vele! Ne harcolj vele! Ne menj ebbe bele! Sétálj túl rajta!

Amikor azt mondom, hogy lépj túl rajta, akkor ezalatt azt értem, hogy hova helyezed a tudatodat? Ebben a hazugságban fogod továbbra is tartani a tudatodat? Vagy inkább a szabadságban?

(szünet)

A szabadság a hazugság elengedését jelenti. Talán így lehet ezt a legkönnyebben megfogalmazni. A szabadság az, amikor túllépsz ezen a hazugságon. Mert ez egy óriási, szemenszedett hazugság.

És keresztül fogsz jutni ezen. Igen, meg fogod ezt tenni. Néhányatok számára ez kemény lesz, de meg fogjátok tenni. Miért? Mert kalózok vagytok. Mert már meghoztátok ezt a választást. Mert igazán Mesterek vagytok, és tudom, hogy ez néha kemény nektek. Bár minden bizonnyal nem annyira kemény, mint amennyire az kellene, hogy legyen, de tudom, hogy ez időnként kemény lehet. De nem lennék itt veletek, ha nem tudnám azt, hogy Mesterek vagytok.

(szünet)

Akkor most csak üljünk itt csendben egy kicsit, felismerve azt, hogy semmit sem kell tennetek.

Nem kell küzdened. Emlékeztek a 60 másodperces tornánkra? Ugyanez a helyzet ezzel a dologgal is. Nem kell ezen dolgoznod. Egyszerűen csak engedd meg magadnak, hogy túllépj ezen az óriási hazugságon.

(szünet)

Milyen régóta élsz már együtt ezzel a teherrel, ami nem is a tiéd – hogy valami rosszat tettél, hogy gonosz vagy, vagy hogy egyáltalán létezik a gonosz? El tudtok képzelni – ismételten – egy olyan társadalmat, egy olyan helyet a Földön, ahol ez nem is létezik? Ahol soha senki nem adta el nektek ezt a hazugságot?

Ahol nem létezik ez a teher. És tudjátok, amikor valaki elhisz valamit, akkor azt ki is játssza. Amikor valaki a rosszban hisz, akkor a rossz szerepét alakítja. Amikor hisz a hatalomban, akkor a hatalom szerint cselekszik.

(hosszú szünet)

Akkor most vegyünk egy jó mély lélegzetet! Vegyünk egy jó mély lélegzetet!

És ez egy másik merabh, amit szeretnék elérhetővé tenni mindenki számára letöltésre, meghallgatásra. Szerintem ez egy hatalmas változás pont volt mindannyiótok számára. Ez és a 60 másodperces torna. És tudjátok mi a helyzet? Ezek az én könyvtámaszaim a mai napon. A 60 másodperces tornával kezdtem, és ezzel a merabh-bal fejezem be. És mindazt, amiről beszéltünk – a hazugságon való túllépést – 60 másodperc alatt meg tudod tenni. Túllépsz azon, hogy bármi más is lennél azon kívül, hogy te vagy a legszentségesebb, legragyogóbb isteni létező. Átlépsz az összes hazugságon.

Akkor most erre vegyünk egy jó mély lélegzetet!

És most már talán meg fogjátok érteni azt, hogy mit értek azalatt, amikor azt mondom, hogy minden jól van a teremtés egészében.

A jövő hónapban élőben jelentkezünk Münchenből drága Shaumbra. Adamus vagyok a ti szolgálatotokra.

Köszönöm. Köszönöm. ( a közönség tapsol)

Fordította: Telegdi Ildikó – [email protected]
Magyar nyelvi lektor: Thomázy Tímea – www.centrodavida.com