BÍBOR KÖR ANYAGOK
"Sétálj tovább - A Hatalommentes Élet" Sorozat
7. SHOUD – Főszerepben: ADAMUS, Geoffrey Hoppe csatornázásában
Elhangzott a Bíbor Körben
2016. március 5-én
www.crimsoncircle.com
Vagyok, Aki Vagyok, Adamus a Szuverén Birodalomból.
Á! Drága barátaim, vegyünk erre egy jó mély lélegzetet! Imádom, hogy a Shaumbrának van stílusa!
Imádom, hogy amikor bármit is csináltok, legyen szó akár erről, hogy összeraktok egy ilyen videót – itt a Bíbor Körben, és nem valahol máshol – tehát amikor készítetek egy ilyen videót, vagy amikor bármit is csináltok az életetekben, mindegy mit –akkor ezt stílusosan teszitek. És ettől lesz más. Ami alatt azt értem, hogy belehelyezitek az energiátokat. A kreativitásotokat.
(Az “On Children” videóra hivatkozik, ami a Shoud előtt került lejátszásra.)
A legtöbb ember csak elvégzi, megteszi a dolgokat. Ráadásul egy ismétlődő alapon teszik ezt, anélkül, hogy belehelyeznék az energiájukat, a szenvedélyüket, a tudatukat. Ti viszont elkezditek belehelyezni az Éneteket a teremtéseitekbe, vagyis Magatokat. És ez egy hatalmas lépés. Egy merész lépést jelent belehelyezni az Éneteket az életetekbe, a teremtéseitekbe.
IMert ha ez kimarad, akkor nem is éri meg. Nem éri meg megtenni a dolgokat. Amennyiben nem a szíved szenvedélyéből teszed, akkor nem éri meg megtenni. Akkor minden egyes napodat csupán úgy éled meg, hogy ugyanazokat a lépéseket ismétled újra meg újra. Akkor az élet hétköznapi, unalmas régi, kitaposott kerékvágásában vagy. De amikor beleteszed a szívedet, annak ellenére, hogy tudod, hogy ezzel hatalmas kockázatot vállalsz – hiszen mások elutasíthatják, talán nem tetszik majd nekik, vagy talán nem fog működni – de ez mind nem számít. Legalább élsz. Na, most kérem a kávémat! (nevetgélések)
SANDRA: Már vártam.
ADAMUS: Igen, köszönöm. (taps)
SANDRA: Tudtam, hogy előbb utóbb kérni fogod.
ADAMUS: Köszönöm. És ezt szeretem a Bíbor Körrel folytatott munkámmal most, hogy tovább lépünk. Pár héttel ezelőtt meghoztuk ezt a döntést. Tovább megyünk, tovább lépünk ebbe a dologba, amit testet öltött megvilágosodásnak nevezünk, és ez teljesenmás, mint ami eddig volt, telis-teli van szenvedéllyel, és közben nagyon kockázatos, ijesztő. Vannak pillanatok, amikor vissza akarsz majd térni a hétköznapi dolgokhoz, mert az biztonságos volt számodra. De ti is, és én is tudom, hogy már nem tudtok így élni. Nem fogtok már így élni. Inkább elmész, minthogy továbbra is a régi módon élj.
Ma erről még többet is fogunk beszélni, de most szeretném, ha készítenétek egy energetikai pillanat fotót erről a pillanatról, akár személyesen vagy jelen itt a stúdióban, akár online nézel most minket, akár később fogod ezt megnézni. Készíts egy energetikai fotót – nem egy vizuális képet, hanem egy energetikai képet – magadról, és mindarról, ami most körülvesz téged. Készíts egy energetikai képet!
(szünet)
És amikor ma itt végzünk, készíts egy újabbat! És meg fogod látni, hogy képes vagy változást előidézni az életedben! Talán enyhét, finomat, talán csendeset, de érezni fogod a különbséget a mai nap végén önmagadra és a valóságodra vonatkozóan.
Akkor erre most vegyünk egy mély lélegzetet!

 

Kérdés
A mai napot egy kérdéssel kezdjük. Szeretek kérdéssel kezdeni, mert ilyenkor mindannyian felébredtek, és beleéreztek a potenciálokba és a lehetőségekbe.
LINDA: Ez azt jelenti, hogy vigyem a mikrofont?
ADAMUS: Igen, legyél szíves. Tehát a mai nyitó kérdésem egy kihívást jelentő kérdés, egy ezoterikus kérdés. Nincsenek jó vagy rossz válaszok, de persze ott lesz Adamus válasza. (nevetés) És arra kérlek benneteket, hogy ebbe most tényleg érezzetek bele. Amíg Linda a közönséget nézegeti, hogy kinek adja oda elsőként a mikrofont, addig tényleg érezzetek ebbe bele!
LINDA: Nem tudtok elbújni.
ADAMUS: A megvilágosodást te választod, vagy inkább elfogadod?
A megvilágosodás valami olyan, amit te választasz, vagy olyan, amit elfogadsz? És amíg ezen elmélkedtek, és még mielőtt Linda elindulna a mikrofonnal, szeretném megemlíteni, hogy Kuthumi és jómagam is sok időt töltöttünk Kahlil Gibrannal. (akinek a verse szerepelt a Shoud előtti videóban) Dolgoztunk vele.
LINDA: Igen.
ADAMUS: Beszélgettünk vele, ahogy Madam Blavatsky is, akinek mindig erős dohány szaga volt. (nevetgélések) De igen, az egyik igaz tanító volt a bolygón, és most már Felemelkedett Mester, és lényegében elérhető csatornázásra.
LINDA: Hm.
ADAMUS: Hm. De ahhoz nagyon jó írónak kell lenned, vagy legalábbis hajlandónak kell lenned beleadni a szívedet a dologba.
LINDA: Hm.
ADAMUS: Tehát a kérdés a következő: A megvilágosodást te választod, vagy pedig elfogadod? Linda kérlek, vidd a mikrofont, a közönségtől pedig várom a válaszokat.
LINDA: Oké, már érzem is a vonzást… tudtam, hogy erre kell mennem.
ADAMUS: Igen, érdekes. Kissé megváltoztál.
TAD: (aki Gilda Radner egyik szerepének öltözött, Roseanne, Roseanne, Roseannandanna-nak.) Nem tudom miért… fogalmam sincs …nos, én nem – én felülről jöttem. Ti nagyon jól érzitek itt magatokat, én pedig csak… (nevetés) Elvégeztem a Mester élete tanfolyamot, és utána négy napig nyomtam az ágyat. A lában büdös, és fáj a hasam. Jaj, ez borzalmas!
ADAMUS: Tehát hogyan…
TAD: Mindegy.
ADAMUS: Milyen névvel vagy titulussal illetnéd magad? Milyen szerepet játszol?
TAD: Roseanne Roseannadanna.
ADAMUS: Á! Jó, jó, jó.
TAD: Már odafent van (mutat az égre), tudod, de attól figyel. Túlságosan jól szórakozik. ADAMUS: És mesélnél egy keveset a közönségnek róla?
TAD: Gilda Radner egy karaktere vagy szerepe volt. Ti még valószínűleg nem is éltetek, mert ez még régen, a Szombat este élőben korai adásaiban volt… és egy hihetetlenül jó karakter volt, és Gilda eltávozott ugyan, és már jó ideje a Földközeli Birodalmakban van.
ADAMUS: És úgy látom, veled dolgozik.
TAD: Hát legalábbis próbálkozik.
ADAMUS: Na, igen. Próbálkozik. (Adamus és a közönség nevet)
TAD: Azt nem tudom, mennyire jár sikerrel, de mindegy, én hívtam le ide.
ADAMUS: Mindig belevitte a szenvedélyét a szerepeibe, és nem fogta vissza magát. Sokan kritizálták, de egy jó példája annak, hogy: - Amennyiben megteszed, akkor tedd azt élettel és szenvedéllyel! – Akkor mi a válaszod?
TAD: Mindkettő.
ADAMUS: Mindkettő.
TAD: Mindkettő.
ADAMUS: Oké.
TAD: Igen.
ADAMUS: Jó, jó. És miért? (kevesen tapsolnak)
TAD: Elfelejtettem, hogy mi volt a kérdés, de tudtam a választ. (nagy nevetés) Esküszöm! Tudtam! Tudtam a választ, és most megtennéd, hogy megismétled a kérdést?
ADAMUS: Linda biztos azt súgta a füledbe, hogy: - Mindegy mit kérdez, a válaszod legyen az, hogy “Mindkettő.”
TAD: Mindkettő. És nem mondd azt, hogy „nem tudom.”
ADAMUS: Nem tudom.
TAD: Mert akkor…
ADAMUS: Bizony.
TAD:…az nem működik.
ADAMUS: Tehát a válaszod az, hogy mindkettő. Oké. Akkor kezdjük a választással.
TAD: Muszáj egy tudatos választást hozni erre vonatkozóan. Lennie kell egy választásnak, egy fókusznak, egy útnak. És azt kell választanod, hogy arra az útra lépsz, de ahogy már elmondtad, ez mindenképpen meg fog történni, vagyis akkor most, tudod, mi a fene ez, úgy értem…
ADAMUS: Tehát szerinted melyik van előbb? Az elfogadás vagy a választás?
TAD: Szerintem előbb el kell fogadnom, majd ezt követi a választás.
ADAMUS: Oké. Ez egy kissé fordítottnak tűnik, de oké. Igen, igen.
TAD: A választás elfogadása. (Adamus nevet) Oké.
ADAMUS: Jó, jó. Köszönöm.
TAD: Köszönöm.
ADAMUS: Köszönöm a válaszodat.
TAD: Köszönöm.
ADAMUS: Igen. (kevés taps) Köszönöm. Nincs egy kicsit meleged a paróka alatt? (a fején lévő hatalmas parókára utal)
TAD: De nemsokára lesz…
ADAMUS: Az lesz. (Adamus nevet)
TAD:….hamarosan.
ADAMUS: Jó, jó. Következő. A megvilágosodást te választod, vagy inkább elfogadod?
ANDY: Szerintem az előttem szóló hölgy a fején találta a szöget, mert az elmém szerint ahhoz, hogy valami bekövetkezzen, előbb meg kell hozni az arra vonatkozó tudatos választást.
ADAMUS: Igen.
ANDY: De igazából soha nem jutsz el oda. Hanem meg kell azt engedned.
ADAMUS: Igen.
ANDY: Vagyis olyan ez, mint a….
ADAMUS: Tyúk meg a tojás kérdése. Mi volt előbb? A választás vagy az elfogadás?
ANDY: Emberként tetszik nekem ez a választás dolog.
ADAMUS: Tetszik neked ez a választás dolog.
ANDY: Mert ez valami olyan, amit megtehetek.
ADAMUS: Oké. Nagyszerű. Miért ment át a csirke az úton?
ANDY: (rövid kis szünet után): Feladom. Miért ment át?
ADAMUS: Nem tudom. Már évszázadok óta ezt kérdezgetem (nevetések), de senki sem tudja rá a választ. Én csak…
ANDY: Keresnünk kell egy csirkét.
ADAMUS: Hát igen. Igen.
ANDY: Na, igen.
ADAMUS: Jó. Következő. A megvilágosodás választás vagy elfogadás?
JEANNE: Szerintem még azelőtt elfogadtam, mielőtt megszülettem volna ebbe az életembe, az emberi énem pedig meghozta a választását arra, hogy akkor ezt végig is csinálja.
ADAMUS: Oké, de akkor miért kellene ezt választanod?
JEANNE: Azért, mert az emberi részem szeret….
ADAMUS: Szereti ebbe beleártani magát.
JEANNE:…..benne lenni a dualitásban.
ADAMUS: Hát igen.
JEANNE: Az emberi énem, tudod, egy ponton az emberi részem, még kisgyerekként meghozta ezt a választást, vagyis az emberi részem ezt elfogadta – és táncra perdült ezzel, majd később ezt kiblokkoltam, utána pedig újra megválasztottam. És akkor az élet – nem tudnék anélkül élni, hogy…
ADAMUS: És most melyikben vagy jobban? A választásban, vagy az elfogadásban?
JEANNE: Az elfogadásban.
ADAMUS: Az elfogadásban?
JEANNE: Az elfogadásban.
ADAMUS: Oké, jó.
JEANNE: Csak az elfogadás. Igen.
ADAMUS: Elfogadás.
JEANNE: Igen. Az embernek mindössze meg kell ezt engednie.
ADAMUS: Jó. Eddig jók voltak a válaszok. És hova tartunk ezzel?
LINDA: Eddig?
ADAMUS: Eddig.
LINDA: Eddig?
ADAMUS: Kérnék még egy pár választ!
LINDA: Rendben.
ADAMUS: Megvilágosodás – ez egy választás vagy egy elfogadás?
LINDA: Scott.
SCOTT: Szerintem….
ADAMUS: Légy szíves állj fel!
SCOTT: Ja igen, máris.
ADAMUS: ...hogy az egész világ láthasson téged egy örökkévalóságig.
SCOTT: Szerintem mindkettő.
ADAMUS: Mindkettő.
SCOTT: Az „és” hatalmából kifolyólag.
ADAMUS: Igen.
SCOTT: És ez egyidejűleg történik. Ha egyszer ezt választottad, akkor ez már abban a pillanatban létezik egy másik valóságban.
ADAMUS: És mondd, hogy állsz ennek az elfogadásával?
SCOTT: Hm. Próbálom a tőlem telhető legjobbat kihozni magamból.
ADAMUS: És hogy megy? Mert nekem ez mindig egy kis kibúvónak hangzik.
SCOTT: Jó kérdés. (nevet)
ADAMUS: Próbálom a tőlem telhető legjobbat. – Ami igazából azt jelenti: - Kudarcot vallok. (nevetés) De lassan vallok kudarcot.
LINDA: Ó!
ADAMUS: Lassan vallok kudarcot. (nevetnek)
LINDA: Ó!
ADAMUS: Hát mert ez pontosan így hangzik. Én itt leolvasom az energiákat. Tehát akkor hogy állsz az elfogadással?
SCOTT: Szerintem úgy két nappal ezelőttig egész jól álltam, aztán azt mondtam, hogy “Na, jó, most már elkelne egy kis támogatás.”
ADAMUS: Igen. SCOTT: Igen.
ADAMUS: Egész jól. Az „egész jól” az egy másik megfogalmazása annak, hogy „Ez nagyon nagy szívás, de még nem vagyok hajlandó beismerni a vereséget.” (mind a ketten nevetnek)
SCOTT: Lehet benne valami.
ADAMUS: Imádom az embereket! Nem azt mondják, amit valójában gondolnak vagy éreznek, de ha tényleg beleérzel a bárki szavai mögött található energiába, akkor az egy teljesen másik történetről árulkodik. De legalább mosolyogsz.
SCOTT: Igen, ez igaz.
ADAMUS: Azzal a bizonyos mosollyal. (nevetés, ahogy Adamus erőltetetten mosolyog) Na, igen. Adjátok csak vissza neki a mikrofont! Még nem végeztünk!
LINDA: Igen, máris.
ADAMUS: Mert a dolgok tényleg nagyon kemények. Mi történik?
LINDA: Sajnálom Scott.
ADAMUS: Mi folyik?
SCOTT: Hát csak az, hogy – amikor ma idejöttem, azt mondtam a többieknek, hogy a múlt hónapot egy csodálatos zűrzavarként foglalnám össze. Látok egy csodás társteremtést ebben, de ez most a legőrültebb időszakom, még soha nem volt ilyenben részem egész eddigi életemben.
ADAMUS: Elegáns káosz.
SCOTT. Elegáns káosz. Igen.
ADAMUS: És tudod, ez tényleg egy nagyon jó dolog.
SCOTT: Ez…ez….igen.
ADAMUS: De nehéz rajta keresztülmenni.
SCOTT: Igen.
ADAMUS: De ez tényleg, tényleg, tényleg jó dolog, és erről ma beszélni fogok.
SCOTT: 10 vagy akár 5 évvel ezelőtt sem lettem volna képes kezelni ezt a fajta intenzitást.
ADAMUS: Igen, és talán még egy vagy két éve sem.
SCOTT: Igen.
ADAMUS: Bizony-bizony.
SCOTT: Igen.
ADAMUS: Jó.
SCOTT: És emiatt nagyon büszke is vagyok magamra.
ADAMUS: Jöhet egy kis tanács….
SCOTT: Oké.
ADAMUS:….Adamus bácsitól?
SCOTT: Igen. (páran nevetnek)
ADAMUS: Jelenleg küzdesz dolgokkal.
SCOTT: Igen.
ADAMUS: És nem csak eggyel. Egy áll jelenleg fókuszban, de sok más téma is kapcsolódik ehhez.
SCOTT: Ühüm.
ADAMUS: És a régi eszközeiddel próbálod ezeket megoldani.
SCOTT: Igen, ezt látom.
ADAMUS: A régi trükkökkel. A régi trükkökkel.
SCOTT: Igen, a „ majd kitalálom, rájövök én erre” – dologgal. Igen.
ADAMUS: Mert azok egészen eddig félig-meddig működtek.
SCOTT: Igen.
ADAMUS: Egy bizonyos mértékben és egy bizonyos pontig. És azt hitted, hogy a régi módszerek majd kivezetnek ebből a krízisből. SCOTT: Ühüm.
ADAMUS: De ez már nem működik. Ezek már nem fognak működni, és ijesztő, amikor azok a dolgok, amikre eddig támaszkodtál – legyen szó akár apró kis közhelyekről, amiket mondogatsz magadnak, vagy arról, hogy kivetítetted magad a jövőbe, ahol minden rendben van, vagy akár azokról a mintákról és megszokásokról, amikben benne vagy – ó, hát itt egy fotó készül éppen….(Linda nevet) Akkor legyünk rajta mind! Rendben. (bemegy a közönséghez)
LINDA: - Oké.
ADAMUS. Rajta leszek ezen a képen. És közben ettől még beszélgetek veled…
SCOTT: Na, igen, ez elterelés.
ADAMUS: …mert per pillanat te vagy számomra a legfontosabb dolog. De… (nagy nevetés, ahogy Adamus összeáll egy kép erejéig Sarttal és Lindával) Tehát a régi módszerek többé már nem működnek, és ezért is… ezért is van itt több dolog. Imádom az elterelést.
SCOTT: Ühüm.
ADAMUS. És imádom a szándékos, tudatos elterelést, mert az emberek és ti is, Shaumbra rendkívül hajlamosak vagytok arra, hogy beleragadjatok a mintákba, a régi mintákba. – Visszamegyünk a régihez, és úgy csináljuk. Visszatérünk az ismerthez….ha semmi sem működik, a fenébe is, akkor kezdjünk meditálni, kántálni vagy csináljunk valami hasonlót, sőt, akár térjünk vissza az imádkozáshoz. – Tehát beleragadtatok egy kitaposott kerékvágásba, és azért szeretem az elterelést, mert az egy pillanatra kiszed a mentálisból. Helyrekattintja a tudatodat. Pont úgy, mint amikor elkezdesz egy, a csuklódra helyezett gumiszalagot húzogatni, akkor az megváltoztatja a dolgokat. Az elterelés egy új helyre viszi a tudatot. Tudjátok a tudat feszült mindattól, amin keresztülmész, te pedig erre az egészre a régi módszereid használatával próbálsz rájönni. Nos, hát csak tereld el magad, ha erre van szükség. Csinálj valamit, amivel eltereled magad. Ugorj ki az ablakon – persze a földszinti ablakon – A földszinti ablakon, mert máskülönben…(nevetések)
SCOTT: Most éppen egy ranch-ot keresek, úgyhogy ez menni fog. (nevetnek)
ADAMUS: De tényleg tegyél valamit, amivel eltereled magad, megállítod a mintát, és kiszállsz belőle. Tehát jó.
SCOTT: Oké.
ADAMUS: Tehát küzdesz, és megpróbálod bevetni a régi módszereidet, ami nem fog működni.
SCOTT: Igen, és pont olyan érzés, mint a múlt hónapban a Shoudban, ahol arról beszéltél, hogy elmegyek egy térbe, ami számomra nem is létezik.
ADAMUS: Pontosan.
SCOTT: És így…
ADAMUS: Pontosan.
SCOTT: …csak tudni kell, hogy az a túloldalon van.
ADAMUS: Igen, és amikor úgy próbálsz létezni, hogy be akarsz menni abba a térbe, ami nem is létezik, mert még soha nem jártál ott, akkor már azelőtt vereséget szenvedsz, mielőtt belekezdenél. Inkább csak mondd azt: - Egyszerűen csak megteszem. Nem fogok ezen gondolkozni. – És akkor már ott is vagy.
SCOTT: Oké.
ADAMUS: Jó.
SCOTT: Köszönöm.
ADAMUS: Köszönöm. Következő.
LINDA: Adamus, látod, hogy Geoff milyen szépen felöltöztetett ma téged? (a közönség egyetért)
ADAMUS: Mi van akkor, ha én öltöztettem fel Cauldre-t?
LINDA: Na persze! (nevetés)
ADAMUS: ...mert máskülönben ez nem történhetett volna meg. És nem kell Felemelkedett Mesternek lenned ahhoz, hogy erre rájöjjél! (még több nevetés) Istenem! Nézzétek csak meg a ruhatárát! Igen.
NANCY: Szerintem az elfogadás.
ADAMUS: Elfogadás. Oké.
NANCY: Mert mindig is úgy éreztem, hogy abba az irányba vagyok lökve, amerre mennem kell.
ADAMUS: Igen. És ki az, aki lökdös téged?
NANCY: Ezen tűnődöm. (nevetnek)
ADAMUS: Ehhez sem kell Felemelkedett Mesternek lenned, hogy erre rájöjj. Van valami ötleted, hogy mégis honnan érkezik ez a lökdösés?
NANCY: Yoganandától.
ADAMUS: És mégis szerinted Yogananda lökdösése honnan eredhet? Mert Yogananda nem fog téged csak úgy magától lökdösni, hacsak nincs jelen még valami más is.
NANCY: Én magam, feltételezem.
ADAMUS: Feltételezem.
NANCY: Igen.
ADAMUS: Bizony ám! Ha lenne Adamus díjam, máris adnék neked egyet, de szerintem… (Sart felajánlja neki a sajátját) Az a tiéd, és tartsd is meg egy örökkévalóságig. Igen. Következő hónapban visszatérünk az Adamus díjakhoz, és köszönöm a válaszodat.
LINDA: Mit szeretnél? Volt valami különleges kérésed?
ADAMUS: Adamus díjak?
LINDA: Nem! Ehhez már túl késő van.
ADAMUS: Valaki más lenne szíves kiosztani őket? Írd fel a listára!
LINDA: Jó, majd találok egy párat. Majd találok neked egy párat.
ADAMUS: Jó, jó.
LINDA: De nem ma.
ADAMUS: Nem ma.
LINDA: Nem ma.
ADAMUS: Jó, következő hónapra. A megvilágosodás a választásról vagy az elfogadásról szól?
SHAUMBRA 1: (nő) (sóhajt) Először azt gondoltam, hogy természetesen a választás az első dolog. Aztán azt gondoltam, hogy mind a kettő, természetesen. Aztán meg azt gondoltam, hogy nem, előbb az elfogadás kell, és pontosan azt tudnám elismételni, amit az előbb a csodálatos Nancy mondott, mert én is pontosan ezt éreztem. Olyan ez, hogy előbb el kell fogadnod, az elfogadás terében kell lenned, majd utána hozod meg a választást.
ADAMUS: Igen.
SHAUMBRA 1: Vagyis szerintem előbb az elfogadás történik meg.
ADAMUS: Érdekes. Az emberi nézőpontból ez kicsit visszafelé menetnek tűnik, mindenesetre érdekes. Igen.
SHAUMBRA 1: Igen. Igen.
ADAMUS: Jó. Igen.
LINDA: Hm.
ADAMUS: Kérnék még egy valakit!
LINDA: Még valakit.
ADAMUS: Igen.
LINDA: Ó, akkor menjünk Mofo—hoz!
ADAMUS: Mindenki azt mondja: - Mofo! Mofo! Mofo! Ez az! Ez az!
MOFO (Marty): Hú, akkor most valami jót kell mondanom! (nevetés)
ADAMUS: Vagy csinálj egy gyors elterelést. A kettőből az egyiket kell tenned.
MOFO: Ja, ja.
ADAMUS: Gyors elterelést.
MOFO: Nézzetek oda! Ott van Elvis! (még nagyobb nevetések) Tényleg hátrányos helyzetben vagyok, és így csak azt mondom, hogy mindkettő.
ADAMUS: Mindkettő.
MOFO: Nahát!
ADAMUS: Oké.
MOFO: Sokkoló, nemde bár?
ADAMUS: Nahát!
MOFO: Sokkoló.
ADAMUS: Nahát! Ismét a tyúk vagy a tojás kérdésnél tartunk. Melyik volt előbb? Melyik uralkodóbb jelenleg az életedben?
MOFO: Egyértelműen az elfogadás.
ADAMUS: Elfogadás.
MOFO: Igen.
ADAMUS: Oké.
MOFO: Előbb választani kell, de utána meg el kell fogadnod az egész szent - szarogást, ami ezzel együtt jár!
ADAMUS: Már megbocsáss, de mit? Szent mit?
MOFO: Szarogást.
ADAMUS: Új szó?
MOFO: Igen. Miért is ne?
ADAMUS: Igen. Jó. Jó.
MOFO: Jó vagyok ezeknek a kitalálásában.
ADAMUS: Szent-szarogás! Jó. Jó. Tehát akkor nálad most az elfogadás van előtérben, amit megelőzött a választás.
MOFO: Egyértelműen. Egyértelműen.
ADAMUS: Oké.
MOFO: Igen.
ADAMUS: Jó. Jók voltak a válaszok. Mindegyik válasz jó volt. Egyre nehezebb dolgom van a kérdésekkel kapcsolatosan, egyre nehezebb dolgom van veletek. És azok, akik otthon ültök, valószínűleg ugyanezt mondtátok: - Igen, ez az. Mind a kettő. Mind a kettő.
És, hogy hangzik Adamus válasza? Mindkettő. Mindkettő. Ez egy érdekes jelenség, amibe egy páran beletaláltatok, utána mégis kétségbe vontátok magatokat, mert belétek ültettem a kétséget. (nevetések) A megvilágosodás történik először. Az van előbb. Az egész megvilágosodáshoz vezető út, és végeredményben az elfogadás utána történik.
Érdekes. Egy egy fejlődési minta a bolygón leélt sok-sok életet követően, rengeteg tapasztalást követően, hogy végre eljutsz a tapasztalás láncolat végére, amikor alapvetően azt mondod, hogy „Oké – még mennyi mindent akarok megtapasztalni ezen a bolygón? Én, a lélek még minek a megtapasztalása mellett döntök?” – Egy bizonyos ponton - egy tudat fejlődési/energetikai dinamikával kezdetét vette a megvilágosodás folyamata. Az elkezdődött.
És egy érdekes ponton te magad is ezt választottad. Az ember ezt választotta. Az ember addigra már tudta, hogy sok minden történt az életében. Sok dolog megváltozott. Érezted, hogy más vagy, mint a többiek. Sok belső zűrzavaron mentél keresztül, és egy bizonyos ponton, amit akár egy könyv, akár egy guru segített elő, az ember ezt választotta.
A megvilágosodás választása mindössze megerősítése volt valaminek, ami már egyébként is zajlott. Emberként akár a megvilágosodást, akár a felébredést választottad, azt mondtad: - Ezt választom irányomként, beteljesülésemként. – És közben szinte hallottad, ahogy a lélek édesen nevetett, és azt mondta, hogy „Ez már eddig is történt.” – Mindössze végre elismerted és megerősítetted, érvényessé tetted. És emberként ennek így már nem álltál ellen, nem küzdöttél ezzel. Végre elfogadtál valamit, ami már egyébként is zajlott.
Ez egy érdekes kérdés, kissé hasonlít a tyúk és a tojás kérdésre, de szerettem volna, ha mindannyian tudatába vagytok annak, hogy ez az egész megvilágosodás felé vezető utazás – vagyis helyesebben fogalmazva a testet öltött megvilágosodás egész folyamata – már egyébként is zajlott, ráadásul már elég régóta. Talán nem tudatosan. Az lehet, hogy az ember ennek nem volt tudatában, de ez a lélek fejlődése. Ami mindenképpen meg fog történni, és amikor egy ponton megálltál és azt mondtad, hogy „A megvilágosodást választom az életemben.” – Akkor ez azt jelentette, hogy összehoztad egymással ezeket az energiákat, megadtad a megerősítést annak, ami már egyébként is történt, és belehoztál ebbe egy könnyedséget, ami végre már nem teremtette meg ezt az elkülönülést az emberi élet és a lélek között, hanem végre egységben összehozta egymással ezeket az energiákat.
Tehát amikor tudatosan ezt választottad, amikor tudtad, hogy a felébredés történik benned, amikor tudtad, hogy ez a jelen életed útja, akkor a szellemed édesen nevetve azt mondta, hogy „Ez egyébként is történik.” – És most, kedves ember, megtennéd, hogy ezt elfogadod?
Nem te irányítod a megvilágosodást. Nem te vagy a felelős a megvilágosodásodért, ahogy ezt már rengetegszer elmondtam. Ez nem azon múlik, hogy mi folyik a fejedben vagy, hogy szerinted a gondolataid hogyan juttatnak el oda vagy, hogy mennyire erőlteted az odajutást. Ez tényleg az elfogadás dolga. Az Én Vagyok, a Lélek Éned valódi elfogadását jelenti. És ez már történik, és a mai kérdésem mindenki számára egyfajta megerősítésként arra vonatkozott, hogy el tudod ezt fogadni?
Ezt nem valamiféle angyali tanács igazgatja. Nem is a Szellem. Nem is a szellemi vezetők vagy az arkangyalok. És ezt ti is tudjátok. Mindez az Én Vagyok-tól ered. És erre nem úgy kell gondolni, mintha ez az Én Vagyok választása lenne, mert ez a lélek evolúciója, és ez így vagy úgy, előbb vagy utóbb mindenkivel meg fog történni, csak az a helyzet, hogy ti mindannyian több életet éltetek le ezen a bolygón, mint a többiek.
Több életet éltetek meg. Ti vagytok ennek a bolygónak az eredeti őslakosai. Már megtettétek, megéltétek a dolgokat. Szinte már minden létező dolgot átéltetek itt, és a lélek evolúciójában a lélek azt mondja, hogy „Most már elérkezett az integráció ideje. Itt az ideje annak, hogy ezt az egészet egybehozzuk egyetlen hatalmas cresendo-val, pont úgy, ahogy ez a zenében is történt ott a vége felé, ahogy ez minden zeneműben így történik, amikor a fények és az energiák egy csattanással összejönnek egymással – és integrálódnak. Tehát megtennéd kérlek, hogy ennek elfogadását egyszerűen csak megengeded magadnak? Fejezd be azt, hogy azt gondolod, hogy ezt neked kell eltervezni és kiötölni. Mert ez nem így van. Nem így van.”
Akkor most vegyünk erre egy mély lélegzetet! Á! Hm. Jó.
Linda, szükségünk lesz itt rád és a varázstábládra!
LINDA: Ó, te jóságos ég!
ADAMUS: Igen, mert az én táblámat elvették, mondván, hogy nem mutat jól a kamerán keresztül.
LINDA: Szegény te! Ó!
ADAMUS: És most varázstáblája van.
Oké, ma négy fő dologról fogok beszélni. Máris kezdem a legelsővel.
1. Minden végig megy a saját evolúcióján
Minden végigjárja a saját evolúcióját, a saját ciklusait. Minden. Kezdve veled, a természettel, valamint magával az idővel és a tapasztalással. A lélek keresztülmegy a saját fejlődési ciklusain. Az ember, sokkal inkább, mint a lélek, szóval az ember egész sorozatnyi cikluson megy keresztül, és hajlamos beleragadni, megrekedni annak mintáiban.
Aztán van egy elektromos, mágneses és gravitációs energia, ami a szó szoros értelmében behúzza az embert ezekbe a ciklusokba, mintákba. Az ember pedig hajlamos benne maradni ezekben a ciklusokban, és megismételni azokat. És ennek egyszerű példája az elmúlt életek, az inkarnációk – ami egy állandósult ismétlődés újra meg újra. És a dinamikái következtében magához vonzza – a fényed magához vonzza – ezeket az elektromos, gravitációs és mágneses energiákat, amik ezeken a ciklusokon belül tartanak téged.
De előbb vagy utóbb ezekből ki kell törni. Az energia nem maradhat statikus. Az energia nem maradhat örökre egy formába zárva. Előbb vagy utóbb ki kell belőle szabadulnia, és vissza kell térnie az eredeti állapotába. Semmi sem maradhat örökre ugyanolyan. Semmi sem maradhat ugyanolyan örökre, kivéve a tudatot. Kivéve a tudatod. De minden más változik.
Itt van nekünk ez a bolygó, ami már évmilliók óta egyre csak fejlődik, és itt van nekünk az emberi biológia, valamint a természet. Itt van a gondolat, és minden más is. Ezek mintákba rendeződnek.
A minták egyrészt csodálatosak, mert megszokod azokat az energiákat és tapasztalásokat. Ugyanakkor viszont a minták képesek téged azokba bezárva tartani. És lényegében ez az egyik legnagyobb kihívás. Tisztában vagytok azzal, hogy keresztülmentek az összes mentális dolgon. A – Mi a baj velem? – féle dolgot értem ezalatt. Ennek 99,99%-ától nyugodtan megszabadulhattok, mert ennek semmi köze ahhoz, hogy valami baj van veled, hanem ahhoz van köze, hogy beleragadtál ezekbe a mintákba, amikről tudod, hogy már nem jók neked.
De az emberi elme, mivel rendkívüli módon be lett mintázva és roppant strukturált, azaz megszerkesztett, a szó szoros értelmében még mélyebben próbál bemenni a mintáiba. Egyre mélyebbre fog menni önmagán belül, hogy megtalálja a választ, de ez képtelenség. Ilyenkor szoktál megőrülni, vagy a dolgok ilyenkor változnak meg az életedben, vagy ilyenkor fáradsz már bele annyira nagyon a tapasztalásaidba, hogy végre-valahára elkezded azt elfogadni és megengedni. Végül azt mondod, hogy “A régi már egyáltalán nem működik. Már legalább ezerszer megpróbáltam, de akkor sem működik, ezért aztán feladom. Elengedem.” – De nem valami ismeretlen létező, Szellem, Isten, az angyalok számára, hanem egyszerűen csak elengedem. Pont. Nem kell már, hogy ez itt a végtelenségig így folytatódjon. – Így megtörténik az elengedés, és utána jönnek a változások.
Az emberek, ez a bolygó, minden ezen a bolygón, ebben a dimenzióban bizony már nagyon régóta mintákba lett rendezve. A minták mókásak. Ami alatt azt értem, hogy kevésbé félelmetesek. És azért is viccesek, mert amikor bejársz egy teljes kört – tudjátok, itt vannak ezek az élet ciklusok meg minden egyéb – akkor az azért vicces, mert újra meg fogod azt tapasztalni, és esetleg felfogod azt, ami az első vagy a második, vagy akár a 874-ik alkalommal nem sikerült (nevetések). De egy idő után ez már így megy: - Oké. Értem már. Értem.
Tehát egy bizonyos ponton ez szétrobban. Egy bizonyos ponton már elegendő tudatossággal és elfogadással rendelkezel ahhoz, hogy egyszeriben csak az összes minta elkezd széthullani, lebontódni. Elkezdenek széthullani – először egy nagyon személyes szinten benned, majd ezt követően egy nagyon globális szinten – és most éppen ez történik.
És egy érdekes, egy nagyon érdekes dolog történt februárban. Hallottam, hogy azt mondtátok, hogy a február intenzív volt. Február egy frusztráló hónap volt, és felsorolhatjuk a szavakat, mint frusztráló, ijesztő, vicces.
LINDA: Őrült.
ADAMUS: Vagy tudtok még más szavakat is mondani a február hónap leírására? Borzasztó? Rémisztő? (valaki azt mondja, hogy „Csodálatos!”) Csodálatos! Köszönöm.
LINDA: Intenzív.
ADAMUS: Az intenzív már említésre került. Igen. (valaki azt mondja, hogy „kaotikus”) Kaotikus – igen, abszolút. (valaki más azt mondja: - Romboló.) Igen, nagyon is romboló. (valaki más azt mondja, hogy „Sokkoló”) Sokkoló, elképesztő. (valaki azt mondja, hogy „Volt egy plusz napunk”) Ragyogó. Egy nappal több volt. (nevetés, és valaki bekiabál, hogy „Igen!”) Miért is ne? Tegyük csak hozzá ezt a plusz egy napot. Polarizált. Csodálatos.
LINDA: Politikailag inkorrekt. (még több nevetés)
ADAMUS: Politikailag inkorrekt. Az abszolút extázis pillanatai. Furcsa álmok.
LINDA: Hmm.
ADAMUS: Az álmok egy furcsábbak és furcsábbak lesznek.
LINDA: Ühüm.
ADAMUS: Beszélünk majd erről. Ó? Már furcsábbak?
LINDA: Ühüm.
ADAMUS: Mi a helyzet ezekkel az álmokkal? Miért van az – most egy pillanatra eltérek a témámtól – de miért van az, hogy olyan kevés munkát fektetnek az álmok megértésére? Van egy két álomfejtő könyv ugyan, továbbá vannak alvásra és álmokra szakosodott intézmények, de fogalmuk sincs róla, hogy mi történik.
Életed egyharmad részét alvással töltöd. A legtöbb ember csak megvonja a vállát, hogy „Ez csak egy álom volt.” – Te most viccelsz?! Te most viccelsz?! Mindezek a dolgok zajlanak odakint, és vannak emberek, akik erre csak megvonják a vállukat és azt mondják, hogy „Ez csak egy álom volt – mintha csak egy rajzfilm játszódna le egész éjjel a fejedben? Mintha nem lenne ennél jobb dolgod, minthogy ezt a szart hozod be az elméden keresztül?” (nevetések)
LINDA: Mit mondtál?
ADAMUS: Majd felébredsz és azt mondod, hogy „Ez meg mi volt?” – vagy ami még ennél is rosszabb – Nem emlékszem az álmaimra. – Egyetlen éjszaka alatt legalább tizenkét különböző szinten álmodsz. Most is éppen álmodsz, de ez egy teljesen másik dolog. De térjünk vissza a mondandómra!
Érdekes dolog történt februárban, amit a legtöbben így vagy úgy, de éreztetek. De mégis mihez kezdtetek vele? Pont úgy kezeltétek, mint egy álmot: - Ó, ez csak egy ilyen hónap volt. – Remélem sokáig nem fog újra megtörténni. (nevetések) Megvonjátok a vállatokat, és azt mondjátok: - Csak magasak az energiák. – De mi az, ami igazából történt ebben a hónapban? Mi történt valójában ebben a hónapban? Nos, engedjétek meg, hogy elmagyarázzam.
LINDA: Oké. (nevetések)
ADAMUS: Rendben. Egy érdekes jelenség.
ÚJ
Több milliónyi és milliónyi év után, ahol minden ciklikus volt, és ahol ezek a ciklusok rendkívül lassan, nagyon-nagyon lassan változtak – többi milliónyi évet követően, ahol lényegében végig ugyanaz a biológia és ugyanaz a mentális folyamat zajlott – több millió év után, ahol a természet keresztülmegy a maga ciklusain, a maga evolúcióján, az élet/halál folyamatán, vagyis a saját megújulásán és az azt követő halálán évről-évre, évről-évre – amikor is a dolgok már egy örökkévalóság óta csak a minták vagy a ciklusok szerint újulnak meg – de ezen a megújuláson azt értem, amikor fogod ugyanazt a régi energiát, és egy kicsikét újrarendezed azt, talán megmetszed egy kicsit azt az energia fát, de lényegében ezzel csak ugyanazt újítod meg - és most február közepén-végén egy érdekes dolog történt.
A bolygó elkezdett új lenni, ahelyett, hogy megújulna. Hogy mit értek ezalatt? Azt, hogy a tudat, a vágy és a szenvedély elért egy bizonyos pontot a bolygón, ami korábban még soha, egyetlen egyszer sem történt meg, ezért innentől kezdve mindennek újnak kell lennie.
LINDA: Hm.
ADAMUS: Hm. Nahát! Mit jelent ez? Új kocsim lesz? (nevetések) Csak kisétálok és… Igen, lényegében, igen.
Most térjünk vissza arra az egyszerű állításra, hogy már nagyon-nagyon régóta minden mintákban volt. És ez lassan változik, és ez a ti valódi frusztrációtok. Mert annyira nagyon, de nagyon lassan változik – minden mintában lévő dolog. És hirtelen elérésre került egy küszöb pont a bolygón. Tehát ez azt jelenti, hogy innentől mindennek újnak kell lennie, és nem ugyanannak a megújulása fog történni.
LINDA: (egy lefordíthatatlan szójátékot mond, de lényegében angolul meztelen (nude) és az új szó (new) – ugyanúgy hangzik)
ADAMUS: Ha valaki leveszi a ruháit és elszalad most, azt megértem. (még nagyobb nevetés)
Minden új lesz. És erről többet fogok majd beszélni az évközépi ProGnost alkalmával. A technológia ezt támogatja. Nem a technológia okozza ezt, hanem támogatja.
Minden új lesz, ami azt jelenti, hogy teljesen más lesz, mert azt mondjátok, hogy „Hú, de klassz. Elköltöztem egy új házba, akkor ez valami újat jelent az életemben, ugye?” – Nem. Ez egy ciklus. Ez csak – még mindig csak egy ház. Csak azt jelenti, hogy az egyik helyről elmentél egy másik helyre. Ez egy megújulás a teljesen vadonatúj helyett.
Azt mondod: - De felmondtam a munkahelyemen, és lett egy új munkám, ahol sokkal több pénzt keresek, és jobban szeretem ezt az újat. – Nos, ez egy megújulás. És nem új. Vagy azt mondod: - Eladtam a kocsimat és vettem egy újat. – Nem, ez még mindig egy autó. Ez nem új, csak egy megújulás. Ugyanez a helyzet az életeiddel is, tudod, amikor beérkezel egy újabb életre, azt mondod: - Ez egy új inkarnáció. – Nem mondhatnám. Mindössze az történik, hogy megújítottál egy régi szerződést, hogy újra visszatérj a régi biológiába és a régi elmébe.
És egy mókás dolog történt februárban. Mindennek újnak kell lennie, cikluson kívülinek, mintán kívülinek – és bármennyire is csodálatosan hangzik ez, mégis rettenetesen rémisztő a legtöbb ember számára – kivéve titeket – mert ez az, amit akartatok. Minden új lesz.
Látjátok ezt, de továbbra is ezt fogjátok látni, és ez egyre intenzívebb érzésekkel fog járni, amíg meg nem érted, hogy mi történik valójában energetikailag. Látni fogjátok ezt – Linda mondta korábban ezt a példát – a politikában. Az is új lesz. Mert a régi módokat – szerintem a bevezetőben beszéltetek a választásokról – jön majd valami, és az egészet szétrobbantja. Ennek így kell lennie. Ennek így kell lennie. (kevés taps)
LINDA: Már úton van! Már úton van!
ADAMUS: Igen, de ugyanezen az alapon azt mondom, és azt mondod, hogy “Ugyan nézz már rá arra, aki elhozza az újat, vagyis a hírnökre! Hogy az mekkora egy hülye!” – Nekem nincsenek ezzel előítéleteim. – Majd azt mondod, hogy “De hát az egy idióta!”
Akkor nézzétek csak meg, hogy mi történik valójában! Ez nem egy idiótáról szól, hanem arról, hogy a dolgok változni fognak. Valakinek meg kellett ráznia a fát. Valakinek szét kellett rázni a dolgokat, szét kellett azt robbantania, és éppen most történik, ami miatt sok ember nagyon meg van ijedve, mert ez elveszi a kis hatalmi alapját. És elveszi a ciklusait, a mintáit, a komfort érzetét. Meg vannak rémülve.
Az ijedtség, a félelem – remélem mostanában mindannyian éreztetek egy jó nagy adag félelmet. (Adamus nevet) És ezt most komolyan mondom, mert a félelemben elképesztő energia van. Ami a mágneses, gravitációs és elektromos dinamikák kombinációja, és mindent magába szippant. Ez történik, amikor igazán érzed a félelmet. Biztos vagyok benne, hogy mindannyian éreztétek már a teljes valódi félelmet. Nem csak egy kis idegességet, hanem valódi félelmet. Olyan ez – és most képzeljétek csak el egy pillanatra – hogy a félelem azt okozza, hogy minden önmagába omlik, ami egy összeszűkülést okoz, és egyfajta sötétségbe megy. Megpróbálja megtalálni a biztonságot, de az akkor sem lesz biztonságos, legyen szó akármiről, vagy tegyél bármit is. Amikor félsz, akkor megpróbálsz kilépni a létezésből, és nem ragyogtatod ki a fényedet. Ez a legutolsó, ami ilyenkor tennél.
De időnként a félelem lehet egy nagyon dinamikus erő is a változás javára. Szétrobbanthatja a dolgokat, mert a félelem levisz téged a dolgok mag szintjére. A félelmet nem érdekli a makyo. Ha makyozni próbálsz a félelemmel, akkor az nem fog működni. A félelem magasról tesz a helyes kis közhelyeidre. Azt mondod, hogy “Elmegyek egy masszázsra, hogy túllépjek a félelmemen.” – Nem hinném. Ha túl sok benned a félelem, még az ajtón sem fogsz tudni kilépni, nem hogy masszázsra mennél.
Tehát a félelem rendelkezik ezzel az elképesztő… olyan ez, mint a gravitációs, elektromos és mágneses erők fekete lyuka. Mindent magába szippant. Majd mindent szétrobbant, felrobbant. Szétrobbantja az összes régi struktúrát, ha megengeded.
Az emberek van, hogy nagyon hosszú időre beleragadnak a félelembe. Beleragadnak a félelembe – kifejezetten azok, akik erre gyógyszereket szednek – sajnálom, hogy megint felhozom ezt a témát, de ezek a gyógyszerek nagyon nem jó dolgok. Elkezdesz gyógyszert szedni a félelmed legyőzésére, és hirtelen jól beleragadsz a félelembe. Egyszer majd kijössz belőle, de a legtöbbetek esetében annak félelme, hogy “Úristen, mi fog legközelebb történni?” – egy elképesztő dolog lehet. Mert ez elhoz téged az Igazságod és a Fényed pillanatához, ahol meglátod mi az, ami igazán fontos. De térjünk vissza a fő ponthoz!
Mostantól minden új lesz. A bolygó többé nem maradhat a ciklusaiban. Hogy ez meddig fog tartani? Nem tudom. És ez nem is igazán fontos – talán több száz, több ezer évig – ki tudja – de inkább több száz évig. De most minden megváltozik. Ahelyett, hogy megújulna, utat tör az új számára. Az előfordulhat, hogy keresztülmegy még egy pár megújuláson, mielőtt újjá válik. Talán rombol egyet, mielőtt utat tör az új, de minden új lesz. Csak figyeljétek! Figyeljetek most oda arra, ami a világban történik! Tudom, hogy sokan elvonultatok a saját barlangotokba, mert nem akarjátok látni azt, ami a világban történik. De most már jó lenne kijönni abból a barlangból és látni, ahogy ez a dinamika kijátszódik a világban. És ez szorosan kapcsolódik ahhoz, amiről a ProGnost-ban beszéltem, de azok csak olyan erők, amik támogatják az Újat.
Az Új hatással lesz a kormányra, a pénzügyekre – ismeritek az összes kategóriát – az ételre, az egészségre és minden másra is. Sokuk előbb széthullik, és utána válik újjá.
Mi az Új? Azt jelenti, hogy valami olyan, ami nem a régi, kitaposott kerékvágásban van benne. Valami, mondhatni kvantum. Valami olyan, ami teljesen másmilyen, mint az eddigi dolgok, annyira más, hogy nehéz lenne akár csak elképzelni is. Nehéz lenne ezt kiokoskodni, legalábbis a régi emberi elmével, mert a régi emberi elme a megújulás ciklusaiban van, és nem az újban.
De ez elvezet a következő dologhoz, mégpedig ahhoz, hogy a legelső dolog, amit észre fogtok venni, és már most is észre vesztek az Új felé való haladásban… egyébként nem érdekes, hogy angolul az „új” (new) szó kiejtése megegyezik a „tudni” (knew) szó kiejtésével. Vagyis már tudtatok az újról. Tudtátok, hogy jön az új. Igen, tudtatok az újról. És ezt most sz*rd le!
LINDA: Melyik részét?
ADAMUS: (ez egy ilyen vicces szót ad ki, ami így hangzik, hogy “nu-nu”)
LINDA: Ez lenne a kettes számú pontod?
ADAMUS: Nem, ez csak egy elterelés volt.
LINDA: Ó!
ADAMUS: Tehát minden új lesz, és ez – ahogy tudjátok – az elmével és a testtel veszi kezdetét, személyesen veled kezdődik – és még az olyan dolgokkal veszi kezdetét, amiről beszéltünk - Az ősi karma, származás, vérvonal elengedése című anyagban. És az kemény volt, sokkal keményebb volt, mint gondoltad vagy képzelted volna, és sokkal keményebb volt, mint amit valaha is hagynék, hogy ennyire nehéz legyen nektek, de sokan közületek ugyanabban az ősi mintában vagy ciklusban éltétek le az életeiteket.
Amikor tudatosan kimondtad, hogy “Kiszállok ebből. Elengedem az őseim energiáit.” – Hát ezzel csak választottad, vagyis megerősítetted, érvényesítetted ezt a folyamatot, ami már egyébként is zajlott benned. Nem te csináltad ezt, ez már történt. Viszont végre jóváhagytad vagy érvényesítetted ezt a folyamatot, ami aztán lehetővé teszi számodra, hogy elfogadd ezt a dolgot, ami már egyébként is zajlott az életedben.
Amikor végre azt mondtad, hogy „Oké család, elengedlek!” – akkor valószínűleg sokan rájöttetek arra, hogy ez már egyébként is történik veletek.
Tehát ezt a testetekben fogjátok észrevenni. Nem csak megújítjátok a testeteket, bár sokan próbálkoztok ezzel igen keményen. Ilyeneket mondotok mentálisan, hogy „Fiatalabb leszek. Egészségesebb leszek.” – Nem. Új leszel. Nem arról van itt szó, hogy megerősítsd vagy megfiatalítsd a jelenlegi testedet.
LINDA: A szarba! Tényleg?!
ADAMUS: Tényleg. Úgy hogy hagyj fel a próbálkozással! (Linda felsóhajt) És ezt most komolyan mondom. Ez lényegében egy jó beszólás volt Easa drága Lindájától. – „A szarba is! Folyton kenem magam ezekkel a krémekkel. Próbáltam pozitívan gondolkozni erről az elmémmel! Próbáltam fiatal lenni, sőt még azzal is megpróbálkoztam, hogy megpróbáljak fiatalság energiákat behozni a testembe!” – Nos, ezzel csak megújítasz valami régit, valami olyat, amit nem annyira akarsz.
LINDA: Ez biztos?
ADAMUS: …a helyett, hogy új lennél. (nevetgélések) Ahelyett, hogy újjá válnál.
Mi az új? Mi az új a biológiára vonatkozóan? Nem számít. (Linda felbőszülten sóhajtozik) Gondolatokkal ez egyébként sem menne – tehát akkor mit teszel? (páran azt mondják, hogy „Megengedés.”) Megengedés, elfogadás. Hozhatsz egy olyan választást, ahol azt mondod: - Oké, akkor jöjjön az új! – úgy hogy közben nem tudod mi az, nem tudod mi fog legközelebb történni, majd megengeded. Hagyod, hogy megtörténjen. És lesznek olyan pillanataid, amikor óriási félelmet, terrort vagy kétséget fogsz érezni. Nem is tudom melyik a rosszabb, a kétség vagy a félelem? Szerintetek melyik a rosszabb? (valaki azt mondja: - A kétség.) A kétség. Hajlamos vagyok ezzel egyetérteni. A kétség. A kétség bíráló, akadékoskodó, mindenbe belekötő. A kétség szürke és unalmas, és olyan, mint amikor valaki lassan fullad meg, mondjuk úgy öt év alatt. Tudod, csak haldoklik. Ezzel ellentétben a félelem – elkapja a nyakadat és fojtogat – amit abban a pillanatban érzel. (kisebb nevetések)
Az a vicces a félelemben, hirtelen érzed az életet, vagy legalábbis az élet utáni vágyat, mint egy iszonyatos halál közeli élmény során, hogy „Ó, istenem! Élek, de mindjárt meg fogok halni.” (nevetések) Ehhez képest a kétség olyan, hogy „Hát nem is tudom. Élek? Vagy meghaltam?” – továbbá – „Miért gondolom ezeket a gondolatokat? Nem lenne szabad ilyen gondolatokat gondolnom. Nem tudom, mit kellene tennem.” – Na, ez a kétség. Ismeritek. Ez egy csúnya, ronda energia.
Tehát ez a testetekben fog történni, hogy újjá válik. Mit jelent ez? Az nem számít. Mert úgyis meg fog történni. Ez a vicces benne. Olyan ez, mint a megvilágosodás, vicces – úgyis meg fog történni. (nevetések) Aggódhatsz miatta. Igen, most nevetsz. De nem – ez egy csodálatos dolog, amiről először azt hiszem Kuthumi beszélt a Bíbor Körben évekkel ezelőtt, amikor elmondta, hogy ez mindenképpen meg fog történni. Bizonyos értelemben már meg is történt, akkor minek az aggodalom? Minek az aggodalom? És ez jól hangzik – filozofikus értelemben szépen hangzik, de amikor kisétálsz innen az ajtón, akkor: - Á, aggódni fogok. – mert a mintában vagy. A régi mintáidban vagy.
Ez eljön az elmédbe – az új – és az elméd nem fogja majd érteni, és egyáltalán nem tetszik ez neki. Az elméd megújulni akar. Az elméd megpróbál majd átverni téged és magát is azzal, hogy azt gondolja, hogy majd ti közösen dolgoztok ezen, és azért egy kicsit mégis javítgatod itt a fejedben a dolgokat – de ez pont olyan, mintha behívnád a pszichiátriai átalakító csapatot, hogy itt a fejedben tegyék rendbe a dolgokat, mert van itt egy kis egyensúlytalanság. És raksz rá egy kis festéket, majd letakarod új szőnyeggel, és megpróbálod figyelmen kívül hagyni azt a bűzt, ami mindig is ott volt. Ó, ez igaz! Az elmének van szaga. A régi gondolatoktól bűzlik. Tudjátok a régi gondolatok pont olyanok, mint a hűtőben lévő régi sajtok.
LINDA: Micsoda?!
ADAMUS: Tehát ez fog történni a gondolataiddal. Új. Szokj hozzá! Eleinte ez ijesztő lesz, mert úgy fogod érezni, hogy elveszíted azokat. És vissza akarsz majd térni a mintáidhoz. Megpróbálsz majd visszatérni sok olyan dologhoz, ahogy korábban tetted a dolgokat, vagyis a ciklusokhoz. Csak megpróbálod kicsit kifényesíteni a ciklusaidat, hogy egy kicsit jobban mutassanak. Ezt most felejtsd el! Az elme is új lesz – újfajta gondolkodással.
Mostanában beszéltem erről, kifejezetten a Keahak-ban – egyébként most jelentkezzetek a következő évi programra! Még dinamikusabb lesz, mint az eddigiek!
A Keahakban és itt is beszéltünk a Mesteri Érzékszervről, és arról, hogy az új. Ez az Új az elme számára. És az elme megpróbál majd úgy tenni, mintha ő tudná mi is a Mesteri Érzékszerv. Az elme ilyeneket csinál majd: - Igen, ez a Mesteri Érzékszerv, és így és így működik. – Nem. Ezzel csak az elmét próbálod megújítani. Ki fogsz lépni az elmédből és be fogsz lépni a Mesteri Érzékszervedbe. És ez megtörténhet akkor, amikor éppen az autódat vezeted, vagy bármikor bármelyik pillanatban, mert ez már történik. Abszolút történik.
És ez visszavezet ahhoz a kérdéshez, hogy akkor ez választás kérdése, vagy pedig annak kérdése, hogy elfogadod azt, ami már történik? Elfogadod. Mert amikor választod, akkor ezzel csak azt mondod, hogy „Ó, rendben. Értem. Már most is 180 km/óra sebességgel száguldok az autómmal az úton. És most egyszerűen csak elfogadom ezt.” – Már most is a megvilágosodásodba tartasz. És ennek nagy megkönnyebbüléssel kellene járnia. Tényleg nagy komfort érzetet kellene, hogy nyújtson. De ezzel egy időben itt van ez is, hogy “Nem kellene mégis nekem is tennem valamit ez ügyben? Nem… úgy értem nem kellene…” Csitt! (valaki azt mondja, hogy “Lélegezz!”) Lélegezz! Csinálj valami szenvedélyeset! Csinálj egy remek videót! Írj egy könyvet, csinálj bármit, és ne aggódj azon, hogy ez hogyan fog megtörténni. Csak csinálj valamit! Tedd bele magad az életbe! Ha nem másért, akkor egy kis elterelésként!
Tehát az elme teljesen megváltozik. És ti aggódtok emiatt. Aggódtok, és azt mondjátok, hogy „Úristen, depressziós vagyok!” – Vagy – „Te jóságos ég, elmebeteg vagyok!” – Na, igen. Tudod mi a helyzet? Mindenki elmebeteg. Mindenki. Csatlakozz a klubjukhoz! (nevetések) Nem. Nagyon sokszor és sokat beleéreztem az energiákba, és nyugodtan állítom, hogy minden ember teljesen el van cseszve.
LINDA: Ó!!!
ADAMUS: Ez így igaz. Hiszen itt kell lenned újra meg újra, meg újra meg újra, anélkül, hogy egyszer is megállnál és feltennéd a kérdést: - Álljunk csak meg egy pillanatra! Mi ez az egész? Mi az, amit ÉN akarok? – Vagyis igen, minden ember elmebeteg egy szinten. Vannak, akik nagyon súlyos elmebetegek. Azok, akik felteszik ezt a kérdést, ők a legkevésbé elmebetegek, de mégis azt éreztetik velük, mintha ők lennének a legsúlyosabb esetek. Hát igen. Azok, akik felteszik a kérdést, lényegében teljesen épelméjűek. De aztán meg elkezdik magukat az igazán elmebetegekhez hasonlítani, azokhoz, akik elégedettek a mintáikkal, és akkor meg azt érzed, hogy veled valami baj van. Nem, nincs veled semmi baj.
Tehát minden teljesen új lesz. Minden. És ez nem csak egy kis jól hangzó állítás. Ez nem olyasvalami, ami majd mától 20-30 évre fog bekövetkezni. Ez már elkezdődött.
Átléptük azt a küszöböt egy-két héttel ezelőtt. Ez szépen épült felfelé, és éreztétek ezt, és nem véletlen, hogy már egy évvel ezelőtt 2016. február 14-ét választottam az üzenetemhez, hogy „továbbra is randizni fogunk?” (Adamus nevet) És mikor fogunk csókolózni? (még nagyobb nevetés) Mert éreztétek, hogy ez körülbelül mostanában fog megtörténni. Az Új Bíbor Kör weboldal, és az új dolgok az életetekben.
Az új csodálatos. Mindenki az újat akarja – vagy legalábbis ezt gondolja – de valójában csak megújulnak. Az igazi Új az teljesen másmilyen. És ez meg fog mutatkozni a technológiában. Az üzleti életben. Mindenben meg fog mutatkozni, az egészségügyben és a kapcsolatok területén is.
A családok is újak lesznek. A családi minták már olyan régóta jelen vannak, amióta csak az emberek csak párosodnak, szexelnek. (nevetés) És ez a minta már egy örökkévalóság óta ott van a családi magban, a családi atommagban. És vannak olyan emberek, akik még jobban megpróbálnak majd visszatérni a régi megújításához. Megpróbálják visszatartani a folyamatot, mert nagyon meg lesznek ettől ijedve. Azt mondják majd, hogy ez az egész az ördög műve! Vagy, hogy: - Az emberiség elveszíti ezzel az egyensúlyát. – Vagy azt, hogy: - Isten haragszik! – Mindenféle ostoba kifogással állnak majd elő, csak, hogy visszatérjenek a múlthoz, és ez nem fog nekik működni. Nem fog működni.
Erre te már rájöttél a saját életedben. Hogy amikor megpróbálsz visszatérni a régi módszereidhez mostanság, az egyáltalán nem működik. Tehát csinálj valami újat az életedben! És ez egy fokig ijesztő, de közben nagyon is felszabadító, és annyira ÚJ! Teljesen másmilyen. Csinálj valami újat!
Utoljára mikor csináltál valami újat az életedben? (rövid szünet)
Annyira régen? Hm? (Adamus nevet) Nagy csend szállt a teremre. Utoljára mikor csináltál valami teljesen újat? És most az újat értem ezalatt. Nem arra gondolok, hogy egy másik útvonalon mentél el a munkahelyedre. Mert az csak annyit jelent, hogy egy másik útvonalon mentél el a munkahelyedre. Hanem valami teljesen újra gondolok, olyanra, amit még soha életedben nem csináltál, és még azt sem tudod, hogy mi lesz a végkifejlete? És ez lényegében egy teljesen jó meghatározása az újnak. Fogalmad sincs, hogy mi lesz a végkifejlete, de akkor is megteszed. (valaki azt mondja: - És csatlakoztam a Keahakhoz.)
Csatlakozol a Keahakhoz, érted? Ez új volt. Valami annyira új, hogy nem ismered a végeredményt.
Az ember szeret biztonsági játékos lenni, ami azt jelenti, hogy benne marad a megújulásban, ahelyett, hogy azt mondaná: - Teljesen ki akarok ebből szállni. Nem tudom mi fog történni. Ez ijesztő és egyben felszabadító is. Ijesztő, mégis telis-teli van szenvedéllyel. Ijesztő, és közben meg azt kérdezed magadtól. Miért nem csináltam már korábban is újat? Miért vártam vele ilyen sokáig?
És akkor mi történik? A kétség. Elkezdesz azon gondolkozni, hogy: - Talán mégsem kellene azt tennem. Talán várnom kellene. Talán… Nem, csak csinálj valami igazán újat az életedben! Kápráztasd el magad azzal, hogy valami egészen új dolgot csinálsz. Aztán meg csak figyelj!
A világ új lesz. Semmi nem maradhat többé a megújulásban. Ami alatt azt értem, hogy keresztül fog még menni egy pár cikluson, mert még mindig megújulni próbál, és utána az fel fog robbanni. És ezt az élet minden egyes részére alkalmazhatod. Mindenre. És tudom, hogy egy csomó ember majd spekulálni fog ezen, és lesznek erről megbeszélések a szociális médiátokon – Mit értett ezalatt? – Minden új lesz. Előtte lehet, hogy széthullik, de utána új lesz. Minden. Bármi, amire csak gondolni tudtok új lesz, beleértve ebbe a régi hagyományokat is. A régi hagyományokat. Ó, ezzel nagyon kemény időszakok lesznek bármi is legyen az a régi intézmény vagy hagyomány.
És tudjátok – Cauldre nem szereti ezt a példát, de akkor is elmondom. És ezzel nem erősítek meg semmit, csak mondok egy példát arra, ahogy a dolgok működnek. Sok szakrális, gyönyörű ősi templom található a világon, amit a csoportok, a szervezetek, és a vallások nagyon nagyra tartanak. Fenntartják azokat, és ezek szakrális hellyel szolgálnak a számukra. Ez nem jó vagy rossz, hanem egyszerűen csak így van. Aztán majd jönnek a terroristák, akik felrobbantják ezeket a helyeket, és a világ fel fog hördülni! – Ó, nézzétek, mit művelnek a terroristák! – Nos, akkor most azt kérdezem, hogy ez a terroristákról szól, vagy pedig arról, hogy azokat az energiákat ki kellett nyitni?
LINDA: Jaj!
ADAMUS: Én nem arról beszélek, hogy ez jó vagy rossz. Csak azt mondom…
LINDA: Juj!
ADAMUS: ...hogy figyeljétek, ahogy ez történik. Én nem azt mondom, hogy menjetek és kezdjetek el ősi templomokat felrobbantani.
LINDA: Ó, köszönöm a nyilatkozatodat. (nevetés)
ADAMUS: Nem kell ezt tennetek, mert valami – ha nem egy terrorista, akkor majd megteszi egy földrengés. Ha nem egy földrengés, akkor egy űrből érkező meteor fog belecsapódni, és felrobbantja azt. Eljutottunk arra a pontra ezen a bolygón, itt az elmúlt pár hét alatt, ahol minden új lesz.
A következőképpen képzeljétek ezt el! Mindig minden forog, pörög. Minden forog és ezek a forgási minták van, hogy kicsit nagyobbak, és ezért kicsit lassabbak, néha pedig van, hogy egy kicsit gyorsabbak és szorosabbak, de egyfolytában mást sem tesznek, csak újra meg újra pörögnek, forognak. Néha az élet ciklusok fényesítésre kerülnek. Egy kis festéket adsz hozzá. Leporolod őket. Megfürdeted őket, kitisztítod őket, de a ciklusok attól még ugyanúgy folytatódnak megállás nélkül. Ezt hívom megújulásnak, és ez többé már nem fog működni.
Tehát itt vannak ezek az élet ciklusok, amik az élet minden területére, minden létesítményére vonatkoznak, amire csak gondolsz. Minden a saját mintáiban, a saját ciklusában van, majd új lesz. Vagyis kilépnek a ciklusból, a mintából, a ritmusból. És újak lesznek. Minden ide tart.
Lesznek olyan dolgok, amik megpróbálnak majd kétségbeesetten a mintáikban, a ciklusaikon belül maradni, és ezt azzal fogják majd igazolni, hogy „Ennek így kell lennie, és Isten is azt akarja, hogy ez így maradjon, és már az örökkévalóság óta ezt így csináljuk, ezért ezen nem vagyunk hajlandóak változtatni!” – majd olyan lesz, mintha fognál egy gumiszalagot, ráraknád azt a csuklódra, és addig húznád és feszítenéd, míg az egyszer csak elcsattan és nagyot üt. És akkor új lesz. Akkor a valóságnak egy másik szintjére lép. És mindezt a tudat változása okozza.
Ha azt hittétek, hogy a február intenzív volt, akkor csak várjátok meg a márciust!
LINDA: Kedves.
ADAMUS: Vagy az áprilist. Most van március. Vagy a májust. De amikor rendelkezel a bölcsességgel, megérted, hogy mi történik ezen a bolygón – és ezt most nem az egész univerzumra értem – az, hogy új lesz.
Figyeld meg azokat az embereket, akiket ismersz, hogy mennyire próbálnak a mintájukban maradni. Figyeld meg azokat az embereket, akiket ismersz, akiknek az életére hatást gyakorol valami – mert az újban ez történik – ha lenne táblám, lerajzolhatnám. De az Újban…
LINDA: Szeretnéd? Gyere, használd az enyémet!
ADAMUS: Nem. A kettes számú pont, a változás fizikája.
2. A változás fizikája
LINDA: A változás fizikája?
ADAMUS: Igen, a változás fizikája.
LINDA: És ez még csak a második pont?!
ADAMUS: Igen, és összesen 10 van.
LINDA: Ó! A változás fizikája.
ADAMUS: Kettes számú pont: A változás fizikája. Sietsz valahova?
LINDA: Nem.
ADAMUS: Jól érzed magad?
LINDA: Aha.
ADAMUS: Aha. Oké. Jó. Jó. (nevetések) A változás fizikája. És megkérsz engem arra, hogy rajzoljak arra az izére? (grimaszol egyet)
LINDA: Persze.
ADAMUS: Ó, ez új. Rendben van.
LINDA: Á! (a közönség is ezt mondja, és vannak, akik tapsolnak)
ADAMUS: Nem tudom, hogy működik. Nem ismerem a végkifejletet, de ez új, és hajlandó vagyok felfedezni, mert én egy ilyen új típusú fickó vagyok. (nevetés)
LINDA: Rendben. Csinálok neked egy teljesen új lapot, hogy semmit nem tudjál elcseszni. Tessék. Nézd csak! Meg tudjuk csinálni.
ADAMUS: Nahát!
LINDA: Rajtad tartom a szemem!
ADAMUS: Nahát!
LINDA: Rajtad tartom a szemem!
ADAMUS: Oké. Kellene több….
LINDA: Már át is veszed a hatalmat?
ADAMUS: Elnézést, de ott több a fény. (fogja és arrébb viszi a pódiumot)
LINDA: Persze, hogy kisajátítod, nem probléma.
ADAMUS: Tehát… (húz egy vonalat) Nahát! (páran nevetnek) Az ördög műve! (nevetés) (megj: ha érdekel Adamus illusztrációja, akkor nézd meg ennek az üzenetnek a videóját vagy PDF-ét)
LINDA: Szeretnéd ezt onnan eltüntetni?
ADAMUS: Nem! Én ezt akarom.
LINDA: Ó, igen?
ADAMUS: Igen, igen. Tehát ez egy fénysugár, ami a többi birodalomból érkezik erre a bolygóra. Ez egy fénysugár. Itt most a változás fizikájáról beszélek, hogy megértsétek azt, ami történik. És menet közben ez a fénysugár magához vonzza az energiákat, amik plusz és mínusz formában vannak, majd elrendezik magukat a fénysugár mentén. (Adamus mínusz és plusz jeleket rajzol a vonal köré) És ez itt most csak egy reprezentáció, nem kell szó szerint venni, de a lényeg az, hogy az energiák összhangba rendezik magukat.
Időnként előfordul, hogy ezek a pluszok és mínuszok, amik a fénysugár mentén haladnak, újra rendezik magukat. Mert felismerik, hogy túlzottan összeragadtak egymással, vagy, hogy egymás hegyén-hátán vannak. Ezért aztán időnként előfordul, hogy újramintázzák magukat, mert megpróbálják egyensúlyba hozni magukat. De előbb vagy utóbb, ahogy ezt Tóbiás már régen elmondta – az energia a kiutat, a megoldást keresi. Az energia nem akar beleragadni a mintákba. Előbb vagy utóbb – ezt most, hogy tüntetjük el innen?
LINDA: Oké, Úgy, hogy ezt itt megérinted.
ADAMUS: (suttogja) Új oldal.
LINDA: (szintén suttogja) Új oldal, itt van.
ADAMUS: Akkor jó! Láttátok, ahogy ez csak úgy eltűnt? Előbb vagy utóbb ez az egész felrobban, és megszűnik. (nevetések) És ami megmarad nekünk, az ugyanez a fénysugár, ami beérkezik ide – és ez a fény lényegében a tudat sugár, és ez az, ami nem fog megváltozni – tehát itt van nekünk ez a bejövő fény, és mit teszünk? Mit teszünk? Visszatérünk a pluszokhoz és a mínuszokhoz? Nem. Ahhoz az energiához térünk vissza, ami együtt van egymással. Ahol a pluszok és a mínuszok együtt vannak egy tudati gömbben. Ezek a pluszok és mínuszok többé már nincsenek dualitásban vagy polaritásban, mert együtt vannak. (a pluszt és a mínuszt a kis körökön belülre rajzolja) Mert már összeolvadtak egymással. Ez az új! Ez nem csak újrafestést és kitakarítást jelent. Ez nem csak azt jelenti, hogy ugyanabból a régi plusz és mínusz energiából behozunk egy újat, mert ez többé már nem a dualitás. Ezek a kis energiák már nincsenek dualitásban.
Tehát az új valami teljesen újat és mást jelent, ami tényleg félelmetes a testednek és az elmédnek. Mert nem érti. Hiszen már egy örökkévalóság óta a pluszt és a mínuszt használta. Már hozzászokott a mágneses, gravitációs és elektromos erők egy bizonyos módon történő működéséhez, és az energiával való munkájukhoz a valóság megteremtése érdekében, és most ez az egész felrobban. És most hirtelen itt van neked lényegében egy egység energia, ami egy egysíkú energia, ahol a maszkulin és a feminin már összeolvadt egymással, és a plusz meg a mínusz már egyforma, ami azt jelenti, hogy már nem tudod a kettőt megkülönböztetni egymástól. Ez az Új! Ez az ÚJ!
És hirtelen egy ilyen helyen vagy, mint amilyen ez, és közben rádöbbensz, hogy a falak, a padló, a plafon és minden más is többé már nem statikus vagy stabil. Minden folyékony. Minden megváltozik, és ez egy hatalmas diszkomfort érzetet okoz.
Amikor ez megtörténik veled, akkor ezzel együtt jár egy óriási kétség és diszkomfort érzet is, és annak vágya, hogy visszatérj a régihez, mert azt legalább ismerted. Egy jókora érzés kerít hatalmába, ami ilyesmi: - Valami rosszat csinálok itt, és ezt itt és most be kell fejeznem, le kell állítanom. Elveszítem. – De drága barátaim, nem erről van szó. Egyáltalán nem.
Veled kapcsolatosan minden új lesz. Az lehet, hogy előtte még keresztülmész egy pár megújulási cikluson. Szinte olyan ez, mint egy próba – Tényleg készen állok erre? Tényleg elhiszem ezt? Tényleg elfogadok valamit, ami egyébként is meg fog történni? – Ezért a megújulással, a ciklus megújításával fogsz először próbálkozni, ami aztán átmegy az újba.
Amikor tudatában vagy ennek, amikor a rendelkezésedre áll ennek bölcsessége, akkor ez közel sem annyira ijesztő. El tudjátok képzelni….el tudjátok képzelni, hogy az előttetek járó Felemelkedett Mesterek miken mehettek keresztül? Teljesen magukra voltak hagyatva, egyedül voltak a legtöbb esetben. Nem jártak ilyen összejövetelekre. Tényleg nem értették a csatornázást vagy a multidimenzionális kommunikációt. A saját maguk módján csinálták ezt végig. És az aztán ijesztő volt. Pokoli egy tapasztalás volt, borzalmas volt, és a magjukig szanaszét tépte őket. Nektek legalább itt van annak szépsége és előnye, hogy együtt csináljuk ezt meg.
Akkor most vegyünk erre egy jó mély lélegzetet!
Minden új lesz ezen a bolygón! Az lehet, hogy ez belekerül némi időbe, és minden bizonnyal akadnak majd nehézségek. A nehézség az ellenállásból ered. Abból, hogy nem engeded meg azt, ami természetes módon már egyébként is történik. Minden energia a kiutat keresi, azt, hogy visszatérjen a tiszta állapotba a tudat szolgálata érdekében.
Érezzetek bele ebbe most egy pillanatra! Az összes energia, az életedben mindig azért van ott, hogy szolgálja a tudatodat. És menet közben eltorzultak, megváltoztak, vissza lettek fogva, agyon lettek tiporva, mentálissá lettek téve, ami alatt azt érten, hogy mindent megpróbáltál agyongondolni. De az az energia, ami most egybeolvad, azaz egyesül egymással, kilép a dualitásból, újjá válik, és ez az energia egész egyszerűen csak azért van itt, hogy téged szolgáljon.
A vicces dolog pedig az, hogy elképesztően sok időt töltötök a gondolatokkal – most ehhez kérnénk a mikrofont – mert szeretném megkérdezni tőletek, hogy mégis ezzel mennyire jártatok sikerrel, hogy mindent a gondolatitokkal próbáltatok elérni? Csak úgy kíváncsiságból kérdezem.
LINDA: Oké.
ADAMUS: Milyen volt számodra gondolatokkal eljutni a dolgokhoz?
LINDA: Lássuk csak! Hm.
ADAMUS: A válasz annyira egyértelmű, hogy már fájdalmas.
LULU: Igen, érzem is. (nevet)
ADAMUS: Pardon?
LULU: Oké, mi volt a kérdés? (mindketten nevetnek)
ADAMUS: A kérdés az volt, hogy most alszol vagy ébren vagy? Nem. Nem. Nem ez volt a kérdés.
LULU: Ó!
ADAMUS: A kérdés az, hogy az az összes gondolkodás, amit az életedben tettél – és te nem vagy egy megszállott gondolkodó, hanem egy komoly gondolkodó vagy. Tehát ez a sok gondolkodás mennyi valódi segítséget jelentett neked?
LULU: Készen állok a feladásra.
ADAMUS: Oké. Jó.
LULU: Már mindent megtettem, mindennel megpróbálkoztam, és most már elegem van ebből, végeztem ezzel.
ADAMUS: Igen, igen, mert hát… az, hogy gondolatokkal akarsz megvilágosodni, vagy akár megélni az életet, az elég béna. Nem működik.
LULU: Nem.
ADAMUS: És biztos vagyok benne, hogy a legtöbben akkor értétek el a legnagyobb sikereiteket vagy beteljesüléseiteket, amikor a legkevésbé számítottatok rá, a fura pillanatokban, amikor megtörténnek a jó dolgok. De amikor a gondolataitokkal akarjátok ezeket megtörténtté tenni, akkor az egészen egyszerűen csak nem túl sikeres.
LULU: Amire már egészen kislánykoromban rájöttem, hogy akkoriban minden nagyon simán ment, mert megengedő voltam.
ADAMUS: Igen.
LULU: De amikor elkezdtem tudatos lenni a dolgaimat illetően, akkor elkezdtem rajtuk gondolkodni, és emiatt folyton-folyvást beleütköztem a dolgokba.
ADAMUS: Pontosan. Pontosan. És ez így nem működik, kivéve akkor …
LULU: Nem.
ADAMUS: …ha megmaradsz a mintáidban vagy a ciklusaidban egy életen keresztül. Mert akkor az rendben van. De veled nem ez a helyzet. Te erre már képtelen vagy.
LULU: Igen.
ADAMUS: Igen. Az evolúció, a változás, az új már régen bejött az életedbe, akár tudtál róla, akár nem, és most már egyszerűen csak arról van szó, hogy el tudod ezt fogadni? Igen.
LULU: Igen, de közben meg úgy érzem, mintha erőltetném ezt. Mintha egy apró kis dobozban lennék, amiből tudom, hogy ki kell törnöm….
ADAMUS: Igen, igen.
LULU: ...de mégis ott vagyok még a dobozban. És ettől nyomni akarom a dolgot,
ADAMUS: Ez rendben van, mert az történik… ez tényleg rendben van így, mert majd történik valami, ami fel fogja robbantani azt a kis dobozkát. És az többé nem maradhat ott. Úgy értem ijesztő lehet ebbe belegondolni. – Úristen! Az én kis dobozom, a védelmem, a… - Ez az dolog, amiben már nem akarsz benne maradni. Ezért aztán – amennyiben ellenállsz, amennyiben kétségbeesetten csak a megújulással próbálkozol – akkor majd történik valami, ami fel fogja ezt robbantani.
LULU: Én csak szeretnék fenékbe billenteni egyeseket. (nevet)
ADAMUS: Na, igen. És tudod, mi lenne egy jó helye ennek a fenékbe rúgásnak? A saját feneked.
LULU: A sajátom. Hmmm.
ADAMUS: Igen, igen. Csak ne úgy rúgd fenékbe magad, hogy összeess, hanem úgy, hogy tovább lendülj! Oké.
LULU: Oké. Köszönöm.
ADAMUS: Kérnék még egy-két választ! Itt most egy kicsit eltérek a tárgytól, de néha magam is elmerengek azon, hogy milyen irdatlan sok energiát öltök bele valami olyanba, ami már egyébként is történik. Ha beülsz az autódba – szeretem az autós hasonlatokat. Én soha nem vezettem autót. De szeretnék. (nevetés) Tehát ha éppen vezeted az autódat, tudod az okos autódat, amelyik szinte magától csinál mindent, és te úgy 90 km/óra sebességgel haladsz az úton, ami saját magát elvezeti, és közben azt hiszed, hogy ki kell nyitnod az ajtót, és kívülről meg kell tolnod ahhoz, hogy képes legyen 90 km/óra sebességgel haladni. Na, pontosan ugyanilyen az is, amikor gondolatokkal akarsz valamit megtörténtté tenni. Pedig ez az egész már egyébként is történik. Már halad az úton. Miből gondolod, hogy menet közben ki kell szállnod belőle, és meg kell azt tolnod? Ez elég veszélyes mutatvány 90 km/óra sebességnél.
Kérnék még egy-két választ. Á, ő jó lesz. A meglátásai értelmében. (nevetés) Hogy állsz a gondolkodással Timothy?
TIMOTHY: Nagyon rosszul működik.
ADAMUS: Igen, köszönöm. És most akkor mihez fogsz kezdeni? (szünetet tart)
Ne gondolkodj ezen Timothy! (nevetés) Tudod mi a helyzet? Ha már másért nem is – ha képtelen vagy visszafogni magad a gondolkodásban – akkor legalább érezd jól magad ezzel! Ne dolgozz ezen olyan sokat, ne engedd, hogy levigye az energiádat ez a mindennek az agyongondolása!
Timothy és mindenki – tudjátok mi az, ami meg fog változni? A matematika. A matematika mindig is arra szolgált, hogy megmérje és megfejtse a valóságot. Lényegében ezt (mutat a rajzára). A fény és az energia mozgását. És vannak matematikai formulák, amik csodálatosak, mert a régiben leszűkítettétek a dolgokat a matematikára. De a matematika is eltávozik az ajtón keresztül. Egyszerűen csak fel fog robbanni, hogy “Úristen! Mihez fogunk most kezdeni? Matematika nélkül a világ darabokra fog hullani!” – Ugyan már! A világ egyébként is darabokra hullik.
El tudjátok képzelni egy pillanatra – érezni, mert ezen nem tudtok gondolkodni – tehát egy pillanatra csak képzeljétek el, érezzétek át, hogy létezik valami a matematikán túl, az egy-kettő-három-négyen-ötön túl! Valami, ami túl van a Pi-n, az algebrán és a trigonometrián. (kis szünet) Nahát! Az elme képtelen ezt felfogni, mert ez új, és már történik. Meg fog történni. Valami annyira új, ami le fogja cserélni a matematikát. Jelenség! Persze a matematikusok azt mondják majd nektek, hogy ez lehetetlen, miközben még mindig nem jöttek rá a végtelenre.
TIMOTHY: Ez igaz.
ADAMUS: Igaz. Oké. Köszönöm. Köszönöm. Rendben.
Van itt még valaki, aki felemelte a kezét. Nahát, egy igazi önkéntes. Nem a Linda által kijelölt önkéntes. Tehát te hogy állsz a gondolkodással? Mennyiben segítette meg a dolgaidat?
HENRIETTE: Nekem…
ADAMUS: Megtennéd, hogy felállsz?
HENRIETTE: Nos, migrénjeim vannak tőle.
ADAMUS: Ez az! Igen!
HENRIETTE: És van egy égető kérdésem…
ADAMUS: Oké.
HENRIETTE: …ezzel kapcsolatosan, hogy minden új lesz – az új fizikai testet érzem, amikor az az érzésem, hogy a testem lerobban, megbetegszik, vagy amikor olyanokat érzek, ami teljesen ismeretlen számomra, mert a múltban sosem éreztem ilyeneket. És ez az egész a részét képezi annak a folyamatnak, hogy megyünk az újba? Vagy pedig arról van szó, hogy ez annak tükröződése, hogy ez a február hónap ennyire intenzív volt. Számomra adódott egy nagyszerű lehetőség, ahol jelenleg dolgozom. Nagyon elégedett vagyok az eredménnyel, de egy hét intenzitás után a testem megadta magát, magára vette ezt.
ADAMUS: Igen.
HENRIETTE: És ez az emberi ellenállásom miatt van így, a régi mintáim miatt, vagy ez már az új része? Tényleg meg akarom ezt érteni, mert….
ADAMUS: Ó, erre válaszolni fogok…
HENRIETTE: Mert most őrült dolgokat érzek.
ADAMUS: Igen. A hármas számú pontnál meg fogom ezt válaszolni, amire máris rátérünk. De addig is az van, hogy érzed ezt. Volt egy kvantumváltás – mondhatni – az elmúlt pár hétben, ahol alapvetően a tudat jött, és aktiválta ezt a dolgot, hogy minden új lesz. És ilyen eddig még soha nem történt. Eddig ez mondhatni a következőképpen működött: Minden meg fog újulni különböző sebességgel és eltérő intenzitás szinttel. Minden meg fogja magát újítani. De most teljesen más a helyzet: – Mert most már minden ÚJ lesz. Minden. Mondhatsz nekem bármilyen témát, feltehetsz bármilyen kérdést, mert minden új lesz. Minden. A természet. A természetben fog ez a leghosszabb idő alatt végbemenni. A bolygón a természet van benne a legrégibb mintákban, ezért számára kerül majd a legtöbb időbe, amíg újjá válik. De még az évszakok változásai, magának a természetnek az élet-halál ciklusai, ami egyébként nem bánja a halált- nincs rá olyan hatással, mint az emberekre – tehát még ez is meg fog változni, ennek egész mintázata.
És ahogy elkezdesz ebbe beleérezni, akkor ezt le lehet szűkíteni a matematikára és a tudományra. A tudomány is új lesz. És ez elképesztő nyomást fog az emberekre helyezi, mert azt gondolják ugyan, hogy az újat akarják, de mi itt most nem egy reklámról beszélünk itt. Nem csak egy megújult és jobb dezodorról beszélgetünk itt. Hanem arról beszélünk, hogy minden új lesz, és az egészben az az érdekes, hogy ti vagytok ennek az egésznek az élén, ti vezetitek ezt az egészet, és ezt érzed a testedben.
A hármas számú pont – írd fel a táblára – és ezt pedig tüntesd el innen. (Linda eltünteti a korábbi rajzot.) Sokkal jobb ez, mint papírt pazarolni!
3. A legnagyobb akadály te magad vagy.
A hármas számú pont: – Az a dolog, ami mindennél jobban és a leginkább elállja az utadat – az te magad vagy.
LINDA: Ó!!!
ADAMUS: Úgy értem, ezt eddig is tudtátok, de szerettem volna ezt itt megosztani veletek a hármas számú pontként. Ezért is kezdtem a mai napot ezzel az egyszerű kérdéssel. A megvilágosodás valami olyan, amit választasz vagy az, amit elfogadsz? – Mert ez történik. Történik. És ez új lesz. És ez természetes. Ez maga az evolúció, sőt, még azon is túl van. Ez maga a forradalom!
És a lélek, a lélek mindig ÚJ. Soha nem újul meg, mert mindig ÚJ. És ti is azok lesztek, de elálljátok a saját utatokat.
Azt gondoljátok, hogy erőltetnetek kell a megvilágosodást az életetekben. Halljátok a szavakat és azt mondjátok: - Rendben, nem fogom ezt olyan erősen nyomni. – De közben meg a zsebeitekben rejtegettek dolgokat. Eldugtok dolgokat. – Oké, jöhet az Új! Elengedem a dolgokat. Elfogadó leszek. – de közben mindig van egy tartalék terved vész esetére. – Oké, ez egy rakás lószar volt. Legalább itt van nekem ez. (Lindának elakad a lélegzete, miközben Adamus úgy tesz, mintha valamit a zsebébe rejtene.) És ez egy új szó. (Adamus nevet) – Legalább itt van nekem az én tartalék tervem. – És most azonnal kérek tőletek valamit, ami kemény lesz. Hajlandó vagy feladni ezt az ember központú, elme fókuszú tartalék tervet?
LINDA: Hm. (valaki azt mondja: - igen.)
ADAMUS: Most igent mondasz erre, és tudom, hogy komolyan is gondolod. Tudom, hogy komolyan gondolod, de hajlandó vagy feladni azt a tartalék tervet? És néha ez egy elég ködös dolog tud lenni, amikor nem vagy ebben teljesen biztos, és lehet, hogy a tartalék terved a következő: - Eljárok a Shoudokra, online nézni fogom azokat, de hagyom, hogy mások csinálják meg előbb, csak hogy megbizonyosodjak arról, hogy nem tűnnek el a nagy semmiben. Ez az én tartalék tervem. Majd a negyedik vagy az ötödik leszek. Vagy inkább a hatodik vagy a hetedik.
Hajlandóak vagytok feladni ezt a tartalék tervet? Mert a legnagyobb dolog, ami elállja az utadat, az te vagy. Azt gondolod, hogy te választod a megvilágosodást? Nem. A megvilágosodás választása az emberi elme nézőpontjából csak a végső beleegyezés volt. – Oké, ez történik. Oké, akkor meg fogjuk ezt csinálni. – És ez mondhatni párhuzamba állította a dolgokat, egy egészségesebb egyensúlyt tett lehetővé, de tényleg készen álltok arra, hogy feladjátok azt a tartalék tervet, a „mi van akkor, ha” forgatókönyvet?
És meg kell, hogy mondjam, hogy mindenki rendelkezik ezzel. Mindenki. Ez egy emberi vonás. Mi van, ha ez nem fog működni? Akkor mihez kezdek? – Az elme ilyenkor kivetíti magát oda, amit jövőnek hív, pedig az nem az. Az ugyanez a zűrzavar, csak egy másik napon. Tehát kivetíti magát oda, és azt kérdezi, hogy „De mi van akkor, ha?” – Ezért legyárt egy tartalék tervet. Olyan ez, mintha cementet raknál az autó kereked alá. Mintha olyan dolgokat ragasztanál egybe, amiknek külön kellene mozogniuk. Az a tartalék terv mindent lelassít, és ezt a tartaléktervet eleve a kétség hozta létre. A kétség. – Nem vagyok benne biztos, hogy ez tényleg igaz.
Elárulok nektek egy dolgot a valóságról. És remélem, megengeditek magatoknak, hogy ebbe tényleg beleérezzetek!
Nem számít, ha ez korábban még soha nem történt meg. Az sem számít, hogy valójában léteznek-e angyali tanácsok, és a Bíbor Tanács. Nem számít, hogy Saint-Germain létezik-e. Nem számít, hogy van-e Isten. Nem számít, hogy felülről lefelé nézed-e a dolgokat vagy, hogy éppen a teremtés ciklusának a legalján vagy-e. Nem számít, hogy létezik-e az Új Föld. Nem számít az sem, hogy ez a Szellemnek nevezett dolog egyáltalán létezik-e. Ez egy cseppet sem számít, mert abban a pillanatban, ahogy megengeded magadnak ennek tudatosságát, már azzá is válik.
Talán nem is létezett soha semmi, amit megvilágosodásnak hívnak. És talán soha egyetlen Felemelkedett Mester sem élt a Földön. Lehet, hogy egész végig csak ez a nagyon unalmas biológia létezett, ami a zöldmoszatból fejlődött ki hosszú évmilliók során, és ezt nem az energiák vagy Isten, vagy bárki más teremtette meg. Tudjátok ebben az egészben az a vicces, hogy ez mind nem számít, mert abban a pillanatban, amikor ott van a tudatod, akkor az úgy is van. Akkor te teremtetted Istent. Akkor te teremtetted meg az újat. Akkor megteremtettél valami olyat, ami kívül van a régi cikluson. Megteremtetted Saint-Gemaint és Adamust. Az nem számít, ha korábban soha nem is létezett.
Meg tudod ezt teremteni alulról felfelé, ÉS meg tudod ezt teremteni felülről lefelé. Ez tényleg nem számít. Ami számít az az, hogy hol van a tudatod. Mert akkor az azzá válik. Akkor univerzumok és dimenziók kerülnek megteremtésre.
És az nem számít, hogy az idő állandó-e, és hogy az energia csupán csak energia, mert abban a pillanatban, amikor ezen túlmenően megálmodsz valamit, akkor az megtörténik. És ez az, amit imádok a teremtésben. Mind a két irányban működik. Alulról felfelé, és felülről lefelé. Ez bámulatos!
Tehát, amennyiben a tartalék terved miatt aggódsz, ha azon aggódsz, hogy mi fog történni – ez nem számít, mert ezt lényegében te teremted, te engeded meg. És ez nem az emberi elméből származik, hanem a megengedésedből, és akkor az úgy is lesz. Akkor az úgy is van.
És mielőtt itt mindannyian kiakadnátok, és azt kérdeznétek, hogy „Te jó ég! Tényleg nem létezik valami nálam hatalmasabb?” – Igen is meg nem is. Ez a mindkettő. Ez az igazi „és”. Ez az a hiányzó láncszem, amit nem ismernek el a vallások és a filozófia. Nem ismerik ezt el, mert ezzel lényegében el kellene ismerni a valódi teremtőt – azaz téged.
Muszáj, hogy legyen egy másik, hatalmas teremtő, egy jobb teremtő, ezért aztán nem ismerik el, hogy lényegében arról van szó, hogy a kettő összeolvad egymással. Lenyűgöző!
A legnagyobb akadály, ami az utadban áll, az te vagy. A gondolkodást értem ezalatt, hogy te vagy. A tervezgetéseket, a tartalék terveket, a „mi van, akkor ha” dolgokat és a „nekem dolgoznom kell a megvilágosodásomon” dolgokat értem ezalatt. „Ki kell érdemelnem a megvilágosodásomat.” „Meg kell szenvednem a megvilágosodásomért.” – Állj már félre a saját utadból! Úgy hiszem ezt Tóbiás mondta sok-sok évvel ezelőtt, hogy „Majd már a fenébe a saját utadból!”
Menj és élvezd az életet! Tegyél meg valamit, amit mindig is meg szerettél volna tenni. Törj ki az Újba, és fejezd be a tervek gyártását erre az egészre vonatkozóan. Mert ez mindenképpen meg fog történni.
Ez az egész megvilágosodás dolog már régóta történik. Amikor azt gondoltad, hogy ezt te választottad, akkor azt hitted, hogy ezt te teszed megtörténtté. De ez nem így van. Mindössze elismerted azt.
Könnyű ezt mondani, de annál nehezebb megtenni – hogy félreállj a saját utadból – mert az élet dinamikái odakint olyanok, ami arra késztet, hogy biztonságosan, elővigyázatosan akard ezt megtenni. De állj már meg egy pillanatra, és vedd fontolóra, amit mondtam. Minden új lesz.
Minden új lesz ezen a bolygón – a biológia, a tudomány, a matematika, a politika, a bank rendszerek, a technológia, egyszerűen minden. Még a betegségek is. Talán új betegségek lesznek, de azok is újak lesznek. Minden új lesz. Ez az egyik ilyen jelenség, amiről mondhatni csendesen elbeszélgetünk, egy maroknyi csoporttal, akik online néznek minket és azokkal, akik itt személyesen jelen vannak. Öt-tíz év múlva visszanéztek majd erre az időszakra, és azt mondjátok, hogy “Te jóságos ég! Minden új lett!” – Az emberek a világban meg fognak őrülni, és azt kérdezgetik majd, hogy “Mi történik itt?” – És mindenféle dilemmájuk lesz, miközben ti tudni fogjátok, hogy “Csak az, hogy minden új lesz. Tehát, jó.”
És következik a négyes számú pont.
LINDA: Új oldalra? Vagy ugyanarra az oldalra?
ADAMUS: Ó, ne pazaroljuk itt a digitális teret! Őrizzünk meg annyit belőle, amennyit csak tudunk. (nevetések) Igen. Négyes számú pont, ugyanarra az oldalra! Nem! Legyen mégis egy új oldalon! Csináljunk egy új oldalt! Oké, jó.
És a negyedik pontban ezt az egészet egybehozzuk. Szerintem érzékelek is egy kis merabh zenét, ami már felénk tart. (Adamus nevet, és hallatszik, ahogy valaki pedig azt mondja, hogy “Jó.”) Ó, jó – mondja. – Kussoljál már ott. Egy kicsit aludni szeretnék.
(megszólal a zene)
Akkor a világítást is vegyük lejjebb, hogy azok, akik online néznek most minket, ne lássák, hogy alszotok.
LINDA: Még mindig fenntartod a negyedik pontot?
ADAMUS: Igen. Máris rátérünk.
LINDA: Oké.
ADAMUS: Akkor vegyünk egy mély lélegzetet, ahogy megszólal ez a csillogó zene.
Á! És mielőtt még belekezdenénk, korábban arra kértelek benneteket, hogy készítsetek magatokról egy energetikai pillanatfelvételt! Most akkor ebbe érezzetek bele újra! Érezzétek újra! Nem azért, hogy megmérjétek vagy minősítsétek ezt, hanem csak a valódi érzés kedvéért! Egy valódi érzést soha nem kell minősítened vagy méricskélned. Nem kell ahhoz szavakat társítanod. Emlékeztek arra, amikor évekkel ezelőtt beszéltem a meghatározás nélküliségről? Ez volt a kezdete a Mester életének. Valami megváltozott itt bennetek.
Csak engedd meg magadnak, hogy ezt érezd! Mi volt ez? Hát, ez nem igazán számít. Majd később megérted.
Most ne erőszakold meg magad azzal, hogy megpróbálsz erre rájönni. Csak érzékeld, érezd!
A beszélgetésünk, az eltereléseim közben megváltoztak körülötted a dolgok.
(szünet)
4. Ne siess annyira!
A négyes számú pont – a négyes számú pont egyszerű és könnyű.
Mindazzal kapcsolatosan, amiről ma beszéltünk, a változással kapcsolatosan, arra vonatkozóan, hogy minden új lesz – azzal kapcsolatosan, hogy: - A megvilágosodás valami olyan, amit választasz, vagy pedig olyan, amit elfogadsz? – Ezzel az egésszel kapcsolatban a négyes pont azt mondja ki, hogy ne siess! Ne siess ennyire!
Sokan megpróbáltok sietve eljutni a megvilágosodáshoz, miközben rengeteget gondolkoztok, és nagyon nyomjátok ezt az egészet. De miért? Miért? Hiszen ez úgyis megtörténik.
Ahogy itt ülünk most, és miközben elterellek benneteket, ez már történik. Ez nem idő alapú. Még csak nem is egy mennyiség. Megmérhetetlen. És nem próbálsz versenyezni másokkal, hogy odaérj. Igazából semmi nincs benned, amivel ezt valaha is megtehetnéd egy másik emberrel. – Én megvilágosodottabb vagyok nálad. – Ez még csak nem is számít. Még csak fel sem merül.
Nem kell itt rohanni. Van egy tényező, ami belejátszik ebbe, de… tehát van egy tényező. Ami a most és a halál között van. Azt mondod, hogy “Szeretném ezt megcsinálni, még mielőtt meghalok.” – De akkor ezzel kapcsolatosan is legyünk újak. Vadonatújak!
Mi van akkor, ha a halálnak ez az ősrégi ciklusa is új lesz? Mi van akkor, ha a halál nem olyan, mint amilyen a többi életedben volt? Tudod, egy régi értékrendet használsz a halállal kapcsolatosan arra, hogy felgyorsítsd a megvilágosodásodat. – 20, 30, 40 éved maradt – mondod te. - És előtte meg kell világosodnom, és után még legalább pár évet itt akarok maradni, hogy kiélvezhessem a megvilágosodásomat. – De mi van akkor, ha még a halál értékrendje is új lesz?
Erre azt mondod, hogy „Most akkor ezzel azt akarod mondani, hogy tovább fogok élni?” Úgy értem… – Mi van akkor, ha ez annyira kívül esik a dobozon, ha annyira más, mint az élet-halál régi ciklusa, hogy ez többé már egyáltalán nem számít?
Mi van akkor, ha a halál nem az, amire ezzel kapcsolatosan emlékszel? Mi van akkor, ha az nem az emberi testben töltött utolsó pillanatod, ahonnan hirtelen kilépsz? Mi van akkor, ha ez is teljesen új?
Akkor aztán tényleg nincs okod ennyire siettetned a megvilágosodásodat, mert eddig a halál volt az egyetlen okod, mérésed és barométered a megvilágosodásod siettetésére? Nos, azon túlmentően, hogy ki akarsz szállni az élet jelenlegi állapotából, de a halál nagyobb szerepet játszott ebben. Nahát!
Mert akkor mindenféle dolgokat veszel magadra. Azt mondod: - De ha ez nem történik meg velem ebben az életemben, ha nem világosodom meg a halálom előtt, akkor vissza kell ide jönnöm, és ezt az egészet újra kell kezdenem, és csak remélni tudom, hogy valamire ebből azért még emlékezni fogok, és remélem a következő életem nem lesz ennyire nehéz, mint ez. Aztán meg ledöbbensz: - Micsoda? Még egy élet? – Látod, és ilyenkor ott van ez az állandó nyomás – Sietnem kell. Sietnem kell. – De miért is?
Maga ez a nagy sietség azt jelenti, hogy elállod a saját utadat. A sietség mentális, amire ráhelyezel egy időkeretet, ezzel méricskéled magad, és ekkor megint csak az élet/halál ciklusában találod magad. Már 60%-ban ott vagy? 90%-ban vagy ott? És ekkor hirtelen megint az idő ciklusában találod magad, az élet-halál ciklusában, és megint visszatérsz ahhoz, hogy meg akarod ezt az egészet fejteni, és megint azt gondolod, hogy a megvilágosodást választod, ahelyett, hogy csak megengednéd azt.
Ne siess ennyire, mert egyébként sem – te, az ember – csinálod ezt az egészet. Ez nem a te felelősséged. Soha nem is volt.
Jelenleg az Én Vagyok, Aki Vagy – azt kéri tőled, hogy csak élj, legyél a szenvedélyedben, élvezd a megvilágosodásnak ezt az egész folyamatát, az újnak ezt az egész folyamatát.
Egy vicces dolog történik ebben az egészben, egy nagyon érdekes dinamika zajlik ebben. Megpróbálod siettetni a megvilágosodásodat, megpróbálod azt nyomni, megpróbálsz olyan gyorsan kiszállni a régi ciklusokból, amilyen gyorsan csak tudsz. De, az Én Vagyok igazából nem fogja neked ezt hagyni. Nem fogja neked megengedni, hogy egyszerűen csak végigszáguldj a megvilágosodáson és ennek egész folyamatán. Nem fogja neked hagyni, hogy egyszerűen csak átugord a létező leggyönyörűségesebb tapasztalást, amiben emberként valaha is részed volt.
Az Én Vagyok azt mondja, hogy „Lassíts! Ez nem verseny. Lassíts! Ez az, amit Én meg akarok tapasztalni, amit veled együtt meg akarunk tapasztalni.”
A Lélek, az Én Vagyok azt mondja majd neked, hogy “Én ezt az egészet rajtad keresztül meg akarom megtapasztalni. Meg akarom tapasztalni ezt az újjá válást, a megvilágosodást és a realizációt. Szóval lassíts, hogy ezt együtt meg tudjuk tapasztalni.”
Az Én Vagyok, a Lélek azt mondja majd: - Én ezt érzékelni akarom, érezni akarom, ez az, ami lenni akarok! Tehát ember, ne tagadd ezt meg mindkettőnktől! Lassíts le! Már nem az időben vagyunk. Már nem a linearitásban vagyunk. Kérlek, tapasztaljuk meg együtt a realizációt! Tapasztaljuk meg az egyik energia dinamikából a sok-sok energia dinamikába való átmenetet!
A Lélek így szól, hogy „Hiszen ezért vagyunk most itt. Ez nem olyan, mint amikor elmész a főiskolára, hogy meglásd, képes vagy-e lediplomázni három év alatt, a négy vagy öt év helyett. Ami néhányatoknak hét vagy nyolc évébe került.” – Nem egy akadályversenyen próbálunk itt keresztülvergődni.
Az Én Vagyok azt mondja, hogy „Egyszerűen csak tapasztaljuk ezt meg!”
Az ember azt mondja, hogy „Mert te nem tudod, hogy ez milyen nehéz! Nem tudod!” – A lélek erre azt feleli, hogy „Akkor csak tapasztaljuk meg ennek a szépségét, örömét és szenvedélyét, ahogy az energiák átváltanak! Akkor együtt tapasztaljuk meg az új teremtést!”
Az Én Vagyok azt mondja, hogy “Nem én nehezítettem ezt meg neked. Hanem te. Te álltad el az utat. Te próbáltál beleavatkozni ebbe az egészbe. Te próbáltad ezt az elméddel megtenni, te voltál az, aki meg akartál ezért dolgozni. Én soha nem kértem ezt tőled. Te próbáltál ennek az egésznek a felbujtója, a mesteri kidolgozója, kitervelője lenni. Én soha nem kértelek erre. Akkor most már megtennéd, hogy egyszerűen csak félreállsz a saját utadból, csatlakozol hozzám, és élvezed, érzed, és érzékeled a megvilágosodás megtapasztalását?”
Az Én Vagyok azt mondja, hogy “Tudod, olyan ez, mint amikor kint üldögélünk a természetben egy gyönyörűséges nyári éjszakán távol a várostól, ahol csend van, és együtt felnézünk az égboltra, és nézzük a hullócsillagokat, és belelátunk a távoli galaxisokba, és érezzük a kozmosz bámulatos energiáit. Egyszerűen csak ott üldögélünk együtt, ahelyett, hogy te, édes-drága ember, azt gondolnád, hogy ezt az egészet neked kell működésben tartani, és hogy ez nélküled darabokra hullana; ahelyett, hogy azt gondolnád, azok a hullócsillagok a te gondolataid eredményeképpen suhannak végig az éjszakai égbolton. Ahelyett, hogy azt gondolnád, hogy ha akár csak egy pillanatra is lehunynád a szemed, akkor minden azonnal darabokra esne.”
Akkor hát azt mondja az Én Vagyok, hogy „csak üldögéljünk itt együtt, és bámuljuk a csillagokat! És élvezzük a pillanat szépségét, ahelyett, hogy megpróbálnál mindent egybetartani, összetartani, mindent rendbe hozni, kijavítani, és ezt az egészet megtörténtté tenni.”
Az Én Vagyok így szól: - Üldögéljünk itt együtt – te és én, az ember és az Én Vagyok - és élvezzük a teremtésünk lélegzetelállító szépségét! Nem kell itt sietni! Nem tudod siettetni az éjszakai égbolt nappallá válását. Nem tudod siettetni a tudat természetes mozzanatait.
Az Én Vagyok azt mondja, hogy „Tudod, mi ezt most teljesen emberi alakban tapasztaljuk meg. Hiszen ebben egyeztünk meg. Azért vagyunk itt, hogy megosszuk egymással ezt a tapasztalást. Akkor a fenébe is, meg tudod engedni magadnak ennek az egésznek a megtapasztalását?”
(szünet)
És most te, az ember veszel egy mély lélegzetet, és nevetned kell magadon, hogy azt gondoltad, hogy hegyeket próbáltál megmozgatni, de azok nem mennek túl messzire, és végiggondolva azt, hogy mennyire nagyon rá akartál jönni erre az egészre, mennyire meg akartad ezt fejteni, és eközben milyen sok erőfeszítést tettél, és mennyire nagyon küzdöttél.
Te az ember, most azt gondolod, hogy “Ó, az a rengeteg gondolkodás! Még most is a gondolkodásomon gondolkodom! Mintha a gondolkodás változást idézett volna elő! Pedig tényleg nem juttatott túl messzire!”
És egyszer csak, abban a gyönyörűséges pillanatban, amikor te és az Én Vagyok együtt ücsörögtök ezen a szépséges nyári estén a ragyogó csillagokat bámulva, az Én Vagyok kinyújtja feléd az ő csodaszép fény kezét, és azt mondja, hogy „Drága ember, aki Én Vagyok, megtennéd, hogy megfogod a kezem? Csak egy pillanatra fogd meg a kezem. Ez nem rajtad múlik. Csak annyit kérek tőled, hogy élvezd a tapasztalást, hogy éld meg a tapasztalást, és hogy érezd át a tapasztalást! Csak ennyit kérek tőled! A többire gond viselődik.”
„Drága ember, képes vagy megélni az életet? Képes vagy szenvedélyes lenni? Meg tudod engedni, hogy a teremtéseid testet öltsenek? Meg tudod engedni, hogy az álmaid valóra váljanak? Csak ennyit kérek tőled, drága ember. A többit a gondviselés már elintézte.”
„És kedves-drága ember, ne siess annyira! Legyél szenvedélyes és élvezd az életet! Én mindig itt leszek, még akkor is, amikor nem érzed, hogy itt üldögélünk együtt ezen a csillagos éjjelen, én mindig itt vagyok.”
„És drága ember emlékezz, ez az egész újjá válik. Az egész bolygó új lesz, és történjen bármi is, csak emlékezz erre, hogy minden jól van a teremtés egészében.”
Köszönöm drága Shaumbra. És a jövő hónapig számítsatok arra, hogy minden megváltozik. Köszönöm. Köszönöm. (A közönség tapsol)
Fordította: Telegdi Ildikó – [email protected]