BÍBOR KÖR ANYAGOK
"Sétálj tovább - A Hatalommentes Élet" Sorozat
5. SHOUD – Főszerepben: ADAMUS, Geoffrey Hoppe csatornázásában
Vagyok, Aki Vagyok, Adamus Saint-Germain.
LINDA: LINDA: Egy természetes nő? (nevetés az előtte lejátszott
zenei videóra való utalás miatt)
ADAMUS: Voltam nő. Voltam. Lehetnék.
Üdvözöllek benneteket drága Shaumbra! (Sandra hozza a kávéját) Áh! Még csak gondolnom sem kell rá! Áh! És a kecsketej?
SANDRA: Nem volt tetszésedre.
ADAMUS: Igazad van. Ezért is kérdeztem. (nevetés, ahogy belekortyol a kávéba) Mmm. Az angyali birodalmakban nem tudsz ilyen kávét inni. Azt a fajta szenvedélyt és örömet, amit most éreztek – az angyali birodalmakban nem tudjátok érezni. Csak itt. Csak itt. Nincs ehhez hasonló. Nincs ehhez fogható.
Ehhez képest más részről mindannyian készen álltok arra, hogy kilépjetek ebből. (nevetés) És bár ez ellentmondásnak tűnhet, egyáltalán nem az. Tudjátok, hogy létezik ennél sokkal több odakint. Tudjátok, hogy bizonyos értelemben véve beleragadtatok az állatkertbe, hogy visszatérjek a korábbi hasonlathoz, aminek ma véget fogunk vetni. (Adamus nevet) Tisztában vagytok vele, hogy készen álltok arra, hogy elmenjetek valahová máshová, és a gyönyörű rész ebben az, amit soha el sem tudtatok volna képzelni, és amit a vallásos, a spirituális, és a New Age-es csoportok soha nem értettek meg teljesen – az, hogy mindkettőt teszitek. Az És-ben maradtok. Emberek maradtok, élvezve azt a szépséget és inspirációt, amit az előbb láttatok a képernyőn, élvezve a szülinapi torták evését, amit korábban ettetek. És akik most online néztek minket, nektek mondom, hogy tele vannak cukorral. Nem csoda, hogy ilyen boldogok. (nevetés) Ez a titok – tömd tele őket cukorral.
Shaumbra, ez itt a 2016-os év legelső Shoud-ja. Persze az évek múlása nem jelent semmit, de közben meg mégis számít. Mert az ember számára ez egy mérést jelent. Az ember számár ez egy mozgás, egy haladás, valami történik, ahol az ember átnézi a múltat, és megnézi, hogy merre tart. És azt máris elárulom, hogy 2016 másmilyen lesz. Hm.
Itt vagyunk tehát a 2016-os év legelső Shoud-ján. Itt vagyunk ezen az összejövetelen, amit Shoudnak hívunk. A Shoud az, ahol mindannyiunk energiáját, reményeit és álmait egybehozzuk, ahová behozzátok az inspirációitokat és az életetek defektes kerekeit. És itt történik meg az, hogy megengeded, hogy ezek megnyíljanak és kiterjedjenek. Itt történik meg az, hogy mindannyiótokból behozunk egy kis darabot, ami létrehozza az üzenetet itt és most, és nem előre megtervezve, mert az üzenet az életetek pillanatában kerül megteremtésre.
És remélhetőleg nem csak segít, ha kívülről is halljátok azt, ami már eleve ott van bennetek, amit már egyébként is tudtok, sőt, néha még gondolkoztok is róla, hanem ez az, amit létrehozza a könyvet, azoknak az úttörőknek és kalózoknak a történetét, akik beléptek az Új Energiába úgy, ahogy a legtöbb ember még álmaiban sem tudná azt elképzelni.
És természetesen ezt mondanom sem kell, mert ezt már tudjátok – hogy ez időnként nehéz – persze, hogy az – amikor a valóság egyik formájából átléptek a valóság sok más formájába, miközben itt maradtok emberi testben. Tóbiás már a legelején azt tanította, hogy az egész lényege a testben való maradás. Hogy megnyílj és megengedd magadnak a megvilágosodást vagy realizációt életed végső óráiban vagy napjaiban.
A régi Mesterek ezt viszonylag könnyen tették meg. Könnyen megtörtént velük ez a hatalmas inspiráció, ez a realizáció a halálos ágyukon – viszonylag könnyen. Ezzel szemben ezt úgy megtenni, hogy közben itt vagy a többi ember között, és még mindig itt vannak számodra a világ dolgai, az emberiség és a Régi Energia? Na, ez nehéz és ti pontosan ezt teszitek.
Tehát beléptünk 2016-ba. És ez olyan lesz – nos, nem akarom ezt meghatározni számotokra, sőt arra kérlek benneteket, hogy ti határozzátok meg ezt az évet. Micsoda év lesz ez! Ez lesz annak is az éve, amikor néhány embert lelépésre késztetek - amiről ismert vagyok - mert nincs itt hely azok számára, akik a makyóban fuldokolnak.
LINDA: Mit értesz a lelépésen?
ADAMUS: Azt, hogy elmennek, eltávoznak innen valahová máshová. Azt, hogy elmennek valahová máshová, egy másik csoporthoz, ami talán kompatibilisebb számukra. Ahogy már elmondtam, nincs itt hely azok számára, akik továbbra is a hiány gyakorlásához ragaszkodnak, a panaszkodás gyakorlásához ragaszkodnak, a tudatlansághoz és a korlátok gyakorlásához ragaszkodnak. Erre itt egyáltalán nincs hely. És bármennyire furán is hangzik ez, mégis rengeteg ember ezt részesíti előnyben. Tényleg. Szeretik tanulmányozni a metafizikai, spirituális dolgokat. Egyfajta átmeneti eltereléssel szolgál számukra. De amit mi meg fogunk tenni, az valódi. Olyat fogunk tenni, amit csak alig egy pár ember tett meg korábban. Igen. (Adamus mosolyog, páran nevetnek és tapsolnak, mert a kijelentése nagyon hasonlatos a Star Trek sorozatban tett kijelentéshez)
LINDA: Hurrá!
ADAMUS: Ahogy ezt már korábban is említettem – segítettem a forgatókönyv megírásában.
Drága Shaumbra, akkor most vegyünk erre egy mély lélegzetet! Mély lélegzetet! Áh!
Jó dolog itt lenni mindannyiótokkal, tudva azt, hogy min mentetek keresztül, és tudva azt, hogy a legnehezebb részen már túl vagytok. Tényleg túl vagytok. Igen. Igen! (pár éljenzés és taps) De… És …és még mindig lesznek kihívások, de itt van nekünk ez a Shoudnak nevezett dolog. Itt vannak az összejöveteleink. És ezen emberként részt vesztek, és közben ezeket a más birodalmakban is megtartjuk.
Magadba vetett bizalom
Mielőtt belekezdenénk a kérdés-válaszokba, szeretnék kijelenteni valamit. Tényleg bízzatok meg magatokban! Tudom, hogy a leggyakoribb és legnagyobb probléma a Shaumbrával az, hogy megkérdőjelezitek magatokat. Azt kérdezitek: - A helyes dolgot teszem? A megfelelő helyen vagyok? Jól gondolkodom? A megfelelő ételt eszem? – Elképesztően sok a kétség, önmagatok megkérdőjelezése.
El tudjátok képzelni mi lenne, ha fognátok ezt a rengeteg energiát, amit önmagatok megkérdőjelezésére használtok, és inkább arra használnátok, hogy hálát adjatok magatoknak? Igen, az összes energiát – Ma az ágy jó oldalán ébredtem? A helyes könyvet olvastam? Talán más könyveket kellene olvasnom. Jól mondtam a dolgokat? – És ami a leggyakoribb: - Jól gondolom a dolgokat? – Ma el fogjuk oszlatni ezt az egész gondolkodást. Túl fogunk ezen lépni, mert ezzel nagyon beragasztod magad a dolgokba, ennek a gondolkodásnak a csapdájába esel. És ezután is fogtok majd gondolkodni, de lesz erre egy új eszközötök (nevetések)
Mindazt az időt, amit önmagad megkérdőjelezésével töltesz – A helyes dolgot tettem ebben az életemben? A megfelelő munkát választottam? Jókor vettem ki a szabadságomat? – mindezeket a dolgokat engedd el! Engedd el! A válasz rendkívül egyszerű: Nem tudsz hibázni. Nem tudsz.
LINDA: Hmm.
ADAMUS: Nem tudsz tévedni, hibázni. Megpróbálhatod persze, és időnként érzelmi és fizikai fájdalmat élhetsz meg. De lényegében nem tudsz hibát elkövetni. És ez nem csak egy szép kis spirituális közhely, mert ezt teljesen komolyan mondom. Nem tudsz hibázni. Nem tudod nem a megfelelő könyveket elolvasni, vagy nem tudsz a nem megfelelő helyen lenni. Nem tudsz hibázni. Van valami, ami annyira mélyen beléd van ivódva, ami jóval meghaladja az emberi képességeidet, az emberi éned képességeit, és annyira mélyen ott van benned, ami mindig vezet téged az emberi részed ellenére, és a legtöbbször pont ez jelenti a kihívást. A kihívás a legtöbbször az, hogy az ember azt gondolja: - Nos, ennek így kell lennie. – De az az Isteni vezérlőrendszer ennek ellenére is oda fog vezetni téged.
Rá fogsz jönni, hogy sokkal kevésbé leszel fáradt, stresszes és zavarodott, amikor felismered, hogy nem tudsz hibázni. Nem tudsz hibát elkövetni.
Ezért ne is próbálkozz azzal, hogy ne akarj hibázni. (nevetések) Élvezd az életet! Az eljön hozzád. Eljön hozzád! Ez az a dolog, amit az idén realizálni fogtok, hogy ez egyszerűen csak eljön hozzád. Tehát fejezd be önmagad megkérdőjelezését. Hagyj fel a kétséggel! Nem tudsz hibázni. Hát nem csodálatos megkönnyebbülést ad ez a felismerés? Nem tudsz hibát elkövetni. Tényleg nem tudsz. (taps) Ez annyira nagyon egyszerű. És ez felszabadít téged, hogy valóban élvezd az életet, hogy benne legyél az életben.
Két kérdés
Akkor kezdjük is a kérdéseket! Szükségünk lesz egy táblára! És Linda a mikrofont fogja körbevinni, ezért szükségünk lesz egy önként jelentkezőre, aki majd ír a táblára.
LINDA: Mary Sue akar a táblára írni.
ADAMUS: (Mary Sue vonakodik) Ó, igen, de nem annyira. (nevetnek)
LINDA: Nem, én tudom, hogy képes rá.
ADAMUS: Emlékezz, te ugyan nem tudsz hibázni, de mások attól még rád erőltethetik. (nevetés)
LINDA: (Mary Sue-tól kérdezi) Rendben vagy?
MARY SUE: Igen.
ADAMUS: Ez teljesen megfelelő, mert ma te vagy az egyik célpontom.
LINDA: Ó!
ADAMUS: Tökéletes választás volt.
LINDA: Ráadásul lilába öltözött.
ADAMUS: Ahogy én is!
LINDA: Igen, és én is! (Adamus nevet)
ADAMUS: Jó. Akkor érkezik a tábla, Linda pedig készen áll a mikrofonnal.
LINDA: Oké.
ADAMUS: Mary Sue pedig a táblára fog írni, amivel elkezd hozzászokni egy újfajta hírnévhez.
LINDA: Ú! ADAMUS: Ú! Áh!
~ A kérdés első része
A kérdés így hangzik: - Ez itt 2016 eleje, és majd később vissza fogunk ehhez térni, mert Jean erre mindannyiunkat emlékeztetni fog. Vissza fogunk erre térni az év végén. És most arra kérlek titeket, hogy öt vagy annál kevesebb szóban határozzátok meg, hogy globális nézőpontból milyen évre számíthat az emberiség az idén. Öt vagy kevesebb szóban. Lehet ez egy szó, vagy kettő, vagy három, négy, öt. Ha öt szónál többet mondasz, akkor elvesszük tőled a mikrofont. Mondjátok el, hogy milyen év lesz ez a bolygó számára.
LINDA: 2016.
ADAMUS: Igen, 2016.
LINDA: Értettem. ADAMUS: 2016.
Ne feledjétek, hogy itt nem jóslatokba bocsátkozunk, hanem beleérzünk abba, ami jelenleg a bolygón történik. Milyen év lesz ez? Ha könyvet kellene írnod 2016-ról, akkor tudod, hogy a címe nem lehet hosszabb három, négy vagy esetleg öt szónál. Mi lenne a címe ennek a könyvnek, ami az emberiség 2016-os évéről szól?
Akkor kezdjük is Linda és legyél szíves, húzzál egy függőleges elválasztó vonalat a táblára középen és egyelőre csak a baloldalra kezdj írni.
LINDA: Szükség lesz még papírra. Hoznak egy új adagot.
ADAMUS: Több papírra van szükségünk.
LINDA: Oké.
ADAMUS: És a papír eljön hozzánk.
LINDA: Így lesz. Oké.
ADAMUS: A dolgok így működnek.
Tehát, a 2016-os év, öt vagy annál kevesebb szóban. Milyen lesz? Kezdjük!
LINDA: Akkor a Nash gyerekekkel kezdem, és eldönthetik, hogy melyikük akar beszélni a családból.
ADAMUS: A Nash gyerekek. Ó, igen.
LINDA: A Nash gyerekek, mind a hárman.
ADAMUS: Nekem nem tűnnek gyerekeknek.
LINDA: Hát pedig azok. A legidősebb testvér hozta el a többieket.
ADAMUS: És hagyni fogják, hogy te beszélj Scott!
SCOTT: Ó!
LADONNA: (Scott lánytestvére): A középső gyerek.
ADAMUS: A középső gyerek. (nevetés) Aki középen ül, élete közepén, egy…
SCOTT: Szem felnyitó tudatosság. Szem felnyitó tudatosság.
ADAMUS: Szem felnyitó tudatosság... oké, jó. Tehát azt feltételezed, hogy sok embernek van nyitva a szeme.
SCOTT: Hát előbb-utóbb muszáj lesz nekik.
ADAMUS: Előbb utóbb… Ó! Á! Á! – Vagy az is lehet, hogy még mélyebbre süllyednek?
SCOTT: Aha.
ADAMUS: Csak úgy mondom. Lehetőségként.
SCOTT: Aha.
ADAMUS: Igen. Vagy az is lehet, hogy lesznek emberek, akiknek kinyílik a szeme egy felébredésszerű módon, mások pedig még jobban becsukják majd a szemüket. Lezárják magukat. Jó.
SCOTT: Még az is egy szem felnyitó tudatosság számukra.
ADAMUS: Ha becsukják a szemüket?
SCOTT: Igen.
ADAMUS: Szerintem már most is csukott szemmel élnek, de igen. Jó. Tetszik, hogy azt mondod, hogy történni fognak dolgok ebben az évben. Igen. Jó.
LINDA: Oké. Lássuk csak, merre menjünk! Da-da-da-da-da-da-da-da-da. (dúdolgat)
ADAMUS: Akkor kérdezzük csak meg a lánytestvérét is! (a közönség felkiált: - Ó!) A bátyádnak adtad a lehetőséget az előbb, de mi a helyzet veled? Öt szóban. Már tudod. Láttam a gondolatodat, de nem akarod azt kimondani.
LADONNA: Nem. (nevet)
LINDA: Gyerünk! Fantasztikusan nézel ki! Áll fel! Bíbor színbe öltözött! Helló!
LADONNA: Hm. Szerintem az idén túl fogunk lépni a félelmen. Olyan sok volt a félelem a tavalyi évben.
ADAMUS: Mire gondolsz? Rám, magadra, ránk és a Shaumbrára?
LADONNA: A Shaumbrára.
ADAMUS: Vagy globálisan értetted?
LADONNA: Ó!
ADAMUS: A bolygóra?
LADONNA: Szerintem próbálunk túllépni a félelmen.
ADAMUS: A bolygóról beszélsz?
LADONNA: Igen.
ADAMUS: Oké.
LADONNA: Én ezt akarom.
ADAMUS: Erre majd decemberben visszatérünk. (Adamus nevet)
LADONNA: Ezt akarom. Ezt akarom.
ADAMUS: Ezt akarod! Á!
LADONNA: Igen.
ADAMUS: Hallottátok? – Ez az, amit akarok! – De én nem ezt kérdeztem.
LINDA: - Ó!
ADAMUS: Mit érzel? Lépjünk be a valóságba – igen, én is ezt akarom – de érezz bele ebbe a bolygóba, annak összes lakosába, merre tart ez az egész ebben az évben?
LADONNA: (szünet után) Hm.
ADAMUS: Ó, hát tudod te. Beléd éreztem, és ott volt már a nyelved hegyén.
LADONNA: (felsóhajt) Hmm. (kisebb nevetések) Hm. Szerintem mind próbálunk kevésbé félni.
ADAMUS: Kevésbé félni. Oké. Akkor ezt felírjuk a táblára.
LADONNA: Igen.
ADAMUS: A lakosság számára.
LADONNA: Mert olyan sok volt a félelem az elmúlt pár évben.
ADAMUS: Ó, igen! Igen.
LADONNA: Hogy ezen túl kell lépni már.
ADAMUS: És akkor hirtelen nyugatról feltámad a szél, és a bolygó egészéről elfújja az összes félelmet. (nevetés) Igen, igen. Megtörténhet. Megeshet. Igen, igen. Nem ítélkezem itt. (nevetések) Kevesebb félelem a bolygón. Erre majd vissza fogunk térni.
LINDA: Kérdezzünk meg egy pszichológust!
ADAMUS: Oké. Ez akár egy vetélkedő is lehetne: Kérdezzünk meg egy pszichológust! (nevetések) Igen.
CHERYL: Szerintem tovább fog folytatódni az erőszak.
ADAMUS: Folytatódik az erőszak. Több vagy kevesebb lesz az erőszak?
CHERYL: Körülbelül ugyanennyi.
ADAMUS: És ez egy kreatívabb erőszak lesz, vagy a régi, megszokott erőszak?
CHERYL: Nos, technológiai értelemben fejlettebb lesz.
ADAMUS: Igen. Több lesz a technológiai erőszak?
CHERYL: Ühüm.
ADAMUS: Jó. Akkor írd fel ezt a táblára Mary Sue! Kreatív m...
LINDA: Azt mondtad, hogy jó?
ADAMUS: Kreatív munkát végzel ott. (mondja Mary Sue-nak)
CHERYL: Ez egy jó válasz volt.
ADAMUS: Most már tudod milyen írni a táblára, és közben benne lenni ebben az egész energiában, és közben még megpróbálni helyesen is írni. Általában nem esik nehezedre a helyesírás, mert még csak gondolkodnod sem kell rajta. De amikor itt vagy a táblánál, akkor hirtelen nem jut eszedbe, hogyan is kell egy szót helyesen leírni.
Oké. Nagyszerű, köszönöm.
CHERYL: Köszönöm.
ADAMUS: Köszönöm.
LINDA: Oké.
ADAMUS: Oké. Megmozdul itt egy kis energia. Akkor most…
LINDA: Várjál még, várjál még! Van itt még egy Nash! (nevetés)
LADONNA: Még egy Nash!
CHAD: (Scott öccse) Oké. Szerintem…
ADAMUS: Lehet, hogy téged éreztelek, nem a nővéredet. Ó, te annyira tiszta vagy.
CHAD: Ó!
ADAMUS: Oké.
CHAD: Szerintem a tudatos tudatlanság választása. Úgy érzem, ott a választás, amit a világnak meg kell hoznia. Időnként ott a kiterjedés az összes területen, de olyanok… az emberek a félelemre és a terrorra és a helyi dolgokra fókuszálnak – legyen szó akár a fegyverekről, vagy bármi másról – számukra ez lokalizált – és szerintem a tudatos tudatlanság választása egy tudatos választás arra vonatkozóan, hogy ezt magunk mögött hagyjuk.
ADAMUS: Jó. Igen. Mi áll az egyes, a kettes és a hármas számú ajtó mögött? A tudatlanság, a butaság és a hülyének lenni. (Adamus egy vetélkedő műsorvezetőjét utánozza) Igen. (nevetés) Te választod meg, melyiket akarod, mert mind a három pontosan ugyanaz. Jó.
LINDA: Oké.
ADAMUS: Tulajdonképpen ez tetszik nekem. És ez sok mindent jelent, mert a legtöbb ember ezt teszi. Ott a választás az orruk előtt, és a legtöbbször mégis a tudatlanságot, az ostobaságot vagy, hogy szebben mondjam a „tudatosság hiányát” választják, de ez akkor is hülyeség. Mégis ezt választják, néha félelemből, néha pedig azért, mert már hozzászoktak, függővé váltak a tudatosság hiányától. Tényleg függővé váltak ettől, és még a mai napon el fogom magyarázni ennek az okát. Talán nem itt, de még a mai napon megteszem. (Adamus nevet) Valakinek, talán nem nektek, de el fogom magyarázni. Akkor folytassuk!
LINDA: Akkor hallgassunk meg a fiatal Shaumbrát!
ADAMUS: Fiatal Shaumbrát. Az én szememben mind fiatal Shaumbrák vagytok.
LINDA: De nem, ő tényleg fiatal.
ADAMUS: Nem igazán. Számomra egy öreg Shaumbra 900 éves, ti pedig ehhez képest fiatalok vagytok. Te aztán tényleg fiatal vagy. (nevetés)
WYATT: Igen, az vagyok.
ADAMUS: Igen.
WYATT: Egy rés.
ADAMUS: Rés, oké.
WYATT: Egy rés. Minden, ami már itt el lett mondva, de létrejön egy rés azok között az emberek között, akik továbbra is élvezik a régi kerékvágásokat, az energia lekorlátozását, és még mindig úgy érzik, hogy jobb a korlátok ellen harcolni, mint maguk mögött hagyni azokat.
ADAMUS: Igen, jó.
WYATT: És azok között, akik már ezen túlléptek, akik szinte már átléptek a fordulóponton – ott létrejön egy szó szerinti rés.
ADAMUS: Milyen fiatal, és milyen bölcs.
LINDA: Á!
ADAMUS: Nahát! Nahát!
LINDA: Nagyon bölcs. (kis taps)
ADAMUS: Igen, igen. Jó. Ez egy jó megfigyelés. Egy rés, ami még több elkülönültséget jelent. A múlt havi Shoudunkban beszéltünk a Gondolkodókról és a Tudókról, és erre sok más meghatározást is lehet használni. De igen, egyre nagyobb lesz a rés vagy a szakadék a bolygón, és ez egy kicsit még jobban megnehezíti majd a bolygón való létezést. Jó. Még kettőt kérek.
LINDA: Oké.
ADAMUS: Mi folyik a bolygón?
SHAUMBRA 1: (nő) Én?
ADAMUS: Igen, igen.
LINDA: Már azelőtt felemelted a kezed, mielőtt megláttalak volna.
SHAUMBRA 1: Csakugyan?
ADAMUS: Igen.
LINDA: Lehet a lelked volt az, nem tudom. (nevetés)
SHAUMBRA 1: Két különböző dolgot gondolok. Az emberek még az eddiginél is jobban a homokba dugják a fejüket, mert egyszerűen csak képtelenek kezelni a dolgokat.
ADAMUS: Igaz.
SHAUMBRA 1: Aztán pedig ott van az, hogy: - Elég volt! A forradalom terjedőben van.
ADAMUS: Igaz. Nincs több tolerancia.
SHAUMBRA 1: A legtöbb ember tényleg nagyon belefáradt ebbe az egészbe végre, és ebből egyre többet fogunk látni. És az emberek ezt már tényleg nem tudják tovább kezelni.
ADAMUS: Jó megfigyelés, és nagyon igazad van, és ott van minden más is. Ezalatt azt értem, hogy azok az emberek, akik a homokba dugják a fejüket, és tudják, hogy nem ezt kellene tenniük, elviselhetetlenek és intoleránsak lesznek – mind a kettő – és jelenleg ez történik most a bolygón. Az emberek begubóznak, visszahúzódnak, lezáródnak sokféle értelemben, és ezzel egy időben pedig ezt ki nem állják. Ti sem bírjátok ezt, mert nem természetes ennyire bezárva lenni, a fejedet a homokba dugni. Oké. Köszönöm.
LINDA: Oké.
ADAMUS: Még egy valakit kérek.
LINDA: Várj, várj, úgy érzem, mintha egy erő a terem másik végébe húzna. (Adamus nevet)
ADAMUS: Az a nézés. Az a tekintet néha. Linda szeret téged. A legszívesebben megölelne téged, ha meg tudná tenni a székektől. De igen, meg tudja tenni. Arrébb tette a székeket. Meg tud téged ölelni. Igen, igen, igen.
SHAUMBRA 2: (nő) Másmilyen, izgalmas. (megpróbálja visszaadni a mikrofont Lindának)
ADAMUS: Másmilyen és izgalmas.
LINDA: Még nem végzett veled.
ADAMUS: (nevetve) Igen, ez soha nem ennyire könnyű.
LINDA: Még nem végzett veled.
ADAMUS: Más és izgalmas. Milyen értelemben más?
SHAUMBRA 2: Azt nem tudom, de másmilyen lesz. (nevet)
ADAMUS: Másmilyen. Rendben.
SHAUMBRA 2: Ó, igen.
ADAMUS: Érezz ebbe bele most egy kicsit! Másmilyen. Ne gondolkozz! Most gondolkozol.
SHAUMBRA 2: Ó!
ADAMUS: Gondolkozol. Gondolkozol. Gondolkozol. Igen, a telefonod mindjárt megcsörren. Nem! De most ezzel eltereltelek. Rendben, most, hogy befejezted a gondolkodást, már tudod. Mitől lesz másmilyen?
SHAUMBRA 2: Attól, hogy ilyen még soha nem történt. Soha korábban.
ADAMUS: Oké. Jó. És mi lenne a másik dolog?
SHAUMBRA 2: Izgalmas.
ADAMUS: Izgalmas. Csakugyan? És kinek? Donald Trumph-nak! (nevetés) A következő Shoudra idejön és ő fog beszélni – miről beszélsz? Ó, csak vicceltem! (nevetések) És mit hoz ő? Gyerünk! Egy kis változást. Áttörést a régi utakból. Igen. (valaki beszól: - Bernie Sanders) Bernie Sanders a másik. Akik nem az USA-ban éltek, ő egy szocialista és őrült… egy szoc…(nevetés) Mert az! És őt ez nem érdekli. Nem érdekli. Oké, most nem fogunk belemenni itt a politikába. Majd később.
Oké, kérem a következőt. Vagyis nem. Oké. Jön a következő kérdés.
LINDA: Azt mondtad, még két választ kérsz.
ADAMUS: Igazad van.
Tehát itt van nekünk egy lista. És később majd az év folyamán vissza fogunk ehhez térni. Jó ugyan, de nem nagyszerű.
LINDA: Ó!
ADAMUS: Tudjátok, ezek olyan B kategóriás válaszok és én többet várok a Shaumbrától a jövőben. Rendben? Igen, mert ti is többet vártok magatoktól. Ugyan már! Ez már szinte béna volt. Van egy-két jó dolog közte… (Lindának elakad a lélegzete) Fogd be! Szinte már béna volt. (nevetés) (Lindának megint elakad a lélegzete) Ugyan! Linda szinte folyton ezt mondogatja nekem! (Linda nevet) Kifejezetten hajnali kettőkor szokta ezt tenni, amikor megpróbálnék beszélni a Shaumbrával – Kussoljál! Kussoljál! Adamus, tűnj innen!
Oké, szóval ezen nem olyan jó válaszok. Tényleg? Van köztük egy is, ami áttörést jelentene? Nem, nem, nem.
EDITH: Mi a te válaszod?
ADAMUS: Máris elmondom. (Adamus nevet) Ebben biztos lehetsz Edith!... (nevetés) Edith, elárulok neked valamit a Mesterlétről. Egy Mester soha nem tesz fel olyan kérdést, amire nem tudja a választ.
LINDA: Ó!
ADAMUS: Mert máskülönben arra ítéled magad, hogy rögtön lekerülj arról a gyönyörű piedesztálról, amit magadnak teremtettél. Muszáj tudnod a választ.
EDITH: Egészen igazad van! (Lindának elakad a lélegzete)
ADAMUS: Ezt újra akarom hallani.
EDITH: Egészen igazad van kedves Adamus.
ADAMUS: Bekapcsolnád a mikrofont? (még több nevetés)
EDITH: Rendkívül okos, jóképű és csodálatos vagy.
ADAMUS: És szeretlek téged.
ADAMUS és EDITH: (megpuszilják egymást, taps)
ADAMUS: Oké. Jön a második rész. Most akkor mind felmentek a szociális médiátokra, és azt gondoljátok, hogy ezek tényleg jó válaszok? Mert az otthon adott válaszaitok, azok nagyon jók voltak. Persze nektek senki nem tolta az arcotokba a mikrofont.
LINDA: Ó!
ADAMUS: ...és nem figyelt titeket mindenki.
~ A kérdés második része
Most következik a kérdés második része. A kérdés ugyanez marad, de most nem globális alapon kérdezem, hanem azt kérdezem, hogy számodra ez milyen év lesz?
LINDA: Ó!
ADAMUS: A te éved.
Érezzetek ebbe bele egy pillanatra! Ne gondolkodjatok rajta! Most már Tudók vagytok, és nem gondolkodók! Milyen év lesz ez a számodra? És itt most nem igazán a kívánságaidra és a reményeidre gondolok. Hanem inkább arra, hogy merrefelé halad életed hajója? Merre tartasz ezzel az egésszel? Miféle év lesz ez?
Rendben, akkor kezdjük is, öt szóban vagy kevesebben mondd el, hogy milyen lesz ez az éved. Á! Jó. Kerri, Kerri, Kerri!
KERRI: Szia! ADAMUS: Szia!
KERRI: Te is hiányoztál nekem!
ADAMUS: Megtennéd, hogy felállsz?
KERRI: Persze.
ADAMUS: Jó.
KERRI: Számomra ez az év csak és kizárólag rólam fog szólni.
ADAMUS: Valószínűleg ez több mint öt szó volt, de rendben van. (Adamus nevet)
KERRI: Ó, a fenébe! Oké. Újrakezdem. Kibogozom az összes csomót.
ADAMUS: A csomók kioldása.
KERRI: Igen.
ADAMUS: Ez tetszik.
KERRI: Leginkább az ősi karmához kapcsolódik, és már a végén vagyok, reményeim szerint.
ADAMUS: A végén jársz.
KERRI: Igen, igen.
ADAMUS: Úgy értem….
KERRI: De korábban ez a kikötözés elég drámás volt, most pedig sokkal nyugodtabb. (közben a karjaival demonstrálja a drámás részt)
ADAMUS: Megtennéd ezt újra?
KERRI: Áááááhhh!!!
ADAMUS: Igen, igen.
KERRI: Valami ilyesmi.
ADAMUS: Oké, rendben. És melyik a legnehezebb része ennek a kibogozásnak? A fizikai vagy az érzelmi?
KERRI: Régebben szuper érzelmes volt, de ez elmúlt, mintha belépett volna az ÉnVágyak.
ADAMUS: Igen, igen.
KERRI: És most….és ez a kedvenc részem – és neked ez nem fog tetszeni (mondja Lindának), de kiadtam az utolsó „baszdmegemet”! Azt mondtam, baszd meg, többet nem adom oda magam.
ADAMUS: Na látjátok, ez már nem béna. Új területhez érkezünk.
KERRI: Adjátok ti is ki az utolsó baszdmegeteket Shaumbra! (Adamus nevet) Nincs több kibaszás! Bocsi Linda! Ne legyél zavarban!
ADAMUS: Ez legalább megmozgatta az energiát.
SART: Igen!
KERRI: Akkor csináld!
ADAMUS: Ez megmozgatta az energiát.
KERRI: Igen.
ADAMUS: Igen, igen.
KERRI: És ez igaz. Odaadtam.
ADAMUS: Rendben.
KERRI: Nincs több.
ADAMUS: Igen.
KERRI: Sajnálom.
ADAMUS: Igen. (Adamus nevet)
KERRI: Ez nem ment rá a hajadra. (az előtte ülő nő megérintette a haját)
LINDA: A haja lángokban áll, de nem nagy dolog!
ADAMUS: - Azt üzeni: - Meg ne merj érinteni! Ne merészelj hozzám érni! – Hát, ezt azért nem árt tudni.
KERRI: Köszi.
ADAMUS: És mi ennek a gyökere? Miért? Úgy értem…
KERRI: Hogy miért adtam ki az utolsó – itt jön az a rész, amit ki kell sípolni – szóval azért, mert már túl fájdalmas volt az egész.
ADAMUS: Igen, igen, de úgy értem…
KERRI: Ragaszkodtam mindazokhoz a dolgokhoz, amik miatt kiadtam az utolsó baszdmeg-et!
ADAMUS: Talán egy kis önbecsülésre tettél szert?
KERRI: Igen, igen! (Adamus nevet)
ADAMUS: Jó!
KERRI: Odaálltam egy Mester elé, és azt mondtam neki: - Baszd meg te is!
ADAMUS: Naná.
KERRI: És volt a fordulópont.
ADAMUS: Az ilyesmi dolgok nem zavarnak egy Mestert.
KERRI: Igen.
ADAMUS: Az ilyen dolgok csak a többi embert zavarják, tudod.
KERRI: Igen, mert nem tetszik nekik a baszd meg szó. Panaszkodnak miatta.
ADAMUS: Igen. Már panaszkodtak eleget.
KERRI: Abszolút. Basszák meg ők is, nem érdekel.
ADAMUS: Miközben itt beszéltél, a Facebook elkezdett felragyogni.
KERRI: Hát, bassza meg a Facebook is, mert csak egy rakás panaszkodó lóg ott is! (Adamus nevet) Ez az egész cirkusz amiatt, hogy mennyit kell fizetni azért az anyagért? Ugyan már!
ADAMUS: Igen, oké…
KERRI: Ez rossz.
ADAMUS:….Köszönöm. Tehát akkor mi is van itt? A csomók kioldozása? Igen, erre gondoltam.
KERRI: Ó, igen!
ADAMUS: Arra gondoltam, hogy ezt fogjuk felírni a táblára. (nevetés) Oké, jó. Ez az év a régi csomók kioldása, elengedése.
KERRI: De nem egy érzelgős, zavaros módon, nem úgy, hogy bekerülsz a diliházba, hanem kegyelemben.
ADAMUS: Ezt szeretem.
KERRI: Kegyelemben.
ADAMUS: Oké, akkor erre majd visszatérünk az év végén.
KERRI: Igen.
ADAMUS: Megnézzük majd, hogy sikerült ez a kikötözés, kioldozás, és hogy állsz önmagad odaadásával.
KERRI: Úgy beszélsz, mint aki nem biztos bennem.
ADAMUS: Én….már tudom, hogy ez megtörtént.
KERRI: De egy csodálatos módon.
ADAMUS: De ami történt, azt itt most ezen a ponton nem fogom elárulni. (Adamus nevet)
KERRI: (felsóhajt) Ó, köszönöm.
ADAMUS: Én már tudom….Kerri.
KERRI: Adamus.
ADAMUS: Egyenesen a szemedbe fogok nézni…
KERRI: Hadd lássam!
ADAMUS:….és azt mondom, nincs más lehetőséged.
KERRI: Micsoda?!
ADAMUS: Nem tudsz mást tenni.
KERRI: Mégis engedted, hogy idejöjjek.
ADAMUS: Nem, nem úgy értem….(nevetés) Ma este összehívjuk a Bíbor Tanácsot…
KERRI: Néha én is ezen tűnődöm.
ADAMUS:….és megvitatjuk ezt a dolgot.
KERRI: Mindig azon tűnődöm, amikor idejövök, hogy: „Vajon be fognak engedni?”
ADAMUS: Kerri.
ADAMUS: Neked is, mint sokan másoknak, nincs hová mennetek ezen kívül.
KERRI: Akkor most legyünk komolyak. Igazad van.
ADAMUS: Akkor menjünk oda, ahová igazán menni akarsz, és most pont ez történik.
KERRI: Az Én Vagyok-omba.
ADAMUS: És már megpróbálkoztál minden mással, és az a minden más vagy nem jött össze, kudarcba fulladt, vagy tönkrement, vagy egyszerűen nem bírtad már tovább tűrni. Ezért most jön a következő lépés.
KERRI: Oké.
ADAMUS: Jó.
KERRI: Köszönöm.
ADAMUS: Vegyél egy jó mély lélegzetet! (mélyen lélegzik) Köszönöm a megosztásodat. Köszönöm….
KERRI: Köszönöm.
ADAMUS:..hogy egy kis izgalmat adtál a mai naphoz.
KERRI: Köszönöm.
ADAMUS: Mindig hozol egy kis színt.
KERRI: Köszönöm.
ADAMUS: Jó. Még egy párat kérnék, öt szóban vagy kevesebben – milyen lesz ez az éved? Milyen év lesz ez?
CAROLINE: Szeretem magam.
ADAMUS: Ez tetszik. Jó. Mi az az egy dolog, amit meg fogsz tenni önmagad szeretetének jeléül?
CAROLINE: Felismerni azt, hogy rendben van egyszerűen csak önmagamnak lenni.
ADAMUS: Pontosan, anélkül, hogy megpróbálnád rendbe hozni magad, vagy javítani magadon.
CAROLINE: És másokat.
ADAMUS: Oké?
CAROLINE: Igen.
ADAMUS: Nincs mit megjavítani, kijavítani, rend behozni, helyrehozni. Mert különben úgy jársz, mint a kutya, aki a saját farkát kergeti. Soha nem fogod azt elkapni. Nincs mit helyrehozni – se az egészséget, se az elmét, se az értékeket, se a szívet vagy a lelket – semmit. Ez egy óriási félreértés, a tudatosság teljes hiánya, miszerint: - Valamit helyre kell hoznom, vagy ki kell javítanom magamban! – Lényegében mindenki arra lett behipnotizálva, hogy kijavítson, helyrehozzon valamit, és hogy mindenki másra gondot viseljen. Ez a két legeslegnagyobb hipnotikus réteg: - Hozzál helyre valamit! Valami baj van veled. Nem vagy egészen megfelelő. (Adamus nevet) Nos, az lehet, hogy vagy megfelelő a jó és a rossz régi meghatározása értelmében. Ezért aztán rendbe kell hoznod, helyre kell hoznod valamit. – Igazából nem kell, de ha ezt elhiszed, akkor egyfolytában megpróbálsz valamit helyrehozni, és valami mindig el fog romlani, csak hogy legyen valami, amit helyrehozhass. Pedig nincs mit megjavítani vagy rendbe hozni. Erre most vegyünk egy igazán jó mély leföldelő lélegzetet! Nincs mit helyrehozni. Egyetlen egy dolgot sem.
Most állj csak meg egy pillanatra! Az életedben mennyi időt töltöttél azzal – önmagad megkérdőjelezésén túlmenően – hogy valamit rendbe hozz, helyrehozz? – De ma azt mondták a híradóban, hogy nem lenne szabad többet inni…. Mi is volt az Linda? Te reagáltál. Nem lenne szabad többet inni mennyinél is? Naponta fél pohár bornál?
LINDA: Nem, a férfiak ihatnak két pohárral is, de a nők csak egy pohárral.
ADAMUS. Á, értem.
LINDA: De állítólag ha belélegzed a fingot, az gyógyítja a rákot. (valaki bekiabál: - Micsoda?! – páran nevetnek)
ADAMUS: Te….
LINDA: A híradóban mondták!
ADAMUS: Neked és Kerrinek együtt kell ülnötök…
LINDA: (kiabálva) A híradóban mondták! (nevetés)
ADAMUS: Nektek egymás mellett kell ülnötök.
LINDA: A fingban lévő kéndioxid meggyógyítja a rákot. Ezt mondták a hírekben!
ADAMUS: (valaki feláll, hogy vizet hozzon magának) Na tessék, már el is megy. Nem bírja ezt már tovább! Azt mondja magában: - Én annyira nem idevaló vagyok.
LINDA: De tényleg ezt mondták a hírekben!
ADAMUS: Oké.
LINDA: De tényleg, ne már!
ADAMUS: Segítesz abban, hogy rátérjek a lényegre! (Linda nevet)
Akkor most csináljunk….hol is tartottunk? Oké, ott, hogy nincs mit helyrehozni, kijavítani. Fejezd be az erre való próbálkozást, és azt is fejezd be, hogy furcsa dolgokat tegyél a helyrehozás érdekében, mert ezzel csak azt mondod magadnak, hogy szereted magad rendbe hozni, kijavítani, és akkor egyre több minden lesz, amit majd helyrehozhatsz, tehát ezért valamit el kell törnöd, valaminek el kell romlania ahhoz, hogy azt helyre tudd hozni. Tehát fejezd ezt be, hogy bármit is helyre kell hoznod, rendbe kell tenned, meg kell javítanod. Rendben van?
LINDA: Ma nagyon jól nézel ki. (mosolyog)
ADAMUS: Most megpróbál elterelni engem, és mindannyiótokat attól az állítástól, ami egy pár perccel ezelőtt hangzott el, és aminek tényleg van egy szintű tudományos érvényessége, de a legtöbb ember nem gyakorolja a szellentés szagolásának művészetét a rák gyógyítása érdekében. (nevetés) Egyszerűen csak nem gyakorolják, de ez engem nem érdekel. Minden mást tesznek. Ez így van, és ebbe egészen egyszerűen nem is akarok belemenni.
Na, akkor most már tartunk valahová. Oké? Mondhatni kijöttünk a szélcsendből és van itt ez meg az. Most már a test funkcióknál tartunk. Kérnék még egy pár választ. Ez milyen év lesz…Kathleen?
LINDA: Ne, ne. David. David.
ADAMUS: Ó, David. Ó!
ADAMUS: De Kathleen annyira készen áll.
LINDA: Nem, már Davidnél van a mikrofon.
ADAMUS: Nem érdekel.
LINDA: Majd utána Kathleen jön.
ADAMUS: Jó, akkor majd utána David következik.
LINDA: Jó.
ADAMUS: Energetikai kötésünk van itt. Milyen lesz ez az év?
KATHLEEN: Az élet élvezetét választom.
ADAMUS: Oké.
KATHLEEN: Saját magam számára.
ADAMUS: Oké.
KATHLEEN: Hogy elutazok különféle helyekre, elmegyek koncertekre.
ADAMUS: Remek!
KATHLEEN: Már meg is van a jegyem a Jesse Cook koncertre.
ADAMUS: Oké.
LINDA: Ó!
ADAMUS: Nagyszerű.
KATHLEEN: Mert itt lesz koncertje Boulderben.
LINDA: Hol a jegyed? A táskádban?
KATHLEEN: Ez egy internetes jegy. (Linda nevetgél) Egy e-jegy. Csak ki kell nyomtatni.
ADAMUS: Akkor 5 szóban, vagy annál kevesebben (számol) Jesse Cook, koncertek, utazások…
KATHLEEN: Több tánc.
ADAMUS: Oké.
KATHLEEN: Többet kimozdulni.
ADAMUS: Élvezni, élvezni. Milyen régóta nem élvezted már? Úgy értem hány élet….
KATHLEEN: Túl régóta.
ADAMUS: Hány élet óta? Durván becsülve, úgy 20 élet óta?
KATHLEEN: Már ezer élet óta.
ADAMUS: Valószínűleg ezer élet is eltelt már azóta, amikor is igazán élvezted az életet. Oké. Még egy valakit kérek, és utána rátérek a mondandómra. Ma sok munkánk van, és úgy tudom….
LINDA: Még kettőt.
ADAMUS: ….pizzát fogtok enni. Még kettőt. David.
DAVID: Érezni az Én Vagyok-omat, azt, hogy Létezem.
ADAMUS: Oké, de egyszerűsítsd le…
DAVID: Tudatosság.
ADAMUS: Öt vagy annál kevesebb szóra.
DAVID: Összeolvadás.
ADAMUS: Összeolvadás. Ez tetszik. Jó. Összeolvadás. Jó. Ez tetszik.
LINDA: Utolsó.
ADAMUS: Oké, az utolsó, és aztán lesz még egy a kedvedért drágám. Olyan fantasztikusan nézel ki ma! Jó. Igen.
ELIZABETH: Önmagam szeretetéhez kapcsolódva szeretném megköszönni az Érzelmi sebek elengedése DreamWalk anyagot, ami körülbelül egy éves anyag, és nagyon jó.
ADAMUS: Igen.
ELIZABETH: De az az érzésem az összes úgynevezett sebre vonatkozóan, hogy a legnagyobb az volt, hogy megengedjük magunknak önmagunk szeretetét, mert megkérdőjeleztük azt.
ADAMUS: Hogyan tudod ezt öt szóban megfogalmazni erre az évre vonatkozóan?
ELIZABETH: Ó, bocsánat! Rendben.
ADAMUS: Egy kis reklámot becsúsztattunk ide. (nevetés)
ELIZABETH: Igen, tudom. Hadd tegyem ezt meg helyetted.
ADAMUS: Érzelmi sebek DreamWalk. Nem élhetsz nélküle. Gyerünk! (nevetések)
ELIZABETH: És minden egyes sebben, legyen az bármi, magadtól vagy másoktól származó, mindig ott van a szeretet egy eleme.
ADAMUS: Igen. Ugye nem vagy könyvelő? (nevetések)
ELIZABETH: A létező legrosszabb könyvelő vagyok.
ADAMUS: Ez nyilvánvaló. Öt szó, vagy kevesebb. (nevetés)
ELIZABETH: Köszönöm. Végeztünk?
ADAMUS: Igen, igen. Nagyon szépen köszönöm. Köszönöm. Jó. Még egy valakit kérek.
SHAUMBRA 3: Átalakító béke.
ADAMUS: Átalakító béke…
SHAUMBRA 3: És stabilizáció.
ADAMUS: Minek az átalakító békéje? Egy aspektusra gondolsz, vagy a…
SHAUMBRA: Az Én Vagyok-ra.
ADAMUS: Oké.
SHAUMBRA: Én vagyok a béke.
ADAMUS: Te vagy a béke, rendben.
SHAUMBRA 3: És milyen az a béke?
ADAMUS: Hogy milyen…
SHAUMBRA 3: És béke ...képes voltam manifesztálni egy hatalmas átalakulást…
ADAMUS: Jó.
SHAUMBRA 3: …a múlt hónapban, és tudom, hogy tudom, hogy a fény egy pontja vagyok itt ezen az új helyen, és ennek nagy hatása van.
ADAMUS: Igen, ez így van. És szeretném, ha ezt megosztanád, majd akkor, amikor ennek eljön az ideje – nem most – és elmondanád, hogy mi történt valójában.
SHAUMBRA: Megtisztelő lenne számomra.
ADAMUS: Jó.
SHAUMBRA 3: Köszönöm.
ADAMUS: Jó. Csodálatos történet.
SHAUMBRA 3: Igen. Köszönöm.
ADAMUS: Jó. Köszönöm. Köszönöm mindenki válaszát, úgy félig-meddig. (nevetés) És köszönöm a táblára írást.
Sok mindent írtunk a táblára, amire majd vissza fogunk térni. De a biztonság kedvéért kérnék a tábláról egy képet. Ahogy kimondom, már kattintja is a gépét. Nem tudom, hogy csinálja. Tehát majd később vissza fogunk erre térni az év végén, és azt mondjátok majd: - Pedig én tényleg nem is ezt akartam mondani, hanem ezt meg ezt, és mégsem ezt mondtam. Valahogy felhígítottam. És bla-bla szavakat mondtam. – Oké.
Adamus válasza
Az én szavam erre az egészre – számotokra, a világ számára, minden másra – egyetlen szó – mert én Mester vagyok, és egyetlen egyszerű szóba tudom sűríteni a lényeget.
LINDA: Hmm. (Linda doboló hangot hallat)
ADAMUS: Csörög a telefon? (Adamus nevet)
LINDA: Ez dobpergés volt. Egy kicsi kis dobpergés volt. Izgatott vagyok.
ADAMUS: Egyetlen egyszerű szó.
LINDA: Túl sok cukrot ettem.
ADAMUS: Romboló.
LINDA: Ó!
ADAMUS: Teljesen romboló. Pusztító a bolygó számára.
LINDA: Nahát!
ADAMUS: Olyan „Te Jó Ég” típusú év lesz.
LINDA: Ó!
ADAMUS: És ez nem azt jelenti, hogy félelemnek kell lennie, de mégis lesz. Nem azt jelenti, hogy káosznak kell lennie, de mégis az lesz. Nem azt jelenti, hogy erőszaknak kell lennie, de mégis lesz erőszak. Nem azt jelenti, hogy tudatlanságnak kell lennie, de mégis sok lesz a tudatlanság. Ez egyszerűen csak egy teljesen pusztító év lesz, amikor minden becsavarodik.
LINDA: Szép kilátások.
ADAMUS: Minden a feje tetejére fog állni. Nem, ez lényegében tényleg szép. Linda egy szerkesztői megjegyzést tett itt az előbb: - Szép kilátások. – Pedig ez tényleg szép, és a dolgoknak pont ilyennek kell lenniük. Tovább már nem lehet fenntartani azokat a régi, unalmas, béna, hatalom orientált módokat. Már nem lehet. És egyikőtök sem akarja azt már.
Tudom, hogy azt szeretnétek, ha jönne valaki és varázs tündérporral behintené a bolygót, és mindent széppé varázsolna. De ez nem fog megtörténni. Ez a rombolás éve lesz és ez pár ember számára azt fogja okozni, hogy a homokba, vagy akárhová dugja a fejét. Másoknak pedig a teljes felébredést fogja elhozni. Réseket és szakadékokat fog létrehozni, és ez az egész teljesen helyénvaló.
Tudjátok, azt is lehetne mondani, hogy ez a bolygó valamikor a nyolcvanas évek végén belépett az Új Tudatosság Korszakába. Néhányan ezt a Harmonikus Konvergenciával és a Harmonikus Összhanggal társítjátok, ami részben igaz is. Ez volt az energia leszállító mechanizmusa. Nem az együttállások következtében történtek meg a dolgok, hanem az együttállások voltak azok, amik behozták az energiákat, ahogy mindig is ezt teszik. Mindig vannak együttállások, és az energiák állandóan beérkezőben vannak, de a legtöbb esetben ez figyelmen kívül marad. Az emberek nem állnak erre készen. Ezért továbbhaladnak, majd később visszatérnek egy másik formában, egy másik időszakban. De azt is lehet mondani, hogy az emberek tényleg készen álltak akkoriban erre az energiára – a tudatosság következtében.
Így a dolgok tényleg sokat változtak. Átnézheted és feltérképezheted ezeket a technológiai változásokat, az orvoslás, a gyógyítás terén elért változásokat, a politikában és minden más területen bekövetkezett változásokat, és azt mondhatod: - Nahát, a dolgok tényleg nagyon megváltoztak a nyolcvanas évek vége óta.
Ennek nagy része az összhangba rendeződésről, a beállításokról, a felkészülésről, a kisebb változásokról szólt. Pontosan úgy, ahogy a nagy földrengést is megelőzi több sorozatnyi kisebb rengés, és aztán következnek a nagy rengések, a rombolóak, amik becsapódnak. Azt is lehetne mondani, hogy ugyanez történik most a Földön. Minden változik, összhangba rendezi magát, hogy behozzon egyfajta pusztítást – rombolást a Földön.
LINDA: Óóó!
ADAMUS: Csak kíváncsi vagyok, hogy ébren vagytok-e. Behozza azokat a pusztító mintákat a Földre, amik megfelelőek lesznek egy váltásra. Lesznek, akiknek ez nem fog tetszeni. Lesznek, akik nem maradnak itt erre. Mások pedig a homokba dugják majd a fejüket, de ez akkor is történik. És ez egyáltalán nem valami félelem teljes dolog. Mert látom, hogy egy páran már elkezdenétek gépelni valamit. Ebben nincs semmiféle félelem. Semmi.
Amikor elköltözöl egy új házba, vagy felújítod a jelenlegi házadat, akkor az egyfajta rombolással jár, de az egésznek a célja egy jobb hely, amit jobban élvezel. És menet közben történnek rombolások. Ez az év ilyen lesz.
Most arra kérlek benneteket, hogy ünnepeljétek azokat a rombolásokat globálisan és személyesen is. Személyesen is lesznek rombolások, de nem olyanok, mint amilyenek a múltban történtek. Tudjátok, nem testi vagy érzelmi dolgok lesznek. Ezeknek a rombolásoknak az életetek mintáihoz lesz közük. Rombolások lesznek abban az értelemben, ahogy a bőség eljön hozzád vagy, ahogy éjjelente álmodsz vagy, ahogy az energiádat kezeled. Ezek egyike sem rossz. Tehát ne kérdőjelezd meg magad. Ne gondold azt, hogy valami rosszat tettél.
Lehet ez olyan rombolás, hogy váratlanul megbetegszel, és ott kell hagynod azt, amit csinálsz, de ennek az egésznek a fő célja tényleg a tudatosság, hogy egy tudatos emberi létező legyél.
Rombolás lesz a munkában, a családi kapcsolatokban, és minden másban is. El tudod itt és most fogadni, hogy mindezeket a rombolásokat te hozod magadra, és nem valaki más teszi, hanem te, a saját magad érdekében? Saját magadért teszed. Sok rendszert le kell rombolni, mert máskülönben továbbra is azokat követnéd, és az nem juttat el téged sehová, és akkor az élet nem tud változni. És akkor tényleg nagyon befrusztrálnád magad. Tudod, amikor az élet egyszerűen csak nem változik – akkor minden ugyanaz a taposó malom nap, mint nap. Folyton ugyanaz a szemét áramlik keresztül a fejeden, és folyton ugyanazok a problémák vannak jelen az életedben – és ez nyomorúságos. Ez borzalmas. De itt lesznek ezek a rombolások, amiket megváltoztatják majd a mintákat, ezáltal az életedet, hogy igaz Mester lehess ezen a bolygón.
Akkor erre most vegyünk egy mély lélegzetet! Többet ne kérdőjelezd meg magad!
Ne legyenek kétségeid emiatt az egész miatt! Olyan sok energiát és időt töltötök ezzel!
Akkor erre most vegyünk egy jó mély lélegzetet!
Ez az
Ez az élő Mester éve. Ez az, és decemberben majd visszatérünk erre, és jól szemügyre fogjuk venni ezeket a dolgokat. És egy nagy ünneplést csapunk majd azok számára, akik még akkor is itt lesznek! (kisebb nevetések) Még itt lesztek.
SART: Beöltözünk majd!
ADAMUS: Itt lesztek. Igen, beöltöztök. És csapunk egy hatalmas bulit, és szemügyre fogjuk ezt venni, mert ez a Mester éve. Ez az, én drága Shaumbra barátaim. Ez az. Sokat beszéltünk már erről, sok felkészülés zajlott, és most itt van. Ez a most vagy soha jellegű dolog, mert ha most nem történik meg, akkor bizony nagyon sokáig nem fog megtörténni.
És ezt már nem tűrnétek. Nem tolerálnátok, ha azt mondanám, hogy visszajöhettek, és majd a következő életetekben, vagy az azt követő életben megcsinálhatnátok. Ezt már nem tűrnétek. Ezért aztán beállítottátok a dinamikákat úgy, hogy ez az év legyen az, és ennek nem a naptári év a lényege, hanem az, hogy éppen hol tartunk abban a naptárban. Ez az.
Tehát nem lenne természetes, ha sok rombolás történne, és a rombolások nem rosszak. Lehetnek tényleg nagyon jók. De ez az Kerri. Ez az.
Lesznek olyan időszakok, amikor a fejedet a falba fogod verni. Lesznek olyan időszakok, amikor a padlón fetrengve fogsz sírni. És szeretném, ha ott rögtön abbahagynád a sírást, és vennél egy mély lélegzetet, és felismernéd, hogy ez abszolút tökéletes. Igen. Éppen elengedsz vagy feladsz egy-két régi dolgot, ami már tényleg nem szolgál téged.
És most…
KERRI: Nem félek.
ADAMUS: Nem félsz. (nevetés) Egy hang a sötétségből – Nem félek! Valaki lenne olyan kedves és ledobna ide egy kötelet, meg egy kis fényt, és valami ételt, és nem félek.
A Mesteri Érzékszerv (és annak összetevői)
Van egy nagyon lényeges dolog, és most erről lesz szó, és ez azért nagyon fontos, mert most már Mesterek vagyunk, és itt vagytok. És ez a nagyon lényeges dolog a Mesteri Érzékszerv. A Mesteri Érzék.
És ez az, amit be fogtok engedni. És ez nagyon össze fog majd zavarni benneteket, de végül mégis meg fogjátok érteni. Vagytok egy kevesen, akiknél ez már elkezdett megtörténni az életetekben, de nem vagytok benne biztosak, hogy mi is ez. Hadd magyarázzam el akkor! Megtennéd Linda, hogy írsz a táblára? Arra kérem Lindát, hogy írjon a táblára, és a legtetejére végig nagy betűkkel azt írd fel, hogy A MESTERI ÉRZÉK.
Ahhoz, hogy bármit is érzékelni tudj – és itt most visszatérünk az alapokhoz – tehát ahhoz, hogy bármit is érzékelj, rendelkezned kell bizonyos minőségekkel. Az első dolog – és ezt kérlek, írd középre, mert ez alá még öt másik dolgot is fel fogunk írni. Tehát a legelső dolog a TUDATOSSÁG, az ÉBERSÉG.
A legtöbb ember nincs tudatában annak, hogy rendelkezned kell tudatossággal. Tényleg nincsenek ezzel tisztában. Néhányan az előbb beszéltetek, és azt mondtátok, hogy az emberek egyre kevésbé tudatosak, begubóznak, bezárják magukat és a homokba dugják a fejüket, és nem rendelkeznek a tudatosság érzékével. Egyáltalán nem tudatosak.
A második dolog – csak húzz lefelé egy nyilat, majd írd le a következő szót! A második dolog, ami ahhoz szükségeltetik, hogy érzékelni tudj bármit is, tehát a második dolog, amivel rendelkezned kell, az a FÉNY. Írd a tudatosság szó alá. Fénnyel kell, hogy rendelkezz.
A Fény természetesen következik be. Amikor ott a tudatosság, az éberség, az Én Vagyok tudatossága – nem valami mentális dolog, hanem az Én Vagyok tudatossága, a Létezem tudatossága – akkor, az lényegében fényt sugároz ki magából. Nem ezt a fajta fényt (ami a villanykörtéből jön), hanem ezt hívják a szenvedély, a ragyogás fényének. Tehát rendelkezel Fénnyel. A Fény a Lélekből, a tudatosságból ered. A Fény akkor árad ki, amikor jelen van a tudatosság.
És az a személy, aki még akár a legalapvetőbb szinten is tudatos – itt az Én Vagyok szinten – az kisugároz egy Fényt mindenki másra. Ezért is érzik azt az emberek veletek kapcsolatosan, hogy ti valahogy mások vagytok. Nem tudják, hogy ez mitől van, és ez összezavarja, meghökkenti őket. Sőt, ez lényegében bosszantja, idegesíti őket. Küzdenek ezzel, és megtalálják annak a módját, hogy ezt kilökjék, mert ez nem illik bele a szép kis hipnotikus dobozukba. Tehát ezt kilökik. De bennetek ott van a fény.
FAzok, akik részt vettetek vagy részt vesztek a Keahak-ban, visszamehettek a Teremtés Diagram 101-hez.
És ebből a fényből jön az energia. Az ENERGIÁRÓL már beszéltünk – ezek itt az alapok – de az energia lényegében a lélek együttérzése, ami annyira össze lett sűrítve, annyira magába lett hozva, hogy lényegében keresztülmegy egy kikristályosító folyamaton, ami energiává alakítja. A tudat elég tudatos volt ahhoz, hogy megadja magának az eszközt saját maga megtapasztalására, és ez az energia.
Az Energia, ahogy azt a megbeszéléseinkből már tudjátok, semleges, teljesen semleges egészen addig, amíg a szenvedély és a vágy nem aktiválja. És itt nem a gondolatról van szó. És ekkor az energia a Mestert szolgálja. Az energia azért van, hogy téged szolgáljon. Soha nem azért van, hogy ellened dolgozzon, nem is azért, hogy te vagy bárki más felhalmozza. És itt, ebben a kis forgatókönyvben, ha lenne egy kis hely, az energia szó mellé írd oda, hogy ez az, ahol a hatalmi dinamikák életbe lépnek. És ez a probléma a teremtésben már nagyon hosszú ideje, mert rengeteg olyan létező él ezen a bolygón, és mindenhol máshol is, akik összetévesztik a hatalmat a valódi energiával.
A hatalom olyan, mint a szaharin. Mesterséges. Nem létezik, mégis elegen vannak olyanok, akik nem szeretik magukat, vagy nem becsülik, értékelik magukat annyira, hogy a saját energiájukban tartózkodjanak. Nem tartják magukat elég értékesnek ahhoz, hogy a saját energiájukat alkalmazzák a saját teremtéseikre, és így valaki mástól vesznek el. Tudatlanok vagy vakok arra a tényre, hogy a hatalom nem létezik. Senki mástól nincs szükséged energiára. Minden itt van számodra, korlátlan mennyiségekben. Rengeteg van.
TEz a hatalmi dinamika egy nagyon vicces dolog, és sok érdekes dolgot okoz a teremtés egészében. Ti is a hatalom emlőin voltatok már elég régóta. (nevetés) És, és, ha Kerri képes a feladásról beszélni… (még több nevetés) …Már hosszú ideje a hatalom csábításában éltetek – ez így jobb? – tehát már régóta a hatalom csábításában éltetek, és végre felismeritek, hogy nincs rá szükségetek. De egy vicces dolog történik, ott van az a kis rés, amiről korábban szó esett, ahol azt mondod: - Oké, befejezem a hatalmat. – De Ó! Akkor ott lesz az a nagy rés, egy üresség, és hirtelen azt érzed: - Nincs többé energiám, és mindent elveszítek, amim csak van. Belezuhanok a szakadékba, mert nem rendelkezem többé hatalommal, a régi hatalmi energiával.
És egy vicces dolog történik. Álmodtad-e valaha is azt, hogy megállás nélkül egyre csak zuhansz lefelé egy mély és sötét lyukba – Istenem, mi fog történni? Meg fogok halni. Lezuhanok és darabokra töröm magam. – és hirtelen, pont mielőtt becsapódnál, egy milliméterrel azelőtt, mielőtt a földbe csapódnál, hirtelen átalakulsz. Nem vágódsz bele a földbe, vagy átalakulsz egy hatalmas madárrá és elrepülsz, vagy pedig hirtelen megállsz, és felemelkedsz.
Sokatok számára ez ilyen volt. Benne voltatok a régi hatalmi játszmákban, és hirtelen kiszálltatok belőlük, de mégis úgy érzed, mintha lefelé zuhannál, mert már nincs ott az a régi dinamika. De pont mielőtt padlót fognál, hirtelen felismered: - Vagyok, Aki Vagyok.Ez az én Fényem, és nem valaki másé. Ez az én energiám, és nem másé. – De most eltértem a tárgytól.
A következő a listán, amivel rendelkezned kell, az, amiről nemrégiben beszéltünk.
Kell, hogy rendelkezz Mozgással, haladással. MOZGÁS. Következő.
Mozgás. Ezt a szót használom, ami az időt és a teret képviseli, valamint az aktivitást, a múltat és a jövőt, meg minden mást is, mert valójában nem te mozogsz, ahogy erről már beszéltünk pár Shouddal ezelőtt. Te nem mozogsz. Minden más halad rajtad keresztül. De itt a fejedben, és minden egyes emberi érzékszervedben arra lettél programozva, hipnotizálva, hogy azt gondold, hogy te mozogsz.
És amikor erre gondolsz, akkor az nagyon kicsivé zsugorít téged. –„A nagy univerzummal szemben kell haladnom.” De meg tudod változtatni ezt a nézőpontot, és hirtelen megérted, hogy minden érted mozog. Minden. Eljön hozzád. Amennyiben nem vagy tudatos, amennyiben nem vagy ennek tudatában, vagy ha nem állsz rá készen, akkor az attól még ugyanúgy keresztülhalad rajtad, csak nem leszel ott azon a kapcsolódási ponton, ahol ezt fel tudnád használni. És akkor az áthalad rajtad, de majd később vissza fog térni. Nem tudod elrontani.
Tehát ahhoz, hogy bármit is érzékelj, rendelkezned kell egy bizonyos szintű tudatossággal, és automatikusan megteremted és kisugárzod ezzel a fényt, belemész az energiákba hatalom nélkül, és most már megjelenik a mozgás. Most van egy élő tapasztalásod, és ebből – képes vagy észlelni, vagy érzékelni.
Korábban említettem már Mary Sue kapcsán, és….
LINDA: Áj-al vagy i-vel? (néhány ember mondja, hogy “I-vel”)
ADAMUS: I-áj-i-áj-ó (laughter).
Tehát Mary Sue írt a táblára korábban és így egy kissé megérti Linda írási problémáit. Megtennéd, hogy idejössz egy pillanatra?
MARY SUE: Rendben.
ADAMUS: Nagyszerű. Gyere, ülj le ide, Linda helyére.
Walter Russell
Most mutatni fogok nektek egy példát, mielőtt tovább mennénk. Mary Sue – Mary Sue Dickerson – egy csodálatos, intelligens, elképesztően intelligens és félénk hölgy. (Adamus nevet) Milyen érzés idefent lenni?
MARY SUE: Jó.
ADAMUS: Jó. Tehát tanulmányokat folytatott, érzett és keresztülment néhány elképesztő személyes tapasztaláson, amit nem osztott meg túl sok emberrel. És persze megkérdőjelezi magát, természetesen, mert a Shaumbra már csak ezt teszi. De, a tanulmányai során találkozott valamivel, és még csak fel sem ismeri, hogy milyen bensőséges viszonyban áll vele, még a múltjából.
MARY SUE: Oké.
ADAMUS: Sokkal jobban benne vagy ebben, mint azt most tudnád.
Tehát tanulmányozott valakit. Odaadnád neki a mikrofont? Kit vagy mit is tanulmányoztál?
MARY SUE: Walter Russel-t.
ADAMUS: Walter Russel-t. Felírnád ezt a nevet a táblára? (mondja Lindának) És mesélj nekünk egy kicsit róla!
MARY SUE: 39 napra és éjszakára isteni állapotba került, és amikor kijött belőle…
ADAMUS: Megőrült. Oké. Igen. (kevés nevetgélés)
MARY SUE: Igaz. (nevetve)
ADAMUS: Nos, ez történt.
MARY SUE: Egy egészen új elképzelése lett az univerzumról.
ADAMUS: Egy új elképzelése lett az univerzumról. És mikor is történt ez?
MARY SUE: 1921-ben.
ADAMUS: 1921-ben. És úgy megközelítőleg mikor is élt?
MARY SUE: 1870 körül született, és 1962-ben halt meg.
ADAMUS: Hány éves korában?
MARY SUE: 92 évesen.
ADAMUS: 92 évesen. Nem rossz. Nem rossz. És honnan származott?
MARY SUE: Bostonban született.
ADAMUS: Bostonban. És kik voltak a barátai?
MARY SUE: Mark Twain.
ADAMUS: Ó, Mark Twain. (Mary Sue nevet, a közönség reakciója: - Ó!) Nem, ez jó társaság, ha engem kérdeztek. És még ki?
MARY SUE: Thomas Watson.
ADAMUS: Thomas Watson.
MARY SUE: IBM.
ADAMUS: Igen, IBM. És még ki?
MARY SUE: Ó…(Adamus súg neki „Tesla”) Tesla. Nikola Tesla.
ADAMUS: Nikola Tesla.
MARY SUE: És Einstent is ismerte.
ADAMUS: Ismerte Einsteint. Nem voltak folyton egymás szeme előtt, de…ó...Tehát jó társasága volt. Na, most a neve sokak számára új. (valaki azt kérdezi: - Miért?) Hogy mi ennek az oka? És ezt talán nem is tudod, de mit mondott neki Tesla a munkájáról?
MARY SUE: Azt, hogy….
ADAMUS: Hát tudod!
MARY SUE: Azt mondta neki, hogy tegye félre úgy ezer évre, mert akkor talán már készen fog rá állni a világ.
ADAMUS: Ez egy nagyon igaz történet. Egy nagyon is igaz történet. És a te szereped mi volt ebben az egészben?
MARY SUE: Hát hallottam egy róla készült interjút.
ADAMUS: Ne, az igazi szereped mi volt?
MARY SUE: Ó!
ADAMUS: Milyen kapcsolatban álltál Walterrel?
MARY SUE: Ó, fogalmam sincs! (nevetnek)
ADAMUS: Mi az, amit nem mondhatunk el ezen a helyen? Találj ki valamit!
MARY SUE: Ismertem őt?
ADAMUS: Hát ez elég egyértelmű. Hogyan? Találj ki valamit!
MARY SUE: Hm.
ADAMUS: Csak találj ki valamit!
EDITH: Te voltál a második felesége.
MARY SUE: Én voltam a második felesége?
ADAMUS: Nem, nem. Nem a második felesége voltál, hanem… nos, közel jársz. Oké.
MARY SUE: Akkor az első felesége voltam?
ADAMUS: Közel jársz. Olyasmi, mint egy feleség, de nem…
MARY SUE: Óóóóó! (nevetés és „Ó” a közönség részéről)
ADAMUS: Ne „Ó”-zzatok itt nekem! Nos,…nos,…
MARY SUE: Róla semmit nem tudok. Mesélned kell róla.
ADAMUS: Később. Majd később. (nevet) Tehát kapcsolatban voltál vele, és segítetted őt inspirálni.
MARY SUE: Oké.
ADAMUS: Oké. És ezt nem kell elmesélnünk a feleségeinek, de már egyébként is mind halottak! És meddig is volt nős az első feleségével?
MARY SUE: 55 évig.
ADAMUS: 55 évig. Ez bizony hosszú idő. Aztán mi történt?
MARY SUE: Jött egy másik nő az életébe, felhívta őt telefonon, amire Russel azt felelte: - Évtizedek óta hallom a hangod.
ADAMUS: Na, itt most álljunk meg! Bölcs férfi volt? – Ó, igen. – Évtizedek óta hallom a hangodat. (nevetés) És mi az asztrológiai jegyed? Oké. Biztosan a hölgy is elég öreg volt már.
MARY SUE: Kicsit fiatalabb volt Russel-nél.
ADAMUS: Na, igen úgy 35 évvel volt nála fiatalabb, vagyis egy kicsivel. Oké, tehát most idehoztalak téged, hogy megkérdezzem ezt tőled. Végezted ezt a munkát, és mire jöttél rá? Miközben csendesen tetted a dolgodat, mire jöttél rá?
MARY SUE: Segített megértenem az anyagtalan univerzum elképzelést.
ADAMUS: Oké. Ez egy nagy semmi! (nevetések) Ez egy vicc.
MARY SUE: Oké.
ADAMUS: Ez egy vicc! Oké. És ezt nem kritikának szántam. Ez egy vicc! Anyagtalan univerzum. De nem, ez személyes szinten érinti Russelt és engem is.
MARY SUE: Ismertelek téged?
ADAMUS: Már elég régóta, régebben, mint őt, de mi ketten nem… mi nem…(nevetés)
MARY SUE: Oké.
ADAMUS: Nem, amit felfedeztél menet közben – nem akarom a szavakat a szádba adni, de: Ó, Adamus is mindig erről beszél!
MARY SUE: Oké, oké, én…
ADAMUS: Le voltál nyűgözve. Le voltál döbbenve.
MARY SUE: Hát én…
ADAMUS: És nagyon izgatott voltál.
LINDA: (kiabálva) Hagyd már őt is szóhoz jutni! (Adamus nevet)
MARY SUE: Az segített,…amit te….oké. Segített megértenem, hogy tudat vagyok, és ez segített abban, hogy felelősséget vállaljak magamért, és azért, ami velem történik.
ADAMUS: Igen.
MARY SUE: És az a rész, amit ebben te játszol, ami óriási rész…
ADAMUS: Igen.
MARY SUE: …az…
ADAMUS: Állj meg egy pillanatra! Mielőtt folytatnád…(Adamus előhúz egy zsebkendőt és úgy tesz, mint aki könnyeket töröl ki a szeméből – nevetés)
MARY SUE: Ez segít megértenem, hogy az emberi énemnek nem kell mindent tudnia.
ADAMUS: Igen.
MARY SUE: És hogy megbízhatok…
ADAMUS: Ne, még rólam beszélj! (nevetés)
MARY SUE: Ó! Viccet csinálsz belőle?
ADAMUS: Oké. Ez jó. Ez fog a spirituális fejfámon állni: - Viccet csinált belőle. Oké.
Több oka is volt annak, amiért azt akartam, hogy fel gyere ide: tanulmányokat folytattál, papírra is leírtál dolgokat, és azon hezitálsz, hogy kiadd-e, és hogy mi legyen a következő lépés, ugye?
MARY SUE: Igen.
ADAMUS: Oké. Hagyd abba önmagad megkérdőjelezését.
MARY SUE: Oké.
ADAMUS: Mert még régen elkötelezted magad Walternek, hogy folytatni fogod a munkáját.
MARY SUE: Nahát!
ADAMUS: Nahát, bizony!
MARY SUE: Oké.
ADAMUS: Tehát ha nem teszed ezt meg, akkor az őrületbe fogod magad kergetni. Akkor mire jó az a sok frusztráció és kétség? Volt köztetek egy megállapodás, ahol azt mondtad:- Oké, nem fogjuk ezt ezer évre elrejteni, hanem elő fogjuk hozni a megfelelő időben. – De már egy új típusú energiával, mert az írás nagy részét nehéz olvasni.
MARY SUE: Igen.
ADAMUS: Nagyon nehéz, és kissé altató, de vannak benne nagyon jó dolgok. És hát nem volt valami vicces alak.
MARY SUE: Hát igen.
ADAMUS: Nem volt olyan vicces, mint egy-két ember, akit ismerek.
MARY SUE: És ma segítettél nekem meghatározni az energiát.
ADAMUS: Látod?
MARY: Mert ez nekem mindig is zavaros volt.
ADAMUS: Hát persze. És Walter a nagy részét jól felfogta. Volt egy kozmikus tudati bepillantása, amit majdnem 40 napig tartott. Majdnem összejött neki a 40 nap, de Jézus azt mondta: - Nem. Én vagyok az egyetlen, akinek meg volt a 40 nap. (nevet) Négy óra kellett volna még hozzá. De olyan sok volt az alapelv. Mély megértésre tett szert. Egyetlen fő dolog volt, amivel vitába szálltam vele, de ebbe most nem fogunk itt belemenni, mert a lényeg az, hogy nagyon jól érzékelt, és jóval megelőzte a saját korát. Ő és Tesla nagyon megelőzték a saját korukat.
De mi történik éppen most? Visszatérnek. Nem reinkarnálódnak, hanem visszatérnek a hozzád hasonlókon keresztül, és mindannyiótokon keresztül, mert ezek nem titkok. És lényegében nem is bonyolult dolgok. De a Walterhez hasonlók belemennek a fejükbe, és nagyon tudományosak tudnak lenni. És ez most visszatér.
Tehát az egyik oka annak, hogy ide hívtalak 1.) az, hogy erre emlékeztesselek téged, 2.) az, hogy ne vond kétségbe magad, 3.) azt szeretné, ha ezt folytatnád, és tovább fejlesztenéd. Vedd alapul az eredeti anyagot, és írd tovább. És akkor mikor is fogod ezt kiadni?
MARY SUE: Jó kérdés.
ADAMUS: Tudom, hogy jó kérdés, de adj meg egy dátumot. Bármit. Csak találj ki egyet! Mikor fogod….már majd meghalnak érte. Ugye? ( A közönség nagyon lelkes) Akarjátok az első fejezetet? (a közönség válasza: - Igen.) Oké. Pénzért akarod adni vagy ingyen?
MARY SUE: Ezen még nem gondolkodtam.
ADAMUS: Akkor gondolkozz gyorsan!
ADAMUS: Két választásod van, nem túl nehéz a döntés, vagy az egyik, vagy a másik.
MARY SUE: Pénzért.
ADAMUS: Pénzért. Oké. Jó. Jó. Köszönöm.
MARY SUE. Oké. (kisebb taps)
ADAMUS: És aztán pedig folytatnod kell a következő lépéssel.
MARY SUE: Oké.
ADAMUS: Akkor mikorra lesz kiadva?
MARY SUE: Még legalább egy év.
ADAMUS: Nem, nem, nem, nem, nem. Az elsőt már megírtad, csak egy kicsit át kell tisztogatni.
MARY SUE: Oké, hm…
ADAMUS: Mondjuk, egy kis ízelítő belőle lehetne ingyen.
MARY SUE: Rendben.
ADAMUS: Igen, az mehetne ingyen.
LINDA: Benne lehet a magazinban?
ADAMUS: Ahhoz túl hosszú, de idézetek lehetnek benne, a többit meg online le lehetne tölteni.
MARY SUE: Oké, ezt gyorsan meg tudom csinálni.
ADAMUS: Akkor rendben. Jó.
MARY SUE: Oké.
ADAMUS: Oké, köszönöm, köszönöm.
MARY SUE: Köszönöm.
ADAMUS: Akkor ne kételkedj magadban! (a közönség tapsol) Igen. Csodálatos.
Gyönyörű.
Gyönyörű munka. Az idő megfelelő, és mindannyian rendelkeztek valamivel. Mindannyiótoknak van egy elmesélni való története, egy megosztani való tapasztalása, igazságok –valódi igazságok – amik megosztásra várnak – és ki fognak érte nevetni, de ez nem számít. Russel-t is sokan kinevették.
Nagyon nem szerették őt a tudományos és filozófiai társaságok. És úgy halt meg, hogy – és ezért is van az, hogy nem ismeritek a nevét – mert elismerés nélkül halt meg. A végén ez már tényleg nem érdekelte, de élete során rosszul esett neki, hogy nem ismerték el a munkásságát. Ami egy bámulatos és egyszerű információ az univerzum működéséről, ami nagyon is egybecseng azzal, amiről mi itt beszélgetünk, hiszen amiről beszélgetni szoktunk, az a ti igazságotok, és egyben egy egyetemes igazság is. Csak amikor belemész a fejedbe és túl sokat gondolkozol, és túlságosan kétségbe vonod magad, akkor tekered ki és akkor kerülöd el a célpontot.
De térjünk vissza a lényegre! Kell a tudatosság, az éberség, ami kisugároz egy fényt, aztán belemenni az energiába, ami mozgásba lendül – az aktivált energia mozogni kezd – és ez az, ami megteremti a valóság észlelését. Van ennek értelme? Viszonylag egyszerű? Ha most ezt Walter mondaná el, akkor ehhez mindenféle tudományos elméleteket adna, de én ezt egyszerűen fogalmazom meg. Tehát ahhoz, hogy bármit is érzékelni tudj, ezek a nagyon egyszerű lépések kellenek. És a vége az észlelés. És most pontosan itt tartotok. Az észlelésetek kellős közepén vagytok.
De ahogy ezt már tudjátok, és én is tudom, hogy tudjátok, hogy az észlelés nem teljesen valódi. Az észlelés túlságosan korlátozott, és már kiabáltok, hogy kiszálljatok ebből. Tudjátok, hogy létezik ennél több. Tudjátok, hogy van ennél jobb, boldogabb, meg minden. Ezek mind a”létezik valami más”-ra vonatkozó szavak. És létezik is. Ez a jó hír.
Az emberi érzékszervek
Oké, akkor most vegyük szemügyre az öt emberi érzékszervet. Ezek az érzékelő mechanizmusok. Szeretném, ha most elképzelnétek – ez az öt emberi érzékszervetek szinte állandóan működésben van – és most csukjátok be a szemeteket egy pillanatra. És ezzel hirtelen elveszítitek a látás érzékszerveteket. Az elméd attól még megteremti a saját maga látását, hiszen már látott a szemeden keresztül, ezért újra tudja teremteni a képeket a fejedben. De azok a fejedben lévő képek – és ez itt egy nagyon fontos dolog – azok a fejedben lévő képek mindössze mesterséges ábrázolásai azoknak a képeknek, amiket a szemeddel láttál. Tehát amikor kimondom az alma szót, akkor, mivel már láttál almát, az elméd megteremti egy alma képét, de ez attól még mindig korlátozott.
Képzeld csak el egy pillanatra, hogy teljesen elveszíted ezt a látás érzékszervet, ami a te külső látásod, azt a képességedet, hogy kinyisd a szemed és lásd a körülötted lévő dolgokat, valamint a belső látásodat is. És nincsenek mesterséges képi ábrázolások az agyadon keresztül. Az egészet elveszíted. Csak képzeld ezt most el egy pillanatra! Ne küzdj ezzel, csak engedd meg! Az élet egyszeriben megváltozik! Az élet nagyon mássá válik a látás nélkül.
(szünet)
És ott az ízlelés. Hirtelen elveszíted az ízlelés érzékszervét. Bumm! Kirepül az ablakon. Többé már nem rendelkezel vele. Az ízlelőbimbóid nem működnek. Soha többé nem vagy képes érezni az étel ízét. Persze ott lesznek az ízleléssel kapcsolatos emlékeid, hiszen korábban ettél sütit, brokkolit és hamburgert is, és nektek, Vegánoknak, meg ott lesz a tofu emléke. Az emlékek megmaradnak, de soha többé nem érzel ízeket. Ez az érzés is eltűnik a látással együtt.
És aztán pedig elveszíted a szaglásodat. Az ízleléssel egy időben tűnt el ez is. Nincs több illat. Soha többé nem vagy képes érezni a rózsa illatát. Soha többé nem érzed a szellentés szagát, amiről Linda beszélt (nevetés), így ez a rák gyógymód nem fog nálad működni. Soha többé nem érzed a tavasz illatát és a levegő frissességét. Soha többé nem érzed a szerelmed illatát, a másik személy illatát. Ezt is elveszíted az ízleléssel és a látásoddal együtt.
Aztán pedig elveszíted a tapintást is. A bőröd idegvégződéseit, ami lehetővé teszi, hogy érezd a testedet, hogy érezd milyen érzés megsimogatni egy kutyát, hogy érezd a vizet a kezeddel, hogy érezz egy kis nyomást, és soha többé nem tudod érezni egy másik ember ölelését. Ezt is elveszíted.
És végezetül elveszíted a hallás érzékszervét.
(hosszú szünet)
Mi történik azzal az emberrel, aki elveszíti mind az öt elsődleges érzékszervét?
Megőrül. Az elme ezt képtelen kezelni.
Az elme megpróbál majd új érzékszerveket létrehozni. Először is megpróbálja a régieket működésre bírni. És amikor ez nem válik be, akkor megpróbál újakat teremteni, de már túl késő. Amennyiben elveszíted az érzékelő mechanizmusodat, megőrülsz. Kilépsz az elmédből.
Az érzékszervek az elme kiterjesztései. Az elme azt az öt érzékszervet használja az adatok begyűjtésére és feldolgozására, valamint a valóságod megteremtésére. Így éltek. Ezek és az elméd teremtik meg a valóságodat. Ezek által érzékelsz, észlelsz mindent, mindent, ami csak körülvesz.
Az elme minden mást kiblokkol. Az elme kiblokkolja az összes többi alapvető mozgást, fényt, energiát, ami keresztülhalad rajtad, mert nem képes azokat érzékeli ezzel az öt érzékszervvel és magával sem. És ez egy nagyon lényeges pont.
Bármikor kinyithatod a szemed. Visszatért a látásod – csoda történt.
Tehát ez egy rendkívül lényeges dolog, hogy a valóság az öt érzékszerven alapszik. Mindenki ezeket használja. Mindenki – még a spirituális úton járók is, és mindenki, aki bármiféle önfejlesztéssel, személyiség fejlesztéssel foglalkozik – mind ezt az öt érzékszervet használja a valósága megértésére.
Térjünk vissza az állatkertes hasonlatomra! Amennyiben az állatkertben vagy, az állatkert csapdájába ragadtál, akkor továbbra is úgy fogsz gondolkodni és érzékelni, mint egy állat, és így soha nem jutsz ki az állatkertből. Soha nem jutsz ki onnan, mert az érzékszerveidet az állatkertben való túlélésre, az ottani életre fogod használni. És talán néha elgondolkozol azon, milyen is lenne kimenni onnan, de nagyon is elégedett leszel az állatkerttel. És az érzékszerveidet, az állati érzékszerveidet használod majd kizárólagosan, így mindig is ott maradsz az állatkertben, még akkor is, ha kinyitják a kapukat. És pontosan ez történik az emberekkel. Ezt az öt elég alapvető, kezdetleges érzékszervet használják a valóságuk értelmezésére, pedig sokkal, de sokkal több minden létezik mindenhol körülöttük.
Még többet a Mesteri Érzékszervről
Van valami, amit Mesteri Érzékszervnek hívnak, és ennek nincs semmi értelme a többi érzékszerv számára. Hadd illusztráljam kicsit ennek működését!
A Mesteri Érzékszerv nem függ, és szinte alig kapcsolódik ehhez a többi érzékszervhez. A Mesteri Érzékszerv új világokat nyit meg, de David, soha nem leszel képes azt a világot megízlelni, vagy akár belegondolni abba a világba, vagy hallani azt a világot, mert ehhez szükséged van a Mesteri Érzékszervedre, ami ezen a kicsi valóságon túl található. Az emberi érzékszerveiddel ez nem fog menni. Odakint ezek nem működnek, és nem is kell, hogy működjenek.
Az emberi érzékszervek továbbra is működni fognak itt, ebben a valóságban, ebben a környezetben, de amikor belépsz a többi dimenzióba, valóságba, lehetőségbe és potenciálba, ott már nem működnek, és ez a kemény dió.
Ez a legnehezebb és a legnagyobb kihívást állító információ, amit valaha is megpróbáltam megtanítani a leendő vagy már aktuális Mestereknek, mert kétségbeesetten az öt emberi érzékszerveteket és az elméteket akarjátok használni valami olyannak az értelmezésére, ami már itt van, de így nem lehet azt érzékelni.
Akkor itt most álljunk meg egy pillanatra és vegyük fontolóra a következőt! Egy érzékelő mechanizmus vagy eszköz vagy – ízlelés, látás, hallás, szaglás és érintés. Emlékezz csak mi történt az előbb, mindet elvettem. Mi történik? Megőrülsz, mert képtelen vagy… nem vagy képes értelmezni a valóságodat, ezért aztán megőrülsz. Nem fogsz megőrülni, mert egy jó dolog történik. Kimész az elmédből. Túllépsz az elméden, de ezzel együtt a tested is valószínűleg meg fog halni, mert szüksége van az állandó visszacsatolásra.
Hadd rajzoljak erre egy példát! Az emberek általában egy lineáris valóságban élnek az öt érzékszervükkel, ahol mindegyik érzékszerv rendkívül módon alkalmazkodott ehhez a nagyon lineáris valósághoz. Ez a valóság valódi. Létezik. Itt van, de ebben a valóságban mindent az érzékszerveid és az elméd érzékelnek. Mindent. (Megjegyzés: nézd meg a Shoud videót vagy a PDF-et, hogy láthasd Adamus illusztrációit)
Tehát nagyon nehéz ebből kiszállni, és a vallások és az önfejlesztő programok buktatója vagy problémája az, hogy még mindig az öt érzékszervet és az elmét használják arra, hogyan lehetne egy jobb életre szert tenni. De ezzel csak egy jobb állattá válnak az állatkertben. Ennyi. Mert még mindig azokkal az eléggé korlátozott emberi érzékszervekkel érzékeled a valóságot. Ezek lineárisak. Nagyon lineárisak. És még mindig ezekkel próbálod értelmezni az életet.
A Mesteri Érzékszerv ezeken teljesen kívül van. A Mesteri Érzékszerv nincs bekötve az agyba vagy az emberbe vagy a fizikaiba. De az emberek ennek ellenére mégis ezzel próbálkoznak, és úgy, hogy a múltat és a jövőt is ebből próbálják értelmezni, és ez roppant lineáris. Minden ugyanolyan marad, sőt, minden egyre inkább ugyanolyan, míg egy nap jön valaki – valaki, mint például Walter Russel, vagy valaki mindannyiótokhoz hasonló – és azt nem mondja: - Nem. Létezik valami más. És én ezt tudom. Tudom, hogy létezik valami más, de a fenébe is, minden alkalommal, amikor megpróbálok erre rájönni, amikor megpróbálom ezt érzékelni, semmit sem érzékelek. – Látjátok, ebben áll a frusztráció. Tudod, hogy az ott van, de az öt meglehetősen kezdetleges érzékszervedet és az agyadat próbálod használni ennek érzékelésére, de ez így nem működik.
Mi a teendő? Mert ez hatalmas frusztráció – De akkor mégis mit tegyek? Ezzel az öt érzékszervvel és az elmémmel rendelkezem. Akkor hogy csináljam?
Nos, mielőtt erre rátérnénk, szeretném, ha felismernétek valamit, mégpedig azt, hogy ez lineáris. Ez egy mozgás, egy haladás, ami magába foglalja az időt, a teret és minden mást is. Ez mozgás – ahol az idő alapú valóság az érzékszerveken keresztül kerül értelmezésre. De most, miközben beszélek, vannak más mozgások vagy más dimenziók, ahol más dolgok történnek. És ez nem lineáris, mindössze nem rendelkezel azzal az érzékszervvel, ami képes megérteni az ott történteket.
Ugyanebből kiindulva, ott van a matematika, és ez egy jó példa. (felrajzol egy vízszintes vonalat, és a nullát középre teszi) És jönnek a számok: 0,1,2,3,4 és másik irányba pedig -1,-2,-3,-4. Micsoda?! Te írsz. (mondja Lindának)
Egyébként tudjátok, hogy nem is olyan régen történt, hogy rájöttek a 0 létezésére? Most komolyan. Ez egy hatalmas felfedezés volt. „Ó! Létezik a nulla! – És aztán azt a személyt, aki erre rájött, másnap lefejezték. (rövid szünet) Ez egy jó kis történet. (Adamus nevet) Na, jó nem másnap, hanem két nap múlva. (nevetés) Hogy miért? Azért, mert lerombolta az akkor érvényben lévő gondolkodást. – Hogyan is létezhetne a nulla? Hiszen a számok 1-től kezdődnek. – És csak sokkal később jöttek rá, hogy tényleg létezik a nulla. – Na, aztán meg ott volt az a másik szegény fickó, aki előállt a negatív számokkal – Hogyan is léteznének már negatív számok? - Őt csak börtönbe csukták és megkínozták. És később pedig: - Ja, tényleg léteznek negatív számok.
Nos, itt is találhatóak számok (felfelé), és a nagyon okosak közületek most azt mondjátok, hogy: - Én nem hinném Adamus. – Pedig igen. Van olyan 1,2,3,4 – ami erre van (függőlegesen lefelé) És vannak itt is, meg itt is és itt is. (átlósan) De amikor csak lineáris, helyi és csak mentális az észlelésed, akkor ezt mind nem fogod látni. Nem fogod ezt látni, amikor a jelenlegi érzékszerveiddel akarod ezt és minden mást is látni…
Tudjátok itt fent is van egy 4. Amikor …és ilyenkor nagyon izgatottá válok, mert tudom, hova tartunk. Amikor a fizikusok és a tudósok végre megértik ezt, hogy képes vagy ezt a (vízszintes) négyet a (függőleges) néggyel kombinálni, és ezzel a másik néggyel is, ami egy teljesen másik valóságban, vagy dimenzióban van, amit nem lehet érzékelni, de attól az még ott van – amikor erre rájönnek, akkor az egy híddal vagy átjáróval fog szolgálni a valódi kvantumfizika megértésére vonatkozóan.
Jelenleg csak döcögnek itt a kvantumfizika megértésével. A jelenlegi érzékszerveikkel próbálják azt megérteni. De ha egyszer megértik, hogy itt is van egy 4, meg ott is van egy, sőt itt és még ott lent is, és elkezdik ezeket egymással összekapcsolni, akkor megtörténik a valódi exponenciális kiterjedés, fejlődés. A jelenlegi evolúció csak vánszorog, cammog, mert lineáris és az öt érzékszerven alapszik. Lassú, és többé már nem működőképes. Ebben az évben ez le lesz rombolva, és ez a rombolás bizony sok poklot fog okozni. Akárki is fog majd előállni ezekkel a különböző dimenziókban létező matematikai elméletekkel, ki fogják majd nevetni, ahogy Walter Russelt is kinevették annak idején, amikor előállt az elméleteivel. De később mind igaznak bizonyult.
Tehát azt akarom ezzel mondani, hogy az öt érzékszervetekkel és az elmétekkel nem fogtok tudni oda eljutni, ahova el szeretnétek jutni – a megvilágosodáshoz, a realizációhoz. De akkor mégis hogyan juthattok el oda? Ez eléggé frusztráló, és sokan mostanság ezen elmélkedtetek. Ez itt a frusztráció és a szenvedély – Hogyan jutunk el oda?
Ez nagyon egyszerű. Most visszatérünk valami nagyon alapvető dologhoz. Ó, Linda majd kritizálni fogja. Ez a – légy szíves írd le a táblára – ez a Tudatosság 101. Ezt írd a lap tetejére. (101 a nagyon alapokat jelenti) Tudatosság 101. Mi az?
Létezem. Létezem.
Már évek óta arra kérlek benneteket, hogy érezzétek ezt át. Ne gondolkodjatok erről, hanem érezzétek, hogy: - Létezem. Sokan eluntátok magatokat, mert folyton csak gondolkoztok ezen. Állandóan megpróbáljátok ezt valamivé tenni, de ez így nem megy. Az elmétekkel akarjátok ezt érzékelni, és arra vártok, hogy: - Nos, nem érzem a bizsergést a testemben. – vagy – Nem látom, nem... – Nem. Nem is fogod. A Mesteri Érzékszerv az, ami ezt megérti. És ez kicsit sem hasonlatos az öt emberi érzékszervhez. Nem hasonlít az elméhez.
Amikor Walterrel megtörtént ez a reveláció, akkor megpróbálta ezt leírni. Írt róla egy keveset, de nagyon mentális volt, sőt még a könyvei sem voltak képesek ezt kifejezni, és a könyveihez írt egy nyilatkozatot, amiben ez állt: - Hogyan is lehet írni valamiről, amit az elme egészen egyszerűen képtelen felfogni? Én tudom, mert megéltem – mondta, és ez így is volt – de nem tudom azt szavakkal leírni. – Azért, mert érzékszervi és mentális fogalmakkal próbálta azt leírni, és ez nagyon korlátozott. Ezért nem tudott erről írni.
És akkor mit tehetsz? A Mesteri Érzékszerv. Hogyan éred el? Térj vissza a Tudatosság 101-hez. Írd oda alá, hogy: - Létezem. – Ez nem egy gondolat, hanem egy tudás. Ez nem egy mantra vagy egy meditáció, hanem egy tudatosság.
Még régen mondtam nektek, hogy teljesen bele fogtok fáradni abba, hogy egyfolytában erről beszélek nektek, mert valami varázslatot akartok. Valami olyat akartok, ami majd megcsiklandozza az öt emberi érzékszerveteket, mert jelenleg csak ezeket ismeritek.
Térjetek vissza ide, hogy: - Létezem. az Én Vagyok tudatossághoz és a Mesteri Érzékszervhez, amit nagyon nehéz megpróbálni tanítani, de nagyon könnyű átélni, és akkor hirtelen kiterjedtek. Olyan tudás tárul fel, amiről nem tudod hogyan és miért tudod.
És hirtelen túllépsz az időn és a téren, majd felismered, hogy már évek óta erről beszélek, és akkor a jövő egyszeriben csak itt terem. Ami ebben a pillanatban megoldatlan, az egy másik dimenzióban már megoldódott, és egyszeriben csak itt terem. Mindig is itt volt – ismered fel – csak azért nem voltál ennek tudatában, mert egészen eddig csak az öt emberi érzékszerveddel és az elméddel érzékeltél.
Amikor valaki megnyílik a Mesteri Érzékszervre, ami nem egysíkú, de nem fogjuk azt itt most mentális fogalmakra bontani, nem fogunk belőle diagramot készíteni – és ezt soha, de soha ne tegyétek! Ha egyszer a Mesteri Érzékszerv megnyílik és elfogadásra, valamint megengedésre kerül, és távol tartod tőle azt a nyavalyás kezedet, füledet, szemedet és mindenedet – mert nem próbálod azt emberi érzékszervvé tenni. Ha egyszer ezt megengeded, ha végre megengeded magadnak, hogy elég őrült legyél ahhoz, hogy felismerd, hogy az ott van és ha végre már nem gondolkozol rajta, és nem próbálod azt felépíteni az agyadban, vagy nem próbálod azt a szemeddel látni, ha egyszerűen csak felismered, hogy az ott van, akkor minden megváltozik. A játék megváltozik. És ezt fogja elhozni a 2016, és ez a rombolás, és ez a szépsége ennek az egésznek.
Ez a legnagyobb kihívást állító dolog, amit valaha is taníthatsz, mert nagyon sok időbe telik, amíg valaki eljut ide. Ez így van. Ha veszel valakit az utcáról, aki egy normális, átlagos és viszonylag tudatlan életet él, azt nem tudod ide csak úgy behozni. Hallottam Cauldre és Linda történetét az állásinterjúval kapcsolatosan. Mert ami számodra egyértelmű és érzékelhető, az valaki másoknak nem az – mert felrobbantaná őket. Úgy értem a testüket, az elméjüket és minden mást is.
Sok időbe kerül, amíg eljutsz idáig –rengeteg sok szó kellett sok-sok éven keresztül, és sok csatornázás, hogy eljuss ide, erre a pontra – és most itt vagyunk, és ezt tényleg nem tudom nektek megtanítani. Azt el tudom mondani, hogy az ott van. Mesélhetek nektek a Mesteri Érzékszervről, és az elme erre azt fogja mondani: - De mi az? Honnan ered? Mekkora? Milyen nagy? Hogyan tudnám jobbá tenni? Azonnal akarom ezt az életembe! Nem érzek semmit. Nem érzek semmit. – Puff! Oké. Ezért is mondtam a Shoud elején, hogy a fejedet a falba fogod verni egészen addig amíg…? (A közönség válasza: - Meg nem engeded.) Megengeded, ez így van, és készen álltok erre, és nem tudjátok ezt elrontani vagy rosszul csinálni. Lényegében nem lesztek képesek ezt elkerülni. És ez benne a vicces. És ez itt lesz kivétel nélkül mindannyiótok számára.
Most meg fogom szegni a saját szabályaimat. Tudjátok, ha ti hozzátok a szabályokat, akkor azt mondják, megszegheted őket. (nevetések) És most le fogunk játszani egy kis merabh zenét, és egyszerűen csak meg fogjuk engedni a Mesteri Érzékszervet, és az elméd azt fogja kérdezgetni: - De mi az? Hol van? – Az érzékszerveid megpróbálják ezt érezni, de nem fog nekik sikerülni. És akkor tényleg nagyon elcsendesedsz.
Zaj kontra csend
Egyébként először egy pár dolgot még meg kell említenem. A csend. Az emberek rengeteget beszélnek. Hatalmas a zaj megállás nélkül, és ez lineáris. Ezt több érzékszerven keresztül észleled, nem csak a füleddel, de a tapintással is, és képes vagy érezni is a hangot. De ez ilyen. (egy vízszintes vonalat rajzol)
Az életedben mindennek van – nem akarom azt a szót használni, hogy ellentétes – de szóval van egy másfajta aspektusa. Itt van, mondjuk a zaj. És mindig ott van… egy ellentétes gravitáció, vagy egy másfajta gravitáció. Az ellentétes nem a megfelelő szó erre. Nevezzük ezt egyszerűen csak antinak. Ami nem valamivel ellentéteset jelent, hanem csak másmilyent jelent. Tehát mindennek létezik az a másmilyen aspektusa, ami általában nem kerül érzékelésre az emberi érzékszervek által.
A csend nem más, mint a zajnak a másik iránya egy nagyon lineáris síkon. Mert a tipikus gondolkodásotok szerint a csendet érzékeled, pedig csak egy kicsivel több csendet érzékelsz. Lényegében soha nincs csend.
De a csend mégis létezik. Muszáj, hogy létezzen. Ha létezik a zaj, akkor létezik a csend is. Ha létezik a gravitáció, akkor létezik a gravitáció hiánya is. Hozzászoktatok már a gravitációs erőhöz, ami a dolgokat lefelé húzza, ami ellentétes azzal, ami a dolgokat felfelé tolná. De lényegében mindkettő lineáris emberi érzékelési minőség. A valódi csend az ilyen. (és berajzol egy felfelé, majd egy lefelé mutató nyilat, és minden irányba nyilakat rajzol) Ez mindenhol történik, itt fent, és itt lent, és mindenfelé. De ennek nem vagytok tudatában, mert az emberi érzékszerveitekkel keresitek a csendet. És így nem fogjátok megtalálni. Csak egy kicsivel több csendet fogtok így találni.
És ugyanez a helyzet ...a Nyomóerővel és ezt kérlek, írd fel Linda a táblára! Ébren kell őt tartanunk. Nyomóerő.
LINDA: Új lapra?
ADAMUS: Igen. Miért is ne? Pazarolj egy kis papírt. Az élet problémái nem a környezettel kezdődnek, és nem az éhezéssel, sőt még csak nem is a bolygón lévő energiával. Ezek remek elterelések. A probléma az – képes vagy az Én Vagyok lenni? A többi, mint a papír …az nem számít. Amikor az emberi tudatosság felemelkedik egy bizonyos pontra, akkor rá fogtok jönni, hogy egész végig fordítva ültetek a lovon. (nevetés, és valaki azt kérdezi: - Ez meggyógyítja a rákot?) Igen, de nem a ló. Nem, nem. Ezek mind kiváló elterelések. És mind lineáris. Mind az öt érzékszerven alapszik.
Rengeteg erőfeszítés megy el ezekre a dolgokra, és ezek csak… ezek hatalmi játszmák, és nem mások, mint a Régi Energia és a hatalmi játszmák új értelmezései, de nem fogok ebbe belemenni.
Nyomóerő valóság
Egy Nyomóerő valóságban éltek. Mindenhez szükséges egy nyomás dinamika vagy, hogy a dolgok visszacsapódnak rád. Amikor el akarsz érni valamit az életedben, akkor erőfeszítéseket kell tenned ennek érdekében, küzdened kell érte, és erőt kell alkalmaznod. Amikor meg akarod mozdítani azt a vázát ott, azt a Saint-Germain vázát, ami annak a talapzatnak a tetején áll, akkor – és ezen már nem is kell gondolkoznod – csak odamész, felemeled, vagyis erőt alkalmazol. De ez a valóságnak mindössze egy aspektusa.
Pont most megmozdítottam azt a vázát. És elment valahová máshová. És ehhez hozzá sem kellett érnem. Semmilyen erőfeszítésre nem volt ehhez szükségem. A fényem behozta az interdimenzionális energiát, és az volt az, ami megmozdította. Edith hogy néz rám: - Nem értem, mert még mindig itt van a váza. – Oké. (nevetés)
De a lényeg az, hogy már annyira nagyon hozzászoktál ehhez a nyomóerőn alapuló valósághoz és ahhoz a dinamikához, hogy erőt alkalmazz az energián, hogy már semmi mást nem vagy képes érzékelni, mert minden egyes emberi érzékszerved a valóságnak csak erre az egy szeletére lett beprogramozva vagy behipnotizálva. Pedig sokkal több létezik ennél. Mert minden egyes fizikai minőségnek több más minősége is létezik. De nem fogjátok tudni azokat látni, hallani, érinteni, szagolni és ízlelni vagy az elmén keresztül megérteni. Ezért túllépsz az elméden.
Szeretnék még egy dolgot gyorsan megemlíteni, mielőtt ezt az egészet összefoglalnám, és elkezdenénk a merabhot, mert érkezik a pizza.
Az elméteket használjátok – és látom, hogy egy páran az elméteket próbáljátok használni – a pszichikus jelenségekre. – Mozdítsd meg azt a labdát azon a talapzaton! Hmm. Ez még mindig a Nyomóerő. Abszolút a Nyomóerő. Abszolút nyomás. Abszolút annak a dinamikája, hogy valamit megtörténtté tegyél, ahelyett, hogy megengednéd azt.
Megtörténtté tettetek dolgokat az életetekben, bár küzdöttetek ezzel időnként, és egész idő alatt elfeledkeztetek arról, hogy létezik egy kilencven fokos szög – fordulat, amit megteszel – amihez semmiféle erőt nem kell alkalmaznod. És ahelyett, hogy bármit is megtörténtté akarnál tenni, egyszerűen csak megengeded azt. A megtörténtté tevés attól még ugyanúgy valóságos. Akkor ezt most lerajzolom, mert néhányan egyáltalán nem értitek, hogy mi a fenéről beszélek itt.
Tehát itt erőt és erőfeszítést alkalmaztok arra, hogy valamit megtörténtté tegyetek. És azt gondoljátok, hogy ezáltal mozgattok meg dolgokat az életetekben, legyen szó akár a tanulásról, vagy egy diploma megszerzéséről, egy munka megszerzéséről, vagy egyszerűen csak a garázsod kitakarításáról. És azt gondolod, hogy valamit megmozgatsz, megmozdítasz. Ó, Caulre kézírása rettenetes. Tehát azt gondolod, hogy ezzel valamit megmozdítasz az életedben. És ezzel megtagadod azt a nagyon is esszenciális tényt, hogy minden mozog, kivéve téged. Minden már eleve mozgásban van a fényed miatt. Így azt gondolod, hogy erőfeszítést kell alkalmaznod, és erőt kell kifejtened ahhoz, hogy a dolgokat megtörténtté tedd az életedben. Mint a pszichikus energiákkal, és tudom, hogy ezzel mindannyian próbálkoztatok korábban. Próbáltatok már úgy megmozdítani egy tárgyat, hogy nem értetek hozzá. És elcsesztétek, mert az öt emberi érzékszerveteket és az elméteket használtátok ehhez.
De létezik erre egy másik mód is. Nem ennek a lecserélésére, és nem arra, hogy hirtelen felemelkedj egy lineáris módon. Ez képtelenség. Itt az ÉS-ről van szó. Hirtelen felismered, hogy egyáltalán nincs erőfeszítés, erő vagy próbálkozás.
Az elméd ezt képtelen felfogni. Azt mondja: - A szarba is, hát gondolnom kell arra, hogy az a dolog megmozduljon, ugyebár?! El kell képzelnem, ahogy az megmozdul. – Nem, nem kell. Ez a Mesteri Érzékszerv. Az érti. Nem kell semmiféle hókusz-pókuszt gyakorolnod, mert akkor újra csak a Nyomóerős valóságban vagy. Az elméddel és az érzékszerveiddel akarod azt. De hirtelen felismered, hogy a Mesteri Érzékszerv már meg is mozdította. És ehhez egy szemernyi erőfeszítés sem kellett, csak a megengedésed.
De nem kell valahogy elkezdenem, elindítanom? Nem kell választanom? – Nem. Lényegében nem kell.
De nem kell… mi van, ha rosszul csinálom és az a labda elkezd összevissza pattogni itt a teremben, és megöl egy pár embert? – Már megint emberként gondolkozol. Már megint visszamentél az állatkertbe. Állatkerti állat vagy. Már tudod, hogy ez tökéletes. Ez a Mesteri Érzékszerv. És ez bámulatos!
Egyébként még egy dolgot elmondok nektek, mielőtt elkezdenénk a merabhot, mert a pizza most forró. Mi a fontosabb, a pizza vagy a realizáció? (a közönség bekiabál: - A realizáció!) Mindkettő! Mindkettő! (Adamus nevet) Mindkettő! Ugyan már! Éljünk! A szarba is! Ki mondta… látjátok? Látjátok, mind ezt az utat jártátok, hogy: - Ó, tennünk kell a... Nem, nem. Pizza és realizáció, mind a kettő, egyszerre!
Hipnózis
Még egy dolog. Beszéltem már nektek a hipnózisról, és arról, hogy az összes ember be van hipnotizálva, és ez még rátok is igaz változó mértékben. Egészen addig, amíg csak az öt emberi érzékszervedet használod, addig fogékony és kiszolgáltatott vagy a hipnózisra. Tudom, hogy egy páran aggódtatok emiatt. – Mi lesz, ha megcsörren a telefon, és hirtelen ott találom magam a bevásárlóközpontban egy fegyverrel a kezemben? (valaki azt mondja: Hát, ez az)
Hát ez az, csak egy újabb nap. – De nem! Azt mondtam, hogy nem tudjátok elrontani.
Tehát váltakozó mértékben még ott van bennetek a hipnózis, mert az elmétek és az öt érzékszervetek kiszolgáltatott a hipnózisra. Ki van neki szolgáltatva. Ezért is tesztek olyan dolgokat, ami nem is a sajátotok, és olyat, amit nem is szerettek csinálni. Ezért is ismétlitek azokat a mintákat, amikből ki akartok szállni, és erre az erőt, az erőfeszítést és az akaraterőt alkalmazzátok. És ez nem működik. Nem működik. Mert bele lettél hipnotizálva. És aztán meg ki akarsz belőle szállni. És hogyan próbálsz belőle kiszállni? Az elméddel, a hipnózisoddal, az állatkerti érzékszerveiddel. Pontosan azzal a dologgal próbálsz kiszállni, ami benne tart ebben az egészben, de ezzel csak még mélyebbre temeted magad. Ezzel csak egyre inkább egy állatkerti állat leszel.
Az a részed, amit nem lehet hipnotizálni – az a Mesteri Érzékszerved, a fantáziád, a képzelőerőd. Senki nem tudja behipnotizálni a képzeletedet vagy a fantáziádat – nem tudja. Pár Shouddal ezelőtt elmondtam, hogy a kulcsszó a fantázia. Ezzel szabadítod fel magad. És ezt soha senki nem tudja behipnotizálni.
Ha egy jó alanyt keresnék a hipnózisra, akkor nem mennék… most keresek egy politikailag korrekt szót erre. Hé! 2016-tól ne használjunk politikailag korrekt szavakat! Mert az túl sok munka. Szóval, ha elmennék a diliházba – tudjátok a bolondokházába, az őrültek közé, vagy nevezzétek ezt tetszésetek szerint. Tehát oda nem mennék azért, hogy bármelyiküket is megpróbáljam hipnotizálni. Mert azokat a csodálatos embereket nem lehet hipnotizálni. Nem lehet. Mert már egyénként sincsenek benne az elméjükben! És ha nincsenek ott, akkor nem lehet őket hipnotizálni! Már kiléptek onnan. Csak az a helyzet, hogy így nem illenek bele mindenki más világába. Nem, nem, nem. Soha nem mennék oda. Inkább elmennék egy bevásárlóközpontba. Ott jó sok ember van. Sok a vásárló. És ez egy remek hely bárki hipnotizálására. – Meg fogod venni azt a szemét kaját. – De hát egyébként is megvennék! Tehát ez nem valami jó példa! (nevetések)
Nem mennék el egy kórház zárt osztályára. Nem én! Igazából azok a könnyű célpontok, akik antidepresszánst szednek. Velük aztán tényleg könnyű. Nagyon nyitottak sokféleképpen, kivéve persze önmagukra. De tőlük is távol tartanám magam. Nem tudod behipnotizálni a fantáziát, a képzeletet vagy a Mesteri Érzékszervet.
Az emberi érzékszerveid be vannak hipnotizálva. És ez nem annyira rossz. Úgy értem, élvezheted őket. Az elméd pedig egyértelműen be van hipnotizálva. De ezt a másik részedet, ezt a Mesteri Érzékszervedet nem lehet behipnotizálni. Ez a te szabadságod. Sokan aggódtatok emiatt egészen azóta, amióta csak arról beszéltem, hogy megcsörren a telefon. Néhányatoknak telefon fóbiátok lett azóta. Már fel sem veszitek a telefont. (Adamus nevet) Teljesen mindegy, hogy ki a hívó fél. – Nem vehetem fel a telefont. Mert lehet, hogy hipnotizáltak. – És tudod mi a helyzet? Majd valami mást fognak bevetni. Mondjuk csengőszót vagy a fényképezőgép kattanását. (nevetés, mert Dave éppen fotózik) Oké.
Akkor vegyünk egy jó mély lélegzetet a Mesteri Érzékszervre! Mert ide tartunk.
Öt emberi érzékszerved van, amiken túl fogunk lépni. Veszünk egy kilencven fokos fordulatot az úton és felismerjük, hogy ha létezik öt emberi érzékszerv, akkor létezik öt másmilyen érzékszerv is, vagy 15, vagy 1000, vagy csak egy.
Mesteri Érzékszerv merabh
Akkor kérnék egy kis merabhos zenét John! (megszólal a zene)
Kérném lekapcsolni a világítást! Ha jön a pizza futár, akkor ültessétek le őt is. És adjatok neki busás borravalót!
Vegyünk egy jó mély lélegzetet! Mindannyiótokat szeretlek, tényleg szeretlek titeket.
Már nagyon vártam és rettegtem is attól, hogy eljussunk ide, erre a pontra.
„Rettegtél?” – kérdezheted – Miért? – Hát azért, mert ezt nagyon nehéz tanítani. Nehéz valami megtanítani, amit nem tudsz érzékelni az elméddel, vagy érinteni az ujjaddal, és megszagolni sem tudod. És nem is látod. Nem hallod. Na persze, a zenét azt hallod, de…
Vegyünk egy jó mély lélegzetet!
Rettegtem ettől egy bizonyos értelemben és azt kérdeztem magamtól: - Elég jó vagyok én ahhoz, hogy ezt tanítsam? (nagy nevetések)
SART: Reggel ez volt az első mondata.
ADAMUS: Elég jó Mester vagyok a többi Felemelkedett Mester között, hogy taníthassam ezt? Lehet, hogy Kuthumi ezt jobban csinálná? (mondja ezt szomorú hangon) Talán Tóbiásnak nem kellett volna olyan hamar elmennie! (még több nevetés) Vagy talán El Morya-nak kellene ezt tanítania, hiszen ő annyira jóképű! Rá biztosan hallgatnának!
Majd felébredtem a saját lószaros álmomból, és azt mondtam: - Hát persze, hogy taníthatom ezt! – Csak úgy, ahogy ti is mindannyian. Ébredjetek fel abból a lószaros álmotokból, oké?
LINDA: Ó!
ADAMUS: Ez igaz. Megmondtam, hogy többé nem leszek politikailag korrekt. Túl sok erőfeszítésbe kerül.
És egyébként is tudjátok ezt, nem igaz? Én tudom. Sokkal, de sokkal több minden létezik. Sok-sok minden létezik, amit nem fogtok tudni érzékelni azokkal a dolgokkal, amikhez egészen idáig hozzá voltatok szokva, és gondolkodással sem fog ez menni. Ez volt a kedves Walter problémája. Megpróbálta ezt gondolkodással elérni. Elképesztő jó információ volt a birtokában, de annyira mentálissá tette, hogy azt mondtam neki: - Walter, kussoljál! Engedd meg! Engedd meg!
A Mesteri Érzékszerv mondhatni intuitív. Ez egy tudás. Egyszerű. Rá fogsz jönni, hogy a szókincsed ehhez túl korlátozott, ahogy a többi emberi érzéked is az. Nagyon korlátozott.
Tehát elérkeztünk ide, erre a pontra. És ez az egész csak a megengedésről szól. Attól még helyénvaló gondolkozni. Tényleg az, mert úgysem tudsz ellene mit tenni. Aztán meg azon fogsz elmélkedni, hogy vajon jól csináltad? Később majd ezen fogsz tűnődni: - Hogyan hozom vissza? – Sehogy.
Emlékezz miről beszéltünk korábban. A teremtés mozgásban van, te vagy az, aki nem mozogsz. Egyszerűen csak megengeded, hogy eljöjjön hozzád.
Csak hagyod, hogy eljöjjön hozzád.
Menjünk vissza még korábbra! Emlékeztek?! Azt mondtam, hogy a realizáció egy természetes kibontakozás. Egy erőfeszítés mentes kibontakozás. Végy egy éles kanyart az erőfeszítés mentességbe. Lépj le arról a lineáris útról, és lépj bele a teljes erőfeszítés mentességbe.
(szünet)
Szeretnék itt most egy kis fogadalmat tenni, hogy innentől kezdve mindig, amikor azt gondolod, hogy erőfeszítéshez kell folyamodnod a realizációd, a Mesterléted érdekében – legyen szó akár mentális, fizikai vagy érzelmi erőfeszítésről – akkor ezzel egy időben veszel egy kilencven fokos kanyart vagy fordulatot az erőfeszítés mentességbe. Mind a kettőben lehetsz.
És akkor átérzed azt az erőfeszítés mentességet. Érzed, ahogy ez a Mesteri Érzékszerv - amit nem fogok hatodik érzéknek hívni, és ti sem fogjátok ezt annak hívni, mert akkor ugyanúgy lineáris maradsz – és akkor váratlanul felismered, hogy ez mindig is volt.
Csak nem érzékelted.
Nem voltál a tudatában, nem realizáltad azt.
Régebben azt mondtam, hogy a felemelkedés szót váltsa fel a megvilágosodás, aztán később azt mondtam, hogy a megvilágosodást váltsa fel a realizáció. Mi a realizáció? Hát, csak az érzékelés, de az emberi érzékszerveken túl, a megszokotton túl.
Emlékeztek? Azt mondtam, hogy ez az év igazán romboló lesz, és a rombolás alatt az öt emberi érzékszervhez kapcsolódó függőségeteket és csábításotokat értettem. És ne lepődjetek meg, ha mondjuk, a hallásod egy kicsit megromlik vagy, ha a látásod nem olyan lesz, mint eddig. Csak azt akarom ezzel az egésszel mondani, hogy most lerombolunk néhány régi mintát. És a jelenlegi emberi látásodat nem fogja felváltani a szuper látás, mert ez nem erről szól, mert akkor még mindig a lineárisban vagytok.
Be fogjuk engedni ezt a Mesteri Érzékszervet, ami egy másféle módja a realizációnak. Ez nem mentális. És ez a szépsége. Ez a legjobb benne. A Mesteri Érzékszerv nem mentális. És nem is egy újfajta gondolkodás. A Mesteri Érzékszervnek semmi köze az eddigi dolgokhoz.
És ne legyen semmiféle erőfeszítés. Semmi. Ne legyen semmiféle hívogatás vagy könyörgés. Ne feledd, a fényed azt okozza, hogy az energia mozgásba lendüljön és eljöjjön hozzád. Neked mindössze magadba kell azt fogadnod.
(szünet)
Ez eleinte kissé fura, szokatlan lesz. És ez nagyon is érthető, amikor ott van a vágyad arra, hogy az érzékszerveidet vagy az elmédet használd erre. Kissé szokatlan dolog erőfeszítés mentesnek és megengedőnek lenned. Még arra is képesek vagytok, hogy mentális gyakorlatokat végezzetek a kiterjedésetekre. Elképzelitek, ahogy valahogy kinyomjátok magatokat, és megnagyítjátok az elméteket, vagy bármit. Na, ez egyáltalán nem működik.
Teljesen ki fogunk lépni a jelenlegi érzékszerveitekből, és ebbe az elmét is beleértem.
Teljesen kilépünk onnan, és csak annyi a dolgod, hogy megengedd, befogadd.
Engem nem érdekel, hogy mennyire voltál rossz vagy jó, okos vagy buta, férfi vagy nő, hogy öt életet vagy ötszáz életet éltél. Ez nem számít.
Ne alkalmazzatok erőfeszítést! Tudom, hogy ez furcsa érzés, de ne alkalmazzatok Nyomóerőt!
(szünet)
Ez a Mesteri Érzékszerv szinte teljességgel leírhatatlan. Meghaladja a jelenlegi fizikát, tudományt és matematikát. De majd felzárkóznak.
(szünet)
Mások más nevekkel illetik. Nekem tetszik a Mesteri Érzékszerv. Mások más nevekkel illetik, de ez nem számít. Meghaladja a jelenlegi észleléseteket, méréseiteket és a körülöttetek lévő élet értékelését.
Ez a Mesteri Érzékszerv.
És ez meg fogja változtatni az életeteket. És kiszabadít benneteket abból az állatkertből. És, soha, de soha nem kell azon aggódnotok, hogy visszatértek az állatkertbe.
Most akkor legyél ebben az erőfeszítés mentes pillanatban saját magadért. Vegyél egy jó mély lélegzetet!
(szünet)
Nagyon megdöbbentem, amikor a Mester Érzékszervem véglegesen, maradandóan eljött hozzám. Tudjátok előtte csak apró kis részeket tapasztaltam belőle, és csak kevéssé voltam tudatában. De amikor teljes egészében ott volt, akkor igen keményen próbálkoztam azzal, hogy beleilleszkedjen minden másba. Megpróbálkoztam azzal, hogy illeszkedjen össze az elmémmel, de ez csak nem sikerült. Azt akartam, hogy illeszkedjen össze az emberi érzékszerveimmel, mert akkoriban még csak azokat ismertem. De nem működött. Tehát végül felhagytam a próbálkozással. És akkor, és csakis akkor történt meg az, hogy a Mesteri Érzékszervem igazán ragyogni kezdett. És ez csak akkor történt meg, amikor felhagytam a próbálkozással.
A Mesteri Érzékszerv nem tartalmaz hatalmat. Egy szikrányi hatalmat sem.
(szünet)
Egy egészen másfajta módon mozgatja magához az energiát. Kegyelemmel és könnyedén mozgatja magához, hozzád az energiát. De emlékszem, hogy én is erőt próbáltam rá alkalmazni, nyomtam, mert ez az egész ok-okozat dinamika a részét képezi a lineáris valóságnak. Megpróbáltam, de nem működött.
(szünet)
És ez rendben van. Nem csinálsz semmit rosszul attól, hogy az elméd szövegel, vagy hagy megpróbálod ezt látni. Nem csinálod rosszul, de ezzel egy időben lépjük meg azt a kilencven fokos fordulatot!
Létezik az Anti-nyomóerő, az antigravitáció, az Anti-érzékszervek. És ez az, amit most megengedünk.
A Mesteri Érzékszerv nem emberi.
(szünet)
Többé már nem állatkerti állatok vagyunk.
(hosszú szünet)
Vegyél egy jó mély lélegzetet!
Látjátok milyen könnyű? A vicces az, hogy néhányan azt mondjátok: - De semmi sem történik. – Hát az emberi érzékszerveitek szerint nem történik semmi. És ezt nem is akarnátok. – De akkor honnan tudjam, hogy valami történik? – Kérdezitek. – Onnan, hogy megengeditek.
Nem tudjátok ezt a régi módon érezni, vagy nem tudok erről a régi módon gondolkozni. Olyan ez, mint az a régi Zen dolog: - Honnan tudom, hogy itt vagyok? – Onnan, hogy Én Vagyok.
Honnan tudod, hogy a Mesteri Érzékszerv itt van? – Onnan, hogy van. – Ezt ennél egyszerűbben nem lehet kifejezni.
De nem kell érte megdolgoznom? – Csak ha ezt akarod.
(szünet)
Honnan tudjam, hogy mi ez a Mesteri Érzékszerv? – kérdezheted. Onnan, hogy mindig is rendelkeztél vele.
Honnan tudjam, hogy nem csak kitalálom ezt az egészet? – Mindent csak kitalálsz. Mindössze arra lettél behipnotizálva, hogy ugyanolyanra találd ki az életed, mint mindenki más, és így ez egyetlen egy óriási kibaszott kitaláció. Az egész ki van találva.
De akkor miért is ne találnánk ki azt, hogy megengedd azt, aki valójában vagy, és amit valójában akarsz?
(szünet)
Nagyon éhes kezdek lenni! (Adamus nevet)
Ez a Mesteri Érzékszerv erőfeszítés mentes. És itt van. Senkit sem tagadnak meg ettől. Amennyiben frusztrálod magad emiatt – Hol van? Nem érzem! – az is rendben van. Veszel egy mély lélegzetet és megengeded.
Ne feledkezz el arról a kilencvenfokos éles kanyarról, ami kivisz a Lineáris sugárútról és átvisz a Fantázia sávba! Ez a legrövidebb út a Megvilágosodás országútjára, ami végül elvezet a realizációhoz.
Oké. Vegyünk egy jó mély lélegzetet!
Vegyetek egy jó mély lélegzetet drága Shaumbra!
Vegyetek egy jó mély lélegzetet! Á! Ó! Nos, ezek szerint mégiscsak megtanítottam. (Adamus nevet)
Ma éjjel visszamegyek a Felemelkedett Mesterek Klubjába, és azt mondom: - A fenébe is, sikerült! (nevetés) Tudtam, hogy meg fogják érteni, és tudtam, hogy elérkezett ennek az ideje!
Drága barátaim, ezt folytatni fogjuk. Sok dolog lesz itt ebben az évben, ami egyértelmű! Sok, nagyon sok tennivalónk van, de most már elindulunk ebbe a másik irányba. És ez furcsának, sőt időnként még valótlannak is fog tűnni. Tényleg itt van? Tényleg kézzel fogható? De emlékezzetek, ez többé már nem csak arról az öt érzékszerven alapuló lineáris életről fog szólni. Mert úgy soha nem tudtok rálépni a Megvilágosodás sugárútra! Soha!
Tehát beengedjük ezeket a másféle nézőpontokat is. Nem csak a fizikai nézőpontot.
Megengedjük, hogy ezek a másmilyen nézőpontok is elkezdjenek bejönni.
Ez fura, szokatlan érzés lesz. Ezt garantálhatom nektek. Határozottan furcsa és szokatlan lesz. De aztán majd meg fogod érteni, hogy ez teljesen természetes, és az az állati lét az állatkertben oly sokáig, az volt igazából a természetellenes élet.
Akkor most vegyünk egy mély lélegzetet erre, és tudjátok, hogy szoktuk ezt befejezni. Úgy, hogy veszünk egy jó mély lélegzetet közösen, és azt mondjuk: - Boldog Új Évet! (a közönség is mondja: - Boldog Új Évet!)
Minden jól van a teremtés egészében.
Köszönöm, drága barátaim. A Mesteri Érzékszerv legyen veletek! (a közönség tapsol)
---
172