BÍBOR KÖR ANYAGOK
“Sétálj tovább - A Hatalommentes Élet” Sorozat
2. SHOUD: “Sétálj tovább - A Hatalommentes Élet” – Főszerepben: ADAMUS, Geoffrey Hoppe csatornázásában
Elhangzott a Bíbor Körben
2015. október 3-án
www.crimsoncircle.com
Vagyok, Aki Vagyok, a fenséges Adamus Szuverenitás tengerjáró hajó kapitánya!
Á! Drága Shaumbra, drága Shaumbra, üdvözöllek benneteket, üdvözöllek benneteket, üdvözöllek benneteket! Milyen jól öltözött legénység van ma itt! (A közönség többsége kalóz jelmezbe öltözött.) Nincs valami jó illatotok (Adamus úgy beszél, mint egy kalóz), de jól néztek ki, a mai új földekre, új területekre történő utazásunkhoz öltöztetek fel. Hm.
Vegyünk egy jó mély lélegzetet és igen szolgálólány, most készen állok a kávémra. (nevetés)
SANDRA: Hol?!
ADAMUS: Nos, add a kezembe, szolgálólány!
EDITH: Ó, te jó ég!
ADAMUS: Igen. Ha megtennéd …
SANDRA: Szolgálólány vagyok?
ADAMUS: Muszáj, egy kicsit teátrálisnak lennetek. – Igen, szolgálólány vagy. Hol a kávém? Ááhrr!”
SANDRA: Szolgálólány leszek.
ADAMUS: Igen! Áhh! (kortyol egyet) Árrhhh!! (még több kuncogás) Pont olyan jó, mint a múltkor!
Szóval, megtennétek egy a füleimnek tetsző szivességet egy jó kis kalóz "Ááárh" kiáltással, megtennétek?
ADAMUS ÉS A KÖZÖNSÉG: Áárrrh!!
ADAMUS: Ez nem éppen úgy hangzik, mintha készen állnátok elvitorlázni az új, feltérképezetlen területekre. Megtennétek egy, a másik fülemnek tetsző szívességet is egy jó "Ááárh" kalóz kiáltással?!
ADAMUS ÉS A KÖZÖNSÉG: (hangosabban) Áárrrh!!!
ADAMUS: Á! Ezt akartam hallani. Tudni akartam, hogy tényleg a felbőszült hajósokkal bontok-e vitorlát! (nevetés) Igen, az ingerült, felbőszült hajósokkal. Hallottatok már az űrhajósokról, akik a holdra járnak. A felbőszült hajósok pedig oda mennek, ahova csak akarnak! Áárrh! Áárrh! (némi kuncogás)
Akkor Shaumbra, vegyünk egy jó mély lélegzetet ezen a napon, mert ma el fogunk utazni. A Sétálj tovább sorozatban vagyunk. Valószínűleg nem a megfelelő nevet kapta; a Repülj tovább vagy a Szárnyalj tovább sokkal jobb lenne – igen, egy csapat felbőszült hajóssal!
Tehát mit tartogatok a mai napra? Mi vár ránk? Egy utazás. Egy változás. Egy olyan minőségi váltás, melyet valószínűleg már egy pár napja éreztek, különösen ma. – Valami más, valami változóban van – és ebben teljesen igazatok van. Hallgassatok az intuíciótokra! Kövessétek a tudásotokat. Ne próbáljátok meg a blokkolást az elmétekkel feloldani, amikor a test vagy az elme kissé kínosan, kellemetlenül érzi magát. Ne oldjátok fel a blokkolást, hanem hívjátok be, testesítsétek meg, mert változások közelednek. Hatalmas változások.
És ezért is vagytok itt. Pontosan ezért vagytok itt. Ti vagytok a tudatosság úttörői, kalózai, spirituális kalózai, akik új területekre hajóztok, ahol csak nagyon kevesen jártak, ha egyáltalán bárki is járt már arrafelé.
Szükségem lesz a táblára. Ne ugorjon mindenki egyszerre! (Adamus nevet, mert senki sem mozdul.) Hadd próbáljam meg újra! Szükségem lesz a táblára! Igen. Nézzétek csak, hogy szaladnak!
Mielőtt a mai utazásunkhoz felhúznánk a vitorlát, szeretnék előtte egy gyors áttekintést végezni, egy nagyon gyorsat. Hallottátok ezt már sokszor, de mégis fontos ezt ismét a tudatunkba, a tudatosságba visszahozni.
Hogy érzed magad kedvesem?
LINDA: Fel vagyok dobva.
ADAMUS: Fel, fel vagy dobva. De hogy érzed magad?
LINDA: Hát, jól.
ADAMUS: Jól.
LINDA: A kalózok versenye teljesen feldobott.
ADAMUS: Á, igen. Igen.
LINDA: Igen, igen, teljesen elterelte a figyelmem és csodás volt.
ADAMUS: Nagyszerű.
 
Rövid áttekintés
A tudatosság jelent mindent. Mindent. Pont. Minden „és” „ha” „de” nélkül. A tudatosság a kezdet és a vég. Minden a tudattal veszi kezdetét. Filctoll? Nagyszerű. És ahogy látjátok, ezt már sokszor lerajzoltam, ezt a kört, aminek a középpontjában egy pont található, a tudatot szimbolizálja. Tudom, hogy ezt már ismeritek, de hajlamosak vagytok megfeledkezni róla.
Ez a „Létezem”. És ez nem azt jelenti, hogy "A körülöttem lévő összes dologgal együtt Létezem". A valódi „Létezemben” nincs semmi. Még csak feketeség sincs. Sötétség sincs. És még csend sincs. Ez maga a semmi.
Nincsenek ott angyalok. Én sem vagyok ott. Nincs ott a múlt és nincs ott a jövő. Csak te vagy ott – „Létezem”. Amikor ennek megérzed az ízét, amikor azt tényleg, igazán átéled, akkor minden, ami annyira emberi, ami annyira hétköznapi, eltávozik, mert akkor felismered, hogy mindig is léteztél – mindig – és mindig is létezni fogsz.
Ezáltal meg fog változni, ahogy kifejezeed magad és ahogy érzékeled a dolgokat. Meg fognak változni a tapasztalásaid. Meg fog változni az Én Vagyok-ról alkotott tudásod, mert a „Létezem” örökkkön örökké létezik. Ez a mag, az alap. És barátaim, ez az egyszerű kis kör a ponttal a közepén, meg fogja változtatni az emberiség történelmének menetét a nem túl távoli jövőben. Ez az egyszerű kis szimbólum ott, meg fogja változtatni a dolgok menetét még ebben az életetekben.
 
A közeledő változások
Az emberek jelenleg nagyon keveset – ha egyáltalán bármit is – tudnak a tudatosságról és annak az élethez való kapcsolatáról. A tudósok nem veszik figyelembe a tudatot, miközben a kísérleteiket végzik, amikor előállnak az elméleteikkel. Nagyon kevesen vannak azok, akik szóba hozzák a tudat témáját.
Azok, akiket New Age-eseknek, vagy spirituálisoknak hívtok, csupán felületesen érintik ezt a témát, de túlnyomórészt ugyanazon a makyo szinten kezelik ezt is, mint minden mást az életükben – a szellemi vezetőiket, a rituáléikat és minden mást is. Pedig ez az apró kis szimbólum, úton van a felé, hogy megváltoztassa az emberiség tapasztalásainak módját és mindez még a ti életetekben fog bekövetkezni.
Egy elismert fizikus, nem is olyan régen mondta a következőt: A tudatnak nincs helye a tudományban és ugyanarra a helyre kellene helyezni, mint ahová a sárkányokat, a tündéreket és az unikornisokat. – És igaza van. Teljesen igaza van, mert a tudomány csak a lineáris dolgokat érti meg, olyanokat, amelyek megismételhetők. A tudomány csak a saját formuláit érti. A tudomány a saját korlátozott tudatosságában van benne.
Én nem vagyok a tudomány ellen. Rengeteg évet töltöttem a tudomány támogatásával elmúlt életek során át, azokban az időkben, amikor elképesztő mértékű volt a babona, továbbá a vallásos szervezetektől jövő temérdek kontroll uralta az emberiséget, melyek dacoltak az alapvető tudománnyal. Ezért, az Illuminátusoknak hívott szervezet égisze alatt, amit tudósok, filozófusok és matematikusok alkottak, elhoztuk, elhozták erre a bolygóra annak megértését, ami végül egy tudományos módszerré vált, ahol is a tényeket használták fel alapként, a valóság jelenlegi természetének meghatározásához. De a tudomány is – sok más emberi törekvéssel egyetemben – beleragadt a saját hatalmi játszmáiba, a saját korlátaiba, ezért rendkívüli módon bezárult, leszűkült, behatárolódott, így manapság a valóság természetére csakis a saját tudománya szemével vagy perspektívájából hajlandó ránézni. Miközben sokkal, de sokkal több minden más is létezik.
Igen is léteznek unikornisok, drága barátaim. Talán nem a lakhelyed vagy a falvaitok utcáin szaladgálnak. Léteznek sárkányok és a sárkányok kivétel nélkül ott vannak mindegyikőtökben és rajtatok kívül is. Tényleg vannak tündérek és léteznek a természet dévái és az elementálok, akik hatalmas szerepet játszanak a természetben, ennek a bolygónak az életerejében. Nagyon is valóságosak és az lehet, hogy a tudomány nem képes bizonyítani a létezésüket, mivel a tudomány egy igen rövidlátó módon tekint a dolgokra. Csak a lineáris nézőpontjukkal képesek a dolgokra tekinteni.
Tehát ennek a fizikusnak nagyon is igaza volt abban a megfigyelésében, amikor azt mondta, hogy a tudat nem tartozik a tudományhoz. De attól az még nagyon is valóságos és elképesztően fontos, amit hamarosan a tudomány is elkezd majd figyelembe venni a saját területén, és tényezőként elkezd majd megfontolni, tekintetbe venni.
És ettől majd jól zavarba jönnek, mert a tudatot egyáltalán nem lehet megmérni. A tudatban nincs energia, ahogy ezt már ti is tudjátok a megbeszéléseinkből. Ez zavarba fogja majd őket ejteni, mert a tudatot nem lehet látni. Nem lehet uralni, irányítani és ennek az új tudatosságnak az eredményei megjósolhatatlanok. Nem ugyanazokat a sémákat, mintákat követi, mint a lineáris, azaz a jelenlegi tudomány.
Vagyis, ahogy ezt ti is tudjátok az Új Energiáról szóló megbeszéléseinkből, az Új Energia egyáltalán nem olyan, mint a Régi Energia. Egy bizonyos helyzetre alkalmazva nem ugyanúgy viselkedik minden egyes alkalommal. Sőt, minden egyes alkalommal másképpen viselkedik. A jelenlegi tudatosság és tudomány felfogása szerint, ha valamire alkalmazol egy formulát, akkor az eredmény kivétel nélkül mindig ugyanaz lesz egészen addig, amíg hozzá nem adsz más tényezőket is. De az Új Energia nem így működik. Minden egyes használat során másképpen fog viselkedni.
Mivel a tudomány nem így tekint rá, ez össze fogja zavarni őket. De barátaim, már kivétel nélkül mindannyian rendelkeztek a tudatosságra vonatkozó (háttér)tudásal. Főleg az előttünk álló pár évben lesznek egyre nagyobb, és nagyobb áttörések a tudományban, a technológiában és a fizikában. Jelentős horderejű áttörések, amiket ez a bolygó bizony nem látott már több ezer éve, akkora jelentőségűek lesznek ezek az áttörések, mint amikor felfedezték, hogy a Föld nem lapos. Fel tudjátok fogni, hogy vannak olyan emberek, akik még mindig abban hisznek, hogy a Föld lapos? Ó, hát behozzák a múltjukat a Most-ba. Továbbra is ebben akarnak hinni. És amennyiben értitek a tudatosság dinamikáit, akkor rá fogtok jönni, hogy számukra ez az igazság.
A világ lapos és ezért számukra minden, amit csak látnak azt fogja igazolni, hogy a Föld lapos. Mutogathatsz nekik a világűrből készített képeket, amit az űrhajósok – és nem a felbőszült hajósok – készítettek, amiken lehet látni a Föld gömbszerű alakját, de ők továbbra is ahhoz fognak ragaszkodni, hogy az akkor is lapos. Ahhoz fognak ragaszkodni, hogy a kerek lemezszerű Föld így áll velük szemben (mintha a tenyerünket szemből látnánk) és nem pedig úgy (felülről nézve a tenyerünket).
De látni fogjátok a változásokat, az évek során, ebben az elkövetkezendő pár évben – először is azt, hogy amit eleinte bizarr elképzelésnek tartottak egyre inkább elfogadottá válik a vezető fizikában és tudományban. És ez meg fogja változtatni ennek a bolygónak az észlelését és végül meg fogja változtatni ennek a bolygónak a működését, a hitrendszereit és azt, ahogy ez az egész bolygó energiát kap.
És ez, egy lényeges dolgot vet fel, amit meg fogunk beszélni még mielőtt elutaznánk. A változásokat, melyek közelednek ti kvantum jellegűeknek vagy varázslatosaknak hívnátok, de valójában nem azok. Csak az elme az ... (egy óriási műpók dekoráció elkezd leereszkedni a plafonról – Adamus és a közönség kuncog). Milyen csodálatos elterelés! Kérsz egy korty kávét? (Odatartja a kávéját a műpóknak.) Vidd a pracliaidat innen! Igen. Igen. Minden birodalomban vannak barátaim. Köszönöm (mondja a póknak), nagyon jó volt újra látni téged. Igen. Igen. Menj és valahol máshol szőj hálót! Köszönöm.
Hol is tartottam az erre a bolygóra érkező változásokról szóló a hosszú értekezésemben? A kérdésem pedig az – és ez nagyon szorosan kapcsolódik a Shoud előtt látott zenei videóhoz (Pharrell Williams – Freedom) – hogy ez a bolygó készen áll a szabadságra? Készen áll egy kvantumváltásra a fizikában? Készen áll egy akkora minőségi váltásra, ami fel fog robbantani temérdek sok jelenleg érvényben lévő elméletet?
A tudomány jelenlegi elméletei és a tudományos gyakorlat a valóság csupán egyetlen nézőpontját kínálja – vagy kínálta fel. Bár azok, akik segédkeztek ezek megteremtésében és azok, akik továbbra is ezeken dolgoztak, kutatták őket, rengeteget invesztáltak bele ebbe az egészbe. Ebbe nem csak az intézmények, a fizikusok, a tudósok, a laboratóriumok és az egyetemek tartoznak bele, hanem aztán ez az egész beszivárgott az előállított termékekbe és az árucikkekkbe, továbbá a hitrendszerekbe, melyek mindenféle típusú vallásos vagy spirituális csoportból érkeztek. Ez egy hatalmas befektetés abba, ahogy a dolgok jelenleg vannak és egy óriási ellenállás van bármilyen valódi változással szemben.
A változás az egyik olyan mókás dolog, amit az emberek egyfolytában akarnak, de igazából mégsem akarják. Csak aprócska kis javulásokat akarnak az életükben, de amikor megadatik számukra a lehetőség a nagy változásra, akkor nem vagyok biztos benne, hogy igazán készen állnak rá. Nem tudom, hogy ez a bolygó képes lesz-e magába fogadni vagy pedig visszahúzódik majd a jelenlegitől eltérő új fizika sokkoló hatásától. Nem tudom, hogy ez egy óriási tudattosság emelkedést és fejlődést fog-e okozni, vagy pedig háborúkat, csatákat, nagy ellenkezést és nézeteltérést fog-e kiváltani. Nézeteltérést és ellenkezést minden szinten – tudományos körökben, intézményi szinteken, kultúrális és országok közötti szinten, mindenütt. Nem tudom, hogy ez a bolygó valóban készen áll-e erre. Habár, ez akkor is megtörténik és mindenképpen be fog következni.
Nagyon érdekes lesz látni, hogyan reagálnak majd az emberek erre. Érdekes lesz látni, hogy azok, akik a jelenlegi korlátozott tudományba invesztáltak bele és sok minden másba is – vajon képesek lesznek-e megengedi ezt az új létezési módot?
Már most elárulhatom nektek azt, hogy amint a fizika elkezd majd előrukkolni eleinte elméleti szinten, majd ezt követően már egyre inkább elfogadott gondolatként – az sokkolni fogja ennek a bolygónak a vallásait. A vallások már több ezer éve semmit sem változtak és elképesztő uralom alatt tartják az embereket. A vallások tényleg nem – sajnálom – de tényleg semmit nem tanítanak a valódi Szellemről és az Énről, a Lélekről. És ez rengeteg sok változást fog okozni ezen a téren is és minden más dologgal kapcsolatosan is.
Ezek a változások azért következnek be, mert vannak olyan emberek – nem sokan, de vannak olyan emberek, mint amilyenek ti is – akik már egy jó ideje rendelkeztek ezzel a tudással és meg volt a belső felébredésük. Tudjátok, hogy létezik valami más is. Persze ezzel mások vitába szállhatnának és azt mondhatnák, hogy mindössze csak hinni akartok abban, hogy létezik valami más is. Nos ezek a tényezők is belejátszanak ebbe az egészbe. De ti tényleg tudjátok, hogy létezik valami más is és ez volt az, ami végigvitt benneteket mindenen összes nehézség ellenére, a sok nehéz utazás ellenére, amit megjártatok és az életetekben lévő problémák ellenére. Tudjátok ezt és ebben a pillanatban tudjátok, hogy ez nagyon közel van. Ilyen nagyon-nagyon közel. Érzhetitek. Ez egy kicsit rémisztő lehet, amikor felfogjátok, hogy a dolgok drasztikusan meg fognak változni.
Ti vagytok azok, akik már sok-sok élet óta, több ezer év óta mindig is a tudatosság felfedezői voltatok, akár tisztában vagytok ezzel, akár nem, akár így hívtátok ezt, akár nem. Néhányan „túllépésnek” hívtátok, ami másképpen, de ugyanezt jelenti. Néhányatok pedig csupán fantáziának hívtáta, pedig ez nem is az. Nem létezik olyasmi, hogy fantázia, vagyis más szavakkal, kitaláció. Mindennek meg van a maga eredete valahonnan. A gondolataid, az álmaid nem puszta kitalációk, hiedelmek vagy a fantáziád szüleményei. Az mind valahonnan belőled ered, abból tudásából származik, hogy létezik ennél több is.
És ami meg fogja változtatni ezt a bolygót, az a tudattosság tudatossága, amikor tudatában vagy a tudatosságnak. Lesznek, akik ezt eleinte nem tudatosságnak fogják hívni, talán más neveket, elnevezéseket adnak neki, de ez az egyszerű dolog ennek az egésznek a lényege – a tudatosság.
Képzeljétek csak el egy pillanatra, hogy hirtelen lesz néhány tudós és fizikus akik egyszeriben csak elkezdik belevenni a tudomány és a matematika egyenletébe a tudatot. Képzeljétek csak el, hogy lesznek néhányan, akik azt mondják majd, hogy a tipikusan történő lineáris kutatási és fejlesztési metódusokon túl étezik valami más is. És hogy ez a valami áll ennek az egésznek a hátterében és ez pedig nem más, mint a tudatosság eleme. És amikor ezt elkezdik komolyan figyelembe venni, annyira komolyan, mint ahogy Einstein tette, amikor komolyan fontolóra vette a relativitás elméletét – az időt, a teret, a gravitációt – akkor komolyan fontolóra vette, hogy a látszat ellenére és mindannak ellenére, amit mások mondanának – tudta, hogy létezik valami más is. Hosszú éveken át küzdött ezzel és megpróbálta ezt egy egyszerű formulába tömöríteni és megpróbálta valami módon bebizonyítani. És kezdetben bizony nem lelt elfogadásra és örömteli fogadtatásra az elméletével. Nem, sőt el lett utasítva, mint a legtöbb forradalmi vagy fejlődést hozó elmélet.
De ebben az előttünk álló pár évben ez a tudatossági változó elkezd bejtörni és ez egyre csak folytatódni fog. Meg fogja változtatni a tudomány és a fizikai megértését és végül meg fogja változtatni az életet itt, ezen a bolygón. Mindent, az olyan egyszerű dolgoktól kezdve, mint amilyenek az energiaforrások, üzemanyag források; azon keresztül, ahogy a dolgok elosztásra, terjesztésre kerülnek ezen a bolygón, megértve azt, hogy honnan származunk, honnan érkeztetek. Minden készen áll a változásra.
Azt nem tudom, hogy általában véve az emberek készen állnak-e erre. Ez pont olyan, akár csak az évekkel ezelőtti kérdésem – az emberiség készen áll a szabadságra? És persze ilyenkor mindenki bólogat: Igen, a szabadság! A szabadság! – De én még mindig megkérdőjelezem ezt, mert a szabadsággal együtt jár a felelősség vállalás is. A saját szabadságod elképesztő felelősséggel jár. Nem táplálkozhatsz másokból, nem veheted el az energiájukat. Nem vádolhatsz, nem hibáztathatsz másokat. Ez egy óriási felelősség, amikor azt mondod: Én Vagyok. Én Vagyok a Teremtő. Semmi sem áll az utamban. Semmi nem áll a bőségem, az egészségem, vagy bármi más útjába. – Ez a szabadság. Ez a teremtői mivolt és ez elképesztő felelősséget ruház rád, amikor is Teremtőként felelősséget vállalsz önmagadért.
Tehát mindezt annak előkészületeként mondtam el nektek, ahova a mai napon tartunk. Azért mondtam el mindezt, hogy tényleg segítsen leföldelni annak megértését, hogy a tudatosság jelent mindent. A tudatosság az, ami teremt. A tudatosság az, ami magához vonzza az energiát. A tudatosság az, ami létrehozta ezt az egész univerzumot és az összes többi univerzumot is.
És ez nem spirituális. Ez az egész megértés nem spirituális és egyértelműen nem New Age-es. Határozottan nem vallásos és még csak nem is spirituális, mivel abban a pillanatban, ahogy elkezdjük spirituális minőséggel felruházni, máris belefutunk a hitrendszerekbe, meg az istenekbe és sok más dologba is, ami lényegében csak lekorlátozza a tudatosság megértését.
Ez nem is igazán tudomány, de az lesz. Még nem igazán tekintik fizikának, de majd annak fogják tekinteni. Ez a tudatnak nevezett dolog az, aki vagy és ez jelent mindent. Mindent.
Furcsa lesz 20-30 év múlva visszatekinteni erre. A jövő generációi számára furcsának fog tűnni akkor, és azt mondják majd: Mi volt a baj az emberekkel a 19-ik, 20-ik, 21-ik században? Nem értették a tudatot. Még csak a szótárukban sem szerepelt. Vagyis maga a szó létezett, de igazából senki nem tudta mit jelent. – Generációk múlva majd visszatekintetek erre az időszakra és teljesen el lesznek képedve azon, hogy az akkori emberek még csak nem is értették a tudatosság alapjait.
És ismételten, ez nem spirituális. Nem New Age. Nem filozófia. Ez az összes dolog alapja az univerzumban, az omniverzumban, mindenhol. Ezért is voltam annyira kemény és hajthatatlan veletek, amikor a „Létezem” megéléséről beszéltem nektek, hogy megértsétek a tudatot, és hogy megértsétek a tudatosság és az energia közötti különbséget. Halljátok a szavakat és elkezditek megérteni ezt, de még mindig hajlamosak vagytok ezt a kettőt egymással párosítani – a tudatosságot és az energiát ugyanannak tekinteni – pedig ez a két dolog nem ugyanaz.
A mostanában végzett gyakorlataink során, ahol is belementünk a tudatosságba, például a múlt havi merabh során, ahol is keresztülmentetek a házon, majd kimentetek onnan és végül elengedtetek mindent, benne voltatok a semmiben – és egy páran tényleg elkezdtétek ezt megérteni. És ez olyasmi, mint valamiféle benned csilingelő csengőszó, ez a „Létezem” , ez a tudatosság és ez az, ami lehántja rólatok az összes makyo-t. Leszedi rólatok az összes régi hitrendszert. És kimos belőletek olyan dolgokat, amikről azt hittétek, hogy azok a ti problémáitok és a ti dolgaitok voltak és minden mást is. És egyszeriben csak felismeritek, hogy: „Létezem.” - A halál nem számít. A rokonaid nem számítanak. A munkád nem számít. Amikor azt mondom: „Nem számít" – azalatt azt értem, hogy felesleges és túlzott erőfeszítést, hangsúlyt fektettetek ezekre a dolgokra. Ezek mind nem számítanak.
A valódi tudatossággal mindez az egész egyszerűen a helyére kerül. Az élet szinkronisztikussá válik. Minden egyszerűen csak megtörténik és ennek az egésznek az élén a tudatosság áll. Mit szeretnél, hol legyen a tudatosságod?
Múlt havi összejövetelünk alkalmával meséltem nektek erről az eszközről, amit iYammer-nek, azaz az „Én Vágyak”-nak hívok… (felvesz egy kisméretű távirányítót)… jobb híjján ezt használtam ennek demonstrálására. Szerintem összement. (nevetés) Az iYammer kisebb lett. Ez történik a technológiával, minden egyre kisebb. Tehát itt van nektek ez az eszköz. Mihez fogtok kezdeni vele? És tudom, hogy egy páratoknak megnehezítettem a dolgát azzal, hogy azt mondtam, lépj túl! Lépj tovább más birodalmak felé. Ezekben a más birodalmakban egész mások a tapasztalások, mint itt az emberi életedben, de akkor is lépjetek túl ezen. Nyíljatok meg! Ne féljetek!
De a másik dolog, ami szintén nagyon fontos és amiről beszéltem is egy hete a Merlin rendezvényünkön Romániában az az, hogy amikor kiutaztok, amikor túlléptek ezen a síkon, amikor megengeditek magatoknak, hogy tudatában legyetek a tudatotoknak, vagyis az Én Vagyok-nak, akkor ne várjátok el, hogy az önző kis emberi éneteketet is magatokkal cipelitek majd oda.
Létezik az az elvárás – amiről beszéltem a csoportnak – hogy képes leszel átmenni a falon. Mindenki azt gondolja, hogy ez mekkora varázslat – keresztül menni a falon – és én azt mondtam, hogy igen, ezt tényleg nagyon könnyű megcsinálni. Egyszerűen csak megteszitek, de közben ne várjátok el, hogy a testeteket is magaddal viszitek. Ez önző dolog. Ilyen a ti önző emberi énetek.
És ez fura, ez egy ellentmondás, mert egyrészről azt mondjátok: - Ó! Itt van ez a test, ami öregszik, elfárad. Ez a hús és vér, tudod… másrészről pedig magaddal akarod ezt vinni, keresztül akarsz menni vele a falon, vagy ki akarod vinni a többi dimenzióba. De miért? Hiszen az nem is te vagy. Az csak az a kicsi kis önző, éretlen emberi én, aki egyrészről azt mondja, hogy a varázslatot akarod, el akarsz utazni a kozmosz más részeibe, másrészről pedig azt mondod: - De ragaszkodom hozzá, hogy a testem és az agyam is velem jöjjön. – Nem. Nem fog. Igazából ezt te sem akarnád. Tényleg nem akarod. Mert az lekorlátoz.
Te az Én Vagyok Vagy. A „Létezem” vagy. És neki nincs agya. Nincs teste. Egyikkel sem rendelkezik. Mert nincs is rá szükséged. Mindössze tiszta tudat.
És ezzel ellentétben barátaim, vagyis az a forma, amiben néhányan még benne vagytok egy szinten, az a forma, amiben a legtöbb ember benne van, az a kicsi én. A kicsi én. Egyrészről ott van számodra az Én Vagyok, a nagyszerűség, a ragyogás, aki a szabad, szuverén, kreatív. Az Én Vagyok. Aztán másrészről meg ott van neked a kicsi kis éretlen, önző emberi én. És ez rendben van. Nem fogjuk azt megsemmisíteni, hanem arról van szó, hogy megnyílik az Én Vagyok nézőpontjára, aki igen is képes átmenni a falon. És ehhez nem kell magaddal vinned a testedet. Ezt megtettük Romániában. Keresztülmentünk a falon és megfigyeltük magunkat a másik oldalról.
De barátaim, értsétek meg, hogy amikor az Én Vagyok-ot használjátok, amikor túlléptek a test és az elme korlátain, akkor az észlelésetek az, ahogy a dolgokat érzékelitek, meg fog változni. Ne várjátok el, hogy amikor keresztülmentek a falon, vagy amikor elutaztok egy másik dimenzióba, akkor majd a szemetekkel fogtok látni, vagy a fületekkel fogtok hallani. 1.) Nincs rá szükségetek. 2.) Ez korlátozó. 3.) Ez annyira kicsi emberi énes.
Az Én Vagyok-ként rendkívül könnyen és könnyedén el tudtok utazni ezekbe a más birodalmakba, de ne várjátok el, hogy ott majd a szemetekkel fogtok látni és a fületekkel fogtok hallani. A más birodalmakban egy teljesen másfajta érzékszervi észlelés történik. És időbe telik, mire hozzászoksz. De mégis, amikor egyszeriben csak megengeded magadnak, hogy használd ezeket az érzékeidet, ezeket a nem fizikai emberi érzékszerveidet, akkor feltámad az emlékezeted arról, hogy ezek a te természetes érzékszerveid.
A szemen keresztüli észlelés, a valóság észlelésének egy természetellenes módja. Ez tényleg így van. Mert lekorlátoz. Képesnek kellene lenned arra, hogy mindent láss, vagy mindent észlelj, érzékelj magad körül. Tökéletes látással kellene rendelkezned bármekkora fizikai távolság esetén, de a szemeid ezt az egészet lekorlátozzák.
Vagyis azt akarom itt mondani, mielőtt belekezdenénk az utazásunkba, hogy te az Én Vagyok Vagy és ismerd fel az ént. Ott van az Én Vagyok és ott van a kicsi, kis önző emberi én is. Ezt nem lebecsüléssel mondom, nem negatív értelemben mondom, de akkor is ott van és hajlamos átvenni az irányítást, hajlamos kontrollálni. Eleget siránkozik, nyafog, eleget lázadozik és eléggé eltorzít téged. Te pedig bedőlsz neki. És bizonyos értelemben a kicsi éned áldozatává válsz. De ebből legyen elég! Elég! Elég! Legyünk már érett Én Vagyok létezők! Elég legyen már abból a kicsi kis önző emberből, aki ragaszkodik az élet elcsépelt kis dolgaihoz, módjaihoz. Te az Én Vagyok Vagy és kezdj el úgy is élni! Rendben.
És akkor most foglaljuk össze mit is tettünk eddig. Nem sok mindent. Beszéltünk a tudatról, ami nagyon fontos. Beszéltünk az egy-két éven belül bekövetkező változásokról. Nem magáról a változásról, hanem a változás kezdetéről, annak felfedezéséről, hogy a tudat áll mindennek a középpontjában, ez mindennek a magja, és arról, hogy ezt először a fizikai területén fedezik majd fel és utána a tudományban is.
Ti ezt már tudjátok. Nem kell megvárnotok, amíg ezeket a felfedezéseket közzéteszik az újságokban. Nem kell megvárnotok, amíg elkezdenek vitázni ezeken. Már most tisztában vagytok ezzel. Egyszerűen csak azzal nem vagytok még tisztában, hogy ti már ezt tudjátok. Nem vagytok biztosak a tudásotokban. Most még nem tudjátok meghatározni a tudásotokat, de arra kérlek benneteket, hogy bízzatok meg magatokban, engedjétek ezt meg, mert a dolgok meg fognak változni.
 
Egy illusztráció
Most azt kérem, hogy mindenkinek adjatok egy darab papírt és én is kérek egyet. (A stábtagok kiosztják a papírlapokat.) Egy papírlap kell csak, sem ceruzára, sem tollra nem lesz szükség. Ez része a mai tapasztalásunknak. Azok, akik otthonról néztek minket, ti is vegyetek elő egy papírlapot. Mindegy mekkorát, mindegy milyen színűt. Olyan sok kérdést tesznek fel. – Mekkora legyen? Milyen színű legyen? Nem érdekel, csak egy darab papír legyen. Csak egy darab papír. Nagyszerű. Köszönöm.
Nos, a legtöbben már tudjátok, hogy kell ilyet készíteni, de lépésről lépésre meg fogom mutatni még egyszer az egészet. Szeretném, ha hajtogatnátok egy papírrepülőt. Először is hosszában hajtsátok ketté a papírt. (demonstrálja) Na, látjátok? Az előbb volt egy papírlapunk, amit most hosszában félbehajtottunk és ezt kaptuk belőle. Oké, így kezdődik a papírrepülőnk. Egy páran nagy szakértői vagytok a papírrepülő készítésének! Csináljátok!
Utána pedig fülként behajtjuk középre a papír két sarkát, ami azt jelenti, hogy lehajtod ezt a sarkát és ugyanezt megteszed a másik oldalon is.
LINDA: Ó!
ADAMUS: Oké. Na, akkor most már van valamitek, ami így néz ki, mint amit a kezemben tartok.
Nos, igen néhányatoknak igazán csinosra sikerült, mert sok-sok papírrepülőt hajtogattatok már, miközben lustálkodtatok. (Adamus nevet) Oké. Nagyszerű. Nagyszerű. Itt kezdtük, most pedig hosszában mind a két oldalt behajtjátok és lesimítjátok, élet hajtogattok neki. Látjátok? És akkor ezt az alakzatot kapjátok. És most jöhetnek a szárnyak! Felhajtjátok az egyik oldalon és már készen is van az egyik szárny. Aztán pedig felhajtjátok a másik oldalon is és meg is van a két szárny. Jó. Nos, el is készült ez a kis alap papírrepülő. Bámulatos, ugye? Elképesztő miket csinálunk itt a Bíbor Körben. (néhány nevetés)
SART: Elképesztő.
ADAMUS: Elképesztő. És most egy pillanatra visszatérek ahhoz a mondandómhoz, hogy mi az amit fel fogtok fedezni, ahová tartotok, mi az amit fel fogtok fedezni: az az Énetek, az Én Vagyok. És ez nagyon különbözni fog az éntől, úgy értem a benned élő kicsi éntől. Hatalmas a különbség közöttük. Rá fogtok döbbenni, hogy a kicsi én mást sem tett, csak kiabált, sikoltozott: - „Én, Én, Én, Én”, pedig a valóság az Én Vagyok. Én Vagyok. Én Vagyok. Ez maga a felfedezés.
Ez a kicsi én abba fogja hagyni, hogy azt kiabálja „Én”, mert végre elkezdi magát biztonságban érezni. Sőt, végre valójában elkezdi elismerve érezni magát. Az ember, a kicsi ember, az önző ember hirtelen érezni kezdi, hogy el van ismerve. Elkezdi érezni, hogy gondját viselik. És akkor végre szabadnak fogja magát érezni, ahol is szabadon tapasztalhat, a kicsi én az összes nyafogása, siránkozása és a gyerekes ragaszkodása nélkül. Tehát, az ahová tartotok, az amit fel fogtok fedezni, az az Én Vagyok.
Mostanra mindenkinek elkészült a papírrepülője. Akkor most legyetek szívesek felállni és majd arra foglak kérni benneteket, hogy amikor szólok, akkor dobjátok el őket ebbe az irányba, és akik közel vannak a kamerákhoz, dobjátok el úgy, hogy átsuhanjon a kamera felett és ez majd csodás hatást fog létrehozni. És mielőtt eldobnánk őket, Cauldre és Linda arra kért, hogy legyek tudatában a személyi biztonságnak, amit meg is teszek. A szemetek biztonsága érdekében talán használhatnátok a kezeteket, arra az esetre, ha egy eltévedt, kóbor repülő repülne felétek és nem lennétek elég figyelmesek, nem számítanátok rá, vagy vegyetek fel védőszemüveget, amennyiben stréberek vagytok. (nevetés) Vegyetek fel biztonsági szemüveget, vagy napszemüveget, vagy bánom is én mit. Védjétek a szemeteket, a testetek többi része az rendben lesz. És három Árrh-ra – árrh-árrh-árrh– indítsátok el a papírrepülőket. Védjétek a szemeteket! – Árrh. Árrh. Árrh. Árrh. Igen! (a közönség eldobja a repülőket és azt kiabálja, hogy "Wuhúúúú!")
Nagyszerű. Kitűnő. Látok egy-két igen jól sikerült papírrepülőt! Ez jó móka volt, ugye? (A közönség egyetért)
Mi volt ennek a lényege? (valaki azt mondja: - Nem tudom.) Csak annyi, hogy már nagyon-nagyon régóta nem játszottam papírrepülővel és gondoltam, jó móka lenne. (Adamus nevet és a közönség kuncog)
Lépjünk tovább! Lépjünk tovább a következő dologra! Lépjünk tovább a mai nap lényegére, amiért végül is itt vagyunk. (A közönség még mindig nevet és dobálja a papírrepülőket) Remélem ezek a papírok csak ki vannak bélelve és nem WC papírból készültek, amik egészen eddig elrepültek. És arra kérlek benneteket, hogy legközelebb amikor repülőt hajtogattok, a pénzetekkel béleljétek ki és azt dobáljátok ide felém!
 
A valóság természete
Most elő fogok vezetni valamit, ami nem egy elmélet. Hanem a valóság. Egyesek ezt talán elméletnek hívják, pedig ez a valóság. Be fogom mutatni.
Cauldre kicsit ideges és feszült volt emiatt a csatornázás miatt, mert általában egy-egy Shoud előtt nem mondok neki túl sokat és ha mégis, akkor hazudok, (nevetgélések) hogy eltereljem őt. De erről a mairól beszéltem vele az egyik este. Elmagyaráztam neki, hogy mit is fogunk csinálni – a papírrepülő hajtogatást is beleértve – és elég feszült lett az egésztől. Én nem, mert nem nekem kell utána kezelnem mások haragját és dühét, hanem neki.
Szóval, most be fogok mutatni egy egyszerű alapvető koncepciót a valóság felfogásáról, amitől egyeseknek megemelkedik majd a szemöldöke és páran azt mondják majd: "Adamus tényleg nem tudja, mit beszél", amitől egyesek heves vitába szálnak majd az elmondottakkal kapcsolatban. Az is lehet, hogy az egész kikerül az internetre. Lehet, hogy még a tudományos körökig is eljut, ahol is a sokan támadni fogják az elhangzottakat. A legtöbben nem fogják ezt megérteni és elfogadni. De az elkövetkezendő 5, 10, 15 éven belül – ami nem számít – elegendő kutatást fognak végezni és elegendő megértéssel fognak bírni, elegendő kvantumelmélet fog majd keringeni ahhoz, hogy egy páran elkezdjék majd azt mondani: -"Aha, már értem! Értem!" Aztán majd elkezdik alkalmazni a fizika és a matematika alapjaira és a többi tudományos dologra is.
Vannak, akik, ha ezt meghallgatják, nem lesz rájuk különösebb hatással. Elsétálnak innen, kikapcsolják otthon a TV képernyőiket és azt mondják majd: "Érdekes volt, de talán ez csak sci-fi". – És ez is rendben van.
Megtennétek, hogy feltakarítjátok innen a szemetet? (néhány nevetés) Én itt éppen egy előadást próbálok tartani. Valaki feltakarítaná? Elvégre egy Felemelkedett Mester vagyok, és úgy érzem, mintha csupa papír szemétben kellene itt sétálnom. Ez most újrahasznosításra kerül, vagy pedig egyenesen megy a szemétlerakóba? (az emberek odamennek és felszedik az összes papírrepülőt)
LINDA: De mi volt a lényege ennek a papírrepülő dobálásnak? Mire volt jó?
ADAMUS: Elterelés volt! Abszolút figyelemelvonás. Igen. Jövő hónapban hullahopp karikázni fogunk. Miért is ne? (A közönség: "Óó!") Köszönöm.
Egyébként bármikor, ha …
EDITH: Hol van? (Adamus szünetet tart, miközben Edith és Crash egymással beszélnek)
ADAMUS: Meg szerettél volna osztani valamit mindenkivel? (nevetés)
EDITH: Naná, veled.
ADAMUS: Nagyszerű. Velem, nagyszerű.
EDITH: Nem értettem hova tűnt David piros kendője, ami eddig rajta volt.
ADAMUS: Ez tényleg fontos volt. (nagy nevetés) A létező legmélyenszántóbb megfigyelés kellős közepén Edith azt akarta tudni – és nekem ezt kell elviselnem – hogy hova lett David – Crash piros kendője.
LINDA: Ki akarta ezt tudni?
ADAMUS: Edith!
LINDA: Köszönöm.
ADAMUS: Pont a kellős közepén annak, amikor is feltárom előttetek azt, amiről fizikusok fognak majd beszélni és vitatkozni – nem feltétlenül ezen, amit ma itt hallani fogtok, de ezt az elméletet meg fogják majd tárgyalni és vitatni – és ez lesz az, ami meg fogja változtatni a világot, a te világod és te meg jössz azzal, hogy hova lett… hova tűnt?
CRASH: Az egy szuper kendő. Valójában …
ADAMUS: Hova lett a kendő? (valaki bekiabál “Juhéjj!!”, amikor David felemeli a kendőt) Lennél szívesen felkötni a kendőt? Csilapítsd le Edithet. Úgy értem - Ne már! Edith téged nagyon érdekel Dave. (a közönség: "Óóóóó!")
Egyébként bármikor, amikor az energia sűrűvé válik és elakad – érzheted, nem kell rajta gondolkoznod, egyszerűen csak érezheted – és bármikor, amikor érzed, hogy ez a feszültség növekszik, valami történik, amikor a levegő sűrűvé válik, tereld el a figyelmet! Abszolút! Csinálj valami figyelemelterelést! Az emberek mentálissá válnak. Tereld el a figyelmüket. És akkor frissen visszajöhetünk és tényleg belecsaphatunk a közepébe és pontosan ezt is tettük az előbb a papírrepülőkkel, óó és David kendőjével, vagy teljesen mindegy mi az elterelés tárgya – mondjuk David lágyékvédője vagy bármi egyéb (nevetés) – ez egy figyelem elterelés.
Tehát most, az én megfigyelésem kapcsán lesznek, akik vitázni fognak majd vele, másokat egyáltalán meg sem fog érinteni, egyesek pedig azt mondják, hogy csupán egy rakás New Age-es fura szerzet vagyunk, akik megbolondultak – ami nem igaz. És mások, ahogy ti és a hozzátok hasonlóak pedig részesültök egy „Aha” élményben és aztán majd jön a következő „Aha” élmény, meg a következő és így tovább, sorba jönnek egymás után az „Aha” élmények, hiszen ez itt a lényeg, ez az amit akarunk.
Emlékezzetek arra, hogy egy nagyon apró kis csoport van hatással a tudatosságra ezen a bolygón, hiszen a legtöbb embernek fogalma sincs arról, hogy mi is az a tudatosság. A legtöbb ember azt hiszi, hogy a „tudatos” azt jelenti, hogy ébren van és lélegzik. Ez a korlátozott tudatosság, pedig a tudatosság ennél jóval, jóval többet jelentő, nagyszerűbb dolog. Tehát, itt a valóság természetéről szóló információs hozzájárulásom. (Adamus szünetet tart, majd kuncog)
SART: Üssél minket! (Valaki azt mondja: "Dobpergés!" – és a közönség elkezdi utánozni a dobpergés hangját)
Nem ti haladtok keresztül az időn és a téren. A tér és az idő az, ami keresztülhalad rajtatok.
Ez egy abszolút ellentmondás, egy abszolút felfedező kinyilatkoztatás és egy abszolút forradalmi elképzelés a jelenlegi gondolkozáshoz képest. Az idő és a tér az, ami keresztül halad most is rajtatok és nem ti haladtok át rajta.
Tulajdonképpen, nincs olyan tárgy, mely áthalada az időn és a téren. A jelenlegi gondolkozás úgy tartja, hogy egy tárgy keresztül halad az időn és a téren. És teret és az időt itt most egy egybeolvadt egységként kezeljük. Tér-időnek fogjuk hívni, mintha ez a kettő egy lenne. Igazából nem létezhet csak az egyik a másik nélkül. Ti viszont létezhettek ezek nélkül, de akkor az egész dolog összeomlik. Ezért nevezzük ezt Tér-időnek. És a jelenlegi gondolkozás azt mondja, hogy a tárgyak keresztül haladnak a Tér-időn. Ebből adódóan annak aránya, ahogy a tárgy keresztül halad rajta, határozza meg az időt és magát a teret. És ez úgy, ahogy van, nem igaz.
A jelenlegi fizikában, a kvantumfizikában lényegében a Tér-idő az, ami keresztülhalad rajtad. Amikor eldobtátok azokat a papírrepülőket, azok igazából nem is mozogtak. Az idő és a tér volt az, ami mozgott. Á! Á! (a közönség tagjai olyan dolgokat mondanak, mint "Király" és "Igeeen".) Mi lenne, ha mondanátok egy Áarh-t erre? Áarh! Áarh!
Vagyis mindenki úgy érzékeli a valóságot, mintha mindössze csak egyetlen Tér-idő létezne és a gravitációt az hozzná létre, amikor egy tárgy áthalad azon a tér-időn. És ez nem igaz. Mert valójában a tárgy – ti, a ti tudatotok, ami most emberi testben van megszilárdulva – ez az, amin a Tér-idő keresztül halad.
Lássátok ezt a következőképpen! Néhányan emlékeztek még azokra a régi filmvetítőkre. Volt egy tekercs film, egy filmszalag, amit bele kellett fűzni a vetítőbe és ott volt a fény és a fény átvilágította a filmet, ami így megjelent a vetítővásznon. Ugyanez a helyzet ebben az esetben is, amikor azt mondom, hogy a Tér-idő az, ami mozog. A tér-idő lenne a… (rajzolni kezd) Tegyük fel, hogy ez itt a mi vetítőnk, amiben ott van a fény és a film ezen a fényen keresztülhalad. Maga a vetítő meg sem mozdul. A vetítő nem pásztázza át a filmszalagot. A vetítő, a fény egy helyben áll és a film az, ami mozog, ami keresztülhalad a vetítőn és a fényen és létrehozza a mozgó kép illúzióját a filmvásznon. De te – a tudat, a fény – lényegében meg sem mozdulsz.
Azt mondjátok erre, hogy: Hm. Amikor megmozdítom Cauldre karját, akkor azt kérdezitek: Hát ez nem mozgás? – Lényegében nem. Valójában nem. Hanem annak észlelése, hogy valami megmozdult. Az ember azt hinné, hogy a kar mozdult meg, pedig valójában a Tér-idő az, ami mozog. Hm. Hm.
Szóval azt mondhatnátok, ezt a hasonlatot felhasználva, az a film ami már keresztül haladt a vetítő tekercsén, az jelenti a múltat és az a filmszalag, ami még ezután fog keresztülmenni a vetítőn, amit a fény majd bevilágít – az a jövő. És pontosan ott, az az egy filmkocka, ami épp keresztül jön a készüléken, a filmtekercs dobján és most kerül megvilágításra – ez a jelen, a Most pillanata.
Vagyis, ebben az értelemben azt is mondhatnátok, hogy mindig a Most Pillanatában vagytok, de a probléma az idő, a tér és a fizika régi megértéséből fakad, ami pedig azt okozza, hogy igazából nem vagy a Most-ban. A legtöbb ember nem itt a Most-ban tevékenykedik, nincs itt a vetítési szintjén, hanem a jövőben vannak. Azon gondolkoznak, hogy "Ó, mi fog történni, amikor a következő filmkocka jön majd?" vagy azt mondják, hogy "Ó, szörnyűséges, borzalmas dolgok!" és aggódnak és félnek a jövőtől. És ezt követően pedig visszajárkálnak a múltba is, azokhoz a dolgokhoz, ami már korábban levetítésre került és ilyeneket mondogatnak, hogy "Ó, ezt nem lett volna szabad megtennem és megbántam, hogy ezt meg ezt megtettem és szegény fejem, a körülmények áldozata voltam". – Így aztán nincsenek itt, nincsenek jelen. Nincsenek már a vetítés pontján, nincsennek többé már a tudatosság pontján. Így aztán nagyon könnyű azt hinniük, hogy ők haladnak át a Tér-időn. Pedig valójában nem ez történik. Valójában, nem ti haladtok át rajta.
Ez egy roppant érdekes elképzelés, és ez egyféle valóság is természetesen. A Tér-idő az, ami most, ebben a pillanatban is keresztülhalad rajtatok és miközben ezt teszi, ez az, ami létrehoz egy gravitációs hatást. Amikor a gravitáció szót használom, ezalatt nem csak Newton gravitációját értem azt, hogy valami leesik a földre. A gravitáció ebben az esetben egy szívóerőt jelent. Ami besűrít, tömörít. És létrehozza a sűrűséget. Szóval, ahogy a tér és az idő keresztülhalad rajtatok ebben a pillanatban, létrehoz egy gravitációs hatást és ez a gravitáció nem csak fizikai természetű. Nem csak a testetekree van hatással, hanem ez a valódi gravitáció az, ami lényegében, magába zárja, csapdába ejti a gondolatokat és az érzelmeket.
Képzeljétek csak el egy pillanatra, hogy a gondolataitok és az érzelmeitek pont olyanok, mint egy fizikai tárgy, amit magába szippant a gravitáció. Ezért aztán elkezditek elhinni, hogy a múltban veletek történt dolgok valóságosak, pedig nem azok. Legalábbis nem úgy, ahogy ti érzékelitek, vagy megismertétek azokat. Azok igen nagyon mások voltak, de ez a gravitáció magába zárja ezeket a dolgokat.
A gravitáció az, ami magába zárja a hitrendszereket – az egyéni és kulturális hitrendszereket, a vallásos hitrendszereket. Tehát, ahogy a tér és az idő ebben a pillanatban is keresztülhalad az embereken, ezzel nem csak, hogy megteremti a fizikai valóságot, amit 3D-nek hívtok, hanem egyben azt is okozza, hogy az emberek elhiggyék, hogy ezen kívül semmi más nem is létezik. Ez a gravitációs hatás okozza azt, hogy az emberek ilyeneket mondogassanak, hogy "Nos, ez van. A világ lapos. Ez van. Butaság lenne azt gondolni, hogy a világ gömb alakú. Mert akkor az alján lévő emberek leesnének róla." – Tehát a tér és az idő gravitációja nem csak, hogy magába zárja a fizikai tárgyakat, hanem ezzel együtt a hiedelmeket, a gondolatokat, a korlátozásokat és minden mást is magába zár.
Egészen lenyűgöző ez a gravitációs hatás, ahogy mindent összetart, egyben tart. Kontroll alatt tartja a dolgokat. Szilárdan, három dimenziósan tartja a dolgokat és visszatartja a dolgokat a változástól.
Az idő és a tér gravitációja segít megteremteni a tapasztalásokat, amiket ti szilárd és valóságos tapasztalásoknak hívnátok. Ez segít abban, hogy a szemtekre, a fületekre és az összes többi fizikai érzékszerveitekre összpontosíthassatok ahelyett, hogy a tudásotokra támaszkodnátok, ami ott van bennetek arról, hogy sokkal több minden létezik ennél. A gravitációt – amikor is a tér-idő áthalad rajtatok a tudatosság aktiválja, a tudatosság aktiválja azt a gravitációt, ami ezt létrehozza – ami mindent magába zár. Ti pedig egész idő alatt ebből próbáltatok kitörni, de mivel is? A tudatotokkal – az elme korlátozott tudatával. Megpróbáltatok ebből kitörni. A tudásotok azt mondja, hogy "Létezik valami ezen a kalitkán túl is, amiben élek." De, ahogy elkezdtek ezen gondolkodni, ahogy megpróbáltok rájönni a kitörés nyitjára, a Tér-idő még gyorsabban halad keresztül rajtatok. A Tér-idő még nagyobb gravitációs hatást hoz létre, amiatt a tény miatt, hogy csapdába esettnek érzitek magatokat.
És ez barátaim, viszonylag pont olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik néhányatok számára, de mégis abszolút mélyreható. Meg is fogjátok ezt tapasztalni a saját életetekben. A régi felfogást, ami szerint a tárgy az, ami keresztülhalad a Tér-időn és ezzel ellentétesen azt az új megértést is, mely szerint valójában a Tér-idő az, ami keresztülhalad rajtatok. Ez radikális fizika, de ezzel együtt ez a valódi fizika.
A legtöbben úgy érzékelik ezt, hogy ha ez itt az idő (felrajzol egy négyzetet), akkor ezen mennek keresztül (egy vonalat rajzol, ami átmegy a négyzeten). És ezt az órájukkal mérik. Azt fogják mondani, hogy "Igen, ennyi és ennyi idő kellett ahhoz, hogy valamit elvégezzek." – A legtöbb ember azt hiszi, hogy a Tér-idő egy meghatározott, tagadhatatlan és szinte megváltoztathatatlan dolog, pedig ez nem így van. Nem így van.
Az életeteket ezen a bolygón a Téridő uralta. És ti ennek bedőltetek. Elfogadtátok a Tér-időt, és azt is, hogy ti haladtok át rajta. Azt hiszitek, hogy megszülettetek, majd átmentek az életeteken, utána meghaltok, és ehhez bizonyos évet is társítatok, miközben megtesztek bizonyos dolgokat. Hogy keresztülhaladtok a Tér-időn. Hogy a mából juttok el a holnapba, és ez nagyon lineáris. Pedig az igazság az, hogy ez nem így van. Your life on this planet is ruled – has been ruled – by Timespace. You’ve fallen into it. You’ve accepted Timespace, that you’re moving through it. You believe that you were born and then you go through your life and then you die and you have certain years associated with it, and you do certain things. You move through time and space. You go from today to tomorrow through time and space, and it’s very linear. But the fact is it’s not.
A tény az, hogy nem az idő az, ami meghatározz benneteket, ami meghatározza a mozgásotokat, a múltatokat, a jeleneteket és a jövőtöket. Nem az idő teszi ezt. A valóság az, hogy ott van a tudatosság, aminek a kör a szimbóluma a középponttal a közepén, ott van a tudatosság, és a Tér-idő rajtatok halad keresztül és miközben ezt teszi, létrehozza a gravitációt, a G-t, ami mindent magában tart.
A Tér-idő nem szilárd. Ez nem egy állandó dolog. Folyamatosan változik. És ez másmilyen David McMaster esetében és megint más David Schemel esetében. Annak ellenére, hogy ugyanaz a keresztnevük, mégis másképpen működik. A te tér-időd másmilyen, mint David tér-ideje. Minden alkalommal, amikor megmozdulsz, változó Téridő halad rajtad keresztül, és ez másmilyen, mint David mozdulata. Azt a Tér-időt, ami rajtad halad keresztül David, a gondolataid, a hitrendszereid, a fizikai cselekvéseid és a tudatosságod szintje határozza meg az, amit lehetővé teszel magadnak és ez az, ami meghatározza a Tér-idő rajtad való áthaladásának áramlását vagy mozgását. És ez más, mint a másik Davidé, mivel más gondolataid vannak és másmilyenek a cselekedeteid is.
Tehát két különböző gravitációs hatás működik kettejük esetében. Erre azt mondjátok: - Várj csak Adamus! Azt hittem, hogy a Tér-idő és a gravitáció is állandó. – Nem az. És amikor el tudjátok engedni azt a tényt, hogy létezik egy erő vagy hatalom, ami meghatározza az életszintedet, a gravitációdat, az élet áramlásodat, amikor el tudjátok engedni azt a tényt, hogy valahol odakint létezik az idő istene, a Tér-idő istene, ami nem létezik, amikor el tudjátok engedni azt a tényt, hogy létezik valami feletettek álló hatalom – akkor elkezditek megtapasztalni a szabadságot.
És meg is fogjátok ezt tapasztalni, hiszen ezért is vagyunk itt. Ezért is indultunk el erre az utazásra a mai napon. Meg fogjátok ezt tapasztalni, és ezt el is fogjátok mesélni egy pár embernek. (valaki azt mondja: - Nem!) …És ők… (nevet) Van köztünk egy bölcs is. Azt mondta: Ki van zárva! (nevetés) – De én garantálom, hogy el fogod ezt mesélni másoknak is. Garantálom, hogy lesz ezzel egy tapasztalásod, nem tudom mikor, egy hét múlva, egy hónap múlva, ez nem számít – de lesz ezzel egy tapasztalásod, aminek egy mély hatása lesz az életedre, és az majd felborítja a hitrendszereidet, és azokat a dolgokat is, amikhez ragaszkodtál, kifejezetten a régi érzelmeidet és a régi korlátaidat. Meg lesznek azok az „aha” pillanataid, és majd kirohansz az utcára, és megpróbálod ezt elmesélni az embereknek, vagy legalább a barátaidnak és a szomszédjaidnak, és megpróbálod majd rávenni őket, hogy szálljanak ki a Téridőből. Igen. Oké. Oké. És ez nem számít. És fel fogod ismerni ezt a mélyreható szépséget.
Látni fogod – ahogy majd megpróbálod ezt az élményedet elmesélni nekik – látni fogod, hogy a téridő hogy halad rajtuk keresztül. Látni fogod, ahogy a tudatuk, a gondolataik és minden más is megteremti az áramlást vagy a haladást. De ami még fontosabb, a gravitációt, azt a szívóerőt, ami magába zárja a dolgokat.
Erre most azt mondjátok: Na, várjunk csak egy kicsit! Rengeteg tudományos kísérletet végeztek, és a gravitációnak vannak olyan jellemzői amik… egyszerűen csak úgy vannak. Ez a Föld fizikája. És most meg azt mondod nekünk Adamus, hogy mindenkinek meg van a saját, egyedi Térideje? Nem egyetlen közös Tér-idő van? Mindenkinek egyénileg meg van a saját gravitációs szintje, ami magában tartja a dolgokat, és ami a maga formájában tartja a valóságot? Akkor mi ez? Most akkor mindenkinek külön, egyéni Tér-ideje van, vagy pedig egyetlen nagy közös Téridő isten létezik?
Ez mind egyéni. Ez a te egyéni Tér-időd, gravitációd, amit a tudatod motivál, és ez egyben a tiéd is. (valaki másé) Muszáj volt létrehozni pont az Tér-idő gravitációja miatt egy közös megegyezést, egy közös megértést erre vonatkozóan, ami egy ilyen közös Tér-idő.
A legtöbb ember lényegében örömmel feladta a saját szuverén Téridejét, és elfogadta a Tér-idő Istenét. Ilyeneket mondogatnak: A dolgok már csak így vannak. Bele kell törődnöm. Az óramutató egy bizonyos sebességgel halad, a tárgyak pedig egy bizonyos sebességgel haladnak át a téren, a dolgok már csak így vannak, és kész. – Következő kellék. Mindig kéznél kell, hogy legyenek a kellékek. (Adamus nevet, ahogy elővesz egy piros labdát) A legtöbb ember egyszerűen csak elfogadja, hogy amikor a labdát eldobja, akkor az egyszerűen csak keresztülhalad az időn és a téren, és az idő meg a tér állandó, mert a másik visszadobja a labdát, aminek meg van a maga előre kiszámítható és nagyon is meghatározható sebessége. De ez csak az idővel és a térrel kapcsolatos közös tömegtudati hipnózis miatt van így. És ez igaz. Ez igaz, de egyben az is igaz, hogy neked is meg van a saját egyedi téridőd.
Amikor elkezditek megérteni ennek összefüggéseit, akkor lesztek képesek láthatatlanok lenni. Egyszerűen csak kiléptek az időből. Attól még ugyanúgy léteztek. Még mindig van fizikai testetek. Még mindig van Én Vagyok-otok. De egyszerűen csak kiléptek az idejükből. Egyszerűen csak eltávolítjátok magatokat a tömeg tudat változóitól.
És ez elképesztő, mert ez varázslatos, mert attól ugyanúgy megfigyelheted őket, ott lehetsz velük, de nem látnak majd téged. Nem tudják, hogy ott vagy, ha csak nem döntesz úgy, hogy lássanak. Te alakítod a saját Tér-idődet.
Mi a Tér-idő? És mennyire uralkodó? Nos, ez sok érdekes megbeszéléshez vezet. Látjátok, most ez a labda most nem mozog. (a levegőbe dobálgatja, majd elkapja) A papírrepülőitek sem mozogtak. Az a pók… na, az mozgott. (nevetés) A pók sem mozgott. Ez furcsa. Eleinte ez kellemetlen érzéssel jár. – Mit értesz azon, hogy… (a pók megint leereszkedik) Igen, igen. Örülök, hogy újra látlak. Gyere, elkaplak.
Eleinte ez fura és kellemetlen, mert azt mondod: - De a szemem igenis azt mondja nekem, hogy az a labda mozog. – (valaki azt mondja: - Ez észlelés) Próbáljátok ki! Ez az észlelés. Abszolút. És ez nem egy varázs trükk. Nem egy hitrendszer. Ez a valóság.
Most figyeljétek, ahogy a labdát feldobom a levegőbe, és egy pillanatra lépjetek ki abból a régi hiedelemből, hogy mindannyian fel vagyunk függesztve a Tér-időben, A Tér-idő Istenében, és figyeljétek, amikor most feldobom a labdát, nem tátok, hanem a levegőbe – és lássátok ezt abból a nézőpontból, hogy ahogy feldobom, a Tér-idő az, ami mozog. A Tér-idő mozog. Megváltozik annak érdekében, hogy hozzáigazodjon a tudathoz, amelyik azt választotta, hogy feldobja a labdát. Megváltozik annak érdekében, hogy hozzáigazodjon ahhoz a vágyhoz, hogy feldobja a labdát. A labda, Cauldre, te, igazából nem mozogsz.
Ez elsőre nagyon szokatlan. Hm. Eleinte igen csak furcsa, de hirtelen, ahogy megengeded, hogy ez beléd menjen, elkezded ezt másképpen látni és észlelni. És valamelyik nap hamarosan eljutsz oda, hogy „már értem” „Értem.” – És ez egy kvantumváltás, és az életed hirtelenjében játékossá, mert felismered, hogy ez a Tér-idő kontinuum – amiről annyi szó esik – egyáltalán nem ural, kontrollál téged, hanem éppen ellenkezőleg, szolgál téged, és a kettő között hatalmas különbség van. Weird at first. Hmmmm.
A jelenlegi lapos Föld elmélet szerint a Tér-idő egy állandó, viszonylag állandó jelenség. A jelenlegi hiedelem azt állítja, hogy te a Téridőn belül vagy. Ahhoz hasonlóan, ahogy egy tigris is benne van a ketrecben, de közben nyitva van az ajtó, és a ketrecben lévő tigris azt mondja: Csapdába estem. Ez az én valóságom. Itt létezem. – Pedig az az átkozott ajtó nyitva van, és ez ugyanígy igaz kivétel nélkül mindannyiótokra.
A Tér-idő rajtad halad keresztül. Te vagy az állandó. Te vagy a tudat. És ez nagyon mély.
Bon
Hogy mi a Tér-idő? Ez egy érdekes kérdés és milyen messzire nyúlik? Nos, létezik egy jobb szó is erre, amit mi szoktunk használni, mert a Téridő viszonylag korlátozott szó. Az a szó, amit mi használunk a Téridőre – Linda, ezt legyél szíves felírni a táblára, mert Cauldre kézírása borzalmas.
Ez egy nagyon egyszerű szó. És arra kérlek titeket, hogy érezzetek bele ebbe a szóba. Ne gondolkozzatok rajta, mert ez egy egyszerűszó: Bon. Bon. B-o-n.
LINDA: Egy szó?
ADAMUS: Egy… (grimaszol egyet, amin nevetnek)
LINDA: Akkor most ez egy szó?!
ADAMUS: Hát, lényegében két szót is tudsz belőle csinálni, lehetne be-on, be-on, bár erre korábban még csak nem is gondoltam. Látjátok milyen briliáns? Két szóként érzékeli. De nem, ez egy szó: bon.
ELIZABETH: Bon – Beyond? (angolul a beyond a túllépést jelenti)
ADAMUS: Nem, csak bon. Bon. Bon. Lehetne mondjuk Be-on. De csak bon. A bon olyan, mint egy hologram, mint egy szövet, de nem fizikai jellegű szövet, hanem egy olyan hologram, ami mindenhol jelen van, ahova csak a tudat megy.
Ez annak a módja, ahogy a tudat észleli és megtapasztalja saját magát. Ez egy hologram, amiben a tudat képes érezni, látni, érezni, tapasztalni – nem szemekkel látni, hanem átérezni a tapasztalást – hogy megismerje magát. Ez a gyökere mindennek a teremtés egészében. Ez nem valami anyag. És a jelenlegi tudomány semmivel sem képes megmérni.
A tudósok nem igazán, vagyis semmit sem tudnak erről. De hogy segítsem a megértéseteket, a gyökér szinten ott a bon és ez az, ami megteremti azt, amiről a tudósok már valamicskét tudnak – a plazmát. A plazmát. Nem a vérplazmára gondolok itt, hanem anyagként gondolok erre, és tudjátok, hogy a plazma a legelterjedtebb anyag az univerzumban? Bár erről még vajmi keveset tudnak.
A fekete lyuk lényegében – na, Cauldre most kezd ideges lenni, mert nem fizikus semmilyen értelemben – de a fekete lyuk lényegében nagyon magasan összesűrített plazma. Tehát a bonból keletkezik a plazma. A plazmából jönnek létre az ionok, és az, ahogy a neutronok, a protonok, az atomok és minden más is működik. De mindennek a gyökerében a bon található. Azt is mondhatnánk, hogy a bon maga a Téridő, de ez több annál, mint amit ti emberek Téridőként ismertek, mert ti az időt és a teret is lineárisnak tartjátok.
A bon olyan, mintha a tudat színpada lenne, vagy mintha a tudat vászna, képernyője lenne, amin lehet játszani. A bon vagy a Téridő minden birodalomban létezik. Emberként itt van nektek ez a Téridő dolog, ami egészen egyedülálló az emberi utazásban, de ha elutazol egy másik dimenzióba, ott is létezik a Tér- időnek egy másik formája. Muszáj, hogy létezzen. De ez a bon. Vagyis ez nem idő az óraidő tekintetében, és nem tér a méret értelmében. Hanem egyszerűen egy jellemző, ami változik, és azért van, hogy szolgálja a tudatot, mert a tudat nem azonos az energiával. A tudat nem azonos a fizikai valósággal.
A tudat azt választja, hogy rendelkezzen valamivel, egy gyökér valamivel, amiben megtapasztalhatja önmagát. A Földön a legnagyobb tapasztalásotok a Téridő. Ez teszi lehetővé, hogy megtegyétek mindazt, amit tesztek – a tér, az idő és a gravitáció. Tehát a bon mindenhol létezik, ahova a tudat elutazik és tapasztal. És ez minden dimenzióban másmilyen, különböző. Ennek hatása, az, ahogy lehetővé teszi a tudat tapasztalását az különböző, eltérő, de az alapelem ugyanaz. Tehát azt is lehetne mondani, hogy bizonyos értelemben a Téridő minden dimenzióban létezik, csak nem ugyanúgy, ahogy itt, ebben a dimenzióban.
A gravitáció vagy a szívóerő egy formája minden dimenzióban létezik, csak éppen másféleképpen, nem úgy, mint itt.
De hadd térjek vissza a lényeghez! A mai összejövetelünk lényege az, hogy a tér és az idő, a bon az, ami áthalad rajtad. Szolgál téged. Nem te – nem te – szolgálod a Téridőt. Hanem az szolgál téged.
Kérdés? Megtennéd, hogy a mikrofonba beszélsz, hogy az egész univerzumban mindenki halljon téged? Akkor most jöhet egy gyors kérdés, és egy szintig várom a kérdéseket, mert tudom, hogy rengeteg sok kérdés merül fel ezzel kapcsolatosan.
MARY SUE: Akkor az energia sem más, mint pusztán egy észlelés?
ADAMUS: Az energia egy észlelés, de attól még nagyon is valóságos. Az energia a bon egy formája, ami téged szolgál. Úgyis fogalmazhatnánk – és ismételten, itt ez egy kicsit trükkössé válik – de úgyis fogalmazhatnánk, hogy a bon az, amit egyesek az Egyesült Energia Mezőnek hívnak. De ezzel kapcsolatosan van egy kis félreértés.
Ott van ez a Mező, ez a tartály, ami pontosan itt és mindenhol ott van, ami egy energia potenciált jelent, és ami teljesen semleges állapotban van. Nem rendelkezik se negatív, se pozitív töltéssel. Arra vár, hogy a tudat aktiválja. Arra vár, hogy aktivált energiává váljon, pozitív vagy negatív energiává. Arra vár, hogy plazmává váljon. Arra vár, hogy aktiválva legyen, és hogy végül atomokká, molekulákká, és minden egyébbé váljon a valóságotokban, amit a gravitáció tesz lehetővé. A gravitáció – még egyszer- a tér és az idő.
Hadd demonstráljak itt még egy dolgot, miközben beszélgetünk. A Tér-idő elem olyasmi, mint egy tölcsér, vagy, ha valaki tudja mi az a Venturi-cső (a ford. megj. csővezetékbe épített szűkítő elem, egy fokozatosan csökkenő keresztmetszetű, kúpos konfúzorból egy rövid állandó keresztmetszetű csődarabból majd utána egy fokozatosan növekvő keresztmetszetű diffúzorból áll.) A Venturi cső folyadék dinamikákat kezel. Lényegében azt jelenti, hogy ha egy folyadékot átáramoltatsz egy edényen, akkor az az edény folyamatosan szűkül, aztán egy állandó keresztmetszettel bír, majd elkezd fokozatosan kitágulni, és egy folyadék áramlás figyelhető meg. És ez nyomással jár. Itt is szerepe van az időnek és a térnek. Ezt hívják venturi csőnek. (rajzol) Folyadékokra használják, de sok más dologra is felhasználható. Ahogy keresztülfolyik a csövön, és leszűkül a keresztmetszet, mi történik? (valaki azt mondja, felgyorsul a folyadék áramlása) Igen, felgyorsul, abszolút. Vannak itt okos emberek. És még mi történik? (valaki azt mondja, gyorsabban folyik) Igen, gyorsabban folyik, felgyorsul. Ez a kettő ugyanazt jelenti. (nevetés) Közel jártok, gyorsabban folyik. Magasabb nyomás és nagyobb energetizálás, nagyobb energia potenciál, melyet azt lehet mondani, hogy a nyomás és a sebesség okoz, de ha mélyebben belemegyünk, akkor több energia van ugyanabban a folyadékban, ahogy keresztülfolyik a venturi csövön, nem csak a nyomás és a sebesség következtében, hanem azért is, mert aktiválásra került. Mert aktiválásra került.
A Tér-idő ehhez hasonlóan működik. Bizonyos értelemben olyan, mint egy tölcsér és odakint más arányokban mozog és más energia vonzási potenciállal rendelkezik, mint idebent.
És akkor mit is jelentene ebben a leszűkített keresztmetszet? Ez a Most Pillanata. A szűkülő rész a múlt, a táguló a jövő, a szűk rész pedig a Most. És pontosan így halad rajtad keresztül a Tér-idő.
Amennyiben jelen vagy, amennyiben tudatos vagy – nem az időre, hanem tudatos vagy önmagadra, ha tudatában vagy a tudatosságodnak, annak, hogy „Létezem” – akkor egészen más áramlási sebességgel halad át rajtad a Tér-idő. Ami nem feltétlenül jelent gyorsabb áramlást. Sőt, elkezditek megérteni, hogy ez lényegében lassabbnak tűnik. Pedig ez sem így van. Minden más lassul le, csak az észlelés olyan, mintha a dolgok lelassulnának.
Amikor a Most Pillanatában vagy, akkor a Tér-idő áramlása sokkal harmonikusabb, kompatibilisebb és jobban szolgál téged, mint amikor kint lófrálsz a múltban vagy a jövőben. Ez a fizikai oka annak, hogy legyél a Most-ban és ez nem csak valami légből kapott dolog, mert ennek drámai hatása van rád. Rád.
Akkor most térjünk csak vissza az alapokra! Hol a labdám? Igen. A labda igazából meg se mozdult. Bármilyen fura is ez, meg sem mozdult. A Téridő mozgott, és amikor feldobom ezt a labdát a levegőbe, akkor a Téridő az, ami mozog, és létrehozza a gravitációt, a szívóerőt, ami magában tartja a fizikai anyagot, az érzelmi anyagot, a hiedelem anyagot, és megteremti a valóságot. És ez gyönyörű, hogy te, mint tudat képes vagy ezt megtörténtté tenni. Miközben a tudatnak nincs se karja, se lába, se szeme, se agya, a tudatod következtében mégis képes vagy ezt megtörténtté tenni, és ez tényleg káprázatos! Igazán bámulatos!
És amikor azt is megtanulod, hogy kilépj a tömegtudat Téridejéből, és belépj a saját Téridődbe, amikor ezt megtanulod, akkor többé nem függsz majd a Téridő Istentől, és akkor igazán szuverén létező vagy a saját bonoddal, a saját plazmáddal, a saját energiáddal – na, akkor szabad vagy. Érdekes, érdekes, érdekes.
Ezen a ponton szeretném befejezni az erről való beszédet, és szeretném, ha elkezdenétek ezt megtapasztalni. És csak úgy zárójelben megjegyzem, hogy egy páran igen csak furcsán éreztétek magatokat az elmúlt pár napban, és fura álmaitok voltak, és még az összejövetel kezdete előtt a stáb tagok az idő torzításáról beszélgettek, és ilyesmit kérdeztek: - Nem fura az idő az elmúlt egy-két napban? – De igen, abszolút. Abszolút.
Ezen a ponton szeretném befejezni az erről való beszédet, és szeretném, ha elkezdenétek ezt megtapasztalni. És csak úgy zárójelben megjegyzem, hogy egy páran igen csak furcsán éreztétek magatokat az elmúlt pár napban, és fura álmaitok voltak, és még az összejövetel kezdete előtt a stáb tagok az idő torzításáról beszélgettek, és ilyesmit kérdeztek: - Nem fura az idő az elmúlt egy-két napban? – De igen, abszolút. Abszolút.
 
Egy álom
Ha Cauldre nem bánja, el szeretném mesélni egy álmát, amit most valamelyik éjjel álmodott. Nem bánja. Hát, az igazság az, hogy nem is találom őt. Hogyan is bánhatná? Éppen alszik.
Tehát az álomban – és csak egy részét mesélem el – az álomban egy csoporttal volt, akik valószínűleg ti voltatok, és álmában üldözték őket, és egy nagy raktárszerűségben találtak menedéket, ahol mindenféle szemetet tároltak, vasat, meg autókat, meg kamionokat, ez egy hatalmas raktár volt, ahol sok ipari árut tároltak. Tehát itt tudták meghúzni magukat, és látták, ahogy egy szuper sebességgel száguldó vonat egyenesen feléjük tartott a síneken, majd egyszerre csak megállt. Nem lassított le. Hanem csak megállt, anélkül, hogy tipikusan lelassította volna a lendületét. A vonat egyszerre csak megállt egy pillanat alatt.
Ez egy jó példa itt rögtön, maga az üldözés. Az üldözés lényege az volt, hogy mások azt hiszik rólad, hogy megőrültél, és üldözőbe vesznek, tudod: - „Mi bajuk van ezeknek az embereknek?” – Mert tudjátok, hogy most régi paradigmákon törtök át, és lesznek olyanok, akiknek ez nem fog tetszeni. Azt fogják mondani: - Ugyan már, ezt csak te találod ki. Ez hülyeség. Ostobaság. Bizonyítsd be tudományos alapokon! - És itt most visszatérnék arra az állításomra, amit ez az elismert fizikus mondott, hogy a tudatnak nincs helye a tudományban. Hanem az unikornisok, a tündérek és az ehhez hasonló világba tartozik, és ez így igaz, egy határig.
Tehát most áttörsz a tudatosságon, és ez sokaknak nem fog tetszeni, és azt mondják majd: - Ezt az egészet csak te találod ki. Bizonyítsd be! – Nem kell semmit bebizonyítanod. Azért nem kell semmit bebizonyítanod, mert nem próbálod őket megváltoztatni, mert ezt magadnak használod fel. Semmit sem kell bebizonyítanod.
Tehát a vonat a lendület lelassítása nélkül megáll, és ez így is lesz. És ez egyben képviseli az életetek lendületeit is, az életedben szereplő vonatokat, azokat a dolgokat, amik egy lineáris utat követnek, és amik hatalmas és súlyos rakományokat húznak maguk után – érzelmit, múltbelit, vagy bármilyet – és ott haladnak a sínen, és egyszerre csak egy csettintésre megállnak. De ez csak akkor áll meg, ha megérted, hogy a Téridő az, ami rajtad keresztülhalad. Ez a megértés az, ami egyszerűen csak megállítja ezeket a rakományokat.
Tehát most, hogy a vonat váratlanul megállt, mi történik? Egy csapat katona száll le a vonatról, és elkezdi üldözni Cauldre-t és titeket, többieket is, akik vele vagytok. Jaj, ne! A katonák üldöznek titeket! És továbbra is próbálnak kétségbe vonni és megszégyeníteni benneteket, azt mondják nektek, hogy őrültek vagytok, és hogy el kellene mennetek, és meg kellene vizsgáltatnotok magatokat egy specialistával, és azt is mondják, hogy meg kellene próbálnotok normálisnak maradnotok! De ez nem működik.
Tehát itt vannak az üldözőitek, akik persze azokat képviselik, akik nem értenek egyet veletek, és ez nem számít. Ahogy egyre közelebb és közelebb jönnek, Cauldre kiabálni kezd mindenkinek: - Nincs idő! Tegyétek magatokat láthatatlanná! – És voltak, akik hallgattak rá, annak ellenére, hogy fizikailag ugyanúgy jelen voltak és jelen voltak a pillanatban - vagyis nem mentek sehová, nem változtatták át a testüket egy fénysugárrá és nem húztak el egy másik galaxisba – hanem egyszerűen csak kiléptek az idő kontinuumból, a tömeg tudat idő kontinuumából. Ennyi! Olyan egyszerűen, hogy azt mondták: - Ezt választom. – Minden erőfeszítés nélkül. Minden küzdelem nélkül. – Kilépek a tömegtudat idő kontinuumából. – És megtörtént, beléptek a sajátjukba.
Ez ennek a szépsége. Benne lehetsz abban is, meg ebben is. Benne lehetsz egyszerre mind a kettőben, vagy csak az egyikben, vagy csak a másikban, ez nem számít. Ha egyszer megértem a Téridő rugalmasságát, a bon rugalmasságát, akkor még csak aggódnod sem kell miatta.
Persze voltak ott olyanok is, akik nem hallgattak Cauldre-re. Tele voltak félelemmel és pánikkal, és a katonák, így el is kapták őket.
A következő kép az, hogy Cauldre egy öreg autót vezet. Nem tudom, miért pont egy öreg autót vezet az országúton, és megpróbálja megtalálni azokat, akiket elkaptak a katonák. Arra a helyre tartott, ahol szerinte fogva tartották a többieket, és biztos volt benne, hogy ott vannak, de mikor megtalálta őket, azt látta, hogy egy hatalmas parti van. (nevetés) Egy nagy ünneplés zajlott éppen, ahol finom borokat ittak, és nem dobozosat, hanem üvegből, jó minőségűt. A lényeg az, hogy egy ünneplés közepébe csöppent bele, és igazából senki nem volt bebörtönözve, fogva tartva. És végül ez egy ünnepség volt, ahogy mindannyian azt mondtátok: - Megcsináltuk. – Soha nem kaptak el benneteket, soha nem ítéltek el semmiért. A végén csak ez a nagy ünnepség zajlott. És ez az egész azt akarta jelenteni, hogy lesznek még nehézségek az úton, ha egyáltalán azt választod, hogy rá akarsz erre nézni az életedben. Keresztül fogsz menni egy-két nehéz dolgon, de a végül ez a szabadság. A szabadság.
Az idő és a tér az, ami keresztülhalad minden tárgyon. Minden egyes tárgyon. A kutyádon is, bár- hol is legyen a kutyád, és ezt miattad teszi. Keresztülhalad ezeken a falakon. Nem csak rajtad jön keresztül, hanem mindenen. Az idő és a tér, a bon éppen most is – téged szolgál, amennyiben ezt választod.
Igen, attól még ugyanúgy létezni fog a tömegtudat Térideje. És abban is benne lehetsz, és ki is léphetsz belőle, vagy mind a kettőben is benne lehetsz egyszerre. Ez egy felszabadulás.
Akkor most... (megint feldobja a labdát a levegőbe) Meg sem mozdult. A Tér-idő haladt rajta keresztül. Furcsa.
 
Tér-idő tapasztalás
És most azt szeretném, ha ezt tényleg éreznétek. Akkor most kérem lekapcsolni a világítást, és kérnék valami szép kis Téridő zenét!
Egyébként itt most olyan szavakat használok, ami a legtöbbetek számára ismert. (megszólal a zene) És ezek nem a fizika vagy a tudomány szavai, meghatározásai, de ezt szándékosan teszem így, az egy- értelmű, közös megértés kedvéért. Ne boncolgassátok a szavakat, hanem lássátok át az egész elképzelést, a valóságot. Az egészet lássátok!
Lássátok meg, hogy hova tartunk itt, a sétálj tovább sorozatunkban. Még azon is túlra – és még azon is túlra – túl az idő és a tér réges-régi megszorításain.
Akkor kérem lekapcsolni a világítást. (Edith kérdezni akar valamit) Kapaszkodj a kérdéseidbe és magadba!
Létezem – Edith – Létezem. – Ezt mondd magadnak. Csitt. Csitt.
Egyébként ez egy kis irritációt, bosszankodást okoz: - De itt vannak a kérdéseim! – Nem, nincsenek. Már tudod a választ Edith. Kivétel nélkül mindannyian tudjátok a választ.
Egyébként nagyon jó dolog, hogy amikor van egy kérdésed a saját életeddel kapcsolatosan bár- milyen témában, akkor engedd meg magadnak, hogy befogadd a választ. Mert az már ott van. És ez ebben a szépség, hogy az már ott van.
De amennyiben a kicsi kis emberi én egyfolytában csak ahhoz ragaszkodik, hogy: Tudnom kell! Tudnom kell! – Akkor folyamatosan magadon kívülre fogsz menni. Pedig már tudod. Tudod.
Vegyünk egy mély lélegzetet!
És most arra kérnélek benneteket, hogy legyetek nagyon csendesek és ne mozduljatok meg. Persze egy kicsikét mozdulhatsz, és vakarózhatsz, de általánosságban legyetek mozdulatlanok.
És szeretném, ha éreznétek, tényleg érzékelnétek – itt és most – ezt, ahogy a tér és az idő keresztülhalad rajtatok. Te állandó vagy. A tudatod állandó. Mindig ott van. Mindig, mindig, mindig, mindig a Most Pillanatában van. A tudat nem lehet máshol, mindig csak a Most Pillanatában. Nem tud máshol, csak a Mostban lenni.
Az önző emberi énem, kimehet. Kimehet a múltba és a jövőbe. De ha a Most pillanatában van, akkor tudatosság. A Most pillanatában létező tudatosság.
Te vagy az állandó.
Te vagy a fény, a vetítő, amiről korábban beszéltem.
És most pedig arra kérlek, hogy engedd meg magadnak azt, hogy túllépj az elméden és az úgynevezett racionális gondolataidon, és engedd meg magadnak, hogy érzékeld azt, ahogy a Téridő keresztülhalad rajtad… keresztüljön rajtad.
A Téridő keresztüljön a zenén is. Valójában nem a zene halad keresztül a Téridőn.
Hallgasd egy pillanatra. Figyelj!
(szünet)
A hagyományos gondolat úgy tartja, hogy a zene a térben található. Rendelkezik az idő egy elemével, egy ritmussal, ütemmel, és egy bizonyos ideig tart. A hagyományos gondolat azt mondja, hogy a zene a Téridőben van, de most egy pillanatra váltsátok át a nézőpontotokat!
Igazából a Téridő halad keresztül a zenén.
Mi a zene? A tudat teremtése. Egy tudatos teremtő összeállít egy sorozatnyi rezgést, impulzust – jobb szavak hiányában. És most nem a zene az, ami mozog, hanem a Téridő.
Hallgasd a zenét ebből az új nézőpontból!
(hosszabb szünet)
Amikor a tudat jelen van, a zene aktiválódik. Máskülönben nem lenne semmi. De amikor a tudat jelen van a Most Pillanatában, hogy észlelje a zenét, akkor az aktiválódik. És amit most éppen hallotok, az a Téridő áramlása.
A tudatod jelen van. A füleddel is hallod persze. De ami még fontosabb, megengedted magadnak, hogy nyitott és megengedő légy.
Egyesek erre azt mondanák: - De hát ez egy digitális felvétel. – Nem. A Téridő halad keresztül a teremtés mintáin, ami egy rezonanciát okoz, és ezt érzékeled zeneként.
Vegyél egy mély lélegzetet és figyelj! Szinte olyan ez, mintha a Téridő folyója áramlana.
(szünet)
Te egy tudati létező vagy, és ez a tudatosság aktiválja az energiát.
Azért teremtesz, mert tudat vagy, és a teremtések energiákat aktiválnak. És az energiák előhívják a Téridőnek ezt az elemét, amit jobban szeretek bonnak hívni, és a folyó máris áramlani kezd. A folyó halad. Ez a folyó, az életnek ez a csodálatos folyója rajtad folyik keresztül.
A szíved nem mozog. Ó, persze úgy érzékeled, mintha mozogna, de a valóság az, hogy a Téridő halad át rajta. Te állandó, mozdulatlan vagy.
Amikor feldobtam a labdát a levegőbe, ami igazából fordult, változott és mozgott, az a Téridő volt. A labda – egy bizonyos értelemben - a saját Téridejében tartózkodik, és megteremti a saját gravitációját, és az emberi szemed észleli ezt úgy, mintha maga a labda mozogna. De nézd csak meg most újra, és érezd, érzékeld, hogy mi is történt valójában – a Tér-idő volt az, ami mozgott.
(szünet)
Az autód valójában meg sem mozdul, amikor vezeted. A Tér-idő az, ami mozog. A saját Tér-időd nagyon szorosan össze van kapcsolva a tömegtudat Téridejével, de az autó az nem mozog. Igazából te sem mozogsz. Ez a szövedék, ez a hologram mozog, és ez téged szolgál.
(szünet)
Érezzétek ezt most! Érezzétek az életnek ezt a hologramját, bonját, ezt a Tér-időt, ahogy az keresztülhalad rajtad, a gondolataidon, a testeden. És ez titeket szolgál barátaim.
(szünet)
Amikor ennyire mozdulatlan vagy, mint most, amikor nincs sok fizikai mozgás és az átlagosnál kicsikét kevesebb mentális gondolatod van, amikor ennyire mozdulatlan vagy, akkor egy másfajta dinamikájú mozgás halad rajtad keresztül. Egy jobb áramlás, mondhatnád. Nem feltétlenül lassúbb vagy gyorsabb, csak egy másmilyen rezonancia, egy másfajta dinamika.
A Tér-idő teljesen másképpen mozog, amikor késésben vagy a munkahelyedről, amikor bepánikolsz, amikor arra gondolsz, hogy el fogsz késni egy találkozóról, amikor azon aggódsz, hogy a főnököd vajon mit fog szólni, vagy azon, hogy milyen lesz késve bemenni az értekezletre, főleg akkor, amikor tudod, hogy egy- általán nem készültél fel erre az értekezletre. Mert olyankor eszedbe jut az összes többi alkalom is, amikor elkéstél valahonnan. Látod, ilyenkor máris a múltban és a jövőben vagy. És ilyenkor a Téridő másképpen mozog.
Amikor ilyen kaotikus állapotban vagy, akkor nagyon másképpen reagál. Akkor is téged szolgál. Nem próbál ellened dolgozni. Egyszerűen csak másképpen viselkedik, másképpen reagál a tudatodra.
És a Mester megérti, hogy parancsolhat a bonnak. A Tér-időnek, ennek a hologramnak megparancsolhatja, hogy őt szolgálja.
És akkor hirtelenjében az idő kitágulni látszik.
Hirtelen akkor a múlt megváltoztatja magát.
Hirtelen a Mester a Most Pillanatában van.
És hirtelenjében a régi dolgok többé nem fontosak, nem számítanak.
Hirtelen, a kicsi kis emberi problémák többé nem fontosak, nem számítanak. A drámák többé már nem fontosak. Az élettel és az életért való küzdelem többé már nem fontos.
És hirtelen a Mester, a Most Pillanatában felismeri, hogy a Tér-idő rá reagál, a hologram a saját tudatára reagál – és nem a gondolataira, hanem a tudatára – és akkor a pánik és a szorongás elkezd lecsillapodni. A rezonancia, a szabadság, amit az ember magában érez, és az a képesség, hogy megengedi, hogy ez a hologram őt szolgálja, ahelyett, hogy fordítva történne, akkor hirtelen minden megváltozik.
Hirtelen kikerül a régi időből és a régi térből. Hirtelen a sajátjában találja magát. És képes lesz együttlétezni másokkal. Együtt tud létezni a tömegtudattal. De egyszeriben csak most már a saját tér-idődben működsz, a választásod és a megengedésed által.
Hirtelenjében az a sok dolog, ami miatt aggódni szoktál, többé már nem lényeges.
És egyszeriben már nem érzed egy kalitka csapdájában magad.
És egyszeriben csak a múlt és a jövő tényleg nem fontos, sőt nem is létezik.
Hirtelen eltűnnek a kérdések.
Hirtelen azok a dolgok, amik miatt aggódni szoktál, nagyon lényegtelenné válnak.
Ebben a térben, érezve az Én Vagyok-ot, megengedve, hogy ez a hologram, ez a bon téged szolgáljon, hirtelen felismered: - Én Vagyok a Teremtő.
És egyszeriben csak az összes kicsi kis emberi dolog nagyon lényegtelenné, jelentéktelenné válik, és nem is érted majd, miért is küzdöttél annyit. Eltűnődsz azon, miért is csatáztál annyit. Megérted, hogy a dolgok sokszor miért is nem úgy történtek, ahogy szeretted volna.
Ezt követően pedig felismered, hogy megpróbáltál tárgy lenni, aki keresztülhalad a téren és az időn. Alávetetted magad a téridő istenének, de ebből elég volt most már! És Most már elkezd neked dolgozni.
Ebben a felismerésben valójában újra felbecsülöd mindazt a dolgot, amit korábban fontosnak vagy éppen jelentéktelennek hittél. És rádöbbensz, hogy minden lehetséges.
A Most Pillanatában vagy. Visszatértél a tudathoz.
Ez egyszerű. Nem bonyolult. Nem lineáris. Ez az Én Vagyok.
Vegyél egy mély lélegzetet és érezd, ahogy a Téridő keresztülhalad rajtad.
Átfolyik rajtatok.
Van itt egy nagy különbség. Amikor felismered, hogy a bon folyik rajtad keresztül, hogy ez a holog- ram mozog rajtad keresztül, amikor ezt felismered, akkor a gravitáció megváltozik.
Ez itt a lényeg, hogy a gravitáció megváltozik.
A régi forgatókönyv szerint te voltál az a tárgy, aki keresztülhaladtál a téren és az időn, és akkor a gravitáció elég durva és kemény volt. A gravitáció mély és sűrű volt, nehéz lett volna kiszállni belőle, mert magában tartott téged. De a gravitáció megváltozik, amikor valaki felismeri, hogy ő maga az állandó, a mozdulatlan, és a Téridő az, ami keresztülhalad rajta.
A gravitáció volt az, ami bezárt téged a gondolataidba, a testedbe, az álmaidba és a vágyaidba, mindenbe. A gravitáció öregítette a testet, a gravitáció tartott benne az inkarnációk ciklusában, és ez most megváltozik. A gravitációs erő megváltozik.
Amikor valaki megengedi vagy felismeri, hogy a Téridő azért van, hogy szolgálja őt, akkor a gravi- táció, a vonzás, a dolgoknak a valóságban való tartása hirtelen megváltozik.
És innen fogjuk folytatni a következő összejövetelünkön.
Vegyetek egy jó mély lélegzetet, és arra kérlek benneteket, hogy ebben a hónapban tényleg érez- zétek azt, ahogy a Téridő szolgál benneteket. Érezzétek, ahogy keresztülfolyik rajtatok. Időről-időre álljatok meg, üljetek le – és itt nem a meditációról van szó – hanem arról, hogy érezd, érzékeld ezt az áramlást.
Ezt szó szerint érezheted a fizikai testedben, és lehet, hogy csak egy másmilyen érzékelés lesz, de érezd, ahogy áramlik rajtad keresztül. Érezd a különbséget, ahogy eddig megpróbáltál kiszállni a Téridő kontinuumból, úgy, hogy közben harcoltál, küzdöttél és kifárasztottad magad – és ahogy most ez az egész megváltozik.
Meglátjuk így az elképesztő különbséget a lapos és a kerek Föld között, továbbá a régi tudatosságot a Téridővel kapcsolatban, és azt a valamit, ami lényegében sokkal valóságosabb.
Egész álló nap folyamatosan vitázhattok a fizikáról. Felhasználhatjátok hozzá a jelenleg érvényes formulákat és a bizonyítottan bevált rendszereket, hogy azt állítsátok, hogy ez nem igaz, vagy pedig megengedhetitek magatoknak, hogy ezt átérezzétek saját magatok, hogy ezt megéljétek saját magatok. Mert az lesz a végső bizonyíték.
Ez nem egyféle filozófia. Nem vallás. Nem a New Age. Ez az, ahogy a dolgok valójában vannak.
Ebben az elkövetkező 30 napban figyeljétek meg a saját életeteteket és ne csak az áramlást, hanem a G-erő gravitációs hatásban érzékelt különbséget is – és amikor a gravitáció szót használom, akkor arról a dologról beszélek, ami megszilárdítja, megtartja a dolgokat a valóságban – figyeljétek meg, hogyan változik az életetekben ennek a dolognak a minősége.
Akkor most vegyünk egy jó mély lélegzetet drága barátaim. Éppen most sétáltunk tovább, most léptünk túl bizonyos dologokon.
És most arra kérlek mindannyiótokat, akik itt vagytok és akik online néztek minket, hogy beszéljétek ezt meg a szociális médiátokon keresztül. Beszéljétek ezt meg saját magatokkal! És ami a legfontosabb – az összes megbeszélésen és vitán túl, az hogy "Adamus megőrült? Vagy én őrültem meg?" – a legfontosabb dolog, hogy megengedjétek magatoknak, hogy ezt megtapasztaljátok és érezzétek a saját életetekben!
Ha semmi sem történik, ha ez az egész csak egy kellemes délután volt itt a stúdióban, akkor úgy legyen! Menjetek vissza a lapos Földre! (néhány nevetés) Vagy pedig érezzétek ezt a saját életetekben! Nem számít.
Vegyünk egy jó mély lélegzetet! Még jó sok tovább sétálást kell megtennünk és ez még csak a kezdet.
Ezzel, akkor kérnék most egy utolsó Áárrh-t a felbőszült hajósoktól!
ADAMUS ÉS A KÖZÖNSÉG: Áárhhhh!
ADAMUS: És sose felejtsétek el, hogy minden jól van a teremtésetek egészében.
Áárrh! Drága Shaumbrám, Arrgh! Ez az! Arrgh! (a közönség egyetért és tapsol)
Fordította: Telegdi Ildikó