Vagyok, Aki Vagyok, Sanctus-Germanus. Igen. Szent Testvér. Szent Testvér. (Adamus nevet)

Vagyok, Aki Vagyok, Adamus Saint-Germain.

Kérlek, kérlek. (Sandra hozza a kávéját) Én elveszem a kávét, te pedig megtartod a kutyát. (Sandra új kutyájára utalva) Köszönöm. Köszönöm szépen. Látod, még kérned sem kell. Megjelenik pontosan akkor, amikor szükséged van rá – a kutyáról beszélek, nem a kávéról. (nevetés)

 

Drága barátaim, üdvözöllek benneteket ezen az összejövetelen. Á! Üdvözöllek benneteket az új Shoud sorozatunk kezdetén. Mindig szeretem, amikor belekezdünk egy új sorozatba, mert rengeteg sok izgalmas dolog érkezik hozzánk ebben a következő évben.

Ez a Sétálj tovább Shoud – A hatalommentes élet. Azért ezt a nevet adtam neki, mert ideje tovább lépnetek azokon a dolgokon, amik már nem szolgálnak benneteket. Itt az ideje annak, hogy egyszerűen túllépj a régi múltadon. Itt az ideje annak, hogy túllépj azon a biológiádon. Itt az ideje, hogy túllépj az elméden. És menj tovább oda, amiről álmodtál, amiről tudod, hogy az ott van, csak a jelenlegi elméddel és testeddel képtelen voltál azt kiagyalni. Eljött most már ennek az ideje, hogy tovább lépj, és pontosan ezt fogjuk megtenni.

Érdekes eljutni ide, erre a pontra, mert már hat éve vagyok veletek, most kezdünk bele a hetedik évbe, és tudom, hogy vannak olyan időszakok, amikor sokan azt mondjátok: - De mikor fogunk már tényleg odajutni? Mikor kezdünk már igazi varázs trükköket csinálni és aranyat manifesztálni a semmiből, meg ehhez hasonló dolgokat tenni? – Igen, igen. (a közönség helyesel és tapsol) Á, de tudom én, hogy ezek a dolgok mellékesek számotokra. Tényleg nem olyan fontosak. (még több nevetés) Tudom, hogy mi az, ami igazán fontos – ami tényleg, valóban fontos – ez pedig az Önmagaddal való újrakapcsolódás. Ennyi. Minden más jelentéktelen.

Igen, tényleg képes vagy kedved szerint manifesztálni dolgokat a semmiből, de nem lesz ott erre vonatkozóan ez a mindent elsöprő vágyad. Nem próbálsz kimenekülni az emberi énnek ebből a börtönéből, mert már most szabad vagy. Már kijutottál.

Szeretek a Shaumbrával dolgozni, és szeretem magam a szabadság professzorának hívni. Sajnálom, ha elaltatlak. Mekkorát ásítottál ott! –Mert azt mondod (a közönség egyik tagjának mondja) – Foglalkozzunk az arany csinálással! A többi dolog nem érdekes, hagyjuk! (kisebb nevetések) Kevesebb előadás kell, és több arany. Igen. Már látom is a pólófeliratokat.

Szeretem magam a szabadság professzorának hívni, mert lényegében ez a megvilágosodás. Ennyi. A megvilágosodás, a felemelkedés mindössze egy tetszetős megnevezése a szabadságnak. De minek a szabadságáról van itt szó? Az összes régi akadálytól való szabadságról, az összes régi személyiségtől való szabadságról, az összes olyan dologtól való szabadságról, ami eddig visszatartott benneteket. Annak szabadságáról van itt szó, hogy bármit megtehessetek, és ebbe belefoglaltatik az „és” is.

Szeretem az „és-t”, mert ez azt jelenti, hogy lehetsz ember, és meglehetnek az emberi dolgaid, problémáid, és mindeközben megteheted, hogy ez ne így legyen. Ez a valódi szabadság, amikor ott játszhatsz minden arénában, minden dimenzióban választásod szerint. És ez nem azt jelenti, hogy csak kicsusszansz abból a részben tudatos emberből, és átváltozol azzá a nagy Felemelkedett Mesterré, aki ott ücsörög a hegy tetején meditálva. Nem. Ez az „és”-ről szól. Ez az összes dolgot jelenti, és ez a valódi szabadság. A valódi szabadság.

De ez időnként elszomorít engem, máskor meg nevetésre késztet. Visszatérek a Shaumbrának eredetileg feltett kérdésemhez: - Az emberek, te valóban készen állsz a szabadságra? A tény pedig az, hogy a legtöbben nem állnak rá készen, és ez rendben is van. Rendben is van, amíg beszélnek a szabadságról. Amíg vágynak a szabadságra, amíg akarják azt, amíg harcolnak a szabadságért – de ugyanakkor mégsem állnak rá még készen. Tényleg nem. Egy gazdagabb, jobb emberi tapasztalást akarnak, de nem akarnak valódi szabadságot.

Tehát itt most, ahogy belépünk a hetedik évünkbe, kivétel nélkül mindannyiótok felé kinyilvánítom a nagyrabecsülésemet és a tiszteletemet azért, hogy itt vagytok. Sokan elhagytak minket, és ezt örömmel jelentem ki, mert nagyon nehéz ezt a munkát – amit mindannyian teszünk – széttöredezett, szétszórt tudattal és vágyakkal végezni. Nehéz ezt úgy megtenni, amikor ott vannak azok, akik csak egy jobb emberi személyiséget akarnak, de nem igazán kötelezték el magukat szellemi létezőként, Istenként, és amikor csak felületesen foglalkoznak ezzel az egésszel, vagy ami még rosszabb, amikor igazából csak energiához akarnak jutni. Ismerjük ezt jól. Tóbiás kifejezetten tisztában volt ezzel, amikor az emberek csak azért jöttek el az összejövetelekre, hogy energiát vegyenek el, és igazából egy szót sem hallottak az egészből, lényegében nem érezték a kapcsolódást, és azt gondolták, hogy milyen nagyszerű hely ez az energialopásra.

De aztán az évek során ezek az emberek elmentek innen. Azért mentek el, mert ma ez már nem igazán jó hely az energialopásra. Nem az. Nem engeditek ezt meg. Már nem játsszátok ezt a régi játszmát, ezért elmentek más helyekre, egyrészt az energialopás miatt, másrészt meg azért, mert itt nem történt elég érdekfeszítő dolog, nem voltak varázs trükkök, sőt, még elegendő földönkívüli sem volt.

A földönkívüliekről szólva, akár jegyeket is árulhatnék velük kapcsolatosan, amennyiben róluk, és a birodalmaikról akarnék beszélni. De a lényeg az, hogy ez egyáltalán nem fontos. Nincsenek emberi formában. Nem mentek át ezeken az emberi tapasztalásokon. Közel sem olyan tudatosak vagy megvilágosodottak, mint amilyenek ti vagytok. Egyáltalán nem azok. Csak azért, mert zöld pikkelyes a bőrük, és mert valahol egy másik bolygón élnek, az nem jelenti azt, hogy olyan bölcsek, mint te, vagy olyan szeretetteljesek, mint te. És csak azért, mert egy távoli galaxisból vagy dimenzióból valók, az még nem jelenti azt, hogy több tudással, intuícióval bírnak, mint te.

Tehát képesek voltunk őket eltávolítani innen. Szó szerint megkértem őket, hogy menjenek el innen, és mostanra ez a mag csoport maradt az egész bolygón, akik teljes mértékben megengedik a saját szabadságukat. És most már ellátogathatunk különféle helyekre.

Az elmúlt évek alatt, amióta együtt vagyunk, láttátok a programot. Nem fogok nektek ilyen óriási álomszerű dolgokat ígérni. Nem tehetem meg. De azt elmondhatom nektek, hogy éppen mit tapasztaltok, és hogy potenciálisan hova tarthattok. Ami a szavaimon túlmenően valójában teszek az az, miközben beszélek az az, hogy megpróbálom megcsiklandozni, aktiválni bennetek azt a helyet, aki ezt már tudja. De ezt nem tudom odaadni nektek. Talán csak inspirálni tudlak erre, vagy megpróbálok abban segíteni, hogy ezt felismerd. Hogy felismerd azt, hogy miről is szól ez valójában.

Már rég elmentek innen azok a spirituális újdonságot keresők, akik régebben itt lófráltak, ahogy már azok is rég elmentek innen, akik gyors fizikai gyógyulást kerestek itt. Mi itt nem gyógyítunk semmit. Én nem gyógyítok. Tehát elmentek valahová máshová, mert igazából nem is akarnak meggyógyulni. Tényleg nem. Máskülönben meggyógyultak volna. Ez egy kemény állítás, amit már korábban is elmondtam, de ezt most már mindannyian kezditek felfogni, megérteni.

Tényleg nem akarják azt a valódi szabadságot, amit a gyógyulás megadna nekik. Csak egy kis figyelmet akarnak. Csak egy kis átmeneti megkönnyebbülést akarnak. De ti is láttátok őket, azonnal visszaesnek. Az egyik betegség követi a másikat az életükben. Az egyik érzelmi drámát követi a másik az életükben.

Tudom, hogy sokan keresztülmentetek a saját problémáitokon – fizikain és mentálisan egyaránt – de mindezt nem egy drámai, figyelemfelkeltő és energia táplálkozós módon tettétek/teszitek. Mindez azért történik veletek, mert egy óriási átalakulás zajlik a testetekben, a pszichétekben, a tudatotokban, és néha ezek az átalakulások hatalmasak. Előhoznak egy betegséget, felhoznak egy egyensúlytalanságot annak érdekében, hogy el tudd azt engedni. És nem azért, hogy valaki más majd meggyógyítsa azt neked. Azért történnek ezek a dolgok, hogy elengedd azokat, és ti pontosan ezt is tettétek, és egy páran ezt csodának hívjátok, néhányan pedig teljesen le vagytok ettől nyűgözve. Hogyan tudsz elengedni egy rákot vagy valami más betegséget, amire az orvosok azt mondják, hogy az egyenlő a lehetetlennel? Megtanuljátok, hogy ez mégis lehetséges. De nem akaraterővel, nem pozitív megerősítésekkel, és egyáltalán nem erőfeszítéssel – hanem egyszerűen a tudatoddal, a választásod által.

Tehát feljönnek ezek a dolgok az életedben, és tudom, hogy rengeteg sok volt belőle – voltak köztük érzelmi, pszichológiai dolgok, komoly egészségügyi problémák, és a mentális egyensúllyal kapcsolatos dolgok. Azért hozod fel ezeket, hogy elengedd őket, és hogy igazából meglásd a bennük rejlő bölcsességet és örömet, és így erőfeszítés mentesen elengedd őket.

A legtöbb embernek nehezére esik megérteni ezt az erőfeszítés nélküli dolgot, mert az emberek arra lettek beprogramozva és ahhoz lettek hozzászokva, hogy nyomást gyakoroljanak valamire ahhoz, hogy azt megtörténtté tudják tenni, vagy hogy rengeteg sok energiát és erőt alkalmazzanak ahhoz, hogy valamit meg tudjanak változtatni. De az igazi Mágus megérti, hogy egyáltalán semmi szükség erre az erőre vagy hatalomra. A Mágus megérti, hogy ez az egész egyszerűen arról szól, hogy hozza meg azt a választást, ezt követően pedig álljon félre a saját emberi útjából.

Lényegében a bevezetőben Cauldre jól összefoglalta ezt az egész Shoudot, amikor azt mondta: - A dolgok olyan szinteken történnek, amit az ember nem ért, és nem is kell, hogy értsen. De a lényeg pont az, hogy az ember álljon félre az útból annak érdekében, hogy az Én Vagyok behozhassa azt, ami sokkal nagyszerűbb annál, mint amit az emberi elméddel vagy képzeleteddel egyáltalán fel tudnál fogni.

És ez nagyon lényeges Shaumbra. Időnként küzdötök és erőfeszítéseket tesztek a korlátolt, bebörtönzött emberi részetekből az általatok kigondolt vágyaitokkal kapcsolatosan, és elkezdtek erőt, hatalmat használni, hogy azokat megtörténtté tegyétek.

Próbáljátok azt erőltetni, és amikor az nem úgy működik, ahogy azt az ember kigondolta, akkor meg keményen bántani kezditek magatokat. Önostorozzátok magatokat. Akkor most csak próbálj félreállni a saját utadból. Próbáld meg felismerni, hogy innentől kezdve, ott lesznek az emberi vágyaid, az emberi problémáid és aggodalmaid, de ezen túlmenően ott lesz neked az „és” is. Ott lesz az isteni nézőpontod is, ami egy rendkívül nyitott és szabad nézőpont.

Kérlek értsétek meg, hogy bármi, amit választasz – nem az emberi túlélő módból, hanem az Én Vagyok kegyelméből – az egyszerűen, erőfeszítés mentesen fog eljönni az életedbe. És ez kihívásokat fog eléd állítani. Kihívásokat állít eléd, mert úgy fogod érezni, hogy te, az ember nem teszel semmit, az embernek pedig erőfeszítéseket kell tennie, erőltetnie kell a dolgokat, és be kell vetnie a hatalmat.

Azt fogjátok megtanulni ebben az elkövetkezendő tizenegy hónapig tartó új sorozatunk alatt, hogy semmi szükség arra, hogy nyomd, erőltesd a dolgokat. És ez kínos és kellemetlen érzéssel fog járni. Olyan érzésed lesz, mintha kint lennél az utcán rengeteg ember között, és nem viselsz ruhát, teljesen meztelen vagy. Ez ilyen lesz, mert ez kínos és kellemetlen érzéssel fog járni, te pedig azt fogod érezni – mit felejtettél el? Mit fognak szólni az emberek?

Nos, először is, nem is fognak látni téged. Ez nem a „császár új ruhája” dolog lesz, hanem egyszerűen csak meg se látnak majd téged, mert ők egy teljesen másik játékmezőn játszanak, amit hatalomnak hívnak. Nem fognak látni téged, nem fognak veled foglalkozni egészen addig, amíg azt nem választod, hogy meglássanak téged.

És azért fogod meztelennek érezni magad, mert már nincs rajtad az a páncélzat, amit mindenki más visel. Egy pillanatra sebezhetőnek, kiszolgáltatottnak fogod érezni magad, és akkor felismered, hogy erre többé már semmi szükséged. Többé már nincs szükséged arra a hatalomra az életedben. És akkor meg fogod látni, hogy a dolgok olyan módokon kezdenek el bejönni az életedbe, ahogy az emberi elméddel ezt el sem tudtad volna képzelni vagy meg se tudtad volna álmodni. Ez egy újabb kihívás lesz a számodra.

Annyira hozzászoktál ahhoz, hogy arra gondolj, amit akarsz, pedig a gondolkodás általában nem a valódi gondolataidból érkezik. Azok nem is a sajátjaid, hanem az őseidhez, az elődeidhez tartoznak. A tömegtudathoz tartoznak. És igazából nem a sajátod. Annyira hozzászoktál ahhoz, hogy alapvető dolgokban gondolkozz, mint ami a fizetés, egy működő autó, egy ház, ahol aludhatsz… stb. Pedig ezek nem igazán számítanak. Tényleg nem számítanak. Ó, ismerem én az embert. Azt mondja: - De ezek az alapvető szükségletek, előbb ezeknek kell meglenniük. – Nem. Lényegében rá fogsz jönni, hogy ezek egyszerűen csak nem számítanak.

És ebben az évben el fogsz jutni arra a pontra, amikor is előbb magadra, aztán meg rám leszel mérges, és azt mondod majd: - Miért is vesztegettem el olyan sok időt és annyi sok életet a Földön azzal, hogy a nagyon emberi dolgok elérése törekedtem, és közben teljesen elfeledkeztem arról, és végig nem láttam meg azt, ami igazán fontos? Miért pazaroltam annyi időt olyan dolgokra, amik egyébként is ott lettek volna, amennyiben megengedtem volna magamnak azt, hogy a tudatosság következő szintjére lépjek? Miért voltam annyira szűklátású, hogy csak a számlák kifizetésére fókuszáltam, meg arra, hogy mindig legyen mit ennem, és hogy legyen egy állásom, meg ezekre a dolgokra fókuszáltam, miközben azok a dolgok mindenképpen ott lesznek természetesen, amikor szabad leszek?

Azok a dolgok… és ez egyrészről vicces, másrészről viszont szomorú. Vicces látni ezt a sok erőfeszítést az annyira hétköznapi dolgok miatt, amik tényleg hétköznapiak. A túlélés nagyon is hétköznapi. Ráadásul unalmas is, ezért is vagy most itt. Mert felismerted, hogy ez mennyire unalmas. És szomorú látni, hogy ember élete és potenciálja mennyire elmegy a semmibe, mennyire elvesztegetésre kerül egy bizonyos értelemben, amikor pedig mindezeket a dolgokat megoldja a gondviselés. Ezt itt most alá kell húznom, és hangsúlyoznom kell. Azok a dolgok, amit miatt aggodalmaskodsz, ezek az alapvető dolgok, szükségletek – és Tóbiás már évekkel ezelőtt beszélt ezekről – ezek a bőség, az egészség, a kapcsolatok, és egy bizonyos mértékig idetartozik az önbecsülés, önértékelés – tehát ezekre a dolgokra gondot visel a gondviselés a hatalommentes életben. Azok az alapvető dolgok automatikusan bejönnek, megérkeznek az életedbe olyan utakon-módokon, ahogy azt el se tudnád képzelni.

Ó, látom azt a lineáris elme utat, amin időnként jársz! Eltervezel egy életet. – Mit kell tennem azért, hogy legyen egy állásom, munkám? Mit kell tennem annak érdekében, hogy az emberi, fizikai dolgok ott legyenek az életemben? Mit kell tennem a testemmel, és mit tegyek az étkezésemmel kapcsolatban, miket kellene ennem? És mit tegyek a vegyi anyagokkal, és az összes többi dologgal? – És akkor itt minden megáll. Azonnal lekorlátozódik. És onnantól kezdve megint minden ezek köré az alapvető emberi szükségletek köré és túlélési módozat köré kezd szerveződni.

De rá fogsz jönni – és nem akarok itt okoskodni – de rá fogsz jönni, hogy ez a hatalmas sorompó, amit halálnak hívnak, tényleg nem annyira fontos. Az tényleg, komolyan nem rossz vagy borzalmas. A tény pedig az, hogy mindannyiótok alatt óraként ott ketyeg a halál – Mikor fog megtörténni? – És olyan vágyaitok vannak, hogy 150 évet akarj leélni ezen a bolygón, pedig ott belül valószínűleg tudod: - Á, valószínűleg nem élek tovább úgy 80,90 évnél. – Néhányan a családi hátterek miatt aggódtok, mert örökölhettetek egy olyan betegséget, ami akár most, akár jövőre elvihet benneteket. Tehát itt van ez az elég nagy dolog a halál miatt, pedig az tényleg nem olyan rossz.

Már hallom is, ahogy az elmétek erre azonnal üvölteni kezd: - Mit értesz azalatt, hogy az nem olyan rossz?! – Nos, maradj velem egy pillanatra. – Vedd el belőle a fájdalmat – annak fájdalmát, amivel egy betegség vagy egy autóbaleset vagy valami hasonló jár – és tegyük fel, hogy békésen fogsz eltávozni innen az éjszaka közepén sok trauma és üres fecsegés nélkül – és hirtelen felismered: -Ó, meghaltam. – Lenézel, ahogy most az a kamera is lenéz rád, te is lenézel és azt mondod: - Nahát! A testem ott fekszik az ágyban, én pedig szabad vagyok! Szabad vagyok!

Lényegében… nem sokan nevettek itt most. (erre egy kevesen nevetgélni kezdenek). De ez az egész halálfélelem egy hatalmas sorompó. És egyfajta csapdába ejt téged. A halál nem olyan rossz. Sőt, még szórakoztató is. Bár nem javaslom, hogy ezt ma este kipróbáljátok. Ezt most Cauldre mondta – orvosi figyelmeztetőként? Hogy is szól pontosan? Otthon ne próbálkozz ezzel!

LINDA: Ennek csak szórakoztató értéke van.

ADAMUS: Igen, igen, pontosan. (páran nevetgélnek) De eltértem a tárgytól. Visszatérve tehát a lényegre, ha egyáltalán emlékszem rá. (Adamus nevet)

Tehát azok a dolgok nem számítanak, amik miatt most aggodalmaskodsz, és úgy nagyjából hat hónap múlva nagyon mérges leszel először magadra, aztán pedig rám, és azt kérdezed majd: - Miért töltöttem oly sok időt azzal, hogy olyan dolgok miatt aggódtam, amikre már eleve ott volt a gondviselés? Miért aggódtam a hétköznapi dolgok miatt?

Tudod, bámulatos ami történik, ahogy belépünk a hatalommentes életbe. Az életed fenekestől fel fog fordulni sokféleképpen, és ez rendben van. Ez az „és”. Attól még ugyanúgy itt leszel, és továbbra is folytatod az itteni életed, „és” az életed pedig fenekestől felfordul, „és” ez abszolút bámulatos és szórakoztató lesz, mert ez alkalommal ez már nem egy egysíkú nézőpontból fog történni. Nem úgy fogod ezt értelmezni: - Ó, az egész életem fenekestől felfordult! – Hanem úgy, hogy: - Ó, az életem itt teljesen felfordult és itt pedig egy nagyszerű és szabad létező vagyok! Nem számít! – Az egészet meg fogod tapasztalni.

És rá fogsz jönni, hogy olyan dolgok fognak történni az életedben, amik jóval meghaladják azt, amit az ember képes lenne elképzelni, mert máris elmondom nektek az új Sorozatunk kezdetén, hogy nagyon korlátozott a vágyaitokkal kapcsolatos képzeletetek. Tényleg nagyon korlátozott. Ahhoz tudnám ezt hasonlítani, mintha tegyük fel egy művész lennél, akinek egy óriási stúdió áll a rendelkezésére, tele vásznakkal, olaj vagy akril festékekkel, festőecsetekkel, hegesztő berendezéssel, és mindennel, ami csak szükséges a művészethez, és te mondjuk csak egy csomag zsírkrétát akarnál ebből a sok mindenből használni, tudod, azt az iskolai gyerek zsírkrétát, és mindössze egyetlen papírlapot, amit még félbe is tépsz, mert nem akarsz pocsékolni, és arra kezdesz rajzolni. (némi nevetés)

És erre kezdesz majd rádöbbenni, hogy az emberi álmok olyan nagyon korlátozottak, szűkre szabottak voltak. Értem én az emberi álmokat, de azok igazából kudarc álmok. Tényleg azok. Nem azt akarom mondani ezzel, hogy a kudarcról álmodsz, pedig ezt teszed. Mert valami nagyon emberit álmodsz meg, és amikor az nem működik, nem történik meg, akkor lassan-lassacskán, idővel abbahagyod az álmodást. Szép lassan, fokozatosan visszaszorítod az álmaidat, mert azt mondod: - Ó, ez nem sikerült. Nem jött össze. Mekkora egy bolond voltam! – Nem. Nem arról van szó, hogy bolond lettél volna. Hanem csak arról van szó, hogy nem álmodtál az emberin túlra! Nem nyíltál meg az Én Vagyok álmaira! És ha egyszer ezt megtesszük, ha egyszer túllépünk az emberi korlátokon és álmokon, belépünk a hatalommentes életbe, akkor minden dolog egyszerre csak ott lesz – a munka, a pénz – és egy hatalmas nevetéssel fel fogod ismerni: - Miért is fókuszáltam erre olyan nagyon, amikor minden itt van? – És ez nem varázslat. Az idén bele fogunk menni ennek a fizikájába, és el fogom magyarázni, hogy ez miért nem varázslat. Hanem mindössze tudatosság. Tudat. Ennyi. Ennyi az egész.

Akkor most vegyünk egy mély lélegzetet, ahogy belekezdünk a Tovább Sétálásba!

Ez egy nagy év lesz. Már most elárulhatom, hogy ez lesz az eddigi legnagyobb évünk. Nem azt mondtam, hogy ez lesz a legkönnyebb évünk, hanem azt mondtam, hogy ez lesz a legnagyobb évünk! Mégis, ma sok dolgot fogok tenni veletek, és csinálni fogunk egyfajta DreamWalk-ot. Kevesebbet fogok előadni, beszélni, és több tapasztalást fogunk megélni, amik személyes tapasztalások lesznek, kifejezetten a mai napon, ami nem biztos, hogy így lesz az év további részében is.

LINDA: Mit értsz azalatt, hogy „legnagyobb”? ADAMUS: Rá fogok térni.

Ma több dolgot is meg fogunk tenni. Először is csinálunk egy sétát… meg csak nem is egy DreamWalkot/Álomsétát – a hatalommentes életbe. Ezt már elkezdtük a Keahak csoporttal, és ők elmondhatják nektek, hogy ez igazán megváltoztatja a dolgokat. Aztán elmegyünk egy másik szintre is ezzel még a mai napon a hatalommentes életbe. Tehát ez az egyik olyan dolog… tényleg arra kérlek benneteket, hogy legyetek biztosak magatokban ezzel kapcsolatosan, tudatosítsátok magatokban, hogy tényleg ezt választjátok, hogy ezt megtegyétek, mert ha azt mondod: - Na jó, kipróbálom, belekóstolok egy kicsit abba, hogy milyen is ez a hatalommentes élet, tesztelem ezt az egészet – akkor az nem fog működni. Az nem úgy működik, hogy kipróbálod, teszteled egy kicsikét, mert akkor azonnal vissza fog rántani a hatalom.

Jelenleg a hatalom nagyobb mágnes, mint a hatalommentesség. Előbb-utóbb nem lesz az, de ma még nagyobb mágnes. Tehát, amennyiben azt mondod: - Na jó, egy kicsikét belemegyek a hatalommentességbe – és megpróbálsz ezzel egy tyúklépést tenni, akkor azonnal, rögvest, nagyon erősen vissza fog rántani a hatalom mágnese – nagyon, de nagyon erősen, keményen – és csalódott leszel saját magadban. És azt mondod majd: - Hát, ez nem működött valami jól. – és előbb magadra leszel mérges, amiért ilyen spirituális idióta vagy, aztán pedig rám is mérges leszel. – Adamus beszél itt ezekről a dolgokról, amik nem működnek.

Nos, máris elárulom nektek, hogy alkalmatok nyílik belépni a hatalommentes életbe, ahol nincs szükség harcra. Ahol nem kell semmit nyomnod, erőltetned. Nincs szükséged arra, hogy a hatalommal teli világ súrlódásában élj, mert teljesen belemész a hatalommentes életbe. Teljesen, és nem csak egy kicsikét. Mert az nem működik túl jól, sőt, lényegében fájdalmas.

Tehát mit jelent az, hogy legnagyobb év? A legnagyobb évben a legnagyobb átalakulások mennek végbe. A tudat legnagyobb változásai következnek be, és ez egyáltalán nem olyan lesz, mint amit az elme jelenleg gondol erről. Nem az lesz. Mert ha jelenleg azt gondolod, hogy: - De jó, képes leszek majd vízen járni, és tudni fogok mindent, és…- Nem. Nem. Nem. Nem. Nem. Nem. Nem. Nem. (kisebb nevetgélések) Van valami, ami ennél jóval hatalmasabb.

Tudjátok a tudat egy érdekes dolog, mert ti tényleg a tudat úttörői vagy kalózai vagytok, és a tudat vicces, mert amikor nem rendelkezel vele, vagy amikor korlátozott vagy, akkor nem fogod fel azt, ami történik. Nem fogod fel, hogy a tudat hogyan változtatta meg a múltat, a történelmet egy elképesztően rövid idő alatt.

1500 évvel ezelőtt a tudat teljesen másmilyen volt. Gondolj vagy inkább érezz ebbe bele! Ne gondolj, hanem érezz ebbe bele! Sokan inkarnálódtatok ezer, ezerötszáz, kétezer évvel ezelőtt. Az elméd most azt gondolja: Ó, hát akkor is én voltam az, csak akkor nem volt autóm, internetem, és elég fura, vicces ruhákat hordtam, de akkor is ugyanez volt mint most, ezektől a dolgoktól eltekintve. – Nem. Nem. Nem. Nem. Nem. Nem. Nem. A közelébe sem jártál a mostani tudatosságodnak.

Fel tudod fogni, hogy 1500 évvel ezelőtt, sőt 1000 évvel ezelőtt a legtöbb ember rabszolga volt? Nem csak egy páran voltak azok. A legtöbb ember felett a királyság uralkodott. Uralta, birtokolta őket! És ami még ennél is furcsább, a legtöbb ember ezt még csak meg sem kérdőjelezte. Akkoriban nem volt szükség sok őrre, hadseregre és rendőrségre ahhoz, hogy a rabszolgák rabszolgák maradjanak, mert meg se kérdőjelezték ezt az emberek. Ez volt a te sorsod az életben.

És ott volt egy réteg, ami benne tartott téged ebben az egészben, és az én egyik kedvenc témám, mert ez a katolikus egyház volt. Azok, akik ma is rendelkeztek vallásos háttérrel… Gondoljatok csak bármelyik egyházra, mind ugyanazt a makyót fújja. Az egyház, a vallás volt az, ami egyhelyben, leláncolva tartott benneteket. A nagyon is tudattalan hit valamiféle Istenbe, aki nem is létezik – Hála Istennek! (nevetések) De az egyház azt mondta nektek, hogy szolgaként kell élnetek. Istent kell szolgálnotok. A mestereket kell szolgálnotok. Egy kemény és szenvedéssel teli életet kellett, hogy éljetek, mert ez az, amit Isten akart tőletek. És ti meg ezt elhittétek! Akkoriban ezt meg sem kérdőjeleztétek! És ez egyre csak így ment továbbra is.

Anélkül, hogy ezért most elkezdeném veregetni a vállamat, inkább hagyom, hogy Linda tegye ezt meg.

LINDA: (megveregeti a vállát) Ó!

ADAMUS: Vállon veregetés.

LINDA: Ó!

ADAMUS: Én voltam az, a többi fejlett, ma már Felemelkedett Mesterrel együtt, akik először nyíltan beszéltünk a szabadságról. Nyíltan. Fel tudjátok fogni, ha valaki 500 évvel ezelőtt nyíltan beszélt a szabadságról, akkor azért elvágták a torkát? Igen. Ha nyíltan beszéltél a szabadságról, akkor letartóztattak, őrizetbe vettek, majd úgy 10 perc múlva már meg is volt a tárgyalásod, és rögtön felakasztottak, máglyán elégettek, vagy azonnal lefejeztek. És ma már ennyire szabadon tudunk erről beszélni, de akkoriban a tudatosság még teljesen más volt.

A tudat tudatlan volt, és rengeteg példát tudnék erre mondani. Fel tudjátok fogni, hogy ebben a világban valódi demokrácia úgy 100 évvel ezelőttig nem is létezett? És erre most azt mondjátok: - Nem, hiszen a görögöknél létezett. – Nem. Nem. Nem. Nem. Nem, drága barátaim. A görögök és a rómaiak… nem is annyira a rómaiak, de a görögök csak gondolkoztak a demokráciáról. Elmélkedtek rajta, és történtek bizonyos demokratikus aktivitások az elit közösségekben. De ez csak elit számára volt elérhető, és nem mindenki számára. Én nem igazán tekintem ezt demokráciának, amennyiben az nem adott mindenki számára. Csak azért, mert van tíz gazdag fickó, aki közösen megszavazza a birodalom további sorsát – na, azt én nem nevezem demokráciának.

Erre azt mondjátok: - Na jó, de itt van Amerika, ami a legelső, aki gyakorolja is a demokráciát, és ennek kezdete 1776-ra nyúlik vissza. – Nem. Nem volt az valódi demokrácia szerintem úgy 40-50 évvel ezelőttig, és még ma sincs meg a teljes szabadság. Még mindig vannak olyanok, akik nem ugyanolyan jogokkal rendelkeznek, mint mások. Bár ez sokkal jobb, mint ami 300-500 évvel ezelőtt volt, de drága barátaim, ez még mindig nem a szabadság. Ne hülyítsétek magatokat! Egyáltalán ne hülyítsétek magatokat!

Visszatérve a mondandómhoz, akármi is volt az! (kisebb nevetgélés) A tudatosság volt. Ebben az előttünk álló évben lehetőségetek nyílik arra, hogy sokkal tudatosabbak, éberebbek legyetek, hogy több tudásotok legyen, és ez az év során meg fog lepni és le fog nyűgözni benneteket. Írjátok le ezeket a dolgokat magatoknak, legyetek szívesek, vagy osszátok meg másokkal is, hogy mennyire tudatlanok voltatok korábban, és mennyire azt gondoltátok, hogy egy spirituális úton jártok, pedig valójában tudatlanok voltatok.

A szellemi utazás szerintem egy emberi, szívből jövő, jó szándékú, de kudarcot valló kísérlet a szabadságra. A spirituális utazások tele vannak makyóval – ez így van – meg gurukkal, vezetőkkel, és mindennel magadon kívül. A spirituális utazás a legjobb esetben is elterelésnek nevezhető. Gyakran hatalmas buktatók, ami újra meg újra meg újra visszahozza az embert egy újabb inkarnációra. És mit tesz olyankor az ember? Azonnal rálép megint a spirituális útra.

Tudom, hogy most egy páran online, és talán egy-két ember itt is azt gondolja: - Ó, Adamus már megint mindent piszkál. – Abszolút! (néhányan felnevetnek) Miért ne?! Szinte már úgy érzem magam, mintha lenne nálam egy géppisztoly, és egy halakkal és vízzel teli hordó tetején ülnék! (Adamus nevet) Ez könnyű. Könnyű piszkálni ezt az egészet. És könnyű tényleg, igazán humorral szemügyre venni mindent az életedben – jó nagy hummorral – és felismerni, hogy ez mind a korlátolt tudatodból született.

És tudod, nem próbáljuk itt folyton rendbe tenni, javítgatni, toldozgatni-foltozgatni azt a korlátolt tudatot. Nem fogunk itt azzal próbálkozni, hogy egyre csak hozzuk azt rendbe, hogy jobban érezhesse magát, és nem fogjuk azt mondogatni neki, hogy ó, milyen nehéz élete volt. Nem. Nem fogjuk rendbe hozni, kijavítani azt, ami már megtörtént, ami volt. Azért vagyunk itt, hogy megnyíljunk valamire, ami teljes egészében szabad és új. Szabad a szabadság értelmében és új abban az értelemben, hogy eddig még nem hoztad be az életedbe. Az mindig is ott volt, de nem hoztad még be.

Tehát kérlek értsétek meg, hogy a hatalommentes élet nem arról szól, hogy visszamenj és rendbehozz, megjavíts testeket és elméket. Nem megyünk vissza és nem próbálunk megjavítani, rendbehozni régi dolgokat. Hogy miért nem? Tudod, hogy miért nem? Hát először is azért nem, mert ez egy „és”, ami még mindig ott lehet és létezhet. Ebben az évben valamelyik évben majd vissza fogsz ezekre tekinteni, és fel fogod ismerni, mennyire egysíkú és lineáris volt eddig az életed. Ezt fogod majd látni: - Miért gondoltam azt, hogy egyre csak követnem kell azt a lineáris emberi utat, ahol mást sem tettem, csak megpróbáltam elsősegélybe részesíteni magam a ragtapaszokkal, és megpróbáltam rendbehozni, kijavítani magam, és meggyógyítani magam? Miért???

Miért is gyógyítanád meg magad – akár érzelmileg, fizikailag, spirituálisan – amikor egyszerűen csak létezhetsz az „és”-ben? És attól még ott lehetnek azok a dolgok. Attól még ugyanúgy ott lehet az a sérült, szánalmas, korlátolt és makacs emberi éned. (páran nevetnek) Miért is ne? De akkor már ott lehet az „és” is. És a hatalommentes élet arról szól, hogy belemész az „és”-be, és nem pedig arról, hogy rendbehozod, kijavítod azt az idiótát. Engedjük neki, hadd folytassa.

És ez a csoda, az áldás, a szépség. Olyan ez, hogy csináljuk az egészet! Az egészet! Legyünk tudatában az Én Vagyok-nak, és az összes különféle személyiségnek, amit ez hozhat. Ez sokkal kevesebb munkát igényel, mint megpróbálni rendbe tenni az emberi ént John Testvér! Engedjük meg, hogy John Testvér továbbra is folytathassa a John Testvér jellegű dolgait, de fedezzük fel, hogy mi más található még ott!

Azt mondom, fedezzük fel! Semmit sem kell mesterségesen legyártanunk, kitalálnunk. Semmit sem fogunk felépíteni. Nem fogunk itt új személyiségeket teremteni. Azok már ott vannak, és egy nap majd felébrednek a tudatodban, és azt mondod majd: - Miért is töltöttem annyi időt annak kijavításával, rendbetételével, amiről azt hittem, hogy elromlott, ahelyett, hogy csak megnyitottam volna magam mindarra, aki vagyok? Bámulatos. Miért is töltöttem annyi időt azzal, hogy legyen egy karrierem, hogy kifizessem a számláimat, hogy legyen egy autóm, amikor erről már gondoskodva lett? Miért voltam ennyire tudatlan? – Na ide tartunk ebben az előttünk álló évben.

Mielőtt tovább mennénk, lenne egy kérdésem. Ha nálatok van a mobil telefonotok, azt jobb, ha máris kikapcsoljátok! (nevet) Amennyiben még nem kapcsoltátok ki! Mert egy fontos kérdést kell feltennem nektek, ami a mobil telefonokkal kapcsolatos.

Akkor most utazzunk el egy kicsit! Ez nem egy merabh vagy egy DreamWalk. Ez egy előzetes utazás. Menjünk és utazzunk most el, mert megtehetjük. Emlékeztek az „és”-re? Tehát most nem próbáljuk visszarepíteni azt az embert 100 évvel az időben 1915-be, hanem csak az „és”-sel már ott vagyunk. Rendben? Kussoljál! Ne gondolkodj! Ez olyan egyszerű! Egyszerűen csak ott vagyunk 1915-ben. – Igen, de….. – Kussoljál! Ezt a régi emberi szemeddel nézed. Ott vagyunk 1915-ben, rendben? (A közönség válasza: - Oké) Oké!

Oké. Itt vagyunk 1915-ben, és itt most egy kis játékot fogunk játszani. Nálad van az iPhone-od, vagy iPad-ed. Tudjátok, hogy az iPhone-t 2007-ben fogják felfedezni. És mi most 1915-ben vagyunk. És majd csak 2007-ben fogják felfedezni az iPhone-t, az iPad-et pedig majd csak 2010-ben. Egyébként az elnevezésért engem illet a dicséret. Igen, mert Steve Jobs Király telefonnak, sőt, lényegében Ajtó mappának akarta elnevezni, mintha az jobb lenne, mint a Windows (ablakok)…(a közönség sóhajtozik). Tehát ezeken a borzalmas neveken gondolkozott. Rettenetes volt a dolgok elnevezésében. És én azt mondtam neki: - Figyelj rám Steve, valójában mit csinál az a telefon? Mit csinál? – Amire azt felelte: - Egyfajta szabadságot ad nekem. Ez nekem való, az enyém, ez az Én. – Ez az! – mondtam erre neki. Az iPhone. Az Én Vagyok telefon.

Tehát szeretném… és ez egy igaz történet. Ez igaz történet. (páran tapsolnak) Na persze rengeteg munkámba került, de… (még nagyobb nevetés)

Tehát itt vagyunk 1915-ben, és itt van nálad ez a szerkezet, amit magaddal hoztál az időben. Itt van nálad ez a dolog. Most száz évet mentünk vissza az időben. És itt van veled ez az iPhone-nak hívott szerkezet, illetve néhányatoknál ennek mindössze olcsó utánzata, amit Androidnak hívnak. Én segítettem létrehozni az Apple-t. Igen, kissé részrehajló vagyok emiatt.

LINDA: Van nálad készleten belőle?

ADAMUS: Nem kell, hogy készletem legyen belőle. Energetikailag birtoklom, kozmetikailag… akarom mondani kozmikusan. (nevetés) Vagy mégis kozmetikailag.

Próbáltam én Bill Gates-szel is dolgozni. De próbáltál már egyszer is együtt dolgozni egy mérnökkel? (Adamus nevet) Nem valami jól működött. – Windows? – kérdeztem – Windows?!

De a lényeg az, hogy itt vagyunk 1915-ben. Ezt most képzeld el! Vidd oda a tudatodat – és már ott is vagy. Ne gondolkozz rajta – már ott is vagy. Itt van nálad ez az iPhone, amit magaddal hoztál és most elkezded ezt szétosztogatni – mert több készüléket is hoztál magaddal – több tucat iPhone-t hoztál magaddal ide, 1915-be.

Emlékezz, 1915-ben éppen, hogy csak elkezdtek megjelenni az autók. Nem sok embernek volt autója még, akkoriban ez napi szenzációnak számított. Elektromossággal is csak kevés otthon rendelkezett, és egy-két üzlet, de nem volt még mindennapos szinten elterjedve a legtöbb városban és házban. Egy-két embernek már volt akkoriban telefonja, de sokaknak nem. És akkoriban voltak azok a telefonvonalak, ahol egy vonalhoz több előfizetőt csatlakoztattak, ami sokszor problémákat okozott a hálózatban – ha már a tudatosság változásáról beszélgetünk itt. Vannak köztetek olyan idősek, akik még használtátok ezeket a vonalakat? (páran igennel válaszolnak) Igen. Igen. Vagy voltatok annyira szegények, hogy ezeken a vonalakon kellett beszélnetek? (Adamus nevet)

Szóval most itt van veled ez az iPhone, és elosztogatsz belőle egy párat, és csak röviden elmondod az embereknek, hogy ezt mire lehet használni. Nem beszélsz nekik a jövőről. Itt vagy a Pillanatban, 1915-ben. Tömören elmondod mit lehet ezzel a telefonnal csinálni, de össze fogsz kicsit zavarodni a szavak használatával, mivel nem értik ezeket a szavakat. Ezért az 1915-ben használatos fogalmakkal kell beszélned hozzájuk. Két kérdést fogok feltenni nektek, és Linda máris indul a mikrofonnal.

Az első kérdésem az, hogyan fogod elmagyarázni, hogy mire képes ez a telefon? És az emberek mit fognak kezdeni vele? Mit fognak csinálni vele?

Itt van a kezükben ez a kis varázslat. Gondolkodj 1915-ben használatos emberi fogalmakban. Mit akarnak majd tenni ezzel a telefonnal? Te tudod, hogy mire képes a készülék. Ők pedig nem igazán értik ezt.

Akkor Linda, add oda a mikrofont az első jelöltünknek! LINDA: Oké. Válasszak valakit?

ADAMUS: Igen.

LINDA: Oké, ez menni fog.

ADAMUS: 1915. Először is, nagyon egyszerűen kedvesem, mit fogsz mondani nekik a telefon használatáról?

SUE: Fogalmam sincs.

ADAMUS: Ez lényegében egy jó válasz.

SUE: Igen.

ADAMUS: Igen. De ott vagy, látják, hogy ott van ez a dolog a kezedben, és megkérdezik tőled: - Mi ez? – Mi ez, kedvesem? – kérdezi Adamus.

SUE: Úgy, hogy nem mondhatom el nekik, hogy ez a jövőből jön.

ADAMUS: Nem. Nem.

SUE: Jól van.

ADAMUS: Mert akkor megölnének.

SUE: Hát igen. (nevetés) Ez már megtörtént. (nevet)

ADAMUS: Az emberek ezt teszik. Már csak ilyenek. Tehát ott van a kezedben ez a dolog. Van itt valakinél egy telefon, amit használhatok? Egy iPhone. Nem akarom azt az olcsó android utánzatot.

KERRI: Nálam van egy igazi.

ADAMUS: Egy igazi, és ez a legújabb modell?

KERRI: Abszolút.

ADAMUS: Köszönöm. Máskülönben… oké, tehát itt tartod a kezedben ezt a készüléket, és mit mondasz nekik róla? Mit lehet vele csinálni?

PETE: Túl sok mindent nem lehet csinálni velük, mert nincsenek adótornyok 1915- ben. (nevetés)

ADAMUS: Hát talán építettem egy párat.

SUE: Ó!

PETE: Ó, megváltoztattad.

ADAMUS: Barátom, ezt hívják teremtő képzeletnek!

SUE: Oké.

PETE: Hé, én…(nem jól hallható megjegyzés, amit nagy nevetés követ)

ADAMUS: Á! Á! Uram, önnél van egy iPhone?

PETE: Nincs. Androidom van.

ADAMUS: Hát pont erről beszélek! Erről beszélek!

SUE: Igen.

ADAMUS: Imádlak benneteket! Oké, először is…

SUE: A fiam mérnök, ezért én is úgy gondolkodom, mint egy mérnök.

ADAMUS: Rendben. Akkor most meséld el nekem, hogy 1915-ben hogy magyarázod el ezt a három egyszerű dolgot? Mit tud ez a készülék?

SUE: Megmutatja a potenciálodat. De persze, ezt sem értenék meg. (Adamus grimaszol)

ADAMUS: Tudod, el akarják venni tőled, és….

SUE: Játszani akarnak vele.

ADAMUS:….meg akarják nézegetni. Aztán pedig el akarják majd dobni.

SUE: Ne, ne dobd el!

ADAMUS: Oké, de az emberek ezt fogják vele csinálni.

SUE: Na igen.

ADAMUS: Haladjunk gyorsan, ma még sok dolgunk van.

SUE: Igen, tovább kell mennünk.

ADAMUS: A pizza is ki fog hűlni, mire itt végzünk. (nevet) Nos, mit fog ez okozni nekik? Adok egy tippet.

SUE: Oké.

ADAMUS: Lehet rajta képeket nézegetni.

SUE: Képeket.

ADAMUS: Igen.

SUE: Oké. Nézegetni.

ADAMUS: Van valami jó kép a telefonodban?

KERRI: Videót is lehet rajta nézni.

ADAMUS: Nem tudják mi az a videó.

SUE: Nem. 1915.

KERRI: Ja, igen.

ADAMUS: Oké.

SUE: Tehát vannak a képek. Nézhetnek rajta képeket.

ADAMUS: Oké. És mi mindent lehet vele még kezdeni?

SUE: Hangot is lehet hallgatni vele.

ADAMUS: Hangot is hallgathatnak vele. Jó. Nem, ez tetszik. Hallgathatnak – persze lehet, hogy már ezt is teszik. Hallgathatnak hangot is vele, nézhetnek rajta képeket, és még mit tehetnek meg vele?

SUE. Zene. Zenét is hallgathatnak rajta.

ADAMUS: Zenét is hallgathatnak. Most már teljesen le lesznek nyűgözve tőle. Persze ezt meg is kell majd mutatnod nekik. Teljesen el lesznek képedve.

Te ismered ennek a telefonnak a potenciálját, és igen, nekünk vannak ehhez adótornyaink most már, mert építettünk egy pár olyat, ami 1915-ben is működik. Mit fognak csinálni ezzel a bámulatos eszközzel?

SUE: Fogalmuk sincs, hogy mit tegyenek vele.

ADAMUS: Igen, de tegyük fel, hogy megmutattál egy pár dolgot nekik. Mit próbálnának tenni vele?

SUE: Engem megölnének.

ADAMUS: Igen. Igen. De azért játsszunk most el ezzel! Mit tennének vele?

SUE: Ellopnák.

ADAMUS: Pontosan. Oké. És milyen jót tenne nekik, ha ellopnák?

SUE: Semmilyet, mert úgysem értenék meg.

ADAMUS: Mert nem tudnának mit kezdeni vele. Jó pont. Kitűnő. Oké. Jó.

SUE: Jó.

ADAMUS: Akkor haladjunk tovább. Igen, ez jó volt.

Következő. Ugyanez a kérdés. Mit mondanál nekik, mire való a készülék, és szerinted mit fognak vele kezdeni? (Linda Larának adja a mikrofont, aki tovább adná azt Marty-nak)

MARTY (Mopho) Te vagy az iPhone szakértő!

LARA: Elmondanám nekik, hogy kapcsolatba tudnának lépni az emberekkel a világ összes pontján, és hogy megtanulhatnak a segítségével új dolgokat, és hogy…

ADAMUS: Milyen új dolgokat tanulhatnak meg így?

LARA: Hát például azt, hogyan lehet csellón játszani.

ADAMUS: Oké. Azon a kicsi dobozon?

LARA: Aha.

ADAMUS: Oké, jó-jó.

LARA: Én is ezt tanulom éppen.

ADAMUS: Csellózni.

LARA: Igen.

ADAMUS: Na igen. (mind a ketten nevetnek)

LARA: És játszhatnak mindenféle játékokat más emberekkel. Én nem csinálok ilyet, de tudom, hogy játszhatsz játékokat és ezen a módon is kapcsolódni tudsz másokkal.

ADAMUS: Oké. Jó. És mihez fognak ezzel kezdeni? Odaadod nekik, és mit fognak vele csinálni?

LARA: Szerintem megpróbálnak majd hokit játszani vele.

ADAMUS: Hokit játsztani.

LARA: Igen.

ADAMUS: Nem…..keresem a….nem. Csak Kanadában, ott igen.

LARA: Ó, rendben.

ADAMUS: Akkoriban ez még nem volt ismert az egész világon. Oké, jó. Még két válaszolót kérek!

LINDA: Rendben.

ADAMUS: Máris megértitek mi a célom ezzel. És mindannyian meg fogtok lepődni.

EDITH: Ó!

ADAMUS: Edith! Edith! Mit fogsz nekik mondani, mire jó ez a készülék?

EDITH: Azt, hogy ezzel teljesen fölöslegesen meg fogják bonyolítani az életüket! (nagy nevetés és taps)

ADAMUS: Van benne igazság kedvesem. És mit fognak vele kezdeni, ha már odaadtad nekik?

EDITH: Megérintik a képernyőt.

ADAMUS: Nem fizikai értelemben tettem fel a kérdést.

EDITH: Ó!

ADAMUS: - Na persze, meg fogod nekik mutatni, hogy működik a dolog, és elmondod nekik: Tedd ez, tedd azt! – De hogyan fogják tudni ezt hasznosítani az életükben?

EDITH: Szerintem szinte mindenki csak azt tudná válaszolni erre, amit most én is gondolok: - Nem tudom. Játszhatnak rajta játékokat. Nézegethetnek képeket, és hallgathatnak zenét.

ADAMUS: Oké.

EDITH: Nem hiszem, hogy valaha is tudtába kerülnének annak, hogy Vagyok, Aki Vagyok. (nevetés)

ADAMUS: Valószínűleg nem. Jó. Célja van ennek az egésznek. Még egyet kérnék nagyon gyorsan!

LINDA: Igen, még egyet.

ADAMUS: Még egyet. Nagyon gyorsan. Ez nehéz, kihívást jelent. A te telefonod.

KERRI: Félni fognak tőle, és el akarják majd rejteni. És késő éjjel majd nézegetni fogják a paplan alatt, amikor senki sem látja őket.

ADAMUS. A pornó már fel lett fedezve 1915-ben?

KERRI: Igen. Ó, igen.

ADAMUS: Igen, igen, igen. De azt elfelejtetted, hogy mit fogsz nekik mondani, miket lehet a készülékkel csinálni?

KERRI: Tessék?

ADAMUS: Mit fogsz nekik arról mondani, hogy mire képes ez a telefon?

KERRI: Hú, most teljesen üres lett minden. (Adamus nevet) Azt, hogy ez a te személyes legjobb barátod. Amikor már mindenki elment, még mindig ott a telefonod, és felmehetsz vele a facebookra.

ADAMUS: Hé, ez már túl személyes! (nevetés)

KERRI: Felmehetsz a facebookra, és láthatod, ahogy mások nyaralnak. (nevetés)

ADAMUS: Ez szomorú. (Adamus nevet)

KERRI: Szomorú. Egy kicsit.

ADAMUS: Oké, köszönöm. Nagyon szépen köszönöm.

Tehát, amikor ezt az egészet belehelyezzük az adott környezetbe, ahol is 100 évet visszamentünk az időbe – ami nem is volt olyan régen, mégis minden teljesen másmilyen volt – akkor az első számú pont az, hogy: - A tudatosság nagyon gyorsan változik, és nem is vagytok képesek ennek tudatában lenni egészen addig, amíg az meg nem történik.

Visszamész 100 évet – és minden teljesen más volt. Nem csak a technológia értelmében. Barátaim, a tudatosság akkoriban egészen más volt. Próbálsz elmagyarázni valamit, amit tudsz, amit ma készpénznek veszel, pedig csak 2007 óta van jelen. Csak 8 éve barátaim! Nehéz lenne visszamenned 2006-ba, és elmagyarázni azt, hogy ez a telefon mire képes.

Azért mondom el ezt nektek, mert ami ebben az elkövetkezendő évben történni fog veletek, az pontosan ugyanilyen lesz, csak még ennél sokkal több lesz. Nehéz ezt most elképzelni, nehéz szavakba foglalni, ezért ne is próbálkozzatok vele! Kérlek szépen benneteket, ne kezdjétek el megtervezni, hogy mi fog történni, mert azt már most garantálhatom nektek, hogy az teljesen másmilyen lesz. De kérlek, engedjétek meg, hogy megtörténhessen.

Ha odaadták volna neked ezt a telefont 2006-ban, sőt, akár 2005-ben, ami ugye tíz éve volt – és azt kérdezték volna tőled: - Mit szeretnél, hogy ez a telefon megtegyen neked? – Még csak el sem tudtad volna képzelni, hogy ez mi mindenre képes ma, tíz év elteltével. Nem tudtad volna még csak elképzelni se. Lekorlátoztad volna.

És ez a lényeg, ez ma az első lényegi pontom. Megtennéd, hogy félreállsz az útból, hogy megengedd, ami ezután következik? Az embernek nem kell ezt elterveznie, és erre egyébként is képtelen. Tíz éve nem tudtad volna ezt a telefont elképzelni sem, nemhogy 100 évvel ezelőtt!

A második dolog pedig az, hogy mihez kezdtek volna vele? Elmész egy kis időutazásra, odaadod nekik ezt a készüléket, kicsit kiképzed őket a használatra, és mihez fognak kezdeni vele? Sajnálatos módon az emberi természet azt mondja, hogy a több dolog egyikét fogják tenni. Átadnak téged a hatóságoknak. Komolyan. Mert annyira félnek, olyan nagyon félnek, hogy nem tudják mit tegyenek. Ezért aztán téged árulnak be. Vagy pedig megtalálják annak a módját, hogy használják ezt az eszközt, amit ma csak a zsebetekben hordtok, és teljesen készpénznek vesztek, ez a legjobb barátotok – és meg fogják találni annak a módját, hogy elpusztítsák vele magukat, a személyes életüket. Mert túl sok ez nekik, képtelenek ezt kezelni. Maga alá temeti ez őket. Megtalálják majd annak a módját a saját személyes életükben, hogy felépítsék azt az emberi személyiséget 1915-ben, aki nem tud megbirkózni azzal a technológiával és szabadsággal, ami azzal a kicsi kis telefonnal elérhető. El fogják pusztítani az életüket. Nagyon sokszor ez történik az emberekkel, hogy önpusztítókká válnak. Nem tudják a dolgokat kezelni. Azt mondják, hogy valami nagyobbra és jobbra vágynak, amit aztán képtelenek kezelni. Kivétel nélkül mindannyian – kivétel nélkül mindannyian – ismeritek ezt a saját személyes tapasztalásotokból.

Ó, hát majd arra használják, hogy felrobbantsák a világot. Valaki majd azt fogja mondani: - Á, ezzel az eszközzel majd új fegyvereket készíthetünk. Kémkedhetünk a rossz fiúk után. Felhalmozhatjuk a gazdagságot, meg a hatalmat, a hatalmat, a hatalmat, a hatalmat! Garantálom nektek, hogy ha ez a telefon már 1915-ben megjelent volna, valamiféle hatalom szerzésre használták volna fel. Arra, hogy manipulálják vele a barátaikat, a munkatársaikat, a kormányhivatalnokokat, a világot – vagy bármit. De a hatalomra használták volna.

Tehát a második számú pont a következő: - Ahogy belemegyünk ebbe az évbe, nincs hatalom. És ahogy az új dolgok eljönnek hozzád, azok nem arra valók, hogy a hatalomra használd őket. Ne használd azokat a hatalomra! Mert hajlamos leszel rá, csábítani fog a lehetőség. És nekem is és más Shaumbráknak is kifogásokat fogsz gyártani. Vannak más Shaumbrák, akik azt mondják majd: - Ne tedd ezt! Nincs szükséged arra, hogy ehhez magadon kívülről juss hozzá! Nincs szükséged arra, amit most tanulunk, hogy még több dolgot felhalmozz az emberi személyiséged számára. És akkor majd vitatkozni fogsz velük, és azt mondod majd nekik, hogy Adamus mekkorát téved, és hogy ők is tévednek, és hogy Adamus mindenkit kontrollál.

Barátaim, már most elmondom nektek, hogy pontosan ahhoz hasonlóan, mintha valaki 1915-ben kapott volna egy iPhone-t, ők ezt a hatalomra használták volna, és végül a pusztításra. Mi nem megyünk bele a hatalomba. Nincs rá szükségünk. Nincs rá szükséged. Belélegeznéd ezt egy pillanatra, és beleéreznél abba, hogy neked való ez a hatalommentes élet? Egyáltalán nincs szükséged a hatalomra.

Akkor jöhet a következő kérdés. Hadd állítsam be! Itt vagyunk 2015-ben, és kapsz egy eszközt. Kapsz egy olyan eszközt, ami egyszerűen a választásod szerint magához vonzza az energiát. Nem fogom elmondani, hogy ez az eszköz hogy néz ki, de tegyük fel, hogy nagyon hasonlatos ehhez. (felemel egy kisméretű távirányítót) Nagyon egyszerű. Választásod által energiát vonz be, amikor csak erre van szükséged. És ez az eszköz egyben semlegesíti az érzelmeket is, a te érzelmeidet. Nem másokét, hanem a sajátodat. Az érzelmek semlegesítése egy kicsit ijesztő. És ezt most azonnal ki is próbálom. (Adamus maga felé irányítja a piros lézer mutatót, és vicces arcot vág – nevetés) Semlegesíti az érzelmeket.

Ez az eszköz egyben azt is lehetővé teszi neked, hogy bárhol legyél, ahol csak lenni akarsz. Amikor azt mondom, hogy ahol csak lenni akarsz, az nem azt jelenti, hogy a tested itt eltűnik, majd újra megjelenik a világ túlsó felén. Mi most már az „és”-ben vagyunk. Az „és”- ben. A tested pontosan itt fog maradni, de a tudatod bilokálhat, azaz egyszerre két helyen is lehet. Erre azt kérdezed: - És ennek mégis mi haszna van, ha nem vihetem magammal a testemet is?

Két dolog. Fel fogod ismerni, hogy erre semmi szükséged. Annyira hozzákötötted magad a testedhez – hogy magaddal akarod vinni amikor más dimenziókba és univerzumokba utazgatsz? Közben meg folyton panaszkodsz miatta, mert megbetegszik, és mert fingasz, meg minden hasonló dolog miatt. (nevetés) És te magaddal akarod vinni a testedet?? A valódi bilokáció a tudat dolga és nem a fizikai test dolga. (megint maga felé mutat a lézer fénnyel – nevetés) Igen. Nincs rá szükséged.

A valódi gyakorlati alkalmazás során, ahogy megengeded, hogy a tudatot ott legyen, ahol csak lenni akarsz, akkor magaddal tudod vinni – és ebbe egyre jobban bele fogsz jönni – magaddal tudod vinni a fizikai tested jellemzőit, de nem magát a fizikai testedet – hanem a fizikai tested jellemzőit. Ami olyan, mint egy energetikai ujjlenyomat. Olyan, mint annak tudása a tudatodban, hogy milyen testben lenni, ezért testben is vagy.

De ne gondold azt, hogy: - Ó, nekem ezt a testet kell magammal vinnem – és mit is csinálnak a Star Trekben? Dematerializálják ezt a testet….(Sugározz be - mondja valaki) Sugározz be….de mi a folyamat? Ó, sok Star Trek rajongó van köztetek. Mind tudjátok a választ. (Adamus nevet) Ez nem….(valaki mondja: - teleportálás) Nem. Ez nem arról szól, hogy ez a test itt szétesik, majd valahol máshol megjelenik. A test ott marad, ahol éppen van, és minden hatalom nélkül – halljátok? Minden hatalom nélkül, minden erőfeszítés nélkül, és ez furcsa lesz, de pusztán azzal, hogy háromszor összeütöd a sarkadat – máris ott vagy Kansas-ben. (nevetgélések) És legközelebb már a sarkadat sem kell összeütnöd, elég, ha megérinted a homlokod, és máris ott vagy, ahol lenni akarsz.

És ehhez nincs szükséged a testedre. Rendben? Most már benne vagy az „és”-ben. És egyszeriben csak kisétálsz az egysíkúságból, és belemész a Minden, Ami Van-ba, és veled lesz a test összes tudása. Olyan ez, mintha a tested ott lenne a szellemedben – ez tetszik nekem – a tested ott van a szellemedben – de nem kell, hogy fizikai értelemben is ott legyen. És akkor ez a legjobb dolog, mert ez is ugyanannyira jó, ha nem jobb. Rendelkezel a test mintázásával, összes tudásával. Tudod milyen ez. Akkor minek is vinnéd magaddal a valódi testet? Miért nem viszed inkább a test legjavát? És ezért, már ott is vagy. Ezért mások is láthatnak téged, amikor azt akarod, hogy lássanak, és nem látnak téged, amikor azt akarod, hogy ne lássanak.

Bár már látom is a problémát ezzel. Az emberi elméd már kiszagolja az ebben rejlő hatalmat, és úgy bűzlik, mint a kutyaszar, vagy lehet ezt az új Dottie csinálta. (Joe és Sandra kiskutyája) Nem. Nem. Oké. (kis nevetés) Mert ahogy most erről beszélek, és ti ezt már meg is teszitek. Már a hatalmat érzitek ebben. – Ó! Bilokálni fogok, és csinálni fogok valamit, bármit, és ebben máris benne van a hatalom. Lépj túl rajta! Mert tényleg nagyon fog fájni, ha mindezt hatalommal teszed meg.

Emlékezz a példámra! Odaadsz valakinek egy iPhone-t 1915-ben. Barátaim, el fogják pusztítani vele magukat vagy téged, vagy a világot. Tehát ne menj abba bele! Erre emlékezz! Ez legyen ott a tudatodban amikor arra gondolsz, hogy bárhová elmehetsz.

Tehát itt van neked ez a kis készülék, ami semlegesíti az érzelmeket. Miért mondom ezt? Azért, mert fel fogjátok fedezni, ha eddig még nem tettétek volna meg, hogy az érzelmek roppant vékonyak, olcsók, hamisak, és hatalommal terheltek az érzékiséghez képest. Kinek van szüksége érzelmekre, amikor részed lehet a valódi érzékiség élményében, abban a képességben, hogy érezz, hogy igazán érezz minden lehetséges szinten, nem csak a fizikai érzékszerveiden keresztül?

Tudjátok milyen ez, mi a különbség aközött, amikor belemész az érzelmekbe valaki más és saját magad között, vagy amikor hallasz egy jó dalt, és az megérint téged, és akkor igaz érzésed támad – ami nem egyenlő az érzelemmel? És tudod, hogy ez valódi, mert ez olyan mélyen megérint téged érzékien a füledben, a testedben, hogy mindened életre kel abban a pillanatban? Kinek van szüksége érzelmekre, amikor ott vannak az érzéseid vagy az érzékiséged?

Szóval ez a kis eszköz kérésre semlegesíti az érzelmeket. Csak meg kell nyomnod azt a gombot rajta. (Adamus az arcára mutat vele) Ó, ne! (nevetés) Egy repülőgép pilótája vagyok… (még nagyobb nevetés) Rendben. Ez lehetővé teszi számodra, hogy erőfeszítés mentesen oda helyezd a tudatodat, ahova csak akarod.

És a kérdés pedig az – Linda viszi a mikrofont, én pedig kifutok az időből, de ez engem nem érdekel – a kérdés az, hogy mihez fogsz vele kezdeni? Mert magához vonzza az energiát, akár egy mágnes, és ez mind a tiéd, az összes szükségletedre, akaratodra vagy vágyadra. Energiát vonz magához. Semlegesíti az érzelmeket, és lehetővé teszi számodra, hogy oda helyezd a tudatodat, a tudatosságodat, ahova csak akarod. Linda viszi a mikrofont – tehát mihez kezdesz vele?

És én ezt az „énVágyaknak” fogom hívni. (nevetés) Valaki megtenné, hogy azonnal levédeti nekem ezt a megnevezést? énVágyak- iYammer.

Kérlek állj fel kedvesem. Tessék fogd meg, érezd!

JULIE: Rendben.

ADAMUS: Érezd! Igen.

JULIE: Először is elmennék valahová és játszadoznék az óceánban.

ADAMUS: Na persze.

JULIE: Aztán gondolom elpusztítanám magam. Igen, csak játszadoznék valahol.

ADAMUS: Na persze a pusztítás, elpusztítanád magad.

JULIE: Úszkálnék, búvárkodnék és játszadoznék.

ADAMUS: Együtt úsznál a delfinekkel, hogy elpusztítsd magad.

JULIE: Azt mondtad azt tennénk – nem mondtad, hogy 1915-ben vagyunk?

ADAMUS: Nem. Nem. (kisebb nevetések) Nem. Itt vagyunk. Itt vagyunk.

JULIE: Rendben.

ADAMUS: Nem, itt vagyunk. Az egy másik tapasztalás volt. Most itt vagyunk ebben a pillanatban, a stúdióban. Igen, itt vagyunk, és én magammal hoztam egy eszközt, mondjuk úgy, hogy a jövőből. És ezt elhoztam ide, a Shaumbráknak. Nem 100 évvel ezelőttről jövök, hanem mondjuk 27 év múlva a jövőből ezzel a készülékkel, és odaadom ezt egy pár Shaumbrának. Sok tulajdonsága van. Sokkal, de sokkal több mindent tud, mint egy egyszerű iPhone, de a lényegi tulajdonságai közé tartozik az, hogy semlegesíti az érzelmeket, magához vonzza az energiát, és olyan sokat, amennyit csak választasz – egyszerűen csak behozza – és lehetővé teszi azt is, hogy oda helyezd a tudatodat, ahova csak akarod. Nem a fizikai testben, de bizonyos értelemben mégis fizikailag. Mihez akarsz vele kezdeni? Pont úgy, ahogy odaadtuk 1915-ben az embereknek az iPhone-t, ezt én most neked adom oda. Mit fogsz vele kezdeni?

JULIE: Továbbra is játszani akarok. Elmenni sok helyre, megélni sok-sok dolgot.

ADAMUS: Oké. Mondj egy példát!

JULIE: Elkezdek utazgatni, és..

ADAMUS: Mondj egy példát hova akarsz elutazni!

JULIE: Európába.

ADAMUS: Azt úgyis megteheted, ha felülsz egy repülőre.

JULIE: Tudom, de…

ADAMUS: És mit szólsz a többi dimenzióhoz?

JULIE: Naná.

ADAMUS: Oké.

JULIE: Már csinálom ezt.

ADAMUS: Add vissza az énVágyakat nekem. (nevetés) Ez az enyém. Nem kapsz pontot.

JULIE: Nem tudom.

ADAMUS: Nem kapsz pontot. Európába utazni? Itt van neked az énVágyak, és te Európába akarsz vele utazni? Menj el egy másik dimenzióba! Mondjuk a pokolba! (nevetés) Úgy értem nézd meg, milyen is az, aztán válaszd azt, hogy kijössz onnan! Menj el a mennyországba! Menj és fedezd fel! Na persze az ember Európába akar menni. És a szellemed hova akar menni? A lelked hova akar menni? Ó!!!

Oké, kérem a következőt! (odaadja valakinek) Az énVágyak pusztulás álló. Nem lehet elpusztítani. Oké.

Mihez fogsz vele kezdeni Scott? Felállnál?

SCOTT: Igen,tudom, és én is az utazáson gondolkoztam. A bátyám mindenfelé utazgat.

ADAMUS: És hova utaznál?

SCOTT: Ó, mindenfelé utazgat. Én a víz alá mennék. Soha nem tettem még meg, és szeretném felfedezni…

ADAMUS: A víz alá.

SCOTT: Az óceán mélyére.

ADAMUS: Szeretnél mélyre merülni?

SCOTT: Igen, felfedezni, a nem is tudom mit, például a hajóroncsokat. Olyan dolgokat, amiket általában soha nem teszek, hacsak nem tervezem el előre.

ADAMUS: Add vissza az énVágyak-at. Mert az enyém! (nevetés)

Pete! Segíts rajtam! Pete! Pete kedvéért! Te mihez kezdenél ezzel az eszközzel?

PETE: (véletlenül nem a mikrofonba beszél, hanem az énVágyak-ba) Talán valami…

LINDA: Na,na!

ADAMUS: Ó igen, igen! (nevetés) Oké kaptál egy énMikrofont és egy énVágyakat. (még nagyobb nevetés) Mihez kezdenél vele?

PETE: Eldobnám.

ADAMUS: Miért?

PETE: Mert nincs rá szükségem.

ADAMUS: Ez igaz.

PETE: Mindezt a dolgot egyébként is megtehetem. Most tanulom, hogy hogyan.

ADAMUS: Rendben, rendben, rendben.

PETE: A felemelkedésem részeként.

ADAMUS: De ez az én ajándékom neked. Nem dobhatod el az én ajándékomat.

PETE: Jó, akkor csak leteszem.

ADAMUS: Tudod Pete, én kedvellek téged, de visszaveszem azt az átkozott ajándékomat.

PETE: Oké.

ADAMUS: És odaadom valaki másnak. Ó, Sart! Segíts ki Sart! Oké, akkor Sartnál van az énVágyak. Mihez kezdesz vele?

SART: Élvezni fogom az életem.

ADAMUS: Oké, ez remek, de mit fogsz vele csinálni?

SART: Varázslatot akarok vele a létezésem hátralévő részére.

ADAMUS: Mondj erre nekem egy példát! Ma később mit tennél vele?

SART: Pizzát fogok enni. (nagy nevetés)

ADAMUS: Azonnal add vissza nekem! David! David, álmodj – miután hozzád kerül a mikrofon. Álmodj! Ó, miért pont én? (Adamus sír, zokog) Miért!!!

DAVID: Nos, hát….

ADAMUS: David.

DAVID: Tudatos teremtővé válnék.

ADAMUS: Igen, igen, igen.

DAVID: Amikor tudom, hogy Én Vagyok. (kisebb nevetések)

ADAMUS: Hogyan?! Mit akarsz tenni?

DAVID: Hogy mondjak egy példát….

ADAMUS: Mit fogsz teremteni vele ma délután 5 órakor? Mit fogsz teremteni?

DAVID: Van egy Diskball-nak nevezett játék.

ADAMUS: Oké.

DAVID: Ez lényegében egy aerobic játék, ami segíti a test egyensúlyba hozatalát, és behozza az élet örömét.

ADAMUS: Ez meg mikori ötlet?

DAVID: Már túl régóta játszom vele.

ADAMUS: Akkor hagyd abba, és menj el valahova máshova.

DAVID: Na igen,…

ADAMUS: Ha valami nem működik, akkor hagyd abba. Csinálj valami mást, kérlek szépen!

DAVID: Köszönöm.

ADAMUS: Abszolút. Hagyd magad mögött! És akkor most mit fogsz kezdeni az énVágyakkal?

DAVID: Rendben. Tényleg megélni önmagam örömét.

ADAMUS: Gyerünk! Mondj már egy példát!

DAVID: Hm…

ADAMUS: Semlegesíti az érzelmeket. Más szóval, megengedi, hogy igazi érzéki élményben legyen részed, ha érted mire gondolok.

DAVID: Mit szólnál egy folyamatos, 24 órás orgazmushoz a hét minden napján? (nevetés és taps)

ADAMUS: Oké. Na végre!

DAVID: Huh!

ADAMUS: Végre áttörtünk a sorompón!

DAVID: Igen.

ADAMUS: Ez a kezdet Krisztus szerelmére!

DAVID: Ez egy jó kezdet.

ADAMUS: Nem te, Krisztus (felnéz), hanem….nem, nem….Jézus. (nevetés) Igen, ez egy kezdet.

Ez semlegesíti az érzelmeket. Magához vonzza az energiát, és bárhová elmehetsz egyszerűen az Én Vagyok-kal. Mihez fogsz vele kezdeni? Mondj valami más példát is. Meg van ez a nagy orgazmusod. És most mi van?

DAVID: Rendben. Felfedezném a dimenziókat, és egyúttal megosztanám az Én Vagyokságom potenciálját mindazokkal, akik ezt választják… (Adamus hitetlenkedő arcot vág) Nem. (nevet)

ADAMUS: Dehogy osztanád meg! Előbb megölnének!

DAVID: Ahhoz meg kellene, hogy találjanak.

ADAMUS: Ne már!

DAVID: Egyszerűen csak teleportálnám magam onnan.

ADAMUS: Na, most add vissza nekem! Add vissza nekem az átkozott énVágyak- omat. (nevetés) Jó, az utolsó következik.

ADAMUS: Te jobb leszel. Jobb leszel. Gyere csak ide előre!

EDITH: Menjél Tad!

ADAMUS: Oké. Igen.

TAD: (felsóhajt) Mindenhová elmennék…fellőném magam… hogy megnézzem, hogy mi a fene folyik abban a csillagban? És ezt látom. Olyan helyekre vetíteném ki magam, amiket most el sem tudok képzelni, de attól azok a helyek léteznek, és lehet, hogy karcsú és magas nő lennék, egy káprázatos nő, és csak ott sétálgatnék, és… egyszerűen csak bármit megtennék, amihez csak kedvem támad.

ADAMUS: És hogyan sétálgatnál?

TAD: (elkezd járkálni) Hát, valahogy így. Nem tudom. (Adamus grimaszol - a többiek nevetnek)

ADAMUS: Persze. Ebben az esetben a helyedben megvenném az énVágyak deluxe változatát! (még több nevetés)

RAD: Lehet ez csak én vagyok, mert szeretnék magasabb és karcsú lenni… de bárhova elmennék, amiknek a létezéséről sem tudok, és megtapasztalnék olyan dolgokat, amiket emberként…

ADAMUS: Mondj egy példát! Gyerünk! Homályos vagy, mint egy ködfolt.

TAD: Mint egy ködfolt. Akkor elmennék egy másik ködfoltba. (nevetés)

ADAMUS: Igen. Vannak ott barátaim, majd megadom a nevüket!

TAD: Köszönöm. Söröznék egyet valahol máshol!

ADAMUS: Ezt előbb az iPhone-odon közöld velük!

TAD: …Olyan dolgokat tapasztalnék meg, amiket megengednék magamnak – most az elmém beszél. Vannak olyan dolgok odakint…

ADAMUS: Add vissza! Kérem vissza! És add át neki a mikrofont! Neki! (Lindára mutogat)

TAD: Neki?

ADAMUS: Igen, neki.

Pontosan ez a lényegi pontom. Emberi nézőpontból látjátok ezt az egészet. Itt van ez a varázslatos eszköz, a rendelkezésetekre áll, de pontosan olyanok vagytok, mint azok, akiknek 1915-ben oda lett adva az iPhone, ami bámulatos dolgokra képes, és most megkaptátok ezt a varázs eszközt, és Európába akartok vele utazni?! Ez a te kibbb… álmod?! Te meg a víz alatt akarsz úszkálni hajóroncsok után kutatva?! Mit csinálok én itt…?! Látjátok az ebben rejlő humort? És mit is akartok – utazni? Ez az, amit akarsz? Ez a megvilágosodás – hogy elutazz valahová?

Az összes dolog közül valószínűleg az egyetlen, aki egyáltalán közel járt a lényeghez azzal, hogy napi 24 órás orgazmusa legyen. Tudjuk ez honnan jön. (nevetés) És azt is tudjuk, hogy sok barátja lesz. (még több nevetés) Jobb, ha szerzel egy olyan telefonszámot, amit nem jelez ki mások telefonja. (még több nevetés)

Nem tudtam volna ezt az egész napot jobban eltervezni, még ha meg is próbáltam volna! Ezért meg sem próbáltam. Megtettétek ezt helyettem. Előadtátok ezt a ragyogó klasszikust. Mert ez egy klasszikus. Mihez kezd valaki egy iPhone-nal? Hogyan magyarázod ezt el az 1915-ben élő embereknek? Mihez fognak kezdeni vele? És ott nem segítenek a szavak, mert nem tudod nekik elmagyarázni. Mert ez gyenge, erőtlen. És megpróbáltam nektek demonstrálni a lényeget, mert tudtam, hogy oda fogok adni nektek egy énVágyak-at, mert tudom, hogy az úton van hozzátok, épp most került feladásra. Már közeledik hozzád, elindult feléd, és te tényleg készen állsz rá?

Menj el Európába, ússz a víz alatt, és legyen sok orgazmusod. (nevetés és taps) Ide jutottatok? (Adamus nevet) Vagy itt válnak el az útjaink egymástól? (még több nevetés)

A lényeg itt az, hogy az emberi én képtelen tudni, hogy mit tegyen ezzel, ahogy azt sem képes elképzelni, hogy mi következik, márpedig ez az énVágyak következik. Úgy értem, ez ott van az emailben. Közeledik, úton van hozzád. És ez még csak nem is az én ajándékom neked, hanem a saját ajándékod magadtól. És amikor megérkezik, nagyon állj félre az útból, az emberi éned álljon félre az útból.

Láttátok mi történik egy nagyon-nagyon… (nevetés) Ennél jobban még én sem tudtam volna elképzelni. Amikor az ember leáll, és azt gondolja, hogy korlátozott, és mi oda tartunk, ahol nincsenek korlátok, határok, oda nem kell, hogy az ember menjen, de az Én Vagyoknak oda kell mennie.

Amikor megkapod az Én Vagyok ajándékát…és nagyon komolyan mondom, hogy semlegesíti az érzelmeket. Magához vonzza az energiákat. És lehetővé teszi számodra, hogy bárhol legyél, ahol csak lenni akarsz, anélkül, hogy ezen gondolkoznál, anélkül, hogy ezt megpróbálnád előidézni, elképzelni, mert azt úgysem tudod megtenni. Az ember erre képtelen. Ezért engedd meg, hogy az Én Vagyok, a valódi Éned előtérbe léphessen. Tudja mit kell tennie, tudja, mi a dolga. Pontosan tudja milyen automatikusan magához vonzani az energiát visszafogottság nélkül, hatalom nélkül, anélkül, hogy a gyatra emberi vágyak lekorlátoznák azt, amire képes. Tudja mit tegyen az összes energiával.

Ez, Te, az a rész, aki nem pusztán csak ember, bárhol lehet bármikor. Ez annyira könnyű. Nem kell ehhez Misztérium Iskolába menned, hogy megtudd, hogyan lehet ezt megtenni. Hogyan helyezd ki a tudatodat bármerre, bárhova. De amennyiben az ember erőlködik, erőfeszítéseket tesz, és a hatalommal próbálkozik ennek megtételére, akkor sehova nem jutsz, csak jól befrusztrálod magad, mert az ember, ahogy ezt ebben a példában is láttad, nem igazán érti ezt, nem igazán tudja ezt, nem tudja áttörni a képzelete gátjait. Ezért a vágyai is nagyon-nagyon emberiek. És én itt most nem bántom az embert. Én is az vagyok ebben a szent pillanatban, Felemelkedett Mester vagyok. Ez a létező legragyogóbb tapasztalás, de ez vissza is tarthat téged, amennyiben csak embernek engeded lenni magad.

Ezt láthattad az előbb – és magam sem tudtam volna jobban eljátszani – a korlátok példáját, a félelem, a makyo és az inspiráció hiányának példáját. Tehát arra kérlek téged ember, hogy amikor ez az Én Vagyok eljön hozzád, állj félre az útból, hogy az összességed továbbléphessen erre a következő szintre.

És ebben semmi hatalom nincs. Ez felbomlik, amikor hatalomra használják. Tehát arra kérlek, hogy állj félre a saját utadból! Jó.

Két dolgot szeretnék most megtenni. Nincs túl sok időnk, de mégis itt van nekünk a világ összes ideje. Mindkettő. Ez az „és”. Soha, de soha többé nem kell, hogy csak az egyik vagy a másik legyen. Mindig ott van az „és”, és ez fog titeket megkülönböztetni más emberektől. És ahogy mondtam már, úgy körülbelül hat hónap múlva nagyon mérgesek lesztek, és azt kérdezitek majd: - Miért nem mondtad el ezt nekünk hamarabb?

Akkor most kérném lekapcsolni a világítást! Két tapasztalást fogunk megélni. Az első – próbálom eldönteni, hogy melyiket csináljuk először – az első nagyon rövid lesz, mert nem kell hozzá sok idő. Túl fogunk sétálni, túl fogunk lépni a hatalmon. Túllépünk a hatalmon, és John, a másik zenét kérném szépen, nem azt, amit bekészítettél a mai napra.

De csinálni akarok itt egy gyors tapasztalást. Olyasmi ez, mint egy DreamWalk, de itt most te sétálsz magaddal.

Akkor vegyünk itt egy jó mély lélegzetet, és emlékezz az énVágyakra. Ez lehetővé teszi számodra, hogy bárhol legyél a választásod szerint, talán nem a fizikai testeddel, talán nem az elméddel, de az Én Vagyok lehetővé teszi számodra, hogy bárhol legyél, ahol csak lenni akarsz. Akaraterő nélkül. Erőltetés, erő nélkül.

(megszólal a zene)

Egy teljesen új korszakba lépünk be. Amit Hatalom Nélküliségnek hívnak. És ahogy korábban már elmondtam…az úgy nem fog menni, ha az egyik lábadat megpróbálod benne tartani a hatalomban, a másik lábadat meg kiveszed belőle. Egyszerűen csak túllépsz rajta.

A hatalom egy illúzió azok számára, akik nem értik meg, hogy ők maguk, a saját tudatuk teremti meg az összes energiát, amire valaha is szükségük lehet mindenre vonatkozóan.

Semmit sem kell kívülről megszerezned. Semmit sem kell elvenned másoktól. Minden energia már ott van belül.

Ahogy túllépünk a hatalmon, belépsz egy teljesen másik világba, egy nagyon másfajta világba. Ez egy nagyon felszabadító és szabad világ. És felismered, hogy természetesen vonzod magadhoz az energiát. Felismered, hogy mindig is ezt tetted, csak talán nem úgy, ahogy ezt tudatosan választottad volna.

Felismered, hogy soha többet nem kell senki másnál keresni az energiát, mert természetesen vonzod azt magadhoz a meződből, az univerzális mezőből, vagy bárhonnan, ez nem számít, csak az, hogy ezt természetesen vonzod magadhoz, és az eljön hozzád.

Hogy egy kis hasonlattal éljek, ami egyfajta közhely, de a különbség a kettő között az, amikor reggel felkelsz, éhes vagy, és ki kell menned és le kell vadásznod egy állatot ahhoz, hogy legyen mit enned, majd meg kell azt nyúznod, meg kell főznöd, és végül megeheted. Mert eddig ilyen volt az életed, és a legtöbb ember így él – mindent üldözniük kell, le kell vadászniuk.

A hatalommentes élet ettől abban különbözik, hogy reggel, amikor felkelsz, érzel egy kellemes érzést, hogy egy kicsit éhes vagy. Tudod, ez nagyon érzéki. Ó! A test táplálása. Olyan finom érzés. És mész, és kinyitod az ajtót, és az étel már ott is van, ott ül megfőzve, készen. És ez mindenre igaz, amit csak akarsz.

És az emberi elme azonnal beugrik, és azt kérdezi: - Ez meg hogy került ide? Van valami gyanús ebben? Ez valami trükk? – Te meg azt mondod majd: - Ember, fogd be! Egyél. Te vonzottad ezt magadhoz. És most eljött hozzád. – Ilyen a hatalommentes élet.

Évekkel ezelőtt, szerintem Adamus… vagy Tóbiás mondta…én vagyok Adamus (kisebb nevetések) – Tóbiás azt mondta: - Eljön hozzád. És ez tényleg így van. Ha túllépsz a hatalmon, akkor az csak eljön hozzád.

És ez egy teljesen másmilyen valóság, és ezt nem tudod megpróbálni irányítani, vagy igazgatni.

A hatalommentes élet annak realizációját jelenti, hogy minden ott van és ott is lesz. És lesz egy olyan emberi részed, aki majd kiabálni fog: - De nem érted, hogy mi van akkor, ha? Próbáltam ezt már korábban is, de nem működött.

Barátaim, ez egy most vagy soha dolog. Vagy bízol, vagy visszamész.

Tehát most belépünk ebbe a korszakba, ebbe a dimenzióba, a hatalommentes élet tudatosságába.

Most ne tegyél semmit, erre kérlek. Amennyiben azon tűnődsz, hogy mit is kellene tenned? Milyen keményen is kellene ezen dolgoznod? Ne tedd! Már ott vagy.

Meg tudod ezt érteni? Már ott vagy.

És ez nem varázslat. Mindössze tudatosság.

És ebben nincs semmi erőfeszítés. Semmit nem kell kiagyalnod. Nincs ebben analízis. Még csak fókuszálnod sem kell. Már ott vagy.

És ez a bámulatos dolog, hogy mindez hatalom nélkül történt meg.

Az egyetlen dolog, amit az embernek meg kell tennie az az, hogy engedje azt meg. Ennyi.

Akkor most vegyél egy mély lélegzetet! Most már benne vagy a hatalommentes életben.

És amikor azon kapod magad, hogy az emberi éned azt mondja: - Igen, de mi van akkor, ha? – Csitt – Most már a hatalommentes életben vagy. Nem kell ezen dolgoznod. Egyszerűen csak ott vagy. És most csak figyeld meg, hogy a dolgok hogyan változnak meg, mennyire lesznek másmilyenek.

És ez nem kemény munka dolga. Ebben nincs erőfeszítés. Egyszerűen csak ott vagy. És most engedd meg ennek a megtapasztalását.

Tudom. Tudom, hogy ez a dolog száguldozik a fejedben: - De mi van akkor, ha? – és még az is, hogy: - Hogyan kell ezt megtennem? Mi van…? –Csitt. Ez csak az az emberi hang. És emlékezz ez itt az „és”, és az az élet, ahol a tudat, az Én Vagyok vonz be mindent, amire csak szükséged van. Magához vonzza mindazt.

Akkor most vegyünk egy mély lélegzetet, ahogy belépünk a következő dologba, amit meg akarok veletek csinálni!

Vegyetek egy mély lélegzetet! (véget ér a zene)

És most elmegyünk egy merabh szerű sétára, egy DreamWalkra. Most olyat csinálunk, amit korábban nem tettem volna meg, de ma már megtehetjük.

Akkor vegyünk egy mély lélegzetet, és hadd szólaljon meg a zene!

És csatlakozz hozzám ebben a tapasztalásban úgy, hogy először is veszel egy mély lélegzetet, és egyszerűen csak megengeded magadnak, hogy benne legyél a tapasztalásban. Nem kell itt sokat gondolkoznod. Minden eljön hozzád.

Semmin sem kell itt dolgoznod. El fog jönni hozzád. Csak kövess engem, hiszen én foglak téged vezetni.

Akkor vegyél egy jó mély lélegzetet!

És ha megtennéd, képzelj el egy jókora, hatalmas házat, aminek nagyon sok szobája van. Lehet mai kinézetű, de lehet régi klasszikus fajta is. De egy igazi házat képzelj most el! És én úgy szeretem elképzelni a házaimat, hogy valamiféle víz is körülveszi őket, egy pár tó, vagy talán folyó, a természet. Képzeld el olyannak, amilyennek szeretnéd!

És ne csak lásd ezt a házat, hanem azt szeretném, ha éreznéd is!

És emlékezz, hogy az Én Vagyok-kal bárhol lehetsz, ahol csak lenni akarsz erőfeszítés nélkül. Egyszerűen csak ott vagy.

És még valamit elmondok, mert ahogy tapasztalni fogod a dolgokat, miközben elutazunk, a dolgok menet közben változhatnak, és ez rendben van. Vagyis lehet elképzelsz egy házat, de a dolgok, vagy a tájkép vagy akár a ház is, vagy a ház stílusa menet közben megváltozhat. És ez frusztráló az emberi elme számára, de az „és”-ben ez helyénvaló. Az emberi elme azt akarja, hogy a dolgok szilárdak és stabilak legyenek, és minden tégla pontosan a helyén legyen. De az „és”-ben ez változhat.

Ezért ne akard megnehezíteni a dolgodat, miközben belemegyünk a tapasztalásba. Ha a dolgok megváltoznak, átalakulnak, ne akard azokat a változásokat visszatartani, ne akarj egy szilárd 3D-s fizikai állapotot megtartani.

Akkor most mindjárt belépünk a házadba. És egy dolgot máris elárulok, mégpedig azt, hogy rengeteg sok szoba van benne, de nincsenek se folyosói, se előcsarnokai. Olyan házakhoz vagytok hozzászokva, amiknek folyosói, előcsarnokai vannak, ahonnan a szobák nyílnak, de itt nem ez a helyzet. Itt nem.

Keresztül fogunk menni a szobákon egymás után, és itt nincsenek folyosók. És a szobák is megváltozhatnak, és ez is rendben van.

Akkor most lépjünk be az első szobába! Ez a szoba tele van a biológiai családoddal ebből az életedből, akár már meghaltak, akár még élnek. Tele van a családoddal – a testvéreiddel, a szüleiddel, a nagybátyáiddal és nagynénéiddel, az unokatestvéreiddel, mindenkivel. Arra kérlek most, hogy legyél nagyon jelen ebben a szobában a tudatoddal. Te.

És most érezz bele a szoba energiájába! Láthatsz itt arcokat, a családod arcait, testeit.

(szünet)

Látnak téged? Tudatában vannak annak, hogy itt vagy ebben a szobában?

Kapcsolatba lépnek veled?

(szünet)

Itt lenni kellemes érzéssel jár neked, vagy nem annyira kellemes itt lenned? Mit csinálnak éppen? Egyébként rendben van, ha a dolgok változnak és mozognak.

(szünet)

Ideje tovább menni!

Vegyél egy mély lélegzetet és sétáljunk tovább! Menjünk át a másik szobába! Emlékezz, itt nincsenek folyosók vagy előcsarnokok! Egyszerűen csak átsétálunk a másik szobába! És ebben a szobában itt vannak azok az emberek, akik a barátaid voltak ebben az életedben.

Érezd a szobát! Talán még a gyerekkori vagy az iskolai barátaid arcát is látod. Sokan vannak ebben a szobában, vagy nagyon kevesen? Észrevesznek téged, vagy láthatatlan vagy számukra? Látod őket, vagy inkább arctalanok?

(szünet)

Érzed a szeretet, a bajtársiasság érzéseit, vagy inkább az árulás érzését érzed?

(szünet)

Vedd észre, hogy a dolgok itt nem feltétlenül olyanok, mint amire számítottál – az arcok, akik előtérbe kerülnek, akiket észreveszel.

Kellemes itt lenned ebben a szobában? Szeretnél még sokáig, nagyon sokáig itt maradni? Vagy talán fullasztónak, fojtogatónak érzed ezt a szobát, esetleg korlátozónak, vagy egyszerűen csak kellemetlennek?

(szünet)

Tudatában vannak annak, hogy itt vagy? Mit csinálnak?

(szünet)

A gondolataid, a tudatod valójában valahol máshol kalandozik, és nincs is itt ebben a szobában?

(szünet)

Vegyünk most egy jó mély lélegzetet! Ideje tovább sétálnunk! Még más szobákat is meg kell látogatnunk. Itt az ideje, hogy átmenjünk a következő szobába.

És ebben a szobában vannak a szerelmeid és szeretőid ebből az életedből. Nem számít, hogy ezek a kapcsolatok meddig tartottak. Lehet csak egy napig, vagy akár 10, 30, 50 évig. Ez nem számít, de mindenki itt van, aki igazán megérintette a szívedet.

(szünet)

Az összes szerelmed, szeretőd.

(szünet)

Sokan vannak itt, vagy csak egy kevesen?

(szünet)

Kellemes érzésed van itt, vagy inkább kellemetlen?

(szünet)

Észrevesznek téged, vagy láthatatlan vagy a számukra?

(szünet)

Ez itt a tisztánlátás vagy a zűrzavar helye?

(szünet)

Akkor most vegyél itt, ebben a szobában egy jó mély lélegzetet, ahol a szerelmeid és a szeretőid vannak. Ideje tovább mennünk. És besétálnunk a következő szobába.

Ez a szoba azokkal van tele, akiket a kollegáidnak, a munkatársaidnak hívsz, amióta csak dolgozol. Ők a te főnökeid, a társaid, az alkalmazottaid, az alárendeltjeid, és mindenki, akivel csak együtt dolgoztál az évek alatt. Tudod, ez egy különleges – fura ugyan, de mégis különleges – kötelék azokkal, akikkel egy helyre jársz, jártál dolgozni. Ugyanaz a céljuk, mintájuk. Ők is belekerültek ebbe a környezetbe, idegenek közé, és mindenkinek a közös küldetése az állás és a munka, amit elvégeznek.

És itt, a munkatársaid szobájában, látnak téged, vagy láthatatlan vagy számukra?

(szünet)

Ez egy kellemes hely? Jó érzés újra itt lenni velük? Vagy inkább azt az érzést kelti benned, mint akik elveszik az életenergiádat?

(szünet)

Tudod, az életed nagy részét munkával töltötted, irodákban, gyárakban vagy raktárakban. Az életed nagy részét ott töltötted, és ez vicces, mert a legtöbb ember ennek nem szentel túl nagy figyelmet. Azt hiszem úgy gondolnak erre, mint akinek ezt muszáj tennie, és sokszor ráadásul olyan emberekkel, akikkel nem tudnak kapcsolódni, de mégis sok minden történik a munkahelyen. Gondolj csak bele micsoda karakterekkel találkoztál ott, vagy hogy ők mit gondoltak, te mekkora karakter vagy.

Akkor most vegyél egy jó mély lélegzetet, itt a munkatársak szobájában. Bámulatos történeteid vannak velük. Olyan emberek ők, akikkel csak átfuttok egymáson, a közös dolog bennetek a munka, de mégis vannak köztük olyanok, akiket a legszívesebben elfelejtenél, és olyanok is, akik nagy változást okoztak az életedben.

Nos, eljött az ideje annak, hogy tovább menjünk, szóval szedd össze magad. Még más szobákat is meg kell látogatnunk.

Szedd össze magad, ahogy tovább megyünk a következő szobánkba. Ez a szoba a legérdekesebb, mert ebben a szobában vannak azok, akik a vezetőid voltak, akiket a szellemi vezetőidnek hívsz, ők a te angyali barátaid, akik együtt dolgoztak veled ebben az életedben, és néhány másik életedben is. És most itt vannak.

Nem fizikai testben vannak itt, és talán nem is emlékszel rájuk, és nem is ismered fel őket, de ők itt vannak.

És most egy pillanatra arra kérlek, hogy tényleg érezd őket, és adok ehhez egy kis tippet. Tudom, hogy képes vagy érezni, érzékelni őket, de most megpróbálod összekötni a pontokat itt. Sokszor, főleg kiskorodban egy játékon keresztül, néha pedig egy háziállaton keresztül jöttek el hozzád – nem ők voltak a háziállatod, hanem a háziállaton keresztül jöttek el hozzád – és gyakran pedig úgy, amit a szüleid a láthatatlan barátodnak hívtak. És most itt vannak, ebben a szobában.

(szünet)

Tudatában vannak annak, hogy itt vagy?

(szünet)

Milyen érzés itt lenni ebben a szobában? Kellemes érzés? Sokáig itt tudnál maradni?

(szünet)

Ne küzdj túl sokat azzal, hogy fizikaivá vagy emberivé akard őket tenni, csak engedd meg magadnak, hogy érezd az energiáikat. Milyen érzés érezni őket, és mennyivel másabb érzés ez, mint mondjuk a munkatársaiddal vagy a biológiai családoddal teli szobát?

(szünet)

Talán valami nagyon közelit érezhetsz itt, ami közelebb áll hozzád, mint a barátaid, a szerelmeid, sőt, még a biológiai családodnál is közelebbit érezhetsz itt. Olyan közel álltak hozzád, mint senki más.

(szünet)

De érzel egy enyhe elhagyatottság érzést is velük kapcsolatosan? Miért hagytak el? (szünet) Miért hagytak magadra az éjszaka kellős közepén minden szó vagy magyarázat nélkül?

(szünet)

De ne maradjunk itt túl sokáig. Ideje tovább mennünk, barátaim. Ideje tovább sétálnunk.

Belépünk a következő szobába, ami mind közül a legérdekesebb, mert itt, ebben a szobában található az összes előző életed, minden olyan aspektus, aki egy előző élet volt, itt van minden egyes létidőd, amióta csak itt vagy a Földön. És ez most mind itt van.

(szünet)

Arcokat is látsz, vagy csak egy jó nagy kuszaságot? Személyiség érzést érzel? Vagy jelentéktelen érzést? Vagy talán egy kicsit ahhoz hasonló érzést érzel, mint amikor a biológiai családod szobájában jártunk?

Ez az előző életek szobája kellemes érzéssel jár? Látsz arcokat?

Ők látnak téged?

(szünet)

Szívesen itt maradnál még ebben a szobában?

(szünet)

Szeretnél itt elidőzni az elmúlt életeiddel? Tisztánlátást érzel, vagy minden sűrű és zavaros? Adok egy kis tippet. Mindegyiket érezheted, „és”.

De itt az ideje, hogy vegyél egy mély lélegzetet, és tovább menjünk. Sétáljunk tovább!

Sőt, menjünk ki az épületből! Menjünk ki innen a szabadba, a természetbe! Á, a természet! Álljunk is meg itt rögtön! Érezd a természetet!

A Shaumbrával való munkámban rájöttem, hogy a természet a legnagyrabecsültebb dolog a Shaumbra számára, az ember számára. Még Istennél is becsesebb, és a családnál is becsesebb, és ez a dolog fog a legjobban hiányozni.

Érezd a természetet! Milyen érzéssel jár? Másmilyen mint a szobák, amikben voltunk?

(szünet)

Érezd, hogy milyen más érzés itt kint lenni a természetben – itt az égbolt, a fák, a talaj, és a csodálatos állatok. Miben különbözik ez a szobákban tapasztalt érzésektől?

(szünet)

Ezen a helyen itt tudnál maradni? Nos, ez nem számít. Mert tovább kell sétálnunk barátaim. Tovább kell mennünk. Még több helyet is meg kell látogatnunk.

Szeretnélek elvinni benneteket egy nagyon érdekes helyre. Ez egy olyan hely, ami az elmén és a testen túl található. Ez egy olyan hely, ahol nincs tested, és nincs elméd. És tényleg nem nehéz ezt elképzelned, vagy talán az embernek az, de te sokkal több vagy annál.

Milyen érzés itt lenni?

(szünet)

Tiszta vagy zavaros?

(szünet)

Itt nincs se test, se elme. Kellemes itt? Szeretnél itt maradni ezen a helyen, vagy inkább vissza akarsz menni a testedbe és az elmédbe?

(szünet)

Nem számít. Mert itt az ideje, hogy tovább sétáljunk. Ideje odamennünk Istenhez. Istenhez. Milyen érzés ez?

(szünet)

Milyen érzés Isten jelenlétében tartózkodnod?

(szünet)

Tisztasággal jár? Másmilyen érzéssel jár, mint a biológiai családod szobája, vagy mint a szerelmeid, vagy a barátaid szobája? Mitől más érzés, ha egyáltalán más érzés?

(szünet)

Elfogadást és szeretetet érzel? Vagy bármilyen korlátozást érzel?

(szünet)

Érezz bele ebbe a dologba, amit Istennek hívtál!

(szünet)

Vegyél egy jó mély lélegzetet, mert mi Istentől is el fogunk sétálni! Igen, túllépünk Istenen. Az ember azt kérdezhetné: - Létezik bármi is Istenen túl? – És én erre azt válaszolom: - Meg fogjuk tudni.

Akkor most vegyél egy mély lélegzetet, és sétáljunk tovább. És most belemegyünk a semmibe.

(leáll a zene)

Itt nincs test. Nincs elme. Nincs család. Nincsenek szellemi vezetők. Nincsenek szerelmek, nincsenek elmúlt életek. Itt nincs természet. Semmi sincs.

(szünet)

Semmi.

(hosszabb szünet)

Milyen érzés ez?

Hogy nincs körülötted senki és semmi, csak te vagy. Nincsenek itt elterelések, semmit sem tudsz semmi máshoz viszonyítani, hasonlítani. Nincs múlt és nincs jövő.

Nincs itt semmi, csak te.

Nincsenek sikerek, és nincsenek kudarcok.

Itt nincsenek csaták az énnel vagy másokkal. Nincs itt semmi, csak te. Nincs tested sem, amivel civódhatnál. Nincs hatalom. Nincsenek érzelmek.

Csak te vagy. Itt nincs halál.

Itt nincs fájdalom.

Itt nincsenek célok, nincsenek tervek, nincsenek küzdelmek. Nincs itt semmi.

(szünet)

Semmi. Még csak sötétség sincs itt. Még nyugalom vagy csend sincs. Nincs itt semmi.

(szünet)

Ez az Én Vagyok. A Létezem.

(szünet)

És ez nem az, hogy Létezem, ha van egy családom, vagy, hogy Létezem, ha vannak angyalok, vagy Létezem, ha vannak elmúlt életek, vagy Létezem, ha létezik a jövő. Itt nincs semmi, csak a Létezem.

Nincs múlt, amit le kellene győznöd. Nincs jövő, amit ki kellene agyalnod, és ami miatt aggódnod kellene.

Itt mindössze a Létezem, az Én Vagyok van.

És itt nincs semmiféle hatalom. Itt nem éhes a test vagy az elme vagy a lélek. Csak Létezem.

(szünet)

Soha ne hagyd el ezt a helyet!

Soha ne menj el innen, soha, de soha!

Ez vagy Te. Nincs Isten. Nincs energia. Nincs itt semmi, csak te, az Én Vagyok. Soha ne távozz el innen!

Attól még ott lehetsz a többi szobában is. Ott lehetsz a családoddal. Együtt lehetsz a barátaiddal, a szerelmeiddel, az angyalokkal, a természettel és minden mással. Benne lehetsz ebben az összes többi dologban, de soha ne menj el innen.

Mindig maradj itt az Éneddel, az Én Vagyokkal.

Minden más csupán a tudat játéka, alakítása. Ez maga a tudat.

Minden más egy megnyilvánulás, egy kifejeződés és egy tapasztalás, de ez maga a tudat.

És nincs szüksége semmire. Se ételre, se pénzre, se hatalomra, se emberekre, se istenekre, se angyalokra, semmire. Nincs múlt vagy jelen. Ez egyszerűen a Létezem.

Mindig legyél itt, és még máshol is, amit csak választasz, de közben végig maradj itt.

Vegyél egy jó mély lélegzetet, és ebben a lélegzetben most, a Létezem helyéről terjeszd ki a tudatod, a tudatosságot, az életet a Házadba. És csinálj olyan szobákat, amilyeneket csak szeretnél a választásod által. És válaszd meg, hogy kik legyenek ott, azokban a szobákban. Legyél együtt a természettel, amik körbeveszik a Házadat. De közben mindig, mindvégig legyél itt, a semmi szobájában, ahol rajtad kívül nincs senki és semmi.

Vegyetek egy mély lélegzetet drága barátaim, miközben besétálunk a hatalommentes életbe, az új dimenziókba, de igazából vissza, az Énedhez. Vissza a Létezemhez.

Vegyél egy jó mély lélegzetet!

Drága Linda majd lassan lélegzik egy kicsit veletek, én pedig megragadom ezt a nagyrabecsült pillanatot, és visszatérek ahhoz, hogy Létezem, visszatérek oda, hogy Vagyok, Aki Vagyok.

Még egy gyors emlékeztetőt mondok arról, hogy mindannyian megkapjátok az ingyenes, tiszteletbeli énVágyatokat, ami hamarosan megérkezik hozzátok. Jól használjátok, de soha ne a hatalom céljából!

És ezzel, drága barátaim, ahogy ezt már tudjátok, minden jól van a teremtés egészében „és” a semmiben. Köszönöm. Örömömre szolgált. Köszönöm.

119