Máris érzem a kávé illatát, pedig még ki sem nyitottam a szemem. Á! Á! Köszönöm, drága Sandra! (némi taps) Köszönöm.

Üdvözöllek titeket drága Shaumbra a világ minden részéről, és a stúdióban összegyűlt helyi közönséget is!

Elismerés

Mielőtt belekezdenénk a Shoud szokásos részébe, szeretnélek elismerni külön-külön mindannyiótokat szívem teljességéből, mert megértem, hogy milyen nehéz ez az utazás. Tényleg megértem.

Ez bámulatos, és elképesztően örömteli, hogy itt vagytok, hogy velünk vagytok. Nehéz ez – az energiák, ennek a bolygónak a tudatossága, a munka, amit az aspektusaitokkal végeztek, és az, ahogy valahogy képesek vagytok egy zsonglőr ügyességével kezelni a mindennapos életet, a kapcsolataitokat, egy változó bolygót annak kihívásai közepette, valamint a testeteket, azt, ahogy képesek vagytok ezt az egészet megtenni, és hogy ilyen nagyon elköteleztétek magatokat a testet öltött megvilágosodásotok, a realizációtok mellett. Időnként ez könnyekre fakaszt engem, Tóbiást, Kuthumit, és a többieket is. Bámulatos!

Néha azt érzem, hogy nem teljesen vagytok tisztában azzal, amit tesztek, nem értitek annak nagyságát – hogy megváltoztatjátok a tudatosságot, megengeditek a megvilágosodásotokat, azt, hogy több, mint ezer létidő álma itt és most teljesedik be, a létező legnehezebb, legnagyobb kihívásokkal járó, és ezzel együtt mégis a legszépségesebb helyzetekben.

A megvilágosodás önmagában véve brutális. Minden részedet elveszi, akinek eddig gondoltad, hitted magad – és porrá zúzza azt. Miszlikbe szaggatja.

A megvilágosodás az elmének egyáltalán nem a barátja. Beléd férkőzik. Belemegy a gondolataidba, mélyen behatol minden résbe, repedésbe, minden eldugott, árnyékos sarokba, áthatol az elme minden bezárt ajtaján és az emlékeken annak érdekében, hogy megtisztítsa és felszabadítsa azokat. Mégis ez a létező legnagyobb kihívással járó tapasztalás, amin valaha is keresztülmehetsz.

A Mesterlétnek ebben az állapotában lenni – túl az ébredésen, és most már igazán a Mesterlétben lenni – azt okozza, hogy elveszítsd a személyiséged minden érzetét, az önbecsülésedet, az egyensúlyodat, mindent. Beléd fog mászni. De valahogy még mindig elkötelezett vagy. Valahogy még mindig kapcsolatban maradsz magaddal.

Sok éjjelen dolgozom veletek, és látom, hogy sokszor szinte már kétségbeejtően és ádázul próbálkoztok mindenféle technikákkal, hogy megpróbáljátok újra összerakni, összeszedni magatokat. Időnként ehhez elképesztő mérvű mentális erőt alkalmaztok, bevetitek az összes akaraterőtöket. Látom, hogy mindezt azért csináljátok, hogy valahogy megpróbáljátok ezt az egészet összetartani, de egy dolgot már is elárulhatok, és el is fogok mondani az éjszakai találkozóinkon, mégpedig azt, hogy ne próbálkozz ilyen keményen egyben tartani a dolgokat. Oka van annak, hogy a dolgok szétesnek.

Itt leszel azután is, hogy minden más darabokra hullott. Attól még a valódi „Létezem” leszel, bármi is történjék, de az összes többi rész és darabka mind szét fog esni, le fog omlani. Ez része a fejlődési folyamatnak. Része egy felfedezési folyamatnak.

Amikor ragaszkodsz valamihez abból a célból, hogy meg tudd tartani az egyensúlyodat, hogy ne őrülj meg – ismerem én is ezt az érzést, tudom milyen azt érezni, mintha a létező legsötétebb szakadékba zuhannál bele, ahol el fogod veszíteni minden egyes részedet – na, ilyenkor az a legjobb – bár ez talán ellentmond minden józan észnek – mégis, a legjobb, amit ilyenkor tehetsz – az a megengedésed. A megengedés. Ekkor megengeded magadat, a Szellemedet, az Én Vagyok-odat.

Amikor ettől eltérő, más dolgokkal próbálkozol – ahogy ez időnként elő szokott fordulni – hogy megpróbálsz közhelyekbe kapaszkodni, megpróbálsz a régi személyiségedhez, és azokhoz a dolgaidhoz ragaszkodni, amik talán a múltban működtek – akkor ez létrehoz egy ellenállást, ami még fájdalmasabbá teszi az egészet. Ez talán egy múló pillanat erejéig kielégíti az elmét, és azt a részedet, amelyik úgy gondolja, hogy ezzel legalább teszel valamit. De ha bármit is tenni akarsz, legyen az a megengedésed. Ilyenkor megengeded magadat, az isteniségedet, a valódi, igaz természetedet.

És igen, lesznek olyan időszakok, amikor az a borzalmas érzésed támad, hogy mindent elveszítesz, és egyre csak zuhansz bele a semminek abba a feneketlen mélységgel fenyegető, sötét szakadékába. De drága barátaim, ki fogtok onnan emelkedni az Én Vagyok igaz és teljes tudatosságában. És ez nem egy filozofikus állítás. Nem valamiféle spirituális közhely. Ez te vagy.

És utána ugyanígy találkozunk majd, mint most. Én elterellek titeket. Azt hallottam, hogy esetenként provokállak és bosszantalak benneteket, és egy pár embert szándékosan kihajítok az ajtón. Elismerem a bűnösségemet mindezekben a vádakban, sőt még másokban is, amikről még csak tudomásotok sincs. (nevetés) De a tényállás az, hogy itt vagytok, hogy nem mentetek el. Nem adtátok fel.

Egy bizonyos értelemben véve nem tudjátok ezt feladni. Nem tudtok visszafordulni, pedig tudom, hogy a legtöbben megpróbálkoztatok azzal, hogy hátat fordítotok ennek az egésznek úgy kétszer, háromszor, öt tucatszor, sőt még többször is. És tudom, hogy egy részed azt kérdezi: - Mit tettem? Miért nem tudok újra normális lenni? – Hát azért, mert a normális az nem természetes. És ezt nyugodtan idézhetitek is tőlem. Ez egy remek póló felirat. A normális az nem természetes. Nem a valódi létállapotod. Fejlődésben vagy. Előemelkedsz. Realizálsz.

Tehát amikor így összejövünk egymással és együtt nevetünk és provokálunk és elterelünk, meg minden mást teszünk, én igenis elismerlek és igazán nagyra becsüllek mindannyiótókat kivétel nélkül. Mert ez nehéz.

Fel tudjátok azt fogni, hogy ezen a bolygón jelenleg milyen kevesen vannak azok, akik igazán megengedik a saját Énjüket, Szellemüket? Ó, hát sokan játszadoznak a spiritualitásban és a vallásban, sokan filozofálgatnak, de hányan vannak itt a megvilágosodásukért? Nem sokan, alig egy páran az egész világon.

De nem is kell, hogy sokan legyenek. Nem kell ehhez sok ember. Hiszen ennek a lényege a pattogatott kukorica effektus, és ti a kipattogás kellős közepén vagytok éppen, ahol is egy apró kis kukorica szemből egy teljesen kivirágzott, pompázatos Én Vagyok-ká váltok.

Akkor most, ezután a szívbéli, érzelgős nyitás után térjünk vissza Adamushoz! (nevetős)

Vegyünk egy jó mély lélegzetet és térjünk vissza a megszokott stílushoz! (Adamus belekortyol a kávéjába) Á!

Igazság

Az egyetlen igazság – az egyes egyedüli igazság – az, hogy „Létezem. Vagyok.” Ennyi. Ez az egyetlen igazság. Minden más egy elképzelés, egy kreatív elképzelés. Ahogy ezt az én drága barátom, Ramesh Mester mondta. Bár egy kicsit módosítottam az állításán, de az egyetlen igazság az „Én Vagyok. Létezem.” – Minden más egy kreatív elképzelés. Egészen bámulatos!

Nem léteznek ettől eltérő valódi igazságok. Igen, ha kinézel az ablakon, akkor fákat, épületeket, füvet és a többi embert látod. De ez nem a valódi igazság. Ez egyfajta „ÉS” igazság, de az egyetlen igazság a „Létezem”. Mindannyiótokat arra bátorítalak, hogy lélegezzetek ezzel, és érezzétek ezt át egészen addig, amíg ez kívül-belül át nem járja, és össze nem remegteti mindeneteket, és el nem jön az „Aha” pillanatotok, amikor ezt felfogjátok. Ez nem csak egy szó – Létezem – hanem maga a tudás. Maga a realizáció – Létezem. Örökkön-örökké létezem.

Amikor az emberi szinten darabjaidra hullasz, vagy az elméd teljes összevisszaságba, káoszba kerül, az egyáltalán nem számít. Nem számít. Létezem.

Amikor aggódsz a halál miatt, vagy amiatt, hogy mit hoz a holnap, vagy a megélhetésed miatt, illetve hogy miből fogod kifizetni a számláidat – ez mind nem számít. Tényleg nem számít. "Létezem."

Ezért is vagyok képes kinevetni a halált. Először is, az emberi fogalmak szerint én halott vagyok. (kisebb nevetés) Mégis sokkal inkább életben vagyok, mint a legtöbb ember, akivel valaha is találkoztam. Ezért is tudok nevetni a halálon. Mert az nem számít. Fel tudjátok azt fogni, hogy amikor egy Mester túl tud lépni a halál miatti aggodalmon, akkor minden könnyűvé válik? De ott a félelem: - Ha elfogadom a halált – ezzel együtt megjelenik annak félelme, hogyha elfogadod, akkor az azt jelenti, hogy az máris megjelenik a küszöbödön. Nem, ez nem egészen így van. Illetve előbb vagy utóbb mindenképpen megjelenik, de most komolyan, tényleg örökkön örökké itt akarsz maradni? Nem, nem, nem.

De amikor túllépsz a halál miatt érzett aggodalmon, akkor azzal legyőzted a minden emberben ott lévő leghatalmasabb démon egyikét. Amikor realizálod, hogy „Létezem”, amikor felismered, hogy örökkön örökké létezni fogsz, akkor drága barátaim… (Adamus szünetet tart, miközben Linda a terem hátsó részébe oson) Milyen csendesen jársz, (Mondja Lindának) de mégis mekkora zajt csapsz! (Adamus nevet)

Amikor felismered, hogy „Létezem”, akkor többé nem aggódsz ezek miatt a dolgok miatt. Akkor nem aggódsz a következő étkezésed miatt. Akkor többé semmi miatt nem aggódsz. Ettől a felismeréstől hirtelen az egész energia dinamikád megváltozik, és minden ott terem számodra. Minden. „Létezem” – nagyon egyszerű. Olyan nagyon egyszerű.

Jelenlegi energiák

Tudom. Vannak nehéz napok. Ó, azok a nehéz napok – nézzük csak meg, hogy állunk manapság! Vegyük csak szemügyre az eseményeket! Ahogy ma már korábban említették, ma 4-4-8 van. (a dátumra utal) Lényegében akad egy kis dolog ezzel a számmal! A négyesek nagy egyensúlyt jelentenek, ahogy a négyzet is. A nyolc pedig természetesen az egyensúly egyensúlya.

Tehát itt vagyunk ezen a 4-4-4 napon, aminek az egyensúlyról kellene szólnia, de a legtöbben mégsem érzitek ezt az egyensúlyt.

Itt vagyunk. Éppen ma korábban történt ez a holdfogyatkozás, ez a vérhold. Ó, és hogy ennek az egésznek micsoda energiái vannak! Itt vagyunk, Húsvét hétvégéjén. Közvetlenül nagypéntek - érdekes, hogy miért pont így hívják ezt a napot (nevetés) - és húsvét vasárnapja között – ami a felemelkedés napja. Tehát itt vagyunk, ebben a köztes térben. Elképesztőek az energiák!

Alig vagyunk túl a tavaszi nap-éjegyenlőségen, az évszakváltáson. És itt volt ugye ez a napfogyatkozás is, és mindezek a dolgok történnek. Én tényleg a ProGnost évének hívom ezt.

Intenzív. És ahogy a ProGnost alatt is elmondtam, sok-sok esemény, rengeteg dráma követi egymást, egyik jön a másik után. Önmagában véve egyik esemény sem megterhelő, de így, sorozatban, ebben a szinte vég nélküli áradatban, jóformán alig vagy képes utolérni magad. Ó, és az a testi fáradtság érzés! Valaki érezte ezt mostanában? (A közönség egyetért) Igen! De ez természetes!

És ti pedig azon aggódtok: - Mi a baj velem? – Ezen aggódtok. De drága barátaim, ez természetes amiatt, amin jelenleg átmentek. Máris elmagyarázom.

Itt vagyunk hát, ennek a sok-sok különböző energiának a kellős közepén, és mi történik? Nos, elmondom, mert ebben az elmúlt pár hétben nagyon el voltam foglalva veletek éjjelente. (Adamus nevet) Ó, igen! És titeket pedig az a sok furcsa álom foglalt le. Nem, nem! Arról van szó, hogy a gyönyörűséges álmaidat elég furán értelmezed. És a kettő között pedig óriási különbség van! Nincsenek fura álmaid. Mindössze az a helyzet, hogy egy meglehetősen fura, mentális módon értelmezed az álmaidat.

Az álmaid csodálatosak. Csak az van, hogy az elméd nem érti, hogy mi a ….. folyik. Igen! Észrevettétek, hogy kisípolnak? (kisebb nevetés) Ez nem én voltam. Én ki akartam mondani azt a szót! De nem tehetem.

SART: Gyerünk!

ADAMUS: Nem. Mondd ki helyettem Sart! SART: Fasz.

ADAMUS: Á! Jó. (nevetés) Gyakorlok Sedonára, ahol nem szabad káromkodnom, de a közönséget rávehetem a káromkodásra, a csúnya szavak kimondására.

Szeretem az igazán csúnya szavakat, na, nem mindig, de azok egyfajta felkiáltó jellel szolgálnak – és akkor – bumm – felrázzák kicsit az energiákat!

Ó, annyira Nem sajnálom Edith! (nevetés) De Edith, Edith, Edith, szeretlek drágám! (megcsókolja Edith-et) Igen.

EDITH: Köszönöm. Dettó.

ADAMUS: Ma van valamim a számodra! EDITH: Ó!

ADAMUS: Igen, csak neked! Az új, nos, ez nem az a siker könyvem, mert azon még mindig dolgozunk – hanem ez az új bámulatos könyvem! (A magasba emeli a Tudat Alakítása -  Act of Consciousness - c. könyvét) Igazából ez nem az én könyvem. Az én nevem szerepel a borítón persze. Nagy, nagyon nagy betűkkel! Így eladható. (nevetés) Ez a te könyved. A ti könyvetek. Rengeteg szó van benne. Vannak benne igen érdekes elképzelések, gondolatok és kifejezések, továbbá egy-két szép kis közhely, és érdekes címe van, de ez a ti könyvetek. Shaumbra, ebben a könyvben a ti energiátok van benne. Ti helyeztétek bele a könyvbe. Én pedig lepecsételtem azokat az energiákat. Hosszú időt töltöttem azzal, hogy beletegyem, beleárasszam a könyvbe az energiákat az egész gyártási folyamat alatt. Ez a ti könyvetek, a ti utazásotok.

És nem állítom, hogy hirtelen több millió példány el fog kelni ebből a könyvből világszerte, aminek az az oka, hogy nincs több millió ember, aki ezt igazán, tényleg megértené. De így is meg fogja találni az útját sokakhoz, akik készen állnak rá. Valószínűleg mindent tudtok, ami benne van a könyvben, de jó újraolvasni, elsősorban azért, hogy lássátok, hogy mennyire okosak vagytok. De ez a könyv meg fogja találni az útját sok emberhez, akik számára a megváltást fogja jelenteni sok-sok értelemben.

Azoknak, akik azt hiszik, hogy egyedül vannak, azoknak, akik azt hiszik megőrültek, és azoknak, akik nagyon egyensúlytalanok az életükben bekövetkezett dolgok miatt, amik látszólag túlnőnek rajtuk. És ha elolvassák ezt a könyvet, de nem csak a szavakat, hanem ha beleéreznek az energiákba, akkor az meg fogja változtatni őket.

Engedd meg, hogy neked ajándékozzam ezt a könyvet…

EDITH: Köszönöm.

ADAMUS:…drágám. (A közönség tapsol)

EDITH: Megpuszilhatlak?

ADAMUS: Gyere ide apucihoz! Hm. (nevetés, Edith arcon puszilja Adamust)

EDITH: Köszönöm!

ADAMUS: Köszönöm.

Tehát ezek az energiák zajlanak. És ez kemény. Vannak napok, amikor úgy érzitek magatokat, mintha satuba fognának, és egyre szorosabbra és szorosabbra szorul az a satu, ahonnan úgy érzed, ki kell szabadulnod, más napokon pedig azt érzed, mintha mind két karodat és lábadat szorosan megkötözték volna és kinyújtották volna minden irányba egyszerre. Na, ez az, amikor veszel egy mély lélegzetet!

Tudom, hogy időnként ezt nehéz megtenned, hogy a megengedéssel lenyugtasd magad, ahol is nem próbálod szabályozni a testedet, a gondolatokat pedig végképp nem.

A megengedés abszolút ellentétes azzal, amikor megpróbálod szabályozni és irányítani a gondolataidat. Az nem működik valami fényesen. Úgy nagyjából tíz percig működik, utána pedig vagy az üveg vagy a vízipipa után nyúlsz, ahogy ezt mi a Felemelkedett Mesterek Klubjában mondani szoktuk. (nevetés) Vagy pedig teljesen megőrjíted magad. Nos, sok új kis hír klip lesz ebben.

Tehát Shaumbra, nehéz nektek. Én ezt elismerem. Tudom, hogy nehéz. De amikor így összejövünk egymással, mint most is, akkor történik egy ideiglenes megkönnyebbülés, ilyenkor jut idő a nevetésre, egy kis viccelődésre, egy kis ellazulásra és egy kis gyönyörű zenére – a mai zene tetszett nekem – jut idő egy kis elterelésre, amikor is belelazulhatsz a megvilágosodásodba. (A Shoud elején szóló dalra utal, aminek a címe: Fade into you – Sam Palladio és Clare Bowen előadásában)

Kérdések és válaszok

És akkor most Linda a mikrofonnal megy a közönséghez, ahol válasz kapok azokra a kérdésekre, amiket én teszek fel.

LINDA: Örömmel.

ADAMUS: Az emberek folyton azt kérdezik: - Adamus miért nem csinál olyan kérdés- válaszokat, amilyet Tóbiás csinált? – Hát úgy nézek én ki, mint Tóbiás? (nevetés) Valószínűleg igen! (még nagyobb nevetés) Hülye kérdés. A válaszom pedig az, hogy itt én kérdezek, és ti válaszoltok.

Ma kitöltünk egy felmérést, és arra kérlek benneteket, hogy érezzetek mélyen, és válaszoljatok igazul, őszintén! Máskülönben a makyo mérő az egekben lesz.

LINDA: Hoppá!

ADAMUS: És mindenkihez három kérdésem van. Linda, találomra válaszd ki a válaszolókat az egész teremből!

Előbb add oda valakinek a mikrofont, és majd utána teszem fel a kérdést!

LINDA: Olyanhoz menjek, aki rendszeresen itt szokott lenni, vagy olyanhoz, aki új itt?

ADAMUS: Mit szólnál egy olyanhoz, akinek kerek, új arca van? (nevetés) Annak kell válaszolnia, aki új, és kerek arca van. Dehogyis! Igen. (Linda odaadja valakinek a mikrofont, aki továbbadja azt a mellette ülőnek.) Ó, nem adhatod tovább másnak a mikrofont. Ez…igen.

SHAUMBRA 1: (nő) Ó, én válaszolok?

ADAMUS: Igen. (nevetés)

SHAUMBRA 1: Oké.

ADAMUS: Ez nem játék. Ez nem egy zenélő mikrofon. Oké, akkor jöjjön a kérdés. Megtennéd, hogy felállsz?

SHAUMBRA 1: Oké.

ADAMUS: Hogy láthassuk a szépségedet!

SHAUMBRA 1: Oké.

ADAMUS: Igen, igen. A kérdés. Igazából három kérdést teszek fel, és arra kérlek, hogy adj egy becslést nekem. Először azt kérdezem tőled, hogy becsüld fel a hangulatodat az egytől tízig terjedő skálán, ahol az egy jelenti a legpocsékabbat, a tíz pedig azt, hogy kiáradó vagy.

SHAUMBRA 1: Oké.

ADAMUS: Milyen most a hangulatod?

SHAUMBRA 1: Úgy körülbelül hatra tenném.

ADAMUS: Hatra.

SHAUMBRA 1: Ühüm.

ADAMUS: Jó válasz. És megkérnék valakit, hogy írja le a válaszokat!

LINDA: Mit szeretnél, hova írjuk le a válaszokat?

ADAMUS: Egy darab papírra. (Adamus nevet, Linda pedig az iPad-re mutat) Jó, jó, rendben.

LINDA: Oké.

ADAMUS: Tehát akkor a hangulat hat. Következő. Milyen az energiaszinted? Egytől tízig, ahol az egy jelenti az alacsonyt, a tíz pedig azt, hogy készen állsz lefutni a maratont. Hogy áll az energiaszinted?

SHAUMBRA 1: Kettő.

ADAMUS: Kettő. Oké, nagyszerű! Jó. Úgy értem nem az a jó, hogy ez kettő, hanem az, hogy értékelem az őszinteségedet. Igen. És akkor a harmadik kérdés! Hogy áll az egyensúly érzeted? Az egy jelenti azt, hogy sehogy, a tíz pedig azt, hogy teljesen integráltan.

SHAUMBRA 1: Ó, nahát!

ADAMUS: A nahát nem választható! Egytől tízig kérem!

SHAUMBRA 1: Oké. Egytől-tízig.

ADAMUS: Egytől tízig.

SHAUMBRA 1: Az egyensúlyom hármas.

ADAMUS: Három. Kitűnő. Köszönöm. Köszönöm. Valahova eljutunk ezzel. Köszönöm.

SHAUMBRA 1: Oké.

ADAMUS: Igen.

SHAUMBRA 1: Köszönöm.

ADAMUS: Akkor volt itt egy hat….mit írtál oda?.....(próbálja megfejteni Linda írását) Hangulat.

LINDA: Hangulat.

ADAMUS: Hangulat. Az energia szint 2, egyensúly 3. Ez elég jó. Elég jó.

Oké, kérem a következőt! Nem azt mondom, hogy ez jó, de meg fogok neked mutatni valamit, és azt kérem, hogy nagyon fókuszálj erre!

SHAUMBRA 1: Oké.

ADAMUS: Imádlak ugratni benneteket! Meg is ölelhetlek? Ma ölelés nap van Adamus háza táján. (megölelik egymást) Jó. Jó. Következő.

LINDA: Hány embert fogsz megkérdezni?

ADAMUS: Mindenkit.

LINDA: Neeeem! A tábla miatt kérdezem!

ADAMUS: Nem, mindenkit megkérdezek.

LINDA: Az írás miatt.

ADAMUS: Még nem tudom.

LINDA: Csak próbálnám ezt feltérképezni. Csak próbálnám feltérképezni.

ADAMUS: Nem próbáltuk el. Most csináljuk az egészet.

LINDA: Térképet próbálok készíteni.

ADAMUS: Igen.

LINDA: Próbállak támogatni.

ADAMUS: Oké, következő.

LINDA: Támogatlak.

ADAMUS: Köszönöm. Ez a legelső ilyen alkalom. Valakinek ezt jegyzőkönyvbe kellene vennie. (nevetés, ahogy Adamus csókot dob Lindának)

Igen. Milyen ma a hangulatod?

SHAUMBRA 2 (férfi): Nem tudom mit jelent ez.

ADAMUS: Nem tudod. Válassz egy számot! Csak találj ki egy számot egy és tíz között!

SHAUMBRA 2: Hét.

ADAMUS: Hét. Oké. És hogy áll az energiaszinted?

SHAUMBRA 2: Az energiaszintem?

ADAMUS: Igen.

SHAUMBRA 2: Hát, úgy ötöt vagy hatot mondanék. Öt és fél.

ADAMUS: Öt és fél. Oké, jó, jó. És végezetül, hogy áll az egyensúly érzeted?

SHAUMBRA 2: Az egyensúly érzetem?

ADAMUS: Magaddal, az integrációddal.

SHAUMBRA 2: Öt és fél. (Adamus szünetet tart, Lindát nézi, aki John Kuderkával beszél)

LINDA: Elfoglalt vagyok! (nevetés)

ADAMUS: Öt és fél. Jó. Oké. Linda, leírnál egy-két számot?

LINDA: Máris. Csak éppen nem működik az iPad-em.

ADAMUS: Köszönöm. Olyan ez is, mint amikor nem működik a szekrényed? (nevetés)

Tehát akkor eddig az volt, hogy rendben van, de semmi rendkívüli sincs.

SHAUMBRA 2: Igen. Semmi rendkívüli.

ADAMUS: Semmi rendkívüli. Igen. Egyébként örülök, hogy itt vagy. Emlékszel a pár éjszakával ezelőtt történt beszélgetésünkre? Emlékszel?

SHAUMBRA 2: Nem.

ADAMUS: Jó. (Adamus nevet) Jó. Nagyon mérges voltál rám. És nagyon hosszasan kellett beszélgetnünk. Igen.

SHAUMBRA 2: Oké.

ADAMUS: És nem kértem pénzt tőled emiatt a rendkívül hosszúra nyúlt beszélgetés miatt. Na, igen. Köszönöm. Következő! Milyen a hangulatod?

SHAUMBRA 3 (nő): Hét.

ADAMUS: Hét. Hűha! (Linda még mindig azzal van elfoglalva, hogy megfelelően működjön az iPad) Tudod, én szeretem a papírt. A jó öreg, régimódi papírt.

LINDA: Mi volt a szám?

SHAUMBRA 3: Hét.

ADAMUS: Köszönöm. Hét.

SHAUMBRA 3: Nem csináltunk mást azóta.

ADAMUS: Jó. Hogy áll az energiaszinted?

SHAUMBRA 3: Hmmm. Hat.

ADAMUS: Hat. Na, igen. Mit reggeliztél?

SHAUMBRA 3: Joghurtot.

ADAMUS: Á, jó! Azt is mondhattad volna, hogy: - Semmi közöd hozzá.

SHAUMBRA 3: Igen, mondhattam volna. (nevetés)

ADAMUS: Jó.

ADAMUS 3: Nem rejtegetek semmit.

ADAMUS: Joghurt. És hogy áll a jólléted, az egyensúlyod?

SHAUMBRA 3: Nyolc.

ADAMUS: Nyolc! Ez vicces – na, nem úgy vicces – hanem inkább szokatlan. Az előbb azt hittem, hogy a sírás határán állsz.

SHAUMBRA 3: Nem.

ADAMUS: Akkor lehet, hogy tévedtem. Nagyot tévedhettem. Nem.

SHAUMBRA 3: Nem úgy éreztem. (Adamus nevet)

ADAMUS: Oké. Csak keresgélek. Semmi közöm a joghurtodhoz, a könnyeidhez. Nem rám tartozik. (nevetés) Következő!

LINDA: Ühüm.

ADAMUS: Micsoda parádé folyik ott hátul! (páran nevetnek, Larry pedig előhozta a régi íróállványt)

LINDA: Ez egyértelmű!

MOFO: Te jóságos…

ADAMUS: Mofo.

MOFO: Hogy s mint?

ADAMUS: Jól. Milyen a hangulatod?

MOFO: Hát….

ADAMUS: Voltál már jobban is.

MOFO: Voltam már jobban is, de azért nem borzalmas a helyzet.

ADAMUS: Akkor határozd meg nekem a borzalmasat! Az emberi állapotban élsz itt, ezen a bolygón! Csapdában vagy. Az élet nehéz. Itt van ez a sok-sok…..Micsoda?! Még, hogy nem borzalmas? Ó!

MOFO: Ó!

ADAMUS: Milyen a hangulatod? Most, miután….

MOFO: Nem, csak….

ADAMUS: Összezuhant.

MOFO: Leesett.

ADAMUS: Értem, igen, igen.

MOFO: Igen. Nyolcon kezdtem, most úgy hatnál járok.

ADAMUS: Hatnál.

MOFO: Igen, hatnál. Igen.

ADAMUS: Hat. Rendben. Nagyszerű.

LINDA: Hat?

ADAMUS: És mi a helyzet az energiaszinteddel?

MOFO: Ez fura, mert egyszer tíz, aztán kettő, és folyton ingadozik.

ADAMUS: Igen.

MOFO: Energiával telve érzem magam, aztán meg hirtelen lemerülök.

ADAMUS: Igen, bipoláris.

MOFO: Igen az! (nevetés) Igen! Nem elég a gyógyszer!

ADAMUS: Vannak aggodalmak, hogy bipoláris leszel, vagy, hogy van benned valami szélsőségesen pszichotikus. Pedig ez nem így van. Rendben vagy.

MOFO: Nahát.

ADAMUS: Rendben vagy.

MOFO: Nahát! Végre fogok tudni aludni.

ADAMUS: Igen, most már fogsz tudni aludni.

MOFO: Köszönöm. Köszönöm.

ADAMUS: Igen. Jó. És mi a helyzet az egyensúly érzeteddel?

MOFO: Azt úgy körülbelül négyre tenném.

ADAMUS: Ó!

MOFO: Igen.

ADAMUS: Ne már!

MOFO: De igen, sőt, fél alatt egy kicsivel.

ADAMUS: Fél alatt egy kicsivel. Oké.

LINDA: Mi volt itt ez az energia kompromisszum?

ADAMUS: Elvágtuk a különbséget! Újabb kompromisszum! Oké. Jó.

MOFO: Az emberi módon.

ADAMUS: Igen, igen. Még kettőt kérek! Még kettőt!

LINDA: Még kettőt!

ADAMUS: Oké. Látjátok a trendet? (valaki azt mondja: - Igen)

LINDA: Igen, igen.

ADAMUS: Oké.

LINDA: Határozottan látszik a trend.

ADAMUS: Határozottan látszik a trend.

LINDA: És szívás.

ADAMUS: Rendben, jöhet a következő! Milyen a hangulatod? Akárkihez is kerül a mikrofon! Milyen a hangulatod?

DENISE: Az elmúlt két-három hétben eléggé ingadozott.

ADAMUS: És most milyen?

DENISE: Ma, hát ma….

ADAMUS: Bumm! Pillanatfelvétel!

DENISE: Ma hét.

ADAMUS: Hét. Jó. És mennyi volt a legalacsonyabb az elmúlt pár hétben?

DENISE: Egy.

ADAMUS: Igen. Jó. És mi a helyzet az energiaszinteddel?

DENISE: Ebben a pillanatban nyolc. Két hete kettő volt.

ADAMUS: Rendben, jó. És végül, milyen az egyensúly érzeted?

DENISE: Hét. És két héttel ezelőtt egy körül járt.

ADAMUS: Egy. Lényegében pár hete egyáltalán nem is létezett. (nevetés)

DENISE: Igen!

ADAMUS: Éjjelente veled is szoktunk vitázni.

DENISE: Jaj, ne!

ADAMUS: Miért veszekszel velem? Csak kíváncsi lennék!

DENISE: Én veszekszem veled?

ADAMUS: Ó, bizony ám!

DENISE: Oké. Nagyrészt azért, mert azt akarom, hogy meghalljanak.

ADAMUS: Azt akarod, hogy meghalljanak.

DENISE: Igen.

ADAMUS: Érdekes.

DENISE: …és szükségem van arra is, hogy meghalljam magam.

ADAMUS: Érdekes. És mit szeretnél, ki halljon meg téged?

DENISE: Én, magam…..

ADAMUS: Ó!

DENISE:…a lelkem, a szellemem.

ADAMUS: Miért gondolod, hogy nem hallanak?

DENISE: Hogy miért gondolom, hogy nem hallanak? (elkezd sírni)

ADAMUS: Miért gondolod azt, hogy a lelked nem hall téged?

DENISE: (szünet után) Szerintem azért, mert éveken keresztül azt sulykolták belém, hogy nem érdemlem meg, hogy nem vagyok elég jó.

ADAMUS: És ki mondja ezt neked?

DENISE: Hát így nőttem fel, ezt hallottam másoktól, és most ez van.

ADAMUS: Ki mondja ezt neked?

DENISE: Biztosan magamra szedtem menet közben, és elhittem, és ezt most átteszem a saját szívembe.

ADAMUS: És miért teszed ezt?

DENISE: Ez egy jó kérdés.

ADAMUS: Tudom, mivel én kérdeztem, így annak kell lennie. Jó kérdés. Sajnálom. Tévedtem. Azt hittem, hogy a könnyek onnan jöttek, de most meg itt vannak. Lényegében mindenhol ott vannak.

Miért tenné ezt bárki is? Miért tenne ilyet bárki is – úgy értem, tudom, hogy miért, de azt nem tudom, hogy bárki is miért tenné ezt saját magával? Nem éri meg. Beszélhetnék veled itt most négyszemközt egy kicsit? (Adamus nevet)

DENISE: Igen. (vihog)

ADAMUS: Ez egy játszma. Ez egy rohadt, büdös, függő játszma. És te is, és bárki más is egyetlen csettintésre ki tud ebből szállni! Egy szempillantás alatt! Közületek bárki megteheti, hogy abbahagyod, hogy a tökéletesnél kevesebb dolgokat mondasz magadról. Legalább menj bele az ÉS-be! ÉS az energia szintem alacsony. Az egyensúlyom alacsony ÉS nem az. Csak ezt választod, hogy ezt hiszed el! És onnan tudom, hogy ezt mondod, mert valamelyik éjjel emiatt ordítoztál velem – ordítoztál. Hallak energetikailag és fizikailag. Ordítozzál magaddal, ha érted mire gondolok. Beszélj magaddal! Engedd meg magadnak, hogy érezd magad! Ne a lelkeddel kiabálj! Ne velem kiabálj! Beszélj magaddal!

És amikor velem kiabálsz, és azt mondod: - De én a boldogságomat, a bőségemet és az örömömet választottam! – akkor állj meg egy pillanatra! Tényleg ezt választottad, vagy csak kimondtad ezeket a szavakat? Tényleg, igazán ezt választottad? Vagy pedig csak azt mondod: - Igen, boldog akarok lenni. Igen, boldog akarok lenni. – de mégis, még mindig megengeded magadnak, hogy visszaess az önbántás régi mintáinak a csapdájába?

Beszélj magaddal! Halld meg magad! Rendben?

DENISE: Ezen dolgoztam ezen a héten.

ADAMUS: Fejezd be az ezen való munkát!

DENISE: Csak tegyem meg.

ADAMUS: Tedd meg! De dolgozni rajta – édes Istenem! Ismerek olyan létezőket, akik negyven, ötven élet óta dolgoznak dolgokon. Mert ha dolgozol rajta, akkor ezzel a mezőnek folyton csak ugyanazt a szakaszát szántod fel újra meg újra, és nem engeded meg, hogy bármi is növekedésnek induljon azon a földön, mert egyre csak felszántod ugyanazt a területet!

Mit élvezel azon, hogy dolgozol a dolgokon? Egyszerűen csak tedd meg! Ez egy tudati váltás. Ez egy….hol a könyvem? Szükségem van rá. (Edith átadja neki a Tudat alakítása c, könyvét) – Köszönöm. Ez a tudatnak egy alakítása, egy színjátéka, amit most már megvehetsz a hozzád legközelebb lévő könyvesboltban! (kisebb nevetések)

Ez a tudatnak egy alakítása. Ez nem arról szól, hogy dolgozzál rajta! Vagy, hogy próbálkozz! Hanem arról, hogy egy csettintésre – Én Vagyok. Ennyi. Ennyi.

Olyan sokan belesüppedtetek az önbántásnak ebbe az ingoványába! – Ó, túl tudok jutni ezeken az akadályokon? Fel tudok érni a hegy tetejére? Ó! Hatalmas terheket cipelek magammal, és még ott a gyerekkorom is! – Kussoljál már! Bumm! És egyszerűen csak megteszed.

De tudod, tudod….(Adamus nevet) Ez itt egy kis termék ajánlás, egy kis önreklámozás itt. De tudod….ez egy elterelés. Mert tudod, ha még mindig játszod ezt a játszmát, akkor kell, hogy legyen benne valami, amit élvezel benne. Ez ennyire egyszerű.

DENISE: Hm.

ADAMUS: Itt vannak a leendő Felemelkedett Mesterek, akik annyira közel vannak a megvilágosodásukhoz, a realizációjukhoz, és ordibálnak velem, hozzám vágnak dolgokat, ami nem annyira számít, mert nem vagyok fizikai testben, ezért csak –huss! – keresztülhalad rajtam. Rám dobálnak dolgokat, tagadva azt a tényt, hogy még mindig élveznek valamit. Azt állítom, hogy ha még mindig benne vagy a játszmában, akkor még mindig kinyersz belőle valamit. Még mindig kapsz onnan valamit. Majd ha belefáradsz, akkor kiszállsz a játszmából. És ez nem mindig könnyű. Ezért is mondtam el azt a szívmelengető beszédemet a legelején. Ez nem mindig könnyű, de lépj már ki abból a párkapcsolatból! Szállj már ki a dolgok régi módon való megtételéből! Szállj ki a nyomorodból!

Tudod, Nyomorfalva kissé túlnépesedetté vált mostanra, és kissé tönkrement. Bármikor átköltözhetsz Kellemesfalvába, amikor csak akarsz! Szállj ki onnan! Ez a tudatnak egy alakítása, színjátéka. Oké.

Egyébként, ezt meg akartam említeni – köszönöm, hogy megengedted ezt nekem – nekünk – hogy ilyen egyértelműek legyünk.

Még többet a jelenlegi energiákról

Említést akartam itt erről tenni még mielőtt elmondtam volna, hogy a bolygón jelenlévő energiák fel fognak erősödni. Igen. Tehát találj valamit, amit élvezettel csinálsz! És mindenki mást felejts el! Játsszák a játszmáikat. Ezek az energiák rendkívül intenzívek, és két fontos dolog van itt. Az egyik rövidtávú, a másik hosszú távú.

A hosszú távú átfogó…..á, inkább a rövidtávúval kezdem.

Az a rövidtávú dinamika zajlik most, amivel kapcsolatosan, mint azt mondjátok, hogy: - Ó, hát nem briliáns Adamus? – amikor elmondom, és akkor is ezt mondod majd, ha nem hiszed el. (kisebb nevetések) Feltűnt, hogy van egy új elektronikus jelzőnk ott, de nem látom se a „nevetés”, se a „taps”, se az „Úúú-Ááá” jelet sehol. (még több nevetés) Na, igen.

Ezekre a furcsa energiákra többen azt mondják, hogy ezek asztrológiai jellegűek, vagy, hogy a kozmoszból érkeznek. De hiszen ezek az energiák már réges-régen megteremtésre kerültek, hogy majd a megfelelő időben bejöhessenek az életetekbe! Ezeket ti teremtettétek meg már előre, vagyis nem az asztrológia miatt tesztek meg bizonyos dolgokat, amiket valójában nem is akartok megtenni. Nem. Te voltál az, aki jó előre megteremtetted ezeket az intenzív satuszerű nehéz állapotokat, hogy ezek a pontosan megfelelő időben majd beérkezzenek az életedbe. Vagyis nem az asztrológia teremti ezt számodra. Lényegében az asztrológia támogatja ezeket. Ez a kézbesítési mechanizmus valamire, amit már jó régen kértél. – Helló! Add nekem a poklot! Oké. – (nevetés) És most itt vagyunk.

A legnagyobb rövidtávú befolyással bíró energiák az elmúlt pár hét során, amik még úgy kb. 15 napig folytatódni fognak – közvetlen erős hatást gyakorolnak a kapcsolatokra.

LINDA: Jaj!

ADAMUS: (nevetve) Neked nem kellene….

LINDA: Jaj!

ADAMUS: Nem, mindenki másnak jajgatnia kellene, de neked pont nem….

LINDA: Mindenki más….

LINDA ÉS A KÖZÖNSÉG: Jaj!

ADAMUS: Kapcsolatok.

Ezek az energiák jelenleg nagyon, elképesztően intenzívek. És közvetlen hatással lesznek a kapcsolataitokra, mert nagyon sok olyan kapcsolatotok van, amik már nem megfelelőek. Lépj tovább! Szabadítsd fel magad! Szabadítsd fel a másik személyt is! Lépj tovább!

Vagy, ugyanezek az energiák egy elképesztő módon képesek egy jelenlegi kapcsolatot egy mélyebb, jelentőségteljesebb állapotba alakítani. Igen. Persze, ha most a partnered mellett ülsz, akkor bőszen bólogatnod kellene! – Ó, igen! Pontosan ezt is teszi! Igen.

LINDA: Ó!

ADAMUS: Ez van. Ez van Adamus. LINDA: Hm.

ADAMUS: Most, hogy úgy mondjam, egy kapcsolati hatás működik, és ez nem csak az életed társáról szól, akivel együtt élsz, és akivel megosztod az ágyadat, hanem az anyukáddal és az apukáddal való kapcsolatról is. Az anyuka kifejezetten kiugró téma itt most. Valakinek egy kemény anyuka problémája van itt. És ugyanez a helyzet a jó barátokkal is. Nos, azt hitted, hogy jó barátok voltak, de nem voltak azok. És ez tényleg nehéz.

Jelenleg, ebben az évben az átfogó dinamikák – ami alatt azt értem, hogy ez örökös téma, de ebben az évben kifejezetten az lesz - nagyon egyszerűek. Elmondtam már korábban is, és elmondom újra, hogy ez az egész a szabadságról szól. Az emberiség küzd a szabadságért, vagy azért, amit erről gondolnak. Jelenleg ez a létező legnagyobb dualitás, ami ezen a bolygón folyik, és ez nagyon sokféleképpen mutatkozik meg. Olyan sokféleképpen, hogy ez folytatódni fog a következő évben is. És mindez a szabadságról szól.

Olyan sok ember akarja a szabadságot, de mégis mit olvastok az újságban? Nem arról olvastok, hogy ez a csoport vagy az a csoport, hogy ez vagy az a személy szabaddá vált. Nem, egyáltalán nem. A leigázásról, a sárba tiprásról, a korlátozásról, a hipnózisról olvastok és hallotok ezen a bolygón.

Hipnózis

Most eltérek a témától, de később visszatérek a mondandómhoz – a bolygón lévő hipnózis jelenlegi szintje – a ti szavatokat használva – az egekben jár. Olyan könnyű ez! Annyira könnyű! Az elme jelenleg nagyon kiszolgáltatott. És később ez majd értelmet fog nyerni, de az elme most szélsőségesen kiszolgáltatott, és az emberek ezt fel sem fogják.

Itt van a szabadság iránti dinamika. Az emberek azt mondják, hogy a szabadságot akarják, de ahogy már pár évvel ezelőtt is elmondtam, amiért meg is kaptam a kritikát – igazából nem akarják a szabadságot. Azt hiszik, hogy akarják a szabadságot, és sok vezető azt fogja mondani: - Több szabadságot adunk nektek – de nem ez történik. Nagyon kevesen állnak készen az igazi szabadságra, és ezért is becsüllek oly nagyra benneteket, kivétel nélkül mindannyiótokat. Küzdötök vele, de tudom, hogy magszinten készen álltok rá.

Az emberek általában egy kicsivel könnyebb életet akarnak. Szeretnek zúgolódni a dolgok miatt. Feltűnt már ez nektek? Szóval azt szeretnék, ha a dolgok kicsivel könnyebbek lennének, de nem akarnak valódi szabadságot. Még akkor sem, ha ezüsttálcán nyújtanák át a számukra, és azt mondanák nekik: - A tiéd lehet a teljes szabadság – anyagi, fizikai, spirituális és minden létező értelemben” – mert ezzel az is együtt járna, hogy megváltozna az életük, és ez esetleg megváltoztatná a kapcsolataikat és a gondolkodásukat, továbbá a munkájukat, a jövőjüket és minden mást is. És erre azt felelik: - Hadd gondoljam ezt át! – Bumm! Már végük is van, mert abban a pillanatban, ahogy elkezdenek gondolkozni ahelyett, hogy választásokat hoznának, máris kiszolgáltatottá válnak minden és mindenki más számára.

Columbiában beszéltem a hipnózisról, arról, hogyan használják ezt különféle csoportok, amire azt mondhatjátok, hogy: - Ez rettenetes! – Pedig már nagyon régóta ez megy. Most mindössze kifinomultabban teszik.

Itt van ez a távoli hipnózis dolog, ahol ezek a csoportok szándékosan kiküldenek a világba úgynevezett gondolat hullámokat. Nem kell, hogy ott álljanak előttetek, a szemetek előtt egy órát himbálva, és…..ébresztő! Ébresztő! (Adamus nevet) Szóval nem kell a szemetek előtt egy órát lengetniük, semmi ilyesmire nincs szükség ma már. Ez már annyira elavult. Olyan 1800-as évekbeli. Nem, ez ma már teljesen másképpen történik. Virtuálisan azonnal ki lehet ezeket küldeni a rádióhullámokkal. És bárki, aki nem tudja, hogyan kell választani, aki tényleg nem akarja a szabadságot, valaki, aki képtelen megkülönböztetni a saját gondolatait mások gondolataitól, az magára fogja ezeket venni.

Tulajdonképpen végtelenül egyszerű ezt megtenni. Nem kell ehhez mester hipnotizőrnek lenni! Mindössze annyit kell tudnod, hogyan vetíts ki és helyezz ki egy gondolatot, hogyan öltöztesd azt fel, hogyan csomagold azt be a megfelelő közönség számára, utána meg csak figyelned kell, hogy magukra veszik vagy sem.

Ha már a távoli hipnózisról beszélünk, van valakinek sejtelme arról, hogy ez honnan indult ki a mai időkben?

LINDA: Oroszország. 1817.

ADAMUS: Oroszországot hallottam. Valaki más? Bárki? (valaki azt mondja: - Románia) Románia. Ennyi. Válasszátok Romániát, ugye? És honnan máshonnan? Oroszország, Románia. Honnan indult ki ez a távoli hipnózis, ahol ezek a képzett specialisták összejöttek, és belementek egy transzhoz hasonló állapotba, de nem kell ehhez mély transzba esés – és kivetítették a gondolatokat.

Mit szóltok ahhoz, hogy szerintem ez az egész a Vatikánból indult ki? A Vatikánból. (a közönség reakciója: - Óóó! ) Abszolút! És tudjátok, hogy akkoriban mi volt ennek a neve? Ima! Imádság! (a közönség reakciója: - Áááá!!) Na, most megy ez nektek, hogy azt mondjátok, hogy „Ááá”. Most megy ez nektek!

Az ima, imádság. Ezt nem feltétlenül rossz célokra használták, de rájöttek arra, hogyha: - Imádkozunk valakiért, aki beteg, akkor ennek az imának van valami hatása. – Azt hiszik, hogy ez az isteni közbeavatkozás, vagy közbenjárás. Dehogyis! Ez csak egyszerű hipnózis. Valakit be lehet hipnotizálni arra, hogy jobban érezze magát. Miért? Felszednek egy gondolatot, egy mentális csomagot, ami így szól: - Jobban vagy. – És hirtelen tényleg jobban lesz az illető. Ez a tudatnak egy alakítása – add csak vissza a könyvemet, ami a te könyved! Mert akkor ezt adják elő. Kijátsszák. – Á, oké, magukra veszik.

Tehát a papok, a bíborosok és a püspökök összegyűltek, és azt mondták: - Tudjátok több is van ebben az imádság dologban. Mi lenne, ha több pénzért imádkoznánk? – Ott voltam. A tanúja voltam ennek. – Mi lenne, ha több pénzért imádkoznánk? Mi lenne, ha hatalomért imádkoznánk?

LINDA: Óóó!

ADAMUS: Mi lenne, ha a világ feletti uralomért imádkoznánk? – De tudjátok, soha ne imádkozzatok a világuralomért! Nem értitek, mibe vinnétek bele magatokat azzal a csomaggal! Az nem lenne túl szép.

Tehát rájöttek arra, hogy azzal, amit ma már szándéknak, vagy imának hívnak – ami egy irányított, fókuszált mentális gondolat….(Linda inni ad neki)

LINDA: Köhögsz, innod kell valamit!

ADAMUS: Köhögök, mert annyira izgatott vagyok! (Linda vihog)

És ennek a dolognak tényleg volt hatása. Azt nem értették, hogy ez hogyan is miért lehetséges. Ez az egész visszanyúlik úgy öt-hat-hétszáz évvel ezelőttre. De azt tudták, hogy működik.

Azt gondolták, hogy ez valamiféle isteni közbeavatkozás vagy valami hasonló. De nem törődtek vele. Tényleg nem érdekelte őket. – Akkor most imádkozzunk azért, hogy több tagunk legyen! Imádkozzunk azért, hogy egy bizonyos dolog egy bizonyos módon történjen meg!

Nos, később ezt persze a kormányok is elkezdték használni – hiszen mire is mennének a kormányok a rosszindulatú terveik nélkül – aztán a hadsereg is használni kezdte, és ma már jó sok ember használja. Persze sok különféle nevet adnak neki, de alapjaiban véve ez még mindig az imát jelenti. Igen, ez az, amikor azért imádkozom, hogy David ma kedves legyen hozzám, és ez egy kihelyezett gondolat.

A valóság az, hogy olyan ez, mint egyfajta hullám, mint egy rádióhullám, ami kimegy az éterbe, de sokkal hatékonyabb és erőteljesebb annál. És az kimegy, és bárki magára veheti. Vagy nagyon befókuszálhatod azt. Leszűkítheted annyira a gondolati spektrumot, hogy csak bizonyos embereket találjon meg ez a potenciál.

A gondolat önmagában véve egyáltalán nem képes arra, hogy rávegyen téged valami olyannak a megtételére, amit nem akarsz megtenni. De a legtöbb embernek halvány sejtelme sincs arról, hogy kicsoda, vagy, hogy mit akar, és hogy miért is van itt. Csak azt tudják, hogy enniük kell. Hogy kell egy hely, ahol aludhatnak és szexelhetnek, és még egy pár alapvető dolgot megtehetnek, de ezen kívül sejtelmük sincs semmi másról. Így aztán nagyon kiszolgáltatottak.

Nem értik a tudat és a gondolat közti különbséget. Nem értik az energiát. Igazából szinte semmit sem igazán értenek. Ezért rendkívül fogékonyak a hipnózisra, kifejezetten akkor, amikor egy hipnotikus gondolat, egy távoli hipnózis egy bizonyos módon kerül becsomagolásra, és ez azonnal hat. Nem kell ehhez….azonnal szétküldheted az egész univerzumban, és a sajátjukként fogadják el. A sajátjukként fogadják el.

Szóval a hipnotikus gondolat és szuggesztió folyamatosan magas szinten működik a bolygón. Vannak köztük rendkívül szándékosak, és meglehetősen ügyetlenek is, máskor pedig egyszerűen ezek mindössze az élet mindennapos tevékenységeiből erednek. És ez odakint van. És mindannyiótokra hatással vannak egészen addig, amíg meg nem hozod a választásodat arról, hogy mi a tiéd, és mi nem a tiéd.

Denise, te nagyon sok mindent elfogadsz, sok olyan dolgot elfogadsz az életedben, ami nem is a tiéd. De te mégis jogot formálsz rájuk, hogy az mind a tiéd. Azt állítod, hogy azok az elmúlt életeidből, a gyerekkorodból és az élettapasztalataidból származnak. Nem. Nem. Azok nem a tieid, hacsak nem szeretnéd őket a sajátodnak tekinteni. Az egyetlen dolog, ami a tiéd az az, amit választasz. Még akkor is, ha azt gondolod, hogy az a múltadból származik, vagy, ha azt hiszed, hogy az egy rossz szokásod, sőt, még ha azt is hiszed, hogy teljesen tehetetlen vagy azzal a dologgal kapcsolatban – az akkor sem a tied. Egyáltalán nem a tiéd, hacsak nem választod azt. Szóval szabadulj meg az összes szarságtól, ami nem a tied – átvitt és szó szerinti értelemben is!

Ez elvezet minket a következő kérdéshez, és most tényleg eltérek itt a tárgytól, de majd visszakanyarodok a mondandómhoz. Ez elvezet a következő kérdéshez: - Tudod, hogy mit akarsz? Ez egy óriási kérdés: - Tényleg tudod? És ne gyere nekem a hagyományos válaszokkal! – Igen, egy nagyobb házat akarok! Több fizetést akarok! Nem akarok több számlát! Egészséges akarok lenni, és meg akarok világosodni! – Én ezeket nem hiszem el, ahogy te magad sem. Érezz bele igazán! Mi az, amit akarsz?

Ez egy kemény kérdés. Azt lehet, hogy tudod, hogy mit nem akarsz. Ez egy kemény kérdés: - Mit akarsz? És amikor erre azt feleled, hogy: - A megvilágosodást. – Tényleg? Csakugyan? – Amikor azt mondod, hogy a szabadságot akarod, akkor nem csak egy kicsikét több szabadságot akarsz a jelenleginél? Vagy tényleg készen állsz a teljes szabadságra? Egy kicsivel megvilágosodottabb akarsz lenni, hogy olyan lehess, mint egy guru egy koktél partin? Vagy pedig a teljes megvilágosodást akarod, ahol nincsenek guruk, és ahol nem jársz túl sok koktélpartira?

Ezek a kérdések. Akkor tehát, mit akarsz?

Columbiában éreztem egy kis szorongást az ottani Shaumbráknál, amikor a legutóbbi repülőszerencsétlenségről beszéltem. A hipnózisnak a tipikus, vegytiszta esete, és 100%-ban rossz diagnózist fognak róla felállítani a „szakértők”. Az összes szakértő a pilóta múltját fogja vizsgálgatni, belenéznek a kapcsolataiba, és mindenbe. És egyáltalán nem fogják megérteni a valódi történéseket.

És ahogy már előre megmondtam, még mielőtt ez kiderült volna – hogy ez a személy antidepresszánsokat szedett. És ez szinte teljesen elveszi az összes megkülönböztető képességedet. Az összes megkülönböztető képességedet. Mert a történések ezeknek a gyógyszereknek a befolyása alatt vannak. Nagyon sajnálom Linda. Most róluk beszélek, de ez akkor is egy probléma.

És ezeknek a gyógyszereknek a befolyása alatt a megkülönböztető képesség eltűnik, megszűnik. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy teljesen elveszi a logikát, hanem azt, hogy elveszi az érzést, annak érzését, hogy mi a helyes és mi a helytelen. Semmit nem érzett a pilóta, mialatt végrehajtotta a tettét. Nem volt erkölcsi érzete. Nem volt semmilyen szorító érzés a gyomrában. Nem érzett félelmet, sőt, még szorongást sem. Szinte teljesen robotszerűen követett egy hipnotikus befolyást, amit csak úgy kidobtak az éterbe.

Azok az emberek, akik ilyeneket csinálnak – és ebben az esetben egyébként nem a Vatikán volt az elkövető. Azok, akik ilyen dolgokat tesznek, nyomon követik az eseményeket. Megnézik, hogy milyen típusú szignálok mennek ki, a saját szignáljaik kiküldése esetén is, megfigyelik, hogy mikor fejtik ki a legnagyobb befolyást, hogyan öltöztetik fel, csomagolják be őket, és, hogy milyen eredménnyel járnak.

És drága barátaim, ebből egyre többet és többet fogtok látni. És nem kell emiatt aggódnotok! Válasszátok meg, hogy mit akartok. Minden mást engedjetek el! Ha rossz gondolataitok támadnak, és rossz napotok van, vagy bármi ilyesmi előfordul, akkor álljatok meg egy pillanatra! Ez nem te vagy!

Akkor most térjünk vissza a mi kis táblázatunkra, és a kérdésünkre! Hol is tartottunk?

Vissza a kérdésekhez és a válaszokhoz

LINDA: Még egy valaki kell az utasításod szerint.

ADAMUS: Ja, igen. Még egy valaki. Mit szólnál saját magadhoz? Milyen ma a hangulatod? Ma.

LINDA: Ma.

ADAMUS: Ma.

LINDA: Nyolc.

ADAMUS: Nyolc.

LINDA: Ma.

ADAMUS: Oké. És tegnap?

LINDA: Kettő.

ADAMUS: Oké. És mi a helyzet az energiaszinteddel?

LINDA: Ma? Nyolc.

ADAMUS: Nyolc. Jó-Jó. És tegnap?

LINDA: Kettő. (Adamus nevet)

ADAMUS: És mi a helyzet az általános egyensúly és jóllét érzéseddel?

LINDA: Tegnap vagy ma? (több nevetés)

ADAMUS: Játsszunk egy kicsit! Menjünk át a következő hétre!

LINDA: A következő hétre? Imádkozom a tízért.

ADAMUS: (nevetve) Hipnotizálni fogja magát. (nevetés)

Most ezzel mondani akarok valamit. Tehát a jövő hét…..nem, csak válaszd meg! Ne imádkozz érte! Az imádság annyira munkás! Csak válaszd! Jövő héten, szerdán milyen lesz az általános egyensúly és jóllét érzésed?

LINDA: Tíz.

ADAMUS: Jó. Látjátok mi is történt? (valaki azt mondja: - Választás) Választást hozott. És nem csak ez történt, hanem az is, hogy tényleg felkészülsz a Kasamara, ami a lelked sorsa, és ez lényegében a jövődet, a realizációdat jelenti, amit most behozol. Tízet választott.

A fura dolog pedig az, hogy bizonyos értelemben egy szuggesztiót adott saját magának, de ami még fontosabb, tényleg megengedte magának, hogy realizálja a jövő potenciálját, és behozta azt. Így egy igazán szép napja lesz, egy nagyon jó napja lesz.

És veletek is ugyanez a helyzet.

Nézzétek csak meg ezt a szintet itt! (a táblázatra mutat) És ma milyen nagyvonalúak voltatok magatokkal! Én nem adtam volna nektek ennyit….még ötöt sem adtam volna nektek, mert az energiaszintetek nincs ilyen magasan. Akkor most csak beszélgessünk egy kicsit! Az általános energiaszintetek három és négy között van. Sőt, lényegében még ennél is kevesebb, ha figyelembe vesszük a potenciális energiátok teljes szintjét! De maradjunk meg a három és négy között! És az egyensúlyotok? Szerintem sehol sincs, abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán eléri-e nullát! Az egyensúly nincs meg.

Akkor most vegyünk erre egy mély lélegzetet!

És most mindenki, akik online néztek minket, válaszoljátok meg a kérdést magatoknak! Milyen ma a hangulatod? Hogy áll az energiaszinted? Hol az egyensúlyod?

Vegyünk egy jó, mély lélegzetet, ahogy belekezdünk a megbeszélésünk következő részébe!

Ha semmi értelme a számotokra, hogy hova is tartunk ezzel, akkor számomra sincs semmi értelme. Nos, csak nézzük meg, hogy hova érkezünk! De azt értsétek meg, hogy valahova el fogunk ezzel jutni.

Változás

A következő hely, ahová tartunk, az a változás. A teljes változás. Számítsatok a változásra! Ez a másik dolog. Az emberek időnként hajlamosak túlságosan is elkényelmesedni. Amikor a spirituális utazáson veszel részt, jobban teszed, ha sok változásra számítasz! Amikor közeledsz a megvilágosodásodhoz, a realizációdhoz, és nem történnek veled nagy és drasztikus változások, akkor valószínűleg nem vagy a megvilágosodásod közelében. Akkor minden bizonnyal csak hátradőlsz szépen és túlságosan is elkényelmesedsz a régi dolgaid közepette.

Számíts a változásra! Mert ez az, ami történik. Globális szinten is ez történik most egy elképesztő iramban. Veled pedig egészen példanélküli iramban, mindenhol. Visszakaphatom a képemet?

LINDA: Melyiket?

ADAMUS: Azt. (a táblázat képet)

Egyensúly. Ez biztosan valami vicc! Szabaduljatok meg az egyensúlyról alkotott összes elképzelésetektől! Ami alatt azt értem, hogy azok mind el fognak tűnni. Igen, azt is lehetne mondani, hogy egy másfajta, hm…nem stabilitás….hanem egy másfajta áramlás és könnyedség jön majd be. De egyelőre nem lesz itt egyensúly.

Az energiaszintek roppant alacsonyak. Vannak napok, amikor ez rendben van. De barátaim, még mindig sok tablettát szedtek. Természetes kiegészítőket, homeopatikus szereket, amik egyáltalán nem különböznek a tablettáktól! Azt mondod: - De mikor annyira nagyon alacsony az energiaszintem! – majd így folytatod – Biztosan öregszem! – vagy – Mi a baja a testemnek? – És akkor csak úgy kapkodjátok azokat a tablettákat! Ugyan már! Több tablettát szedtek, mint egy évvel ezelőtt! Sajnálom, de ez nem fogja feljavítani az energiaszinteteket! Az energiaszintetek azok miatt a változások miatt ilyen alacsony, amiken éppen most mentek keresztül. Mert ez rengeteg energiát emészt fel.

Még az alvás sem megy igazán, ahogy erre már valószínűleg rájöttetek. A legjobb dolog (valaki azt kérdezi: - Ez mitől van?) Hogy mi a helyzet az alvással? A legjobb dolog egy kis friss levegő, egy-két könnyed gyakorlat, mint amilyen a sétálás vagy szökdécselés. vagy valami ehhez hasonló. Könnyed gyakorlatokról beszélek itt, semmi keményebbről, mert azzal csak még több energiát égetsz el. Egyelőre feledkezz el az energiaszintedről!

És a hangulatod? Olyan leszel, mint egy tüzelő szuka kutya, aki két hete nem kapott enni. A hangulatodat megpróbálod kontrollálni, irányítani. Pedig csak engedd meg magadnak, hogy mérges legyél! Engedd meg, hogy ez kifejezésre kerülhessen, mert a hangulatod még egy darabig teljesen ingadozó, hullámzó lesz!

LINDA: Még valakit?

ADAMUS: Az attól a személytől függ, akiről beszélsz.

Tehát akkor, ahogy belemegyünk a következő részbe, értsétek meg a változást! Ó, olyan sok változás zajlik. Csak engedjétek meg azokat – jó? Ne harcoljatok a változásokkal! A harc teszi azt nehézzé.

Olyan elképesztően sok változás zajlik ebben a világban, hogy azt üzenem a tudósoknak ezen a bolygón, hogy jó szórakozást kívánok nekik az összes tényükkel és logikájukkal! Érezzék jól magukat mindezekkel, mert ezek mind fel fognak robbanni! Teljesen szét fognak esni. Az összes jelenlegi elméletük a dolgok működésének a mikéntjéről fel fog robbanni! Ezzel nem azt akarom mondani, hogy hirtelen történik egy óriási nukleáris robbanás! Hanem azt, hogy a tudományos és a fizikát érintő felfedezések nagyon gyorsan be fognak indulni! Rengeteg vita lesz a tudósok és a fizikusok körében. Szép és stabil elméleteik vannak az energiáról és a valóságról. És ez fel fog robbanni. És egyes kísérleteik, amiket éppen ebben a pillanatban is végeznek, miközben itt beszélünk – teljesen elfogja pusztítani azokat az elméleteket.

És ott vannak a vallási vezetők is, vagy általánosságban a vallás kapcsán azt mondom, hogy érezzék jól magukat a történelmükkel meg a tisztességükkel, mert ez az egész porrá lesz, és elfújja majd a szél! És az összes vallásos elképzelés – ami általában mind nagyon hamis, mert nem rendelkezik Isten valódi megértésével – azok is mind fel fognak robbanni! Darabokra fognak hullani! Le fognak omlani, szét fognak porladni! Tehát mindannyiuknak azt mondom, hogy most szórakozzák ki magukat ezekkel, mert egy olyan helyzet fog előállni, ahol csak makogni és hebegni fognak majd, és megpróbálnak visszatérni a régmúlthoz, ami nem fog nekik sikerülni!

A filozófusoknak pedig itt és most azt mondom: - Drága filozófusok! Fejezzétek be a filozofálást! (nevetések) Menj bele a homokozóba, és kezdj el játszani, mert máskülönben csak egy halott vagy! Menj bele a homokozóba! Olyan sokan….tudjátok a filozófia tényleg nem jutott túl messzire ezen a bolygón! Én magam is játszadoztam a filozófiával, és élveztem is, mert így egy arrogáns pöcs lehettem…..

LINDA: Micsoda?! (vihogva)

ADAMUS:…a filozófiai állításaimmal. De a filozófia senkit sem juttat el sehova. Ezért az összes filozófusnak és makyo kutyának azt üzenem, hogy fejezzék be az erről való szövegelést! Helyette vessék bele magukat az életbe, és éljenek úgy, mint a többiek!

Szórakoztató vagyok? Vagy…

LINDA: Ó, remek vagy!

ADAMUS. Akkor jó.

LINDA: Remek vagy!

ADAMUS: És végül az összes kormányvezetőnek azt üzenem, akik azt hiszik, hogy tudják mit akarnak az emberek, pedig sejtelmük sincs róla – hogy drága kormányvezetők, vagy bármilyen vezetők, üzleti vezetők, de főképpen kormányvezetők! Értsétek meg, hogy mit akarnak valójában az emberek. Szabadságot. De azt is értsétek meg, hogy az embereknek fogalmuk sincs a szabadságról! Fogalmuk sincs róla.

És amikor ti, a kormány vezetői leadjátok a nagy beszédjeiteket, és azt akarjátok, hogy megválasszanak, és mindenféle ígéreteket tesztek, olyankor tényleg szemügyre kellene vennetek, hogy az emberek mit is akarnak valójában! Mit akarnak valójában! Nem csak a te vezetésed alatt, hanem a saját életükben! Mert végeredményben a szabadságot akarják, de nagyon félnek tőle. Félnek tőle.

A mondandóm lényege az, hogy a dolgok meg fognak változni. A világ, a szalagcímek…kifutunk az időből?

LINDA: Nem, rendben van.

ADAMUS: Oké, jól van.

A világ elképesztő ütemben változik. Te pedig beleragadtok ebbe, hogy: - Mi folyik itt? Ez annyira gyors.

Állj meg! Vegyél egy mély lélegzetet, és csak ismerd fel, hogy igen, minden változik. Ez a fejlődés. És ez a tudatosság miatt, vagyis miattatok van így. Egyszerűen csak állj meg, vegyél egy mély lélegzetet és legyél megengedő! Ez ennyire egyszerű.

Ez egyre keményebb lesz sokféle értelemben a körülötted lévő embereknek, a világnak, a hírekkel, az őrülettel. Ez egyre keményebb lesz. És Denise, tudod mi a helyzet veletek, többiekkel? Ez nem a tiétek. Nem a tiéd.

Persze, érzed ezt az egészet a testedben, és mindenhol máshol is. Érzed ezt, de ez akkor sem a sajátod.

Mentális

A következő dolog. Az egyik legnagyobb témakör, amivel a világ jelenleg szembenéz az, hogy ez az egész nagyon, elképesztően mentális. És a mentális következtében rendkívül egyszerűvé válik a hipnózis. Befolyásolni egy másik személyt, rávenni őt arra, hogy tegyen meg valamit – ez szerfelett könnyű. És mivel ennyire mentális, egyben felettébb fárasztó is. Nem csak a te mentálisságodról beszélek itt, hanem az egész világéról. Ez lefárasztja az embert.

A mentális egy roppant hatástalan folyamat, egy cseppet sem hatékony, teljesen hatástalan, viszont tetemes mennyiségű energiát emészt fel. Az a tény, hogy az energia szinte korlátlan mennyiségben elérhető, itt nem számít, mert az elme ezt nem így látja. Az elme a korlátokban hisz. Temérdek energiát emészt fel, és azt hiszi, hogy az energia el fog fogyni. Ezért még több energiát emészt fel arra, hogy megpróbáljon energiához jutni. És hozzá is jut, méghozzá más emberektől. Az elme, a sajátod és a többieké is, másoktól jut energiához.

Valószínűleg az elmúlt két-három hónap alatt ez eléggé feltűnt neked is, - jobban, mint eddig bármikor - hogy az emberek a te energiádból táplálkoztak. Ennek részben az az oka, hogy tudatosabb vagy, részben pedig azért, mert jelenleg egy kétségbeejtő energia táplálkozás folyik a bolygón. Ahogy az emberek egyre fáradtabbak és mentálisan egyre jobban összezavarodnak, az első, amit tesznek az az, hogy kimennek más emberekhez, még akkor is, ha éppen egy szerettükről van szó. Nem állnak meg, és nem gondolkoznak el azon, hogy mit tesznek a szeretteikkel. Bárkivel megteszik. Ez egy megszokás. Ez egy függőség, és az emberek ezt csinálják.

Mivel ez egy nagyon mentális korszak, még jobban megnyitja az egyént a hipnózisra, a kiszolgáltatottságra. És ezzel egy időben elképesztő mennyiségű hangulatot hoz létre. A hangulat igazából nem érzés. A hangulat egy öndiagnózis. Az elme diagnosztizálja saját magát, és azt mondja: - Ma rossz a kedvem. – Ez nem így van, de ez az elme nézőpontja, és te ezt fogadod el, és eszerint cselekszel. – Ma rosszkedvem van és fáradt vagyok. Az energiám alacsony. Depressziós vagyok. – Az emberek egyre jobban és jobban, egyre mélyebben és mélyebben beleviszik magukat ebbe a fáradt, mentális, hangulatfüggő depresszióba.

Ezt követően pedig ez még csak nem is arról szól, hogy elveszítenék az egyensúly érzetüket, hanem arról, hogy többé már nem is tudják mi az az egyensúly. Az elme nekivág egy utazásnak, hogy megpróbáljon valamiféle stabilitásra, valamiféle egyensúly érzetre szert tenni, vagy legalábbis arra, amit ő egyensúlynak hív, ami egyfajta stabilitás érzetet jelent.

És mit csinál, miközben stabilitást próbál találni…..kapcsold feljebb a fűtést Joe! Köszönöm.

Tehát mit tesz az elme, hogy megszerezze a stabilitás érzetét – vagyis amikor egyszerűen csak megőrjíti magát, fáradt és többé már semminek sincs értelme – akkor fogja, és lekorlátozza magát. Egy dobozba teszi magát, majd egy újabb dobozba, a dobozon belül. Begubózik, de nem egy egészséges értelemben. Elszigeteli magát, és mindent egyre inkább lekicsinyít.

Tehát ez nem annyira az egyensúly, amit tesz. Korlátozza magát, ami leszorítja az energiaáramlást, amitől pedig hangulatai lesznek.

Ebben a dinamikában az történik az egész világon, és ez továbbra is folytatódni fog, hogy beindul az energia táplálkozás. Eljönnek hozzád, hozzád és hozzád. A sütikét akarják. Ez a táplálkozás. És az emberek tulajdonképpen egyre jobbak ebben, jobbak, mint valaha! És nagyon manipulatívan tudják ezt csinálni. És elképesztően gyorsan. Mindössze három másodperc kell egy kis energia lopáshoz.

Ismeritek ezt. Ti is ezt tettétek. De mostanában veled is ezt teszik.

Felhozom ezt a témát, és tudom, hogy ez rettenetesen és szomorúan hangzik, és záporoznak a: - Mit lehetne ezzel kezdeni? – kérdések, és a: - Ó, Adamus, most már tényleg depressziós lettem. Amikor idejöttem, még az ötön voltam, de most már az egyen vagyok. Képes vagy még ennél is lejjebb vinni minket? (nevetés) Á! De hiszen ismertek engem! Nem vinnélek le titeket a pokol mélyére, hanem ismerném az onnan kivezető utat!

LINDA: Ó! (Adamus nevet)

Kyeper

ADAMUS: Akkor most elérkeztünk a következő részhez, és ez a csodaszép rész.

Eljutottunk a következő részhez, amit imádok, és ezzel többet el fogunk időzni, mert van egy….ez még csak nem is egy megoldás. Hanem ez egyszerűen itt van. És eddig nem került felhasználásra.

Hogy segítsek megérteni, hogy miről is beszélek itt, egy ősi egyiptomi szót hozok segítségül. Ha át tudom ezt adni Cauldre-nek és Lindának, akkor kérem, hogy írják fel a táblára ezt a szót!

LINDA: Oké.

ADAMUS: És ezt a szót úgy írják, hogy….készen állsz technikailag?

LINDA: Várom.

ADAMUS: Tehát úgy betűzik ezt a szót, hogy….(szünetet tart)

LINDA: Ez egy hosszú vagy egy rövid szó?

ADAMUS: Majd menet közben eldöntjük! (nevetés) Ez egy ősi egyiptomi szó, és úgy betűzik: - k-y-e-p-e-r.

LINDA: K-y-e…

ADAMUS: p-e-r. Kyeper. (kiejtve: ké-per)

LINDA: Fura.

ADAMUS: Kyeper – egy ősi egyiptomi szó. Kyeper – aminek a jelentése a teremtés, a megszülés, a születés, a kreativitás. Társítani szokták a szkarabeusz vagy ganajtúró bogárral is. Tudjátok, a ganajtúró bogárral! (Adamus nevet)

De én szeretem ezt a szót, mert a jelentése az, hogy életre kelteni. A mai világban pedig leginkább a kreativitás szóval lehetne társítani. Kreativitás.

A kreativitás az, ami helyreállítaná a hangulatodat, vagy túlléptetne rajta. A kreativitás az, ami behozza az energiát, az energiaáramlást, az energia dinamikát. A kreativitás vagy a Kyeper az a dolog, ami elhozza az egyensúlyt, ami folyton változik, de mégis mindig egyensúlyban van. Képzeljétek csak ezt el! És ez az a kreativitás, amit elveszítettetek.

Nem önmagadat veszítetted el. Ó, azok a New Age-es sztorik, meg a te történeteid, és ráadásul még Tóbiás is elmesélt egy párat – Elveszítetted magad a Földi utazásod során. Elveszítetted magad itt. – Nem igazán. Még mindig itt vagy. Képes vagy érezni magad. Még mindig itt vagy. Nem te vesztél el, hanem a kreativitás az, ami elveszett. Ez az, ami elveszett.

A Kyeper egy olyan meghatározás, amit sokan félreértenek. Nagyon egyszerű fogalom, mégis nagyon helytelenül használják manapság. Nagyon egyszerű. Szellem. Szellem.

Sok félreértés övezi az Isten, a Lélek és a Szellem fogalmát. És szinte mindenki egyként értelmezi ezeket. Beszéltek a szellemvilágról. Nem. A Szellem Isten kreativitását jelenti. A Szellem a tudat kreativitását jelenti. És ez az, ami elveszett.

Mikor voltál utoljára kreatív?

A kreativitás, a kyeper az, ami veled született és természetes. Nem kell azt keresgélned. Nem kell tanfolyamra menned ezzel kapcsolatosan. Te vagy az.

Tudod, neked tudatod van, és az vagy te. És az szemernyi energiát sem tartalmaz. Mert ez tudatosságot jelent. És akkor az a tudat kisugározza magát, miközben lehetővé teszi saját maga megnyilvánulását, és a még nagyobb realizációját. És ennek a tudatnak van Szelleme, szellemisége. És a Szellem maga a kreativitás. Ennyi az egész.

A „szellem” szót nagyon félreértik, és roppant tévesen használják. Belerakják a szentháromságba: Atya, Fiú, Szentlélek vagy Szent Szellem. Óriási a félreértés. Pedig ez csak a te természetes teremtőképességed.

A kreativitást, a kyepert adta neked a Szellem, az Isten, a Mindaz, Ami Volt, és azt mondta: - Menj előre! Legyél teremtő! Menj és teremts! – És egy nagyon kevesen megtették vagy megteszik. Nagyon kevesen vannak, akik megengedik, használják a kreativitásukat.

Most erre néhányan azt mondjátok:- Igen, de én táncolok. – Ez a kreativitás kifejeződése vagy megnyilvánulása. De nem maga a kreativitás. Vagy azt mondod: - De én író vagyok. – Ez nagyon mentális is lehet, és ez is a kreativitás egy megnyilvánulása. Vannak, akik azt mondják: Én festek. Nagyon kreatív vagyok. - Ez is a kyeper, a kreativitás kifejeződése, de nem maga a kreativitás. Vagyis csak azért, mert festesz, az nem jelenti azt, hogy ráhangolódsz a Szellem, a te szellemed mélyebb szintjeire.

Hajlamosak vagytok a kreativitást a problémáitok megoldására használni, az emberi problémáitok megoldására egy igen korlátozott módon, mert ide helyezitek a kreativitás nagy részét. Ez felettébb lapos, de erre van használva. Ez pont olyan, mintha rengeteg sok pénzed lenne, és csak arra használnád a pénzedet, hogy ételt vegyél magadnak belőle, és kifizesd a rezsidet, és semmi másra sem költenél a pénzedből. Micsoda pazarlás! Micsoda pazarlás, hogy csak erre használod a szellemedet, a kreativitásodat, hogy megoldd a kicsike kis élet problémáidat.

Azt mondod: - Itt van ez a dilemma az életedben, ezzel foglalkoznom kell, és ekkor beengedsz egy kicsike kis kreativitást annak az aprócska kis emberi problémának a megoldására. Pedig a valódi kreativitás, a valódi szellem el lett nyomva, el lett felejtve, elveszett.

Barátaim, itt az ideje, hogy ezt visszahozzuk! Hiszen ez a tiéd. Te vagy az.

Na, erre az elme szélsebesen elkezd pörögni. Azt kérdezi: - Ó, igen, de most akkor tényleg értem én ezt? Nem tudom biztosan miről beszél, és hogyan fogom én ezt tudni alkalmazni? Milyen gyakorlatokat kell ehhez elvégeznem, és mit kell tennem, ha vége ennek az összejövetelnek? – Semmit. Semmit. Csak megengedni, hogy a szellem előlépjen.

És ez változást fog okozni. De tudod a változás így is úgy is megtörténik. Azt okozza majd, hogy megváltozzon az életed, de hát nem ezt akarod?

És ugyanezen az alapon, a Kyeper túl visz téged a mentálison. Túl visz a mentálison. A kyeper behozza majd a szellemet és a teremtést az életedbe. Teremtő vagy, nem pedig valami robot. Tényleg, igazán kreatív vagy, nem csak logika meg racionalitás.

De a többi emberhez hasonlóan, ti is belekerültetek a túlélésnek ebbe a nagyon mély kerékvágásába, ahol egyfolytában csak gondolkoztok, a hangulatotok pedig egyre pocsékabb és csapnivalóbb. És ez tényleg aggaszt sokatokat. Olyan ez: - Azt gondoltam, hogy a dolgoknak jobbá kellene válniuk! – Én pedig azt gondolom, hogy most meg túl meleg van itt Joe. (Adamus nevet) – Azt gondoltam, hogy az energiaszintem egyre jobb lesz, és hiába jógázok meg olvasom a könyveket, az energiaszintem mindig csak egyre lejjebb és lejjebb apad. Azt gondoltam, hogy ez az egész több egyensúlyt hoz az életembe, de ehhez képest folyamatosan egyre lekapcsoltabbnak érzem magam.

Én erre azt válaszolom neked: - Engedd meg azt a kreativitást!

Csináljuk is ezt meg! Ne beszéljünk róla többet, hanem egyszerűen csak tegyük meg! És ha az elméd most össze van zavarodva, az rendben van. (egy kis nevetés) Ennek egy része szándékos!

Kyeper merabh

Kérném lekapcsolni a világítást, vegyünk egy mély lélegzetet, és most akkor nyugodtan el is aludhattok. (Adamus nevet)

Hívjuk ezt egy merabh-nak! Igen, belefér abba a kategóriába! A Szellem merabh-ja.

Kyeper. Egy ősrégi szó az életre keltésre, az élet megteremtésére.

Vegyél egy jó mély lélegzetet és lazulj el!

(megszólal a zene: Adamus és Yoham: Édes integráció – “Sweet Integration” – anyagából)

Sokszor kérdezik tőlem: - Mi a válasz? Mit csinálok rosszul? Miért nem működnek a dolgok? – És ismételten, ahogy az elején már elmondtam, nagyon tisztellek és nagyra becsüllek az önmagad mellett történő elkötelezettséged miatt. Tudom, hogy ez kemény.

És tudom, hogy még az is kemény, hogy egyáltalán belegondolj abba, hogy behozd a Szellemet, a kreativitást, a Kyepert. Mert ez megint még eggyel több dolog, amit behozol az életedben zajló dolgok hatalmas nagy katlanjába, pedig pont ez a kreativitás hiányzott belőle eddig.

A kreativitás nem gondolat. És egyébként ennek semmi köze a jobb és a bal agyféltekédhez. Egyáltalán semmi köze hozzá. A bal agyfélteke a mentális, ezt társítják a mentális aktivitásokkal, ami egy dolog. De aztán mindenfélét mondanak a jobb agyféltekéről, hogy ez a kreatív rész. Pedig az elmédben egy szemernyi kreativitás sincs. Semennyi.

Vannak olyan részei az elmédnek, amiket stimulálni lehet a kreativitással, és azáltal jobbá válik a kifejeződés, de a kreativitás nem az elmédben székel. A gondolatban nincs kreativitás.

Amikor ezek a távoli hipnotizőrök kiküldik az üzeneteiket, nem a kreativitásukat használják ehhez. Hanem pusztán a gondolatot és a logikát. Nem akarják a szellemet, a kreativitást a tevékenységeikhez. A gondolatot használják ehhez – a korlátozott, mentális, ismerős gondolatot. És ennek mondania kellene nektek is valamit, drága barátaim!

Magában az elmében semmilyen kreativitás sincs. Nem az elme a kreativitás forrása. Igen, ismételten mondom, hogy vannak bizonyos dolgok, amiket stimulálni lehet az elmében a kreativitás által, amit a kifejeződésre használtok, és ilyen a tánc, a zene, a művészet, az írás. De ezek mindössze megnyilvánulások.

A valódi kreativitás a te szellemed.

Szinte lehetetlen lenne ezt megmérni, vagy mennyiségileg meghatározni, de képesek vagytok ebbe itt és most beleérezni!

Érezz bele a „kreatív” szóba, abba, hogy teremteni, születni, a tudatod életet ad valaminek, életre kelt valamit.

Amikor a Merlini titulussal bírtam, és megkérdezték tőlem, hogyan varázsolok, akkor csak mosolyogtam, és azt válaszoltam: - Ez csak az én szellemem. – Ami alatt azt értettem, hogy ez az én kreativitásom, az a velem született képességem, hogy életre keltsem a dolgokat, mert teremtő vagyok.

És drága barátaim, ezen nem tudtok dolgozni. Ezt nem tudjátok erőltetni. Nincsenek mentális alapelvek. De itt és most, ebben a pillanatban, meg tudod ezt engedni.

Ne próbálj semmit kitalálni! Ne gondolkozz azon, hogyan fogod azt használni! Csak térj vissza a Kyeperedhez – ami a szellem megnyilvánulása, kifejeződése a létezésben.

Tehát egyszerűen csak vegyél egy mély lélegzetet, és a tudat alakításában engedd ezt meg!

Azt kérdeztem ma, hogy milyen a hangulatod, milyen az energiaszinted, és hogy áll az egyensúlyod, ti pedig az elmétekből, a mentális megítélésetekből válaszoltatok nekem.

És most újra megkérdezem, de most a Szellemedből adj választ – hogy vagy?

A Szellemedből, a veled született teremtői képességedből, ahol is életet adsz az életnek, onnan kérdezlek - hogy vagy?

A hangulatodon túl, ami elképesztően mentális, csak érezz bele az életbe, a te életedbe! Túl azon, amikor azt kérdeztem, hogy áll az energiaszinted? – amire te mentális választ adtál.

De a kyeperben, a Szellemben, az energia korlátlan. Minden az áramlásról szól, arról, hogy megengedd, hogy ez az áramlás keresztüláradjon rajtad!

A lassú és sima áramlást akarod, hogy igazán át tudd azt érezni? Vagy a gyors és dinamikus áramlást akarod? Mert ennek nincsenek szintjei. Mindössze megnyilvánulása vagy kifejeződése van. Az energia korlátolt, nincsenek határai, nem véges.

Az egyensúlyra vonatkozó kérdésemre már nehezebb volt válaszolnotok. Hogy áll az egyensúlyod? Hát egyik nap a baloldalon van, másnap a jobb oldalon, utána meg hol fent, hol lent.

A kreativitásnak nincs szüksége egyensúlyra. Az elmének van rá szüksége, de a kreativitásnak nincs rá szüksége. A Szellemnek nincs szüksége egyensúlyra.

Amikor azt mondom, hogy ez a Szellem, ez a Kyeper ott van benned, akkor ezalatt nem azt értem, hogy a testedben vagy az elmédben lakik, hanem azt, hogy ez te vagy. Ilyen a tudat természete.

A tudat tudatosságot jelent. A tudatosságból pedig bármit meg lehet szülni. Bármit el lehet képzelni. Bármit realizálni lehet. Nem mentálisan, nem a lineáris gondolatok által.

Szeretem azt mondani, hogy a tudat akkor teremt, amikor mosolyog. Ennyi. A tudat csak mosolyog, és új világok keletkeznek. Új valóságok kelnek életre. Új tapasztalások válnak elérhetővé.

A tudat akkor mosolyog, amikor beleérez abba, hogy: - Létezem. Vagyok. – Akkor mosolyog, amikor ezt realizálja, és ezt követően pedig a tudat szelleme teremt.

(szünet)

Az elmének vajmi kevés köze van a teremtéshez, a kreativitáshoz, az alkotáshoz vagy a Szellemhez. Az elme meg fogja engedni, hogy ez bejöhessen, és a részévé váljon az ő valóságának, de nem az elme a forrás. Te vagy az.

Sőt mi több, az elme – lényegében azzal próbálkozik, hogy lemásolja a teremtést, és megpróbál egy hamis kreativitást megteremteni – amivel lényegében továbbra is csak problémákat fog teremteni az életedben, hogy aztán megpróbálja megoldani azokat, és úgy tehessen, mintha kreatív lenne.

De az nem kreatív, mert ezzel csak ördögi ciklusokba és rossz szokásokba viszed bele magad. Amikor egyfolytában problémákat kell teremtened azért, hogy azt hidd, hogy megoldod őket? Ugyan már!

Érezz bele a valódi kreatív természetedbe! A szülésre, a képzeletre való képességedre, abba, hogy a dolgok a gondolkodásod nélkül jönnek be az életedbe, anélkül, hogy erre mentális fókuszt, hipnózist vagy agykontrollt kellene használnod.

Kyeper. Életre kelni.

(szünet)

Most néhányan talán azt mondjátok: - De én soha nem voltam kreatív! – Hát akkor változtasd meg a tudatnak ezt az alakítását! Teljes kreativitás vagy.

Egy páran talán most azt érzitek: - És akkor most mihez kezdjek ezzel? Hogyan tudnám ezt megragadni? Hogyan vihetném magammal, amikor kimegyek az ajtón? Hogyan lehetek biztos benne, hogy nem veszítem el? – Barátaim, ez mindig a te részed. Mindig.

Igazából nem tudod ezt elveszíteni. Csak megengedni tudod.

Az elme erre beugrik és rákezdi: - Nos, akkor ez mennyi, milyen nagy és mihez kezdhetek vele? Teremthetek ezzel egy varázskastélyt, unikornist és minden mást is? – Vegyél egy mély lélegzetet!

Nem kell ezt kontrollálnod, felügyelned, irányítanod. Nem kell, és ezt úgysem fogod tudni kierőltetni. Legyél tudatában – ez erről szól! Abban a pillanatban, ahogy a tudatában vagy, abban a pillanatban, ahogy beleérzel ebbe a Szellembe, a teremtésbe, akkor ez egyszeriben csak életre kel. Nem kell megmondanod neki, hogyan, mikor, mennyit vagy milyen keveset! Azért nem, mert a valódi kreativitás, az igazi kyeper szabad. Szabadságban van.

A valódi kyepernek semmi szüksége tőled arra, hogy megmondd neki a részleteket – hogy milyen gyors legyen, milyen nagy legyen, milyen színű legyen, milyen méretű legyen. Pontosan ez a szépsége a te kreativitásodnak.

Nehéz ezt az elmének elképzelnie, mert az elme mindent meg akar mennyiségileg határozni, mindent kontrollálni, irányítani akar. De nem – a Kyeperben pont az a szépséges, hogy magasan túl van ezeken.

(szünet)

Az elme, az emberi én azt kérdezi: - Hát akkor használhatom ezt arra, hogy legyen egy új autóm? Használhatom arra, hogy meggyógyítsa a testem? – Csitt! Mindössze legyél tudatában!

Ez nem arról szól, hogy bárminek a megtételére irányítsd! Pont ebben rejlik a kreativitás szépsége. Hogy nem irányítod, nem igazgatod azt. Nem manipulálod. Ez a Szellem szépsége.

Pusztán arról van szó, hogy az élet bejön az életbe, életre kel.

A tudatos teremtő egyik legnagyobb öröme éppen abban rejlik, hogy nem kell irányítania.

(szünet)

A kreativitás természetesen reagál rád. Tényleg nem lehet azt irányítani, kontrollálni.

Gondolj úgy a kreativitásra, mint a valóság, a tükröződés, a dualitás következő szintjére - ahol magadat látod. Hiszen már nagyon régóta itt volt nekünk ez a dualitás. A dualitás lehetővé tette az Én számára, hogy meglássa vagy megtapasztalja Önmagát.

De most, ahogy túllépünk a dualitáson és belépünk a valódi teremtésbe, ez az a tükör, amiben igazán meglátod magad. Vagyis a kreativitás, a Szellem, amikor nincs kontroll, irányítás és manipuláció alatt, akkor közvetlenül rád reagál. Ez a sajátod, a tiéd.

Amikor a tudatod mosolyog, az Én Vagyok tudásával, akkor a kreativitás biztosítja az a tökéletes tükröt az anyagi világban és az összes többi valóságban.

Amikor a tudatod mosolyog, vagyis amikor megengeded a tudatosságod létét, akkor a kreativitás megteremti számodra a tökéletes valóságodat. Kontroll nélkül. Nem kell azt megtervezned, kitervelned, megépítened, felépítened és fenntartanod. Egyszerűen csak azzá válik. Ez a szabadság.

(szünet)

A kyeperrel, a kreativitással ez az összes hangulat, meg energiaszint, meg egyensúly dolog tényleg jelentéktelenné, lényegtelenné válik.

Egy pillanatra most érezzetek bele egy olyan pillanatba, ami ott van a múltban és ott van a jövőben is, és most jöjjünk be a jelenbe. De előtte érezd át, hogy az ott van a múltban és ott van a jövőben, abba, hogy ott vagy te, a tudatod és a kreativitásod, és rajta kívül semmi más. Jóval azt megelőzően, hogy fizikai testet öltöttél volna, jóval azelőtt, mielőtt magadra vállaltad volna az emberi létezés terhét ezen a bolygón.

Amikor a tudatod mosolygott, és a dolgok csak úgy létrejöttek. Megszülettek. Minden terv és cél nélkül. Egyszerűen csak megszülettek.

Az elme erre azt gondolná: - Hát, ez nagyon kontroll nélküli. – Ó, igen – egy gyönyörűséges módon.

Jóval azelőtt, még mielőtt eljöttél volna erre a bolygóra, jóval azt megelőzően, mielőtt létrejöttek volna a spirituális vagy angyali családok, ott voltál te és a te kreativitásod.

A jövőben is ott van a tudatod. És amikor ez a tudat elmosolyodik, akkor a Szellem életre kel. A kreativitás gondolat, kontroll, manipuláció nélkül teremt, egy isteni megnyilvánulásként, ahol az isteni használatra kerül a teremtésben.

Felemelkedett Mesterként, egy bizonyos ponton odakint csak a tudatod létezik. Ami természetesen csordultig van minden tapasztalatod bölcsességével, de nincs ott más, mindössze a tudatod. És amikor ez a tudat mosolyog, akkor szül, életet és megnyilvánulást szül.

Tervek, lenyomatok, megszorítások nélkül. Falak és sorompók, gátak nélkül. Egyszerű, tiszta teremtés.

(szünet)

Milyen kevés kis kreativitás került felhasználásra ezen a bolygón manapság, ahol csak az emberi problémák, dilemmák megoldására használják azt. De ahogy mondtam, olyan ez, mintha nagyon gazdag lennél, tele lennél pénzzel, és csak ételre és a rezsi kifizetésére költenéd a pénzed. Mekkora pazarlás! Mekkora pazarlásra kerül ez a jó kreativitás, amikor csak a problémák megoldására használják! Amikor csak arra használják, hogy ezt az emberi életet egy kicsit jobbá tegyék.

Drága barátaim, azt javasolnám kivétel nélkül mindannyiótok számára, hogy ne csak egy pár probléma megoldására használjátok a kreativitást! Engedjétek meg, hogy a Kyeper előléphessen, és jelen legyen az életetekben – és ne csak abból a célból, hogy megoldjon egy pár emberi háztartási, anyagi, fizikai vagy érzelmi gondot – mert ez óriási elfecsérlése ennek a kreativitásnak – hanem engedd be a valódi kreativitást az életedbe!

És ismételten, azt fogod kérdezni: - Nos, akkor most menjek és kezdjek el táncolni és festeni? – Nem. Ezek mindössze a kreativitás megnyilvánulásai. Megteheted azt is, de egyszerűen csak engedd meg, hogy a kreativitás bejöhessen az életedbe, irányítás nélkül!

A kreativitás fogja felváltani a dualitást az életedben, és ekkor ebben az új tükörben tényleg, igazán magadat fogod látni. A kreativitás felváltja a dualitást.

Akkor vegyünk egy jó mély lélegzetet ebbe a pillanatba!

A kyeper megengedése

Most akkor külön-külön mindannyitótokat arra kérlek, hogy engedjétek be a Kyepert az életetekbe! Ne gondolkozzatok erről túl sokat! Ne próbáljatok erre fókuszálni! És azért beszéltem ma annyit a hipnózisról meg a többi dologról, mert az a kreativitás teljes ellentéte. Az egy fókuszált elme gondolat, ami egy hullámformával bír. Van egy frekvenciája. És mi itt most nem ezt tesszük. Nem megyünk bele még jobban az elmébe, hanem túllépünk rajta.

A valódi kreativitásnak nincs frekvenciája. A valódi kreativitásnak nincs arra szüksége, hogy le legyen korlátozva, és nem is akar lekorlátozva lenni.

Ennek a kreativitásnak aztán meg vannak a megnyilvánulásai, ami sokféleképpen megmutatkozhat, de drága barátaim, a valódi állapotában engedjétek azt meg, ami pedig annak a szabadsága!

Akkor vegyünk egy jó mély lélegzetet! Á!

A mai nap elején azt kérdeztem tőletek, hogy milyen a hangulatotok, az energiaszintetek, és hogy álltok az egyensúlyotokkal?

Vegyetek egy jó mély lélegzetet!

Á, még mindig alacsony! (Adamus nevet) De valami más is történik itt. Valami más is beérkezik a tökéletes időpontban! Ti tettétek ezt oda. Ti tettétek ezt oda! Ez a ti kreativitásotok. Most akkor legyetek együtt vele!

És akkor most drága barátaim, emlékezzetek arra, hogy bármi is történjen ebben az őrült, Isten háta mögötti világban….(nevetés)

ADAMUS ÉS A KÖZÖNSÉG: …..minden jól van a teremtés egészében!

ADAMUS: Köszönöm. Köszönöm. (a közönség tapsol)

---
Fordítás: Telegdi Ildikó ([email protected])