Üdvözöllek benneteket drága barátaim! Üdvözöllek titeket! Köszönöm a gyönyörű zenét. (Gerhard és Einat) Vegyünk egy jó mély lélegzetet itt az elején!

Micsoda csoport van itt ma! Micsoda csoport gyűlt itt össze! (online) Akkor most hozzuk össze ezt egymással, azokat, akik személyesen vannak jelen, azokkal, akik online néznek most minket! És szeretnék kezdésként feltenni nektek egy Shaumbra rejtvényt! Hm. Igen. És ez könnyű lesz. Shaumbra találós kérdés.

De még mielőtt feltenném a Shaumbra találós kérdést, fel kell tennem egy még ideillőbb kérdést. Sandra, hol a kávém? (nevetés) Á! (Sandra átnyújtja neki a kávét) Szinte végszóra! És micsoda isteni csészében kapom ma a kávét! Nincs több műanyag pohár! Nincs több papírpohár! Hanem egy valódi Mestert megillető valódi elegancia.

LINDA: Ahogy ennek lennie kell. (a közönség egyetért)

ADAMUS: Igen, igen. És, ahogy a bevezető alatt hallottam, ez itt nem Louisville, Colorado. (Adamus kritizálja Geoff kiejtését) Louis-ville. (francia kiejtéssel mondja) Lou-ville. Loo-ville. „Lou” – akárcsak a királyok, és „ville”, mint otthon. Igen, igen. Mennyire ideillünk Loui-ville-be. Igen. És nem Louisville-be. (nevetés)

Akkor most emelem poharam kivétel nélkül mindannyiótokra (felemeli a csészéjét), igen, azokra, akik most néznek minket, és azokra, akik itt vannak személyesen.

És akkor mi van ma itt nekünk? (ránéz Lindára, aki vulkáninak van öltözve a mostanság elhunyt Leonard Nimoy emlékének tiszteletére – aki a Star Trek sorozat egyik leghíresebb karakterét, Dr. Spock-ot, az Enterpirse csillaghajó első tisztjének és tudományos tisztjének szerepét alakította éveken át – a ford. megj.) LINDA: Semmi különös.

ADAMUS: Spock. Spock. Á! Spock. Igen. (masszírozza közben Linda vállát) Á! Itt meg kell állnom egy pillanatra! Spock! Lazíts Spock! Igen.

LINDA: Ez nem logikus.

ADAMUS: Aligha! (nevetés) Aligha, aligha, aligha.

Szóval Spock, aki most már a tudat részévé vált… ó, igen, létezik egy lény, akit Spocknak hívnak a más birodalmakban. És nem csak róla van szó, aki eljátszotta Spock szerepét, aki a drága Leonard, hanem tényleg létezik egy Spock a többi birodalomban.

És amikor Spock átkelt a másik oldalra, akkor ott számára semminek sem volt értelme. Semmi sem volt logikus – ebben az egész átkelés, halál megtapasztalásban. Egyáltalán semmi értelme nem volt, és ez a drága Spock tudatát bizony eléggé felkavarta. Mintha csak minden a feje tetejére állt volna. Semmi értelmet nem talált benne. És bármennyire is szeretett volna ebben az élményben valamiféle értelmet lelni, egyszerűen nem ment.

És bármennyire is igyekezett ellenállni ennek, és némi logikát találni az élményben, és akármennyire is megpróbálta lekicsinyelni ezt az egészet, mondván, hogy ez csak a szükségtelen halál emberi megtapasztalása – valami mégis történt Spockkal, akit persze a színész alakított. Valami mégis történt. Spock rádöbbent, hogy a logikán túl is léteznek dolgok, mégpedig sokkal, de sokkal több minden létezik az értelmen túl.

És Spock akkor felfogta, hogy a Föld a létező legnagyszerűbb bolygó mind közül. (nevetés)

LINDA: Természetesen.

ADAMUS: Hiszen egészen addig leereszkedően tekintett a Földre és az emberi utazásra, amit persze soha nem értett igazán, ezért lenézte az embereket, de hirtelen felismerte, hogy ennek soha nem lesz értelme.

LINDA: Nem lenézte őket, hanem egyszerűen csak nem értette őket!!!

ADAMUS: A kettő egy és ugyanaz, nincs különbség. (Adamus nevet) Váratlanul felismerte, hogy az az univerzumban nem létezik valódi logika. Ugyanúgy, ahogy igazság sem létezik az univerzumban. Hirtelen elöntötte a tudás, hogy létezik valami, ami ennél jóval nagyszerűbb, és ez nem más, mint az élet érzéki megtapasztalása.

LINDA: Hm. ADAMUS: És ezt kizárólag csak a Földön lehet a legteljesebben megtapasztalni, megélni. Csak a Földön.

És akkor mit csinál most Spock nevű tudat? LINDA: Ünnepel.

ADAMUS: (nevetve) Az inkarnációját tervezi, igen, Spock tudata – nem a színészé, hanem Spock karakterének tudata – azt tervezi, hogy fizikai testet és elmét ölt magára. És ami még fontosabb, magára ölti a szívet és a szenvedélyt, amit még a legintelligensebb bolygókon sem lehet megtalálni, mert lényegében az intelligencia semmit sem ér a szív nélkül.

Tehát Spock, üdvözlünk téged az összejövetelünkön, és talán ma megtudsz valamit az emberi megpróbáltatásokról, tragédiákról és komédiákról. Talán megtanulsz majd valamit az egész emberi tapasztalásról, ami, kedves logikus létezőm, elvezet majd téged a valódi megvilágosodásodhoz.

LINDA: Elakad a lélegzetem.

ADAMUS: És a kávéhoz. Kávéhoz. Igen.

A találós kérdés

Akkor hát Shaumbra, a feladvány, a találós kérdés így hangzik: - Mi az, ami itt van, és mi az, ami hiányzik?

LINDA: Hm.

ADAMUS: Mi az, ami itt van, de közben pedig még sincs itt? Nem kell sok idő a megfejtéshez. Drága Spock, Linda, vagy bármi – kérlek, vidd körbe a mikrofont! Több kérdésem is van. Mi az, ami itt van, és közben még sincs itt? Nagyon egyszerű.

SHAUMBRA 1: A realizáció, felismerés.

ADAMUS: A realizáció. Hát ez biztos. Jó. Mi az, ami itt van, és közben még sincs itt?

Mi az, ami itt van, és közben pedig ezzel egy időben még sincs itt?

SHAUMBRA 2: A tudat.

ADAMUS: A tudat. Igen. Ez eléggé nyilvánvaló. Ezen a ponton nem kell, agyon dolgozzuk ezt a kérdést…

LINDA: Ó, jó.

ADAMUS: …pedig ez egy nagy Shaumbra talány. Ami itt van, ugyanakkor még sincs itt – az az érzés, a szenvedély, a tudat, az Én Vagyok-ság, a Létezem. Itt van, ugyanakkor még sincs itt. Ma ebbe fogunk belemenni, és remélem egy kicsit jobb megértésetek lesz arról, hogyan lehetséges az, hogy ez itt van, ugyanakkor pedig ezzel egy időben még sincs itt.

Kérdés

Akkor vegyünk egy jó mély lélegzetet, ahogy elkezdjük ezt a napot és belemegyünk a mai nap Shoud kérdésébe!

Kicsit több mint két hónapja benne vagyunk az új évben. Ez egy érdekes év lesz, sok- sok különféle esemény tarkítja majd – és nem kell Mesternek lenned ahhoz, hogy ezt tudd – sok-sok káosz, nyugtalanság és zűrzavar várható. A legtöbb ember számára mindez nagyon, elképesztően fárasztó lesz, hiszen annyi minden változik egyszerre ezen a bolygón. És pont akkor, amikor az ember már azt gondolná, hogy: - Ennél jobban már semmi sem változhat – akkor még inkább változni fog. Abszolút.

Tehát a kérdés a következő…

SART: Készen állunk!

ADAMUS: Igen. Ideje, hogy izgatottak legyetek!

A kérdésem a következő: - Az elmúlt két hónap és egy hét időszak alatt milyen belső tapasztalásaitok voltak? Szeretném, ha tudatosak lennétek! Szeretném, ha megnéznétek a tapasztalásaitokat – a belső tapasztalásaitokat!

Nem akarok történeteket hallani, nem akarok „nem tudom-okat” hallani! (Adamus suttogva mondta) Semmi ilyesmit nem akarok hallani! Tíz vagy annál is kevesebb szóban foglaljátok össze a mondandótokat! És ha azt mondjátok, hogy: - Nos, hát az én belső tapasztalásom az volt, hogy …akkor ezzel már el is használtad a szavaidat. (nevetés) Tehát legyetek lényegre törők, ahogy ezt mondani szokták.

És azért akarom ezt most, mert azt szeretném, hogy mindenki, akik most itt vagytok, akár személyesen itt Louisville-ben, akár online néztek minket, tudatába kerüljetek annak, hogy hasonló tapasztalásokon mentek mindannyian keresztül, mert tudom, hogy hajlamosak vagytok azt érezni, hogy egyedül vagytok, és hogy egyedül csak te mész ezeken keresztül.

Keresztülmész a saját személyes tapasztalásaidon, amik mély megélések, de itt vannak a rokon lelkek, akik szintén ugyanezeken mennek keresztül veled együtt.

Akkor Linda legyél szíves, vidd oda a mikrofont, kifejezetten az újaknak! Igen, rájuk rontunk!

LINDA: Az újaknak?

ADAMUS: Ronts rájuk!

LINDA: Ú!

ADAMUS: Azt kérem, hogy foglald össze a belső tapasztalásaidat az év első két hónapjával kapcsolatosan!

SHAUMBRA 3: (férfi) Nagyon személyes, és már tudtam. ADAMUS: Nos, a személyes élmények személyesek szoktak lenni.

SHAUMBRA 3: Az, hogy már tudom.

ADAMUS: Jó.

SHAUMBRA 3: Hogy már tudom. Úgy érzem, hogy amit tudni akarok, az nagyon mulandó. Bejön, de van, hogy azt akarom, hogy valami más legyen a válasz, de a végén kiderül, hogy tudtam én. Már tudom. Így….

ADAMUS: Jó, jó.

SHAUMBRA 3: Nem tudom, miért akarok más választ, de…

ADAMUS: Igen. És ennek részben az az oka, hogy te is és mások is elkezdtek időtlenné válni. És ahogy időtlenné váltok, akkor az egy fura keveréke a múltnak és a jelennek. Olyan ez mondhatni, hogy a múlt és a jövő találkozik egymással, elhalad egymás mellett. Néha egy rövid, múló pillanat erejéig megállnak egymás mellett, és gyorsan értelmet nyernek, legalábbis érzésben. És ez továbbra is folytatódni fog ez a tudom/nem tudom érzés. El tudod ezt fogadni?

SHAUMBRA: Igen.

ADAMUS: Jó, jó. Igazából nincs is más választásod. (nevetés)

LINDA: Jó válasz.

ADAMUS: Ez van. Igen. Jó. Köszönöm. Köszönöm.

LINDA: És nem vagy új, de közben mégis új vagy. (A következő Shaumbra felsóhajt)

ADAMUS: Igen.

LINDA: Tudnod kellett volna, hogy ez következik!

ADAMUS: Hogy hozzád kerül a mikrofon…..

TERESA: A fenébe!

ADAMUS :..mindenképpen.

TERESA: A fenébe!

ADAMUS: Én próbáltalak megvédeni.

TERESA: Tudom, köszönöm.

ADAMUS: Igen. Tehát év kezdete óta milyen belső tapasztalásaid voltak?

TERESA: Őrült, kaotikus, érzelmi, maga alá temető, utána pedig csodálatos, és őrület, hogy milyen ajándékokat hoztak.

ADAMUS: Oké, jó. Megkérhetlek arra, hogy kötelezd el magad egy valamire saját magadnak?

TERESA: Igen!

ADAMUS: Nincs több lecke! Egyáltalán nincs szükséged arra a sok őrületre!

TERESA: Tudom. Igaz?

ADAMUS: Igaz!

TERESA: Azt mondtam, hogy……igen! Igen! Megteszem! (Adamus nevet) Igen.

ADAMUS: Semmi szükséged arra az őrületre, aztán pedig határozottan ne akarj semmiféle értelemre szert tenni abból az őrületből. Spock megpróbálta megérteni. De te ne akard megérteni, ne akard, hogy értelme legyen! Mert az régi. Olyan „felébredéses”, sőt, olyan „felébredés előtti”. Mert ez már-már a makyo határát súrolja, amikor azt próbálod mondani: - Hát ezt és ezt kellett ebből megtanulnom! (Köp egyet) Pont így! (nevetés) Nem, nem, nem, nem és nem! Mert ezzel csak beleviszed magad a még több és a még több mintájába! „Még több leckére van szükségem” – pedig nincs.

A következő történik…

TERESA: Oké.

ADAMUS: ...pont úgy, ahogy az előtted szóló fiatalembernél, a múlt és a jövő egymás mellett halad el, és találkoznak egymással, táncra perdülnek egymással, egymásra köpnek, játszanak egymással, és ennek semmi értelme nem lesz Spock. Semmi értelme nem lesz.

LINDA: Az a hatvanas évek közepén volt! (Adamus nevet)

ADAMUS: Nem egészen úgy nézel ki, mint aki 2015-re, a jelenre lenne felöltözve.

LINDA: Még, hogy ez az öltözet nem 2015-nek néz ki?!

ADAMUS: Te mondtad az előbb, hogy a hatvanas évek közepe.

LINDA: Amikor Spock így járt el.

ADAMUS: - Ez egy jó alkalom most, és örülök, hogy felhoztad ezt – nincs még mindig túl sok ragaszkodás a régihez? Engem nem érdekel, hogy Jézusról vagy Buddháról vagy Spockról van szó. Nem mintha ugyanabba a kategóriába tartoznának. (nevetés)

LINDA: Nagyon is!

ADAMUS: Nagyon is! Neked….

LINDA: Aki Star Trek rajongó, az az is marad.

ADAMUS: Jézusnak nem volt ekkora a nézettsége. Spock jócskán megelőzi.

És ez egy másik érdekes dolog. Ez most annak az időszaka ….tudjátok, dédelgettétek, becsben tartottátok a hiedelmeiteket. Feltettétek a szobraitokat az otthoni oltárotokra, vagy a belső oltárotokra, és szinte már féltek őket elengedni. És igen, a nagyrabecsülés, a tisztelet egy nagyszerű dolog. De rá fogtok jönni, hogy ezek a kötődéseitek meg fognak változni, és erre számítsatok! Fogadjátok ezt el! Engedjétek meg! A dolgok, amikhez ragaszkodtatok, meg fognak változni a fontosságuk és a velük való kapcsolatotok értelmében! Nem fognak eltávozni, de ha mondjuk volt egy mély kapcsolódásotok, nos, hát velem, (Adamus nevet), még az is meg fog változni. Meg fog változni.

Oké, akkor folytassuk! Belső tapasztalások az idei évben.

EMMA: Hatalmasak, intenzívek, multidimenzionálisak és csodálatosak.

ADAMUS: Igen. Jó. És mi a helyzet a fizikai dolgokkal?

EMMA: Te jó ég! (nevet) A testem megőrült.

ADAMUS: Igen!

EMMA: De ez rendben van, mert nem úgy őrült meg…

ADAMUS: Miért?

EMMA: Oké, hát……

ADAMUS: Nem, ez tényleg megőrül. Ugyanaz a helyzet, mint az elmével – a test és az elme lényegében egy és ugyanaz a dolog.

EMMA: Oké, olyan. Átalak….

ADAMUS: Nem fura érzés, hogy a kamera téged figyel, és közben az összes barátod téged néz?

EMMA: Helló!

ADAMUS: És most mindenki lát a világon, és multidimenzionális vagy. Nem fura ez az érzés?

EMMA: Egy kicsit. ADAMUS: Egy kicsit.

EMMA: Igen.

ADAMUS: Figyeled, hogy mit csináltam?

EMMA: Elterelted a figyelmemet.

ADAMUS: Elterelés! Igen. És tudod miért? Mert mentális voltál velem, és én ezt nem akarom. Azt szeretném, ha megosztanád a dolgaidat. A test. Mi a helyzet a testtel?

EMMA: Átalakul.

ADAMUS: Igen, igen.

EMMA: Igen.

ADAMUS: Fáj?

EMMA: Néha igen.

ADAMUS. Igen. És megpróbálod a testedet kontrollálni az elmés dolgaiddal?

EMMA: Ó, nagyon is!

ADAMUS: Nagyon is! Na igen. Mondhatni. És működik? Működik ez a kontroll?

EMMA: Egyáltalán nem.

ADAMUS: Á! Látod?

EMMA: Ühüm.

ADAMUS: Nem te vagy az egyetlen…

EMMA: Nem én vagyok az egyetlen.

ADAMUS: …aki ezen megy keresztül.

EMMA: Higgy nekem!

ADAMUS: Igen.

EMMA: Igen.

ADAMUS: Jól van. Mi a helyzet a többi belső tapasztalásoddal? Volt bármilyen élményed, amikor azt érezted, hogy széthúzzák a szemed előtt a függönyt? Tudod, olyan „aha” élmény, amikor hirtelen meglátásaid támadnak.

EMMA: Abszolút.

ADAMUS: Jó.

EMMA: Igen.

ADAMUS: Amikor valami nagyon mély dolog feltárul benned.

EMMA: Ühüm.

ADAMUS: És akkor ezt nehéz elmagyaráznod másoknak.

EMMA: Feladom.

ADAMUS: Oké.

EMMA: Igen.

ADAMUS: Nem kell ehhez nehéz időszakon átmenned. Egyszerűen csak feladod. Oké, ennek van értelme.

EMMA: Azt adom fel, hogy el akarjam magyarázni másoknak.

ADAMUS: Igen, mert ez egyébként sem működik, ugye?

EMMA: Nem, nem működik.

ADAMUS: Köszönöm. Köszönöm.

EMMA: Ó! (csókot dob Adamusnak)

ADAMUS: Lényegében…. (Adamus szintén csókot dob Emmának) Lényegében…

EMMA: Káprázatos vagy! (mondja Lindának, az emberek pedig megfordulnak, hogy odanézzenek!)

ADAMUS: Na, elég volt, ide kérem a figyelmet! (nevetés) Megpróbáltad elmagyarázni ezt a barátaidnak, a családodnak, sőt még másoknak is, akik mondhatni Shaumbrák. És ez nem igazán működik, és bizonyos értelemben véve ez jó, mert jelenleg – egyelőre – sokkal jobban szeretném, ha belülről ragyognátok. Tartsátok meg magatokban a ragyogásotokat. Érezzétek magatokban! Mert abban a pillanatban, ahogy elkezditek ezt kimondani – az makyo, és aztán ez nem működik túl jól, és összezagyválod a szavakat, és jól befrusztrálod magad. És akkor meg hülyének érzed magad, és mindenki fura tekintettel néz rád, tudod: - Hm, oké. – És te meg azt kérdezed magadtól: - A fenébe is, miért csináltam ezt? Miért nem fogom be a számat? – Hát igen, jobban teszed, ha befogod!

Olyan helyre tartunk, ahol a valódi karizma ragyog ki a belsődből, belülről sugárzódik ki, ahelyett, hogy vartyognál a száddal. Ez vartyogás. Te is vartyogásnak annak fogod ezt a jövőben hallani. Visszanézel majd magadra, és csak ezt a vartyogást hallod majd magadtól. – Mi jött ki a számon? Semmi. - És ott állsz majd Mesterként – aki vagy – vagy nem vagy. (nevetések) Csak úgy, egyszerűen csak a karizmádban. Óóó! Ááá! Oké. Idetartunk. Köszönöm.

Kérnék még egy pár választ!

SHAUMBRA 4. (férfi) Nehéz ezt elmagyarázni, már el lett mondva.

ADAMUS. (nevetve) Jó.

(rövid szünet)

Magas? Alacsony? Sötét? Fényes?

SHAUMBRA 4: Hm. Kicsit mindegyik.

ADAMUS: Igen, igen.

SHAUMBRA: Ezek keveréke.

ADAMUS: Igen.

SHAUMBRA 4: Soha nem ugyanaz a dolog.

ADAMUS: Feltehetek neked egy kérdést?

SHAUMBRA 4: (bólint)

ADAMUS: Erre mindig nemmel kellene felelned. (nevetés)

SHAUMBRA 4: Hát, hiába mondanék nemet, akkor is megkérdeznéd, ugye?

ADAMUS: Te személyesen éreztél egyfajta zsibbadtságot, érzéketlenséget, tompaságot?

SHAUMBRA 4: Időnként igen.

ADAMUS: És elgondolkoztál azon, hogy mi ez?

SHAUMBRA 4: Mi ez?

ADAMUS: Hogy mi ez? Agyi tompaság, meg testi tompaság, és érzéketlenség tompaság. Máskor pedig annyira nagyon nyitottnak érzed magad, hogy azt kívánod, hogy bárcsak zsibbadt és érzéketlen lennél.

SHAUMBRA 4: Igen.

ADAMUS: Igen. Hát ez itt a lényeg. Annyi minden zajlik bennetek, aztán meg ott van ez a tompaság, érzéketlenség időszaka is. Bizonyos napokon ilyen vagy: - Kit érdekel bármi is? Úgy érzem magam, mintha szikla lennék. És….semmi sem kelti fel az érdeklődésemet, semmi sem hoz lázba. Még a szexre, az ételre vagy bármi másra sem akarok gondolni. – Ez vicces volt, egyébként. (kisebb felnevetések) Oké, nem ennek a csoportnak. Oké. Nem. Néhányan most nevettek online. Ennek a csoportnak, ha elmondasz egy szexuális jellegű viccet, így reagálnak: - Micsoda? Hogy? (nevetés) – Ja, igen. Emlékszem már. Még valamikor a hatvanas években Spockkal. (még több nevetés) Logikus szex volt. (Adamus nevet) Spock szexel….(Adamus előadja ezt úgy, hogy ott áll mereven, üres tekintettel, amit egy nagyon rövid üres mosoly követ – sok nevetés)

LINDA: Most komolyan?! Komolyan?!

ADAMUS: Akkor csináljuk még egyszer!

SHAUMBRA 4: Köszönjük, hogy megosztod ezt velünk.

ADAMUS: Spock szexel. (megint előadja az előbbi demonstrációt)

LINDA: Kivel?! És honnan veszed ezt? (még több nevetés)

ADAMUS: Drágám. Te öltöztél fel Spocknak. Te játszod azt a szerepet. Csak….

LINDA: Sajnálom. Olyan erős kötődést érzek a vulkáni létezéssel. ( A sorozatbeli lényekről beszél, akik egy Vulkán nevű bolygóról származnak – a ford. megj.)

ADAMUS: Te képviseled ezt a karaktert a Mesterlétemhez képest.

LINDA: Sajnálom, bocs.

ADAMUS: Tehát időnként megjelenik ez a nagy érzéketlenség, tompaság, amikor még egy szex viccen sem tudtok nevetni, nem hogy egy Spock viccen. Máskor pedig nagyon nyersek vagytok, ami alatt azt értem, hogy mindent éreztek, és még egy közeledben lévő méhecske döngicsélésének a hangja is zavaró a számodra, vagy az, ha egy pillangó kerül a közeledbe. Olyankor minden nagyon intenzív, intenzívek a színek, és minden más is.

Mi a helyzet ezzel? Az egyik nap zsibbadt vagy, másnap pedig túlérzékeny. Mi a helyzet ezzel?

SHAUMBRA 4: Új energia?

ADAMUS: Hát igen. (közben nevetgél) Igen és nem. Ez az egész Új Energia. Igen. De máris elmagyarázom, hogy mi történik. Most készítem fel magam a tökéletes magyarázatomra. Ezt teszem.

SHAUMBRA 4: Bocsánat, ha ezt összezavartam.

ADAMUS: A jövőm beérkezik a jelenbe. Igen, a tökéletes integráció. De ezek a dolgok történnek. Igen. Jó. Fogadd ezt el! Ne próbálj logikát vagy értelmet keresni benne. És ne próbáld ezt irányítani, kontrollálni! Nagyon sok remek kontrolláló van itt, de ne próbáljátok meg ezt kontrollálni! Jó. Köszönöm.

És eddig élvezed ezt az összejövetelt?

SHAUMBRA 4: Jobb így, mint a kamerán keresztül nézni.

ADAMUS: Igen.

LINDA: Köszönjük, hogy eljöttél ide.

ADAMUS: Szeretted ezt videó kamerán keresztül nézni?

SHAUMBRA 4: Rendben volt.

ADAMUS: Rendben volt.

SHAUMBRA 4: De így jobb. De úgy is rendben volt.

ADAMUS: Rendben volt.

LINDA: Köszönjük, hogy itt vagy.

ADAMUS: Oké. Jól van.

LINDA: És köszönöm, hogy együttműködsz Adamusszal!

SHAUMBRA 4: Igen.

ADAMUS: Igen. Kérem a következőt!

SAM: Éreztem egy….

ADAMUS: (utánozza őt és számolja a szavait) Tehát éreztem egy…

SAM: Oké. Hány szót lehet mondani?

ADAMUS: Már végeztél. Köszönöm.

SAM: Végeztem? Nahát! Rendben van! (nevetés) Leválasztom magam az élet tömegtudat szerinti észleléséről.

ADAMUS: Igen.

SAM: És az ezzel kapcsolatos saját belső csapdáimról is, és a személyiségemről is. És megengedem magamnak, hogy emiatt frusztrált legyek, és ez is rendben van.

ADAMUS: Rendben.

Mit is mondtál? (Adamus nevet)

SAM: Hogy mi volt ez az egész vartyogás? Bocsánat.

ADAMUS: Én csak valami vartyogást hallottam…..és azt akarom, hogy menj bele egyenesen a szívedbe. A házadba, ha érted mire gondolok.

SAM: Rendben. (rövidke kis szünet után) Elengedem….

ADAMUS: Nem.

SAM:…az élettel kapcsolatos elképzeléseimet, és egyszerűen csak megélem azt.

ADAMUS: Jaj, ez nagyon unalmasan, álmosan hangzik.

SAM: Nagyon álmos tudok lenni. Nagyon.

ADAMUS: Na végre, valami történik. (nevetések)

SAM: Rengeteget aludtam mostanság.

ADAMUS: Miért? Miért? Miért? Miért? Na, végre eljutunk valahova.

SAM: Igen.

ADAMUS: Látod, végre túljutottunk a felszínen. Miért aludtál olyan sokat? Mi történt?

SAM: Inspirációt kaptam, és kimentem emberekhez, akikkel úgy érzem, kapcsolatban vagyunk, vagy akiket legalább érdekel a mondanivalóm.

ADAMUS: Álmodban?

SAM: Nem. Az ébrenléti életemben.

ADAMUS: Oké.

SAM: Rendben.

ADAMUS: Akkor beszéljünk az alvásodról!

SAM: Rendben. Mit csinálok álmomban?

ADAMUS: Igen, igen.

SAM: Ez….

LINDA: Nem rád tartozik. (nevetés)

SAM: Mert ez aktív, de semmi különleges. Földközeli cuccok.

ADAMUS: Igen, igen. De mi az, ami történik? Miért alszol olyan sokat? Mi az, ami valójában történik?

SAM: Korlátozottnak érzem magam. Nem motivál semmi.

ADAMUS: Elmondhatom a saját nézőpontomat?

SAM: Úgyis elmondod – és szeretném is, ha elmondanád. (nevetés)

ADAMUS: Mit akarsz ezzel mondani?! (Adamus nevet)

Az alvás. Ez jelenleg nem igazán számít. Még az álom állapotaitok is meg fognak változni, nagyon mások lesznek, néha pedig csak unalmasak. Jelenleg a legtöbbször a régi dolgok jönnek el az álmaidba, és sokszor ezek az álmok egyre csak folytatódnak és folytatódnak, és tényleg nincs semmi értelmük. És szeretnél időnként valami igazán szexi álmot, de az mégsem nem történik meg. Az alvás jelenleg nagyon fontos mindannyiótok számára, amikor érzitek a hívását, és az alvási minták változás alatt vannak. Mert intenzív változásokon mentek át. Az alvás annak az időszaka, amikor a tested és az elméd elcsendesedik. Ez egyfajta renoválási időszak.

SAM: Igen.

ADAMUS: Renoválják, felújítják a házat, ahogy ezt mondani szokták.

SAM: Igen.

ADAMUS: Igen, igen. Jó. Jó. Köszönöm.

SAM: Ühüm.

ADAMUS: Jól van, még egy valakit kérnék! Mi történik az év eleje óta?

LINDA: Te jó ég, magától jelentkezik.

ADAMUS: Belső érzések és nézőpontok. Igen.

LADONNA: Kérdéseim vannak. A spirituális utat járom. Tudom. Nem fogom itt felsorolni a dolgokat….

ADAMUS: Oké.

LADONNA: Oké, csak.

ADAMUS: Számolok.

LADONNA: Az elmúlt négy év megváltoztatta az életem. Többé már nem vagyok keresztény, és ez a legjobb dolog, ami történhetett velem.

ADAMUS: Ó, ne! (mind a ketten nevetnek)

LADONNA: De el ne áruld a szüleimnek!

ADAMUS: Feltehetek egy kérdést? Hogyan nem keresztény többé az ember?

LADONNA: Te…

ADAMUS: Egyszerűen csak aláírsz egy papírt erről – amin az áll, hogy többé nem vagyok keresztény?

LADONNA: Ez egy óriási lépés.

ADAMUS: Igen.

LADONNA: 10-15 évig ragaszkodtam ehhez……ez egy óriási lépés.

ADAMUS: Miért?

LADONNA: Mert így nőttem fel.

ADAMUS: Igen. De ahhoz, hogy keresztény legyél, mit kellett tenned?

LADONNA: Hinnem kellett Krisztusban és minden helyes dolgot meg kellett cselekednem.

ADAMUS: Mit kellett hinni Krisztusban? Vagyis, mi az ebben, ami nem hihető?

LADONNA: Hát, nem tudom.

ADAMUS: Úgy értem, ez rendben van.

LADONNA: Vallásos családban nőttem fel, és ezek a dolgok belém égtek. Nehéz volt ezt feladnom.

ADAMUS: Igen, nehéz.

LADONNA: Már négy éve ezen az úton vagyok.

ADAMUS: Igen.

LADONNA: És…

ADAMUS: Ez egy másfajta keresztény utazás?

LADONNA: Nem. Nem hinném. De úgy érzem…. (Adamus nevet) Oké, szóval ez a kérdésem.

ADAMUS: Jól van, akkor itt most álljunk is meg!

LADONNA: Ez a kérdésem.

ADAMUS: El fogunk ide jutni.

LADONNA: Olyan keményen próbáltam belül isteni lenni.

ADAMUS: Aha.

LADONNA: És krónikus fájdalmaim vannak. (a könnyeivel küszködik)

ADAMUS: Igen.

LADONNA: És nem tudom, hogy miért így jön ez ki fizikailag? Próbálok annyira…

ADAMUS: De hát te magad mondtad ki! Pont azelőtt, mielőtt azt mondtad volna, hogy krónikus fájdalmaid vannak! „ Olyan keményen próbálom.”

LADONNA: Hogy ne legyenek krónikus fájdalmaim. És közben annyira próbálok isteni lenni.

ADAMUS: Túl keményen próbálkozol az istenségedért. Ez nem a kemény próbálkozásról szól kedvesem.

LADONNA: (most már sírva) De akkor miért fájdalomban mutatkozik ez meg?

ADAMUS: Azért, mert nagyon keményen próbálkozol, mert még mindig magaddal cipeled a régi Krisztust. Vedd le Krisztust, Jézust a keresztről!

LADONNA: Rendben.

ADAMUS: Jó. És magadat is! Fájdalmas ott lógni a kereszten! Tényleg fájdalmas, egyszer én is kipróbáltam.

LADONNA: De nem értem, hogy miért van ez a fájdalom. Ugyanúgy próbálkozom, mint évekkel ezelőtt, amikor még a hiedelmek fogságában éltem.

ADAMUS: Igen.

LADONNA:….és….

ADAMUS: Itt állj meg!

LADONNA: Oké.

ADAMUS: Most nem abban élsz?

LADONNA: Azt hittem, hogy nem.

ADAMUS: Hát….

LADONNA: Nincs szükségem erre a fájdalomra.

ADAMUS: Ezeknek a dolgoknak némelyike nagyon mélyen van. És te magad mondtad ki, és ezt szeretem bennetek, mindannyiótokban. Kimondjátok a dolgokat, és közben meg nem ismeritek azt fel. Ez az, ami pontosan itt van, és közben még sincs itt. Jézusom! (nevetés)

LADONNA: Nem Jézus! (nevet, és közben letörli a könnyeit)

ADAMUS: Te magad mondtad ki. Ez pontosan itt van, de mégsem ismered fel. Olyan keményen dolgozom az isteniségemen. – Miért? Ez itt nem egy keresztény templom. (nevet) Ez nem egy zsinagóga. Nem egy mecset. Mi nem próbálkozunk itt semmivel keményen.

LADONNA: Oké. De most, hogy tudom, hogy mit akarok….

ADAMUS: Nem hallottad, amit mondtam. És ez annyira annak a jele, hogy….ó!...(Ladonna nevet)…..Ó!!!...(nevetés) Mi nem dolgozunk semmin! Nem dolgozunk az istenségünkön, a megvilágosodásunkon, a felismerésünkön, mert ez természetes. Csak amikor valaki ezt természetellenesnek tartja, akkor dolgozik rajta. Amikor nem tartják magukat érdemesnek, értékesnek, akkor dolgoznak rajta. Amikor…..(miközben beszél, valaki fejére támaszkodik. Ladonna nevet, Adamus pedig megpuszilja a személy fejét.) Amikor befejezed az ezen való munkát, beleértve ebbe a saját hiedelmeiddel folytatott harcot is….

LADONNA: Oké.

ADAMUS: ...beleértve ebbe a magaddal és a kereszténységgel és minden mással vívott harcodat is, amikor egyszerűen csak megengedővé válsz kedvesem, akkor az olyan lesz eleinte, mintha egy vihar, egy hatalmas hurrikán söpörne át rajtad. Ami azért történik, hogy kitisztítson téged. Ennyi az egész. És nem dolgozol a vihar ellen, és nem próbálsz értelmet és logikát találni a viharban – Miért küldte rám Jézus ezt a vihart? – nem jössz ezekkel a dolgokkal. Egyszerűen csak megengedővé válsz, mert ez a realizáció dolog teljességgel természetes. A tested akarja ezt, de egy módon még mindig ott az ellenállás a régi beültetések miatt, amik azt mondják: - Nem a test nem….a test rossz dolgokat tesz. – Ami alatt azt értem, hogy paráználkodik, bujálkodik, és igen, azt is teszi. Igen, mindazokat a dolgokat teszi.

Tehát itt van ez a sok dolog, és te megpróbálsz értelmet, logikát keresni bennük. De nem kell ezt tenned.

Tehát ha itt és most ezt választod, akkor abbahagyhatod az összes próbálkozást, erőfeszítést, és a „Mit csinálok rosszul?” játékot. Semmit nem csinálsz rosszul.

Mi az, amit itt van, és ugyanakkor pedig még sincs itt? Ami itt van, az az istenember realizációjának a természetes állapota. Ami pedig nincs itt, az a megengedésed.

LADONNA: Oké.

ADAMUS: Fejezd be a gondolkozást! (Ladonna nevet) Ne! Ezt most komolyan mondom!

LADONNA: Rendben.

ADAMUS: Ez többé már nem egy út. Egy határig járod az utat. Nincs többé út.

LADONNA: Oké.

ADAMUS: Nincs út. Hanem egyszerűen csak befogadod….

LADONNA: Minden reggel elvégzem a Létezem gyakorlatot.

ADAMUS: Hát én ezzel kapcsolatosan kihívást intézek hozzád.

LADONNA: Te mondtad, hogy ezzel kezdjük a napot!

ADAMUS: Gyerünk, állj fel! Hallak én téged, ahogy azt mondod: - Létezem – és hozzáteszel ehhez mindenféle dolgokat kedvesem. Hallak téged.

LADONNA: Istenem!

ADAMUS: Istenem! Jézusom! (egy páran nevetnek) Ez arról szól, a Létezem, arról szól, hogy csak Létezem! Kussoljál! Nincs utána semmiféle szövegelés, hogy bőségben létezem, vagy azért létezem, mert…… Csak ennyi. Létezem.

LADONNA: Nahát!

ADAMUS: Csak ennyi! Létezem! És amíg nem érzed ezt át a maga teljességében, amíg nem lesz ettől egy teljes mentális, fizikai és spirituális orgazmusod minden részedben, addig még nem fogtad fel ennek a jelentőségét. Mert te azt csinálod, hogy: - Létezem, mert ma süt a nap. Létezem, mert… Kussoljál! Pontosan tudod, hogy miért mondom ezt.

LADONNA: Igen, igen. Minden nap ezt csinálom.

ADAMUS: Abszolút, és elég hosszú a listád! Létezem, mert régebben keresztény voltam, és még most is az vagyok. Micsoda?! Létezem… néha hallak és már üvöltök, hogy ne csináld ezt! Létezem. Oké?

LADONNA: Oké.

ADAMUS: Oké.

LADONNA: Hűha!

ADAMUS: Létezem. És ha ez nem remegteti végig az egész testedet és elmédet, és amíg nem érzed át, nem éled meg az ezzel járó abszolút érzéki orgazmust – akkor hagyj fel az összes többi szeméttel! Mert ez ennyi: - Létezem. Létezem. – Talán túlságosan egyszerű ez neked. Mi az, amit itt van, és mi az, ami hiányzik? Létezem. Az itt van, de mégis hiányzik nálad, mert mindenféle dolgokat ráhelyezel.

Létezem. Ami aztán egy érzéssé alakul.

Ez nem logikus. Semmi értelme sincs egy teljesen őrült világban. De ha egyszer felfogod, ha egyszer ezt átérzed, akkor ennyi. Akkor hazaértél. Hazataláltál.

Még egy valakit kérek!

Egyébként figyelni szoktalak benneteket! Na, nem azokat a nagyon-nagyon privát pillanataitokat, hanem tudjátok… na, jó, csak egy keveset. (nevetés) Nincs felvevő eszközöm, de dolgozom rajta! (még nagyobb nevetés)

SART: Csak félszemmel figyelsz minket.

ADAMUS: Spock orgazmus. (Megint előadja ugyanazt, mereven áll, üres tekintettel) Oké, igen. (nevetés)

CRISTIAN: Két kemény hónap volt.

ADAMUS: Két kemény hónap.

CRISTIAN: Igen.

ADAMUS: Miért?

CRISTIAN: A test miatt, itt van ez a köhögés.

ADAMUS: Igen.

CRISTIAN: Folyik az orrom. Meg a fülem és a szemem is fájdogál.

ADAMUS: Igen.

CRISTIAN: Meg ott van a gyomrom is.

ADAMUS: Akkor itt most álljunk is meg! (nevetés)

CRISTIAN: Valami más.

ADAMUS: Igen.

CRISTIAN: Olyan, mintha nem lennék képes úgy felismerni a testem reakciót, mint ezelőtt.

ADAMUS: Igen, és én szeretném tudni, hogy mi folyik itt.

CRISTIAN: És még…

ADAMUS: Folytasd csak! Ne hagyd, hogy félbeszakítsalak!

CRISTIAN: Még…

ADAMUS: De tudni szeretném, mit ez…..(nevetés) Igen.

CRISTIAN: Az elmémben is rengeteg a feszültség, és a másokkal való kapcsolataimban hajlamos vagyok őket elutasítani. (sóhajt egyet)

ADAMUS: Rátérhetnénk itt egyenesen a lényegre?

CRISTIAN: Igen.

ADAMUS: Igen, köszönöm. Nemet kellett volna mondanod, de….(Adamus nevet) Voltak-e mostanság, kifejezetten az elmúlt pár hónapban nagyon nagyon erős, magával ragadó, maga alá temető félelmeid, amiket nem tudtál megmagyarázni? Ó, itt most nem a sötétségtől való félelemről van szó, hanem olyan félelmekről, amiket korábban még nem éltél át ekkora mélységekben?

CRISTIAN: Igen, ez így van.

ADAMUS: Valaki más is érzett ilyet? (néhányan a közönségben egyetértenek) Honnan ered ez a félelem?

Mert ugye ott vannak a hétköznapi félelmek, amikor tudjátok, aggódtok a pénz miatt. Aggódtok az egészségetek miatt. Aggódtok az ex-férjeitek és ex-feleségeitek miatt. Vagy amiatt aggódtok, hogy mit fogtok tenni az ex-férjetekkel vagy ex-feleségetekkel. (kisebb nevetések) De itt most nem ezekről a félelmekről beszélek, hanem arról a félelemről, ami teljesen más, nagyon személyes, és maga alá temet téged – te pedig azon tűnődsz, hogy ez meg honnan ered? És szinte hajlamosak vagytok ilyenkor arra, hogy lezárjátok magatokat, mert ugye a régi, hétköznapi szemetedet, félelmeidet tudod kezelni. Tudjátok miről beszélek itt, csak a mindennapos, rendszeres dolgokról, és még a fóbiátokról is – és most nem nézek senkire – de még a fóbiáitokat és a félelmeiteket is tudtátok kezelni. Mert rájöttetek, hogy ezeket lehet kezelni. De ez a félelem, amiről én beszélek annyira személyes, hogy fogalmatok sincs arról, hogy mihez kezdjetek vele. És itt most csak találgatok.

CRISTIAN: Olyan volt, mintha az összes fóbiám és félelmem együtt lettek volna, az elme meg megpróbált rájönni, hogy mi ez az egész, de esélye sem volt.

ADAMUS: Jó. Megölelhetlek?

CRISTIAN: Igen.

ADAMUS: Ó! (Gyengéden átölelik egymást) Hiányzik az én régi földem. (Christian Romániából jött)

CRISTIAN: Köszönöm.

ADAMUS: Erdély.

CRISTIAN: Köszönöm.

ADAMUS: Ó! (páran nevetnek) Az egy bámulatos hely! Káprázatos! Keresztülmegy a saját átalakulásain. Köszönöm, hogy itt vagy. Köszönöm. Valami nagyon különlegeset viszel vissza magaddal.

Drága barátaim, miért teszem fel ezeket a kérdéseket egyesek bosszantására? (Adamus nevet) Azért, mert azt akarom, hogy érezzétek és halljátok, hogy amiről azt hiszed, hogy csak te mész rajta keresztül, azon mások is ugyanúgy keresztülmennek. És ennek el kellene árulnia valamit a számotokra, azt, hogy keresztül megyünk ezen az átalakuláson, ezen az átváltozáson. Belemegyünk valamibe, aminek meg vannak a maga kihívásai. Nincs benne értelem. Nem logikus. Harcolni akartok vele, és irányítani, kontrollálni akarjátok. Dolgozni akartok rajta, de ez nem működik. Nem kellene ezt tennetek.

Először is neked, az embernek, nem kellene ezért felelősséget vállalnod. Tudod, úgy, hogy…nem te teremtetted! Tényleg nem te, egy igen érdekes módon. Nem kell ezen dolgoznod. Mert ez annyira természetes. Ez csak ott van. És látlak én téged, mindannyiótokat, ahogy dolgoztok ezen. Csak vegyél egy mély lélegzetet! Ma csinálunk egy szép kis munka-mentes merabh-ot, de egyelőre csak vegyetek egy mély lélegzetet!

Realizáció

Tudjátok a megvilágosodás – jobban kedvelem a realizáció szót – egy egy darabból álló kirakós. Ez egy mindössze egy darabból álló kirakós, mégis az ember, aki dolgozik ezen, úgy érzi, mintha ez egy irtó bonyolult útvesztő vagy labirintus lenne, amin keresztül kell mennie, és közben a Szellem végig tesztelné, és mindenféle dolgok alá vetné őt, csak hogy lássa, megérdemli-e az ember. És közben végig azt kérdezi magától – attól a szellemtől, akit maga fölé helyez – Megérdemlem? Elég értékes vagyok? – továbbá, hogy – Milyen teszteken, próbákon kell átmennem? – Pedig ez csak te vagy.

Ennek nagy részét máris elengedhetjük! Nagy részét, önmagatok tesztelését, és ezt, hogy – Megérdemlem? Elég értékes vagyok? Elég erős vagyok? Elég a fényem? – Ennek nagy részét elengedhetjük pusztán azáltal, hogy kijelentjük, hogy elengedjük ennek nagy részét! (kisebb nevetések) Azáltal, hogy a tudatunkat ezen túlra helyezzük, a régi keresztény Jézuson túlra, vagy legyen szó bármiről, ami az utadat állja. Azon túlra, hogy úgy érezd, bizonyítanod kell magad saját magad előtt. Fejezzük ezt be!

Soha nem fogtok oda eljutni! Abszolút soha. És a sok tudással, amivel az összes Felemelkedett Mester velem együtt mind próbálkozott. Megpróbáltak értelmet, logikát keresni benne. Megpróbáltak rájönni a dolgok nyitjára. Megpróbálták újra és újra tesztelni magukat megállás nélkül, egészen addig, amíg össze nem estek a fáradtságtól, vagy a haláltól, vagy mindkettőtől, és akkor rádöbbentek: - Mindössze azt kellett volna tennem, hogy a tudatomat a megvalósításra irányítom és akkor az ott lett volna. Akkor megtörtént volna és félreállva az útból, megengedtem volna a bekövetkeztét. – Igen, a dolgok meg fognak változni az életetekben. A testetek fájni fog.

Sőt, odáig merészkednék, hogy azt állítom, hogy a legnagyobb testi fájdalmak körülbelül most zajlanak. Éppen most megyünk bele abba az asztrológiai ciklusba, hogy „a testetek pokolian fájni fog”, és ez úgy nagyjából nyár végéig lesz így. És ez nem annyira rossz.

SART: Igen! (Adamus nevet)

ADAMUS: Semmiség az egész.

És ez helyénvaló, hogy a testetek fájni fog, mivel változásokon mentek keresztül. Egy páran nagyon megbetegedtetek, mert a testetek változásokon megy keresztül. Nem arról van szó, hogy elárul benneteket. Nem próbál nektek semmit sem mondani.

És amikor aggódtok, akkor még jobban fáj. Amikor azt kérdezgetitek: - Mit csinálok rosszul? Milyen lecke van ebben? – és ilyenkor elkezdtek előszedni egy csomó régi hiedelmet és szemetet. Ettől a tested még ugyanúgy keresztülmegy ezen az alapvető átalakuláson, csak több az ellenállás rajta, és ez az, amit éreztek. Miért van ez a sok fájdalom? A sok ellenállás miatt. Ez ilyen könnyű.

Így aztán veszel egy mély lélegzetet, és felismered, hogy ez a fizikai test volt a forrása sok-sok rossz érzésednek, rossz gondolatodnak – sőt, még egy rossz aspektusodnak is gondolod, akivel egy igen furcsa kapcsolatod van – és hát persze, hogy egy kis fájdalommal jár az integráció, hiszen megpróbálja levedleni mindazt, amiket ráhelyeztél.

Szóval a tested fájni fog. Az elmédben pedig káosz lesz. Ez az egész folytatódni fog, és ez rendben van. Sőt, lényegében ez remek. Máris elmagyarázom.

De ez a megvilágosodás dolog tényleg csak egy-egy darabból álló kirakós. Nem nehéz erre rájönni, hacsak persze nem próbálkozol a dolgok kiötlésével, ki logikázásával, hacsak nem keresed benne a logikát, az értelmet, vagy az ehhez vezető utat, meg ezt sok mentális dolgot. És azt látom, hogy mindannyian ezt teszitek csaknem minden áldott nap. És ekkor vegyél egy mély lélegzetet! Ez egy természetes dolog, a realizáció. Meg fog történni. De minél inkább ellenállsz neki, minél inkább megpróbálsz rájönni a válaszokra, és minél inkább mindenféle furcsa ceremóniákat végzel ezzel kapcsolatosan, ez annál fájdalmasabb lesz.

Ahová mi tartunk Shaumbra, amit mi meg fogunk tenni, mondjuk úgy, hogy az ittlétem hátralévő ideje alatt…és fejezzétek be, hogy azt találgatjátok, hogy mikor fogok elmenni! (Adamus nevet) Ez egy nagy Shaumbra dráma – Meddig lesz még itt Adamus? Hát addig, amíg nem lesznek körülbelül öten, akikkel tényleg megtörténik a realizáció.

Tehát, ahova tartunk, és amit meg fogunk tenni, ahogy belépünk a következő szakaszunkba, itt három nagyon fontos dolog van. És Spock….tudnál írni Spock? Vagy csak kigondolod a szót, és az magától megjelenik a képernyőn?

LINDA: Ez tőled függ. (Adamus nevet)

ADAMUS: Oké. Csak…

LINDA: Drága Adamus, te vagy az, aki azt mondod nekünk, hogy öltözzünk jelmezbe, és ezek után ezt teszed velem?!

ADAMUS: Igen. Szereplés. Nem vagy boldog ettől a sok figyelemtől?

LINDA: Nézzük csak! A negatív figyelem is jobb a semminél.

ADAMUS: A játékosság. A játékosság. És figyeld csak meg, hogy a jövő hónapban a közönség fele valaki másnak öltözve jelenik majd meg. Nem, ők csodálnak téged. – Te jó ég! Linda egy halott embernek öltözött fel! Hát nem nagyszerű?

LINDA: De te mondtad, hogy öltözzünk jelmezbe!

ADAMUS: Mi ezt imádjuk, imádjuk, ugye? (A közönség tapsol) Igen. Oké.

Spock partnere szexel. (Adamus teljesen mozdulatlanul, mereven és üres tekintettel áll)

LINDA: Micsoda?! (nevetés és sóhajtozások, Adamus nevet) Nem nyugszol. Nincs menekvés.

ADAMUS: Jó. Egészen elbűvölöm ma Cauldre-t. Általában pánikolni szokott.

Ahova tartunk – három dolog

Tehát ahova tartunk – három dolog. Ezt leírhatod, vagy csak gondolhatsz rá. Írjuk fel a táblára azok kedvéért, akik nem hallják a szavakat, de így legalább látják a képeket. (Adamus nevet)

Tudat

Az első a tudat. Á, már belebetegedtek a tudat szóba. Cauldre még egy cikket is írt erről a szóról. Nehéz szó, és igen, vannak erre jobb szavak is.

LINDA: Ezt írjam fel a táblára?

ADAMUS: Azt, hogy tudat. Le tudod helyesen írni?

LINDA: Igen. És te?

ADAMUS: Nehéz lebetűzni, különösen….

LINDA: Nem, nem nehéz!

ADAMUS: ….akkor, ha valaki közben beszél, te meg írni próbálsz, és megpróbálsz logikus lenni, és közben frusztrált vagy miattam, és olyankor rosszul írod le. Kihagytál egy betűt!

LINDA: Nem hagytam ki! Csak próbáltam helyet csinálni neki. Ez így mégsem jó! (nagy nevetés) Nagyon rossz vagy! Rossz, rossz, rossz, rossz!

ADAMUS: Nincs logika. És így még le sem tudod írni a szót. (még nagyobb nevetés) Tehát a tudat. Felírhatod egy új lapra, vagy ezt ki is törölheted, vagy mindegy.

A tudat/tudatosság nagyon fontos lesz. A tudat tudatosságot, realizációt jelent, de egy olyan szinten, amit korábban el sem tudtatok volna képzelni a logikus elmétekkel.

Tudat – az a tudatosság, ami behatol minden szintre, minden birodalomba. Nem csak a tényeknek és a számoknak leszel tudatában. Ez egyébként is meglehetősen jelentéktelen. Nem csak annak leszel tudatában, hogy valaki ül melletted. Ez egyértelmű. Az a tudat, az a tudatosság, amibe máris belemegyünk, a dolgokat sokkal gazdagabbá, teljesebbé teszi.

Tehát tudat, tudatosság. Ez a Létezem, és tudom, hogy sokan mondjátok azt, hogy: - Á igen! Én értem. Létezem. – Nem, nem érted, máskülönben nem mondogatnád. Egyszerűen csak sugárzó, karizmatikus lennél.

LINDA: Logikus.

ADAMUS: Igen. A Létezem az nem egy mantra, amit addig kell újra és újra mondogatnod, ismételgetned magadban, amíg el nem unod magad. Más dolgokkal úgyis untatod már magad. Semmi szükség arra, hogy ezzel is untasd magad! (Adamus nevet) Szex. (Adamus megint előadja a korábbi demonstrációt)

SART: Hűha! (kisebb nevetések)

ADAMUS: Shaumbra szex. (Ott áll mozdulatlanul, miközben a szeme gyorsan ide- oda cikázik, mintha azon tűnődne, hogy mi is történik – nagy nevetés)

LINDA: Ez nem vicces! Ez nem vicces! Csúnya vagy! (Adamus nevet)

ADAMUS: Nagyritkán muszáj nevetned! A létező legnagyszerűbb dolog az emberekkel kapcsolatosan ezen a bolygón az, hogy képesek nevetni, hogy van humoruk. Mert ott van ez az óriási konfliktus, de valahol menet közben az emberek ezt humorrá, nevetéssé vagy szappan operává változtatták. A kettő közül az egyikbe. És ez a konfliktus, ez a kihívás időnként nagyon is szórakoztató lehet. Amikor képes vagy nevetni magadon – Á! – ez maga a Mesterlét.

Tudat. Tudatosság. De ez nem gondolkodást jelent. A tudatosságban lényegében szinte egyetlen aktív gondolat sincs. A tudatosság az, ahol többé már nincsenek szavak. Nincs szükség a szavakra. Nincs szükség a meghatározásra, egyáltalán nincs. Ez a tudatosság. És a valódi tudatosság állapotában a Mester megtanulja, hogyan kommunikáljon vele. És ahova mi tartunk, ott egyre inkább erről a kommunikációról lesz szó.

A kommunikáció egy érdekes dolog, mert, ahogy itt most beszélek hozzátok és kommunikálok veletek, halljátok a szavakat, kifejezetten akkor, ha beszéltek angolul. Ha nem, akkor csak értelmetlen szöveget hallotok. De a valódi kommunikáció, ami zajlik, az a szemekben történik és a gesztusokban. De valójában az igazi kommunikáció egy nagyon mély kapcsolódásból ered. Minden más szinte csak elterelés. Azt gondolod, hogy hallod a szavakat, vagy látsz valamit, vagy érzel egy érintést. De ez csak egy aprócska része ennek. A valódi kommunikáció egy másik szinten történik.

És miközben itt vagyok veletek, és egy elképesztő elegáns munkát végzek az elterelésetekkel…..egyébként kicsit hideg van itt. Meg lehet fagyni. (A közönség egyetért) Meg lehet itt fagyni. Látjátok? Ez is egy elterelés. Engem egyébként nem érdekel, mert nincs testem, csak egy kis elterelés. Ó, ez olyan jó.

Hol is tartottam? (valaki mondja: - kommunikáció) Igen, a kommunikációnál. Nem emlékeztek, ugye? Kommunikálás.

Itt állok, és elterellek, sőt, duplán elterellek benneteket. Úgy öt vagy hat rétegben is el tudom terelni az embereket, mielőtt kidőlnek. (vihogások) Ami most igazából történik az az, hogy te kommunikálsz magaddal.

Mi az, ami itt van, és mi az, ami nincs itt? Ez a Shaumbra találós kérdés. Igen. Már látom ezt a kérdést pólókon. Ahogy egy páran szintén látjátok. Te kommunikálsz saját magaddal.

Azt akarom, hogy tudatosak legyetek, hogy tudatában legyetek ennek…..csak itt akarok ücsörögni….(leül Einat székére, és úgy tesz, mint aki belematat a hang berendezésbe)

LINDA: Ó!

ADAMUS: Azt akarom, hogy tudatában legyetek annak, hogyan kommunikáltok saját magatokkal, miközben elterellek benneteket. Ez a valódi előnye az összejöveteleinknek. Elemzitek a mondottakat, vagy elgondolkoztok a hallottakon, de valójában nem összpontosultok ide. Fel tudjátok fogni, hogy a figyelmeteknek körülbelül 6%-a van itt, a többi pedig valamiféle zűrzavarban van a belsődben? És ezt nem negatívan értem, csak ez elég vicces.

Idefigyelsz, de közben megpróbálsz rájönni a dolgokra. És aztán jönnek mindenféle bevillanások valamiről, vagy éppen azon gondolkozol, hogy mi az, amit nem tettél meg, és mit fogsz tenni. Ez az egész mechanizmus olyan, mint egy eléggé Rube Goldberg-es fura készülék, ami belül folyik…..tehát az összejövetelünk alatt úgy nagyjából 94 %-ban ez a sok minden zajlott benned. Aztán nagy ritkán előfordul, hogy: - Ja, Adamus beszél. Ó! Megint azt a komikus szex dolgot csinálja. Oké. Jó. Jó. (Adamus nevet)

LINDA: Valóban?!

ADAMUS: Nem csinálom többet. (Adamus nevet) Elárulnád nekem, hogy – hogy is hívjátok ezeket a lényeket a bolygótokon?

LINDA: Vulkániaknak.

ADAMUS: Vulkániak. Gyere ide! (valaki azt mondja: Jaj, ne!) De igen! (valaki azt mondja: - Hétévente egyszer) Hétévente egyszer, akár szükségletből, akár….na, igen. Hogy szexelnek a vulkániak? (leül Linda székébe)

LINDA: Már nem tudom. Annyira fejlett vagyok. Te csak szexelj úgy, mint egy majom. (vihogások)

ADAMUS: Emberként vagy vulkániként?

LINDA: Félig ember, félig vulkáni vagyok.

ADAMUS: Jól van, Akkor mutasd meg, hogy a félig vulkáni, félig ember hogyan szexel.

LINDA: Geoff ezt nem tudná kezelni. (nevetés és némi taps)

ADAMUS: Vicces. Vicces. Geoff most nincs itt. (nevetés)

LINDA: Ó, de később úgyis megtudná.

ADAMUS: El tudnám vele felejtetni…..(még nagyobb nevetés)

LINDA: Te sem tudnád kezelni.

ADAMUS:….több száz évre. Igen.

LINDA: Te sem tudnád kezelni.

ADAMUS: Hát igen. (még nagyobb nevetés) Mi a helyzet ezzel? (Adamus Linda vállára teszi a kezét, de Linda ellenáll) Nem, nem, nem. Gyere csak ide! (nevetés) Mutassunk egy kis ízelítőt belőle! Gyere! Na így szexelnek. (nevetés, ahogy demonstrálja) De mit szólnál ehhez? (szorosan, nagyon közel Linda elé áll) Á! Á!

LINDA: Ez jó indok a létezésre.

ADAMUS: És még csak meg se rezzen, egyetlen mosoly sem hagyja el az ajkát ezek után! (még nagyobb nevetés) Még csak egy ÁÁá!!! – sem. Ez pont olyan volt, tudod – „ennek semmi értelme.” (mindezt robot hangon mondja, amit még nagyobb nevetés követ) Később újra megpróbáljuk.

Oké. Tudat. Igen. Hol van a szó a táblán? Szeretném látni.

LINDA: Ó, várj egy kicsit! Várj!

ADAMUS: Tudatosság. Ide tartunk. Tudat. Tudatosság. Létezem. Ez nem egy újabb fegyelmet igénylő dolog. Ez nem egy újabb gyakorlat. Ez a Minden.

A tudat a minden. Mostanában említettem több csoportnak is, hogy ez nem úgy van, hogy ott van az a hatalmas univerzum, amiben egy aprócska kis pont vagy----(nevetés, mert Lindának nehezére esik a szó helyes leírása) Nem akarom a figyelmet Linda írására felkelteni, de most tegyünk úgy, mintha ez a képernyő lenne az univerzum. Tegyünk úgy, mintha ez a képernyő lenne a fizikai univerzum. És ez nem úgy van, hogy te ebben egy aprócska kis tudat pont vagy. (Lindának végre sikerül leírni helyesen a szót, amit a közönség ujjongással és tapssal jutalmaz) Tehát ez nem úgy van, hogy te ebben egy apró kis pont vagy – kérlek, rajzolj bele egy kis pontot ebbe a hatalmas univerzumba. De mégis az emberek, és ti is, illetve ti már nem annyira, de a legtöbb ember eszerint él.

Azt hiszik magukról, hogy: - Itt vagyok ebben a hatalmas univerzumban – és ezt még csak nem is tudatosságnak hívják – hanem egyszerűen csak azt mondják: - Itt vagyok ebben a hatalmas univerzumban, és mindössze egy apró kis pont, apró kis porszem vagyok ebben. – Felfogjátok, hogy ez a hiedelem alapjuk – ami még Jézusnál is nagyobb hiedelem. Nos, én csak egy kis porszem vagyok itt ebben a hatalmas nagy dologban és nem tudom, mit kezdjek ezzel, de majd meglátjuk, hogy a dolgok milyen irányba akarnak engem vinni. – Hát valahogy így fest az emberek tudatossága.

Melegebb van már a teremben? (a közönség válasza: - Igen) Nincs túl meleg? (a közönség válasza: - Nincs)

LINDA: Még.

ADAMUS: Jól van.

Akkor most fordítsuk ezt meg! A tudat a minden, és a tudatnak ebben a mindenségében ott van egy icike-picike apró kis pont, amit univerzumnak hívnak. Igen. És ez a hatalmas tudat – és most nem rólad és a több milliárd másik emberről, meg a több milliárd földönkívüli létezőről beszélek, na meg egy pár vulkániról, meg a többiekről. Hanem rólad. Te magad vagy az egész képernyő, és a képernyőn belül ott van egy kis univerzum is, sok más dologgal egyetemben.

Amit itt van, és közben még sincs itt – az a tudat. A tudat. És sajnálatos módon, vagy talán szerencsére, de mégis sajnálatos módon gondolkodással nem fogod megtalálni a tudatba vezető utadat. Tudtad ezt? Nos, nem, mert egészen eddig ezzel próbálkoztál. Gondolkodással nem fogod megtalálni a tudatba vezető utadat. Ezt csak megélni tudod.

Tehát ide tartunk, és ahogy ezt Cauldre megfogalmazta az egyik marketing dolgával kapcsolatosan, ez az Alkalmazott Tudatosság. Nem fogunk túl sokat beszélni a tudatról, mert akkor az egész mentálissá válik. Hanem alkalmazni fogjuk a tudatot. (valaki azt mondja: - Köszönöm) – Köszönöm.

De eközben rengeteg sok kihíváson mentek majd keresztül. Megpróbáltok majd a gondolatok, a gondolkozás segítségével eljutni oda. Megpróbáltok majd logikát keresni benne. Én pedig majd megpróbálom ezt nem hagyni, és megpróbállak kiszedni az elmédből, és önmagadba vinni téged. Önmagadba.

Alkalmazott tudatosság, mert ahol a tudatosság alkalmazásra kerül, ott szárba szökken az élet.

És most azt szeretném, ha éreznétek – persze gondolkozni is fogtok egy kicsit, de szeretném, ha éreznétek, hogy hova helyeztétek eddig a tudatotokat? Az alkalmazott tudatosság az, ami megteremti a valóságodat. Hol volt ez eddig? Nem a gondolataidról beszélek. Óriási különbség van a gondolatok és a tudat között. Ezért is kezdtem azzal a mai összejövetelünket, hogy milyen belső érzésekben vagy belső utazásban volt részed ebben az elmúlt két hónapban. És a legtöbben belemerültetek a gondolataitokba. De mit éreztetek? Éreztétek a félelemnek ezt a mély szorítását? Remélem. Nem, komolyan remélem, mert ha egyszer ezt elkezded megengedni, akkor az azt jelenti, hogy megnyílsz. És igen, ez félelmetes. De utána pedig káprázatos, mert ó, az a félelem, az a mindent maga alá temető sötétség olyan, mintha egy óriási sötét mágnes lenne, és a sötétségnek ez a mágnese magába szippant téged.

De először is rájössz, hogy: - Élek – mivel olyan intenzíven átérzed azt. Másodsorban pedig valami egészen bámulatos történik akkor, amikor eljutsz erre a pontra. – Egyszerűen csak megengedem ezt, hiszen ez az egész az enyém. Ez az egész az enyém. Más szóval nincs semmiféle gonosz, démon, ördög vagy Sátán.

Képes vagy ezt megengedni magadnak? Képes vagy a kegyelem ekkora helyén tartózkodni, hogy azt mondd: - Nem érdekel. Ez a félelem mágnes nyugodtan magába húzhat engem, mert ez az egész az enyém. Csak része az alakításnak, a színdarabnak, a tapasztalásnak.

Bele fogunk menni a tudatba egy nagyon is alkalmazott, és egyáltalán nem mentális módon. Ahova a tudatodat helyezed, ott a valóságod. És itt most nem a jelentéktelen dolgokról beszélek, nem arról, hogy öt évvel fiatalabb külsőt akarsz, vagy, hogy le akarsz fogyni egy pár kilót. Mert az gyerekjáték. És ezek néhánya szándékos elterelés. Néhánya pedig nem szándékos elterelés. De ez gyerekjáték, ahogy az alkímia is az, az alkímia régi értelmezése, miszerint „kőből aranyat fogok csinálni”. – Nagyon örülök, hogy ezt a trükköt már régen elsajátítottuk, hogy hogyan szabaduljunk meg azoktól, akiket nem igazán érdekel a realizáció. Őket csak az emberi játszmák érdeklik, és semmi más, egy eléggé fondorlatos módon. Tehát ezekkel az elterelésekkel szabadultunk meg tőlük.

Mi az Alkalmazott tudatosságba megyünk bele, ami egész új világokat jelent.

A második, szintén nagyon fontos dolog – és lehet, hogy segítségre lesz szükséged a szó helyes leírásához. Talán egy új lapra, ha kérhetném.

LINDA: Dolgozom rajta. Rajta vagyok.

ADAMUS: Ne dolgozz rajta! Hanem egyszerűen csak hussss!

LINDA: De elég furán dolgokat csinál.

ADAMUS: Husss!

LINDA: (suttogva) Jövök. Jövök. (odaszalad John Kuderkához technikai segítségért)

ADAMUS: Következő. Nagyon logikus. Az egyik vulkáni segít a másik vulkáninak. (a közönség nevet) Rendben. Akkor most elárulom. Elárulok valamit, amit soha nem mondtam még el, és ez egy nagyon mélyen személyes jellegű dolog. Ők ketten ismerik egymást egy másik bolygóról, egy másik helyről, egy földönkívüli, idegen civilizációs helyről, ahol jó barátok voltak. Mindketten viszonylag újak itt ezen a bolygón, és még mindig megpróbálnak rájönni a dolgokra. Ott van köztük ez a kötelék, ez a Spock típusú kötelék. (Adamus nevet) Most igazam van, igaz? ( John felesége reagál: - Köszönöm – amit nevetés követ) Igen! (Adamus nevet) Akkor egy kicsit vegyük lejjebb a hőmérsékletet! Oké. Ma a hőmérséklettel játsszunk.

ÉS

Oké, megkérdezted John-tól, hogy kell leírni a következő szót? (valaki azt mondja: - Még nem is tudjuk mi az a szó.) Ó, még nem tudjátok! A következő szó rendkívüli fontossággal bír. Beszéltünk már erről a Keahakban, és ez egyre fontosabb és fontosabb lesz a szótáratokban, és ez fogja lehetővé tenni azt, hogy gazdagság és öröm legyen az életetekben. A szó pedig: - ÉS. É-S.

És. (Adamus nevet) Egy „é” és egy „s” betű. (Linda leírja a táblára)

Az „ÉS” egy nagyon fontos dologgá válik abban, amit teszünk, mert rá fogtok jönni, hogy fájhat a testetek ÉS nem fáj. Lehetnek más elképesztő tapasztalásaid. Többé nem vagy egysíkú. Lehetsz logikus, ÉS egyben abszolút érzéki. Benne lehetsz a félelemnek ebben a mágneses szorításában ÉS közben ott üldögélhetsz egy tó partján, és nézegetheted a pillangókat, és közben énekelgethetsz, és élvezhetsz egy üveg finom bort.

Az emberek…..unatkoztok?

LINDA: Aligha.

ADAMUS: Jó. Jó. (Adamus nevet) Az emberek…

LINDA: Mit szólsz ahhoz, hogy ideges vagyok?

ADAMUS: Igen. Az emberek – és tudjátok ezt az emberekről. Az emberek egysíkúak. Ideges vagy ÉS még mi? El vagy bűvölve. Látom én rajtad. Abszolút látom. Ideges vagy ÉS közben nagyon szerelmes vagy Spockba. (Adamus nevet)

ÉS. Olyan egyszerű! De ha megpróbálnád ezt elmagyarázni másoknak, akkor tudod, hogy néznének rád. De ti ezt az ÉS életet fogjátok élni, ami azt jelenti, hogy lehet rossz napod ÉS közben lehet ugyanolyan jó napod.

És ennek nincs semmi értelme. Ez nem logikus.

LINDA: Pedig van.

ADAMUS: Van! (Adamus nevet) Nincs értelme, de abszolút természetes. Hát nem vicces?

Tudjátok, az emberek nagyon egysíkúvá válnak, és egyre több és több dobozban élnek. Lényegében azon dolgoznak, hogy még konfiguráltabbak legyenek, hogy minden kiszámítható legyen. Az emberek azon dolgoznak, hogy még alakíthatóbbak vagy kiszámíthatóbbak legyenek az elméjükben és a testükben, a cselekedeteikben és a gondolataikban. Ó! És ez fárasztó, mert megpróbálod kontrollálni, felügyelni a gondolataidat, a testedet, és az életedben mindent. És pontosan tudjátok, hogy miről beszélek! Megpróbáltok mindent kontrollálni. Konfigurálttá váltatok. És ez egy szép szó arra, hogy be vagytok hipnotizálva, kontrollálva. Önmagatokat kontrolláljátok. Annyira ki akartok mindent számítani, hogy közben kiszorítjátok az életet az életből.

És ami még ennél is rosszabb, kiveszed a tudatot a tudatból. Mi az, ami ott van, és közben még sincs ott? A tudat. Maga az élet. Pedig itt van. Minden itt van. Nem megyünk máshova. Nem megyünk máshova. Egyszerűen csak realizáljuk vagy felismerjük, hogy ez itt van ÉS közben nincs itt, és ez az, amit egy Mester tud. Ha-ha.

Az nem úgy van, hogy a Mesternek hirtelen megtörténik a realizációja, és az véget vet az ő összes hülyeségének, tudatlanságának, sebezhetőségének. Az nem úgy van, hogy a váratlan realizáció megadja nekik a világ összes intelligenciáját. Nem. Nem. Hanem ott lesz az ÉS. Egyszerre intelligensek ÉS ostobák. Egyszerre sebezhetőek ÉS nyitottak. ÉS.

Egy átlagember nagyon, de nagyon lineárisan gondolkodik. A linearitásukat, a fókuszukat megfűszerezik egy sóval, borssal meg egy kis dualitással, éppen csak annyival, hogy ne unják halálra magukat. Ezért beleszórnak ebbe egy kis dualitást – egy kis fényt, egy kis sötétséget, egy kis örömöt, egy kis fájdalmat, egy kis jót, egy kis rosszat.

Tehát az egysíkúságon túl található következő tudati szint egy kis dualitás. És ezen nem merészkednek túl. Szerintük semmi sincs a dualitáson túl. A legtöbb ember képtelen a fehéren-feketén, a lenten és a fenten túlmenően gondolkozni. Ez van.

Fel tudjátok fogni, hogy valószínűleg ez a tudat legszélső határa?

LINDA: Óó!!!

ADAMUS: Legszélső határa! Ó, ne! (nevetés)

LINDA: Ó! Waú!

ADAMUS: Ez jelenti a tudat legtávolabbi határát, de most belépünk az alkony zónába!

LINDA: Ó!

ADAMUS: Ezt miatta csináltam!

LINDA: Ó, az én dalomat énekled. Akarsz szexelni? (nagy nevetés)

ADAMUS: A legtöbb ember….igen. (újra előadja a vulkáni szexet, de csak egy idegrángós fél mosollyal, amire még nagyobb nevetés támad) Ó! (Adamus nevet) Szóval….

LINDA: Szégyentelen!

ADAMUS: El tudjátok most képzelni, vagy át tudjátok érezni egy pillanatra azt, hogy nem csak az egysíkúság és nem csak a dualitás létezik, hanem tényleg ott van az ÉS, ÉS, ÉS, ÉS.

Mi van a dualitáson túl? – kérdezi az ember. – Mi van a fényen és a sötéten túl?

Drága barátaim, hát világok vannak. Világok vannak ezeken túl. A dualitás lényegében csak az alap programozási kódja ennek a valóságnak. De léteznek ezen túlmenően más valóságok, amiknek nincs szükségük kódokra, programozottságra.

És a csodálatos az, hogy ezeket itt megtapasztalhatod, megélheted ÉS közben pedig egysíkú is lehetsz.

Képzeld csak el egy pillanatra ezeket a tulajdonságokat. Az ÉS – az a bámulatos képesség, hogy ártatlan, naiv, szinte ostoba légy ÉS közben mindent tudj! Ez elképesztő! Bámulatos! És mi ide tartunk – ÉS.

Tehát igazából nem a megvilágosodásba tartunk. Az nagyon egysíkú lenne. Nem. Ez az ÉS-ről szól. Az ÉS-ről. Ahol lehetsz ember, ÉS közben abszolút Mester.

És ez gyönyörű, mert egyszeriben felismered, hogy önmagad alakítása vagy színdarabja nem korlátozódik le többé, hogy is mondjam, önmagad alakítására. Ezt jelenti az ÉS.

És ez eleinte kellemetlen érzéssel fog járni. És egy páran a Keahakban ebbe belekóstoltatok már. És ez eleinte kellemetlen, mert az elme nincs ehhez hozzászokva. Az elme azt mondja: - Kövesd az utat! Ezt és ezt a dolgot tedd! – vagy, hogy: - Menj aludni! De nincs hozzászokva a többszöröshöz, nincs hozzászokva az ÉS-hez.

És mit tegyél, amikor ez kellemetlen számodra? Ó, igen, ÉS kellemetlen ez nekem ÉS közben itt a realizáció. És a fenébe is, nagyon nehéz ez a testemnek, ÉS közben meg nem igazán. ÉS nincs is testem, ÉS FényTestem van.

Nos, erre azt lehetne mondani, hogy ez egyfajta skizofrénia. (nevetés) Egyébként ezt el ne mondd a terapeutádnak! (még nagyobb nevetés) Egy szót se szólj neki erről! Ez maradjon közöttünk!

Egy kicsit ez széttöredezettnek, töredékesnek tűnik, de nem az. Egyáltalán nem az. Egyszeriben felismered, hogy eleve oka volt annak, hogy képes legyél aspektusokat teremteni – na, nem azért, hogy szétkergesd őket, hanem hogy létrehozd őket – és ekkor elkezdhetsz élni ebben a gyönyörűséges kombinációban, ebben a multidimenzionális, aspektusokkal bíró, logikus életmódban. És többé már nem vagy mindössze egyre lekorlátozva. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy ez rossz lenne, értitek, mert tetszik az inged ÉS ez a többszörös éned. A többszörös éned.

És ez felvet egy rendkívül érdekes kérdést. Azt kérdezitek: - És akkor mi az igazság? Mi a valóság? ÉS nincs igazság. Egy darab sem. Fejezd be az igazság keresését! Mert ez nem működik. Az életnek nincs értelme. Sajnálom. Nincs olyan, hogy igazság, mert ez az egész igazsággá válik.

Nem létezik egyetlen, abszolút igazság az univerzum magjában valahol elrejtve.

Nincs ilyen. Az az igazság, hogy minden igazság.

És ha ezzel igazából azt akarod kérdezni, hogy: - De akkor hol találom meg az alapzatomat, az egyensúlyomat? Minden annyira kaotikus, és időnként meg kell találnom azt a kényelmes helyet. – Létezem. Ennyi. Ennyi. És a többi pedig az ÉS.

Meg fogjuk tapasztalni az ÉS-t. És ez nagyon kellemetlen lesz, és minden bizonnyal kicsit haragudni fogtok rám, ahogy ez időről-időre elő szokott fordulni, mert azt mondjátok majd: - Nem tudtam, hogy ez ennyire őrült lesz. – És máris elárulom nektek. Egy kissé őrült lesz, ÉS mókás lesz, és sok értelemben véve teljesen másmilyen lesz. ÉS attól még mindig úgy mutatkozhatsz a szupermarketben, mintha te is átlagember lennél, és békén fognak hagyni. Valószínűleg még csak meg se fognak látni.

Felismered, hogy lehetsz csak egyszerű ember, ugyanúgy élvezheted ezt az emberi alakítást ÉS ezzel egy időben pedig, ahogy végigsétálsz a zöldségek és gyümölcsök között, a zöldségek és a gyümölcsök beszélni fognak hozzád. Ó, már most is beszélnek! De az egy teljesen másmilyen probléma! (nevetés) És ahogy sétáltok a szupermarketben, lehettek éhesek. És láttam én néhányatokat, hogy ott ettetek a boltban, és itt nem a kóstoltatásokra gondolok, hanem arra, hogy csak megfogtátok az ételt, és meg is ettétek azt. De átsétálhattok a zöldség-gyümölcs részlegen – láttam – és képesek lesztek pusztán energetikailag enni ÉS közben pedig éhesek is tudtok lenni.

Erre most azt mondjátok: - Nem. Ha éhes vagyok, akkor ennem kell! – Nem, nem. Mind a kettőt megtehetitek. Tudjátok az evés, és az éhesség érzése egy elég érdekes koktél, mert az evésnél ÉS az éhesség érzésénél még mindig ott van az érzékiség érzése. Oké, eltértem a tárgytól. ÉS.

Összhangba, szinkronba hozatal

És a harmadik, szintén nagyon fontos dolog a munkánkban – ó, az örömünkben – abban, amit együtt fogunk csinálni. Ott a tudat, ott az ÉS, és végül, egy nagyon fontos elem, ami a szinkron, vagyis amikor minden összhangba kerül egymással, amikor minden összeáll.

És erre egy jó analógia a következő. A legtöbben rendelkeztek laptoppal, mobil telefonnal, táblagéppel, és mindezekkel a különféle eszközökkel – meg GPS-szel, meg órával és új órával. Itt vannak ezek az eszközeitek. És a fenébe is, de ezek nincsenek szinkronban egymással. Nem állnak összhangban egymással. És mekkora nagy frusztrációt jelent szinkronizálni őket egymással…..(szünetet tart, és vicces képet vág arra, amit Linda leírt)

LINDA: (nem úgy írta le a szót, ahogy Adamus mondta) Ez még csak nem is egy szó. Vagy talán az. Mindegy.

ADAMUS: Igen. Spock tehát nem mindig olyan logikus. (Adamus nevet) Tehát drága barátaim: - szinkronba hozatal.

És erre ezeket az eszközeiteket hozom fel példaként, amik nincsenek szinkronban egymással. És olyankor haragszol rájuk, és azokra is, akik legyártották ezeket a készülékeket, majd azokra is, akik a szoftvereket csinálták. Valahogy így: - Jézusom, senki sem képes…. És már megint Jézusnál tartunk! Senki sem képes….Vajon miért így használják Jézus nevét? (nevetés) Jézusom! Mára már szinte egyenértékűvé vált a neve a káromkodással. Jééz….aztán meg szépen felöltöznek, és Jézusként meg Mária Magdolnaként jönnek el az összejövetelünkre.

LINDA: Mester minden hónapban.

ADAMUS: A szinkronba hozatal azt jelenti, hogy minden összeáll. A másik szó ugyanerre az integráció lenne. Az integráció, de én kedvelem ezt a szót, hogy szinkronba hozatal.

Tehát itt van ez a helyzet a mobil készülékeitekkel. Nincsenek szinkronban. A naptár nem működik rendesen együtt a partnerlistáddal, az adatbázisoddal, és semmi mással sem. Ez elég jól mutatja az embereket, nem? Pedig ezt a legkönnyebb helyrehozni a világon. Meg vagyok lepve, hogy mekkora cirkuszt képesek ebből csinálni! Pedig egy pillanat alatt meg lehetne ezt oldani! De itt van ez a sok szoftver, amit meg kell vennetek….

És akkor meg kell vennetek a szinkronizáló eszközt, ami majd szinkronizálja a másik eszközödet, de ez az eszköz nem túl jól szinkronizálódik az összes többivel, és ekkor felhívod a vevő reklamációt, ahol azt mondják neked: - Igen, megvásárolta az szinkronizáló készülékünket, de így meg kell szabadulnod az összes többi eszközödtől. – És te erre: - De nincs másik eszközöm! – amire ők: - Akkor szinkronban vagy. (nevetés)

Igen, de így nem tudom használni a többi eszközömet. – Nos, mi a fontosabb, az összes szarod, amit magaddal hurcolsz, vagy az, hogy szinkronban legyél?

Semmivel sem vagyok szinkronban – mondod. Nincs mit… mi az, amit szinkronba hozhatnék egyáltalán ezek után? – Á, tehát megoldottuk a problémáját. – Igen, persze. (kisebb nevetések)

ÉS meg lehetnek az eszközeid. Ott lehet a szarod lényegében a realizációdban, a megvilágosodásodban. Ott lehet az összes szarod, és az egész lehet szinkronban vagy lehet nem szinkronban. Ez nem számít. A lényeg az, hogy hova helyezed a tudatodat.

Ezek egyike sem örökéletű, vagy megjavított, mert egyik nap lehet, hogy nem vagy szinkronban. Tudod, képzeld csak el, hogy akkora Mester vagy, hogy az sem érdekel, ha nem vagy szinkronban. Nem érdekel, hogy ott vannak ezek a töredékek és aspektusok, meg a nem realizált Én, meg ez az egész minden. – Hűha! Ma jót szórakozunk, azt játsszuk, hogy nem vagyunk szinkronban. – Mert tudod, hogy abban a pillanatban, ahogy alkalmazod a tudatodat – Alkalmazott tudatosság – máris azt mondod: - Na, igen, akkor most visszatérek az integrációhoz. A szinkronhoz. És ez benne a móka.

Mert tulajdonképpen az nem túl mókás, ha mindig szinkronban vagy. Nem az. Inkább unalmas. Mikor Isten, meg minden dolog egyszerűen csak jól alakul. (kisebb nevetések) Amikor tudod, minden csak….Reggel felébredek, egészséges vagyok, a pénz csak úgy ott terem, mindenki szeret, és nincs közlekedési dugó, és tökéletes a súlyom, és évek óta egy percet sem öregedtem. Már annyira belefáradtam az életbe ezen a bolygón. (a közönség nevetgél)

LINDA: Ez olyan vulkániasan hangzik.

ADAMUS: Bárcsak elütne egy autó, de annyira tökéletes vagyok, hogy ez nem fog bekövetkezni. (nevetés) Itt leszek 500 évig. Össze kell jönnöm a többi vámpírral, tudod. (Adamus nevet) Szóval ez elég unalmas.

Képzeld csak el ezt az ÉS Mesterlétet, ahol vannak olyan napok, amikor egyszerűen csak nem vagy szinkronban. – Ó, a fenébe is! Ez vicces. A házam éppen most égett le. Bár nem érdekel annyira, mert van egy még nagyobb házam. De az sem érdekel. – Na, ez a testet öltött Mesterlét. Az emberek érzelmekkel bírnak. Már más csoportoknak is meséltem, hogy a Mesterek szemétládák. Nem toleránsak. Nem tűrik el a szarságokat. Aztán meg a következő 10 percben mégis elfogadják. ÉS:

El tudod képzelni, hogy valakinek tényleg jól beolvasol? (mérgesen, haragosan fejezed ki magad) Hát persze, hogy nem, mert korlátozod magad. – Ilyet nem tehetek. Ez rossz. – Dehogyis! Néhanapján egészen mókás lehet. Óóóóóóóóóó!!! – gondoljátok – De hol a határ ebben? Meg is ölhetem őket? (kisebb nevetések) Erről előbb kérdezd meg őket! Addig ne tedd meg! (még nagyobb nevetés)

Az a képesség, hogy létezni, ÉS, hogy mindezek a dolgok legyél egyszerre, hogy bárhova helyezheted a tudatodat, anélkül, hogy ebbe beleragadnál. Még a tökéletességbe se fogsz beleragadni. Higgy nekem, az nagyon unalmas. Érezd jól magad!

És akkor elkezdesz majd előre és hátra siklani az időben. Elkezdesz utazgatni a dimenziókban. Elkezded megtapasztalni az ÉS-t, az Alkalmazott tudatosságot. És ezek után elkezded megtanulni – erre még nincs jó szó – de elkezdesz képessé válni arra, hogy feloszd a tudatodat. Mert jelenleg azt gondolod: - Oké, akkor ide fogom helyezni a tudatomat, hogy szinkronban vagyok, aztán meg majd máshova. De egyszerre lehetsz mind a két tudatosságban. És akkor már a szinkronon is túl vagy, és ez az egész egyre csak folytatódik, és folytatódik, és akkor többszörös tudattal, többszörös tudatossággal bírsz. És ez bámulatos. Tényleg bámulatos!

Á! Akkor vegyünk egy mély lélegzetet!

És természetesen juttok el ide. Ezen semmit sem kell dolgoznotok. Nincs semmi munka, kivéve a „megengedésed.” Ez az egyetlen munkád vagy dolgod. A megengedés valójában nem munka, de a legtöbb ember számára mégis annak tűnik, mert tudod, nem is akarják a megengedést. Egyszerűen csak így állnak hozzá: - Majd meglátom, hogy alakulnak ma a dolgok. – Olyan ez, mintha reggel felébrednél, és egy pillanatot arra szánnál, hogy: - Létezem? Majd később: - Megengedem? – Nem akarják a megengedést. (valaki jelentkezik)

Kérdés. Máris viszi a mikrofont. És ezt is vidd magaddal. (Spock kapitány phaser nevű fegyverét), ha szükséged lenne rá a teleportáláshoz. (nevetés)

LINDA: Oké.

ADAMUS: Csak szükség esetére mondom.

SHAUMBRA 5 (férfi): Eljut az ember a szinkronizálás pontjára, ahonnan egyszerűen mindent deszinkronizálni akar, mert az annyira unalmas?

ADAMUS: Vagy akár mind a kettőt is megteheti egyszerre. El tudod ezt a két dolgot egyszerre képzelni? Hogyan lehet valami szinkronban, ÉS szinkronon kívül egyszerre? Miért is ne?

SHAUMBRA 5: Igen, miért is ne?

ADAMUS: Miért is ne? Ez itt a kérdés. Nincs olyan fizikai törvény, ami megakadályozná ezt. Egy sincs. Nincs olyan érzelmi törvény, vagy elme törvény, ami ezt megakadályozná. Csak erre még soha senki sem gondolt eddig.

SHAUMBRA 5: Igen, ez határozottan unalmassá válik, és akkor felismerem, hogy mennyire élvezem. Tudod: - Istenem, én ezt tényleg élvezem.

ADAMUS: Ó, igen. Ez itt a lényeg.

SHAUMBRA 5: Igen, határozottan……ez nagyon kitűnő.

ADAMUS: Igen, az emberek nem érzik jól magukat dráma nélkül. Elunják magukat.

SHAUMBRA 5: Igen.

ADAMUS: Ezért aztán szándékosan szétcseszik a dolgokat, csak hogy újra építhessék azt.

LINDA: Micsoda?!

ADAMUS: Igen, állandóan ezt csinálják. És nincs is ezzel semmi baj, amíg bele nem fáradsz ennek az egysíkúságába – egyre csak a dráma, a dráma, a dráma. De a Mesterlétben ez a következőképpen fest: - Akkor lesz egy kis dráma ÉS ott leszek a dráma mentességben. Egyszerűen csak…..Na, ez az ÉS.

Amikor ennyire szabad vagy, akkor bármire alkalmazhatod a tudatodat, és egyszerre több helyen is lehetsz egyszerre. Á, és drága barátaim, ez a Mesterlét! A testet öltött Mesterlét.

Tehát ezek azok a nagy kategóriák, amit meg fogunk tenni, és meg fogunk tapasztalni, és át fogunk érezni. És ha tudni szeretnéd azt, hogy „Itt kellene vajon maradnom a Bíbor Körben?” - Hát, én felvázoltam a dolgokat, és ha ez nem neked való, akkor rendben van. Nagyon is rendben van.

Keahak

Gyorsan beiktatnék ide egy megjegyzést a Keahakról. Cauldre és Linda beszéltek erről korábban.

A Keahak az Alkalmazott Tudat. Azt kértem a Keahak stábjától, hogy a Keahak még maradjon a „mozgásban lévő Szellem” – amikor is havonta kétszer összejövünk a tapasztalások és a megbeszélések céljából – nos, ezek nem igazán megbeszélések, mert csak én beszélek. Amikor is tapasztalásaink vannak, és ahol egyre mélyebben belemerülünk ezekbe a dolgokba, amikről az előbb beszéltem.

A Keahak esélyt ad arra, hogy elkötelezd magad arra, hogy együtt dolgozzunk, te és én személyes alapon egy éven keresztül. Igen, meg vannak a csoportos összejöveteleink, de az csak a jéghegy csúcsa. Amikor csatlakozol ehhez, akkor lényegében ezzel azt mondod, hogy hajlandó vagy elviselni engem minden nap. Ami jól hangzik egészen úgy a második nap végéig. (nevetés) Mert egy pár embert rendesen provokálok.

LINDA: Tényleg?

ADAMUS: Másokat meg idegesítek.

LINDA: Nahát!

ADAMUS: Mert ez egy folyamatos állítás: - Engedd el! Ne dolgozz rajta! Hagyd abba az erőfeszítést! Hagyd abba…. – Amennyiben fájdalmad van, akkor ott van egy ellenállás. Oka van a fájdalomnak. Ellenállsz valaminek. Tehát kussoljál, vegyél egy mély lélegzetet, és legyél megengedő. Ez ennyire egyszerű.

És az én munkám az, hogy én vagyok az egyszerűsítő. Én vagyok az egyszerűsítő főnök a veletek végzett munkám során, mert különben eltereled magad. És akkor nagyon megnehezíted magadnak. És jó sok káoszt hozol be az életedbe. És túlterheled magad, és akkor jövök én az én egyszerűsítő botommal – ami valahogy így néz ki, mint Einat ütője a hangtálakhoz – csak hosszabb – és segítek én neked az egyszerűsítéssel. Azt mondom majd: - Vagy egyszerűsítesz, vagy ebből kapsz! – Hm. Szóval…

LINDA: Érdekes.

ADAMUS: Igen. Érdekes. Ez az én egyszerűsítőm. Örökre az enyém lehet? (kérdezi Einattól) Köszönöm.

Drága barátaim, ide tartunk a Keahakkal. A lényeg az, hogy nem kell csatlakoznod a Keahakhoz ahhoz, hogy jó Shaumbra legyél. Egyáltalán nem. Sőt mi több, szeretném, ha feltennéd magadnak a kérdést, hogy egyáltalán csatlakozz-e ehhez, csak azért, mert most erről beszélgetünk. Akkor tedd, ha ez számodra helyes. Azt akarom, hogy ebbe tényleg érezz bele!

Sőt lényegében….egy pillanatra teleportálhatlak? (Linda nehezeket sóhajt, és visszasétál a terem hátuljába) Igazából nem bátorítanék senkit arra, hogy most akkor hirtelen csatlakozzon a Keahak csoporthoz, mert ez elképesztően intenzív, és nagyon sok pénzbe kerül, és egy óriási elkötelezettséggel jár. Tehát ne ugorj ebbe csak úgy fejest! És először is azért nem bátorítanálak erre azt megelőzően, mielőtt felkérnélek erre, mert ha csak úgy fejest ugrasz ebbe, hogy: - Oké, akkor kifizetem ezt a sok-sok pénzt, és ezzel rendbehozom az életemet! – Nem. Nem. Nem. Nem. Nem. Nem ez a helyzet. Ha ebből az okból tennéd, akkor az fájni fog. Akkor nagyon kemény és durva lesz. Akkor egy nagyon kemény és durva év elé nézel.

De ha azért teszed, mert tényleg azt érzed, hogy hajlandó vagy keresztülmenni egy jó nagy renováláson és változáson, amiről tudod, hogy az nagy kihívásokat állíthat eléd, és én majd jövök és megpróbálom azt leegyszerűsíteni számodra, akkor fontold meg! De érezz ebbe bele! Érezz bele nagyon mélyen!

Ez egy csodálatos egy éven át tartó utazás másokkal együtt szerte az egész világról – de időnként – nem az üléseink alatt, hanem máskor, nagyon – hogy is mondanád ezt kedves Linda? – Időnként ez nagyon megterhelő és maga alá temető lehet. Igen. Ez egy jó megfogalmazás. Köszönöm.

Oké, akkor térjünk rá a következő dologra! Előbb vagy utóbb eljön a Merabh ideje is. (Linda nézeget valamit, amit Adamusnak hozott) Most sütikkel akar megvesztegetni.

Felfogom, hogy kezdünk kifutni az időből ÉS mégsem. Mindent meg fogunk csinálni.

Igen, legyen akár 10 perc, 20 perc vagy 30 perc. Nem számít.

Körülötted létező világok

Következő dolog. Világok vesznek körül téged most is. Világok vannak körülötted. ezért is kérdezem, hogy mi az, amit itt van, és mi az, ami hiányzik? Világok vannak körülötted, varázslatos világok – nem csak pillangók meg tündérek meg ilyesmik – hanem érzéki világok kreatív tapasztalásokkal, és ezek mind ott vannak körülötted. Nem valahol máshol vannak, hanem pontosan itt vannak. Ezek a te többszörös világaid, de ezeken kívül vannak még mások is – és ez leírhatatlan emberi szavakkal, vagy az emberi elme számára.

És te ezt mégsem látod. Azt kérdezed: - De mégis, hol vannak? Nem látok semmit. Nem érzek semmit. Ha megérted, hogy világok vesznek körül téged, akkor ez előbb-utóbb megengedés kérdése, és akkor ez bejut a tudatodba, és ettől időnként úgy érzed majd magad, mint aki megőrült. És ez valószínűleg egy jó jel, mert ez ledönt egy rakás régi korlátozottságot és bezártságot. Olyan sok világ létezik, és tudom, hogy nagyon vágysz ezekre. Tudom ezt. Hatalmas vágy él benned arra, hogy…

Hadd fogalmazzam ezt meg másképpen! Olyan ez, mintha egy barlangban élnél, és arra várnál, hogy láthasd a napfelkeltét, de nem fogod azt látni. Gondolkozhatsz a napfelkeltén és a naplementén. Gondolkozhatsz a viharfelhőkön. Gondolkozhatsz a szélen. De amennyiben egy barlangban élsz, akkor mindez csak gondolat marad.

Él benned egy mögöttes tudás arról, hogy létezik valami más is ezen a barlangon túl, érzed ezt, vágysz erre. De egészen addig, amíg nem lépsz ki a barlangodból, nem fogod tudni megtapasztalni a napfelkeltét. Ez elég egyértelmű. Nagyon egyszerű.

Az ember erre azt mondaná: - Oké, akkor gyerünk, menjünk ki a barlangból! – De szeretném, ha jól megnéznéd, hogy mi áll a barlang ajtajában. Egyrészt Jézus, aki elég mérges. (nevetés) De ez nem az a Jézus, nem a te Jézusod, hanem a régi tömegtudat Jézusa. Aztán vannak még ott tigrisek, dinoszauruszok, emberek, akik bántottak téged, és még vannak ott robbanó csapdák, továbbá ott van a váratlan, na meg a kígyók és a bogarak. És az összes rossz álmod, és rossz tapasztalásod mind ott áll az ajtóban.

Tehát amikor valaki azt mondja: - Nos, a fenébe is, egyszerűen csak menjünk ki ebből a barlangból, és lássuk végre a napsütést! – Nos, okkal vagy te abban a barlangban. A barlangnak nincs is ajtaja. És ezt te is tudod. Mégis rengeteg akadály tornyosul a bejárat előtt. Ezért aztán mégis ott maradsz továbbra is abban a barlangban, és beszélsz a napfelkeltéről, és megpróbálsz abba beleérezni, de egy idő után még azok az érzések is tovatűnnek. Csak a tompaság, az érzéketlenség marad.

Ekkor megpróbálod kényelmesebbé, jobbá varázsolni a barlangodat. Egy kis festményt akasztasz a falra. Kicsit kisepregetsz. Kicsit mélyebbre ásol, hogy még tágasabb legyen a barlangod. És közben folyton azon tűnődsz, hogy miért veszik ki a szenvedély az életedből. És azt mondod magadnak: - Úgyse fogok erre soha rájönni. – Ezért visszatérsz az ásáshoz, a takarításhoz, tisztogatáshoz, és egyre csak csinosítgatod a barlangodat egészen addig, amíg szinte már teljesen elfeledkezel a napkeltéről.

Pedig a napfelkelte ott van. Máris kimegyünk abból a barlangból. Belesétálunk egyenesen Jézusba meg a démonjaidba, a rémálmaidba és az összes emberbe, aki valaha is bántott téged, fájdalmat okozott neked, és ezt mind érezni fogod. Érezni fogod az összes félelmet, terrort és mindent. Ez mindent fel fog hozni benned, és mi ezen át fogunk sétálni, mert ott van az ÉS. ÉS. ÉS látni fogom a napfelkeltét. Mindannyian ott vagytok a barlangban. Hé, nincs is ajtaja. Nincs neki ajtaja. És ők mind ott állnak a bejáratot eltorlaszolva. – Nem, ő megőrült. – Nem őrültél meg. Látni fogod a napfelkeltét.

Világok vesznek körül téged, de amíg abban a barlangban élsz, és amíg félsz onnan kijönni, és félsz attól, hogy meg fogsz őrülni, félsz a fóbiáidtól, a függőségeidtől, saját magadtól, addig ott állhatsz közvetlenül a barlang bejáratánál, ott álldogálhatsz, de nem fogsz onnan kijönni.

Én provokálni és idegesíteni foglak téged, és mindent meg fogok tenni, ha kell, szórakoztatni foglak, bármit megteszek, ami ahhoz kell, hogy végre azt mondd: - Már nem számít. Már nem érdekel az sem, ha megőrülök. Nem érdekel már az sem, ha a testem a poklok poklát járatja velem. Már az sem érdekel, ha elveszítem. Azért nem, mert ez az egész csak egy hatalmas ÉS. Ennyi az egész. Egyetlen hatalmas ÉS. Félelmek, fóbiák, örömök, érzékiségek ÉS megvilágosodás ÉS ostobaság. Ez az ÉS. És mindenekfelett egy barlangban élni ÉS a barlangon kívül élni. Barátaim, ez a realizáció.

Akkor most vegyünk egy jó mély lélegzetet! Ó! Érzem, hogy ezzel tartunk valahová. Hm. Jó.

És most egy csodálatos zenei kísérettel, ami nagyrészt zene és egy kevés kis beszéd – ebben a szépségben csináljunk egy merabhot! Egy merabhot!

Vegyünk egy jó mély lélegzetet, és készüljetek fel! Kérném lekapcsolni a világítást, és mindannyian, akik online néztek most minket, gyertek és ti is csatlakozzatok ehhez a merabhoz! Ti is ugyanúgy itt vagytok. Itt vagytok velünk Louisville-ben, Colorádóban.

EDITH: Feltehetek egy kérdést?

ADAMUS: Meg akarod törni ezt a gyönyörűséges pillanatot egy olyan kérdés miatt, amire már eleve tudod a választ?

EDITH: Igen.

ADAMUS: Akkor rajta! A mikrofonba!

EDITH: Azon tűnődtem….

ADAMUS: A mikrofonba kell, hogy beszélj! Igen, És kérném megint felkapcsolni a világítást! Mindent megváltoztatunk. Igen.

EDITH: Mi a különbség a….

ADAMUS: Megtennéd, hogy felállsz?

EDITH: Hogyne.

ADAMUS: Jó.

EDITH: Mi a különbség az ÉS és egy illúzió között?

ADAMUS: Á! Ez egy jó kérdés. Mi a különbség az ÉS és egy illúzió között? Én kérdezem tőled.

EDITH: Én kérdeztelek előbb! (nevetés)

ADAMUS: Én pedig másodszorra, harmadjára, negyedjére, ötödjére, hatodjára, hetedjére, nyolcadjára, kilencedjére, tizedjére kérdezlek. És lefoglaltam az összes többi számot is. Tehát…

EDITH: Semmi.

ADAMUS: Semmi. Semmi. Nincs olyan, hogy igazság drága barátaim, legalábbis nem úgy, ahogy ezt ti szeretnétek hinni. Nem létezik egyetlen, abszolút igazság. Ha létezik igazság, akkor az az ÉS. Mert minden igaz. Nincs semmi különbség az illúzió és a valóság között. A kérdés csak az, hogy mennyire fájdalmas, amikor beleütközöl.

LINDA: Ó!

ADAMUS: Nos, ez eléggé szó szerinti, mert ez egy illúzió. Ez a fal egy abszolút illúzió. De ha nekimész – ha ebben a dimenzióban nekimész – akkor az fájni fog. De később meggyógyul. Más illúziók nem ennyire fizikálisak, de azok is pontosan így illúziók. Az egysíkúság miatt hisztek abban, hogy ha valami szilárd, akkor az valóságos. Ha nem szilárd, akkor nem is létezik. De természetesen nekem erre meg van a magam válasza, kifejezetten még az írással töltött napjaimból: - Hogy akkor mi a helyzet a szeretettel? Nincs tömege. Nem tudod azt beleönteni egy pohárba, mégis sokkal jobban tud fájni annál, mint amikor fejjel nekifutsz egy falnak. Á, igen. Milyen szeretetteljes gondolat, ugye? (némi nevetés)

De mi valódi? És mi az illúzió? ÉS. Ezek mind valódiak, és egyben mind illúziók. Egyik sem valódi, ÉS egyik sem hamis. Megint itt az ÉS tétel. Rá fogsz jönni, hogy ez az Edith alakítás egy illúzió. Ugyan egy érdekes alakítás ÉS sokkal több ennél. Nem Edith válik többé, hanem Edith ÉS a te többi világod. Igen. Szeretnél oda elmenni?

EDITH: Erre nem tudok válaszolni.

ADAMUS: Erre nem tudsz válaszolni. Hát jobb, mintha azt mondtad volna, hogy „nem tudom.” (Adamus nevet)

EDITH: Akkor nem kell kimennem a toalettre?

ADAMUS: Én nem tudok….wc-re menni. De téged kikísérlek.

EDITH: Ne!

ADAMUS: Légyszi!

EDITH: Nem!

ADAMUS: Már olyan régen volt, hogy elkísértem egy hölgyet a toalettre! (Adamus nevet) Ha jössz, akkor én is megyek.

EDITH: Nem.

ADAMUS: Ha mész, akkor én is megyek. De te mész először, én meg utánad.

EDITH: Miért?

ADAMUS: Azért, mert neked menned kell. Nem akarlak zavarba hozni itt mindenki előtt.

EDITH: Nem kell WC-re mennem. Nem, nem akarok menni!

ADAMUS: Ó, nem akar menni – és most akkor már nem is kell mennie. ÉS. Mész ÉS nem mész ÉS mindezt egyszerre. Oké.

Akkor….Edith? Jól van, akkor kapcsoljuk lejjebb a világítást! (Adamus nevet)

Érzéki merabh

Oké. Mély lélegzet. Mély, mély lélegzet.

És még mielőtt megszólalna a zene, szeretnék feltenni egy kérdést. A világítás le lett kapcsolva, így nem hozzátok se magatokat, se engem zavarba. Mikor volt utoljára részed egy igazán nagyon jó érzéki tapasztalásban? Mikor? (valaki azt mondja: - Pár pillanattal ezelőtt. Adamus nevet) A terem hátuljában valaki, akin nincs alsónemű, azt mondja, hogy pár pillanattal ezelőtt. (nevetés)

SART: Ebben az életben?

ADAMUS: Igen. Ebben az életben. Hadd térjek vissza lényegre törő stílusomhoz. Oké, Van még esetleg megjegyzés a közönség részéről? Valakinek használni kell a WC-t, vagy tudjátok….oké.

Akkor most vegyünk egy mély lélegzetet, és menjünk bele a pillanatba!

Érzéki tapasztalás. Ó, tudod miről beszélek. Az életedben történő érzéki tapasztalásnak erről a hatalmas hullámáról, ami teljesen magával ragad, és elsodor, akár a szél. Arról az érzéki tapasztalásról beszélek, amit átérzel az egész testedben. Ami lecsendesíti az elmét, és amitől az elme harmóniában érzi magát. Az érzéki tapasztalásnak erről az igazi szétterjedéséről van itt szó. Azt állítom, hogy ez vagy nagyon régen nem történt már meg veled, vagy pedig nem történik meg elég gyakran.

(megszólal a zene)

Néha szinte még egy bűntudatot is érzel emiatt a tapasztalás miatt, mert tudod, neked kiszámíthatónak, konfiguráltnak kell lenned. Erről a hatalmas érzéki tapasztalásról beszélek, ami szétárad benned, és igen, ez lehet szexuális természetű. Azt hiszem, feltehetem a kérdést, hogy mikor volt utoljára egy igazán jó szexuális orgazmusod?

GERHARD: Tegnap éjjel. (Adamus nevet)

ADAMUS: Oké, állítsd le a zenét, kapcsoljuk fel a világítást, és beszéljünk csak erről! (nevetés) Csak viccelek. Oké. És ezt megelőzően barátom?

GERHARD: Tegnapelőtt éjjel. (még nagyobb nevetés)

ADAMUS: És azt megelőzően?

GERHARD: Nem emlékszem.

ADAMUS: Einat mosolyog. Mosolyog. Jó. Jó neked.

EINAT: Ez fura. (Adamus nevet)

ADAMUS: Jó neked.

Nem elég gyakran, mondanám, akár tegnap éjjel volt, vagy bármikor. Nem elég gyakran.

És hogy folytassam a kérdések sorozatát, mikor volt utoljára egy jó mentális orgazmusod? Mi van, csak most ébredsz rá, hogy lehet mentális orgazmusod? Hogy lehet az, hogy ezt senki sem mondta el még nektek? Hogy mi? Igen, mentális orgazmus. Ez nem az, amikor mindent összeraksz egymással, és minden értelmet nyer. Hanem az akkor van, amikor nem számít. Ez egy jó mentális, érzéki orgazmus. Amikor olyan jól érzed magad, hogy azt mondod: - Nem számít. Nem kell folytatnom ezt a kiszámíthatóságot, ezt a konfigurálást. Elengedhetem.

Fel tudod fogni, hogy mekkora megkönnyebbülés ez az elmédnek? A szegény elmédnek? Amikor azt mondod: - Nem kell ezt előre kiszámítanom, kitalálnom, kilogikáznom. Úgysem fogom soha. Ez nem lett beleírva a megállapodásba. Nem része a szerződésnek. Nem kell kitalálnom. – És ez soha nem lesz logikus. Soha nem lesz értelme. Soha. Soha.

A Mesterek ezt mind felfedezték. Ó, hát nagyon keményen dolgoztak azon – a filozófusok – hogy megpróbáljanak értelmet nyerni belőle, de ez nem megy. És amikor ott az ÉS – és ez itt egy igévé válik – amikor képes vagy az ÉS-re, akkor nem is kell, hogy értelme legyen. Mert nem is fog számítani.

És akkor beindulnak ezek az elme orgazmusok. Az orgazmus egy kiengedés, amikor a kiszámítottság, a norma elengedésre kerül. Néha ez igen erőteljes tud lenni, amikor a dolgok nagyon felgyülemlettek odabent. A kiengedés hatalmas. Hatalmas – hogy Linda szavát használjam itt.

Mikor volt utoljára szellemi orgazmusod? Szeretem figyelni az elméteket, amikor ezzel játszadoztok. – A Szellemnek mégis hogy lehet orgazmusa? – Ez olyan Spockos. (Adamus nevet) Ez annyira bensőséges, hogy szinte lehetetlen elmondani, de olyankor valami óriási dolog történik odabent.

A Szellemi orgazmus, a kiengedés, a szellem kiszámítottságának az elengedése az, amikor elengeded az összes vallásos hiedelmedet, sőt még a spirituális hiedelmeidet is, mert azok valójában a Szellem szorulásai. A vallásos és filozófiai hiedelmek.

Mikor volt utoljára spirituális orgazmusod? Talán volt egy-két élményed menet közben, egy-két felismerésed, meglátásod alkalmával, az „Aha” pillanataid során, de tudod, ezek nem elegek.

Mert ezeknek állandóan, folyamatosan kellene történniük, A TudatTest fizikai, mentális és spirituális orgazmusainak. Ami alatt egy teljes elengedést, megnyílást, felszabadulást értek, ahol is kiárad az öröm.

Mikor öntött el a puszta tudás egyik hatalmas érzéki hulláma? Ami nem mentális, ahol nem akarsz semmire sem rájönni, hanem egyszerűen csak megengeded a tudást, mégpedig egy olyan módon, hogy az teljesen megdöbbent? Nem elég gyakran.

Pedig megérdemled.

Mikor árasztott el utoljára az a magával ragadó hullám, a bölcsességnek ez a csodálatos hulláma, ami egy érzéki bölcsesség, és ami egy érzés, és semmi több. Nem jár szavakkal. Nincs benne olyan, hogy „milyen okos vagyok”, hanem ez nem más, mint egy bölcsesség hullám. Egy érzéki érzés. „ Tudom, hogy tudom! Nem tudom, hogy honnan a fenéből tudom. De ez nem is számít. Nem is kell próbálkoznom a tudásával.”

És tudjátok, drága barátaim, ezeknek a dolgoknak mindennaposnak kellene lenniük, folyamatosan történniük kellene. Nem csak nagy ritkán. Nem csak három évente egyszer kellene, hogy fizikai orgazmusod legyen! És nem lenne szabad, hogy ne tudd, mi az a mentális vagy spirituális orgazmus, ezeknek állandósulniuk kellene az életedben.

Tudom, hogy át tudjátok ezt érezni. Tudom, hogy ez az, amire vágytok. Meg tudjátok ezt engedni?

Ennek semmi köze ahhoz, hogy: - Én nem érek rá, túl elfoglalt vagyok. – vagy, hogy: - Másokra kell gondot viselnem. – Nem. Ezek csak kifogások. Ez makyo. Mind csak kifogás arra, hogy miért nem adsz meg magadnak valamit, amit szerintem megérdemelsz.

Ez bölcsesség, ami nem a gondolkozást jelenti.

Ez az, amikor megengeded az érzékiséged a testedben, és nem korlátozod azt le, vagy börtönzöd azt be.

Ez a megengedésnek egy érzéki hulláma a megszorítás és ítélkezés helyett.

Ez a te érzéki hullámod, ami érzéki és esszenciális.

Mikor volt utoljára, hogy ezeknek a magával ragadó hullámoknak az egyike beáradt a testedbe, a gondolataidba, az álmaidba és a szívedbe?

Pedig ez lenne a természetes. Ennek kellene áramolnia. És ez az, amit meg tudsz engedni.

Az érzékiség a minden szinten jelenlévő tudatosságot jelenti. Itt most a tudatról beszélek. A tudat egyenlő a tudatossággal, az érzékiség pedig az, amikor a tudatosság alkalmazásra és megtapasztalásra kerül.

Érzékiség…..az, amikor a tudat tényleg megélésre, megtapasztalásra kerül.

Nem tudod megtörténtté tenni ezt az érzéki orgazmust. Nem tudod ezt kikövetelni. Nem tudod ideparancsolni. Meg tudod engedni. Nem tudod ezt kierőltetni, kierőszakolni a gondolataid segítségével. De meg tudsz nyílni, és meg tudod ezt engedni, magadba tudod fogadni.

Akkor ezt most csináljuk is meg!

Nem próbáljuk itt kitalálni az érzékiséget! Egyszerűen csak megengedjük. Vegyetek egy jó mély lélegzetet!

És miközben szól a zene, szabadítsátok fel magatokat! Szabadítsd fel magad!

(hosszú szünet)

Hallod, ahogy szavak nélkül kommunikálsz magaddal?

Elmondtam már, hogy a tudatban – ahová tartunk – ez az egész a kommunikációról is szól. Elmondtam, hogy kommunikálunk – én beszélek hozzád, drága Linda beszél, Gerhard és Einat ezen a gyönyörűséges zene rezonancián keresztül kommunikál veled – de képes vagy meghallani az igazi kommunikációt? Én nem a fejedben lévő gondolataidon keresztül történő magaddal való kommunikációról beszélek itt neked, hanem a Közted és közted lévő kommunikációról. Á, és ez érzéki. Nagyon is érzéki.

Figyelj! Figyelj oda erre az érzéki megnyilvánulásra, ami minden szinteden zajlik, az ÉS-ben.

(hosszú szünet)

Vegyetek egy jó mély lélegzetet!

Milyen régóta nem volt ilyen mélységesen mély belső érzéki személyes tapasztalásod az elmédben, a testedben és a Szellemedben, az Én Vagyok-odban? Valószínűleg már túlságosan régóta.

Amikor korábban azt kérdeztem tőletek, hogy milyen volt ennek az évnek az első két hónapja, akkor azt bátorkodom mondani, hogy valószínűleg pontosan olyan volt, mint az elmúlt egy vagy öt év bizonyos szempontból. Nem volt benne elegendő igazi érzékiség, érzés és tudatosság a bensőséges szinteken, nem volt benne kreativitás, bölcsesség, Én Vagyok- ság.

Vegyünk egy jó mély lélegzetet!

Micsoda nap volt ez! Micsoda nap volt! Külön köszönöm G. Mesternek és Einatnak.

Tehát a mai nap végén valószínűleg felteszitek a kérdést, én pedig meg fogom ezt válaszolni, hogy nos, milyen az, amikor Adamus szerelmeskedik? (Adamus hátat fordít, és megöleli magát – amit nevetés követ)

És ezzel drága barátaim ne feledjétek, hogy minden jól van a teremtés egészében. Köszönöm.

Áldásom mindannyiótokra. (a közönség tapsol)

---
Fordítás: Telegdi Ildikó ([email protected])