Oldal küldése E-mailban

A CRIMSON CIRCLE (BÍBOR KÖR) ANYAGOK

SZABADSÁG SOROZAT: 2. SHOUD: „A szabadság hangja” - Adamus közreműködésével, Geoffrey Hoppe csatornázásábann

Elhangzott a Bíbor Körben,
2012. november 3-án
www.crimsoncircle.com

Nyomtatáshoz: klikkeljen ide
A PDF File letöltéséhez: klikkeljen ide (hamarosan)


Vagyok, Aki Vagyok, a szabad és szuverén Adamus Saint-Germain!

Üdvözöllek benneteket Shaumbra az új sorozatunk alkalmával! Üdvözöllek titeket a Szabadság sorozatban! Hm. Jól hangzik. De kemény lesz! (nevetés) Én megmondom, ti nevettek, pedig tényleg így van.

Ma a szabadságról fogunk beszélgetni. Azt mondanám, hogy egészen mostanáig ez volt a legfontosabb üzenet, amit rajtam keresztül adtatok magatoknak – a legfontosabb üzenet, ami talán nem a legbriliánsabb vagy nem a legbölcsebb, de a legfontosabb mind közül; talán nem a leghosszabb és nem is a legrövidebb, de mégis a legfontosabb – hiszen mindaz, ami most történik az életetekben, a szabadságról szól. Minden, ami most történik az életetekben, a megvilágosodásról szól. Minden, ami most történik a régi korszakból való átmenet során - a szabadságról szól. Minden. Letagadhatjátok. Vagy beleroppanhattok. Hm. (Most úgy tesztek, mintha valaki máshoz beszélnék. Pedig, minden, mindaz, ami jelenleg ezen a bolygón zajlik, a szabadságról szól.

Nem csoda hát, hogy az energia kissé szorongással teli ma, nem így látjátok? Tényleg azt hiszed, hogy a jegyzetelés segíteni fog? (nevetés) Szabadon megteheted.

SHAUMBRA 1 (nő): Köszönöm.

ADAMUS: Az energia kissé szoros. Mi következik ezután? Hú! Mi fog történni ebben a nagyon kritikus elkövetkezendő három hónapban az életetekben? Hm. Nagyon kritikus. Igen. Mi zajlik benned? Miért volt minden kissé zavaros mostanában? Miért volt minden ködös manapság? Miért volt ez így mostanság? (pár vihorászás)

Milyen szépen felöltöztetek ma! (a közönség sok tagja jelmezt öltött magára. Remélem ezt minden hónapban meg fogjuk tenni! Igen! Miért? Mert ez mutatja, hogy szabad vagy! Úgy öltözöl, ahogy akarsz! Nem pedig úgy, ahogy mindenki más az utcán. Nem felelsz meg semminek, hanem megengeded a saját szabadságodat.

Megnyílás

Drága Shaumbra, akkor vegyünk egy mély lélegzetet, és közben pedig nyissátok meg a szíveteket! Nyissátok meg a szíveteket – a szó szerint vett szíveteket!

Éreztétek azt a kis feszültséget, aggodalmat a szívetekben a mai kezdésnél? Hm?

Akkor most vegyünk egy mély lélegzetet és nyissátok meg a szíveteket! Hogyan? Egyszerűen azt választod, majd megengeded.

A szív ki akar nyílni. Ó, bármilyen erősen is megpróbáltad azt zárva tartani, bármennyire is azt hitted, hogy nem is tudod mi az a szív energia, bármennyire is úgy tettél, mintha fogalmad sem lett volna róla – ó, nagyon is tudod, hogy mi az – annak ellenére, hogy lezárva tartottad, mert féltél attól, hogy újra megsérülsz. Nos, újra meg fogsz sérülni, meg fogsz bántódni, tehát egész nyugodtan kinyithatod a szívedet is! Saját magadat fogod megbántani Andy! És nem ez a jó hír? (Adamus nevet)

Nyissuk ma ki a szívünket! Ne gondolkozzatok már olyan sokat! (megcsókolja egy nó fejét) És miközben erről beszélgetünk, az elméteket is nyissátok meg! Igen! Nos, tudjátok igazából nem az elme jelenti a problémát, hanem te vagy a probléma! (Adamus és még egy kevesen nevetnek)

SHAUMBRA 2: (férfi) Általában ez a helyzet.

ADAMUS: Általában? Igen. Mindig? – Határozottan. Te magad vagy a probléma, és ezt sok szeretettel mondom most. Van ez az elmének nevezett dolog. Te pedig bele vagy ragadva az elmédbe. Az elme csapdájában vesztegelsz. De ki rakott oda téged? (valaki azt mondja: - Mi magunk) Hát én biztos nem! (Adamus nevet) Igen, ti magatok. Egy kényelmes helyet jelentett számotokra. Egy lezárt helyet. Egy korlátolt helyet, ami lehetővé tette számotokra, hogy némi érdekes tapasztalásra tegyetek szert ezen a bolygón, de most már túllépünk ezen. Szóval megnyithatjátok az elméteket is!

Ó, és ez még a szív megnyitásánál is nehezebb! Nehezebb! Miért? Mert egy lezárt elmében igazán képes vagy irányítani, kontrollálni és lekorlátozni a tapasztalásaidat. Így kényelmesen távol tarthatod magadtól a tapasztalásaidat. Így képes vagy túlzottan meghatározni az élményeidet, és a róluk alkotott értelmezéseidet. De amikor megnyitod az elmédet, akkor bámulatos dolgok történnek! Igen, bámulatos dolgok történnek! És lesz egy rövid idő periódus, amikor úgy fogod majd érezni, mint akinek elment az esze, de ez nem így van. Mindössze visszakapod saját magadat.


A szabadság problémája

Ez tényleg a Szabadság Sorozat. Figyeljetek oda mindenre jó alaposan magatokban is, és körülöttetek is, kimondottan az előttünk álló három hónap során, mert ez a szabadság dolog az, amivel most mindenki szembe néz. Mindenki. Úgy értem mindenki.

Tudjátok ez egy kozmikus téma. Ez nem csak itt, a Földön zajlik. Ez nem csak rólad szól. Ez egy kozmikus méretű probléma. Tudjátok most nem csak ezen a bolygón, vagy a ti naprendszeretekben zárul le egy korszak. Hanem az egész teremtésben lezárul egy korszak. Hmm. Ez eléggé nagy dolog!

Vegyünk egy mély lélegzetet! Nyisd ki a szíved, nyisd meg az elméd!

És tényleg ez az igazság. Ezért is kaptok oly sok információt, érzékelést, visszacsatolást, ti pedig nem értitek honnan jön ez a sok minden mostanság. Hát mindenhonnan. A spirituális családotoktól – tőlük. A kozmosz egészében zajlik most ez a felébredés. Ott van ez a szabadság iránti vágy, ugyanakkor viszont ott van a szabadságtól való intenzív félelem, aggodalom is. Ó, és nem csak ezen a bolygón megy erről a veszekedés, a vitatkozás – ők máshogy nevezik ezt, de lényegében a szabadságról van szó – mert jelenleg a teremtés minden szegletében ez zajlik.

Tudjátok, amikor a Szellem, az Örök Egy megajándékozott titeket a szuverenitás potenciáljával, a ti egyedülálló Én Vagyok-ságotokkal, akkor azt mondta: -„Menj előre! Fedezd fel magad! Fedezd fel az Én Vagyok-ot!” – és megtettétek. Mindannyian ezt tettétek. Minden lélekkel bíró létező megtette. De aztán eljött egy pont, egy pont, ami még ma is létezik, egy pont, ami még most is a maga beragadt energiájában létezik a beragadt tudatosság következtében. Az összes angyali létező tudata játszadozott, jól érezte magát, és ezáltal megteremtették a kozmikus, angyali tapasztalásokat. De egy bizonyos ponton ez a tudatosság – a te tudatod, az angyali családod tudata, az Ark Rendjének tudata, és minden másnak is a tudata – megállt, és azt mondta: - „A következő lépés a szabadság.”

De minek a szabadsága? Nos, elsősorban a Szellemtől való szabadság. Az Otthontól való szabadság. Az Istentől való szabadság. Az Örök Egytől való szabadság. Tudjátok, Isten gyermekeiként mind elérkeztünk arra a pontra, hogy még ezt is elengedjük.

Á! Ezzel most megnyomok pár gombot rajtatok! Egy páran most azt kérdezitek: -„De..de…de…ó…..de hogyan is lehetnék szabad a Szellemtől? Nem én vagyok a Szellem? Mi történik akkor, amikor elfogadom a Szellemtől, az Istenségtől való szabadságomat?” – Nos, akkor egyszeriben csak elfogadod az Én Vagyok-ságodat, és a saját szuverenitásodat, a szabadságodat és a függetlenségedet – azt, amit a Szellem mindig is akart. Mindig is ezt akarta.

A Szellem a létező legnagyszerűbb ajándékot adta mindannyiunknak – a szuverenitást, a szabadságot, a Vagyok, Aki Vagyok-ot. A Szellem soha nem akart semmi mást, nem csak részben akarta ezt, és soha nem mondta azt, hogy: -„ Megengedem, hogy létezz, de a létezésedben le foglak korlátozni. Megengedem ugyan, hogy létezz, de mindig is az enyém leszel! Hiszen tőlem származol.” – Nem. A Szellem, az ő végtelen együttérzésével és szeretetével azt mondta: - „Olyan sok mindent oda fogok adni neked Pete. Mindent odaadok neked. Mindent. Annyira mindent, hogy egy ponton még tőlem is teljesen szabad leszel. Attól mindig is barátok leszünk. Mindig tudni fogok mindenről, amit csak teszel. (kisebb nevetés) Mindig szeretni foglak, de egy ponton még tőlem is szabadnak kell lenned.

Ez az igazi szuverenitás, és a lélek valódi felfedezése, ami a létező legnehezebb lépés mind közül.

Ahogy az angyalok játszadoztak a teremtésben, eljutottak arra a pontra, hogy felismerték, hogy elérkezett a szabadság és a szuverenitás ideje, mert a tudat korlátolttá, beszűkültté, szorossá vált. Mi történt akkor? Az energia nem mozgott tovább, megállt, vagy legalábbis nem szabadon és nyitottan áramlott, mint addig. A tudat létrehozott egy olyan szituációt, ami megteremtett egy energia holtpontot. Az energia még most is ott van, de csak örvénylik, kavarog, ahelyett, hogy áramlana, kiterjedne és tovább mozogna.

Az energia elkezdett befelé, önmagába menni, és tudjátok milyen az, amikor a saját energiátoknak nem igazán engeditek meg a szabadságát és a kifejeződését – pontosan tudjátok mi történik olyankor. Belülről emészt fel téged. Elkezd darabokra tépni. Elkezd megőrjíteni, és elkezd mindenféle hátborzongató, fura dolgot behozni az életedbe, és annak ellenére, hogy azt mondod: -„Nem tudom miért történik ez.” – nagyon is tudod. Te vagy az. Az energiának muszáj valamit tennie a tudatra reagálva, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy darabokra tépi magát, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy lerombolja azt, ami hamis. Ó, egy páran igaznak hittétek, ugye? Hm. Pedig le fogja rombolni azt, ami hamis.

Úgy is mondhatnánk, hogy az energia továbbra is mozog, csakhogy befelé. Le fogja dönteni a falaidat. Meg fog betegíteni, meg fog őrjíteni, szomorúvá tesz majd, depresszióssá tesz, és sorolhatnám a végtelenségig. Ez mindössze energia, és a te tudatodra reagál. És ez az egész a szabadságról szól.

Amikor hosszú, nagyon hosszú idővel ezelőtt az energiák mozgása megállt az angyali birodalmakban, akkor történt az, hogy ti, angyali létezők úgy döntöttetek, hogy eljöttök ide, erre a bolygóra abból a célból, hogy megértsétek a tudatot és az energiát, hogy egyedülálló létezőként értsétek meg magatokat, és hogy belülről értsétek meg magatokat nagyon mélyen, egy tapasztalás által.

Már a kezdetektől fogva tudtátok, hogy előbb vagy utóbb a saját szabadságotok hívni fog benneteket, és most itt tartunk. Nem csak a maja naptár végén vagyunk, nem csak egy asztrológiai ciklus, sőt nem csak az atlantiszi ciklus végén vagyunk. Ez egy olyan korszak vége itt most, ami függővé tett téged valami mástól vagy valaki mástól, beleértve ebbe a Szellemet is Nővérem. (Kathleen-re utal, aki apáca jelmezt öltött magára) Akár le is vetheted azt a régi egyenruhát! Atyám (Sart-nak mondja, aki papi jelmezbe öltözött) Engedd azt el!


A Szellemtől való szabadság

Nos, vannak, akik ezt istenkáromlásnak neveznék! Istenkáromlásnak. Hogyan is hagyhatnád el a Szellemet? Hogyan is hagyhatnád el Istent?

Nos, akkor lássuk a különbséget! Isten – egy ember alkotta teremtés. Már részleteztem, hogyan érzek Isten felől. Az egy ember alkotta komédia. Tényleg az. Egy hazugság. Egy óriási hazugság, ami az évek alatt egyre csak változott, egyre fejlettebb, kifinomultabb lett, és könyveket is adtak ki róla. Szerintetek tényleg Isten írta azokat a könyveket? Nem. Hanem az inspiráltak, igen, a maguk idejében, de ez már egy új időszak, egy új korszak.

Cauldre most azt mondja itt nekem, hogy igen vékony jégen táncolok. Nem, nincs is itt semmiféle jég. Vízen járok! (nevetés) És Eesa drága Lindája pedig úgy néz….

LINDA: Szeretettel. (nem túl magabiztosan mondja)

ADAMUS: Annyira boldog ma. (Adamus nevet)

LINDA: Jól van.

ADAMUS: Tehát Isten – egy ember alkotta teremtmény. És amikor a Szellem szót használod, ami ugye felcserélhető az Isten szóval – akkor az egy kicsit kedvesebb, mint az Isten – vagy ahogy nevezni szoktátok – aki a bennetek élő teremtő forrás. Igen, ő a bennetek is ott élő Egység, de most már eljött a szabadság ideje, hiszen az Örök Egy mindig is ezt akarta. Hogy miért? Azért, mert emberi fogalmakkal szólva ahhoz, hogy valóban, igazán megismerhesd az Örök Egy, a Szellem, az Anya/Atya Isten Én Vagyok-ságát, vagy nevezd ezt tetszésed szerint – ehhez szabadság kell. Meg kell történnie az én végső elengedésének, az én végső elengedésének. Ahol többé már nincs ott az én irányítása, kontrollja, és hosszú-hosszú ideje már te voltál az az én. De ez az egész végsősoron az elengedésről szól annak érdekében, hogy a Szellem, az Örök Egy igazán megismerhesse önmagát. Ahogy megismered magad, ahogy elfogadod a saját szabadságodat és szuverenitásodat, a Szellem is meg fogja érteni a saját szuverenitását.

Ez egy elég érdekes dolog. A legtöbb ember hajlamos azt hinni, hogy a Szellem annyira emelkedett, hogy mindent tud és bármire képes. Nem. Nem. A Szellem, ahogy ezt már korábban is elmondtam, az abszolút egyszerűség, az abszolút tisztaság. Bizonyos értelemben egy gyermek ártatlanságához hasonlatos. A Szellem nem tudja, hogy mi fog legközelebb történni. A Szellem nem tud mindent rólad, mert le tudod magad blokkolni. Bizonyítékot akarsz? Saját magad elől is le tudod magad blokkolni, ezért aztán a Szellem elől is képes vagy leblokkolni magad. Így aztán a Szellem is le tudja blokkolni Magát tőled.

A Szellem nem tud mindent. Az egy beteges játszma lenne a részéről, ha minden történésről már jó előre tudna. Az egy beteg dolog lenne. Ez egyben a Szellem tapasztalása is. Amikor felfedezel valamit önmagadról, akkor a Szellem is felfedez valamit saját Magáról. Amikor látsz egy csodás naplementét, akkor a Szellem is lát egy csodás naplementét. A Szellem nem látta azt előtted, majd szólt neked, hogy te is nézd meg: -„Nézd csak milyen csodás naplementét teremtettem!” – A Szellem téged kért meg, hogy teremtsd meg, és akkor az Örök Egy is látja, érzi és megtapasztalja, átéli.

Szóval azt is mondhatjuk, hogy a Szellem akkor fogja megérteni a saját szuverenitását, amikor te megérted a sajátodat.

Akkor most vegyünk egy mély lélegzetet!

És ugyanez vonatkozik a szabadságra. A Szellem akkor érti meg a szabadságot, amikor te megérted azt. Szabadság.

Most belépünk ebbe az új sorozatba! Ennek a Szabadság Sorozatnak itt látható a szimbóluma. (A pódiumán látható szimbólumra mutat) Pontosan itt. A kör –a teljesség, a teljes kör megtétele. A pikk – a felemelkedés. Ha megfordítod a pikket, akkor egy szívet kapsz. A pikk – a felemelkedés. A Fleur-de-lis szimbólum (A liliom virága szimbólum – a ford. megj.) az integrációt jelenti. A maszkulin és a feminin, a sötét és a fény, az ember és a Szellem integrációját. És ez pontosan itt van. Pontosan itt.

LINDA: Kedves.

ADAMUS: Pontosan itt. (egy páran tapsolnak)

Tehát ez valóban a Szabadság Sorozat. Igen! Jól hangzik, mert az is, és a következő pár hónap, egészen december 12-ig, december 21-ig, december 31-ig – ez nem számít – de a következő pár hónap érdekes lesz. (Adamus nevet) Ó, igen! (felkap egy kardot, ami a jelmezéhez tartozik) Érdekes. Hm. Kihívásokkal teli – ha nem bánod, rád mutathatok a kardommal? (valakire rámutat a kardjával)

SHAUMBRA 3: (nő) Nem.

ADAMUS: Igen. Egy kicsit nehéz. Látni fogjátok, hogy a bolygó kissé tényleg meg fog őrülni. Igen. Látni fogjátok, ahogy ti magatok is megőrültök. Igen. Látni fogjátok magatokat, ahogy keresztül mentek és megtapasztaljátok azt, ami szabaddá tesz majd titeket. ( a karjával megérinti Roy vállát) Á, emlékszem arra a napra, amikor ilyeneket csináltunk. (nevetés) Igen. Igen. Egy kis keresztelő ceremónia. Igen. Ó, igen – a fotó kedvéért. (Adamus felemeli a kardját) Jó.

Igen. Szóval a szabadság. Szerintem nagyon is helyénvaló, hogy ma igazi kardom van. Igen, mert…..(kicsit köröz a kardjával)….ugye nem gondolod, hogy megszúrnálak a kardommal?

David: Nem szándékosan. (nevetés)


ADAMUS: Nem szándékosan. Igen, de
mi van, ha megcsúszok és elesek? Akkor szabad lennél! (nevetés) Nagyon is helyénvaló, hogy ma valódi kard van nálam, mert ahhoz kell, hogy elvágjuk a kötelékeket. Igen. Nem titeket kedveseim, csak egy pár köteléket! Akkor nem fogom ezt itt körbelengetni, mert látom, hogy egy páran idegesek lesztek tőle. (leteszi a kardot)


Mi a szabadság?

Szabadság. Vessünk csak rá egy pillantást! Mi a szabadság? Linda, kérlek vidd körbe a mikrofont! Mi a szabadság?

Vegyetek egy mély lélegzetet! Érezzetek bele egy pillanatra! Mi a szabadság? Szép szó. Gyakran agyonhasznált, félreértett szó. Mi a szabadság?

MARY: Amikor megengedem, hogy minden megtörténjen a pillanatban.

ADAMUS: Megengeded, hogy minden megtörténjen a pillanatban. Jó. Jó. Ez tetszik. Le is írom. Te mindent megengedsz, hogy megtörténjen a pillanatban Mary?

MARY: Nem.

ADAMUS: Tényleg?! Miért nem?!

MARY: Azért, mert azt gondolom, hogy időnként az elme közbelép.

ADAMUS: Azt gondolod? (nevetés)

MARY: Igen! Pontosan! Nem volt tévedés.

ADAMUS: Te mondtad ki a szavakat!

MARY: Nem volt tévedés.

ADAMUS: Megengedni a pillanatban. Megengedni a pillanatban. Milyen csodálatos dolog. Miért nem engeded meg a pillanatban?

MARY: Félelemből.

ADAMUS: Félelem. Mitől félsz?

MARY: Az elengedéstől.

ADAMUS: Mitől félsz? A gyakorlati, valós életben. A valódi életben. Mitől félsz?

MARY: Hogy nem lesz pénzem. Hogy nem lesz otthonom. Hogy nem lesz….

ADAMUS: Egy szart, hiszen ezekkel a dolgokkal már most is rendelkezel! Úgy értem….(Adamus nevet)

MARY: Igen, pontosan. Pontosan, akkor meg mi a fene! (ő és Adamus nevetnek)

ADAMUS: Szóval akkor mitől is kell félned? Igen. Mitől is kell félned? Igen.

MARY: Semmitől.

ADAMUS: Megmondhatom neked, hogy mitől félsz?

MARY: Legyél szíves!

ADAMUS: Ott vannak azok a hangok a fejedben – az anyád hangja, az apád hangja, a tanítóid hangja, és ez egy bizonyos szintig mindannyiótokra igaz – és tényleg nagyon ott vannak.

MARY: Ó, igen!

ADAMUS: És te szereted ezeket a hangokat. Imádod őket, és így folyamatosan lejátszásra kerülnek. Mindig ott vannak, és te ezektől a hangoktól félsz, amik folyton azt mondják neked: -„Nem Mary! Neked jó kislánynak kell lenned!” – Miért nem vagy egy kicsit rossz kislány? (valaki beszól: ÚÚúú!) Csak….igen, úúúúú! (nevetés, Adamus is nevet) Igen, csak hogy megéld, megtapasztald! Csak, hogy átéld! Ne akarj már annyira jó lenni! Hagyd ezt abba! Látod, itt maradsz le a szabadság nevű dologról.

MARY: Igaz.

ADAMUS. Igen.

MARY: Köszönöm.

ADAMUS: Jó. Remek. Jó. Mi a szabadság?

LADONNA: Tetszett az előbbi megfogalmazás.

ADAMUS: Igen. De az nem lehet a tiéd, az az övé. Mi a szabadság?

LADONNA: Az, hogy nem félek annyira az élettől.

ADAMUS: Miért félsz az élettől?

LADONNA: (majdnem sírva) Olyan sok minden jött fel.

ADAMUS: Igen, feljön.

LADONNA: Ez egy nehéz év volt, és…

ADAMUS: És a következő pár hónap….

LADONNA: …..már alig várom, hogy vége legyen. Még három hónap.

ADAMUS: Igen. Ó, és szerinted mi fog történni az év végén?

LADONNA: Remélem változik akkorát az energia, hogy visszatér….

ADAMUS: És mitől változik az energia?

LADONNA: Mondd meg te! (nevetés)

ADAMUS: Már elmondtam! Többet nem fogom! (Adamus nevet) A tudattól. A tudattól. Mi a tudat?

LADONNA: Csak rengeteg félelem. Én csak….

ADAMUS: Igen, igen, sok-sok félelem. Mi a tudat?

LADONNA: Hm….

ADAMUS: Adamus 101.

LADONNA: Jaj, az, hogy csak létezni….

ADAMUS. Te vagy az! Te vagy az! A tudatosság.

LADONNA: Tudatosnak lenni. Igen, tudatosság.

ADAMUS: A te tudatosságod.

LADONNA: Igen. Tudatosnak lenni.

ADAMUS: Az összes potenciálod. Az összes potenciálod. Tehát a tudat ösztökéli az energiát – eleve a tudat teremtette meg az energiát – és ő is stimulálja azt – és ezért aztán az energia megteremti a valóságodat. De mi van akkor, ha a tudat – ha még csak annak sem vagy tudatában, hogy mi a tudat – ha a te tudatod nagyon zárt, mert szándékosan visszafogod magad, nos, akkor nem sok mindenre fogsz szert tenni, és akkor az energia fogja magát, és benned fog dolgozni. Elkezd ütni-verni téged. És ennek csak egyetlen oka van, mégpedig az, hogy azt akarja, hogy megmozdulj. Azt akarja, hogy lépj túl. És felszínre fogja hozni az összes démonodat, sárkányodat, sötétségedet és minden egyebet is, te pedig azt kérdezed: - „Édes Istenem, miért megyek ezen keresztül?” – Isten erre így felel: -„Azért, hogy szabad legyél!”

Azt hittem ez vicces volt. (Adamus nevet) Vicces! Miért? Mert nem Isten teszi ezt veled – vagy a Szellem, vagy hívd, ahogy akarod.

LADONNA: De azt gondolom, hogy azért történik ez az energia most a családomban, mert költöznünk kell. Erről beszéltünk a szünetben is.

ADAMUS: A szó szoros értelmében.

LADONNA: Ez az oka ennek az egész energiának, hogy szükségünk van egy váltásra.

ADAMUS: Igen.

LADONNA: De ez nehéz, amikor éppen keresztülmész rajta.

ADAMUS: Tényleg nehéz. De képzeld csak el egy pillanatra – csak egy rövid kis pillanat erejéig nyitott szívvel és nyitott elmével – hogy így szabad lehetsz. Szabad lehetsz. Bámulatos elképzelés! Bámulatos, annyira egyszerű, ugyanakkor mégis olyan könnyű ebbe beleragadni, és azt mondani:-„Miért pont velem történik ez?” – Könnyű úgy tenni, mintha nem lennél tisztában a válasszal, csak hogy tovább játszhasd a játékot.

(szünet; Adamus nevet)

Akkor most újramondom! (nevetés) (Adamus nagyon intenzíven beszél) Nagyon könnyű úgy tenned, mintha nem ismernéd a választ, csak hogy tovább tudd játszani a játékot! Ha egyszer végre elismered, hogy tudod a választ,….(valakit megérint a mikrofonnal) Ó, hadd tegyem inkább a kezemmel! Hm. Hm.

Ha egyszer végre elismered, hogy tényleg tudod a választ, akkor a játszma véget ér. Akkor szabad vagy. A játszma véget ér, te pedig szabad vagy.

Drága Shaumbra….hm..hm…hm…hm. Imádom a pódiumomat, és rajta a szabadság jelét!

Drága Shaumbra, ez annyira nagyon fontos. Annyira egyszerű és oly könnyű, de már most a megmondhatója vagyok annak, hogy ha nem változik meg itt valami ma délután, vagy este vagy reggel, akárhol is vagytok éppen, akkor ez bizony kemény lesz!

Újra mondom! Drága Shaumbra ez annyira, de annyira könnyű! Úgy értem, most tényleg pároljuk csak le! Pároljuk le az esszenciájává! Ez annyira nagyon könnyű, de ha nem következik be valami változás ebben a Shoud összejövetelben, ami igazából csak te vagy, én mindössze csak elterellek téged – hogy tetszik a mai kosztümöm? (valaki beszól – Yeah!) Yeah!Yeah! Yeah! Igazi aranykoronát szerettem volna. Tehát ha valami itt most nem változik meg, akkor ez bizony nehéz lesz. Pár hónapig eltartó valódi belső kihívások jönnek, pedig ennek nem kellene így lennie.

De ó! Itt van bennem ez a látnoki megérzés – ez a szánalmas megérzés (nevet) – hogy ti mégis a nehezebbet fogjátok csinálni. Igen, valószínűleg. Valószínűleg. Miért? Miért? (valaki azt mondja: -Ez a mi játszmánk. Szeretjük a játszmánkat.) Játszmák. Minták. Nem ismertek mást. Nem vagytok igazán elszántak, magabiztosak ebben. Azt mondjátok: -„Egész jól elszórakozok itt. Szeretek összejönni a Shaumbrával. Szeretek enni, de jaj, nem is tudom. Nem tudom. Valahol lennie kell egy válasznak.” – Az pontosan itt van! Itt és most! Te vagy az. Ez tőled ered. Belőled jön.

Lehet ez nagyon egyszerű vagy nehéz is. Ó, az elkövetkezendő pár hónapban ez tényleg ki fog derülni.

Nos, ahogy már mondtam…..ó, egy kicsikét elkalandoztam. Akkor térjünk csak vissza arra, hogy mi a szabadság! Mi a szabadság? Linda, kérlek vidd a mikrofont!

LINDA: Különleges vendégedet, Jeffrey-t szólítom.

ADAMUS: Igen. Mi a szabadság? Megtennéd, hogy felállsz?

JEFFREY: Természetesen. Szabadon változtatni. Változtatni az életemen.

ADAMUS: Jó. Min szeretnél változtatni az életedben? Mi az első számú dolog a listádon?

JEFFREY: Egy új sugárutat szeretnék….egy teljesen új utat az életemben.

ADAMUS: Egy teljesen új sugárutat.

JEFFREY: Nos, benne vagyok a folyamatban…..most mondtam fel a 30 éve tartó állásomat, és…

ADAMUS: Ó, álljunk meg egy pillanatra, és tapsoljuk meg! (a közönség tapsol)

JEFFREY: Kapható vagyok!

ADAMUS: Úgy látom a partnered nem tapsol, pedig….(nevetés)

JEFFREY: Ó, nem! Igenis tapsol!

ADAMUS: Akkor nagyon csendben teszi.

JEFFREY (mosolyogva) Ó, nem! Nagyon is támogat engem!

ADAMUS: Abszolút!

JEFFREY: Úgy tűnik – és pont erről beszéltünk az elmúlt pár hétben vagy hónapban, hogy ők is hasonlón mentek keresztül. Éveken át ezt tettem, és az elmúlt pár hónapban, az elmúlt pár hétben…

ADAMUS: És hogy érzed magad?

JEFFREY: Nos, nagyon jól érzem magam, de közben félek is.

ADAMUS: Miért?

JEFFREY: Tudom, hogy nem azért mondtam fel a munkahelyemen, hogy sikertelen legyek az életben, de nem tudom mi lesz ezután a sikeresség.

ADAMUS: Igen! Jó! Jó! Jó!

JEFFREY: Ezért…

ADAMUS: És ez egy lényeges pont. Itt meg is állítalak. – „Nem tudom milyen lesz a sikeresség.” Á, ez egy kulcsfontosságú dolog, mert csak a régi minták, a régi elme, a régi hagyományok, gyökerek és beidegződések mondatnák azt veled, hogy: -„Nos, a sikernek ilyennek és ilyennek kell lennie.”

Érdekes, ugyanakkor ijesztő, és mégis gyönyörűséges ezt mondani: -„A holnapot nem a mai elmémmel vagy a mai szememmel akarom látni! Tudom, hogy a holnapom nagyszerű! Én ezt tudom! Itt van a szívemben. Én ezt Tudom! És hajlandó vagyok ezt megengedni, történjék bármi is!” – Nos, ez a „bármi” szokott a kemény dolog lenni. Bármi – mert van arra egy hajlandóság, és én ezt most meg fogom….nézzétek, teleraktam a falakat mindenféle üzenetekkel, és az autótokat is telepakoltam mindenféle lökhárító matricákkal és poszterekkel.

A megvilágosodás és a szabadság nem egy „talán, majd meglátom – féle dolog.” Nem az! Ez egy „Mindent vagy semmit”- dolog! Kérdezzétek csak meg erről a Felemelkedett Mestereket! Ez egy „Mindent vagy semmit!” dolog. És nincs olyan, hogy egy kicsikét világosodsz meg. Vagy megvilágosodsz vagy nem! Mert amennyiben csak….kóstolgatod a vizet, akkor bizony cápákba fogsz belefutni!

A megvilágosodás, a szabadság – nem lehetsz csak egy kicsit megvilágosodott, vagy egy kicsit szabad, vagy közepesen szabad, vagy nagyon szabad. Vagy szabad vagy teljes egészében, vagy nem vagy az. És ez része a problémának. Ez az a rész, ahol bejön az elme – te irányítod, kontrollálod az elmédet – és azt mondod: - „Vessünk csak erre egy pillantást! Felmondok a munkahelyemen. Ez egy hatalmas lépés, és utána pedig majd meglátom, hogy mi fog történni. És közben semmi mást sem fogok tenni. Egy kicsit megélem a szabadságot.” – De egy kicsike szabadság lényegében még nagyobb börtön – értitek?

A kicsike szabadság, az én véleményem szerint – rosszabb, mint amikor nem vagy szabad, mert most meg csapdába ejted a szabadságot. Most irányítod, kontrollálod a szabadságot. Pedig a szabadságnak szabadnak kellene lennie. Ezért is hívják szabadságnak. Most csapdába ejted a szabadságot, és egy nap, amikor a szíved azt mondja majd, hogy készen állsz a valódi szabadságra, akkor majd tudni fogod, hogy a szabadság eltorzult formáját tapasztaltad eddig – egy olyan szabadságot, amit lekontrolláltál. Az elme bejön, és megint rákezdi: - „Emlékszel mi történt akkor, amikor legutoljára megpróbálkoztál a szabadsággal?” – Az elméd azt mondja majd: -„Semmit sem tudsz a szabadságról. Még valaki mástól tanulnod kell a szabadságról!” – Pedig ez lehetetlen. Ez lehetetlen. A szabadság olyasvalami, amit te adsz oda saját magadnak.

Tehát ez egy mindent vagy semmit dolog – ami nagyon, de nagyon ijesztő. Tényleg nagyon rémisztő. (Adamus a kamerába integet) A barátaimnak integetek. Igen. Nagyon ijesztő belegondolni abba, hogy ez egy mindent vagy semmit dolog, hogy ez nem csak arról szól, hogy otthagyom az állásomat. Jeffrey, azt mondtad, hogy változást akarsz, egy teljesen új sugárutat, de akkor mi az, ami ebben most visszafog téged? Mik a habozások, a visszafogások, a szünetek?

JEFFREY : Az irány.

ADAMUS: Az irány ismerete?

JEFFREY: Az, ami….

ADAMUS: Nincs olyan. És ez a jó hír. Ez a nagyon jó hír, mert ha létezne is egy irány, akkor azt a régi emberi felfogásoddal, a régi energiás úton-módon tudnád csak elképzelni. Ezért igazából nincs irány, és éppen ez benne a kihívás és a szépség – el tudod ezt fogadni?

JEFFREY: Azt hiszem.

ADAMUS: Azt hiszed.

JEFFREY: Nos, hinni akarok abban, hogy ha nyitva van a szívem, és én is nyitott vagyok, és engedem az áramlást, akkor a dolgok el fognak jönni az életembe. Akkor saját magam és Terri számára is lehetőségeket fogok manifesztálni, és minden rendben lesz.

ADAMUS: Igen. És…és….amikor az ember tényleg a szabadságot választja, és tényleg készen is áll rá, akkor eleinte nem lesz minden tökéletesen rendben, ahogy ezt egy páran már felfedeztétek. Kezdetben egy tisztítás, egy tisztulás, egy változási folyamat zajlik. Sajnálatos módon ez gyakran olyan dolgokban manifesztálódik, hogy elveszíted a munkádat, a házadat, a magaddal való azonosulásodat, elveszíted a hiedelmeidet, elveszíted a barátaidat – ha maradt még egyáltalán – (nevetés) – elveszíted a párkapcsolatodat. (Adamus nevet) Én mindig a barátod leszek.

JEFFREY: Köszönöm.

ADAMUS: Valószínűleg minden olyan dolgot elveszít az ember menet közben, amihez nagyon ragaszkodik, amit nagyon fontosnak tart, és ez bizony nagyon ijesztő. Ez rettenetesen rémisztő. De kérdezd csak meg erről bármelyik Felemelkedett Mestert, mi történt velük menet közben…..meg is alkottak erre egy szólást, amit később egy dalszövegben fel is használtak: -„A szabadság csak egy másik szó arra, amikor már nincs mit veszítened.” Én nevetek. Kuthumi nevet. A szabadság csak egy másik szó arra, amikor már nincs mit veszítened. Ez elképesztően mélyreható. Abszolút.

Apropó, Cauldre most egy kis versenyt akar itt. (sóhajt egyet) Ki írta….(a közönség válaszokat ad) Ki írta a „Me and Bobby McGee” c. dal szövegét? Ki írta a dalszöveget? (valaki bekiabál: Kris Kristofferson) Kris Kristofferson, Cauldre szerint. És ki tette először népszerűvé a dalt, hogy az felkerült a slágerlistákra? (valaki azt mondja: Janis Joplin) Próbálkozzatok még! Ki tette népszerűvé a dalt, ki által került fel a slágerlistára? (valaki beszól: -Ne akard, hogy az elménket használjuk! – a közönség és Adamus is nevet) Ez Cauldre kis játéka, nem az enyém. King of the Road. Roger Miller. Igen, ő volt az első. Később pedig Janis Joplin, és a többiek is. Nos, akkor lépjünk tovább! (nevetés, ahogy Adamus a szemeit forgatja) Megpróbál elterelni. (Adamus nevet) Akkor jó! A szabadság csak egy másik szó arra, hogy…

Apropó, a szabadság szó kapcsán eszembe jut….-ha megnézitek a szó eredetét az angol és a német nyelvben, – akkor a szabadság szó békét jelent. Micsoda elgondolás! Amikor szabad vagy, akkor békében vagy. És a mögötte álló támogató energia pedig Frita Istennő! F-r-i-t-a, azok kedvéért, akik az átiratot készítik. Frita Istennő! Elengedés. Valójában az elengedést, kiszabadítást jelenti. Jó. Akkor folytassuk!

Szabadság. Mit jelent számodra a szabadság? Linda viszi a mikrofont. Mit jelent számodra a szabadság? Megtennéd kedvesem, hogy felállsz?

LESLIE: Azt, hogy csak a magam számára hozok választásokat.

ADAMUS: Csak a magad számára hozni a választásaidat. Kitűnő! És azt teszed?

LESLIE: Egyre jobb vagyok benne.

ADAMUS: 1-től 10-es skálán hol állsz?

LESLIE: Hát úgy a 6-7 között.

ADAMUS: Jó. És mi tart vissza a többitől?

EDITH: Férjnél van. (nagy nevetés)

ADAMUS: Azok kedvéért, akik esetleg nem halloták, Edith volt olyan szíves, hogy kisegítette Leslie-t a válaszadásban, és azt mondta, hogy: -Férjnél van.

EDITH: Férjnél van.

ADAMUS: És ő a férj. (John Kuderkára mutat. Nevetés)

LESLIE: Ő a férjem. Mindent rád fogok kenni.

ADAMUS: Igen, köszönöm. Mindenki ezt teszi.

LESLIE: Nem. Úgy értem, ez a részét képezi. A házasság ennek a részét képezi.

ADAMUS: Az biztos.

LESLIE: Mert tudod úgy érzed, hogy felelősséggel tartozol abban a kapcsolatban.

ADAMUS: És te boldog házas vagy?

LESLIE: Abszolút.

ADAMUS: Jó válasz. (nevetés) Jó válasz.

LESLIE: Ma. (nevet) Ma.

ADAMUS: Na, ez már egy jobb válasz. Jó. Tehát ott a mások iránti felelősség. Lényegében ez az élet ténye. És a szabadság hogyan változtat ezen? A szabadság megváltoztatja a mások iránti felelősségérzetedet?

(szünetet tart)

ADAMUS: Igen! Hát persze!

LESLIE: Igen.

ADAMUS: Igen. Igen.

LESLIE: Abszolút.

ADAMUS: Mert akkor már szabadon szeretheted őket, segítheted őket, és ott lehetsz a számukra. Ez nem egy tartozás vagy egy kötelezettség lesz többé. Nem olyan érzéssel fog járni, hogy muszáj megtenned, hanem egyszerűen csak meg akarod majd tenni. Ez visszanyúlik az egyik általam alkotott kedvenc mondásomhoz: - „Csak egy Mester tud szolgálatot ellátni. Mindenki más csupán szolga.” – Itt is ugyanez a helyzet. A Mester szabad, ezért szabadon, nyitottan és szeretetteljesen adhat és megoszthat másokkal, mindenféle kötelezettségérzés, muszáj nélkül és anélkül a szükséglet nélkül, hogy ezért bármi viszonzást is várna.

Ez egy bámulatos, ugyanakkor viszont egy nagyon nehéz dolog, különösen abban az esetben, ha gyerekeid vannak, ha házastársad van, vagy ha mások rád támaszkodnak. Az egyik legnagyobb emberi kifogás a szabadság ellenében a következő: - A gyerekeimnek szükségük van rám.” – Igazából nincs rád szükségük. Sokszor még csak nem is szeretnek téged. (nevetés) Sokszor, nem mindig. Így igaz. Szeretnek téged, de időnként, nem szeretnek olyan nagyon.

Ez az egyik legnagyobb kifogás, és ez egy nagyon, de nagyon érdekes dinamika. Létezik egy olyan felfogás – és sokan éppen nyílegyenesen efelé tartotok – miszerint „majd akkor leszek szabad, ha…..és töltsétek ki az üres pontokat. „Amikor a gyerekek felnőttek, amikor a házastársam elhagy, amikor nyerek a lottón 10 millió dollárt.”- Na igen! Vagy: -„Amikor meghalok. Amikor meghalok. Amikor végre elengedem ezt a fizikai testet, és átmegyek a túloldalra, majd akkor szabad leszek.” – Ez egyáltalán nem így van. Tényleg nem. El leszel képedve.

Egy éjjel ki szeretnélek vinni oda benneteket! Ezt meg kell, hogy tegyük! Halloweenkor – micsoda remek alkalom kínálkozik erre! Menjünk ki oda, és tegyünk ott egy látogatást – ó igen, ez egy nagyszerű ötlet! – menjünk ki és látogassunk el a Földközeli Birodalmakba! Hogy miért? Miért ne? Ők is idejárnak látogatóba, akkor meg mi is meglátogathatjuk őket! Ezt a dátumot jegyezzük is fel a naptárba! Csinálunk egy különleges Halloweent…igen! Egy Mindenszentek Éjszakáját! Kimegyünk az asztrál birodalmakba, a más dimenziókba, és igazán beleérzünk majd! Titokban tartjuk majd a kilétünket, és nem fognak se látni, se érezni minket! Meg tudjuk ezt tenni! Álcázzuk magunkat! Édes Istenem, hiszen minden nap ezt teszitek! Kimegyünk hozzájuk, és meglátjuk miről is szól igazából ez a kísértetek földje, és a tapasztalás közben rá fogtok jönni, hogy…..beírtuk már a naptárba? Fent van már a weboldalon? (nevetés) Fent kellene, hogy legyen!

LINDA: Készen van!

ADAMUS: Készen is kellene már, hogy legyen! Jó. Készen van. Akkor tekintsétek elvégezettnek! Kitűnő! Á, az italom! Olyat kellene innom, amit te is iszol David! (David egy whiskey-s üvegekkel teli övet visel, amit felkínál Adamusnak) Cauldre azt mondja, hogy nem áll szabadságomban ezt tenni. (nagy nevetés) Majd később. (Marty azt mondja: - Mutasd meg nekünk, hogy mit bírsz!) Igen. Mutasd meg te nekünk, hogy te mit bírsz! Ez – tetszik nekem! (nevetés) Na, gyere ide Mofo! (még nagyobb nevetés) Vezetsz ma este?

MOFO: Nem.

ADAMUS: Nem? Jó. David?

MARTY: Vagy vezetek, drágám? (nevetés)

ADAMUS: Ó, te olyan szabad vagy! (még több nevetés) David, kaphatnánk tőled egy adagot? Igen.

MARTY: Valami simát, ha lehet.

ADAMUS: Valami simát. Ihatsz többet is!

MARTY: Nos, ez igaz. Én is erre gondoltam.

ADAMUS: Igen, igen, igen. Később ugye énekelni is fogsz?

MARTY: Naná!

ADAMUS: Na ez az! Hajrá! Oké. Megfogom a mikrofont, amíg iszol.

MARTY: Ó!

ADAMUS: Igen, Ó!

MARTY: Ha az anyám most látna! (nevetés)

ADAMUS: Lát. Ez jó ital!

MARTY: A szabadságra!

ADAMUS: A szabadságra! A szabadságra! (a közönség tapsol) Ó!Ó! (Marty kiissza a kis üveg whiskyt) A szabadságra, és most szimbolikusan el kell dobnod az üveget, igen, dobd bele a tűzbe! (nevetés, ahogy Adamus eldobja az üveget) Jó. Akkor most jöhet a következő!

MARTY: Ó!

ADAMUS: Igen, igen!

Marty: Ó-Ó!

ADAMUS: Ó-Ó! Ez az Mofo! Igen! És miután megittad, dobd el az üveget! Kinyitnátok a kandallót, hogy bele tudja dobni az üveget?

MARTY: A szabadságra! (úgy beszél, mint aki be van rúgva, nagy nevetés, majd éljenzés és taps, ahogy megissza)


ADAMUS: Én meg belélegzem a gőzét. Igen.

MARTY: Azt hiszem ez üveg volt.

ADAMUS: Nem gond.

MARTY: Biztos?

ADAMUS: Persze, persze. Valaki majd elkapja. (Beledobja a kandallóba, a közönség örvendezik)

ADAMUS: Köszönöm. Köszönöm. Hol is tartottunk? A szabadságnál. Nem számít. Szabadság. Ó, át kellett törnünk ezen a komolyságon. Ó, már kezdett nagyon megnehezedni. Már szinte halálos volt! És ha már a halálnál tartunk – a Halloweenről beszéltünk! Igen, Halloween éjjelén kimegyünk majd, kiutazunk a Földközeli Birodalmakba!

De létezik egy általános félreértés azzal kapcsolatosan, hogy ha meghalsz, rögtön szabaddá is válsz. Nem, nem. Ez egyáltalán nem így van. Néha még rosszabb lesz minden, még pokolibb, mint előtte a Földön, mert hirtelen rádöbbensz, hogy nem lettél szabad. Nem jelent meg előtted az összes válasz egyszeriben. Még mindig ugyanazok a problémák gyötörnek, mint mielőtt kihussantál volna a testedből. Csak tested nincs. És akkor hirtelen rádöbbensz, hogy meg volt a test előnye, meg volt ennek a nagyon szilárd 3D-s tapasztalásnak a maga előnye, ahol lehetőséged adódott az érzékelésre, arra, hogy tényleg megértsd, hogy mi folyik. És ilyenkor mit teszel? Megpróbálsz ide visszatérni, megragadni azonnal egy testet. És már rohansz is.

Akkor térjünk vissza a témánkhoz! Linda viszi a mikrofont. Mi a szabadság? És tudjátok, hogy a végén majd meg fogom adni a választ. Mi a szabadság?

PAUL. Az, hogy csak megteszem.

ADAMUS: Csak megteszed. És te csak úgy megteszed? Ezek mind nagyon bátor és merész szavak, de el tudod képzelni magad, ahogy ott állsz a tanítványaid előtt – amit most is teszel, fáraó (fáraónak van öltözve) – és azt mondod:- Csak tedd meg! – Nagyszerűen hangzik. Szinte táncra akarsz perdülni tőle, szinte írni is akarsz róla egy dalt. De tényleg megteszed?

PAUL: Tudod, amikor próbálkozom vele, akkor egyre könnyebb és könnyebb újra meg újra megtenni.

ADAMUS: Jó. Jó. Mutass egy példát erre –a valódi életből.

PAUL: Tudod, amikor csak úgy táncolgat az ember, akkor is, amikor nincs semmi értelme.

ADAMUS: Igen. Megteszed?

PAUL: Igen.

ADAMUS: Kitűnő.

PAUL: És imádom.

ADAMUS: Más emberek előtt?

PAUL: Igen.

ADAMUS: Jó.

PAUL: Igen. (valaki azt mondja: Akkor pattanj fel!)

ADAMUS: Akkor pattanj fel! (nevetés) Jó lenne mellé egy kis zene is? Kell hozzá zene?

PAUL: Nem.

ADAMUS: Nem, nincs szükségünk zenére. Gyerünk! Gyerünk! (elkezd táncolgatni, a közönség pedig tapsol) A fáraó táncol. Akár egy egyiptomi. Csináld úgy, mint egy egyiptomi! (nevetés, ahogy továbbra is táncol, és elkezdi levetni a fejdíszét) Azt hiszem elég messzire mentünk! Elég messzire! Ez egy családi show! Köszönöm. Tehát megteszed és köszönöm, hogy tényleg megtetted.

PAUL: Köszönöm.

ADAMUS: Igen.

LINDA: Miféle családi show-ról beszélsz itt az alkohol után? Csakugyan?!

ADAMUS: Én nem iszom. Ti mind isztok. Már elmúltatok 18 évesek.

MARTY: Igen.

ADAMUS: Ez az. Jó. Jó.

Akkor áruld el nekem, mi az, amit meg szeretnél tenni, de még egyszerűen csak nem tettél meg!

PAUL: Meztelenül szaladni. (a közönség és Adamus is nagyon nevetnek) Nem a legjobb a hőmérséklet hozzá.

ADAMUS: Nem a legjobb….(valaki beszól: Meleg van itt - még több nevetés) Meleg van itt. Néha meg kell kérdeznem – hiszen sok idő eltelt már azóta, hogy ember voltam – miért akarsz meztelenül szaladni?

PAUL: Szabadság.

ADAMUS: Szabadság. Jó, jó. Igen. Jó.

PAUL: Ez a szabadság.

ADAMUS: Felszabadultság.

PAUL: Felszabadultság.

ADAMUS: Akkor elméletileg csak egyedül akarod ezt csinálni az erdőben?


PAUL: Már megtettem.

ADAMUS: Á!Á! Videó? YouTube?

PAUL: Nem.

ADAMUS: Nem. Jó. Jó. Köszönöm. Jó. Jó. Van valami más dolog is, a meztelenül való szaladáson túl? Vagy ez a legmagasabb célod az életben? (nevetés)

PAUL: Hm.

ADAMUS: Csak tedd meg. Vegyél itt most velem, mindannyiunkkal egy mély lélegzetet, arra, hogy „Csak tedd meg!” Mi lenne az? Mély lélegzet! Csak tedd meg! Valami, amire a szíved mélyéről vágysz! Mi lenne az?

PAUL: (énekelve) SZABADSÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁG!

ADAMUS: (szintén énekelve) Mi lenne aaaaaaaaaaaaaz?

PAUL: Csak kiénekelni. Kikiabálni.

ADAMUS: Szabadság.

PAUL: Csak kiénekelni.

ADAMUS: Csak kiénekelni. Jó, jó. Ez a legnagyobb vágyad, hogy elénekeld a szabadságot?

PAUL: Ebben a pillanatban, igen.

ADAMUS: Jó. Kitűnő! Akkor tegyük meg!

PAUL és ADAMUS: SZABADSÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁG!

ADAMUS: Jó, köszönöm. Köszönöm. (a közönség tapsol)

Akik most néztek minket első ízben – és lehet egyben utoljára is – mi itt valami mást és érdekeset csinálunk. Amikor így összejövünk egymással, jól érezzük magunkat. Micsoda elképzelés ez a saját életedben – igen! Sok elterelést csinálunk! Mert tudjátok, amikor az energia nehéz, vaskos, unalmas, mentális, akkor csinálunk valami vicceset, élettelit, valami váratlant, valami olyat, ami pillanatnyilag eltereli az elmét a napi taposómalomtól, a problémáitoktól. Mi ezt csináljuk itt. Ez az új spirituális energia osztályterme.

Köszönöm. Jó. Énekelünk, iszunk, és később még meztelenkedni is fogunk! (nevetés)

PAUL: Nyáron.

ADAMUS: Igen, nyáron.

PAUL: Nyáron.

ADAMUS: Igen, de egy igazi meztelenkedő, az olyan, mint egy igazi jegesmedve, aki a leghidegebb napon is úszik - mert egy igazi meztelenkedő nem törődik ezzel.

PAUL: Én nem jegesmedve vagyok.

ADAMUS: (nevetve) Jó. Oké. Akkor folytassuk! Kérnék még egy pár választ! Mi a szabadság? Számodra, nővérem mit jelent a szabadság?

KATHLEEN: Nővérem!

ADAMUS: Mi történt? (KAthleen terhes apácának öltözött) Gyakoroltad a….felállnál? Gyere ide mellém! Feljönnél? Igen. Igen. Kicsit túl nagy volt a szabadság a kolostorban, egy kicsit túl sok volt a…..Egy kicsit túl sok volt a szabadság.

SART: (aki papnak öltözött) – Nem én tettem.(nevetés)

ADAMUS: Aki a leghangosabban mondja….(még nagyobb nevetés) Nővérem, rettenetesen sajnálom. Biztos vagyok benne, hogy ez itt a szeplőtelen fogantatás esete. (valaki beszól: - Ez nem szeplőtelen volt) Á, jó. Meg fogod ezt inni?

KATHLEEN: Nem, ezt neked hoztam.

ADAMUS: Á, jó. Add csak ide! Jó. Jó.

KATHLEEN: (átnyújtja neki a „hipnotikus” italt) – Hipnotikusnak hívják.

ADAMUS: Hipnotikus. Jó, akkor ráhintem mindenkire. Á!

KATHLEEN: Franciaországból származik. Franciaországból!

ADAMUS: Franciaország! (utánozza a kiejtését) Ne így mondd! Hanem így: Franciaország! (francia kiejtéssel)

KATHLEEN: Franciaország. (francia kiejtéssel)

ADAMUS: Franciaország! Igen, köszönöm. Kérlek drágám! A szabadság. Mi a szabadság?

KATHLEEN: Csak a pillanatban lenni.

ADAMUS: Lószart!

KATHLEEN: Lószart!

ADAMUS: Ugyan már, kérlek! Olvasod ezeket a könyveket, és elkapod belőlük ezeket a sorokat, hogy: „Mindannyian legyünk a Most Pillanatában” – köp egyet. Úgy értem, ha tényleg ezt teszed, akkor az rendben is van. De ugyan már, hagyjuk már a Most-ot! Mondj nekem valami kézzelfoghatóbbat! Adj valamit, amivel visszasétálhatok a többi Felemelkedett Mesterhez, és elmesélhetem nekik, hogy ma valami tényleg mélyrehatót kaptam itt az osztályban. Adj valami valódit!

Szabadság. Mit jelent ez a te számodra?

KATHLEEN: Amikor azt hallom és látom, ahogy a Rettenthetetlen filmben üvöltik a szabadságot.

ADAMUS: Még nagyobb lószar!

KATHLEEN: Én ezt látom. Ezt látom!

ADAMUS: Oké, Rendben. Örülök, hogy te ezt látod, de én azt akarom, hogy ezt akkor alkalmazd is az életedben. Fogd meg azt a kardot!

KATHLEEN: Az életemben.

ADAMUS: A másik kezedben tartsd! Nem, cseréld meg! Ez az! Akkor most fogd meg a mikrofont! (nevetés, ahogy megpróbálja átcserélni a mikrofont és a kardot egyik kezéből a másikba) Akkor most emeld fel, de nehogy rám mutass vele, hanem Aandrah-ra, Lindára vagy Davidre!

KATHLEEN: Ó!

ADAMUS: Igen, arra fordítsd! Én pedig itt maradok hátul. (A terem hátuljába megy) Szabadság. Akkor gyerünk Rettenthetetlen! Rettenthetetlen! Gyerünk, csináld már!

KATHLEEN: Szabadsáááág! (kissé gyenge)

ADAMUS: Gyerünk már! Csakugyan? Csakugyan?!

KATHLEEN: Csakugyan?

ADAMUS: Jaj, ne! Azt mondtad, hogy a Rettenthetetlen jut az eszedbe. Ma túl jól szórakozom – ez jut az eszedbe a szabadságról! Tudod miért van ez? Rajta van az üvegcséden! A hipnotikus hatás miatt, a hipnózis miatt. Az elme a Rettenthetetlen c. film jelentét látja ebben! Akkor legyél Rettenthetetlen, de adj bele szenvedélyt! Emeld fel azt a kardot! Emeld fel a mikrofont! (valaki beszól: - Gyerünk Kathleen!) Igen. Ne üsd ki a világítást! (Adamus nevet)

KATHLEEN: Szabadsáááááág! (még mindig gyenge)

ADAMUS: Nem, nem, nem! Ez olyan volt, mint a székrekedés! (nevetés) Eeeh! Eehhh! Eehh!

KATHLEEN: Ó!

ADAMUS: Akkor most csináljuk rendesen! Majd én tartom a mikrofont! Oké. Gyerünk!

KATHLEEN: Szabadság! (mélyebb hangon mondja, a közönség nevet)

ADAMUS: Szeretnéd, ha a többiek is veled együtt mondanák?

KATHLEEN: Igen.

ADAMUS: Igen. Igen. Igen. Igen. De nem fogják. Akkor csináljuk újra!

KATHLEEN: Szabadság! (egy kicsivel hangosabb)

ADAMUS: Na most aztán jól ráijesztettél az ellenségre! (Adamus nevet) SZABADSÁG! (kiáltja Adamus hangosan) Így csináld! Szabadság! Szenvedéllyel! Ez a probléma kedvesem.

KATHLEEN: Rendben.

ADAMUS: Ott van az benned, csak eldugtad. Nem engeded ki magadból. Nem engeded meg magadnak, hogy szabad legyél. A színpad a tiéd! Mindenki téged néz. 25.000 ember néz most téged online!

KATHLEEN: 25.000 ?

ADAMUS: Ez itt a te nagy lehetőséged. Ki ne üsd a világítást….ez a te TV képernyőd, vagy inkább a miénk. De ettől eltekintve teljesen szabad vagy! (nevetés) Gyerünk!

KATHLEEN: Szabadság! (mintha ugatna)

ADAMUS: Na jó! Én megyek! Végeztem! (nevetés) Ebből elég volt!

Azt mondod….”láttam ezt a jelenetet a Rettenthetetlenben, és ez ösztönzött engem. Szabadság.” (Adamus ezt kislányos hangon mondja) Ugyan már! Látod az ellentmondást – nem csak magadban, de mindannyian látjátok az ellentmondást magatokban aközött, amit néha hallok tőletek, és aközött, amit tényleg meg is tesztek? A magasztos makyos gondolatok, hiedelmeitek és a tetteitek között? És pont azok a makyos gondolataitok és hiedelmeitek azok, (nagyon határozottan, erősen beszél) amik megakadályoznak benneteket a szabadságotokban.

Szabadság! Szabadság! Szabadság!

KATHLEEN: Szabadság. (megint mintha ugatna)

ADAMUS: Na, én nem….(nevetés) Azt akarom, hogy megtedd. Mintha komolyan is vennéd!

EDITH: Gyerünk, hangosan!

KATHLEEN: Szabadság (ordítja)

ADAMUS: Ó, nahát!

LINDA: Ez egy kicsivel jobb volt.

ADAMUS: Szabadság! (mélyen és erősen mondja)

KATHLEEN: Szabadság.

ADAMUS: Szabadság.

KATHLEEN: Szabadság.

ADAMUS: Szabadság.

KATHLEEN: Szabadság.

ADAMUS. Szabad….(nevet) Szabadság.

KATHLEEN: Szabadság.

EDITH: A hasadból jöjjön a hangod!

KATHLEEN: Szabadság. (mélyebben)

ADAMUS: Itt érezd! (rámutat a „terhes” hasára, amit nevetés követ) És ez még csak nem is arról szól, hogy mélyen mondd, hanem arról, hogy legyél igaz, valódi. Ennek nem kell hangosnak lennie. Szabadság.

KATHLEEN: Szabadság. (valaki beszól: -Rock and Roll, Kathleen) Szabadság!

ADAMUS: Szabadság.

EDITH: Képzeld azt, hogy egy ló hátán vágtatsz keresztül az erdőn!

ADAMUS: Na gyere csak ide Edith! (nagy nevetés és taps) Ti ketten együtt! Gyere, gyere!

LINDA: Tudhattad volna!

ADAMUS: Imádom ezt a csoportot! Pont akkor, amikor már fognám magam, hogy kisétáljak az ajtón, akkor bizonyítanak.

EDITH: Leckéket akarok venni…

ADAMUS: Gyertek csak ide mind a ketten! Mind a ketten – szabadság. Szabadság. Mire fel is akarsz te leckéket venni?

EDITH: Arra, hogy befogjam a számat. (nevetés)

ADAMUS: Ezt megtehetjük! De nem, Edith, gyere, fogd meg a mikrofont – imádjuk, amit mondanod kell. (a közönség egyetért) Egy szellemi rock sztár vagy az egész világon abban a kamerában. Mind azt üvöltik: - Edith! Edith! Edith! Edith! (a közönség is ezt mondja: - Edith!, Adamus nevet) Ez itt egy Jerry Springer show! (nevetés)

-Edith, leteheted a kardot. Szabadság.

EDITH: (hangosan) Szabadsáááááááág.- arrgh! (a közönség tapsol)

ADAMUS: Most mind a ketten, közösen! A Szabadság Nővérek! (Adamus nevet) Edith és a szabadság!

EDITH: Három, kettő, egy…

KATHLEEN és EDITH: Szabadsáááááááááág. (némi taps)

ADAMUS: Ez olyan volt, mint egy macska nyávogás, vagy vadászat…vagy….Próbáljuk meg újra! Próbáljuk meg újra azok kedvéért, akik most néznek minket!

EDITH: Megerőltettem a…

ADAMUS: Igen. Nem, nem tetted. Csináljuk meg újra, de a végén lévő rekesztés nélkül! Oké. Oké. Hm. Mmm.

KATHLEEN és EDITH: Szabadság! (viszonylag csendesen)

ADAMUS: Templomban vagytok? Úgy hangzik, hogy: -„Szabadság. (nevetés) Szabadságot adott nekem.”

EDITH: Akkor én most élek a szabad akaratommal, és lemegyek erről a színpadról! (nevetés)

ADAMUS: Köszönöm. Ez a szabadság! Á! Á! (taps) Neked nincs szabad akaratod. (mondja Kathleennek) Jó. Köszönöm. Köszönöm. Köszönöm, hogy csak így itt hagytatok. Jó volt.

Hol is tartottunk? Ki a következő? Szabadság. Mi a szabadság?

LINDA: Szerintem megkérdezhetnénk erről Mofot! (nevetés)

ADAMUS: Megpróbálsz felállni? Próbálj meg felállni!

MARTY: (úgy beszél, mintha be lenne rúgva) A szabadság az, amikor kimész a fürdőszobába és…(nevetés)

ADAMUS: Igen! Igen! (Adamus nevet)

MARTY: (tisztán beszél) Amikor nincs semmi aggodalom, és nincs semmi elvárás.

ADAMUS: Oké. Jó. Ez tetszik. Mondhatom azt, hogy szünet nélkül?

MARTY: Persze.

ADAMUS: Szünet nélkül. (felírja a táblára) Oké. Jó.

MARTY: Szabadon megteheted.

ADAMUS: Szünet nélkül.(nevetés) Jó. Szünet nélkül. Kitűnő. Köszönöm.


Beleérezni a szabadságba

Akkor most egy pillanatra álljunk meg! A szabadságról beszélgetünk, viccelődünk, talán kissé butáskodunk is néha, csak azért, hogy tényleg folyamatosan mozgásban tartsuk az energiákat. Nagyon fontos, hogy tudjunk magunkon nevetni, hogy ne vegyük magunkat annyira komolyan. Egy kis nevetés soha nem árt.

A szabadság lényegében egy nagyon nehéz téma, mert oly nagy ellenállás övezi jelenleg. A világ összes kifogását felsoroljátok, hogy miért ne legyetek szabadok. Minden okot felhasználtok, csak, hogy úgy tegyetek, mint aki nem is tudja, hogy mi a szabadság….a másik dolog meg az, hogy időnként pedig azzal áltatjátok magatokat, hogy szabadok vagytok, pedig nem vagytok azok. Valójában egyetlen egy olyan embert sem ismerek jelenleg, aki valóban szabad lenne.

Akkor most egy pillanatra érezzünk bele ebbe a dologba, ami olyan fontos szerepet fog játszani az életedben az elkövetkezendő pár hónap során!

Hadd ismételjem meg! Hadd ismételjem meg! Az elkövetkezendő pár hónapban – nincsenek kőbevésett dátumok, de az elkövetkezendő pár hónap során – minden, ami az életedben történik, minden egyes tapasztalás, minden, ami csak történik, a szabadságoddal kapcsolatos. A szabadságról fog szólni.

Az energiák szembesíteni fognak a szabadságoddal, és közvetlenül az arcodba csapnak, és ez lehet a létező legviccesebb és legkönnyebb, legbeteljesítőbb és leggyümölcsözőbb dolog, amit valaha is megtettél, vagy pedig ez lehet a létező legnehezebb dolog a számodra. Nem, azt nem akarod. (valaki azt mondja: - Nem!) Nem. Most ezt mondod. Most ezt mondod, de tegyünk csak fel minden lapot itt az asztalra, ami alatt azt értem, hogy ne legyen semmi makyo! Most ezt mondjátok, de nézzétek csak meg, hogy mit teremtetek! Nézzétek már meg, hogy mit teremtetek!

Összességében csodás munkát végeztek, de még mindig ott van ez a hezitálás, habozás, ez a szünet. Még mindig ott van ez a „Nem is tudom, hogy tényleg értem-e!”- érzés és hozzáállás bennetek. Még mindig arra vártok, hogy valami rajtatok kívül álló dolog történjen, hogy majd arra reagáljatok, ahelyett, hogy ti magatok teremtenétek azt meg saját magatoknak. Ez a valódi szabadság, amikor te magad teremted azt meg, amikor innentől bármi is történjék veled, megérted, tudod, hogy te magad teremted azt. Ez tőled jön. Nem tűnődsz el rajta, nem csak szép szavak sorjáznak elő a szádból, hanem azt mondod: -Á! Ez a teremtéseim szépsége!

Namost a teremtés nem valami olyan dolog, amit az elmédben kellene felépítened, megszerkesztened. A teremtés nem valami olyan, amit el kellene tervezned. Igazából egy teremtést nem tudsz megtervezni. A tervezés nagyon emberi dolog – nagyon emberi – mentális dolog. A teremtés lehetővé teszi az energiák szabad áramlását minden „ha” „és” „de” nélkül. De mégis mi történik – miközben ez az egész jól hangzik, és miközben már sok-sok élet óta dolgozol ezen, gyakran az történik, hogy rengeteg sok „ha” „és” „de” kerül bele, vagy ami még ennél is rosszabb, tegyük is hozzá a „ha”, „és”, „de” mellé azt is, hogy: - „Egyszerűen nem tudom.” – Valószínűleg ez a legveszélyesebb és a legfájdalmasabb mind közül.

Ebben a szabadságban nevezett dologban nincs „ha”, „és”, „de”. Vagy van, vagy nincs. Ez ennyire egyszerű.

Akkor most vegyünk egy mély lélegzetet és érezzünk bele a szabadságba!

Beszéltünk róla. Szavakat használtunk rá, de akkor most érezzünk bele!

(Szünet)

Szabadság…

(szünet)

Milyen érzéssel jár?

(szünet)

Szabadság…

(szünet)

Milyen érzéssel járna ez az életedben? Milyen érzés lenne ez az életedben?

(szünet)

Nem csak egy kevés, hanem az egész.

Annak szabadsága, hogy megismerd magad az összes fal és sorompó nélkül.

Annak szabadsága, hogy ismerd és emlékezz erre a dologra, amit a Lelkednek hívsz. Hiszen ez pontosan itt van. Tényleg nem valahol máshol van. Annak szabadsága, hogy ennek tudatába kerülsz, önmagad tudatára ébredsz.

Milyen érzés lenne ez?

(szünet)

Ó-ó, álljunk csak meg! Álljunk meg! Ó! Milyen sok mentális energia van itt! Tényleg! Valóban!

Most….(Adamus egy mélyet sóhajt) Ennek nem ilyennek kellene lennie. Túl sok a gondolkodás. Szerintem én azt mondtam, hogy érezd! Érezd a szabadságot, ti meg elkezdtetek gondolkozni a szabadságról. Hogy mi a különbség? Nos, amikor gondolkozol, akkor a fejedben vagy – és ott egy feszültség, mert az energia a fejeden fut keresztül. És amikor gondolkozol, akkor korlátozás áll fenn.

Kivétel nélkül mindannyiótoknak – nektek is (mondja a kamerába nézve), amikor azt mondtam, hogy érezzétek a szabadságot, mosolyognotok kellett volna. És bizony nem sok mosolyt láttam ebben a teremben. Remélem a kamera is vette ezt az egészet. És ti pedig odakint olyanok vagytok, mint: -„Mit csinálnak ma ezek?”

Arra kértelek benneteket, hogy érezzétek a szabadságot! Ti pedig gondolkoztok rajta. Egy lineáris módon azon gondolkoztok, hogy milyen is lenne holnap úgy kisétálni az ajtón, hogy szabadok vagytok. De kérlek benneteket, először csak érezzétek!

Akkor próbáljuk meg újra! Vegyünk egy jó, mély lélegzetet! Megkérem Aandrah-t, hogy jöjjön ide egy pillanatra! Csinálnál egy pár perces szabad légzést?

AANDRAH: Igen.

ADAMUS: Szabad légzést.

AANDRAH: Igen.

ADAMUS: Igen, abszolút.

AANDRAH: Az öröméért. Az öröméért. Érezd! Korábban beszéltem a háláról, és most érezd át az örömét. A szabadság. Ami élni enged téged.

Lélegezz! Lélegezz jó mélyen! Érezd, ahogy beáramlik….ahogy beáramlik. Mindössze magadba kell fogadnod, egészen a magodba, belégzéssel és kilégzéssel.

Fogadd be! Fogadd be örömmel, igen! Igen. Igen.

Lélegezd be…lélegezd ki! A szerelem. Szabadság. Lélegezd be….lélegezd ki!

Igen. Ó, igen! Engedd meg magadnak, hogy befogadd! Belégzés…és kilégzés. Igen.

Belégzés…. és kilégzés. Igen! Ó, igen! Érezd! Érezd, ahogy beáramlik minden egyes porcikádba ez a rezgés, ami talán újnak tűnik, de te csak maradj nyitott és lélegezz tovább!

Lélegezz, igen, mélyen betölt téged. Fogadd be, lélegezz, igen! Igen. Az örömért. Ó, igen!

Lélegezd ki, hogy még többet befogadhass belőle! Igen! Ó, igen! Örömteli, örömteli élet!

Belégzés és kilégzés. Igen. Nagyszerű szerelem. Igazi élet! Élet! Hiszen, ha nem vagy szabad, akkor nem is élsz. Igen! Ó, igen!

ADAMUS: Mosolyogtok? Akkor jó. Jó. Köszönöm Aandrah! Mosoly. Igen, a szabadság érzése – (Norma visszaadja neki a mikrofont), ó bárkinek odaadhatod – a szabadság érzése mosolyra kell, hogy fakasszon. Boldog kell, hogy legyél tőle, nem pedig komoly. Ez egy elengedés, egy megnyílás, kinyílás. Igazi szabadság. Igazi szabadság.

Tehát a kérdés az, hogy mi tart vissza téged a szabadságodtól? Mi az, ami megakadályozza a szabadságodat?

Mi az, ami visszafogja a szabadságodat? Linda, kérlek vidd a mikrofont! Kérek egy-két választ, és utána pedig megadom a helyes választ. (nevetés) Mi nem engedi meg a szabadságodat?

TIFFANY: Van egy kis felismerésem a szabadsággal kapcsolatosan. A múlt hónapban elvégeztem a SES-t, amit mindenkinek csak ajánlani tudok, mert nagyszerű volt!

ADAMUS: Köszönöm.

TIFFANY: Csodálatos. És azzal és a nagy igenemmel…

ADAMUS: A SES – A Szexuális Energia Iskola.

TIFFANY: Szexuális Energia Iskola – Igen.

ADAMUS: Cauldre kért meg arra, hogy mondjam ki a teljes nevét! Köszönöm.

TIFFANY: És azóta pedig nagy igennel figyelem ezt a szabadság dolgot. Mindössze ez a nagy igen, és máris az történt, hogy a múlt hónapban sok barátot és sok klienst elveszítettem. A dolgok változnak, és amit nem is gondoltam volna, hogy egy ürességet érzek. Fel sem ismertem….egy kissé magányosnak érzem magam. Ezért ma egy kicsit izgatott vagyok. Még mindig itt a nagy igenem, ne érts félre, de úgy érzem, mintha….

ADAMUS: Egy nagy „Igen, de…”

TIFANNY: Igen. Ott a de az igenemben.

ADAMUS: Bizony.

TIFFANY: Ott van benne a de. Mert ez egy kicsit ijesztő.

ADAMUS: Ez furán hangzik. Igen van a de-ben.

TIFFANY: Igen.

ADAMUS: Jaj nem, sajnálom. Te azt mondtad, hogy ott van egy de az igenedben.

TIFFANY: Teljesen mindegy. Tökmindegy.

ADAMUS: Annyira sajnálom. (Adamus nevet)

TIFFANY: Igen, itt ez az érzés, hogy teljes és egész „Igen, de…”

ADAMUS: Kinyitnátok a hátsó ajtót? Túlfűtjük itt az embereket. Igen, igen, igen, de….. Akkor hol is tartottunk? Hol is tartottál?

TIFFANY: Ott tartok, hogy most minden meglehetősen kényelmetlen számomra.

ADAMUS: Igen.

ADAMUS: (lágyan énekelve) A szabadság csak egy másik szó arra, amikor már nincs mit veszítened.

TIFFANY: És ezt magamba lélegzem, és még mindig igent mondok, de egy kicsit félek.

ADAMUS: Ó, álljunk csak meg egy pillanatra! Ismételd csak meg, amit az előbb mondtál! Belélegzed…

TIFFANY: Belélegzem, és még mindig igent mondok rá.

ADAMUS: Nem, nem. A szavaiddal ezt mondod, de az energia nem stimmel a szavakkal. Belélegzed és azt mondod: -Ó, Istenem, remélem. Remélem, hogy ez működni fog. Talán mégiscsak meg kellene fordulnom, és az ellenkező irányba kellene mennem.” – Nincs olyan. Nincs másik irány. És igen, lehet, hogy el fogod veszíteni az összes barátodat, és az összes pénzedet. Lehet, hogy elveszíted…

TIFFANY: Azt már régen elvesztettem.

ADAMUS: Na igen. Igazából soha nem veszítesz el semmit. Minden csak átalakul és kiterjed, hogy egy nagyszerűbb módon térjen vissza hozzád, kivéve a barátaidat! (Adamus nevet) Új barátaid lesznek. Új barátaid lesznek, akik jó barátok lesznek. Igazából soha nem veszítesz el semmit, de igen, a folyamat során – elengedés zajlik. Ezért is ismételgetem ezt, hogy: - „A szabadság csak egy másik szó arra, amikor már nincs mit veszítened.” De ami még ennél is fontosabb: - Továbbra is a régi módon akarsz haladni, vagy pedig megtapasztalod a szabadságot minden áron?

TIFFANY: Minden áron.

ADAMUS: A magányosság? Az csak átmeneti. Egy igazi Mester, aki szuverén, sohasem magányos. Hiszen ő saját maga legjobb barátja. Milyen nagyszerű dolog! Nem ez a legjobb dolog, hogy te vagy önmagad legjobb barátja?! (taps) És egy vicces dolog történik, amikor úgy döntesz, hogy szereted magad, mert akkor mások is szeretni fognak. Igen. Igen. Tehát a magány. Erről van szó?

TIFFANY: Igen, és amikor visszagondolok ezekre a régi kapcsolataimra, különben sem akarom őket újra az életemben tudni. Tehát ez csak….nem igazán magányosság.

ADAMUS: Akkor itt most álljunk meg! Olyan szépen mondtad ezt.

TIFFANY: Mert így igaz.

ADAMUS: Valóban. És egy részed azt mondja: - „De nekem nincs kapcsolatom.” – Adj hálát Istennek! Elkezdenél végre köszönetet mondani ezért magadnak, Istennek, a Szellemnek – mindannak a végén, amit az előbb mondtál? „Köszönöm Szellem! Köszönöm magamnak!” – Oké, most már folytathatod. Igen.

EDITH: És csukd be az ajtót!

TIFFANY: Az átmeneti időszakban fellépő üresség elég kellemetlen, és én ennek pont a kellős közepén vagyok.

ADAMUS: Igen, igen. És miért kellemetlen?

TIFFANY: Mert feladtam azt, amihez értettem, és nem igazán tudom, hogy mi lesz ezután.

ADAMUS: Pontosan. Van egy elvárás azzal kapcsolatosan, hogy szerinted minek kellene történnie, és ezen a senki földjén tartózkodsz; Még mindig emberi elképzeléseid vannak arról hogy minek kellene történnie – mekkora méretűnek kellene lennie a házadnak, mennyi pénzednek kellene lennie, milyennek kellene lennie az életednek, és most egy teljesen új zónába lépsz be, olyanba, amit korábban el se tudtál volna képzelni. És akkor most meg tudod ezt engedni?

TIFANNY: Igen.

ADAMUS: Jó. És elhittem, amikor ezt mondtad. Tényleg, igazán elhittem.

TIFANNY: Meg tudom engedni.

ADAMUS: Akkor hirtelen lekerül a fékről a lábad. És akkor egyszeriben csak eltűnnek az igenek a de-ből, vagy a de eltűnik az igenjeidből, és akkor már nem is kell végigmenned a kihíváson. Mondtam már, hogy akkor ez lehet a lehető legkönnyebb dolog, amit valaha is megtehetsz – a szabadságodért – vagy a lehető legnehezebb. Te döntesz. Te döntesz. Jó. Köszönöm.

TIFFANY: Köszönöm.

ADAMUS: Kitűnő. Köszönöm. (taps) Csodás a jelmezed. (Szív Királynőnek öltözött be)

A következő. Mi az, ami megakadályoz téged a szabadságodban?

SUE: Nos, az elmúlt pár hét során a bőség.

ADAMUS: A bőség. Igen. Ó, az a bőség! Itt máris megállítalak.

SUE: Igen, tudom.

ADAMUS: Annyira ideges vagyok a bőség hiányotok miatt! És ezt most mindannyiótoknak mondom!

SUE. Én is! (nevetés) Én is az vagyok!

ADAMUS: De a vicces az, hogy nekem nem kell számlákat fizetnem! Hogy miért?! Miért?! Itt most egy pillanatra el fogok kalandozni. Miért? Miért? Miért? Miért? Miért? Miért?

Kitérő a bőséggel kapcsolatosan

Zavarba hoztok engem. (kisebb nevetés) Ez így igaz. Zavarba hoztok engem a többi Felemelkedett Mester előtt! Amikor azt mondtam, hogy együtt fogok dolgozni a Bíbor Körrel, és leültem itt, az Új Spirituális Energia Osztálytermében, kinevettek. Nevettek és azt mondták: - Ez lehetetlen Adamus! – Én pedig azt mondtam nekik: - „De igen, én hiszek a Shaumbrában. Én hiszek a szeretetben.” (nevetés, Adamus is nevet) Most túlzok. Azt mondtam nekik, hogy: -„Úgy gondolom…igen, de….” (nevetés) azt mondtam: -„Én hiszek a Shaumbrában.”

Namost, amikor visszatérek közéjük, körbe ülünk, és csak iszunk, mint a gödény, de soha nem leszünk részegek! Ez egy elképesztő dolog! Soha nem vagyunk másnaposak! Ez egy csodálatos dolog a Felemelkedett Mesterlétben! Igen. Annyit ihatsz, amennyit csak akarsz….nézzétek csak Mofot! Na igen! Szerelmeskedik. Nem is figyel oda az előadásra. (nevetés) Adjatok még neki inni! (nevetés)

Tehát amikor visszatérek a Felemelkedett Mesterek Klubjába, azt kérdezik majd tőlem: - „Adamus, hogy haladnak a dolgok a Bíbor Körrel?” És csak vihognak és közben egymás lábát rugdossák az asztal alatt. (nevetés) – „Mi a helyzet Shaumbra-földjén? Edith hogy van?” –Én pedig azt felelem nekik: -„Jól van. Ebben az életében fel fog emelkedni, még akkor is, ha nekem kell őt erre rávennem!” (nevetés)

EDITH: Már felemelkedtem, úgyhogy maradj csendben!

ADAMUS: Na, látjátok? Bumm! Bumm! Ma este ezt elmesélem nekik!

LINDA: Ismételd meg! Ismételd meg!

ADAMUS: Megtennéd, hogy a mikrofonba mondod?

LINDA: Várj, ide! Várj!

ADAMUS: Hogy az egész világ hallja, és a Felemelkedett Mesterek is hallják! Néha van, hogy nem hisznek nekem. És ezért – most újra elmondom – mikor visszamegyek hozzájuk, azt mondom: - Edith fel fog emelkedni még ebben az életében, még akkor is, ha ezt nekem magamnak kell megtennem! – és akkor belevágtál….

EDITH: Már felemelkedtem.

ADAMUS: Ó! Bumm!

EDITH: Ahogy mindenki más is ebben a teremben!

ADAMUS: Megváltozott a tudat. Megváltozott az energia. Igen, mert ezt mondtad Edith, és tudod, még ha nem is gondoltad teljesen komolyan, akkor is rendben van! (nevetés)

EDITH: Komolyan mondtam! Komolyan gondoltam!

ADAMUS: Mutatni akarok neked valamit.

EDITH: Nem nevezhetsz hazugnak!

ADAMUS: Nem. Hiszek neked. De még akkor is, ha a többiek nem hiszik el, akkor is mondd ki: - Felemelkedtem Adamus! Megcsináltam! És ti nyavalyás…(valaki folytatja) Nos, hadd fejezzem én be! – Megcsináltam Adamus, és ti nyavalyás Felemelkedett Mesterek! Meg vagyok világosodva, és a fizikai testemben maradtam a Földön. Ti viszont nem! (Adamus egy kihívó kézmozdulatot tesz; nevetés, taps)

LINDA: Ez meg mi volt?

ADAMUS: Ez volt a „Szia”! (még nagyobb nevetés) Egy nemrégiben tartott összejövetelen azt mondtam a Shaumbrának: - „Csak sétálj úgy, mint egy Mester, még akkor is, ha ma éppen nem érzed Mesternek magad! Még akkor is, ha reggel hasfájásra vagy fejfájásra ébredsz. -El kell mennem a szaros munkahelyemre. És ki kell bírnom a közlekedést. – állj meg itt egy pillanatra! Még mielőtt tovább folytatnád, állj

meg egy pillanatra! Vegyél egy mély lélegzetet, és még ha nem is hiszed el, hülyítsd magad - hiszen egyébként is te hazudsz a legnagyobbat saját magadnak – és sétálj úgy, mint egy Mester! (nevetés, ahogy Adamus elkezd Mesterként sétálni)

Csak sétálj úgy, mint egy Mester, és hirtelen egy vicces dolog történik. Elkezded magad Mesternek érezni. Elkezdesz rá emlékezni, hogy Mester vagy. Egy kicsit hencegőek lesznek a lépéseid – hol a kardom? Á – és aztán hirtelen legyőzhetetlennek érzed magad. Semmi sem állhat az utadba! Úgy jársz-kelsz, mint egy Mester. (valaki meglepődik, ahogy megforgatja a kardot) Ez az! Nahát!

Hirtelenjében úgy jársz-kelsz, mint egy Mester, akár van nálad kard, akár nincs, de egyszeriben mégis úgy érzed, mintha nálad lenne az igazság óriási kardja, ami mindenkit kitakarít az utadból! Na nem azért, mert le akarod vágni mindenkinek a csinos kis fejét Dorothy, hanem azért, mert egyszeriben csak tényleg Mesternek érzed magad, ezért aztán Mesterként fogsz sétálni. Szamuráj Mesterként! Na jó, egy laza, dögös Mesterként, akár csak Kuthumi.

Imádom az új anyagát, a Studio-K –t. Hogy miért is nem nekem jutott eszembe? Úgy sétálsz, mint egy Mester, és akkor hirtelen egy részed felébred, és elkezd akként is cselekedni, elkezded elhinni, hogy Mester vagy.

Itt és most….megfognád a kardomat kedvesem? Jelenleg (nevetés, ahogy elkezd rogyadozni) így sétáltok. Ez a Shaumbra járás. (elkezd egyre lejjebb és lejjebb rogyni, majd végül már térden csúszva, elterülve mászik a padlón; a közönség pedig nevet) Látjátok, így sétáltok ti! Na, akkor még egyszer megmutatjuk, Crash. (mondja a fotósnak) Igen, ez a Shaumbra járás – lépésenként mutatjuk be, sorozatképet kérek róla, - úgy kezdesz sétálni, mint egy Shaumbra, majd elég hamar a padlón csúszva találod magad, mint egy ember. (Adamus újra megmutatja, hogy Dave le tudja őt fényképezni) Jaj, milyen messzire kell mennem, milyen messzire kell mennem, hogy megértessem ezt veletek! Köszönöm.

Sétálj úgy, mint egy Mester, és hirtelen azon kapod magad, hogy az vagy! Valaki, aki önként jelentkezik? (valaki végigsétál a sorok között, mint egy Mester) Jó. Jó. (taps) Kitűnő. Kitűnő. A Shaumbra kifutó! Igen. (Egy másik nő is feláll, és ő is végigsétál a sorok között, mint egy Mester)

Jó. Jó. (a közönség tapsol) Igazán. És egy cseppet sem mókázok itt.

LINDA: Láthatnánk Mofot is?

ADAMUS: Ne pikkelj arra a szegény fickóra! Már majdnem kiütötte magát!

Nem, de tényleg, tényleg tegyétek ezt, és akkor váratlanul tényleg Mesterként fogtok beszélni, ahelyett, hogy azon a kis hangon beszélnétek. Egyszeriben csak fennhatóság, jelentőségteljesség és szenvedély lesz a hangotokban. Az emberek alig várják majd, hogy mondjatok valamit! Teljesen felvillanyozódnak majd. Igen, tényleg. Egy kicsit túloznotok kell. Egy kicsit szerepelnetek kell….egy kis érzéki fűszerezést kell vinnetek a hangotokba! (most demonstrálja) Nem, de tényleg. Igazi érzékiséget. Nem szexuálist mondtam, ti perverzek! (nevetés) Érzékit mondtam. Érzékit! Egy kis jelentősséget és kifejezést! Az emberek olyan laposan beszélnek! Fel tudjátok fogni, hogy lemúriaiként és atlantisziként énekeltetek? Hello Mary! (énekelve) Hogy vagy?

MARY: (szintén énekelve) Csodálatosan! Vagyok, Aki Vagyok!

ADAMUS: Jó, jó. Látjátok? Az egy éneklő nyelv volt, és nem használtatok túl sok szót, mert még nem volt mentális. Érzésekkel járt. De most elkalandoztam. Hol is tartottunk? Á, a bőségnél! Jaj, annyira ideges vagyok ettől.

Szóval elmegyek hozzájuk, ma is lesz egy találkozóm a Felemelkedett Mesterekkel, és azt fogják majd kérdezni: - „Mi újság a Shaumbrával?” – Én pedig azt felelem majd: - „Jól vannak. Jól. Jól.” – Látjátok, ezt tőletek tanultam. – „Ó, jól vagyok, jól vagyok. – (nevetés, ahogy utánozza a hiteltelen embereket) – Hogy állnak a dolgok? – Ó, jól. Remekül.

És ma este ezt fogom nekik mondani, ők pedig nevetni fognak, ahogy ti is, és azt kérdezik majd: -„Rendben A, és mit csinálnak?” (valaki beszól: A?) Igen, így hívnak engem – A-nak – mert ez a B, a C, a D és a Studio K előtt van. (nevetés) És azt kérdezik majd tőlem: - „Hogy van a Shaumbra?” – Á, igen, jól vannak. Jól, jól, jól. Igen, igen. És te hogy vagy?”

„Á!” – mondják majd – „De most tényleg, mi a helyzet velük?” – Nos, a szabadságról beszélgettünk. (köhög, horkant és még prüszköl is, mintha a Felemelkedett Mesterek fojtanák el a nevetésüket)

„Valóban? Már a szabadságról beszélsz velük?! Nem hagytál ki egy pár lépést? Nem próbálod ezt kissé erőltetni A?”- De Uramnak is szoktak hívni.-„Nem próbálod ezt egy kissé túl gyorsan nyomni?” – Erre én azt felelem: -„Nem. Készen állnak. Készen állnak. Nincs szükségük arra a sok többi dologra, mint nektek. (nagy nevetés) Készen állnak a Szabadságra. Már ennél a leckénél tartunk. (még nagyobb nevetés)

És akkor ott keresztre fognak feszíteni. Azt kérdezik majd: -„Oké A. És hányan érkeztek Mercédesszel az összejövetelre? – Én pedig azt felelem majd: - „Szerintem ez nem lényeges.” – Ők pedig nevetni fognak, és azt mondják: -„Lószart! Hányan érkeztek BMW-vel? Hányan érkeztek autóval? És hányan limuzinnal?”

EDITH: És hányan jöttek stoppal? (nagy nevetés)

ADAMUS: És nem vették fel őket! (nevetés) És a következőt fogják majd mondani: - „Á, és sokan adtak anyagi hozzájárulást a Bíbor Körnek, ha annyira baromi nagy bőségben élnek, hogy ez nem tétel a számukra? – És én erre azt válaszolom: -„Én nem tartom számon ezeket a dolgokat. Ez Cauldre meg Linda dolga.” (nevetés)

Értitek már?

És azt kérdezik majd: -„És mikor építik meg az új központokat a felébredő emberek számára a Földön? – Amire azt mondom majd: -„Nincs egy vasuk sem. Arra sincs pénzük, hogy kifizessék a számláikat. Nincs pénzük arra, hogy finom ételt vegyenek maguknak. Nincs pénzük arra, hogy szép hotelekben szálljanak meg, és hogy a repülőn első osztályon utazzanak. Nincs pénzük arra, hogy megtegyék azokat a dolgokat, amikre igazából vágynak. Még mindig éppen, hogy csak megélnek, éppen, hogy. Még nem jutottak el ahhoz a ponthoz, de el fogunk oda jutni. El fogunk oda jutni.”

És erre azt fogják majd mondani: - „Tudod, mi is szeretjük őket, és tudjuk, hogy ez az egyik legnehezebb dolog.” –Ezt mondják majd: -„Ez a bőség téma. Ez a bőség téma egy mumus. Ez egy kemény dolog.” – mert ők ezt tényleg megértik. És bármennyire is nagy hangsúlyt fektetek a mondandóm könnyedségére, ők ezt tényleg megértik.

De ettől függetlenül ez akkor is bosszant engem! Akkor is bosszant, mert nincs semmi – az égvilágon semmi – ami közted és a bőséged között áll. Te hiszed azt, hogy van ott valami. Azt hiszed, hogy valami nagy üzletet kell teremtened vagy valami sémát, és tervezgetned kell. Pedig a bőség mindössze önmagad szeretetéről szól. Ennyi. És ha ez egyszer meg van, akkor áramlik a bőség.

Linda – olvasni tudok a gondolataiban – és még egy páran most azt kérdezik. – „Akkor Adamus, mikor is tartod azt a bőség tanfolyamot?” – Én pedig azt felelem: - „Akkor Linda, amikor majd készen állnak rá.” – És ez tényleg rendkívül egyszerű. Nem kell ezzel sok időt tölteni, de mégis azon tűnődöm…

LINDA: És mégis, hogy néz ki a „készen állás”? (kis nevetés)

ADAMUS: Kitűnő kérdés! Örülök, hogy megkérdezted. Hogy néz ki a készenlét erre a bőség dologra? És jut eszembe, ez szorosan összefügg a szabadság dologgal. Hadd magyarázzak el valamit, ha nem bánjátok!

LINDA: Örömömre szolgál.

ADAMUS: Ez itt a tudat. (rajzol egy pontot, és köré egy kört) Ez vagy te, a lélekkel rendelkező létező. Beszéltünk már erről korábban is, erről a csodálatos körről, a közepén egy középponttal. Hamarosan megöröklitek majd ezt a pontot. A sajátotok lesz. És nem, ez itt nem az eredendő bűn. Ez a te esszenciád.

Ez tehát a tudat. A tudat nem tartalmaz energiát – vissza kell térnem egy kis Adamus 101-hez, az alapokhoz – a tudat nem tartalmaz energiát. Az energia abból a mély vágyból és szenvedélyből került megteremtésre, hogy vagy Hazatérjetek, vagy pedig szabadok legyetek!

És akkor most a tudat, ez a dolog, ami már rendelkezik ennek a tudatosságával és az összes potenciáloddal – amit nem valaki más adott oda neked, hanem te adtad azt oda saját magadnak – ez a tudat ösztönzi, inspirálja az energiát. Az energia meg csak ott ücsörög. Semlegesen. Elegendő energia van ebben a teremben most itt velünk, hogy az az elkövetkezendő 10 évben el tudná látni a Földet üzemanyaggal. Az egész bolygót, és rajta minden embert.

Az energia szabad azok számára, akik szabadok. Ez ismét egy nagyszerű idézet! Ezt fel fogom írni a falra! Az energia – én már látom is – az energia szabad azok számára, akik szabadok. Mi a baj jelenleg az emberiséggel? Nem szabadok, így az energia sem szabad. Ezért aztán egy energia krízis van, értitek? Látjátok mindez nagyon egyszerű. Minden tényleg nagyon egyszerű. A tudat ösztönzi, inspirálja az energiát, ami aztán ennek következtében kikerül a semleges állapotából, és rengeteg van belőle. Ez egy régi hiedelem, miszerint az energia korlátolt mennyiségben áll rendelkezésre. Ez nem igaz.

Amikor az energia nyitott és szabad, akkor az energia csak úgy árad! (lerajzolja, ahogy az energia kisugárzik a körből) Bőségesen és szabadon, és pont úgy fest, mint a nap, ahogy a nap is sugárzik. Az csak úgy mozog! Nem kontrollálja semmi. Nincsenek „de-k” benne. Az csak van. Nagyon spontán. Nagyon… nagyon szimbolikus – ez nem a megfelelő szó Cauldre – szóval nagyon is szó szerinti. Nagyon szó szerinti.

A tudat a maga szabadságában megteremt mindent, amire csak szüksége van, amit csak akar, amit csak választ – autókat, szép házakat, bármit, bármit – és ez a tiéd kellene, hogy legyen. Ez a tiéd kellene, hogy legyen! Miért? Miért ne? Igen, miért is ne? Ez az első indok. A második pedig az, hogy amennyiben igazi Szabvány, példa leszel mások számára, akkor Mesterként kell élned! Mesterként kell járnod-kelned – arany cipőben kell sétálnod, mert nem fest túl jól, ha…. Sajnálom, de ezek csak kölcsönzöttek. (Cauldre csizmát is kölcsönzött a jelmezhez) Ezek kölcsönzöttek. Arany cipőben kellene járnotok. Az embereknek ezt látniuk kell!

Most elgondolkoztatok: -„Láttunk mi már sok mindenkit túlzásokba esni, láttuk azokat a televízióban mutatott hittérítőket, akiknek temérdek pénzük van.” – Na és?

Az nem te vagy. Azok nem ti vagytok. Ti nem fogtok ilyet tenni. Hatalmas bőségben élhettek. Hatalmas bőségben! Erről beszélünk majd.

Te kérdezted, drága Linda! Akkor hát mi a válasz? Mikor lesz ez a tanfolyam? Amikor készen álltok. Hogy mikor álltok készen? Amikor erre kértek engem. (sokan azt mondják: Készen állunk!) Ebben nem volt se szenvedély, se inspiráció. Olyan volt, mint egy...ó, és addig is arra kérlek benneteket, hogy ne vegyetek részt bőség tanfolyamokon! Miért? Mert ezek anti-bőség tanfolyamok. Nem bőség tanfolyamok. Olyan emberek tartják, akik nem élnek bőségben, akik nem értik a bőséget.

Tehát a tudat, amikor megnyílik, amikor szabad, akkor az energia beindul, és árad! Ez ennyire könnyű! De amikor a tudatot lekorlátozzák a hiedelmek, amikor a tudatot lekorlátozza az elme, a tömeg vagy a csoporttudat, amikor a tudatot lekorlátozza a szabadságától való félelme, akkor csak egy nagyon kevés kis energia folydogál (rajzol), ami megegyezik a bőség hiányával, a szenvedély hiányával az életedben, a barátok hiányával, az önbecsülés hiányával, az összes-összes hiánnyal, hiánnyal, hiánnyal, hiánnyal, hiánnyal, hiánnyal, és az energia nem mozog. És akkor meg azon tűnődsz, hogy mi a baj.

És ami még ennél is rosszabb, hogy amikor azon gondolkozol, hogy mi a baj, olyankor mit szoktál tenni? (valaki beszól: - Azt mondom, hogy „nem tudom”) Az is. Igen, a „nem tudom.” „Mi a baj velem? Mit csináltam rosszul? Elestem és eltört a lábam. Mit csináltam rosszul?” – Elestél és eltört a lábad. Meg fog gyógyulni! A fontosabb dolog nem az, hogy miért törted el a lábad, hanem az, hogy most akkor egy csettintésre meg fogod azt gyógyítani? (Adamus csettint egyet) Nem valami hosszadalmas, kopár gyógyulás által, hanem te meg fogod azt gyógyítani? Ez itt a lényeg!

És talán, de csak talán, ez nem arról szól, hogy megpróbálj rájönni, hogy miért törted el a lábad, vagy hogy a Szellem mit akar ezzel a tudtodra adni – mert a Szellem erre magasról tesz, az ilyen dolgok tényleg nem érdeklik – ez nem arról szól, hogy milyen asztrológiai esemény történt abban a pillanatban, amikor eltörted a lábadat! Hanem arról, hogy egy pillanat alatt, csodával határos módon meg tudod-e azt gyógyítani? Micsoda elképzelés! (csend, majd nevetés) Ó, ma este egy hosszú találkozónk lesz a Felemelkedett Mesterek Klubjában!

-„Adamus, és hogy reagáltak, amikor átadtad nekik azt a mélyreható bölcsességet?” – Ó. hát, izé… befogadták. (nevetés) Magukba lélegezték. (Adamus nevet)

Hol is tartottunk? Így az energia lelassul.

Tehát itt van a dilemma. Akkor most összefoglalom az egészet, mert egy páran már azon tűnődtök, hogy mi a fenéről volt itt ma szó? Mi a fene ez? Hova akar ezzel kilyukadni? Megpróbállak elterelni benneteket, hogy szabadok lehessetek! Köszönöm, igen, és egy kis humorral teszem. És különben is vinnem kell magammal egy-két történetet ma estére a klubba! (kisebb nevetések)

Hol is tartottunk? A szabadságnál. A szabadságnál.

Létezik egy…(Cauldre leül) Igen, leülhet.

Létezik egy öröklött félelem a szabadságtól minden…(nevetés, ahogy Adamus újra feláll.) Meggyógyult! Meggyógyult!


Az igazi szabadság

Létezik egy öröklött félelem minden lélekkel bíró létezőben. Miért? A Szellemtől való elkülönültség következtében. Az Örökkévalótól való alapvető elkülönültség miatt – az észlelt elkülönültség miatt. Ott van az a különösen észlelhető félelem, aggodalom, hogy a szabadság jóvoltából lényegében elkötözöd magad az Örök Egytől, elengeded azt, ezért aztán megszűnik a létezésed, vagy, hogy a pokolra jutsz, vagy valami ehhez hasonló –de a lényeg az, hogy valami borzasztó dolog fog veled történni. Nem fog. (Adamus kuncog)

Óriási az attól való félelem, hogy amennyiben felvállalod a saját Én Vagyok-odat, akkor összezavarodsz, és hibákat fogsz elkövetni. Látjátok, ez mind az emberi gondolkodás terméke. Csak egy ember képes ilyeneket gondolni. Csak egy öreg atlantiszi képes ilyeneket gondolni – hogy „elronthatom.” Nem tudod elrontani a szabadságot. Egyszerűen csak megteheted, de nem tudod azt rosszul tenni.

A Szellemtől, az Örök Egytől észlelt elkülönültség – észlelt, látszólagos elkülönültség az a kapocs a Szellemmel – aminek az elengedése lényegében a Szellem valódi integrálását jelenti, amit a fleur-de-lis szimbólum olyan szépen megmutat, ami az egymással való összejövetel. Ez a valódi integráció.

Álljunk meg itt egy pillanatra! Tudom, hogy ez egy kissé összezavarja az elmét, -„Mit is mondott az előbb?” – csak azt, hogy amikor elfogadod a szabadságodat „ha”, „és” „de” vagy „nem tudom” nélkül, amikor ezt megteszed, kivételesen, bátran és merészen, ahogy ezt Aandradh mondaná – amikor elfogadod a szabadságodat, „ha”, „és” „de” nélkül – abban a szent pillanatban magadba integrálod a Szellemet. Ez a végső összeolvadás, a végső összetalálkozás.

Attól a pillanattól kezdve soha, de soha többé nem helyezed ki többé a Szellemet ide, vagy oda, vagy amoda – csakis magadba. Pontosan ide, (Adamus rámutat a kör középpontjára), a tudatodba. Drága barátaim, ez a szabadság. (egy valaki tapsol) Köszönöm. Egy taps. (a közönség tapsol) És ma este azt kérdezik majd tőlem: - „És mondd csak Adamus, megtapsoltak?” – Én pedig azt felelem: - „Rávettem őket. Behipnotizáltam őket.”

Ez egy félelmetes javaslat, de most ez a javaslat van terítéken – nem csak számotokra, hanem az egész emberiség számára. És ők nem ugyanabban a tudatosságban tartózkodnak, mint ti. Ők nem értik így a szabadságot, mint ti. Azt gondolják, hogy a szabadság abban áll, hogy elmehetnek, és megválaszthatják a politikusaikat, pedig ez egyáltalán nem így van. Vagy azt hiszik, hogy abból áll a szabadság, hogy kiválaszthatják azt az autót, amelyiket nem engedhetik meg maguknak. (kisebb nevetés) De mégis ezzel a dilemmával néz most szembe ez az egész bolygó. Ez a dilemma. Ha megnézitek mindazt, ami zajlik, akár a politikában, vagy kifejezetten a pénz terén – na ez az a terület, ahol nagyon is látni lehet ezt!

A szabadság és a pénz. Nézzétek csak meg mekkora kontrollt raktak a pénzre! Ostoba, mesterséges kontrollok ezek, amikre igazából nincs szükség. De vannak olyan emberek, csoportok és olyan pártok, frakciók jelenleg a Földön, akik nem hisznek abban, hogy ti felelősségteljesen tudjátok kezelni a pénzt – ti, és mindenki más, ezért aztán nekik kell ezt az egészet irányítaniuk, kontrollálniuk. Nem azért teszik ezt, hogy még több pénzük legyen, hiszen ez egy bizonyos határon túl már nem számít. Hanem azért teszik, mert azt hiszik, hogy ezzel nektek segítenek, és talán ez eddig így is volt. És talán eddig segítettek is, és talán most is segítenek ezzel egy pár embert. Én nem hiszem ezt igaznak, de ők igen.

Azt gondolják, hogy az emberek alaptermészetüktől fogva bűnösök. Tényleg ezt hiszik. Abban hisznek, hogy az emberek hibásak, és a tökéletesség felé törekednek, vagy legalábbis a megmentésre várnak. És itt most nem csak a vallásos emberekről beszélek. Ateisták is vannak köztük, akik abban hisznek, hogy az emberek a marhatrágyából fejlődtek ki..és…tudom, hogy kifutunk az időből – de ezt a javaslatot is átadom nektek.

Az általános felfogás szerint a dolgok odafent, a magasabb szinteken történtek meg – ami nem így igaz – bár volt, ami valahol odafent történt – és ti azt hiszitek, hogy erre a bolygóra le kellett ereszkedni. Pedig nagyon is felemelkedett okok miatt utaztatok el ide, erre a bolygóra, de ti azt hiszitek, hogy onnan felülről jöttetek ide le, és most zárul be a teljes kör. De mégis….odadobom nektek ezt a javaslatot, mert ez valami olyan, amit az Új Földön zajló filozófiai iskolában csinálunk.

Képzeljétek el, hogy ez az egész csak a fejlődésről szól. Képzeljétek el azt, hogy ez az egész csak egy apró kis semmi darabkával vette kezdetét, majd ezzé vált, a kozmosz lett belőle. A semmiből fejlődött ki, és az emberek is kifejlődtek – képzeljétek csak ezt el egy pillanatra – és nem létezett odafent semmiféle Isten, aki ezt ide lesegítette volna, és hogy soha semmiféle Isten nem létezett. Ez az egész csak egy fura dolog volt, egy aprócska kis dolog, ami megtörtént, és így létrehozta ezt az egészet.

Lényegében még most is ugyanaz a dinamika, mert még most is létezik egy tudat, ami talán szinte a semminek a kifejlődéséből jött létre. Még most is létezik egy tudat, ami megteremt egy Istent, ami megteremti a megvilágosodást és a felemelkedést. Még most is létezik valami, ami megtörtént, és ami létrehozta a szeretetet és a létezést.

Tehát még ha valaki azon is kezdene vitatkozni, hogy az élet egésze mindössze egy apró kis összeütközésből keletkezett, nézd csak mit teremtesz. Megteremted a megvilágosodást. Megteremted a felemelkedést, és egyben megteremted a szuverenitást és a szabadságot is. Tehát teljesen mindegy, hogy honnan nézed, ez akkor is még mindig ugyanaz. Ezen elgondolkodhattok! (némi taps) Köszönöm. És a valóság pedig az, hogy egyik sem teljesen igaz. Bizonyos mértékig igazak, de egyik sem teljesen igaz.

Akkor hát, hol is tartottunk? Ezen a bolygón a létező legnagyszerűbb dolog történik most, ahogy magunk mögött hagyjuk a Régi Energia Korszakát, és belépünk az újba, ami tényleg a szabadság korszaka. Az emberek készen állnak vajon a szabadságra? Nem tudjuk. Ti sem tudjátok. Ti készen álltok a szabadságra? (a közönség válasza: - Igen!) Nekem nem számít. Tényleg nem.

Boldog vagyok, és örülök, meg minden, annak, akik vagytok, de ezzel együtt jár a szabadság. A szabadsággal pedig együtt jár a felelősség vállalás. Ezzel pedig együtt jár a Mesterként való sétálás, majd a Mesterlét. Ezzel pedig együtt jár annak felismerése, hogy az agyadon átfutó dolgoknak a 95%-a nem a tiéd. Mindössze magadra szeded az űrszemetet, a földönkívüli szemetet, az emberi szemetet, ami mind itt köröz körülötted – gondolat részecskék köröznek mindenhol – amik nem a tieid. A szabadság az, amikor mindezeket elengeded, mert nem a tieid. Elme energiád oly nagy részét töltöd azzal, hogy azon vitázol magadban, hogyan legyél jobb. Ez nem a szabadság. Ez nem a szabadság. Ez tényleg egyáltalán nem a szabadság.

A szabadság így szól:- „Csak azok a gondolatok az enyémek, csak az a tudat/tudatosság az enyém, amit én választok ebben a pillanatban!” – A szabadság azt mondja: - „Az elmúlt életek nem az enyémek. A Lelkem tapasztalásai voltak.” - A Szabadság azt mondja: - „A családom, a gyermekeim nem az enyémek. Talán én szültem meg őket, talán egy vagyont költöttem rájuk, de ők is lélekkel bíró létezők.” – A szabadság azt mondja, hogy ha benne vagy egy szituációban, akár a munkahelyeden, akár egy kapcsolatban, akár egy egyházban, akár egy szektában, vagy akár…ó, (kuncog)….bármi más olyan helyzetben, ami nem a javadat szolgálja, akkor el fogod azt engedni. Ez a legkönnyebb dolog, amit valaha is megtehetsz, vagy ez lehet a legnagyobb kihívás számodra. Rajtad múlik.

A szabadság az a képességed, hogy egyszerűen csak kisétálj onnan. Ne gondolkodj…nos, volna itt még egy dolog a szabadsággal kapcsolatosan. Ott van ez a hatalmas, rusnya, pocsék dolog a szabadság ajtajában. Halálnak hívják. Halálnak nevezik. Ezért is akarlak elvinni benneteket egy sétára Halloween éjjelén, mert azt mondjátok: - A szabadság csodálatos! Nagyszerű, hogy otthagyhatom a munkámat, és megtehetem mindezeket a fantasztikus dolgokat. De szentséges ég, mi lesz, ha meghalok? Nos, akkor szabad leszel. Halál szabad! (Adamus nevet) Komolyan!

Úgy értem ez egy jókora pszichológiai téma. Tudjátok, mert már máskor is elmondtam, hogy meghalni sokkal könnyebb, mint megszületni, tényleg. És már meghaltatok vagy ezerszer, sőt egy páran már ezerötszázszor is. Ez annyira könnyű. A születés az nehéz. Az egy teljesen másik történet. Tudod, hogy ott van még előtted 80 vagy 100 év. A halálban – megpihensz. De itt van ez az egész dolog a szabadsággal kapcsolatosan: - Mi van, ha meghalok?

Először is, az nem számít. Mindenképpen meg fogsz halni. (néma csend van, majd Adamus nevetni kezd) Csend borult a tömegre. El tudod ezt fogadni? A kérdés az, a lényeg az, hogy úgy fogsz meghalni, ahogy te szeretnél? Ez a valódi kérdés. Igen. Ez itt a valódi kérdés.

Apropó, szeretnék itt valamit mondani. Van egy híres idézet, amit eltorzítottak, és az eredeti így szól: - Szabadnak lenni, vagy nem lenni szabadnak. Ez itt a kérdés! Tévesen idéztek engem! „ Lenni vagy nem lenni?!” – Dehogyis! „Szabadnak lenni, vagy nem szabadnak lenni?

Térjünk vissza egy pillanatra a halálhoz! Észrevettétek, hogy eltereltelek egy kicsit benneteket? Az energia a pokolba tartott – ezért egy kis terelést hajtottunk végre –ez elképesztő!

Halál. Nem számít. Nem számít. Nem számít. Úgyis meg fogtok halni. A lényeg az, hogy úgy halj meg, ahogy azt te megválasztod – huss – csak kisétálsz a testedből, vagy bárhogy, ahogy akarod. Csak ne hosszasan elhúzódó betegség által halj meg! Az megvetésre méltó! Majdnem egy helyen áll a bőség hiányával – vagy talán még annál is rosszabb! Még nem döntöttem el!

Akkor most vegyünk egy mély lélegzetet!

Készen állunk?

Szabadság. Erről fogunk beszélgetni az előttünk álló pár hónapban. Most már látni fogjátok, tágra nyílt szemmel. Látni fogjátok, hogy ez a dinamika zajlik az egész Földön. És teljesen mindegy, hogy mi mindenről beszélnek majd, de ezek a szabadság kérdésének az eredményei. Pénz, politikai, energia – puff! – energia – mindezek a dolgok valójában a szabadságról szólnak.

Készen áll arra az emberiség, hogy elfogadja a szabadságot? A kitörő polgárháborúk, a harcok, a viszályok, a feszültség – ez mind a szabadságról szól.

És ne feledjétek, hogy miközben a saját szabadságotokon elmélkedtek, amennyiben tényleg készen álltok rá, ez nem csak az emberiségről szól. Ez az egész kozmosz, az egész teremtés, a saját spirituális családod kérdése, ez most minden egyes lélekkel bíró létező kérdése, és a Szellem kérdése is….a Szellemé is. És az érdekes dolog az, hogy ez az egész visszatér ide, egyenesen hozzád, egyenesen arra, hogy te mit választasz, mert ahogy a magad számára választasz, ahogy igazi, szégyentelen szabadságot adsz magadnak, annak mélyreható hatása lesz a teremtés egészére.

És mi lesz az? Nos, bevilágítja a potenciált, és a teremtésben léteznek olyan területek, ahol nem vetül fény erre a dologra, ami szabadságnak nevezünk. Nem is értik azt. Vannak olyan helyek ezen a bolygón ma, ahol nem létezik ez a fogalom. Sőt, léteznek olyan nyelvek itt a bolygón, ahol nincs szó a „szabadságra”. Nem létezik. Nincs benne a tudatukban.

Ezért ez az egész visszatér hozzátok, ehhez a nagyra becsült csoporthoz itt Cold Creek Canyonban, és azokhoz, akik most az interneten keresztül néznek minket. Ez az egész rólad szól – nem az ő szabadságukról, hanem egy potenciál megvilágításáról – először önmagad számára, majd a többiek számára. Ez a kérdés most mindenekfelett áll!

Amíg újra találkozunk, szeretném, ha megvizsgálnád a saját életedet, nem egy ítélkező módon, hanem egy megvilágosodott megfigyelőként. Mi az, ami (a kard leesik a háttérben) visszafog téged a szabadságodtól?...elterelés (nevetés) Mi az, ami megakadályozza a szabadságodat? Mik azok a dolgok, amiket azért választottál, hogy ne legyél szabad? És ami még ennél is fontosabb, milyen érzés a szabadság? Ne a hétköznapi tevékenységekre gondolj itt! Ez a szabadság mellékterméke! De milyen érzés a szabadság érzése?

Álmodni fogsz a szabadságról, na nem azért, mert én ezt mondom, hanem ezért, mert ez az aktuális téma. Amikor a szabadságról álmodsz, lesznek nem-szabad álmaid – vagyis olyan álmaid, ahol be leszel börtönözve – azért, hogy segítsen megérteni számodra azt, hogy milyen érzés nem szabadnak lenni. Álmodni fogsz a lelked előző életeiről – amik remélhetőleg már nem a tieid – arról, hogy milyen volt rabszolgának vagy rabszolgatartónak lenni, arról, hogy milyen volt az atlantiszi kommunákban élni. Nos, ez a szabadság hiánya volt. Mindent csoportként kellett csinálni.

Lesznek olyan álmaid, ahol földönkívüli helyekre mész majd, a teremtés más helyeire, a kozmoszba teszel majd látogatásokat, lesz, hogy csoportosan, és olyan is lesz, hogy egyedül. Olyan helyekre látogatsz majd el, ahol abszolút nem értik a szabadságot, nincs benne a tudatukban ez a fogalom – mert néha ez segít abban, hogy szemügyre vedd azt, hogy milyen az, ahol nincsenek meg bizonyos dolgok annak érdekében, hogy ez segítsen számodra megérteni milyen az, amikor rendelkezel vele.

Intenzív lesz? Ez tőled függ. Lehetséges. (valaki azt mondja: - Könnyű!) Könnyű lesz? Lehetséges. Annak kellene lennie. Ennek kellene a legkönnyebb dolognak lennie. Mindannyiótoknak teljesen szabadon kellene ma innen kisétálnia. Vagy lehet nehéz, és kihívásokkal teli. Köszönöm. (mondja Lindának)

Adamus válasza

És most meg akarom adni nektek az én válaszomat – ami egy kicsikét fura válasz lesz – arra, hogy mi a szabadság. Vagy kifejezetten szólva arra válaszolnék, hogyan adhatsz magadnak itt és most szabadságot? Egyetlen egyszerű szóval, jobb szó hiányában. Nagyon, de nagyon egyszerű. Álljatok meg egy pillanatra, és érezzetek bele a szabadságba… a szabadságba!

(szünet)

Ez a téma van most terítéken számotokra, a bolygó számára, a Szellem számára, mindenki és minden számára – a valódi átmenet számára, a régi világ problémájának a valódi vége számára – és van itt egy dolog, ami a te életedre is vonatkozik. Egyetlen nagyon egyszerű dolog. És ez a szó a „megbocsátás.” Ennyi. A megbocsátás.

És akkor most drága barátaim, minden jól van a teremtés egészében! Köszönöm.

Á! (valaki átnyújt neki egy plakettet, amire szavak vannak ráfestve) Minden jól van a teremtés egészében. (A közönség tapsol) Köszönöm.

Élvezzétek az életet, legyetek szabadok, és éljetek bőségben! Köszönöm.

Fordította: Telegdi Ildikó – [email protected]