Vagyok, Aki Vagyok, Adamus, a Szuverén Birodalomból.

Vegyünk egy mély lélegzetet drága Shaumbra, és emlékezzetek, hogy ez a legkülönlegesebb időszak az életetekben.

 

Hallom, amikor arról beszéltek, hogy mennyire nehéz ez az egész, a gondolatok és az érzelmek, mindaz, ami keresztülárad a testeden, és hogy minden a feje tetejére áll. Mégis ez a legkülönlegesebb időszakod. Csak egyszer fogod végigcsinálni ezt az emberből az Isteni Énné történő átalakulást, az Én Vagyok realizálását. Csak egyszer.

Persze később majd visszamehetsz, és újra meglátogathatod ezt az időszakot az időn és a téren keresztül, de az már nem ugyanolyan lesz, mint ahogy ezt most éled meg. Fájdalmas, érzelmekkel, kihívásokkal teli – igen. Átalakulással járó, gyönyörű, szenvedélyes – igen.

Ne siess annyira, hogy kijuss ebből az általad zűrzavarnak, nehézségnek, kihívásnak tartott dologból! Itt és most állj meg egy pillanatra, és vedd szemügyre, hogy min is mész keresztül! A jelenlegi egészségi vagy kapcsolati állapotod nem számít, ahogy a pénzügyi helyzeted sem. Nem számít, mennyire vagy kimerült és fáradt, állj most meg egy pillanatra! Nézd csak meg mit csinálsz! Igen, nézd meg mit csinálsz, mit tapasztalsz! És a csodálatos dolog pedig az – amit elmondhatok neked itt, erről a színpadról, és tudom, hogy ezt nehéz felismerned – de a csodálatos dolog az, hogy nem tudod ezt elrontani. Nem tudod rosszul csinálni.

Akkor most ezt azzal fogom megerősíteni, hogy az elképzelhető, hogy az emberi elképzeléseid és elvárásaid szerint nem jól mennek a dolgok, de az isteni, a lélek, az Én Vagyok nézőpontjából nem tudod ezt elrontani.

Ez arra utalhat, hogy elhidd azt, hogy ideje elengedned egy-két emberi elvárásodat, igen, azért, hogy beengedj valami nagyszerűbbet!

Volt már olyan pillanatod, amikor valami történt, és azt gondoltad: - Még ha próbáltam volna, akkor sem tudtam volna ezt előre ennyire jól eltervezni. Valahogy annyira jól alakult, hogy ezt soha nem lettem volna képes így eltervezni. Hogy történt? – És sokszor, amikor ez megtörténik, valami angyali befolyásnak, segítségnek tulajdonítod azt. Nem. Te tetted azt.

Azért tudott megtörténni, mert megengedted, hogy túllépj önmagadon, és az Légy, Aki Valójában Vagy, és ekkor bámulatos dolgok történnek! Csodák történnek.

Szeretném előkészíteni a terepet mára. (előhozza a pódiumot, valaki beszól: - Hűha!) Hűha!

LINDA: Hűha!

ADAMUS: Hűha! Nem kell szaladnod kedvesem! (mondja Lindának) De szükséged lesz erre a dologra. (Az iPad-re) Mi történt a régi jó papír táblámmal? Igen.

LINDA: Ó, Mester!

ADAMUS: Felkészülök.

LINDA: Nahát!

ADAMUS. Én nem….(Adamus nevet) Igen. Még nem….légy szíves. Helló? Á, Sandra! Elő vagy fizetve erre a munkára. Fizetnie kellett neked azért, hogy idehozd a kávét? Nem. Köszönöm kedves Denise! (ad neki valami mást is) Ó, köszönöm! Egy kis csokoládé! Úgy öt percre abbahagyhatnánk ezt az élő adást, amíg megeszem csokit? Á – nyugodtan add körbe (rálélegzik a csokira, amit nevetés követ)

LINDA: Ez itt a Király csokoládéja. Szerintem ezt a Király csokoládéja.

EDITH: Mi esett le a földre?

LINDA: Mit csinálsz?

ADAMUS: Hm…(felvesz egy tollat és egy hajgumit, ami leesett a pódiumról, és közben majszolja a csokit. Mmm. Mmm. Mmm.

LINDA: Jujj, ez egy pók!

ADAMUS: Mmm. Finom.

Mindig nagyon komolyan el szoktam mondani, hogy észrevettétek mostanában – ezt még most mondom, mielőtt komolyra váltanánk a szót – észrevettétek mostanában, hogy a dolgok nem működnek rendesen körülöttetek? Kibillennek az egyensúlyból, a megszokottnál is többször? Az elektromos dolgaitok nem működnek túl jól, és az egész házban fura, pattogó hangokat hallotok, és fogalmatok sincs róla, hogy mi lehet az. – Mi ez a pattogó hang? – Na persze mindezt a háznak tulajdonítjátok, pedig lényegében arról van szó, hogy olyan erős tudati jelet sugároztok magatokból, hogy ez hatással van a körülöttetek lévő energiára, és ez okozza ezeket a fura jelenségeket. Úgy fog tűnni, mintha még saját magatokat, a karizmátokat sem lennétek képesek kontrollálni – mert ez itt a Karizma Sorozat, és nem a Kasama Sorozat – a Karizma.

A karizmád a Fényed. És ez most tündöklően világít az összes zűrzavar és minden egyéb ellenére. Olyan elképesztően világít, hogy hatást gyakorol a körülötted lévő energiára és a körülötted lévő emberekre, ahogy ezt talán már észrevetted.

Na és azt hinnéd, hogy ezzel a karizmával magadhoz vonzod az embereket, mert ők vonzódnak ehhez a Fényhez. Hát nem annyira. (nevetés, Adamus is nevet) De tudod, hogy van ez, amikor olyan erősen ragyog a fény, előfordul, hogy még te is el akarod takarni a szemed, és napszemüveget veszel fel, vagy találsz valahol máshol egy kis árnyékosabb helyet. Na, pont ilyen ez az, amikor ott vagy körülöttük. Lényegében, nos hát kicsit olyan vagy, mint én – amikor emberek között vagy – kicsit olyan vagy, mint én, amikor veletek vagyok – bosszantó, idegesítő. (nevetés)

LINDA: Óóó!

ADAMUS: Mivel a Fény annyira ragyogó és erős, hogy nem tudnak mit kezdeni vele. És amikor kisugárzod a Fényedet, a karizmádat, akkor az feltár bennük olyan dolgokat, amit megpróbáltak elrejteni. És ott van valami – még a mágneses impulzusok is a Fényed eredményeként jönnek létre, és azok a mágneses impulzusok idegesítőek az emberek, az autók és a számítógépek és más eszközök számára is a legtöbb esetben. Ez idegesítő bizonyos értelemben a körülötted lévő levegő számára is.

Azért idegesítő, mert a tömegtudat egyfajta csodálatos, ugyanakkor tompa és unalmas hipnózisban van – az éppen, csak, hogy elegendő energiában van, ahol éppen csak, hogy elegendő van mindenből – és a legtöbb esetben az emberek ezzel elégedettek is. És ez elképesztő! De ti nem vagytok ezzel elégedettek, ezért is vagytok itt. De a legtöbb ember megelégszik ennyivel – hogy valahogy átevickél a napján. És akkor váratlanul egyszerre csak szembetalálják magukat ezzel a túláradó, ragyogó Fénnyel – és itt nem csak a fizikai energiádról beszélek, hanem a Jelenlétedről – és ez idegesítő a számukra, mert ez tényleg azt mondja nekik, hogy létezik valami több is, valami, amiről lemaradnak, és azt is, hogy mennyire letargikusak és tompák. És jössz te – aki nem vagy tompa. Nem, ez lenne a legutolsó. Nem vagy tompa és unalmas. (nevetés) Időnként letargikus vagy a testedben és az elmédben persze, mert olyan sok dolog változik annyira gyorsan, de te jössz a karizmáddal, ami számukra bosszantó. Tehát szokjál ehhez hozzá, mert ez így lesz még egy darabig!

Tudom, hogy hallottatok történeteket a múlt Mestereiről, akik bementek a tömegbe, és hirtelen az egész tömeg boldognak érezte magát. Ez soha nem történt meg! (nevetés) Tényleg nem! Ezt el sem tudnám képzelni, hacsak nem úgy, hogy szándékosan behipnotizálták az egész csoportot, mert máskülönben ilyen nem történik.

Amikor egy Mester megjelenik, akkor az konfliktust, vitát és problémát szít. Mert felfedi a valódi Fény előtt a fényt és a sötétséget is. Feltárja azt, ami el lett rejtve. Felfedi a valódi szenvedélyt. Feltárja azt, amiről ma fogunk majd beszélni – önmagad, a lelked valódi kényszerítő, ellenállhatatlan természetét.

Akkor most vegyünk erre egy mély lélegzetet!

Ma két kérdésem van hozzátok a napirend szerint. Tehát kivisszük a mikrofont a csodálatos közönségünkhöz. Ugye milyen bosszantó? (valaki felszisszen – Adamus nevet) Nem. Te kapod meg először a mikrofont. (nevetés)

Két kérdésem van, és két nagyon fontos irányzatról fogok beszélni, ami jelenleg hatással van a bolygóra, és ha ezeknek a tudatában vagytok, akkor könnyebben megbirkóztok majd a körülöttetek történtekkel. Ezt követően pedig egy elsöprő irányzatról szólok majd, ami a személyiségeden belül történik, és végül csinálunk majd egy merabh-ot, ha marad rá idő. Tehát igen, a desszertet a végére hagyjuk. (nevetgél)

De még mielőtt feltenném a kérdéseket, szeretném elmondani a beszédemet egy kis kávéval. (belekortyol a kávéba) Látjátok milyen bosszantó tud lenni egy Mester? (nevet)

Tehát drága barátaim, ezt most nagyon komolyan mondom, hogy az elmúlt több száz, több ezer év alatt már rengeteg sok egyénnel és csoporttal dolgoztam, de – Cauldre most azzal vádol, hogy ellágyultam – de csak egy pillanatra – szóval soha nem volt részem ennyi mókában és beteljesülésben, mint most, hogy veletek dolgozom.

LINDA: Te jó ég, hova tűnt Adamus? (A közönség nevet és tapsol)

ADAMUS: Ó, ez nem jelenti azt, hogy végeztünk volna a közös programunkkal! (nevetés) Csak azt jelenti, hogy tartunk egy rövid szünetet.

Briliáns emberekkel dolgoztam, akik már egy örökkévalóság óta járják a spirituális utat, azokkal, akik a legelső Kabbalát megalkották. És most azoknak mondom, akik nem ismeritek, hogy azt állítják, hogy ez egy zsidó misztikus könyv, pedig az eredete ennél jóval messzebbre nyúlik vissza.

A Kabbala jelentése az Igazság vagy lényegében a Mag, a középpont. Igen, egy újabb K betűs szó, amit hozzáadhattok a listához. A kabbala jelentése az igazság, továbbá az igazság keresése, végül pedig az igazság realizálása. A kabbala már ősidők óta jelen van. Lényegében Egyiptomból ered, az eredeti egyiptomi könyvekből, amit később más kultúrák is átvettek.

Tehát együtt dolgoztam azokkal, akik részt vettek a Kabbala eredeti megírásában. Kihívást jelentett velük dolgoznom, és közel sem volt ilyen szórakoztató, mint a Shaumbrával, azaz veletek.

Igazi öröm számomra itt lenni veletek, ott sétálni mellettetek, ott lenni veletek az út minden egyes lépésénél. Tudom én, hogy ez nehéz. Tudom, hogy vannak olyan napjaitok, és kifejezetten éjszakáitok, amikor lesújtva érzitek magatokat. Úgy érzitek, hogy nem juttok sehova sem. De én igazán elmondhatom nektek, hogy ez a csoport, aki Shaumbrának nevezi magát, az tényleg bámulatos! Amin keresztülmentetek, a kihívásaitok, és az a sebesség, amivel keresztülmentek mindenen, az nagyon, elképesztően lenyűgöző!

Viccelődni szoktam azzal, hogy elmegyek a Felemelkedett Mesterek Klubjába, és elmesélem az embereim, a Shaumbra történeteit, és ez nagyon is igaz. Nagyon is igaz.

Pár hónappal ezelőtt azt mondtam, hogy 2016 februárjában meg fogjuk nézni, hogy hol tartunk. Hogy vajon elegendő Shaumbra realizálta-e addigra eléggé a megvilágosodását ahhoz, hogy mindannyian továbbléphessünk? Máskülönben csak vesztegetjük az időtöket és az enyémet is. De egyelőre azt érzem, hogy egy nagyon is jó úton haladunk együtt. Nehéz. Kihívást állító. Ahogy már sokszor elmondtam, a megvilágosodás brutális az ember számára. A lélek, az Én Vagyok, az Igazság számára nem az, de határozottan brutális az emberi aspektus számára.

Akár itt vagyunk a Shoudokon, akár a Keahak-ban vagyunk, jóval meg fogjuk haladni ezt a kis emberi fókuszt, és belemegyünk az ÉS-be, a Sok-ba. És egyáltalán nem megyünk bele az EGY(ség)-be. Tehát amennyiben ez az elvárásod, akkor nagyon csalódott leszel. Nem viszünk vissza mindent az EGY(ség)-be. Az a terv szívás. (nevetés) Ezek technikai spirituális fogalmak. Igen, benne vannak a Kabbalában, ha elég figyelmesen olvasod. Mi a SOK-ba fogunk belemenni, és itt válik mókává az egész, és ez kifejezetten izgalommal tölt el engem.

És ahogy ezt tesszük, szeretném, ha megértenétek, hogy honnan indultatok, és most hol tartotok. A Shaumbra energiájának nagy része Yeshua időszakára nyúlik vissza, és tudom, hogy sokan éreztek közelséget, rezonanciát és mély szeretetet Yeshua, Mária Magdolna, és mindazok iránt, akik akkoriban ott éltek. Egy csodálatos módon, de néha haraggal kapcsolódtok ehhez. Ezt máris elmagyarázom, de ebben az időszakban kezdtetek egymással összejönni. Innen származik a Shaumbra energiája….és persze Atlantiszból, de az már tényleg nagyon-nagyon régen volt.

Tehát a legtöbben Yeshua időszakában jöttetek össze, ahol is elköteleztétek magatokat arra, hogy behozzátok az isteni magot, a Krisztus Tudatot. A Krisztus Tudatot. Sok- sok élettel ezelőtt mindannyian részt vettetek ebben Isza drága Lindája. Nem voltál akkoriban fizikai testben, de mégis itt voltál. Olyan közel jöttél, amennyire csak tudtál a más birodalmakból, hogy itt lehess, és elkísérd azokat, akik a Földre jöttek. Azt is mondhatnánk, hogy az angyali formádban tartózkodtál, míg a legtöbben emberi alakot öltöttetek.

Az, hogy személyesen is ismertétek-e Yeshuát vagy a többi szereplőt, nem igazán számít. Valahol itt tartózkodtál a bolygón abban az időszakban. Elkötelezted magad arra, hogy az isteni mag, a Krisztus Tudat, a tiszta tudat behozója légy. És hogy majd ezt követően visszatérj, és egy ponton learasd, amit elvetettél. Hogy learasd mindazt, amit a magad, és talán mások számára is elültettél. Ezért az az időszak hatalmas jelentőséggel bír számodra, óriási mélységgel bír mindannyiótok számára. Pár ezer évvel ezelőtt eljönni ide emberi formában, egy páran angyali formában, és azt mondani: - Most. Most.

Sokan ismertétek egymást akkoriban. És most újra találkoztok egymással az összejöveteleinken, az interneten, és megtörténik a váratlan felismerés. Találkozatok Tóbiással, aki hatalmas befolyást gyakorolt rátok, és aki szintén angyali formában volt jelen Yeshua idejében. Tehát erre az időszakra tehetitek ezt, amikor ennek nagy része tényleg elkezdett kialakulni.

Ezt követően a legtöbben hosszas, érdekes életeket éltetek az egyházakban, a vallásokban, a spirituális mozgalmakban. Néhányan zárdába, kolostorba vonultatok, mások pedig a világ különböző pontjain vonultatok el a templomokban, ahol tanultatok, imádkoztatok, meditáltatok és fókuszáltatok. Rengeteg önfegyelmet gyakoroltatok. És az jót is tett nektek, hiszen megtanultátok, hogyan fókuszáljatok rá valamire, hogyan fegyelmezzétek magatokat, az emberi éneteket, aki időnként nagyon fegyelmezetlen, széttöredezett tudott lenni. Megtanultátok visszahozni a nagyon elveszett részeiteket. És mindezt ezekben a félreeső, csendes templomokban, kolostorokban és zárdákban tudtátok megtenni.

Sok-sok életen keresztül tettétek ezt, és egyfajta szépség lengi körül azoknak az időszakoknak az emlékeit. Nagyon csendes, olyan egyszerű, és annyira unalmas. (Adamus nevet)

Bizonyos értelemben ez roppant unalmas volt, mégis nagyon, de nagyon jót tett ez nektek akkoriban. Hiszen így tudtatok egy belső utazásra indulni önmagatokon belül, ugyanakkor ezt az egészet rengeteg önfegyelem, rutin és szabály, valamint csoport gondolkodás övezte. Nem volt helye az önálló gondolatnak, csoportként gondolkoztatok.

Aztán, egy bizonyos ponton magatok mögött hagytátok ezt az egészet, mert kiábrándultak, csalódottak lettetek – talán úgy 300 vagy 500 évvel ezelőtt. A dátum nem számít. Kiábrándulásotok oka az volt, hogy a valódi misztériumok és a valódi titkok továbbra is misztériumok és titkok maradtak. Nem számít milyen sokat kerestél vagy, hogy kihez fordultál tanácsért, vagy beszélgetéséért, igazából senki sem tudta a választ. A valódi misztérium az volt, ami körbevette a rejtelmeket. Senki sem tudta a választ. Azt tudtad, hogy vannak válaszok. Azt is tudtad, hogy a spirituális utad, az isteni magvető helyed valódi. Láttál másokat, aki csak bemagolták a könyveket, a sorokat, na meg a szabályokat, és nem mentek tovább, nem mentek mélyebbre magukban. Így kiábrándultál az egészből, és vagy te magad távoztál, vagy pedig kirúgtak.

Ez egy szerfelett nehéz időszak volt a számodra – néhányatok esetében ez talán három, vagy négy élettel ezelőtt történt, vagy talán csak egy vagy két élettel ezelőtt. Ez egy rendkívül nehéz periódus volt, mert úgy érezted mindent magad mögött hagytál, ami igazán fontos volt számodra, és magad mögött hagytad azt az utat is, amit lényegében te magad segítettél létrehozni. Magad mögött hagytad ezeknek a csoportoknak és szervezeteknek a biztonságát. Magad mögött hagytad a barátaidat, és azokat, akiket a tanítóidnak tartottál. Tehát mindezt magad mögött hagytad, és ezt követően pár életen keresztül egyedül jártad az utad. Szinte a sivatagban vándoroltál, hogy úgy mondjam, teljesen egyedül.

Időnként ezekben az életekben, sőt még ebben az életben is, megpróbáltál visszatérni a spirituálishoz, a misztikushoz, máskor pedig megpróbáltál elfutni előle. Néha megpróbáltál keresni egy csoportot, amihez újra kapcsolódhatnál, mert érezted azt a mély szükségletet eziránt a barátság iránt, az emberi társaság iránt. Máskor pedig semmit sem akartál kezdeni a csoportokkal. Elveszettnek, elhagyatottnak érezted magad, aztán ráadásul még Tóbiástól is azt hallottad, hogy a szellemi vezetőid eltávoztak. Nos, most már tényleg egyedül voltál.

Megtaláltad a közelséget ezzel a csoporttal, ami egy szabályokat nélkülöző csoport, ahol nincsenek előírt gyakorlatok, nincsenek kívánalmak, mert ha ennek a csoportnak, ennek a Bíbor Körnek hívott szervezetnek lennének bármilyen kívánalmai is veled kapcsolatban, akkor elszaladnál innen. Itt hagynád az egészet.

Ez a csoport a hasonló emberek, a rokonlelkek természetes vonzása, és ez az, ami elhozott téged ide, de nem tart téged itt, nem köt téged ide. Vannak köztetek olyanok, akik egy kis időre elmentetek innen más helyekre, majd rájöttetek, hogy ez az otthonotok. Ez egy biztonságos hely, ahova eljöhettek és ahonnan elmehettek, amikor csak akartok. Ez mindig itt van számotokra.

És amikor azt mondom, hogy veletek leszek az út minden lépésénél, amíg fel nem ismeritek az Én Vagyok-otokat, akkor ez nem azt jelenti, hogy ezt én fogom helyettetek megtenni. Nem fogom rendbe tenni az életed problémáit, mert én nem látok problémákat az életedben, kivéve téged. (kisebb nevetés) Ezen pedig dolgozunk.

Tényleg nem látok problémákat az életedben úgy, ahogy te látod azokat. Látok helyzeteket, amik kellemetlenek az emberi személyiség számára, de pontosan ez az a dolog, amin megpróbálsz túlterjedni. Nem megszabadulni akarsz tőle, nem arról van szó, hogy magad mögött hagyva az emberit innentől csak isteni leszel, nem mész bele az Egy-be, hanem arról van szó, hogy a pusztán emberi fókuszból, emberi tudatosságból belépsz önmagad sokaságába, egyetlen mag nélkül, azok nélkül az Én részek nélkül, akik irányítják az Én többi részét. Az emberi elme számára ennek megértése is nehézségekbe ütközik, de ahogy az egysíkúságból átléptek az Én Sokaságába, fel fogjátok fogni, hogy még a lélek sem próbál mindent összetartani, egybetartani. Mert erre semmi szükség. És drága barátaim, ez a szabadság, és ide tartunk.

Ebben a pár utóbbi életben, egyedül vándoroltál, ami tényleg nehéz volt. Voltak olyan időszakok, amikor ez a részed azt érezte: - Ó, de jó lenne megint egy csoporthoz tartozni! – egy templomban, egy kolostorban, vagy valami ehhez hasonló helyen, de nem tudsz visszafele menni. Nem. Először is nem tudnál ott sokáig megmaradni. Felkérnének a távozásra, több különböző okból kifolyólag. (nevetések) Másodszor pedig ez az egész arra emlékeztetne, hogy ez tényleg mennyire unalmas, szinte az emberséged tagadása. És ez nem ennek a megtagadásáról szól, hanem ennek élvezetéről, magadhoz öleléséről, valamint a rajta való túllépésről is.

Tehát ez nagy öröm volt számomra. Meg voltak a magam fenntartásaim Tóbiás távozása után. –Szeretnék én egy olyan csoporttal dolgozni – ami nem csak egy csoport, hanem egy globális csoport – akik nem rendelkeznek semmilyen valódi kapcsolattal? És ez nem csak egy akármilyen csoport, hanem ez egy…..(Adamus felsóhajt) Igen, tudjátok ti. (kisebb nevetések)

Tisztelet övez benneteket a más birodalmakban. Igazán. Tisztelnek benneteket a Felemelkedett Mesterek Klubjában. Annak ellenére, hogy régebben nem volt egy név, amihez társítottak volna titeket, hanem inkább azt mondták rólatok: - Ja, ők! (még több nevetés) A Láthatatlanok. Tiszteltek benneteket azért, mert feszegetitek a határokat, mert bosszantóak vagytok, mert úttörők vagytok. Egy olyan csoport vagytok, akiket a létező legnehezebb dolog tanítani mind közül.

LINDA: Hm.

ADAMUS: Tehát amikor idejöttem, azt mondtam: - Nincs mit tanítanom nektek. Semmi nincs. Itt fogok állni. Itt leszek veletek minden lépésnél. Megpróbállak megnyugtatni titeket, megpróbálom megmutatni nektek, hogy megérdemlitek, hogy szeretve legyetek, de nincs mit tanítanom nektek. Igen, elterellek benneteket. Igen, szeretlek titeket. De tanítani? Már egyébként is ezt teszitek magatokkal. Nincs szükségetek egy másik tanítóra.

És akkor Shaumbra, jöhetnek a nap kérdései. Az első – némi kihívást jelent. Ezt a pódiumot egy kicsit félretesszük most.

Első kérdés. Linda, készen állsz a mikrofonnal?

LINDA: Ó, igen.

ADAMUS: Az első kérdés a következő: - Felemelkedhettél, megvilágosodhattál volna a legutolsó életedben, vagy két-három élettel ezelőtt. Az elmúlt 300-400 évben. Megtehetted volna. Semmi sem tartott vissza. Nem kellett volna visszatérned ebbe az életedbe, és keresztülmenned mindazon, amit megtettél. Lényegében akár nyolc éves korodban is megvilágosodhattál volna. Miért nem tetted? Miért nem?

És ma tényleg jó válaszokra van szükségem, mert…

LINDA: Ó!

ADAMUS: Két dolog miatt. Ez bele fog kerülni egy könyvbe. (Adamus nevet)

LINDA: Ó!

ADAMUS: A másik dolog pedig az, hogy ezt fel fogják használni a Felemelkedett Mesterek Klubjában. Vannak olyanok a Felemelkedett Mesterek Klubjában, akik még mindig szeretnek tanítani. És ez egy jó anyag lesz számukra. De vannak köztük olyanok is, akik egyszerűen csak kíváncsiak.

Egy szempillantás alatt megvilágosodhattál volna két, három élettel ezelőtt, sőt, ebben az életedben is. Miért nem tetted meg? Kemény kérdés. Akkor kezdjük! Abszolút. Igen.

CHERYL: Köszönöm.

ADAMUS: Miért?

CHERYL: Be van kapcsolva a mikrofon? Igen.

ADAMUS: Igen.

CHERYL: Mielőtt válaszolnék, el szeretném mondani, mennyire nagyra becsüllek azért, hogy itt vagy velünk.

ADAMUS: Köszönöm.

CHERYL: És ezt nagyon komolyan mondom, mert ettől teljesen megváltozott az életem, és…

ADAMUS: Ne akard, hogy elsírjam magam.

CHERYL: Nos, pedig ez rendben van, semmi baj sincs a sírással. És a könyv, „A tudat alakítása” tényleg kiváló.

ADAMUS. Igen, tényleg jó. Jó.

CHERYL: És én ezt nagyon nagyra becsülöm. (páran tapsolnak)

ADAMUS: Én ezt nem fogadom el, mert annak ellenére, hogy az én nevem díszeleg a borítón, ez a ti könyvetek.

CHERYL: Hát…

ADAMUS: És ettől annyira jó a könyv.

CHERYL: Tényleg nagyon jó, és jó volt ezt a sok mindent így egy tető alá hozni.

ADAMUS: Igen, igen.

CHERYL: Ahogy mondod is, nincs benne semmi új. Ezt már tudjuk.

ADAMUS: Abszolút.

CHERYL: De mégis nagyon jó dolog ezt így egy kötetben látni, amit el tudunk olvasni, aminek a tapasztalásába bele tudunk menni, és gondolkodni tudunk róla.

ADAMUS: Igen. Akkor fogd a könyvet, és hagyd ott valószínűtlen helyeken, mint például egy áruház öltöző fülkéjében.

CHERYL: Ó!

ADAMUS: Ahol átöltöznek, ahol felpróbálják a ruhákat.

CHERYL: Ó!

ADAMUS: Vagy egy busz ülésén.

CHERYL: Ez jó ötlet.

ADAMUS: Gondoltam, hiszen én mondtam. (nevetés) Egy kávézó asztalán, és ha a pincér utánad szalad, és azt mondja: - Itt felejtetted a könyvedet – amit Franciaországon kívül mindenhol megtesznek – Ó, itt felejtetted a könyvedet! – Mondd csak azt: - Nem, nem, nem. Ez a tiéd.

CHERYL: Nagyszerű.

ADAMUS: Igen, igen. Soha ne erőltesd rá senkire. Ne menj oda senkihez, és ne add a kezébe a könyvet! Hagyd ott valahol, és tudd, hogy a megfelelő személy rá fog találni. Igen. Jó.

CHERYL: Nagyon jó.

ADAMUS: Van még valaki, aki bókolni szeretne? (nevetés)

CHERYL: Még sok mindent mondhattam volna, de most már készen állok megválaszolni a kérdésedet.

ADAMUS: Jó. Jó. Igen. Sajnálom drága Linda.

CHERYL: Azért vagyok még mindig itt, mert készen állok a jó dolgokra az életemben.

ADAMUS: Hát már megvilágosodhattál volna, és ott lehetnének a jó dolgok az életedben.

CHERYL: Teljesen készen állok a megvilágosodásra.

ADAMUS: Oké, értem én, de miért….miért…..két élettel ezelőtt valahol Tibet közelében utazgattál, és akkor egy csettintésre megvilágosodhattál volna. Az energiák nagyon is a helyükön voltak akkoriban, te is készen álltál, de akkor miért nem történt meg? Miért vártál?

CHERYL: Most annak vagyok tudatában, hogy készen állok, és a teljes megvilágosodást választom, miközben itt maradok a testemben.

ADAMUS: Mikor?

CHERYL: Úgy, hogy benne maradok a testemben.

ADAMUS: Mikor?

CHERYL: Akár most azonnal.

ADAMUS: Oké, jó.

CHERYL: A múlt hónapban beszéltél a Kyeper-ről, és meg akarom teremteni mindazt, amit akarok, nem csak azt, ami csak rám zuhan. A tudatos választásaim által akarom megteremteni a dolgokat az életemben. És most már készen állok egy-két dologra.

ADAMUS: Észrevetted, hogy nem a kérdésemre válaszolsz?

CHERYL: Azt hittem, megválaszolom.

ADAMUS: Mások is azt hitték! (nevetés) Nem tudom, hogy ez miattam van, vagy pedig azért, mert ez egy kemény kérdés. Mire vártál? Fogalmazd ezt meg tíz, vagy kevesebb szóban!

CHERYL: (szünetet tartva) Szerintem nem fogtam fel, hogy itt maradhatok utána is a testemben.

ADAMUS: Ó! (Adamus nevet) Jó. Kitűnő válasz.

CHERYL: Akkor ez így rendben van?

ADAMUS: Kitűnő válasz – szerintem nem fogtam fel, hogy utána is itt maradhatok a testemben. – Vagy: - Hé, arra vártam, hogy a testemben tudjam ezt megcsinálni – mert akkoriban meghaltál volna.

CHERYL: Igen.

ADAMUS: Bumm! Ott rögtön….

CHERYL: A testemben akartam maradni, és élvezni azt, miközben itt vagyok a fizikai síkon.

ADAMUS:……egy hegy tetején teljesen egyedül, ahol felfalnak a tigrisek és az oroszlánok.

CHERYL: Volt példa erre is, de már elég volt azokból a dolgokból!

CHERYL: Teljes megvilágosodás, testben maradás, hogy élvezhessem.

ADAMUS: Köszönöm. Köszönöm.

CHERYL: Köszönöm.

ADAMUS: Szédítően nézel ma ki!

CHERYL: Ó, jó.

ADAMUS: Szeretnék egy hosszú, áramló szédületes köntöst!

LINDA: Most ezzel azt akarod mondani, hogy az embereknek jelmezt kellene ölteniük?

ADAMUS: Miért, mi mást teszünk egyébként is? (Adamus nevet)

LINDA: Tényleg.

ADAMUS: A következőt kérem.

LINDA: Oké.

ADAMUS: Miért vártál? Ez egy jó stimuláló kérdés, de tényleg tudni szeretném, hogy miért vártál ezzel! Igen.

MR. SINGH: Talán azért, mert ebben az életben itt van az Új Energia potenciálja, ami korábban, két, három élettel ezelőtt nem volt elérhető.

ADAMUS: Oké.

MR. SINGH: Ezért választottuk ezt a különleges időszakot.

ADAMUS: Biztosan várni akarsz? Mondok én neked valamit – úgy 150 év múlva itt lesz a még szuperebb, még újabb Új Energia. Azt is meg akarod várni?

MR. SINGH (mosolyogva): - Nem.

ADAMUS: Oké. Miért vártál a megvilágosodással?

MR. SINGH: Ez az egyetlen dolog, amire gondolni tudok, hiszen mindenki azt mondja, hogy most már a rendelkezésünkre áll az Új Energia, ami soha korábban nem volt elérhető. Így azt gondolom, hogy két vagy három élettel ezelőtt ez a lehetőség nem állt fenn.

ADAMUS: Tegyük fel, hogy nincs is Új Energia, hanem csak a régi, jó öreg energia van. Akkor is várnál?

MR. SINGH: Nem.

ADAMUS: Oké. Köszönöm. Köszönöm, hogy itt vagy. Jó ideje nem láttalak már….személyesen.

Igen. Miért vártál?

DEAN: Tényleg nem akarnám megválaszolni ezt a kérdést.

ADAMUS: Igen.

DEAN: Ebben az életben?

ADAMUS: Igen.

DEAN: Hát…ö….(nevet)

ADAMUS: Vagy bármelyik életben. Pár élettel ezelőtt felemelkedhettél volna. Miért vártál vele?

DEAN: Ki mondja azt, hogy vártam az előző életeimben? Úgy értem, van, hogy azt gondolom, hogy már korábban megvilágosodtam, és most visszatértem ebbe az életembe, hogy újra megtegyem ezt egy másféle módon, egy új tapasztalásként.

ADAMUS: Ó, szerintem ez itt a fokozatok kérdése. Voltak csodálatos élményeid, de én itt most a teljes és valódi testet öltött realizációról és megvilágosodásról beszélek.

(szünet)

És vissza fogok térni a te állításodra. Ez még annál is furább! (nevetés)

DEAN: Kösz!

ADAMUS: Tegyük fel, hogy akkoriban teljesen megvilágosodtál – akkor miért térnél ide vissza újra? Óvatos legyél a válaszoddal! Minek jönnél újra vissza?

DEAN: Azért, hogy másképpen tapasztaljam azt meg.

ADAMUS: Hogy másképpen tapasztald meg a megvilágosodást?

DEAN: Igen, talán egy másféle úton, hogy egy kicsit jobb megértésre tegyek szert. Talán a megértés nem a legjobb szó erre. Tapasztalás.

ADAMUS: Tudod mit? Gyere ide! Gyere ide! Már jó ideje nem csináltam ilyet.

LINDA: Jaj, ne!

ADAMUS: És….ugyan már jó ideje nem tettem ilyet, de mi….oké. (Adamus arcul csapja, Lindának elakad a lélegzete, a közönség pedig felszisszen: - Ó!)

ADAMUS: Mikor fejezed már be ezt a túl sok gondolkozást?

DEAN: Holnap.

ADAMUS: Nem. Még ma! (nevetés) Ma! Ma! (Adamus nevet) Linda mindig aggódik, amikor egy magas fickót megpofozok, de egy alacsony férfit, és egy nőt nem fogok megpofozni. De egy magas férfit, azt igen! Ó! Akkor most ölelj meg! Mint férfi a férfit! Szeretlek téged, de túl sokat gondolkozol. Oké.

DEAN: Tudom. Azt gondolom, hogy túl sokat gondolkozom.

ADAMUS: Tudom. Igen, igen. És akkor engem is ráveszel, hogy én is gondolkodjak, és olyankor összezavarodok, és elfelejtem, hogy hol is tartottunk. Miről is beszélgetünk?

DEAN: Az elterelés mestere vagyok.

ADAMUS: Az vagy. Na, igen. (kisebb nevetések) Hol is tartottunk?

DEAN: A megvilágosodásnál.

ADAMUS: A megvilágo……ja persze. Túl van értékelve. (még több nevetés) Jó.

Szeretném, ha nem gondolkoznál rajta…

DEAN: Én is.

ADAMUS:…hanem egyszerűen csak beleéreznél egy ideig abba, hogy miért vártál vele. Ne, ne válaszolj, mert azonnal gondolkozni kezdesz. Egy darabig csak érezz ebbe bele!

El fogod veszíteni a sátradat odakint. (a kint tomboló vihar miatt mondja a stábnak) Nem neked mondom.

Rendben. Jöhet a következő.

LINDA: Nézzük csak!

ADAMUS: Miért vártál? Miért vártál?

FAITH: Ó!

ADAMUS: Igen.

FAITH: Számomra ez olyan érzés, hogy van valami egészen káprázatos ebben a pillanatban és ennek ahhoz a potenciálhoz van köze, hogy ezt mind együtt csináljuk meg. Van valami egészen mélyreható és izgalmas ebben, hogy most itt vagyunk, ami sokkal több, mint ami korábban lehetett volna.

ADAMUS: Jó. Jó válasz.

FAITH: Igen.

ADAMUS: És ezzel nem azt akarom mondani, hogy létezik jó és rossz válasz, csak érdeklődöm, hogy mi ez az egész?

Nem képeszt ez el benneteket is időnként? Hogy már életekkel ezelőtt megvilágosodhattál volna? Szerintem azt gondoljátok, hogy még mindig ezen dolgoztok, és hogy továbbra is keresztül kell mennetek mindezeken az ismétléseken, a tanuláson és minden máson. Pedig nem kell ezt tennetek. Számomra ez egészen elképesztő, hogy miért vártok ezzel ennyit, de kell, hogy legyen valami oka!

És ha egyszer ezt megértitek, feltárjátok, akkor meg lesz a nagy „Aha” pillanatotok. Aha. Mert van egy részed, aki ebben a pillanatban azt gondolja, hogy még mindig nem állsz teljesen készen rá. Van egy részed, aki azt gondolja, hogy még nem tanultál eleget, hogy még nem tettél eleget. És, hogy a helyes módon össze kell, hogy hangoljátok a dolgokat ahhoz, hogy ez bekövetkezhessen. A tény pedig az, hogy ez könnyedén megtörténhetett volna két vagy három élettel ezelőtt. Vagy akár ebben az életben. Ha egyszer ez a megértés megszületik bennetek, akkor annak jelentős hatása lesz az azonnal realizációdra.

Ahogy körbevisszük itt a mikrofont, amit továbbra is tenni fogunk, rá fogtok jönni, hogy ezek nagyon felszínes, nagyon makyós válaszok. Nem jutunk el a lényeghez, mert nem igazán akartok oda eljutni. De ha egyszer meghallod a választ, akár valaki mástól, akár belülről, ha egyszer megérted, hogy már régen megvilágosodhattál volna….hogy van az arcod?

DEAN: Jól.

ADAMUS: Akkor jó.

Tehát már régen megvilágosodhattál volna, mégsem történt meg. És ha egyszer meg van az az „aha” pillanat – arról, ami történhetett volna – akkor az tényleg reflektorfénybe állít most téged. Azt kérdezi majd tőled: - Mire vársz?

Akkor drága Linda, kérdezzünk még meg egy pár embert! Milyen a hőmérséklet a teremben? (a közönség válasza: - Hideg.)

LINDA: Legyen inkább klasszikus?

ADAMUS: Hideg. Hát persze. Akkor csavarjuk egy kicsit feljebb. (nevetés) Ne legyen hideg. Legyen klasszikus. Igen.

EDITH: Mindig bajba kerülök, valahányszor csak kinyitom a számat.

ADAMUS: Igen, és többet a mikrofont se fogják bekapcsolni neked. És ez olyan szomorú. Annyira szomorú. Ne, ne kapcsold be! A terem hátuljából irányítják! Gyerünk akkor! Miért vársz Edith?

EDITH: Tetszik az a válasz, amit az a csodálatos hölgy adott az előbb. Azt gondoltam izgalmas lenne….csatlakozni akartam az én gyönyörű Shaumbra családomhoz, hogy együtt tehessük ezt meg! (Adamus énekelni kezd a háttérben) És itt akartam lenni, és hallani akartam a jóképű Adamust és…(Edith elneveti magát)

ADAMUS: Oké. Akkor itt álljunk is meg! Igen. És még miért Edith? Nem jutunk el a lényeghez. Körbetáncoljuk a legeslegfontosabb kérdést, amit csak feltehetsz magadnak!

Ugyan már, tényleg? Megvárod mindegyiküket? Utána pedig majd csapunk egy szédületes kumbaya partit?

EDITH: Az biztos!

ADAMUS: Nem. Ezt a dolgot hamarosan le fogom ütni, egy pár percen belül! Miért Edith?

EDITH: Biztosan jó okom van rá. (nevetés, mert Adamus leül a lépcsőre, hogy szembenézhessen vele) Biztosan azt gondoltam…

ADAMUS: Találj ki valamit!

EDITH: Jó. Azt gondolom, nem voltam elég tiszta, elég megvilágosodott, elég örömteli és elég boldog, és…

ADAMUS: Értem már. Oké. Arrghgrh! (feláll)

LINDA: Ó!

ADAMUS: Látjátok, mi folyik itt? Pedig már tippet is adtam hozzá. Sajnálom Edith. Ez nem rólad szól. Ez mindenkire vonatkozik. Ez mindannyiótokról szól. Miért vártál? Amikor akár túl is léphetnél ezeken a felszínes válaszokon, és belemehetnél a lényegbe.

EDITH: Légy szíves áruld el nekünk!

ADAMUS: Nem, nem fogom elárulni, mert oka van ennek a halogatásnak, és azt akarom, hogy ti jöjjetek rá a válaszra. Mert ha megmondanám a választ, akkor az halálra rémítene titeket. Ha elmagyaráznám, hogy miért vártatok ennyit, akkor az nagyon ott lenne az arcotokban, hiszen még most is csak vártok. Amikor készen álltok, és nem kell többé ezt a várakozás játszmát játszanotok, akkor fel fogjátok ismerni, hogy miért vártatok ezzel ennyit, és abban a pillanatban készen fogtok állni.

És ezt most kivétel nélkül mindannyitóknak mondom, amennyiben készen álltok, ahogy ezt állítjátok. Ha tényleg, igazán készen állsz, akkor mégis mire vársz?

EDITH: Azt hiszem, hogy fel kellett ismernünk, hogy…..fel kellett ismernünk, hogy Létezem, hogy Vagyok, Aki Vagyok.

ADAMUS: Na, akkor add ide nekem a mikrofont! Engem nem érdekel Edith, hogy ezt te csinálod, vagy valaki más. A válasz egészen addig nem lesz ott, amíg nem állsz rá teljesen készen.

És persze azt mondod: Ó, de hát én készen állok a megvilágosodásomra. – Nem eléggé! Lényegében nem igazán állsz készen. Nem igazán. Oka van ennek a várakozásnak, és még ezt is képes vagy elrejteni magad elől. És el fogod azt fedni, el fogod azt maszkírozni, és azt mondod majd: - Ó! Hát azért, hogy mindannyian együtt csináljuk ezt meg Shaumbraként, és feltehessük majd a Facebookra! (nevetés) Edith, a Facebook Királynő! (még nagyobb nevetés, Adamus is nevet) És: - Majd szépen együtt megcsináljuk! – vagy……miért? Nem kell most válaszolnod. És azt mondod, hogy ezt nekem kellene elmondanom neked. Nem, az nagyon maga alá temetne téged, ezért neked kell ezt felismerned, amikor készen állsz rá.

De szeretném, ha úgy mennél ma el innen, vagy amennyiben online nézel minket, akkor úgy tedd, amit teszel majd a Shoud végeztével, hogy érezz bele ebbe a kérdésbe! Szeretném, ha beleéreznél ebbe, és nem a fejedből próbálnád ezt megválaszolni. Mert a válasz nem onnan fog érkezni. És nem az lesz, hogy: „Ó, hát azért, mert a megfelelő időben kellett visszajönnöm, amikor a meridiánok és a hálók, a rácsozatok mind összhangban vannak, és akkor a tündérek, a dévák és a törpék is mind támogatni fognak.” – Jaj, kussoljál már! Egyértelműen nem állsz készen a saját válaszodra.

És ezen lehet vitázni: „Ó, hát ezt akárkinek mondhatnád!” – Nem igazán. A legtöbb ember erre nincs úgy felkészülve, mint ti. A legtöbben nem voltak ott Yeshua idejében. A legtöbben nem vonultak el a kolostorokba és a zárdákba a mély belső tanulmányozás céljából. A legtöbben nem rendelkeznek a Kabbala tudásával a belsőjükben úgy, mint ti. Ne feledjétek, ez nem csak egy zsidó szent könyv. A Kabbala az Igazság, és az eredete jóval korábbra nyúlik vissza.

A legtöbben nem állnak erre készen, tehát a kérdésem nem rájuk vonatkozik, egyáltalán nem. Még csak nem is a legtöbb New Age-esre. És ez érdekes, mert ti, Shaumbra csoportként – túlléptetek a New Age-en. Jóval túlléptetek rajta. Mert az már nem alkalmazható.

Meghaladtátok a spiritualitást. Tényleg. Ez többé már nem egy spirituális csoport, mert a spiritualitást túl sok elképzelés, struktúra, múlt és makyo határozza meg. És ez még csak nem is okkult többé már. Ezen már túl vagytok. Egy másik szintre vittétek ezt az egészet. Egy másik szintre vittétek magatokat. Ezért sem találjátok meg a komfort szinteteket azzal a sok spirituális New Age csoporttal, mert mi nem ott vagyunk. És ez egyértelműen nem valami vallás.

De eljutottunk ehhez az érdekes ponthoz, ehhez a fura, feszült, törési ponthoz a felismerésedben, te pedig nem érted, hogy a dolgok miért olyan durvák mostanában. Hát azért, mert változol. De fel kell tennem ezt a kérdést. Megtehetted volna. Ott voltam melletted. Már jó régen megtehetted volna. Miért nem tetted meg? Mire vártál?

Ezt a választ neked magadnak kell felfedezned. És ezt nem tudjuk így közösen megtenni. Ez csak a mellékhatás. Miért vártál?

Amikor készen állsz találkozni azzal a részeddel, aki ezt tudja, akkor majd készen fogsz állni a megvilágosodásodra. Amikor nem vagy képes a választ tisztán és pontosan meghatározni, amikor egyre csak gyártod a makyos kifogásaidat, amikor túl sokat gondolkozol ezen az egészen, akkor ezt azt jelenti, hogy van benned valami, ami ezt még nem igazán akarja. Még nem akarja ezt. És ez nem egy rossz dolog. Hiszen várhatsz akár öt évet, akár húsz évet, akár még tíz életet is, ez sem számít. De itt van ez a dinamika, és kérlek ne ítéld ezt rossznak! Ez egyszerűen csak valami, amire még mindig szert teszel az emberi szereped eljátszásával. Ez valami olyan, amivel kapcsolatban azt érzed, hogy az el fog tűnni a megvilágosodással.

Talán ez a félelem. Talán a halálfélelem. Talán ennyire egyszerű. De nem hinném.

Talán valami másról van itt szó.

Igen, add oda a mikrofont a jóképű úriembernek!

PETER: Köszönöm.

ADAMUS: Igen.

PETER: Én azt érzem, hogy nem voltam hajlandó felelősséget vállalni. Nem voltam….ennél egyszerűebben nem tudom megfogalmazni. Nem voltam hajlandó felelősséget vállalni.

ADAMUS: És még egy lépéssel tovább vihetem ezt?

PETER: Igen.

ADAMUS: És ne feledjétek, hogy ez Peternek szól. Nem vonatkozik mindenkire. Ez Peternek szól. Nem csak, hogy nem voltál hajlandó felelősséget vállalni, és nézzük csak ezt meg egy másik nézőpontból – hanem közben még jól is érezted magad.

PETER. Így van.

ADAMUS: Jól érezted magad. És még egy dolgot közbevetnék itt. Mindenki függővé válik. Egyébként augusztusban tartunk itt egy tanfolyamot a függőségekről. Mindenki függővé válik, mert a függőségektől jól érzik magukat. Átkozottul jól. Ez szolgáltat okot arra, hogy reggelente felkelj, mert így visszatérhetsz a függőségedhez, legyen szó akár fizikai, mentális vagy érzelmi függőségről – az mindegy.

PETER: Van egy olyan része ennek, amihez hozzászoktam, ami számomra komfortos, és amit tényleg élvezek benne.

ADAMUS: Igen, igen.

PETER: És ezt a játszmát nem akarom feladni.

ADAMUS: Egyáltalán nem.

PETER: Tudod,…

ADAMUS: És mit szólnál ahhoz, ha egy kicsit megkönnyítenénk ezt a játszmát?

PETER: Oké.

ADAMUS: Te szereted ezt.

PETER: Na, azért nem mindig.

ADAMUS: Egy kicsit…

PETER: Nem mindig.

ADAMUS: De akkor is….

PETER: Nem mindig, tudod. A lehetetlen az jó móka, mert amikor megteszed, akkor az csodás. (nevet)

ADAMUS: Akkor tegyük ezt a játszmát kicsit könnyebbé, és hozzunk be egy kicsit több pénzt ehhez a játszmához!

PETER: Oké.

ADAMUS: Itt vagyunk a kockajáték asztalnál, egy kicsivel több pénzzel tudsz játszani, és tegyük ezt a játékot egy kicsit gyümölcsözőbbé!

PETER: Oké.

ADAMUS: És bárhol helyet foglalhatsz a játék asztalnál. Mindössze egy kicsit jobbá tesszük a játékot. Mit szólsz ehhez?

PETER: Követlek.

ADAMUS: Ez nem fog megtörténni. (nevetés) És pontosan ezt érzitek most mindannyian, és ez része a munkámnak. Nem fogjátok jobbá tenni a játszmát. De nem ám! De a spirituális, a vallásos és ehhez hasonló mozgalmak szinte mind azzal próbálkoznak, hogy megpróbálják kissé jobbá tenni a játszmát! Nekem nem ez a munkám, és valójában ti sem erre vágytok. Nem az a szenvedélyetek, hogy egy kicsit jobbá tegyétek a játszmát.

Mert pontosan itt akadnak el az emberek a megvilágosodásban. Csak megpróbálják kicsit jobbá tenni az emberi életüket. A függőségeiket kicsit még jobban megerősítik, még élvezetesebbé teszik azokat, legyen szó bármilyen függőségről, kicsit még szórakoztatóbbá teszik azokat. Mi nem ezért vagyunk itt. Egyáltalán nem ezért vagyunk itt. Ezeken túl fogunk lépni.

Még egy valakit kérnék drága Linda! Nem, még kettőt! David jelentkezik. David alig kap szót. Igen.

MARY SUE: Úgy érzem, hogy jobban megbíztam másokban, mint magamban.

ADAMUS: Jó. Fordítsuk ezt meg most: - Nem bízol magadban. Ennek semmi köze másokhoz. És igen, ez lehetne az ő nagyon is alapos oka: - Nem bízom meg magamban.

Van egy óriási tényező a megvilágosodásban. Máris rá fogok erre térni, hogy van egy óriási tényező az elengedéssel kapcsolatosan, és ez kivétel nélkül mindannyiótokba bele van ágyazódva, amikor tényleg elengedésben vagy. Amikor igazán elengedésben vagy, akkor bejön az, hogy a sárkányok, a démonok, maga a sátán és mindenki más is csak az elengedésedre vár, hogy akkor aztán elkapjon, és jól bekebelezhessen téged. Ez a félelem kivétel nélkül mindannyiótokban ott van. Még ott van az is, hogy: - Mi történik, ha meg van az elengedésem, és kiderül, hogy ez az egész csak egy vicc volt? – Meg fogom adni nektek az ezeken túl található egyszerű válaszomat.

Az élet lényegében olyan, amilyennek elképzeled, amilyennek választod a Kyeperrel. A Kyeper. Itt van ez a levegő, a fizikai, éteri levegő, ami létrehoz egy szövetet, egy anyagot, egy csodálatosan fénylő, csillogó kelmét, anyagot. A Kyeper-edet ráteríted erre a szövetre, és ez az, ami megteremti az életedet. A legtöbb ember ezt nem tudja, és nem is tudatosan csinálják ezt az egészet, hanem egyszerűen csak ráfröcskölnek vagy ráköpdösnek erre a szövetre. (kisebb nevetések) Pedig ez egy gyönyörűséges kelme, és a Kyeperrel bármit megteremthetsz, amit csak akarsz.

Ahová tartasz, ahová mindannyian tartunk az az, hogy bármit megteremthetsz, amit csak akarsz. Ott van az a félelem, hogy lesz abban egy kis sötétség. Egyszerűen csak nevess a sötétségen! Igen. Mert ott lesz. És a sajátod lesz. De csak nevess rajta, és akkor azzá válunk, amivé csak válni akarunk, és folyamatosan csak fejlesztjük, kiterjesztjük azt, hogy még többet kihozzunk abból a festményből, abból a levegőből és éteri kelméből. Ez ennyire egyszerű.

Vagyis azt akarom ezzel mondani, hogy ez mind nem számít, csak az számít, amit választasz. És ennek nagy része az önmagadba vetett bizalomról szól.

És ez visszanyúlik ahhoz a réges-régi dologhoz, amibe már tényleg nagyon belefáradtam: - Ó, rossz dolgokat tettem egy elmúlt életben, és embereket öltem. Háborúztam. – Hát igen. Mind ezt tettük. Ez részét képezi az emberi utazásnak. Tedd túl magad rajta. Egyszerűen csak lépj túl rajta! Ez soha többet nem fog veletek megtörténni, egyikőtökkel sem. Egyikőtökkel sem – azért ezt most duplán leellenőrzöm (nevetés) – egyikőtök sem lesz gyilkos, vagy terrorista, vagy semmi ilyesmi. Tehát ez nem fog megtörténni. Lépj túl rajta!

Oké, még kérek egy gyors választ, mert tovább kell lépnünk.

LINDA: Már felszólítottad Davidet.

ADAMUS: David. Igen, David. Miért vártál?

DAVID: Szerintem én is, és a többi Shaumbra is az emberiség iránti szeretetünkből vártunk. Tudtuk, hogy ez egy intenzív átalakulással járó időszak lesz, és így szolgálatot láthatunk el. Ezzel egy időben pedig ott volt bennünk az a nyugtalanító kétség.

ADAMUS: Igen.

DAVID: …hogy a könnyebb utat kellene választanunk és mi ezt kétségbe vonjuk.

ADAMUS: Mint a korán kelő madár, aki elkapja a kukacot, vagy valami ilyesmi. – Már akkoriban meg kellett volna tennünk. – Na, igen.

DAVID: Tehát van…

ADAMUS: Igen, és erről szeretnék beszélni David. Köszönöm. Ez egy nagyon jó dolog, „itt lenni és szolgálni az emberiséget”. (kisebb nevetések)

Le van írva a Kabbalában. Igen, Linda, vinnéd a mikrofont? Megfuttatlak itt.

DAVID: És ha a szolgálat szót említettem, az csak az idegességem miatt volt, hogy itt állok mindannyiótok előtt. De azt értettem ezalatt, hogy az emberiség és Gaia miatt érzett szeretetünk és szenvedélyünk miatt.

ADAMUS: Rendben, és ez egy valós ok. Vagyis inkább egy valós kifogás.

DAVID: Oké. (nevetve)

ADAMUS: De hadd meséljek erről valamit!

Visszamenve az időben úgy 5-600 évet, ez volt az általánosan elfogadott nézet a spirituális körökben, a Misztérium Iskolákban, mindenhol, hogy a felemelkedésed, a megvilágosodásod mindenki mástól függ. Ez volt akkoriban a felkapott nézet: - Nem teszem meg, amíg mindannyian készen nem állunk erre. –És ez remekül hangzott, és akkoriban ez nagyon divatos formula volt, és a legtöbb spirituális irányzat ezen az elven alapult. És ez így is volt, egészen…. tegnapig (nevetés). Nem, de elmesélem ennek az egésznek a történetét. Létezik egy filozófiai, spirituális hiedelem ebben, és a legtöbben ebben hittek. Azok a kevesek, akik nem, na őket kidobták. „Mi ezt az egész emberiségért tesszük.”

És egy érdekes dolog történt. Jöttem én. (Adamus mosolyog) Tényleg, én voltam a legelső, aki ez ellen kezdtem beszélni nagyon is gyakorlatias fogalmakkal. Emlékszem azokra a hosszas vitáinkra több száz évvel ezelőttről. Egy nagyon rövid időszak erejéig elég népszerűtlen voltam emiatt, ha hiszitek, ha nem. (nevetések) És Shaumbra….na igen, valaki máris írja az e-mailt, vagy írja a Facebookra a következőt: - Hogy lehet ennyire arrogáns? – És tudod mit? Ez egy színjáték, egy alakítás, és talán neked is abba kellene már hagynod ezt a potyautas alakításodat!

LINDA: Ó!

ADAMUS: Nem mindenkihez szólok, csak ahhoz az egy személyhez, aki az előbb azt mondta: - Ó, mennyire arrogáns!

LINDA: Mondd meg neki! Mondd meg neki!

ADAMUS: Miért nem hagyod már abba ezt a faragatlan alakításodat? Oké? Tudod, hogy hozzád szólok. (Adamus nevet) Ez az egész egy színjáték, és ha egy kicsit nagyképű az alakításod, az mindig jobb, mint amikor az áldozatot játszod. Próbáld csak ki! Szerepelj egy kicsit! – Igen. Az élet jó volt hozzám! Ezért egy kicsit jobb vagyok. Engem nem érdekel! (nevetés) Ez csak egy alakítás! És akkor tudod, hogy mi történik? Eszerint cselekszel. Tudod: - Oké, szóval több pénzem van, mint neked. Rendben? Számomra ez rendben van. Neked viszont ez nem oké. (még több nevetés) Ha így kezdesz szerepelni, akkor tudod mi lesz? Az energia is ezen az úton jön be az életedbe. És ez egy fura dolog. Ezt hívják – hol a könyvem? Szükségem van rá kellékként – A tudat alakítása. Igen. Valakinél itt van. Na, ez az. (valaki a kezébe adja a könyvet) Igen.

Olyan ez, mint A tudat alakítása. Minden itt van ezen a 150 oldalon. Érdekes megjegyezni, hogy van benne 10 üres oldal. Hogy ezt miért csinálták? Ez az egész egy alakítás. Úgy teszel, mintha készen állnál a megvilágosodásra vagy a felemelkedésre, és így szerinted mi történik? Az ott van. Ez az egész egy alakítás.

Néhányan vitába szállnának ezzel, azt mondva, hogy ez nem valóságos. Ó, a szart! Nézz már magadra! (Adamus a kamerába mondja a szavait) Ez egy alakítás, és nem valódi, és most már nagyon fárasztó! Nem mindegyikőtökhöz szólok most, akik online néztek minket, csak ahhoz az egyhez. Ahhoz. (nevetés) – Valami rosszat fogok írni a Facebookra.

Ez az egész egy alakítás, és bármit előadhatsz, amit csak akarsz. Lehetsz excentrikus – ó, már egyébként is az vagy! Bármit előadhatsz! Előadhatod azt is, hogy te annyira egyben vagy, hogy még ha az emberi éned rá is kezd arra, hogy: - Ugyan már, csak kamuzol itt! – az sem érdekel. Te vagy a kamugép, te buta emberi rész! Te kamuzol. Én azt fogom előadni, hogy már nagyon is egyben vagyok, és bőségben élek. Azt adom elő, hogy az egészségem rendben van, és ebben a fiatalos, vibráló testben élek. – Ez az egész egy alakítás, és abban a pillanatban, amikor ezt el is hiszed, hogy te ezt csak színleled, abban a pillanatban, amikor elhiszed, hogy az alakításod pusztán egy emberi korlátozottság, onnantól nagyon, de nagyon hosszú utat kell még bejárnod.

Tehát adj elő bármit! És egyszerre adj elő több szerepet! Egyszerre többet, sokat! Ez nem egysíkú! Egyszerre több színész is lehetsz a saját színpadodon! Bármi előadhatsz, amihez csak kedvet érzel.

Hol is tartottunk az elterelésünk előtt? David. Annak történetéhez, hogy három vagy négyszáz évvel ezelőtt nagyon divatos volt az az elképzelés, hogy mi ezt az emberiségért tesszük. Már nem tudom ki kezdte el ezt az egészet, de biztosan leütöttem volna, ha ott lettem volna és tudtam volna erről, mert ezt a szép kis történetet mindenki egy az egyben elhitte. Fel tudjátok fogni milyen hosszú idő az, mire mindenki megvilágosodik ezen a bolygón?

Először is folyamatosan jönnek be újak, mégpedig elég gyors iramban. És talán ezer életen is át kell menniük. Na jó, rövidítsük le hétszázra az életeik számát. Meg akarod őket várni? És a gyermekeiket is? És a gyermekeik gyermekeit is? Ugyan már!

Tehát javasoltam valamit egy összejövetel alkalmával, ahol az akkori időszak testet öltött Mesterei gyűltek össze! A következő volt a javaslatom: - Mit szólnátok ahhoz, ha ez egy szuverén utazás lenne? – Mindenki csak sóhajtozott, ódzkodott.

Mi lenne, ha többé nem erre a „mindenkinek” nevezett tömegre fókuszálnánk, hogy mindenkinek előtted kell ezt megtennie? Én leszek a legutolsó, aki átmegy azon az ajtón. A kapitány hagyja el utoljára a süllyedő hajót. – A szarba már, a kapitánynak kellene elsőnek elhagynia a hajót, és találnia kellene egy csónakot, amivel mindenki mást is meg tud menteni. (Adamus nevet) Nem értem én ezt a mentalitást.

Tehát akkoriban azt javasoltam, hogy mi lenne, ha kiszállnánk abból a programból? És mit választoltak? Azt, hogy nem. Nem, senkit sem hagyunk magunk mögött.

LINDA: Senkit sem hagyunk magunk mögött.

ADAMUS: Senkit sem hagyunk magunk mögött. Mindenkit hagyj magad mögött! (nevetés) Ez egy sokkal jobb program.

A javaslatomban azt mondtam: - Mi lenne, ha egy vagy kettő, vagy öt ember megvilágosodna? – Ó, ekkor akkora csönd telepedett a szobára, akárcsak most itt. – De akkor mi történne Adamus?

Azt feleltem: - Tegyük fel, hogy van öt ember, aki megvilágosodott, és utána itt marad a testében ezen a bolygón, és nem szaladgálnak fel alá, azt kiabálva: - Megvilágosodtam! Hanem egyszerűen csak itt maradnának a bolygón, és így Szabványokká, példaképpé válnának. – Mert tudjátok hány olyan ember van, aki azt hiszi, hogy ebben az életében meg fog világosodni? Nem sok. Nincs bennük remény. A régi Mesterek régi történeteit ismerik. Nem él bennük a remény. Vagyis nem hiszik el, hogy tényleg képesek erre. Azt hiszik, hogy a túloldalon kapják majd meg a válaszokat és a feloldozást, és a legtöbben hisznek vagy a mennyországban és a pokolban, vagy valami másban a kettő között. Ezért csak várnak. Nem hiszik el, hogy képesek erre. De ha öt megvilágosodott embert bemutatnék nektek itt, ezen a színpadon, vagy kint a parkban, vagy egy bevásárló központban, vagy egy repülőtéren, ötöt, akinek meg sem kell szólalniuk, mégis ott ragyog a karizmájuk, akkor az tényleg változást idézne elő.

És erre a válasz az volt, hogy: - Hm…. a többi Mestertől. Nem voltak még teljesen készen erre, mert vagy túl sokat invesztáltak a régi gondolkodásukba, vagy függővé váltak tőlük. Én mégis azt mondtam: - Mi lenne, ha….

Mi lenne, ha többé nem lenne szükség erre a fajta csatornázásra? Mi lenne, ha az itt álló ember egy megvilágosodott Mester lenne? Nem lenne sokkal, de sokkal jobb, mint ez a szakadatlan várakozás, és várakozás és várakozás és várakozás az egész emberiségre? Nem lenne nekik is jobb, ha igazi példákat látnának maguk előtt? Hmm. Hmm.

Ez még manapság sem egy túlzottan népszerű ötlet. A legtöbb csoport még mindig ezt a kumbaya dolgot csinálja. „Egyszerre kell megtennünk. Mindannyian Egyek vagyunk. – Nem.

Ezt elmondhatom – neked, aki még mindig nézel minket, és még mindig írogatsz. Nahát – Adamus! (Adamus nevet) – Mindannyitoknak elárulok egy aprócska kis titkot, és ez az egyik kedvenc témám, és nem az egység. Ha az egységet keresed, akkor nem vagy itt jó helyen.

Nincs olyan, hogy visszatérés az Egységbe, visszatérés Istenhez, nincs olyan, hogy akkor most mind visszaáradunk Istenbe. Nem. Lényegében Isten sem létezik, de ez egy másik téma. Vagyis létezik, csak nem az emberi Isten. Már nagyon elegem van abból az emberi Istenből! Az egy fellengzős, hanta Isten. Engedjétek meg nekem, hogy időnként fellengzős legyek! De nincs visszatérés az egységhez. Nem létezik egyetemes egység. „Mindannyian Egyek vagyunk.” Igen, vannak bennünk hasonlóságok, de nem vagy Egy mindenkivel. Szuverén vagy. Szuverén vagy.

Egy szuverén létező sokkal jobb nézőponttal rendelkezik és sokkal nagyobb az együttérzése mindenki mással. Sokkal együtérzőbb mindenki más utazásával, dolgával, egyediségével, mint az, akik megpróbál visszajutni az Egybe. Az a személy, aki megpróbál visszajutni az Egybe, biztosítani akarja, hogy mindenki más az ő példáját kövesse. Ez maga a pokol. És ezt most szó szerint értem, hogy ez maga a pokol, mert elképzelik, ahogy visszatérnek az Egység felhőjébe, de ezt a saját maguk módján akarják megtenni, és másoktól is ugyanezt a módot várják el. El tudjátok képzelni, hogy ez mekkora konfliktust okoz, amikor mindenkit megpróbálnak visszaterelni az egységbe, persze kizárólag a saját elképzeléseik, a saját módszerük szerint. Ez nem működik.

Szuverén vagy. Nem térsz vissza még a saját Egységedbe sem, mert fel fogod fedezni, és a mostani Keahakban kifejezetten ezen fogjuk tartani a fókuszt, hogy te nem EGY vagy. Hanem Sok vagy. Abszolút. Nem térsz vissza valamiféle pihe-puha vattacukorszerű lélekhez, aki mindent megtesz neked helyetted. Az nincs ott. Pont úgy, ahogy Isten sincs ott, a lélek sincs ott, mert ezek mindössze emberi elképzelések. Ezek emberi építmények, akinek egy megmentőre van szüksége. Mi nem ide tartunk. Mi belemegyünk a Sok(dimenziós) Énedbe – a sok, sok, sok, sok Énedbe –és ez hatalmas szabadság és jókora áldás.

Oké, eltértem a tárgytól, de szándékosan.

LINDA: Ez most egy bemelegítő a júniusi előadásodra?

ADAMUS: Még csak úgy tíz százalékot adtam át a mai megbeszélésünkből. (Adamus nevet)

LINDA: Pedig úgy hangzik, mintha egy bemelegítés lenne júniusra.

ADAMUS: Ez….máris elmagyarázom. Következő kérdés.

EDITH: Olyan ez, mintha ezzel Tóbiást írnád felül.

ADAMUS: Tóbiást írnám felül?!

EDITH: Igen.

ADAMUS: Lehetséges. (Adamus nevet)

Oké. Jöhet a következő kérdés. Mi a legutolsó dolog, amit az ember megtesz a megvilágosodás realizációját megelőzően?

LINDA: Kakil. (nevetés)

ADAMUS: Oké, talán már kezdelek megérteni! (még több nevetés) Nos, ez akár igaz is lehet.

SART: Lehetséges!

ADAMUS: Ó, szar! Ahogy ezt Sart mondaná!

Mi a legutolsó dolog, amit egy ember megtesz, mielőtt realizálja a megvilágosodását? Nagyon gondosan megválogattam a szavaimat. Mi a legutolsó dolog, amit egy ember megtesz, mielőtt realizálja a megvilágosodását?

Oké, ez gyors lesz, mert még sok mindenről kell beszélnünk. Igen.

SHAUMBRA 1. (nő): Mm.

ADAMUS: Hú!

SHAUMBRA 1: Hát…

ADAMUS: A legutolsó dolog.

SHAUMBRA 1: Keresek egy jó szót a káromkodásra.

ADAMUS: Ez rendben van. Nekem ezt már nem engedik, de te megteheted. Mi lenne ez a káromkodás? Csak kíváncsi vagyok.

SHAUMBRA 1: Ó, a szarba!

ADAMUS: Ó, ez nem káromkodás, ez csak hétköznapi szóhasználat. (kisebb nevetések)

SHAUMBRA 1: Hát, nekem úgy tűnik…

ADAMUS: A szar szót szerintem az angol nyelvterületeten többet használják, mint az „a” határozott névelőt, és az „egy” határozatlan névelőt. De igen, ez minden: Igen, a szar szarja! Ó, igen! – Úgy értem manapság így beszélnek az emberek.

SHAUMBRA 1: Úgy tűnik, mintha lenne valami, legalábbis abból, amit hallottam, úgy tűnik, hogy van egy felismerés, hogy ez nem arról szól, hogy egy vagyok, és ez talán szomorúságot kelt bennem….

ADAMUS: David.

SHAUMBRA 1: Egy részben.

ADAMUS: David, készíts rólam egy fotót! Készíts rólam egy fotót! (Adamus borzalmas képet vág a kamerába, amin nevetnek)

SHAUMBRA: Ó, a szarba!

ADAMUS: Micsoda?!

SHAUMBRA 1: Szerintem a káromkodás volt a legjobb válasz.

ADAMUS: Egyszerűsítsük ezt le teljesen! Mi a legutolsó dolog, amit az ember megtesz, mielőtt realizálná a megvilágosodását? (Csettint egyet)

SHAUMBRA 1: Fogják magukat és meglépik.

ADAMUS: Oké, ez egy jó válasz. Rendben, köszönöm. Észrevetted a különbséget aközött, amikor belementél abba a mentális mocsárba, és aközött, amikor azt mondtad: - Csak fogják magukat és meglépik? Mert ez vezet el az én válaszomhoz.

Következő. Csak egy pár választ kérek! Mi a legutolsó dolog, amit az ember megtesz, mielőtt realizálná a megvilágosodását? Igen, Vince.

VINCE: Miért várnék vele ilyen sokáig?

ADAMUS: Igen. Ez egy gondolat, de mi a legutolsó dolog, amit megteszel?

VINCE: Feladod az egészet.

ADAMUS: Jó. Jó. Ez a válasz a kérdésemre. Én ezt a választ adtam volna.

Abbahagyod a próbálkozást. Ez a legutolsó dolog, amit egy ember megtesz.

Talán egy páran azt gondoltátok, hogy valami hatalmas, misztikus dolgot kell tenni. Na, igen. Abbahagyod a próbálkozást, és egyszerűen csak elengeded. Ezt hívom én megengedésnek. Amikor befejezed a próbálkozást. Az erőfeszítést. A nyomást. Abbahagyod azt, hogy megpróbálod kitalálni. Ez meg fog történni, akkor miért cseszed össze? Miért avatkozol bele? Meg fog történni.

És erre most mindannyiótoknak megkönnyebbülten fel kellene lélegeznetek! – Ó, Istenem! - Nem igazán. Ha tanulmányozod a Felemelkedett Mestereket, és megnézed az útjukat, akkor sok a közös bennük. Mind sokat tanultak. Mind hatalmas önfegyelmet gyakoroltak. Mind rengeteget szenvedtek, és nagyon rosszul érezték magukat….bűntudatuk volt. Bűntudat, bűntudat. Ez egy nagyon fura része a folyamatnak: - Ó, ezt és ezt a rossz dolgot tettem. Kérlek szépen, bocsáss meg! – Ó, aztán egy ponton felhagynak a próbálkozással. Feladják azt. És ez visszanyúlik egy kicsit Yeshua történetéhez, amikor itt voltatok, hogy elültessétek az isteni magot, majd nekiálltatok tanulni, és elzártátok magatokat ezekben a szent szervezetekben, majd belefáradtatok, elegetek lett belőle, és kiábrándultan ott hagytátok az egészet.

Ez itt most nagyon hasonlít ahhoz. Szinte már teljesen belefáradtatok a saját utatokba, abba, amit tesztek, a spiritualitásotokba. Ó, maga a szó sem hangzik már annyira jól! A spiritualitás csak egy újabb kifogás arra vonatkozóan, hogy ne legyél benne az emberi életedben, önmagadban, tehát belefáradsz ebbe az egészbe, és hirtelen, akár tudatosan, akár öntudatlanul, de fogod magad, és feladod a próbálkozást. – Már annyira belefáradtam. Mert nem juttatott el sehova. Mindez a sok-sok év, akár a Bíbor Körrel, akár más csoporttal, hát nézz csak rám! Csődtömeg vagyok. Teljesen kimerültem. Nincs egy vasam sem. Semmim sincs. Az emberek nem szeretnek. Büdös vagyok. Feladom. Feladom. És egyszerűen csak beleveszek az életbe. – És ez valójában tényleg jó, amikor eljutsz erre a pontra.

Először is, nem fogsz beleveszni az életbe. Egyáltalán nem leszel olyan, mint a többiek. De a jó dolog az volt, hogy végre-valahára feladtad. Végre felhagytál azzal, hogy megpróbálj spirituális lenni, és véget vetettél annak, hogy próbálkozz a felemelkedéssel.

A megvilágosodás itt van. Korábban az kérdeztem, hogy miért vártál ezzel, azt feltételezve, hogy már pár élettel ezelőtt is megtehetted volna. Már itt van. Az összes felkészülés lezajlott. Az összes folyamat meg volt, már felkészítetted magad rá. Itt van. Tehát fejezd be a próbálkozást!

De, hogy megválaszoljam a kérdést, amikor azt mondom, hogy abbahagyod a próbálkozást, akkor ez azt vonja maga után, hogyha felhagysz a próbálkozással, akkor az itt van, mert már eddig is megtörténhetett volna. És ez visszanyúlik az első kérdésemhez: - Mire vársz?

Ne kezdj el ezen gondolkodni, mert azzal csak az őrületbe kergeted magad! Akkor megint csak keresztül fogsz menni ezen az összes mentális pörgésen. Nem fogod tudni ezt kitalálni, de azt megengedheted, hogy ebbe beleérezz, realizáld, és megtörténjen az „Aha.” Ez nem valami rossz ok. Nem, nem az. Nem egy negatív ok, erről szó sincs. Ez egy nagyon mély ok. Egy nagyon tiszta és valós ok.

Amikor hallod magad, hogy odabent megy a szövegelés, akkor tedd azt félre, mert a válasz mindössze pár egyszerű szó. Fel fogod azt ismerni, és amikor ezt megtörténik, akkor felismered, hogy készen állsz. És ez félelmetes lesz. Fel fogod ismerni, hogy itt az ideje egy kis felelősségvállalásnak. Én ezt így akarom hívni. Igazából ez nem felelősségvállalás, hanem sokkal inkább az, hogy itt az ideje. És amikor eljutsz ehhez a nagyon egyszerű, mélyreható, tiszta válaszhoz önmagadban – hogy miért vártál eddig és hogy mire vársz – akkor tudni fogod, hogy készen állsz. És akkor még egy kérdésre választ kell adnod magadnak – Ebben a pillanatban készen állsz?

Máris elárulom a választ. Ha egyszer felismered, hogy miért vártál ezzel ennyit, ha egyszer ezt megérted, akkor nem tudsz többet várni. Akkor nem tudsz többé halogatni. Vége a halogatásnak.

Akkor most erre vegyünk egy mély lélegzetet!

Ó, annyira szeretlek benneteket! Imádom, hogy nem kell itt a szenteskedőt játszanunk. Szeretem, hogy megengeded magadnak, hogy érezd a legbensőbb, legmélyebb érzéseidet.

A következő dolog. Megígértem, hogy beszélni fogunk két irányzatról. Ezek világtrendek. Nagyon gyorsan átvesszük ezeket. Először tőlem hallottál erről, és nem Tóbiástól. Az egyik leghatalmasabb trend jelenleg a világban a hatalom. Mindenki benne van ebben, akár tudnak róla, akár nem. A hatalom felhalmozásában. Ezt meg lehet tenni a pénzzel, a politikával, a kormánnyal, a szexszel, az iparágakkal, a kereskedelemmel és a vallással. Minden a hatalom körül forog.

És ezen a bolygón van egy masszív vezérlő erő a hatalom iránt. És nem csak erről van szó, hanem arról is, hogy ez a hatalom iránti vágy lényegében azt okozza, hogy más birodalmakban élő létezők – és ezalatt nem a kis űrhajókban utazó emberkéket értem, hanem más létezőket - tehát ezeknek a létezőknek ez a dolog kifejezetten felkeltette az érdeklődését eziránt a bolygó iránt, mert itt ez a hatalmi megszállottság folyik. Mindenhol ezt látod, de mostanság még inkább, mint eddig bármikor. Mindenhol megmutatkozik.

Olvassatok a sorok között, halljátok ki ezt a híradóból az eseményekkel kapcsolatosan. Álljatok meg egy pillanatra, és mondjátok azt: - Nos, mi köze van ennek a hatalomhoz? – És rá fogsz jönni, hogy szinte minden, ami a külvilágban történik, egy hatalmi játszma. Van egy népszerű TV sorozatotok, a Trónok harca, ami szintén ugyanerről szól, de jobb cím lenne rá a Hatalom játszmája vagy a Hatalmi harcok. A hatalom változása és mozgása.

A hatalom illúzió. A tiszta birodalmakban nem létezik a hatalom. Nincs szükség hatalomra. És itt most nem az energia értelmében beszélek a hatalomról, nem a gázolaj és a benzin értelmében beszélek erről, amit beletankoltok az autótokba, mert az üzemanyag. Én itt most a pszichológiai értelemben vett hatalomról, a mentális hatalomról beszélek, ami egyre csak nőni fog, el fog hatalmasodni.

Az emberek leginkább a hatalomtól függnek, jobban függnek tőle, mint bármi mástól. Lényegében szinte lehetetlen – sőt, azt mondom, hogy teljes egészében lehetetlen bármilyen fizikai anyagtól függővé válni. Az alkoholtól, a cigitől, a drogoktól, a gyógyszerektől – fizikailag lehetetlen ezektől függővé válni. Vannak, akik ezzel vitába szállnának. De nagyon is függővé tudsz válni a hatalomtól, sok különböző és néha alattomos módon. Függővé válhatsz a hatalomtól, majd ezt a függősségedet a drog, a gyógyszer használatodban, vagy az alkoholban játszod ki, így próbálod csillapítani a hatalmi fájdalmadat. Meglehetősen fura módon, ez élvezetes, és egyben fájdalmas is, de egyre többet fogtok ebből látni ezen a bolygón.

Arra kérlek, hogy ismerd fel magadban, hogy innentől kezdve nincs szükséged hatalomra. Nincs rá szükséged. Vannak olyanok, akikkel az éjszakai üléseinken szoktam ezt megbeszélni, akik vitatkoznak velem, és kompromisszumot kötnek. Azt mondják: - Oké, lecsökkentem a hatalom iránti szükségletemet, de még mindig szükségem van egy kis védelemre a többi ember ellen, mert hatalmi játékokat játszanak. Így aztán mégis szükségem van belőle egy kicsire. – Nem, ez nem így működik. Ez a mindent vagy semmit dolog. Minden vagy semmi. A hatalom illúzió.

A hatalom azt jelenti, hogy ezzel kijelented, hogy abban hiszel, hogy saját magadon kívülről van szükséged dolgokra, amihez önmagadon kívülről kell hozzájutnod, pedig ez nem igaz. Egyetlen egy dologra sincs önmagadon kívül szükséged. Minden energia – és az energia bevonzója – már itt van, kifejezetten akkor, ha el is kezded azt használni.

A Kyeper, a kreativitásod, a szellemed – már itt van. De ha még mindig függsz a hatalomtól – és ez lesz a mondandóm lényege az augusztusi tanfolyam során – ha még mindig függsz a hatalomtól, ha még mindig azzal próbálkozol, hogy több hatalomra tegyél szert, és biztosítsd azt a hatalmat, vagyis azt akarom ezzel mondani, hogy akkor be kell hoznod némi hatalmat és a hatalom bankodban kell azt őrizned.

De ha egyszer felismered, hogy a hatalom illúzió, többé nincs rá szükséged az életedben. És láthatatlanná válsz azok számára, akik még a hatalommal játszadoznak. Egyáltalán nem érdekled őket. Nem próbálnak majd bejönni, és bármit is elvenni tőled, mert nincs étel a spájzban. Nem érdekled őket, számukra te már nem vagy játékos. Arra kérnek majd, hogy menj el az asztaltól, mert nem vagy többé játékos. Semmi sincs a zsebedben. És ekkor válsz szabaddá. Igazán szabaddá.

A hatalom az egyetlen, és talán az egyedüli igazi függőségi erő ezen a bolygón. Ez egy illúzió. Ha egyszer túllépsz ezen a hatalom iránti szükségleteden a személyiségedben, az életedben, akkor szabaddá válsz. Felismered, hogy semmi szükséged a hatalomra. Az energia mindig ott lesz. Ez egy természetes dolog. Amikor a tudatosságodban tartózkodsz, akkor ott van az energia. Amikor szenvedélyes vagy, akkor ott van az energia. Nincs szükséged hatalomra. Az elképesztően hamis.

Ezt jól vésd az eszedbe, és most következik az egyenlet másik oldala, ami a másik óriási trend a bolygón jelenleg. És ha hiszed, ha nem, ez a különbözőségről, a másságról szól. A különbözésről, a változatosságról. Ami fura, mert ha figyelembe veszed, hogy a hatalom áll az egyik oldalon, akkor ez nem is létezhetne. De mégis van egy mozgalom a különbözőség, a másság érdekében, és vannak, akik ezt elfogadásnak hívnák, de egy kicsit mind a kettőt jelenti. Ez a különbözőség témája.

Nézzétek csak meg ezt a bolygót! Soha korábban nem létezett ilyen megmozdulás a különböző gondolatok, a különféle életstílusok elfogadására. Nézzétek csak, mi történik sok országban! Megengedik az azonos neműek házasságát. Ó! Milyen óriási lépés ez a világ számára! (Adamus nevet) Először is, ideje lenne már felismerni, hogy nem ez az első időszak a bolygón, amikor ez történik. Először is ott volt Lemúria, ahol túlnyomórészt olyan testben éltetek, ahol egy testen belül voltak maszkulin és feminin szerveitek és testrészeitek is. És ez talán…..na, én el akarok oda menni! (nevetés) És ugye abban az esetben, még csak nem is arról volt szó, hogy azonos nemű házasságok köttessenek, hiszen egyszerre voltál mindkettő, és együtt voltál mindkettő egyetlen testben. Úgy értem, Isten vajon mit gondolhatott erről? (Adamus nevet)

SART: A szarba!

ADAMUS: A szarba! Nézd mit tettem! (még több nevetés)

Mindannyian maszkulinok és femininek vagytok egyszerre, és a valódi egyensúly az, ha mind a kettőt visszahozod. De visszatérve a különbözőségre, a másságra, visszatérve az azonos neműek házasságára, Atlantiszban ez teljesen hétköznapi dolognak számított. Valójában a házasság intézménye nem volt annyira megszokott. De az teljesen megszokott dolog volt, hogy azt szeresd, akit szeretni választottál, és senki nem avatkozott ebbe bele, és senki nem mondta azt, hogy: - De a két embernek ellenkező neműnek kell lennie.

Tehát egyre több és egyre nagyobb különbözőségeket fogtok látni. A transzneműek elfogadása. Érdekes dolog figyelni, hogy mi történik ezzel. Míg régebben ez fura, hátborzongató és perverz volt, ma azt mondják: - Nahát, lehet benne valami! – Nem azt akarom ezzel mondani, hogy műtessétek át magatokat, de…(nevetgélések) Maszkulin és feminin is vagy. Nehéz, nagyon nehéz egy olyan testben élni, ahol megpróbálsz csak az egyik lenni – csak férfi vagy csak nő. Mind a kettő vagy! Itt az ideje ezt kiengedni, megnyitni, és megengedni, hogy a kettő összejöhessen egymással, egymás mellett létezhessen.

És vannak olyanok is, akik azért jöttek el ide, ebbe az életükbe, mert a szüleik nem gyakorolták a DreamWalker Születést – vádold érte a szüleidet – és a szülők nagyon fiút akartak, és mégis lányt kaptak. Szerintetek ez mennyire megnehezíti a születendő egyedet? De a beérkező, aki az első testet meg akarta ragadni, amihez csak hozzájutott, azt mondta: - Ó, ez nem probléma! Elbírok én azzal a családdal! Képes vagyok kezelni ezt a férfi testet, majd minden kialakul a születést követően. – Na, ekkor aztán tényleg nagyon nehéz elrendezni ezt az egész család és test dolgot. De tudod, ott élhet benned egy kényszerítő vágy, az életed közepén is, hogy azt mondd: - Az első negyven évemet egy férfi testben éltem le. Talán innentől nő leszek. – Mi a gond ezzel?

Tehát a bolygón jelenleg megfigyelhető egy trend a különbözőségre, a változatosságra. Nem csak szexuális értelemben, hanem mindennel kapcsolatosan. Más kultúrák és más gondolatok elfogadása, teljesen eltérő életstílusok elfogadása, és ebből egyre többet fogtok látni. Tehát emlékezzetek, az egyik oldalon a hatalom áll, a másikon pedig a különbözőség, a változatosság, a másság. És ez lesz az egyik legnagyobb probléma a bolygón.

Ez a két dolog nem igazán kompatibilis egymással. (kisebb nevetgélések) Nem működnek túl jól együtt, de mégis itt vannak. Itt van nektek ez a két hatalmas dolog, tehát mi várható?

Egyébként, egy pillanatra most álljunk csak meg! Szinte minden emberi kultúra jelenleg különbözőséget, változatosságot él meg. Ez része az én nem-egység programomnak. (Adamus nevet) Minden saját magává és szuverénné válik, minden, kivéve a vallásokat. Az nem annyira akarja a változatosságot. Vagyis a vallásoknak nagyon nehezükre esik elfogadni a többi vallást. Vagy muszlim, vagy keresztény vagy, vagy zsidó vagy…stb. És amennyiben nem vagy az, akkor Isten nem szeret téged. Ez azért van így, mert a vallásban olyan erős a hatalom, hogy az felülírja a különbözőséget. És ez vissza fog ütni a vallásokra. A visszacsapás alatt azt értem, hogy az elkövetkezendő évtized során, egyre több és több ember fogja otthagyni az egyházat. Réginek fogják azokat tartani, és az emberek meg fogják érezni, hogy az egyházak valójában a hatalomra épültek. És akkor sok elveszett ember lesz majd a bolygón, mert nem lesz többé ott nekik az egyház, amire valaha számítottak, hogy az majd megadja nekik a válaszokat – de lényegében semmilyen választ nem ad nekik, csak úgy tesz, mintha ismerné a válaszokat.

És ez egy hatalmas káoszt és óriási zűrzavart fog létrehozni. A hatalom, a különbözőség, a változatosság, az egyházakban lévő hatalom, és az emberek, akik mást akarnak – ez a kettő nem működik valami jól együtt. Folyamatos összecsapások lesznek emiatt. A hatalom azt fogja hinni, hogy győzedelmeskedett. Nagyon keményen győzni akar, és közben meg itt van a bolygón ez a különbözőség, a változatosság és a másság iránti megmozdulás. Vannak emberek, mint amilyen te is vagy, akik elfogadnak másokat, mert tudod, hogy te magad mi mindenen mentél keresztül. De te is változatossá teszed magad. Nem mész vissza az Egységedbe. Hanem belemész a Sokféleségedbe.

Tehát ez a két nagy átfogó trend, és erre később majd vissza fogunk térni, de most itt az ideje egy jó nagy lélegzetnek! Itt az ideje, ó, és a barátom, tudjátok, aki írogat, elaludt. Nem is értem, hogy történhetett ez meg! (kuncogások)

Itt az ideje annak, hogy vegyél egy jó mély lélegzetet, és eljött egy kis merabh ideje.

Közben el is aludhatsz, ha ezt akarod.

Akkor most egy kicsit kapcsoljuk lejjebb a világítást, és máris megszólal egy kis finom zene. De előtte még egyszer meg szeretném köszönni nektek, és el szeretnélek ismerni egyenként mindannyiótokat. Elismerlek benneteket azért, akik vagytok. Nem azért, amit itt csoportként közösen megtesztek, hanem azért, amit magatokért tesztek. Tudom én, hogy ez nehéz, és tudom, hányszor próbáltál ennek az egésznek hátat fordítani, és elfutni, elszaladni. De ez nem működik. Tudom milyen sokszor próbáltad a homokba dugni a fejed. De az sem működik valami fényesen. Hányszor mehettél volna bele teljesesen a makyóba, de mégis itt vagy. Itt vagy.

Azt szeretném, ha óvatosan, óvatosan beleéreznél ebbe a kérdésbe, hogy ha pár élettel ezelőtt megvilágosodhattál volna, vagy akár ebben az életedben, akkor miért vártál ezzel? Egy csodálatos ajándék van ebben. Ne gondolkozz rajta, csak érezd meg! És azt a választ adja majd meg neked, amit már nagyon régóta kerestél.

De akkor most váltsunk sebességet, és kezdődjék a merabh!

(megszólal a zene: az Utazás a Tudásba című anyagból)

A második kérdésem így szólt: - Mi a legutolsó dolog, amit az ember megtesz, mielőtt realizálná a saját megvilágosodását? És ez egy kis játék a szavakkal, mert azt kérdeztem, hogy mi az, amit az ember utoljára tesz meg – mintha bármit is meg kellene tennie, pedig ez nem így van. Mindössze a próbálkozás feladásáról van szó. Hogy abbahagyd a próbálkozást.

És ez talán egy kicsit ellentmondásosan hangzik, mint: - Ó, nem, de nem kell mégis csak tennem valamit? – Nem.

Adamus, nem kell még tanulnom? – Nem.

Nem kell naponta tizenöt percen keresztül lélegeznem? – Nem, nem igazán. De nem kell nagyon odafigyelnem az étrendemre? – Nem.

Nem kell spirituális gondolatokat gondolnom? – Nem.

Akkor meg mi a fészkes fenét kellene tennem? – Semmit. Semmit.

Azt csinálhatsz, amit csak akarsz. Menj és biciklizz egyet! Tudod, vannak olyan dolgok a ház körül, amiket már régen meg akartál tenni. Mint például azt, hogy kicseréld a villanykörtét, ami már hat hónapja kiégett. Tudom, hogy ettől annyira nagyon embernek érzed magad, de talán mégis meg akarod ezt tenni.

Javítsd meg azt az elromlott ajtókilincset! Tudom, hogy ez nem igazán spirituális, de mivel úgysincs más dolgod, akár meg is teheted.

Csinálj bármit, amit csak akarsz, mert ez itt most a valódi ideje az átalakulásnak, a fejlődésnek, vagy nevezd ezt tetszésed szerint. Ahol is arra lettél felkérve, hogy fejezd be ezt az összes emberi dolgot, mert van valami kényszerítő erő, ami jóval meghaladja az emberi dolgokat.

Van valami annyira kényszerítő, annyira ellenállhatatlan, ami jóval meghaladja mindazt, amit az ember megpróbálhatna irányítani, amiről az ember azt gondolja, hogy azt neki kell irányítania.

A kényszerítő és ellenállhatatlan alatt azt értem, hogy olyan nagyon szenvedélyes, és annyira valódi, káprázatosan szerető és elképesztően hatalmas!

Ne hívjuk ezt Léleknek! Elkezdünk túllépni ezen a szón. Hiszen ez az egész csak te vagy.

És ez nem egy távoli, messzi helyen található. Nincsenek apró kis tündérszárnyai. Ez pusztán te vagy.

Van ez a valami, ami annyira kényszerítő, olyan ellenállhatatlan, hogy annyira nagyon kényszerítő, annyira nagyon szenvedélyes, hogy léteznie kell – nem tud nem létezni – és ez a te realizációd, a te megvilágosodásod.

Ez meg fog történni. Amikor a Mester eljut erre a pontra, akkor a legutolsó dolog, amit megtesz az az, hogy felhagy a próbálkozással, mert felismeri, hogy ez az egész teljesen nevetséges. Mert ez az egész csak a korlátolt elme vagy személyiség munkássága volt, és ekkor megadják magukat saját maguknak, az Én Vagyok-nak. Befejezik azt, hogy magukra és másokra is ráokádják a makyót.

Abbahagyják az azon való gondolkodást, hogy mikor, hol és hogyan…

És befejezik azt, hogy egy megvilágosodott embert csináljanak magukból.

Egyébként sem az ember a felelős ezért az egészért. Egészen addig, amíg az ember azt hiszi, hogy ezt ő maga csinálja, addig az Én Vagyok csak hátradől és türelmesen várakozik.

Amikor az ember leáll – abbahagyja a próbálkozást, abbahagyja az erőfeszítést, abbahagyja a strukturálást – akkor a kényszerítő, ellenállhatatlan megvilágosodás eljön. Nos, valójában azt kellene mondani, hogy akkor jön el, mert a megvilágosodás természetes kényszerítő természete mindig is ott volt – és ezt fel fogod ismerni.

Nem egy játszmát értek ezalatt. Ez nem a szavakkal való játék. Amikor egyszerűen csak veszel egy mély lélegzetet, és abbahagyod a próbálkozást, és nem változtatod ezt a megvilágosodást egy birkózó meccsé, akkor átérzed ezt a saját megvilágosodásod nagyon is kényszerítő, ellenállhatatlan természetét. És akkor az bekövetkezik.

Szeretem ezt a szót, hogy kényszerítő. Azt jelenti, hogy jókora dinamikával, hatalmas szenvedéllyel bír.

Ez nem egy „ha”, vagy egy „talán”, egy „mikor” vagy egy „miért”. Ez kényszerítő, ellenállhatatlan és szenvedélyes.

Annyira kényszerítő, hogy nem tudod azt elrontani, nem tudod azt rosszul csinálni.

Akkor most ragadd meg ezt a pillanatot arra, hogy felhagyj a próbálkozással, még ha csak egy pár rövid percre is – add fel a próbálkozást! Ne akard ezt kitalálni!

Ebben a pillanatban érezd át a megvilágosodásod kényszerítő természetét.

Ami szenvedélyes… jelenlévő….

Ez a megvilágosodás nem köt kompromisszumot. Nem fog kompromisszumot kötni vagy alkudozni az emberrel. Egyáltalán nem. Nincs rá szüksége.

Nem játszik hatalmi játszmát, vagy az elme játszmáit. Azért annyira kényszerítő, mert tudja, mi fog történni. Vegyél erre egy mély lélegzetet!

Tudom, hogy te, az ember elfáradtál, sokszor össze vagy zavarodva, és nem tudod mi fog történni. Csak vegyél egy mély lélegzetet! Ez a megvilágosodás túlnyúl rajtad. Úgy értem, meghaladja a korlátaidat.

Ennek a realizációnak semmi köze sincs a struktúrákhoz vagy a tervekhez.

Mindössze a befogadásodra vár.

(szünet)

Nagy a kényszerítő ereje, amit alatt azt értem, hogy már tudja magáról, hogy megvilágosodott. Már tudja, hogy beteljesedett.

Ez nem egy cél. Nem az Én Vagyok célja. Annyira kényszerítő, olyan ellenállhatatlan, hogy már ott van.

És csak meg akarja ezt osztani az emberrel. Már megvilágosodott, már beteljesedett.

A kényszerítő alatt azt értem, hogy már megtörtént. Egyszerűen csak meg akarja ezt osztani veled. De ehhez fel kell hagynod a próbálkozással!

Ehhez előbb fel kell hagynod azzal a gondolattal, hogy te ezt majd megtörténtté teszed, vagy hogy ezt neked kell megtörténtté tenned.

Ez nem egy útvesztő. Ez nem valami hatalmas kirakós játék, vagy rejtvény, ahol arra, kérnek, hogy rakd össze az egészet, jöjj rá a megoldásra. Az kegyetlen lenne. Csak arról van szó, hogy itt az ideje annak, legyél szíves befejezni a próbálkozást.

Ez nagyon egyszerűen hangzik. Az ember azt gondolja: - Hát, valamit mégiscsak tennem kell. – Oké. Akkor cseréld ki azt a villanykörtét, javítsd meg azt a rossz ajtókilincset, takarítsd ki a garázsodat, menj és sétálj egyet, vegyél egy kutyát, szeress egy kutyát. Ez mind nem számít, csak hagyd már abba azt, hogy megpróbálsz megvilágosodott lenni.

Az ember erre soha nem fog tudni rájönni. És ez különben sem a te felelősséged. A te dolgod mindössze az, hogy magadba fogadd!

(hosszú szünet)

Ez a megvilágosodás dolog elképesztően kényszerítő, és már itt van. Hatalmas szenvedélye van, és elképesztő a megnyilvánulása, és ez már itt van.

Ezért aztán nem tudod ezt rosszul csinálni, rossz irányba vinni. Nem tudod elrontani. Persze elkerülheted. Várhatsz még egy pár létidőt vele, ahogy eddig is tetted. De az Én Vagyok kényszerítő természete miatt ez már itt van.

Eltelik két hónap, mire újra találkozunk így, a Shoudunkban. Hiányozni fog. Más csoportokkal fogok beszélni, de ez hiányzik majd nekem.

Akkor addig is, amíg nem találkozunk, egy nagy dologgal hagylak itt benneteket. Mire vársz?

És ne azokat a makyós válaszokat add magadnak, amit sokan ma nekem adtatok. Ez csak a kirakat. Ezzel csak eltakarod a lényeget. Amikor a válasz megérkezik, az nagyon egyszerű és egyértelmű, világos lesz.

Mire vársz?

És amikor megérkezik a válasz, akkor már készen fogsz állni.

Drága barátaim, addig is, utazgatni fogok a világban Cauldrevel és Lindával. Mindenféle távoli helyekre elutazunk, és még azokon is túlra, nem csak itt, ezen a bolygón, hanem az összes birodalomban. És azért, mert hiányozni fogok neked a fizikai birodalomból, tudd, hogy tényleg ott vagyok veled az út minden egyes lépésénél.

És akkor minden jól van a teremtés egészében.

Köszönöm a részvételeteket! Köszönöm. ( A közönség tapsol.)

Fordította: Telegdi Ildikó – [email protected] 

190