BÍBOR KÖR ANYAGOK

Karizma Sorozat

3. SHOUD: “3. Karizma” – Főszerepben: ADAMUS, Geoffrey Hoppe csatornázásában

Elhangzott a Bíbor Körben
2014. november 1-én.
www.crimsoncircle.com

Vagyok, Aki Vagyok, a Szuverén Birodalom Adamusa.

Üdvözöllek titeket drága Shaumbra! Üdvözlöm a nézőket és a hallgatókat! Üdvözlöm az összes Felemelkedett Mestert, akik mind összegyűltek itt, ebben a gyönyörűséges térben Mindszentek Napján! Igen.

Akkor most, még mielőtt elkezdenénk az összejövetelünket, vegyünk egy jó mély lélegzetet!

Legelőször is Linda megjegyzésére szeretnék reagálni a jelmezemmel kapcsolatosan. (nevetés) Akkor hadd tudja meg mindenki, hadd kerüljön felvételre, hogy sokkal jobban érzem magam a szupermen jelmezemben, a szuperember hős jelmezemben, mint azokban az unalmas és fakó sport dzsekikben és farmerekben. (még nagyobb nevetés) Ez az öltözet sokkal inkább illik egy Felemelkedett Mesterhez, igen.

A következő dolog pedig a zene. Á! A zene.

Alkalmanként előfordul, hogy leszidom Cauldre-t a zene választásai miatt – a pop zene választásai miatt. Mert én tényleg nagyon szeretem a klasszikus, komoly zenét. Á! Az operáért a legkevésbé sem rajongok. De van egy dolog, amit igazán szeretek a modern zenétekben, és ez az érzés, a dalszöveg. Ó, igen! Az operában a dalszövegeket nem kedvelem, mert meglehetősen sivárak és elnyújtottak. De amikor az előzőhöz hasonló dalt hallok, akkor hallod a zenét, a szavakat és a szenvedélyt, amit kifejez. De nem csak hétköznapi szavakként hallod a szöveget, hanem úgy, mintha a lelked énekelné neked. Á! Vagy pedig úgy, mintha te énekelnéd ezt a lelkednek.

Akkor próbáljuk meg újra, még egyszer hallgassuk meg ezt a dalt! Próbáljuk meg újra! De ez alkalommal kapcsoljuk lejjebb a fényeket! Először úgy hallgasd, mintha te énekelnéd ezt a dalt a saját lelkednek, és érezd az ezzel járó szenvedélyt és izgalmat, majd valamikor később pedig úgy hallgasd, mintha a lelked énekelné neked. Ez ennek a szépsége!

Akkor kérném újra a zenét!

(elindul újra a zene: „Rather Be /Máshol lenni/– Pentatonix)

Á! Igen! (többen tapsolnak)

És

A mai nap lényegi pontja – Linda, leírnád – a nap lényegi pontja….Most le fogom venni Cauldre csizmáját, milyen kényelmetlen cipőt hordani.

A mai nap lényegi mondanivalója. Ó, Linda segítnél levenni ezt a nyamvadt csizmát? (Nevetés, ahogy Linda lehúzza a csizmát Adamus lábáról)

LINDA: Csak a Mester tud szolgálni. (még nagyobb nevetés)

ADAMUS: Igen. (Adamus nevet) És kérnék egy lábmasszázst is a szuperhősnek! Á!

A mai nap lényegi pontja…

EDITH: Harapd meg a nagy lábújját! (még több nevetés)

ADAMUS: És ezt kérném felírni a képernyőre is! A mai nap lényegi pontja: És – É-S. És. Maradj velem Linda! És kérném a kávémat is Sandra. Igen, tejszínnel, és nem kecsketejjel.

A mai nap lényegi pontja – és. Ez egy olyan valami, amiről a Keahak-ban beszélünk. De szeretettem volna ezt itt is megemlíteni, mert ez annyira egyszerű, mégis oly mélyenszántó. És. És.

Nem egydimenziósak vagytok. Nos, azok vagytok, de mégsem azok vagytok. Úgy tesztek, mintha egysíkúak lennétek. Te Jézusnak öltöztél. (Nevetés, ahogy beszél a közönség egyik tagjához, aki Jézusnak öltözött.) Tehát ezt az egysíkúságot adjátok elő, pedig a valóság az, hogy egyáltalán nem vagytok egysíkúak. Veled kapcsolatban semminek sem kellene egysíkúnak lenni. Nem azon dolgozol, hogy multidimenzionális legyél, vagyis többszörös tudattal bírj – ezzel már rendelkezel. (Sandra átadja a kávét) Köszönöm. Ez már a birtokodban van. Már rendelkezel vele. Egyszerűen csak nem használod.

A helyzet a következő: - Az első alkalommal, amikor a dal lejátszásra került, meghallgattátok azt. Élveztétek. Ez egy szép és csodálatos dal. Jó a szövege, jó a ritmusa, a zenéje. Meghallgattátok, de pont úgy, mint ahogy az életet is szemlélitek, egy nagyon szűk spektrumon hallottátok csak. És jó érzést nyújtott 3 perc 52 másodpercig. Majd vége lett. Ó, hát kaptatok egy aprócska kis kíméletességet a mindennapos élet alól. Megnéztétek ezt a remek videót, meghallgattátok a szövegét, majd vége lett a dalnak.

ÉS sokkal több van ebben a dalban, ÉS vannak benne más rétegek és szintek is, csodálatos rétegek és szintek. Amikor azt mondtam, hogy úgy hallgassátok meg a dalt, mintha ti énekelnétek ezt a lelketeknek, akkor az megváltoztatta a dal egész jelentését. Megváltoztatta a teljes energiáját és tudatosságát – egyetlen csettintésre! Aztán azt mondtam, hogy úgy hallgassátok a dalt, mintha a lelked énekelné neked, és akkor még gyönyörűbb lett! – „Ó! Én veled szeretnék lenni. Miért nem engeded ezt meg nekem? Ott akarok lenni melletted, ha megengeded nekem.” – Látjátok, ahogy ez az egyszerű „és” mindent megváltoztat?

Az élet – és az élettel kapcsolatosan minden – többszörös réteggel bír. Rétegek halmozódnak egymásra. De ti mindannyian, mindannyian…..(Adamus saját magát nézi a TV képernyőn) Hát igen! Nem tudom levenni a tekintetem magamról, amikor végre illendő öltözetben vagyok, ami képernyőre való! (nevetgélések) Majdnem úgy nézek ki, mint a legutolsó életemben, miután kiszabadultam abból a förtelmes kristályból! Igen, igen! Most már te is tudod milyen ez! (Bonnie-hoz beszél, aki annak öltözött, aki beragadt a kristályba, míg ki nem szabadult onnan.) Szabad vagy! Nyitott vagy! Igen! Ó! Igen! Igen!

ÉS. Az életben minden többszörös réteggel bíró, multidimenzionális. Nincsenek hierarchiák, nincsenek lépcsőfokok, mert ez mindenfelé, minden irányba mozog. De ti mindössze egyetlen egy nézőpontra fókuszáltok. Nem akarlak zavarba hozni kedvesem, nem azért nézlek, egyszerűen csak elképesztően kellemesen nézel ki. Képtelen vagyok visszafogni magam, muszáj csodálnom a halált. (Adamus nevet, Kerrihez beszél, aki ma a halál jelmezét öltött magára.)

KERRI: Köszönöm.

ADAMUS: És…..ha megengeded, ezt neked ajándékoznám. (átnyújt neki egy koponyát, ami a Halloween-i dekoráció része)

KERRI: Köszönöm.

ADAMUS: Igen, igen. Igen. Jó étvágyat kívánok a vacsorádhoz! (nevetés)

Problémád van? Mindannyiunknak vannak problémái. Még a Felemelkedett Mestereknek is vannak problémáik. Nem értitek milyen talán a létező leghíresebb Felemelkedett Mesternek lenni, és elmenni így a Felemelkedett Mesterek Klubjába, ahol lényegében az a helyzet, hogy a jelenlegi kilencezer valahány Felemelkedett Mester közül 852-nek én nyújtottam ehhez vezettetést. Hatalmas örömmel jár ez. (nevetgélések) Igen, igen, igen! (a közönség válasza: Ó! Hűha!)

LINDA: Nahát!!!!! Hűha!!!

ADAMUS: ÉS, ez engem nem érdekel. LINDA: Tyűha!!!! (még több nevetés)

ADAMUS: ÉS – bármelyik pillanatban, amikor csak úgy döntök – már ott sem vagyok a Felemelkedett Mesterek Klubjában. Már ott sem vagyok a Felemelkedett Mesterek Mester Klubjában. Hallottatok már a Mester mérkőzéséről? Na, ezt rólam nevezték el. (kisebb nevetgélés) Ez ma egy kemény közönség.

ÉS – problémáitok vannak! Történt valami rossz mostanában, ugye? Igen, történt. Történik. És továbbra is történni fog. Ez nem fog eltűnni. És ez a jó hír! Nem…..(Adamus nevet)

Itt éltek ezen a bolygón, ennek a sűrűségében, ahol közlekedés meg rendőrség, meg bevásárló központok, és emberek vannak! Ó! (Feltartja az orrát)

LINDA: Óóó!!!

ADAMUS: Csak Cauldre bajuszát vakartam meg helyette! LINDA: Óóó!

ADAMUS:…itt vagytok hát sok-sok emberrel. Itt éltek. Nos, hát persze, hogy lesznek kihívások! Az egyik legnagyobb kihívásról máris beszélni fogunk! És igen, történni fognak dolgok. Vannak adóitok, és van hasatok, amit meg kell etetnetek és aztán fejfájásaitok vannak, és aztán nem érzitek annyira jól magatokat, és aztán megbetegszetek. És vannak rokonaitok. (nevetés) Ez a létező legnagyobb influenza! Ez a rokon influenza! Azt kívánjátok, bárcsak elrepülnének!

Lesznek dolgok, amik a felszínre fognak bukkanni. Add fel azt a próbálkozásodat, hogy el akarod azokat tüntetni! Le fognak ezek a minimumra csökkenni? Abszolút. De tudjátok, mi történik az, hogy egy idő után már nem helyezed a figyelmedet az összes problémádra, legyen szó akár az öregedésről, akár a fizikai megbetegedésről, akár a pénzről.

Mert amikor ezekre öszpontosítotok, akkor elfeledkeztek az ÉS-ről. ÉS. Pedig az életben mindenben ott található az ÉS. Mindenben. Kivétel nélkül.

Ott az ÉS – ami alatt azt értem, hogy állj meg egy pillanatra, bármit és bárhogy is teszel éppen az egész átkozott nyomorúságod, szenvedésed és fájdalmad közepette, amire egyébként – és ki fogom ezt mondani. Van itt egy kis szűrési problémám a csatornázómmal éppen, de akkor is elmondom! Lényegében az a véleményem… és most nem nézek senkire. (nevetés, ahogy eltakarja a szemét) Lényegében azt gondolom, hogy ti ezt szeretitek, élvezitek. Ühüm. Ühüm. Ó, azok a problémák! Mihez is kezdenétek nélkülük?

Nos, elsősorban, ha nem lennének mindezek a problémáitok és kihívásaitok, akkor nem éreznétek élőnek, életben magatokat. Tudom, hogy ez eléggé kitekert. Eléggé betegesen hibbant, de – szükségem van az eszközömre (felveszi a kristálypálcáját) – de mégis igaz.

Az a helyzet, hogy itt van ez a temérdek sok problémád, amit mind meg kell oldanod, mert így valamiféle hős válik belőled, aki megoldja a saját problémáit. Nos, ennek az égvilágon semmi értelme, ahogy semminek sincs értelme az emberi létezés kapcsán. Nevezzük csak nevén a dolgokat! De te magad okozod a problémáidat. Megteremted a problémákat, vagy magadhoz vonzod a problémákat, csak hogy azok bejöhessenek az életedbe, és ettől egy kicsit élőnek, elevennek érezhesd magad. – „Végre! Ma van valami tennivalóm! Megoldhatom az összes nyamvadt problémámat!” – Majd behozod őket, és félig-meddig megoldod őket, de csak félig-meddig, és nem teljesen. De te azt hiszed, hogy teljesen megoldottad azt. És azt gondolod magadban: -„Ó, nézzük csak, milyen jó vagyok! Megoldottam a problémámat! – Na, ezt hívjuk mi Probléma Hősnek, mert látod, te vagy az, aki ezt megteremted – nevess nyugodtan, ez rendben van, úgyse nevet senki más. Az teljesen rendben van, ha te vagy az egyetlen, aki nevetsz a tömegben, a sok-sok unatkozó és álmos ember között. (páran nevetnek)

Tehát te magad teremted meg ezeket a problémákat abból a célból, hogy aztán megoldhasd azokat, és amikor megint nem érzed már magad élettelinek, élőnek, mert megint arra az egysíkú, unalmas életre fókuszálsz, és elfeledkezel az ÉS-ről, nos, akkor nekilátsz újabb problémákat teremteni. És most mindannyian tudjátok, hogy pontosan kihez is beszélek, mert mindannyiótokhoz beszélek. (Adamus nevet) És kifejezetten hozzád beszélek.

Tehát megteremted ezeket a problémákat, amik valójában nem is problémák. Nem, nem, tényleg nem azok. Lényegében mind el is tűnik. Észrevetted már, hogy a halálon kívül az összes problémád eltűnik? A halál pedig nem probléma. A halál egy elengedés, egy kiengedés. Vagyis azon nem kell aggódnod, hogy a halál el fog tűnni.

Mindszentek Napja van. Nevessetek már! (nevetés)

A halál. Ez egy halálos vicc. Erről szoktunk beszélgetni a Felemelkedett Mesterek Klubjában, mert mi nem aggódunk túlságosan a halál miatt.

Ma nem fogok ebbe belemenni, pedig a halál a legutolsó….

LINDA: Mit is mondtál? Felemelkedett Mesterek vagy Megsértett Mesterek? (kisebb nevetés)

ADAMUS: Mindkettőt. Igen. Nekünk nincsenek pihenő szobáink. Nekünk Sértett Mester szobáink vannak. (még több nevetés) Amikor csak belefáradsz. Hol is tartottam? Neked ezért fizetnek?

LINDA: Kellene, hogy fizessenek. (vihog)

ADAMUS: Tehát megteremted az összes problémát abból a célból, hogy megoldhasd őket, majd sorban, egymás után teremted az újabb problémákat. Pedig erre semmi szükséged sincs, ha csak nem ezt akarod. És amennyiben jelenleg vannak problémák az életedben, amennyiben ezzel foglalatoskodtok drága barátaim, akkor jól szemügyre kellene vennetek magatokat! Nem egy kemény módon, hanem sokkal inkább egy humoros módon- egy igazán humoros módon – nézzetek csak magatokra! Vagyis, tegyetek úgy, mintha a Felemelkedett Mesterek Klubjában tartózkodnátok, ott ülve az asztalomnál, és onnan néznétek le a Földön élő magatokra, és látnátok, ahogy vesződtök, bajlódtok mindezekkel a problémákkal, és nevessetek egy jóízűt magatokon! Tényleg nevessetek! Mostanában nem nevettek túl sokat! Próbáljátok itt erőltetni a nevetést – „Eh-eh-eh-eh…Adamus ma nem túl vicces.” – Gyerünk már! Nevessetek! (nevetés) Engedjétek ki magatokból! Ó!

Halál! Nevessünk egy jót a halálon! HA-HA-HA-HA-HA-HA-HA-HA-HA-HA-HA-HA-HA- HA-HA! (nevetés) Ez tényleg nagyon vicces, mert ez nem a véget jelenti. Annak a régi, Probléma Hős személyiségnek a végét jelenti, de máskülönben egyáltalán nem a véget jelenti. Közel sem. Már sokszor meghaltatok. Beszéltünk már erről. És hamarosan újra beszélni fogunk róla.

Azt kell, hogy mondjam, hogy a halál a legnagyobb akadály a tudatotokban a megvilágosodással kapcsolatosan, mert még mindig féltek a meghalástól. Bizony, bizony. Amikor elmesélem nektek a jó kis vicceimet arról, milyen valakinek a fejét addig a víz alá nyomni, míg majnem megfullad - bár az az igazság, hogy egy párral kicsit túl messzire mentem. (kisebb nevetések) De ez nem számított, mert abban a pillanatban, amikor átkeltek a túloldalra, azt mondták nekem: - Ó, köszönöm Adamus, hogy kiszabadítottál engem abból a borzasztó életemből, amit éltem.” – De nem veszítettem el túl sokat. (csak kevesen nevetnek) Itt ez a sok komoly…. kérnék egy kamera képet innen, de gyorsan, még mielőtt elkezdenének mosolyogni! Á, nem tudnak. – „Ó, a halálról beszél.” – Igen, ma van Mindszentek Napja.

Á! (egy kevesen nevetnek)

Oké. Szóval a halál egyáltalán nem olyan rossz dolog.

De a lényeg az ÉS. És. Meghallgattátok a zenét, ami szép és remek volt, de éppen csak, hogy egy icipicit érintette meg a tudatotokat. (mutat kb. 1 cm-t az ujjával) És ez tényleg nagyon, de nagyon kicsi. Pedig ennek ilyen nagynak kellene lennie. (szélesre tárja mindkét karját) Igen, ennek ilyen nagynak kellene lennie, figyelembe véve az összes aspektust, az összes különböző dimenziót. A lelked énekli ezt a dalt neked, te énekled ezt a lelkednek, te énekled az összes olyan embernek, akinek problémái vannak az életében. El tudjátok ezt képzelni? Ez egy gyönyörűséges a capella dal. Csak elénekled nekik: - Inkább Veled szeretnék lenni! (Adamus énekel)

LINDA: Hát ez meg mi volt? (nevetgélések)

ADAMUS: Inkább Veled! Igen! Igen! Igen, igen! És ez egy kicsit fellazítaná a szituációt, igaz? De féltek ezt megtenni: - „Nem akarok kilógni sorból! Nem akarom, hogy bárki is azt gondolja rólam, hogy megőrültem.” – (nevetés, ahogy Adamus grimaszol) Ehhez már egy kicsit túl késő! (még több nevetés) Ezen a ponton középföldjén vagy éppen, amikor is már pontosan tudod, hogy őrült vagy, de mégis megpróbálsz úgy tenni, mintha nem lennél az. Nos, ez igazán nehéz. Igazán kemény. Sok ebben az ellenállás. Egyszerűen csak engedd el!

ÉS – a mai nap lényegi mondandója. Az ÉS mindenben, amit csak teszel. Engem nem érdekel, hogy mi a problémád. Állj meg egy pillanatra! Érezz bele most a hatalmas problémádba, a mai nap problémájába! De csak egybe, és ne nyolcba! (kisebb nevetés) Nagy problémába! Oké, ÉS.

Te ezt mindössze csak egy nézőpontból, egy oldalról látod. De suhintasz egyet az ÉS kristály ÉS pálcáddal, suhintasz vele egyet, és hirtelenjében felismered, hogy sok más nézőpont is létezik, amiket eddig nem vettél figyelembe. És nem csak a megoldásokra gondolok itt, hanem magára a problémára. Elkezded felismerni, hogy lényegében maga a probléma sokkal nagyobb, mint azt gondoltad volna. (némi nevetés) A nagyobb alatt azt értem, hogy ez nem csak ez a szűk lézersugárra fókuszált szaros kis probléma.

ÉS, ó, ez egy hatalmas probléma! Istenemre mondom, ez a probléma már nyolcezer generáció óta zajlik a családodban. És ez tényleg óriási probléma. ÉS ennek köze van a hiányhoz, tudod, a bőség hiányához. Ez keresztülfolyik az ősi karmán, az ősi-vérvonal biológián. ÉS megbetegszel, és ennek az az oka, hogy a nagymamád is ugyanezzel a betegséggel küzdött. Á! Ez nem egy aprócska probléma! Ez hatalmas probléma!

De ennek a szépsége az, hogy ezek egyben csodálatos és hatalmas elengedéseket és megoldásokat, válaszokat és új nézőpontokat is hoznak magukkal, amire korábban soha nem gondoltál volna. Amikor abban az aprócska kis dobozban vagy skatulyában élsz, ami nem rendelkezik az ÉS-sel, akkor csapdában érzed magad. De most már tudod milyen érzés onnan kiszabadítanod magad. Tudod milyen behozni az ÉS-t az életedbe!

Állj meg! Ne csámcsogj azon a kis problémán! Menj rá a nagy problémára! Ez az én mottóm! És ez szépséges, mert hirtelen rádöbbensz, hogy ez teljesen maga alá temet téged, mert annyira szánalmas, nevetséges, és annyira meghalad téged, az embert ahhoz, hogy meg tudd ezt oldani. Mert ez óriási. Úgy értem ez generációkon, létidőkön átívelő, kozmikus szintű hatalmas probléma, és azt mondod: - Nem fogom ezt megoldani. Semmit sem próbálok rendbehozni, kijavítani. Tulajdonképpen ez még csak nem is az én problémám. Ez az ő problémájuk. – És erre veszel egy mély lélegzetet, és akkor az így is lesz. Ez ennyire egyszerű.

És ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy felelőtlen lennél. Miért is kellene felelősséget vállalnod azért, mert a világ másik oldalán egy pillangó éppen most megrebbenti a szárnyát? Miért? Nos, miért? Azért, mert szeretitek ezt tenni. Ezért is tettétek ezt eddig is. Azért is folytatjuk még mindig ezeket a beszélgetéseinket, ahol is közepesen sértőnek kell lennem… (megköszörüli a torkát)… némiképpen provokatívnak és bámulatosan humorosnak kell lennem, annak ellenére, hogy egyikőtök sem nevet most. De egy nap nevettek majd, amikor ezt a felvételt újra meghallgatjátok. Garantálom nektek, hogy a jövő hónapban már nevetni fogtok ezen, amikor majd visszanézitek ezt a videót! Helló! (mondja Lindának)

Tehát ÉS, és teljesen mindegy, hogy mi zajlik éppen az életedben kérlek, tedd meg magadnak ezt a szívességet: - Állj meg egy pillanatra, vegyél egy mély lélegzetet, ÉS emlékezz erre a szóra, hogy: ÉS!

UND – ha éppen Németországban élsz, vagy bárhogy is van ez a szó a te nyelveden, lássátok meg magatok az ÉS-t, ÉS azt, hogy ez mennyivel többről szól. Ez multidimenzionális. Ez nem egy egysíkú probléma! Ez nem egy aprócska probléma! Ezért a megoldása sem egysíkú, és ez nem egy aprócska megoldás. Hanem átalakító hatással járó. Multidimenzionális. És nem a fejedből ered. Mert itt, a fejedben minden egysíkú, korlátozott, aprócska, bosszantó, kellemetlen.

Amikor veszel egy mély lélegzetet ÉS behozod az Én Vagyokságodat….hívjuk ezt ma ÉS Vagyokságnak, csak, hogy cuki legyen. (Adamus nevet)

LINDA: Ó!!!

ADAMUS: Ó, igen! Ezt most találtam ki! (kisebb nevetések)

Behozod tehát az „És Vagyok-ot….ezzel a vacak humorral kell élnem, mert néha annyira nagyon meg vagytok rekedve. Túl meleg van itt, nem igaz? (páran mondják: - De igen)

LINDA: Igen.

ADAMUS: Igen, túl meleg van itt. Nyissátok ki az ajtókat! Kapcsoljátok ki a fűtést! Kapcsoljátok ki! Állítsátok le! Nyissatok ki egy ajtót!

ÉS, a te ÉS Vagyokságod. Szóval ehhez a vacak humorhoz kell folyamodnom, ami szerintem nagyon is vicces, és provokálnom kell benneteket, hogy egy pillanatra megálljatok, mert tudom, hogy a Shoud végén, amikor majd elmentek innen, azt mondjátok majd: - Jó volt. – És csak a jelmezekre és a csokira fogtok emlékezni. De nem fogtok emlékezni a Felemelkedett Mester szuperhősötökre, és az összes mondandómra.

Miért? Azért, mert rögvest visszatértek ahhoz a szilánknyi méretű, szűk perspektívátokhoz – a „problémáim vannak” típusú életviteletekhez. Pedig itt az ideje annak, hogy ezen túllépjetek! Hogy ezt jócskán meghaladjátok!

És miközben ezt mondom, bólogattok, majd elmentek innen. Nos, értem én ezt. Csábító odakint lenni a világban, nagyon csábító. Ó, értem én! Az egy dolog, hogy most itt ülsz, vagy online nézel minket… Teljesen elképedek, amikor belenézek abba a monitorba! Nézzétek csak! Igen, nagyon….- Valaha így néztem ki! LINDA: Ne legyél ennyire félénk! (Adamus nevet)

ADAMUS: Értem én, hogy ez a te összes problémád és helyzeted nagyon, rettenetesen csábító. Majd azt mondod: - Ó, Adamus! Fogalmam sincs róla, hogy lépjek túl az összes problémámon! – És én erre azt felelem, hogy csak állj meg egy pillanatra! Kérdezd meg magadtól, hogy mi az oka annak, hogy újra meg újra behívod az életedbe ezeket a buta problémákat? Mert ezek tényleg butaságok. Semmi szükséged sincs már rájuk.

Most arra kérlek, hogy érezz ebbe bele! Később majd el fogod ezt felejteni. De majd emlékeztetni foglak erre később. Ezek mind buta problémák, egytől-egyig mindegyik. És elsősorban buta emberek, azok, akikkel dolgoztok. És ezt nem egy lenéző módon értem. (valaki mondja: - Igen, igaz. – a közönség pedig nevet) Akkor most ezt szebben, spirituálisabban fogalmazom meg. Jobban alszanak, mint ti.

És erre már semmi szükségetek, de ti mégis ragaszkodtok hozzájuk. Egyre csak ragaszkodtok ehhez. Ne tegyétek! Csak engedjétek el! Igazából semmit sem kell előre tennetek, vagy megtörténtté tennetek. Amikor végre tényleg elhatározod magad, hogy neked erre semmi szükséged, vagy, hogy ezekre az emberekre semmi szükséged, legyen szó bármiről is, mert felismered, hogy ott az „ÉS” az életedben, akkor ez az összes dolog magától eltávozik az életedből. Szinte varázslatosan, mintha valaki megsuhintaná a varázspálcát, legyen az bármi, és ez egyszerűen csak elkezd kivonulni az életedből.

De ekkor – és – ekkor te meg kiakadsz, kiborulsz. Máris rátérünk erre. Szóval jön a régi kiborulás dolog. –Ó, a dolgok változnak. Nem tudom, hogy képes vagyok-e ezt kezelni. – Nem, nem vagy képes. És ezt máris garantálom számodra. Kérném a következő diát. Nem, nem tudod ezt kezelni. Sajnálom.

LINDA: Ezt írjam fel a táblára?

ADAMUS: Igen! (Adamus nevet) Máskülönben nem mondtam volna. (kisebb nevetgélések)

Nem tudod ezt kezelni, és ez a jó hír. ÉS – ÉS – nem is kell ezt kezelned! Ez a nap legjobb híre! Nem kell ezt kezelned!

Ahhoz szoktatok hozzá, hogy nektek kell kezelni, megoldani a dolgokat, hogy dolgoznotok kell rajtuk, hogy rendeznetek kell a dolgokat, rendbe kell azokat hoznotok…. bla-bla-bla. Erre többé semmi szükségetek. Én itt vagyok. Linda pedig a táblára ír éppen. (Adamus nevet)

Nem kell többé megoldanotok a dolgokat! Miért? Egyszerűen fogalmazva azért, mert az úgyis megoldja magát természetesen. Nem vettétek észre, hogy az összes problémátok vagy megtisztult, vagy pedig meghaltak azok az emberek? (kisebb nevetés) Egyszerűen csak eltávoztak. Az emberek és a problémák egyszerűen csak eltávoztak előbb vagy utóbb, és ti még mindig itt vagytok. És képesek vagytok nevetni minden harmadik viccemen. Ez egészen elképesztő, hogy képesek vagytok erre. (Adamus nevet) Ma magamat szórakoztatom.

LINDA: Jó.

ADAMUS: Ahogy mindig.

Tehát ne próbáld megoldani az összes problémádat! Úgysem tudod azt kezelni! Tényleg nem. És nem is kellene ezt tenned. Nem kellene. Tényleg nem. Egyáltalán nem kellene kezelned azt a sok mindent – a világ problémáit, az életedben felmerülő problémákat, és minden egyes ismerősöd problémáját. Nem azért vagy itt, hogy ezeket kezeld. Nem! Engedd meg nekik, hogy kezeljék ezt ők maguk. Legyen ez az ő problémájuk! Hadd kezelje mindenki azt, amiről azt választja, hogy kezelni akarja.

Neked egyetlen dolgot sem kell kezelned vagy rendezned! Hiszen itt van neked ez a nagyszerű dolog, ami az ÉN Vagyok, a Lelked, az Isteniséged, vagy nevezd őt tetszésed szerint. Ez te vagy! És most is itt ül. Csak éppen álcázza magát. Jelenleg látens éppen. Ő kezeli mindezt. Tényleg. Ő kezeli, rendezi a dolgokat.

De ez nem azt jelenti, hogy majd kifizeti helyetted a számláidat. Hanem azt jelenti, hogy – ez az Én Vagyok-ság – kiszed téged abból a tudatosságból, ahol egyáltalán számlákat kellene fizetned. Ez most komoly. Azt sem tudja, hogyan kell számlákat fizetni, és nem is akarja ezt tudni. Azt sem tudja, hogy kell meggyógyítani a fizikai testedet, és nem is akarja ezt tudni. És akkor tudod, mit csinál? Ő, te, egyszerűen csak kiszeded magad abból a tudatosságból – hogy beteg vagy, hogy anyagilag le vagy égve, vagy legyen szó bármiről is.

Akkor most vegyünk egy mély lélegzetet az ÉS-re az életedben! Ami multidimenzionális. Nem egysíkú, nem egyoldalú. Nem egy probléma van. És nem egy aprócska probléma van. Ez hatalmas, és sokrétű, és minden egyes probléma minden egyes rétegében elképesztő átalakulás, elengedés, energia, szépség és drágakő található, amit pillanatnyilag még nem ismertetek fel. Miért? Mert nagyon fókuszáltak vagytok.

Ez az egyszerű két betű – É-S- egy teljesen más nézőpontot kínál számodra.

Következő dolog. A megvilágosodás időtlen, de te ezt az időben tapasztalod meg. Ez egy nagyszerű ÉS állítás. Ez tetszik nekem. (a kristály pálcát érti alatta) Mert ez nagyszerű… Cauldre le akarta tenni, de nem! Nem! Ez jó!

A megvilágosodás időtlen, ami egy másik megfogalmazása Tóbiás állításának, miszerint a jövő a meggyógyított múlt. A megvilágosodás időtlen, ami alatt azt értem, hogy már most itt van. Már megtörtént. Már oly sokszor beszéltünk erről. Hogy az itt van. Hogy időtlen.

Ó, én imádom az időt és az időtlenséget. Nagyszerű kalandban lesz részünk a Nílusi utunk alkalmával. És most mondanék valamit azoknak, akik ott lesznek ezen a Nílusi hajóúton velünk. Van itt olyan valaki, aki ott lesz? Látom, egy páran. Oké. Jó.

LINDA: Nem is olyan kevesen vannak itt olyanok, akik jönnek.

ADAMUS: Akkor hadd áruljam el ezt már előre! Elkezdtek majd megőrülni, félni fogtok, paranoiások, idegesek, feszültek, és mindenfélék lesztek.

LINDA: A szokásosnál is jobban?

ADAMUS: Igen, igen, egy pár napig. Azt kérdezed majd magadtól: - Mit csinálok? Mekkora őrültség volt eljönni erre az útra! Te jó ég! – És elkezdesz végigmenni egy rendkívül szűkre szabott, emberi, mentális fókuszon. Nagyon rá fogsz arra öszpontosítani: „Ez most biztonságos? Minden rendben lesz velem? Mi a helyzet az étellel?” És elkezdesz egy kicsi, paranoiás, szerencsétlen, nyomorult emberként viselkedni, ahogy ezt időnként elő szoktad adni. Félelmetes.

Pedig ez egy nagyszerű tapasztalás lényegében. Ha egyszer kiszállsz belőle…..becsukhatjuk az ajtókat, mert vannak, akik kezdenek megfagyni. Egy ember elég ehhez, mégis ketten álltak fel. Ó, és szerintem csukjuk be mind a kettőt!

Tehát elkezded majd érezni az előtérben lévő energiákat. Elkezded érezni, ahogy azok az energiák elkezdenek bejönni. És becsomagolod a bőröndödet, és jól hallottam, hogy azt mondtad, hogy csináltál egy teszt csomagolást? (kérdezi Marty-t és Lara-t) Mi a fene az a teszt csomagolás? Az ember vagy becsomagol, vagy kicsomagol.

LARA: Ez arra kell, hogy lássam, minden be fog-e férni. Mert van, hogy ki kell venni dolgokat. Tudod milyen ez.

ADAMUS: Jó elképzelés. Majd legközelebb kipróbálom. (kisebb nevetések)

Szóval elkezdesz idegeskedni az utazás miatt, és ilyeneket gondolsz: - Istenem, mi lesz, ha elkapok majd valami nemi betegséget?

LINDA: Micsodát?! (nevetés, Marty sokkoló tekintettel néz Larára)

ADAMUS: Menj fel a netre, és gépeld be a google-ba, hogy nemi betegség. Valószínűleg nem fogsz ilyet elkapni, hacsak nem látogatunk el… nem, oda nem fogunk menni. Tehát valószínűleg nem fogsz semmi ilyesmit elkapni.

És elkezdtek aggódni mindenféle dolgok miatt. És én ezt egy hétköznapi példaként említettem. Elkezdtek aggódni mindenféle dolgok miatt. És elég hamar befeszültök. És visszafogjátok magatokat. Majd elkezdtek fókuszálni – elakad a lélegzetetek – és nem tudtok lélegezni. Jön a szorongás, és most már behozod a félelmeket, amik lényegében nem fognak megtörténni, de mégis életre kelted azokat egy bizonyos értelemben. Ezek a dolgok nem fognak veled itt, ebben a valóságban megtörténni, de attól még megtörténnek – ÉS – egy másik valóságban. Vagyis egy bizonyos értelemben ezek megtörténnek, de mindezt itt, a fizikai valóságban nem fogod megtapasztalni, hacsak nem vagy nagyon szanaszét és összevissza. És akkor az vagy… (nevetések)

Szóval építgeted ezeket a félelmeket, és ezzel lekorlátozod magad, és aztán végig, egész idő alatt, miközben felszállsz a repülőre, és éppen odarepülsz, ideges, feszült leszel, és azon gondolkozol majd: - Mi fog történni? Miért jöttem el erre az útra? Adamus, a picsá……Ó! Adamus nincs is itt. Soha nincs ott, és soha nem beszél velem olyankor, amikor pedig igazán szükségem lenne rá! – Kussoljál. Mert ott vagyok! – (kisebb nevetések)

És akkor ott lesz ez a bámulatos, elképesztő tapasztalás! Időtlenné válunk. Látjátok, én imádom az időt és imádom az időtlenséget. És ez egy ÉS tétel. Az utazás alatt beszélgetni fogunk arról a tényről, amin a tudósok vitatkoznak, legalábbis némelyikük. – Nos, van idő. Ez egyértelmű, hogy léteznie kell az időnek. – Majd ránéznek a faliórára. Mások pedig azt állítják, hogy nincs idő. Hogy ez csak ki lett találva. Ez egy mérési rendszer, és nem valóságos. Nincs mögötte valódi fizika. És szerintetek mi a helyzet? Mindkettejüknek igaza van. Elég legyen a vitából! Mind a kettő igaz. Mind a kettő teljességgel igaz.

Ilyen az Élet az Új Energiában. ÉS. ÉS.

A tudomány éppen a feje tetejére áll jelenleg, és én ezt imádom. Mindig is szerettem a tudományt, de nem a korlátozott fajtáját. Mindig is szerettem a szélesre tárt, nyitott tudományt. A bizonyított dolgokat, amik mégis teljesen a dobozon és a skatulyán kívül találhatóak, és később nyernek bizonyítást. Mert a tudósok igazából nem tesznek mást, mint bizonyítják azt, ami már eleve létezik. Olyanok, mint a könyvelők. Ők a természet könyvelői. Egyszerűen csak bizonyítják azt, ami már létezik. Bizonyítják a teremtéseiteket. Mindössze ezt teszik. A probléma az, hogy mindössze egyetlen egy kis szeletét, egyetlen egy kis nézőpontját bizonyítják.

De az ennek a szépsége most, a tudat változásával az, hogy a tudomány ebben az elmúlt évtizedben elkezdett a feje tetejére állni, elkezdett kifordulni magából. Ó, rettenetesen frusztráltak!

Az történik, hogy a tudomány nem kerül érvénytelenítésre– a jelenlegi tudományról beszélek – egyáltalán nem kerül érvénytelenítésre. Sőt, lényegében minden egyes nap bizonyításra kerül. A fizikai törvények, a gravitációs törvények, a fény törvények és a mozgásra vonatkozó törvények és minden más lényegében bizonyításra kerülnek.

ÉS – ezzel egy időben egy új valóság kezd megjelenni, amit nem értenek, mert az nem helyezhető bele a jelenleg elfogadott tudományos alapokba, környezetbe. Miközben ez a jelenlegi tudomány, annak jelenlegi bizonyításával továbbra is érintetlen marad, most elindul egy új valóság. Ami nem érvényteleníti a gravitációt, nem érvényteleníti a fizika természeti törvényeit, sőt, még Einstein relativitás elméletét sem érvényteleníti. Sőt, lényegében még meg is erősítheti azt. Ami most történik, az az ÉS az életben.

Hirtelenjében valaki rádöbben: - Tudod, itt igaz ugyan mindaz, amit a könyvekben olvasunk, és mindaz, amit megtanultunk, ez mind igaz ÉS mégis valami más történik. Ez érintetlen marad, mégis ez meg ez történik. A kvantum részecskék és a kvantum tudomány történik, de ez nem érvényteleníti mindezt. Mert ez nem függ a jelenlegi tudománytól és fizikától. Mert ez teljesen önmaga. Nos, ez aztán tényleg jól összezavarja őket, mert egyfajta alapelvekhez, egyfajta törvényekhez szoktak hozzá. És hirtelen megjelenik ez a sokféle törvény és elképzelés, és fogalom, és idea és életmód. Ez a hatalmas ÉS, ami bejön a ti generációtokba. A hatalmas ÉS. Sokkal többről szól az élet, mint amit a fejetekben gondoltok, a szemetekkel láttok, és amit a fületekkel hallotok. Sokkal, de sokkal többről szól az Élet.

Akár tisztában vagytok ezzel, akár nem, ti ennek az élvonalában vagytok. Ezért is annyira kemény ez nektek. Ezért olyan kemény, mert nem ismeritek fel, hogy ti vagytok az élvonalban. Ilyeneket gondoltok: - Nem, ugyan már, én csak keresztülvergődöm az életemen, megoldom a kicsi kis problémáimat, és újabb kicsi kis problémákat teremtek menet közben. Hogyan is lehetnék pont én a tudat úttörője? – Hát igen, a tudati doktorátusotokat a nehéz úton szereztétek meg. Visszafelé. Szó szerint visszafelé, mert egy olyan tudatossági pontról érkeztek, ahol mindent teljesen értetek, és visszajöttetek arra a pontra, ahol szinte vajmi keveset értetek, és most tértek vissza a másik úton ingázva a tudatossághoz.

Hol is tartottam? A megvilágosodás időtlen, abszolút időtlen. És itt van. Most. És időtlenné válunk a megvilágosodásunkkal a Nílus folyón. Itt és most időtlen lehetsz ezzel, mindenféle erőfeszítés nélkül.

Attól még a tudatosság és a megvilágosodás az időben fog kibontakozni, vagyis az időben kerül megtapasztalásra. Ez egy ÉS tétel. Te vagy ÉS nem vagy. Már ott vagy ÉS most tapasztalod éppen. ÉS ez a legnagyszerűbb…..és most egy hatalmas állítást teszek: - Ez a legnagyszerűbb időszak, amit valaha, bármikor is megélhetsz ezen a bolygón. Ez elég szomorú, nem? (nevetés) Ez a legjobb. (Adamus nevet)

Nem, ez csodálatos, csak a helyzet az, hogy még nem ismerted fel ennek a szépségét, teljességét, gazdagságát és szenvedélyét. Még mindig próbálod ezt az egészet kiagyalni. Megpróbálod megoldani az összes problémát és minden mást is. Megpróbálod mindezt egyedül kezelni. De nem kell ezt tenned! És ennek egy nagyon felszabadító állításnak kell lennie! Nem kell ezt tenned! Ez egyébként is egyáltalán nem rajtad múlik, egy cseppet sem. Az, hogy megmentsd a bolygót, hogy megmentsd magad, hogy megmentsd a lelkedet – ez egyáltalán nem rajtad múlik. Egyáltalán nem.

Most a megvilágosodást tapasztalod, ami az időben bontakozik ki. Ez ennek a szépsége. Mi, a Felemelkedett Mesterek erről szoktunk beszélgetni. Néha, egy kis sajnálkozással mondjuk: - Öregem, amikor a legkeményebb időszakomon mentem keresztül a legutolsó életemben, amikor a megvilágosodásomon mentem éppen keresztül, akkor az nagyon fárasztó, nyomorúságos és förtelmes volt. Csakis büntető és brutális volt. Bárcsak rendelkeztem volna egy kis ÉS fajta nézőponttal akkoriban, tudjátok úgy, ahogy az új tudomány nézi a régi tudományt. Csak egy kicsit jó lett volna, ha a megvilágosodott ÉN erről az oldalról azt mondta volna: - Ó, a fenébe is, ez aztán a robbanás! Ez annyira klassz, mert annyira össze vagyok cseszve, annyira belevesztem ebbe, annyira maga alá temet ez az egész, és annyira függővé váltam a problémáimtól, annyira függővé váltam a függőségeimtől, annyira össze vagyok cseszve. – Igazából azt akartam mondani, hogy annyira össze vagyok baszva, de Cauldre nem engedte meg, hogy ezt mondjam! (nevetés) Ezért azt mondom: - Annyira összecsesztem magam, és elhittem az összes lószaromat. Mindet elhittem! Ó! És ez elképesztő volt! Annyira klassz volt! Ki gondolta volna, hogy képes vagyok ennyire korlátozottan, zártan, és ennyire hülyén és ostobán előadni magam? Ki gondolta volna? – Nos, hát ti. (még nagyobb nevetés)

ÉS álljatok ide mellém egy pillanatra! ÉS. Még mindig ott vagytok, és még mindig korlátozzátok és visszafogjátok magatokat, és még mindig minden miatt aggódtok. Még mindig ez zajlik. Az a szar még mindig ott van, pont úgy, ahogy a hagyományos tudomány is még mindig ott van. De ti innen azt mondjátok: - ÉS! Ó! Nem számít, hogy meghalok-e! – Ez egy nagy dolog! Erről majd később beszélünk! Ma kellett volna erről beszélnem, hiszen ma van Halloween, de ma jobb dolgokról kell beszélnem.

Tehát itt vagy, és innen nézel oda! ÉS! Nahát! Mit is mondott Adamus? Emlékeznem kell rá. Ja igen, azt mondta, hogy a megvilágosodás időtlen, ÉS, hogy kibontakozik. És az időben tapasztalom meg. Fogalmam sincs, mit értett ezen, de ez nagyon klassz! Nahát! (nevetés) El tudod hinni, hogy egy fickó ilyeneket mond? Nahát! Egy nap talán majd én is ezt fogom tenni! – Nem! Ez az én állításom!

Ez itt most a lehető legjobb időszak! Ez az! Úgy értem, ne hagyd, hogy elmenjen melletted anélkül, hogy legalább időnként ne nevess magadon egy igazán jót! Jézus! Anélkül, hogy…..ébresztő Larry! Az istenit neki, hozzád beszélek! (nevetés) Nem. Úgy értem, hozzád beszélek Larry! Gyere ide és ülj ide! Ide, ahol szemmel tarthatlak. Gyerünk! Ülj ide! Neked erre mindenkinél jobban szükséged van! (Larrya fejét rázza: - Nem.) Alszol az én humoros beszédem alatt?!

Ez neked szól, érted van. És minden hónapban – huss – (mutatja, hogy ez elszáll a feje felett). Tudom, hogy brutális vagyok veled, de igazából sokkal gyengédebb vagyok veled, mint a saját lelked. Igen. Köszönetet kellene mondanod magadnak Adamusért. ÉS. Igen! Ó, ez egy kemény osztályterem, nem igaz? Igen, itt üldögéltek, szürcsölitek a kávétokat és a capuccinótokat, és a nagy Felemelkedett Mesternek kell bántania titeket.

Oké. (Adamus nevet) Hol is tartottunk? ÉS. Élvezzétek! Engem nem érdekel, hogy mi történik az életetekben, nem érdekelnek a problémáitok! Ezek egyáltalán nem nagy problémák! Nem érdekelnek a problémáitok! Mert valójában ezek nem problémák.

Megtennétek az ÉS dolgot? Írjátok ezt rá lemoshatatlan tintával a kezetekre vagy valahova máshová: ÉS. Létezik egy másféle nézőpont. Mindig van egy másik nézőpont. Igen. Valami annyira más nézőpont, hogy ez eleinte kellemetlen lesz, nagyon kellemetlen.

Azok, akik készülődnek a Nílusi útra, nagyon kellemetlen lesz számotokra, ahogy elkezdődik. Miért? Nem én csinálom. Azért lesz kellemetlen, mert az energiák átváltanak. Hiszen hoztatok egy tudatos döntést arra vonatkozóan, hogy ott lesztek ezen az utazáson, akár ezen, akár valamelyik másikon, ez nem lényeges. Ezért bejön a kellemetlenség. Miért? Mert elkezdenek belemenni az ÉS-be. Elkezdenek kiszállni abból a régi testből. Muszáj nekik. És ezt nem én csinálom, én mindössze segítem a folyamat vezettetését. Át kell váltaniuk abból a régi lineáris testből, hogy igazi munkát végezhessünk az időtlenséggel. Elég nehéz időtlennek lenni, ha még mindig azt a régi testet vonszolod magaddal.

Tehát lesz egy kis munka azon a szinten. És ez kellemetlen. A szó szoros értelmében felhozhat dolgokat. És az elme kissé meg fog őrülni. És ekkor megpróbálnak majd ragaszkodni és irányítani az elmét, ami teljesen haszontalan. Tényleg az. És mindannyian, akik még mindig ezt teszitek magatokkal – még kontrolláljátok az érzelmeiteket, az elméteket, és próbáljátok irányítani magatokat – ez teljességgel hasztalan. Úgyhogy fejezzétek ezt be!

Miért? Nos, azért hasztalan, mert ti kértétek azt, hogy túllépjetek mindezen. Ezt a szót használjuk, hogy „túllépés” a marketingünkben, ti pedig erre így reagáltok: - Ez az! Lépjünk túl ezen! – És amikor ez történik, akkor meg: - Jaajjj! Én nem….Nem. Ne ilyen gyorsan! Még egy kicsit tanulni akarok! (kisebb nevetések) – Na igen, most nevettek. (Adamus nevet) Vagy éppenséggel horkantotok, fújtattok az esettől függően.

Egy történet

Ami elvezet engem a következő pontomhoz. Szeretnék elmesélni egy újabb történetet a hamarosan megjelenő Egy Mester Emlékiratai című könyvemből. Ami egy átütő világsiker lesz, és habár még meg sem jelent, már most tudott, hogy ez lesz minden idők legnépszerűbb könyve. Igen.

Kérném kicsit lekapcsolni a világítást, hogy meg legyen az atmoszféra. Igen, versenyben vagyok a könyv kiadásával kapcsolatosan, ezért ezeket a bánatos történeteket kell mesélgetnem. Amit sajnálok. De másoknak tetszeni fog.

Akkor vegyünk egy mély lélegzetet, ahogy belemegyünk a Mester és a könyvek történetébe. És ez egy igaz történet, ami kicsit ki lett színezve, mert a nagy Felemelkedett Mesterek már csak ilyenek. Mindent előadnak. Mindent kicsit kiszíneznek. Nem ragadnak bele annyira a szó szerinti tények, adatok komolyságába. Különben sem léteznek szó szerint vett tények és adatok sehol sem. Sehol sem. A matematika sem szó szerinti. Nem a tényekről és a számokról szól. Kettő meg kettő nem egyenlő néggyel. Na persze, időnként ez is előfordul, ÉS kilenc milliárddal egyenlő, vagy az almákkal egyenlő, vagy a szőnyeggel egyenlő. ÉS! ÉS! Ne lássátok annyira szűken és mereven a dolgokat!

Ó, hol is tartottunk? A leendő bestseller könyvem egyik történeténél, ami egyébként egy igaz történet.

Á! Vegyünk egy mély lélegzetet!

300 évvel ezelőtt elkezdtük bezárni a Misztérium Iskolákat, melyek javarészt Európában voltak, de voltak a világ más tájain is Misztérium Iskolák. Egyesével elkezdtük bezárni őket. Nem az egyház vagy a törvény miatt. Megtanultuk kikerülni őket. Ez volt nekünk az ÉS. Miért? Mert lényegében az egyház magas rangú tagjai, mint az érsekek titokban a Misztérium Iskolákat támogatták, mert tudták, hogy mi még mindig az igazi misztériumokat tanítjuk, azokat, amiket kivettek az egyházi tanításokból, a szent könyvekből már nagyon régen, mert azt gondolták, hogy az átlagember nem lenne képes ezeket kezelni.

Tehát nem a törvény volt az oka. Megtanultunk túllépni a törvényen, ami azt jelentette, hogy meg kellett tanulnunk átváltani a tudatunkat és a valóságunkat egy fél dimenzióval túlra, sőt, néha még azon is túlra. Persze ezt még annak idején, Atlantiszban, Tien Templomaiban tanultuk meg, hogyan váltsuk át a tudatunkat egy fél dimenzióval túlra, ami túl volt a valóság többi részén, és mi is ott voltunk még – ott voltak a mi nagyszerű iskoláink, kastélyaink, a bámulatos templomaink – de annyira átváltottuk a tudatunkat, hogy a legtöbb ember, még ha közvetlenül a kastélyainkra, iskoláinkra, vagy akár pontosan ránk is nézett, nem látott minket.

Ez nem arról szólt, hogy létrehoztunk volna valamiféle hamis káprázatot, vagy bűbájt helyeztünk volna rájuk, hanem egyszerűen csak belehelyeztük a tudatunkat az ÉS terébe. Attól még ugyanúgy teljesen fizikailag léteztünk, ÉS közvetlenül azon túl is.

Vagyis nem kellett menekülnünk a törvény elől. Nem kellett azzal próbálkoznunk, hogy elkerüljük az egyházat. Benne voltunk az igazi ÉS tudatosságban, ahogy ezt ti is megtehetitek minden egyes nap. Lehettek a fizikaiban. Lehettek a mentálisban. Benne lehettek a világban, és benne lehettek az időben is. ÉS ezzel egy időben lehettek időtlenek is. Megvilágosodottak is lehettek. És lehettek mindezen túl is, ezzel egyszerre, egy időben. Szóval a Mester besétált a tanítvány szobájába, aki éppen csomagolt. Szomorú volt. A Mester hetek óta odament minden egyes tanítványához, hogy elbúcsúzzon tőlük, átölelje őket, és a bölcsesség szavaival kísérje őket útjukra. És bement Klaus szobájába, és látta, hogy Klaus tényleg nagyon-nagyon szomorú.

A Misztérium Iskola bezárt. Klausnak az volt az álma, hogy itt legyen ebben az iskolában. Ő volt az egyik legjobb tanítvány, és tényleg ő volt az, aki a legkeményebben dolgozott az iskolában. Mindig együttműködött a többi tanítvánnyal, mindig megcsinálta a házi feladatát – ez egy jelzés, egy jelzés Shaumbra – és mindig boldoggá tette a tanárait – ez egy jelzés Shaumbra. (nevetések)

Meglátta, hogy a Klaus ágya melletti kis asztalkán könyvek sorakoztak egymás tetején. Azt kérdezte: - Klaus, mihez akarsz kezdeni ezzel a sok könyvvel? - Klaus erre azt felelte: - Nos, Mester természetesen magammal viszem őket.

A Mester erre azt kérdezte: - És miért vinnéd őket magaddal? – Klaus így felelt: - Nos azért, hogy tovább folytathassam a tanulmányaimat Mester. Hogy amikor már nem leszek itt, akkor is visszatérhessek ezekhez a könyvekhez. Tudod Mester, nem én választottam ezt, hogy elmenjek innen. Én itt maradnék továbbra is, ha nem zárnátok be ezt az iskolát. Ez volt az én otthonom. Ez volt az én családom. Ez volt a szenvedélyem. Ez volt az én igazi megvilágosodásom. De ti ezt most bezárjátok, és fogalmam sincs, hogy mi ennek az oka, és egyáltalán nem is értem ezt az egészet. Így hát elmegyek, de magammal viszem ezeket a könyveket, hogy tovább folytathassam a tanulmányaimat.

A Mester így felelt: - Klaus, nem viheted magaddal azokat a könyveket! Először is, ezek nem a sajátjaid. Másodsorban pedig energetikailag egyszerűen tilos magaddal vinned azokat a könyveket. – Ez meglepte Klaust, hiszen fizetnie kellett a könyvekért. Azt gondolta, így a könyvek a sajátjai. De olyan volt ez, mint a ti Cloud Class tanfolyamaitok, amik csak meghatározott ideig elérhetőek számotokra. (nevetés, Linda vihorászik) Egy kis humor…. Klaus ezen teljességgel meglepődött, és azt kérdezte: - De Mester, mi fog történni ezekkel a könyvekkel, ha nem vihetem őket magammal? És miért nem vihetem őket magammal? – A Mester erre azt felelte: - Klaus, ezt már a többi tanítványnak is elmondtam, hogy a tanulás ideje lejárt. – Kinyitnánk megint az ajtókat? Azt az ajtót! Egyet. Ennyi. És kapcsoljátok le a fűtést legyetek szívesek. Megpróbálok itt elmesélni egy történetet. Hol is tartottunk? Ó, Klaus szobájában.

A Mester így felelt: - Klaus, a tanulás ideje lejárt. Te is, és a többi tanítvány is valójában függővé váltatok a tanulástól. A tanulás kedvéért tanultok. És eljött a megélések, a tapasztalások ideje. Ideje távoznod a nyitott ajtón át, ideje újra benne lenned az életben. Igen, sok-sok változást és átalakulást megéltél ezalatt a több évtized alatt itt, ebben a Misztérium Iskolában. De nincs több tanulnivaló. Most már a tapasztalás következik. A teljes, totális tapasztalás. Sőt mi több Klaus, felejts el mindent, amit itt megtanultál. Felejtsd el a tényeket és a számokat. Most már menj és tapasztalj!

Klaus ekkor könnyekre fakadt, mert volt egy része, ami abban reménykedett, hogy mégis csak van egy esély arra, hogy a Mester egy pár tanítványnak megengedi, hogy maradjanak, és talán ő lehet az egyik közülük. De most már tudta, hogy ennek vége. Érezte és tudta ezt a Mester hangjából, a Mester viselkedéséből.

Klaus még egy pillantást vetett a könyvekre, amik ott sorakoztak az ágya mellett, a Mester pedig azt mondta: - Ne is gondolj erre! A tanulás ideje véget ért!

Klaus vett egy mély lélegzetet és azt kérdezte: - Mi lesz a könyvekkel? A jövőbeni tanítványok fogják majd őket használni? Vagy el fogjátok égetni mindet? Elrejtetitek őket olyanok számára, akik nem jutnak el a titkokhoz, amely titkok árthatnak nekik? –A Mester a következőt válaszolta: - Nem, lényegében fogjuk az összes könyvet, azt sok-sok ezer könyvet, amik itt vannak ebben a Misztérium Iskolában, és kivisszük innen őket, elvisszük őket a bárokba meg bordélyházakba, kastélyokba és közösségi központokba. Szó szerinte ezt fogjuk tenni. Széthordjuk őket, elrejtjük és berakjuk őket egy szekrénybe vagy egy fiókba, vagy egy fal mögé rejtjük őket, mert tudjuk, hogy a megfelelő személy a megfelelő időben rájuk fog bukkanni. Soha nem túl korán. Soha nem túl későn. És azért találják majd meg ezeket a könyveket, mert készen állnak rájuk. Még akkor is, ha ezt még tudatosan nem is ismerik fel. De készen állnak, ha meg fogják találni ezeket a könyveket.

Egy szép napon, ki tudja mikor, talán 200 év múlva mások is ugyanezt fogják majd tenni. Könyveket rejtenek majd a szállodák fiókjaiba. (nevetés) Ki tudja? De mi most ezt fogjuk tenni, azoknak a potenciális útjára helyezzük ezeket a könyveket, akik tényleg megvilágosodnak.

És Klaus, ideje, hogy távozz! Még egyszer, utoljára megölellek, utoljára elbúcsúzom tőled, majd menj ki az ajtón!

És ekkor megölelték egymást. Mind a ketten sírdogáltak egy kicsit, hisz ez az egész ugyanannyira fájt a Mesternek is, mint a tanítványnak. A Mesternek fájt, hogy ezek a Misztérium Iskolák, és ezek szépsége, amik már több ezer éve fennálltak, most véget érnek. Egy korszak zárul le ezzel. Nem lesz több Misztérium Iskola. Nincs több elvonulás az erdőben, vagy szigeteken mások elől. A Mester tudta, hogy ez egyben egy hatalmas korszak lezárulása is, és egy új korszak kezdete is egyben. Egy olyan korszaké, ahol a tanítványok visszatérnek az életbe, és megélik, megtapasztalják az életet. Többé már nem csak tanulnak. Többé már nem szigetelik el magukat más valóságoktól. Eljött a tapasztalás ideje.

Kivétel nélkül mindannyian átéltétek Klaus tapasztalását így vagy úgy az egyik Misztérium Iskolában valamikor a múltban. Amikor felkértek, hogy távozz onnan, amikor az iskola bezárta a kapuit, vagy amikor egyszerűen csak visszatértél az esti sétádról, és a kaput zárva találtad. Nem tudtál bemenni. Eljött az ideje annak, hogy tapasztalj.

Elsősorban azért, mert ez a te tapasztalásod, a te megvilágosodás tapasztalásod, és hogy többé már ne akarj tanulni, többé már ne engedd meg magadnak ezt az elterelést. Vannak, akik ezzel vitába szállnának és azt mondanák: - Ó, nem! Neked igenis tanulnod kell! Még…-Ezen már túl vagytok. Már mindezt megtettétek, és ez lényegében ugyanaz.

Ami le lett írva abba a nagy könyvbe – legyél szíves a magasba tartani azt a könyvet, hogy mindenki láthassa! (egy szerzetes jelmezbe öltözött személyhez beszél, aki egy jókora méretű bibliát tart a kezében) És kérek egy kamera képet is! Legyél szíves felállni! Igen. Ami abban le van írva…hozd csak ide! Nem elég jó a világítás. Jézus meg ott ül, nézzenek csak oda! (nevetés) Igen. Igen. Köszönöm.

Testvér. Igen. Ami ebben a könyvben le van írva….húúúú (odanyúl, hogy megérintse, majd gyorsan visszarántja a kezét)…..erre a sok oldalra….(nevetés)….meg tudom érinteni! (még nagyobb nevetés, ahogy hozzáér az oldalakhoz) Ami le van ide írva, minden, ami ebben benne van, az Ótestamentumban, ami kicsit olyan, mint Tóbiás időszaka a Bíbor Körben, és az Új Testamentumban, ami Adamus időszakát jelenti….(Adamus sóhajt egyet, amin egy páran nevetnek) Mindent, ami ide le van írva, ha minden egyes szavát külön-külön is tanulmányoznátok, akkor sem lennétek előrébb egyetlen lépéssel sem.

Jézus, megkérhetlek, hogy te is ide gyere egy fotó erejéig? Csak a fotó miatt! Igen. Ezt muszáj lefotózni. (Valaki azt kérdezi: - Mi a helyzet Máriával? Ez így nem fair.) Nem ő írta a könyvet.

„JÉZUS”: Ahogy én sem.

ADAMUS: Tudom! (nevetés) Tudni szerettem volna, hogy vajon Mária tudott-e erről…..Összeállnátok egy kép erejéig? Még egy kicsit gyertek közelebb! Oké, akkor most pózoljatok! Nyissátok ki a könyvet! Kérek egy hatalmas mosolyt Jézus! (nevetések) Álljatok közelebb egymáshoz! Még közelebb! (Adamus kettőjük közé dugja az arcát, és ostobán mosolyog. Sok nevetés és taps.)

„JÉZUS”: Hazugságok.

ADAMUS: Jó. Köszönöm Uraim! Köszönöm. (Adamus nevet)

Mindig imádom, amikor az újak néznek minket. Ki akarják kapcsolni, de mégsem teszik meg. (nevetés) Hallották másoktól, hogy el kellene menned erre a helyre, amit bíbor fánknak vagy valami hasonlónak hívnak. Megtalálják az interneten. Majd bejelentkeznek azt várva, hogy egy tiszteletteljes, áhítatos spirituális találkozót fognak látni. De nézzétek csak – mutat a képernyőre – mit látnak éppen! Igen. És aztán….igen. Pontosan ezt látják. (Adamus nevet) Jó. Köszönöm. Elég volt. Ez túl sok.

Hol is tartottunk? Ó, még mindig a történetben vagyunk, nem igaz?

Tehát kivétel nélkül mindannyian átéltétek Klaus tapasztalását, azt, hogy elég volt a tanulásból. Most már ennek a megtapasztalása következik. És pontosan ezt is teszitek.

Ez megtörtént veletek abban az életetekben. Visszatértetek a falutokba, vagy pedig elutaztatok új és más helyekre. És nagyon nehéz volt a szívetek az iskola bezárása miatt. Nagyon nehéz volt újra visszatérnetek a világba, és a legtöbben nem végeztetek valami jó munkát ezzel kapcsolatosan. Tényleg nem. A saját magányos helyeteken találtátok magatokat. Talán jó volt, hogy magatokkal voltatok, mert nagy nehézséget okozott a világba való visszatérés.

És eljöttetek ide, ebbe az életetekbe, és megint megpróbálkoztatok ezzel a tanulás dologgal. Na igen. Nem mintha ez rossz lenne, ne ítélkezzetek emiatt magatok felett, csak megint visszatértetek a tanuláshoz. Én pedig egész idő alatt ott ültem mellettetek, és azt mondtam:- Engedd el! Engedd el! Semmi olyan nincs abban a könyvben, amit már ne tudnál.

Majd az új könyvemből tanultok pár dolgot, aminek a címe: - Egy Mester emlékiratai. (nevetés) Csak az eladást próbálom itt növelni – mert felül akarom múlni azt a régi könyvet. (A Bibliát) Ez a célom. Feltartanád újra azt a könyvet? Igen. Ezt a könyvet akarom felülmúlni. Igen. Jó. Tehát ez a célom. Csak viccelek.

Szóval megpróbáltatok visszatérni a tanuláshoz, pedig ez az egész a tapasztalásról szól. A megélésről. A megvilágosodás időtlen, és ti ezt az időben fogjátok megtapasztalni. Ki fog bontakozni. Az időben kerül majd felismerésre, tudatosításra. Ez egy ÉS tétel. Mert mindkettő. Nem egysíkú. Nem vagy az egyik, vagy a másik.

Már tudnod és értened kellene – meg vagy világosodva, és nem vagy megvilágosodva. Ez az egész már itt van, de te keresztülmész ennek a megtapasztalásán. Ez egy ÉS dolog.

Amikor befeszülsz a dolgok miatt, olyankor állj meg egy pillanatra! Menj át a másikba, az ÉS-be – Ó, megvilágosodott vagyok. Jó. – És ha akarod, utána megint visszatérhetsz és játszhatod azt, aki még nem világosodott meg. Vegyél egy mély lélegzetet, és játszd el azt! Ezt követően pedig játssz abban a valóságban, ahol nem létezik a megvilágosodás, mert nem létezik. Van és nincs, és éppen ebben rejlik ennek a szépsége.

A kulcstényező

És aztán pedig játssz abban az egész dologban, hogy ez mókás és szórakoztató. Ha egyszer egy kicsit ellazultok, akkor jó móka lesz itt játszani ebben a földi valóságban, ami valamiféle összeütközéssel vette kezdetét, amit senki sem ért, és Ősrobbanásnak neveztek el, amikor is némi hidrogén és hélium ütközött egymásba ebben a hatalmas robbanásban. És ebből kialakult egy mikroorganizmus, majd az egyre csak nőtt és növekedett, majd bálna lett belőle, később pedig majom, aztán pedig jöttetek ti! És ez a tudomány álláspontja, de ez nem számít, és meg fogtok halni, és semmi sem fog történni, ezért addig szerezzetek meg mindent, amíg még itt vagytok. Ez egy nagyszerű valóság, amit eljátszhatsz. És ez egy valóság. Igaz. Nemrégiben egy összejövetel alkalmával elmeséltem a teremtés Adamus féle verzióját. Bámulatos volt. És ez sem számít.

Tudjátok, miért nem számít? Tudjátok, miért nem számít? Mert tegyük fel, hogy nincs Isten, hogy nincs Ősrobbanás. Csak ez az aprócska mikroorganizmus és csak a kicsike zöldmoszat van, ami a legelső életforma volt a Földön. Zöldmoszat – és ti ebből fejlődtetek ki. Ezzel valószínűleg tudtok kapcsolódni. Mert vannak napok, amikor pont így érzitek magatokat. – Ó, Istenem. Úgy érzem magam, mint egy zöldmoszat! (nevetés) Mert azok is voltatok!

Ez az ÉS. Ez is van. Látjátok, itt kezdődik a móka. Egy zöldmoszat is vagy. Tehát ebből a kis földön lévő moszatból fejlődtél ki, amit még a madarak sem ennének meg, és keresztülmentél ezen az evolúciónak nevezett dolgon. És nincs Isten, nincsenek angyalok, semmi ilyesmi sincs. Csak a zöldmoszat van. Sőt, még a zöldmoszat sincs. A zöldmoszat olyan, amilyen.

Szóval ebből fejlődtél ki, és egy ideig meg teknős voltál ezt követően. Tudod, az evolúció így működik. Keresztülmész a teknős fázison, majd a majom fázison, majd ember leszel. És itt vagy. Nincs Isten. Nincs mennyország. Most komolyan! Komolyan! Engedd meg magadnak ezt a tapasztalást. Nincs túlvilág, nincs mennyország. Meghalsz, és ennyi volt. Nincs tovább. Tudod, nincs semmi más.

Ez egy elképesztő tétel, és arra kérlek benneteket, hogy tényleg játsszatok el ezzel! Érezzetek ebbe bele, mert akkor egyszeriben csak rádöbbensz: - Állj csak meg Adamus! Valami itt zajlik. Engem nem érdekel, hogy miket hordasz itt össze a zöldmoszatról, meg arról, hogy később teknősök voltunk, mert van valami ebben az egész evolúcióban, ami nincs figyelembe véve, ami nem került elmagyarázásra. Van itt valami. Hogyan fejlődött ez ki? Miért történt ez a fejlődés? Miért ez lett belőle? Hogyan vált képessé az a kis zöldmoszat arra, hogy űrhajókat küldjön fel a Holdra, még ha nem is mindig sikerrel? (nevetések) Hogyan lehetséges az, hogy az a kis zöldmoszat képes arra, hogy atomokat ütköztessen egymással? Gyerünk Adamus! Van itt valami. – Engem nem érdekel, ha az élet zöldmoszat elméletére fizettek elő, vagy az Ősrobbanás elméletre, vagy a mennyekben található Isten elméletre, miszerint rosszak voltatok, ezért ide, a Földre száműztek benneteket. Ez egyáltalán nem számít.

De mi van itt? Mi a közös nevező mindegyik forgatókönyvben, amelyik mind igaz egyébként – a zöldmoszattól kezdve egészen Istenig, és minden, ami a kettő között található, ideértve a földönkívüli mester fajokat, akik megteremtettek benneteket, és most azért harcolnak egymással, mert mindegyik magának akar benneteket. Pedig valójában azért harcolnak, mert egyikük sem akar magának benneteket (nevetés), de ez egy másik elmélet. Mert erről szól ez a harc. Istenem! Bárcsak ne lennétek ennyire egoisztikusak – Engem akarnak! Dehogy – azon megy a harc, hogy nem akarnak titeket.

Mi ebben az egészben a közös nevező? (valaki mondja: - A tudat) A tudat. Még akkor is, ha zöldmoszat volt, ott volt a tudat, és ez a tudat, ahogy kiterjedt, megteremtette Istent – ez így volt - megteremtette a mennyeket és megteremtette az összes dimenziót. Megteremtette a varázslatot. Megteremtett mindent.

Engem nem érdekel honnan érkeztél, hogy kerültél ide, és hogy hova tartasz. Van tudatod. Van tudatod. Ez a kulcstényező mindenben.

És ha ez a tudat felismerésre kerül – vagyis amikor tudatába kerülsz a tudatodnak, az Én Vagyoknak és az ÉS Vagyoknak – akkor drága barátaim, többszörös valóságokban élhettek és tapasztalhattok. Olyan valóságokban, amik abszolút konfliktusban állnak egymással, és ez cseppet sem számít. A tudat a közös elem mindenben, akár Istentől származol, akár a zöldmoszatból, ez többé már nem számít. Nem kell egy hatalmas történetet kerekíteni e köré, mert a lényeg itt a tudat. Ennyi.

Tehát a Misztérium Iskolák bezárásra kerültek abból a célból, hogy benne lehessetek a tapasztalásban, hogy benne lehessetek az életben. Elég volt a tanulásból! Elég volt a könyvekből! Többé nem kell már kiagyalnod a megvilágosodásodhoz vezető utat! Akkoriban azért voltak ezek az Iskolák, mert voltak dolgok. El kellett szigetelnünk magunkat. Bizonyos dolgokat meg kellett tanulnunk. De sikeresen letetted a vizsgákat, és most meg itt vagy.

A megvilágosodás időtlen. A megtapasztalása az időben történik meg, és ez gyönyörűséges. Abszolút csodálatos. ÉS ezzel egyben ki fogunk lépni az időből is. Benne leszünk az időben és kívül leszünk az időn. És ez többé már nem számít, mert van egy elem, amit kizárólag csak te vehetsz birtokba saját magad. És ez a te tudatod. Ez mindenhol ott van veled, akármelyik vallásra fizetsz elő, akármelyik filozófia mellett korlátozod le magad, a tudatod mindig ott van veled. Tudatnak hívják. Nincs tömege, nincs súlya. Senki sem veheti el tőled. Nem lehet elcserélni.

Az egyetlen dolog a tudatoddal kapcsolatosan amellett, hogy ez teljes egészében a tiéd, az a tény, hogy ezt átmenetileg elrejtheted saját magad elől. Talán egy előadás miatt, egy tudati alakítás miatt, hogy tudd, milyen korlátozott tudatban élni. Nem tudom. Nem számít, mert a tudatod attól még itt van. Soha nem tudod örökre eltemetni. Nem rejtheted el magad elől egy örökkévalóságon át. Soha. És soha nem veheti el tőled senki. Soha.

Az energia az más kérdés. Az energiádat – a tiédet, a mentális, érzelmi energiát - azt elvehetik tőled, de a tudatod mindig ott van.

Akkor most vegyünk egy mély lélegzetet, egy jó mély lélegzetet!

Érzékenység

Következő dolog. Amikor belementél a tapasztalásba kifejezetten ebben az életedben, és kifejezetten úgy, ahogy ezt mostanában teszed……kiszálltunk a tanulásból, és jól szórakozunk. És ahogy ezt már oly sokszor elmondtam nektek, én csak elvonom a figyelmeteket, és…hát ez elég egyértelmű. (páran nevetnek, ahogy pózba vágja magát) Nem próbálom ezt véka alá rejteni. Csak elterellek, szórakoztatlak benneteket, hogy vehessetek egy mély lélegzetet. Mert kemény ám odakint a világban. És lényegében kemény voltál magaddal. Így vehetsz egy mély lélegzetet, és ahogy ezt Dave is mondta, cserélj elemet. Mondhatni, visszatérsz magadhoz.

Az egyik legnagyobb kihívás a „tanítványból vált tapasztaló” esetében az érzékenység. Az érzékenység. És az egyik legnehezebb dolog a Misztérium Iskola és a könyvek végeztével az, hogy nagyon érzékennyé váltok fizikai értelemben. És ezzel most semmi újat sem mondok. Olyan dolgokra leszel érzékeny, amikre eddig soha nem voltál, kifejezetten a szennyezettségre, de néha még a természetre is. Ti meg azon tűnődtök: "Ó, nekem spirituálisnak kellene lennem és amikor az erdőben sétálok – tüsszentgetek – és azon gondolkodom, hogy mi lehet a baj velem. Mert ez….” – Nem, nem, nem. Az érzékenység.

Mert tudjátok, ahogy újra a tudatodba kerülsz – nincs erre jó angol szó – de ahogy a tudat előtérbe kerül, hirtelen sokkal érzékenyebb személlyé válsz minden értelemben, fizikailag érzékenyebbé válsz.

Mik ezek a dolgok? Nagyon gyorsan, csak egy vagy két szóban! Mire vagytok jelenleg érzékenyek? És ott van az érzelmi érzékenység is jócskán.

A mondandóm lényege az, hogy ahogy egyre inkább benne vagytok a megtapasztalásban, egyre inkább érzékennyé váltok. Látom, ahogy visszahúzódtok. Azt mondjátok: - Ó, ez túl sok nekem. – És visszahúzódtok. A testetek megnyílik, és időnként tesz egy pár váratlan apróságot, ti pedig azt mondjátok: - Te jó ég, muszáj kontrollálnom magam! – És visszafogod magad, kiszállsz a tapasztalásból.

És ez ellenállást hoz létre, és az ellenállás az, ami valójában fáj. Semmi más. Egy ellenállás van jelen, mert nem vagy benne biztos abban, hogy kell vagy nem kell. (valaki tüsszent egyet) - Ó, ez jó volt. Nem vagy benne biztos, hogy kell, vagy nem kell. (nevetés)

Tehát benne vagy egy nagyon fura középföldes tapasztalásban, valamint érzékenységben és ellenállásban, majd beleveszel ebbe és összezavarodsz, majd segítségért kiáltasz.

Akkor Linda, menj gyorsan a mikrofonnal! Nem a fegyvereddel, (ami része a jelmezének), hanem a mikrofonnal! A fegyver majd később jön.

LINDA: Tessék?

ADAMUS: Érzékenység. Mire vagytok jelenleg érzékenyek? Mi az, ami tényleg hat rátok? És azért szeretném, ha ezeket elmondanátok, hogy a többiek is hallhassák ezeket, és megnyugodhassanak: - Ó, nem őrültem meg! – Mire vagy érzékeny?

LINDA: Mondhatok én is egyet?

ADAMUS: Igen Linda.

LINDA: Az ostoba, hülye emberekre. (valaki beszól: - Igen)

ADAMUS: És van valaki, aki le tudja ezt írni a varázstáblára? Ki ért hozzá?

LINDA: Majd én viszem a mikrofont, és a táblára is írok.

ADAMUS: Nem, nem, nem, nem, nem. Nem, nem. A hülye emberek a sajátod. És ezt is írd fel: Figyeld meg, hogy leszek egyben az igazgató is. Á! Igen! Túl meleg van? Túl hideg van?

ELIZABETH: Jó most így.

ADAMUS: Jó. Akkor maradjon nyitva az ajtó. Igen. Mire vagy érzékeny?

ELIZABETH: Mostanában, sokkal inkább, mint eddig, érzékeny vagyok mások fájdalmára. Nem tudok megnézni olyan adást, ahol gyerekek vagy felnőttek szenvednek. Mert képes vagyok azt érezni, és nem tudom ezt elviselni.

ADAMUS: A TV, és a TV adások. Manapság szinte könnyebb megnézni a Bewitched sorozatot, mint…

ELIZABETH: Igen. Mindenki szereti Raymondot! (amerikai szappan opera sorozat)

ADAMUS: Így van. És ott van még az „Én három fiam”. A kedvenceim. A kedvenceim. Mert nincs bennük erőszak.

ELIZABETH: Így van.

ADAMUS: Szép kis mesterségesen kreált valóság.

ELIZABETH: Valóban.

ADAMUS: Volt egy jó kis sorozat. A Mayberry. Imádtam nézni!

ELIZABETH: Attól tartok túl sokra tartod a Mayberry-t. (nevet)

ADAMUS: Igen! Igen! Mert rajtad keresztül nézem! Ezért ismerem ezeket az ostoba sorozatokat! Aha. – Vajon tényleg nézi? – Rajtad keresztül. Igen. Jó.

ELIZABETH: Ennyit akartam mondani.

ADAMUS: Jó. Köszönöm.

ELIZABETH: Köszönöm.

ADAMUS: Köszönöm. Jó. Nézni a fájdalmat – ez jellemző a TV adásokra és dolgokra. Hányan szeretitek még jobban az erőszakot és a vérontást meg az ehhez hasonló dolgokat? Senki? Jó. Mert ott az ajtó! (kisebb nevetés)

Mire vagytok érzékenyek?

SHAUMBRA 1 (nő): Fizikai értelemben egy érzékenyebb lettem mindenféle füstre.

ADAMUS: Ó, én is! (nevetés)

SHAUMBRA 1: A szennyezettségre, annak minden fajtájára.

ADAMUS: Igen, igen.

SHAUMBRA 1: Húúúú!

ADAMUS: Igen, Cauldre nagyon hamar le fog szokni. (még több nevetés)

SHAUMBRA 1: A környékünkön emberek égetik a fákat meg a lombokat, és ennek a füstje egyenesen ránk száll. És még csukott ablak mellett is majdnem asztma rohamot kaptam, ami pedig már nagyon régóta nem fordult elő velem.

ADAMUS: Jó. Füst. Sokkal érzékenyebb lettél a füstre.

SHAUMBRA 1: Igen.

ADAMUS: Jó, rendben. Csináljuk ezt nagyon gyorsan! Csak pár szót kérek! Mire vagy érzékeny?

LINDA: Várj! Odamegyek.

ADAMUS: Mire vagy érzékeny?

LINDA: Figyelem a kezeket.

ADAMUS: Lehet szó bármiről, akár fizikailag, akár érzelmileg.

PETER: A zajra.

ADAMUS: A zajra!

LINDA: Áááá!

ADAMUS: Nagyobbat Linda.

LINDA: ÁÁááá!!!

ADAMUS: Vidd magaddal, vagy kérj meg valaki mást! Kérlek! Mi itt próbálunk…

LINDA: Ugyan már! Szeretek sült bolondként rohangálni!

ADAMUS: Hét percem van. Ma este randim van. Ezért, kérlek szépen! (nevetés)

LINDA: Szerencsés vagy.

ADAMUS: Így ezeket most nem kell leírnunk. Na, igen. A zaj.

PETER: Igen, a zaj.

ADAMUS: Milyen típusú zajt értesz ezalatt?

PETER: Korábban rocker voltam, de ma már a rádiót sem bírom elviselni.

ADAMUS: Igen, igen,

PETER: Jelenleg a teljes csendes módozatban vagyok.

ADAMUS: Igen, jó. A gépek hangja hatással van rád?

PETER: Mindenféle zaj zavar, még az emberek is. Mondtam már neked. Zaj. Zajmentesség.

ADAMUS: Igen, igen. (mindketten nevetnek) Jó. Na és a mobiltelefon csengések a Mester előadása alatt. Na, az aztán nagyon idegesítő! Elképesztően bosszantó!

A gépek hangjai – a legtöbben ennek még nem vagytok tudatában, de tudatába kerültök majd ennek, és ez nagyon kellemetlen, idegesítő és zavaró lesz. Azokra a zajokra gondolok itt, amiket a gépek, az elektromos és elektronikus gépek adnak ki magukból, mint például a ventillátorok, a hűtök, és minden olyan, aminek motorja van, mert ezek egy olyan frekvencián rezegnek, ami kifejezetten bántó, zavaró egy érzékeny Mester számára. Igen.

SHAUMBRA 2 (nő): Alvás. Alvászavarom van.

ADAMUS: Alvás. Az alvásra vagy érzékeny, vagy alvás közben vagy érzékeny? Allergiás vagy az alvásra? (nevetések) Mert ez akkor elég nehéz.

SHAUMBRA 2: Nem tudok aludni.

ADAMUS: Nem tudsz aludni. Értem.

SHAUMBRA 2: Nem alszom túl jól.

ADAMUS: Jó. Igen. Ez is része az érzékenységnek. De ez sokkal többről szól.

Csináljunk egy – hogy is hívjátok ti ezt – egy tanfolyamot az alvásról! És igen, ez jó lenne! És majd mindenki szépen elalszik, miközben a kamerák működnek.

LINDA: Ez tetszene. Igazán jól hangzik!

ADAMUS: Akkor írd fel előjegyzésbe magadnak!

LINDA: Jó-jó. Alvás.

ADAMUS: És valaki megtenné, hogy ezt leírja? Mert mindig elfelejtik.

PETE: A politikai robot hívások.

ADAMUS: Nem tudom mi az.

LINDA: Ó, azokat gyűlöljük!

ADAMUS: De mi az?

PETE: Amikor automata, előre felvett telefonhívást kapsz.

ADAMUS: Ja, amikor felhív a kormányzód, és azt kérdezi tőled: Pete, mi újság, hogy vagy?

LINDA: Minden nap.

PETE: Minden nap jönnek ezek a hívások, naponta négyszer-ötször! Több robot hívást kapok….

ADAMUS: És mit válaszolsz neki?

PETE: Szétnyomom a hívást.

ADAMUS: Ó! Oké. Á! Á! Igen. Oké. A kampány kellős közepe van.

LINDA: Választások.

ADAMUS: Ja igen! Oké. Mire vagytok még érzékenyek? Haladjunk nagyon gyorsan!

Várakoztatom a randevú partneremet, de nem túl sokáig! (Edith nevet) Edith, te nevetsz!

SHAUMBRA 3 (nő): A gyerekekre. (nagy nevetés)

ADAMUS: Tudod, hogy én imádom az őszinteséget. A sajátjaidra vagy másokéra?

Igen, igen. Sajnálom. A másokéra, vagy a sajátjaidra?

SHAUMBRA 3: Mind a kettőre.

ADAMUS: Mindkettőre. Oké? Miért idegesítőek a gyerekek?

SHAUMBRA 3: Mert hangosak. És ez néha idegesítő tud lenni.

ADAMUS: A gyerekek idegesítenek vagy inkább a szüleik?

SHAUMBRA 3: Valószínűleg mind a ketten.

ADAMUS: Mindketten. Oké. Jó. Ez előfordulhat. Előfordulhat.

LINDA: Bonnie sokat idegeskedett. Hadd kérdezzem meg Bonnie-t!

ADAMUS: Szeretném, ha megértenéd, hogy most benne vagy a tapasztalásban. A tanulásnak befellegzett. Ennek az egésznek úgy, ahogy van, vége. Most a tapasztalásban vagyunk, aminek meg van az ára és az érzékenysége, ahogy a tudat megnyílik. Még érzékenyebbek lesztek. Folyamatosan visszahúzódtok. – Fúj! Ez borzalmas! – De ne! Ne álljatok ellen neki! Sőt, menjetek bele! Máris szót ejtünk erről a nagyon rövid merabhunk alatt! – Ott leszek! (nyilván a randevú partnerének mondja) Kérlek! (nevetés) Bonnie, igen, mire vagy érzékeny? A Shaumbrára? Ó, ne, azt hallottam….(Adamus és Linda nevetnek)

LINDA: Itt van valaki.

ADAMUS: Jó. Még kettőt kérnék! Mire vagy érzékeny?

SHAUMBRA 4 (nő): A félelem tudatosságra.

ADAMUS: Miért?

SHAUMBRA 4: Nos, szó volt róla, hogy benne vagyunk a választási ciklusban, és mindenhol, mindenhol azt látom, hogy ha ezt nem tesszük meg, akkor ezt el fogjuk veszíteni, és mind a pokolra kerülünk, és meg fogunk halni, és a világ pedig fel fog robbanni, és ha ezt nem teszed meg…

ADAMUS: És, és, és…

SHAUMBRA 4: Tudod, olyan ez, hogy töröl, töröl, töröl.

ADAMUS: ÉS. Hogyan nevezted az érzékenységedet?

SHAUMBRA 4: Félelem tudatosságnak.

ADAMUS: Félelem tudatosságnak. Igen, félelem fóbia.

SHAUMBRA 4: Mert az összes félelem nem más, csak félelem. Igen.

ADAMUS: Igen, igen. Jó. Félelem – Ó! – jó sok van belőle.

De meg kell itt állnunk egy pillanatra – miért? Miért van ez a temérdek sok félelem? Észrevettétek már, hogy a rengeteg félelem ellenére igazából szinte soha nem történik semmi?

SHAUMBRA 4: Nos, a média ezt propagálja. ADAMUS: A média is csak emberekből áll.

SHAUMBRA 4: ….igen, és most itt van nekünk az Ebola.

ADAMUS: Hát igen!

SHAUMBRA 4: Ha a hatalom képes mindenkit félelemben tartani, akkor ezzel tudják irányítani az embereket.

ADAMUS: Igen, vagy – ÉS, ÉS, ÉS, nem vagy, hanem ÉS – igen, így irányíthatnak mindenkit. És ez szép. Jól hangzik. ÉS mindenki ezt akarja. Én ezt állítom. Az emberek ezt akarják. Akarják a drámát. Érezni akarnak. – Igen, az a férfi irányít minket! – Dehogyis! Az a férfi senkit sem képes irányítani, hacsak meg nem engedik neki, hogy ezt tegye!

Az emberek ezt szeretik. Imádják a drámát! Szeretik ezt, hogy: -„Az Ebola terjed az egész világon! – Pedig tudjátok az influenza sokkal több embert öl meg. Nem sokat hallok a hírekben az influenzáról, csak arról az átkozott védőoltásról, hogy oltasd be vele magad, ami egyébként egy összeesküvés. Bizony. (kisebb nevetések) – Brrr! Brrr! Beoltatni magad….

LINDA: Ugye ez most vicc volt?

ADAMUS: …az influenza ellen, bizony fura dolgokra késztet. Brrr!

LINDA: Ez most vicc volt?

ADAMUS: Nem számít. Ez egy vicc, de nem számít. Félelem, influenza elleni védőoltások, és pontosan ezt fogjátok kapni. Bizony. És akkor majd kétszeresen is félhetsz, mert: - Jaj, nem adattam be magamnak az influenza elleni védőoltást, és most elkapom majd az influenzát ettől a sok beteg, hülye embertől, akik itt vannak körülöttem, vagy a gyerekeiktől, akik irtó hangosak. (nevetés) És dohányoznak! És folyton megzavarja őket a kormányzó telefonhívása! – De ekkor ennek a félelmében éltek, és féltek beoltatni magatokat. Máris elvesztetek, mielőtt elkezdtétek volna.

De tudjátok, akármennyire viccesen és hülyén is hangzik mindez, az emberek így élnek. Nem lenézően mondom ezt, hanem egyszerűen csak realista vagyok. Akkor most kussoljál! Mert hallottalak! (pár nevetés)

Ha ezt sem bírod, akkor egyáltalán minek is nézel minket? Ha itt ülsz minden hónapban, és teszed a megjegyzéseidet….akkor menj el innen! Vannak más csoportok, amik pont neked valók! Állatkertnek hívják. Szóval…(nevetés)

LINDA: Óóó!

ADAMUS: Ami egy másik szó az életre. ÉS…

LINDA: Nem kapsz több jelmezt.

ADAMUS: Innentől már kedves leszek. Nem. Nem.

A mondandóm lényege az, és máris el kell rohannom innen. De! Szerintetek? ÉS….van egy problémám. Késésben vagyok a randevúmról, pedig ez egy nagyon fontos randevú nekem. És késésben vagyok. Mit tegyek? Rohanjak végig az előadásomon a Bíbor Körben? Rohanjak végig az egészen? Olyan gyorsan beszélek, hogy a szegény tolmács…..szerintem már kifeküdt ott hátul. (nevetés)

Vagy mondjam azt, hogy ÉS. ÉS. Késni fogok bébi, ÉS. (páran nevetnek) És nincs is idő! Igazából nincs is randevúm! Csak le akartalak nyűgözni benneteket! (nagy nevetés) És ez mind igaz. Abszolút. Kivétel nélkül.

Azt szeretném, ha ma felismernétek az ÉS fontosságát. Azokat a szaros kis problémákat – és most nem nézek senkire – ÉS. Gyerünk! Lépjetek túl rajtuk! Rengeteg sok valóság létezik, és mindegyikük igaz. Egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál.

Elhagytátok…..nos, valójában kihajítottak titeket a Misztérium Iskolákból. Bezártuk az iskolákat. Vagyis igazából csak azt mondtuk nektek, hogy bezárjuk az iskolákat. Valójában soha nem zártuk be azokat, de valamit mondanunk kellett neked! (nevetés, Adamus is nevet) Senki más nem ment el onnan! Mert eljött számodra annak az ideje, hogy abbahagyd a tanulást, és elkezdd a tapasztalást! Nos, most a tapasztalásban vagytok, de nagyon szűk fókuszú ez a tapasztalás. Olyan ez, mintha annyira belefeledkeztél volna abba az egy szerepbe, abba az egy alakításba, abba az egy jelmezbe, abba az egy személyiségbe, hogy elfelejtettél sok mindent, és én ezért vagyok itt, hogy emlékeztesselek arra, hogy van ez az óriási ÉS odakint ÉS idebent. Ott van mindenhol. Idő-időtlenség. Vicces-nem annyira vicces.

ÉS. Ez jelenti azt, hogy multidimenzionálissá válsz. Benne vagy a tapasztalásban. Nem azt mondtam, hogy nem tapasztalsz, hanem, hogy benne vagy, ÉS benne vagy a megvilágosodás megtapasztalásában. Húúú! Hűűű! A zöldmoszat megvilágosodik! (nagy nevetés) Benne vagy a tapasztalásban, ÉS ez nem egysíkú, nem egyoldalú. Végre érezd már jól magad ezzel, a fenébe is! Élvezz minden egyes pillanatot!

Ez nem egy teszt. Nem egy verseny. És abszolút nem tudtok ebben kudarcot vallani. Persze azt megtehetitek, hogy egy istentelen, örökösen nyomorult tapasztalást csináltok belőle, de kudarcot nem tudtok vallani. Nem tudod elrontani a megvilágosodást! Csak egyetlen egy csillagot tennék ide ehhez: - azt biztosíthatod, hogy sokáig tartson, ami nem annyira rossz, mert, amikor felismered, hogy igazából tényleg nincs idő, és mégis van idő, akkor kit érdekel, hogy milyen sokáig tart? A kérdés, amit kivétel nélkül mindannyitóknak felteszek, az ismételten a következő:Hogyan szeretnéd ezt megtapasztalni?

És ahogy már korábban is elmondtam, nem fogtok megszabadulni az összes problémátoktól egészen addig, amíg itt éltek. A Misztérium Iskolákban, na, ott sok problémától megszabadultunk. Egyszerűen csak nem kellett minden nap szembenéznünk a hétköznapi élettel vagy a rokonokkal! Ez az én relativitás/rokon elméletem (ez egy kis szójáték, mert angolul a „relative” szó rokont jelent – a ford. megj.) a megvilágosodásról: - Hagyd magad mögött a rokonaidat! (nagy nevetés)

LINDA: Óóó!

ADAMUS: Ez jó volt. Átkozottul jó volt. Minden hónapban öltöztessetek szuperhősnek! (nevetések)

Hol is tartottunk? Ó! ÉS. Benne vagy a tapasztalásban. Továbbra is lesznek problémák! Ilyenkor nézd meg az ÉS-t! Engedd meg, hogy megnőjenek, és csúnyák legyenek, majd nézd meg az összes ÉS-t, az összes menekülő útvonalat, vagy az összes megoldást ÉS az összes átalakulást, ami történik. És aztán meg csak engedd meg, hogy megtörténjenek. Ne dolgozz rajtuk! Ne gondolkozz rajtuk! Mert ha elkezdesz gondolkozni rajtuk, akkor azzal megint csak visszakerülsz a korlátok közé. Engedd meg, hogy megtörténjenek! Csak legyél kiterjedt velük!

Érzékeny leszel. Egészen addig, amíg van fizikai tested és emberi elméd, az érzékenységi szinted nagyon meg fog nőni. Nem azért, mert valamit rosszul csinálsz, hanem pontosan azért, mert valamit jól csinálsz. Mert megengedsz egy nagyobb mértékű tudatosságot. És ez a tudatosság bejön a testbe, az elmébe, a tudatodba, minden egyes részedbe. Egyre inkább tudatába kerülsz a zajoknak, amik sokkal idegesítőbbek lesznek, mint valaha.

A zárt tudatú létező le tudja zárni a zajokat. Még akkor is, ha az egy elképesztően rossz minőségű spektrumon és frekvencián van, akkor is ki tudja azt zárni. A tudatos személy pedig egészen egyszerűen elfogadja azt, majd megérti, hogy bármivé válhat ÉS. De soha nem próbál ettől megszabadulni, hanem egyszerűen csak odahelyezi a tudatát, ahova aznap éppen választja.

Abszolút egyre érzékenyebbek lesztek a természet dolgaira – és ez egy technikai fogalom. „ A természet dolgai.” Mert bizonyos értelemben egyáltalán nem természetes itt lennetek ezen a bolygón. Igazából soha nem voltál te zöldmoszat, csak vicceltem……ÉS. (Adamus nevet) De ez egy idegen hely, ahol látogató vagy. És ahogy bejön a FényTested, az olyan, hogy: - Ó, nahát! Mi ez a dolog a levegőben? – Sőt: - Mi az, hogy levegő? - És dolgok repkednek a levegőben, és füstölnek a levegőben. A FényTest ehhez egyáltalán nincs hozzászokva. Lényegében a FényTest az, ami miatt……ő válik érzékennyé.

Hogy mit tegyél? Nos, öleld magadhoz, engedd meg, ne állj ennek ellen, és ne gondolkodj azon, hogy mi lehet a baj veled és minden mással. Csak az van, hogy egyre érzékenyebbé válsz. Engedd meg magadnak az érzékenység megtapasztalását, még akkor is, ha még az agyadat is kitüsszented! A tested majd természetesen alkalmazkodik ehhez. Igen, ez lesz, ha nem zavarod meg ebben! Ha abbahagyod az összes táplálék kiegészítő és minden egyéb szarság beszedését!

Mert egészen addig, amíg ilyeneket szedsz, a test és a test természetes átalakulása hátralép és azt mondja: - Oké, szedi ezt sok gyógyszert, vagy gyógyszer készítményt vagy természetes gyógynövényeket. Nos- Fúj! – Oké, akkor mi csak ücsörgünk és várakozunk! És amikor végre megengeded az igazi természetes orvosságot, ami történetesen te magad vagy, akkor elkezdesz keresztülmenni ezen az érzékenységen. Elkezdesz majd alkalmazkodni és összehangolódni a tudat különféle energiáival és szintjeivel és tudat spektrumaival.

Érzékennyé válsz más emberek érzelmeire, a TV nézésre és minden egyébre is. Nem kell ahhoz erőszakos filmeket nézned, hogy keresztülmenj ezen, de alkalmazkodni fogsz tudni ezekhez. Az együttérzés segít majd ebben az alkalmazkodásban. Segíteni fogsz magadnak ebben az alkalmazkodásban. De vegyél egy mély lélegzetet, mert az érzékenység itt van. De egyáltalán nem vagy ezzel egyedül. Az érzékenység ott van.

Szeretnék meg valamiről beszélni, mégpedig a félelemről. A félelemre való érzékenységről, vagy a szorongás, aggodalom talán megfelelőbb szó erre.

Sokan tapasztaltatok, éreztetek mostanában aggodalmat, szorongást, ismeretlen szorongást, amit nem tudtatok meghatározni. És megpróbáltátok beazonosítani ennek az okát. Mindenféléket mondtatok magatoknak: - Nos, ezek külső energiák, a világ energiái. – Igen, egy bizonyos mértékig. Meg olyanokat is mondtok, hogy az anyahajó erős fényhullámokat küld most a Földre, és….(Adamus ásít) Vannak olyan ÉS-ek, amik ennél kicsikét érdekesebbek. De mindegy milyen kifogásaid vannak, ezzel próbálod beazonosítani ezt az ismeretlen eredetű és beazonosíthatatlan szorongást vagy aggodalmat.

Most benne vagy egy mentális folyamatban, és elképesztő méretű az ellenállásod. És akkor bepánikolsz. A pánik persze csak fokozza a szorongásodat. De ezt valószínűleg már te is nagyon jól tudod. És ekkor benyúlsz a gyógyszeres szekrényedbe valamiért.

Namost, engem egyáltalán nem érdekel, hogy ez a szer teljesen homeopátiás-e. Egyébként a létező legrosszabb módon használjátok ezt a homeopátia elnevezést! Mert különbség van a természetes és a homeopátiás dolgok között. Értitek?! És homeopátiás szert szedsz a pánikodra? Ilyenkor magát a pánikot veszed be, ahogy ezt tudjátok. Ezzel csak még több pánikot hoztok be, hogy így képes legyél alkalmazkodni a pánikhoz! De meglátjátok a feliratot, hogy: Homeopátia – és máris azt mondjátok: - Ó, ez pont jó nekem! – Szerintem nem mindig ez a lehető legjobb dolog.

LINDA: Jaj, megint e-mail-eket fogunk kapni!

ADAMUS: Engem ez nem érdekel! Nem érdekel! Nekem elég, ha vagytok öten, akik tényleg a felemelkedést akarjátok, és jól elleszünk egymással ennyien! Vagy lehetünk ezren is, sőt, akár millióan!

Homeopátiás szerek. Kérlek benneteket, ha valamit be akartok szedni, akkor előtte értsétek meg azt a szert energetika értelemben! Ez nem arról szól, hogy ez természetes, és jó hatással lesz rád. Igazából ez nagyon is rossz neked! Pont olyan rossz, mint az influenza elleni védőoltás! Azt az energetikai minőséget csepegteti beléd. Pánikolsz? Én aztán nem venném be!

Aztán olyan szer is van a gyógyszeres szekrényedben, ami csak természetes. Az rendben van. Mert természetes. És az jót fog tenni neked, nem igaz? Csak mert néhány tudós valahonnan előásott valamiféle természetes terméket a koszos földből, amire ma már egyébként is allergiásak vagytok, (nevetések), tehát ezek a tudósok előásták ezeket, majd nyomás és hőkezelés alá vetették, majd palackba helyezték azokat, és azt mondták rá: - Természetes. – Látjátok, csak azért, mert nem tettek bele semmilyen vegyi anyagot, máris természetesnek kiáltják ki. Pedig mindenféle vegyi anyag, vegyszer is ugyanúgy természetes. De mivel az van rájuk írva, hogy „természetes”, így, amikor elővesz benneteket a szorongás vagy az aggodalom, ezek után nyúltok, mert ez „természetes orvosság”. De semmi sem történik, csak az, hogy még jobban szorongsz, majd erre még több „természetes” tablettát szedsz be, amitől még inkább szorongani fogsz, mert ezek a természetes pirulák nem működnek. És ilyenkor meg azt gondolod magadról, hogy különleges vagy, mert neked tízszeres adagot kell bevenned az előírt mennyiség helyett ahhoz, hogy egyáltalán egy kicsikét képes legyél érezni valamicskét, és mindezt csak azért, mert az van ráírva, hogy „természetes.” És akkor nekiállsz annak, hogy: - Nos, nekem különleges problémáim vannak, mert tízszeres adagot kell beszednem belőle. Más emberek csak az előírt egy adagot veszik be, de nekem tízszeres adagot kell bevennem belőle! Vagyis, tényleg nagyon különleges vagyok. Hatalmasak a problémáim!

És ott vannak még a gyógyszerek is. Jók, rosszak? Nem igazán számít. De hatékonyak, azt el kell ismerni. Nagyon is erőteljesek. Felülírják az agy vegyi, kémiai és elektromágneses áramlását. Jól összecsesznek téged, de még a legjobb esetben is elküldenek egy utazásra. Talán meggyógyítják a szorongást. Vagy talán, de csak talán, csak elfeledtetik veled a szorongásodat. Ami attól még ugyanúgy ott van, de most egy egészen új szinten csapod be magad, egy hihetetlen kémiai szinten történik az átverés, és azt mondod: Én nem szorongok. Nyugodt és higgadt vagyok. Namaste. (nevetés) Aztán meg ott van ugye ez a másik részed, aki ordít: Te elmebeteg idióta! Igenis szorongok! – Á, olyan jól érzem magam! – Ez érdekes.

A lényeg, mielőtt eltávoznék innen, az, hogy amikor az érzékenységed miatt be szeretnél nyúlni a gyógyszeres szekrényedbe – na, nem a döglött denevérbe! (nevetés) Akik online néznek most minket, nem egészen azt látják, amit ti. Azt kérdezik: - De miért mutogat arra a döglött denevérre?

Amikor benyúlsz a gyógyszeres szekrényedbe…..(előveszi Linda játékpisztolyát, és főbe lövi magát) – Bumm! – Ma miért lőtte le magát? (nevetés) – Szerinted mégis miért?

Amikor benyúlsz abba a gyógyszeres szekrénybe, hogy az érzékenység gátlódért, a szorongás gátlódért, vagy az akármit is gátlódért, vagy a homeopátiás vagy természetes szereidért, a gyógyszereidért vagy akármikért is, előtte állj meg egy pillanatra! Vegyél egy jó mély lélegzetet! ÉS. ÉS.

A tudatod éppen most van virágzás alatt, illetve jelenleg éppen csírázik, sarjad. Kivirágozni majd később fog, de legalább már csírázik. Megnyílóban van. És kiteszi magát olyan valóságoknak, amik már jó régóta zárva voltak. Az Éned Házának azon szobáiról beszélek, amik eddig teljes mértékben le voltak pecsételve. És ez eleinte kellemetlen lesz. Később pedig már nagyon jó érzésekkel fog járni.

Egy ideig félelmetesnek fogod ezt érezni, és ez kifejezetten az elmédre igaz. Ó, ahogy túlterjedsz az elméden, és annak őrült kis játszmáin, tényleg eltűnődsz majd: - Mit tehetnék? Nem tudom ezt irányítani! Nem tudom ezt igazgatni, vezérelni. – És ekkor fogalmad sincs mit tegyél. Vegyél egy jó mély lélegeztet, és ha másra nem is, de emlékezz az ÉS szóra! ÉS. Nem ez az egyetlen valóság.

Nem ez az egyetlen valóság. Sokkal több minden van ennél.

Csak veszel egy mély lélegzetet, majd ezt követően persze rögtön eszedbe jutnak az én halhatatlan szavaim…

ADAMUS ÉS A KÖZÖNSÉG: Minden jól van a teremtés.

ADAMUS: …..a sok-sok teremtés egészében.

Köszönöm drága Shaumbra. Örömteli, de humortalan közönség voltatok. Köszönöm.

Köszönöm. (a közönség tapsol)

---
Fordítás: Telegdi Ildikó ([email protected])